Visszhang
Olvasás: látogató számláló
Összesen 320 cikk


 
2018.12.10. 13:22

    Kep

Vissza


2018.12.07. 16:11


    Mikulás-party a Juhász zenekarral - videó

Vissza


2018.12.07. 16:07

    Kep

Vissza


2018.12.07. 16:04

    Kep

Vissza


2018.12.05. 10:39

    Kep

J. Á. T. É. K

Mégegy lehetőség az ajándék könyvre!

A POSZTOT MEGOSZTÓK NYERHETNEK A KARÁCSONYFA ALÁ EGY DÉLVIDÉK TITKAI C. KÖNYVET (és az új könyvemből egy példányt)

Karácsony előtt,Magyarkanizsán lesz az év utolsó Dèlvidék titkai könyvbemutatója.

A helyszínen először lesz kapható az új karácsonyi kiadványom.

Mindenkit nagyon sok szeretettel várunk.

Köszönök minden megosztást! SOK SIKERT :)
A sorsolás 14-én lesz, az előző játékkal együtt.

G Nagy Lilla Imola

Vissza


2018.12.04. 21:03

    Kep

HOGY NE LEGYÉL KÉPTELEN KARÁCSONYKOR SEM! Van képem hozzád!

TÜTTŐ JÓZSEF

Vissza


2018.12.03. 12:38

    Kep

Vissza


2018.12.03. 12:36

    Kep

Számold össze, hogy hány izzód van otthon, készíts tervet, hogy mikorra cseréled le mindet LED-re.

A LED izzók nem csak hosszabb élettartamúak, de kevesebbet is fogyasztanak.

Forrás:
https://www.facebook.com/klimavita/

Vissza


2018.12.02. 14:29

    Kep

Ha van kerted, vagy erkélyed, akkor biztos eszedbe jutott már, talán el is kezdted. De akár a lakásban is lehet komposztálni! (https://www.ecowatch.com/how-to-compost-in-your-apartment-1881838055.html  )

Feladat: jelöld ki a helyét, és hogy miben fogsz komposztálni!

Egy szórólap segítségként:
http://www.kothalo.hu/kiadvanyok/komplepo.pdf

Forrás:
https://www.facebook.com/klimavita/

Vissza


2018.12.02. 14:15

    Kep

G Nagy Lilla Imola
17 órája ·
J.. Á.. T.. É.. K

NYERJ KARÀCSONYRA DÈLVIDÈK TITKAI KÖNYVET!

A plakátot megosztók között ismét Délvidèk titkai c. dedikált könyvet sorsolunk ki.
(Kommentben írjátok alá, hogy osztva)

Karàcsony előtt December 12-én PÜSPÖKLADÀNYBAN 17 órakor lesz könyvbemutatóm.

Tombola is lesz, szintén könyvet lehet nyerni.

Nagyon megköszönök minden megosztást, hogy a szülōvárosomban, Püspökladányban sokan megtudhassák a bemutató időpontjàt.

Forrás:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10156766495333904&set=a.10150585408578904&type=3&theater

Vissza


2018.11.30. 19:41

    Kep
Téli szokások ápolása céljából gyűlnek össze Kopácson, a hétvégén 5 ország 8 településének képviselői, hogy bemutassák régiójuk disznótoros hagyományait.

Vissza


2018.11.30. 11:38

Kep

Vissza


2018.11.30. 11:30

    Kep

Mindenkinél kallódnak olyan dolgok, amiket valamiért már nem használ, de kidobni nincs szíve.
Ezeket egy kis kreativitással át lehet alakítani, esetleg darabjaira szedni és újrahasznosítani, más funkciót adni neki. Vagy ha ilyenekhez nincs affinitásunk, egyszerűen ajándékozzuk el!

Feladat: keress otthon valamit, amit már egy éve nem használtál, elő sem vettél. Ajándékozd el!

Forrás:
https://www.facebook.com/klimavita/

Vissza


2018.11.29. 14:34

    Kep

Egy újabb klasszikus, de hányan csináljuk valóban?

Amióta szelektíven gyűjtjük a hulladékot, a mi háztartásunkban harmadannyi a kommunális hulladék.
Ha belejössz, kisebb kukát is elég lesz fizetned a szemétszállító cégnek!

Feladat: jelölj ki 4 tárolót/zsákot/dobozt/rekeszt/vödröt, és kezdd külön gyűjteni a
1) papírt,
2) konyhai lebomló hulladékot,
3) üveget,
4) fémet és műanyagot

Forrás:
https://www.facebook.com/klimavita/

Vissza


2018.11.29. 14:29

    Kep

Vissza


2018.11.28. 16:33

    Kep

Vissza


2018.11.28. 16:28

    Kep

"Égi úton fú a szél, hulldogál a hó!
Nem bánja azt, útra kél Mikulás apó!"


December 3-tól 7-ig Péterrévén, Adán, Moholon, Felsőhegyen, Temerinben, Tordán, Magyarittabén, Óbecsén, Törökfalun, Topolyán, Csantavéren is már nagyon várják a gyerekek a bábos Mikulás bácsit is! És van még pár szabad időpont!

Vissza


2018.11.28. 16:23

Kep

A mosó-, és mosogatógépek szép munkát végeznek alacsonyabb hőfokon is, nem kell mindent szétfőzni. A hatékonyságot egy kis ecettel tudod növelni.

Feladat: ma állítsd át alacsonyabb hőfokra a mosógépedet (és mosogatógépedet)

Forrás:
https://www.facebook.com/klimavita/

Vissza


2018.11.28. 16:19

    Kep

Vissza


2018.11.27. 13:19

    Kep

Vissza


2018.11.27. 13:16

    Kep

Bár nagyon kényelmes megoldás, ám a szárítógép rengeteg energiát használ. Ha egy mód van, inkább teregesd ki a ruhákat!

Nyáron ez még több előnnyel bír, hiszen a nyitott ablaknál, vagy a szabadban száradó ruháknak a naptól finom illata lesz, össze sem hasonlítható a szárítógépből kikerülő ruhákéval.

Forrás:
https://www.facebook.com/klimavita/

Vissza


2018.11.26. 12:10

Kep

Nincs is nagyon mit hozzáfűzni. Ha nem használod, fölöslegesen ne fogyassza az áramot!
Legjobb, ha ki is húzod, mert a stand-by üzemmód is energiát használ.

Feladat: keress egy kapcsolós elosztót, és minden irodai eszközödet dugd rá, így egy kattintással áramtalaníthatod majd az összeset. Ugyanezt otthon is megteheted a TV körül, a konyhában és a hálószobában is.

Forrás:

https://www.facebook.com/klimavita/

Vissza


2018.11.26. 12:08

Kep

Használj egy palackot többször! Vannak trendi vizespalackok, de egy sima ásványvizes palackot is újra és újra felhasználhatsz.
Szerencsére Magyarország legtöbb településén nagyon jó minőségű a csapvíz, a cukros üdítők pedig neked sem tesznek jót.
Főzz esetleg egy teát magadnak, vagy készíts limonádét.

Feladat: jelölj ki most egy palackot, amit magaddal viszel napközben, és nem dobod ki, hanem haza is viszed.

Forrás:
https://www.facebook.com/klimavita/

Vissza


2018.11.24. 11:57

Kep

Felejtsd el a sok nylon szatyrot, használj innentől textil bevásárlótáskát!
Még a gyorsan lebomló műanyag szatyrok is hatalmas környezetterhelést jelentenek.

Feladat: nézz körül, hogy van-e otthon textil bevásárló táskád. Ha nincs jelölj ki egy már meglévő, erősebb szatyrot, vagy készíts egyet régi pólóból, esetleg vegyél egyet egy olyan egyesülettől, akiknek ezzel a munkáját támogatod. (pl.: The Sorting Bags )

Forrás:
https://www.facebook.com/klimavita/

Vissza


2018.11.24. 11:54

Kep

Rém egyszerűnek és kézenfekvőnek tűnhet, ám sokan vagyunk a szokások rabjai.
Ha eddig nem tetted, innentől zárd el a vizet, amíg fogat mosol.

Feladat: jelölj ki még ma egy poharat fogmosópohárnak, és készítsd oda a fogkeféd mellé!

Forrás:

https://www.facebook.com/klimavita/

Vissza


2018.11.22. 19:13

    Kep

Vissza


2018.11.22. 10:20

Kep

Állítsd alacsonyabb hőfokra a termosztátot!

Ha kicsit melegebben öltözöl fel otthonra is, akkor nincs szükség rá, hogy kánikulát tarts fent a lakásban. Alváshoz egyébként is egészségesebb a 19-20°C. Egy pulcsi, meleg zokni, melegebb takaró és máris nemcsak energiát, de pénzt is spóroltál!

Feladat: most menj oda és vedd 1°C-kal lejjebb a termosztátot!

Forrás:
Klimavita

Vissza


2018.11.22. 09:47

    Kep

COMING SOON:Endre Penovac's Solo Exhibition in Vienna, Austria,
Curator: Ky Loh,
Organized by the RE-INTERPRETATION

Vissza


2018.11.21. 23:26

Kep

Sziasztok!

Ahogy korábban is írtuk, a 30 napos kihívásunkat bárki, bármikor elkezdheti, és annyit teljesít belőle, amennyit tud, vagy akar. Minden apró lépés számít, hiszen mennyire találó az az idézet "mit számít egy szívószál? - mondta 7 milliárd ember".

Van közületek, aki elkezdte a kihívást, esetleg végig is csinálta?
Kommentben örömmel fogadjuk a tapasztalatokat, hogy mennyire volt nehéz, vagy könnyű átállítani a szokásokat.

Ha úgy érzitek ezek az apró trükkök másoknál is működhetnek, osszátok meg az albumot, hívjátok ki a barátaitokat is!

Szia!

30 napos kihívást indítunk, minden nap egy egyszerű tippet osztunk meg, amivel zöldebbé teheted az életedet, és csökkentheted az ökológiai lábnyomodat.

A feladatok egy részét lehet, hogy már alkalmazod is a mindennapi életedben, de lehet, hogy találsz majd újdonságokat. Az is lehet, hogy tudod, hogy így kellene tenni, de eddig még nem vetted a fáradságot, hogy cselekedj.

Ne feledd, minden apró lépés számít. Csatlakozz, és hívd meg a barátaidat is. Örömmel vesszük, ha fotó, vagy szöveges komment formájában megosztod a tapasztalataidat, vagy magát a teljesített kihívást.

Hajrá, tegyük zöldebbé a 2018-as évet, és az egész életünket!
Holnap kezdünk ;)

ui: minden reggel 9-kor kerül ki az aznapi feladat.

Forrás:
Klimavita

Vissza


2018.11.21. 21:20

Kep

A Deja vu jazz-blues-funky együttes 1998-ban alakult, sztenderd dalokat és saját szerzeményű kompozíciókat játszanak. Műsorukban magyar és roma, jazz-re átültetett népdalfeldolgozások is szerepelnek. Az énekelt repertoár Dominika szuggesztív énekhangjára épül. Leginkább klubokban lépnek fel, de gyakran adnak koncertet is.
A zenekar tagjai:
Kanik Tibor – gitár, Konrád József – basszusgitár, Strieženec Alex – dob, elektromos vibrafon, zenekarvezető, Dominika Pavlíková – ének
A Deja vu klubest vendége a fiatal és különösen tehetséges Zalka Virág, aki egy gitárral és zenei feldolgozásokkal érkezik.

***
V rámci vianočného trhu srdečne Vás pozývame na Večerný klub kapely Deja vu.
Hrajú „elektrický swing“ s vplyvmi bluesu a funky. Vlastná tvorba je realizovaná práve v štýle funky. Deja vu je typická klubová kapela, hoci hrajú aj štandardné koncerty
Členovia skupiny:
Alexander Strieženec – bicie, Tibor Kanik – gitara, Jozef Konrád – bassgitara, Dominika Pavlíková - spev
Hosť večerného klubu je mladá a unikátne talentovaná Virág Zalka s anjelským hlasom. Ona nám prináša známe, spracované piesne.

1. decembra 2018, Gabčíkovo – Mestské kultúrne stredisko / 20.00 h


Vissza


2018.11.20. 17:28

    Kep

Vissza


2018.11.20. 17:27

    Kep

Vissza


2018.11.20. 17:06


9+1 40 god okom kamere
Videó

Vissza


2018.11.20. 09:14

    Kep

Vissza


2018.11.19. 11:06

Kep

Szalmatárgykészítő tanfolyam

2019. február 1., péntek, 13:00 –16:00
Hagyományok Háza
Corvin tér 8., Budapest, 1011

Tízalkalmas tanfolyamunkon a Kárpát-medencében hagyományos szalmafelhasználás technikáival, a szalmatárgyak forma- és mintakincsének alkalmazásával többek közt gyermekjátékokat, ékszereket, laposfonatokat és aratókoszorút készítünk.
Megelőző szakmai gyakorlat nem szükséges.

Oktató: Bárány Mara

A tanfolyam díja: 20 000 Ft
Maximális létszám: 10 fő
Várható kezdési időpont: 2019. február 1.
Várható befejezés: 2019. április 12.
Alkalmak: péntekenként 13:00-16:00 óra közt
2019. február.1., 8., 15., 22.
március 1., 8., 22., 29.
április 5., 12.

A jelentkezni az online jelentkezési lap kitöltésével lehet. A tanfolyam díjának befizetéséről e-mailben küldünk tájékoztatás.

Online jelentkezési lap:
https://goo.gl/forms/xE0EkB0Nwtz583tK2

Vissza


2018.11.19. 09:42

24.11. 2018. SUBOTA, VELIKI ČVARAKFEST I ZIMSKI VAŠAR U KARANCU.
OD 10:00 h. Vidimooo se!

Vissza


2018.11.18. 17:56

2018. 11. 16. Ne feledkezzünk meg róluk - Boza Béla könyvbemutatója

BÁCSKOSSUTHFALVA I. VILÁGHÁBORÚS KATONÁI
- A HÁBORÚT TÚLÉLŐK
- A HŐSI HALOTTAK

KepKepKep

(fotó: Kazinczy Paszterkó Diana és nzyang)

Megnézem a többi képet is...


    VIDEÓ

Vissza


2018.11.10. 09:53

    Kep

Vissza


2018.11.10. 09:51

    Kep

Vissza


2018.11.10. 09:50

    Kep

Vissza


2018.11.09. 13:40

      Kep

Mindenkit szeretettel várunk

Gyere sajátíts el különböző technikákat, és készíts használati tárgyakat saját kezűleg.

- NEMEZELÉS
- BŐRÖZÉS
- PAPÍRMERÍTÉS
- AGYAGOZÁS

A részvétel INGYENES!

Vissza


2018.11.05. 17:01

Kep

Kedves Alkotótársunk!

Sok szeretettel meghívunk
az Irodalmi Rádió születésnapi ünnepségére, ami idén egy egész hétvégén át fog tartani!

Helyszín: Miskolctapolca - Flóra Panzió - Barlangfürdő
Időpont: 2018. december 8-9-10.

Program:
dec. 8. - érkezés, szobák elfoglalása, vacsora, üdvözlő est, kötetlen beszélgetés dec. 9. - reggeli, közös kikapcsolódás a Barlangfürdőben, vacsora, születésnapi felolvasóest, mulatság dec. 10 - reggeli, hazautazás

Részvételi díj: 24.000 Ft/fő
A részvételi díj tartalmazza: szállást 2 éjszakára, 2 háromfogásos vacsorát, 2 svédasztalos reggelit, részvételt a 2 felolvasáson, Barlangfürdő belépőt.

A részvételi szándék jelzése: 2018. nov. 20-ig:
szuletesnap@irodalmiradio.hu

Ünnepelj velünk Te is! Szeretettel várjuk jelentkezésed!

A hivatalos meghívó letölthető weboldalunkról:
http://irodalmiradio.hu/wp/wp-content/uploads/2018/11/ir-2018-szulinap-meghivo.jpg
---------------------------

Ahogy lenni szokott, idén is születésnapi ünnepségünkön adjuk át a legjobb szerzőnek járó díjat.
A legjobb szerző kiválasztásában minden blogszerzőnk közreműködhet.
Amennyiben regisztrált blogszerzőnk vagy, küldd el szavazatod (annak a nevét, akit a díjra javasolsz) nov. 20-ig a szuletesnap@irodalmiradio.hu ímélcímre. A leadott szavazathoz kérünk néhány soros indoklást is.
Szavazni szintén kizárólag blogszerzőre lehet.
Blogszerzőink listáját, bemutatkozását és műveit itt tekintheted meg:
http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/alkotok/
Köszönjük előre is aktív közreműködésed! Várjuk szavazatod!

---------------------------

Mivel lassan véget ér a 2018-as év, eljött az idő, hogy 2019-re is meghosszabbítsd Irodalmi Rádiós tagságod.
Ha már regisztrált blogszerzőnk vagy, akkor nincs más teendőd, mint dec. 15-ig elküldened a 2019-es évre szóló változatlanul kedvezményes 6000 Ft-os hozzájárulást:
- átutalással: Irodalmi Rádió - OTP 11734004-29904161
- vagy rózsaszín postai utalványon: Irodalmi Rádió - 3530 Miskolc, Serház u. 4. 1/1.
Közlemény: Blog2019

A blogszerzők jövőre is 50%-os kedvezménnyel indulhatnak pályázati kiírásainkon, valamint további kedvezményekben részesülnek könyv, netkötet, hangoskönyv kiadásakor, valamint művészportré rádióműsorunkban való részvételükkor.

Ha most szeretnél szerzői blogot létrehozni, arra is lehetőség van:
küldj nekünk egy fényképet, szerzői bemutatkozást, valamint néhány alkotást a zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu ímélcímre, s néhány napon belül visszajelzünk, hogy felvételt nyertél-e az alkotóközösségbe.

Kérünk, hogy jelezd azt is, ha nem szeretnéd meghosszabbítani szerzői blogod. Köszönjük!

FIGYELEM!
Azokat a szerzői blogokat, amelyek 2018. december 31-ig nem kerülnek meghosszabbításra,
2019 januárjától fokozatosan megszüntetjük, töröljük.
Így javasoljuk, hogy amennyiben nem kéred a meghosszabbítást, mentsd el a feltöltött tartalmakat.
(A szerzői blogok bármikor újra létrehozhatók.)


Üdvözlettel
az Irodalmi Rádió szerkesztősége

http://www.irodalmiradio.hu

Vissza


2018.10.31. 19:49

Müller Péter Közösségi Oldal

“Közeleg Mindenszentek és közeleg a Halottak Napja. És közben hullanak a fákról a varázslatosan szép őszi levelek, kezd minden sötétté, komorrá válni. Egyedül az a mécses pislákol, amelyet halottainkra emlékezvén meggyújtunk ezekben a napokban. És emlékezünk rájuk. Arra, milyen volt, amikor szerettünk úgy nevetett a születésnapján, arra, amikor unásig mesélte azt a történetet, amikor fiatal volt és meggondolatlanul bohó, arra, ahogyan szeretett elmerengeni. Emlékszel az ölelésére, emlékszel a hangjára, fel tudod idézni, sőt, szinte érzed az illatát. Idővel múlik a gyász és marad az emlékezés. De ez egy folyamat, ahogyan az is, hogy ezekben a napokban ténylegesen tudj emlékezni, megállni és picit visszatáncolni a múltba. Müller Péter sorait ajánlom nektek, mert szinte minden egyes szó gyógyírt jelenthet, amely mintha kenőccsel kenegetné az emlékezés fájdalmát.

“NINCS HALÁL. És nincsenek HALOTTAINK. Mindenki él, csak nem itt, hanem ott. Tovább ment. Átköltözött. Akit szeretsz, az VAN. Szándékosan nem azt mondom, hogy akit „szerettél” – mert a szeretet nem múlik el soha. Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét – s ő is azt teszi majd, mert ha valóban szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál. Csak arra kérlek, ha anyádat, apádat, vagy nagyszüleidet idézed meg, ne öregemberként gondolj rájuk, mert nem azok! A lélek világában nincs elmúlás, így öregség sincs. Fiatalok ők. Ahogy lelked mélyén te is fiatal vagy. Akkor is, ha a tükör nem ezt mutatja. A rózsa csak a kibomlott Rózsa – a hervadó már nem az. Halottak napja nincs, csak Szeretet napja van, amikor a földön élők az eltávozottakra, az eltávozottak pedig ránk, földön élőkre gondolnak. És azt gondolják rólunk: „Szegénykék, nekik még nagyon nehéz!”…

„Kedvesem! Közöttünk vannak! Csak ez az ostoba, mai, beszűkült ‘racionális’ kor hiszi, hogy a halállal minden megszűnik. Nem igaz! A lélek végtelen úton jár,

s a halállal nem hal meg. Él, csak nem abban a komor érzékvilágban, ahol

még te élsz. ‘Halhatatlan szerelem’ – erről szól a könyvem, és erről szól az élet is.

Hogy az igazi szeretet nem múlik el soha!”
Müller Péter

https://www.facebook.com/M%C3%BCller-P%C3%A9ter-K%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9gi-Oldal-626398640784679/

Vissza


2018.10.30. 12:20

    Kep

Vissza


2018.10.28. 22:27

    Kep

HalloWeen Party Bácskossuthfalva

2018. november 3., szombat, 22:00–2:00
Reki Summer Terrace
Nemsokára szombat, ez pedig azt jelenti, hogy velünk bulizhattok a ECHO-ban, de ez nem minden...
Lehetőségetek lesz tömérdek mennyiségű koktélt és likőrt fogyasztani, egyenesen az ECHO boszorkánykonyhájából
Ne feledjétek, ha szombat akkor ECHO, ha ECHO akkor buli, ha buli akkor tuti élmény !!!

*******

Bliži nam se subota, i sa njom prilika da se provedete sa nama u diskoteci ECHO. Ali to nije sve…
Imaćete priliku da uživate u ukusima raznih koktela i likera, pravo iz naše specijalne vračarske kuhinje
Ne zaboravite, ako je subota, vaše mesto je u ECHU Zagarantovan extra provod !!!

Vissza


2018.10.28. 20:35

Közös mantrázás gyertyalángban
2018. november 3., szombat, 15:30–16:30

Domb utca 1, Salome Terem, Debrecen 4029, Magyarország
Szervező: ZeneSoul

"A hang létezik, és a tantra szerint csupán azért létezhet, mert van csend; különben a hang teljesen lehetetlenné válna. A csend az antihang. A csend mögött ott van a hang is. Csupán mögötte – nem tud nélküle létezni; ugyanannak az érmének a másik fele. Éppen ezért kimondat egy szót, például azt, hogy aum. Mihelyt kiejtem a számon, mellette, mögötte ott rejlik az antijelenség, a hangnélküliség. Ha tehát fel tudod használni a hangokat, hogy belépj a hangnélküliségbe, a meditációba fogsz belépni. Ha úgy tudsz használni egy szót, hogy a szavakon túlra kerülsz vele, meditációba lépsz be.” (Osho, Meditáció. 2017: 218)

Szeretettel várok mindenkit, aki szeretné felfedezni a hangban rejlő csendet – a saját hangját, csendjét, élvezni a közös mantrázás örömét! Mindezt együtt, gyertyalángban. A többi majd alakul, közösen alakítjuk.

Magamról:
A zene gyerekkorom óta mindig velem van. Állandó. A hang(om) biztonságot, szabadságot, nyugalmat, békét ad. Amikor énekelek, érzem, hogy élek, ZenÉLEK!

Miért csinálom?
Egy ideje mantrazengetéssel gyógyítom és töltöm magam. Minden nap tapasztalatom az erejét, jótékony hatásait. Szeretném ezt megosztani, közösségben is gyakorolni. Szeretném, hogy a hangon és a csenden keresztül megszülessen az egység.

Hely:
Debrecen, Domb utca 1.
Az udvaron ahogy bejössz, szembe bal kéz felé van egy lépcsőház,
2. emelet (ahol a Freedom Fitness is van) jobbra a sötét folyosó vége

Idő:
2018. NOVEMBER 03. (szombat! ) 15.30-16.30

A maximum létszám: 15 fő.

A RÉSZVÉTEL JELENTKEZÉSHEZ KÖTÖTT!!
Írj itt vagy emailt a zenesoul108@gmail.com címre “közös mantrázás” tárggyal.

Mit hozz magaddal?
kényelmes öltözet
polifón
füzet & toll

Hozzájárulás: 1000 Forint

Ha kérdésed van, bátran fordulj hozzám FB vagy email üzenetben (zenesoul108@gmail.com ).

17:00-tól ugyanitt "Gyertyafényes termi tánc" Simon Renátával, A Mozdulj a Lelkedből! szervezésében. Remek lehetőség, hogy a közös mantrázás adta tapasztalásokat tovább éld a mozgásban, a táncodban.

Várlak szeretettel: Fekete Adrienn

Vissza


2018.10.26. 15:26

Mozdulj a lelkedből decemberben

Domb utca 1, Debrecen 4029, Salome terem
Kep

Tudtad, hogy a mozgás az egyik leghatékonyabb önismereti eszköz?

A tánc ősi mozgásforma. Egyaránt felszabadítja a testet és a lelket is.
Lassan jönnek az ünnepek, lezárjuk az évünket. Nagyon fontos, hogy milyen FIGYELEMMEL, JELENLÉTTEL hagyjuk el az év utolsó hónapját.
A mostani program témája: a figyelem, a szeretet, és az elengedés.

Ha megszólítva érzed magad, és elég bátor vagy ahhoz, hogy nyiss önmagad felé, akkor itt a helyed köztünk :) !

Szeretnék segíteni, hogy megtaláld a saját világodat. Szeretném ha szabaddá tennéd magad. Amit ezen a két napon tanulsz, azt a hétköznapi életedben is tudod kamatoztatni. A hogyant? A hogyan legyél önmagad? A vágyaid, az érzéseid, az újabb ismereteid.
Szép lassan felépítjük a hidat saját magad felé. Több oldalról fogjuk ugyanazt a vonalat megtámogatni.
Egy kicsit szeresd magad! Értsd meg magad! Fogadd el magad!

Szabadon vezetett tánc, önismereti foglalkozás. Annyi tudsz belőle kivenni, amennyit Te magad beleteszel a figyelmeddel, a nyitottságoddal, az érzékenységeddel.
Mindezeket fejleszteni fogjuk ezalatt a két nap alatt.

Az élet művészet. És mi mind művészek vagyunk, csak a legtöbben nem tudjuk még.

A tér:
Debrecen, Domb utca 1.- SALOME terem
Az udvaron ahogy bejössz, szembe bal kéz felé van egy lépcsőház,
2. emelet (ahol a Freedom Fitness is van) jobbra a sötét folyosó vége (ahonnan majd a zene is szól :) )

Idő:
2018.12.01.-02. (szombat-vasárnap)

Részvételi díj:
20.000 ft/ 2 nap
15.000 ft/ szombat (ha csak szombatra jönnél)

Mit hozz magaddal:
-viz
-kényelmes öltözék : ami nem gátol a szabad mozgásban és jól is érzed magad benne
-füzet & íróeszköz
-2 db kendő
- 1 labda

Mit NE hozz magaddal:
- ékszer(ek)

Vezetett improvizatív szabad tánc lesz. Mindenkinek megvan a saját hangja, és ennek most teret is adunk. Itt az idő, hogy kibontsd magad egy megbízható környezetben. Találkozás önmagaddal!

Előképzettséget nem igényel, nemtől független, 18 éves kortól ajánlott.

A MAXIMUM létszám 10 fő!! Csak a jelentkezési sorrendet tudjuk figyelembe venni, ami csak a befizetett összeggel válik biztosítottá. A megértéseteket köszönjük!

JELENTKEZÉS:

http://www.mozduljalelkedbol.hu/workshop/

Vissza


2018.10.25. 09:33

    Kep

Vissza


2018.10.25. 09:31

    Kep

Vissza


2018.10.09. 16:10

      Kep

Vissza


2018.10.08. 22:56

              Meghívó
        Kep

          Péter László képzőművész

        Jelenések

        Című kiállításának megnyitójára

        A Magyar Írószövetség székházának kiállítótermébe (Bajza utca 18.)
        2018. Október 15-én 18 órakor.

        A kiállítást Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész,
        Irodalom- és művészetkritikus, szerkesztő nyitja meg.

Vissza


2018.09.24. 11:35

    Kep

A Tűzesés című festményem csodás gazdira talált...
(nzyang)

Vissza


2018.09.24. 11:26


Video

Vissza


2018.09.24. 11:19

    Kep

Vissza


2018.09.23. 23:14

    Kep

Vissza


2018.09.14. 19:52

https://www.ars-sacra.hu/prg.php?fokat=szmh&cimke=czQ&prg=4033

Vándorfecske hazatalál? - Előadás a budapesti Hálóban

A Háló Közösségi és Kulturális Központ - S4 (1052, Bp, Semmelweis u. 4.) klubtermében a Háló S4 és ARS SACRA közös programjainak keretében
Szeptember 15-én, szombaton 19:00 órakor Vándorfecske hazatalál? - A legdélibb székelyekről címmel
Pétër László (Székelykeve, Herceghalom) négy kötetes délvidéki grafikusművész-tanár-író képvetítéses előadása szülőfalujáról Székelykevéről, a Délvidék "Székelyföldjéről" és az Al-dunai székelyekről. A vetített képes előadást ritkán hallható al-dunai mesék versek és énekek színesítik.

Közreműködnek:
Kató Hajnalka előadóművész (népmesemondó, népdalénekes) (Székelykeve, Kakasd, Budapest)
Illés Ferenc zeneművész, zenepedagógus (klarinét) (Székelykeve, Tata)
Fehér Attila (néptáncos, néprajzi gyűjtő) (Hertelendyfalva, Budapest)
P. Nagy István (író, költő, irodalomtanár) (Székelykeve, Szolnok)

Ez alkalomból Péter Lea (Székelykeve, Herceghalom) Gyökereim c. a székelykevei fiatalok elvándorlásával kapcsolatos filmjének részleteit mutatjuk be, a szerző részvételével.
"A Siculicidium után csíki és háromszéki menekültekből született meg a bukovinai székelység. Az általános elszegényedés miatt az 1880-as években Bukovinából megkezdődött a kirajzásuk. Elsőként az Al-Duna mocsaras területeire, ahol megalapították Hertelendyfalvát, Sándoregyházát és Székelykevét. Az őshaza, Bukovina mára csupán zarándokhely."

Az Ars Sacra Fesztivál rendezvénye, ingyenes.
Kérjük az előzetes jelentkezést itt:
https://goo.gl/forms/AEvd08uuGL00cpTD2

Vissza


2018.09.07. 11:19

    Kep

Vissza


2018.09.06. 16:32

    Kep

Vissza


2018.08.21. 11:06

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Csuklások és cinizmusok

Magányos gondolatok Szent István ünnepe előtt

1 .

„Az emberek meghalnának egy olyan
dologért, amelyet igaznak hisznek. Viszont
nem halnának meg olyasmiért, amiről tudják, hogy hazugság.”


Kep

Nem vagyunk dörzsölt történészek, de hiányos ismereteink mellett is olykor világosan látjuk a tényszerű ismeretek helyett a ködös, a lehetséges, a cáfolható, a valószínű/valószerűtlen, az alátámasztott/alátámasztható, a bizonytalan vagy téveszthető szálakon futtatott érveléseket és egyoldalú állításokat. A hivatalos álláspont azonban konkrét, azonosítható hibákat, megtévesztéseket és következetlenségeket is tartalmaz, holott ezek fő sodrását tankönyvekbe írva tanuljuk és tanítjuk is. Némelykor eszünkbe jut, hogy talán komoly helyreigazításokat igényelne a honfoglalást és a Szent István-i koronát övező, karcosra sikeredett szemléletmód. Erre azonban sehogyan sem akar sor kerülni, a ficamok kiigazításának ügye rendre elodázódik. Bár a régebbi történészi állítások egy részének valószínűsíthetően több mint sérülékeny pontjai vannak, az ellentábor objektivitásra törekvéseit a hivatalos álláspontot képviselők mégis rendre lesöprik az asztalról. A hivatalos vizsgálatok kiigazító gépezetét így szinte lehetetlen beindítani…

A történelmünk utolsó másfél-két évszázadában idegen hatalmak kívülről erőltettek ránk féligazságokat és csúsztatásokat. Ezek bódító pirulaként hatottak a magyarság(tudat)ra. Lám, a monarchista politikum fondorlatainak hatásossága. Mindmáig még azt sem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy hogyan következett be a vélt vagy a tényleges honfoglalás. Egyesek szerint honvisszafoglalás. A Feszty-körkép zseniálisan ábrázolja a lehetséges tetszetőst. A határtalan festői fantázia dicsérete ellenében mégis úgy véljük, hogy nem pont úgy zajlott le. Hogy talán nem
is 896-ban volt, amikor óramű pontosságával érkeztek (haza) a talán még fehér lovat áldozó pogánynak mondott, egy évszázaddal később viszont már kereszténytudatú magyarok. A jámbor
földművelő morvák, bolgárok és egyéb szlávajkúak territóriumára érkeztek volna? Vagy egy már közös élettérbe. Manapság, valamiféle meglepetésszerű, merész, cseles… haditettként gondolunk a hon(vissza)foglalásra. Bár László Gyula kettős honfoglalás-elmélete alátámasztja, hogy a magyarok bejövetele nem holmi hirtelen és erőltetett migránsáradat volt. Lehetséges, hogy 896-ban mi már itt is itthon voltunk? Hogy akkori beözönlésünk inkább nevezhető hazatérésnek, és talán egy tervszerű, évszázadokig elhúzódó letelepedés végkifejlete volt?

Iskoláinkban évtizedekig az egyoldalú, erőszakos benyomulás merev, száraz szövegezéseit tanították. Ami pedig valószerűbb, hogy mi már évszázadokkal a hivatalos honfoglalás ideje előtt a
Kárpát-medence védett ölében tartózkodtunk. Attila halála után legfeljebb még kétlakiak voltunk, és ide-oda portyázgattunk. Talán így igaz, és az egykori hírforrások nyugodtan nevezhettek bennünket szkítáknak, hunoknak, avarok ivadékainak vagy hunnus-magyaroknak…

Mi úgy gondoljuk, hogy a magyar történelem meglévő makacs fehér foltjait valami kívülről jövő fondorlatos szándékoltság, mesterségesen támasztott zavarosság uralja. Mindig is féltük az ismeretlent, a rosszul feltett kérdéseket, de a merev vagy hamiskás válaszadásokat is. Többek állítása szerint a 18. század végén
adódott lehetőség arra, hogy a történelemtudatunkat megmételyezzék, ha úgy tetszik, a monarchista birodalom szélsőséges állásfoglalásával aláássák. Azok pedig, a finoman áthangolt hamis állításaikat addig szajkózták, amíg hinni kezdtünk nekik. És miközben az ellentmondásos talányosságokkal, áthallásokkal, átfogalmazásokkal bíbelődünk, kitalálták nekünk a finnugor rokonság ördögét is, melynek tévhitével még manapság is ijesztgetjük egymást. Pedig tudjuk, hogy e kitaláció a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása előtt még nem létezett. Valószínűsíthető-
en a Bécsi udvarban találták ki. Az osztrák nyelvtörténész, Josef Budenz kedvelt feladványai voltak, és halszagú szavak fecnikbe csomagolt, bábeli fejtegetései lettek. Úgy tűnik, csupán azért találták ki, hogy a rebellis és a keleti véreire büszke magyarságot elbizonytalanítsák, könnyebben betörjék, és akolba kényszerítsék.

A latin „divide et impera” (oszd meg és uralkodj) valaha a Római Birodalom politikai stratégiája volt. Működési elve szerint ez a leigázás leghatékonyabb gyengítő módszere, amikor is mesterkedésekkel előbb finoman megbontják az egységét, majd zavarossá téve a leigázandó prédanép múltját, előbb tudatlanná és kiszolgáltatottá teszik, később a védőréteg hagymahéjait is lerángatják róla.

Sűrűn el kellene hát gondolkodnunk azon, hogy lehetségesnek találjuk-e az egy csapásra hont foglalás tényszerűvé tételét? Eléggé nehezünkre esik elképzelni, hogy alig száz év leforgása alatt, győztes és vesztes, legfőképpen pogányvesztéses csaták mellett egy erős, tartós keresztény királyságot önerőből létrehozni lehetséges. Karddal és/vagy kereszttel?

Vajon a „honfoglalás” idején voltak-e keresztény tudatú magyarok? Tudniillik, egyre több arra utaló jel van, hogy a honfoglaló (honvisszafoglaló) magyarjaink nemcsak ismerték a keresztény vallást, hanem netán már gyakorolhatták is? Az ötletet főként sírokban talált tarsolylemezeken és függőkön ábrázolt kereszt-motívumok sora adja, tárgyi bizonyítékai vannak tehát a kereszt jelképes használatának. E leletekre már Huszka Jenő 19. századi régész, történész is felhívta a figyelmet. A kereszt szimbóluma a Turáni ornamentika c. könyvében is megjelenik a griffes-indás motívumkincs mellett. Az elmúlt másfél évszázad történészprofesszorai e motívumok elterjedtségéről kevésszer és bátortalanul nyilatkoztak. Sokkal kényelmesebb elhitetni velünk, hogy a
896-os honfoglalás telitalálat, és hogy I. Szent István előtt a magyarok a kereszténységet csak hírből ismerték. Hogy első királyunk jó diplomáciai érzékkel a nyugati birodalmak fenyegetései miatt tette meg országát és népét hivatalosan is kereszténnyé. Tudjuk, hogy a történéseket nem csak (érthető) trónviszály övezte, amelyből véres pogánylázadás is lett, amit csak komoly
német haderő segítségével lehetett leállítani. A büntetés, Koppány felnégyelése, a pogány magyarok kiirtása…

Mi ez, ha nem valamiféle manipulációs zavar? Kételkedhetünk ma is folyton. Ezer év után még azt sem tudjuk biztosan, hogyan történt az országalapító királyunk megkoronázása? Hogy I. Szent István valóban a felkent királyunk lett-e?

Hisszük, hogy jeles krónikásaink régen ezt még tudták. Azt is, hogy a Szent korona II. Szilveszter pápai áldásával érkezett hozzánk. Azonban mára két ellentétes állítás feszül egymásnak. A hivatalos/ismertebb szerint a Szent Korona talán még meg sem volt Szent István idejében! Legalábbis Bertényi és Nemeskürty professzor urak szerint. Ha viszont már megvolt, akkor két kü- lönálló koronaként. Az egyik fele íves, égtájas keresztpánt – de így csak befejezetlen lehetett, mert fura önmagában meg sem állhatott (corona latina). A másik egy külön(ös) koronaabroncs (corona graeca). Tehát, külön „gyárban” készültek, külön életet éltek a találkozásukig, amikor is végül sikerült a két részt egybeilleszteni. Ez mintha naiv feltételezés, vagy mese lenne. Aki már közelről láthatta a Szent Koronát, ilyesmiket nem feltételezhet. Már az is felháborító, ezer megválaszolhatatlan kérdést vet fel. A lényeg: egyszer már sikerült porrá zúzni a magyarság büszke meggyőződését, hogy birtokolhatja a világ legcsodálatosabb szakrális ékszerét, relikviáját. Ezt másodjára nem engedhetjük meg…

Kep

Vissza


2018.08.21. 09:17

    Kep

Vissza


2018.08.10. 19:20

    Kep

Vissza


2018.08.10. 07:32

    Kep

Vissza


2018.08.09. 16:44

Kep

Rádió discó élőben DJ Manóval

Aug. 17., 10:30 – Aug. 18., 1:00

A Beatrice és Nagy Faró koncertet követően 2018. augusztus 17-én retro discoval folytassuk, a Pannon rádió csütörtök esténként hallható népszerű zenés műsora a Rádió disco vendégszerepel élőben Bácskossuthfalván a Rekreációs Központban Kiss János - DJ Manó vezetésével.
Buli

Vissza


2018.08.09. 16:39

    Kep

Vissza


2018.08.09. 16:33

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

A manifesztumok újra támadnak

Elképesztően merész vállalkozás volt a huszadik század eleji avantgarde nemzetközi művészeti irányzatainak beindítása. Méltányolható, hogy mindnek valamiféle őszinteségrohama, valóra váltandó/megváltó terve, társadalmi elkötelezettsége, aktuál-politikai sugallatokra hangolt fontos kiváltó oka, és nem csak szélbe kiáltható világmegváltás- ízű üzenete volt…

Kep

Az egykor kibontakozó, modernizálódó európai világ valaha még lelkesen ünnepelte az uralkodókat és a pápákat, és a kegyeltjeit kegyesen etető, eltartó burzsoá eszmék dicsőítő játékeszközévé vált. Ám amint a gazdasági alap eltünedezett e dicsőítendő eszmék alól, csupán kiüresedett váz lett. Helyette máris egy bizonytalan és veszélyesen forrongó korszak köszöntött be, amelyben a megszokott/bejáródott konvenciók elveszítették a fontosságukat, értelmüket. A társadalom csalódottság-érzetének eluralkodásával kezdetét vette a szenzorként működő művésze(tek)re tételesen háruló kényszeres feladat: az emberi értékek átértelmezésének már igazi forradalmakkal tarkított eszméinek modern átfogalmazása.

A múlt század elejétől erőnyerésben lévő nyugtalan korszakok alkotóinak ideje még nem járt le. Egykori revoltáltságuk a művészi túlzások skizofrén állapotváltásainak feleltek meg. Mondhatnánk, a hagyományos társadalmi rend csökönyös hibáitól, groteszk aránytalanságaitól szenvedett. Ma inkább lehetne unaloműző, cinikusan provokatív, mint komoly forradalmi tett. Az egyéni látásmódok zászlaját lobogtatók már alig tudják megbotránkoztatni a fogyasztói társadalom közönségét…

A valahai nagyvárosi hangulatot élvező és szenvedő lázongó szellemiségű és örökösen elégedetlen művészek egykor még szent hivatásuknak tekintették a provokatív, manipulatív és szubjektív megszólalásaikat. Igazukat hangoztató művészek voltak. Ugyanakkor, mert ők maguk nem értettek a világ jobbá tételéhez, olykor tanácstalan de fellengzős hedonistáknak bizonyultak, akik nem vetették meg a világi életet és javaikat sem. Voltak köztük prófétaságukat szenvedő művészek, de pánikkeltő morfinisták, henye alkoholisták vagy laza erkölcsi életet folytató, felelőtlen polgárpukkasztók is. Csínytevéseik és megújulni vágyásuk közé tartozott a polgári erkölcsök megszólása, kifigurázása, gúnyolása, a vallásosság és az „idejétmúlt” hagyományok szembeköpése, a dekadensnek titulált világ ócsárlása is.

Jellemtelennek tartották azokat a szorgalmasan festegető polgárias művészeket, akik elutasították a hirtelen változásokat. Sürgették és elkövették mindazt, amit a világ társadalmi igazságtalanságainak a helyretételi szándékával, merészségükben elkövethettek…

Mondhatjuk-e, hogy az újfajta minőségek megfogalmazása mellett ez volt az óvatlan szájhősök ideje is? Amikor az elegáns józanságok helyett inkább a hamis harcokat kiprovokáló/igénylő tiltott vágyak fogalmazódtak meg bennük(?) Ma ezt hol rendbontásként, társadalmi rendellenességként, felforgató tevékenységként, hol az észszerű, kiváltó okok megválaszolási kényszereként értékeljük. Ugyanakkor egy megzavarodott korszak szakaszos fejlődési rendellenességének is tekinthetjük, amikor a művészetek arra vágytak, hogy forradalmakat szítsanak, ezért összefonódtak a társadalomtudományokkal és az aktuálpolitikával is.

A Magyar Nemzeti Galéria A épületében még látogatható Julian Rosefeldt 13 csatornás videó installációja, amely a Marx-féle kommunista kiáltványtól egészen Jim Jarmusch filmrendező nyilatkozatáig, minden(féle), a múlt századra jellemző, lényegesnek mondott furcsa művészi megmozdulást bemutat. Terítéken van összesen 13 tízperces, dokumentatív rövidfilm, amely magába szippantja a látogatóit, és amelyben a kortárs német alkotó, Cate Blanchett amerikai filmszínésznő nagyszerű, érzékletes játéka, tolmácsolása révén, az izmusok által megfogalmazott művészi kiáltvány mesterien összevont élményképletét alkotja meg. Illetve, a 20. századi modernizmus különböző irányzatainak a gondolkodásmódját idézi fel. Fejezetekreb bontott tételei: Szituacionizmus, Futurizmus, Építészet, Voticizmus/Kék lovas/ Absztrakt expresszionizmus, Stridentizmus/Kreacionizmus, Szuprematizmus/Kreacionizmus, Dadaizmus, Szürrealizmus/Spacializmus, Pop-art, Fluxus/Merz/Performansz, Konceptuális művészet/Minimalizmus, és Film…

Rosenfeldt vagy ötven művészeti manifesztum érdekfeszítő szövegrészletét gyúrta egy: Tristan Tzara, Lucio Fontana, Filippo Tommaso Marinetti, Kazimir Malevics, André Breton, Elaine Sturtevant, Lars von Trier és mások szövegeiből.

A kiállítótér tulajdonképpen egy sötét labirintus, egy belülről látható sötét dobozhoz hasonlatos belső térinstalláció, melynek fő látványossága a falra kivetített film. Tulajdonképpen kísérő előadássorozatok részleteit látjuk és halljuk. A filmekben elhangzó manifesztumok, képzőművészeti kiáltványok és költői szövegek egy-egy jelentősebb témára vagy mozgalomra fókuszálnak, bemutatva az egyes szerzők életművét, és a kiáltványok idézett szövegrészei által a szellemtörténeti hátterét is. Julian Rosefeldt nem kényezteti a közönségét. A megértés érdekében tett intellektuális erőfeszítéseket követel tőlük. Törekvéseinek fő tanulsága, hogy az avantgárd művésznek a társadalom aktív részeként kell alkotnia, hogy reagálnia kell a közgondolkodásban felbukkanó gondolatokra, és hogy nem csak fizikailag kell a jelenkorban élnie. A különleges produkció a didaktikus összeszedettsége miatt (irodalom, film, képzőművészet, színház együtthatásai), szellemileg megerőltető. A témakör felettébb szigorú tényszerűségét átívelő, újszerű átdolgozásának merész koncepcióját is megkövetelte a megalkotójától.

A művészet számára a manifesztumok kora a már látott (déja vu) hazudozó unalmának az áthidalása, de lehetne egyben a még nem ismert (jame vu) állapotok izgalmainak a felkorbácsolása, új(ra) életre keltése. Julian Rosenfeldt időszerűnek érezhette, hogy a Manifesztumok világát felidézze, összefoglalja, időszerűsítse. Hiszen anno, a zűrzavarossá váló társadalmi állapotok közepette a saját kora alig ért(h)ette őket meg. A manifesztumok gondolatvilága a tapasztalati úton megélt történelem csapdahelyzeteiről éppúgy szól, mint a művészet fejlődési lehetőségéről, az új világ megteremtésének szándékáról, vagy az előre (nem) tervezhető útvonalairól. És a ma embere általában annyira sem törődik vele, amennyire megérdemelné. A „világmegváltások” szándékával írt kiáltványok sorrend szerinti megidézése és újraértelmezése nemcsak lehetőség, de kihívás is. A kiáltványait külön virtuális alkotásként, tömören, összefogottan kellett újra tálalni. Sűrítve összefoglalni és mértékkel helyesen értelmezni egy-egy szellemi kalandját elég nagy kihívás, a torzítások nem kívánt lehetőségét is felvillantó veszélyes vállalkozás. Talán ezért döntött művészünk úgy, hogy a film modern eszköztárát hasznosítja, a kiáltványok szövegeit mantrázó Cate Blanchet Oscar-díjas amerikai színésznő mesteri filmszínészi képességeit használja.

A tizenhárom manifesztum-összefoglalás egyvelegének lényege az összehangolt vetítésük. A filmek legvégén megjelenik a színésznő kifejezés nélküli közelkép-arca, amint érzéketlen monotóniával, gépiesen felmondja nekünk a leckét: a manifesztum szövegét... A monoton hangon való mantrázása hihetetlenül meggyőző erejű kór(us)szerű összhangzatát eredményezi. A szférák zenéjének fura, túlvilági dallamát, vég nélküli révüléses kórusművét.

Az élményünk katarktikus, a filmek átütő ereje egyszerre lenyűgöző és megrettentő. Van, aki kedveli az avantgarde mozgalmak manifesztumait, van, aki nem, ezért inkább kíváncsiságból, majdhogynem illemből nézi meg a kiállítást. De úgy tűnik, többé-kevésbé minden látogató Rosenfeldt csapdájába esik, és végül a varázsdoboz megismerésének derűs élményével/hangulatával távozik a sötét labirintusból.

Vissza


2018.08.06. 08:13

Kep

Malomfesztivál, Orom
24207 Orom
Augusztus 16. – Augusztus 19.
Aug. 16., 10:00 – Aug. 19., 12:00

MALOMFESZTIVÁL 2018 - AZ ÖTÖDIK - PETI - THE FIFTH

2018. augusztus 16 - 18. / / / 16-18th August 2018

LIKE: Malomfesztivál, Orom & Wemsical Serbia

with:

Csizmadia Anna & Brasnyó Antal | LONGITAL | Lovasi András | Stereo Banana | Artur | Ricsárdgír zenekar | Barbears | Tudósok | Suhov | Véka zenekar | Pendergő | sZempöl | Sin Seekas | Repetitor | Bohemian Betyars | Platon Karataev | downstroy | Narco Polo | Csaknekedkislány | pozvakowski | hendrigz | Kolompos Együttes | Tindia | Danubia Tamburazenekar | Juhász Zenekar | Bakos Árpád & friends | Góbé zenekar | La3nos | ABOP | Wolfram | Baden-Baden | Lucy Dreamin' | Freakin' Disco | Moussaka | Csíkos-pöttyös zenekar | Aurevoir. | Szkojáni Charlatans | Fokos zenekar and many more...

INFO: http://malomfesztival.com/
❗️ Pre-sale tickets are available ❗️➡️ http://bit.ly/WindmillTickets

☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀

CONCERTS / PHOTO / FILM / LAND ART / WORKSHOPS / VOLUNTEERING / RECYCLING / SLAM POETRY / CAMPING / GETTOGETHER / LOVE / SHOWERS / FLOWERS / FIELDS / FRIENDS / COMMUNITY

▶ AFTERMOVIE 2015:

▶▶: AFTERFLASH 2016:

▶▶▶: MALOMFESZTIVÁL 2016 - The Movie:

▶▶▶▶: MALOMFESZTIVÁL 2017 - The Movie:

Vissza


2018.08.02. 21:13

    Kep

Vissza


2018.08.02. 18:30

Kep

Szüreti Napok 2018
Bácskossuthfalva


Augusztus 30, csütörtök
18.00 – Paskó atya kottája és konyhája cimű könyv bemutatója az ECHO Gyermek és Ifjúsági Rendezvényközpontban
20:00 – Egy bolond százat csinál, zenés bohózat - kupuszini Petőfi Sándor ME Sturcz József amatőr színjátszó csoport előadása a színházban

Augusztus 31, péntek
17.00 – 21.00 „Érika szőlő, hajlik a vessző....” bor, tánc, nóta –, szüret nyitó ünnepség a Szent Dömötör és Szent György borlovagrend tagjaival, borkóstoló a helyi borászokkal, zenés mulatság a mélykúti Szederinda Népdalkörrel, a bácskossuthfalvi Cimborák néptáncegyüttessel és a Rezeda asszonykórussal a szőlőskertekben.

Szeptember 1, szombaton

A programok helyszíne a Koplaló,
a jó hangulatról Trocadero együttes gondoskodik.

9:00 – 9.30 - Térzene a Bácskossuthfalvi Ifjúsági Fúvószenekarral
9:00-10:00 – Hús kiosztása a főzőversenyhez
10:00 – A Szüreti főzőverseny ünnepélyes megnyitója, majd terményszentelés és folklórműsor
- borutca
- jurta, hagyományos ijász bemutató
- virágvásár, terménybemutató, kirakodóvásár, fánksütés
- Taekwon-do bemutató
- gyerekeknek habparty a tűzoltókkal, stafétajátékok a cserkészekkel
- vidámpark
13:00 – Szüreti főzőverseny eredményhirdetése

Vissza


2018.08.02. 10:25

    Kep

VIII. Vajdasági Parasztolimpia

Vissza


2018.08.01. 15:20

Kep

Summer in the city, contemporary toxibition

Magyar Mozgó Képtár / Hungarian Movin' Gallery szervezésében
péntek, 20:00 – 23:59

Krimó Pub és Sörfőzde
Kazinczy utca 8., Budapest, 1075

Vissza


2018.07.31. 14:47

    Kep

Paskó atya kottája és konyhája könyvbemutató

Mesna zajednica Stara Moravica - Helyi közösség Bácskossuthfalva szervezésében

2018. augusztus 30., 18:00 – 20:00

A Szüreti Napok keretében kerül sor 2018. augusztus 30-án 18.00 órakor Az ECHO Gyermek és Ifjúsági Rendezvényközpontban Simon Erika: Paskó atya kottája és konyhája című interjúkötetének a bemutatására.

A könyvet, vetítéssel egybekötve Paskó Csaba kelebiai plébános, az egyházmegye zenei igazgatója, karmester, mesterszakács mutatja be. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Vissza


2018.07.31. 14:37

    Kep

Vissza


2018.07.31. 14:35

    Kep

Vissza


2018.07.31. 08:16

    Kep

Vissza


2018.07.29. 14:33

Kep
Pétër László festőművész írása

Figaró és a vajdasági rögök

„Isten a világban nem található. Ha az ember kifelé néz, nincs sehol. De, ha befelé néz, akkor sincs sehol. Isten nem objektiválható. Isten ott van, ahol... én őbenne vagyok, és ő énbennem".
(Hamvas Béla: Scientia sacra)

Kep

A romlás jelei

Glüküsz ápejró polemosz - Édes a háború a tapasztalatlanoknak - mondták egykor az európai kultúrát megalapozó ógörögök. Filozófiához való készségük erős, szinte szenvedélyes volt, mégis, a tapasztalás útján jutottak el a bölcseleteikhez. A tapasztalások szándékát és nyomait rendre felismerjük Zsáki István képein is. Az elmúlás és az újra sarjadás biológiailag szentesített körforgása azonban kevés lenne képi üzeneteinek a megértéséhez, ehhez okfejtésükre is szükség van. Ő maga a romlás jeleiről ezt mondja: „Amikor bennünket a Nátó bombázott, azt bizony igazságtalannak éreztük. Mindenki azt mondta: miért, hiszen mi nem bántottunk senkit? Hát igen, senkit… Miközben mindenki előtt világos volt, hogy már évek óta folyik a felelőtlen pusztítás egy tönkretett, szétesett országban…”

Dulce bellum inexpertis – Édes a háború azoknak, akik nem próbálták. Ezt mondták a latinok is egykor.

Megnyitó

Mi Budapest környékén élő vajdaságiak, minden alkalmat megragadunk, hogy újra találkozhassunk egymással. A régi beidegződéseinket, a régi közösségünk által beszélt, közös érzelmi szálakat pengető „vidékies” nyelvezetünket ma is sokkal jobban szeretjük a globálisnál. Az „elszármazott” értelmiségiek, általában megmaradtak jóérzésű vajdaságinak. A megnyitón most is voltak Budapesten és környékén élő délvidékiek, akiknek nem a, megnyitóval nagyjából egyidőben zajló focivilágbajnokság selejtező mérkőzése járt az eszükben. Inkább arra voltak kíváncsiak, hogy miféle elemorzsiát (elemózsiát) hozott magával otthonról Figaró.

A Belvárosi Művészek Társaságának tulajdonában lévő Nádor Galériában (Budapest, V. kerület, József nádor tér 8.) bemutatásra kerülő festmények, olajképek Zsáki István topolyai festőművész selyemfényű metafizikai remekei. Most éppen Pécsről érkeztek Budapestre, egy valóra vált vándorkiállítás második vagy harmadik stációjaként. A kiállítás megnyitója 2018. július 11-én, szerdán 18 órakor volt, és Kovács Péter Balázs Munkácsy-díjas képzőművész, házigazda köszöntőjével kezdődött.

Kep

A kiállítást pacséri születésű földink, Szombathy Bálint Munkácsy-díjas képzőművész és művészeti író nyitotta meg. A művészetekben kitűnően tájékozódó szépségkutató, a közös gyökerek és érzelmi kötődések mellett, jól érzékeltette azokat a hangsúly-pontokat, amelyekre érdemes odafigyelnünk, ha a Mester palimpszeszt jellegű képeit elemezzük. Zsáki István aszkézises festménysorozata nem csak esztétikus, technikai bravúrokkal létrehozott opus, hanem egyben az újra-fogalmazható tájsebek tárháza is. Az ismétlődő motívumok imamalomszerű, pörgő lírikájukkal hatnak ránk, de ez csak a külcsín. Szombathy jó érzékkel emelte ki a Pannon tájat elemző művész mintavételi szenvedélyét. Az eleve elrendeltséget magáénak valló mikro-analízist, amelyben festőnk mantrázó műveleteivel a bácskai anyaföld humusz-rétegeit elkülönített színfoltokként elemzi és kezeli.

A feketét, a sziennát, a vörösföld tulajdonságait kézirat-töredékes pergamen- és tafotarongy lepedőkre teríti, miközben kompozíciós elemekkel, biológiai törmelékekkel tarkítja. A bácskai röghöz ragaszkodás e felülírásos color locail-élménye a hazai táj szeretetét is idézi. Elmosódó, kaparásos háttérszövegeknél többet a kompozíciói már nem kívánnak, a mester nyomokban kimutatható elvontságig ívelő festészeti törekvéseit festői intimitásokkal, minimalizmusokkal ellensúlyozza. Nem Hold-, vagy Mars-béli mintákat elemez, hanem az élet Bácskai föld-mintá(zata)it gyűjtögeti. Miközben keskeny pallót képez a valóság és az absztrakció között lebegő félálom-világ talányainak az azonosításában.

Palimpszeszt

Zsáki István síkfelületeire, kétdimenziós látszat-tereire érdemes odafigyelnünk. A filozofikus alkatú jelhagyó mester markáns metafizikai tereket nyitogató tapasztalt tájfestő. Több évtizede építgeti már elképzelt, álombéli pannon tájait. Bemutatásra kerülő festménysorozata a Csend címet viseli. Képei diszkrét, tompa háttérfénnyel ragyognak. Kompozíciós ellenpontként, a kép előterébe helyezett terményeinek lenyűgöző az intimitása. Ezek apróságok: kavicsok, csigavázak, kórók, aszalódó almák, hagymák, porló, bomlófélben lévő termények.
Ember sehol, csupán jelentéktelennek tűnő, aszott, de magmegtartó termények. Lényeges lényegtelen dolgok az üledékes kompozíciók elhagyott múlandóság-oltárán. Ahol tán még az Örökkévaló jelenléte is szükségtelennek bizonyul: majdhogynem felesleges (?)

Mert itt csak az időn kívüli mozdulatlanság honol. Tarkítva érthetetlen szöveg-utalásokkal, ősi jelzésekkel, jel-töredékekkel. Tépett fecnikkel, elmosódó, már olvashatatlan, levakart és újra írt (átírt) porladó sorokkal. A megtört Pannon provincia meglelt kéziratos nyomai: málladozó drapériákra hintett színes porok, törmelékek: festéknyomok és humusz. A mindenséget jelképező magvas szimbiózis-szimbolikák pergamenbe ágyazottan, redőkbe hajtogatva, tafotarongyokba csomagoltan türelemmel várják az új sarjadás lehetőségét.
Vajon véletlen egybeesés, hogy a mester alkotásait rokoníthatjuk az idei, 40. Bácskossuthfalvi – Moravicai 9+1 művésztelep témájával, a „palimpszeszt”-tel? A palimpszeszt középkori eredetű szó, a kódexmásoló szerzetesek azon kifejezése, hogy a régi és használatban nem lévő, vagy az elrontott pergamenekről levakart szövegeket különféle okokból újra írják, kijavítják. A pergament újrahasznosítják.

Kep

A mester

Zsáki István 1942-ben született Topolyán. Főiskolai tanulmányait1967-ben végezte Pristinában és 1975 óta tagja a Vajdasági Képzőművészek Egyesületének. Bajsán és Topolyán képzőművész szakos tanárként dolgozott, ma nyugdíjas. Több művésztelep munkájában vett részt. A Csurgói Művésztelephez1969-ben csatlakozott, alapító tagja a bácskossuthfalvi 9+1 Művésztelepnek és a szabadkai Bucka-Gányó Művésztelepnek is, több jugoszláviai és magyarországi művésztelep visszatérő vendége. Munkái topolyai, zentai, óbecsei, szabadkai, lendvai, eszéki, zalaegerszegi, tokaji, hajdúböszörményi, budapesti, veránkai... köz-, és magángyűjteményekben is megtalálhatók. Mintegy száz külföldi és belföldi önálló tárlata volt. Jelenleg a Topolyai Művésztelep és képtárának (Art Galery) a vezetője.

A Mester egész életében a szülővárosához ragaszkodott, és megmaradt tősgyökeres topolyainak.

A művész olyan, mint a gyerekember: a születése óta megszokott, megtanult környezete élete végéig megtartó erővel bír, annak relikviáival játszadozik a legszívesebben. Zsáki István markáns képviselője a hely jellegére erősen összpontosító művészeknek. Azt a keményvonalas vajdasági festőnemzedéket, amelynek vonulatai a topolyai és a zentai művésztelepek legjobb képviselői voltak, és akikről elmondható, hogy expresszív-figuratív, szürreális érzületű vagy elvontságokba hajló, lényeglátó tájfestészetük kifejezetten délvidéki. Sokan vannak. Szilágyi Gábortól Ács Józsefig, Sáfrány Imrétől Dobó Tihamérig, Torok Sándortól Maurits Ferencig, Markulik Józseftől Benes Józsefig, Nemes Istvántól Zsáki Istvánig, igen hosszú a sor: vajon lesz-e folytatása?

Vissza


2018.07.28. 08:58

    Kep

Vissza


2018.07.27. 16:23

Kep
Pétër László festőművész írása

Talpraállási kötelezettség 10.

ESZMÉLET

„A méregetésbe a politikum folyamatosan beleszól, de ez a világ minden lapjánál így van, még annál is, amely azt hirdeti magáról, hogy független” – mondta találóan egy interjújában Léphaft Pál karikaturista-grafikusunk a független újságírásról. Mondata megszívlelendő és alkalmazható, jó példa a művészi függetlenség szövevényes útvesztőinek a jellemzésénél is. Mert látszata van annak, hogy a művészet még manapság is lépten-nyomon kéretlen akadályokba ütközhet. Olykor megfelelési kényszere van, máskor meg élesben támogatott, megtűrt vagy éppenséggel (ki)tiltott. Így volt ez a múltban, és letompított formában így van manapság is. (?)

AZ ÖT ÁGRA VERŐDÉS MÚLTBÉLI KÍNJAI

Habár egykor számtalan nehézséget okozott számukra, a külhoni magyar művészek máig úgy érezhetik, hogy a száz év előtti határmódosítások javarészt csak bajokat tetéznek. A határátrendezés megnehezítette küzdelmes életüket, átrendezte a megszokott művészeti közegüket, alkotói szokásaikat, beidegződéseiket. Úgy tűnik azonban, hogy érdemben mégsem változtattak az egységtudatukon. Mert a határok átléphették ugyan az embereket, de sem rövid, sem hosszú távon nem tudták átformálni a gondolkodásukat. Az új szabályok és a tiltások
hosszú időn át megnehezítették, majd felújították és bonyolították a közösségtartó vagy kulturális kapcsolatrendszerüket. Az „átnevelődés, átneveződés” általában nehézségeket okozott
nekik, akadályokat állítva befolyásolta a működésüket. A nagy többségük azonban az újjászerveződő, szláv nyelveken beszélő társadalomhoz alkalmazkodni akart, mert a túlélése érdekében
is idomulnia kellett. A művész, ha alkalmazkodik is, képtelen felülírni önmagát. Az új törvény(szerűség)ek a régi életviteli és gondolkodási beidegződéseket némileg befolyásolták, de nem
kezdhették ki, nem másíthatták vagy nem szüntethették meg. Az új intézményrendszerekbe való kényszeres beilleszkedésük sem járhatott teljes sikerrel, hiszen a hol gyors, hol lassú átkapcsolások kényszerítő/kényszeredett kísérletei ellenére is gyorsan kiderült, a vér nem válik vízzé, az ember az marad, aki. Minden meglévő vagy kiépülő politikai formáció, rendszer a működtethetősége érdekében lojalitást kér az alattvalóitól. Akkor is, ha idegenként vagy mostohagyerekként kezeli őket. Ha kulturális eltérések vagy ellentétek mutatkoznak, idomítja, a saját képére, neki megfelelőre gyúrná őket. És még idomítva sem fogadja őket teljesen a bizalmába, mert tud valamit a kényszerítés és a kényszeresség hátrányairól.

A határmódosítások révén kisebbségbe kerültek esetében válaszút, gyógyír a bajaikra nem volt, nem is lehetett. Ezért az átállás kényszerpályájára állított elme a megmaradása érdekében hosszú kalandozásokba kezdett. A saját és éltető közössége érdekében hagyta magát átalakítani, miközben maga is alakította a sorsát, hol ügyesebben, hol kevésbé jól. Erősödve vagy asszimilálódva, gyengülő öntudattal, évtizedeken át próbált megbirkózni a feladattal, és bedolgozta magát a többség alkotta közösségbe. Helye lett a nap alatt, sikerült felküzdenie magát az egyenrangú pozíciókig. Miközben a művészete a külső hatásokat is befogadva különlegessé, talán nemesebbé is vált.

DIÓHÉJBAN A FÜGGŐSÉGEK KORÁRÓL

A vajdasági magyar értelmiségiek vergődése 1918 után nem volt tartós. A kisebbségi sorsban a tétova tanácstalanság lett volna a legrosszabb szövetségese: itt vagy küzdenie, vagy alulmaradnia
lehetett. Idő kérdése volt, hogy a feleszmélése után az újraorientálódási lehetőségek közepette az újraszerveződési igényei markánsabban körvonalazódjanak. Ekkorra megfogalmazódtak az
új államban való együttélési szabályok megismerésére tett józan kísérletek: az újraszerveződés és az adaptáció párhuzamos igényei. Bár a szigorúan átszabott határrendszer az értelmiségi réteget az avantgárd művészeti törekvésektől az egyre nehezebben átjárható mesterséges határzárakkal is ideiglenesen elválasztotta, az addig elsajátított avantgárd ismeretek segítették művészeinket abban, hogy a megújulások megkezdett útján haladjanak tovább. És ha zavartalanul nem is folytathatták a rebellis avantgárd törekvéseket, de tudatában voltak annak, hogy a kissé szégyenlős expresszív, kubista vagy konstruktivista törekvéseikkel is a változások korát élik meg, és hogy művészetük ekképpen fog megerősödni, megújulni. Már 1921-ben Nagybecskereken avantgárd hetilapot jelentettek meg emigráns (Magyarországról átszökött baloldali) és hazai értelmiségiek közösen. A nagybecskereki Fáklya rövid életű, alig olvasott hetilap volt. 1922 és 1925 között Újvidéken jelent meg a Kassák tanait hirdető Út című aktivista folyóirat, melynek szerkesztője Csuka Zoltán volt. És habár Balázs G. Árpádon kívül csak kevés művészt foglalkoztatott igazán az expresszív és kassáki felhangokkal tarkított alkotásmód, próbálkozásai jót tettek a délvidéki művészet fejlődésének. Az Út a szerbhorvát nyelven megjelenő Zenit avantgárd folyóirat modernitásokra törekedő szerb és horvát művészeivel is jó kapcsolatot ápolt. Amikor végül 1923-ban a szabadkai Festőművészek Klubja révén híre ment, hogy Balázs G. Árpád, Oláh Sándor és Farkas Béla festőművészek Hódi Géza és Lenkei Jenő emigráns magyarországi festők társaságában vajdasági képzőművészek szervezett tagtoborzására tesznek újabb kísérletet, nyilvánvalóvá vált abbéli szándékuk is, hogy ugyanekkor megpróbáljanak bekapcsolódni a Jugoszláviai Festőművészek Egyesületének munkájába is. A tagtoborzások és a beágyazódási törekvések természetesek voltak. Művészeink legnagyobb gondja talán az volt, hogy mivel a belgrádi szervezetek nem ismerték a rátermettségüket, a vajdasági magyar művészekre másodrangúként tekintettek. Hasonlóképpen, mint ahogy a központosított új hatalom, amely az első időkben előszeretettel számolta fel a magyarság iskoláit, régi egyesületeit. Lehet-e mondani, hogy gyakran megtűrtként kezelte őket? A közös kiállításokon a későbbi években is gyakran kizsűrizte vagy csak mértékkel dicsérte őket, hozzátoldva, hogy még van mit fejlődniük. Hogy mennyi volt az idegenségérzet, a befogadóképesség hiánya vagy az irigység az efféle megállapításokban, arról Balázs G. Árpádtól a húszas évektől, egészen Ács Józsefig a hatvanas évek elejéig, többen is írtak.

Kep

MEGMARADÁS

Tényként kezelhető azonban, hogy a ridegség és visszafojtottság hangulatkeltései után megindult egy pozitív folyamat, amely az értelmiségi rétegünk elhúzódó önvédelmi harcára és természetesen a megújulni vágyásra, önszerveződésre késztette alkotóinkat. Az első kínálkozó alkalom, hogy művészeti ernyő-szervezetüket megalapítsák, az 1923 szeptemberében lezajló palicsi országos kongresszus volt. Ekkor a Bárány Szálloda különtermében mintegy száznyolcvan alkotást láthatott a közönség. A kiállítást később Topolyán is igen nagy sikerrel mutatták be. Az
év végén szabadkai székhellyel megalakították a Vajdasági Képzőművészek Egyesületét, mely kisebbségi érdekszövetségnek hivatalos nyelve a szerb lett, de amely szerveződéssel elindíthatták a megmaradásukért vívott harcot. Világosan megfogalmazott céljaik között voltak: a művészek anyagi megélhetésének biztosítása, a művészet népszerűsítése, kiállítások rendezése, kapcsolatfelvétel külföldi művészeti egyesületekkel cserekiállítások megszervezése ügyében, a művészet határnélküliségének hangsúlyozásával. Minthogy ügyük látszólag pártfogásra talált
mind a belgrádi illetékes minisztériumban, mind művészeti berkekben, az egyesület megbízásából Oláh Sándor Budapesten már a Nemzeti Szalon vezetőségével cserekiállítás megvalósítási lehetőségeiről is tárgyalt. Eközben a régebben a Nagybányai Művésztelepen sokat alkotó Balázs G. Árpád szövevényes kapcsolatteremtési lehetőségeket szorgalmazott a Nagybányai Művésztelep köré gyűlt erdélyi, majd a felvidéki művészekkel, illetve művészeti csoportosulásokkal is… Rövidre fogva, úgy tűnik, hogy az utódállamok megalakulásakor az elszakított területeken élő magyar művészekben továbbélési kételyek ébredtek ugyan, de a problémákkal való megküzdésük és a megmaradásuk lehetőségének tudatában ez nem képezett áthághatatlan akadályokat. Művészeink újrainduláskor is a határtalannak tekintett művészet megvalósításának érdekében dolgoztak.

Vissza


2018.07.26. 08:44

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Talpraállási kötelezettség 9.

Kep

Mottó: „Észre kell venni, hogy zajlik a háttérben egy rejtett
történelem is. Amit a hivatalos történelem vall, és amit magunk
is megtanultunk, az bizony nem egy és nem két esetben totális
hazugság.”
Dr. Drábik János

A FAROK CSÓVÁLNÁ A KUTYÁT

Ha újszerű ideológiák borítják el a minduntalan szellemi kalandokba bonyolódó elménket, általában gyanút sem foghatunk, hogy mindaz, ami a konvencionális elvetését szorgalmazza, az valamiféle megújulásokkal jár, de előre megjósolhatatlan felforgatótevékenység-sallangokat is tartalmaz. Új rendiséget követel égen és földön, valamint a művészetekben is, bár a vizualitások terén megnyilvánuló forradalmisága csupán újabb, megváltoztatható színeváltozás.

De mindenképpen változás, amely félig-meddig öntörvényű, és végtére nem a felbuzdult felforgató tömegek mozgássémája szerint kívánna megújulni. És bár gyakran a megkívánt társadalompolitikai mozgások peremén egyensúlyoz, meglehetős komolysággal, komolyra vehetően, mégis ritkán szól bele a politikai alakulásokba, ugyanis az mégsem a sajátja. A bíráló fricskák, gúnyolások, általában burkolt kritikák, fenegyerekes felbuzdulások manapság megszokottak, és lényegében ártalmatlan, javarészt veszélytelen, így következmények nélkülinek, hatásmentesnek tűnő reflexek. Amelyek mégis nagy hatással vannak a(z újraalakuló) társadalmi közegekre.

Mindaddig, amíg nem jön el valamiféle ködös, eleinte ártalmatlannak tűnő kényszer, amely az első, bemutatkozó korszaka után a farkastörvények uralmát követve végül iszonyatos, valószerűtlen pusztítást okoz(hat). Nemcsak a társadalmi struktúrát rombolja szét, de a működő rendszer alattvalóit,
sőt az élvonalbeli értelmiségi rétegeit is mélynyomorba dönti, vagy a fizikai el- vagy kipusztulásig üldöz(tet)i.

NYÚLFAROK

Régen, az autoritások korszakában talán minden vakhitű vagy túlzó, fájdalmas és korántsem sallang- és problémamentes történésekkel volt tarkítva. Mi, akik túléltünk két-három bukást, nemzeti tragédiát, talán idejekorán megértettük, hogy számunkra a túlélés stratégiája fontosabb mindennél.

Ezt a gördülékennyé tehető stratégiát a magyar nyelvterületeken egységesen kellene/lehetne alkalmazni. Sajnos az 1848 utáni behódolós Bach-korszak óta ez nem így van. Tudniillik, immár az elérte a célját, hogy a magyarság büszke múltja részlegesen jelentéktelen nyúlfarokká váljon a kitalált nagy finnugor rokonság eszményítő tükrében.

Szerencsére vannak (a Magyar Tudományos Akadémia berkeibe soha be nem fogadott) történészek és történelemmel foglalkozó értelmiségiek, akik ellenállnak a mintegy másfél száz éve mesterségesen gerjesztett, furán deheroizáló elméleteknek. Mind a Szent Korona tanát hirdetők lombosodó tábora, mind a finnugor nyelvcsaládok tarthatatlan fantazmagóriáiba belekötő igazságtevők, vagyis a lealacsonyító beskatulyázásainkat szolgáló teóriák ellen küzdők szabadcsapata igazságtalanságérzettől szenved. Az öntudatosságra eszméltetők/sarkallók tábora azonban folyton újrakel, duzzad, és szabályszerű kiigazításokat szorgalmaz. A láthatatlan huzavona, amely a gyanús módosítástanok miatt revideáló igazmondásért kiált, igyekszik nyomást gyakorolni a megkövült tanokat könyvbe író trónolókra, az ellentmondásokat helyrehozni nem tűrő okítókra.

Akkor is, ha a hivatalossá tett álláspontokat a megfellebbezhetetlen igazságtudatú tudós elmék egyszerűen nem hajlandók komolyan venni, felvenni a kesztyűt azok ellen, akik más, archaikusabb, régi legendákat szövő tanokat állítanak. Mondván, hogy tudósok pancserekkel nem egyezkednek. A nagy kérdés: ki miben pancser? A Szent Korona-tan összes állítására legyintők tábora magabiztosan hárít, takargat, hesseget. És ahogyan szószólói Petőfi hivatalossá tett és ismertetett, ködös halála kapcsán sem voltak hajlandók egyetlen alapos, körültekintő, vizsgálódó elemzésre vagy tanácskozásra, az új felfedezések tükrében újra vizsgálható (revideálható?), tényszerű elemek harmonizálására sem hajlandók mostanáig. Amúgy más helyreigazításokat szorgalmazó ellenvetésekre sem… Egy dologról feledkeznek meg csupán: az orosz, kínai, finn… nyelvészek és történészek évtizedes kutatási eredményeit korántsem illik csak úgy lesöpörni az asztalról. De úgy látszik, az ő felelősségteljes állításaikat sem hajlandók figyelembe venni. Ténylegesen volt-e az „átírásunkra” igény, utasítás, diktátum?

GYALOGOS ÉS LOVAS ANGYALOK KORA

Mi manapság már visszatarthatatlanul oknyomozunk. Mindenképpen tudni akarjuk a tényeket, a megújítható igazságot. A mi igazságainkat. A nemzetben gondolkodó ember nem hagyhatja magát sokáig ámítani, mert legatyásodik. Ugyanezért nem hagyhatja azt sem, hogy a régi rendszerekben megírott tankönyvek egyszerűsítő csúsztatásait örököljék az elkövetkező nemzedékek. Valahogy elegünk lett a diktatórikus korszakok „merjünk kicsik, lenni” porba rántó diktátumaiból, hiszen a túl hosszú ideig eltartó egytudó elméletek rettentő károkat okoztak már bennünk. Ha csupán ama Bachkorszakot vesszük górcső alá, felfedezhetjük benne annak a máig kényszerítő hatásait. A bécsi udvar lassan múló, nehezen fennható korszaka alaposan belénk szántott.

A kényszeredettségérzetünk valós, a korszak átíró, rendcsináló diktátumokat (t)akar(t). A következő évszázadban bekövetkezett radikális kommunizmus, az oroszpárti, később csak emberarcúnak nevezett szocializmus iszonyatos nyomását, a bográcsgulyásos, színes pántlikás korszak finnugor elméletét továbbító tervének manapság is nagy figyelmet kell(ene) szentelni. Néha úgy tűnik, hogy a régi diktátumoknak így is, úgy is leáldozóban a napja. Csak az örök tudósok tartják magukat a régi eszmékhez, megfellebbezhetetlennek mondott tényszerűségekhez, amelyek egyre nehezebben tartják magukat.

Berkeinkben manapság nem egy vitára és továbbgondolásra késztető munkát látunk dolgozatban, könyvben, filmre véve. A nagy többségük még mindig megkövült elméleteket
követ(el), ostromol, cáfol. Egyebek mellett kétségbe vonja a magyar őstörténet-kutatás finnugrista ágának némely haszontalanul kiragadott hunsdorferi, budenzi tételét. Dogmáját. Ezért fontos, hogy az igazságot kereső ellentábor is keményen, megalapozottan bizonyítson. A meggyőzés erejével kell, hogy hasson minden, hasonlóan dogmáknak ellenálló, erős gyökérzetű tanulmány, amely rendbe tenni igyekszik a tudatzavarosságot. A zavart a fejünkben, amelyet immár vagy másfél évszázada erős nyomatékkal reánk testált valamelyik elnyomó rendszer. Azt mondják, nehéz, de nem lehetetlen feladat. Azok az emberek, akik segítettek átvészelni az ingatag korszakokat, évtizedekig az elmúlás rémével viaskodva próbálták kifoltozni a vállalható újratervezett igazságokat. Hogy mily eredményességgel nyerhetnek, még nem tudjuk. Nem ártana időről időre tiszta vizet önteni a pohárba.

Kep

Néha úgy tűnik, hogy nincs nagy baj velünk. Isten tervezte és olykor még újra is tervezi a valóság(tudat)unkat. Csupán az elmúlás természetességébe kell belenyugodnunk, hiszen a szellemiségük hatóanyagát úgyis örökre belénk sütötte az értelem. Nincs nagy baj (?) – Isten irányadó gondolatait örököltük.

Vissza


2018.07.14. 21:10

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Talpraállási kötelezettség 8.

Kep

Mottó: „A ház akkor jó, ha csak egy gondolat van benne.”
(Makovecz Imre)


Minden igaz gondolatunk a megmaradásra vonatkozik. Évszázados alázatunk és türelmünk azt jelenti, hogy a megmaradás igényének érdekében végig csupán élni szerettünk (volna) minden támpontos és valószerűnek tűnő helyrehozatali lehetőséggel. Mert csak(is) így lehet(ett) (újra)rendezni a sorainkat. De mi hány házban lakunk?



A KOR MEGVÁLTOZTATHATÓSÁGA ÉS AZ ÖNKIFEJEZÉS
ÉRZETE

Ki érti ezt? Egyrészt a forradalmi váltások az értelmiségi létben: divatosak, és talán tényleg nélkülözhetetlenek a fejlődéshez. Holott évszázadokon át azt tanították, és még a Széchenyi István-i vagy Benedek István-i igazságok is azt tanítják, hogy fejlődésünk záloga az örökségünk továbbvitele, és átadása az igazi, kötelező feladat(vállalás)unk. Mert a szellemi örökséget megbecsülni úgy kell, és azt a lehetőségek szerint gazdagítva érdemes továbbadni. Mégis egy folytatólagos fejlődés érdekében. Csakhogy még a népi kultúra és a népművészet esetében is eljön az ideje a nagy töréseknek, a divatozó változásoknak, és ez valamiféle szükségszerű bipolaritást jelez. A frissítő újszerűség vonzalmának/kísértésének ellenállni senki sem tud. Ezért kalandvágyásunkban óvatosan vagy mohón minduntalan új utakat keresünk. Holott a tömbszerűségben megmaradás igézetével, a hagyományok fenntartásával átmentenünk és megőriznünk kell a régi értékeinket. Ugyanakkor becsülnünk lehet az újat és létrehozóit, tehát azokat is, akik merészségükkel új eszméknek éllovasaivá váltak.

A hangulatkeltés-implantátumok az évszázados hagyományok helyett az új eszmékre összpontosító modernizálódó világ művészének nem mindig kedveztek. Nevezhetjük ezt valamiféle kezdeti lemaradásnak, de a délvidéki művészeknek emiatt aligha lehetett lelkiismeret-furdalásuk. Aki a trianoni békediktátum után bekövetkezett határmódosítások hazaféltésérzetét megélte, a nagy életviteli változások miatti kiszolgáltatottságérzetében egy időre dezorientálttá vált, majd szinte egyszerre tudhatta magát kényszeredett megalkuvónak és megmaradásáért küzdő, vakmerő úttörőnek.

PÁRHUZAMOK

Mindig azt hittük, hogy a politikai légköri viszonyok és a különféle töltetű művészetek összhangzata véletlen, hamis, elhanyagolandó látszatállapot. De rá kellett jönnünk, hogy a művészet mindig is az életünk része(se) volt, ha ugyan nem a valódi hordozója a különféle mély meg- és átéléseknek, a közösség fizikai létét is átható/befolyásoló állapotoknak. Egyben pedig a lélektani, vallási, „uralmi állapoti”, vagyis politikai ideológiáknak. A mindenkori művészet eszköze és gyakran a vesszőparipája a politikum is, hiszen mindenképpen a nyilvánosságra törekszik: meggyőző elkötelezettje valamilyen meglátásnak, amit mindenképpen ki akar fejezni. Kinyilvánítani vagy csupáncsak jelezni a jelenlétét.

Természeténél fogva tehát a mindenkori művészet mindig is képes volt a legközönségesebb látszattematikáival is megragadni és átszűrni önmagán a korok hangulatát. Elvont jelképes üzenetekbe csomagolni, továbbadni a társadalom minőségi és hangulatingadozásait, és ügyesen elnyerni a társadalom rétegeinek a figyelmét/érdeklődését. A művész általában nem sokat mérlegel, mert életbevágó feladatrészének tekinti, hogy a számára érdekfeszítő és rejtetten vagy nyilvánvalóan időszerű élményeit/megélésmozzanatait kijuttassa a nyilvánosság, a kalandor valóság dimenziójába.

AZ ÖNFELADÁS KÍSÉRTETE

Hogy miféle zűrzavart, szinte helyrehozhatatlan állapotokat okoz egy eszement háború után a mindenképpen elérni akart, kierőszakolt határváltás, amely a meglévő társadalmi, gazdasági és értelmiségi felépítmények szövedékeit roncsolja? Amikor is egy ismeretlen vagy frissiben létrehozott, idegenszerű eszméket hirdető hatalmi képződmény szolgálatába kellene állnia mindenkinek. Beleértve azon élvonalbeli alkotókat is, akik a törés pillanatáig a közösségi beágyazottság hasznosságának boldog tudatában magabiztosan működhettek. Mely esztétikai újításokat szorgalmazhatták volna tovább: mégis, amelyek határokat, kereteket (még nem) bontottak?

Az európai új művészeti irányzatok felelőssége is elsősorban az újításokra terjedt ki, és abban nyilvánult meg, hogy az mindenféle idegen elemeket magába szippantva, azokat variálgatva, az új világot vágyva létrehozni igyekezett valami újszerűt, amely a művész lelkét melengethette. Ekkor még a modernizálódó kor új tanait hirdette, és haladásában leginkább a „megkövült” hagyományos esztétikum elvetésére, tagadására buzdított. A kor független művészének nem volt lelkiismeret-furdalása amiatt, hogy elvetni igyekezett a régi művészeti hagyományokat, hogy elfeled(tet)ni próbálja a művészeti múltat. Elsősorban, mert élni akart a felfedezéseivel, és helyet keresett magának a nap alatt. Kissé ellentmondásosnak látszik ma, hogy az elvetélt tanok vizuális értékrendszerét szétcincálva a későbbiekben összetevőit mégis tovább kellett használnia? Kellett, hiszen nem tudott mit kezdeni a régi roppant gazdagságával, és lehetetlen vállalkozása lett volna egy teljesen új világ megteremtése. Az ugyanis fellángolva is csupán részelemeket tartalmazott.

NINCS ÚJ A NAP ALATT, CSAK NÉMA KÜZDÉSEK
VANNAK

Az új magyar művészet az első világháború után is különleges lett és maradt, különleges státuszt kapott a (nemzetközi) művészettörténetben is. Akárcsak a 19. századi történésében, amikor a nemzeti nagyságunkat éltető mozgalmak által támogatottan „revíziósra” sikeredett, és a legsikeresebb vonulatát historizmusnak hívták. A nemzeti romantizmus karjaiból a századvégig kikeveredett, de ekkorra már a felvirágzó nemzetközi szecesszió motívumkincseiből merített. Végül tudatosan, a magyar népművészet kincsei segítségével ismét egy eredeti, különleges és erőteljes díszítő jellegű magyar művészeti stílust, mondhatni stílusremeket teremtett. Szinte párhuzamban a nemzetközi avantgárd törekvéseinek egyre szélesedő kondenzcsíkjával.

Mintha lemaradása lett volna azzal szemben. De talán nem így volt… Az első világháború után a nemzeti nagyság tudata még élt mindenkiben. A művész mind a szellemi, mind az esztétikai örökséget tudatosan vagy öntudatlanul is beleálmodta, belesulykolta, beleépítette az alkotásaiba. Tehát a szellemi örökségünk érzetét mértékkel, de magas fokon izzítva mindig is megtartotta.

Kep

A trianoni álszent békeszerződéssel sok minden reményvesztetté, köddé/ködössé vált. A határmódosításnak álcázott körbenyirbálás révén nem várt nehéz helyzetbe kerültek a művészeink is. Kénytelenek voltak igazodni az új helyzethez, és kétszeres elővigyázatossággal léptek az ismeretlenbe… A sajátjukat idegen tanok időszerűségeivel kellett összevetniük, de azokhoz idomulniuk is kellett. Ha ugyan nem akartak elszigeteltségben élni, az új országformációk nemszeretem-ölelésében. Esetünkben ébredező, morálisan is lekicsinylő újnacionalizmusok éhes, dominálni vágyó közegében. Amelyek évtizedekig hatottak ránk, de többnyire alakítottak, csiszoltak is rajtunk, csakhogy koptattak is
bennünket. (Pár évtizeddel később a partizánvilág mutatta meg igazán, hogy mily hatékonysággal.)

Féltett szellemi örökségünket még így is sikerült átcipelnünk a túlsó partra. Trianon után is: majd mindent megmentettünk. (?)

Vissza


2018.06.30. 22:07

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Talpraállási kötelezettség 7.

Mottó: Nem arról kellene tehát  lozofálgatnunk, hogy szabad-e új dolgokat megálmodnunk, hanem hogy azoknak éltető
jellegük/funkciójuk legyen.


IGAZODÁS ÉS FELELŐSSÉGTUDAT

A tömegvonzástól nem lehet elkülönülten kezelni, leválasztani a magasröptű kultúrák szószólóit. A mi közösséget és közönséget egyszerre toborozni képes alkotóink mintha folyton valamiféle lemaradásoktól tartottak volna. A múlt századelőn nemcsak Budapestre, hanem Bécsbe, Prágába, Párizsba vagy Berlinbe és Münchenbe is járhattak tanulmányutakra. Sokat tapasztaltak meg a furcsa, kibontakozó összművészeti miliőből, amely akkoriban forradalmi újításokat hozott Európának. A virtuális képzelet és a manifesztumokba tömörített új művészeti mozgalmak merész
nyelvezete azonban igencsak megváltoztatta az arculatát. 1909-ben a sokakat szent őrületbe taszító futurizmussal, a Kandinszkij által felfed(ez)ett lírai absztrakcióval, 1918-ban pedig a depresszív és nemtörődöm Dada kiáltványával vette kezdetét a nagy átalakulás, és azonnal jócskán túlszárnyalta a darabos expresszionizmus addig elhitt merészségeit.

E változásokra itthon csak kevés művészünk volt felkészülve. Ők azonban nem hiába pazarolták az alkotói energiájukat. Akik a háború befejeztével végül hazatértek az országtestről leamputált régiókba, a helyüket keresték, és megpróbálták a lehetetlent: újraalapozni, azaz újjászervezni kezdték a kisebbségbe kényszerített közösségi kultúrát, és istápolni a bizonytalan jövőjű művészlétet.

A modern világ korszerűsítő avantgárd gondolatokkal megspékelt ideáira délvidéki művészeink eleinte a klaszszikus mesterségbeli fogásokon túl szinte csak bravúrosan egyszerűsítő újabb csuklólazításokkal válaszoltak. De ez is szép haladás volt. Európa nagyvárosaiban a revoltált zászlóvivők sok mindent előszeretettel megváltoztatni igyekeztek, harsányan korszerűnek tartották magukat, és a változásokat elengedhetetlenül szükségszerűnek gondolták. Ezért a polgárokat felháborító különféle izmusok, irányzatok harsány kiáltványait, túlzó manifesztumait egymás után jelentették meg plakátokon, brosúrákban, újságcikkekben.

Itthon az effélének még nemigen volt keletje, művészeink visszafogottan és csak jóval később szoktak hozzá a kiáltványok vészjósló furcsaságaihoz. Lemaradásokkal vették át tehát a megújító művészeti eszméket. Talán mert az értékmentés fontosabb feladatuk volt, mint az újszerűség hajhászása.

(A gondtalan kísérletezésekre nálunk még nem volt igény. A dermedező művészeti lét felélesztésére azonban többszöri kísérletet tettek. Balázs G. Árpádéknak céljuk volt a művészeink szervezett fellépése. Például 1923-ban Szabadkán a rövid életű Vajdasági Képzőművészek Egyesületének megalakítása révén a Belgrád felé igazodás lehetősége, amely sokkal fontosabbnak látszott az avantgárd előtti hajbókolásnál és a behódolásnál).

    A kisebbségi létben hol húzódik az
    egészséges öntudatunk pontosított
    határmezsgyéje? Meg kell-e állnunk a
    „szuverén” átrendezéseknél, a kurtító
    jellegű politikai korlát(oltság)oknál?

HELYREHOZATALI KÍSÉRLETEK

A kisebbségi lét rozoga állapotaiban az eróziók befoldozásának a szükségszerűsége általában komoly hiányosságokba ütközik. Ezek jól körvonalazódnak, de az égető bajaira megoldásokat kereső legnagyobb stratégái is csupán teljesíthető részigényeket képesek megfogalmazni. A gyengülő, elbátortalanodó öntudatunk: az elgyengülés és a biztos ellehetetlenülés forrása. Míg erősödésünk a túlélést és a továbbfejlődésünk ígéretét jelzi. Hasonló igénnyel, mintha ütött-kopott ereklyék, jól alapozott romos várrendszerek, ódon úri kastélyok, pusztuló parasztházak újjáépítésére tö-
rekednénk. Újraépíteni úgy, hogy az új vetekedjen a régi patinájával, önazonossá válhasson. Hogy retusálja/restaurálja az örökölt értékeink globális tárházát.

CSAK TISZTA FORRÁSBÓL


Hogy hogyan működtethető jól az egészséges öntudatunkat helyreállító műveletsor gépezete, azt a potenciális őstudástól kezdve történelmünk eredeti (olykor csalárd módon valakik által megmásított vagy félremagyarázott) forrásanyagaiból nyerhetjük ki. Ez a „csak tiszta forrásból” elmélet szószólóinak a feladata elsődlegesen, és a szellemi vezetőink letisztult látásának köszönhető. A kisebbségi létben hol húzódik az egészséges öntudatunk pontosított határmezsgyéje? Meg kell-e állnunk a „szuverén” átrendezéseknél, a kurtító jellegű politikai korlát(oltság)oknál? Óvatos előkészülettel, önérzettel, tudatosan/szándékkal/elhatározottsággal mikor és hogyan szabad átlépni a kényszerítő szabályokat? Hogyan lehet egyszerre megőrizni az óvó és gazdagító hagyományo(záso)k fejleszthető, átörökítő emlékét? Otthonunk melegét, azaz a helyünk varázslatos szellemét? Miközben feladatunk az értelem megszakíthatatlan kötelessége lenne: helyrebillenteni a nemzeti önazonosságunkat, és megóvni identitásunkat, mindeközben korszerűnek is lenni?

A Délvidéken immár vagy fél évszázada a korszerűség kényszere/gondolata a fontos. De mert nekünk a túlélés a legszentebb kötelességünk, találékonysággal, rafinériával, néha alkudozva, akadozva-dadogva, mégis mindenáron: akarjuk. És mert a korral haladva kell együtt élnünk a mindig kissé idegen többségi társadalom kultúrájával, lehetőségünk szerinti partneri viszonyban kell élnünk vele. Azaz: vele szimbiózisban. A bekeményítések és a liberalizálódás korában, egyként. A sanda és sunyi politikai ellenőrzések korszakában olykor a koloncviselést is kötelezővé tették. Akár a vajdasági képzőművészetben, akár a vajdasági magyar irodalomban, a színházi vagy zenei életben. A kiugrás lehetőségét a nagyívű változások modernizáló kényszere, sok helyütt az avantgárd, a neoavantgárd, az utána következő irodalmi és művészeti mozgalmak jelentették.

TANÁR ÚR PORTRÉJA

Kep

Kisnapló átfogalmazva: dr. Szeli István egyetemi tanár, kritikus, a vajdasági magyar irodalmi és tudományos élet egyik kiemelkedő egyénisége volt. Irodalomtörténeti munkássága mellett egyik fő szervezője és irányítója volt a vajdasági magyar irodalomnak. Akkoriban már tagja az 1979-ben szervezett Vajdasági Tudományos Akadémiának, és kutatója a hetvenes években fejlődésnek indult jugoszláviai magyar irodalomnak. De régi híve a jófajta hagyományoknak, így a folklórban és művelődéstörténetben is otthon volt. Irodalomtörténészként elsősorban a vajdasági magyar irodalom hagyományaival, történetével és a magyar–délszláv kulturális kapcsolatokkal foglalkozott.

E sorok írója még 1988-ban, szeptemberi időben (egy–másfél évvel azelőtt, hogy megkapta volna a Magyar Írószövetség életműdíját), az ifjabb Keck Zsigmonddal és Hevér Jánossal meglátogatta őt. Szeli bácsi és Keck Zsiga édesapja, Kossa János (aki a Magyar Szó alapítói közül is első főszerkesztője volt), régi munkatársak és barátok voltak. Ez bizonyára megkönnyítette a látogatásunkat. A Tanár Úrnak a vajdasági magyar képzőművészethez csak áttételesen volt köze. Minthogy a Tanár Úr minden, a vajdasági magyarság megmaradását és fejlődését szolgáló megmozdulást támogatott, őt is a TAKT szimpatizánsának éreztük. Hevér János célja volt felkérni őt egy következő évi temerini TAKT-os előadásra is, amelyre utóbb sajnos mégsem került sor.

A látogatás még egy apropója, az új könyvének való megjelenése volt. Az erózió ellen (Forum, 1986) tömör részében épp a megmaradásunk lehetőségeit latolgatta/fejtegette. E könyv fedőlapjának megrajzolását a könyvkiadó tervező-szerkesztője, Kapitány László rám bízta. Így a megjelenése után az eredeti címlapgrafikát, egy barnás tónusú akvatintarézkarcot is, Hevér pénzén bekeretezve elvittük neki ajándékba. A TAKT szervezője külön feladattal is megbízott: hogy megpróbáljam elkészíteni a Tanár Úr portréját. Bátortalan portrérajzoló voltam, de lelkesültségem folytán nem sokkal később sikerült is egy elég jó szénrajzot készítenem róla. Portrérajznak jobban sosem örültem.

*Számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el dr. Szeli István (1921–2012) munkásságát. A Magyar Írószövetség életműdíja mellett kiérdemelte a Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést, a Bethlen Gábor-díjat, 1989-ben odahaza a Vuk Karadzić-díjat. Szülővárosától, Zentától Pro Urbe díjat kapott 1997-ben, Péterfi Vilma-díjat 2004-ben.

Vissza


2018.06.26. 19:44

Kep

Kedves Alkotótársunk!

Szerkesztőségünk nyáron is gőzerővel dolgozik szerzőink alkotásainak megjelentetésén és a közösségépítésen.

Ennek egyik eredménye a 2018. június 23-án megrendezett játékos-sportos apeva nap, amin szerzőink hozzátartozóikkal, barátaikkal együtt vettek részt.

A rendezvényen hirdettük ki az "Apeva-csokor" pályázat végeredményét is.

A beszámolót és a részletes végeredményt megtalálod weboldalunkon:
http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/2018/05/03/apeva-csokor-szepirodalmi-palyazat-antologia-radiomusor-es-apeva-nap/

Köszönjük mindenkinek a pályázaton és rendezvényen való részvételt!

--------------------

2018. június 22-én aláírtuk azt a szerződést, amivel kezdetét veheti a Szinva-parti sztorik című projektünk megvalósítása. Az aláírásra Miskolcon, a Baráthegyi Majorságban került sor kellemes hangulatban.
Az összejövetelen készült fotókat megtekintheted weboldalunkon:
http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/2018/05/11/ii-miskolci-elo-adas-az-irodalmi-radioval/
Hamarosan jelentkezünk a "Szinva-parti sztorik" című pályázati kiírással!

--------------------

Az elmúlt héten egy új netkötet is elkészült, Pásztorné Földi Adrienne második regénye, az Egyiptom rózsája.
A miskolci lány fordulatokban gazdag története letölthető és elolvasható pdf formátumban:
http://www.irodalmiradio.hu/netkotet/pasztornefoldiadrienne/pasztorne-egyiptomrozsaja.pdf

--------------------

Ne feledd, hogy nyáron is várjuk alkotásaid pályázatinkra!
Tematikus kiírást ugyanúgy találsz, mint ahogy versformáról szólót is.
Ha orvos, pedgógus vagy jogász vagy, akkor versenybe szállhatsz a szakmacsoportod legjobb szerzőjének járó díjért, de foglalkozástól, életkortól függetlenül küldhetsz verseket megzenésítésre és felolvasásra is.

A pályázatokról weboldalunk Pályázat menüpontjában tájékozódhatsz:
http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/palyazat/

Kérünk, hogy figyelj a beadási határidőre, mert nem minden pályázatnál ugyanaz a dátum!

--------------------

Előzetes:

Könyvkiadási programunkban készülnek M. Simon Katalin, B. Mester Éva és Papp Tünde Judit kiadványai, előkészületben lévő netkötetünk Parajdi Attila nevéhez fűződik, művészportrés sorozatunkban pedig Soós Katalinnal ismerkedhetsz meg legközelebb.

Ezek a programok és szolgáltatások számodra is nyitottak, várjuk jelentkezésed:

Könyvkiadás: http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/konyvkiadas/
Hangoskönyv készítés: http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/hangoskonyv/
Netkötet program: http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/netkotet/
Művészportré rádióműsor: http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/2016/04/26/muveszportre-jelentkezes/

Legutóbbi facebook videónk a könyvkiadásról szól:
https://www.facebook.com/zsoldosarpadesadrienn/videos/327878074410353/

--------------------

Üdvözlettel
Zsoldos Árpád és Adrienn
szerkesztők
Irodalmi Rádió

Facebook IR csoport: https://www.facebook.com/groups/irodalmiradio/
Facebook szerkesztők: https://www.facebook.com/zsoldosarpadesadrienn

YouTube IR: https://www.youtube.com/user/Irodalmiradio
Instagram IR: https://www.instagram.com/irodalmiradiomiskolc/

Vissza


2018.06.26. 07:43

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Talpraállási kötelezettség 6.
Burok

Kep
(Németh Istvánnak)

ELFOGYÁSOK


Szavak, évszázados, örömteli, ékes szavak Németh István veretes mondataiban.

Miközben az egykori, híresen ünnepélyes templomzúgások székelykevei híveire gondolok, előtűnik a falu utcáján végigsétáló termetes figurája, érdeklődő és derűhordó férfiarca. A nyolcvanas évek végén egyszer-kétszer témalesőben ő is meglátogatta az al-dunai székelységet, hogy a Magyar Szóban évtizedekig hűséggel közölt Vasárnapi írások sorozatában a mi emberi sorsainkat, a lélek-képleteinket is megrajzolhassa, és az elménkbe karcolhassa.

A legújabb balkáni háború előtt, a még népesedő/izmosodó Székelykeve olykor italosan is túlozó, derűs vendégszeretetének árnyékában, féltő tekintettel érdeklődött a hogylétünk felől. Most már megértem, hogy miért. Akkor még telt házas volt a Szent István nevét viselő templomunk, és még nem volt okunk panaszra. Telt házas volt a templomunk, ahogyan az iskolánk és a Vadász kocsma is… Azóta már csendesebb a falu. Árválkodni kezdtek egykor igen forgalmas utcái, homályba borultak házainak vaksi ablakai, de még Isten patinás, szépen karbantartott háza is huzatosabb lett. Megfogyatkozott a népünk, elmúltak mozgalmas, vidám és szomorú híreket hordozó napjai.

Akkoriban leginkább az élet nehezét megélt, kérges tenyerű, szerethető emberekről szeretett írni Németh István.

Leginkább idősebb emberek foglalnak helyet most a templomtest foghíjas padsoraiban. Fegyelmezetten, mint régen, és mind szorosan imára kulcsolt kézzel, ahogyan egy templomban illik. A bukovinai őseink mélyen vallásos fegyelmezettségét örököltük. Ennek a tartásnak otthon elég nagy hagyománya volt mind az ínséges, mind a kényelmesebb időkben.

A helyiek vallási szokásait éltető „túlélők” most is jó előre elfoglalják megszokott helyüket. Ők mindig is ide tartoztak. Erős lelkű székelyi asszonyok zsolozsmáznak, imádkoznak imamalomszerű pörgésben, öntudatosan, fölös, képmutató ájtatosság nélkül, hosszasan és őszintén. Tudom nagyjából, hogy mi jár a fejükben: manapság főként a népességfogyásra kérnek halaszthatatlan válaszokat. Megoldásokat kérnek a Jóistentől…

Németh Istvánnak a Magyar Szóban évtizedekig megjelenő vasárnapi írásait olvasgatom nagy szeretettel. Böngészgetem a szív hangján megírt, elárvult népünkhöz szóló remény- és kegyeletteljes írásait. Lassan rájövök, hogy mi az éltető igazság és a divatos bölcselkedés közötti különbség. Mit nekem most az avantgárd irodalom tarkasága, ha ezekben a régen leközölt veretes írásokban találom meg most önmagamat és a magunk letűnőfélben lévő emberi világát?

Olykor furcsának tűnő kérdések fogalmazónak meg mostanság bennünk…

Lesznek-e majd örököseink?

Még nincs egyértelmű(sítő) válaszunk az elmúlt évtizedekben/években bátortalanul megfogalmazott kérdésre. Tudniillik, hogy amennyiben a helyzetünk (hathatósan) jobbra nem fordul, a délvidéki magyarságnak és kultúrájának egypár évtized múlva, a fogyásuk mértékének ismeretében, marad(hat)nak-e még szellemi örökösei. A háborúk (háborúink, háborúik) utóhatásait firtató, az alig megmaradás sovány vigaszával leplezett, a túlélések hitével/sójával behintett sarjadzásai, tüskék.

De bebizonyosodott, hogy a műveltségünk a bennünket minden rossztól megóvni képes erős burok. Évtizedekig jól szuperált. Valahogy úgy is hozta a sors, hogy igen találékonynak és életrevalónak kellett lennünk mindig, és talán vagyunk mostanság is. Így a túlélés érdekében majd egy évszázad elteltével is minduntalan új gondolatokat, eszméket, zászlóra tűzött programokat és stratégiákat dolgozunk ki, új célokat állítunk maguk elé, melyek közül a művészeti életünk is valamiféle vezérürüként szolgál. Olykor egy életen át józan kitartással, a kreatív meggyőződés és a hit bizonyosságával, létünket szent(esítő) erejével.

Ki kellene találni már végre valamit, ami előbbre visz bennünket a gondjaink megoldásában. De ehhez időről időre a kulturális és a nemzeti összetartozás-érzetünkkel kell dűlőre jutnunk. Igazítanunk kell mindkettőn. Mert mintha ezen a téren is lennének ki nem mondott gondjaink…

KÜSZKÖDÉS

Ha magunk mögé lesünk, azt is láthatjuk, hogy a „régiek” küszködve, dohogva, szünet nélkül szinte csak miattunk, nekünk alapoztak. Akkor is, amikor lelkesen a vidékiséget (provincializmust) hirdették, és amikor az újjáéleszthető hagyományápolási lehetőségek feltárásával, a fejlődőképességünk lehetséges módozatainak az újrarakásával, a megszervezésének és továbbadási lehetőségeinek számbavételével töltötték az idejüket. És akkor is, ha csupán az alkotással törődtek hagyományos, netán forradalmi módszerekkel. Vagy egy évszázadnyi idő telt el a nagy szakadás óta, mégis, a felgyorsuló fogyás félelmén, rémén, mértékén kívül nem változott szinte semmi. Persze hogy nem adtuk fel. De a lankadó figyelmünk gyengít bennünket. A csökkenő energiáink, óvatlanságunk a laza nemtörődés veszélyeit segíti elő. Hol döcögünk, hol araszolunk, hol erőltetettséggel küszködünk a megmaradásunkért. Mesteri találékonysággal haladunk valamerre (valószínűsíthetően jó irányba). Vagy Isten tudja, miféle végkifejlet felé…

NAPRAFORGÓ

A napraforgó mindig az éltető nap felé forog, mert az élteti, az erősíti a magvait.

Ahogyan mi is (leginkább) az összmagyar kultúra sugarait isszuk be magunkba a legszívesebben. A kisebbségi létbe szenderülésünk után a legfőbb feladatunk az (volt és lesz), hogy a gyors alkalmazkodóképességünk igénybevételével bennünket megóvó varázskört húzzunk magunk köré. A burok védettséget, és nem a kirekesztettséget hivatott szolgálni. Elősegíti azt, hogy tovább táplálhassuk azt a bennünket megtartó, parázsló, olykor csak pilákoló szellemi egységet, amelyet a századelő második évtizedére szétzúzni szándékozott a trianoni térdre kényszerítés révén. Elfuseráltak bennünket, és ezt azért sosem feledhetjük. Egyrészt mert folyton eszünkbe juttatják. Másrészt mert a második világháború végkimenetelével megéledő pusztításterhével egy idegenszerű hatalom túl hosszú ideig a markában tudott bennünket.

Valahogy, sovány, de tanulságos képletként így áll össze bennünk az Apáinktól megörökölt kimond(hat)atlan gondolat. Melynél bizonyára jóval összetettebb, bonyolultabb és megerőltetőbb volt a túlélési stratégiákat felállító értelmiségiek munkája. Mert fontos pillér volt az értelmiségi lét új pozícióinak feltalálása és megerősítése. Akár az irodalom, akár a színház, a zene vagy a képzőművészet terén is irányítani szerették volna. Ez utóbbi folytatólagosan, szinte önjáró módon történt…

STRATÉGIA

Amikor a legfőbb stratégia a szocialista ihletettség modernizáló hatása, amely a világba/világunkba beágyazódás lehetőségének, sikerre vitelének lehetséges módozata volt, abba írók fulladtak, művészek haltak bele, és felejtődtek el.

Az irodalom nagy eredményeinek a felfrissítése és továbbvitele újfajta ápolásokat és másfajta neveltetést igényelt (volna). Mégis, a többség mindig kitartott a hagyományos világérzés felemelő, példamutató tiszteleténél. Amelynek refkexióit hűséggel, fenntartások nélkül követte az egykor igen népes olvasótábora. Mert az arculatát megismerni és tisztábbra csiszolni összetettebb feladat volt. Az irodalmi berkekben a törvényszerű működtetés pozitív/negatív hozadékai állandósult szellemi gazdagodásunkkal jártak. De a regionális sajtó is bőven kivette/kiveszi a részét a nevelőmunkából. Akárha népnevelésből, népművelésből, az értelmiségi réteg kineveléséből, istápolásából, mindannyiunk terebélyesedéséből vizsgázott: kitűnőre.

Vissza


2018.06.23. 18:53

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Talpraállási kötelezettség 5.

Kep

Csúsz(tat)ások

A múlt század egyik leghírhedtebb mondása a liberalizálódott művészi közegben, hogy mindenki művész. Nehéz ennek vagy az ehhez hasonló kijelentéseknek behódolni. A nyugati szellemiség akadályokat átlépő környezetében sokan mégis úgy érezték, gondolták, hogy e mondat kimondásával egy fantasztikus, a szabadságjogokat maximalizáló kor-érzülettel járó új aranykor nyitányának, eljövetelének a szem- és fültanúi lehetnek. Ami az emberiség egy felfénylő új korszakának a beköszönte is egyben. Hamar rá kellett volna jönni e gondolatnak a fcamosságára, bátorító kudarcosságára. Ez a lehetőség azonban, az emberiség végzetes történelmi zűrzavaraiban, valahogy elsikkadt. Rá kellett jönnünk, hogy a biológiai létünk és a puszta megmaradásunk sokkal fontosabb, mint a művészeti óceánjaink megvalósítási szándéka. Mert hiába a lélek(fel)szabadító gondolatok, ha üres a kosarunk. Nem hiszünk abban, hogy az éhező művész (legyen az költő, zenész, képzőművész…) képes lenne a legmagasabb színvonalú, elmélyült alkotásait szenvedései közepette létrehozni. Legfeljebb hébe-korba, tanácstalanul, kimerülten és éhezve, a kétségbeesés tehetetlenségében és keservében, a lemerülő akkumulátorából képes kipattantani egy-egy szikrát… Sem Van Gogh, sem Csontváry, sem Petőf, József Attila vagy Radnóti… nem fenyegetettségükben voltak zseniálisan termékenyek, amikor a gyomruk korgott: esetleg akkor, amikor átmenetileg, két éhezés vagy valami egyéb, őket kínzó gondok között szuszhoz jutottak. A magasröptűségüket is bizonyára ekkor villogtatták.

Az ember persze, ha idealistának születik, vagy fantaszta, elhiszi a szélsőségesre tömörített felfújható igazságait. Csak ritka esetben végzetesen tárgyilagos, pedig sokszor és előszeretettel hangoztatja az őszinteségét. Mégis, a rég kifejtett gondolatait állandóan újra tudjuk értelmezni. (Tünékeny, áttetsző, átszínezhető, deformálható igazságaink vannak?)

Elképesztően türelmes (meglehet, néha nem eléggé elővigyázatos vagy következetes) manapság a modern kori művészettörténet, amikor a kétes értékeket felmutatni kész alkotói opusokat
taglalja: és manapság talán már túl laza a hozzáállása a számára újszerű műalkotásokhoz. A jócskán túlszaporodott, kritikátlan művészet(közel)i jelenségek kakofonikus voltához. Ezért úgy érezni, néha szélsőségeket vagy semmitmondó „sallangokat” enged be a művészet küzdőterébe. Ugyanakkor már az sem vitatható, hogy a modern szemléletmódjának sokféle tapasztalása van az újabbnál újabb művészeti mutatványokról, amelyek bármelyik művész-zseni számára az újszerűség örömét jelentik. Ezt megtanulta, ezért olykor, talán az apaszthatatlan kíváncsiságából eredően túl hiszékeny, engedékeny vagy óvatlan/kritikátlan az újszerűségekhez való hozzáállása. Így, bár szakmailag pedáns, és megkérdőjelezhetetlen a felkészültsége, olykor a döntnöki komolysága is kockán forog: mi van akkor, ha az új jelenség gyorsan felejthető, és utóbb mégsem bizonyul igaz művészetnek? Tehát, a művészet elemzője is igen sebezhető, aki gyakorta különös szimpátiával, szenvedéllyel kezeli az újszerűt vagy a sokkolóan új művészi mozgásokat és ténykedéseket. Így rejtjelezés nélküli, viszont sok esetben ellentmondásos, olykor kockázatos lehet az autodidakta művészetek vonulataihoz való empatikus viszonya.

Távlatiság, visszafelé

A zseniális Csontváry vagy a tőle világeszmélésében/világlátásában is fényévekkel lemaradó tisztelt Rosseau, a mi Nagyapáti Kukac Péterünk és még sok, a saját korát valahogyan túlélni akaró autodidakta képzőművész rátermettségét manapság már szinte senki nem kérdőjelezi meg. A meggyőzésekhez azonban évtizedeknek kell(ett) eltelniük. A liberalizálódó, lazuló kulturált társadalom sokszor vonzalommal viszonyul azon ismert vagy kevésbé ismert autodidakta művészekhez, akik szubjektív mércéiket és (képességeiket) latba vetve igyekeznek egy valóban erős életművet létrehozni… Míg mások pusztán kalandor módjára viseltetnek a művészet iránt, és az önkifejezés kényszeres terhe alól kibújva a kritikai mércéjüket csupán önmagukhoz (itt: a szerény képességükhöz) igazítják. Holott a művészetnek ténylegesen létezhet egy illékony, térben, időben és dimenziókon is áthatolni képes általános fokmérő rendszere, amely megbízható módon, rostaként képes elválasztani az ocsút a búzától. És az még akkor is jól működik, ha a modern művészet ezerféle kibúvót keres a megkötöttségek átverésére, hiszen ért a bevett regulák megkerüléséhez, és nemritkán olyanféle „mixelt” feladatokat lát el, hogy még a giccse(se)t is beleépíti a művészi eszköztárába. (Ha azt szándékosan, ténylegesen vezérvonulataként kezeli, azt abszolút provokációnak nevezhetjük. Akár ha a műkedvelő, akár ha a kevésbé művelt közönség számára készíti azokat provokáló szándékkal, hiszen az ízléstelenséget rájuk erőszakolja. „Előretolt” minőségként kezeli és érvényesíti a lelketlen, visszatetsző valóságábrándot és a művi, szilikonízű halandzsáit.)

Mindehhez azonban nem csupán időnkénti fellángolásai, afféle felvillanásai kellenek, hanem igazi alkotói életpálya szükségeltetik…

Mivel egy–másfél évszázada sokfelé elágazott a vizuális kultúra, azóta a klaszszikus művészettörténet tudományága is megváltozott. (Ahogyan a művészet is valamiféle, mára rendhagyóvá vált „felforgató” tevékenységbe kezdett…) Nem csak egyszerűen szakosodott, külön évszázadok, letűnt kultúrák megkövült stílusegységeivel, de különösen a modern korszak nagy művészeti kihívásainak és tendenciáinak a szakosító taglalásával, boncolgatásával tömbszerűen foglalkozik. Erősen eltérően attól, amit a régiek képviseltek az átfogó jellegű, polihisztori képzettségükkel. Ma egyre gyakoribb, vagyis már megszokott jelenséggé vált a „szakosodás”. Művészettörténészeink manapság inkább egyetlen művészeti korszakkal foglalkoznak, esetlegesen ezzel is csak parciálisan, de specializálódott minőségben (és minősítésben). Jó példa erre Pap Gábor művészettörténész, aki a magyar Szent Koronával foglalkozik szenvedéllyel évtizedek óta. A hagyomá-
nyos értelemben vett tudoraiktól kezdve a művészeti írókig, kritikusokig, elméleti írókig, egyébként is, ismételten: szenvedélylyel. Ahogyan a mai világban művésznek tekintik a szenvedélyes autodidakta alkotókat, úgy a művészetek publikálható elemzéséhez olvasottság, megfelelő tájékozódási készség és a tárgykör, illetve téma mellett sem okvetlenül kell a diploma. (Sic!) Persze,
bizonyító erejű, azért nem árt, ha van. De ma mintha elégséges lenne a művészetekben való jártasság és vonzalom. No és feltétlenül a művészi világban végbemenő folyamatok minél pontosabb ismerete. Ma mindenhez érthetünk egy keveset, ami nem elég, csak elégséges. Úgy tűnik azonban, mára túlságosan felgyorsult az idő, és a felpörgetett idősíkjaink is valahogy
összekuszálódtak… Időhiányban szenvedünk, és felszínesek lettünk manapság. Alig vagyunk képesek az elmélyült tanulmányozásokra, a pontosító jellegű elemzésekre. Megbabonázottan, tünékeny lakatok és zárak előtt állunk…

Kep

Vissza


2018.06.23. 18:52

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Talpraállási kötelezettség 4.

Kep

AZ AGITÁLÁS SORSA

A huszadik század művésze már egyáltalán nem elégszik meg a saját térfelén pattogó labdával. A mások térfelén is szeretne játszani, és holott nem polihisztor, felvilágosultnak vallja/hiszi magát, ezért már mindenféléről véleményt nyilvánítana. A felfogása és világlátása szerint, kicsiny és nagy dolgokról, immár mindenféléről… A legújabb kor hozadéka/divatja, hogy ha egy művésznek kedve van hozzá, mindenféle gátlás nélkül (legfeljebb körültekintően, cenzúrázva önmagát, akár ügyesen/talányosan leplezve/burkolva/palástolva a nyílt színvallást) ezt meg is teheti. Azaz, valamilyen úton-módon és valamely minőségi törzsfogalomba besorolhatóan, beleszólhat a közéletbe. Ez azt jelenti, hogy a művész vállalja azon új szerepkörét, amely a rejtélyes Parnasszusról leszólítja, egyúttal a magasröptűségből/fellengzősségből a köznapiság porába taszít(hat)ja őt. A modern, szocializálódott művész, minthogy a közösségek hangulatváltásait, érzelmi és állapotváltozásait is folyton magába issza, a jelenkor változásait és átváltozásait is élvezettel képezi, fordítja le, stilizálja, ábrázolja. Hiszen élő szeizmográfként így vagy úgy, de valamiféleképpen válaszolni kényszerül az általa látott, átélt és értelmezett valóságállapotokra. Hozzászólásaiban hasonlóan a közemberhez, a valóságállapotokról nyugtázó, bölcselkedő vagy lefitymáló véleményt fejt ki. Mert olykor a szókimondása zavaros, kendőzetlenül nyers, akár sértő vagy támadó is lehet. Miként is történhetett volna az expresszivitásból az elvonatkoztatásba való váltás, ha nem éppen az efféle lehetőségek miatt? A társadalmi váltások nyomán/mellett mondvacsinált éllovasként a művész ekkor vagy nyíltan agitál(t), vagy titkos jelzéseket ad(ott)
a dolgok állásáról, azaz a kor állapotáról, a társadalmakat sekélyesen vagy mélyen érintő alakulásokról.

(ÖN)MINŐSÍTÉSEK

A határozott jelzéseket adó művész szerepköre ellentmondásos, de hozzáállása az időszerűséghez köztudottan zaklatott, olykor igen vehemens. A szókimondásos felelősségtudata itt csak nyomokban, vagy szinte egyáltalán nincs jelen. A mai művész művészetének, alkotásainak a hatásmechanizmusát nem jól ismeri, utóhatásaiért, következményeiért a felelősséget már nem vállalja. Néha forradalmi, gyakrabban csupán öntörvényű a hozzáállása, így a kebeldagasztó egy-tudóság, de a legtöbb esetben az ingerlő szenvedély jellemzi.

Tegyük hozzá, mindennek ellenére ez olykor jól is áll neki. Főként, ha nem egy erőltetetten kiizzadt véleménynyilvánításról van szó. A durvaságok ellenében a politikus művészet finoman cizellált kritikus hangneme mindenképpen a rokonszenvesebb vonása. Mert a szélsőséges művészet (ha a nemtörődöm esztétikai érzék teljes hiányával kérkedik, de mégis annak nevezhető) a legtöbb esetben csupán megbotránkoztatni képes. Képtelen ugyanis az elmélyültségre, felszínes marad, csupán a hanyag szélsőségességével, a harsány tetszés-nem tetszés ledér megnyilvánulásaival kérkedik. Így könnyen elvetheti a sulykot, az idétlenség és az ízléstelenség terhét is egyszerre magára rántva nem az időtlenség árnyát keresi, hanem a perc-emberkéknek kedvező/megfelelő rövid és talmi élményt adja. Intrikus megszólalásaival, úgymond, az időszerű társadalmi pillanatok kritikusa, de dicstelen, fricskázó törpelépéseket megtevő hőse, de akár a pojácája is lehet. Ez csak a művész komolyságától, komoly, körültekintő, harcias hozzáállásától függ.

Elképesztő manapság a modern kori művészettörténet türelmes és következetes hozzáállása a művészet kakofonikus voltára…

(TÉV)UTAK VAGY (KI)UTAK


Mi köze van a történelmi (mélypontos) kataklizmáknak a művészetekhez? Természetesen csupán annyi, hogy a tényleges valóságtartalmukat a művész sajátos módon érzékelheti, és finomított rostjaiból általa módosított valóságtartalommal töltheti fel őket.

A művész nem okvetlenül „párton” kívüli. Nem okvetlenül univerzális, nemzetek felett álló (nemzetközi érzületű) gondolkodó lény. Emberi, erkölcsi tartása, hitvallása, de józan lelkiismeretessége is legyen. A rendkívül bonyolult társadalmi történések lázadó figurájaként támogathat, tiltakozhat, állást foglalhat. De lehetőleg ne éljen a populista, a kritikátlan tömegeknek tetsző olcsó, fellengzős fogásokkal. Ha csak nem szarkazmussal, kétélűséggel, józan humorral…

(KÜLÖN)VÉLEMÉNY

A kultúra értékes és leginkább értékelhető/értékelni érdemes rétegét a való világban történő tárgyilagos tájékozódás adja, ami az értelmiségi létünk miatt/által lehetséges. Tudományos alapjait a középkori felosztású művészetek tágas értelmezése adja meg. Ebbe a felosztásba belefértek bölcseleti tudományok is, a filozófia, a geometria, a matematika vagy akár a nyelvtudomány/nyelvtan…Míg az esztétikai és érzelmi alapjait a később karcsúsított lírai művészetfajták teremtették meg: a lélek érzelmi állapotai révén megszólalni képes irodalom, képzőművészet, zene és színház.

Ahogyan a közélethez és a közállapotokhoz mindegyre jobban idomultunk (ezek a jelenkorban felkínált, demokratikus lehetőségeink), egyre jobban eltávolodtunk az emberi lélek éteri tisztaságokat elérni óhajtó tökéletesedési céljától. Tudniillik a kendőzetlen véleményhez és a szabad szólaláshoz való jog másfajta rejtjelzésű ösvényekre, utakra kényszerítette. Ha a tárgyilagosság mércéjével mérünk, mindig tudjuk, mennyi az annyi, mettől meddig mehetünk el, vagy meddig érdemes elmennünk. Ha túllövünk a valós szellemi képességeink határain, akkor annak a demagógságnak meszszemenő következményei lehetnek. Míg a harsányságtól eltávolodó, szemlélődő és ingereket, impulzusokat magába szívó, gyűjtögető, rendszerező, okfejtő értelmiségi nem csupán átéli, de túlélni képes a mindenfélékkel megmételyezett kort: különben nem lehetne utódlása a kultúrának.

Nagyjaink azon példaképeink, akik hatalmasan teljesítettek a zűrzavar eluralkodásának a megakadályozására. Vagy akik igyekeztek rendet teremteni a házunk táján. Akik, ha a közösségüktől értékeset kaptak, arra törekednek, hogy hatványozottan adjanak/adhassanak vissza valami értékeset és maradandót, ugyanannak.

KÁRMENTŐ*

A mai napig sok szó esik kármentőinkről, értelmiségeinkről, akik vállalásaikkal rendet teremtettek a gondolatainkban. A mi régi és új traumákat megélt, sebezhető, de minduntalan feltápászkodó közösségünk ügyeiben, néha zavar(odot)t gondolatvilágában, világlátásában és világképében, csakúgy, mint az önmagunkhoz és a világhoz igazodni kívánó művészetünkben. Képzőművészetünkben, irodalmunkban, a zenei vagy a színházi életünkben. Mindezt elvegyítve a történelmi traumákkal átszőtt politikában.

Ha azt mondjuk, provinciális jellegű, röghöz kötött, nem átfogó jellegű, parlagias, az ötvenes, hatvanas, hetvenes… évek megbéklyózott és mégis termékenynek, találékonynak és magasröptűnek mondható kultúránkat éltető szellemi nagyjaink súlyos küzdelmeiről is beszélünk. A nemes, közösséget mentő szellemiség megteremtőire (ráncba szedőire) gondolhatunk, akik előtt elsősorban a közösségünket megtartó igyekezetükért, áldozatos munkájukért mindenképpen fejet kell hajtanunk. Mert nemcsak a két háború közötti, de a világégéseket követő nehéz idők is megosztani és szétcincálni, szétzúzni akarták a megmaradt szellemi erőnket, tartalékainkat. Szívósan beágyazott értelmiségi rétegünk mégis mindig hűséggel szolgált bennünket, és megtartó erővel bírt.

Találékonyságuk mindig a saját közösségét féltő, óvatos és taktikus, ugyanakkor harcos szellemiségű volt. A józan, szabatos lehetőségeket és kiutakat kereső kármentő erőket képviselték.

* (kár-mentő) ösz. fn. 1) Csapra vert hordó alá tett alacson dugáju faedény, hogy a kifolyó bor, ecet stb. kárba ne menjen. 2) Vas tepsi, melybe a nyárson sültnek zsirja csepeg. 3) A dikis alá való talpbőr, hogy a csizmabőr ki ne vágassék. 4) A csűr szakaszának belső oldalfala. Nevének mindenütt megfelel, minthogy mindenütt némi károsodástól óv.

Vissza


2018.06.21. 11:35

Nemzetközi Jóganap és Gangesz-Duna, Június 24.

Ifjúsági Ház Debrecen (4025 Debrecen, Simonffy u. 21.) - Egész nap HENNA!

10:00-10:15 Ünnepélyes megnyitó Dr. Asmita Wele, Ayurvéda professzor Debreceni Egyetem, Mr. Halász D. János, Ifjúsági Ház Debrecen igazgatója
10:15-11:15 Jóga-Niranjan Saraf /jóga professzor (India)
11:15-12.15 Kulturális program, táncelőadás - Namami Gange - Saroja Vaidaynathan Group (Bharatnayam, India)
12:15-12:55 Jóga - Jóga a Mindennapi Életben Baráti Kör (Debrecen)
12:55-13:30 Jóga - Aranytükör Jóga Stúdió (Debrecen)
13:30-14:00 Jóga - Brahmakumaris-Radzsa Jóga/Brahma Kumaris World Spiritual University, Magyarország (Debrecen)
14:00-15:00 Kulturális program, táncelőadás Padmini Dance Group, Odissi klasszikus indiai tánc (Debrecen)
15:00-18:00 Filmvetítés Bollywood-i indiai film


Vissza


2018.06.14. 19:59

Kep

VI. Kisgyőri képzőművészeti tábor
Nyilvános · Magyar Alkotók Internetes Társulása szervezésében
augusztus 7., 9:00 – augusztus 10., 16:00

Magyar Alkotók Internetes Társulása
Táncsics M. út 8., Kisgyőr, 3556
Majorváry Szabó Sándor meghívására

Részletek
Helye: Kisgyőr - Faluház.
Ideje: 2018. augusztus 7 - augusztus 10.
Táborvezető: Majorváry Sz. Sándor, a MAIT elnöke
Művészeti vezető: Simon M. Veronika festőművész
Oktató festőművészek: Békei Andrea Rozália
és Békei Tünde Mária
Információ: maitelnok@gmail.com
+3630/284-4386
http://www.mait.hu

Vissza


2018.06.14. 10:33

Június 8-án kezdetét vette a 23. Budapest Pride Fesztivál. “Merj nagyot álmodni!” - szól az idei szlogen, jelezve hogy idén csaknem 100 program vár, de az üzenet ennél többet hordoz magában. Az, hogy a korábbi egy hetes fesztivál egy hónaposra nőtte ki magát, csakis azért sikerülhetett, mert az LMBTQ közösség, és a több, mint félszáz civil szervezet összefogással, lelkesedéssel, önkéntesen szervezi meg a programokat, és együtt tesznek az álmaik megvalósulásáért.

Találkozzunk a programokon egész júniusban és a felvonuláson, július 7-én 14:00-kor a Városligetben!

Ha teheted, adj az álmokra, segítsd a fesztivál megvalósulását:
https://adjukossze.hu/ka…/budapest-pride-adj-az-almokra-1479

#budapestpride #lmbtq #lgbtq #merjnagyotalmodni #simkobeatrix #fesztival #julius7 #varosliget

Vissza


2018.06.12. 13:45

Kep

Vissza


2018.06.12. 06:13

Kep

Malomfesztivál, Orom‎ 2018

augusztus 16., 10:00 – augusztus 19., 12:00
Malomfesztivál, Orom
24207 Orom

MALOMFESZTIVÁL 2018 - AZ ÖTÖDIK - PETI - THE FIFTH

2018. augusztus 16-18. / / / 16-18th August 2018

LIKE: Malomfesztivál, Orom & Wemsical Serbia

with:

Csizmadia Anna & Brasnyó Antal | LONGITAL | Lovasi András | Stereo Banana | Artur | Ricsárdgír zenekar | Barbears | Tudósok | Suhov | Véka zenekar | Pendergő | sZempöl | Sin Seekas | Repetitor | Bohemian Betyars | Platon Karataev | downstroy | Narco Polo | Csaknekedkislány | pozvakowski | hendrigz | Kolompos Együttes | Tindia | Danubia Tamburazenekar | Juhász Zenekar | Bakos Árpád & friends | Góbé zenekar | La3nos | ABOP | Wolfram | Baden-Baden | Lucy Dreamin' | Freakin' Disco | Moussaka | Csíkos-pöttyös zenekar | Aurevoir. | Szkojáni Charlatans | Fokos zenekar and many more...

INFO: http://malomfesztival.com/
❗️ Pre-sale tickets are available ❗️➡️ http://bit.ly/WindmillTickets

☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀

CONCERTS / PHOTO / FILM / LAND ART / WORKSHOPS / VOLUNTEERING / RECYCLING / SLAM POETRY / CAMPING / GETTOGETHER / LOVE / SHOWERS / FLOWERS / FIELDS / FRIENDS / COMMUNITY

▶ AFTERMOVIE 2015: https://goo.gl/VYhQ4E
▶▶: AFTERFLASH 2016: https://goo.gl/xQjHQB
▶▶▶: MALOMFESZTIVÁL 2016 - The Movie: https://goo.gl/zxozKR
▶▶▶▶: MALOMFESZTIVÁL 2017 - The Movie: http://bit.ly/2017MALOMFILM

#malomfesztival2018

Vissza


2018.06.07. 16:37

VISSZAEMLÉKEZÉS AZ ELMÚLT NEGYVEN ÉVRE

Az ifjúság napján, 1978.május 25-én fontos ügyben találkoztak a festők Moravicán. A festők korábbi barátkozásai teremtették meg annak feltételét, hogy megalakuljon egy képzőművészeti szakcsoport. Ezeken a találkozásokon Torok Sándor, Gyurkovics Hunor, Benes József, és Zsáki István vettek részt.

Az alakuló találkozáson ott volt a topolyai születésű Ács József Újvidékről, a két Petrik és Gyurkovics Hunor Szabadkáról, Török Pista Palicsról, Zsáki István Topolyáról, Benes József Zentáról, Torok Sándor és a két Novák Moravicáról. A festők mellett, az ifjú Novák fotósként lett befogadva. Ezért lett a csoport neve 9 + 1.

A május 25-e egyúttal Tito Marsall születésnapja is volt és a politikai háttér is biztosítva lett a megalakuláshoz. Ebben Méhes Béla és Galambos Gábor akkori vezetők segítkeztek . A már működő topolyai művésztelep mellett megfért ez az új telep is. Így bizonyítottan,két dudás egy csárdában is elférhetett. Az első sikeres kiállítás is igazolta ezt a bölcsességet. A zentai művésztelep vezetőjének, Benes Józsefnek sajnos el kellett hagynia az országot és egyúttal a mi csoportunkat is. A magyarság ügyeiért negyven évvel ezelőtt igen nagy bátorság volt kiállni. Ennek több művész is áldozatául esett.

Az alakulás utáni években többször is voltak anyagi gondjaink. A festők találkozója és kiállítások megrendezése is kérdésessé vált. Dudás Lajos helyi származású üzletember többször is a zsebébe nyúlt és segítette rendezvényeinket. Az egyik tárlatot Majoros Sándor író nyitotta meg, a festményeket pedig helység hiányában a helyi bank kirakatában helyeztük el. Más alkalommal meg Csubela Ferenc ajánlotta fel az Otthon szociális intézmény támogatását. Néhány éven keresztül igen jó képek születtek. Az intézmény ápoltjai között alkottunk, és megismertük azt a sorsot, amikor az ember magára marad és a közösség támogatására szorul. Válaszúton voltunk, mert többször is költözködni kellett. Kasza László mérnök Somogyi Sándor jogász és Lak József kereskedő is vállalták a csoport költségeit. Mrvelj Slavko vállalkozó is besegített a pénzelésbe. A Kasza –tanyán még megfestettük a vajdasági politikusok portréit is. Magyarország belgrádi nagykövete többször is jelen volt és megnyitotta az új festményeink tárlatait. A telepek kezdetben egynaposak voltak, majd később egész hétvégére nőttek. Újabban már 7-10 napos találkozókat szervezünk.

A kilencvenes évek háborúja miatt be kellett jelenteni rendezvényeinket és a résztvevőket. A külföldről érkező festők ezekben a nehéz időkben is eljöttek. Az önkormányzattól kértünk támogatást egy állandó épület odaítélésére. Kaptunk is egy romos állapotban lévő egykori (Kovacsics) iskola épületet. A falu civil szervezetei, a helyi lakósok összefogtak és mintegy 150 ember részvételével, önkéntes munkával felújítottuk ezt az épületet. A helyi vállalatok is segítettek. A berendezés biztosításában dr Bordás László és a Vöröskereszt is részt vett. Az ide érkező festők is gyarapították a művésztelep felszerelését. Az ünnepélyes átadásra 2000-ben került sor. A felújított épületet az Ady Endre Művelődési Központtal együtt használjuk, de más civil szervezetek is igénybe vehetik a helységeket. Az alapító tagokon kívül az elmúlt negyven évben mintegy 300 művész vett részt az EU, USA, Ázsia, harminc országából. A szerény állami támogatás mellett, az elért eredmények teljesen igazolják a 9+1 létjogosultságát.

Egy időben a Tanyaszínház rendezvényeinek is helyet adtunk, Írók, költők énekesek, zenészek is látogatták a telepet. A telep négy évtizedes fennállásában jelentős esemény volt az is, hogy hat évvel ezelőtt bejegyeztük a 9+1 Nemzetközi Művésztelep Baráti Körét az országos cégjegyzékbe és ez lehetővé teszi az önálló gazdálkodást és pályázásokat. Az utóbbi két évben jelentős bővítések és újítások történtek a művésztelep épületében.

A bácskossuthfalvi művésztelep történetét már többen is feldolgozták, így dr Ninkov Kovacsev Olga művészettörténész, Béla Duranci művészettörténész, Harangozó Angéla a Halasi Múzeum pedagógusa, Szűcs Károly a múzeum művészettörténésze. A telep fennállásának 30 évfordulójára egy átfogó monográfia is megjelent. Az éves találkozókról, meg katalógusok jelentek meg a telep rendezésében.

Megkaptuk a faludíjat, a topolyai községi Pro Urbe díjat, az újvidéki Forum díjat. Tíz napot vendégszerepeltünk Franciaországban. Magyarországon sok helyen kiállítottunk. Egerben már három éve állandó tárlatunk van.

Az elmúlt negyven év vezetői: Mészáros József, Gáspár Tibor,, Kis Klára, Gulyás László. Munkatársak Gőhr József, Maruzsenszki József, Nemes Károly, Gogolyák Gabriella, dr Kerepes Zoran, dr Korsós Zoltán, Palusek Magdolna, Cimmer János, Nešić Miladin, Tóth Ferenc, Seffer Marika, Nagy Magdaléna, Bika Lajos, Szigeti Imre, Januskó József, Hideg Tibor. Az utóbbi négy évben a művésztelep vezetője Forró Krisztián és Drenkovics Tibor.

Negyven évvel ezelőtt az volt a szokás, hogy a kormány vagy valamely állami szerv rendelte el, hogy hol lehet művésztelepet működtetni. A mi telepünk nem kapott ilyen megjelölést és csak húsz év után részesülhetett először állami támogatásban. Ennek a szerény létének köszönhető, hogy a művészek mégis szerettek ide jönni. A telepünk valójában a művészeké és ha szerény körülmények között is ,de igazi otthont nyújt az ide látogatóknak. Én hiszem, hogy ez a telep a falut is szolgálja, ahonnan a művészek a világ minden részébe szétviszik az itt szerzett élményeket. Ezt kívánom a jövőben is ennek a jubiláló művésztelepnek, megköszönve minden segítő kéz önzetlen segítségét.

Bácskossuthfalva-Ómorovica, 2018.május.25.

- id. Novák Mihály -

Vissza


2018.06.06. 21:33

    Kep

Vissza


2018.06.06. 16:43

    Kep

Vissza


2018.05.31. 18:03

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Talpraállási kötelezettség 3

(Fel)hangok


Kep

A vizuális kultúra és az érzelmi intelligencia erőteljes kapcsolatban, nyilvánvalóan ősi kötelékben áll egymással. Amit ma művészeti tevékenységként értékelünk, az ennek a kapcsolati rendszernek a szakadatlan burjánzása, gyümölcsözése. Sosem volt ez másképpen. Mégis, az emberi kommunikáció tudatos elhatározása viszi diadalra a szellemi folyamatok áramlásaként jellemezhető szellemi kalandjainkat.

A valóságunkban (éltünkben-holtunkban) változatos, hömpölygő ingereket kapunk, melyek legnagyobb része vizuális hatás, és amelyeket ha érzékelünk, megemésztünk, közvetítőként tovább is adhatunk. Ezzel minőségi változásokat gerjeszt(het)ünk: rom(bo)ló vagy építő-gazdagító jellegűeket. A művész szerepköréhez ugyanis hozzátartozik, hogy magába zárja, majd továbbadja a dolgok átélt, eleven élményiségét. Egy alkotó nem is tudja magában tartani az egészséges érdeklődése által megemésztett és átalakítható ingerületet. Valójában közvetítő, Mercurius... Bolygó idegpályáin tovább száguldanak a közösségének szánt értelmes/értelmezhető adathalmazok. Megszűrt és egyénileg átértelmezett formarendszerré átalakítottan, a sajátos nyelvezete által tolmácsolva adja át az őt ért fizikai és szellemi ingereket embertársainak.

SPONTÁN ÁTÉRTELMEZÉSEK


A művész, aki külső hatásokat befogad, szűr és feldolgoz, a vizuális és a gondolati élményekre egyaránt támaszkodik, és az általa egyedi módon felülír(ha)t(ó) és a szerinte tárgyilagos, számára átírhatatlannak tűnő érzületeket alapozza újra. Manapság az elburjánzó információs áradásokból már csak egyedi gondolatvázlatokat, változatokat sző, és már régóta nem törekszik pusztán a külcsíni valóság meddő, szolgamód utánozására. Nem ad végső igazságokat, csupán tarka köntösökbe bújtatható/bújtatott, de mindenképpen továbbgyúrható gondolatokat közvetít. Az általa megalkotott végeredmény tehát valós, de nem végcél: csupán katéterezett, lüktetést elősegítő, értesüléseket továbbjátszó inger(?)

A művész a spontán átértelmezéseivel mégis mindig, a gondolati interferenciáinak és a sajátos, egyedi erejének a kimutatható minőségibb meghatározására törekszik. Az érdeklődési köre szerinti meghatározó, továbbformázható gyurmás erő, amely a kommunikációs készségünket mindenképpen a helyes (?) irányba terelgetné. De az egyéni látásmód kíméletlen kihangsúlyozása torzulásokhoz is vezethet. A közös szellem irányába terelés ugyanis meghatározó erővel bír a társadalomba beágyazódás során. Kapcsolataink továbbépítésének a folyamatában, melynek eszköze a látás uralkodó nyelvének, nyelvezetének a sokfélesége, gazdagsága…

ÖSSZETARTOZÁS-ÉRZET

A közösségi összetartás érzete ősidők óta döntően befolyásolja az életünket. Nincsenek véletlenek: ha közös az érdeklődésünk és közösek az egyezményes jeleink, akkor kölcsönösen rokonszenvesek vagyunk egymásnak. Akkor pillanatok alatt létrejön az erős kapocs közöttünk, és hamar felerősödik az öszszetartozás-érzetünk.

Teszem azt, nem csak azért, mert egy kultúrkörhöz tartozónak valljuk/gondoljuk magunkat. A vizuális nyelvezet ugyan közvetlen módon segíti annak ki- vagy átépítését, de több annál. Ha közös a hang, a terep, amelyet bejár(hat)unk, a témáink is közösek (közösségiek) és kimeríthetetlenek. Még az elemi kommunikációnk, beszélgetéseink során is emlékezetesnek és élményszerűnek tűnik, ha van miről beszélnünk. Például, aktuális/aktualizáló témákról.

JELENTÉKTELENNEK TŰNŐ DOLGOKRÓL

A huszadik század generációi már minden tekintetben a liberális morált képviselik, s adják tovább utódaiknak. Évszázadunk elején pedig már az igazi összetartozás érzetével kapcsolatos, mindenféle elgondolás helyét is elfoglalta korlátjait vesztett, felszabadult egyén bárgyú egyszemélyes mítosza. És most már intellektüellt megjátszva beszélhetünk az egyszerű, bde szép jelzőkkel illethető dolgokról, mint például a kelmékről: a pargétról, a flanellről, amiből régen a székeli kóboj (cowboy) gatyát is varrták. Vagy a gatya korcáról, amiről egykor nem is volt érdemes beszélni, de ma már érdekesség, viszont a fiatalabb nemzedékeknek csak halvány sejtelmük van, mi is az. Ugyanis nem tudják, hogy áttételesen mit jelenthet, ha valakiről azt mondják, olyan mint a gatya korca. Annak szerepe, hogy anyagát megóvja az elkopástól, elrojtozódástól, az eróziótól. Kultúránk igazi szerepköréhez hasonlatos dolog…

Természetesen, beszélgethetünk jelentős(nek tűnő) dolgokról is. A művészetről, művésze(in)kről. A rajzolás semmihez sem fogható élményéről és technikájáról. Meg a vizuális kultúrát irtózatosan felrázó, idegeinket felzaklató digitális technika forradalmáról, amely – holott már részben uralja, mégis – sikertelenül próbálkozik azzal, hogy a művészi kezeket, a
manualitást, kiváltsa a munka alól. Manapság arra nógatjuk a technika csodáit, hogy helyettünk alkossanak…

KÉTELYEK

A szubjektivitásunk által felülírt tények adják a művészet savát-borsát, mert hitelt ad annak mondanivalójához, vagy az erőtlenségét. Az alkotó mindenképpen elárulja magát: a világlátását, a gondolkodását, a hitvallásait. A művészet nekünk, vagy rólunk szól. De feladata mégsem holmi ingerkedő politizálás vagy valamiféle tudománykövető, tudományos jellegű válaszadás: csupán az elgondolkodtatás. Ha viszont erőszakosan szájbarágós, hamar elveszti a varázsát. Hogyan is kerülhet az időszerűsítő művészet ezekbe az irdatlan, áttekinthetetlen, torz jellegű és hatású témakörökbe?

Vannak pártütő gondolatok, amelyek időközönként felülír(hat)ják a művészet ötleteket tovasugárzó jellegét, és ráutaló modorosságukkal valamiféle (ki)oktató, kötelező érvényességet diktáló feladatkört vesznek a vállukra. A művészet persze nem mindig kötetlen, és nem mindig önmagáért való. Néha erőltetettnek tűnik és kioktató hatásúnak, átnevelő szándékúnak – legalábbis sok esetben az szeretne lenni.

Egészen más hozzáállás kell a közösséghez tartozó művész megértéséhez, akinek lelkiismerete az átpolitizálódott világi történések fokmérője. A huszadik század történelmi eseményeinek ostorozása vagy támogatása révén időközönként szükségessé váltak az átértékelések. A miheztartás miatt szükséges helyretenni az emberiség egészségesnek mondott képzeteit a múltról, közelmúltról… Egy művész számára nem mindig könnyű (bár nem példa nélküli) a távlatok hiányában kutakodni a mában, és egészen más hatásokat is képes kifejteni. A divatossá vált állásfoglalás politikai és társadalmi ügyekben sok esetben elhamarkodott, túlzott egyoldalúságokba tereli a gondolatait. Ezeken a műalkotásokon, melyek szórakoztatóak, olykor kajánok és karikatúra jellegűek érdemes elgondolkodni. Nehéz besorolni őket, mert az átpolitizáltságuk és a sokszor ápolatlan, autodidakta stílusuk miatt nehezebben emészthetők. Bár, valljuk be, néha így is átütő erejük van, annak ellenére, hogy képesek alaposan elvetni a sulykot. A támasztott (ellen)propaganda jellegű feladatuk ellenére, amely már-már kicsúszik a művészet megszokott
sodrásából, és valamiféle (ellen)reklám erejével hat. Vagy falanszter-jeleneteket tudott létrehozni csupán. És hol vannak a határai?

Kep

Vissza


2018.05.28. 15:25

Kep

LV. Gyöngyösbokréta és XLII. Durindó
május 30., 9:30–június 3., 20:00
Törökkanizsa

Az LV. Gyöngyösbokréta és a XLII. Durindó programja

2018. MÁJUS 30., SZERDA – -2. NAP
• 9.30 óra, Branislav Nušić Könyvtár (Dusán cár utca 8.)
A hagyományos magyar mesemondás módszertana – a Magyar Nemzeti Tanács akkreditált képzése a fesztivál jegyében. Előadók: dr. Judit Raffai és mgr. Dévavári Beszédes Valéria. A továbbképzés keretében bemutatásra kerül a Népi hagyományok az általános iskola első osztálya számára című tankönyv, amely a belgrádi Tankönyvkiadó Intézet gondozásában jelent meg. A kötetet a szerző, dr. Raffai Judit és dr. Crnkovity Gábor, a Tankönyvkiadó Intézet munkatársa, szerkesztő, valamint Erika Kanjo Janovic, a kiadvány illusztrátora mutatja be.

2018. JÚNIUS 1., PÉNTEK – 0. NAP
>> 19.30 óra, a színház előcsarnoka (I. Péter király utca 6.)<<
A törökkanizsai Kéknefelejcs Hagyományápoló Kör ünnepi kiállításának megnyitója

>>20.00 óra, a színház nagyterme<<
Törökkanizsa község népzenei hagyatéka – koncert a javából
Közreműködnek: a Fokos zenekar, Szabó Annamária, Boldizsár Csaba, Keszég Ákos és a Tiszagyöngye Művelődési Egyesület-Törökkanizsa Tiszagyöngye népdalkórusa

2018. JÚNIUS 2., SZOMBAT – GYÖNGYÖSBOKRÉTA
>>09.00 óra, Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola<<
Az LV. Gyöngyösbokréta fellépőinek érkezése

>>10.00–22.00 óra, Kastélypark<<
Kézműves-kirakodóvásár

>>12.00 óra, a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolától<<
Az LV. Gyöngyösbokréta fellépőinek díszfelvonulása és menettánca

>>Kastélypark, nagyszínpad<<
A részvevők és a fesztivál lobogójának megáldása
Ünnepélyes megnyitó, köszöntőbeszédek

>>15.30 óra, Kastélypark, nagyszínpad <<
A kunszállási Veterán táncegyüttes, a törökkanizsai Tiszavirág néptáncegyüttes, a törökkanizsai Bánát Művelődési Egyesület, valamint a vajdasági gyermek- és ifjúsági népművészeti vetélkedők meghívott díjazottjainak közös műsora

>>16.30 óra, Kastélypark, nagyszínpad<<
Az LV. Gyöngyösbokréta műsorának folytatása

>>20.00 óra, Kastélypark, nagyszínpad<<
Jó estét, Vajdaság! – a fesztivál fellépőinek szerkesztett műsora, amelyet az Újvidéki Televízió 2-es csatornája élőben közvetít

>>21.00, Kastélypark, nagyszínpad<<
A Zagyva Banda koncertje. Közreműködnek: Fundák-Kaszai Lili és Fundák Kristóf, a Fölszállott a páva győztes táncos szólistái, valamint Kádár Kata és Darabos Péter, a Magyar Állami Népi Együttes szólistái

>>22.30 óra, a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola udvara<<
Táncház hajnalig a Fokos zenekarral és a Zagyva Bandaval


2018. JÚNIUS 3., VASÁRNAP, DURINDÓ

>>9.00 óra, Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola<<
A XLII. Durindó fellépőinek érkezése

>>10.00–22.00, Kastélypark<<
Kézműves-kirakodóvásár

>>12.00–12.30 óra, Szent György római katolikus templom<<
Ünnepi áhítat, a fesztivál részvevőinek és lobogójának megáldása

>>12.30 óra, a Szent György római katolikus templomtól<<
A Durindó részvevőinek ünnepi felvonulása

>>13.00 óra, a színház nagyterme és a Branislav Nušić Könyvtár díszterme<<
A XLII. Durindó ünnepélyes megnyitója, köszöntőbeszédek

>>13.30 óra, a színház nagyterme és a Branislav Nušić Könyvtár díszterme<<
A XLII. Durindó műsora. A fellépők két benti helyszínen mutatkoznak be a csoportok létszáma alapján besorolva

>>13.30–15.00 óra<<
Helyszíni közvetítés az XLII. Durindóról az Újvidéki Televízió 2-es csatornáján

>>14.00–15.00 óra<<
Élő bejelentkezés a XLII. Durindóról az Újvidéki Rádió hullámhosszán

>>18.30 óra, a színház nagyterme<<
A Bodor Anikó-díj eredményhirdetése és átadása
A fesztivál lobogójának ünnepélyes átadása a jövő évi házigazdának
Ünnepi záróműsor

A DURINDÓ ÉS A GYÖNGYÖSBOKRÉTA KÍSÉRŐRENDEZVÉNYEI

>>10.00–22.00 óra, Kastélypark<<
Kézműves-kirakodóvásár

>>10.00–22.00 óra, a színház előcsarnoka<<
A törökkanizsai Kéknefelejcs Hagyományápoló Kör kézműves-kiállítása

>>10.00–22.00 óra, a Branislav Nušić Könyvtár díszterme<<
Válogatás Németh Mátyás fotóművésznek, a Magyar Szó nyugalmazott fotóriporterének a munkáiból

KÖR, KÖR, KI JÁTSZIK?
Játszóház – népi gyermekjátékok, kézműves foglalkozások, közös éneklés és hangszerbemutatók a Kastélyparkban
• Június 2-án, szombaton 10 és 12 óra között
• Június 3-án, vasárnap 11 és 13 óra között

10.00–24.00 óra, a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola udvara
Folkkocsma – a kötetlen szórakozás, barátkozás helyszíne

Vissza


2018.05.17. 13:37

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Háromfalu

Kep

Történelmi gazdagságunk vigaszságos fájdalma. A hangulatunkat ronthatja a statisztika… De mivel a történelem nem bánt velünk kesztyűs kézzel, ezért nem jövünk zavarba annak vizslatásakor. Kötelező. A miheztartás végett, állapotainkra szükséges odafigyelnünk.

Az öntudatos tanáraiknak és szüleiknek köszönhetően a székelykevei gyerekek sok éve tanulják és némelyek betéve tudják az 1764. évi madéfalvi történéseket. Hogy a siculicidium (szé-
kelyölés) utáni években csíki és háromszéki falvakból menekült lakosságból a ma Romániához és Ukrajnához tartozó Bukovina területén öt magyar falut alapítottak és népesítettek be: Fogadjistent, Istensegítset, Hadikfalvát, Andrásfalvát és Józseffalvát.

Azt is megtanulták, hogy a Bukovinában megtelepedettek két és fél évszázad alatt mesterséges megosztottságban éltek, és hogy a szaporaságuk következményeként már az 1880-as években
megkezdődött a kényszerű kirajzásuk Bukovinából. És azt is, hogy a már sokadszori kirajzásai ellenére máig összetartó népcsoportot egységesen bukovinai székelynek mondják.

SOROLÓ

Az Al-Duna területére való kirajzáskor Pancsova környékén három ma is létező települést alapítottak, Hertelendyfalvát, Sándoregyházát és Székelykevét.

Őket követték a Déva környéki kirajzások (Csernakeresztúr), de hamarosan Kanadába és Brazíliába kivándorló kisebb létszámú csoportok is szerencsét próbáltak…

Miután a második világháború 1941-ben kedvező fordulatot vett, a második bécsi döntés értelmében Magyarország visszaszerezte a Délvidék egy részét is, a Bácska visszanyerésével a bukovinai öt magyar falu székely közössége lehetőséget kapott, hogy a frissiben felszabadított területekre telepedjék át. Majd két tucat faluba telepítettek belőlük át, a bukovinai székelyek maradéka legvégül mégis a Dunántúlra, Tolnába, Baranyába, Bács-Kiskun megye falvaiba került. Bonyhád városába, Bátaszék, Hidas, Hőgyész, Izmény, Kakasd, Csátalja, Zomba, Kéty nevű falvakba. Jutott a bukovinai székelyekből szinte mindenüvé, a szélrózsa minden irányába szóródtak immár. Ma szép számban élnek a már említett kivándorlási pontok mellett többek között Nyugat-Európa országaiban, Amerikában és Kanadában, de még Ausztráliában is olyanynyira meghonosodtak, hogy szinte laza tömbközösségben élnek. Megközelítőleg huszonötezer bukovinai székely lélek él
Magyarországon. Ám az 1991-ben kirobbant jugoszláviai belháború következményeként és az utána bekövetkezett gazdasági elvándorlás miatt immár csak négy-ötezer az Al-Dunakanyarban. Déva környékén és Csernakeresztúron, valamintmás erdélyi településeken pedig többszázas szórványokban.

Viszontagságaikról immár számottevő irodalmi művek beszélnek, szinte lehetetlen fel- és rangsorolni azon neveket, könyveket, szociográfiai tanulmányokat, dolgozatokat, szépirodalmi műveket, melyek érthetővé és átérezhetővé tették (teszik) az évszázadokon átívelő megpróbáltatásaikat, küzdelmeiket a megmaradásért.

Jelenleg szerte a világon mintegy harmincöt-negyvenezer bukovinai származású székely él.

Többszöri kirajzás után azonban, a völgységi székelyeket kivéve, a bukovinai székelyek továbbra is kisebbségi sorsban maradtak.

VESZÉLY A VÉGEKEN

A bukovinai székely közösség az erdélyitől való sok évtizedes elszakítottság miatt ugyan rokon, de módosult életvitelének következtében a hagyományokat tisztelő és művelő népi kultúrája révén elkülönült, és ugyancsak ízes, de zárt, a többitől immár jól megkülönböztethető, jellegzetes bukovinai székely kultúrát alakított ki.

Úgy tűnik, a gyakori kirajzások miatt fittyet hánytak a történelem zivatarainak, mert a gyermekvállalási készségük következtében nem is volt kérdéses számukra a megmaradás. Mára azonban tényleg maroknyian maradtak, és ez aggodalomra ad okot…

Őseik 1882–83-ban a „csángó láz” nyomán töltésépítőkként telepedtek meg az Al-Duna kanyarulatának mocsaraiban, a délvidéki Pancsova és Kovin (Temeskubin, Kevevára) közötti szakaszon, és nemcsak megélhetésük miatt, hanem az otthonteremtés céljából is képesek voltak az árvízveszélyes lapályok, mocsarak lecsapolására, és falvakat emeltek az ingoványon: Hertelendyfalvát, Sándoregyházát és Székelykevét.

Az Al-Duna mocsaras területére egykor mintegy négyezren települtek át. Sajnos ma már ismét ott tartunk, ahol százhúsz esztendeje. A legutóbbi háborút követő kivándorlási láz miatt aligha vannak többen, mint amikor nagy reményekkel ide vándoroltak.

Székelykevének minden baja ellenére 1990-ben közel négyezer lakosa volt, ma már alig ezerötszáz. Ha ugyan maradt még annyi: a kettős állampolgárság felvétele óta tartó elvándorlási láz
hatalmasan megritkította a falu lakosságát. Menekülés a nincstelenség, a kilátástalanság elől.

És már hiába az összetartás, a paltyén bolgárokkal való jótékony keveredésük, a szellemi örökségük ápolása, a jól konzervált tájszólásos nyelvezetük. Erőnk és gyengeségünk egyszerre mutatkozik meg.

INGAMOZGÁS

Sajnos a Vajdaságban élő szép magyarság immár alig leküzdhető gondok elé állt. A sérülékeny közösségünk javarészt szórványban és szomorú-eltűnőben van. Az al-dunai székelység pedig szinte ellehetetlenült. Úgy tűnik, letört az évszázados büszkeségük, és már csak: vannak. Ezt szépítés nélkül mondhatjuk el: sem politikai hovatartozás, sem az anyaországból érkező segély nem képes leküzdeni az ellehetetlenülésüket. Közösségüket ugyanis a legújabb kori elvándorlási láz tizedelte meg, aminek kö- vetkeztében a fiatal, életerős emberek, gyermekes családok hagyják hátra megörökölt házaikat és vagyonukat. Az iskolarendszer biztonságát is a gyerekeik külföldre hurcolása, tehát a gyermektelen állapotok veszélyeztetik a leginkább. A két és fél évszázadnyi idő alatt először fordult elő, hogy nem a túlszaporodás, hanem a gyermektelenség állapota teszi őket ki a legnagyobb veszélynek. A székelykevei iskolának, amely a második világháború után Žarko
Zrenjanin néphős nevét vette fel, és amely a múlt század elejétől hullámzó, de változatlanul nagy gyermeklétszámmal tudott számolni, mára 79 tanulója van.

1905 és 2017 között a statisztika szeszélyes ingamozgásra emlékeztet. Kiragadott adatok:

1905/1906: 561 tanuló
1913/1914: 623 tanuló
1922/23: 500 tanuló
1940/1941: 538 tanuló
1955/1956: 884 tanuló
1963/1964: 623 tanuló

E szívet melengető számok után a liberalizálódó jugoszláviai viszonyok következtében a külföldre elvándorló „vendégmunkás” székelyiek miatt jelentős mértékben csökkent az iskola tanulóinak
létszáma.

1975/1976: 373 tanuló
1985/1986: 308 tanuló

A háborús időszakban további megcsappanás, majd:

1999/2000: 244 tanuló
2004/2005: 219 tanuló
2007/2008: 199 tanuló
2010/2011: 154 tanuló
2013/2014: 135 tanuló
2017/2018: 79 tanuló…

Az igazság az, hogy ennél nagyobb tanácstalanságban székelyeink nem voltak még.

Székelyek, most hogyan tovább?

Vissza


2018.05.13. 12:24

Kep

Mária Evangéliuma - oratórikus előadás
2018. 05. 13. 19:30 – 21:00
Avilai Nagy Szent Teréz Templom
Pethő Sàndor u. 2, Budapest, 1065

Tolcsvay László - Müller Péter - Müller Péter Sziámi: Mária Evangéliuma - oratórikus előadás

Mária - Sáfár Mónika
Jézus - Sasvári Sándor
János - Tolcsvay László
József - Pálmai Zoltán
Heródes - Tóth József

Vezényel - Tóthné Mózer Annamária

Vissza


2018.05.07. 08:41

Kep

Csendes-Lelki tábor JÚNIUS
június 18., 7:30 – június 22.,
Koppány Fogadó 4078 Debrecen

Csendesítsd le az elméd, és hagyd el a tökéletességre való törekvésnek a kényszerét! Vesd bele magad a belső világodba, hogy megértsd, hogy megnyílj.
Itt nem kell lenned senkinek, nem kell meghallgatnod mások problémáját vagy tanácsát, még csak be sem kell mutatkoznod.
Nem számít, hogy mit gondolsz arról aki vagy.
Az egyetlen dolog ami számít : milyen mélyen tudsz kapcsolatba kerülni önmagaddal.
A tábor 5 napja csak rólad szól. Csak magadért leszel ott.
Valóban tudod, hogy ki vagy?
Miért vagy itt?
Miért élsz?
Honnan jön a véleményed?
Mik a vágyaid?
És honnan jönnek a félelmeid?
…és a kérdések sora végtelen. Szeretnél ezekre választ kapni? Megélni a potenciáidat? Nem azokat amikre azt hiszed, hogy már meglépted, hanem azokat amikről esetleg nem is tudsz.
Ha igen, akkor szeretettel várunk a táborunkba, ahol lehánthatod a felesleges maszkokat, újra egyszerűvé válhatsz, megadhatod magadnak az időt és akkor újra az lehetsz, aki vagy!
Az élet egyszerű csak túlbonyolítjuk. Mi emberek csodálatos belső világgal rendelkezünk, csak hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni.
Újra mélyen fogunk lélegezni, újra belekerülünk a testünkbe, újra megtalálhatjuk a központunkat, a jelenünket. Hogyan engedjük el magunkat, és hogyan legyünk újra meditatívak.
Táncolunk, mozgunk, kirándulunk, kiabálunk, kontemplálunk, csendben vagyunk, csoportban dolgozunk, párokban dolgozunk, egyedül dolgozunk.
A csend lesz az eszközünk a programok között. Ez nagyon fontos! Azt az energiát amit a beszédre fordítanánk, inkább magunkra fordítjuk.
„(…) Az emberek túl sok mindent akarnak elrejteni a szavakkal mások elöl. Önmaguk elöl. (…)”
Egy kihívásokkal teli 5 nap lehet, de ugyanakkor csodálatos is.
Ha készen állsz arra, hogy felfedezd magad és arra, hogy együtt ünnepeljük az életet, akkor várunk sok szerettel a táborban.
A maximum létszám 10 fő! A HELYED A BIZETÉSSEL VÁLIK BIZTOSÍTOTTÁ. Az eslő 10 embert tudjuk csak fogadni. Megértéseteket köszönjük!

Időpont: 2018.06.18 - 22.

Helyszín: 4078 Debrecen-Haláp : Koppány Fogadó.
A helyszínünk a város zajától távol egy Debrecen melletti tanya, ami egy erdő közepén van.
A félreértések elkerülése végett, maga a tábor nem a fogadóban lesz, csak a napi háromszori étkezés!
A szállás: kis faházban, illetve aki el szeretne különülni a többiektől, annak a sátrazás is lehetséges.

Programok a táborban:

- reggeli jóga (jóga előkészítő erősítések és nyújtások)
- mozgás/ tánc (lélektánc, transztánc, tudatos mozgás, éritnés-kontakt mozgás)
- kirándulás
- kontemplálás
- meditáció (ülő, sétáló)
- mantrázás
- esti tűzrakás
- trataka (tűznézés)
- hangokkal való játék
- különböző önismereti feladatok

Érintjük az ájurvéda elveit, a jóga és a tantra filozófiáját. Alkalmad lesz megtapasztalni több féle tudatállapotot, a csenden keresztül, a légzésen keresztül, a mozgáson keresztül, a másik szemébe mélyedésen keresztül, stb.
A lelki táborban sok különböző kontextust - gyakorlatot- hozunk létre ahhoz, hogy jobban megismerd önmagad. Hogy közelebb kerülj saját magadhoz.

Mit hozz magaddal:

- zseb vagy fejlámpa
- sátor (ha sátrazni szeretnél)
- hálózsák, párna, ágynemű (amiben alszol)
- kényelmes ruházat (ami nem akadályoz a szabad mozgásban)
- sport vagy túra cipő
- meleg ruházat
- jóga matrac vagy polifóm
- tisztálkodó szer
- törölköző, papucs

Várunk sok szeretettel!

JELENTKEZÉS és bővebb információ:

http://www.marmajoga.hu/tabor-bejelentkezes/

A tábort vezetik:
Simon Renáta
www.mozduljalelkedbol.hu

Kovács Pál
www.marmajoga.hu

Forrás

Vissza


2018.05.03. 15:55

    Kep

Vissza


2018.05.01. 20:50

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Talpraállási kötelezettség

Közelítések, fecnik


1.

Csak idézőjelesen szegény és csak idézőjelesen kicsi nemzet vagyunk. Évszázadok óta a legnemesebb, legjelesebb elmékkel, felfedezőkkel, tudósokkal, alkotókkal, feltalálókkal megáldva, erősen körbetámogatva. Ezért nem vagyunk elveszettek: sem a Kárpát-medencében, sem Európában, sem a világon. Talán nem tehetünk arról, hogy anyagiakban túl szegények voltunk/vagyunk
a nagy elméink támogatására/kamatoztatására. Amit azonban az amúgy spontánul megtörténő változások figyelembevételével mindenképpen meg kell(ene) tennünk, hogy igyekszünk megőrizni a mindenkori önazonosságunkat. Tehát, beleértve az önbecslésünket is, semmit sem feladva! Hisz ennél fontosabb dolgunk a világban, talán nincs is.

Kep

(GONDOLAT)CSÍRÁK…

A kozmopolitizmusról kellene beszélgetni. Érdemes lenne feltérképezni az összes pozitív/kellemes hozadékát, a népszerűségét, ugyanakkor az elvtelenségekre hajazását is… Hogyan viszonyul(t)unk hozzá, mi, strázsát álló délvidékiek?

Tudjuk, hogy a művészet a legkényesebb jószágok egyike. Mindazonáltal a huszadik század óta a sokrétűsége folytán változatos, sokszínű, szeszélyes, olykor szökőárszerű felgyűrődéseivel
váratlan fordulatokat tesz/tett. Hogy minduntalan meglepetéseket kelt, és szerteágazó, egymástól nagyon eltérő jellegzetességeket képes felmutatni. Eltérőket és kitérőket eredményez azonos időkben, azaz korszakokban is. Megvalósulásai immár a sokáig vágyott, de csalóka természetű kozmopolita-érzet értelmében működnek, aminek eredményei, de veszélyei is egyaránt nyilvánvalóak. Ugyanis a legtöbbször (a hagyományokat veszélyeztető születésükkel) egyszerre a fejlődésnek és a romlás virágainak is egyértelmű jelenlétét mutatják. A bátorságuk, elszántságuk, a tettre készségük dicséretes, ám a sokszor megtapasztalt más dolgokkal való nem törődésük olykor égbekiáltó. A súlypontos értelmezésük lehet pozitívum. De mert feltétlen egyeduralomra vágynak, a helyi jelleg eltiprására vagy elfeledtetésére törekednek, a éle negatív hozadékokkal. Vagy megfordítva. Mert nem mindenkinek felel meg, ami sokak számára idegen, és nem mindenkinek hiányzik, ami a múlté…

AZ ELLENTMONDÁSOSSÁG

A tendenciák ellentmondásossága a mindenkor változó természetű művészetnek a világ bármely pontjára érvényes vagy vonatkoztatható. Idehaza is. Furcsán eltérő, „egyedi” csápjaival hálókat szövögető művésze(te)k. Újszerűek, világi(bb)ak, sok esetben épp ellentétes gondolkodásra sarkallják, késztetik a közönségüket/közösségüket. A művészet sokfélesége hol gyönyörködtet, hol elborzaszt bennünket. Hogyan lehet kiigazodni benne? Általa? A művészeteknek éllovasai és alkotó élcsoportjai vannak. A vezérszemléletűek a legtöbbször revoltálnak, idegesek, türelmetlenek,
fennhéjázóak. De van, hogy kimértek, visszafogottak, bölcsek. Ritkábban csendesek, elmélyültek, olykor átszellemültségükben lehengerlők. Sok esetben lenézettek, máskor nemtörődömök.
Akik közülük hátszelet élveznek (kevesek), azok bátrabbak, vakmerően előbbre viszik törekvéseiket. Ők lennének a fáklyák. A hátszél általában szabad utat is nyer nekik… A bátorkodásaik némelykor rokonszenvesek, akkor is, ha nehezen megérthetőek. Van, hogy idegen szagúak, ismeretlen gondolataikkal áttekinthetetlenek. Sok esetben politikusak vagy egyszerűen csak öncélúak, fura vezérszálat követnek. Gyakran a sikerük záloga az, hogy stratégiailag teljesen átgondoltak, kiszámítottak, aprólékosan eltervezettek. Legyenek. Amennyiben modernizáló törekvéseik vannak, erősen koncepciózusak is lehetnek. Emiatt a szellemi hozadékuk pozitívumként szerepel, és ha nem is igazán népszerűek a környezetükben, értékük a nemzetközi porondon is magára vonja a figyelmet, érvényesülni tud. A Nyugat társadalma ugyanis (még) mindenevő. Minden érdekli, a saját művészei is vakmerőek, sok mindenre kaphatóak. Bizonyos körökben szinte megrettent tisztelettel övezik őket. Hiszen a félig megértés, de akár a meg nem értés is tud tiszteletet ébreszteni. Hogy a mára bizonyos értelemben gyakorivá lett „egyszerre mindenkihez szólás” jelenség normális-e, vagy sem, azt nem tudjuk bizonyosan. Mint ahogy azt is képtelenek vagyunk pontosan felbecsülni, hogy mi a pozitívum hozadéka a jelenkori közönség-célcsoportok megszólításának…

Ami a művészet érdek(eltség)szférái szerint lényegtelen, az nem érdekel szinte senkit…

AZ IRÁNYADÓ TÖREKVÉSEK

Megszoktuk, hogy idegen szelek is fújnak felettünk. A nemzetköziségig pedig már régen eljutottunk. Voltak veszélyesnek, szinte végzetesnek tűnő tendenciái és eredményei az erőltetésének. A művészetek nem mindig kíméletesek, hol áldásosnak tűnő, hol elgondolkodtató, bennünket összezavaró, hol egyenesen zaklatott vagy éppenséggel mindent lerombolni akaró eredményei voltak/ vannak. De nem kétséges előttünk, hogy e nemzetköziségérzet által a művészeti tendenciák atomizáló kavarodásai folytán sok esetben idegen, ha nem épp értelmezhetetlen a jelképisége, a jelzésvilága. Mára igencsak megkopott/töredezett a még egybeállt és meglévő emberi közösségek kerek egész gondolatvilága, kultúrája. Ezért nem túlzás a teljességhez mért, hagyományos kulturális eredményeinek a letarolási szándékát/szándékoltságát, a már egyszer diadalra juttattak megmásítását, összezavarását és (talán a) részleges megsemmisítését egyetlen jelszóval: az időszerűség jelzőjével illetni.

Nevezhetnénk e törekvést a nemzetköziség irányadó törekvésének? Hagyományváltásnak a korszerűség leple alatt? Tekinthetjük-e valamiféle esztétikai internacionalizmusnak, amely a hagyományos közösségek kultúrájának megfojtását törvényesíti, érvényesíti. (A hagyományos életérzés esztétikájának el- vagy megfojtása, így pl. a népművészet, az egységes stílusok immár
lecsengő, termő közösségeket szolgáló rendszerének a megsemmisítése?)

CSÁBÍTÁSOK ÉS VÉDHETŐSÉG


Természetesen a legújabb kor hozadékai is csábítóak. Leginkább és elsősorban a korhoz alkalmazkodni tudó/kívánó korhangulatot aktivizáló, jelenségeket szeszélyességeik szerint aktualizáló művészemberek számára. Ténykedésük sok esetben sokkoló hatású, de lehet lazán megfogalmazott vagy természetesnek vett, célirányosan, eredményesen használt eszköztár is egyszerre. Úgy
tűnik, hogy csábító elemrendszerével igen jól szuperál az emberi agy kalandor természetének meghódítása. Ha másképpen nem, az esztétikai szegmenseinek stimulálása és felturbózása érdekében. Hogy e törekvés mire jó? Elszánt, háttérhatású… talán a kora középkorban már megfogalmazódó homo ludensi felhangok érvényesítése érdekében. A visszafogottságok korlátok nélküli alkalmazásával elértük a teljesen modernizált látásmódjaink érvényesítését? Lehetne mondani, gátlások nélküli. A szélrózsa minden irányába elterjeszti eszméit.

Kep

Vissza


2018.04.16. 08:24

      Kep

Vissza


2018.04.15. 17:58


    Tüttő József 1st pictures package - video


    Tüttő József 2nd pictures package - video

Facebook

Vissza


2018.04.15. 17:50

    Kep

Vissza


2018.04.11. 17:02

Kep
Sztánkó Árpád

Floorball Team Mélykút

Kep

Első korcsoportos fiú csapatunk a várakozásoknak megfelelően Unihokiban is ott lesz a Diákolimpia országos döntőjèben. A kispályás diákolimpián országos 3. helyezett csapatunk ma Pakson 3 győzelemmel ès 1 döntetlennel zárt aminek köszönhetően megnyerte az országos elődöntőt ès jogot szerzett az országos döntőn való rèszvètelre.
A csapat tagjai: Grizák Tamás, Dora Mátè, Bogdán Martin, Kránicz Hunor, Veverka Csaba, Somogyi Tibor.

Csapatunk mai eredmènyei:
Mèlykút - Paks Balogh 7:2
Mèlykút - Dombóvár 7:2
Mèlykút - Paks Deák 6:6
Mèlykút - Mecseknádasd 4:0

A mutatott játèk alapján joggal remènykedhetünk egy újabb országos èremben. Szèp volt fiúk!

Vissza


2018.04.10. 06:47

    Kep

Vissza


2018.04.07. 18:39

MESE:

"Valahányszor tudni akarod majd, kivel beszélsz, vedd elő ezt a két pillát, és rajtuk keresztül nézd meg a veled szemben álló embert. Tüstént megtudod, mi lakozik benne. És csak annak higgyél, aki nem változik meg, bármilyen figyelmesen nézed is a pilláimon keresztül. Az ilyen ember mellett jó életed lesz. A többieknek pedig ne higgy, akármit ígérjenek is."

A farkas szempillája

Egy faluban élt egyszer egy gazdag kovács, akinek egyetlen lánya volt, a vidám és kedves Akiko. Akiko anyja röviddel a kislány születése után meghalt, és a kovács újból megnősült, mert valakinek vezetnie kellett a nagy háztartást. A mostoha azonban fösvény és mogorva asszony volt, semminek sem tudott örülni, és nem szerette Akikót, főként azért, mert irigyelte vidám természetét és az ajkán állandóan játszó mosolyát. Alig cseperedett fel Akiko, a mostoha egyre több munkával terhelte meg, így aztán nemsokára a fiatal Akiko vezette az egész háztartást. A mostoha egész nap csak ült, és parancsokat osztogatott, de este, amikor a kovács hazajött, még ő panaszkodott Akikóra, hogy ezt meg azt rosszul csinálta. Akiko az igazságtalan szemrehányások hallatára mindig sírva fakadt, de másnapra már mindent elfelejtett, és vidáman végezte munkáját. A munka csak úgy égett a keze alatt, a szolgálókhoz mindig kedves volt, egyetlen rossz szót sem mondott nekik. Hiszen ő tudta a legjobban, milyen keservesen viseli el az ember az igazságtalanságot. Jószívűen és nyájasan bánt azzal a gyülevész népséggel is, amelyből minden faluban bőven akad, kedves volt a vándorszerzete¬sekhez, koldusokhoz és koldusasszonyokhoz is. Házukból senki sem ment el üres kézzel, ha Akiko otthon volt. Az inasoknak is itt-ott a markukba nyomott egy rézpénzt a háztartásra kapott összegből. Akikót az egész háznép szerette, a kedvéért mindenki becsületesen dolgozott, és a kovácsnak jól ment a sora. De a zsugori és irigy mostoha rossz szemmel nézte ezt a virágzó gazdálkodást. Estéről estére több panaszt emelt Akiko ellen:
– Minden csavargóval szóba áll, hát így kell viselkednie egy jómódú családból származó lánynak? Meglátod, hogy minden vevődet elveszíted miatta.
Máskor meg ilyeneket mondott:
– Tönkretesz bennünket, az biztos. Ha csak egy percig nem ügyelek rá, szétoszt mindent, ami a kezébe kerül. Könnyű neki osztogatni, hiszen maga egy garast sem hoz a házhoz. Mind a ketten koldusbotra jutunk, majd akkor megtudjuk, milyen jó szíve van a kislányunknak! – így rágalmazta folyton-folyvást Akikót. A kovács hitt a feleségének, tudta, hogy a pénzt nehéz megkeresni, és ő maga sem szívesen adta ki fölöslegesen. Akiko pedig sohasem védekezett a szemrehányások ellen. Csak lehajtott fejjel szomorúan állt, és a szemébe könnyek szöktek. De másnap már megint vidám dalolásától zengett a ház.
Nem hajlik a jó szóra, gondolta az apja, és a szíve lassan megkeményedett iránta. Végül, amikor újév előestéjén a mostoha nagy garral és sírva panaszkodott Akikóra, hogy az egész elkövetkező esztendőre szerencsétlenséget és bajt hozott a házukra, mert az ünnepi
pogácsa tésztáját a legfinomabb új rizsliszt helyett a régiből gyúrta, és ezzel minden bizonnyal megsértette a szerencse istenét, ő is nagyon megharagudott, és elkergette lányát a háztól.
Akiko szomorúan ballagott végig a falun. Az emberek az ünnepi előkészületekkel voltak elfoglalva, és nem törődtek azzal, mi történt a kovács máskor oly vidám lányával. Akiko csak ment egyenesen az úton, és elért a szomszéd faluba. Fázott, és nagyon éhes volt, de hiába próbált valahol szolgálatot találni, hogy egy kis ételhez és éjjeli szálláshoz jusson. Mindenki kíméletlenül elkergette háza küszöbéről. Mikor már annyira elfáradt és elgyengült, hogy alig bírt mozogni, bekopogott egy vendégfogadó kapuján.
– Fogadós úr, legyen szíves, adjon nekem valami meleg ételt, pénzem ugyan nincs, de zálogba adom bélelt kabátkámat.
– Ezt könnyű mondani, de mi lesz, ha a kabátkádért nem kapok semmit. Add ide, előbb eladom, és majd meglátjuk, mit kapok érte – felelte nyersen a fogadós.
A hiszékeny Akiko levetette bélelt kabátkáját, és könnyű kimonóban állt tovább a vendégfogadó tornácán. A fogadós tüstént el is küldte a szolgáját a kabátkával a zsibárushoz, és Akiko várta, hoz-e érte valamit. Sokáig állt ott, és egész testében remegett a hidegtől.
– Ha hoz a szolga néhány rézpénzt a zsibárustól, eszek valami meleget, és biztos marad még valami belőle a további útra – vigasztalta magát. – Lehet, hogy megkönyörülnek rajtam valahol, és adnak munkát meg szállást. Apám meg a mostohám pedig közben rádöbbennek, hogy ártatlanul bántottak. Ilyen igazságtalanság talán még sohasem történt a világon.
Akiko még nagyon sokáig várt. A fogadóba új vendégek érkeztek, szolgák és mindenesek jöttek ki, de senki még csak ügyet sem vetett a tornácon kuporgó lányra. Amikor Akiko már nem bírta elviselni a hideget, megint félénken beszólt a fogadósnak, nem mehetne-e be egy kicsit megmelegedni.
– Mit lábatlankodsz itt, te koldusfajzat! Ilyen fiatal, és már csavarog! Szép kis mákvirág vagy! Tűnj el innen, még elriasztod a vendégeimet – kiabálta a durva fogadós. Akiko a hidegtől remegve eszébe juttatta, hogy zálogba adta neki bélelt kabátkáját.
– Szép kabátka volt, biztosan kapott érte annyit, hogy egy kis forró rizst, halat meg egy csésze teát adjon nekem.
– Hahaha! Zálogba adta nekem a kabátkáját – utánozta Akikót a fogadós. – Ritka becsű, szép kabátka volt, egy vagyont adtak érte! Hahaha! Hát egy aranypénzzel megtömött erszényt nem bíztál rám?! Ha jól látom, az sincs most nálad! Látott már valaki ilyen arcátlanságot? Egy kolduló lány, és zálogba adta nekem a kabátkáját! Ha szép kabátkád lett volna, akkor most otthon ülnél egy szép házban, és nem csavarognál idegen faluban.
A fogadós torkaszakadtából ordított, és a fogadóból ki tóduló jókedvű vendégek kinevet¬ték a szegény lányt. Akiko sírva fakadt. Éhes volt, fázott, de legjobban a fogadós példátlan igazságtalansága fájt neki.
– Nesze! – mondta a fogadós, és egy kemény árpagombócot meg egy foltozott zsákdarabot dobott oda Akikónak. – Lásd, milyen jószívű ember vagyok, és ünnepnapon még egy ilyen szemtelen koldust sem engedek üres kézzel elmenni a házam küszöbéről. Most pedig takarodj innen, különben rád uszítom a kutyát!
Akiko sírva a vállára terítette a foltozott zsákot, és a vendégek harsány nevetése és kiáltozása közepette szégyentől égő arccal futott ki a faluból. Csak messze, az erdő szélén állt meg. Lassan hullni kezdett a hó, és Akiko azt sem tudta, hol van. Kétségbeesve ezt mondta:
– Rám már úgysem vár semmi jó. Pusztuljak éhen, vagy fagyjak meg valahol az úton világ csúfjára? Inkább magam vetek véget az életemnek. Bemegyek az erdőbe, hadd faljon fel egy farkas. Amint ezt elhatározta, letért az útról, és bátran nekivágott a homályos erdőnek. A hegyekben temérdek farkas van, és ilyenkor télen, amikor éhesek, bizonyára nem tart soká, amíg egy rám akad, és véget vet a szenvedésemnek! Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat forgatva a fejében, egy kis tisztásra ért, leült egy kidöntött fára, és várta a farkast. Az erdőben egyre sötétebb lett, nagy pelyhekben hullott a hó, mindenütt csend honolt, egyetlen ág se reccsent, és egy pisszenés sem hallatszott sehol.
– Talán nem vagyok jó helyen – gondolta Akiko, amikor hiába várt a farkasra. – Sohasem voltam még erdőben, és nem tudom, merre járnak a farkasok. De megkeresem őket.
Felállt, és beljebb indult a sötét erdőbe. Bozóton törtetett át, keskeny erdei ösvényeken bandukolt, közben teljes erejéből kiabált:
– Farkas, farkas, gyere és egyél meg, nekem már úgysincs miért élnem!
Sokáig bolyongott így az erdőben, amikor hirtelen megreccsent valami a bozótban, a bokrok ágai szétnyíltak, és egy hatalmas lila szőrű, nagy piros szemű farkas termett az ösvényen. A földhöz lapult, mintha ugrásra készülne, kivicsorította nagy, éles fogait, és figyelmesen nézte Akikót. A lány megtorpant és elhallgatott. Mégiscsak félni kezdett, amikor meglátta a farkas éles fogait, és meghallotta lihegését. De aztán eszébe jutott mindaz a sérelem és megaláztatás, amit az emberektől elszenvedett, reménytelen helyzete, valamint az, hogy éhhalálra van ítélve. Ismét megkeményítette szívét, és elszántan várt sorsára. Félénken nézett ugyan a farkasra, de szilárd hangon így szólt:
– Egyél meg, farkas, én már úgysem várok semmi jót ezen a világon.
A farkas még jobban a földhöz lapult, félig lehunyta a szemét, és fürkészve nézte Akikót, de aztán felült, és nyugodt hangon így szólt:
– Szó sincs róla, téged nem eszlek meg. Embert én nem eszek, legalábbis igaz embert nem. Te pedig ember vagy a legjavából. Minden szenvedésed abból ered, hogy nem ismered fel az igaz embereket. Túlságosan hiszékeny vagy. De várj csak, én segítek rajtad.
Ezzel a farkas óvatosan kitépett a szemhéjából két pillát, és Akikónak adta.
A meglepett Akiko elfogadta a farkas szempilláit, megköszönte, és elindult az erdőből kivezető úton. Ámulatában még az éhségről és a hidegről is megfeledkezett.
Ment, mendegélt, végül egy városkába ért. Megállt egy útkereszteződésen, és nézelődött. Kosarakkal a karjukon vagy rőzsével a hátukon emberek mentek el mellette. Egyesek lovakat vezettek a vásárra, mások pedig hazaszállították azt, amit éppen vásároltak. Hány szépen öltözött nő és méltóságteljes férfi haladt el mellette! Valamennyien olyan tisztességesnek és erényesnek látszottak. Ilyen emberekben sem bízhat meg? De elhatározta, hogy megfogadja a farkas tanácsát. A szeméhez emelte a két pillát, és figyelni kezdte a nyüzsgést maga körül. Mennyire megváltozott az elébe táruló kép! Lám, itt méltóságteljesen megy egy selyembe öltözött asszony, körülötte szolgálók, kisgyerekkel a karján pesztonka követi, de az asszony kimonójából a szépen fésült fej helyett bárgyú tyúkfej áll ki, és mohón csipeget maga körül. A pesztonkának pedig halfeje van, és a szolgálók többnyire egerek vagy tyúkok. Amott meg egy hivatalnok jön a kíséretével, és ünnepi kimonójának fekete gallérjából kövér disznófej mered ki dölyfösen. Egy mellékutcából kereskedő közeledik, apró szeme ide-oda jár keskeny rókafejében. Egyszóval, bárhova nézett Akiko, mindenütt selyembe, gyapotba vagy foltozott ruhába Öltözött emberi testeket látott jönni-menni, sietni vagy bandukolni, de mindegyiknek állatfeje volt. Sehol egyetlen emberi arc. Akiko elszomorodott. Hát így állunk? Valóban nem léteznek emberek?!
Már-már teljes reménytelenség kerítette hatalmába, amikor hirtelen megpillantott egy fiatal szénégetőt, amint rongyos ruhában, egy nagy zsák faszénnel a vállán az útkereszteződéshez közeledik. Lassan, fáradtan haladt, látszott rajta, hogy messziről jön. Akiko aggódva újra a szeméhez emelte a farkaspillákat. Félt, vajon milyen állatfejet lát meg a férfi vállán. Figyelmesen nézte, de a szénégetőnek megmaradt a saját feje. Akiko ide-oda forgatta, keresztbe is rakta a farkaspillákat, de bármilyen figyelmesen nézte a szénégetőt, emberi feje volt. Akiko örült, de hogyan szólítson meg egy fiatal lány egy ismeretlen embert egy idegen városban? Biztosan valami rosszat képzelne róla. Akiko tehát elhatározta, hogy inkább követni fogja a szegény szénégetőt egészen az otthonáig. Alkalma lesz látni, hogyan él, és útközben talán támad valami ötlete is, hogy mit tegyen.
A szénégető a piacon a zsák szénért rizst, teát és sót vásárolt, sehol sem időzött fölöslegesen, és amint beszerezte azt, amire szüksége volt, indult vissza a hegyekbe. Akiko jóval mögötte óvatosan követte. Igyekezett a lehető legtávolabb maradni tőle, de azért mégsem olyan távol, hogy szem elől veszítse. A fiatal szénégető gyorsan haladt, Akikónak pedig ugyancsak szednie kellett a lábát, hogy le ne maradjon. Átvágtak a rizsföldeken, és letértek az erdei útra. Akiko a távolban végre felszálló füstöt pillantott meg. A szénégetőt elvesztette szem elől, nem csoda, erős férfi volt, aki megszokta a gyors járást, Akiko pedig nagyon elfáradt és elgyengült már az éhségtől, de azért folytatta útját a felszálló füst irányában.
Nemsokára egy tisztásra ért, ahol egy magas boksa állt, és a közelében egy kis viskó. Akiko egyenesen a viskó felé tartott. Bent, a pattogó tűz fölött egy bogrács függött, de senki sem volt a kunyhóban. A szénégető nyilván elment valahova. A fáradt Akiko leült a viskó elé, és várt.
Egy kis idő múlva a fiatal szénégető kijött az erdőből; néhány lépésnyire Akikótól megállt, és így szólt:
– Ó, te kísértet! Hát idáig jöttél utánam? Menj utadra, nálam nincs semmi keresnivalód!
Akiko felállt, köszönt, és megpróbálta megmagyarázni a szénégetőnek, hogy ő valóságos lány, nem pedig kísértet. A szénégető végül elhitte neki.
– Már a városban észrevettem, hogy követsz. El akartam szökni előled, de te mindig a nyomomban maradtál. Így hát azt gondoltam, hogy biztosan kísértet vagy. Mit kereshet egy lány egyedül az erdőben? Ezért inkább elmentem a viskómból. Ha ideér a kísértet, és nem talál itt, biztosan odébbáll. De te mit keresel itt az erdőben? Nem nézlek csavargónak, bár alighanem rosszul megy a sorod.
Akiko elmesélte neki, hogy gonosz mostohája és igazságtalan apja újév ünnepén elkergették hazulról, ki a hidegbe. Azt is elmondta, hogy elkeseredésében elment az erdőbe, hogy falják fel a farkasok. Majd arra kérte a szénégetőt, fogadja be a viskójába.
– Főzni fogok neked, és vezetem a háztartásodat. Ehhez nagyon jól értek, biztosan meg leszel velem elégedve.
– Nem tudom, jól fogod-e nálam érezni magad. Szegény szénégető vagyok, fényűzésben nemigen lesz részed. Ugyancsak iparkodnom kell, hogy szűkösen megéljek.
Akiko azt felelte, hogy nem vágyik fényűző életre. Csak arra vágyik, hogy legyen hová lehajtania a fejét.
Végül a szénégető beleegyezett, hogy Akiko nála maradjon. A lány aztán megkérdezte, hol moshatná meg a lábát, mielőtt bemegy a viskóba és vacsorát készít.
– Menj a boksa mögé. Ott az erdő szélén van egy forrás.
A forrást káva vette körül. Akiko lehajolt a víz fölé, amely úgy csillogott, mintha a nap sugarai játszadoznának benne.
– De hiszen már este van, honnan jönnének a napsugarak – csodálkozott Akiko, és még közelebb hajolt a víz fölé, belenyúlt, és egy fénylő, csillogó aranyrögöt emelt ki belőle. Aztán körülnézett, és látta, hogy az egész forrás nagy aranyrögökkel van kirakva. Megmosta a lábát, de szinte szégyellte, hogy az út porát egy aranyforrás vizével mossa le. Majd lehajolt, hogy igyék a bambuszcsövön keresztül csörgedező vízből. Alighanem innen meri a szénégető a vizet a főzéshez, gondolta. Alig ízlelte meg, újabb meglepetés érte. Akiko egy aranyröggel a kezében visszasietett a viskóba.
– Tudod, milyen kő ez? – kérdezte a szénégetőtől.
– Persze hogy tudom, közönséges kő, teli van vele a forrás meg a környéke. Nagyon szép kövek, gyönyörűen csillognak, s akkor sem vesztik el a fényüket, ha megszáradnak – felelte közömbösen a szénégető. – Nézd meg, hogy kidíszítettem velük a tűzhelyemet. Ha akarod, kirakom neked velük az utat a forrásig. Van itt belőlük elég, akárhova nézel!
– Ez nem kő, hanem színarany – világosította őt fel Akiko. – Azt kaphatsz érte, amit csak akarsz, és nem kell nehéz munkával megszerezned, ami a megélhetéshez szükséges.
– Csak nem azt akarod mondani, hogy kőért rizst kaphatok? Félek, hogy a nagy fáradtságtól egy kicsit megzavarodtál. Szénért igen. Szénért mindent megkapok a városban, amire szükségem van, csak legyen belőle elég – hajtogatta a magáét a szénégető.
– És tudod, mi folyik a bambuszcsőből? – folytatta kérdéseit Akiko.
– Mit faggatsz annyit? – dörmögött a szénégető. – Hát mi folyna? Jóízű tiszta víz. Abból főzök, azt iszom már évek óta, és még semmi bajom sem történt.
Akiko elnevette magát. Megint visszanyerte régi jókedvét.
– Jóízű tiszta víz! Tudod-e, hogy az a víz rizsbor? Mégpedig a legjobb, ami csak létezik! Akiko aztán sokáig magyarázta a fiatal szénégetőnek, hogy milyen gazdagság köze¬pette él.
– Holnap elvisszük az aranyat a városba, és pénzre váltjuk be. Mesterembereket hívunk, és a rizsbor forrásánál fogadót építtetünk. Meglátod, milyen jó dolgunk lesz!
A szénégető nem nagyon hitte, hogy a fényes kövekért kapnak valamit, de amikor látta, hogy a fáradt és szomorú Akiko szeme csillog az örömtől, és valósággal újjáéledt, szót fogadott neki. Korán reggel elvitték az aranyat a városba, és a tisztáson nemsokára fölépült a Kialudt Boksa nevű fogadó. Kiváló bora és az előzékeny fogadósné kedvessége nemsokára híressé tette az egész vidéken. Kereskedők, szamurájok sereglettek ide, és egyszer útban a főváros felé maga a herceg is betért a fogadóba. Megkóstolta a sziklából eredő különleges ízű rizsbort, és attól fogva rendszeresen küldetett belőle palotájába. A tisztáson mindig vidámság uralkodott, az előkelő vendégek után kevésbé előkelők is jöttek, és végül megjelent a kóbor népség is: szerzetesek meg koldusok. De a jóságos fogadósné senkitől sem sajnálta a nyájas szót és kedves mosolyt.
Mi történt azonban ezalatt odahaza, Akiko falujában? Amikor az apja elkergette Akikót, a gonosz mostoha megnyugodott. Csakhogy minden munkát, amit azelőtt Akiko végzett, most neki kellett ellátnia, s ezért nemsokára ugyanolyan elégedetlen és mogorva lett, mint azelőtt volt, és a végén meghalt. De Akiko apja is rosszul járt. Furcsa balszerencse kezdte üldözni. A műhelyében készített sarlók, amelyeket azelőtt szívesen vásároltak környékbeli parasztok, most eltörtek, még mielőtt a gazdák kiértek velük a földre. Amikor a mester egy jó ásót akart kovácsolni, félresikerült fejsze lett belőle. Hiába szidta az inasokat, hiába bocsátotta el a munkásokat, a műhely hírneve egyre romlott, s végül be kellett zárnia. A kovácsmester elvesztette minden vagyonát, és koldusbotra jutott. Bekövetkezett tehát az, amitől a gonosz mostoha félt, csakhogy teljesen más okból.
Egy napon az öreg kovács néhány koldustársával együtt betért a Kialudt Boksa fogadóba. A lányát, persze, nem ismerte meg, de nagyon meglepődött, hogy a fogadóban durva szavak és ellenséges tekintetek helyett minden jövevénynek nemcsak egy tál zsíros levest, hanem egy pohár finom rizsbort is adtak. Az öreg kovács a többi koldus között ült, és Akiko lányát emlegette, aki ugyanolyan kedves és jószívű volt az ínségben élőkhöz, mint az itteni fogadósné. Most már tudta, mit jelent az elkínzott, fáradt embernek a nyájas szó, és keservesen megbánta korábbi meggondolatlan tettét.
– Vajon mi történt Akiko lányommal? Talán ő is a világot járja, vagy nyomorúságosán elpusztult valahol – sóhajtott fel, és könnyei a pohárban gyöngyöző rizsborba hulltak.
Akiko felszolgált a vendégeknek, és minduntalan a koldusokát nézte. Valami vonzotta őt hozzájuk. Az egyik öreg koldus ismerősnek tetszett neki. Addig járt körülötte, addig vizsgálgatta jobbról-balról, míg végül felismerte benne az apját. Sokáig habozott, megszólítsa-e. Eszébe jutottak a bántalmak, amelyek az apai házban érték, s fülében csengtek a kegyetlen szavak, amelyekkel az apja elkergette hazulról. De amikor megpillantotta az öregember arcán lefolyó keserű könnyeket, mindent elfelejtett, és félénken hozzálépett:
– Ne sírjon, édesapám, én a lánya vagyok, Akiko.
– Akiko, kislányom – zokogott hangosan az öreg kovács. – Látod, hogy megbüntetett igazságtalanságomért a sors.
Akiko odahívta a férjét, és mind a hárman elsiratták a múltat, aztán elmesélték sorsukat. Az öreg kovács ettől fogva élete végéig elégedetten és boldogan élt Akikóval meg a férjével, és gyakran mesélte unokáinak a szüleik meg a Kialudt Boksa különös történetét.

FORRÁS

Vissza


2018.04.07. 18:12

Kep
Sztánkó Árpád

Közérdekű információ
Floorball Team Mélykút


Eseményekben gazdag hét áll előttünk újra.

Hétfőn, április 9-én a II. korcsoportos fiú csapatunk Paksra utazik, ahol résztvesz a nagypályás floorball diákolimpia országos elődöntőjén. A csapat tagjai: Dora Máté, Klem Máté, Nagy Patrik, Grizák Tamás, Lengyel Zsombor, Kránicz Hunor, Földi Botond, Tóth Szilárd. Indulás 7 órakor az iskola elől.

Kedden, április 10-én, a IV. korcsoportos lányok Budapestre utaznak szintén nagypályás floorball diákolimpia országos elődöntőre Torma Tamara, Németh Adrienn, Kovács Rebeka, Fábián Eszter, Szabó Napsugár, Morvai Zoé, Vörös Viktória, Csorba Leila összeállításban. Indulás 6 óra körül, de ezt még majd pontosítjuk addig.

Szerdán, április 11-én I. korcsoportos fiú csapatunk Pakson igyekszik hasonlóan sikeres menetelést megkezdeni mint tette azt ősszel a kispályás floorball diákolimpián. A csapat összeállítása nem változott, Dora Máté, Kránicz Hunor, Grizák Tamás, Bogdán Martin, Veverka Csaba és Somogyi Tibor alkotja csapatunkat.

Hajrá Mélykút!

Vissza


2018.04.05. 11:42

Kep

Áprilisi repertoár | Repertoar za april
Nyilvános · Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház szervezésében
április 5. – április 27.
Elérhető jegyek
www.kosztolanyi.org

Kep

április 5. (csütörtök) | 5. april (četvrtak)
URBI ET ORBI
(r. Urbán András)

április 6. (péntek) | 6. april (petak)
PIAF-MARCHÉ
(r. Mezei Kinga)

április 7. (szombat) | 7. april (subota)
FELHŐ A NADRÁGBAN | OBLAK U PANTALONAMA
(r. Kokan Mladenović)

április 8. (vasárnap) | 8. april (nedelja)
ISKON – koncert

április 11. (szerda) | 11. april (sreda)
THE END
(r. Andrej Boka)

április 13. (péntek) | 13. april (petak)
MEZEI SZILÁRD SZEPTETT – koncert

április 17. (kedd) | 17. april (utorak)
KARTON ÉS KARFIOL | KARTON I KARFIOL
(r. Döbrei Dénes)

április 21. (szombat) | 21. april (subota)
A HEGYEK ÓRIÁSAI (r. Paolo Magelli)
– BEMUTATÓ | PREMIJERA

április 22. (vasárnap) | 22. april (nedelja)
A HEGYEK ÓRIÁSAI (r. Paolo Magelli)
– REPRÍZ | REPRIZA

április 23. (hetfő) | 23. april (ponedeljak)
A HEGYEK ÓRIÁSAI (r. Paolo Magelli)
– REPRÍZ | REPRIZA

április 24. (kedd) | 24. april (utorak)
TIZENNYOLC | OSAMNAEST
(r. Andrássy Attila)
Az Udvari Kamaraszínház (Budapest) vendégjátéka
Gostovanje - samo na mađarskom jeziku

április 26. (csütörtök) | 26. april (četvrtak)
KÉT KARODBAN – Ahogy Radnóti Miklós szeretett
U TVOM ZAGRLJAJU - Kako je Mikloš Radnoti voleo

Előadók: Béres Márta és Mészáros Gábor
Igraju: Marta Bereš i Gabor Mesaroš
- samo na mađarskom jeziku

április 27. (péntek) | 27. april (petak)
THE END
(r. Andrej Boka)
___________________

május 9. (szerda) | 9. maj (sreda)
MAGYAR
(r. Urbán András)

jegy@kosztolanyi.org
+381-65-543-3203
+381 24 555-255

Vissza


2018.04.05. 11:25

Kep

Irodalmi Rádió nyári tábor 2018 - Tiszafüred
Nyilvános · Zsoldos Árpád szervezésében
augusztus 14., 14:00 – augusztus 20., 10:00
Nádas Panzió és Pihenőpark, Tiszafüred
Kismuhi u. 2., Tiszafüred, H-5350

Kep

Szeretettel invitálunk idei egyhetes alkotótáborunkba!

Helyszín: Nádas Panzió, Tiszafüred
Időpont: 2018. augusztus 14-20.

Szeretettel várjuk régi és új tagjainkat, mindenkit, aki szívesen találkozna a régi ismerősökkel, s azokat az új tagjainkat is, akik szeretnék megismerni a szerkesztőket, alkotótársaikat, s egy vidám, feledhetetlen hetet együtt tölteni velünk. A meghívás nemcsak a szerzőkre vonatkozik, hanem családjukra, barátaikra egyaránt.
Idén, ahogy tavaly is, minden alkotónak biztosítjuk a bemutatkozási lehetőséget a felolvasóestek keretén belül, ahol most is különféle csapatépítő, ügyességi és szellemi vetélkedőkkel színesítjük az összejöveteleket.

Elhelyezés: 2-3-4 ágyas szobákban.
Minden szobához tartozik: klíma, hűtő, televízió, zuhanykabinos fürdő, wc

Részvételi díj:
Blogszerzőknek és hozzátartozóiknak: 57.000 Ft/fő
Új jelentkezőknek (akik nem blogszerzők) és hozzátartozóiknak: 62.000 Ft/fő

A részvételi díj tartalmazza:
a szállást, az idegenforgalmi adót, minden nap reggelit és vacsorát, a felolvasásokon való részvételt.

Ezen felül ingyen használható: kültéri medence, zárt parkoló, sportpálya, minigolf, grill terasz.

Továbbá: minden résztvevőnek egy térítésmentes alkalom a szaunában és yakuzziban.

Tarts velünk Te is!
Jelentkezésed várjuk a nyaritabor@irodalmiradio.hu ímélcímre
2018. április 15-ig.

További részletek képekkel, videókkal, programajánlókkal és leírásokkal weboldalunkon:
http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/nyari-tabor/

Üdvözlettel
Zsoldos Árpád és Adrienn
szerkesztők

Vissza


2018.04.05. 11:16

    Kep

Vissza


2018.04.01. 11:00

Kep
Karsay István

Fekete János . 2016,03 .27.

HÚSVÉT ÜNNEPÉN

Nem tudom, hogy fáj vagy sajog,
de a lelkem már a Tiéd.
Az imám küldöm lágy dallamként,
a dícséretem száll az ég felé..
Elmentél, hogy vissza jöhess
a békét hozva - és bűneimet Vitted el.
Köszönöm hát a minden napot, és a
bűntelen életem, - amit adtál nekem.
Kegyelmet adtál és új utat,
a megváltást hoztad el - ezért
énekszóval és dícsérettel szólok Hozzád,,
Áhítattal mondom ki Neved.
Álldott vagy és álldalak, hogy
kegyelmet adtál és egy hittel teli életet.



https://www.youtube.com/watch?v=asFmKjLZqmI

+ filmajánló

Jézus - Film - Magyarul



https://www.youtube.com/watch?v=SJuPuvQpMhs

Vissza


2018.03.31. 21:05

Kep
Karsay István

Ismeretlen szerző
németből fordított verse

A TE HELYED

Hová az Isten állított,
Bizonnyal az a te helyed,
Csak ott lehet Ő pajzsod,
Csak ott lehet mindig veled.
Áldást ha kíván adni rád
A földön szerte nem keres.
Csak ott keres a helyeden
És jaj neked, ha az üres.

Amit mulasztasz, úgy lehet,
Elhagyván a magad helyét,
Az tán áldástól fosztja meg
Istennek egy más gyermekét.
Fontold meg jól a te helyed.
Te töltheted be, senki más,
Az Úr rád bízta s Ővele
Tiéd lesz majd a számadás.

Halálodig légy hű s igaz.
Úgy nyersz majd égi koronát,
Benned az Úr, ha hű maradsz,
Megdicsőítheti magát.
Örvendve töltsd be tisztedet,
Boldog reménnyel vár Urad.
Hadd lássák azt meg mindenek,
Hogy Ő békét és üdvöt ad.

Álld meg hát híven helyedet,
Akármi súlyos a kereszt.
S ha tűz próbálja hitedet,
Ne óhajtsd elkerülni ezt.
S ne nézz sóvárogva másfelé,
Ha tán helyed igénytelen.
Dicsérd az Istent éppen ott,
Ez elrejtett kicsiny helyen

Fogadd naponként e helyet,
Mint Istennek ajándékát.
Ne szőj magad más terveket,
Add őket mind az Úrnak át.
Győzelmet akkor ad csupán,
Imád csak úgy hallgatja meg,
Ha mint az Ő harcosa.
El nem hagyod az őrhelyet.

S ha majd királyod megjelen,
A földön szerte nem keres,
Csak ott, saját kis helyeden
S örvendve látja, nem üres.
Óh, boldog nap számodra az,
Ha itt helyedben megtalál.
Magával visz a mennybe föl
S a trónon neked helyet ád.

Vissza


2018.03.31. 20:54


Boldog Húsvéti Ünnepeket! - videó


Húsvéti köszöntő - videó

Vissza


2018.03.31. 08:42

    Kep

Vissza


2018.03.29. 20:18

    Kep

Vissza


2018.03.28. 20:49

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Krisztusaink


Kep

BEVONULÁS JERUZSÁLEMBE

Kossuth Tivadar szépen csengő nevére felkapjuk a fejünket. Nem csak azért, mert tehetséges festőnk már világhírű. A nevének hallatán rögtön Kossuth apánkra is gondolnunk kell, aki megszervezte a magyarok szabadságharcát. A Tivadar keresztnév véletlenszerűen épp Csontváry Kosztka Tivadart juttatja az eszünkbe. A zseniális patikus negyvenegy éves korában álmodta
magát festővé. Meggyőződésünk, hogy a rajongó misztikumával nemcsak csatákat, de háborút is nyert azokkal szemben, akik évtizedekig ócsárolták a tehetségét.

A szakralitások évezredek óta vonzzák, ha nem épp vezérlik a művészeket. Most a két Tivadart a biblikus témáik miatt is rokoníthatjuk. Feltételezett kapcsolódási pontjaik között a szándékolt elnagyoltság, a félrecélzó perspektivikus viszonyok felfokozó erejű izgalma és a különös, naiv festői ábrázolásmód: többek között talán ez a legerősebb közös szál. Kosztka lovasok közé átszamaragoló Krisztusa titokban, elrejtőzve vonul át örökségének szent köztes állomására, Názáretbe. Elnagyolt közszereplőként – expresszív ecsetvonásokkal a vászon szövetébe belesulykolva – rejtőzik el egyszerre teremtésmítoszt szülő és biblikus témájú képének a legaljába. Kossuth Tivadar a tömeget óvatosan pásztázó, szamaragolva bevonuló Jézust festi meg. Mintha tartana valamitől. A város falai között imbolygó épületek tévelygő rajzi távlata révén teszi kínos, kivárásos ünnepéllyé a történet kezdetét.

Minden nagy festő sajátosan a maga szemszögéből próbálta megfesteni azt, amit elképzelt. Ahogyan elképzelte. De mi lehetett igaz a szamárháton bevonulás diadalából, virágesőben, kétkedések között?

A LEGUTOLSÓ VACSORA

Berény Róbert, Párizst megjárván, majd Budapestre hazatérvén, a rebellis Nyugat folyóiratban jelentette meg az expresszív, kubista rajzait. 1912-ben még megfestette Krisztus a kereszten
című képét, amely lehetett meakulpázós vallomás, de őszinte megbánás is. Ugyanis művészünk a Nyolcak festőtársaságban fura eszméket szívott magába, végül pedig a Tanácsköztársaság
egyik leghíresebb plakátművészévé vált. Ezzel rövid időre igen népszerűvé. Olyannyira, hogy a Művészeti Direktórium festő- szakosztályának kinevezett vezetője lett.

A Fegyverbe! Fegyverbe! frenetikus plakátjával százezreket győzött meg a kommunista igazságról. De az papír-igazság volt, és csalóka látszat. A „forradalmi” Magyarország vörösterrort
megélt bukása után 1919-ben emigrált. Egészen 1926-ig Berlinben élt.

Az aktivista Derkovits Gyula 1922-ben megfestette az Utolsó vacsora című festményét, amely már egyensúlyt kíván teremteni a súlyos ateizmus és a meghitt vallásosság között.

Miféle megbánást élhettek át kétkedő festőművészeink a Tanácsköztársaság bukása után?

A TÁRCSÓI KRISZTUS

Az arcodat keresem évek óta.

Minden alkalommal megsüvegellek, amikor a dél-bánsági vakbél Duna-közeli nyomvonalán Pancsováról Székelykeve irányába kanyarodom. A Ponyovic kanyarulatába érve mindig szorongással kémlelem a megroskadt, ferdére csapott kereszteden tehetetlenül csüngő elárvult bádogtestedet. Megvagy-e még? Általában mindig megállok előtted, néha Székelyről fordultomban, kiskerti virágot is teszek a sziluettként is működőképes korpuszod alá, és le is fényképezlek. Arrafelé a megfogyatkozás, fohászaikban a nagyon kevesen otthon ragadtak gondolnak leginkább rád. De nem mindenki vesz tudomást Rólad. A környékbeliek Neked is idegenek, nem hajlandók Téged észrevenni, mert más vallásúnak tartják magukat. Egy másik Krisztusban
hisznek, mintha az övék igazabb lenne. Mintha az számítana leginkább, hogy keresztre feszülésed előtt milyen sarut és vérfoltos köpenyt vettek el tőled.

Vagy: mintha attól tartanának mindig, hogy visszakövetelsz rajtuk valamit, ami nem az övék. Ők csak elvettek valamit, amit a sajátjuknak gondoltak. Most idegennek tartanak, mert néma
szemtanú vagy. Más népek közül való, némán szenvedve más nyelven is beszélsz. Ezért valószínűleg gyűlölnek is. De óvatosak, ezért legfeljebb elfordulnak, ha útjukba kerülsz. Tüntetőleg, bárgyún, egykedvűen kikerülnek, mint valami útjukba akadó tüskés bokrot, pocsétát vagy korhadt fát.

Ennyi idő elteltével is idegennek tartanak. Néma szemtanúja voltál a gaztetteknek. De elbontani mégsem mertek: csupán számkivetett lettél.

NÉMA TANÚJA TÖRTÉNÉSEKNEK

Ha Istent nem tiszteled, az embert sem.

Hogy miért kísérték áldozataikat a vesztőhelyre? Számító emberi kegyetlenségtől vezérelten a beresztóci vagy más bánsági lágerekbe. Arról csak a hagymázas képzeteik adnának választ, ha ugyan elmondanák. Őszinte válaszuk azonban erre sem lenne, mint ahogy a kollektív bűnösséget is csak úgy kitalálták. Az elkövetők mindig is alapos okot találtak a tetteik igazolására, és
jogot is formálnak hozzá. Miért és miként üldözték el alázatos szolgálóidat az egykori hős, lelkeket is „felszabadító” partizánjaink? Kapzsiságból, uralomvágyból, kegyetlen döntnökséggel. Ma, amikor már beszélni is lehetne róla, már túlságosan keveseket érdekel: hogy mi végett, mi végre alázták és alázzák meg még mindig azokat a kitelepített vagy eltakarított horvátokat, németeket, magyarokat, akik az emlékezetedre mély alázattal ácsolták meg az örökkévalóság jeléül szolgáló útszéli emlékedet?

A régi eltakarítások örök túlélő, de elárvuló tanúja a végtelen tagadások által megkopott hitelessége miatt elárvult számkivetett. Az egykori megalázó kínszenvedését azzal is fokozni tudták.
Bosszúálló golyóikkal tovább szaggattak: újra és újra feltépjék a vörös csillagos ateizmusból fakadó fájdalmas sebeket.

Testeden kis kaliberű golyók nyoma látszik. És lám, még a bádoglábaidat is lefűrészelték ismeretlenek. Hogy az ég szakadna rájuk.

Pléhkrisztusunk, alfája és ómegája vagy az életünknek.

SZÉKELI KRISZTUS

A székeli Krisztus a nap melegét keresi. A nap felé fordítja az orcáját. A népi vallásosság ma nagyon ritka madár. Az útszéleken árválkodó kereszteket évtizedek óta egyre ritkábban süvegelik meg. Az út porában gyaloglók és a szekerezők száma is megfogyatkozott. Szintúgy a tájba kapaszkodó jellemes korpuszok száma. A furcsa szoborszerű keresztfák emlékeinkben is élnek. A Kárpát-medencében évszázadok óta minden falu határában legalább egy, olykor három-négy is. Számolnunk kellene. A fogyásnak számadatszerűségei vannak. És már olyannyira felgyorsult az életünk, hogy sem a gyalog közlekedőnek, sem az autózóknak már fel sem tűnik, hogy alig vagyunk már.

Mára elkopott az útszéli Krisztusok tiszteletet és megbecsülést kívánó jelenléte. A faluban kettő maradt meg, a temetőben egy. Mind a három Ambrus Jani műkedvelő festőmesterünk keze nyomát viseli. Szebbet nem alkothatott volna a háború után. Ő volt az egyetlen, aki törődött a székelykevei korpuszokkal.

A nyomáson, a Duna felé vezető hánt úton is megmaradt a Rózsafüzér Társulat által emeltetett vaskrisztus, amelyet még megsüvegelnek. Őt Sarlós Boldogasszony napján a falu megmaradt hívei meglátogatják és virággal is díszítik. Kenyéráldás ünnepekor azonban már alig akad, aki a székeli aratást vallásos áhítattal és reménnyel várja. Elmúlt a parasztvilág, úri világban élünk, boltokban termelődik ma a kenyér.

SZENVEDÉS ÉS MEGVÁLTÁS

Mennyi fohász és könyörgés hangzott el alatta. És gyógyító türelemmel mennyi imát hallgatott meg az idők során. A Kárpát-medence magyarlakta falvaiban, utak kereszteződésében, faluk szélén (a széljeken), szántóföldek övében, templomkertekben, temetőkben… elmaradhatatlanul szolgálták vallásunk képletét. A keresztek felállításának indokául csodák: csodálatos
események, megkapó történetek, csodával határos gyógyulások, járványoktól megmenekülések szolgáltak. A névtelen mesteremberek hite alkotta páratlan szépségű művüket. Művészi megindultságuk vezérelte kezüket, amikor faanyagukat, kőtömbjeiket, vasalásaikat, bádogolásukat megformálták, és életet leheltek beléjük. Igyekezetük szerint pontosan azt a Jézust formázták, amely az emlékezetükben élt. Pontosan azt, akit az evangéliumból megismertek. Akivel szenvedésében együtt érezni képesek. Akit elsiratnak, és akit szeretnek.

MEMENTÓ

A megmaradt útszéli Krisztusok az egykor élt emberek arcát idézik. Örömüket, bánatukat, emberléptékkel megélt szenvedéstörténetüket mesélik át nemzedékről nemzedékre. A hagyományos vallásnak és szakrális élménynek manapság nagyon kis teret adunk az életünkben. Nincs időnk a Megváltóra. Őt, az érettünk időtlen időktől szenvedőt szorítottuk ki a ramatyra bodorított, cifrázott életünkből, az érzelmekben szűkölködő, az élet iskolájából kifacsart, igaz hitre mára szinte képtelen, semmirekellő éltünkből. A lélek csöndjéről megfeledkeztünk. Megmaradt útszéli keresztjeink azonban ma is vallanak, és a lélek elmélkedésére késztetnek bennünket.

Krisztusunk ma is a nap melegét keresi, felé fordítja az orcáját. Mozdulatlanul mindig nézne a sugárzó fénybe.

Vissza


2018.03.25. 12:36

    Kep

Vissza


2018.03.22. 09:38

    Kep

Vissza


2018.03.21. 19:37

      Kep
      Tüttő József: Napimádta vágta
      60x70cm, olaj/farostlemez .
Facebook

Vissza


2018.03.20. 22:09

    Kep

Vissza


2018.03.20. 13:13

        Kep
            NZYANG: Fehér ágyban születnek

Vissza


2018.03.20. 12:59

Kep

Önbizalom tréning
Nyilvános · Feldmár Intézet szervezésében
2018. április 14., 10:00–18:00
6 alma Test-Lélek-Szellem Kultúrháza
Páva utca 37., Budapest, 1093.

Részletek
A bizalom a magja mindennek.
Ha bizalom van, bármi lehet,
ha nincsen, minden elveszett.
Ahol bizalom nincs, ott kapcsolat sincs.

Ha nincs önbizalmunk,
az azt jelenti,
hogy elvesztettük magunkkal a kapcsolatot.
Ha pedig elvesztettük magunkkal a kapcsolatot,
befolyásolhatóvá válunk,
a környezet határoz meg minket.
Abból táplálkozunk,
hogy milyen visszajelzéseket kapunk,
azon múlik az önértékelésünk,
hogy épp miyen környezet hat ránk.

De ha tudom ki vagyok,
ha van önbizalmam,
akkor érhet bármiféle hatás,
a magamba vetett hitem rendületlen marad.
A környezet megérint,
de nem határoz meg.
Magamból építkezem
saját erőmből táplálkozom,
független mindentől és mindenkitől.
Hiszen él a kapcsolat,
élem az egységet,
nem vagyok többé egyedül.
Ez a természetes állapotunk.

Hogyan érhetjük el?
Szükséges hozzá bátorság,
és egy ideális környezet,
amiben bátorítanak az elnyomás helyett.

Ezen a tréningen megteremtjük ezt az
ideális környezetet,
és izgalmas gyakorlatok segítségével,
egymás bátorításával
eljuthatunk abba az állapotba,
amiben még nem féltünk megmutatni magunkat.
Ott épülhet újra a bizalom,
ahol létrejön a valódi kapcsolat,
nem kell attól tartani,
hogy bárki bármiért is megszégyeníthet bárkit.

A RÉSZVÉTELI DÍJ ÉS EGYÉB FIZETÉSI INFORMÁCIÓK MEGTALÁLHATÓK AZ ALÁBBI LINKRE KATTINTVA, kérlek ne felejtsd el kitölteni a jelentkezéshez az űrlapot (oldal alján katt a "KÖVETKEZŐ" gombra):
https://goo.gl/forms/dfDcCWsssEuZmMrb2

Felmerülő kérdéseiddel keress bátran a következő e-mail címen:
figyelemkoordinacio@gmail.com

Várlak sok szeretettel,
Szalai Mara tréner

Vissza


2018.03.19. 22:42

    Kep
    Tüttő József: Alkony Játékosok
Facebook

Vissza


2018.03.19. 20:17

Kep
Majláth Béla - Múltidézés

Vidékünk elfeledett hősei...

REZSNYI IMRE honvéd őrnagy


Született Pacséron, 1826. máj. 27-én Rezsny János földbirtokos, uradalmi jószágigazgató és Merffoheida Antónia fia. Magyar Gimnáziumban és a velencei tengerészeti akadémián végez. 1843- hadfi a sajkás zászlóaljnál, 1848 júniusában elhagyja a szerb felkelőkhöz csatlakozó alakulatát, majd az év tavaszán a Bellona hadi gőzösön szolgál Triesztben. Nőtlen.

1848. szept. 11. folyamodására Mészáros hadügyminiszter hadnaggyá nevezi ki a 19. gyalogezredhez. Később áthelyezik a 25. honvédzászlóaljhoz. 1849. febr. 4 (48. dec. 16)- főhadnagy, márc. 24 (16)- százados alakulatánál, a Központi Mozgó Seregnél, illetve a II. hadtestben. Kitünteti magát a júniusi Vág-menti harcokban. Jún. 21- zászlóaljának parancsnoka. Júl. 17 (16)- őrnagy, az 56. zászlóalj parancsnoka a komáromi várőrségnél, a vár feladásáig.

Később szülőhelyén gazdálkodik. Önkezével vetett véget életének anyagi gondjai miatt, pacséron, 1857. febr. 2-án.

Kep

Vissza


2018.03.19. 19:12

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Sodr(ód)ások 8.


FURA MODERNIZMUSOK

      Nagy kerek erdőbe élt ëgy remete,
      unalmába születëtt ëgy nájlongyermëke
      Nájlon a harisnya, nájlon a kabát,
      nájlongólya hozza a nájlon kisbabát.
      Én mondén vagyok,
      a pantallóm keskëny,
      kölyökkoromba’ a fejemre estem,
      Azóta vagyok nájlongyerëk…

      (Székelykevén a hatvanas években divatozó mulatós kocsmadal, melynek szerzője ismeretlen)

    Kep

BLÖFF ÉS VALÓDISÁG

Az efféle viccesnek szánt, kínrímekkel megfogalmazott, divatváltást is kifejező, táncdalosra sikeredett rímfaragások még manapság is furcsán, idétlenül hatnak. Mint egy díszkővel kicsempézett Trabant. De hogyan is hozhatjuk össze a szezont a fazonnal, az egymással szöges ellentétben álló dolgokat, mondjuk a népművészetet a divatozó férccel, vagyis a népdalt a nótával/kocsmadallal, a művészetet a giccs(ess)el, a fennköltet a közönségessel, a profizmust a profanizmussal, a csináltat a valódival? – hangozhatna el a méltatlankodás kérdése. Hát, idestova egy évszázada már elég könnyen, hiszen az élő hagyomány az általános modernizálódás következtében fulladozva, a mindinkább széteső hagyományos közösségeiben, a perifériákra szorultság túlélés-szerepkörét játssza már. A társadalom modernizálódásával a giccs és a művészet egyaránt merészebbnél merészebb túlteljesítéseivel… Ennek keskeny vonulata pedig túlnyomórészt a következetességet hanyagoló formaságok sora, és még az elvetése is csupán a divatozás folytonos megújulásának ellenpólusos eszköze.

KÉTELKEDÉSEK


Elvetendő, olykor mégis megejtő tud lenni az a sokszínű „amatőrködés”, amely egyrészt a hagyományok elfeledtetésének, másrészt az új módi szertelen megfogalmazásának részeszköze. Merthogy eleinte a hirtelen jött, következetlen és csapongó divatozás leginkább a kevésbé értékest, a kiforratlant, a sulyokvetőt, a felszínest, a hamisat és a közönségest hozza létre. A hagyományos magas mércéjű értékrend kiszorítósdija egyfelől térvesztő fájdalmakkal jár, másrészt az újrafogalmazás korszerű, ám még kiforratlan nyelvezetén próbál megszólalni. És ha egy átformáló értékrend megfogalmazását tűzzük ki céljául, eleinte inkább csak dadogni tudunk, semmint árnyalt kifejtések birtokában folyékonyan megnyilvánulni…

A sokáig vajúdó, majd kirobbanó új művészet különlegessége, hogy a modern kori gyors siker lázának a zabolátlan fontosságát tartja a legfontosabbnak. A korábbi időtlenséget sugalló művész(et)i törekvések ellenében mára a feltételéül szabott időszerűség előrelopakodása, -tolakodása mutatkozik meg az utóbbi, évszázadnyi időt is meghaladó nyalábolt szereplési vágyában.

GNÓMOK

Eseteként – e mindenképpen önkifejezésre törekvő vágyhalmazban – a világtól való elidegenítő csömörrel, a vehemens, de egyoldalú kritikájával vagy akár a fizikai kegyetlenkedésig terjedő művészi nemtörődömséggel is találkoz(hat)unk. A kényszeresen felvetődő giccses és szándékoltan béna, gyermekded, naiv… már önmagában is elegendő lehetne, hogy észleljük, immár több évtizede a divatozásokkal jegyben jár a félig átgondolt és a nehezen megemészthető, a vizuális és képzetes valóságok esztétikai tartalmaival mesterkedő feltűnési viszketegsége. Amely
előbb a szélesebb néptömegeket ejti rabul, a későbbiekben pedig a fogyasztói társadalmat is, bár ez utóbbit csakis részben és/vagy sekélyesen érintheti. Ugyanis a rétegeltet, a talmit könnyebben fogadják el, helyettesítik be az értékesebbel. Használják is, szinte örömmel emésztik meg. Mindeközben a pszeudoművészet az igazi tetszetős részegységeivel is él. Ízekre szedve azt, azaz leválasztva őket a korpuszáról, a szétszerelt elemeivel szemérmetlenül él vagy visszaél. Annak részeredményeit felhasználni is tudja, de az éltető összefüggéseire, a szervességére már nem ügyel, és azt lehet mondani, hogy ilyenféleképpen csak holmi megszerzett esztétikai fércekkel él és mesterkedik.

Másrészt, tevékenysége alapvetően lefokozó, hiszen szélsőséges hangulatteremtéseinek szándékával egyoldalúságokra pazarolja az erejét, nem is az ostorozó társadalombírálat keménykedéseit jellemzi, önkifejező szándék helyett hangulatokkal mesterkedik, és csupán ravaszul mímeli az emberi nem jellemvonásait, hangulatait, érzelmi minőségeit…

Hol hát a nájlongyerek tünetcsoport gyökere? Jeff Koons? Hogyan képes mégis hatni az emberre?

FELSZÍNESSÉG ÉS ÁLCA

Mert felszínessége miatt könnyen befogadható, és alapvetően szórakoztatja a közönségét. Részben a modernizálódó társadalom immár megszokottá vált fitymáló hagyományelvetése, részben az újszerű dolgok felettébb kíváncsiskodó imádata és a feltétlen megújulni vágyás szándéka utal arra, hogy akár a koncepciózus esztelenségig is képes eljutni. Vagyis, az esztelen és következetlen cselekvésekig terjedő, esztétikai átgondoltságokat megkérdőjelező alkotási szándék megvalósulásáig. Amely szándékosság nem igazán építő jelleggel bír, hiszen a papírmaséból megalkotott figurára emlékeztet. Mégis, az átgondoltság és az őszinteség komolyra vehető szándéka szerint, talán inkább a gyermeki léleknek a szórakozást vágyó, utánzó természetű viaskodásának eszközeivel szánt végig minduntalan a „buta” társadalom elcsigázott rétegein. Mi hát a különbség a folyton renoválható esztétikai falazatok és a 20. század sodró(dó), kataklizmaszerű elragadtatásokatokozó művészi sekélyességei közötti szakadék bírálhatóságában/bírálhatatlanságában? Mi okozta a törést, a bajt, amely a régi hagyományok áthidaló megoldásokkal tarkított egyenes vonalú fejlődése helyett ideges sodrásában az észszerűtlent, a nyers brutalitást vagy a szinte eszementté váló, esztétikátlan vagdalkozást hozta be a művészeti falanszter/panoráma előterébe?

AZ ALVÓ ÖSZTÖNÖK (ELLEN)MŰVÉSZETÉRŐL


Ha a hagyományos művészeti eredményeket lefojtjuk, nehezen kelthető újra életre. Valami mást kell kitalálnunk a régi helyébe. Az intő szó, ne akarjuk a bajt, általában süket fülekre talál. Azt kívánjuk, hacsak lehet, becsüljük meg a már meglévő értékeinket, mert a tékozlás, a kótyavetyélés, a degradálásuk – a halálunk. Ominózus, magasröptű művészetünk romlása, romba döntése esetén máris felmerül a prózai kérdés: várható-e újabb pálfordulás, megújulás, fellendülés? Eredményes-e az évekig generált herdálások elszigeteltségeket megszüntető folytatása? Újjáépítése? És a legfontosabb: vannak-e még további tartalékaink, amelyek még emberarcúak, és nem a technikai csúcseszközeink által sorozatban potyogtatott, véletlenszerű, kevésbé vagy alig irányított vizuális képletek megfogalmazásai? Amelyeket nem a hagyományos művészet megcsúfolási, vészes leépítési szándékával kezelünk? Vagy más, alantas vagy spontán ellenszenvvel, viselős indokkal történő fojtófogásokkal…

Chagall kontra hosszú, szőke hajú táncosbéka… Régen azt gondoltuk, hogy a művészet fennköltsége megkérdőjelezhetetlen, az erkölcsi kódexe makulátlan, tiszta, és hogy csakis a nemes érzelmekre és érzésekre alapoz. Ma már bőven akad példa arra, hogy a polgárpukkasztáson, a felforgató tevékenységet sarkalló (olykor politizáló, máskor csak nyerészkedő) támogatásokon túl az erkölcsi „süllyedvények, merülvények” bugyraiban dúskál. Hogy messzemenően gátlástalan és pofátlan is tud lenni. Hogy a következmények elmaradásának tudatában csupán sodortatja magát egy olyan társadalom profán szentjeként, amely sem Istent, sem embert nem tisztel. Hányaveti magatartásában találja meg azt a sötét forradalmi erőt, amely képes megkérdőjelezni a sűrűn változó humanoid, ám mára elvonatkoztatott és cseppet sem humánus magatartásokat és erkölcsi nyomatékokat. Észleljük lobbanékony intimitásai mögött a valódi tartalmakkal feltölthetetlenné vált hiátust, amely a modern ember erkölcsi tartását képlékennyé, álságossá, csúfondárossá, ugyanakkor oly mértékben bárgyúan direktté és tragikusan őszintévé tudja tenni, hogy az már önmagában is vállalhatatlan. Túlsúlyos kérdésekkel illeti a művészet fogalmi és forgalmi tisztaságát. (?)

Vissza


2018.03.18. 19:58

Kep

Homo Ludens Project: Törékeny nyomozószínház felnőtteknek

Nyilvános · Homo Ludens Project szervezésében
2018. április 10., 18:00–20:00
ZUG művészeti tetthely
Gyertyámos utca 4., Szeged, 6722

Nyilvános nyomozószínházi előadás felnőtteknek!

Az előadás INGYENES, de REGISZTRÁCIÓHOZ kötött!
Regisztráció:homoludensproject@gmail.com

Nők elleni erőszak. Súlyos téma. Beszélni kell róla és megoldani. Akár egy nyomozást. Apropó, szereted a krimit, a rejtélyeket, kibogozni a megoldatlan bűneseteket? Részt vennél szívesen egy nyomozáson? Nyomozószínházunkon ezt most megteheted!

Főszereplőnk Bárány Kitti, egy átlagos, jó humorú, egyetemista lány. Lúg támadás áldozata lett. Nem sokat tudunk az esetről, egy viszont biztos, rengeteg nyom és múltbéli emlék áll a rendelkezésünkre. A rendelkezésetekre; ugyanis rajtatok áll, hogy elkapjuk-e a tettest vagy sem. Segítsünk Kittinek és nyomozzuk ki együtt, ki volt az elkövető!

Alkotók: Benkő Imola Orsolya, Gyüdi Eszter, Mezei Tímea, Szilágyi Szabolcs
Fény, technika: Nahóczki Viktor
Szakmai Tanácsadó: Gruik Zsuzsa
Rendező: Benkő Imola Orsolya

Nyomozószínházi előadásunk a Norvég Alap által támogatott HU01-0014-COOPER-B1-2017 kódszámú project keretén belül valósul meg. Projektgazda: Szegedi Focus Műhely Alapítvány

Vissza


2018.03.17. 17:34

2018 - Nőnapi műsor a Pacséri Református Egyház Csemete Játszóházában

      Kep


Vissza


2018.03.16. 20:16

2018. 03. 15. Bácskossuthfalva 04


        Video by nzyang No. 269

Vissza


2018.03.16. 20:14

2018. 03. 15. Moravicai Általános Iskola Fúvószenekar - Térzene


        Bácskossuthfalva
        Video by nzyang No. 268

Vissza


2018.03.16. 20:08

2018. 03. 15. Moravicai Ifjúsági Fúvószenekar - Térzene


        Bácskossuthfalva
        Video by nzyang No. 267

Vissza


2018.03.16. 20:05

2018. 03. 15. Nyilas Mihály köszöntője - Bácskossuthfalva


        Bácskossuthfalva
        Video by nzyang No. 266

Vissza


2018.03.16. 19:59

2018. 03. 15. Kossuth-szobor koszorúzása


        Bácskossuthfalva
        Video by nzyang No. 265

Vissza


2018.03.14. 18:58

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Sodr(ód)ások 7.


    Hiába kerestek
    alámerültem
    a csendbe.

    Nem a félelem
    nyomott le
    nem a gyöngeségem
    menekített
    magányosságomra hallgattam
    szerencsésen
    undorom véd meg engem.

    Menni vagy maradni
    adta fel kérdését a lélek
    s én maradtam
    fegyver nélkül
    egyedül
    és soha bizakodóbban.

    Ti akik halljátok
    készpénz vallomásom
    hitből és jóságból
    építsetek körém falakat
    hogy egyszer még
    előbukkanhassak
    a semmiből.


    (Kassák Lajos: Háttal a kuvaszoknak)

Kep

KÍMÉLETLEN KIMÉRTSÉG

A Magyar Nemzeti Galéria 1975-ben költözött a Budavári Palotába. Az „A” épületét ekkoriban Munkásmozgalmi Múzeumnak nevezték. Az 1989-es rendszerbúcsúztatás idején aztán ebben rendezték meg a sztálinista Rákosirendszer sötét korszakát bemutató kiállítást. A korszak nyomott hangulatát művészileg megtervezett színpadias installációs színterekkel, a bemutatásra került korszak tárgykultúráját is hűen tükröző bútor- és tárgyhalmazaival, az emlékezetes undergroundjának hangulatvilágát pedig jellemzően vallatólámpásos megvilágításokkal ábrázolták.
Még a házkutatásos időszak mozzanatait is korhűen berendezett szétdúlt szobákkal próbálták visszaadni. A múzeum feketére, szürkére festett furnérlemezekkel labirintusszerűen dobozossá épített térinstallációiba behelyezett korabeli képző- és iparművészeti tárgyak illusztrációként szerepeltek egy történelemtudományos gondolatmenet vizuális értékeléséhez. A kiállítás óriásfotókat sem nélkülöző záróakkordjaként a Sztálin-szobor 56-os lerombolását idéző dokumentációs makettje, valamint Rákosi elvtársnak és párttársainak (Farkas, Révai, Gerő…) portréinstallációi is szerepeltek. Bár akkor még túl fiatalok voltunk a kiállítás komolyabb értékeléséhez, annak óvatos merevsége mellett is úgy érzékeltük, hogy a rendszerváltás valahogy a várható hurráoptimizmus látható jelei nélkül való. Valósággal kilúgozta a kínosan kicentizett, kimértséggel megtervezett kiállítás látogatóinak a hangulatát: valamiféle nehezen múló
szorongatottság-érzet vagy a hitelesség rovására elkövethető túlzások félelme volt érezhető a légkörében.

KERETEK KÖZÖTT

Több mint negyed évszázad után egy, a régihez valamelyest hasonlítható korboncolgató kiállítás született meg, ezúttal lazább, árnyaltabb, derűsebb és művészeti szemszögből nézve elemezhetőbb formában. 2017. november 17-e és 2018. február 18. között volt látható a Magyar Nemzeti Galériában a hatvanas évek irányítani szándékozott művészetét bemutató kiállítás. Sajnos, idén farsang farkán már lebontották. Az akkor híres vagy hírhedt alkotók jelentősnek mondható szelektált művei által sikerült létrehozni a rendszerváltás utáni első olyan tárlatot, amely célzatosan az 1958 és 1968 közötti három „T”-s időszakról szól. A támogatott, tűrt vagy tiltott művész(et)ek mintegy 350 műalkotását – festményeket, szobrokat, grafikákat, könyveket, plakátokat, valamint iparművészeti alkotásokat – felvonultató kiállítás olyan műveket mutatott be, amelyeknek jelentős részét a múzeumba kerülésük óta eltelt öt-hat évtizedben még soha nem láthatta a közönség. A Keretek között – A hatvanas évek művészete Magyarországon (1958–1968) című kiállítás azonban tárgyilagosan beszél egykori jeles alkotóink szorongatottságáról. A művészi meggyőződésükről vagy a megfelelni akarásukról éppúgy szól, mint a (nem) vállalásaikról. De elsősorban a vizuális minőségről. Mert be kell vallanunk, hogy voltak a rendszert jól szolgáló nagyszerű alkotók is, akiket nehezen lehetne csúnya szóval szekértolóknak nevezni. Esetleg a diktatórikus rendszer ideológiája által megtévesztett meggyőződéses művészeknek. Egyébként Derkovitsot, Hincz Gyulát, Vilt Tibort, Varga Imrét, Gyémánt Lászlót… és sok más nagy kaliberű alkotót kellene kiszórni a magyar művészek élvonalbeli társaságából. Ami cseppet sem lenne igazságos. A hatvanas évek ideológiai elnyomó jellege az irodalomban, a zenei életben, a színházban és az építőművészetben egyaránt nagy súllyal nehezedett az alkotókra. És nemcsak
a politikai meggyőződésekről, hanem a vállalt tematikáik feldolgozási módjáról, minőségéről… legfőképpen mégis az alkotó ember túlélési stratégiájáról vall.

ANGYALDADOGÁSOK

A beszűkített művészi mozgástér ellenére a művészi korszerűség igénye is megmutatkozott, de csak bizonyos (ön)korlátozásokkal volt vállalható. Ekkoriban alakult ki Magyarországon a művészet új nyelvezete, a többé-kevésbé jól kódolt kettős beszéde. Vagyis az a talányosnál ravaszabb, elhárításos kommunikációs kultúra, amely titkos rejtjelezéseinek segítségével a kanyarított értelmezések kiskapujaként szolgálhatott. Most végre „testközelből” és jóval árnyaltabban megfigyelhettük, hogy mit is jelentett a „három T” által meghatározott kegyetlen keménykedése
a rendszernek. És csak véljük, hogy miféle rejtett erők dolgoztak például az egykori aktivista Uitz Béla felizzásaiban vagy a hazatérte után is csalódott, de konok és öntörvényű konstruktivista Kassák Lajos zárkózottságában, a könnyed tájimpresszióiból magát a szocreál világába kényszerítő Bernáth Aurélban, a gyermek- és ifjúsági irodalomba temetkező és leginkább a szelíd könyvillusztrációival hódító Reich Károly lírai lelkületében…

Vagy hogy miféle szabadságvágy tombolhatott a klaszszikus tudással felfegyverzett, de a rendszer erőszakosságát nehezen elviselő művészek körében. Hogy mely mélységekig merülő zsenialitás feszítette ideghúrjait az elmúlt század(ok) drámairodalmába menekülő Kass Jánosnak. Hogy mit jelentett a folyóparton tobzódó pihenő munkások mesterien ábrázolt tömegeinek prózai valóságától egészen Párizsig menekíteni a félálom áztatta caravaggiói szür-naturalizmust, Csernus Tibor igazi elhatározottságát. És hogy miféle hősies, de póztalan kiállást jelentett az alig
négy évtizedet élt, alkoholos mámorképeibe menekülni kényszerülő Kondor Béla kőkemény, rendszert provokáló művészi hitvallása, angyalhite…

KESERŰ FELTÁMADÁSOK

Az eleve elrendeltségben hívő, néha pártoskodó vagy csak a szabadon alkotást vágyó, korukat mégis merészen faggató művészek szinte mindig valamiféle rájuk erőltetett uralmi rendszer hálójában vergődtek. Sikerüket és kudarcukat: támogatottságukat, félreállításukat, esetleg a kínos (le)tiltásukat kockáztatták, miközben a puszta reményeiket kergetve alkottak. Mi mindössze annyit észlelünk az egykori történésekből, hogy sem az akkori feltörekvő fiatal festőknek, sem a korosabb, már valamiféle hírnévre szert tett gyakorlott piktoroknak nem volt könnyű a dolguk. A szocialista rendszer ugyanis ravaszul elhalmozta őket vállalható vagy vállalhatatlan propagandafeladatokkal.

Aki tehát helyezkedni akart vagy tudott, az erőteljesen a politikai keretrendszerbe feszíttetett. A gerincesebbje, mint például a kritikus természetű Kassák Lajos, a folytonos megalázottság keserű érzetével alkotott a fiókjának. Önmagának, szűk köreinek, de reményei szerint egy értelmesebb utókornak. Volt, aki még kellő időben külföldre távozott, és általában már csak a rendszerváltás idején tér(hetet)t haza.

A nehéz korszak letűnése után hazatérők és az itthon maradottak keserédes megtérését majd három évtizede a legjobb alkotásaikkal ünnepelhetjük. Végül is, bármelyik lehetőséget választották is művészeink a három „T” közül, egy bólintó elismerést mindannyian megérdemelnek. Hozzátehetjük: akár kisebbet, akár nagyobbat.

Vissza


2018.03.13. 10:07


        Tavaszi zsongás 2018.
        Bácskossuthfalva
        Video by nzyang No. 261

    Kep


Vissza


2018.03.11. 17:10

Dembitz Vilmos sírjának megkoszorúzása a Zsidó temetőben Bácskossuthfalván

(Dembitz Vilmos az 1848-49 szabadságharc tisztiorvosa, majd utána 50 évig a falunk orvosa)

    Kep
    (fotó: nzyang)


- Videó
Video by nzyang No. 257

- Videó
Lak Ádám
Video by nzyang No. 256a

- Videó
Nagy Tibor
Video by nzyang No. 256b

- Videó
Subotin Sara - Bácskossuthfalva
Video by nzyang No. 255

Vissza


2018.03.07. 18:02


        Bácskossuthfalva 2018 márciusa - videó

Vissza


2018.03.05. 21:51

Kep
Irodalmi Rádió - Hírek: 2018. 03. 05.

Megjelent Rácz J. Zoltán szerzőnk Szomszédom a Sátán című netkötete.
Elérhető weboldalunkon:
http://www.irodalmiradio.hu/netkotet/raczjzoltan/

Neked is lehet netköteted!
Ha összegyűlt legalább 50 oldalnyi írásod, amit szerkesztett formában költséghatékonyan szeretnél a nyilvánosság elé tárni, szeretettel várjuk jelentkezésed.
Részletek weboldalunk Netkötet menüpontjában:
http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/netkotet/

------------------------

A Bűvölő sorozatban meghallgatható Gáthy Emőke szerzőnk Nyúlék című verse Karády István megzenésítésében és előadásában:

https://www.youtube.com/watch?v=SsStEb_-N7c

------------------------

IfiRádiós Roadshow projektünk legutóbbi állomása a Földes Ferenc Gimnázium volt, ahol több diák is kipróbálta magát a mikrofonok előtt.
A végeredmény elérhető YouTube csatornánkon:


https://www.youtube.com/watch?v=cn0ofmado30

Ezúton is köszönjük szépen szerzőinknek a projekt támogatását!

------------------------

Könyvkiadás

Idén is örömmel vállaljuk szerzőink köteteinek kiadását.
Tevékenységünk a kézirat gépelésétől, gondozásától kezdődően, a szerkesztésen, illusztráláson és borítótervezésen át egészen a nyomdai munkálatokig, házhosszállításig és a könyvbemutató lebonyolításáig kiterjed.

Weboldalunkon már elérhető a keménytáblás kivitelezésre is néhány árajánlat:
http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/konyvkiadas/

Nézz szét nálunk és jelentkezz elképzeléseiddel, hogy akár már tavasz végére a kezedbe vehesd saját könyved!

Ne feledd, hogy részletfizetési lehetőség is rendelkezésedre áll!

------------------------

Hangoskönyv

A felolvasott alkotások mindig különleges élményt nyújtanak, hiszen itt a szerző és olvasó közé belép egy harmadik személy, az előadó is, aki új ízt ad a szövegnek saját értelmezésével, személyiségével, előadásmódjával.

Ezért is ajánljuk sok szeretettel ezt a programunkat, amelynek keretén belül az elkészült CD lemezek most már exkluzív digipack-os tokkal is rendelhetők.

Hogy mi az a digipack?
Egyedi tervezésű 4 vagy 6 oldalon nyomott színes kemény karton tok átlátszó, műanyag CD tartó tálcával.
Megnézheted weboldalunkon:
http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/hangoskonyv/

-------------------------

Tavaszi pályázatunk beadási határideje: még 10 nap (március 15.)

Várjuk a húsvéti és tavaszi alkotásokat!

Figyeld YouTube csatornánkat!
Március 8-án nőnapi; március 15-én pedig ünnepi műsorral jelentkezünk!

Üdvözlettel
Zsoldos Árpád és Adrienn
szerkesztők

http://www.irodalmiradio.hu
Irodalmi Rádió - A gondolatok és az ihlet rádiója

Vissza


2018.03.05. 18:34

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Sodr(ód)ások 6.


„A művészet a remény legszebb megnyilvánulása.”
(Gerhard Richter)

ZÁSZLÓVIVŐK

A művészeti korok a történelem nagy színeváltozásaival szinte teljesen egybeesnek. Látjuk már azt, hogy zászlóvivői a 20. század eleji kulturált társadalomban a megszokott, klasszicizáló rendszeretetet jócskán felhígították az akkor nem kívánatos, zavaró, elhajlásos és/vagy szalonképtelen megnyilvánulásaikkal. A hagyományos közízléssel ugyanis nem törődtek, mert a társadalmi válságok egyéni átélésének törvényszerűségeket (nem) tisztelő tiltakozásingerét élték meg és szorgalmazták, miközben időről időre szeszélyes „rendbontókká” is váltak. A felkent (hagyományos felfogású) művészetben elképzelhetetlen, (alap)hibának számító kihágásaikkal gyakran valamiféle nyugtalan és impulzív, robbanékony művészi tevékenységként hatottak. Ám ekkorra tényleg megérett a helyzet, hogy a lázadozó európai társadalom a művészi hangulatváltások forradalmát megértse, és a korhűség/korszerűség legújabb sarja(dása)ként azt is megpróbálja magáévá tenni. E világmegváltó törekvésben segédkezett a pimasz, úttörő, sokrétű, tévelygő avantgárd is. Az első időkben megnyilvánulásainak még túlnyomórészt nem volt politikai színezete. De már az első világháború körüli években a keleti és a nyugati világban nagyon is észlelhető volt, hogy a művészet felült a fondorkodó politikai szeleknek. Mára végeláthatatlan listákat lehetne gyártani azokról a „nemzetközi” és magyar művészekről, akik azóta – legfőképpen a hírnév, de a megélhetőség vagy az egyszerű túlélés miatt – (kényszerített?) eltűrői vagy kiszolgálói is lettek az erőszakosan diktáló hatalmaknak.

Kep

UTÓPIÁK, KEGYENCEK ÉS KEGYVESZTETTEK

Amennyiben egykor létrejöhetett volna Charles Fourier (1772–1837) azon megjósolt falansztertársadalma, amelyben a közös lakó- és munkatelepeken élő emberek hasznára a nekik legkedvesebb munkát választhatják, az eszményinek tartott (nagyjából kétezer fős) zárt közösségben nyilvánvalóan nem lett volna szükség a forradalmakra, és a művészeknek is jutott volna a rangjukhoz illő hely. Ám valószínű, hogy a jakobinusok közé kényszerített egykori utópikus szocialistának, aki szerint az emberiség célja az egyetemes boldogsághoz való eljutás és a tökéletes harmónia elérése, a művészek szemszögéből akkor sem lett volna igaza. Már csak azért sem, mert a harmóniákat kereső művész általában nehezen fér össze a merev szabályok szerint működő, optimális megélhetési, azaz gazdasági célokat teljesíteni kívánó közösségekkel. Szabadságvágya még manapság is folyton azt diktálja neki, hogy az élet és a művészet élményvilága határtalan és megkötöttségek nélküli. De legalábbis különleges (általa épp felfedett, preferált) szabályai vannak. Ilyen értelemben tehát a modern világ művésze valójában a saját belső indíttatásait, törvényeit konok kitartással követő, olykor anarchista nézeteket valló, szabadon alkotó zászlóvivő lény.

A huszadik század felettébb bővelkedik nemcsak öntörvényű alkotókban, de a hatalom áldozatává tett/lett művésze(te)kben is. Mert a századelőn megalapozott diktatórikus rendszerek, a bolsevista kommunizmus és a nemzetiszocializmus előretörésének idején egyaránt sokan a politikai szelek szolgálatába kényszerültek. Amelyben igazságvágyó természetüknél fogva később valamely okból csalódniuk is lehetett. Ez a csatlakozási hajlandóság, esetenként a behódolás kényszere vagy szándéka, a művész közlési vágyainak újabb lehetősége is lehetett (volna). Ígéretes és nagyszerű megvalósítható kalandja világlátásuknak és az általuk kitalált és

Kep

szorgalmazott új művészeti meglátásoknak, amelyekért lelkesedni tudtak. Lehet, hogy ezért is válhattak reménylő támogatóivá vagy csak eszközévé a nagyot mondó politikának.

HA A MÓR MEGTETTE KÖTELESSÉGÉT…


Az önkéntes uszályhordozóknak azonban egyenként rá kell(ett) döbbenniük, hogy a hatalom számára a művészetük nem oly mértékben fontos, mint ahogyan azt elképzelték. A művészi
törekvéseiknek ugyanis szinte feltételek nélkül szervilisnek kellett (volna) lenniük. A felső körök óvó, támogató barátsága mindenkor egyoldalú, és aki a céljaiknak nem felel meg, azt félresöprik…

Az orosz forradalmár művészek úgy általában a nagy a rendszerváltások kegyvesztettjei lettek, és rendszerint vagy a diktátori céloknak megfelelően módosítottak alkotói programjaikon, vagy
védtelenül, valamiféle légmentes magányban kellett tengődniük. Az orosz konstruktivisták a tárgyak ábrázolásában erőteljesen hangsúlyozták a szerkezeti összetevők logikáját, a tereket és a síkokat. A konstruktivizmus elindítói Mihail F. Larionov és felesége, Natalija Goncsareva voltak, akik a geometrikus/kubista absztrakció valóságábrázoló szándékát hangoztató céltudatos programjuknak éltek. 1920-ban mégis Vladimir Tatlin, Naum Gabo és Nikolaus Pevsner, valamint a hozzájuk csatlakozó szuprematista Kazimir Malevics fogalmazták meg Realista manifesztum című kiáltványukat. Ily módon a funkcionalizmus és a modern formatervezés úttörői lettek (akárcsak a német Bauhaus fenegyerekei). A II. Internacionálé emlékművét megalkotó Tatlin például a művész lényét egyáltalán nem tekintette fontosnak, az új szellemiség hiteles építőjének tartotta magát…

A BÁDOGEMBER REMÉNYEI

Habár ekkor a kommunista eszmét valló művészeket névleg nem érdekelte a személyes előmenetel, odaadó eszméikben sokan a kegyvesztettségüket is megélhették. A hatalomnak valójában sosem volt célja megérteni a szabad művészeti eszméket, programokat és a modern alkotásokat. Támogatott művészeik olykor csakis a feltétlen lojalitásukkal tűnhettek ki. És míg a perifériára szorult megtűrtek a megalázó mellőzésüket próbálták megemészteni, a tiltottak önkéntes magányba, száműzetésbe kényszerültek, esetleg elvándorolnak, rendszerint Európa valamelyik nagyvárosába, Berlinbe, Párizsba, Bécsbe…

Ritka volt az a művész, aki mindennek ellenére otthon maradt. Magyarországon például a profán próféta, Kassák Lajos az emigrációból hazatérve vállalta a lehetetlen küzdelmeket. Autodidakta
költő és képzőművész volt, aki a századelőn még rebellis, sztrájkokat szervező vasmunkásként kereste a kenyerét. A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja lett, aki ateista volt ugyan, de árnyalt lelkületű művészként Kun Bélával való vitázásai soránhirtelen el is tántorodott az embertelenné váló bolsevik irányzattól. A szocialista kötődéseit azonban sosem tagadta meg. A bukás után Bécsbe szökött, ahol a Ma folyóiratot szerkesztette, 1926-ban azonban hazatért, és 1927–38 között Munka címmel szerkesztette a továbbra is független, baloldali, avantgárd szellemű folyóiratát. Érdekes módon ebben az időszakban szinte zavartalanul működhetett. Nem úgy a háború után, amikor az elvtársak a háttérbe taszították. Íróként 1957-től a „tűrt”, képzőművészként gyakorlatilag a „tiltott” kategóriába sorolták. A (szabadkőműves hírében álló) bádogember Kassákot a szeszélyes politikai életben összeférhetetlennek tartották, és eléggé háttérbe szorították. Ő azonban mintha nem ismerte volna fel a helyzetét. Míg ugyanis Magyarországon ellehetetleníteni igyekeztek, külföldön már életében hírnévre tett szert…

Vissza


2018.03.04. 19:44

Borum 2018 Bácskossuthfalva - 3. nap


Vissza


2018.03.03. 23:38

Borum 2018 Bácskossuthfalva - 2. nap


Vissza


2018.03.03. 15:24

Borum 2018 Bácskossuthfalva - 1. nap


Vissza


2018.02.27. 12:50

Kep
Majláth Béla

100 esztendeje született KISS ANTAL,
áldott emlékű, néhai bácskossuthfalvi lelkész és bácskai református esperes.

„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10b)

„ …1986-ban egyházközségünk megalakulásának 200 éves évfordulóján a templomunkban megjelent 1600 vendéget köszöntette az Esperes úr. A köszöntő hosszú volt, kimerítő felsorolás következett. Méltóbbnál méltóbb személyek köszöntése hangzott el magyarul, de még németül is. A legvégére maradt az alábbi, videoszalagról, szó szerint idemásolt részlet, amely most, esperesünk, lelkészünk elhunyta után joggal zárhatja e könyvet, hisz egyben hitvallás is a gyülekezete irányában tanúsított szeretetről..."
Idézet az Esperes úr zárszavából:

„ … talán utoljára említem azokat, akiket elsőként kellett volna megemlítenem: a morovici gyülekezetet. Titeket köszöntelek a 200 éves jubileum alkalmából. Ezt a gyülekezetet, ahol immár 40 esztendeje szolgálok. Nem tudom az Isten meddig éltet. Bizonyára utánam jönnek majd lelkészek, szebbek, jobbak, csinosabbak, jönnek lelkészek, akik talán ékesebb szavúak, jobb igehirdetők, lesznek majd akik nagyobb tudásúak, csak egyről vagyok meggyőződve és bizonyos: hogy senki nem jön utánam, aki jobban szeretné ezt a gyülekezetet, mint ahogy én szeretem! Én ennek a gyülekezetnek sok áldását, szeretetét megtapasztaltam. Engem ez a gyülekezet elhordott minden gyengeségemben, kicsinységemben. Segített örömömben és bánatomban és én szívem egész szeretetével ezt a gyülekezetet szeretem. Ezé a gyülekezeté vagyok, míg Isten éltet, az én szívem ezért a gyülekezetért dobog, ezért imádkozok. Áldjon meg benneteket morovici gyülekezet az örökkévaló Isten továbbra, hogy megőrízhessétek a ti hiteteket.” Ámen.


(Forrás: Dr. Bordás László: Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról,
Bácskossuthfalva 2007.
Illusztráció: Zsáki István, Esperes úr portréja)

Kep

Vissza


2018.02.23. 23:10

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Sodr(ód)ások 5.


„A megismerés felé megtett út-e a lényeg,
vagy a megismerés hamis biztonsága?”

        (Mattyasovszky-Zsolnay Péter)

ÚTON

A változó vagy forradalmi művészetet eleinte mindig idegenkedés fogadta, gyakran a meg nem értés vagy a megerőltető számkivetettség volt a része. Átmenetileg. Alakuló sokrétűsége folytán ugyanis számtalan kis, a későbbiekben elfogadott és végül fényezett fejezete lett. Az avantgárd nyersesége, az „értsétek, ahogy akarjátok” szabadelvű megfogalmazása már lényegesen közelíteni engedte művészeinket az észlelhető tárgyilagos igazságállapotokhoz, amelyek a legújabb történelmi kor pálfordulásos eseményeinek tükrében is bármikor változhattak. Emiatt időszakonként túlzaklatottá, olykor kíméletlenné vált a szeszélyesen kritikus szellemisége is…

LOGIKA ÉS BÁTORSÁGPRÓBA

Nem a mi dolgunk, hogy eldöntsük, egyes alkotóknak az öntörvényű és merész, találékony elhatározottsága és változtató szándéka mennyire volt forradalmi a középkori és újkori művészet történetében. A változások igénylése azonban régen is kísértette a mestereket, és nemegyszer ki is állta a történelmi próbát. A haditetteik hol elismeréseket szültek, hol kudarcokkal végződtek. Akár a reneszánsz példatárából is meríthetünk.
Sosem volt teljesen világos előttünk, hogy a magasröptű érett reneszánsz remetéjének, az őrült zseninek nevezett Michelangelónak nagy merészségét megbocsátotta Isten földi helytartója, holott a dolog viszonylag egyszerű. A Sixtus-kápolna a legnagyobbak, Botticelli, Ghirlandaio, Pinturicchio, Perugino, Roselli, Signorelli freskóival díszített pápai kápolna. Michelangelo csak utánuk, 1508–1512 között, II. Gyula pápa megbízásából alkotta meg a páratlan szépségű, 540 négyzetméteres mennyezetfreskóját, amelyen fülkéikből mintegy húsz méter magasságból ószövetségi, hiányos öltözetű meztelen férfiak és nők figurái tekintenek le ránk. Nem beszélve a látomásos Utolsó ítélet falfreskójáról, amelyet évtizedekkel később festett meg a kápolna főfalára.

Az egyház, csodálata mellett, a képeken ábrázolt meztelenséget nehezen tűrte el. A freskók kritikáiban ráadásul felmerült egy másik, súlyosabb tilalmi rendelet áthágása is. A mester az addig ábrázolhatatlan Teremtőt is megfestette! A földre szállt Istenfiút, Jézust már a IV. század óta emberként ábrázolták. De az Atyaistent emberi vonásokkal felruházni, ősz hajú és szakállas ember-kolosszusként (mintegy ógörög Zeuszként)
ábrázolni több volt, mint illetlenség. Sokak számára valóságos istenkáromlás. A kétségtelenül zseniális alkotás hatására azonban a tettére büszke „szentségtörő” Michelangelónak hamar megbocsátott az egyház. Mesterünknek ugyanis cáfolhatatlan logikai magyarázata volt, amivel megvédte önmagát. A Biblia Teremtés könyvéből vett sorokat vette alapul: „Isten a maga képére teremtette meg az embert”

A keresztény egyház Michelangelo kihágásaival sokat nyert: újra emberközpontúvá tette a keresztény vallást, és a páratlanul magas színvonalú alkotásai által is vonzotta magához az embereket. De veszített is, hiszen a
provokáló műveivel serkentőleg hatott a pápaság teljhatalom-intézménye ellen küzdő, ikonrombolásokon és máglyákon gondolkodó lázadozó keresztényekre is…

IDŐSZERŰSÉG ÉS HANGULATTEREMTÉSEK


Az Isten-ábrázolást a szakralitás fizikai leképezésének lehetetlensége miatt tartották illetlenségnek, azaz tiszteletlennek és félrevezetőnek. Annak ellenére, hogy az éber alkotó általában a logikai következtetéseiből képezte le és az időszerűség eszméi által rendezte meg a képzetes képi valóságát. Tehát az éppen érvényes, vagyis korszerű gondolkodást igyekezett követni. Kétségtelen, hogy a művészet mindenkor pártoskodó és/vagy hangulatkövető volt, a világi és a vallási meggyőződések hű kommentártora, úttörője, kritikus szószólója. Olykor mégis „csupán” kortárs módjára hangulatteremtő…

És mert az alkotó ember a meggyőződéseinek terhe alól kibújni sosem tudott, spontán vagy kemény elhatározottságot sejtető politikai állásfoglalása a régi és új meggyőződések és szerepvállalások játéka volt egyben. Ha a nyilvánosság elé állt, kétségtelenül elárulta magát, megfogalmazta, képi jelrendszerekben elrejtve hirdette a meggyőződését. De természetesen mindig voltak, akik ki szerették volna vonni magukat az aktuálpolitika hatása alól. Ők a társadalmi hangulatok leképezése és fokozása helyett a természet tökéletesen politika- és embermentes harmóniavilága felé fordultak, a dekorativitások vagy a figuratív elvonatkoztatások hangulati elemeinek erdejével törődtek csupán. A divatosság pompázatos formatervezett ízlésvilágának éltek, és annak alakítgatásával, a jellemes, felismerhető díszítőelemes stílusjegyekkel törődtek
csupán. Ezzel senkinek sem ártottak, szinte kockázatmentes dolog volt. Leszámítva az ikonoklasztákat, akik mindenféle művészi ténykedést haszontalan cicomázásnak, pazarló tevékenységnek hittek. Mindenesetre, az ókor óta észlelhető a történelmi helyzetváltozások nyomán szemlélet- és stílusváltó, divatot alakítgató mesteremberek kasztjának az iparművészet irányába való elmozdulása.

PÁLFORDULÁSOK

Nyilvánvalóan minden korban érvényesült a művészetek hasznosító támogatásának elérési szokása. De csak a római Horatius és Vergilius támogatója, Maecenas művészetpártoló lovag nevéből vált köznévvé az elnevezés. A nagy művészeti korok mesterei általában a művészeknek és a művészeteknek a pártfogóiból éltek. Az ókoriak valószínűleg éppúgy beleestek a hirtelen helyzetvált(oz)ásokat hozó hatalomváltás-csapdákba, mint a középkoriak vagy az újkoriak. A reneszánsz korban Leonardo végtelen kíváncsisága csak a felfedezéseinek erejével vetekedhetett. Előbb a milánói Sforza család kegyeltje volt, de annak átmeneti erővesztése után az ellenlábas firenzei Borgia család szolgálatába állt, ahol haditechnikai eszközökkel kápráztatta el az udvart. A Borgiák bukása és háttérbe szorulása után egy újonnan kínálkozó alkalommal újra visszacsapódott a Sfrozákhoz.

Hasonlóképpen, a francia romantikus festészet nagy alakjai is pártoskodó gyomorral bírták el a véres forradalmat. A híres Jacques Louis David dicsőítője volt az „igazságos” francia forradalomnak, és készséges szolgája a vitatott nagy alakjainak. Robespierre-t, Dantont, Marat-ot is hősként örökítette meg. A hallatlanul véres forradalom után végül mégis egy nemesi hős hadvezér, Napóleon szolgálatába állt. Nyilván a korábbi időkben is sokszor megtörtént, hogy a mester önként vagy kényszerből is alakított a művészetén. Olykor kiválóan alkalmazkodott: ahol a hatalom volt, oda állt ő is…

ZÁSZLÓVIVŐK

A művészetnek az átgondoltság és a kimért józanság mindig jobban kedvezett, a biztos kezű mesterség gyakorlásának egyenletes minősége pedig egyenesen a javára vált. Míg korábban a képzeletük által vezérelt mesterek legendákkal, (ál)történelmi témákkal, élményküzdelmekkel, később keresetlen zsánerképekkel; a 18. századtól divatossá vált virtuóz csendéletekkel, tájképekkel, gyönyörködtető, andalító vagy elgondolkodtató jelenetsorokkal, végül a sokat emlegetett hősies történelmi átfogalmazásokkal, realizmusokkal… próbáltak hódítani, a 20. századi modernek folyton forradalmi újításaikkal valósággal lehergelték a közönségüket. Szószólói gyakran zászlóvivőnek képzelték magukat.

Kep

Vissza


2018.02.22. 10:52

Kep

Tavaszi Zsongás - amatőr kézműves kiállitás

Nyilvános · Gabriella Gogolyák szervezésében
Március 12., 16:00 – március 19., 12:00

A bácskossuthfalvi Ady Endre Művelődési Központ kézműves szakosztálya szeretettel meghívja Önt a hagyományos Tavaszi Zsongás elnevezésű amatőr kézműves és művészeti kiállításra, amelyet 2018. március 12.-19. között rendez az ECHO Gyermek és Ifjúsági Rendezvényközpontban (Ifjúsági utca 2.).

Az ünnepélyes megnyitóra március 12-én, hétfőn 16:00 órakor kerül sor, a kiállítást megnyissa Sutus Áron a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke,

A kiállítást nyitva tartása:
március 13. du. 13.00 - 17.00
március 14. 10.00 - 18.00
március 15. 10.00 - 18.00
március 16. 13.00 - 17.00
március 17. és 18. 9.00 - 12.00 és 16.00 - 18.00
március 19. 9.00 - 12.00

Vissza


2018.02.20. 21:15

Kep

Saturday Night Fever with Dj.Noyz

Nyilvános · Amadeus Cafe szervezésében
március 3., 20:00 – március 4., 2:00
Amadeus Cafe
Bajsanski Put 3, 24340 Bácskossuthfalva

Vissza


2018.02.18. 12:26


Vissza


2018.02.16. 16:56

Kep

Carneval

Magyar Mozgó Képtár / Hungarian Movin' Gallery szervezésében
február 16., 20:00 – február 18., 0:00
Kultúra utcája Krimó Kazinczy 8.

A Magyar Mozgó Képtár farsangi kiállítása !!
Carnival exhibition of the Hungarian Movin' Gallery !!
Gyere jelmezbe ' Take Your mask :)))

Vissza


2018.02.15. 22:53

Kep
Nyúl Zoltán, lelkész

Házasság Hete rendezvény Moravicán
február 21-22-én 18.00 órától

Kep
a Baptista Gyülekezetben, a Macher házaspárral (Pécs).

A téma:
Pokol, vagy menyország? Ez itt a hamletti kérdés. Ha valóban Isten adta nekünk a házasságot, akkor az jó és gyönyörű, De miért nem az? A harmadik vajon képes szebbé tenni? Van-e csodaszer a házasság megmentésére? Egy csomó kérdés. Talán egyre, a saját kérdésedre megkaphatod a választ.
Osztható, ingyenes.

Vissza


2018.02.15. 21:40

Kep

BORUM 2018

Református Közéleti és Kulturális Alapítvány szervezésébe
március 2., 17:00 – március 4., 14:00
Bácskossuthfalva

Kié lesz a 2018. évi Magyarországi Református Egyház bora?

A BORUM 2013-ban indult útjára. Mindegyik találkozót más-más történelmi borvidéken rendeztük meg: először Sárospatakra, majd Mórra, Bihardiószegre, Hajós/Császártöltésre, míg tavaly Lévára és környékére invitáltuk a fórumot. Kiemelt célunk, hogy szakmai, baráti közösséget építsünk ki a református borászok között, megismertetve őket egymással, valamint az eseménynek helyet adó régióval és az ottani gyülekezetekkel. Az általunk szervezett borverseny egyszerre lehetőség és kihívás is, melyre érdemes idén is a legjobb borokkal készülni: szakmai zsűri döntése alapján a nyertes nedűk méltán viselhetik majd a “Magyarországi Református Egyház bora 2018” kitüntető címet.

Program és további információ:
http://borum.reformatus.hu/

Vissza


2018.02.14. 11:39

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Sodr(ód)ások 4.


„Kérgesedik a kufár világ:
Szemükből kiolvadt a jövő
Langyos tócsákban álldogálnak
Az emberek”
(Poór K. Zsigmond: Elhervadunk)

Kep

KAPCSOLAT


A kíváncsiság az elme konzervnyitója. De vajon kivonhatta volna-e magát a polgárként nevelkedett modern művész a kíváncsisága által is megélt kufár világi bajokból? Mert végül világi szerepeket vállalt fel és játszott el akkor is, ha nem lett volna muszáj: még ha legvégül kibújt volna minden kataklizmát elindító (utólagos) felelősségvállalás alól is. Az avantgárd feltalálója a huszadik század eleji alkotást hol igazságot sugalló magánvéleményként, hol kihívó szándékú, a közösséget feszélyező, ingerlő és lázító tevékenységként élhette meg. Mindazonáltal művészünk a merész, újszerű láttatások felfedezése mellett nemegyszer megfeledkezett a magas fokú mesterségbeli tudás gyakorlásának a lehetőségéről, az esztétikai térhatár-közvetítések fontosságáról. Azáltal, hogy egyre közvetlenebb módon, a hagyományosnál általában jóval egyszerűbben, kurtábban meg tudta fogalmazni az újszerű meglátásait, konceptusainak közvetítésével gyakran túl messzire ment. Ha nem párhuzamban gyakorolta, akkor hanyagolni kezdte a megszokottság esztétikai bravúrjaival való, egészségesnek mondott kísérletezést. A legújabb kori művészet már szinte csak az időszerűséggel óhajtott foglalkozni, a fennköltségről, az örök igazságokról és az időtlenségről pedig megfeledkezett. A hagyományos vallási és erkölcsi logikával terheltséget is leginkább hanyagolta, néha kifigurázta, mert a köznapiság és a közönségesség sokkal inkább vonzotta. Ezáltal ingerültté, ingerlővé, sok esetben harsánnyá és profánná vált. Ugyanis miközben a művész az örök kíváncsiságát továbbra sem leplezve igazlátónak képzelte magát, közönsége számára az időszerűség vizuális-esztétikai meglátásai, megfogalmazásai a hagyományostól egyre jobban eltértek, egyre kevésbé lettek érthetők. Ez persze nem feltétlenül volt baj…

HERMETIZMUSOK

A huszadik századi művészet a nyers elvonatkoztató-képességével újszerű és irritáló hatású volt. Az expresszív szemléletmódot felváltó merész dadaista, szürrealista vagy még elvontabb jellegű ötlettárával: a sokféleségével zavart keltő volt, és a közérthetőség határmezsgyéjén ingadozva haladt. Rovására, a társadalom művészeteket elfogadó, pártoló és követni tudó elenyésző része is elég nehezen értette meg az igazságfeltáró szándékát. A kiszámíthatatlan társadalomkritikáival, a hagymázas, delejes ábrázolásaival, a merész stilisztikai és a nyársaló technikai újításaival, a tiltakozó performance-aival, a színészkedő, bohóckodó, kifigurázó akciójátékaival a művész még könnyedén átjutott a közösséggel közvetlen kapcsolatot létesíteni akaró szférába. De a társadalmi kérdésekkel feleselő partneri párbeszéd viszonyívelését már nem követte készségesen. Ugyanis bátorkodott elhanyagolni a hagyományos esztétikát, ezáltal pedig a széles közönségnek aligha kedvezett. Hanem inkább öncélúsággal, mindenféle fennköltséget nélkülöző, játékos, nyers, parlagias vagy akár brutalitás ízű megnyilvánulásaival azt elhanyagolni látszott. Egyébként őszinte és valóban igazságigényű volt, habár némelykor szándékosan túl elvonttá vagy túlzóan hermetikussá vált. Azaz katarzis nélkülivé vagy megbotránkoztatóvá változott a közönség számára. Ezzel a laikusok nagy részének az új művészettől való idegenkedését és eltávolodását okozta, ha ugyan nem a megvetését is. De ez sem lett volna feltétlenül baj…

KULCS HELYETT FAKANÁL

Úgy hisszük, hogy a huszadik századi művészet csupán csak a szocialista, vagyis a nemzeti szocialista irányultságában volt kész arra, hogy a társadalom egészéhez szóljon. Ekkor viszont az erőszakos és egytudó politikai fatalizmussal

Kep

elkeveredve sarkított, ha hitt benne, de olykor mesterien hazudott is. Nem is élte túl a diktatúra eszközeivel kezelt önmagát. Mert amikor a művészet a társadalom egészét meghódítani vagy a vezéreit/vezetőit szolgálni óhajtja, könnyen elveszti az őszinteségéhez való jogát…

Mi lehet a lényeges a korszerű művészetben? Úgy gondoljuk, hogy az időszerűség a modern művészi társadalomkritika egyik legmegfoghatóbb szerepköri sajátossága. A lényegretörőség, ahogy a hangulatmegfogalmazásokon túlmenően, állásfoglalásaiban ködöt oszlatóan, tisztán és világosan képes megfogalmazni a valóságot. Bizonyos időszakokban a robbanékony türelmetlensége miatt szabadelvű vagy akár politikai színezettel áthangszerelten elveti a sulykot. A bölcs véleményformálásai helyett sok esetben kimondatlanok, éretlenek és burokban maradnak a gondolatai.
Mindeközben hajlamos túlértelmezni, túlméretezni, misztifikálni a jelentéktelen dolgokat, így a véletlenszerűséget vagy az üresjáratokat. Mára ugyanis szinte megszokottá vált, hogy a fogkefét, a pillepalackot vagy a sárral teli talicskát is a szentesített/szakrális szimbólumok sorába emelje. És még ez sem feltétlenül baj…

SZEREPKÖRI BIZONYTALANKODÁSOK

Holott a művészet elégséges szerepe csupán annyi lenne, hogy többnyire talányos, de józan igazságtartalmú üzeneteket fogalmazzon meg. Minthogy néha nehéz teljesen elfogulatlannak lennie, a művészi misztikum helyett a polipkaros elvont művészet „értsd, ahogyan akarod” elvének bármely változatát veszi alapul. Ugyanezért viszont e sokféleség gyakran lesz kovásza a művészetnek. A sokoldalúság, a jól feldolgozott témák ábrázolt kétértelműsége, a sokféle értelmezhetőségek helyes vagy helytelen megfogalmazása minden bizonnyal kalandossá teszi a művészi élményt. Ám a nagyközönség számára sok esetben unalmas vagy lehangoló, sokak számára nem nyújt igazi műélvezetet. Csupán a művész hatalmas önbizalma, elhatározottsága, szenvedélyessége és a meggyőzésre, elhitetésre való hajlama képes tovább éltetni…

Az igazság sokféle megfogalmazási lehetősége, az eltérő látásmódok jelzik a művész(et) társadalmon belüli szerepvállalását. Vagyis azt a szerepkészséget, ami a valós feladatának vehető. A művész igazsághite által az egyediségre törekvést, az egyedi világlátást, valójában a sérthetetlen magánvéleményt erőlteti. De ezt mindenképpen a stilizált, kulturált vagy kulturálatlan, néha képtelenségek által sarkított, mégis intelligens művészi szemléletmód kivetülései tükrözik. E gondolatvilág lényege tehát nem a teljes objektivitás, hanem a gondolkodásra késztetés és a többféleképpen értelmezhetőség szándékoltsága. Általa ugyanis a kockázat nélküli értelmezések személyes szabadságát engedi meg a megvilágosodás számára. Egyáltalán nem baj…

LELKESÜLTSÉG VAGY ÁLHIT

És nem is oly kevés, amennyiben a diktatórikus társadalmi korszakokban való szerepléseire gondolunk, amikor a kétélű kard pengéjén táncolt. Szerepvállalásával ugyanis buzdított, kiszolgált vagy lapított, míg a demokratikus hangvételű kormányváltások és kormányzások idején sokszor harsány lett, bátor és szókimondó. A több mint száz éve megfogalmazódott avantgardizmus, valamint az utána kiharcolt művészeti irányultságoknak a politikával akkoriban még mit sem törődő lerohanó jellegű térfoglalásai ezt mutatják, és ebben nem csupán a művészi szabadság feltétlen igénylése, hanem valamiféle cinizmusa is benne volt. Ebből viszont sok baj lett…

Vissza


2018.02.14. 10:53

Takács Rajmund: Sorsunk nagyító alatt (Topolyai Téli Esték III)

Nyilvános · Dom kulture opštine Bačka Topola - Topolya község Művelődési Háza szervezésében
Február 20.

Tisztelettel és szeretettel meghívjuk Önt, kedves családját és barátait a

TOPOLYAI TÉLI ESTÉK rendezvénysorozat

következő előadására, amelyet 2018. február 20-án (kedden) 18 órai kezdettel tartunk a
Művelődési Ház kiállítótermében Topolyán.

Vendégünk Takács Rajmund
, aki
Sorsunk nagyító alatt – társadalomtörténeti gondolatok címmel tart előadást.

A februári előadások sorát, 2018. február 27-én, dr. Gallé Róbert

Nyolc lábbal a földön - érdekességek a pókokról című előadása zárja.
Hamarosan következik a márciusi előadók és témák sorrendje is!

Topolyai Téli Esték...
-2018. február 6-a és március 27-e között-

Az eddigi Múzeumi Esték előadássorozat harmadik éve szerveződik új elnevezés alatt, viszont megszokott helyszínen és időpontban, továbbra is 8 egymást követő kedden este 18 órától a Művelődési Ház kiállítótermében Topolyán!

Idén is tartalmas előadásokkal, színes témaválasztékkal és neves előadókkal várják Önöket a Szervezők:
Művelődési Ház-Topolya és ARCUS K.E. Topolya

Vissza


2018.02.11. 21:30

      Kep
      Teliholdbéli csolnakos
      Fotó: Révész Róbert (2018)
      arch: _RRC4231_01
      (publikálási joggal rendelkezik)​

Vissza


2018.02.09. 21:37

2018. február 4-én hirdettük ki
Az év diák írói és költői 2017. pályázat eredményét Budapesten, ahol ismét rengeteg kreatív és tehetséges fiatallal találkoztunk.
Részletek, fényképek és alkotások weboldalunkon:
http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/2017/11/13/az-ev-diak-iroja-es-koltoje-2017/

----------------------------

Folytatódik művészportré sorozatunk Jacsó Pállal:
http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/2018/02/05/muveszportre-jacso-pallal/
Ismerd meg Te is szerzőtársad!

A sorozat következő vendége Orgoványi Anikó lesz.

----------------------------

Bűvölő sorozatunk legutóbb közzétett dala Juhász Anikó szerzőnk És indulunk az égi házba... című dala.
Hallgasd meg YouTube csatornánkon:

https://www.youtube.com/watch?v=rXZdRZfddxg

----------------------------

Elkészült rádióműsorunk

"Az ősz hangjai és színei 2017." pályázat helyezett és sikeresen szerepelt verseiből, valamint képzőművészeti alkotásaiból:

https://www.youtube.com/watch?v=UFu73pblJQ8

----------------------------

Tavaszi szél
új irodalmi és képzőművészeti pályázatunkra várjuk a Te alkotásaid is!
Nőnap, Március 15., Húsvét és a 2018. évi Tavasz megünneplésére rádióműsorokkal, antológiával és felolvasóesttel is készülünk.
Tarts velünk Te is!
Részletek weboldalunkon:
http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/2018/02/09/tavaszi-szel-2018-szepirodalmi-es-kepzomuveszeti-palyazat/
Beküldési határidők: március 1. és március 15.

----------------------------

Az IfiRádióban bemutatkozott
az EGY MASZK Drámaműhely, aki várja új jelentkezők belépését is:

https://www.youtube.com/watch?v=Vru6tthKHSw

----------------------------

Kellemes tavaszváró, alkotókedvben gazdag napokat kívánnak a szerkesztők:
Zsoldos Árpád és Adrienn


Irodalmi Rádió
A gondolatok és az ihlet rádiója
http://www.irodalmiradio.hu

Vissza


2018.02.09. 21:22

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Sodr(ód)ások 3.


    Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
    ez volt a múlt, emez a vad jelen, –
    hordozd szívedben. Éld e rossz világot
    és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
    hogy más legyen.
    (Radnóti Miklós)

Kep

Még mindig nem létezik makulátlanság. Kétértelműségek, félreértelmezhető állítások és nyíltan hazudozások mindig voltak/lesznek. A józan észt megkerülő naiv emberi félrehallások
is szinte természetszerűen adódnak.

FÖLDRE LESZÁLL(ÍTOT)T ANGYALOK

A huszadik század kritikus hangvételű művészete már túlzóan magabiztos volt, a mesterkéltségek levetkőzésének merészségeivel, őszinteségében majdhogynem csalóka szemfényvesztésekre is képes volt. Kitalált, teremtett, tévelygő és megrázó erőket mozgósító stílusmegfogalmazásaiban, azaz újszerű világ-képeiben olyannyira kakofonikus jelleggel bírt, mintha idegen bolygókon keletkezett világokat képviselt volna. Mégis egy közös eszme vezérelte: a valóság szégyentelenségének leleplezése izgatta, az „igazság” meglátása és kritikus láttatásának frekventált kérdésköre. Azaz, a világgal való, forradalmi hangulatokkal átitatott elégedetlenkedések összeütközésessé vált, gátlástalanul modern szellemisége.

Frusztráltságában, hirtelen irányváltó készségében és félretájékoztatható meggyőződéseiben, igazságérzetének mesterkélt és nem eléggé kiművelt rétegeltségeiben, de a mesterségbeli tudásának köszönhetően, a modern művészet azóta tökéletesen kritikusan bánhat a társadalmi jelenségek (fő)szereplőivel is. Régebben forradalminak mondták a rebellióit. Ma kevésbé fontos az angazsáltsága, de sajnos az igazságossága is kérdésessé vált.

A huszadik század legelején viszont, még tudálékos korlátoltságában, olyan szubjektív látásmódtartalmakat termelt ki magából, amelyekkel manipulálta a társadalmi közhangulatot, holott eszméi olykor tökéletesen szembemeneteltek egymással. Amely ütköztető törekvéseknek – legalábbis művészi értelemben – kétségtelenül voltak pozitív hozadékai. Hiszen a művész gátlástalan vágyai, ötletei, a szabadon terjeszthető eszméi/eszményiségei részben megvalósulhattak. Nélkülük halva született lenne a legújabb kori művészet. De a rajta sokszor vívódva csüngő/rágódó modern művészettörténeti irányultságok okfejtői szerepe feledhető lenne. Az elégedetlenkedő művész számára ezért lehetett fontos az Istentől elrugaszkodott gyorsítótár, a felfedezettségében elkeresztelt avantgardizmus, amelynek számos ága-boga lett hirtelen. Csak a nyughatatlan művész képzelte úgy, vagy valós igény is volt rá? Hiszen kezdetben csak az ingéből-gatyájából váratlanul kinőtt izgága kamaszra hasonlított, aki mintha spontán vetődött volna ki a felelősségteljes magatartás kötelezettségének vállalásai alól.

VALÓSÁG ÉS VALÓSÁG KÖZÖTT

Már a 19. századtól kezdve nemcsak szemléltetőeszközként bánt a tudományával, hanem öntudatosan érvelni is képes volt nemcsak a művészet kérdésköreiben, hanem a terebélyes/teres világi igazságok mellett vagy ellen is. De ha úgy akarjuk, már az európai forradalmak kirobbanásakor érdes élccel és elkötelezett nyers igazlátással rázta le őt visszatartó, vélt béklyóit… Régieket támadott, és új eszméket támogatott az új igazságok oldalán. Feltalálta az eszmenyaláboló, propagandisztikus politikus művészetet, a fájdalommentes, társadalomkritikus gúnyrajzot, a karikatúrát, egyúttal a fennkölt forradalmiságot és a lázító eszméket szolgáló vizualitás erejét. Veszített a korábbi, világtól elvonult, szemlélődő romantikusságából és a külvilági történésektől mentes, ártalmatlan és kudarcos fellengzősségéből. A művészet Parnasszusának magas létrájáról

Kep
Budapest – Éljen a magyar szabadság! Manfred Oesterle rajza

hirtelen zuhant le az őszinteség talajára, majd összevissza törte magát. Bemerészkedett ugyanis a társadalmi közegekbe, ahol nyitott szemmel járhatott, majd felbátorodva hamarosan beszállt a társadalmi harcba, miközben annak harsány egyoldalúsága révén nyíltan a merész eszméket kezdte szolgálni. Jogot formált tehát a való világra, megszerezte azt, és a változások lehetőségét eszményítette. Az új hatalomnak hízelgett, vagy szárnysegédjeként parolázott vele, önhitt lett, ő is a meglévő rendszer ellenlábasává vált, és a hibáin próbált meghízni. Harsányan kritizált, és éber műveivel belopta magát a köztudatba. Izgalmas témáit a dekadenciát megutáló revoltáltság oldalán találta, még ha új szerepét vállalva csak naiv, egytudó egyoldalúsággal formázta is meg a különvéleményét.

Amíg művészi megnyilvánulásai révén csupán rokonszenvezett az új eszmékkel, lelkendezve dicsért vagy fricskázva, megvető módon, egyoldalúsággal elítélt világi dolgokat, addig nagyjából rendben is volt. A bajok akkor kezdődtek el, amikor már ágálni, lázítani segített az új eszméknek szolgálva, amelyek viszont rombolva pusztító tűzként terjedtek, és felforgatták a társadalmi életformákat.

CSAK MINÉL TÁVOLABB!

A lázadó művész akár közös kiáltványokban is megfogalmazta, majd harsányan hirdette meg a világmegváltó művészeti programjait. Olykor hibát vétett, ezt nevezik művészi fatalizmusnak, egytudóságnak. Valóságra ébredése és kudarcos élményei a vérzivatarokba torkolló végkifejletekkor kezdődtek el. Amint a nyers valóság megmutatta magát, a művészek többsége észbe kapott, és menekülni próbált az eszelős, erőszakban gázoló emberi bűnöktől. Rájött, hogy a rombolás géniusza nem csupán játék, hanem véres valóság. Tehát, ha túlélte önmagát, igyekezett eltávolodni a kezdetekkor lelkesen lángot vivő szerepkörétől. A művész valódi szándéka ugyanis mindenkor a katartikus művészi élmény szolgáltatása/elérése volt, nem pedig az
igazi ártás, a fizikai tönkretétel. A történelem során gyilkos művészettel lehetetlen találkoznunk. Ott sincs, ahol az indulatos gondolkodó emberi szuperlény ezerféle igazságtartalmakat hirdető/terjesztő elméje diktál. Bár kétségtelen az is, hogy a történelemben gyakran előfordult, hogy a művész kiszolgálta a gyilkos téveszméket is. Ám képtelen a
gondolat, hogy a művész vágya a megsemmisítés lenne…

A művész igazságlátása mindig jóval fennköltebb volt, mint a politikusé. Bár vakhitűség-vezérelten meglátásai tele voltak a társadalmi érzékenységet és az újszerű, nemegyszer csupán felforgató jellegű politikai irányzatokat támogató nyílt színű vallomásokkal. Vagyis eszmékkel, amelyekben hinni vélt. A huszadik század modern művészetének éllovasai olykor jogosan, máskor (a végzetes utóhatásokat számba véve) felelőtlenül támogattak számukra ismeretlen eredetű új eszméket. Pedig a francia forradalom óta tudhatták, hogy ezen eszmék lehettek leigázó, embert
és kultúrát elpusztító jellegűek is. Az első világháborút megelőzően, irtózatos szociális gondokkal szembesülten, a rebellis dadaizmusig eljutó társadalomkritikai töltettel bírt, amivel réteggyűrt társadalmi véleményt alakított ki önmagáról. Kisebb-nagyobb csoportosulások csiholtak ördögi eszméket és új művészeti ágazatokat Németországban és Ausztriában (expresszionizmus), Franciaországban (lírai absztrakció), Itáliában (futurizmus), Spanyolországban (szürrealizmus)…

Vissza


2018.02.08. 08:39

    Kep

Kivèteles lehetőség, amit ki kell használni.

Gyakorlati képzést kapnak, programokkal, hogyan lehet a Bibliát tanulmányozni, kutatni, legyalább tucatnyi magyar fordítással, eredeti és mai nyelveken, térképeket, magyarázatokat mellékelni, az eredeti szavak lehetőséged fordításait megismerni stb.

Kompjuterre, lap-top ra, telefonra letölthető Biblia alkalmazásokat kapnak, sok hasznos ismeretet.

Az előadónak gyakorló informatikus, a Biblia programok magyar alkalmazásainak többségét személyesen készítette.

Várnak mindenkit szeretettel.

Aki szeretné magával vinni a programokat, vigye el a gépeit.

Vissza


2018.02.07. 19:28

2018. 02. 07. Bábszínház Bácskossuthfalván

Kep
A bácskossuthfalvi Bambi óvodában bábszínház volt ma délelőtt.
Enikő Mészáros, a Jancsi a bohóc bábszínház egyesületből tartott előadást,
Farsangoló nyulak címmel

(fotó: nzyang)

MÉG TÖBB KÉP...

Vissza


2018.02.07. 00:07

Kep
Simon M. Veronika festőművész:

Ma - 2018.02.06.- megnyílt a székesfehérvári ZENTAI ÚTI ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN a modern festményeimből egy kiállítás.
Köszönöm az iskolának, hogy a tárlat egy hónapig látható a közönség számára is.

Kep

Egy modernebb világban élünk, ilyen alkotásokkal is Istent dicsőítem.

Vissza


2018.02.03. 17:44

Kep
Majláth Béla
Múltidézés

A „modern” hírközlés körüli bácskai bonyodalmak, a XIX. században.

1862-ben olyan esemény történt az akkor még rendezetlen utcarendszerű, kövezet, csatornázás és rendes világítás nélkül is büszke Szabadkán, amelyet korszakos szenzációként jegyeztek fel a krónikások: megnyílott a sürgönyhivatal!

A leveleket még lovasposta továbbította, de a sürgős üzenet már dróthuzalon száguldott távoli városok felé, és tíznapi járóföldre levő városokból is órák alatt megérkeztek az üzenetek ebbe a nagy parasztvárosba. Mi mindenre képes az ember – álmélkodtak a szabadkaiak – drót viszi a szót!

Alig 19 esztendő múlott csak el azóta, hogy Morse világraszóló találmányát gyakorlatilag alkalmazták, és 1843-ban megépült a világ első távíróvonala Washington és Baltimore között, s íme Szabadka, ez a nagy parasztváros is kapott sürgönyhivatalt. Král János főtávirdász küldte el az első sürgönyt 1862. augusztus 24-én Temesvárra, hivatalosan közölve, hogy a távíróvonal megkezdte működését.

A nagy szenzáció nem csak abból állt, hogy a szabadkai polgárok is élhettek a távközlésnek ezzel a legkorszerűbb módjával , hanem abból is, hogy az akkor még csak kisebb részben művelt, legnagyobb részt pedig legelőnek használt pusztákon keresztül furcsa alkotmányt létesítettek az inzselléreknek tisztelt mérnökök: zengő, zúgó, titokzatos dróthuzalt húztak ki a puszta fölé, s a drótokat katonás glédába állított oszlopsor emelte a magasba.

A pásztorembereknek ez nem volt mindegy. Betört az örök pusztára valami, ami idegen, titokzatos, érthetetlen. Valami, ami nyugtalanít embert, állatot egyaránt.

Meg is kezdődtek a bajok és bonyodalmak rövidesen.

A vármegye királyi biztosa október 8-án leiratot intéz a városi tanácshoz, mondván: „A távirda közlekedési vonal Baja és Szabadka között negédességbül tégla és furkós botokkal dobálások által rosszlelkűleg annyira megrongáltatott, hogy folyó hó 2-tól 6-áig a közlekedés már négyszer megakadályoztatott.”

Elrendelte a tettesek kinyomozását és legszigorúbb megbüntetését. Hasonló eset történt utána is számtalanszor.

A távirda vezetője viszont a gyerekekre panaszkodik. Nagyon sűrűn előfordul – mondja a városhoz intézett levelében -, hogy a gyerekek papírsárkányokat eregetnek a távíróvonalak közelében és ezzel veszélyeztetik a sürgönyszolgálat működését. A sárkány felakad a drótra és a földig lógó spárga – különösen esős, ködös idő esetén – levezeti az áramot a földbe és lehetetlenné teszi a hírközlést. Szigorú hatósági rendeletet tart szükségesnek a sárkányeregetés szabályozására. A város meg is hozta a rendeletet. Először történt meg, hogy a városi tanácsnak komoly intézkedést kellett hozni játszadozó gyerekek ellen.

Még talán ennél is több bajt okoztak a tolvajok. A rézdrót ugyanis ritka és drága portéka volt abban az időben is, ezért nagyon gyakori volt az eset, hogy éjszaka évadján ismeretlen tettesek ellopták a póznák közül a szót vivő rézdrótot. A dróttól rettegő pásztor hű cinkosa volt a tolvajnak. Ezért volt nehéz kinyomozni a tetteseket.

A hatóság egész sor intézkedést tett a rézhuzalok biztonsága érdekében. Éjszaka járőrök cirkáltak a távíróvonal körül, leigazoltattak mindenkit, aki naplemente után a pusztán csellengett, a rendőrség pedig állandó ellenőrzés alatt tartotta a rézműveseket, rézmű árúval kereskedőket, az iparosokat és házalókat, hogy tetteseket és orgazdáikat leleplezze.
Rengeteg rendelt született, amíg a nép megszokta a távírót és végre a drót zavartalanul vihette a szót.

Vissza


2018.02.03. 17:42

Tegnap még tavasz, ma már tél...

Kep

Kep

(photo: nzyang)

Vissza


2018.02.02. 17:09

Kep

Szeretettel várunk következő rendezvényeinkre:

2018. febr. 4., vasárnap, 13:00-16:00
Az év diák írója és költője 2017. pályázat eredményhirdetés, díjátadás és antológia bemutató

Helyszín: Csokonai Művelődési Központ
Budapest, XV. kerület, Eötvös u. 64-66.
Belépődíj: 1000 Ft/fő

-------------------

2018. febr. 17., szombat, 13:00

Szavalóverseny 6-18 éves miskolci és Miskolcon tanuló diákoknak.
Gyere el, hallgasd meg Te is az Irodalmi Rádió következő hangjait!
A belépés ingyenes.

-------------------

A Bűvölő sorozatban megjelent
Fodor Domonka szerzőnk Álom lovas című alkotása Karády István megzenésítésében és előadásában:


Videó

-------------------

Új netköteteink:
Deák Mária: Kötöny vére
Bodó Csiba Gizella: http://irodalmiradio.hu/wp/wp-content/uploads/2018/01/bodocsibagizella-halo.pdf
Bodó Csiba Gizella: Lapjaim  Fejes Anikó: Életfa  Kellemes olvasást kívánunk!

-------------------

2018. január 18-án, idei első rendezvényünkön bemutattuk Benedek Erzsébet szerzőnk Göröngyös út című regényét Miskolcon, a József Attila Könyvtárban. A rendezvényről készült képek megtekinthetők weboldalunkon:
http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/2018/01/23/benedek-erzsebet-gorongyos-ut-cimu-kotetenek-bemutatoja/

A könyv megrendelhető szerkesztőségünktől a kiadvany@irodalmiradio.hu ímélcímen 2000 Ft + 550 Ft postaköltség áron.


-------------------

Irodalmi Rádió
A gondolatok és az ihlet rádiója

Vissza


2018.02.02. 17:01

Kep

Kedves Alkotótársunk!

Örömmel értesítünk, hogy a holnapi nap folyamán (febr. 2. péntek) jön ki a nyomdából következő három antológiánk:

- Üzenetek a múltból
A 2017. évi Histórás pályázatunk műveivel

- Szerelmemnek Bálint-napra
Az év turbadúrja 2018. pályázat alkotásaival

- Ez minden

Az év diák írója és költője 2017. pályázat munkáival


A históriás és Valentin-napi kiadványokat febr. 5. hétfőtől postázzuk a megrendelőknek; a diák antológiát pedig febr. 4-én, vasárnap mutatjuk be Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban.

Vissza


2018.02.01. 22:14

NZYANG: Múltidézés

2014 májusa a 9+1 Nemzetközi Művésztelepen

      Kep
                    (photo: nzyang)

Vissza


2018.01.31. 20:42

    Kep

Vissza


2018.01.31. 20:12

Kep

Székesfehérvár-ért Nemzetközi Művészkör művészeinek és meghívott vendégeinek

2018. FEBRUÁR HAVI PROGRAMJA, melyre szeretettel várunk minden érdeklődőt!

A BÁNHIDAI PUSKIN MŰVELŐDÉSI HÁZBA (2800, Tatabánya, Kossuth L. utca 4.)

HERCEG TERÉZ, SIMON M. VERONIKA, TÓTH MÁRTI festőművészek

„ A bor és a művészet” című kiállítására (egyenesen Bécs után)

2018. január 28-án 18.00 órára

vendégeket köszönti: VISEGRÁDI JÓZSEF, Borlovag

A tárlatot megnyitják A KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK

Vissza


2018.01.31. 19:32

Kep

Csillagokkal még nem próbáltam. Döme Szabolccsal, Turkál Annával
zEtna Kiadó és Kuckó Gyermeksarok szervezésében

2018 02. 03. szombat, 17:00 – 18:00

Csillagokkal még nem próbáltam. Döme Szabolccsal, Turkál Annával Lennert Móger Tímea és Beszédes István beszélget. Közreműködik Balogh Virág László dalszerző, versénekes. A házigazda Szitás Mária.

Vissza


2018.01.31. 17:38

A Magyar Kultúra Napja alkalmából " Kötődések III." címmel, kollektív tárlat nyílt a Csongrádi Galériában. A Grotta Alapfokú Művészeti Iskolában végzett tanulók, ma már fiatal alkotóművészek is szerepeltek a kiállításon.

A Grotta Művészeti Iskola törekvése ma is, hogy a GROTTÁ-ban folyó tehetséggondozás hozzájáruljon ahhoz, hogy a művészeti pályán továbbtanulók a diplomaszerzés után visszakerüljenek a városunkba, s munkájukkal segítsék Csongrád város fejlődését, öregbítsék hírnevét. Ezért is vagyunk büszkék, hogy ezen a kiállításon többen, művészeti iskolánkban tanultak, ill. jelenleg is az iskolában tanító művésztanárok.

Balla Regina - építészmérnök
Baranyi Ádám - divattervező
Kálmán Áron - tervezőgrafikus
Pétersz Nóra - üvegtervező (tanárunk)
Pipei Borbála - formatervező (tanárunk)
Szabó Nelli - formatervező
Szepesi Dóra - festőművész (iskolánk volt tanára)
Sztanó Zsuzsanna - tervezőgrafikus
Vincze Aletta - festőművész

Gratulálunk! Pályájukon sok sikert kívánunk!

A kiállítás február 24-ig tekinthető meg.

Forrás:
Grotta Alapfokú Művészeti Iskola

Vissza


2018.01.31. 12:20

Kep

Nagy Tibor: Mátyás és a déli végek (Topolyai Téli Esték)
2018. február 6., 18:00 – február 18., 21:00

2018-ra Mátyás király-emlékévet hirdetett Magyarország nemzetpolitikai államtitkársága, így idén Mátyás király szellemében indulnak a Topolyai Téli Esték...
-2018. február 6-a és március 27-e között-

Az eddigi Múzeumi Esték előadássorozat harmadik éve szerveződik új elnevezés alatt, viszont megszokott helyszínen és időpontban, továbbra is 8 egymást követő kedden este 18 órától a Művelődési Ház kiállítótermében Topolyán!
Idén is tartalmas előadásokkal, színes témaválasztékkal és neves előadókkal várják Önöket a Szervezők:
Művelődési Ház-Topolya és ARCUS K.E. Topolya

Februári előadások:
• 2018. február 6-a
Nagy Tibor: Mátyás és a déli végek

• 2018. február 13-a
Szabados Klára: Tájvédelem és tájértékek

• 2018. február 20-a
Takács Rajmund: Sorsunk nagyító alatt - társadalomtörténeti gondolatok

• 2018. február 27-e
Dr.Gallé Róbert: Nyolc lábbal a földön - érdekességek a pókokról

Vissza


2018.01.31. 12:14

Kornelije Kovač ‒ Lénárd Róbert: Jeszenyin (Topolyán)
2018. 02. 01. - 19:00 – 21:00

Kornelije Kovač ‒ Lénárd Róbert: Jeszenyin
Rendező
Milan Belegišanin
‒ zenés költői életrajz vodkával ‒
Az Újvidéki Színház vendégelőadása Topolyán.
Jegyár: 250 dinár, csoportos belépőjegy vásárlása esetén (10+) 200 dinár
Egy költő énekelni kezd.
Nyomában ezernyi csaj, egy forradalom, vagy tizenöt zeneszám, a cári hadsereg, a teljes orosz irodalom az élén Majakovszkijjal, valamint vagy száz tükör.
A csörömpből nóta lesz, a nótából költészet. Meg vodka.
"És ha rúgták, azt ő szerette nagyon
Az ököl az arcán, mint az eső"
Szergej Jeszenyin ‒ Karalyos Gábor, m. v.
A Fekete Ember ‒ Mészáros Árpád
Anna Izrjadnova ‒ Crnkovity Gabriella
Zinaida Reich ‒ Ferenc Ágota
Isadora Duncan ‒ Elor Emina
Galina Beliszlavszkaja ‒ László Judit
Anatolij Mariengrof ‒ Kőrösi István
Alekszandr Blok ‒ Pongó Gábor
Nyikoláj Kljujev ‒ Sirmer Zoltán
Vlagyimir Majakovszkij ‒ Gombos Dániel
Ludmilla Alekszandrovna ‒ Figura Terézia
Tatyána Jeszenyinova / Tánya ‒ Krizsán Szilvia
Szófia Ivanovna ‒ Orlovity Sztaniszlava, m. v.
Pjotr Szemjonovics ‒ Soltis Lehel
Vladiszláv ‒ Magyar Attila
Rurik Ivnev ‒ Huszta Dániel
Vadim Sersenevics / Borisz Paszternak ‒ Ozsvár Róbert, m. v.
Alekszej Ganin ‒ Szalai Bence, m. v.
Lola Kinel ‒ Simon Melinda
A gyermek Jeszenyin ‒ Beren Živanac, m. v.

A dalszövegeket Szergej Jeszenyin versei alapján írta: Lénárd Róbert
Az Óda a forradalomhoz című verset írta: Vlagyimir Majakovszkij
Koreográfia: Ista Stepanov, m. v.
Díszlet: Maja Ivanović, f. h. és Salamon Luna, f. h.
Jelmez: Senka Ranosavljević, m. v.
Zenei munkatárs: Klemm Dávid, m. v.
Plakátterv: Maja Ivanović, f. h. és Salamon Luna, f. h.

Ügyelő és súgó: Bíró Alekszandra
Fény: Majoros Róbert
Hang: Bíró Tibor
Smink: Bojana Radović
Fotó: Srđan Doroški, m. v.

Rendezte: Milan Belegišanin, m. v.

Az előadást támogatta: Újvidék Város Kulturális és Oktatási Titkársága
* * *
Jeszenyin, a költő: A költők költője, angyal és démon, hús-vér ember, aki verekedett, csalt, szeretett és gyűlölt. És szenvedett. Imádták a nők, és ő ugyanolyan hévvel rajongott értük. Szinte ugyanakkora lázzal égett a vodkáért is. Politizált, nem túl szerencsésen. Világi, de orosz. Kortalan. Oroszország szerette, majd gyűlölte, ignorálta, az égig magasztalta... Sokakat megihletett. Sokféleképpen. Mind a mai napig... Mostanában az Újvidéki Színház is az ő verseitől visszhangzik...

Kornelije Kovač, zeneszerző:
Jeszenyin versei nagy hatással voltak rám, mondhatni, rajongok a költészetéért. Nem magáért az emberért, hanem a benne lakozó művészért. Sohasem tudtam kedvelni az olyan embereket, akik isznak, verekednek és kellemetlenek embertársaikkal, viszont tisztelem az ilyen emberek művészi kreativitását. Ilyen téren Jeszenyin teljesen lenyűgözött... Sokat és áthatóan tanulmányoztam költészetét, életútját, azt amit ő írt és amit mások írtak róla. Játéka a szavakkal és az általa formált költői képek... Jeszenyin egy óriási művész.

A költészete iránt abban az időben kezdtem el érdeklődni, amikor 1978-ban a családommal együtt kiköltöztem Angliába, ahol ki szerettem volna magam próbálni az ottani zeneiparban. Magammal vittem néhány könyvét, és mint utólag kiderült, a szabadidőm legnagyobb részét azzal töltöttem, hogy megzenésítettem néhány versét, zenéket szereztem, melyeket az ő költészete inspirált, viszont nem állt szándékomban közölni őket. Tilehurstnek hívják azt a kis városkát Reading mellett, ahol 15 szerzemény született.

Visszatérve Belgrádba, rájöttem, hogy munkatársra van szükségem, egy színházi emberre, egy dramaturgra. Sokáig eltartott a keresése, mert ha valakinek felvetettem a Jeszenyin témát, általában nem jutottunk közös nevezőre... Egyszerűen nem szerettem volna, ha valaki megír egy mesét, mert hiszen a történet adott Jeszenyin költészetében. Egy mozaikot szerettem volna a szerző szavaiból, gondolataiból, meséiből, hogy maga a szerző legyen a dramaturg. Általában így indultak a dolgok, de hamar feladták, mert sok időt igényelt volna a munka, le kellett volna vetkőzni az emberi hiúságot... Mikor hozzájutottam Venczel Valentin címéhez, egy hosszú, több oldalas levelet írtam neki. Ennek az eredménye lett ez az előadás.

Lénárd Róbert, szövegíró

Száz ‒ igen, pont száz ‒ évvel ezelőtt egy birodalom romba dőlt és egy másik megszületett. Ugyanekkor születik egy költői életmű is, sőt, ekkor szakad ketté a művészet örökre a formalizmus és a hagyománytisztelet ikertestvéreire. Sztanyiszlavszkij vs. Mejerhold. Jeszenyin vs. Majakovszkij.

Több módja van, hogy az ember nekilásson egy zenés előadás (esetünkben egy zenés életrajz) szövegkönyvének. Írjat bele szongokat. Vagy válogathat szongokat egy költői életműből. Vagy, és esetünkben ez bír relevanciával ‒ kaphat egy halom kész szongot, amelyek köré szóerődöt kell építenie. Aztán dokumentumokat ás elő: verseket, kéziratokat, fényképeket. Megpróbálja megérteni, ki volt Szergej Jeszenyin, angyal volt-e vagy ördög, sorozatot néz a költő életéről és állítólagos öngyilkosságáról, keresgéli számtalan szeretőjét...

És akkor jön a neheze... Megpróbál megérteni egy korszakot. A tocsogó vér és a politikai és művészi ideológiák nagy korszakát. Megpróbál párhuzamot vonni köztük és köztünk. Aztán elbőgi magát, mert 1917 óta semmi sem változott. Az alsóbb osztályokba tartozókat agyonlövik, az új hatalom vérszomjasabb, mint az előző, az utcákon hemoglobin és vodka. Meg szerelem.

Milan Belegišanin, rendező:
Minden ember világosságot és árnyakat hordoz a tarsolyában. Az, hogy a lelkének melyik fele jut előtérbe, attól függ, hogy merre viszi az útja. Tehetséges embereknél hajszálnyi a ez határ a két állapot között. Amennyiben ez a határ eltörlődik, akkor alakul ki a delírium, skizofrénia... Úgy tűnik, a tehetség velejárója a függőség átka. Jeszenyinnél az alkohol volt az az átok, ami ezt a határt áttételezte, tönkretette és leépítette...

Minden kornak megvan a maga igazsága. Ellenben a mai idővel ‒ a Facebook, az internet, a széttépett idegek idejével ‒, létezett egy másik kor is, ahol az idő lassan telt, és jutott idő az életre, szerelemre, szenvedésre...

Jeszenyin története a mi romantikus ifjúságunk meséje. Lénárd Róbert remek szöveget írt, én pedig három csodálatos intézmény - Jeszenyin, Kornelije Kovač és az Újvidéki Színház társaságában lehettem. Nagy megtiszteltetés és kiváltság abban a színházban dolgozni, ahol csodálatos pillanatokat éltem meg.

Karalyos Gábor Jeszenyin szerepében:
A próbafolyamat alatt, két nappal a bemutató előtt Jeszenyinről kérdezni engem olyan, mint azt kérdezni egy vajúdó nőtől, hogy vajon szép lesz-e a gyermeke. A szülési fájdalmak pedig már folyamatban vannak. Jeszenyin még mindig alakulófélben van, formálódik. Ami ebben a folyamatban nehéz, ám ugyanakkor hatalmas kihívás, az az, hogy én a költő világos oldalát játszom. A természetének sötét oldalát Mészáros Árpád alakítja. Mindketten fél embert formálunk meg a színpadon. Mindent ami félelem, kétség, demon ‒ azt Árpád játssza. Minden embernek kettős természete van, és ezzel manapság még nehezebb együtt élni, mert olyan korban élünk, amiben minden rohamosan változik, magának az időnek is teljesen más a definíciója, mint valamikor. Igen, számomra ez félelmetes, viszont megtaláltam a megoldást: saját, az időtől független világot alakítottam ki magamnak, amely ellentétben áll azzal az idővel, amiben élek. Egy hegy tetején lakom, ahonnan rálátok Budapestre. A városba csak dolgozni járok. Otthon kerámiával és kertészettel foglalkozom. Társasági életet csak időnként élek.

Mészáros Árpád a Fekete Ember szerepében:
Szeretek negatív szereplőket, őrülteket, démoni alakokat játszani. Valahogy azt hiszem, minél jobban átélem a bennem élő sötétséget, annál több fény, öröm és szeretet lesz bennem az evilági életemben ‒ elviselhetőbbé válok magam és mások számára is. Ugyanakkor szeretek ezekből a démonokból egy emberi mosolyt előcsalogatni, olyan mosolyt, amely hasonlót csal a néző arcára is, mert senki se fehér és senki se fekete. Jeszenyin esetében az alkoholtól és a nőktől való elképesztő függőség ez a mindent felzabáló démon. Hatszáz fokon ég, és természetesen az ilyenek nem élnek sokáig. A nagy tehetségű embereknél meglepően sokszor fordul elő, hogy belefolynak a politikába, még ha a legbanálisabb változatába is. Hiszem, hogy ez azért van, mert tiszta költészettel nem tudnak megváltoztatni valami alapvetőt és úgy érzik, hasznosabbak, ha beállnak a politika körtáncába. Azon gondolkodtam, hogy van-e valaki ma, aki a huszonegyedik századot ilyen komplex módon poetizálja, mint akkor Jeszenyin... Régebben azt képzeltem, hogy ez Bono a U2 együttesből, de úgy tűnik mostanában, hogy ő is megcsúszott... Az ember előbb vagy utóbb mindig megbotlik. Ehhez a ragyogáshoz, amit Jeszenyin ont, manapság talán Bob Dylan áll a legközelebb.

Vissza


2018.01.31. 09:55

Kep
Ernst Ferenc

    Álom mezsgyén

    Csukott szemekkel nyitom ajtóimat,
    szótlan varázsban nézem szemed,
    várom, hogy álmodban nyisd rám magad
    várod, hogy lelkemmel átöleljelek.

    Erdőt varázsol körénk a csend,
    rügyező cserjét, barkaágakat
    álmunk távoli, mégis összecseng,
    szomjunkat oltja egy fürge kispatak.

    Világra szül az ébredés,
    léleksimítást takar el a test,
    szavakkal leírhatatlan, oly kevés
    mit a nappal ad, bár jönne már az est.

    Várom, hogy lelkeddel együtt bújjak el
    várod, hogy rád nyissam magam,
    szótlan varázsod újra, s újra kell,
    csodálom, ahogy ajtóid nyílnak általam.

    2018.01.29-30.

Vissza


2018.01.30. 22:47

Kep

N Y E R E M É N Y J Á T É K


Vegye meg a Családi Kört, fejtse meg a MEGAKERESZTREJVTÉNYt, küldje el a megfejtéseket, és nyerjen egy tabletet vagy utazási utalványt!

A február elsején megjelenő Családi Körben falinaptár nagyságú keresztrejtvény-mellékletet talál. Az egyik oldalán egy megakeresztrejtvény várja, a másikon pedig egy óriás- és két kiskeresztrejtvény, valamint a megakeresztrejtvénybe elrejtettünk az egyik magyar író bölcseletét is. Ha mind az öt megfejtést elküldi címünkre, részt vesz a nyereményjátékunkban, melynek fődíja egy:

Huawei MediaPad tablet (7 inches, IPS kijelző, négymagos processzor)

Második díj: 30 euró értékű utazási utalvány (a zentai Domus utazási iroda ajándéka). Harmadik díj: Féléves Családi Kör-előfizetés

E Facebook-bejegyzést megosztók között egy hónapos Családi Kör előfizetést sorsolunk ki (sorsolás: február 2., 16 óra).

Akinek jelenleg is érvényes előfizetése van, ő is játszhat, ugyanis amennyiben ő lesz a szerencsés, akkor egy hónappal meghosszabbítjuk az előfizetését.

És ne felejtsék: szombaton, február 3-án Magyarkanizsán rendezik az I. Vajdasági Kereszrejtvényfejtő-versenyt, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várunk! Részletek a csütörtökön megjelenő Családi Körben.

Vissza


2018.01.30. 21:22

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Teret fonó, teret hódító világ
Mezei Erzsébet Magyar Életfa díjas képzőművészünkről

Kep

AKINEK ÉLŐ MÚLTJA VAN, ANNAK JÖVŐJE IS VAN

Mezei Erzsébet zentai képzőművész Székelykevén született, és magában hordozza erdélyi őseinek a harcosságát, az al-dunai székelyeknek a csökönyösségig elmenő lelki habitusát. Jókedvű közvetlenségét, ugyanakkor szigorú következetességét is. Óbecsén és Újvidéken tanult, és itt is szerzett képzőművésztanári végzettséget. 1971 óta Zentán él, ahol elsajátíthatta a bácskai táj szelektált ízvilágát is, amely az ő esetében megint csak az élő népi hagyományok tiszteletét és megbecsülését jelzi. De nem csak a bennünk élő és a bennünket helyes irányba igazító magyar hagyományokra épít, amelyeknek a burkába fonódó, modern monumentalitását kölcsönzi. A különleges tisztaságú kánonrendszert termő évezredes japán kultúrát is a mesteri szerkesztői elvek mezsgyéjén követi. Ugyanis a képalkotó szenvedélye mellett évek óta a rakukerámia szerelmese és szabad művelője is. Melyben az időbeli ciklikusságot a mai modern művészetszemlélet építő jellegű stratégiájával ötvözi.

Mezei Erzsébet művészete a szabad játékossága ellenére is szigorú, művészi és erkölcsi tartásának a pontos megfelelője. Minden elgondolása a szilárdan megszerkesztett, alázattal hagyományokat ápoló, mégis állandó módosulásokat megkövetelő érzései révén válhat alkotássá. Mindig a jó hagyományok megtartó forrásaiból merít, ugyanakkor egyben az újszerűségnek is esélyt ad. Az átütő erejű csodának a meglepetés erejével kell hatnia. Ezt nevezzük katartikus hatásnak.

Jel-képi világa, jelképrendszere korán kikerekedett, képzőművészeti munkássága mégis viszonylag későn, 1989-ben kezdődött el. Akárcsak az őserővel rendelkező Csontváry Kosztka Tivadar, Mezei Erzsébet is érett képzőművészként kezdett el alkotni. Attól a pillanattól kezdve, amikor meg- érezte, hogy a világképe kiteljesedett, és megmásíthatatlan, kerek egésszé vált. Képzeletének zenei és színpadias világa a gyermekei révén is megérinti: Mezei Szilárd ismert kortárs zeneművész, Mezei Kinga pedig színművész, rendező és díszlettervező. Ez a tényező is támpontként szolgálhat rejtjelezett műveinek a megfejtésében, amelyekben egyszerre kap helyet a hagyományos és a modern formavilág. A szabad felfedezői lélek szárnyalása, a rejtőzködő, búvópatakként csörgedező tiszta forrás titokzatos sugallata és a kísérletező szándék örömteli élménye ötvöződik az alkotásaiban. Ezért is nyughatatlan kereső: a közlési szándékkal megáldott, minduntalan kísérletező alkotók közé sorolható. A nyitott, maga alkotta biblikus és totem-misztikus szimbolikája ősies és nőies, eszköztárának minden eleme érzéki spontaneitással adódik hozzá a lehelet finoman szerkesztett munkáihoz. Minderre ráépíti a meglágyított enformel, az elvont „alvilág” texturális, lepellel borított derengéseit, és sajátosan szabadelvű alkotásaira feszíti rá eme bársonyosan patinás képi elemeit.

AKI MÁSOKÉRT TESZ, FELEMELTETIK

Mezei Erzsébet Zentán és környékén a rajzpedagógiai munkássága révén évtizedekig magas fokon művelte a kreatív teremtőerőt képező, a gyermeki alkotókedvet és a szabad kreativitást eredményesebbé tevő, így mindennél előbbre való pozitív energiák átadását. 2008-ig a zentai Thurzó Lajos Általános Iskola képzőművészet szakos tanára volt. Egykori tanítványai a kézügyességi technikák mellett az alapvető grafikai technikákat is megtanulták. Eredményes nevelőmunkáját bizonyítja, hogy 1983-tól előbb a zentai diákok alkotóműhelyének létrehozója, a későbbiekben évekig a nyári kerámiatábor vezetője is volt. 1994-ben a tábor tízéves munkájának a gyümölcsét is összegezni tudta a Tízéves a zentai kerámiatábor c. katalógusban. Rajzpedagógusként és
felkészítő tanárként 1975 és 1995 között hét alkalommal kapott elismerést. A nyolcvanas évek legvégéig szinte csak rajztanítással és kézművességgel foglalkozott, teljes odaadással. Művészi tevékenysége csupán ekkor lobbant lángra, és szinte azonnal a gyakorlott, kitűnő képzőművész lehengerlő eredményeit hozta be a művészeti életünkbe.

Kep

Mezei Erzsébet erői kimeríthetetlenek. Nemcsak alkot, de hosszú évek óta fáradhatatlan és jeles szervezője is a vajdasági művészeti életnek. A nyolcvanas években még a jövő felnövekvő nemzedékét segítette, 1999-től 2014-ig képzőművészként már a Zentai Művésztelep grafikai műhelyének munkáját vezette. Mindeközben megalapította a nagy sikereket megélt Zentai Képzőművészeti Alkotóműhelyt, majd 2009-ben a Nemzetközi Művészeti Műhelyt is, melynek eredményeit rendre a Lámpás című őszi-téli közös kiállí-vtással mutatja be a Zentai Alkotóházban. A felsorolásból ki nem maradhat, hogy ezzel egy időben 2010-ben Zentán sok utánajárással tető alá hozta az első nemzetközi rakukerámiatelepet is, melyre 2017-ben immár nyolcadik alkalommal került sor.

Mintegy három évtizedes képzőművészi munkásságában minőségi ingadozásokat nem lelünk. Önálló kiállításaival meggyőzően robbant be a köztudatba: Újvidéken, Szabadkán, Székelykevén, Szegeden, Zentán, Kiskunhalason, Adán, Zsámbékon, Esztergomban, Kishegyesen, Gyergyószentmiklóson, Magyarkanizsán, Hódmezővásárhelyen, Győrött, Budapesten, Nagykikindán, Zágrábban.

Főbb díjai a Katona József grafikai pályázat, a Lakitelek Alapítvány különdíja (Kecskemét, 1991), a TAKT-díj (Temerin, 1996), a Forum Képzőművészeti Díj (Újvidék, 1998), a Pro Urbe díj (Zenta, 2009), a Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díj (Topolya, 2015).

A SZEDERINDA EREJÉVEL

Mezei Erzsébet munkásságát a szederinda szívósságával magyarázhatjuk. Legjellemzőbb kifejezőeszközei, műfajai, technikái a monotípia, a színes anyagnyomtatás, a hidegtű, de foglalkozik akvarellkészítéssel, szimbolikus népi motívumvilágú nemezeléssel, kerámiával és újabban akrilfestéssel is. Szerteágazó művészetében ötvöződik a hagyományokat ápoló lírai szürrealizmus, a szürrealista ízű szimbolizmus, majd az óvatos posztmodern és végül a transzavantgárd. Vidékünkön nem szokás a stílusirányzatok „vegytiszta receptúráit” követni, jeles alkotóink zöme leginkább öntörvényűen a maga útját járja. Művészeink azonban a közösségi életérzésükből adódóan valós vagy virtuális csoportokba verődve működtek. Holott a természetes igényük az önkifejezés tiszta szándéka marad. Mezei Erzsébet művészete elvontan tájjellegű is. Akárcsak Ács Józsefnél, Sáfrány Imrénél, Torok Sándornál, Wanyek Tivadarnál, Benes Józsefnél, Gyurkovics Hunornál, Boros Györgynél, Maurits Ferencnél, Zsáki Istvánnál, az erőteljes mágikus térélményei, delejes délvidéki tájai számunkra ugyanazt az otthonhoz ragaszkodó erőhatást fémjelzik. Alkotói nagyságát most poétikusan így összegezhetnénk:

Mezei Erzsébet képeinek hangulatában a miseharang szava elkeveredik a madarak énekével, melyek a poros székelykevei múlt rég kivágott eperfáinak lombjai közül szólnak. Az ablak előtt galambpár suhan el: és elrejtezve tovább érlelődik bennük a régi szülőfalu csendje. A zsongások és röpködések, a szárnysuhogások övezte galambdúcok hangulata a napkapuban, a virradat, az éppen letűnő napkerék, az öles sírkeresztek, a földeken kupacokba gyűjtött kocsányok és venyigenyalábok, a sárgán világító derengések: tükörképcserepeink, amelyekben néhanapján látni még a jelképes Jákob lajtorjáját is. Melynek ágán égi madarak, vagyis angyalok fészkelnek…

Vissza


2018.01.30. 18:31

    Kep

Vissza


2018.01.30. 18:20

    Kep
    Welland Historical Museum
    2016. január 28. · Welland (Ontario, Kanada)

The Blizzard of '77 began on this day 39 years ago. Here's a picture from the January 28, 1987 edition of the Welland Tribune which showcased the 10th anniversary of the storm! Courtesy of Liz and Michael. #throwbackthursday

Forrás:
Welland Historical Museum

Vissza


2018.01.30. 18:09


    AZ ŐSI SZÉKELY HIMNUSZ - videó

    Hej, én édes jó Istenem,
    Oltalmazóm, segedelmem.
    Vándorlásban reménységem.
    Ínységemben lágy kenyerem.

    Vándorfecske sebes szárnyát,
    Vándorlegény vándorbotját.
    Vándor székely reménységét.
    Jézus áldd meg Erdély földjét!

    Vándorfecske hazatalál,
    Édesanyja fészkire száll.
    Hazajöttünk megáldott, a
    Csíksomlyói Szűz Mária.

Vissza


2018.01.30. 14:54

Kep
Majláth Béla:
Múltidézés

Alföldi boszorkányok, akik 290 éve eladták az esőt az ördögnek…

Az 1720-as évek is aszályosak voltak a Duna-Tisza közén, majd 1728-ban annyira csapadékhiányos nyár következett, hogy minden növény kiégett, sem gyümölcs, sem vetés nem ért be. A nagy ínségbe jutott nép körében az a hír terjedt el, hogy e szörnyű szárazságot boszorkányok okozták azzal, hogy hét esztendőre eladták az esőt az ördögnek.

Ez a néphiedelem indította el a hírhedté vált szegedi boszorkánypert, melynek következménye az volt, hogy 1728.július 23-án tizenhárom boszorkányt ítéltek halálra és a Boszorkány-szigeten elégettek.

Érdemes néhány „emlékezet felfrissítő” módszerről is szót ejteni, miként jutottak el a hatóság emberei a beismerő vallomásokig. Gerinctörés, végtagok csavargatása, szöges lóra való ültetés nagyon hatékony módszerei voltak a kihallgatásoknak. A boszorkány teszt ennél is egyszerűbben döntötte el ki a boszorkány, és ki nem. Mindez a boszorkányok fürösztésével kezdődött, a Tisza-parton. Ilyenkor a vádlottak kezeit és lábait összekötötték, majd derekukhoz egy hosszú kötelet erősítettek, amit a parton tartottak, és a vízbe dobták őket. Amelyik elmerült, az nem boszorkány, -habár megfulladt- amelyik viszont úszott a víz színén, mint a parafa, boszorkánynak kiálltatott ki. Nem tudni pontosan, hány embert fürösztöttek meg, s azt sem, hogy hány halt bele a műveletbe.

Ezután következett a mérlegelés, ahol a súlyukat mérték meg. Ha emberi ész számára érthetetlenül, irracionálisan könnyűnek találtattak, szintén boszorkánynak lettek kikiáltva. Ezek után nem maradt más, a börtönbe vetették őket, s ők ott vártak az ítéletre.

A periratok szerint a szegedi boszorkányokat Szabadkáról irányították, s a máglyára ítéltek között is volt néhány bácskai.

A szegedi boszorkányper fővádlottja, Rózsa Dániel 82 éves tekintélyes polgár, Martonoson született. Vádlott társai azt állították róla, hogy a boszorkányok kapitánya. Rangban az ugyancsak martonosi Katona Ferenc követte, aki zászlótartó volt az ördög hadseregében. Rózsáné Széll Zsuzsanna szintén a vezérkarhoz tartozott.

A vádlottak vallomásai szerint a boszorkányok legfőbb parancsnoka, a boszorkány-generális Szabó János, Szabadkáról irányította a szegedi boszorkányok tevékenységét is. Ő kötelezte Rózsát arra, hogy a felhőket fegyverrel szétkergesse, hogy eső ne lehessen.

Dancsó Jánosné tanú részt vett egy boszorkány-nagygyűlésen, amelyet szabadkán tartottak Szent István-nap előtt. Hatszázhatvanhatan voltak. Arról tárgyaltak, hogy most már vissza kellene váltani az esőt, mert elmúlott a hét év, amióta eladták. Szent György napkor Martonoson voltak, ott tartottak gyűlést, és akkor visszafizették azt az egy akó pénzt, amelyért eladták az esőt.

Elmondta azt is, hogy Szabó generális úgy vitette el az esőt a földekről, hogy Szent György napján összeszedette a boszorkányokkal a harmatot, s azt korsókban eladta.

1737-ben tartották az utolsó szegedi boszorkánypert. Az egyik vádlott Hódi Györgyné, Kovács Rózsa azt vallotta, hogy télen Szabadkán felesküdött az ördögnek. Sokan voltak ott vendégségben. Ő kocsin ment. A kocsi elé négy-öt ember lett befogva ló helyett és fél óra alatt értek Szegedről Szabadkára.
Érdekes, hogy noha a szegedi per iratai unos-untalan emlegetik Szabadkát, semmi nyoma sincs annak, hogy Szabadkán is lett volna boszorkányper.

Egyetlenegy azért mégis volt ugyan, de ez fordítottja volt a szegedinek. Malecskovics Mária 1743. szeptember 23-án megjelent a tanács előtt és panaszt tett Cvijanov Péter ellen azért, mert azt híresztelte róla, hogy boszorkány, megrontotta az ő két fiát, s azok megbetegedtek. A tanács beidézte Cvijanovot és követelte, bizonyítsa be állításának valóságát. A bizonyítékokat a tanács nem tartotta elfogadhatónak, rágalomnak minősítette a szóbeszédet, és arra kötelezte Cvijanovot, hogy nyilvánosan, a városháza előtti téren kérjen bocsánatot az asszonytól, és mindenki füle hallatára vonja vissza a rágalmakat. Ha pedig a jövőben is megismétli, 50 forint pénzbüntetést fizet és börtönbe vetik. Úgy látszik a Szabadka város megőrizte józan eszét és tárgyilagosságát a szegedi törvényhatósággal szemben. A boszorkány hiedelmek azért még fennmaradtak vagy kétszáz évig ezt követően is, főleg a tanyavilágban.

Vissza


2018.01.30. 13:24

Magyar karácsony Bácskossuthfalván
K.P.D.
2017. december 13., 11:16

Szívhez szóló, közvetlen hangulatú, olykor megható és felemelő koncert részese lehetett a bácskossuthfalvi közönség a hétvégén Tolcsvay László Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, népszerű zenei előadó és Sáfár Mónika, Jászai Mari-díjas színművész, énekesnő közreműködésével.

Kep
Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana

A hallgatóság Tolcsvay L. munkásságából hallhatott részleteket, így a Magyar mise című oratóriumból, a Mária evangéliumából, az Isten pénze című zeneműből, valamint a Vörös és fekete című musicalek betétdalai és örökzöld slágerek is felcsendülnek, így például a Békét és reménységet, vagy a Jöjj kedvesem című szerzemények.

– Olyan – a kommunizmus jegyében telt – időszakban foglalkoztam a zene eszköztárával tabukat döntögető szakrális témákkal, amikor azt felsőbb körökben igencsak nem nézték jó szemmel. Sok minden lefolyt azóta a Dunán, sajnos azonban, ami nem változott, az a körülöttünk élő emberek boldogságérzete. Ez pedig mindannyiunk alapérzése, ezért nekem, mint zeneszerzőnek, az a dolgom, hogy ezt az emberi hiányosságot orvosoljam a szerzeményeimmel. Itt, Bácskossuthfalván, pedig szívemhez közelálló, családias hangulatú koncerttel ajándékoztuk meg egymást, jó volt itt játszani – nyilatkozta Tolcsvay László.

Forrás:
Magyar Szó

Kiegészítés, mely nem része a cikknek:
Az esemény megvalósult 2017. 12. 08-án Bácskossuthfalván Bethlen Gábor Alapítvány támogatásával.

Kep

Vissza


2018.01.30. 11:08

Torkos csütörtök
Gabriella Gogolyák szervezésében
2018. február 17., 17:00–22:00

Kep

A bácskossuthfalvi Ady Endre Művelődési Központ 2018. február 17-én, szombaton tartja a Torkos csütörtök elnevezésű rendezvényét 17.00 órai kezdettel a Juhász bálteremben Bácskossuthfalván.

Az érdeklődők harmadik alkalommal kóstolhatják végig a hagyományos morovici disznótoros étkeket (húsos hurka, svartli, tepertő, kocsonya, savanyú leves, disznótoros paprikás, szárma, sült hurka és kolbász, desszert: fánk). A jó hangulatról a Fokos és a Csalóka zenekar gondoskodik. A részvételi díj személyenként 800 dinár, helyfoglalás 2018. február 10-ig a részvételi díj befizetésével történik.

Bővebb információ: Gogolyák Gabriellánál a 063-173-83-61 telefonszámon vagy Bece Angélánál a 063-874-47-97 telefonszámon.

Vissza


2018.01.29. 19:00

Kep
Fábrik Attila

A minősèg magáèrt beszèl!!!

Kep

Kep

Kep

Vissza


2018.01.29. 17:42

Kep
Sztánkó Árpád:

Az országos döntő legjobb meccse. Miskolc-Mélykút 3:3


A tavalyi év Diákolimpia bajnoka a Miskolc, aki idén is megvédte a címét mindössze egy meccset nem tudott megnyerni az idei országos döntőn. Ez a meccs a mi csapatunk elleni csoportmeccs volt, amelyen a csoport első helye volt a tét, mert mindkét csapat már korábban biztosította a továbbjutást. A meccs igazi harcos, küzdős, fordulatos összecsapás volt, ami végül 3:3-as döntetlennel zárult. Ellenfelünk már 2:0-ra is vezetett, egy védelmi hibát kihasználva 3:17-nél 1:0, majd 4:25-nél egy félpályás bomba talált utat Tomasz kapujába 2:0 oda. Egy labdaszerzést követően 4:59-nél már szépítünk is, Veverka Csabi ültette le szépen az ellenfél vèdőjèt így már csak egy gólos volt a hátrány. 7:27-nél Dora Mátét pakolja fel a palánkra két miskolci srác, mint később kiderült ez a sérülés komolyan hátráltatta csapatunkat az elkövetkezendő két meccsen. A megítélt büntetőt Kránicz Hunor értékesíti ( 8:05-nél ) kiegyenlítünk! - és ezzel az eredménnyel már mi vagyunk a csoportelsők. A meccsnek azonban nincs vége, 2 perc még hátravan, Máté pedig nem tud visszajönni, vezére nélkül marad a csapat. A fiúk azonban nem ijednek meg, Hunor labdát szerez ( 8:45-nél ) és besétál vele a kapuba, fordítottunk 3:2 ide. Az örömünk nem tart sokáig, középkezdés után rögtön gólt kapunk ( 9:10-nél ), 3:3 az állás, de már csak egy perc van vissza. Az utolsó percben egy kis tüzijáték a kapunk előtt, de Tomasz állja a sarat így az eredmény nem változik. Mint később kiderült a Miskolciak megvédték diákolimpiai bajnoki címüket amihez gratulálunk, mi pedig harmadik, bronzérmes helyen végeztünk ami hatalmas siker számunkra. Erre a meccsre pedig teljes joggal lehetünk büszkék úgy gondolom.

Forrás:
Sztánkó Árpád

Vissza


2018.01.28. 19:11

Kep

Új világítótestek a Csáki Lajos iskola sportcsarnokában


Felújították a Csáki Lajos Általános Iskola sportcsarnokának világítását. A helyi közösség által az oktatási intézmények számára előirányzott keretből, valamint a Sat-Trakt Kft. támogatásából a fémhalogén világítótestek és a hozzájuk tartozó indukciós tekercsek cseréje is megtörtént. Mirić Námesztovszki Kornélia a helyi közösség tanácselnöke és Tomik Nimród a Végrehajtó Bizottság elnöke a helyszínen tekintették meg a beruházás eredményét, amikor a sportcsarnokban éppen a Szent Száva-napi ünnepség főpróbája zajlott. Zorica Malacko, az iskola igazgatónője elmondta, a termet nem csak a testnevelési órák alkalmával használják, de számos rendezvény helyszínéül szolgál és itt játsszák mérkőzéseiket a kosárlabdázók is. A helyi közösség idei költségvetéséből a városban működő mindkét általános iskola számára 750-750 ezer dinárt irányoztak elő.

Forrás:

IC/TK

Vissza


2018.01.28. 19:01

András Ments:

Kep

Moholon a Csobolyó Művelődési Egyesület

szervezésében Lajkó Mária által megvalósult és megszervezett "Vajdasági Brand" Vajdasági Helyi termék védjegy átadás Rigó Flórián Moholi VMSZ elnök jelenlétével.Csobolyó egyesület legkisebb táncosai bemutatójával.Köszönöm az élményt ! Ezért is érdemes ezt a munkát végezni!

FORRÁS ÉS TÖBB KÉP

Vissza


2018.01.28. 14:36


Vissza


2018.01.28. 13:56

    Kep

Vissza


2018.01.28. 13:19

Két videó a fesztiválról:




      Ozorák Sándor-Meloditon

Vissza


2018.01.28. 12:09

IV. Kisüsti verseny és I. Kocsonya Fesztivál - Bácskossuthfalva - 2. nap


Vissza


2018.01.28. 11:07

A Vajdasági Preferánsz Kupa
mostani fordulóját Bácskossuthfalván játszották. Bácskossuthfalva, Topolya és Pacsér összeállításban.

A helyezés:
1. Topolya
2. Bácskossuthfalva
3. Pacsér

Kep Kep
Kep Kep
Kep Kep
Kep Kep

Vissza


2018.01.26. 23:03

A magyar kultúra napja a Moravicai Értelmiségi Fórum, a Református Egyházközség és a Helyi Közösség Bácskossuthfalva szervezésében zajlott le 2018. január 26-án 17,00 órai kezdettel Bácskossuthfalván.

Kep
(fotó: nzyang)

TÖBB KÉP...

Vissza


2018.01.26. 16:24

IV. Kisüsti verseny és I. Kocsonya Fesztivál - Bácskossuthfalva

Kep

első szakasza, a zsürizés 2018. 01. 26-án zajlik.

Kep

Megnézem a többi képet is...

Vissza


2018.01.25. 21:54

Magyar kultúra napja

Nyilvános · Crnkovity Éva szervezésében
2018. január 26-án 17,00 órai kezdettel

Meghívó

A Moravicai Értelmiségi Fórum, a Református Egyházközség és a Helyi Közösség Bácskossuthfalva szeretettel meghívja Önt és kedves családját, barátait a magyar kultúra napja alkalmából rendezett műsorára, amelyre 2018. január 26-án 17,00 órai kezdettel kerül sor a Juhász-bálteremben.

Az ünnepen koncertet ad az E. V. E. Project Trió, gitáron közreműködik Korponai László, továbbá fellépnek a Napsugár Református Óvoda óvodásai és az Id. Kovács Gyula Általános Iskola tanulói.

Vissza


2018.01.25. 11:56

Kep

januar 26., 21:00 – januar 27., 0:00

Lazarath - crossover hardcore bend iz Novog Sada, koncertom u Fabrici i Beogradu, gde sviraju kao porška kanadskom sastavu Comback Kid, počeće zagrevanje za predstojeću drugu zapadno evropsku turneju ,koja je predviđena za mart/april 2018.


https://www.youtube.com/watch?v=2yAD-55E1ug

Concrete Worms - Za ovu furioznu trojku ne treba trošiti reči. Garažni punk bend koji je dobro poznat novosadskoj masi. Iza sebe imaju gomilu koncerata po regionu i šire, posle kraće pauze vraćaju se u naš grad.


https://www.youtube.com/watch?v=3IoDwmI9ZUM

All Except One - Predvodnici zrenjaninske hardcore scene, vraćaju se na stejdž posle dve i po godine pauze i najavljuju novi video za numeru iz 2015. Njihov povratak izbegavaju da okarakterišu kao nekakav ''reunion''. To je samo nastavak onoga što rade poslednjih 15 godina. Posle sjajnih nastupa u Mužlji i Zrenjaninu na red je došao i Novi Sad.


https://www.youtube.com/watch?v=me9-nKKHR9k

Vissza


2018.01.25. 11:39

Kep

Megérkezett a naptár, megérkezett az új logó!
Mától pedig minden vásárlónk 1000 dináros vásárlás felett ajándék naptárat kap, amíg a készlet tart. Az akció az online rendelésre is érvényes.

Kep

Vissza


2018.01.24. 21:12

Kep
Pétër László festőművész írása

TOLLRAJZ

Sodr(ód)ások 2.


(Léphaft Pálnak)

Pártatlanok leszünk, és igazságosak. Nem lesz előttünk sem
egyéni, sem közauctoritás, mely ha nyomorú, hogy nyomorúnak
ne nevezzük. Egyetlen kegyeletet fogunk ismerni: az erényét.
(Lauka Gusztáv, Magyar Charivari, 1848. július 1.)


Kep

A delphoi jósda már a történetírás kora előtt is működött. Keletkezésének pontos leírását ezért sem ismerhetjük, csupán annyit tudhatunk, hogy az időszámításunk előtti 1500 körüli időkre tehető, a korai görög, azaz valószínűleg a mükénéi korba nyúlik vissza. Delphoi helyszínét egykor a föld gyomrából előtörő gázok, a füstölgő kipárolgások általi ködösség-misztikum tette különlegessé. Eredetileg a mindeneket megtermő, életadó Gaia földistennőnek a megszentelt helye volt. Mindenekelőtt a hit és az okkult bölcselések bölcsője volt, így az ókori görögök egyik legkedveltebb és legismertebb kultuszhelye lett. Kezdetben igen nagy szerepe volt az erkölcsök és a józan magatartásformák kialakításában és megtartásában. Szentélyének homlokzatán állítólag tízparancsolat-szerű rövid megfogalmazásokkal ez a szöveg állt: „Ismerd meg magadat. Semmit se túlozz el. Légy ura a lelkednek. Kerüld az igazságtalanságot. Tanúskodj igazul. Keresd a hírt. Dicsérd az erényt. Cselekedj igazságosan. Szeresd (fele)barátaidat. Védekezz ellenségeid ellen. A gőgöt gyűlöld. Beszélj tiszteletreméltóan. Könyörülj az elesetteken. Valósítsd meg céljaidat. Légy ura asszonyodnak. Senkit ne nézz le. Tiszteld a felsőbbséget. Hódolj az istenségnek. Ne kérkedj az erőddel. Gazdagodj tisztességesen.”

A szentély népszerűsége, tekintélye idővel túlnőtt a vallási kereteken, és már szinte csak jósdaként működött. Ezáltal profánná vált, és főként a jövő titkainak felfedését szorgalmazó örök emberi kíváncsiságot és részrehajlást szolgálta. Azaz, végül már csak az okkult, babonás jövőbe látni akarás aggódáskényszerének kielégítésére használták. Zeusz gyermekei ugyanis a kimagasló civilizáltságuk ellenére korántsem voltak mindenben bölcsek. Így például, mielőtt bármilyen kockázatos vállalkozásba kezdtek volna, szerettek jósoltatni. Püthia révülésében és okkult tudományában, a csillagok állásában, a kockavetésben vagy a kavicsok, csontok igazmondásában jobban hittek, mint a saját józan ítélőképességükben. Ezért mindenekelőtt a jövőbelátók, jósok (ravaszul, kétféleképpen megfogalmazott és talányosan értelmezhető) véleményére voltak kíváncsiak. De a képzelőerőt felcsigázó/tornáztató intézmény csaknem
vezérszerepet vállalt a művészetek mitológiák által vezérelt világának az alakítgatásában, fejlesztésében, továbbéltetésében is.

A szentély népszerűsége, tekintélye idővel túlnőtt a vallási kereteken, és már szinte csak jósdaként működött. Ezáltal profánná vált, és főként a jövő titkainak felfedését szorgalmazó örök emberi kíváncsiságot és részrehajlást szolgálta. Azaz, végül már csak az okkult, babonás jövőbe látni akarás aggódáskényszerének kielégítésére használták. Zeusz gyermekei ugyanis a kimagasló civilizáltságuk ellenére korántsem voltak mindenben bölcsek. Így például, mielőtt bármilyen kockázatos vállalkozásba kezdtek volna, szerettek jósoltatni. Püthia révülésében és okkult tudományában, a csillagok állásában, a kockavetésben vagy a kavicsok, csontok igazmondásában jobban hittek, mint a saját józan ítélőképességükben. Ezért mindenekelőtt a jövőbelátók, jósok (ravaszul, kétféleképpen megfogalmazott és talányosan értelmezhető) véleményére voltak kíváncsiak. De a képzelőerőt felcsigázó/tornáztató intézmény csaknem vezérszerepet vállalt a művészetek mitológiák által vezérelt világának az alakítgatásában, fejlesztésében, továbbéltetésében is.

A kétértelmű jósdai szövegezések kockázatmentes rafinériáit, a szóelválasztások értelemzavaró hiányát a későbbi korokban is jól hasznosította az emberiség. Egyik kései fondorlatos változatát ismerhetjük meg a középkori magyar történelem elhíresült merénylete kapcsán, amelyet Katona József Bánk Bán című drámája is feldolgozott.

PONTTEVÉSEK

A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem. (Latinul: Reginam occidere bonum est timere nolite et si omnes consenserint ego non contradico.)

1213 őszén egy magyar főurakból álló rebellis csoport (a „békétlenek tábora”, Petur bán és az ország nádora, Bór Benke, azaz Bór nemzetbéli Bánk bán vezetésével) összeesküvést szőtt. Bosszút forraltak II. András felesége, Merániai Gertrúd ellen, aki a király távollétében önkényesen saját öccsét, Bertoldot (Ottót) kiáltotta ki Kalocsa érsekévé. Az összeesküvő főurak azonban óvatosak voltak, a tervük végrehajtását megelőzően, biztatást várván, kikérték az akkori esztergom érsek, a szintén ellenlábas Merániai János tanácsát. A két tűz közé szorult főpap felettébb óvatosan cselekedett: bölcs válasza kétféleképpen volt értelmezhető, a vesszők és ponttevések eltérő alkalmazásával állt elő. Ezeket az írásjeleket érsekünk az ógörög jósok példájából merítve felejtette ki:

A királynét megölni. Nem kell félnetek. Jó lesz, ha mindenki egyetért. Én nem ellenzem.

A királynét megölni nem kell. Félnetek jó lesz. Ha mindenki egyetért, én nem. Ellenzem.

Bárhogy is alakulhattak a dolgok, ő mosta kezeit. Ennyi a példaértékű történet.

FRICSKÁK ÉS FORRADALMAK

A politika és a művészet torzításokra képes világában sok hasonló, változatos esettel találkozhatunk. A (félig kimondott) kétértelműség, a szófacsarás megszokott dolog a társadalmi fejlődés korszakaiban, és érdekfeszítő, változatos izgalmakkal jár. Mindkét területen teljesen eltérő meggyőződések és játékos, változatos alapállások sorjáznak. Törekvő szereplőinek világlátása szerint az emberi agyszülemények, a világmegváltó ötletek olykor túlzottan elragadóak és sodró hatásúak. Az őszinte vagy hamis, a tárgyilagos vagy megfontolatlan, az olykor körültekintő/óvatos vagy felelőtlen/naiv eszmék sokszor bomlasztóak lehetnek. És ha villámgyorsan megváltozik körülöttü(n)k a világ, a képletei is megújulnak. Ekkor viszont az újonnan előállt helyzeteknek is meg kell(ene) felelni, az odáig vezető út pedig általában hosszú, rögös, áldozatokkal teli.

A kudarcosságnak mentségéül, maradjunk mégis a csalóka jelzőnél, mely a többféleképpen értelmezhetőség szinonimája lehet. Az emberi éleslátás és a helyes valóságmegfogalmazás nem állandósult, inkább csak ritka kitüntetett pillanat. Mindenkor nyílt vagy burkolt, olykor erőteljesen egyértelmű és egysíkú, néha árnyalt vagy sablonos, rejtett vagy nyilvánvaló. Könnyen érthető (többnyire közérthető, de legalábbis megfejthető) vizuális jelzésekkel közvetítették a mesterek, művészek a saját korukat. Elrejtve palástolták vagy nyíltan védelmezték a megformált véleményüket, hol a pártolásaikat, hol az ellenszenvüket. Fő feladatuk mindenkor az volt, hogy a hatalom árnyékában meghúzódva, szája íze szerinti vizuális képleteket gyártsanak: magasztaljanak, ünnepeltessenek, népszerűsítsenek. A mesterek azonban suba alatt gyakran bonyolult, burkolt, olykor kritikus jelzéseket alkottak a környezetükről: a közállapotokról, a vallásról, a sokszor önkényeskedő nemességről, a dölyfös uralkodóról, a pazarló környezetéről. Beleértve a gyakran vérfertőzésben elbutult királyi családot (unokatestvérek házasságának szokásjoga) vagy az elbutult pápaságot és az inkvizíciót szorgalmazó papságot is.

A sötétség korszakaiban nemtörődöm, tehetetlenségükben, butaságukban, tunyaságukban leledző, féktelenül karneválozó népet finomított kajánsággal és alig észlelhető ellenszenvvel fricskázta a kiváló jellemismerő udvari festő, Goya. A 19. században festőink eljutottak az egészséges vagy a túlzó szarkazmusokig, a modern társadalomkritikáig is. Amely képi eszközeivel olykor nagyobb hatást váltott ki a kelleténél: a közhangulat felkorbácsolásával segítette a társadalmi változásokat. Így a francia forradalom sem nélkülözhette a lelkesítő vagy vádoló művészi segédleteket. A romantikus Delacroix vagy Jacques-Louis David által megfestett, pompás és mozgalmas történelmi témájú remekektől kezdve egészen a szellemes, olykor forradalmi, olykor csak gátlástalan, ízléstelen, kegyetlen és alantas ölő ösztönöket felizzító, röplapokon terjesztett gúnyrajzokig.

Mindenképpen utalnunk kell végül a korabeli bulvársajtóban visszhangot keltő társadalmi visszásságokat boncoló, emberi elvetemültséget kifigurázó, zseniális Honoré Daumier-re. Gunyoros, ritkán harsány gúnyrajzos művészete sosem lett idétlen vagy ízléstelen. Ősképe volt a fellengzős, léha cinizmusokat nemes művészi lelkiismeretességgel felváltó ki nomult látásmódnak, ikonképe lett a nemzeti forradalmunkat támogató Lauka Gusztávnak is. Aki 1848-ban jelentette meg francia mintára a Charivari – Dongó című élclapot. Ennek épp idén lesz 170 éve…

Vissza


2018.01.24. 19:49

Kep

Szeretettel invitálunk idei egyhetes alkotótáborunkba!

Helyszín: Nádas Panzió, Tiszafüred
Időpont: 2018. augusztus 14-20.

Szeretettel várjuk régi és új tagjainkat, mindenkit, aki szívesen találkozna a régi ismerősökkel, s azokat az új tagjainkat is, akik szeretnék megismerni a szerkesztőket, alkotótársaikat, s egy vidám, feledhetetlen hetet együtt tölteni velünk. A meghívás nemcsak a szerzőkre vonatkozik, hanem családjukra, barátaikra egyaránt.
Idén, ahogy tavaly is, minden alkotónak biztosítjuk a bemutatkozási lehetőséget a felolvasóestek keretén belül, ahol most is különféle csapatépítő, ügyességi és szellemi vetélkedőkkel színesítjük az összejöveteleket.

Elhelyezés: 2-3-4 ágyas szobákban.
Minden szobához tartozik: klíma, hűtő, televízió, zuhanykabinos fürdő, wc

Részvételi díj:
Blogszerzőknek és hozzátartozóiknak: 57.000 Ft/fő Új jelentkezőknek (akik nem blogszerzők) és hozzátartozóiknak: 62.000 Ft/fő

A részvételi díj tartalmazza:
a szállást, az idegenforgalmi adót, minden nap reggelit és vacsorát, a felolvasásokon való részvételt.

Ezen felül ingyen használható: kültéri medence, zárt parkoló, sportpálya, minigolf, grill terasz.

Továbbá: minden résztvevőnek egy térítésmentes alkalom a szaunában és yakuzziban.

Tarts velünk Te is!
Jelentkezésed várjuk a nyaritabor@irodalmiradio.hu ímélcímre 2018. március 15-ig.

További részletek képekkel, videókkal, programajánlókkal és leírásokkal weboldalunkon:
http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/nyari-tabor/

Üdvözlettel
Zsoldos Árpád és Adrienn
szerkesztők

Vissza


2018.01.22. 17:48

2018. 01. 20. Mini gyermektábor

A Baptista Központ Bácskossuthfalva szervezésében egynapos gyermektábor volt. A gyermekfoglalkozás programja:

10:00 - 10:15 Gyülekező, regisztráció, uzsi
10:15 - 10:30 Üdvözlés, ima, ének
10:00 - 11:30 Történet
11:30 - 12:30 Kézműveskedés
12:30 - 13:00 Helyrerakodás, kézmosás, fényképezkedés
13:00 - 13:30 Ebéd
13:30 - 14:20 Csoportjáték (kicsik), kiscsoportos beszélgetés (nagyok)
14:20 - 14:55 Ismétlés, matricaosztás
14:55 - 15:00 Záró ima, búcsúzás

Kep
Fotó: nzyang

Még több kép

Vissza


2018.01.22. 17:11

Kep
Szalóki Ági:

A magyar kultúra napján, Kölcsey Himnuszának születése napján arra gondolok, hogy a kultúra szóról sokaknak csak a szórakozás jut eszébe. Mozi, színház, zene, irodalom, képzőművészet, táncművészet...
Pedig a kultúra, a kulturáltság-kulturálatlanság mindenhol jelen van. Abban, ahogy sorba állunk, tülekedünk, abban, ahogy autóval közlekedünk, abban, ahogy tisztálkodunk vagy elhanyagoljuk magunkat, abban, ahogy adakozunk vagy undorodva elfordulunk, abban, ahogy a köztereinkhez, épületeinkhez, ahogy a természethez viszonyulunk, abban, ahogy táplálkozunk, abban, ahogy vásárolunk, abban, ahogy szavazunk, abban, ahogy tüntetünk, abban, ahogy facebook kommenteket írunk, abban, ahogy gyereket nevelünk, abban, ahogy szüleinkkel, nagyszüleinkkel bánunk, abban, ahogy kenőpénzt adunk,abban, ahogy szülünk, abban, ahogy beszélgetünk, abban, ahogy egy problémához közelítünk.......

Rajtunk múlik, hogy virágzó kertben vagy mocsárban élünk. Rajtunk múlik, hogy van-e belső igényünk kultúrára minden téren, minden pillanatban.


Forrás:
Szalóki Ági official

Vissza


2018.01.22. 14:21

    Kep

Vissza


2018.01.21. 19:59

Kep
Majláth Béla
Múltidézés

Amikor még az igazságszolgáltatás nem csupán jelképes jogszolgáltatás volt...
Egy zombori gyilkosság 199 évvel ezelőtti históriája


Néhai Muhi János helytörténésznek, és Demetrovics Simon Zombor város egykori tanácsnokának és helyettes kapitányának köszönhetően, betekintést nyerhetünk egy majd kétszáz éves bűneset részleteibe és a korabeli igazságszolgáltatás módszereibe…

1819. december 6-án reggel, a zombori régi sáncárokban összekaszabolt férfiholttestet találtak. Megállapították, hogy Korits Antal 27 éves városi napidíjas az áldozat. Több mint harminc késszúrással és több baltacsapással tették el láb alól. A vizsgálat kiderítette, hogy Koritsot Tamaskovits János mészároslegény gyilkolta meg 120 forint vérdíjért, az áldozat felesége, Varga Jozefa húszéves kikapós menyecske megbízásából. A csinos fiatalasszony nemcsak felbérelte a mészárost, hanem segített is férje összekaszabolásában. Amíg a mészáros késsel szurkálta, az asszony baltával ütlegelte az áldozatot.

Zombor város büntetőtanácsa halálra ítélte a gyilkosokat a következő súlyosbítással: A kivégzés pallossal hajtandó végre, lefejezésük előtt jobb karjuk tőből levágandó, Tamaskovits fejét karóba kell húzni, testét pedig kerékbe törni. A bűntény előkészítésében való részvételért fejvesztésre ítélték Pray Györgyöt és feleségét, Danelkovits Józsefre pedig bilinccsel, kényszermunkával és évenkénti 50 botütéssel súlyosbított kétévi börtönt szabott ki a bíróság. A legfelsőbb bíróság megváltoztatta az ítéletet azzal, hogy a két gyilkosra kimondta a halálos ítéletet, de minden súlyosbítás nélkül, a Pray házaspárt pedig halálbüntetés helyett öt-öt évi bilinccsel, kényszermunkával, hetenkénti kétnapos böjttel és félévenként 30 bot-és korbácsütéssel súlyosbított börtönbüntetésre ítélte.

A halálos ítéleteket 1821. január 2-án hajtották végre valóságos népünnepély keretében.

Az elítélteket kivezették a városháza előtti térre, ahol már hatalmas tömeg várakozott, Konyovics Dávid aljegyző felolvasta a latin nyelvű ítéletet, amelyet Markovics Ábrahám tanácsnok szláv nyelven megmagyarázott a népnek, majd a megtagadott kegyelem jelképeként a vádlottak feje felett kettétört egy-egy feketére festett pálcát. Az ítélet kihirdetése után „a vérontó pallosjog haladéktalan gyakorlásának jeléül” – mint a jelentés mondja – a városháza keleti kapuja feletti erkélyre kitűzték a vörös zászlót, a gyilkosokat pedig siralomházba vitték.

Két nap múlva a délelőtti órákban szánokra rakták az elítélteket és megalakult a kivégzési menet. Az élen Demetrovits Simon és Ambrozovics János alügyész, „a bosszúálló fiskus megszemélyesítője” lovagolt, utánuk a halálra ítéltek szánkói a lelkészekkel, oldalt kivont karddal 12 császári katona, majd a gyalogos és lovas polgárok megszámlálhatatlan serege. A menet a leglassúbb lépésben haladt át a városon a vesztőhely felé, ahol újból felolvasták az ítéletet latin és szláv nyelven, majd Demetrovits Simon „nyilvánosan és nagy hangon”nagy beszédet tartott a népnek a halálra ítéltek bűnéről és a bosszúálló igazságról. Ambrozovics magyar és német nyelven akart beszédet mondani, az összesereglett nép azonban már annyira türelmetlenül sürgette a kivégzés megkezdését, hogy beszédet nem lehetett megtartani. Cölöphöz erősített vörösre festett székhez erősítették az elítélteket, majd Grauszgruber pécsi hóhér „pallosának egyetlenegy, nyakszirtet érő szerencsés csapásával” levágta az elítéltek fejét és magasra emelve villogtatta véres pallosát, hogy a nézők megcsodálhassák ügyességét. A kivégzés megtörténte után még két „velős és hatásos intőbeszéddel szólottak a néphez”, végül „a bosszúálló fiskust ugyanazon az úton diadalmasan visszakísérték a pallosjogát gyakorló városba” – írja a jelentés.

Vissza


2018.01.19. 18:05

K. P. D.
2018. január 18., 11:31

Építkezés, nyári táborok, humanitárius munka

A bácskossuthfalvi székhelyű Baptista Missziós Központ tevékenységéről

A korábban megkezdett építkezés befejezését, sportpálya kialakítását, nyári táborok szervezését, a rászorulók megsegítését tartja elsődleges céljának a bácskossuthfalvi székhelyű Baptista Missziós Központ, a helyi és a pacséri gyülekezeti tevékenysége mellett. A világ számos pontjáról érkezett vendég volt kíváncsi tavaly is az ott folyó munkára és az itt élő emberek mindennapjaira – tudtuk meg Nyúl Zoltán lelkipásztortól.

Kep
A Bácskossuthfalvára látogató külföldi adományozók egy csoportja Nyúl Zoltán társaságában

– Egyebek mellett Belgiumból, Franciaországból, Németországból érkeztek testvérgyülekezetek képviselői, az USA-ból orvostanhallgatók értékes gyógyszeradományokkal látogattak el hozzánk. Egy magyarországi család közreműködésével zajlik a tűzifaakciónk, eddig nyolc alkalommal osztottunk ki a rászorulóknak kb. 100 köbméter fát. Rákos betegekhez jutottunk el gyógyszeradományokkal. A sajtóban rólunk is szóló írások nyomán nagyon sok mélyszegénységben élő család kérte a segítségünket. Örömmel töltött el bennünket az idei cipősdoboz-akciónk, amikor is a Szabadkán és a környező településeken összegyűlt 950 darab dobozzal, illetve a Magyarországi Baptista Szeretetszolgálat adományaként kapott 300 és a békéscsabai baptista[/wkepszov]
gyülekezet 500 dobozával bőségesen túlléptük a remélt ötszázat. Az idén Vajdaság 18 településén jártunk a gimnazistákkal, jövőre ennek a folytatása következik. Itt megjegyzem, hogy egyre több olyan iskolában és településen járunk, ahol megdöbbentően kevés a gyerek. Fénypontként éljük meg, hogy bácskossuthfalvi gyülekezetünk ifjú tagjai több szétesőben levő család mintegy 10 gyermekét felkarolták, délutánonként várjuk őket frissen mosott ruhával, étellel, jó szóval. Fiataljaink felvették a kapcsolatot az iskolapedagógussal, és igyekeznek a házi feladatok elvégzésében is segítséget nyújtani. Azt tapasztaljuk, hogy a gyerekeket hosszú és nem kevés energiát, leleményt igénylő folyamat a nehéz helyzetből kiemelni – mutatott rá a lelkipásztor.

A bácskossuthfalvi székhelyű missziós központ egy a magyar kultúrtörténet számára is érdekes helyen, az Ungár-házban – Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival című regény történetének helyszínén – vert gyökeret immár több mint 10 éve. Az akkor megálmodott tervek mára kezdenek valóra válni.

– Az alapvető elgondolásunk az volt, hogy egy nagy találkozóhely legyen a székházunk. A gyülekezeti tagok és a szélrózsa minden irányából érkezett önkénteseink közreműködésével sikerült kétszintesre alakítanunk és letetőznünk az újonnan épített konyhát. A továbbiakban várjuk a pályázati kiírásokat, amik meghatározzák majd a helyiségek berendezését jelentő következő lépéseket. A modern, akár több száz személy étkeztetésére alkalmas helyiségeket nemcsak a nyári táboraink alkalmával szeretnénk használni, hanem a faluban és a környéken zajló szélesebb társadalmi vérkeringésnek szeretnénk a részesei lenni. A tűzpróbánk a nyáron volt a Durindó és a Gyöngyösbokréta alkalmával, amikor a faluban a három ételosztó hely egyik pontja voltunk mi, és egy nagyszerű csapatnak köszönhetően sikerült egy-egy nap 750 személyt jóllakatni – számolt be Nyúl Zoltán.

Nyúl Zoltán lelkipásztor történész is, és célként tűzte ki Bácskossuthfalván és Pacséron a még fellelhető zsidó tárgyi és eszmei emlékek felkutatását és összegyűjtését, ezzel kapcsolatban várja a polgárok jelentkezését. Illetve még az idén szeretné rendbe tenni a zsidó temető gazzal benőtt részét, ebben szintén számít a falubeliek közreműködésére.

Forrás:
Magyar Szó

Vissza


2018.01.18. 13:43

Kep
Péter László festőművész írása

TOLLRAJZ

Sodr(ód)ások


Kep
„Új időkhöz újabb képletek szükségeltetnek.”
(Sinkovits Péter: Rokonságban

Az a nemzet, amely nem tudja reprodukálni magát, lehúzhatja a rolót. Az a művészet, amelyik tartalmilag üres, elvész. Az a művésztelep, amelyik egyszerűen lecseréli, vagy kiszámíthatatlanul váltogatja, idő után már nem is tudja megtartani a tagságát, elhanyagolttá válik, besül. Az a művész, akinek határozott céljai elfogyóban vannak, maga is elfogy…)[/wkepszov]


ERÓZIÓ VAGY MEGMARADÁS

Ha a háború vérebeinek lett volna idejük a még vitális, termékeny, bennünket jól szolgáló, életben tartó és értékeket termő rendezvények kiiktatására is, akkor még ínségesebb időszak következett volna be. De akkoriban más, nagynemzeti törekvésekkel megfertőződött, tragikus leszámolási és átrendezési tervekkel foglalta le magát a széthullás peremére
sodródó ország.

Megannyi új képlet, és mind az elfogyás negatívumával
küszködik…

A kilencvenes évek elején kezdődött el a fájdalmasan gyors művésztelepi lemorzsolódások időszaka. Nem csak azért, mert az idősebb művésznemzedék fogyni kezdett. A nemzedékváltás mindenkor természetes folyamat volt. Mély árnyékot vetett azonban ránk a hirtelen, kényszerű, eszeveszett elvándorlásokból eredő foghíjasság. Természetesen elsősorban a művésztelep gyors erodálódását láttuk meg elsőként, holott sokkal nagyobb volt a baj: a déli nemzetrészünk veszélyeztetettségéről volt szó. Ami végzetes is lehetett volna a számunkra. Ekkortájt írta meg Koncz István kanizsai költőnk nyers jóslatként a Háború lesz című versét. Tari István pedig ellenkölteményét, Nem lesz háború címen. Háború mégis lett, és nem csak a lelkünkben. Ám sokkoló/roncsoló hatással volt nemcsak az ország népeire, hanem nyomasztó természetességgel a művészetekre, a szellemi műhelyekre: így a művésztelepeinkre is.

Vidékünk hihetetlen gyorsasággal néptelenedett el. Némely művésztelepünk nagy lelombozódásoknak volt kitéve. Sok év távlatából mégis azt láthatjuk, hogy a nagy szétrajzások következtében többségében megmaradtak. Nem tudni, hogy a Jóisten intézte-e ezt így, vagy inkább azoknak az Ács Józsefhez hasonlóan gondolkodó, a szervezett egység erejében kiutat találó művésztelepi vezetőknek volt köszönhető, akik a feladásokat lehetetlennek tartották és zsigerből elutasították. Voltak közöttük régiek és újak. A művésztelepek továbbélési kilátásai ugyanis javarészt a tagság nem természetes ritkulása és az erősen csökkenő anyagi támogatottság miatt roppantak meg. Minden rosszban van valami, ami jó. Vagyis azzá minősül egy idő után.

Szerencsénk, hogy keménykötésű szervezőink és művészeink vannak, akik fontosnak tartották, tartják a művésztelepeink megőrzését. Közülük néhányan a gondokkal teli időszakban túlfeszített munkájukkal próbálták a hiátusokat elfedni. Egyesek művésztelepi vezetőként frontális harcot vívnak a megmaradásért, mások a háttérből hatékonyan segítették a szervezést. Így vagyunk a néhai és mai közismert, vagy „csakcsupán” a háttérből gondos meghatározó figuráinkkal: a Hevér Jánosokkal, Novák Mihályokkal, Zsáki Istvánokkal, Mezei Erzsébetekkel, Léphaft Pálokkal, Csorba Bélákkal, Ádám Istvánokkal, Hevér Gáborokkal (a sor folytatható)… mindazokkal, akik a kilátástalannak tűnő helyzetben is hittel tették a dolgukat.

A MUSTÁRMAG EREJE

Ha van egy mustármagnyi hitünk, azzal már hatalmas dolgokat vihetünk véghez. A megmaradás egyik legszebb vajdasági példája volt a temeriniek kilencvenes évekbeli, majd az ezredforduló utáni összefogása. Példaértékű volt a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor (TAKT), ezt az ifjúsági művésztelepet ekkoriban egymás után két csapás is érte. Előbb a sorozatban elvándorló fiatal művészek miatt csúszott válságba. Ekkor mentőötletként az oszlopos tagság helyébe gyors utánpótlásként egy egész, általános és középiskolásokból álló csapatot léptettek. Kihasználva azt, hogy néhány fiatal képzőművészünk még otthon maradt, és hajlandó is volt foglalkozni velük. Ideiglenesen pótolták ezek a tehetséges gyerekek a katonai önkéntesség elől elmenekült fiatal művésznemzedéket. És lám, vannak közülük, akik az óta művészeti pályára léptek…

    Kep

1990-től 2001-ig Hevér János elnöklő művésztelep-szervező irányította a TAKT Polgári Egyesületként elhíresült fundust. A Túlabarai Ifjúsági Tábor ismét válságos helyzetbe került, egyrészt, mert a háború után már „regenerálódott” oszlopos tagság egy sajnálatos, félreértéseken alapuló vita után 2001-ben elpártolt a művészteleptől. Másrészt, Hevér János ekkor már nagybeteg volt, és ez év október 23-án távozott is közülünk. Szervezőmunkáját a temerini TAKT polgári egyesülést vezető értelmiségiek vették át. 2002-ben a már előző évben is vendég, Svédországban élő Csikós Tibor festőművészt kérték fel, aki gyakorlott művészeti vezetőként irányította az immár gyér látogatottságú művésztelepen zajló munkát. Szakmai irányításával a művésztelepet ez évben egy külföldről hívó szóra hazalátogató, szívvel-lélekkel dolgozó képzőművészünk mentette a bajtól…

MUSZÁJ-HERKULESEK KORA

…átmenetileg, hiszen 2003-ra a helyzet olyannyira rosszabbodott, hogy Temerinben a magyar vezetésű önkormányzat megbuktatásával a községi támogatások elapadtak. A TAKT egy évre rá a tetszhalál-állapotot mégis átvészelte. Erős árnyszervezetének kevés pénzzel és – mint oly sokszor – a temerini lakosság (kisiparosok, kiskereskedők, helyi földművesek) segítségével sikerült újra életképessé tennie az ifjúsági művésztelepet. Az immár Ádám István vezette tíztagú szakmai bizottság jelenleg is sokrétű munkát fejt ki: szervez, hagyományőrzéssel foglalkozik, helytörténeti és egyéb nyomtatott kiadványokat jelentet meg, előadásokat és zenei, népzenei hangversenyeket, hagyományápoló programokat valósít meg, képzőművészeti és hagyományőrző szakosztályt működtet. A telephelyüket kiváló érzékkel választották meg, évekig tartó szívós munkával állították helyre az egykori Matuska-féle családi házat, melyet temerini tájháznak rendeztek be.

A TAKT 2003 óta természetes fenntartója az állandó néprajzi kiállításként és hagyományőrző rendezvényházként működő temerini tájháznak. 2016-ban például itt 27 előadás, könyvbemutató, tanácskozás, kiállítás, táncház, tábor és hangverseny valósult meg. A temeriniek gyakran igénylik a helytörténeti és a néprajzi előadásokat. De a csoportos vagy egyéni látogatói rendre megtekintik a tájház kertjében mára teljesen felépített, Móricz Károly (Boy) által megtervezett TAKT Alkotóház kiállításait is. A Prosperitati Alapítvány jóvoltából 2016-ban befejezték az udvar mélyén épített műtermes-kiállítóhelyiséges TAKT Alkotóházat, ezzel sikerült valóra váltani egy régen megálmodott nagy közös tervet. A TAKT szervezete élén jelenleg is kilenctagú az elnökség tevékenykedik: Ádám István (elnök), Jánosi László (alelnök), Balogh Sándor, Csorba Béla, Papp B. Ferenc, Móricz Károly, Utcai Dávid, Magyar Attila és Oláh László. Alaposan átgondolt, biztonságos elgondolásuk egyedülálló a Délvidéken.

Délvidéki művésztelepeink zöme az elmúlt negyed évszázadban olykor tartaléklángon, olykor jobb támogatottságot élvezve működik. Majd két évtizede azonban az Ady Endre által vizionált muszáj-Herkulesek korát éljük.

Vissza


2018.01.18. 11:15

    Kep

Vissza


2018.01.17. 22:36

Kep

IV. Kisüsti verseny és I. Kocsonya Fesztivál
2018. január 27., 12:00–21:00

Bácskossuthfalván 2018-ban ismét megrendezik a pálinka mustrát. A benevezéseket 2018. január 19-ig várjuk, ezúttal több helyszínen lesz lehetőség a mintákat leadni:
- Bácskossuthfalván a helyi közösségben (Pacséri út 2.) munkanapokon 7.00-14.00 óráig Gogolyák Gabriellánál (063-173-83-61)
-Topolyán a Turisztikai irodában (Fő utca 12.) munkanapokon 8.00-14.00 óráig Lovra Balázsnál (711-020)
-Temerinbe a Kertbarátkör irodájában (Népfront utca 82.) munkanapokon 9.00-12.00 óráig (063-577-705)
-Zentán a Gazdakör irodájában (Dózsa György utca 34.) munkanapokon 8.00-13.00 óráig (024-817-008)
-Zomborban Budai Istvánnál, Petra Drapšina utca 16, telefon 063-779-35-76
-Palicson, Sinka Ferencnél, Boško Buha utca 9. telefon 024/754-979
-Szegeden Németh Józsefnél, Hattyasi Szivattyútelep, telefon +36 30-206-70-84

Benevezési díj fél liter pálinka és 200 dinár fajtánként. A mintát tartalmazó üvegen levő címkén fel kell tüntetni a nevet, a pálinka fajtáját (vegyes pálinka esetében, hogy milyen gyümölcsökből készült), az évjáratot és a helységet. A zsűri (nem falubeliekből álló) január 26-án véleményezi a leadott pálinka mintákat. Január 27-én 13.00 órakor kerül sor a Fesztivál megnyitójára, az ünnepélyes díjkiosztóra pedig 16.00 órakor az ECHO Gyermek és Ifjúsági Rendezvényközpontban. A Fesztivál legjobb pálinkája és a Falu legjobb pálinkája értékes díjat kap: Két fő részére két éjszakás wellness hétvégét Egerben a Szent István hotelben. A legtöbb pálinkával versenyzők között is egy különdíjat osztunk ki, amit az a termelő kap, aki a legtöbb érmes pálinkát hozza: Két fő részére két éjszakás hétvége Magyarországon.

A díjkiosztó ünnepséget kultúrműsor színesíti majd és újdonság lesz az I. Kocsonya Fesztivál. Várjuk a jelentkezőket, akik a pálinka mellett kocsonyával is beneveznek. Négy kategóriában lehet benevezni: 1. Hagyományos bácskossuthfalvi kocsonya 2. Hagyományos kocsonya (sertés húsból), 3. Kocsonya különlegességek (halkocsonya, báránykocsonya, borjúkocsonya, pulykakocsonya, szárnyas belsőség kocsonya).4. Étel-ital harmónia (kocsonya és pálinka). A kocsonyákat zsűriztetésre január 26-án délután 17.00-19.00 óra között, illetve január 27-én reggel 8.00-9.00 óra között lehet leadni az ECHO Gyermek és Ifjúsági Rendezvényközpontban. Egységtálakban lehet leadni a kocsonyamintákat (fajtánként tíz egységtállal kell hozni a zsűrinek) és ezeket az egységtálakat a Helyi közösségben lehet átvenni Gogolyák Gabriellánál 2018. január 8-tól munkanapokon 7.00-14.00 óráig

Zsűrizési szempontok:
1. Étel külső megjelenése
2. A kocsonya színe, illata, állaga
3. Íz világa, aromája
4. Fűszerezése a fajtára utaló jegyek
5. Ha van pálinka is hozzá akkor az összekóstolást is elvégzi a zsűri (kocsonyát a pálinkával)
A kocsonyánál három díjat oszt ki a szakmai zsűri: A legjobb hagyományos kocsonya, a legjobb kocsonya különlegesség és a legharmonikusabb étel-ital. Ezen a verseny is értékes díjakat osztunk ki, hasonlóképpen mint a pálinkaversenyen.

A rendezvény szervezői a Rizling Egyesület és az Ady Endre Művelődési Központ.
Bővebb információ: 741-127 vagy 063-173-83-61 Gogolyák Gabriellánál vagy 063-683-761 Fábrik Attilánál.

Vissza


2018.01.17. 22:17

Kep

4. Rakijada i 1. Pihtijada

27. 01. 218. - 12:00–21:00

U St. Moravici 2018.godine će se ponovo organizovati degustacija rakije.

Prijave čekamo do 19. januara 2018.godine. Uzorci će moći da se predaju na više mesta:

Stara Moravica – Mesna zajednica (Pačirski put 2.), radnim danima od 7-14h kod Gogoljak Gabriele (063/173-83-61)
Bačka Topola – Turistička organizacija, radnim danima od 8-14h, Lovra Balaž (024/711-020)
Temerin – Društvo ljubitelja bašte, radnim danima od 9-12h, Ulica Narodnog fronta 82. (063/577-705)
Senta – Udruženje poljoprivrednika „Gazdakor“, radnim danima 9-12h, Doža Đerđa 34. (024/817-008)
Sombor, kod Budai Stevana, Petra Drapšina 16. (063/779-3576)
Palić, kod Šinka Ferenca, ul. Boška Buhe 9. (024/754-979)
Segedin, kod Jožef Nemeta (+36 30 2067084)

Za prijavu je potrebno pola litre rakije i 200 dinara po uzorku.

Na uzorcima je obavezno naglasiti ime i prezime kao i vrstu rakije (ako je mešana rakija od kojih vrsta voća je...), godinu i mesto.

Žiri (koji nije sačinjen od lokalnih članova) će 26. januara da ocenjuje predate uzorke rakije. Svečano otvaranje festivala će se održati 27. januara u 13.00 časova, a svečana dodela nagrada u 16.00 časova (Dečji i omladinski organizacioni centar „Echo“).

Najbolja festivalska rakija i najbolja seoska rakija dobija vredne nagrade: dve glavne nagrade – dva vikend noćenja u Eger-u, hotelu Sv. Ištvan. Onaj učesnik koji bude imao najviše dodeljenih medalja za svoje uzorke rakije dobija posebnu nagradu.

Proslavu dodele nagrade takođe čini i kulturni program.

Prvi put ćemo organizovati i Pihtijadu Očekujemo prijave i svih onih koji će pored rakije da se prijave i sa pihtijama, koje je moguće u 4 kategorije:
-tradicionalna moravička pihtija
-tradicionalna pihtija (sa svinjskim mesom)
- posebna pihtija (od jagnjećeg, jarećeg, ribljeg, ćurećeg mesa...)
- harmonija jela i pića (pihtija + rakija)

Pihtije se mogu predati na žiriranje 26. januara posle podne od 17-19 časova i 27. januara ujutro od 8.00 do 9.00 časova u Dečji i omladinski centar „Echo“.

Uzorci pihtije se mogu predati u istovetnim činijama (od svake vrste pihtije treba predati 10 uzoraka) i te činije se mogu preuzeti od 8. januara 2018. god. u Mesnoj zajednici kod Gogoljak Gabriele, radnim danima od 7-14h.

Žiri ocenjuje:
Izgled hrane
Boju pihtije, miris i sastav
Ukus i aromu
Začinjenost

Ako je i rakija uz pihtiju onda sve zajedno jedno sa drugim

Kod pihtija stručni žiri deli tri nagrade:
-najbolja tradicionalna pihtija
-najbolja posebna pihtija
-najharmoničnija pihtija

Organizatori: Udruženje „Rizling“ i Kulturni centar „Adi Endre“
Više informacija na 024/741-127 ili 063/173-8361 kod Gogoljak Gabriele, kao i na 063/683-761 kod Fabrik Atile.

Vissza


2018.01.16. 18:19

    Kep

Nyilvános · Dj Maxy és Amadeus Cafe szervezésében

2018. január 27., 20:00–2:00
Amadeus Cafe
Bajsanski Put 3, 24340 Bácskossuthfalva

Vissza


2018.01.16. 18:11

    Kep

Đorđe Balašević koncert u Novom Sadu, SPC Vojvodina, 19. 01. 2018.

Jegyek - Ulaznice za koncert http://gigstix.com/balasevic-novisad-2018

Vissza


2018.01.15. 21:22

Kep
Majláth Béla:

A GYERMEKSPORT ŐRZŐI
Topolyai kispályás labdarúgótorna győztesei HOLDING HANDS - OTTHON BÁCSKOSSUTHFALVA

Победници на Турниру у Бачкој Тополи у малом фудбалу "ЧУВАРИ ДЕЧИЈЕГ СПОРТА" су "HOLDING HANDS - OТТHОN" СТАРА МОРАВИЦА

Kep Kep

Vissza


2018.01.10. 18:55

    Kep

DJ Noyz ► Amadeus Café

Nyilvános · Amadeus Cafe és DJ.Noyz Official (SRB) szervezésében

2018. január 13., 20:00–január 14., 2:00

Hahóóó Moravica! :)

Utoljára évekkel ezelőtt jártam nálatok, de azok az évek mindig a legkedvesebbek lesznek számomra, hiszen 8 évig voltam az Echo rezidense! Sokan azóta felnőttek, sokan elköltöztek, van aki hazajött, és aki itthon van, bizony jöjjön el az Amadeusba szombaton, mert nem csak felidézzük a régi időket, de az újabb, trendi zenékből is hozok nektek! :) Korosztálytól függetlenül, gyertek hogy végre újra együtt bulizzunk, koccintsunk, legyen egy jó esténk, hiszen megérdemeljük! :)

Addig csekkoljátok az Instagram oldalam, bátran kövessetek be:
www.instagram.com/noyzdeejay

Vissza


2018.01.10. 18:35

    Kep

Vissza


2018.01.10. 18:30

Tanítót is hoztak magukkal
2009. október 19., 17:25

334 kun és jász család érkezett Omorovica pusztára -- Első dolguk volt templomot
majd iskolát építeni • Habár II. József császár utasítása szerint már a távozási engedély kiadásának évében el kellett volna hagyniuk Nagykunságot, erre csak a következő év tavaszán, 1786-ban József-napkor került sor. Hosszadalmas előkészületek előzték meg a kunok kivándorlását. Az ingatlanoktól való megszabadulás, a csereberélések, az adósságok rendezése és a hosszú útra való felkészülés mind késleltették az indulást. Meg aztán tél idején nem volt tanácsos útra kelni a sok gyerekkel és a nagyszámú jószággal. ĺgy megvárták, hogy kitavaszodjon, és a bácskai legelőkön már zsenge fű várja a jószágot. Az ómoravicai pusztára 334 református kun és jász család érkezett. Legtöbben Karcagról, Kunmadarasról és Jászkisérről jöttek, 1700 fő érkezett Bácskába. Lévén a kunok kifejezetten patriarchális népség, a nyilvántartásokba csak a családfő férfiak neve került be. Csak következtetni tudunk arra, hogy a családtagok száma átlagosan öt személyt tett ki. A feljegyzésekből láthatjuk a nagyszámú jószág átköltözését is. Csak Kunmadarasról a 497 fő mellett 78 ökör, 311 marha, 224 hámos ló, 21 heverő ló, 264 juh és 190 sertés érkezett. Azt, hogy a kunok megvetették a lábukat a Telecskai-dombokon, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a betelepülés után 10 évvel már 2595 fő volt Ómoravicán. Ennek a jelentős szaporulatnak csak a fele volt újszülött, a másik felét pedig későbbi bevándorlók képezték. Az új települések (Pacsér, Bácsfeketehegy és Piros) kifejezetten vonzóak voltak a későbbi bevándorlók számára. A sok csapás ellenére a hit és a bizakodás mindig erősebb volt. Az elmúlt két évszázadban volt himlő, kolera, árvíz, szárazság, marhavész, háború. Ennek ellenére a XIX. század végén (1900 körül) már 6300 lakosa volt a falunak.

Az első évben csak 11-en születtek, a másodikban 82-en, a harmadikban pedig 103-an. A csúcs 1852-ben volt, amikor is 249 csecsemő született. Az első újszülöttek Beke János és Nagy Sára voltak. Az első házasságot Borsos Mihály és Bursi Sára kötötték. A többször is kimért határ 19 467 kisholdat, azaz 209,5 telket tett ki. Mindezt szántó, kaszáló és közlegelő címén osztották szét az akkor még szabad kincstári jobbágyoknak. A szomszédos helységekhez hasonlóan itt is három kalkaturába sorolták a földeket. Az egyik őszi növényekkel, a másik tavasziakkal volt bevetve. A harmadik mindig pihentetve volt, és ez állandó körforgásban állt. Szőlő is volt bőven telepítve a filoxéra vész megjelenése előtt. Több mint 400 holdon szőlészkedtek. A tengerit és a krumplit 220 évvel ezelőtt még a németek termesztették.

Az ómoravicai puszta betelepítésekor a kunok a közösségi élet megszervezéséről is gondoskodtak. Első tanítómesterük a nagykőrösi Daru István, prédikátoruk pedig Halasi Gózon József volt. Nótáriust is választottak. Az első iskola a völgyben, a későbbi Boza- iskola helyén épült. Vert falú és nádfedeles volt. A második leányiskola volt (Kerekes), a harmadik pedig fiúiskola (Facsar). A református templomot is elkezdték ugyan építeni, de ez csak az 1788. év végére készült el. Karácsonykor volt a templomszentelő. Az új település legnagyobb épülete volt ez, de vályogból készült, és kezdetben nem volt tornya. A faanyagot Komáromból hozták. Az épület nagysága 15 X 6 öl volt. Vidéki sárművesek vezették az építkezést. Ez a templom volt a mai Bácska első református temploma. Jóval később, 1811-ben 125 000 téglát égettek a kőtorony felépítéséhez, majd 1815-ben gomb is kerül a torony hegyébe. A templomot 1822-ben és 1851-ben újították fel és bővítették. A harangok beszerzése 1787-től kezdődött. Először három tonnás, majd öt, és 1830-ban tíztonnás harangot vettek.

A császár ígérte könnyítések érvényessége gyorsan lejárt. A hároméves adómentességet sikerült ugyan egy évvel meghosszabbítani, de csak azért, mert a nagy elszántság ellenére az első évben a bevándorló kunok csak a házaikat tudták felépíteni. A termőföldek felhántolására már nem jutott idő, tehát a földek nem jövedelmeztek, és nem is lett volna miből adóztatni. ĺgy az adómentesség 1787–1790-ig elhúzódott. Ekkor még nem voltak földbirtokosai Ómoravicának. A későbbi évtizedeket meghatározó tulajdonosok csak 1801-től jelentek meg: ezek a Vojnits, Piukovics, Szalmássy, Tomcsányi és Heinrich (később Imrédy) családok voltak. A kun jobbágyokból földesúri jobbágyok lettek. A földesurak katolikus vallásúak voltak, és érkezésükkel ilyen vallású béresek, cselédek és iparosok is betelepültek. 1803-ban még csak 24 fő, százöt évvel később (1908) már 1078 katolikus volt. A katolikus vallású birtokosok megértőek és olykor segítőkészek is voltak a református „őslakosokkal” szemben.

Már 1810-ben katolikus templom is épült, Vojnits Antal helybeli földesúr a Kalocsai Érsekséghez fordul támogatásért, amit meg is kapott. Az egyház is létrejött, plébánost is találtak Honkó András személyében. Az első katolikus templom 28,5 méter hosszú és 12,5 méter széles zsindelyes tetejű épület volt, később bádogtetősre alakították. 1844-ben a felújítására is sor került. A templom mögött parókia és egy kisebb iskola is működött. Később a mai művésztelep helyére került a katolikus iskola (Kovacsics-ház). Később zsidó, szerb, bunyevác és más nemzetiségű lakosok is települtek ide. Az izraelitáknak is saját templomuk, iskolájuk és temetőjük volt. Üldözések, erőszakos kitelepítések és kegyetlen háború áldozatává váltak, a második világháború végéig szinte teljesen kivesztek.

A XIX. század elejétől a jobbágyok helyzete is megváltozott. Kötelességeik és jogaik a kilencpontos Urbáriumban voltak részletesen leírva. Így az egész telkes gazda a földesúrnak köteles volt minden héten egy napot két marhával és a saját szekerével neki dolgozni, azaz 52 napot évente. Ha nem volt igavonó állata, akkor kétszer annyit, 104 napot kellett dolgoznia. A kisebb gazdák arányosan kevesebbet dolgoztak. A jobbágynak évi egy hosszú fuvarozást is kellett vállalnia. A zselléreknek egy forint adót kellett fizetni a földesúrnak. Az egész telkes gazda köteles volt két csirkét, két kappant, tizenkét tojást és egy icce vajat is adni. A kilencedet a jószág évi szaporulatból kellett adni: borjú, bárány, gida... A termelt bor és pálinka is meg volt adóztatva kilenced formájában. A vendéglő és a mészárszék jövedelme is a földesúré volt. Két pont a kijáró büntetésekről rendelkezett (pálcázás, botozás, korbácsolás).

Még ez sem volt a kínok kínja. Az új földesurak újból mérték a falu határát. Mint később kiderült, a 12 kvadrátos kisholdak helyett csak 10 kvadrátos holdanként mérték a jobbágyok kaszálóit, és így – urasági birtoknak nevezve – közönséges csalással 3600 holdat elvettek tőlük. 1817-ben soha nem látott úrbéri per veszi kezdetét. Az első ítéletet 1824-ben, a másodikat 1829-ben hozták. A második után már 764 holdat visszaadtak a jobbágyoknak. Nagy volt az elégedetlenség. Király János helybéli jobbágy nagyon hangoskodott követeléseivel, és ötven botütést kapott. A deresre húzás nem bizonyult eléggé hatásosnak a kun jobbágyok esetében. Még mindig csak részben sikerül az igazságot kierőszakolni.

Az elégedetlenkedők Táncsics Mihállyal, az ismert íróval, politikussal és forradalmárral is tartották a kapcsolatot. Ő 1831–1832-ben Ómoravicán élt, és mint nevelő, oktató dolgozott Szalmássyéknál. Itt írta meg első könyvét is. Táncsics később országgyűlési képviselő lett. Kossuth Lajos közeli munkatársaként nagy érdemei voltak a ̓48-as forradalomban. A bácskai kun jobbágyok még jól emlékeztek a 15 évvel azelőtt Ómoravicán élő Táncsicsra. Többször is levéllel fordultak hozzá. „Hajja kend, Táncsics!”– így kezdték leveleiket. A nagyméretű pereskedés 31 évig, a magyar forradalom kezdetéig, 1848-ig tartott, és a jobbágyok javára dőlt el. A XIX. század második felében gyors fejlődésnek indul Ómoravica. A közösségi élet mind tartalmasabb lett. Olvasókör, Bibliakör, dalárda alakult, tűzoltó- és iparos egyesület is létesül. A gazdasági fejlődés jelei is látszottak: Bajmok és Topolya felé vezető utak kikövezése, a Cservenka–Ómoravica–Szabadka vasútvonal építése, malom, téglagyár, díványkészítő üzem, ostornyél üzem, takarékszövetkezet... Egy 1886-ban készült minisztériumi térképen Ómoravica mint mezőváros van feltüntetve.

Ma már túlzás lenne azt állítani, hogy Bácskossuthfalva, Bácsfeketehegy, Pacsér és Piros tiszta kun település, a népek jöttek-mentek és keveredtek. Tény viszont az., hogy ezek a települések megmaradtak, erősödtek. Sok ismerős családi nevet találunk még ma is az elvándoroltak listáján. Lakosaik megőrizték vallásukat, szokásaikat, identitásukat és a nagykunsági városokkal testvértelepülésként élénk kapcsolataik vannak. Bácskossuthfalva utcákat nevezett el Karcag, Kunmadaras és Jászkisér tiszteletére, így tisztelgett az ősök emléke előtt. Örök rejtély marad azonban számunkra, mi lett volna a kunokkal, hol és hogyan élnének, ha Dzsingisz kán unokája, Batu kán 770 évvel ezelőtt nem győzi le Kötöny kán vezette kun sereget, ha IV. Béla magyar király nem fogadja be őket, és ha II. József osztrák–magyar császár 225 évvel ezelőtt nem engedélyezi a református kunok Bácskába való vándorlását. – GULYÁS László

Forrás:
(Magyar Szó, 2009. október 17.)

Vissza


2018.01.10. 18:00

    Kep

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl…

Mesélünk, és amit hallunk a „Hol volt, holnem volt” elhangzásának pillanatától az „Igaz volt, mese volt, aki hallgatta, azé volt” utolsó szaváig a képzelet világába emeli hallgatóját. A mese úgy igaz, ahogy a képzelet igaz. Mesélünk és találkozunk a keresztutaknál…
2018. január 11-én várjuk azokat a játékra nyitott felnőtteket, szülőket, nagyszülőket, pedagógusokat, akik szívesen megállnának annál a kereszteződésnél, ahol találkozik időben a most és az egyszer volt.

Mesélünk és találkozunk egy lélegzetvétel, egy maroknyi varázslat erejéig. Aki nem hiszi, járjon utána!

A program jelentkezéshez kötött: kanc.zamlade.ka@gmail.com
Maximum létszám: 20 fő

A foglalkozás egy három alkalmas programsorozat első része.

Játékvezetők: Fehér Anikó gyógypedagógus / logopédus és Mácsai Mónika óvónő, drámajátékvezető – mindketten a gyermek-személyiségfejlesztés módszereinek alkalmazói.

A részvétel ingyenes!
Gyermekbarát

Vissza


2018.01.09. 11:04

    Kep

Vissza


2018.01.03. 19:53

Kep
Péter László festőművész írása

Minden egész eltörött
Filozofálgató, művésztelepi kisnapló
3.


Kep

A MŰVÉSZ-FORRADALMÁR

Jeles napunk november 14-e, Ács József (1914–1990) festőművész születésnapja. Tiszteletére ezt a napot javasolta a Magyar Nemzeti Tanács kulturális bizottsága a vajdasági magyar képzőművészet napjának ünnepévé. Az erről szóló döntést 2013-ban a Magyar Nemzeti Tanács hozta meg a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a zentai Városi Múzeum és a Topolyai Művésztelep összehangolt kezdeményezésére.

Rendkívül sokoldalú forradalmár alkotónk volt Ács József festőművész, kritikus, pedagógus és művésztelep-szervező. A művészetében való szüntelen keresés és a folyamatos megújulásra való készség és képesség jellemezték. Módfelett érdekelték a világ művészeti aktualitásai, így az alkotói opusán át korának a legújabb művészeti jelenségeit is képes volt importálni a vajdasági művészetbe. Művészeti törekvéseiben időről időre robbantott, újított. A Konjovićnak, Nikolajevićnek, Trumićnak és másoknak köszönhetően divatossá vált bácskai tájexpresszionizmus mellett munkásságában hamarosan megjelentek a geometriai és lírai absztrakció, az op-art, a neorealizmus, a konceptuális művészet, majd a posztmodern hazai adaptációi. Jelenségeit nemcsak elénk tárta, hanem korszerűsíteni igyekezett, időszerűbbé szerette volna tenni őket. Legerőteljesebben a hetvenes és nyolcvanas években, amikor az őt rendkívül izgató, művészszemmel látott aktuális hazai társadalmi/gazdasági és képzőművészeti kérdések irányába fordult. Kimutatható ezzel, hogy Ács való(já)ban a mindenkor csellengésekre hajlamos regionális művészek/művészetek időszerűsítését sürgető világi felzárkóztatást érezte a legfontosabb feladatának. Művészetében mérföldköveket hódított, szívós szervező-irányító munkájával nagyszerű sikereket ért el.

A kortárs művészeteket taglaló kritikusi tevékenységével is jeleskedett, mellyel egyben „ismereti” hiányosságokat is pótolt. Az oktatói-pedagógusi tevékenységének egyik legsikeresebb formája azonban nem az iskolákban, hanem a Magyar Szó napilap hasábjain nyilvánult meg. Ebben ugyanis a képzőművészet iránt komolyan érdeklődő fi atalok útjait egyengette kitartóan. A Képzőművészeti Levelező Iskola című folytatásos tárcájában a hetvenes évek elejétől 1980–82-ig sok művészpalántának nyújtott folyamatos bemutatkozási lehetőséget és érdemük, fejlődésük szerinti jelenlétet, kitágítva eszmélő művészöntudatukat, és előkészítve őket az új nemzedékek harcára, a vajdasági magyar képzőművészeti életre.

DIÓHÉJBAN

Köztudottan elsősorban Ács kiállásának, vállalkozói merészségének és szervezési készségének köszönhetően jól működő művésztelepek jöttek létre a Vajdaságban. Így az elsők és legjelentősebbek, a zentai 1952-ben, a topolyai 1953-ban, az óbecsei 1954ben stb. E művésztelepeket szervező vállalásainak köszönhetően számos vajdasági képzőművészeti közgyűjtemény jött létre. A trianoni határrevíziót megélő század eleji művészeink is a csoportokba verődés szellemerősítő tényezőjével számoltak, amikor művészeti (szabad)iskolákat vagy művészkolóniákat próbáltak szervezni.

Ács stratégiája körültekintő és megfontolt, forradalmian új volt, ám tudjuk, hogy csupán folytatta az egykor megkezdett munkát. Hiszen a századfordulón is léteztek már igen szép számmal művésztelepek, amelyek egykor nagy hatással voltak az összmagyar művészet fejlődésére (is). Ám igen hamar felismerte a gondozatlanságból eredő erodálódás és az elposványosodás veszélyeit, így Ács a második világháború utáni Vajdaságban akart e gondokra hatékony ellenszert találni. Szerteágazó tevékenységében a jugoszláv szellemiségű multikulturális környezetben törekvése bevallatlanul is egyetlen nagy célt szolgált: bármilyen körülmények között szervezett alakulatokban kívánta szerepeltetni a vajdasági magyar képzőművészeinket. Bizonyára jól tudta, hogy a közösségi erőnlétünk feltétele a megmaradásunknak.

ÚJJÁSZERVEZÉSEK

A második világháború utáni művésztelepi mozgalom a jugoszláviai, részben magyarok lakta Vajdaságban kezdődött el az 1950-es évek elején. Ez a szimpózium jellegű mozgalom az 1960as, 1970-es években teljesedett ki, és a részt vevő képzőművészek nagy hányada magyar nemzetiségű volt.

Mint tudjuk, elsőként a Zentai Művésztelep alakult meg 1952ben. Ács József mellett alapítója és fedezeti szervezője a zentai múzeum igazgatója, Tripolsky Géza volt. Hosszú ideig kötetlen, de a társadalmi elvárásoknak is eleget tevő volt a művésztelepi munkálkodás. 1970-től azonban a művésztelepet programszerűen támogató mezőgazdasági kombinát termelői céljainak hatására a környező szocialista országokban uralkodó, erőteljesen öngerjesztővé vált szocreál szemlélet ellenében azt is megszelídítette. Ezek után ugyanis minden évben egy-egy népszerű mezőgazdasági tevékenység lett az alkotótábor munkájának meghatározott témája. Az ipari fejlesztések népszerűsítése ellenében az akkori vajdasági időszerűség a kukoricatermesztés, disznóhizlalás, paprikatermesztés stb. voltak. A Jugoszláviában ekkor már jól tapintható kulturális liberalizmus hatására a telepi munka résztvevői az adott tematikát
már forradalmasították, és a divatossá váló nyugati művészet stílusaiban, a pop-art, a groteszk szimbolizmus (Sáfrány Imre) vagy a konceptualizmus (Markulik József) szellemében dolgozták fel. Ez volt a haladás iránya, nemkülönben az is, hogy 1965-től a művésztelep már „nyitni” tudott, és utána évtizedekig szoros kapcsolatot tartott fenn Hódmezővásárhely művészeivel, elsősorban az anyaország művészetéhez való kapcsolódás igényével…

Kep

A Zentai Művésztelep a hagyományos, sőt hagyományápoló művésztelepek hatására formálódott, amelyek viszont már a századelőn is igen jól működtek. Ha az európai miliőt kihagyjuk, és csak az első világháború előtti magyarországi művésztelep csoportba verődéses művésztelepi mozgalmait vesszük alapul, a nagybányai, a szolnoki, a kecskeméti, a gödöllői művésztelepek sikereit akkor is életre teremtette a dédelgetett zseniális ötlet, hogy regionálisan, a különféle stílusbeli irányultságaik folytán úgy gazdagították és éltették tovább az összmagyar képzőművészeti életet, akárcsak a Kárpát-medencében dúsan szerteágazó élő magyar népművészet az évezredes virágzása alatt.

KIHAGYHATATLAN

A múltunkban ott vannak a Nagybánya tapasztalatával rendelkező vajdasági magyar festők háború utáni próbálkozásai, amelyekkel az új országba átkerülés gazdasági, politikai és kulturális kérdéseivel, az éles/életlen gondokkal való szembesülés riadt bénultságából felocsúdva, önszerveződő összetartozásért megtették az első lépéseiket. Először a Bácskában, ahol Szabadka, Verbász, Topolya, Zenta és Becse is törekvő lépésekre kényszerült, de a művészek kapcsolatrendszerének működő hálózatfonataiból adódóan a Bánságban is, ahol elsőként Nagybecskerek hangolódott rá a megoldások lehetőségére, hiszen művészei szervezőmunkája által áldozni szeretett volna a túlélésnek. Az addig félbe maradt törekvések nyomán a második világháború után Belgrádban festészetet tanult vajdasági magyarok közül először talán a vállalkozó szellemű Ács eszmélt fel, aki jól érezte vagy tudta, hogy a művésztelepek újraszervezésével érdemes próbálkozni.

Vissza


2018.01.03. 19:44

Kep
Majláth Béla: Múltidézés

Miért, és miként került iskolánk névadója, Id. Kovács Gyula másfél évszázaddal ezelőtt Kossuthfalvára?

Ez a történet most nem róla szól, hanem egy azt megelőző botrányról, a kiváltó okokról, ami mai szemmel akár már lehet szórakoztató is, de akkoriban egyáltalán nem volt az. (Érdemes elolvasni)
"Jegyzőkönyv, felvétetett 1870. december 28-i presbyteriális gyűlésen.
December 28.ka rendes lelkész elnöklete alatt tartott presbyteriális gyűlés, melyben jelen voltak: Búzás András, Tóth József, Buruzs István, Lódi József, Kötő János, Erdélyi János, Nagy István, Bíró Péter, Nagy Ferenc gondnok – felemlítetett: Bíró Mihály nagyobb fitanítónak december 21ik elkövetett botrányos tette. – ugyan is Bíró Mihály tanító Úr dec. 21ik reggel a disznótorból mámoros fővel ment az oskolájába, onnét a templomba, hol isteni tisztelet után tanítványait is benmarasztván az orgonának sípjait kezdte szétszedni. Az alatt a pajkos suhanczok pipára gyújtottak a templomban, tanító úr nem hagyhatván magától távol orgonáját, mert távoztával csintalan tanítványai avatatlan kezeikkel az orgonát elrontják, s a sípokat el is lopják, hanem két tanítványát leszalasztott a helység házához kis bíróért ott a szájokba adottakat, és nem adottakat elmondván, a községi Előljárók az éppen akkor helységházánál lévő Búzás András érdemes presbitert felküldötték a lelkészhez megtudni mi botrány követettik el a templomban, de mielőtt a lelkész szemmel látója lehetett volna tisztelt tanító úr templomi szoratkozásának a templomból eltávozott. Míg ezek a templomba történtek, az alatt az oskolában maradt zabolátlan vad Múzsák légzavaró lármájokkal, czivakovások, veszekedésükkel az oskolát csak nem felforgatták, ugy hogy Pap István kisebb fitanító kénytelen volt az oskolába menni a zavargókat hozzájok méltó fenyítő eszközzel rendre utasítani, majd később szoratkozás végett az udvarra kiereszteni. A templomból oskolájába vissza tért Bíró Mihály tanító úr tanítványai közül 3at vagy 4et még kinn találván, kérdi tőlök „ki eresztett ki benneteket?”
„Papp István tanító Úr” feleletükre ezen epés szavakkal az én oskolámba senki nem parancsol csak én, adá tudtára Pap István tanító társának, hogy semmiköze az Ő tanítványaihoz, hegedű szóban egyszersmind tudtára adá tanítványainak is, hogy Pap István tanítónak nem tartoznak engedelmeskedni, most takarodjatok be, azután végig sétálva oskoláját „szavai után” most kieresztelek benneteket játszani 11 órakor menjetek haza, maga pedig a tanító úr az éjj és nap fáradalmait kipihenendő haza távozott.
Bíró Mihály tanító úr tettei a presbiterium által roszaltatnak, érettök megrovatik. A jövőre nézve komolyan meghagyatik hogy ha társaskörben barátságért, akár kábító italból kelletinél többet találna felhörpinteni, olyankor ne menjen közönséges helyre, mert magát nevetségessé teszi, - nemenjen a templomba mert a buzgó híveket meg botránkoztatja, - nemenjen különösen tanítványai közzé. Mert rosz példájával azok erkölcsét megmételyezi. Ily izgatott lázas állapotában a tanító maradjon hon – míg alszik hanem épít is, denem ront továbbá.
Tanácsolja a presbiterium hogy vetkezze le azon önhitségből származott nagyra látását, hogy ő a praeparandiában tanulván többet tud mint tanító társa hogy ő a Rector, Kántor, orgonista is, ebből keletkezett lenézése tanító társának nem míveltséget, hanem neveletlenséget árul el, mely átszivárog tanítványaira is, az őket nem régiben jóra oktatott tanítójokat fel sem vevéssel, szófogadatlansággal jutalmazzák. Sőt a két oskola – a hogy ott egymást eltűrni, egymásbaján segíteni, egymáshoz jó szívvel, testvéri szeretettel viseltetni megszoknák, s tanulnák – mint ellenség áll egymással szemközt – a nagyobb oskolán a kisebbet kigúnyolja, csúfolja, üti, veri pofozza, sött az ellen Szenvet magával viszi gyermek életbe is, ott is eszébe jut a rajta elkövetett méltatlanság, ilyen vesélyes lévén a gyermek szivére, s erkölcsére a rosz példaadás. Az egyházi elöljárók megkivánják, hogy tanítók egyetértés s békességben legyenek egymásközt, egyiknek távoztával a másik ügyeljen fel a csend, rend, és erkölcsiségre – a ki többet tanult és tud, oskoláján mutassa meg bölcsességét, nem pedig tanítótársa lenézésén, hiszen ő sem szunyadt az élet oskolájában, tanult Ő is tapasztalás és gyakorlatból – mint szóval, úgy példájókkal, formálják, míveljék és pallérozzák a gyermekek szívét, s erkölcsét is, előttök tartván ama deák példa beszédet – a ki halad a tudományban, és hátra megy az erkölcsben, többet megy hátra mint előre – Különben cselekedvén, a presbyterium kénytelen lesz gyermekei oktatását nevelését más kezekre bízni: - ugyan csak a fentebb kitett napon tartott egyházi gyűlésben Búzás András presbiter kérdésben tevé: mitévők legyünk a 4000 frtos orgonával miután azzal czélunkat nem értük el? Nem hogy édesgetnénk buzditanánk a híveket a templom gyakorlásra, inkább elidegenitjük, nem hogy azzal buzgóságos emelnénk inkább fül sértő sipító hangja botránkoztatja a gyülekezetet, a nép zúg, hogy ha kántor nem tud orgonálni, s nem tudja a népet vezetni dobják le, vagy zárják be. – Az elnök véleménye szerint, e baj másként nem orvosolható mint ha az egyház a 264 fi növendékei oktatásuk végett a két tanitón kivűl még egyet hoz, kilegalább középszerűen orgonálni, s tanítványait énekelni tanitani képes leend – végre."
(A helyzet viszont inkább csak romlott, mint javult volna)
"Jegyzőkönyvi kivonat, felvétetett 1872. márczius 1-i presbyteriális gyűlésen.
Ez alkalommal Bíró Mihály orgonista-kántor febr 11-én az istenházában elkövetett botrányos tette említett fel.
Bíró Mihály ugyan is nem okulva a presbyteriumnak 1870-ik év December 28-áni dorgálásából, mely mint a jegyző könyvben olvasható – ugyan csak e hónapnak 21-én elkövetett tanítóhoz illetlen és botrányos tettei miatt érte őt, hanem tetteit azóta is kisebb nagyobb mértékben folytatta de legkirívóbban február 11-én mutatta be magát a gyülekezet botránkozására az isteni tiszteletnek megzavarására --- Ugyan is kegyetlenül lerészegedvén az orgonálást valóban minden önmunka nélkül nyaggatva, már mikor a segédlelkész a szószékben állott egyóra negyedig nyikorgatta kimondhatatlan botránkozására a híveknek, Aztán a szónoklat közben felszólalt „nem igaz az öcsém” majd nevetség tárgyul elfeküdt a templomban a délutáni isteni tisztelet alkalmával is tanítványai ujjal mutogattak rá „részeg rekturam”. Ugyan e nap estvéjén valahonnan, hol ismét ivott és részegségét tetézve – hazafele menendő a nagy Sárban térdig habuczkolva majd bukdácsolásai közben fejét, arczát a falba verve véresre zuzva – jelent meg 10-11 óra tájban a kaszinóban, hol különféle vallásu tagok előtt guny és nevetség tárgyul tette ki magát reggelig, honnan ismét részegen a templomba tért, hogy az isteni tiszteleten levőket ujból botránkoztassa. – Előhozatott, hogy Bíró Mihály tanító ha nincs pénze: tanítványaitól is elkéri tollra és papirra szüleiktől adott krajczáraikat és megissza. Igy azoknaknak is kimondhatatlan mértékben megveszitgeti erkölcseiket rosz példájával.
Az egyház tanács jelen valo köztagok, kik Bíró Mihály botrányos tetteit maguk is jól ismerik, határozatilag kimondják, hogy miután két év leforgása alatt nem hogy haladt volna az orgonálásban hanem rák módjára inkább hátrafelé megy – drága orgonájukat tovább nem bizzák kezére – miután pedig erkölcsi tekintetben gyermekeik, ily tanító alatt veszélyeztetve vannak. Ezt folyamodásilag fogja a n.t. Ar. gyűlésre jelenteni ’s kérelmezni, hogy mentse meg a nagytiszteletű egyházmegyei közgyűlés egyházunkat ez embertől.
Elhatározta ez uttal az egyháztanács, hogy orgonálni tudó tanítót hoz, kinek a jelenleg Bíró Mihály tanító által élvezett orgonálásérti díj és a temetési stólát fognak fizetéséhez csatoltatni.
Hogy mindezek Bíró Mihály urnak szemtől szembe elmondassanak felhivatott a paplakra – de kétszer is kellene instálni, hogy megjelenjék. Megjelenve aztán itt a presbyteriumot és az egyház tagjait általánosságban megsértette mondván: „ nem merné itt senki az ujját megharapni ő nála itt nincs külömb ember” A lelkészt pedig a legdurvább módon megtámadta beperléssel fenyegette őt.
Ily ember ki nem tanítóhoz illetőleg, de betyár módra viseli magát, nem méltó, de nem is szabad, hogy egy ily fényes egyházban tovább folytassa az egyház és iskola veszedelmére botrányos üzelmeit. Ugyan azért, mostani magaviseletét ujabb oknak találja arra az egyháztanács és a nép, hogy a nagytiszteletű egyház megyénél Bíró Mihály inneni elmozdítását kérelmezze.
Erre Bíró Mihály kijelenti, hogy őt Szt. Mihály napjáig kilévén fizetve addig szolgálni fog. E nyilatkozatot az egyház tanács és tagok lemondásnak véve örvendetes tudomásul veszik."
Hát így került végül kupai Kovács Gyula a falunkba, felváltva Bíró Mihályt, felvirágoztatva az oktatást, és helyreállítva az egyház nyugalmát és tekintélyét.

Kep Kep

Vissza


2018.01.03. 19:29

Tvrtko túl minden határon, Szeged

2018. február 2., 18:00–20:00
Belvárosi Mozi
Vaszy Viktor tér 3., Szegedin, Szeged, Hungary, 6720

TVRTKO ...túl minden határon... ÚJRA SZEGEDEN

A novemberi telt házas előadásra rengetegen nem fértek be, így a Belvárosi Mozival közösen új este meghírdetése mellett döntöttünk. Mivel az előadásról hazafelé menet rengetegen vettek jegyet a februári alkalomra -EZT NAGYON KÖSZÖNÖM- ismét érdemes sietni. Íme a jegyvásárló link:

https://www.ticketportal.hu/event.aspx?id=67037

VÁRLAK BENNETEKET egy lebilincselően izgalmas esten, rengeteg nevetéssel, még több kalanddal és a legyőzhetetlen erővel. Olyan este lesz ez, ami felemel és sokkal erősebbé tesz! Egy este, amit soha nem fogsz elfelejteni!

Barátsággal: Tvrtko

Vissza


2018.01.03. 18:02

Kep

Szívesen látunk minden kedves ÉRDEKLŐDŐT január 04-én 13 órakor Fehérváron a Zentai úti Ált Iskola aulájában tartandó festmény kiállítás megnyitóra.

Téma: az I. világháború.

Alkotók: kortárs lengyel, szlovák, magyar és ukrán művészek.

Németh ‎István ‎ – Emlékezet a Hősökre 1914-1918 - Ecsettel a Békéért

Vissza


2018.01.03. 10:54

Kep

Januári repertoár - Repertoar za Januar

23. (kedd) FELHŐ A NADRÁGBAN (r.: Kokan Mladenović)

24. (péntek) BÉRES MÁRTA ONE GIRL SHOW – magyar nyelven (r.: Urbán András)

27. (szombat) KARTON ÉS KARFIOL – Tolnai Ottó művei alapján - BEMUTATÓ (r.: Döbrei Dénes)

29. (hétfő) KARTON ÉS KARFIOL – Tolnai Ottó művei alapján - REPRÍZ (r.: Döbrei Dénes)

31. (szerda) KÉT KARODBAN – Ahogy Radnóti Miklós szeretett
(előadók: Béres Márta és Mészáros Gábor)

Vendégjáték:
22. (hétfő) – FELHŐ A NADRÁGBAN (r.: Kokan Mladenović) – Újvidéki Színház
------------------------------------------------
23. (utorak) OBLAK U PANTALONAMA (r.: Kokan Mladenović)

24. (petak) MARTA BEREŠ ONE GIRL SHOW – samo na mađarskom jeziku (r.: Andraš Urban)

27. (subota) KARTON I KARFIOL - Prema poeziji Otoa Tolnaija - PREMIJERA (r.: Deneš Debrei)

29. (ponedeljak) KARTON I KARFIOL - Prema poeziji Otoa Tolnaija - REPRIZA (r.: Deneš Debrei)
31. (sreda) U TVOM ZAGRLJAJU – Kako je Mikloš Radnoti voleo – samo na mađarskom jeziku (igraju: Marta Bereš i Gabor Mesaroš)

Gostovanje:
22. (ponedeljak) – OBLAK U PANTALONAMA (r.: Kokan Mladenović) – Novosadsko pozorište

JEGYEK - KARTE: 065 543 3203, jegy@kosztolanyi.org

Vissza


2018.01.02. 12:35

    Kep

Vissza


2018.01.01. 21:51

    Kep

Vissza


2018.01.01. 18:24

      Kep

Vissza


2018.01.01. 00:16

Pálné Ocsován:

    Lágy esőben, tömör ködben, részegen, mély gödörben
    Szilveszternek nehéz napján, négykézláb az árok partján,
    átölelve a világot, Boldog Új Évet Kívánok!

Kep

Vissza


2017.12.31. 21:32

    Kep

Vissza


2017.12.31. 21:30

    Kep

Vissza


2017.12.31. 19:46

Kep
Péter László festőművész írása

TOLLRAJZ

Hazatalálás

Mise előtt

„Mëgszületett Krisztus, kárhozattól mëgmënt,
Öröm van a mënnyben, ujjongás van itt lent.”

    Kep

Szavak, évszázados, örömteli, ékes szavak… Közben alig hisszük el, hogy a megkeseredett élet-íz képes elnyomni székelyes életörömünket, amely így karácsony ünnepkörében mindig megerősíti az életbe vetett hitünket: az újjászületés képességének örömét. Most még a templomi homály kandikál elő a gyéren világító gyertyafények mögül, de Isten házának falai már türelmes várakozással telítődtek. Még csak néhány hívő, idősebb ember, főleg asszonyok ülnek a foghíjas padsorokban, mind imára kulcsolt kézzel. Egyórányira járunk még az éjféli misétől, csupán a helyiek vallási szokásait éltető túlélők foglalták el jó előre a megszokott helyüket. Ritkuló támasztékai a székelykevei templomnak, ők mindig is ide tartoztak. Erős lelkű székelyi asszonyok zsolozsmáznak, imádkoznak imamalomszerű pörgésben, öntudatosan, fölös, képmutató ájtatosság nélkül, hosszasan és őszintén. Ennek a tartásnak itthon nagy hagyománya van. Most mégis érezni, valamiféle szent elfogultsággal várják Jézus megszületését. De nemcsak azt, hanem az örök újjászületés csodáját is, amiből részt kér az elárvulás faluja. Mert az imádkozók mostanra a való életünk állapotához igazítják az imáikat, úgy várják a csodát… Hogy világosabb példával is éljünk, ma különösképpen a megélhetésük miatt messzire elcsámborgott falubeliek hazaérkezését, az éjféli misén megmutatkozásukat is. Akik hiányoznak a falunak. Így főleg a nemrég fürtösleg külföldre szaladt vendégmunkás fiatalok, akikkel a kettős honpolgárság elérésétől kezdve nemigen lehetett bírni. A túlélés ösztöne ugyanis hamarjában külföldre szólította őket, ahol munkát és kenyeret is kapnak, az otthoni, tévében szajkózott üres ígérgetések helyett. Az életerő oda vándorol, ahol forrásra lel, mert máskülönben a hosszú, kilátástalan várakozásba beleroppanhat… De akik elmentek, azok közül mostanában aligha tér haza bárki is. Legfeljebb a nyugdíjazásuk után. A falu azonban most várná vissza tékozló gyermekeit, nem holnaputánra, mert ilyen hosszú ideig elárvultan aligha bírja ki a megmaradást. Égető kérdések gyötrik hát az embert, még így, szent karácsony tájékán is. Emiatt mostanra szorongásfedő imáikba, könyörgéseikbe foglaltan a lehetetlen kívánalom is megfogalmazódik: a hazaféltés, hogy fiataljaink minél előbb térjenek haza, mert különben elszakad a folytonosság pányvája. És megfogalmazódnak reményeik, hogy próbálkozzanak csak csökönyösen tovább az itthoni, gyér túlélési lehetőségekkel kecsegtető, forgandó szerencséjű megélhetőséggel. A bizonytalanság manapság nagy úr. Hazajönni és valahogy megmaradni, vagy külhonban gyarapodni? Súlyt váltó szavak, mostanra sokféle hangsúllyal kimondható szavak, amelyeket a régmúlt nemzedéke még hírből sem ismert. Felfoghatatlan, hogy egykor, immár vagy negyed évezreddel ezelőtt, egészen másfajta gondokkal küszködtek bukovinai őseink: például a túlnépesedés rémével. Ami számunkra most örömforrás lehetne…

Most aztán foghatjuk a fejünket. Egyszer azért kerül bajba a nép, mert a bőséges gyermekáldás előre megjósolható ínséggel jár, és a túlélésért a betevő falatot vonják el maguktól a szülők. Azután megint eltelik egy kis idő, újfent megélhetési gondok jőnek, háborúval, új hazára lelés szándékával, elvándorlási lázzal… És megmutatkozik újra a szélsőséges állapot, amely azért rémisztőbb minden ínségnél, mert a kilátástalanság elmúlásos tapasztalásának rémével fenyeget. Valamikor azt mondták mifelénk: nem a szegénység, hanem a meghátrálás a szégyellnivaló. Vajon meghátrálás-e az elvágyódás, az elvándorlás szándéka? Van-e mostanság érvényessége, létjogosultsága, józansága az elvándorlásnak? Vajon a döntő súlyú elfogultságok tévéből ismert elkápráztató csillogása megmásította-e az igazságkeresés fényét?

REMÉNYEK

Van-e a székelyi karácsonyfa fényénél meghittebb, erőteljesebb élményünk? Vetekszik-e a gazdagság ígérete a küzdő józansággal? A csillogás palotája miben különbözik a jászol illatos melegétől? Nehéz lenne elfogulatlannak lennünk így karácsony tájékán. Ötvözni kellene valahogy a mindenkor örömét jelző ünnepi készülődést és a józaneszűség megoldást sürgető gondolatait. Az örömünk csak akkor lenne teljes, ha megoldások születnének a bajainkra. Ha rájönnénk, hogyan tovább. És ha mindaddig körbejárnánk a kudarcaink okát, amíg új lehetőségeinket a megmaradáshoz fel nem térképeznénk. A megoldásokat sürgető kérdések egész sora halaszthatatlan válaszokat kér: Merre, hogyan tovább? Ha nem éreznénk a magyar történelem sajátosan sok fintorral tarkított, szomorú és dicstelen fejezeteinek a végkifejlet-ízét, nyilván vidámabban fogalmazhatnánk.

Mi, székelyek azonban nem az önfeladások népe vagyunk. Nem is az önsajnálaté. A végső elkeseredésünk az a pont, amely nehéz sóhajokat vált ki lüktető szívünkből, ziháló tüdőnkből. Az elnéptelenedés réme mégis megállíthatatlan folyamként zúdul a falvainkra. Ez okozza a panaszáradatot, amely voltaképpen nem hangozhat oly messzire, hiszen a környéken csupán három satuba szorított, az Al-Duna kanyarulatába ékelt (ékített) falu visszhangtalan panaszát visszhangozza, szinte nyomtalanul. Az elmúlás rémével küzd, az elnéptelenedés fenyegetésével küszködik a három falu.

Mégis, bizonyosra vesszük, hogy nem lennének al-dunai székelyek, ha Mária Trézsiék annak idején Bécset nem tették volna meg kötelezően a világ közepének, és ha nem parancsolgatott volna, kiváltságaikat semmibe véve, a csíki és a háromszéki székelyeknek nem tetsző módon. Később az egykori sokat emlegetett, üresen hagyott keserédes Bukovinát ez a kilátástalanságérzetet szülő állapot sosem fenyegette. Épp ellenkezőleg: a túlnépesedés réme falvaik megalapítása után alig száz évvel immár oly mértékben okozott gondot, hogy a családi birtokok elaprózódása miatt a falu fiataljai vagy évekig tartó „móduvázással” próbálták elérni a megkapaszkodásuk állapotát, vagy Erdélybe szöktek vissza a nincstelenség elől.

    Kep

A karácsonyi ünnepkört 1764-re erősen beárnyékolta a Siculicidium, a székelyek gyülekezése Madéfalvára vitte őket, de végül vízkereszt napján következett be. A tragédiáért mégsem a karácsonyra haragszunk. A remény meghalt akkor, de később az Olt jeges vizében erőszakkal újrakereszteltetett székely áldozatok véréből mégiscsak kisarjadt az újjászületés ígérete. Ezt a folyondár kúszásához hasonlatos életigenlő folytatást nevezik titokzatos csodának. Az újjászületés igézete hosszadalmas, elhúzódó vajúdások árán lett meg. Bukovinából előbb új Tündérkertet kellett varázsolni. Majd amikor túl kicsi lett a túlnépesedés miatt, vándorbotot kellett fogniuk azoknak, akiknek már túl kevés jutott az öt falu kenyeréből. Ki gondolta volna, hogy pár emberöltő elteltével, aminek a folyamatos növekedés, az életigenlés ígéretes terebélyesedő életfája volt a járadéka-hozadéka. Az al-dunai székelyek erős közösséggé kovácsolódtak. Mára ismét szembesülnünk kell egy újabb hullámvölgy láposító tapasztalatával, az elcsángálással. Hogy mi lesz ennek a vége…

„Mi lënne? Túl këll hogy éljük ezt ës. Mëg këll hogy maradjunk…” Ezt zsolozsmázzák már a szentek, amikor nyílik a templom ajtaja. A nyikorgásra a padsorokból többen felfigyelnek: „Hál’ Istennek. Tük ës hazaértetëk…"

Vissza


2017.12.31. 18:56

    Kep

Vissza


2017.12.30. 18:48

Arany János-emlékest - fotóriport

Photo: nzyang

Kep Kep
Kep Kep

Megnézem a többi képet is...

Vissza


2017.12.30. 18:24

Kep

Dragi naši gosti!
Termalna Banja Pačir počinje da radi 05.01.2018 godine u petak.
Radno vreme svakog dana je od 11 do 19 časova.

Kedves vendégeink!
A Pacséri Gyógyfürdő 2018.01.05-én pénteken megnyitja kapuit.
Munkaidő minden nap 11-től 19 óráig.

Vissza


2017.12.29. 10:48

Kep

Arany János-emlékest

Nyilvános · Éva Crnkovity szervezésében

A Moravicai Értelmiségi Fórum és a Református Egyházközösség Bácskossuthfalva tisztelettel meghívja Önt a Vajdasági Magyar Versmondó Egyesület verses estjére, amelynek megrendezésére 2017.12. 29-én kerül sor 17,00 órai kezdettel a Református Templomban. A műsorral Arany János születésének 200. évfordulójára emlékezünk.

Vissza


2017.12.28. 15:34

    Kep

Vissza


2017.12.28. 15:18

Németh István:
december 20., 17:02

Tisztelt MŰVÉSZ Hölgyek és Urak, kedves Partnereink!!!

Néhány nap és rövidesen ismét temetünk egy esztendőt.

Számbavesszük a produktumokat és gyengeségeinket, ám egyúttal újabb terveket szövünk.
Az I. vh. centenáriuma nyomán a köz javát szolgáló közös projektünk immáron 5. évébe lép:
"Emlékezet a Hősökre 1914 - 1918 - Ecsettel a Békéért".
E cím jól kifejezi a törekvésünket és a mögötte lévő teljesítményt. Közel 200 festményből áll a mostanra a Közép-Európa léptékben is legnagyobbnak, minőségében igen színvonalasnak minősített tematikus kollekciónk, amely 58 kortárs lengyel, magyar, szlovák és ukrán nemzetiségű alkotó munkája. Máig mintegy 30 hazai és külföldi tárlat megnyitón sikerült feleleveníteni a 100 évvel korábbi eseményeket, a hazájukért küzdő és nagyon sokszor életüket áldozó katonák sorsát.
SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT!!!
Hirdetjük és tesszük le folyamatosan e szavak mellé a kézjegyünket. Eddig több alkotótábort bonyolítottunk, ahol a feszített munka jól ötvöződött az ismeretterjesztő tevékenységgel, és az egymást megismerését elősegítő mozzanatok során újabb és újabb festmények lettek hordozóivá a projekt szellemiségének.

KÖSZÖNET a csapat minden tagjának.
Kérem, 2018-ban is folytassuk közös utunkat. Hiszem, hogy még többen fognak csatlakozni hozzánk. Jelenleg már 8 helyszínre van egyezségünk, ahol várják és szívesen fogadják a történelmünket a művészet eszközeivel felidéző kiállításunkat.
Kívánok mindannyiónknak KELLEMES ÜNNEPEKET, SZAKMAI SIKEREKBEN BŐVELKEDŐ ÚJ ESZTENDŐT.
(NIM)

Kep Kep
Kep Kep
Kep Kep

Vissza


2017.12.28. 10:54

MÜLLER PÉTER HETI ÜZENETE

"AZ EMBEEKET A HÜLYESÉGÜKKEL EGYÜTT KELL SZERETNI!"

Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni - én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is.

De nem szerettem. Ő meg szerette!

Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta:

"Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel. Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy 'hülye'? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó. Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét. Még a szentekében is van! De mennyi! A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem."

Nem értettem, s ezért még hozzátette:

"No, nézd! Vegyük csak azt, ami téged illet: ordítva születtél. Minden éjszakámat végigbömbölted hároméves korodig. Követelődző voltál. Önző, mohó. Csak arra kellettem neked, hogy adjak. Hogy etesselek, fürdesselek, mert hogy el ne felejtsük, naponta többször bepisiltél és összeszartad magad! Olyan büdös voltál, hogy minden idegen kiment a szobából. Én meg bírtam. Nem zavart. Sőt, mosolyogtam rajta. Életem legszebb korszakához tapad az a mások számára borzalmas bűz, ami belőled áradt. Éjszaka féltél, fölébresztettél, hozzám bújtál. Évekig nem tudtam aludni miattad. Az utcán lusta voltál járni, föl kellett emelni téged, és cipelni, mert te élvezted, én meg nyögtem alattad. Ha nem vettelek föl a nyakamba, bőgtél, de olyan kétségbeesett üvöltéssel, hogy szégyelltem magam a járókelők előtt: azt hitték, öllek téged. Így kezdődött a kapcsolatunk! És látod: szerettelek! Ne hidd, hogy egy párkapcsolatban, egy barátságban, vagy akármilyen emberi viszonyban másképp működik a szeretet! Nem! Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit! És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!"

Vissza


2017.12.27. 12:46

Kep
Karsay István:

142 ÉVE ALAPÍTOTTÁK A TEOZÓFIAI TÁRSULATOT


1875. november 17-én New Yorkban 16 fővel Helena Petrovna Blavatsky és Henry Steel Olcott megalapította a Teozófiai Társulatot, amelynek elnöke H.S. Olcott lett. A Társulat nevét az ókori neoplatonikusoktól vették.

A Nemzetközi Teozófiai Társulat központja ma Indiában, a Chennay (korábban: Madras) városban található Adyarban van, ahová az 1880-as évekelején még Olcott és Blavatsky együtt utaztak el, és onnan folytatták a Társulat szervezését. A Nemzetközi Teozófiai Társulat a világ több mint 50 országában működő nemzeti társulatokból áll. A széleskörű önállósággal rendelkező nemzeti társulatoknak elnöke, vezetősége és nemzeti alapszabálya van.

Adyarban indították el a The Theosophist című lapot, ami nemzetközi folyóirattá vált. Olcott rakta le a ma is működő hatalmas könyvtár alapjait. Az ókori Alexandria könyvtárának példája lebegett a szeme előtt, amikor hozzálátott ehhez a munkához. Ma a könyvtárnak számtalan értékes könyve mellett egyedülálló ősi kéziratgyűjteménye is van: 18 ezer pálmalevél és papír kézirat, másfélmillió könyv és sok ezer rövid értekezés, amelyek tárgya a keleti és nyugati vallások, filozófiák és tudományok. Az adyari központban van ma a Nemzetközi Társulat székháza a hivatalokkal. A központ nagy kiterjedésű parkban van, egyik oldalon a Bengáli öböl, másikon az Adyar folyó határolja.

Jelenleg 54 országban működik a teozófiai mozgalom, köztük Magyarországon is. Az Európai Központ Hollandiában, Naarden-ben található. Az Egyesült Államokban két központ is van: Illinois államban Wheatonban és Kalifornia államban lévő Ojai-i Krotonában, ahol a Teozófiai Intézet működik. Ez utóbbi teozófiai iskolájába az egész világból fogadják a tanulni vágyó társulati tagokat. A társulat ausztráliai központja Sydney-ben van, és Új-Zélandon is található egy teozófiai központ.

Az egyes nemzeti társulatoknak sok ismert tagja volt. Ilyen volt az írek nagy költője, Yeats, vagy Thomas A. Edison, aki 1878-tól haláláig tagja volt az Amerikai Teozófiai Társulatnak. Einstein íróasztalán is ott volt H.P. Blavatsky Titkos Tanítás című könyve. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért olvassa H.P. Blavatsky írását, azt mondta, nem szégyen az, ha az ember vállalja, hogy honnan meríti az ötleteit.

A Nemzetközi Teozófiai Társulat 1875-ös megalakulása után szinte már az első években találunk magyar tagokat a társulatban. Vay Ödön báró 1880-ban a Teozófiai Társulat Főtanácsának tagja. Felesége, Vay Adelma, H.P. Blavatsky egyik unokatestvére, maga világhírű médium volt

UI:

Egy washingtoni professzor kísérletei bizonyítják, hogyan termel mérgeket szervezetünk a negatív érzelmek hatására
http://rejtelyekszigete.com/egy-washingtoni-professzor-kiserletei-bizonyitjak-hogyan-termel-mergeket-szervezetunk-negativ-erzelmek-hatasara/

Vissza


2017.12.27. 11:45

Az I. vh. centenáriuma nyomán a székesfehérvári székhelyű Krajczáros Alapítványnak egyik fontos projektje immáron az 5. évébe lép:

"EMLÉKEZET A HŐSÖKRE 1914 - 1918 – ECSETTEL A BÉKÉÉRT".

E cím jól kifejezi a közhasznú szervezet törekvéseit és a mögötte lévő teljesítményt: közel 200 festményből áll a mostanra a Közép-Európa léptékben is legnagyobbnak, minőségében igen színvonalasnak minősített tematikus kollekció, amely 58 kortárs lengyel, magyar, szlovák és ukrán nemzetiségű alkotó grátisz munkája. Máig mintegy 30 hazai és külföldi tárlat megnyitón sikerült feleleveníteniük a 100 évvel korábbi eseményeket, a hazájukért küzdő és életüket áldozó katonák sorsát.
SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT!!! - hirdeti az alapítvány és teszi le folyamatosan e szavak mellé a kézjegyét. KÖSZÖNET a MŰVÉSZ csapat minden tagjának.

Kep

Vissza


2017.12.26. 22:02

Kep

Bye-Bye 2017 with Wex

Nyilvános · Amadeus Cafe szervezésében
szombat, 20:00–2:00
december 30., 20:00–december 31., 2:00

Vissza


2017.12.25. 12:43

Kep
Karsay István:

Dan Clark
A cirkusz

A jó ember életének ez a legjava,
a szeretet és jóság kicsiny, névtelen,
gyorsan elfeledett cselekedetei.

      William Wurdsworth
Egyszer, még kamasz koromban, apámmal cirkuszjegyért álltunk sorba. Végül már csak egyetlen család volt köztünk és a pénztárablak között. Az a família mély benyomást tett rám. Nyolc gyerek szorongott a sorban, egyik sem látszott többnek tizenkét évesnél. Lerítt róluk, hogy nem dúskálnak. A ruhájuk olcsó, de tiszta. Jól nevelten vártak a sorukra, kettesével kézen fogva álltak a szüleik mögött. Izgatottan suttogtak a bohócokról, elefántok és más, aznap este műsorra kerülő látványosságokról. Érezhetően soha nem jártak még cirkuszban. Ez az este fiatal életük fénypontjának ígérkezett.

Az apa meg az anya vezette a kis csapatot, keblük dagadt a büszkeségtől. Az asszony fogta a férje kezét, felnézve rá, mintha azt mondaná: „Te vagy az én ezüstpáncélos lovagom”. A férfi mosolyogva sütkérezett a dicsfényben, a tekintete visszatükrözte felesége néma lelkesedését.

A pénztárosnő megkérdezte, hány jegyet kérnek.

- Nyolc gyerek-, és két felnőttjegyet legyen szíves – vágta ki peckesen az apa -, hogy elvihessem cirkuszba az egész családomat.

A jegyár hallatán az asszony eleresztette férje kezét, lehorgasztotta a fejét, a férfi ajka remegni kezdett.

- Mennyit mondott? – hajolt kissé közelebb.

A pénztárosnő megismételte az összeget. Nem volt náluk annyi.

Hogyan közölhette volna az apa nyolc csemetéjével, hogy nincs elég pénze a cirkuszra? A körülmények láttán apám a zsebébe nyúlt, előhúzott egy húszdollárost, és leejtette a földre. (Tudni kell, hogy semmiféle értelemben nem számítottunk tehetősnek!) Lehajolt, felvette a bankjegyet és megkocogtatta a férfi vállát.

- Elnézést uram, ez a zsebéből esett ki. A férfi pontosan tudta, mi történt. Eszébe se jutott volna kérni, az önkéntes segítséget mégis elfogadta kétségbeejtően szorult helyzetében. Mélyen apám szemébe nézett, két kezébe fogta apám jobbját, megmarkolta a húszast, s egy könnycsepp gördült le arcán:

- Köszönöm, kedves uram. Ez rengeteget jelent nekünk.

Visszaballagtunk az autónkhoz, és hazahajtottunk. Aznap este számunkra elmaradt a cirkusz, mégsem éreztük úgy, hogy lemeradtunk volna valamiről.

Vissza


2017.12.25. 11:39

Meghitt, áldott Karácsonyt kívánunk Mindenkinek!

    Kep

Vissza


2017.12.23. 19:28

Kep
Majláth Béla: Múltidézés

109 esztendővel ezelőtt robogott be az első gőzmozdony Kossuthfalvára

1908. december 23-án jeles-, és sorsfordító napra ébredt a falu. Várva várt ünnep volt ez: a „Vasszekér” diadala, mely beérte falunkat is. Akár korábban is jöhetett volna, de őseink – mint mindig – vitatkoztak, idegenkedtek és féltek a vasúttól. A századforduló után egyre időszerűbbé vált az új közlekedési- és áruszállítási rendszer kiépítése, de a falu vezetői (bár mélyen vallásosak voltak) babonásan és vehemens módon elutasították az „ördögi masina” községünkben való térhódításának még a gondolatát is. Miután alaposan meggyőződtek róla, hogy a „lokomotíva” mégsem ördögi találmány, még mindig megmaradt az aggodalom, hogy majd lángra lobbantja a sínek mellett húzódó búzamezőket a mozdonyból kicsapó szikra és lángnyelv. Nagyon nehezen adták be a derekukat. Ezzel persze nem voltak egyedül, Csantavér és Új-Verbász is hasonló ellenérveken évődött. Végül, 1906. augusztus 4-én megválasztották a vasútbejáró bizottságot, majd rövidesen elindult az építkezés. Kossuthfalva 200.000 koronával járult hozzá az építési költségekhez (ez akkortájt egy elképesztően nagy vagyonnal ért fel). Ebben az időben Belgium után, Magyarország rendelkezett a legsűrűbb vasúti hálózattal Európában. A Szabadka-Cservenkai vasútvonalat annak hőskorában, előszeretettel nevezte a köznyelv Betyár járatnak is, mely arra utalt, hogy éjszakánként már csak kétes egyének utazgattak rajta. A Cservenka környéki német ajkú lakosok pedig Zucker-Bahn-nak nevezték, utalva ezzel a cukorrépa szállítás fő útvonalára. Hetven évvel később, (1978 nyarán) a gazdasági fellendülés hevében és mámorában, hogy, hogy sem, hirtelen bebizonyosodott róla, hogy veszteséges vasúti vonal, és az újvidéki székhelyű Vasúti Szállítmányozási Szervezet javaslatára, valamint a tartományi kormány beleegyezésével elrendelték 14 vajdasági vasútvonal megszüntetését a következő évtől kezdődően. A szabadkai körzetben ennek kettő vasúti vonal esett áldozatul: A Csantavér-Nagyfény szakasz (9 km), és a Szabadka-Cservenka vasútvonal (62 km.) Bár 100 évvel korábban is már kávédarálónak csúfolták, az alig döcögő vicinálist, de mi mégis nosztalgiával emlékezünk rá.

A Szabdka-Cservenka vasútvonal állomásai: (Vasúti vonalszám: 827)
1908-1979

Szabadka 0 km,
Szabadka-közkorház 4 km,
Kisvörösegyháza (Hrvatski Majur) 12 km,
Mikićevo 15 km,
Kisvörösegyháza megállóhely 17 km,
Vámtelek (Pavlovac) 19 km,
Györgyén 23 km,
Györgyéni tanyák 25 km,
Pacséri szállás 29 km,
Pacsér 32 km,
Bácskossuthfalva 35 km,
Angyalbandi (Felső Roglaticza) 42 km,
Alsó Roglaticza 46 km,
Istenhozott (Srednji Salaš) 48 km,
Duboka 50 km,
Geyer szállás 52 km,
Istenvelünk (Nova Crvenka – László szállás) 54 km,
Cservenkai téglagyár 59 km,
Cservenka 62 km.

Kep
(Fényképen: a bácskossuthfalvi vasútállomás épülete, a lebontást megelőzően)

Vissza


2017.12.22. 10:16

Kazinczy Paszterkó Diana:

20 éves a VaMaDiSz

Amit a közösségért, egymásért, a jövőnkért teszel, azért köszönet nem jár, de a végén csak az marad meg...

Kep Kep

Vissza


2017.12.21. 15:38

Karácsonyi koncert Bácskossuthfalván 01


      Video by nzyang No. 235

      Karácsonyi koncert Bácskossuthfalván 02


      Video by nzyang No. 236

Vissza


2017.12.19. 21:06

Kep
Péter László festőművész írása

TOLLRAJZ

Jutott belőle mégës,
mégse maradt mëg…

Adventi fogfájásos vidámság

SOROLÓ

„Ki tudja, merre, merre visz a végzet…” A Székely himnusz szövegét 1921-ben Csanády György írta és Mihalik Kálmán zenésítette meg. Aligha akad a világon egy hasonlóan népszerű új keletű dallam, mint ez. A székelyek körében futótűzszerűen elterjedt, teljes beleéléssel énekelhető, szívdobogtató, könnyfakasztó, érzelmes hazafias műdal, amely Csaba királyfi gyermekeiről szól, és a mai napig töretlenül népszerű. Tetszik ez, vagy sem…

Kep

ÖNTUDATOSAK

A székelykevei gyerekek közül sokan, az iskolában vagy odahaza a szüleiktől, többnyire idejében megtanulják, később betéve tudják az őseik történetét, amely az 1764. évi madéfalvi veszedelemmel vette kezdetét. Nemcsak Nyírő József írta meg nagyszerű regényében, hanem Barabás Pál egykori székelykevei állatorvosunk is. Azaz Farkas Pali bácsi, akinek a majd háromszáz oldalasra duzzadt romantikus történelmi regényét máig nem sikerült kiadni.

Tehát, e gyerekek jól tudják, hogy őseiket a SICULICIDIUM (székelyölés) utáni években főként csíki és háromszéki falvakból menekült, évtizedig bujdosó székely családokból verbuválták. Akik Hadik András, Erdély gubernátora parancsolatára, mégis leginkább Mártonffy Mór néhai plébános rábeszélésének engedve, Bukovinában a Szucsáva mentén öt magyar falut alapítottak: Fogadjistent, Istensegítset, Hadikfalvát, Andrásfalvát és Józseffalvát.

A bukovinai székely közösség az erdélyitől való sok évtizedes elszakítottsága következtében ritkás rokonságot tartott. De a módosult életviteli körülmények következtében, a hagyományokat tisztelő, megtartó és művelő erejének segítségével, a népi kultúrája révén újult meg. Elsősorban az ízes, a többitől jól megkülönböztethető, jellegzetes bukovinai székely nyelvezetet és az újra rétegelt népdalos, népmesés, szájhagyományos műveltséget eredményezte. Nem is beszélve a lassacskán átalakult népviseletről. Minthogy két és fél évszázadon át mesterséges megosztottságban éltek, a nyelvi/kulturális elszigeteltségük és a szaporaságuk, fokozatos elszegényedésük következményeként az 1880-as évek elején végül elkezdődött a kényszerű kirajzásuk is. A többszöri széttelepülések ellenére e népcsoportot egységesen bukovinai székelynek mondják. De a szélrózsa minden irányába történő kivándorlások következtében az egyiket dévainak, a másikat völgységinek, a harmadikat al-dunainak nevezték el. Mint valami furfangos népmesében…

Az Al-Duna területére való kirajzás 1882–83-ban történt. A Pancsova környéki irtásokon ekkortájt alapították a három ma is létező települést, Hertelendyfalvát, Sándoregyházát és végül Székelykevét. Őket a századforduló után követték a Déva környékére (Csernakeresztúr) telepítettek, valamint a trianoni békekötés kudarcélménye után hamarosan a Kanadába és Brazíliába kivándorolni szándékozók kisebb létszámú csoportjai is. A második világháború alatt, 1941-ben Magyarország a második bécsi döntés nyomán átmenetileg visszaszerezte a Délvidék egy részét is. A Bácska visszanyerésével a bukovinai öt magyar falu maradék székelysége lehetőséget kapott a végső hazatérésre. Majd két tucat faluba ültették őket: főként a korábbiakban nagy erőkkel betelepített dobrovoljácok kiürített házaiba. A háború végére viszont e székelyeknek kellett elmenekülniük, a jugoszláv partizánok és az oroszok elől. A Dunántúlra, Tolnába, Baranyába, Bács-Kiskun megye falvaiba. Végül a völgységi németek kitelepítésével Bonyhád városába, Bátaszék, Hidas, Hőgyész, Izmény, Kakasd, Csátalja, Zomba, Kéty nevű falvakba kerültek. Szép számban élnek ma Nyugat-Európa több országában, sőt Amerikában, Kanadában, Ausztráliában is. Viszontagságaikról pedig számottevő irodalmi művek beszélnek. Hosszasan felolvasni vagy rangsorolni lehetne azon neveket, könyveket, szociográfiai tanulmányokat, dolgozatokat, szépirodalmi műveket, amelyek érthetővé és átérezhetővé teszik az évszázadokon átívelő megpróbáltatásaikat. A bukovinai székelyek küzdelmeit a megmaradásért.

Ami a legszembeszökőbb, hogy a közösségeik továbbra is sérülékenyek, mert hiszen többszöri kirajzás után is a völgységi székelyeket kivéve a többiek kisebbségi sorsban maradtak. Jelenleg szerte a világon mintegy 35 000 bukovinai származású székely élhet. Megközelítőleg 25 000 bukovinai székely Magyarországon vagy a szórványvidékeken. Jutott belőlük tehát szinte mindenüvé. Csak Bukovina maradt székelyek nélkül. Erre még találós kérdés is született:

– Jutott belőle mégës, mégse maradt mëg. Na, mi az?

– Hát, Bukovina!

HÁROMFALU

Őseik 1882–83-ban a „csángó láz” nyomán töltésépítőkként telepedtek meg az Al-Duna kanyarulatának mocsaraiban, a délvidéki Pancsova és Kovin (Temeskubin, Kevevára) közötti szakaszon, és nemcsak megélhetésük miatt, hanem az otthonteremtés céljából is képesek voltak az árvízveszélyes lapályok, mocsarak lecsapolására. Falvakat emeltek az ingoványon: Hertelendyfalvát, Sándoregyházát és Székelykevét.

Az Al-Duna mocsaras területére egykor mintegy négyezren települtek. Úgy tűnik, ennek még fittyet hánytak, mert a gyermekvállalási készségük miatt nem volt kérdéses számukra a megmaradás. Mára azonban tényleg maroknyian maradtak, és ez aggodalomra ad okot. Az al-dunaiak száma ugyanis a megközelítőleg a százhúsz évvel ezelőtti négyezres létszámra esett vissza. A láthatatlan ellenség a legveszélyesebb. Már hiába a veszekedve is összetartás, a paltyén-bolgárokkal való jótékony keveredésünk, a szellemi örökségünk ápolása, a jól konzervált tájszólásos nyelvezetünk. Ma a vélt erőnk és a valós gyengeségünk egyszerre mutatkoznak meg.

Hogy mi a jó mindebben? Az, hogy a bajok felismerése miatt még van esélyünk, hogy ellenálljunk a végső elfogyásnak. De az is biztató dolog, hogy mindig a megmaradáson törjük az eszünket. Az iparkodásunk nem lehet hasz(on)talan.

HÓBAN FAGYOSKODVA, SÁRBAN CSUBUKOLVA

Húsz-huszonegy esztendeje, amikor még tartott a délszláv háború, Székelykevén Fiser János plébános, esperes, segédlettel kitalálta: a faluban fel kell újítani a bukovinai betlehemezés különlegesen szép szokását, amelyet már-már befedett a feledés homálya. Ebből kerekedett ki a Dél-bánáti Betlehemes Találkozó, a szórvány betlehemezőinek hihetetlenül népes seregével…

De most kíváncsiak lettünk: vajon lesz-e idén Székelyen betlehemezés? Csilingelő hangon elénekelik-e kisdiákjaink újra azokat a mágikus tisztasággal összegyúrt, rímes, rigmusos, archaikus szövegeket, amelyeket még eleink hoztak el magukkal? Házhoz viszik-e megint Jézuska születésének a hírét? Ha már nem, akkor szomorúan gondolunk vissza azokra a régi, vígságos karácsonyi ünnepekre, amikor hóban fagyoskodva, sárban csubukolva, háztól házig jártak, és énekelték tiszta szívből:

    „Hëj, víg juhászok, csordások,
    Serkedëznek a források.
    De gyönyörű ez az éjjel,
    Bár tekintsetëk csak széjjel…"


És ha idén mégis felhangozna az angyali énekük, hát a Jóisten áldja meg őket. Ezerszer is: a szívükért, az angyali hitükért, a túlélésükért, a jövőbe vetett bizodalmukért, a reményteli megmaradásukért.

Ámen.

Vissza


2017.12.19. 11:46

        Kep
        Artist: Nagy Nzyang Zoltán - Csendélet nzyang-módra - Still life in nzyang mode

Vissza


2017.12.19. 11:07

Kep

Poszthumusz most – is
Nyilvános · zEtna Kiadó szervezésében
december 22.
péntek, 19:00–21:00

A zEtna XVIII. évfolyamzáró felolvasóestje Döme Szabolcs, Hernyák Zsóka, Kormányos Ákos, Lázár-Szűcs Anikó, Lennert Móger Tímea, Mészáros Anikó, Szabó Palócz Attila, Szögi Csaba és Wilhelm Józef részvételével.

Vissza


2017.12.18. 00:12

Kep
Ana Fafulic

Pozivam Vas na otvaranje izložbe slika BUDJENJE SVETLOSTI, 24.decembra u 19h, galerija Art for all. Dobrodošli!

    Kep

Vissza


2017.12.17. 22:50

BETLEHEMES JÁTÉK A FALUBAN

Bácskossuthfalván az Ady Endre Művelődési Központ szervezésében a Kalamajka néptánccsoport tagjai
2017. DECEMBER 17-ÉN, VASÁRNAP
BETLEHEMES JÁTÉKKAL
JÁRTÁK A FALUT.

Három, 14 fős csoport, 9.00 órakor indult és a faluban ellátogatott azokhoz a családokhoz, akik fogadták a betlehemező gyerekeket.

Kep Kep
Kep Kep
(fotó: nzyang)

MEGNÉZEM A TÖBBI KÉPET IS...

Vissza


2017.12.16. 13:56

Kep

Christmas Art Market
Nyilvános · Painters Palace szervezésében
2017. 12. 16.
15:00–22:00

::: Art Market at Painters Palace ::::

Get your artsy Christmas Gifts! Whether its be postcards or prints, handcrafted bits, posters and original pieces you are treating yourself to this Christmas.
We have it all, plus music, food, drinks and other activities!
See you all on Saturday!

If you would like to have your artwork and handicrafts for sale in this market then please contact us for details!

Vissza


2017.12.16. 11:47

Kep
Karsay István:

A büszke tölgyfa

Volt egyszer egy Köröskörül erdőben egy Sudár, fiatal tölgyfa. Kék ég felé nyújtózkodott, lombjain át arany napfényt szitálgatott, és erős gyökerével a föld minden erejét magába szívta. Ő volt a legszebb az erdőn. A madarak vágyakozva nézték erős Ágai hajlását, védelmező lombját. Szerettek volna rá fészket rakni, de a tölgyfa dölyfösen rázta magát.
- Hess innen, hangos népség! Nem leszek fészektartó! Szép koronám nem ilyenre termett. Hess, Hess!
Még a pihenő madárkát sem tűrte meg az ága hegyén, és ha olykor egy-egy tudatlan kis jövevény mégis próbálkozott rajta a fészekrakással, a büszke tölgy lerázta magáról a félig elkészült madárfészket. Őszidőben a mókusok vidáman felkapaszkodtak a derekára, és szépen kérték:
- Olyan éhesek vagyunk! Adj egy kis makkot!
A tölgyfa akkorát reccsent mérgében, hogy a mókuskák ijedtükben majdnem lepotyogtak róla. Csak a hízelgő szél tudott befurakodni a lombjai közé. Annak a duruzsolását hallgatta reggeltől estig. Lassan mindenki elkerülte. Már az őz sem mert a kérgéhez törleszkedni.
- Igazán mondom, egyszer a saját szememmel láttam mellette kibújni egy gombát a földből, de amint észrevette, hogy hol van, gyorsan kalapot emelt, és elgyalogolt máshova. Képzeljétek! ... már az árnyéka sem kellett senkinek!
Egy darabig így is Megvolt a tölgyfa. Hanem idővel az Évgyűrűk vastagítani kezdték a derekát, és - tetszett vagy nem tetszett - belebújt a kukac. Hosszú éjszakákon át kegyetlenül rágta. A tölgyfa hasogató fájdalmakra ébredt. Tavasz volt akkoriban. Minden fa boldogan érezte magában az új nedvek keringését, csak a tölgyfa állt rosszkedvűen, magányosan, szárazon. A féreg egyre jobban gyötörte.
- Ó, jaj nekem - sóhajtotta -, elpusztulok!
Keserves nyögését meghallotta a közelben tanyázó mókusasszonyka. Tüstént abbahagyta fiacskái mosdatását.
- Miért nem szóltál, hogy beteg vagy? - Kérdezte sajnálkozva. - Mindjárt idehívom Harkály doktort!
- Nem kell! Nem kell! - Hadonászott a fa. - Biztosan bosszút állna rajtam, és összevagdalna a csőrével, amiért nem engedtem be az odúmba.
- Ugyan, mit képzelsz? - Csóválta a fejét a mókus, és azért is elfutott a harkályért.
Harkály doktor tüstént ott termett. Még pici, piros sapkáját sem vette le a fejéről. Nem sokat törődött a tölgyfa nyögésével. Végigkúszott rajta, körbekopogtatta, Azután egy helyen megállt, és erős csőrét mélyen a kérgébe ütötte.
- Megvagy, mihaszna férge!
Ügyesen kiemelte, és - volt nincs! - Már el is tüntette éhes kis begyében. A tölgyfa felsóhajtott:
- Jobban vagyok!
- Körös-körül őzek, leskelődtek mókusok, madarak figyelték, hogy mi lesz. Mindenki örült, amikor a doktor bekapta a kukacot. A tölgyfa pedig csodálkozva kérdezte:

- Miért segítettél rajtam? Hiszen énrám mindenki haragszik!
Erre a körülállók kacagni kezdtek, és a harangvirágok összekoccantották fejecskéjüket.
- Ó, te tölgyfa! Senki sem haragszik rád, hanem te haragudtál az egész világra!
Harkály doktor hozzátette:
- Beteg voltál, de most már meggyógyulsz. Orvosságot is rendeltem: sok vidámságra, madárdalra van szükséged.
- Meglesz! Meglesz! - Kiáltották az állatok, és mindjárt körültáncolták. A Tölgyfa nagyon sokáig nem tudott szólni, csak állt közöttük, szégyenkezve. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és kitárta ág-karjait a madarak felé:
- Gyertek ide, hozzám!
Azok nyomban odasereglettek, és örömükben olyan vidáman kezdtek csivitelni, füttyögetni, énekelni, mintha mi sem történt volna.

(Fésűs Éva: Az ezüsthegedű c. mesekönyvéből)

Vissza


2017.12.15. 19:42

WELCOME Ana Fafulic, REPRESENTATIVE WE ARE SOLELY ON THE SIDE OF PEACE SERBIA 2017-18.

    Kep

Vissza


2017.12.15. 19:08

    Kep

Vissza


2017.12.15. 18:31

Németh ‎István :
2017. 12. 15.

Emlékezet a Hősökre 1914-1918 - Ecsettel a Békéért

Kep Kep

Tisztelt Érdeklődők:

Az I. vh-s festménykiállítás sorozat illetve kollekció gyarapítása 2014-2018 közötti időszakban - jelenleg lekötött időpontjaink (a kérdőjeles adatok még nem véglegesek):

január 03. Zentai úti Ált Iskola Szfvár
január 05. Szabadegyháza Műv. Ház
február 09.-28. Vereb Műv. Ház
március Sárospatak ???
március 05. Szeged Hattyas - Klebelsberg Műv. Ház.
április 23. Szeged Agria
május 23. Oroszlány
június 25. Szfvár Szt István Műv. Ház
szeptember 06. Bardejov
szeptember 29. Stropkov
??? Rozvadow (PL) ???
??? nov. 11. Opole ???
??? Nagymegyer (Sk) ???

= de folyamatban vannak további tárgyalások...
= Törekvésünk, az eddigi lengyel, szlovák helyszínek mellé erdélyi és szlovén, olasz térségek illetve újabb hazai települések, iskolák felé elmozdulás.
Egyéb szempontok:
= nem új keletű, ám fontos (bár rendkívül forrás függő) tervünk az alkotókról és képekről új kiadvány (katalógus? album?) készítése.
= augusztusban Bánk (esetlegesen Fehérvár vagy Szeged) alkotó tábor – I. vh. festmény kollekció bővítés – Simon M. Veronika és csapata, valamint Anna Simkulicova és partnerei (vagy pályázati forrás esetén Slo illetve Sk helyszínnel)

Kep Kep

Szívesen látunk minden korábbi és új művész partnert, aki e nemzetközi projektnek részese kíván lenni. Számítunk olyan jelentkezőkre is, akik helyszínt tudnak biztosítani egy tárlatnak. (nim)

Vissza


2017.12.15. 13:16

December 17-én helyi közösségi választások Topolya községben


Videó
Közügyek (Pannon RTV) - Vendégek: Fremond Árpád, a VMSZ topolyai községi elnöke és Kislinder Gábor, Topolya polgármestere.

Vissza


2017.12.15. 12:43

Kep

IV. Kisüsti verseny és I. Kocsonya Fesztivál
Nyilvános · Gabriella Gogolyák szervezésében
2018. január 27., 12:00–21:00

Bácskossuthfalván 2018-ban ismét megrendezik a pálinka mustrát.
A benevezéseket 2018. január 19-ig várjuk, ezúttal több helyszínen lesz lehetőség a mintákat leadni:

- Bácskossuthfalván a helyi közösségben (Pacséri út 2.) munkanapokon 7.00-14.00 óráig Gogolyák Gabriellánál (063-173-83-61)
-Topolyán a Turisztikai irodában (Fő utca 12.) munkanapokon 8.00-14.00 óráig Lovra Balázsnál (711-020)
-Temerinbe a Kertbarátkör irodájában (Népfront utca 82.) munkanapokon 9.00-12.00 óráig (063-577-705)
-Zentán a Gazdakör irodájában (Dózsa György utca 34.) munkanapokon 8.00-13.00 óráig (024-817-008)
-Zomborban Budai Istvánnál, Petra Drapšina utca 16, telefon 063-779-35-76
-Palicson, Sinka Ferencnél, Boško Buha utca 9. telefon 024/754-979
-Szegeden Németh Józsefnél, Hattyasi Szivattyútelep, telefon +36 30-206-70-84

Benevezési díj fél liter pálinka és 200 dinár fajtánként. A mintát tartalmazó üvegen levő címkén fel kell tüntetni a nevet, a pálinka fajtáját (vegyes pálinka esetében, hogy milyen gyümölcsökből készült), az évjáratot és a helységet. A zsűri (nem falubeliekből álló) január 20-án véleményezi a leadott pálinka mintákat és az ünnepélyes díjkiosztóra január 27-én 16.00 órakor kerül sor az ECHO Gyermek és Ifjúsági Rendezvényközpontban. A Fesztivál legjobb pálinkája és a Falu legjobb pálinkája értékes dijat kap: Két fő részére két éjszakás wellness hétvégét Egerben a Szent István hotelben.

A díjkiosztó ünnepséget kultúrműsor színesíti majd és újdonság lesz az I. Kocsonya Fesztivál. Várjuk a jelentkezőket, akik a pálinka mellett kocsonyával is beneveznek. Három kategóriában lehet benevezni:1. Hagyományos kocsonya (sertés húsból), 2. Kocsonya különlegességek (halkocsonya, báránykocsonya, borjúkocsonya, pulykakocsonya, szárnyas belsőség kocsonya).3. Étel-ital harmónia (kocsonya és pálinka). A kocsonyákat zsűriztetésre január 26-án délután 17.00-19.00 óra között lehet leadni az ECHO Gyermek és Ifjúsági Rendezvényközpontban. Egységtálakban lehet leadni a kocsonyamintákat és ezeket az egységtálakat a Helyi közösségben lehet átvenni Gogolyák Gabriellánál 2018. január 8-tól munkanapokon 7.00-14.00 óráig.

Zsűrizési szempontok:
1. Étel külső megjelenése
2. A kocsonya színe, illata, állaga
3. Íz világa, aromája
4. Fűszerezése a fajtára utaló jegyek
5. Ha van pálinka is hozzá akkor az összekóstolást is elvégzi a zsűri (kocsonyát a pálinkával)
A kocsonyánál három díjat oszt ki a szakmai zsűri: A legjobb hagyományos kocsonya, a legjobb kocsonya különlegesség és a legharmonikusab étel-ital. A versenyeken értékes dijakat osztunk ki.

A rendezvény szervezői a Rizling Egyesület és az Ady Endre Művelődési Központ.
Bővebb információ: 024/741-127 vagy 063-173-83-61 Gogolyák Gabriellánál vagy 063-683-761 Fábrik Attilánál.

Vissza


2017.12.15. 12:26

Kep
Nyilvános · Klein house / social bar & art gallery szervezésében
Štrosmajerova u. 9., 24000 Szabadka
december 15. - 20:00–23:59

Vass Szabolcs: Pszeudo primitív maszkok
Michael Houellebouecq posztapokaliptikus klónjai


Vass Szabolcs 1992-ben született Topolyán. 2011-ben fejezett az újvidéki „Bogdan Šuput” formatervezői szakközépiskola tervezőgrafikai szakán. Ezek után felvételt nyert a Művészeti Akadémia képgrafika szakára és 2017-ben diplomált prof. Zoran Todović osztályában. Jelenleg másodfokú akadémiai képzés hallgatója Iparművészet és dizájn szakon. Felkészítő tanára prof. Dragan Bibin. Munkáit a szimbólumhasználat, erősen kifejező szociális érzékenység, politikai éleslátás és társadalomkritika jellemzi. Mindez festmény, rajz, kerámia, digitális kép, performansz és installáció formájában manifesztálódik. Egy időben illusztrátor a mashol.net online nemzetközi lapszemlénél. A Dombos Visual művésztelep koordinátora. Abszolút dilettáns DJ.
Kishegyesen él.

A kiállítást megnyitja: Virág Gábor

Afterparty: Hot Cheese Concept
Bandi Craft Beer Promo

Vissza


2017.12.15. 12:20

Kep

Afrika alakú. Döme Szabolccsal a Klein House-ban
Nyilvános · Klein house / social bar & art gallery és zEtna Kiadó szervezésében
December 16.
17:00 –18:00


Klein House égisze alatt sorra kerülő karácsonyi könyves szemlén és könyvvásáron kiadónk egy könyv feletti beszélgetés erejéig Döme Szabolcs A felhő neve c. novelláskötetét fogja bemutatni. A szerzővel Mészáros Anikó és Beszédes István beszélget. Az olvasó a délután és az este során a Forum és az Életjel kötetei mellett zEtna-könyveket is talál majd. Akinek régebbi kötetre volna szüksége, jelezze!
Kiadványaink listája itt: http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/62/pub.html

Vissza


2017.12.15. 12:12

Kep

Q-Art Live Concert at Amadeus Cafe
December 16 - 21:00 órakor · Amadeus Cafe · Bácskossuthfalva

Vissza


2017.12.15. 12:05

Kep

VIII. Papp Dániel Irodalmi Est
Nyilvános · Éva Crnkovity szervezésében
december 16.
15:00 –16:00

Meghívó

A Moravicai Értelmiségi Fórum szeretettel meghívja Önt és kedves családját, barátait

2017. december 16-án (szombat) 15.00 órára

irodalmi műsorunkra az Echo Gyermek- és Ifjúsági Központba (Ifjúság u. 2.) a VIII. Papp Dániel irodalmi estre.

Program:


Köszöntő


  • Dr. Ispánovics Csapó Julianna „Semmis” helyek, furcsa figurák Papp Dániel szövegvilágában c. előadása (Újvidéki Egyetem BTK)
  • Dr. Utasi Csilla A képzőművészeti látás B. Szabó György írásaiban (Újvidéki Egyetem BTK)
  • Kocsis Lenke PhD-hallgató A Maszat-hegyen innen és túl. Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényéről c. előadása (Újvidéki Egyetem BTK)
  • A VIII. Papp Dániel-emlékest alkalmából meghirdetett fogalmazás-, esszé- és novellaíró pályázat eredményhirdetése

Díjátadó

Tisztelettel:
Dr. Crnkovity Gábor - elnök

Vissza


2017.12.15. 11:47

Kep
Fremond Árpád:
2017. 12. 15.

Az Ipari Parkunk fejlesztése is jól halad Topolya községben. 2018-ban újabb komoly beruhazók érkeznek. Nem tétlenkedünk, hisz azt ígértük a választópolgároknak, hogy keményen fogunk dolgozni céljaink megvalosításán. Reméljük támogatnak bennünket továbbra is!


Közügyek (Pannon RTV) - Vendég Fazekas Róbert, az Első Vajdasági Ipari Park - Logisztikai Központ Kft., igazgatóhelyettese
VIDEÓ

Vissza


2017.12.15. 11:34

Kep
Cservenák Pál:
2017. 12. 15.

Azon gondolkodom,
hogy hová jutottunk mi topolyai polgárok,mi mindent lehet velünk megtenni büntetlenül?Pár nappal ezelőtt töménytelen mennyiségű szennyet engedtek a Krivajba ma pedig mértéktelenül árasszák a mérgező bűzös anyagot a levegőbe.Hová mennyünk mi egyszerű emberek hiszen a vezetőnk nem szólalnak meg,nem tiltakoznak ,nem tesznek semmit!

Kep

Vissza


2017.12.14. 23:41

Kep
Péter László festőművész írása

TOLLRAJZ

„Serkenj, lelkëm, mély álmodból”

Vidám advent szabadon

A múlt század hatvanas éveitől kezdve valósággal meglepték a néprajzkutatók az al-dunai három falut, Székelykevét, Hertelendyfalvát és Sándoregyházát (vagy, ahogy mostanság emlegetik, az aligmagyar Ivánovát). Híre ment az első, Újvidékre szerződött magyar tanszékes hallgatók révén, hogy az al-dunai székely falvak valóságos tárháza a néprajzi kincseknek. Volt ebben némi legendásság, de a sajátos erdélyi gyökerű népi kultúrájuk maradékát is érdekfeszítőnek találták az érdeklődők, akik konyítottak a népi kultúrához. Tehát a hatvanas évektől megindult a hagyományok és a népdalok tudatos gyűjtése a még népes falvakban.

Kep

A legelső gyűjtő, aki Székelt többször is megjárta, talán Kiss Lajos vajdasági néprajzkutató volt. Kitűnő tanítványa, Bodor Anikó népzenekutató szinte teljesen feldolgozta a gyűjtései anyagát, és végül sikerült is kiadnia a legjavát. Később Király Ernő zeneszerző is járt itt, neki első ízben sikerült is bakelitlemezre vinnie a moholi lakodalmat. Itt, a székely falvakban főként a lakodalmi szokások megörökítését tűzte ki céljául.

Természetesen utánuk is jártak errefelé az al-dunai székelyek zenéjére kíváncsi népdalgyűjtők. Többek még NagyMagyarország térképe szerint járták, otthonosan, az egykor
mocsaras vidéket. Annak ellenére, hogy a régi helyett meghúzott határok voltak érvényben. A történelem fintora, hogy a népeket minduntalan átlépi a határ. A hangszeres gyűjtés gazdag termést hozott, de a táncokat gyűjtők is haszonnal jártak. 1969-ben a vidéket járta Martin György és Vásárhelyi László népi táncos is. Ennek is köszönhető, hogy a hagyományos táncéletük kései formájára is fény derülhetett. Igaz, hogy megkopott, hogy ebben az idegen elemeknek már sokkal nagyobb volt a jelentőségük, mint a régi székely táncoknak. A divatozások következtében ugyanis ők már inkább a 19. századi németes-polgári divattáncokat ismerték a sajátjuknak. Míg a „hétfélés” nevű ciklus a közkedvelt táncuk lett, a legényes és páros silladrit alig ismerték, akkoriban már nem vallották a sajátjuknak.

A nyomukban 1984-ben kedvet kapott a gyűjtéshez Gajdos Ferenc és Sebő Ferenc is. Kóka Rozália nemcsak mesemondó, népdal- és népmesegyűjtő, népdalénekes, néprajzkutató, hanem író is. Szerencsénkre kutatási területe a bukovinai székelyek és moldvai csángók néprajza. Néprajzi gyűjtéseket végzett Erdélyben, Moldvában, Bukovinában, majd a nyolcvanas évek második felétől az al-dunai és a Kanadába szakadt bukovinai székelyeknél is.

Kep

Modern kori hőseink, megmentőink tudták, érezték, hogy ha a gyűjtéssel késnek, lehet, hogy sok értéktől örökre elbúcsúzhatunk. Ezért „serkentek fel”, és ezt a legárvább déli tájegységet is alaposan átkutatták. Akkor a székeliek még mondták: „A ház mëg az udvar külön országba szakadtak. Még ganyézni se lehet rendësen.” De meg lehet próbálni, ha az ól sarkába kapaszkodik az ember.

Azóta elkészültek a legsikeresebb gyűjtőutak termését
jelölő kitűnő gyűjteményes kiadványaik. Az egykori fonográfhengerek helyett immár hangszalagok után gyártott bakelitlemezek, hangszalagok, lekottázott dolgozatok és könyvek
formájában. A legfontosabb eredmény mégis az volt, hogy az adatközlések után e vidékeken mindenütt újjáéledt és felpezsdült a hagyományápolás. Igény volt rá, csak ezt észre is kellett venni…

Székelykevén a leghitelesebb énekmondó Nyisztor Bertalanné János Rozália, Bíró Ferenc és Hompot János voltak. Nyisztor Bertalanné később Székelykevéről a völgységi Majosra költözött a rokonságához. Bíró Ferenc bácsi után az unokája ma is énekel. Hompot Jani bácsi templomjáró, istenfélő ember volt, ő inkább Bukovinából áthurcolt régi templomi énekeket közölt. Róla lehetne a legtöbbet mesélni most, mert a falu Hompot-féle költött adomákkal volt tele. Így például, hogy volt nekik egy olyan furfangos disznajuk, amelyik sehogy sem akarta levágatni magát. Mintha előérzete lett volna, karácsonytájt, disznóvágás idején mindig lefogyott. Amikor moslékval kínálták, csak kerülgette. Ha kukoricacsövet dobtak neki, béfarolt az ólba, mintha tűzcsóvával dobták volna meg. Azt mondták róla: „seggvel mënyën a vályuhoz”. Hompot Jani bácsi mégis azért volt híres, mert egy nagyon szép, mára a gyűjtők által közkinccsé tett karácsonyi népéneket hagyott a falu népére:

Serkenj, lelkëm, mély álmodból, vigyázz magadra!
Mert ma Urad jött ez világra szép váltságidra,
Drága kincsët hoz magával orvoslásidra.

Örülj, ha vóltál bánatba, immár én lelkëm!
Ne irtózzál tőle, én szívem, mert égi kincsként
Elérkëzëtt ma tehozzád erős këgyelëm.


Hertelendyfalván az adatközlő énekesek sora hosszabb volt, mert ők a református Andrásfalváról jöttek, ahol erőst nótás kedvű emberek éltek egykor. A leghíresebbek: Erőss Istvánné Kovács Teréz, Lőcsei Lajosné Bréti Erzsébet, Kovács Júlia, Nagy Márton, Kemény József, Varga Zsiga József, Biszak Samu, Biszak Csaba, Kerekes Andrásné Kuruc Veronika, Györfi Balázs és Borsos Tamás. Borsos Tamás zenetanárként hatalmas szervezőmunkát végzett mind a népzeneoktatásban, mind az élő hagyományok terjesztésében. Furcsamód, Hertelendyfalván voltak még szerb és román adatközlők is, akik az itteni magyar népi kultúra továbbhordozói voltak: Brezina Toma, Janjić Jaroslav és Ion Graciani!

Sándoregyháza székely népessége Hadikfalváról származott, Vámos Józsefné Basa Viktória és Ambrus Kati is, még 1969-ben Kiss Lajosnak énekelgettek. Ambrus Kati bukovinai kontyolót, mert emlékezett arra, ahogyan az 1900-as évek elején énekelték a menyasszonykísérés alkalmával. Lakodalmas táncnóta volt, amelyet komótosan, lassan, ingadozva jártak:

Addig élëm világomot,
Míg szél fújja pántlikámot.
A pántlika hosszú ruha,
Azt a szél is jobban fújja.


Vámos Józsefné Basa Viktória pedig azt, hogy:

Úgy elmënyëk, mëglássátok,
Soha hírëm nem halljátok.
Mikor hírëm hallanátok,
Akkor síromat ássátok!

Vissza


2017.12.14. 12:09

Kep
Majláth Béla: Múltidézés

Bácskossuthfalva első katonai felderítőgép pilótája: MOHAI LÁSZLÓ
(1905-1957) volt.

A képen pilóta bőrruhában látható, 85 évvel ezelőtt, a Jugoszláv Királyság légi erejének Breguet-A típusú gépével. A felderítőgép műszaki adatai: hossza: 9,61 m, magassága: 3,69 m, szárnyak fesztávolsága: 14,83 m, szárnyfelület: 50 m2, hatótáv: 800 km, személyzet: 2 fő, csúcsmagasság: 7200 m, szerkezeti tömeg: 1387 kg (felszálló tömeg: 2700 kg), csúcssebesség: 240 km/ó, fegyverzet: egy 7,7 mm-es Lewis forgatható géppuska a hátsó ülésben. Hajtómű: egy 613 Le-s (382,5 kW) Renault típusú, 12 hengeres V-motor.

Kep

Vissza


2017.12.14. 11:30

Tisztelettel és szeretettel meghívjuk a Juhász Erzsébet Emlékév zárórendezvényére, amelyet

JE-REMIX - Topolya

címmel rendezünk meg
2017. december 15-én, pénteken, 18 óra kezdettel a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár padlástermében.

Közreműködik: Bencsik Orsolya, Benedek Miklós, Bíró Tímea, Fehér Miklós, Hernyák Zsóka, Komáromi Dóra, Patyerek Réka, Terék Anna és Váradi Ibolya

Az est moderátora: Patócs László

Az est keretében bemutatjuk Antal Szilárd-Csernik Előd- Miskolczy Rennė: Bőröm alatt a külvilág, érzed? című kisfilmjét

    Kep

Vissza


2017.12.14. 11:25

Új aszfalt réteget kapott az Ady Endre utca Bácskossuthfalván

Kep Kep

Vissza


2017.12.14. 11:08

Kep
Péter László festőművész írása

TOLLRAJZ

Minden egész eltörött
Filozofálgató, művésztelepi kisnapló

4.

Kep

„Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is; Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyű megalkotja egymást, hosszú és rövid alakítja egymást, magas és mély kulcsolja egymást, sok hang összeolvasztja egymást, korábbi s későbbi követi egymást.”

(Lao-Ce: Tao Te King, avagy Az Út és Erény könyve, részlet. Fordította Weöres Sándor)

TOPOLYA

Az ötvenes évek kezdetén az új jugoszláv képzőművészet fejlődéséhez kedvezőbb viszonyok alakultak ki. Az erőltetett (orosz) szocreál művészeti törekvések ellenében, hivatalos politikai támogatással, ekkoriban változhatott meg a képzőművészek kötelezettsége a (jugoszláv) szocialista társadalom iránt.

A Zentai Művésztelep után, 1953-ban beindult az igen nagy jelentőséggel bíró Topolyai Művésztelep is (melynek születésnapja szeptember 22-ére esett). A kezdetektől fogva a művésztelepen szerencsére nem uralkodott el valamiféle elvárás a hagyományos ízlés kiszolgálására. A művészek pedig természetesen vállalták annak a húzóerőként működő törekvésnek a kockázatát, hogy ne a tömegek szolgálatában alkossanak. Inkább azon fáradoztak, hogy egyéni látásmódjukat kifejezve közelebb hozzák a művészeti alkotást a modern képzőművészet létező potenciális kedvelői rétegeihez. Az első művésztelepi munkában részt vevő alapító tagok a művésztelep krónikája szerint: Ács József, Miloš Bajić, Petrik Pál, Stevan Maksimović, Zoran és Boško Petrović voltak. A társaságuk folyton gyarapodott. Igazolni akarván a művésztelepi mozgalmak szükségességét, a későbbiekben szinte mindannyian részt vettek más alakuló vajdasági művésztelepek munkájában is.

A Topolyai Művésztelep alapító vezetője 1960-ig Dévics Imre (1922–1971) volt, akinek 1962-ben a Forum kiadónál megjelent kismonográfi áját csak elővezetőként lehetett értékelni. 1972-ben pedig Szilágyi Gábor írt biztató méltatást róla a Létünk folyóiratban. (Létünk, 1972/5.) 1973-ban a húszéves művésztelepi múltat A topolyai művésztelep húsz éve című jelentős, Szabadkán megjelent monográfi ájával Ipacs József dolgozta fel dokumentatív pontossággal. Az 1980-as évektől a művésztelep a Munkásegyetem keretébe került, ezután sok éven át Ádor Pál volt a vezetője, aki hozzáértéssel teremtette meg a kulturális és művészeti kapcsolatot Csongrád városával. Emiatt kapta meg 1999-ben Csongrád megye alkotói díját is. Jelenleg Zsáki István festőművészünk szervezi és irányítja jó érzékkel a Topolyai Művésztelep kiegyensúlyozott munkáját. A művésztelepnek mára felújított alkotóháza és tekintélyes gyűjteménye, képtára van. Működése során nagyszerű, lassan legendává váló művészeket vonultatott fel. Hosszasan sorolhatnánk őket, régieket és maiakat…

KÖZELÍTÉSEK, KÖVETÉSEK

Úgy tűnik, hogy a vajdasági művésztelepek javarészt ma is betöltik az egykori szerepvállalásukat. Megbecsülvén az egykori és a mai művészetszervezői erőfeszítéseket, több művészünk és művészettörténészünk is foglalkozott/foglalkozik a vajdasági művésztelepek bonyolult életrevalóságával. Ismét csak szemelvényesen említhetjük meg Bela Duranci, Baranyi Anna, Gulyás Gizella, Ninkov Kovačev Olga, Németh Ferenc művészettörténészeink nevét. De másokét is, akik hosszú ideje követik és elemzik a tájunkon megfogant legmodernebb művészi törekvéseket. Így egészen a konceptualizmusig (Bosch+Bosch, Matković, Szalma, Csernik, Ladik…) vagy a transzavantgárdig terjedő művészeti vonulatot. Beleértve az újfestészetben szorgoskodókét, például Bada Dada vagy Máriás Béla alkotói pályáját. Őket Szombathy Bálint „szépségkutató” művészünk elemezte, aki már a hetvenes évek végén nagy elhivatottsággal érdeklődött a világ időszerű művészi törekvései iránt. Vagy itt említhetjük meg Tolnai Ottó költőíró-esztétánkat, aki évtizedek óta a művészeti múltunkban kutakodik, képzőművészeti tanulmányaiban felejthetetlen líraisággal ecsetelvén a művészi miszticizmusunkat. Visszatekintve, igen mélyre ásott, és a hagyományos vajdasági művészeti múlttal kapcsolatosan ritka nagy tiszteletadással írt.

Művészetelemzőink nemcsak tanulmányozzák, hanem jól áttekinthető módon fel is dolgozták a tájunkon megfogant művészeti törekvéseket. Beleértve természetesen alkotóink opusait, művésztelepeink követhető múltját, valamint a jelen állapotokat is. A nevek hiánytalan sorolása jogos lenne, de ez a próbálkozás túlfeszítené az írás kereteit, így csupán szemel
vényesnek mondható. Kihagyhatatlan azonban, és meg kell még említenünk egyik legnagyszerűbb eredményét. Megnyugtatóan jó érzés kezünkben tartani Balázs-Arth Valéria példátlan szorgalommal összeállított és megírt, 2007-ben kiadott Délvidéki magyar képzőművészeti lexikonát: amely alaposságával mára kitűnő képzőművészeti tudástárunkká vált.

A vajdasági értelmiségieket, művészeinket eltéphetetlen szálak fűzik a régiójukhoz. Eléggé nyilvánvaló módon művészettörténészeink, lokálpatrióta esztétáink elemző érdeklődésének is a központjában állnak. Sokak küldetésszerűen dolgoznak a vajdasági képzőművészet hagyományainak teljes körű feldolgozásán. A művésztelepek időszerűsége és az egyedi művészeti törekvések fesztávjának feltérképezése minálunk mindig is terítéken volt. A teljességre való törekvés szinte lehetetlen vállalkozás, mégis nagy ívű, nemes szándékot és eltökéltséget jelent. AZ

IKAROSZOKRÓL

Nem csak a Durindó és a Gyöngyösbokréta fogant meg Bácskossuthfalván. Mára a művésztelepe is az ecsetek szilárd közösséget idéző, vaskos, erős kötege. Ide nyaranta a hivatásosak mellett rangos „autodidakta” művészeink is szívesen járnak el. A 9+1 első megtapasztalása óta ide vonatkozólag mindig előtüremkedik egy kellemetlen/ pofátlan kérdés is: miféle felfordulásokat okoz(hat) máig a profi zmus és a jó értelemben vett „amatörizmus” – lényegi, elkülönülésekre sarkalló – megosztó szerepköre szerte a világban? Így a világi vagy az egyetemes magyar művészetben is, és például minálunk. Talán mert még mindig bennünk

Kep

van a hagyományosság tisztelete/félsze, és inkább biztosra mennénk, az egykori akadémizmust cirógató, kései cizelláló szerepet betöltő művészeti akadémiák nyomvonalát követnénk. Azaz, a főiskolák kizárólagosságot diktáló tendenciáit. Amelyek – holott az autodidaktákat ma is „leválasztják” a hivatásos művészetről – mégis elismerik, hogy több mint egy évszázada már, hogy elfogadták, majd jószerivel be is kebelezték az egykor oly zavaró, túl bátor, félvad művészi törekvéseket. Amelyek viszont szemtelenül sutba vágták az akadémista szabályrendszert? Ők (is) egykor számkivetettek voltak. Ács József szavaival élve: Ikarosz is egykor amatőr volt…

A KONZERVATIVIZMUS ÁTKA

Egykor a konzervativizmust jelentő/gerjesztő magas mércéivel tűntek ki a tudományos precizitással dolgozó hagyományos művészeti iskolák, akadémiák. Amelyek azóta már számtalan őstehetséget löktek el, közösítettek ki maguk közül. Átmenetileg. A múlt századelőtől ugyanis megtöbbszöröződött azon autodidakta művészeknek a száma, akik nagy nyomást gyakoroltak a hivatalos művészeti vívmányokra. Kimozdítván őket netán a holtpontról. Gondoljunk csak Csontváry Kosztka Tivadarra, aki magányos volt, mert művésztársai rendre a perifériára igyekeztek szorítani őt. Vagy Kondor Bélára, akit a képzőművészeti főiskoláról maga Szőnyi István tanácsolt volna el: ha nem áll ki mellette a kevésbé népszerű, de jólelkű és zseniálisan jó művészi érzékkel megáldott Koff án Károly.

Vissza


2017.12.14. 10:42

Kep
Bárczis Mekdsz diákkör szervezésében

Mi tiszta szívvel várunk!
December 14.
Üllói út 1, Budapest, 1083
18:30–21:30

Kep

Kedves,
Gondos, szeretettel előmelegített helyed vár csütörtökön, a bárczis előkarácsony estéjén.
Kanapé, gőzölgő tea, puha takaró, jóakarat, otthon illata, sütemény és öröm…
Te is hangold a szíved e képpen:
- bújj karácsonyi pulcsiba
- hozz egy ajándékot 1000-2000ft értékben, amiért valaki megküzdhet.
(legyél eredeti, bögréje már mindenkinek lehet-love de no pressure)

Találkozzunk 18.30-kor a Klinikák metró megállónál!
Onnan együtt sétálunk a helyszínig. Ahol aztán megérkezünk, mint távoli bölcsek, letelepedünk, mint egyszerű pásztorok, és innentől már móka-kacagás vár.

Ebben a félévben, ez lesz az utolsó alkalom, hogy együtt találkozunk, úgy hogy mindenképpen gy e r e!

U.i.: Ha később jössz, dobj egy üzenetet, és megkapod a pontos címet. ;)

Vissza


2017.12.14. 10:25

Kep

Reményik Sándor: Végrendelet

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.

Vissza


2017.12.13. 22:58

Kep
Marta Kiš Buterer:
2017. 12. 13.

Umetnost na i od papira

Poštovane koleginice i kolege!

Obaveštavam Vas da će se u subotu,16.decembra u 11 časova u OŠ”Petefi Šandor” u Novom Sadu održati 63. Izložba likovnih radova dece i omladine Srbije na temu ''Umetnost na i od papira'' u organizaciji “ Centra za likovno vaspitanje dece i omladine Vojvodine” kao i izložba sa stručnim skupom “Primeri dobre prakse” sa likovnim problemom “ Moj svet u boji i boje mog raspoloženja” u organizaciji “Društva likovnih pedagoga Vojvodine”.

Izložbu „ Umetnot na papiru I od papira” otvara Anamarija Viček, državni sekretar Ministarstva prosvete, nauke I tehnološkog razvoja Srbije.
Izložbu “Moj svet u boji I boje mog raspoloženja” otvara DR. Sanja Filipović Vanredni professor metodike likovnog vaspitanja i obrazovanja Akademije umetnosti u Beogradu i Novom Sadu.

Kep

Vissza


2017.12.13. 18:28

Kep

Veled vagyunk, Kristóf! S tobom smo Krištofe!


Nyilvános · Perpauer Alen és további 4 ember szervezésében
2017. december 22., 21:00–4:00
december 22., 21:00 – december 23., 4:00
Old Tisa Pub
Suboticki put 4, 24420 Magyarkanizsa

A Wemsical Serbia szervezésében jótékonysági koncert!
U organizaciji Wemsical Serbia humanitarni koncert!
Vojvodina All Star Jam Session Vol.1 @ OTP Ungarischekanizsa, with Szerda Árpád, Sóti Juli, Asztalos Kristóf, Hendrigz..., and many more, all together against disease.

Belépő, ulaznica: 200 rsd.

Segítsünk együtt a 23 éves magyarkanizsai Karapándzsity Kristófnak, aki non-Hodgkin limfómában szenved. A belépőjegy árával, illetve a helyszínen elhelyezett adománygyűjtő doboz tartalmával Te is támogathatod Kristófot!

Pomozimo zajedno Karapandžić Krištofu iz Kanjiže, koji boluje od non-Hodgkin limfoma. Sa cenom ulaznice, i sa kutijom za donacije možeš i ti da podržiš Krištofa!

További információk hamarosan!
Nove informacije uskoro!

***
Szabó Nikoletta:
Ha valaki szeretne segíteni, de nincs lehetősége részt venni az eseményen, erre a bankszámlaszámra tud utalni: 205-9001021226911-52

Ako neko nemoze da dodje, ali zeli da ucestvuje, uplatu moze da izvrsi na racun: 205-9001021226911-52
(Komercijalna banka)

Vissza


2017.12.13. 18:11

A Danilo Kis Színházi Műhely bemutatja
Nyilvános · Kálló Béla szervezésében
Skladište Omladinski Klub
Park Ferenca Rajhla 12a, 24000 Szabadka
DEC. 18.

Arany János születésének 200. évfordulójára
Kep

ARANYÉV

Szereplők:

Ágyas Ádám
Dudás Viktor
Lábadi Csilla
Pintér Fanny
Sótanyi Zsófia
Szabó Regina
Szecsei Tamás
Varga Andrea

és Tóth Péter Lóránt m.v (Radnóti díjas)

Osztályvezető tanár: Kálló Béla

A belépés ingyenes.

„Mi a mennydörgő mennykő jutott eszedbe, azt mondanod, hogy Toldi estéje utolsó munkád? Öcsém, a te fejedben még igen sok van, és ha magad szépszerével mindazt ki nem bocsátod, majd kiverem én, ne félj, akár bunkósbottal, akár kalapáccsal, amit választasz. Nekem pedig affélét többé ne írj, mert mindazon leveleidet, melyekben ilyesmik lesznek, fölbontatlanul küldöm vissza. Legelőször is kapj bele ismét Toldiba; ha már a fejét és a lábát megcsináltad, kötelességed a derekát is megcsinálni, különben vétkezel isten és ember ellen. Annak meg kell lennie, ha háromszor halsz is bele. Olvaszd egy nagyszerű egésszé.”

(Petőfi levele Aranynak, 1848. április 18.)

Vissza


2017.12.13. 17:58

Zalán Tibor: Páratlan nemzedéktelen (irodalmi est)

december 15.
péntek, 19:00–23:00
Csobánc utca 10., Budapest, 1086
Nyilvános · MERSZ KLUB szervezésében

Az undorgrund művészeti MERSZ KLUB meghív

Zalán Tibor
PÁRATLAN NEMZEDÉKTELEN
című irodalmi estjére

Beszélgetőtárs: Falcsik Mari

„Én
nem haldoklom
én így élek
nincs ebben gőg
sem alázat
sem ítélet
annyi vagyok
amennyit a létből
súlyom kiszorít
s már
nem érdekel
virág leszek-e majd
ki virít
vagy csak gyom
mit a köd lenyom”

Péntek este Zalánt hallhatjátok a MERSZ Klubban, nemzedéktelen generációnk e páratlan alkotóját. Akár a lovagköltőknek, csak egy neve van: Zalán. Így ismerjük, így olvassuk már vagy száz éve – én azóta, mióta olvasom, amit a generációm ír. Az én arctalan nemzedékem. Bár ahogy az idő halad, megmutatja magát életrajzaink néhány hasonló kiszögellése…

Zalán Szolnokon született, 1954-ben. Önmeghatározása szerint magyar költő, író, dramaturg, pedagógus, egyetemi tanár. 1979-ben a szombathelyi Életünkben jelenik meg botrányt kavaró esszéje, az Arctalan nemzedék, ami mindjárt ismertté teszi a nevét. Küzd a Kádár-rendszer puha diktatúrájával, éveken át munkanélküli, nehezen talál kiadót, állást és igaz barátokat. De ő – néhányunkkal ellentétben – nem nem hallgatás belső emigrációjában keres menedéket. Első verskötete, a Földfogyatkozás 1980-ban jelenik meg. 1987-ben József Attila-díjat kap. A rendszerváltásig középiskolákban tanít, aztán a felsőoktatásban is. A Kortárs versrovatának vezetője, a Várucca főmunkatársa. A Duna TV-ben kulturális műsort vezet, több színházban dramaturg, színdarabíró – ma már rendező is. Fontos feladatának tekinti az irodalmi tehetségkutatást és gondozást. Visszavonultan alkot, nem tartozik sem politikai, sem szakmai, sem szervezeti érdekszövetségekhez.

2017. december 15. (péntek)
Bejövetel: 19h. Program: 20h

Mersz Klub, Budapest VIII., Csobánc u. 10.
(szuterén utcai helyiség, vasajtóval)

A belépés ingyenes, a kilépés bizonytalan.
Dohányzó helyiség, korrekt árú büfé.
Ne hozz be saját italt, kisgyereket, kutyát.

Támogató: a Szépírók Társasága

Vissza


2017.12.13. 16:32

Kep
2017. 12. 13. - 07:15
Karsay István:

Karácsonyi gondolatok.

Karácsony van, Szenteste, most vittem haza az édesanyámat és nézem az üres, kihalt utcát. Most a koldusok is fedett, meleg helyre és közösségbe, társaságba mentek.

Csend van, és nyugalom. Időnként egy – egy pár sietős léptekkel megy még az elkésett esti vacsorára szeretteihez. Ki van világítva a Budapest belvárosa csodálatos fényekkel, de érdekes módon bennem nincs karácsonyi hangulat, mint azokban a sietős emberekben, akik lekésett vacsorájukhoz sietnek. És azon gondolkozom, hogy miért nincs bennem különleges érzés? De hamar rájöttem a válaszra!

Én az év minden napján karácsonyt tartok, nekem az év minden napja és órája ünnep, és így élem az életem. Ezért nekem a karácsony érzelmileg ugyanolyan nap, mint az év bármelyik napja!

Sok ember kizárólag a szeretet ünnepére időzíti látogatásait rokonaihoz, belefulladnak az ajándékozásba, pótolva az egész évi szeretetlenséget, a kihagyott szép szavakat, a meleg simogatást, a törődést, de ne gondolják ezek az emberek, hogy a pénztárnál kifizetett számlával rendezik adóságukat! Sok elhagyott embertársunknak fontosabbak az évközben kapott meleg szavak, mint az egyszeri, ajándékokkal tömött szatyrok.

Évközben, a magányos hétköznapok szürkeségében édesanyák, édesapák, nagymamák, testvérek, elhagyott gyermekek várják, hogy rájuk nyissák az ajtót, telefonon felhívják őket szeretetteik, fontos nekik, hogy érezzék a törődést, és azt, hogy még fontosak valakinek a számára!

De soha nem késő magunkba nézni, önkritikát gyakorolni, és kinyújtani segítő kezünket a másik felé!

Életünk nagy lépése az is, ha felismerjük, ha valami bűnt követtünk el valakivel szemben, aki már eljut erre, nagy lépést tett. Mert ez a bűnbánattal jár, és ennek utána a bocsánatkérés a következő lépése.

És ha nem mi követtünk el bűnt, hanem velünk szemben követték el, akkor a legnagyobb, amit MI tehetünk, hogy elfogadjuk az alázkodva kinyújtott bocsánatkérő kezet, és mindekinek mindent megbocsátunk, és a szeretet érzésével pecsételjük meg ezt a pillanatot. És erre nagyon alkalmas a karácsony, és az is, hogy ha kell MI tegyük meg az első lépést!

Karácsonykor eszünkbe jut egy 33 éves fiatalember, aki vérét áldozta értünk, leköltözött a fizikai síkra a legmagasabb szellemi szférából, hogy szeretetet hirdetve megmentsen minket szenvedése árán egy örök életre. Ha igaziból a szívünkben él a Krisztusi szeretet, akkor ne csak karácsonykor, hanem az év minden napján éljünk a Hegyibeszéd csodálatos tanítása szerint.

Édes Jézusom, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten. Befogadlak, mint Uramat, megváltómat. Kinyitom előtted életem kapuját, és kérlek, irányítsd úgy az életem, ahogyan azt Te szeretnéd. Ámen.

Vissza


2017.12.13. 16:09

Kep

Pop art i odjeci: This is Today
15. decembar

Nyilvános · Savremena galerija Subotica szervezésében

U Savremenoj galeriji Subotica će u petak, 15. decembra 2017. u 19 časova biti otvorena izložba Pop art i odjeci: This is Today. Prepoznatljiv vizuelni jezik Pop arta je modifikovan kroz individualna tumačenja aktera savremene umetničke scene. Miroslav Jovančić, kustos izložbe, izabrao je šest autora osobenih poetika. Na izložbi će se predstaviti: Danijel Babić, Tadija Janičić, Emil Kadirić, Tibor Lazar, Aleksandar Leka Mladenović i Janoš Tarko. Autor vizuelnog identiteta izložbe i dizajna kataloga je Boris Cupać, Refresh. Više informacija o izložbi objavljivaćemo na zvaničnoj FB stranici Savremene galerije Subotica na kojoj ćemo predstavljati autore tokom ove sedmice.

Srdačno Vas očekujemo :)
Várjuk szeretettel :)

Vissza


2017.12.13. 10:08

Kep
Marta Kiš Buterer

Ma készitettük az ötödikesekkel
Danas radila sa petacima

Kep Kep

Vissza


2017.12.12. 21:42

Kep
Fazekas Gábor:
december 10., 23:06

"Táltos Maskara"

Kep Kep
Kep Kep
Szomorú dologról kell beszámolnom és ezzel kapcsolatban segítséget is szeretnék kérni...
A nyár folyamán készült el a "Táltos Maskara" , Révész kooperációs bicska.
Egyik példányát, kihasználva némi házfelújítás körüli zűrzavart, sajnos ellopták.

A "Táltos Maskarából" 5 db készült. Ezekből egyetlen darabon szerepel - a megrendelő külön kérésére - a gyerekek monogramja, a B.P.H. spanyolozás. Bakos Attila (a megrendelő) kvázi "majdani örökségnek" szánta a bicskát a gyerekei számára. Ezért is vállaltam el az "extra egyediesítést".
Több lehetőséggel kell/lehet számolni.

1. A tolvajnak lehetséges, hogy fogalma sincs arról, hogy mit lopott el... 10 sör, 1 üveg pálinka, amiért tovább próbálja majd adni... Aztán ez így megy még pár közvetítőn keresztül, egyre magasabb árakon... Előbb-utóbb, valamelyik orgazda meghirdeti a neten, vagy máshol, a valós értéknek - mondjuk - a feléért... És nagyon nagy bukta lesz belőle... Mivel minden darab egyedileg készül, nincs két tökéletesen egyforma. Minden bicskát dokumentálok (fotók, stb.), de enélkül is bármikor beazonosítom bármelyiket.. Még abban az esetben is, ha "kireszelik" a különösen egyedi, B.P.H jelzést... Minden megrendelést dokumentálok, minden késhez egyedi certicate tartozik. Ha 5 éven belül (ennyi az elévülési idő - sajnos...), bárhol, bármikor felbukkan a bicska, akkor számlával, tanúvallomással, nyilatkozattal, stb. igazolom a "nagy értékre elkövetett lopás" bűntettét (akár 1-3 év letöltendő...), vagy az orgazdaság tényállását ( akár 1-4 év letöltendő...) ... Ergo: a bicska "piacképtelen".

2. Tudatosan, megrendelésre történt a lopás. A fentiekből adódóan, a tolvajnak, orgazdának nem sok lehetősége lesz: eldughatja a kést egy sufniban, aztán mélyen hallgat róla, és karácsonykor, húsvétkor, stb. előkotorja a lyukból, ahol rejtegeti, majd titokban felszel vele egy darab szalonnát és élvezi, hogy birtokolhat valamit, ami nem az övé... A tolvaj retteghet élete hátralévő részében a pár napnyi élvezetért, mert ez a bicska - mindent elkövetek ennek érdekében - olyan ismert lesz, hogy előbb-utóbb még a kis falvakba is eljut a híre... De ha óvatos, nem nyitnak rá véletlenül, stb... akkor elenyésző a lebukás veszélye...

ÁM: azt tudni kell, hogy még ha az utódja bukkan rá véletlenül a lopott késre az ő halála után - akkor is vissza kell szolgáltatnia a jogos tulajdonosának, annak örököseinek... És ez - minimum - kellemetlen kérdéseket fog felvetni, még sok év múlva is...

Ez a tolvajlás valahol - szomorú, nagyon keserű módon - némi elismerés is, mert tudomásom szerint, lakásból egyedi kést még nem loptak.. Egy arany Rolex, kilónyi ezüst étkészlet - ezek még bezúzva, beolvasztva is képviselnek némi forintosítható értéket.... Ez a bicska nem, csak így, egészében...

Summa-summarum: Ezt a "hírt" a magam részéről meg fogom osztani a közösségi média minden elérhető csoportjában, fórumában, stb. (Ami önmagában több tízezer személyhez jut el... Plusz az ismerősök ismerősei... stb..)

Erre biztatnék mindenkit, aki olvassa ezt...

Így hatványozódik a hatás...
Csatolok képeket a késről. Ha bárki, bárhol látja hirdetésben, felkínálják eladásra, stb. - kérem, hogy értesítsen.

Ps.: Ha mindezek ellenére, záros időn belül nem kerül elő a kés, akkor "anyag áron", reprodukálom/reprodukáljuk a valódi tulajdonos számára. Árpád Tóth közreműködésével, természetesen...

Vissza


2017.12.12. 21:08

    Kep

Vissza


2017.12.12. 20:56

Karácsonyi megterített asztalok bemutatója Csantavéren

Kep

Vissza


2017.12.12. 19:59

Kep

Kelemen Zoltán: Toporgó

Sötét csodákat
festett reggel az isten.
A mennyből poklot
varázsolt. Új dilemmát,
hogy ne tudjak dönteni,
utam merre vezessen,
hová induljak tovább.

Mohol, 2017. December 15.

Kep
Kelemen Zoltán fotója

Vissza


2017.12.12. 19:45

Kep
Karsay István:

A csodaszarvas - Székely legenda

Hol volt, hol nem volt, messze napkelet felé volt egyszer egy híres-nevezetes fejedelem, akit Nimródnak hívtak. Száz gulyása, ezer csikósa, tömérdek nyája, ménese volt ennek a fejedelemnek. De ő nem azokra volt büszke, hanem két fiára. Hunornak hívták az öregebbiket, Magyarnak a fiatalabbikat. Egyformán derék, jó növésű legény volt mind a kettő. Sas a szemük, villám a kezük. Nagy vadászember volt Nimród, s akármerre űzte, kergette a vadat, mindenfelé elkísérte a két fia. Mondta is neki a felesége, Enéh királynő.
- Nem jó vége lesz annak, uram királyom, ha te úgy rákapatod a gyerekeket a vadászatra.
- Ahogy az Östen akarja felelt mosolyogva az öreg fejedelem. Én már csak annak örülök, hogy nem kell már azokat félteni a vadállattól se, mert azzal is elbánnak.
Később a fiúk apjuk nélkül is elmentek vadászni. Egyszer éppen apjuk országának a határán vadászgattak kíséretükkel. Ötven deli levente kísérte Hunort, ötven nyalka legény Magyart. Sok madarat halomra nyilaztak, dárdájuk számtalan vadat leterített. A két testvér már éppen hazafelé készülődött, mikor hirtelen egy gímszarvas bukkant fel előttük. De olyan ám, amilyent még sohase láttak. Fehér a szőre, mint a hó, ragyog a szeme, mint a gyémánt, ágas-bogas két szarva pedig egymásba fonódva olyan, mint a koszorú.
- Ezt már csak nem hagyjuk itt! kiáltott Hunor, lovára pattanva. Legjobb volna elevenen elfogni, és hazavinni édesanyánknak!
Azzal felszökött paripájára Magyar is. Hajrá, száz vitézükkel utána a csodaszarvasnak! Árkon, bokron keresztül, hegyről le, hegyre fel, sűrűből tisztásra, mezőről berekbe.
Reggeltől napszállatig nyomában voltak, de csak nem érték el a szarvast. Mikor már úgy volt, hogy mindjárt elfogják, nagyot szökkent a gyönyörű állat, s egy locsogós, mocsaras ingoványban végképp elveszett a szemük elől. A daliák egymásra néztek.
- Szeretném tudni, bátyám, hová kerültünk szólalt meg Magyar.
Körülnéztek, s csuda szép tájékot láttak maguk körül. Selyem a füve a legelőknek, mézes a gyümölcse a fáknak, az erdőben seregestül az őz, nyüzsög a folyóban a hal.
- Hej, öcsém, szeretnék én itt sátrat verni! Sóhajtott Hunor.
- De megszakadna apánk, anyánk szíve, ha többé nem látnának bennünket felelte Magyar.
- De látnak ám! Fordította hazafelé Hunor a lova fejét. Szüleinkhez hazatérünk, szándékunkra áldást kérünk!
Haza is ment a két testvér az öregekhez. Nimród fejedelem helyben is hagyta szándékukat, csak Enéh királyné sopánkodott.
- Jaj, édes gyerekeim, mi lesz belőletek azon a vadon helyen? Ki főz nektek ebédet, ki mossa ki gyolcsruhátokat?
- Majd csak ád az isten arra is valakit - biztatta az öreg fejedelem a feleségét.
Csakugyan adott is. Mire a fejedelem fiai a száz vitézzel visszatértek a szigetre, már messziről vidám muzsikaszó és ének fogadta őket. Egy szomszéd fejedelemnek, Dul királynak a két lánya mulatott, mind a kettő ötven-ötven lánypajtásával. Táncoltak, bújócskáztak, libegtek-lebegtek a holdfényben, mint liliomvirágok a szélben.
Hunor és Magyar összenéztek a vitézekkel.
- No, fiúk, lesz már, aki főzzön, mosson ránk! Ebből lesz csak nagy lakodalom!
Úgy is lett! Közibük vágtattak, minden legény a nyergébe kapott egy lányt, és azt mondta neki.
- Én az urad leszek, te a feleségem. Ásó, kapa válasszon el bennünket egymástól.
Hunornak és Magyarnak a két királylány jutott. A helyet pedig megfelezték egymással. Napnyugati fele jutott Hunor népének, s azok voltak a hunok.
A keleti fele jutott Magyar leventének, s ezeknek utódjait nevezték magyaroknak. Az országot Szittyaországnak.
Ez a szép monda pedig szálljon tovább is szájról szájra.

Vissza


2017.12.12. 19:09

Kep
Majláth Béla: Múltidézés

Egy emlékmű állítás bonyodalmai a II. VH zűrzavarában


Egy emlékmű állítás bonyodalmai a II. világháború zűrzavarában, és egy megsárgult jegyzőkönyv tükrében Bácskossuthfalván.
Jegyzőkönyv
Készült Bácskossuthfalva község képviselőtestületének 1941 nov. 25 napján tartott rendkívüli közgyűlésén.
Jelen vannak:
Kovács Lajos községi bíró, Scheffer Lajos, Szűcs Bálint, Pásztor András, Vadócz Dániel, Nemes Lajos, Kecskeméti Lajos, Varga János, Kiss Gábor, Ömböli Péter, Fábián Márton, Vitéz Lazányi István, Mészáros József, Gyarmati Sándor, Zádory András, Veszelity Pál, Szeitz József, Hajdu István, Bézi Sándor, Tóth József, Otterbein József, Szöczi József, Zádory János és Jeges Sándor képviselőtestületi tagok és Csorja Zoltán vezetőjegyző.
Elnöklő községi bíró üdvözli a megjelenteket, megállapítja, hogy a közgyűlés összehívása szabályos időben és módon történt, jegyzőkönyv hitelesítésére Gyarmati Sándor és Szeitz József képviselő testületi tagokat fölkéri, a közgyűlést megnyitja.
(Felesleges kihagyva)

7. kgy.-6963/941
Községi jegyző bejelenti, hogy a község vezető személyeségeinek kezdeményezésére a községben felállítandó hősi emlékmű építési költségeinek fedezésére gyűjtés indult meg. A gyűjtés során eddig 25.000 P. már befolyt, a további 15.000 P. bevételre lehet számítani. A hősi emlékműbizottság a tervező művész javaslatára, a református és a r. katholikus egyházak lelkészeinek hozzájárulása mellett úgy határozott, hogy az országzászlóval kombinált hősi emlékművet a református templom kertjébe építteti fel. A református lelkész az ügyet a presbitérium elő vitte, s ott majd később egy összeverődött társaság előtt az emlékmű református kertbe való elhelyezésének terve ellen fordult, fellépésével és szavaival olyan hangulatot keltett a két felekezethez tartozó lakosság körében, ami miatt a r. kath plébános egyházi főhatóságához fordult. Az egyházi főhatóság kérésére a vármegye főispánja arra utasította a bizottságot, hogy az emlékművet a felekezeti sérelem elkerülése érdekében, más alkalmasabb helyre építesse föl. Az első közgyűlés nyújtotta alkalmát megragadva, a képviselőtestület elé terjeszti az ügyet.
A hősi emlékmű a világháborúban elesett hőseink emlékét tartja fenn, hirdeti azt az áldozatot, melyet községünk népe hozott a magyar hazáért, a magyarság egyetemiért. A hazaszeretet, s a nemzetközösségért való önfeláldozás jelképe a hősi emlékmű. Örök emlék, de örök példamutató jel is, ami a nemzet fiait hazája ás nemzete iránti kötelességeire inti. Emlékfáklya, de gyujtószövetnék is ha kell. Forrás kell, hogy legyen a hazafiasi érzés tűzforrása, melyben nemzetünk múltjához illő jövőnk kiharcolásához erőt meríthetünk. Szent emlék és szent szimbólum. Közös célért való közös harc és közös áldozat szent emléke.
A közös sors és a közös kötelesség szent szimbóluma. De éppen ezért legkevésbé sem lehet elindítója a lakosság felekezetek szerinti széthúzásénak, s a felekezetek közti gyűlölködésnek.
Előadja, hogy az emlékmű helyéül a tervező művész javaslatára választották a ref. templom kertjét, ahol az emlékmű a község legszebb, s egyedül alkalmas helyére kerülne. A tervező művész maga is buzgó katholikus. A tervet a r. kath. plébános is helyeselte. A reformátusokra pedig éppenséggel nem lehet sértő, ha a község legszebb. legszentebb, legreprezentálóbb műve talál elhelyezést templomuk kertjében. Érthetetlen, miért ellenezte a ref. lelkész ennek a tervnek a megvalósítását, amit előbb a hősi emlékmű bizottságban helyesnek jelentett ki. Bejelenti, hogy a ref. lelkészt álláspontjának megváltoztatására bírta, most már megvan a lehetőség arra, hogy az emlékmű a tervező művész kívánságának megfelelően a község legszebb helyére kerüljön. Sajnálja, hogy a ref. lelkész távolmaradt a gyűlésről, kijelenti, hogy érzése szerint a ref. lelkésznek a felekezetek közti békét zavaró eljárását a reformátusság 90%-a helyteleníti, a református templom kertben kiváló elhelyezést talál az emlékmű, míg a község más területei megközelítőleg sem alkalmasak, felkéri ezért a jelenlevő r. kath. lelkészt, hogy az emlékmű ide való elhelyezésének tervét ne ellenezze, hanem, mint az emlékműbizottságban tette, támogassa, egyházmegyei főhatóságánál pedig járjon el, hogy a főispán urat az említett rendeletének visszavonására kérje föl.
R. kath. lelkész kijelenti, nem reméli, hogy a helybeli katholikusok és reformátusok között valaha is megszűnik az ellenségeskedés, biztosan tudja, hogy a reformátusok gúnyolni fogják a katólikusokat ha halottak vagy hősök napján templomi zászlókkal vonulnak a hősök emlékműve elé, s ott gyertyákat gyújtanak: ezért az emlékmű tervezett elhelyezését helyteleníti.
Községi jegyző névszerinti szavazás elrendelését kéri. Községi bíró ezt elrendeli. Az emlékműnek a ref. templomkertben való elhelyezése mellett szavaztak: Szűcs Bálint, Pásztor András, Vadócz Dániel, Nemes Lajos, Kecskeméti Lajos, Varga János, Ömböli Péter, vitéz Lazányi István, Gyarmati Sándor, Zádory András, Szeitz József, Bézi Sándor, Tóth Jószef, Otterbein József, Szőczi József, Zádori János, Jeges Sándor és Csorja Zoltán, képviselőtestületi tagok, összesen 18-an. Ellene 4-en szavaztak, és pedig: Veszelity Pál, Scheffer Lajos, Fábián Márton és Mészáros József.
Határozat.
A képviselőtestület 18 szavazattal 4 ellenében kimondja, hogy a hősi emlékművet a református templomkertben kell felépíteni.
Csorja Zoltán Kovács Lajos
v. jző, jkvvezető bíró, elnök
hitelesítjük:
Gyarmati Sándor
Szeitz József
**************
Jegyzőkönyv
Készült Bácskossuthfalva község képviselőtestületének 1941 december. 20, tartott rendes közgyűlésén.
Jelen vannak:
Kovács Lajos községi bíró, Scheffer Lajos, Szűcs Bálint, Pásztor András, Vadócz Dániel, Nemes Lajos, Kecskeméti Lajos, Ömböli Péter, Somogyi Sándor, Mászáros B. József, Gyarmati (József) Sándor, Veszelity Pál, Szeitz József, Hajdu István, Bognoczky Géza, Varjas Sándor, Bézi Sándor, Tóth József, Otterbein József, Szőczi József, Jeges Sándor, Zádory János, Varga János képviselőtestületi tagok és Csorja Zoltán vezetőjegyző.
Elnöklő községi bíró üdvözli a megjelenteket, megállapítja, hogy a közgyűlés összehívása szabályos időben és módon történt, jegyzőkönyv hitelesítésére Zádory János és Varga János képviselő testületi tagokat fölkéri, a közgyűlést megnyitja.
(Felesleges kihagyva)

30. kgy.-6999/1941
Községi jegyző bejelenti, hogy a hősi emlékmű építése tárgyában hozott 7/kgy.1941. számu képv. határozatot, mely többek között azt mondta ki, hogy a hősi emlékművet az emlékbizottság elgondolásának megfelelően a református templom kertjében kell felállítani, nem terjesztette be jóváhagyásra. Kéri a képviselőtestületet, hogy ezen határozatnak az emlékmű elhelyezésére vonatkozó részét módosítsa, illetve mondja ki, hogy az emlékművet a községháza melletti kertben kell felállítani, s az emlékmű építésével kapcsolatos elhatározások meghozatala és tennivalók elvégzésére bizottságok küldjön ki.
Véghatározat
A képviselőtestület egyhangúlag kimondja a következőket:
1. 7/kgy1941. véghatározatának azt a részét, mely szerint az emlékművet a ref. templom kertjében kell felállítani, hatálytalanítja,
2. a hősi emlékművet a községháza melletti kertben kell felállítani,
3. Az emlékműnek a bemutatott terv szerinti megépítésével tervezőjét, Hatzon Ferenc, szobrászművész, tanársegédet bízza meg,
4. Az építési költségekre 28.000 pengőt szavaz meg a befolyt adományok terhére, s kötelezi a szobrászművészt, hogy az emlékmű alapozási munkálatait is ő végeztesse el, úgy, hogy a községnek az alapozási munkálatok újabb költségébe ne kerüljenek,
5. A községháza melletti kertet a belvíz elvezetésével, szökőkúttá átalakítható víztartó medence építésével kell alkalmassá tenni. Ezt a kertet parkká kell átalakítani, hogy az emlékmű méltó keretéül szolgáljon. Az ezzel kapcsolatos kiadásokat is a befolyt adományokból kell teljesíteni.
6. A tervező művész csak akkor kivitelezheti a tervet, ha a Hősi Emlékművek Bíráló Bizottsága, illetve az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács (jóváhagyja?). A hősi emlékművet a község csak veszi át, ha az elfogadott terv nagymintáját ez a bizottság kivitelezésre alkalmasnak találja. Ezt a tervező művész a bizottság írásbeli nyilatkozatával köteles igazolni.
7. Új szerződést nem kell kötni a tervező művésszel, de a szerződés csak a jelen határozatban foglalt módosításokkal, kikötésekkel, illetve kiegészítésekkel érvényes.
8. A hősi emlékmű pontos helyének megállapítására, a kert parkosításának, a vízmedence készítésének irányítására, a tervező művésszel való tárgyalások lefolytatására, esetleg egyezségek kötésére bizottságot küld ki, s a bizottság tagjaiul egyhangúlag Dr. Sántha György, Gyarmati Sándor, Zádory András, Szeitz József, Kovács Lajos és Csorja Zoltán, képviselőtestületi tagokat választja meg.
9. Az emlékmű építési költségeinek felét a terv és e határozat jóváhagyásakor, többi részét pedig a munka előre haladásának arányában kell a tervező művésznek kifizetni.
A határozatot jóváhagyás végett alispán elé kell terjeszteni. 15 napra közszemlére kell kitenni. Ez idő alatt fellebbezéssel lehet ellene élni, amit az elöljáróságnál kell beadni.
Csorja Zoltán Kovács Lajos
v. jző, jkvvezető bíró, elnök
Zádori János
Varga János
hitelesítők

Kep

Vissza


2017.12.11. 19:36

Majláth Béla:

Otthon - Értelmi Fogyatékosokat Gondozó Szociális Intézet

A tartományi pénzügyi titkárság továbbra is támogatja a vajdasági intézmények európai uniós pályázatait, a szükséges saját hozzájárulásaik átvállalásával. Intézményünk így részesült most, több mint 3 millió dinár támogatásban. Köszönjük szépen!

Покрајински секретаријат за финансије и даље подржава конкурсе Војвођанских институција/установа пред Европском унијом, преузимајући на себе покривање износа потребног сопственог учешћа тих установа у истим конкурсима. Тако је наша установа добила финансијску подршку од више од 3 милиона динара. Захваљујемо се!

Kep

Vissza


2017.12.11. 19:11

Kep
Péter László festőművész írása

Minden egész eltörött
Filozofálgató, művésztelepi kisnapló
3.


Kep

A MŰVÉSZ-FORRADALMÁR

Jeles napunk november 14-e, Ács József (1914–1990) festőművész születésnapja. Tiszteletére ezt a napot javasolta a Magyar Nemzeti Tanács kulturális bizottsága a vajdasági magyar képzőművészet napjának ünnepévé. Az erről szóló döntést 2013-ban a Magyar Nemzeti Tanács hozta meg a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a zentai Városi Múzeum és a Topolyai Művésztelep összehangolt kezdeményezésére.

Rendkívül sokoldalú forradalmár alkotónk volt Ács József festőművész, kritikus, pedagógus és művésztelep-szervező. A művészetében való szüntelen keresés és a folyamatos megújulásra való készség és képesség jellemezték. Módfelett érdekelték a világ művészeti aktualitásai, így az alkotói opusán át korának a legújabb művészeti jelenségeit is képes volt importálni a vajdasági művészetbe. Művészeti törekvéseiben időről időre robbantott, újított. A Konjovićnak, Nikolajevićnek, Trumićnak és másoknak köszönhetően divatossá vált bácskai tájexpresszionizmus mellett munkásságában hamarosan megjelentek a geometriai és lírai absztrakció, az op-art, a neorealizmus, a konceptuális művészet, majd a posztmodern hazai adaptációi. Jelenségeit nemcsak elénk tárta, hanem korszerűsíteni igyekezett, időszerűbbé szerette volna tenni őket. Legerőteljesebben a hetvenes és nyolcvanas években, amikor az őt rendkívül izgató, művészszemmel látott aktuális hazai társadalmi/gazdasági és képzőművészeti kérdések irányába fordult. Kimutatható ezzel, hogy Ács való(já)ban a mindenkor csellengésekre hajlamos regionális művészek/művészetek időszerűsítését sürgető világi felzárkóztatást érezte a legfontosabb feladatának. Művészetében mérföldköveket hódított, szívós szervező-irányító munkájával nagyszerű sikereket ért el.

A kortárs művészeteket taglaló kritikusi tevékenységével is jeleskedett, mellyel egyben „ismereti” hiányosságokat is pótolt. Az oktatói-pedagógusi tevékenységének egyik legsikeresebb formája azonban nem az iskolákban, hanem a Magyar Szó napilap hasábjain nyilvánult meg. Ebben ugyanis a képzőművészet iránt komolyan érdeklődő fi atalok útjait egyengette kitartóan. A Képzőművészeti Levelező Iskola című folytatásos tárcájában a hetvenes évek elejétől 1980–82-ig sok művészpalántának nyújtott folyamatos bemutatkozási lehetőséget és érdemük, fejlődésük szerinti jelenlétet, kitágítva eszmélő művészöntudatukat, és előkészítve őket az új nemzedékek harcára, a vajdasági magyar képzőművészeti életre.

DIÓHÉJBAN

Köztudottan elsősorban Ács kiállásának, vállalkozói merészségének és szervezési készségének köszönhetően jól működő művésztelepek jöttek létre a Vajdaságban. Így az elsők és legjelentősebbek, a zentai 1952-ben, a topolyai 1953-ban, az óbecsei 1954ben stb. E művésztelepeket szervező vállalásainak köszönhetően számos vajdasági képzőművészeti közgyűjtemény jött létre. A trianoni határrevíziót megélő század eleji művészeink is a csoportokba verődés szellemerősítő tényezőjével számoltak, amikor művészeti (szabad)iskolákat vagy művészkolóniákat próbáltak szervezni.

Ács stratégiája körültekintő és megfontolt, forradalmian új volt, ám tudjuk, hogy csupán folytatta az egykor megkezdett munkát. Hiszen a századfordulón is léteztek már igen szép számmal művésztelepek, amelyek egykor nagy hatással voltak az összmagyar művészet fejlődésére (is). Ám igen hamar felismerte a gondozatlanságból eredő erodálódás és az elposványosodás veszélyeit, így Ács a második világháború utáni Vajdaságban akart e gondokra hatékony ellenszert találni. Szerteágazó tevékenységében a jugoszláv szellemiségű multikulturális környezetben törekvése bevallatlanul is egyetlen nagy célt szolgált: bármilyen körülmények között szervezett alakulatokban kívánta szerepeltetni a vajdasági magyar képzőművészeinket. Bizonyára jól tudta, hogy a közösségi erőnlétünk feltétele a megmaradásunknak.

ÚJJÁSZERVEZÉSEK

A második világháború utáni művésztelepi mozgalom a jugoszláviai, részben magyarok lakta Vajdaságban kezdődött el az 1950-es évek elején. Ez a szimpózium jellegű mozgalom az 1960as, 1970-es években teljesedett ki, és a részt vevő képzőművészek nagy hányada magyar nemzetiségű volt.

Mint tudjuk, elsőként a Zentai Művésztelep alakult meg 1952ben. Ács József mellett alapítója és fedezeti szervezője a zentai múzeum igazgatója, Tripolsky Géza volt. Hosszú ideig kötetlen, de a társadalmi elvárásoknak is eleget tevő volt a művésztelepi munkálkodás. 1970-től azonban a művésztelepet programszerűen támogató mezőgazdasági kombinát termelői céljainak hatására a környező szocialista országokban uralkodó, erőteljesen öngerjesztővé vált szocreál szemlélet ellenében azt is megszelídítette. Ezek után ugyanis minden évben egy-egy népszerű mezőgazdasági tevékenység lett az alkotótábor munkájának meghatározott témája. Az ipari fejlesztések népszerűsítése ellenében az akkori vajdasági időszerűség a kukoricatermesztés, disznóhizlalás, paprikatermesztés stb. voltak. A Jugoszláviában ekkor már jól tapintható kulturális liberalizmus hatására a telepi munka résztvevői az adott tematikát
már forradalmasították, és a divatossá váló nyugati művészet stílusaiban, a pop-art, a groteszk szimbolizmus (Sáfrány Imre) vagy a konceptualizmus (Markulik József) szellemében dolgozták fel. Ez volt a haladás iránya, nemkülönben az is, hogy 1965-től a művésztelep már „nyitni” tudott, és utána évtizedekig szoros kapcsolatot tartott fenn Hódmezővásárhely művészeivel, elsősorban az anyaország művészetéhez való kapcsolódás igényével…

Kep

A Zentai Művésztelep a hagyományos, sőt hagyományápoló művésztelepek hatására formálódott, amelyek viszont már a századelőn is igen jól működtek. Ha az európai miliőt kihagyjuk, és csak az első világháború előtti magyarországi művésztelep csoportba verődéses művésztelepi mozgalmait vesszük alapul, a nagybányai, a szolnoki, a kecskeméti, a gödöllői művésztelepek sikereit akkor is életre teremtette a dédelgetett zseniális ötlet, hogy regionálisan, a különféle stílusbeli irányultságaik folytán úgy gazdagították és éltették tovább az összmagyar képzőművészeti életet, akárcsak a Kárpát-medencében dúsan szerteágazó élő magyar népművészet az évezredes virágzása alatt.

KIHAGYHATATLAN

A múltunkban ott vannak a Nagybánya tapasztalatával rendelkező vajdasági magyar festők háború utáni próbálkozásai, amelyekkel az új országba átkerülés gazdasági, politikai és kulturális kérdéseivel, az éles/életlen gondokkal való szembesülés riadt bénultságából felocsúdva, önszerveződő összetartozásért megtették az első lépéseiket. Először a Bácskában, ahol Szabadka, Verbász, Topolya, Zenta és Becse is törekvő lépésekre kényszerült, de a művészek kapcsolatrendszerének működő hálózatfonataiból adódóan a Bánságban is, ahol elsőként Nagybecskerek hangolódott rá a megoldások lehetőségére, hiszen művészei szervezőmunkája által áldozni szeretett volna a túlélésnek. Az addig félbe maradt törekvések nyomán a második világháború után Belgrádban festészetet tanult vajdasági magyarok közül először talán a vállalkozó szellemű Ács eszmélt fel, aki jól érezte vagy tudta, hogy a művésztelepek újraszervezésével érdemes próbálkozni.

Vissza


2017.12.11. 18:59

Boros György:

Karácsonyi Képzőművészeti Vásár,
holnap, kedden 2017. december 12-én 17:00 órakor.

Helyszín: Népkör Oláh Sándor Körgalériája

Božični likovni vašar
se otvara 12.decembra 2017.utorak u 17 časova .
Mesto : Kružna galerija „Nepker"

KepKepKepKep

Vissza


2017.12.11. 17:30

Biennálé 2017

Kep

Vissza


2017.12.11. 16:27

Kep
Péter László festőművész írása

TOLLRAJZ

Minden egész eltörött
Filozofálgató, művésztelepi kisnapló

2.

Kep

„Le kell ülni az asztalhoz, találkozni kell emberekkel. Ha nem találkozunk, nem tudunk beszélgetni, márpedig ez mindennek az alapja. Függetlenül attól, hogy rajzolunk, festünk vagy zongorázunk-e. Közhelynek hangzik, de ez egy olyan töltetet ad az embernek, hogy vagy megerősíti őt abban, amit gondol, vagy kételyeket támaszt benne, de ez is nagyon jó.” (Léphaft Pál a 9+1 Nemzetközi Művésztelepen)

TALÁN MÉGIS FORDÍTVA ÜLÜNK A LOVON

Művésztelep 1.


A művészember szereti megválogatni a maga művészi-baráti társaságát. Akkor tud jóízűeket beszélgetni. Azt a rendkívülit kellene megértenünk, értelmeznünk és tartalmas üzenetté formálnunk, ami mostanában körülöttünk történik. Mert az utóbbi időben mintha megszaporodtak volna a művésztelepi gondok.

Megalakulásuk első éveiben a művésztelepek még zavarmentesen működhettek.

Manapság bizonyos módosító elképzelések válnak valóra, és ez egyre idegesítőbb tud lenni. Furán lehangoló, gyakori mellékzöngéi vannak a nem művészember(ek) által történő művésztelepi beválogatásoknak. Ugyanis vannak már művésztelepek, ahol kivették a művészkezekből az önrendelkezés ezen egyszerű, célirányos és a művészbarátoknak örömöt szerző eszközét. Hogy évente újra és újra találkozhassanak azon a helyen, ahol megoszthatják egymással mind a művészi tapasztalataikat, mind a személyes megéléseiket, élményeiket.

Az új receptúra nem eshet jól minden résztvevőnek. Azoknak meg pláne nem, akik folyton kimaradnak e szűkülő művészkörökből, mert sem ide, sem oda nem hívják már őket azok a szervezők, akiknek amúgy nem az lenne a dolguk, hogy meghatározzák, ki az, aki megérdemli a meghívást, és ki az, akit kifelejtenek. A keserűség oka tehát az, hogy az ember kissé idegennek érzi már magát abban a közegben, amelyben a finom átrendezések előtt fesztelenül, otthonosan tudott mozogni. És feloldódni. Ebből a szemszögből nézve a mai félmegoldások bizonyos értelemben nemtörődömök, távlattalanok. Olykor szinte kigolyózásjellegűek.

Szoros barátságok lazulnak fel, és kényszeredett társalgási lehetőségek válnak megszokottá ott, ahol a meghívottak listáját már nem a törzsgárda gondolkodó művészemberei állítják össze. Mert a felülről jövő, összeállított névsorok kívülről irányítottak, kényszerítő jellegűek, és nem az összeszokott művésztársak társasági kaptafájára készültek. És ma is ott, ahol a meghívottak listáját művészek állítják össze. És ha a művésztelep gazdasági részét bonyolító szervező emberek ezt tiszteletben tudják tartani, nem eshetnek az önhittség diktátumának csapdájába.

A KÉTOLDALÚ ELVÁRÁSOK

Művésztelep 2.


A meghívások egyesek számára magától értetődőek és hízelgően kedvezőek. De ha túl könnyen érkeznek, olykor léha cinizmust szülnek. A „kifelejtetteknek” viszont csalódást okoznak. Kevesek akarják tudomásul venni, hogy a művésztelepi meghívás kitüntetés, és azt is, hogy a Vajdaságban évente egy vagy akár több tucat képzőművész hiába vár arra, hogy őt is megtiszteljék egy meghívással.

Úgy tűnik, hogy a megszokottság nagy úr. Táborszervezési téren egy ideje nagy haladás nincs. Inkább valamiféle tétovázás, tévetegség, néhol egysíkú szervezések, olykor lassú, magába zárkózó ellaposodás. A művésztelepi színvonal fejlesztésében, megtartásában egyébként egyedüli biztosíték a művész szaktudása és alkotókedve.

Miért van az, hogy többek előtt valamilyen okból bezárják a korábban szélesre tárt, átjárható kapukat? Míg mások előtt külön jogosultságként szélesre tárják akkor is, ha világos, hogy oda most (már) nem mennek. Ráadásul még válogatniuk is lehet, hiszen több irányból érkeznek meghívások. Ugyanis vannak jó nevű, sikeres művészeink, akik a külföldi művésztelepeken is próbára kívánják tenni magukat. Megtehetik, szívük joga. És ez a megmérettetés valójában természetes is.

PEDÁLOZÁSOK

Művésztelep 3.

Manapság a számítógépes világ drótpostahálóján kezdetleges módon történik a gyors meghívás. Mégis sokszor (általában?) hetekig elhúzódik a visszajelzés. Vajon miért? Azért-e,
mert a művészeknek ma már többnyire szerteágazó kapcsolataik vannak, viszont már nincs kialakult-megszokott, állandó odafigyelő baráti társaságuk? Mert manapság ritkábban tapasztalunk igazi, kitartó, összeszokott művészi-baráti köröket, mint egykor. Ma a meghívottak is inkább kivárnak, és ha lehet, késedelmesen választják ki azt a nekik dukáló, leginkább megfelelő társaságot, amelyben jól érezhetik magukat. Mindez azért, mert a legtöbb művésztelepen már nincs lehetőség az önszerveződő művésztársaság kialakulására.

De mi végre a szervezők manipulatív/hangulati pedálozása? Néha úgy tűnik, hogy az invitálások célirányosak. De a szervezői kommunikáció is egyre nyersebb, technikusabb, kissé idegen. Vagy annak tűnik.

Az egykori szervezők keményen dolgozó, hozzáértő művészek voltak, egyben a művésztelep arculatának kialakítói is. Mindegy, hogy Ács Józsefet, Tripolszky Gézát, Szilágyi Gábort, Novák Mihályt (hosszú a sor)… emlegetjük-e. Példamutató „vezérürük” voltak, akik a művészkollégával közvetlen hangú levelezések útján vagy rövid, de örömöt szerző felkéréssel, invitálással tisztázták, hogy a megszólított óhajt-e, részt tud-e venni a művésztelepi munkában.

A gyakorlott művészek esetében nem merültek föl kételyek, hogy nyaranta valamelyik művésztelepen ott a helyük. Általában örültek is a meghívásnak, a közösen eltöltött életteli programjaiknak, az alkotói szárnyalásoknak, az eszmecseréknek és az anekdotázásoknak. A találkozás örömteli lehetőségének. Amennyiben rendkívüli események, dolgok nem akadályozták meg őket, el is fogadták a meghívásokat. Nem mondtak nemet. De ez kiszámítható volt nemcsak a nagy múltú művésztelepeink, hanem még az autodidakta művésztelepek esetében is. Így példaértékű volt az igen széles merítésű és a természetes lemorzsolódás tisztességes elvét követő temerini TAKT ifjúsági művésztelepe is. Ahol a 80-as és 90-es években a tömegességben rejlő potenciális minőség meghatározó eleme és józan realitása volt a mozgalomnak.

ÉRZÉKETLENSÉGEK?

Művésztelep 4.

Eltűnőben a szabad, önszerveződő művésztársaság. Más válogat helyettük…

Mennyire lett érzéketlen a művészek közötti kommunikáció? Úgy tűnik, hogy a szervezők és a meghívottak között sincs meg már az igazi, személyes vagy baráti kapcsolat, amely megerősíthetné bennük az egy csapatba tartozás érzetét.

Az itthoni művésztelepi szervezések gyeplőszárát immár több helyütt kivették a gyakorlott/gyakorlatias és korábban a meghívandókat jó érzékkel összeválogató szervezőemberek (sok esetben szervező-művészemberek) kezéből. Mi végre?

Miféle új jogosultság a felülről irányítás, az önhatalmú döntés?

Kiféle, miféle (un)szimpátia dönt(het)i el, hogy kik valók és kik nem valók a művésztelepekre? Ki dönt(het) manapság arról, hogy kik az odaillők? Hogy ki érdemelheti ki a meghívást, az ingyenvásznat, a pár napos ellátást, amelynek fejében alkothat, és ajándék képet hagyhat maga után?

Vissza


2017.12.10. 10:52

Édua karikatúrák 6
Kep

Kep

Vissza


2017.12.09. 23:16

Nagy Nzyang Zoltán: Halotti torna győztese - The winner of the dead tournament
30x21 - acrylic/oil on wood fiber

Kep

Vissza


2017.12.09. 12:49

Papírcsillagok karácsonyra
2017.12.07. 11:17 kreablogger

A papírcsillagok készítése -az alapműveletek elsajátítása után- egyszerű, ám némi türelmet igénylő feladat. A végeredmény igen látványos, az alapanyag, ami akár szimpla fénymásolópapír is lehet, minden háztartásban fellelhető. Ma a kedvenc mintáimat mutatom meg nektek, kislányom osztályterme is ezekből a díszekből öltözik ünnepi pompába.

Kep

BŐVEBBEN...

Vissza


2017.12.09. 00:55

Sáfár Mónika és Tolcsvay László estje Bácskossuthfalván
(fotó: nzyang)

Kep
Kep
Kep
Kep

MÉG TÖBB KÉP


Video

Vissza


2017.12.08. 10:33

Sürgősen gazdikat keresek Bácskossuthfalván

Kep

Kinga Kasza
A bácskossuthfalvi állatorvosi rendelő felett lévő épületek között találtunk 4 kicsi kutyát anyukájukkal együtt. A falunk egyik állatbarát polgára minden nap kijár és megeteti a kiscsaládot, és féregtelenítette is őket. A nagy hidegek beállta előtt szeretnénk a kb. 2 hónapos piciknek szerető otthont biztosító gazdikat találni. Ha te lennél az egyik gazdi, privátban várom üzenetedet, ha nem, a megosztást is nagyon köszönöm! ❤️

Vissza


2017.12.07. 22:43

Rendezték a szeméttelepet
Magyar Szó / Vajdaság / Topolya
K. P. D.
2017. december 7., 11:17

Hosszú ideje halmozódtak és egyre terjeszkedtek a bácskossuthfalvi szeméttelepen az odaszállított hulladékkupacok. Ezt a napokban egy markológép segítségével sikerült átmenetileg rendezni – tudtuk meg Seffer Attilától, a helyi közösség tanácselnökétől.


– A kotrást végző munkagép költségeit a topolyai Komgrad Közvállalat 500 ezer dináros anyagi hozzájárulásával sikerült megoldanunk. A helyzet korántsem tökéletes, de jelentősen jobb, mint korábban volt. A falunk is nagyon várja már, hogy ténylegesen elinduljon a Regionális Hulladéktároló munkája, hogy meg legyen szervezve a faluból a szemét elszállítása, hogy végre megszabaduljunk ettől az egyébként hatalmas tehertől. Korábbi elképzeléseinknek megfelelően az eddigiek során ott felhalmozódott lakossági szemétre – a falu köztereinek takarítása és egyéb munkákkal összehangolva – folyamatosan újabb réteg föld kerül, és az utókorra gondolva be fogjuk ültetni ezt a területet értékes fákkal – nyilatkozta a tanácselnök, aki rámutatott, hogy a bácskossuthfalvi szemétdomb a nyugati katolikus temető felől közelíthető meg, a többi oda vezető utat már korábban lezárták.

Forrás:
Magyar Szó

Vissza


2017.12.07. 22:37

2017 - Karácsonyi kézműveskedés a Kuckóban
Bácskossuthfalva
(photo: nzyang)

KepKepKepKep

MÉG TÖBB KÉP

Vissza


2017.12.06. 20:53

Mikulás-Party Bácskossuthfalván
20017. 12. 06.
(photo: nzyang)

KepKepKepKep

A TÖBBI KÉP


VIDEÓK

Vissza


2017.12.06. 17:01

2017. 12. 6. - Mikulásvárás Bácskossuthfalván
(photo: nzyang)

KepKep
KepKep

MÉG TÖBB KÉP

Vissza


2017.12.05. 21:13

Dudás Sándor szobrászművész kiállítása
Csongrád Galéria, 2017. december 8. 18 óra

Kep

Vissza


2017.12.05. 20:54

Benes és az ikonikus álca

Kep
Péter László festőművész írása

TOLLRAJZ

Benes és az ikonikus álca
A Mester búcsúztatója

Kep

Sirató négysoros

Ott lehetett az asztal
melyet rendre körülültek
s a lámpás
mi felborulhatott


E haikut Szűgyi Zoltán költötte még 1985-ben.

Képverseként állította ki a TAKT-on egy, a vers szövegét körbefolyó, Bálind István illusztrálta hurkaszerű spirális rajzolattal. A költő sorait nem illik magyarázgatni. Az efféle verbalitások nem nagyon illenek a költészethez. De talán illők a képalkotásokhoz, ahol a róluk ejtett szó felcsigázza a látvány értelmét, és megfejtésekre sarkallja a bámészkodó emberfiát.

Most ennek a véletlenül megtalált kortalan versnek, haikunak időszerűsége és egyben szomorú ünnepélye is vagyon. Mintha e néhány, hirtelen rádöbbenést tükröző szókö(l)tésnek a véletlenből adódóan is sorsszerű köze lenne az ikonteremtő Benes Józsefhez.

I. KÖZELÍTÉSEK

1. A Mesterek mindig csendben távoznak, jutott eszembe az első épkézlábnak tűnő, kilátástalanságérzetből kimenekítő gondolat. Nyilván nem Jézusra gondoltam, akinek távozása
iszonyúan sokkoló lehetett, de a feltámadása jóleső döbbenetével hatalmasan felrázta a földhözragadt emberi világot. A festőmestereket nyilván más fából faragták. Mégis van mindegyiküknek valamiféle Krisztusi szeretet-béklyója, ami most is megejtő tud lenni a ma is gyászoló tanítványokban.

2. A Mester realistának mondta magát. Mégis évtizedekig alakítgatta, babusgatta a Husikának elnevezett, hol a tájba vesző, hol a térből kiragadott, erezett, pikkelyezett vagy hurkaszerűen gúzsba kötözött, bugyrosan túlméretezett, igéző alakváltozásokra késztethető fényárnyas bábfiguráit. És az utána jövőket is. Az utóbbi években átépített fura bordacsont-figurái szikárrá váltan eltárgyiasultak, ikonikus lényekké vagy fabordás sámánokká váltak. Eleinte, a régi Symposionban is leközöltek, még laposan kúszó, papírkivágott jelkép-árnyak voltak, és feketén hasítottak bele a térbe. Majd évek múltán megújultan vitorlavászonszerű, gúzsba kötött hús-vér figuraként dagadoztak. Mostanra a ráncosodó bőrükből kibomló, kitüremkedő, gúzsba kötött/kötegelt derengéshordó alakzatok, gumiköpenyszerű élő hústömegük rétegelt lehántásával ismét borda-csontosra száradtak. Relikviákká, emléktöredékekké váltan, immár vaksin, fakulásban meredeznek az időtlen térbe.

3. Holott ezek csak erőtlen megközelítések, mindenkor kelepcés, megfejthetetlennek tűnő dolgok… A vajdasági művészetben csupán ketten: Maurits és Benes tanítják meg nekünk, hogy a művészetben a borzalom lehet esztétikus is. Hogy az elesett, a torz vagy a gnóm is lehet megrázóan szép. Vagy például a félelmetes is lehet megejtően érzéki. Az alakjukat változtatni térben és időben közlekedni képes beúszós különös lényeik nagyon ritkán mondhatók szépek. Megkínzott, rút, néha félelmetes kísértetlények. De a rútságukban iszonyatos szépség lakozik.

4. Benes Mestert a talajvesztett emberléptékű érzelmi hangulatok (változó vagy köztes állapotok) kísérték (kísértették) mindig. Erre csak 2003-ban a Lendvai Művésztelepen együtt töltött pár napban jöttem rá, amikor napokra egy felújítatlan kastélyszárny romos helyiségébe szorultunk mindketten. Benes egy szitanyomókkal felszerelt hatalmas asztal mellé, gyakorlott, éves tapasztalattal rendelkező grafikusként. Én lázas örömmel nagyszerű muravidéki grafikusunk, Gálics István hátrahagyott (hagyatékolt) hatalmas csillagpréséhez láncolódva. Akkor ez is megadatott. És Benessel beszélgetni lehetett, sőt beszélgetni kellett vele, sokat, mert elvárta. Néha
a sors kitüntetettjének érezheti magát az ember. Mint ahogy az is.

5. Hogy az egykor történtek nyomán az ember szelektív emlékezete miféle ünnepélyfátyolba burkolt, kitüntetett pillanatokat tud megidézni évekkel később, az is kiszámíthatatlan. Nem valamiféle megszépült, megszépíthető, mindenáron megszépített emlékek, hanem a rádöbbenés furcsa mágiája az, amire gondolok. Mert a mágia titokzatos ünnepély. De miféle, az emberi lelkekbe belelátó, ikonos angyali kasztokba sorolható figurák emlékképeire irányította rá mesterünk a figyelmünket? Mert mintha valamiféle angyalok kasztrendszerét építette volna folyton. Lehet, hogy a terve kevesebb volt ennél, de lehet, hogy több is. Vagy ugyanannyi. Már nem vitatható e kérdés. Immár az örök titkok útvesztőjében vergődünk…

6. A Mester sajátja volt, hogy közvetlen modora ellenére teljesen sosem tárta fel gondolatait mások előtt. És ez a titkolódzás vagy titokzatosság volt a munkáiban a leginkább érdekfeszítő. Titokőrző volt ugyanis. Volt, amit nem akart felfedni. Olykor meglebbentette ugyan a titokfátylat, és ezzel újra és újra érdekfeszítővé vált. A tarisznyaszerű, bevarrt szájú, némaságukban, tehetetlenségükben és lekötözöttségük ellenére is élő, magukat vonszolni tudó, már nem élő, de halhatatlan, átalakulásokra kész lényeit takaró lepel redőit hullámoztatta. Máskor mozdulatlan agyagmasszába tapadt. Ki tudja majd megfejteni, hogy a Mester figurái való(já)ban mit jelentettek? Az ő dolga volt őrizni e titkot. A mi dolgunk lenne a megfejtésük.

7. Szitanyomózás, alkotás közben Lendván 2003-ban mondta el a gúzsba kötött figurái egyik történetét. Hogy a figurái nem kitaláltak, hanem nyugodni képtelen kósza lelkek: a partizánok által Tiszába lőtt délvidéki ártatlanok lelkei. Piszmogásaink közepette ezek után rájöhetnénk, hogy mi mindent jelenthettek számára e kötözött bábok, bábuk, figurák. Legelébb volt a belgrádi főiskolán Nedeljko Gvozdenović által osztályozott chiricói mechanikus bábu. Jóval később a valódi árnyéklényei. Olykor pedig csupán a jelenlétük hiánya. Bekötözött szántóföldi hegek, anyaföldbe ágyazott, szántóföldekbe rejtett, névtelen, ekeszántott emberkötegek, majd fóliasátorszerű bugyros tájsebek. A Mester mindig mosolyogni próbált. Még a pofonokat osztó igaz valóságon vagy a múlt lélegzetelállító kegyetlen tréfáin is, fogcsikorgatva.

8. Úgy tűnik, hogy a kései belenyugvás természetellenes. Az emlékezés tehetsége mindennél hatalmasabb. Az emlékezés évtizedek múltán is begyógyultnak tűnő, súlyos sebeket képes feltépni, olykor újakat ejteni. Nagy időbeni távolságból már mindegy lenne? Nem feltétlenül. Benes az 1978 előtti délvidéki pofonok nyomát is megőrizte. Kellettek a művészeti kelléktárába. De talán ezért volt képes cipelni az erejét meghaladni sosem tudó terhét. A látomás-puttonyaiban: önazonosságát. Hogy kinek mit jelenthetnek, kivel mit közölnek ma a benesi, lekötözött, behurkolt, gézkötegelt, vizes kötéldarabokkal mozdulatlanságra kényszerített sámán figurák? A torz szobrokká alakított, bevarrt szájuk szegletéből légzéstelenül suttogó, mantrázó árnyalakok?

9. Mezei Erzsébet egyik nagyszerű, sárgás fényben pompázó örömteli festményének repróján merengtem. Furcsa volt, hogy a sárga szín életrevalóbb, mint ahogyan Goethe színelméletében magyarázza, mert itt most éppenséggel valamiféle örömteli állapotot idéz. Azon tűnődtem, hogy a derengés fényével most a tűz éltető melege árad szét. A fény felé fordulás vajon mit is jelenthet nála, nálad, nálunk? Sokfélék az emberi megérzések. Gondolhatunk akár a régmúlt aranysárgán ragyogó ikonikus csodáira, amelyek a titokzatos élet megszületését egykor derengő, aranylemezkés mandorlaként övezték. A karácsonyra, amely nekünk, vajdaságiaknak, délvidékieknek is hűségesen eljő mindig. Mert megillet bennünket, mert még méltóak vagyunk rá. Igaz, hogy már nem az erős, összetartó közösség örömére. Meghittsége sok gondot képes felejtetni velünk, ideig-óráig. De ma leginkább a lefojtott gondokkal terhelt emberek lelkének szomorú biztatására szolgál…

Végül a molylepke repdesésére és a fényben feloldódó, öntudatlan köröző táncára gondoltam, amikor hirtelen Benes József eltávozásának a híre meglegyintett. Szabó Lőrinc-i keleties életfilozófia kapott erőre bennem. Mi a végső igazság?

10. 1977-ben a TAKT-on, talán Tolnai Ottó kíséretében egyszer csak megjelent egy talpig feketébe öltözött, hollófekete hajú figura. Zentáról érkezett, azt mondták róla, hogy félelmetes erejű grafikái vannak. Kíváncsi volt a fiatalokra, és minden formaság nélkül kezdett el érdeklődni, főként a muzslaiakról. Rácz Jancsit már korábbról ismerhette, vele beszélgetett legelébb. Még szokatlan volt, hogy suhancokként tegeznünk kellett őt, mintha kortársak lennénk. A nyolcvanegy éves művészről sosem tudtuk, hogy pontosan hány éves valójában. Ikonikus álcát viselt, amely megvédte az öregedéstől. A meghitt póz mégis rokonszenves volt. Hollófekete haja a babonás védelme lehetett: öregségriogató, kortalanra váltó fintora volt az örökkévalóság igényének. Mára szinte már el is hittük, hogy a Munkácsy Mihály-díjas magyar festő- és grafikusművész, a kecskeméti Műhely Művészeti Egyesület elnöke kortalan. De ha nem is, a művészetében már azzá vált. Az örökkévalóság és a Jóisten egyik látnoki homályba burkolódzó kegyeltje.

Vissza


2017.12.05. 19:07

Minden egész eltörött I. rész

Kep
Péter László festőművész írása

TOLLRAJZ

Minden egész eltörött
Filozofálgató, művésztelepi kisnapló

1.

Kep

Beszélgetni kellene, öncélúságról, tetszik, nem tetszik alapon: elidegenedés szele kísért, revideálni kellene takaréklángra tett önérzetünket.

ÖSSZHANGTALANUL

Az utóbbi néhány évben történt valami a művésztelepünkkel, művésztelepeinkkel. De ennek sem pozitív, sem negatív előjelet nem szeretnénk adni. Csupán elgondolkoztunk azokon a sikeres vagy sikertelenné tett változ(tat)ásokon, amelyek a jövőben is nagyban befolyásolhatják a zavartalan működésüket. Tehát nem akarok sem jót, sem rosszat mondani róluk, csupán valamiféle összhangzatot hiányolok a meglepő művésztelepi miliőinkből. De kivel lehetne megosztani egy másoknak talán visszatetsző magánvéleményt, ha nem levelezéseken vagy esetleg a nyilvánosság előtt, a sajtón keresztül? Vagy szabadverselésben? Beszélgetni kellene, vagy illene, kényessé vált dolgainkról. Például egy művésztelep megszületésének az okairól, az eszméjéről, a lényegéről, a szükségességéről, a megszokottságáról… Működésének a megértéséről.

HANGSÚLYTALAN ÁTJÁRÓK

Azt remélve kell véleményt mondanunk most, hogy ezzel haragosokat már nem szerzünk: de a mai művésztelepek működését mégis többnyire összhangtalannak érezzük. Működésükben ugyanis érezhetően kampányszerűvé váltak, és az egymás közötti (fölötti) kommunikáció közösségi érzetének hiányától szenvednek. Az ebből adódó tájékozatlan bizonytalankodások miatt jóval nehézkesebbek, mint régen, és sajnos igazi irányelvek nélküliek. Mint valami céltalan kirándulás…

Olyan ez, mint az egykor büszkén vállalt, majd bizonyos idő elteltével és valamiféle új-modern lelki fuvallatok érkezésével lekicsinyelt, majd egész egyszerűen elmarasztalt l’art pour l’art, művészet a művészetért elv. Ez az érzület manapság is létezik, de igazán nem is rólunk szól, hanem az ÖNCÉLÚSÁGRÓL. És talán csupán a megszokottság terhe miatt működik még: ahogyan egy darabológép, egy tüzet érzékelő riasztó sikeres mechanizmusa. A mai művésztelepek többségét konzervatív módon redukáltnak, ezért szinte lélektelenül visszafogottnak látjuk. Nem mintha nem működnének, de úgy tűnik, hiányzik belőlük az igazi közösségi szellem. Ezért mára lendülettelenné váltak. Ami miatt manapság talán már egyik múltbéli, legendás művészeti ősszervezőnk sem vallaná a magáénak őket.

Lehetséges-e, hogy észrevétlen, hirtelen eltűnnek a hagyományos szemléletű, közösségformáló szerepet is vállaló, frisslélek-ápoló, léleképítő művésztelepek? Lehetséges-e, hogy ahogyan a világ körülöttünk megváltozott és elszemélytelenedett, úgy észrevétlenül mi is? És az életszemléletünk is?

KÍSÉRLETEZÉSEK

Amíg egykor bizonyossággal tudni lehetett (társasági megfelelések szerint és súlyozottságuk ismeretében is), hogy mely vajdasági művésztelepre kik valók, addig ma a művésztelepek zömének már nincs igazi törzsgárdája. Emberek körbeforognak.

Mind e problematikához természetesen hozzájárul a művész mindenekfelett álló kifejlett egyéni látásmódja és egyedi kifejezőereje is, illetve annak szándéka, hogy a művészete tényleg különleges legyen. A szervezők viszont félig-meddig tájékozatlanságból vagy inkább kevés érzékkel válogatnak, és kissé önkényesen nyúlnak hozzá a lazán körvonalazható emberállományhoz. A potenciális résztvevői gárdához. És újabban talán leginkább „tetszik, nem tetszik” alapon meghívnak többnyire ismert vagy ismerős művészeket.

Egykor igazi művész vezéregyéniségek diktálták a kellőképpen ütemezett rangsoroló meghívásokat. Programokat hirdettek meg, olykor társadalminak mondott aktuális feladatoknak feleltek meg. Igazi, előre kitalált/kialakított vagy fortyogva alakuló művészeti elvek határozták meg akkor alkotómunkájukat (de nem mindenáron). Mint ahogyan azt is másképpen kezelték, hogy kik a művésztelep berkeibe illők, és hogy kik lehetnek a befogadható újonc fiatalok. Vagy kik tartoznak egy másik gárdához… Mert mindig is voltak érett, haladó és fiatal, még kezdő művészek, akik