Id. Kovács Gyula

Kép
nzyang   2017.07.09. 19:13  Hozzászólás
AvatarAdminisztrátor

Hozzászólások: 1284
Csatlakozott: 2017.06.29. 07:20
Tartózkodási hely: Bácskossuthfalva
 
Majláth Béla.jpg
Majláth Béla
Megtekintve 70 alkalommal.

    Majláth Béla gyűjteménye

Miért, és miként került iskolánk névadója, Id. Kovács Gyula másfél évszázaddal ezelőtt Kossuthfalvára?
Ez a történet most nem róla szól, hanem egy azt megelőző botrányról, a kiváltó okokról, ami mai szemmel akár már lehet szórakoztató is, de akkoriban egyáltalán nem volt az. (Érdemes elolvasni)
"Jegyzőkönyv, felvétetett 1870. december 28-i presbyteriális gyűlésen.
December 28.ka rendes lelkész elnöklete alatt tartott presbyteriális gyűlés, melyben jelen voltak: Búzás András, Tóth József, Buruzs István, Lódi József, Kötő János, Erdélyi János, Nagy István, Bíró Péter, Nagy Ferenc gondnok – felemlítetett: Bíró Mihály nagyobb fitanítónak december 21ik elkövetett botrányos tette. – ugyan is Bíró Mihály tanító Úr dec. 21ik reggel a disznótorból mámoros fővel ment az oskolájába, onnét a templomba, hol isteni tisztelet után tanítványait is benmarasztván az orgonának sípjait kezdte szétszedni. Az alatt a pajkos suhanczok pipára gyújtottak a templomban, tanító úr nem hagyhatván magától távol orgonáját, mert távoztával csintalan tanítványai avatatlan kezeikkel az orgonát elrontják, s a sípokat el is lopják, hanem két tanítványát leszalasztott a helység házához kis bíróért ott a szájokba adottakat, és nem adottakat elmondván, a községi Előljárók az éppen akkor helységházánál lévő Búzás András érdemes presbitert felküldötték a lelkészhez megtudni mi botrány követettik el a templomban, de mielőtt a lelkész szemmel látója lehetett volna tisztelt tanító úr templomi szoratkozásának a templomból eltávozott. Míg ezek a templomba történtek, az alatt az oskolában maradt zabolátlan vad Múzsák légzavaró lármájokkal, czivakovások, veszekedésükkel az oskolát csak nem felforgatták, ugy hogy Pap István kisebb fitanító kénytelen volt az oskolába menni a zavargókat hozzájok méltó fenyítő eszközzel rendre utasítani, majd később szoratkozás végett az udvarra kiereszteni. A templomból oskolájába vissza tért Bíró Mihály tanító úr tanítványai közül 3at vagy 4et még kinn találván, kérdi tőlök „ki eresztett ki benneteket?”
„Papp István tanító Úr” feleletükre ezen epés szavakkal az én oskolámba senki nem parancsol csak én, adá tudtára Pap István tanító társának, hogy semmiköze az Ő tanítványaihoz, hegedű szóban egyszersmind tudtára adá tanítványainak is, hogy Pap István tanítónak nem tartoznak engedelmeskedni, most takarodjatok be, azután végig sétálva oskoláját „szavai után” most kieresztelek benneteket játszani 11 órakor menjetek haza, maga pedig a tanító úr az éjj és nap fáradalmait kipihenendő haza távozott.
Bíró Mihály tanító úr tettei a presbiterium által roszaltatnak, érettök megrovatik. A jövőre nézve komolyan meghagyatik hogy ha társaskörben barátságért, akár kábító italból kelletinél többet találna felhörpinteni, olyankor ne menjen közönséges helyre, mert magát nevetségessé teszi, - nemenjen a templomba mert a buzgó híveket meg botránkoztatja, - nemenjen különösen tanítványai közzé. Mert rosz példájával azok erkölcsét megmételyezi. Ily izgatott lázas állapotában a tanító maradjon hon – míg alszik hanem épít is, denem ront továbbá.
Tanácsolja a presbiterium hogy vetkezze le azon önhitségből származott nagyra látását, hogy ő a praeparandiában tanulván többet tud mint tanító társa hogy ő a Rector, Kántor, orgonista is, ebből keletkezett lenézése tanító társának nem míveltséget, hanem neveletlenséget árul el, mely átszivárog tanítványaira is, az őket nem régiben jóra oktatott tanítójokat fel sem vevéssel, szófogadatlansággal jutalmazzák. Sőt a két oskola – a hogy ott egymást eltűrni, egymásbaján segíteni, egymáshoz jó szívvel, testvéri szeretettel viseltetni megszoknák, s tanulnák – mint ellenség áll egymással szemközt – a nagyobb oskolán a kisebbet kigúnyolja, csúfolja, üti, veri pofozza, sött az ellen Szenvet magával viszi gyermek életbe is, ott is eszébe jut a rajta elkövetett méltatlanság, ilyen vesélyes lévén a gyermek szivére, s erkölcsére a rosz példaadás. Az egyházi elöljárók megkivánják, hogy tanítók egyetértés s békességben legyenek egymásközt, egyiknek távoztával a másik ügyeljen fel a csend, rend, és erkölcsiségre – a ki többet tanult és tud, oskoláján mutassa meg bölcsességét, nem pedig tanítótársa lenézésén, hiszen ő sem szunyadt az élet oskolájában, tanult Ő is tapasztalás és gyakorlatból – mint szóval, úgy példájókkal, formálják, míveljék és pallérozzák a gyermekek szívét, s erkölcsét is, előttök tartván ama deák példa beszédet – a ki halad a tudományban, és hátra megy az erkölcsben, többet megy hátra mint előre – Különben cselekedvén, a presbyterium kénytelen lesz gyermekei oktatását nevelését más kezekre bízni: - ugyan csak a fentebb kitett napon tartott egyházi gyűlésben Búzás András presbiter kérdésben tevé: mitévők legyünk a 4000 frtos orgonával miután azzal czélunkat nem értük el? Nem hogy édesgetnénk buzditanánk a híveket a templom gyakorlásra, inkább elidegenitjük, nem hogy azzal buzgóságos emelnénk inkább fül sértő sipító hangja botránkoztatja a gyülekezetet, a nép zúg, hogy ha kántor nem tud orgonálni, s nem tudja a népet vezetni dobják le, vagy zárják be. – Az elnök véleménye szerint, e baj másként nem orvosolható mint ha az egyház a 264 fi növendékei oktatásuk végett a két tanitón kivűl még egyet hoz, kilegalább középszerűen orgonálni, s tanítványait énekelni tanitani képes leend – végre."
(A helyzet viszont inkább csak romlott, mint javult volna)
"Jegyzőkönyvi kivonat, felvétetett 1872. márczius 1-i presbyteriális gyűlésen.
Ez alkalommal Bíró Mihály orgonista-kántor febr 11-én az istenházában elkövetett botrányos tette említett fel.
Bíró Mihály ugyan is nem okulva a presbyteriumnak 1870-ik év December 28-áni dorgálásából, mely mint a jegyző könyvben olvasható – ugyan csak e hónapnak 21-én elkövetett tanítóhoz illetlen és botrányos tettei miatt érte őt, hanem tetteit azóta is kisebb nagyobb mértékben folytatta de legkirívóbban február 11-én mutatta be magát a gyülekezet botránkozására az isteni tiszteletnek megzavarására --- Ugyan is kegyetlenül lerészegedvén az orgonálást valóban minden önmunka nélkül nyaggatva, már mikor a segédlelkész a szószékben állott egyóra negyedig nyikorgatta kimondhatatlan botránkozására a híveknek, Aztán a szónoklat közben felszólalt „nem igaz az öcsém” majd nevetség tárgyul elfeküdt a templomban a délutáni isteni tisztelet alkalmával is tanítványai ujjal mutogattak rá „részeg rekturam”. Ugyan e nap estvéjén valahonnan, hol ismét ivott és részegségét tetézve – hazafele menendő a nagy Sárban térdig habuczkolva majd bukdácsolásai közben fejét, arczát a falba verve véresre zuzva – jelent meg 10-11 óra tájban a kaszinóban, hol különféle vallásu tagok előtt guny és nevetség tárgyul tette ki magát reggelig, honnan ismét részegen a templomba tért, hogy az isteni tiszteleten levőket ujból botránkoztassa. – Előhozatott, hogy Bíró Mihály tanító ha nincs pénze: tanítványaitól is elkéri tollra és papirra szüleiktől adott krajczáraikat és megissza. Igy azoknaknak is kimondhatatlan mértékben megveszitgeti erkölcseiket rosz példájával.
Az egyház tanács jelen valo köztagok, kik Bíró Mihály botrányos tetteit maguk is jól ismerik, határozatilag kimondják, hogy miután két év leforgása alatt nem hogy haladt volna az orgonálásban hanem rák módjára inkább hátrafelé megy – drága orgonájukat tovább nem bizzák kezére – miután pedig erkölcsi tekintetben gyermekeik, ily tanító alatt veszélyeztetve vannak. Ezt folyamodásilag fogja a n.t. Ar. gyűlésre jelenteni ’s kérelmezni, hogy mentse meg a nagytiszteletű egyházmegyei közgyűlés egyházunkat ez embertől.
Elhatározta ez uttal az egyháztanács, hogy orgonálni tudó tanítót hoz, kinek a jelenleg Bíró Mihály tanító által élvezett orgonálásérti díj és a temetési stólát fognak fizetéséhez csatoltatni.
Hogy mindezek Bíró Mihály urnak szemtől szembe elmondassanak felhivatott a paplakra – de kétszer is kellene instálni, hogy megjelenjék. Megjelenve aztán itt a presbyteriumot és az egyház tagjait általánosságban megsértette mondván: „ nem merné itt senki az ujját megharapni ő nála itt nincs külömb ember” A lelkészt pedig a legdurvább módon megtámadta beperléssel fenyegette őt.
Ily ember ki nem tanítóhoz illetőleg, de betyár módra viseli magát, nem méltó, de nem is szabad, hogy egy ily fényes egyházban tovább folytassa az egyház és iskola veszedelmére botrányos üzelmeit. Ugyan azért, mostani magaviseletét ujabb oknak találja arra az egyháztanács és a nép, hogy a nagytiszteletű egyház megyénél Bíró Mihály inneni elmozdítását kérelmezze.
Erre Bíró Mihály kijelenti, hogy őt Szt. Mihály napjáig kilévén fizetve addig szolgálni fog. E nyilatkozatot az egyház tanács és tagok lemondásnak véve örvendetes tudomásul veszik."
Hát így került végül kupai Kovács Gyula a falunkba, felváltva Bíró Mihályt, felvirágoztatva az oktatást, és helyreállítva az egyház nyugalmát és tekintélyét.

Id Kovács Gyula.jpg
Id Kovács Gyula
Megtekintve 70 alkalommal.
Id Kovács Gyula síremlék.jpg
Id Kovács Gyula síremlék
Megtekintve 70 alkalommal.
Kép
ezofestő



Vissza: Majláth Béla helytörténeti és történelmi fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron