Mesék, szép történetek

Kép
Karsay   2018.06.17. 06:36  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1254
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Egy férfi idősek otthonába vitte beteg édesapját. Hazatérve, 5 éves fia feladta neki a leckét

Tisztelnünk kell szüleinket, függetlenül attól, hogy milyen idősek, hiszen embertelenség rosszul bánni azzal, aki életet adott számunkra.

Egy férfi, idősek otthonába vitte beteg édesapját, hogy megszabaduljon a gondozás terhe alól. Amikor hazatért, 5 éves kisfia a következőket mondta:
- Megjegyezted a címet, ahová a nagyapát vitted?
- Megszeretnéd látogatni? - kérdezte az apa.
- Nem! - válaszolta a gyerek. - Csak tudni szeretném, hova vigyelek, majd ha te is megöregszel!
És a gyereknek igaza volt! Mindannyian olyan bánásmódot érdemelünk, amilyet mi adtunk bizonyos helyzetekben. Nagyon fontos, hogy gyerekeink számára, követendő példákat nyújtsunk, hogy kiskorukban tudatosuljon bennük, hogy a szülő iránti szeretet és tisztelet örökérvényű.
Minden gyereknek kötelessége szeretni szüleit, hiszen ők azok, akik feltétel nélkül szeretni tudják gyerekeiket. A gyerekek tisztában kell legyenek azzal, hogy szüleik nem kevés áldozatot hoztak értük, hogy minden tőlük telhetőt megadtak számukra. És biztosan voltak olyan időszakok, amikor az utolsó falat kenyerükről is szívesen lemondtak, csak hogy több jusson gyerekük számára.
Sok akadályt leküzdöttek, és mindig talpra állva mentek előre, hogy gyerekük számára megteremtsék a jóllétet. Ezért minden gyerek, naponta hálát kellene adjon szüleiért, hiszen ők pótolhatatlanok. Amikor megkapod a hőn áhított farmert vagy éppen egy telefont, ne feledd, hogy mindezért ők dolgoztak meg.
Ezért én, felnőtt gyerekként, valahányszor egy szép helyre látogatok, vagy eszem valami különlegeset, mindannyiszor a szüleimre gondolok, és arra az áldozatra, melyet értem hoztak, hogy mindebben részem lehessen. Büszke vagyok szüleimre, és hálás mindazért az értékekért, melyekre megtanítottak.
Rájöttem, hogy a barátok, a szerelmek, mind mulandóak, de a család az örök!
Ezért becsüljük meg azt kellőképpen!

forrás:

http://filantropikum.com/egy-ferfi-idosek-otthonaba-vitte-beteg-edesapjat-hazaterve-5-eves-fia-feladta-neki-a-lecket/
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.06.16. 06:27  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1254
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A büszke tölgyfa

Volt egyszer a Köröskörül erdőben egy sudár, fiatal tölgyfa. Kék ég felé nyújtózkodott, lombjain át arany napfényt szitálgatott, és erős gyökerével a föld minden erejét magába szívta. Ő volt a legszebb az erdőn. A madarak vágyakozva nézték erős ágai hajlását, védelmező lombját. Szerettek volna rá fészket rakni, de a tölgyfa dölyfösen rázta magát.
- Hess innen, hangos népség! Nem leszek fészektartó! Szép koronám nem ilyenre termett. Hess, hess!
Még a pihenő madárkát sem tűrte meg az ága hegyén, és ha olykor egy-egy tudatlan kis jövevény mégis próbálkozott rajta a fészekrakással, a büszke tölgy lerázta magáról a félig elkészült madárfészket. Őszidőben a mókusok vidáman felkapaszkodtak a derekára, és szépen kérték:
- Olyan éhesek vagyunk! Adj egy kis makkot!
A tölgyfa akkorát reccsent mérgében, hogy a mókuskák ijedtükben majdnem lepotyogtak róla. Csak a hízelgő szél tudott befurakodni a lombjai közé. Annak a duruzsolását hallgatta reggeltől estig. Lassan mindenki elkerülte. Már az őz sem mert a kérgéhez törleszkedni. Igazán mondom, egyszer a saját szememmel láttam mellette kibújni egy gombát a földből, de amint észrevette, hogy hol van, gyorsan kalapot emelt, és elgyalogolt máshová.
Képzeljétek! Már az árnyéka sem kellett senkinek! Egy darabig így is megvolt a tölgyfa. Hanem idővel az évgyűrűk vastagítani kezdték a derekát, és - tetszett vagy nem tetszett! - belebújt a kukac. Hosszú éjszakákon át kegyetlenül rágta. A tölgyfa hasogató fájdalmakra ébredt.
Tavasz volt akkoriban. Minden fa boldogan érezte magában az új nedvek keringését, csak a tölgyfa állt rosszkedvűen, magányosan, szárazon. A féreg egyre jobban gyötörte.
- Ó, jaj nekem - sóhajtotta -, elpusztulok!
Keserves nyögését meghallotta a közelben tanyázó mókusasszonyka. Tüstént abbahagyta fiacskái mosdatását.
- Miért nem szóltál, hogy beteg vagy? - kérdezte sajnálkozva. - Mindjárt idehívom Harkály doktort!
- Nem kell! Nem kell! - hadonászott a fa. - Biztosan bosszút állna rajtam, és összevagdalna a csőrével, amiért nem engedtem be az odúmba.
- Ugyan, mit képzelsz? - csóválta a fejét a mókus, és azért is elfutott a harkályért.
Harkály doktor tüstént ott termett. Még pici, piros sapkáját sem vette le a fejéről. Nem sokat törődött a tölgyfa nyögésével. Végigkúszott rajta, körbekopogtatta, azután egy helyen megállt, és erős csőrét mélyen a kérgébe ütötte.
- Megvagy, mihaszna férge!
Ügyesen kiemelte, és - volt nincs! - már el is tüntette éhes kis begyében. A tölgyfa felsóhajtott:
- Jobban vagyok!
Körös-körül őzek, mókusok leskelődtek, madarak figyelték, hogy mi lesz. Mindenki örült, amikor a doktor bekapta a kukacot. A tölgyfa pedig csodálkozva kérdezte:
- Miért segítettél rajtam? Hiszen énrám mindenki haragszik!
Erre a körülállók kacagni kezdtek, és a harangvirágok összekoccantották fejecskéjüket.
- Ó, te tölgyfa!... Senki sem haragszik rád, hanem te haragudtál az egész világra!
Harkály doktor hozzátette:
- Beteg voltál, de most már meggyógyulsz. Orvosságot is rendeltem: sok vidámságra, madárdalra van szükséged.
- Meglesz! Meglesz! - kiáltották az állatok, és mindjárt körültáncolták. A tölgyfa nagyon sokáig nem tudott szólni, csak állt közöttük, szégyenkezve. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és kitárta ág-karjait a madarak felé:
- Gyertek ide, hozzám!
Azok nyomban odasereglettek, és örömükben olyan vidáman kezdtek csivitelni, füttyögetni, énekelni, mintha mi sem történt volna.

(Fésűs Éva: Az ezüsthegedű c. mesekönyvéből)
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.06.12. 07:34  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1254
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Egy tisztánlátó elárulta, hogy milyen az ember szaga, mielőtt meghalna
http://filantropikum.com/egy-tisztanlato-elarulta-hogy-milyen-az-ember-szaga-mielott-meghalna/

Ehhez a cikkhez annyit szeretnék hozzátenni, hogy van egy barátom, aki évekig kórházban dolgozott, sokáig betegszállító volt.
Ő mesélte, hogy egy idő után megérezte, hogy ki a rákos beteg és hogy meg fog halni, és ez valóban hamar be is következett.
Azt mondta, hogy megérezte a „rág szagát – a halál szagát”, és ezek a betegek mint kiderült valóban rákosak voltak, és mind meghaltak.

A halál pillanata
https://www.youtube.com/watch?v=9IlyH0o2IFw
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.06.10. 23:59  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1254
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Tudod, mi a bánat?

Ülni egy csendes szobában,
s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel, mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
sírdogálva várni, soha nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,
rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,
mással látni őt, nem visszafordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással,
otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,
imádkozni azért, hogy Ő meg ne tudja mi is az a bánat.

Osztrovszkij
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.06.09. 08:59  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1254
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Hétvégi filmajánló

Szitakötő film
http://indavideo.hu/video/Szitakoto_1

A szív hídjai
https://videa.hu/videok/film-animacio/a-sziv-hidjai-teljes-film-amerikai-drama-romantikus-FLQdnE5hGRjWY8A8
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.06.05. 07:09  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1254
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A gőgös királykisasszony

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország s annak egy hatalmas királya, akinek messze földön legszebb kastélya, palotája és legdélcegebb testőrei voltak. Volt neki egy gyönyörű szép lánya is, akiről mindenki elismerte a világon, hogy hozzá hasonló nincs a Földtekén. Éppen ezért kastélya állandóan tele volt olyan idegen országból jött vendégekkel, akik legfőképpen azért jöttek, hogy meggyőződjenek a leány csodálatos szépségéről.
Mikor aztán eljött a férjhezmenetele ideje, kijelentette, hogy csak olyanhoz megy feleségül, aki mindenben mindenkinél különb. Meg is hirdették a király udvarában a versenyt, s azé kell, hogy legyen a király lánya, aki minden mérkőzésen az első lesz.
Volt nagy készülődés, huszonegy királyfi készült a tornára. De jöttek nem királyfiak is, mindenki jöhetett, még a tehénpásztor is. Volt is belőle bőven. A harci készülődés mégis a királyfiak között folyt, mert a többieknek nem voltak lovaik, fegyvereik. De, hogy ez se legyen akadály, kihirdették, hogy adnak minden jelentkezőnek mindent, amire a viadalban szüksége van.
Másnap reggelre lett elhatározva az első párviadal és sorshúzással kerültek össze a párok, és akit legyőztek, az kiesett, aki mindenkit legyőz, az lesz a királykisasszony férje.
Szép napos idő virradt fel, rengeteg ember gyűlt össze, mert szabad bejárata volt mindenkinek és a fiatalok, hogy jobban lássanak, fákra, kerítésekre másztak fel. Szép trónszéken ült a király s mellette élete párja, aki még mindig szépasszony volt. Ott volt a volt a világszép királykisasszony is. Gong szólalt meg, hirdetve a küzdelem kezdetét.
Kivonultak mindazok, akik beneveztek, mert utólag már nem lehetett jelentkezni, pedig volt a nézők között egy szép szál legény, sem paraszti, sem úri ruha volt rajta, de az úgy feszült izmos termetén, hogy nem egy leánynak akadt meg a szeme rajta. Csak a királykisasszony nem vett róla tudomást. Nem azért mert nem látta, nem is azért, mert lenézte volna, nem, hiszen Ő mondta, hogy legyen az akár suszterinas is, csak feleljen meg a követelményeknek!
De hát akkor miért volt ez a nagy tartózkodása? Semmi másért, minthogy az összes jelenlevők közül ez tetszett neki a legjobban, de mit ért mindez, ha nem jelentkezett idejében?
Történt az után, hogy az első pár összecsapott. Volt ott tőrvívás, kardvívás, lovaglás, birkózás és minden, ami a lovagi tornához tartozott. Múltak a napok, de kimagasló eredmény nem született, mert aki karddal jól tudott bánni, annak lovaglása nem ütötte meg a mértéket. Lassan vége lett a viadaloknak, de győztes nem volt. Összeült a kupaktanács, hogy most mi a teendő? Azt mondja az egyik tanácsos:
- Kérdezzük meg azt, aki mindezt kitalálta!
Nosza, mennek a királylányhoz, hogy Ő adjon tanácsot. Ő éppen erre várt s mondja:
- Ki kell hirdetni, hogy mindenki jelentkezhet, aki még nem vett részt a küzdelemben.
Így is történt. Kihirdették s a mi legényünk is jelentkezett. Volt újra nagy izgalom, de az is elült, s Újra elkezdődött a szépséges lányért a viadal. Volt is nagy sikere a daliának mindenben. Mindenkit legyőzött, és amikor vége lett a királykisasszony fejére tette a győzelem jelvényét, a babérkoszorút és várta, hogy várja az igazi jutalmat, a kezét.
De arra hiába várt. Vége lett a lakomának, amit a győztes kedvéért rendeztek, s ami egyben a kézfogó is lett volna, de a győztes nem nyilatkozott. Elfogadott mindent, de a legfőbb nyereményért nem nyújtotta ki kezét.
Megnyúlt a leány arca, alig bírta visszatartani könnyeit, de még mindig várt. Már éjfélt ütött a torony órája, de menyasszony még nem volt. Talán már nincs is mire várnia, gondolta, asztalt bontott hát, és pihenőre tért, már amilyen pihenése volt.
Ijedtében futott ki hová tudott, már mint a szolgálók, mert a királylánynak semmi sem volt jó. Az ágy kemény, a szoba hol meleg volt és szellőztetni kellett, hol pedig fázott, a koronája húzta a haját, szóval szörnyű éjszaka volt. Le nem hunyták a szemüket. Ha beszéltek az ünnepségről, befogta a fülét, ha hallgattak, rájuk kiáltott, hogy megnémultak talán?
De mint minden, úgy ez is elmúlt, mert az idő kereke forog. Erre az éjszakára is reggel következett, de milyen reggel? Be volt borulva az ég, de a királylány kedve még borúsabb lett, amikor megtudta, hogy a győztes dalia lóra pattant és elvágtatott, senki sem tudta, hogy hová-merre, még azt sem, hogy ki is volt tulajdonképpen?
Telt múlt az idő, de a királykisasszonyt többé nevetni senki sem látta, a szomorúság örök vendég maradt az arcán.
A király követeket küldött mindenfelé, nem ismerik-e a daliát, ki ő és merre van hazája, de senki sem ismerte, mintha a Föld nyelte volna el.
Lassanként mindenki belenyugodott, hogy nem lesz esküvő a királyi várban, maga a királylány is így tett, legalábbis látszólag. De egy nap azzal lepte meg szüleit, hogy elhatározta, fátyolt ölt, mert ott reméli, hogy megnyugszik, s leveheti a világ haszontalanságait. Nem kell a szép ruha, bókok, csak Isten irgalmassága, amelyet maga is gyakorolni akar, mert irgalmas nővérek közé áll be.
Apja, anyja kétségbeesve jajgatott, hogy hová lett az ő szépséges büszkeségük, fel akarja cserélni a királyi pompát a kolostor cellájával, de ő hajthatatlan maradt. Végül is beleegyeztek, nem tehettek másképp, mert nem nézhették tovább, hogy mint megy tönkre a szépsége. Akkor már jobb is lesz ott neki, mint itt kint a világban, ahol sajnálják szépsége elvesztéséért.
Úgy is lett, egy nap felszentelték s ő egy lett a sok szürke nővér között. Nem lehetett felismerni a hajdani szépséget, és ő így boldog lett, mert már volt neki drága igazi vőlegénye, az Úr Jézus Krisztus, aki őt igazán szerette. Egy álomlátásból aztán egyszer azt is megtudta, hogy az, akit ő oly végtelenül szeretett, - a nyomtalanul eltűnt győztes dalia – az Úr egy mennyei küldöttje egy Angyal volt.
Ámen.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.30. 07:20  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1254
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A bálványimádók

Volt egyszer a világnak kezdetén egy olyan ország, ahol az emberek még nem ismertek Engem sem Atyaistennek, sem Fiúnak. Ott az emberek maguk faragtak maguknak Isteneket fából, kőből vagy bármiből, s abban hisznek, vagyis hittek, mert még ma is vannak az Én gyermekeim között, akik így tesznek. Ebben az imádatuk tárgyában – bár megbújva – Én is megtalálható vagyok, de bálványimádatuk erősebb az irántam való szeretetüknél, mert tárgya legtöbbször az „Én” az „Ego” s ennek hódolata kiszorít onnan minden egyéb érzést.
Aki önmagát szereti, az bálványozza is azt, megad magának mindent és Tőlem is megköveteli, hogy adjam meg azokat, amik után vágyik. Aki ilyen – mint ő mondja – annak senki sem tud ellenállni, azt hiszi, hogy olyan az élet, amilyennek „magam formálom, hisz Te is jóváhagyod Jó Atyám!”, tehát minden ember a maga sorsa formálója. Így vannak szerinte élelmesek, vagyis életrevalók, és vannak élhetetlenek, hogy az ilyenek ne panaszkodjanak, mert a maga tehetetlensége az oka rossz sorsának. Aki azonban életrevaló az kihasználja az alkalmakat arra, hogy megszerezze mindazt, amire szüksége van. Hogy nem mindig tisztességes úton, azzal keveset törődik. Ő okos, ügyes, mindenütt megállja helyét, csak sajnálkozni tud, de segíteni nem azokon, akik buták, élhetetlenek, tehetetlenek, szóval nem életrevalók.
Az Én gyermekem, akit Én hoztam a világra – mert nemcsak képzeletemből, hanem húsból, vérből teremtettem – élőlény lett. Így mint szülöttemért, felelős is vagyok, és formálom őt akaratom szerint. Nem véletlenül támadt újra életre, hanem hivatást tölt be itt a Földön és a Szellemvilágban is.
Így kezdődhet ez a történet, ami az emberi butaságról szól. Gyermekem nem azért született butának, mert fejletlen az agytekervénye s nem tudja befogadni az újdonságokat, amivel foglalkoznia kell, hanem az evolúció kívánja meg úgy a test, mint a lélek funkciójától hogy állandóan új benyomásokkal gyarapodjon és fejlődjön azzá, amivé lennie kell. A mi történetünk hősének is keresztül kell mennie az átváltozásokon.
Figyeljétek csak meg a kicsiny gyermeket, úgy külsőleg, mint belsőleg, állandóan változik, hol erre, hol arra hasonlít, míg a gyenge gyermekből hatalmas testalkatúvá fejlődhet. Ugyanígy fordítva is. A kevésbé fejlett észből hatalmas tudással távozhat, okos gyermekből elesett, semmi jóra nem alkalmas ember lehet. A természetben is megfigyelhetitek a gyengének induló növény csodálatosan bő termést adhat, s a szépen ígérkező termés is adhat csak közepes értéket.
Hogy ez mind az Én kegyelmemből van így, az igaz, de embergyermekemnek is hozzá kell járulnia s a jó szándék sokszor többet ér, mint a nagy okosság, vagy szorgalom. Szorgos munka nélkül produkálni sem lehet semmit sem, de ezeket az adottságokat is Tőlem kapjátok, viszont kérni kell, mert a szándék maga is épít, vagy rombolhat.
Így jön létre a sok meglepő dolog.
Abban az országban, mint mondottam a maguk faragta Istenek között volt, aki a jó időt adta, aki a családi boldogságot szolgáltatta, de hát hogyan is tudta volna az a kézzel faragott Isten megadni nekik azt, amit Én teremtettem?
Jöttek aztán hozzájuk olyanok, akik már ismertek Engem – az Egy Istent – tudták, hogy minden az Enyém, Én teremtettem és tartom fenn. Próbáltak Rólam beszélni, de ők nem tudták elfogadni, megérteni azt, hogy láthatatlan vagyok, és mégis lehet Tőlem kérni, s azt meg is adhatom.
De a többség inkább hitt a kézzel csinált Istenekben, amik – mint ma is – lehettek kincsek, vagy csak egy aranybánya, egy birtok, vagy egy autó, egy tudományág, egy zsúfolt kamra, vagy ruhával telt szekrény, luxuslakás vagy szép gyermek, élvezetek, gyönyörök.
Mondták nekik hogy voltak, sőt most is vannak olyan emberek, akikhez szólok s azok meg is értik szavaimat, sőt megígértem nekik, hogy elküldöm hozzájuk a Messiást, aki majd Megváltójuk lesz, akkor a Földön lesz Isten Országa. Bár még maguk sem voltak tisztában azzal, hogy az hogyan fog végbemenni, még ők maguk sem értették meg jól.
Vártak egy Királyt, aki majd uralma alá veti a Földet s minden őt szeretőnek mindent megad, s nem lesz hatalma felettük a bálványimádóknak, azaz pogányoknak. Voltak, akik hinni akartak s kértek tőlük jelet, de azok azt adni nem tudtak.
Volt ott egy család – apa, anya és három gyermek – ez hajlandó volt elfogadni Isten igéjét s kérte azokat, akik téríteni akarták, hogy tanítsák őt az igaz hit megismerésére.
Telt-múlt az idő s a gyermekek nőttek az igaz hitben, s amikor Én az „Egy akol és Egy Pásztor” ügyéért eljöttem a Földre, ők még éltek és hallottak érkezésemről. Eljöttek, meglátogattak Engem, mint csodagyermeket, imádtak és leborulva adtak hálát, hogy megérhették azt az időt, hogy Engem láthattak. Ez új erőt adott nekik ahhoz, hogy hirdethessék az Én eljövetelemet, amire oly sokan vártak már.
Voltak, akik már akkor el akartak hagyni, mert a világ kedvesebb volt nekik, de voltak olyanok is, akik elhagytak Értem mindent. Nem törődtek a családi hagyományokkal, mert a szívükben Én laktam. Mikor már mind többen és többen kezdtek hinni Bennem, vagyis az Egy Igaz Istenben, híre járt, hogy Jeruzsálem környékén, Júda országában feltűnt egy fiatal rabbi, aki csodálatos dolgokat tanít, az ellenkezőjét annak, amit eddig a pogány Istenségektől, vagyis papjaitól tanultak. Hogy vesd meg a földi életet, a gazdagságot és add át a lelkedet a Mindenható Istennek. Ha megütnek egyik arcodon, tartsd oda a másikat is. Ha megbántanak, ne állj bosszút, hanem bocsáss meg azoknak. Dobd ki szívedből a haragot, szeresd ellenségeidet. Ne azt nézd, hogy ki milyen bűnös, hanem légy elnéző irántuk, inkább a magad bűnéért sírjál, keseregjél, és bánd meg azokat. Ha valaki arra kér, hogy kísérd el őt pár száz méterre, te menj vele még egyszer annyit. Ha kérik a kabátodat, add oda a nadrágodat is és ne a magad érdekeiért harcolj, hanem a másokéért és így tovább… Nem szabad ölni még állatot sem, mert az is Isten teremtménye.
Szokatlan volt ez így nekik, akik rabszolgát tartottak és azt nem vették emberszámba, mert övék volt, pénzért vették, s kevés kivétellel úgy dolgoztatták, mint az állatot. Azt tehették vele, amit akartak, halálra verhették, ha úgy akarták. Ezekről azt mondták nekik, hogy azok is testvérük, mert egy Atyjuk van és minden ember az Ő gyermeke, akármilyen színű, és ha rabszolga is.
Azt is tanította, hogy boldogok a lelki szegénye, mert övék a Mennyek Országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak, és ha nem lesznek olyanok, mint a kis gyermekek, nem mehetnek be a Mennyek Országába.
Ki érti ezt meg? Szokatlan ez a fülnek, érthetetlen az észnek, de még a szívnek is. Sokan el is mentek, megkeresték Őt, aki ezeket tanítja, hogy megkérdezzék Tőle, hogyan kell mindezt érteni? Aki még akkor sem értette meg, az visszament és élte további, megszokott életét, de üresnek érezte azt.
Sokan maradtak Nála, mert valami olyan áradt ki Belőle, ami megragadta őket, s ha menni akarta, se tudtak. Követői, tanítványai lettek. Akiket aztán mégis visszahívott a kötelessége, azok otthon hirdették azt, amit Tőle tanultak. Ámen.
Volt abban az országban egy férfiú, akinek szíve tiszta volt, bár még ő is rabja volt népe sok szokásának, annak dacára, hogy nyugaton végezte iskoláit. Ott az idegenben azonban még jobban megerősödött benne a haza és népe iránti szeretet.
Jogot tanult abban a reményben, hogy az elnyomottak igazságát védelmezze hozzáértésével. Mikor azonban elvégezte tanulmányait, akkor jött rá, hogy szélmalomharcba kezdett, mert soha az igazság a Földön meg nem valósulhat, mert Én vagyok az Igazság, a Föld pedig a Sátáné s itt Nélkülem csak ő győzhet. Az erősebb jogán ugyanis minden az övé, vagyis követőié.
Amikor erre rájött, irányt változtatott, olyan munkaterületet választott, ahol az ész és a szív együtt munkálkodva többet tehet, mint a paragrafusok tanulmányozásával és követésével. Diplomata lett tehát, az ország irányításának gépezetébe lépett be, mégpedig jó eredménnyel. Ma még névtelenül dolgozik, de mindjobban előtérbe kerül az ország érdekeiért való munkájával.
Most többet nem mondhatok erről, az események fognak még róla beszélni. Ebből a családból származott az a vezető is, akinek halálozási évfordulóját most ünnepelték. (május 29. Néró) A család egy másik tagjának szerepe még csak most kezdődik és nagy szerepe lesz az Ítélet kialakulásában. Ő is egyike lesz azoknak, akik látszólag maguk is tüzet gyújtanak, de valójában tűzoltó, azaz mentő lesz.
Azért íratok veled arról az országról, mert ott nagy, olyan események fognak történni, amik befolyással lesznek az Ítélet kialakulására. Oda is kinyúlik a polipnak egyik karja, ami a Földnek valamelyik részén kialakul s szarkóma ( egy rákszerű betegség ) módjára és megbetegíti a test többi részét is, s mivel azt a kisugárzó részt nem lehet különválasztani a törzstől, addig nő, míg nem fér bele a testbe, elpusztítja azt s maga is belepusztul.
Így okoz ez is gyulladást, vagyis tüzet mindenfelé, s jaj lesz az ott élőknek… Jaj lesz az addig, ott meg nem térőknek.
Ámen.


UI:

Megható történet a mély hitről, szeretetről, arról, hogy az Élet és Halál Uránál a kegyelem és a szeretet; érdemes elolvasni:

http://metropolita.hu/2017/05/chiara-corbella-egy-mai-szent-edesanya/

illetve Jézus 15 titkos szenvedéséről:

http://metropolita.hu/2017/09/az-ur-jezus-krisztus-15-titkos-szenvedese/
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.25. 07:40  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1254
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Siklósi Beatrix filmje: kötelező megnézni!

Lovas István, 2018.05.23.
http://lovasistvan.hu/2018/05/23/siklosi-beatrix-filmje-kotelezo-megnezni/


2018 április végén egy 6 napos forgatáson vett részt a háború sújtotta
Szíriában Hölvényi György európai parlamenti képviselő, Böjte Csaba és
Sajgó Szabolcs szerzetesek, valamint az MTVA kétszemélyes
forgatócsoportja: Siklósi Beatrix és Marossy Géza. Az út során a porig
bombázott Aleppóban. Homszban, Maalulában és Damaszkuszban találkoztak
az üldözött keresztény közösségek vezetőivel, a sokat szenvedett
családokkal. Személyes vallomások, döbbenetes találkozások, drámai
történetek a bibliai tájon élő keresztények áldozatvállalásáról az Övék
a mennyek országa c. dokumentumfilm sorozat újabb részében, amelynek
bemutatója Pünkösdhétfőn volt a Duna Televízióban.

A dokumentumfilm elérhetősége

https://www.hirado.hu/kultura-eletmod/teveradio/cikk/2018/05/22/foldig-rombolt-hazak-templomok-es-iskolak-ures-utcak-sziriaban-forgatott-a-kozmedia/

E blog rendszeres olvasóinak talán nem kell bizonygatnom, hogy köztévé
– és semmilyen más – dokumentumfilmet itt soha nem „reklámoztam”.

Ez kivétel. És ehhez annyit, hogy Siklósi Beatrix olyan, kivételes
ember, akinél jobbat nem igen tudna találni magának a köztévé.

Nyilván nem véletlen, hogy oly hosszú időn át volt a balliberális hordák
céltáblája.

Siklósi Beatrix volt olyan kedves, hogy külön e blog olvasóinak ezt az
összefoglalót küldte:



Övék a mennyek országa – sorozat az üldözött keresztényekről.

rész – tavaly májusban még a háború idején Irak

2.rész – tavaly november, kopt keresztények Egyiptom

3.rész – 2018 tavasza – Irak-Jordánia, a konkrét magyar segítség
bemutatása – erbíli iskola átadása, Teleszkopf város újjáépítése, erbíli
klinika gyógyszerellátásának biztosítása.

4.rész – Szíria



A világban, de különösen a Közel-Keleten üldözött keresztények sorsa a
legkevésbé vívja ki a nemzetközi közvélemény és média figyelmét, holott
ma már történelmi tény, hogy jelenleg a legüldözöttebb vallás a világban
a keresztény vallás. Mégsem születnek több órás dokumentumfilmek sem a
Reuters sem a CNN sem más világhírű ügynökségek, TV társaságok által.A
keresztények, így kiemelve, mint a bibliai tájak őslakosainak számító
közösség és annak kiirtása mintha csendben, mindenféle felhajtás nélkül
történne. Összemosva más vallási közösségekkel, muzulmánokkal…

Szíriába nagyon nehezen lehetett bejutni, a helyi keresztény közösségek
vezetőinek, mindenekelőtt II. Ignác Efrém pátriárkának köszönhető, hogy
végül is bevállaltuk a nem kis veszéllyel járó utat. Hölvényi György
európai parlamenti képviselő pedig több hónapos előkészítő munka után
állította össze a végleges programot.

A csapat tagjai: Hölvényi György, Böjte Csaba, Sajgó Szabolcs szerzetes
atyák valamint a közmédia részéről Marossy Géza operatőr és jómagam.



A forgatás a gútai merénylet után nem sokkal történt. 4 város fért bele
a 6 napos útba. Aleppó, Homsz, Maalula és Damaszkusz.

Általános és mindannyiunk számára megdöbbentő élmény volt, hogy ezek az
emberek, akik mind a mai napig szó szerint életveszélyben élnek, hiszen
sosem tudni, hol mikor, milyen megfontolások alapján hullik a fejükre
egy bomba, kitartóak, hűségesek, mélyen hívők és elszántak.Akik
maradnak, tisztában vannak a küldetésükkel: nem halhat ki a
kereszténység Jézus földjén.

A hit erősségéből fakad, hogy akik maradnak, mindezt a küldetést
derűvel, szelídséggel és mélységes alázattal végzik. Nincs számonkérés,
ökölrázás.

A legnagyobb segítség számukra, ha odamegyünk és éreztetjük velük, hogy
nincsenek egyedül. Kiállunk mellettük. Nem hagyjuk őket magukra. Többen
aláhúzták, hogy a kereszténység jelenlétének megmaradása ebben a
térségben a kereszténység bölcsőjében a legfontosabb. Ha a gyökér
elszárad, a növény maga is elpusztul.

Ami a napi konkrét segítséget jelenti számukra, az a biztonság
megteremtése, a lakhatás biztosítása, oktatás és, ahogy Reményik Sándor
mondta: a templom és az iskola. Megvannak győződve arról, hogy háttér
nagyhatalmak játszmáinak vannak kitéve. Üzenik: hagyják őket békén!
Bombákkal, rakétákkal “demokráciát “teremteni álságos, hazug dolog.

Nagyon nagyra értékelik a magyar segítséget. A kormány és minden magyar
ember támogatását. Ma már Aleppóban, Homszban a keresztény emberek, akik
magyar segítséggel építhetik újjá a romokból lakásaikat, házaikat tudják
,hogy van a világban egy kis ország Magyarország, amely segítőkész
emberekből áll.

Itt szinte minden családban van kit gyászolni. De ami még erőt ad nekik,
az a közösség életben tartó ereje. Itt az emberek nem hagyják magukra
egymást.

Hűség, béketűrés, kitartás, erő és mélységes hit…ezek azok az értékek,
amelyek ezeket az embereket Jézus méltó követőivé teszik és szinte
biztos, hogy Övék lesz a mennyeknek országa.

* * *
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.22. 06:35  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1254
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek a szíve se jó, se rossz nem volt, csak olyan, mint a legtöbb emberé.
Ez az ember vásárokra járt a maga készítette bábuival és azokat olyan ügyesen tudta használni, velük olyan lelkes és nevelő történeteket játszatott és mondatott el, hogy örült a szív, amelyik előadásain jelen lehetett. Ő ezekről azt hitte, hogy mind az ő tehetségéből származnak.
Minden játékának ugyanis egy célja volt: Megismertetni a falusi néppel az igaz szeretetet és Felém vezetni őket. Minden története happy-end-del végződött, vagyis a jó elnyerte jutalmát, a gonosz, pedig méltó büntetését.
Tódult a nép, öregek, fiatalok a sátrába, mert mint a szomjúhozónak a tiszta forrásvíz, úgy hatott az a lelkek sóvárgására. Felüdült a lélek egy-egy előadás meghallgatása után. A közönség akárhányszor is ment, mindig új történetet hallott, a játékos soha egyet sem ismételt meg, amit egyszer lejátszatott bábuival azokat el is feledte. Számára ott volt az Élő Forrás, ahol újakat meríthetett s ez a forrás Én voltam.
A játékos ezt nem tudta s természetesnek vette, hogy minden belőle való. De amikor egyszer eldicsekedett vele, hogy őneki nem kell sem gondolkozni, sem betanulni, mert ő már olyan, hogy dől belőle a sok történet, egy időre magára hagytam.
Ekkor jött rá, hogy nincs benne felhalmozva a tudás, és hogy bizony ő is üres, mint a többiek és csak az Én kegyelmemnek köszönheti adottságát.
Történt egyszer egy kicsiny városkában, hogy odajött hozzá egy szomorú ember, hogy megvigasztalódjon a kedves játékokon. És a történet, amit akkor játszottak – nem véletlenül – az ő története volt s ez úgy meghatotta, hogy sírva hagyta el a sátrat.
Elmondta ezt egy barátjának, az is elment a sátorba, és a bábos tudta nélkül megismétlődött az eset, mert csak Én tudtam, hogy mit beszéltessek a bábos ajkain keresztül.
Híre ment a dolognak és jöttek, mint a jó kútra, a bánatos, szomorú emberek s attól kezdve, hogy még tanácsot is adattam nekik, hogy mit tegyenek, még többen jöttek.
A bábosnak jól ment, megnagyobbította üzemét és alkalmazottakat vett fel, aki a sátor egy másik részében játszotta játékát, de onnan legtöbbször átjöttek őt meghallgatni. Ezért el is bocsátotta emberét, újat vett fel, de azzal is ugyanúgy járt. Mindenki csak őt akarta hallani.
Ő pedig már fáradt volt, szerette volna abbahagyni, de Én nem engedtem meg, szükségem volt rá. Nem azért, mintha másnak nem adhattam volna adományomat, de Nekem éppen őreá volt szükségem.
Maradt tehát és csinálta tovább, míg egyik este nagyon fázott, rosszul érezte magát, és ennek ellenszeréül leitta magát. No, nem nagyon, de ez is képtelenné tette őt az átvételre. Zúgolódtak az emberek és a gyermekek, mert zavaros, unalmas volt az előadás.
Ekkor bánatában, a Gonosz sugallatára megint ivott s ettől kezdve elmúlt a tehetsége. Ő ezt úgy magyarázta, hogy elfogyott belőle a mese.
Pedig ez nem így volt, hanem a mese helyett a Gonoszt fogadta be. Lassan elzüllött, tönkrement és a szegényházban halt meg.
Akinek van füle a hallásra, okuljon belőle és vigyázzon, hogy tehetségével ő is úgy ne járjon.
Ámen.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.21. 03:46  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1254
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Fogom a kezed, szeretlek!

Már megint, megint kitört belőled a szomorúság, pedig hányszor, de hányszor megesküdtél, hogy pozitív leszel! Mi az, hogy nem emlékszel? Pedig nem is nekem, hanem magadnak esküdtél
Ugyan már, Te nem vagy senki! Miért gondolod?
Azért, mert nem vagy nádszál karcsú? Kit érdekel? Az én szememben kétszer ekkoraként is csodálatos maradsz.
Azért, mert nem vagy gazdag? Ha egy kezeden meg tudod számolni a barátaidat, akkor már gazdagabb vagy mindenkinél.
Azért, mert nem hiszed el, hogy szeretnek? Én szeretlek. Igazán.
Az én szemem nem látja a kilóidat, a ruhádat, vagy éppen azt, hogy körberajonganak-e. Csak a szemedet. Bele nézek, és a mélyén Téged kereslek
Á, látlak már! Ott vagy, de elbújtál. Hiába. Én így is megtalállak, ha páncélba bújsz, vagy falakat emelsz magad köré. Látlak Téged. Az értékeidet. A Lényeged.
Tehetséges vagy. Miért rázod a fejed? Az vagy. Mindig mosolyt tudsz csalni az arcomra, és egy pillantásoddal felszárítod a könnyeim. Mi ez, ha nem tehetség?
Okos vagy á, már megint kételkedsz. Pedig tényleg. Mindig tudod, mit kell mondani, hogy boldog legyek, de ne legyen hazugság. Mindig tudsz valamit mondani, ami boldogságot ad. Nekünk adod a legnagyobb kincsed. Magad. És talán észre sem veszed, hogy adod. Nekem. Másoknak.
Most mit csodálkozol? Csak nézel rám a meglepődöttségtől tágra nyílt szemeiddel, de még mindig kételkedés csillog bennük
Bár úgy látnád magad, ahogy én! A szemeimen keresztül egy új világot mutatnék meg neked, és egy olyan oldaladat, amit még talán Te sem ismersz. Vagy nem akarsz ismerni. Pedig gyönyörű.
Azt mondod, elfogult vagyok? Meglehet. De van rá okom: az, hogy szeretlek.
Pusztán azért, mert van, aki nem fogad el, még nem leszel számkivetett. Ne sajnáld magad, nézd: én se sajnállak, hisz nincs is miért. Sokan szeretnek, nemcsak én. Ebben ne kételkedj.
Ne nézz körbe ilyen csúfondárosan. Hogy kik? Nem látod őket, vagy nem akarod látni?
Könnyű elvonulni könnyű hibáztatni, és gyűlölni könnyű meglátni a rosszat. Magadban. A Világban. A jót már nehéz nagyon nehéz.
Ha elástad magad az önsajnálat mocsarában, persze, hogy könnyebb benne feküdni, és azt mondani: senki vagyok, nem leszek több mint venni a fáradtságot, és kikecmeregni.
Ne nézz rám ilyen szemrehányóan! Tudod, hogy igazam van. Ha most nem is, de majd amikor fél éjszaka a plafont bámulod, rájössz Te is.
Kimászni a gödörből iszonyúan nehéz. A hozzá való akarat az életösztön. Ébreszd fel magadban! Engedd, hogy segítsek. Hogy kihúzzalak. Hogy fogjam a kezed.
Hiszen ezért vagyok itt. Hiszen szeretlek. Hogy miért? Nem tudom, ha tudnám, az már nem lenne szeretet.
Nem azért szeretlek, mert szép vagy, hanem azért vagy szép, mert szeretlek. Te tudod ezt, csak félsz. Félsz, hogy egy nap arra ébredsz, hogy elmúlt. De ne félj, nem fogsz.
A szeretet nem tud elmúlni.
Már megint ezt kérdezed. Miért, miért vagy te ilyen csökönyös? Csak állsz itt csípőre tett kézzel, és próbálsz szúrós szemmel nézni.. Elárulom: nem jött össze. Nem szemrehányást látok a szemedben, hanem félelmet. Félsz a választól, de mégis érdekel. Meg akarod tudni akkor is, ha a szíved szakad meg vele.
Miért mondtam már, hogy nem tudom, ne dacolj mindig! Hogyhogy miért? Mégis miféle kérdés ez?
Szeretlek, mert szeretlek. Csak így. Egyszerűen.
Úgy, ahogy vagy!

https://www.youtube.com/watch?v=EIhMxaIx7_g
Reményik Sándor – Mindhalálig
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.20. 06:26  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1254
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Lelki lenyomatok
http://www.youtube.com/watch?v=z-kvKlovPzs
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.18. 07:34  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1254
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Kereszt

Reményik Sándor

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem birom már! - sóhajtva csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted, Hogy a keresztre miért volt szükséged.

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
Ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor elindult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.
Szivében ott a kérdés szüntelen:
Miért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva,
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon, hiányon.
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag tündököl.

Hőség tikkasztja.. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.

Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább indulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
"Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb ha belőle lefűrészelek"
- mondja magában.
"De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!"
- sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
S eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel:
De hirtelen eszébe jut keresztje:

A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
"Mit tettem!" - kiált kétségbeesetten.
"Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!"
S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint a hídon boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.
"Rálépek én is!" Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. " Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram segíts!" Így sikolt, és felébred.
Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín a döbbenet
"Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!"
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.16. 07:04  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1254
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Karsay István Mokka műsor beszélgetés a halálközeli élménye
http://www.youtube.com/watch?v=SCvoNaiBaFU&feature=youtu.be
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.14. 08:01  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1254
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A rátóti csikótojás
Népmese

Hol volt, hol nem volt az országban egy Rátót nevű község. Ebben a Rátótban a csősz egyszer a mezőn egy hatalmas úritököt talált.
- Tyű, fékomadta-teremtette - csodálkozott -, nahát ez már megint mi? - Mert hosszú főznivaló tököt már látott, de ilyen sütnivalót még soha. Fölvette, megtapogatta, megszagolta. De a maga fejétől csak nem tudta kitalálni, hogy mi. Bevitte hát a faluházára. Ott éppen együtt volt a kupaktanács. A csősz letette a tököt az asztalra. A derék elöljárók is mind elszörnyülködtek. Csak nézték, hol a tököt, hol egymást.
Azt mondja a legöregebb, a legokosabb:
- Sok időt megértem, de ilyen isten-teremtményét világéletemben nem láttam még. Mi lehet ez?
Azt mondja rá az időben utána következő:
- Én is sok mindenen keresztülmentem, de ilyent még én se ettem életemben.
S fordul kérdő tekintettel a korban alatta állóhoz.
Az azt mondja:
- Ami azt illeti, én se vagyok már mai gyerek, de azt én se tudom hogy ez mi a csoda lehet. De azért bíró a bíró, hogy ő mindent tudjon.
Itt aztán a bíró is beleszólt:
- Hát, atyafiak, ez - ahogy a formája mutatja - csakis tojás lehet.
Erre aztán a többi feje is egyszeriben megvilágosult.
- Persze hogy tojás! Mert mi más is lehetne, ha nem tojás?!
A csősz most már arra is emlékezett, hogy még egészen meleg volt, mikor a földről felvette. A bíró nem hiába hitte magát okos embernek, mert most még azt is tudni akarta, hogy a tojás micsoda tojás.
- Egy gyíksárkányé! - mondta a legöregebb elöljáró.
- Lúdvércé!
De a bíró a csőszre hallgatott. Az pedig olyanképpen beszélt, hogy akkoriban, mikor a tojásra ráakadt, valami idegen négylábú nagy állat csatangolt a határban. Futott, sörénye volt, hosszú szőrű farka! Annak a Rátótnak a környékén még ritka volt a ló. A parasztok tehénnel szántottak s fuvaroztak. Még a lakodalomba is tehén vonta szekéren mentek. De a bíró látott már lovat is, csikót is. Felkiáltott hát:
- Csikó! Csikó tojta!
Most már az öregek is fújták:
- Úgy van Ezt a csikó tojta. Mert mi más tojhatott volna nekünk ekkorát?
Ebben mindnyájan megegyeztek.
- Eddig szerencsésen eljutottunk - szólott a bíró -, még csak azt mondjátok meg, atyafiak, most mitévők legyünk?
- Kiköltetjük!
- Ki ám, de mivel? Nekünk nincsenek lovaink.
Mindenki törte a fejét. De hát csak a bírónak támadt jó gondolata.
- Tudják mit, atyafiak? Amondó vagyok, hogy ezt a drága szép tojást költsük ki magunk.
Ebben aztán megint megegyeztek. Jó példának először a bíró ülte meg a tojást. Aztán sorra a többiek, amint kor szerint következtek. Ki-ki egy napig. Éppúgy, ahogy a kotlós tyúk a tojásokat. Talán még ma is ülne valaki a tökön, ha a szomszéd faluban rebesgetni nem kezdték volna, hogy a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikótojás! Merthogy csak nem kel ki! Erre aztán az elöljárók zúgolódni kezdtek, hogy ők bizony nem ülik tovább senki lova tojását.
A bíró nagyon elszomorodott. Szentül meg volt győződve, hogy a kiscsikó már mozog is a tojásban. Megrázta, megszagolta. Megszagoltatta az elöljárókkal is. De azok most már hitetlenek voltak. Az ő orruk szerint a tojásnak már szaga volt Záp! Végtére is megállapodtak abban, hogy a záptojást kiviszik a határba egy hegyre, mert onnan épp a felé a falu felé gurítják, amelyik a rátóti tanács lebecsmérlésében leghangosabb volt.
Ennek a csodájára aztán egész Rátót kivonult. Mindenki látni akarta, hogy kapja meg a magáét az a rossz nyelvű falu. Előhozták a tojást. Bizony szaglott már messziről is. Mikor az orrukat már valamennyien befogták, a bíró levette a talicskáról, s gurítani kezdte a csikótojást. A tojás gurult, gurult, s a domb alján belegurult egy galagonyabokorba. Ott valami kőbe ütközött, s rapityára törött szét. A bokorból pedig ugyanakkor kiugrott egy piciny nyúl, erre aztán egész Rátót adta a hangot, ahogy kinek-kinek torkán kifért:
- A pici csikó! Ni, né! Fut a pici csikó! Utána, emberek!
A sok nép a nyúl után eredt. A dombon csak a bíró maradt. Látva, hogy hasztalan a rohanás, mert a rohanó kis jószágot senki sem éri utol, szomorúan így sóhajtott magában:
- Nem megmondtam; hogy a csikó már mozog? Miért is nem ültük türelemmel még egy-két nap azt az istenadta csikótojást?
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.12. 06:30  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1254
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Lev Tolsztoj
HOGY TAKARÍTOTTA EL A PARASZT A KÖVET

Igaz történet

Hatalmas kő feküdt egy város főterén. Nagy helyet foglalt el s akadályozta a forgalmat. Mérnököket hívtak s megkérdezték tőlük, hogyan távolítsák el ezt a követ, s mibe fog kerülni.
Egyik mérnök azt mondta, hogy szét kell vetni puskaporral s el kell szállítani darabonként, s hogy ez nyolcezer rubelbe kerülne. A másik azt mondta: henger alakú fán kell eltolni onnan, s hogy ennek hatezer rubel a költsége.
Egy muzsik (paraszt) meg így szólt:
- Én eltávolítom a követ, s csak száz rubel lesz az ára.
Megkérdezték a paraszttól, mi a terve. Ezt felelte:
- A kő mellett egy nagy gödröt ások; a kiásott földet széjjelterítem a téren, bedöntöm a követ a gödörbe s elegyengetem a helyét földdel.
Így is tett a paraszt, s száz rubelt adtak neki érte, s ráadásul a jó ötletért még százat.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



ElőzőKövetkező

Vissza: Karsay István fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron