Mesék, szép történetek

Kép
Karsay   2018.05.25. 07:40  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 634
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Siklósi Beatrix filmje: kötelező megnézni!

Lovas István, 2018.05.23.
http://lovasistvan.hu/2018/05/23/siklosi-beatrix-filmje-kotelezo-megnezni/


2018 április végén egy 6 napos forgatáson vett részt a háború sújtotta
Szíriában Hölvényi György európai parlamenti képviselő, Böjte Csaba és
Sajgó Szabolcs szerzetesek, valamint az MTVA kétszemélyes
forgatócsoportja: Siklósi Beatrix és Marossy Géza. Az út során a porig
bombázott Aleppóban. Homszban, Maalulában és Damaszkuszban találkoztak
az üldözött keresztény közösségek vezetőivel, a sokat szenvedett
családokkal. Személyes vallomások, döbbenetes találkozások, drámai
történetek a bibliai tájon élő keresztények áldozatvállalásáról az Övék
a mennyek országa c. dokumentumfilm sorozat újabb részében, amelynek
bemutatója Pünkösdhétfőn volt a Duna Televízióban.

A dokumentumfilm elérhetősége

https://www.hirado.hu/kultura-eletmod/teveradio/cikk/2018/05/22/foldig-rombolt-hazak-templomok-es-iskolak-ures-utcak-sziriaban-forgatott-a-kozmedia/

E blog rendszeres olvasóinak talán nem kell bizonygatnom, hogy köztévé
– és semmilyen más – dokumentumfilmet itt soha nem „reklámoztam”.

Ez kivétel. És ehhez annyit, hogy Siklósi Beatrix olyan, kivételes
ember, akinél jobbat nem igen tudna találni magának a köztévé.

Nyilván nem véletlen, hogy oly hosszú időn át volt a balliberális hordák
céltáblája.

Siklósi Beatrix volt olyan kedves, hogy külön e blog olvasóinak ezt az
összefoglalót küldte:



Övék a mennyek országa – sorozat az üldözött keresztényekről.

rész – tavaly májusban még a háború idején Irak

2.rész – tavaly november, kopt keresztények Egyiptom

3.rész – 2018 tavasza – Irak-Jordánia, a konkrét magyar segítség
bemutatása – erbíli iskola átadása, Teleszkopf város újjáépítése, erbíli
klinika gyógyszerellátásának biztosítása.

4.rész – Szíria



A világban, de különösen a Közel-Keleten üldözött keresztények sorsa a
legkevésbé vívja ki a nemzetközi közvélemény és média figyelmét, holott
ma már történelmi tény, hogy jelenleg a legüldözöttebb vallás a világban
a keresztény vallás. Mégsem születnek több órás dokumentumfilmek sem a
Reuters sem a CNN sem más világhírű ügynökségek, TV társaságok által.A
keresztények, így kiemelve, mint a bibliai tájak őslakosainak számító
közösség és annak kiirtása mintha csendben, mindenféle felhajtás nélkül
történne. Összemosva más vallási közösségekkel, muzulmánokkal…

Szíriába nagyon nehezen lehetett bejutni, a helyi keresztény közösségek
vezetőinek, mindenekelőtt II. Ignác Efrém pátriárkának köszönhető, hogy
végül is bevállaltuk a nem kis veszéllyel járó utat. Hölvényi György
európai parlamenti képviselő pedig több hónapos előkészítő munka után
állította össze a végleges programot.

A csapat tagjai: Hölvényi György, Böjte Csaba, Sajgó Szabolcs szerzetes
atyák valamint a közmédia részéről Marossy Géza operatőr és jómagam.



A forgatás a gútai merénylet után nem sokkal történt. 4 város fért bele
a 6 napos útba. Aleppó, Homsz, Maalula és Damaszkusz.

Általános és mindannyiunk számára megdöbbentő élmény volt, hogy ezek az
emberek, akik mind a mai napig szó szerint életveszélyben élnek, hiszen
sosem tudni, hol mikor, milyen megfontolások alapján hullik a fejükre
egy bomba, kitartóak, hűségesek, mélyen hívők és elszántak.Akik
maradnak, tisztában vannak a küldetésükkel: nem halhat ki a
kereszténység Jézus földjén.

A hit erősségéből fakad, hogy akik maradnak, mindezt a küldetést
derűvel, szelídséggel és mélységes alázattal végzik. Nincs számonkérés,
ökölrázás.

A legnagyobb segítség számukra, ha odamegyünk és éreztetjük velük, hogy
nincsenek egyedül. Kiállunk mellettük. Nem hagyjuk őket magukra. Többen
aláhúzták, hogy a kereszténység jelenlétének megmaradása ebben a
térségben a kereszténység bölcsőjében a legfontosabb. Ha a gyökér
elszárad, a növény maga is elpusztul.

Ami a napi konkrét segítséget jelenti számukra, az a biztonság
megteremtése, a lakhatás biztosítása, oktatás és, ahogy Reményik Sándor
mondta: a templom és az iskola. Megvannak győződve arról, hogy háttér
nagyhatalmak játszmáinak vannak kitéve. Üzenik: hagyják őket békén!
Bombákkal, rakétákkal “demokráciát “teremteni álságos, hazug dolog.

Nagyon nagyra értékelik a magyar segítséget. A kormány és minden magyar
ember támogatását. Ma már Aleppóban, Homszban a keresztény emberek, akik
magyar segítséggel építhetik újjá a romokból lakásaikat, házaikat tudják
,hogy van a világban egy kis ország Magyarország, amely segítőkész
emberekből áll.

Itt szinte minden családban van kit gyászolni. De ami még erőt ad nekik,
az a közösség életben tartó ereje. Itt az emberek nem hagyják magukra
egymást.

Hűség, béketűrés, kitartás, erő és mélységes hit…ezek azok az értékek,
amelyek ezeket az embereket Jézus méltó követőivé teszik és szinte
biztos, hogy Övék lesz a mennyeknek országa.

* * *
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.22. 06:35  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 634
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek a szíve se jó, se rossz nem volt, csak olyan, mint a legtöbb emberé.
Ez az ember vásárokra járt a maga készítette bábuival és azokat olyan ügyesen tudta használni, velük olyan lelkes és nevelő történeteket játszatott és mondatott el, hogy örült a szív, amelyik előadásain jelen lehetett. Ő ezekről azt hitte, hogy mind az ő tehetségéből származnak.
Minden játékának ugyanis egy célja volt: Megismertetni a falusi néppel az igaz szeretetet és Felém vezetni őket. Minden története happy-end-del végződött, vagyis a jó elnyerte jutalmát, a gonosz, pedig méltó büntetését.
Tódult a nép, öregek, fiatalok a sátrába, mert mint a szomjúhozónak a tiszta forrásvíz, úgy hatott az a lelkek sóvárgására. Felüdült a lélek egy-egy előadás meghallgatása után. A közönség akárhányszor is ment, mindig új történetet hallott, a játékos soha egyet sem ismételt meg, amit egyszer lejátszatott bábuival azokat el is feledte. Számára ott volt az Élő Forrás, ahol újakat meríthetett s ez a forrás Én voltam.
A játékos ezt nem tudta s természetesnek vette, hogy minden belőle való. De amikor egyszer eldicsekedett vele, hogy őneki nem kell sem gondolkozni, sem betanulni, mert ő már olyan, hogy dől belőle a sok történet, egy időre magára hagytam.
Ekkor jött rá, hogy nincs benne felhalmozva a tudás, és hogy bizony ő is üres, mint a többiek és csak az Én kegyelmemnek köszönheti adottságát.
Történt egyszer egy kicsiny városkában, hogy odajött hozzá egy szomorú ember, hogy megvigasztalódjon a kedves játékokon. És a történet, amit akkor játszottak – nem véletlenül – az ő története volt s ez úgy meghatotta, hogy sírva hagyta el a sátrat.
Elmondta ezt egy barátjának, az is elment a sátorba, és a bábos tudta nélkül megismétlődött az eset, mert csak Én tudtam, hogy mit beszéltessek a bábos ajkain keresztül.
Híre ment a dolognak és jöttek, mint a jó kútra, a bánatos, szomorú emberek s attól kezdve, hogy még tanácsot is adattam nekik, hogy mit tegyenek, még többen jöttek.
A bábosnak jól ment, megnagyobbította üzemét és alkalmazottakat vett fel, aki a sátor egy másik részében játszotta játékát, de onnan legtöbbször átjöttek őt meghallgatni. Ezért el is bocsátotta emberét, újat vett fel, de azzal is ugyanúgy járt. Mindenki csak őt akarta hallani.
Ő pedig már fáradt volt, szerette volna abbahagyni, de Én nem engedtem meg, szükségem volt rá. Nem azért, mintha másnak nem adhattam volna adományomat, de Nekem éppen őreá volt szükségem.
Maradt tehát és csinálta tovább, míg egyik este nagyon fázott, rosszul érezte magát, és ennek ellenszeréül leitta magát. No, nem nagyon, de ez is képtelenné tette őt az átvételre. Zúgolódtak az emberek és a gyermekek, mert zavaros, unalmas volt az előadás.
Ekkor bánatában, a Gonosz sugallatára megint ivott s ettől kezdve elmúlt a tehetsége. Ő ezt úgy magyarázta, hogy elfogyott belőle a mese.
Pedig ez nem így volt, hanem a mese helyett a Gonoszt fogadta be. Lassan elzüllött, tönkrement és a szegényházban halt meg.
Akinek van füle a hallásra, okuljon belőle és vigyázzon, hogy tehetségével ő is úgy ne járjon.
Ámen.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.21. 03:46  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 634
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Fogom a kezed, szeretlek!

Már megint, megint kitört belőled a szomorúság, pedig hányszor, de hányszor megesküdtél, hogy pozitív leszel! Mi az, hogy nem emlékszel? Pedig nem is nekem, hanem magadnak esküdtél
Ugyan már, Te nem vagy senki! Miért gondolod?
Azért, mert nem vagy nádszál karcsú? Kit érdekel? Az én szememben kétszer ekkoraként is csodálatos maradsz.
Azért, mert nem vagy gazdag? Ha egy kezeden meg tudod számolni a barátaidat, akkor már gazdagabb vagy mindenkinél.
Azért, mert nem hiszed el, hogy szeretnek? Én szeretlek. Igazán.
Az én szemem nem látja a kilóidat, a ruhádat, vagy éppen azt, hogy körberajonganak-e. Csak a szemedet. Bele nézek, és a mélyén Téged kereslek
Á, látlak már! Ott vagy, de elbújtál. Hiába. Én így is megtalállak, ha páncélba bújsz, vagy falakat emelsz magad köré. Látlak Téged. Az értékeidet. A Lényeged.
Tehetséges vagy. Miért rázod a fejed? Az vagy. Mindig mosolyt tudsz csalni az arcomra, és egy pillantásoddal felszárítod a könnyeim. Mi ez, ha nem tehetség?
Okos vagy á, már megint kételkedsz. Pedig tényleg. Mindig tudod, mit kell mondani, hogy boldog legyek, de ne legyen hazugság. Mindig tudsz valamit mondani, ami boldogságot ad. Nekünk adod a legnagyobb kincsed. Magad. És talán észre sem veszed, hogy adod. Nekem. Másoknak.
Most mit csodálkozol? Csak nézel rám a meglepődöttségtől tágra nyílt szemeiddel, de még mindig kételkedés csillog bennük
Bár úgy látnád magad, ahogy én! A szemeimen keresztül egy új világot mutatnék meg neked, és egy olyan oldaladat, amit még talán Te sem ismersz. Vagy nem akarsz ismerni. Pedig gyönyörű.
Azt mondod, elfogult vagyok? Meglehet. De van rá okom: az, hogy szeretlek.
Pusztán azért, mert van, aki nem fogad el, még nem leszel számkivetett. Ne sajnáld magad, nézd: én se sajnállak, hisz nincs is miért. Sokan szeretnek, nemcsak én. Ebben ne kételkedj.
Ne nézz körbe ilyen csúfondárosan. Hogy kik? Nem látod őket, vagy nem akarod látni?
Könnyű elvonulni könnyű hibáztatni, és gyűlölni könnyű meglátni a rosszat. Magadban. A Világban. A jót már nehéz nagyon nehéz.
Ha elástad magad az önsajnálat mocsarában, persze, hogy könnyebb benne feküdni, és azt mondani: senki vagyok, nem leszek több mint venni a fáradtságot, és kikecmeregni.
Ne nézz rám ilyen szemrehányóan! Tudod, hogy igazam van. Ha most nem is, de majd amikor fél éjszaka a plafont bámulod, rájössz Te is.
Kimászni a gödörből iszonyúan nehéz. A hozzá való akarat az életösztön. Ébreszd fel magadban! Engedd, hogy segítsek. Hogy kihúzzalak. Hogy fogjam a kezed.
Hiszen ezért vagyok itt. Hiszen szeretlek. Hogy miért? Nem tudom, ha tudnám, az már nem lenne szeretet.
Nem azért szeretlek, mert szép vagy, hanem azért vagy szép, mert szeretlek. Te tudod ezt, csak félsz. Félsz, hogy egy nap arra ébredsz, hogy elmúlt. De ne félj, nem fogsz.
A szeretet nem tud elmúlni.
Már megint ezt kérdezed. Miért, miért vagy te ilyen csökönyös? Csak állsz itt csípőre tett kézzel, és próbálsz szúrós szemmel nézni.. Elárulom: nem jött össze. Nem szemrehányást látok a szemedben, hanem félelmet. Félsz a választól, de mégis érdekel. Meg akarod tudni akkor is, ha a szíved szakad meg vele.
Miért mondtam már, hogy nem tudom, ne dacolj mindig! Hogyhogy miért? Mégis miféle kérdés ez?
Szeretlek, mert szeretlek. Csak így. Egyszerűen.
Úgy, ahogy vagy!

https://www.youtube.com/watch?v=EIhMxaIx7_g
Reményik Sándor – Mindhalálig
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.20. 06:26  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 634
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Lelki lenyomatok
http://www.youtube.com/watch?v=z-kvKlovPzs
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.18. 07:34  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 634
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Kereszt

Reményik Sándor

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem birom már! - sóhajtva csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted, Hogy a keresztre miért volt szükséged.

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
Ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor elindult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.
Szivében ott a kérdés szüntelen:
Miért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva,
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon, hiányon.
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag tündököl.

Hőség tikkasztja.. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.

Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább indulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
"Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb ha belőle lefűrészelek"
- mondja magában.
"De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!"
- sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
S eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel:
De hirtelen eszébe jut keresztje:

A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
"Mit tettem!" - kiált kétségbeesetten.
"Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!"
S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint a hídon boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.
"Rálépek én is!" Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. " Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram segíts!" Így sikolt, és felébred.
Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín a döbbenet
"Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!"
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.16. 07:04  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 634
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Karsay István Mokka műsor beszélgetés a halálközeli élménye
http://www.youtube.com/watch?v=SCvoNaiBaFU&feature=youtu.be
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.14. 08:01  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 634
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A rátóti csikótojás
Népmese

Hol volt, hol nem volt az országban egy Rátót nevű község. Ebben a Rátótban a csősz egyszer a mezőn egy hatalmas úritököt talált.
- Tyű, fékomadta-teremtette - csodálkozott -, nahát ez már megint mi? - Mert hosszú főznivaló tököt már látott, de ilyen sütnivalót még soha. Fölvette, megtapogatta, megszagolta. De a maga fejétől csak nem tudta kitalálni, hogy mi. Bevitte hát a faluházára. Ott éppen együtt volt a kupaktanács. A csősz letette a tököt az asztalra. A derék elöljárók is mind elszörnyülködtek. Csak nézték, hol a tököt, hol egymást.
Azt mondja a legöregebb, a legokosabb:
- Sok időt megértem, de ilyen isten-teremtményét világéletemben nem láttam még. Mi lehet ez?
Azt mondja rá az időben utána következő:
- Én is sok mindenen keresztülmentem, de ilyent még én se ettem életemben.
S fordul kérdő tekintettel a korban alatta állóhoz.
Az azt mondja:
- Ami azt illeti, én se vagyok már mai gyerek, de azt én se tudom hogy ez mi a csoda lehet. De azért bíró a bíró, hogy ő mindent tudjon.
Itt aztán a bíró is beleszólt:
- Hát, atyafiak, ez - ahogy a formája mutatja - csakis tojás lehet.
Erre aztán a többi feje is egyszeriben megvilágosult.
- Persze hogy tojás! Mert mi más is lehetne, ha nem tojás?!
A csősz most már arra is emlékezett, hogy még egészen meleg volt, mikor a földről felvette. A bíró nem hiába hitte magát okos embernek, mert most még azt is tudni akarta, hogy a tojás micsoda tojás.
- Egy gyíksárkányé! - mondta a legöregebb elöljáró.
- Lúdvércé!
De a bíró a csőszre hallgatott. Az pedig olyanképpen beszélt, hogy akkoriban, mikor a tojásra ráakadt, valami idegen négylábú nagy állat csatangolt a határban. Futott, sörénye volt, hosszú szőrű farka! Annak a Rátótnak a környékén még ritka volt a ló. A parasztok tehénnel szántottak s fuvaroztak. Még a lakodalomba is tehén vonta szekéren mentek. De a bíró látott már lovat is, csikót is. Felkiáltott hát:
- Csikó! Csikó tojta!
Most már az öregek is fújták:
- Úgy van Ezt a csikó tojta. Mert mi más tojhatott volna nekünk ekkorát?
Ebben mindnyájan megegyeztek.
- Eddig szerencsésen eljutottunk - szólott a bíró -, még csak azt mondjátok meg, atyafiak, most mitévők legyünk?
- Kiköltetjük!
- Ki ám, de mivel? Nekünk nincsenek lovaink.
Mindenki törte a fejét. De hát csak a bírónak támadt jó gondolata.
- Tudják mit, atyafiak? Amondó vagyok, hogy ezt a drága szép tojást költsük ki magunk.
Ebben aztán megint megegyeztek. Jó példának először a bíró ülte meg a tojást. Aztán sorra a többiek, amint kor szerint következtek. Ki-ki egy napig. Éppúgy, ahogy a kotlós tyúk a tojásokat. Talán még ma is ülne valaki a tökön, ha a szomszéd faluban rebesgetni nem kezdték volna, hogy a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikótojás! Merthogy csak nem kel ki! Erre aztán az elöljárók zúgolódni kezdtek, hogy ők bizony nem ülik tovább senki lova tojását.
A bíró nagyon elszomorodott. Szentül meg volt győződve, hogy a kiscsikó már mozog is a tojásban. Megrázta, megszagolta. Megszagoltatta az elöljárókkal is. De azok most már hitetlenek voltak. Az ő orruk szerint a tojásnak már szaga volt Záp! Végtére is megállapodtak abban, hogy a záptojást kiviszik a határba egy hegyre, mert onnan épp a felé a falu felé gurítják, amelyik a rátóti tanács lebecsmérlésében leghangosabb volt.
Ennek a csodájára aztán egész Rátót kivonult. Mindenki látni akarta, hogy kapja meg a magáét az a rossz nyelvű falu. Előhozták a tojást. Bizony szaglott már messziről is. Mikor az orrukat már valamennyien befogták, a bíró levette a talicskáról, s gurítani kezdte a csikótojást. A tojás gurult, gurult, s a domb alján belegurult egy galagonyabokorba. Ott valami kőbe ütközött, s rapityára törött szét. A bokorból pedig ugyanakkor kiugrott egy piciny nyúl, erre aztán egész Rátót adta a hangot, ahogy kinek-kinek torkán kifért:
- A pici csikó! Ni, né! Fut a pici csikó! Utána, emberek!
A sok nép a nyúl után eredt. A dombon csak a bíró maradt. Látva, hogy hasztalan a rohanás, mert a rohanó kis jószágot senki sem éri utol, szomorúan így sóhajtott magában:
- Nem megmondtam; hogy a csikó már mozog? Miért is nem ültük türelemmel még egy-két nap azt az istenadta csikótojást?
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.12. 06:30  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 634
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Lev Tolsztoj
HOGY TAKARÍTOTTA EL A PARASZT A KÖVET

Igaz történet

Hatalmas kő feküdt egy város főterén. Nagy helyet foglalt el s akadályozta a forgalmat. Mérnököket hívtak s megkérdezték tőlük, hogyan távolítsák el ezt a követ, s mibe fog kerülni.
Egyik mérnök azt mondta, hogy szét kell vetni puskaporral s el kell szállítani darabonként, s hogy ez nyolcezer rubelbe kerülne. A másik azt mondta: henger alakú fán kell eltolni onnan, s hogy ennek hatezer rubel a költsége.
Egy muzsik (paraszt) meg így szólt:
- Én eltávolítom a követ, s csak száz rubel lesz az ára.
Megkérdezték a paraszttól, mi a terve. Ezt felelte:
- A kő mellett egy nagy gödröt ások; a kiásott földet széjjelterítem a téren, bedöntöm a követ a gödörbe s elegyengetem a helyét földdel.
Így is tett a paraszt, s száz rubelt adtak neki érte, s ráadásul a jó ötletért még százat.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.06. 05:55  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 634
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
János Fekete
2015. május 3.

Az édesanyákra emlékezzünk minden nap
Jól gondold meg, hogy mit kell tenned,
De tedd meg mit szíved kíván,
Adj meg mindent amíg lehet,
Szeresd az Édesanyád
Kimehetsz a temetőbe, elmondhatod
mit szíved mond, vihetsz virágot, csokrot.
És ott hagyod majd őszinte sóhajod.
Ezért mond el most ami benned él,
mond el most amíg lehet
Fogd meg kezét , az Ő kezét
Azt az áldott két kezet.
Öleld át és csókold meg
Mert Ő oly sokat adott,
Te annyit adni soha nem tudsz,
Amennyit Ő adott.
Ezért szeresd amíg lehet
Fogd azt a két kezet.
Mert Ő nevelt fel , és Ő adott
neked egy szép reményteljes életet.
Hát szeresd Őt , amíg lehet.
Édesanya szóban nem tudtam elmondani. ez most született meg.
Szeretlek Anya.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.04. 06:13  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 634
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Példamutató szeretet
Egy őszi hideg szeles késő délután, ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán. Magányos volt, s hideg szíve, senkit sem szeretett, senki sem szerette. Kigyúltak már az utcai fények, s erősebben fújtak a fagyos szelek. Fejét lehajtva, kabátját összehúzta, lépteit jobban megszaporázta. Kopott vaskapujához érve, zsebében kulcsát keresgélte. Megtalálta, elővette, ám leejtette. Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye. S akkor, a kerítése tövében előbújó kis virágot észrevette. - Mindenhol csak a gazok nőnek - mormogta félhangosan. A szomszéd kislány rászólt szeretettel, nem haragosan:
- Bácsi kérem, azt a virágot neked én ültettem.
A férfi a vállát rándítva mondta:
- Én ilyent nem kértem. Azzal bement a fűtetlen, hideg házába. Kopott kabátját hanyagul ledobva, kályhájába tüzet rakva kavargott benne a kislány mondata. - Minek nekem virág? - mormogta. Éjszaka lett, nem jött álom a szemére, mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe.
- Virágot nekem? Nekem? Nekem ültette. Majd felkelt, konyhájából a nagy kést magához vette, kiment, s a kis virágot óvatosan a földből kivette. A házba bevitte és gondosan elültette. Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak. Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak. Kislány szelíden szólt, s rámosolygott:
- Látom bácsi, bevitted a virágot.
- Be - válaszolta, majd elballagott.
Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül, várja a kis virág, mely az ablakában ül. A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott, a férfi boldog lett, hisz színével szürkeségébe napot lopott. Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette, hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról és kosarába tette. Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva. Órájára pillantott párszor és várt és várt, de hiába. Este nem is hazasietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett. Idős néni jött elébe.
- Jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok.
- A kislány beteg lett, kórházban van - mondta a nénike - nagymamája vagyok. A férfi elsápadt, beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett.
- Hová-hová? - szólt egy nővér.
- Egy kislányt keresek ma beteg lett.
- Ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett.
Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat, színes, tarka virágokból. Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából, majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból. Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta.
- Köszönöm - összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel, de hangosan érthetően mondta. Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra - köszönöm - csak ezt az egy szót mormolta. Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vette, a temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.
- Köszönöm! Ezt a virágot Tőled kaptam. Látod? Most ezt visszaadtam, már tudom, megtanultam, mi az, hogy szeretni, hogy néha meg kell állni, másokkal is törődni!

UI:

http://filantropikum.com/hallgasd-meg-ezt-a-dalt-hogy-bevonzd-az-igaz-szerelmet-az-eletedbe/
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.05.02. 06:00  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 634
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Hegytetőn

A mester egy nap így szólt a tanítványaihoz:
- Gyertek, felmegyünk a hegyre!
El is indultak. Ködös reggel volt, hallani lehetett a fűszálakról lehulló harmatcseppek koppanását, a levegőben érződött a nedves növények illata. A kis csapat feljebb, egyre feljebb jutott, s a hegyoldal mind meredekebbé változott.
A mester és tanítványai végül felértek a csúcsra. A köd még nem oszlott szét, az alacsonyan lógó felhők eltakarták a távoli hegyeket.
- Miért jöttünk fel, mester? - kérdezték a tanítványok. - Nincs itt semmi látnivaló!
- Éppen azért. A semmit akartuk megnézni.


UI:

Pránanadiról Petrezselyem József
https://www.youtube.com/watch?v=XWrVaVTluBc
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.04.30. 05:42  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 634
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Charles Dickens
Karácsonyi koboldok

Jó régen, egy öreg városkában élt egy bizonyos Gabriel Grubb, aki sekrestyés és sírásó is volt egyben. Meglehetősen rossz természetű, akaratos és goromba ember volt, aki nem kereste a társaságát senki másnak, csak az öreg üvegcséjének, amely éppen elfért a kabátja nagy, belső zsebében. Alkonyatkor, nevezetesen éppen karácsony estéjén, Gabriel a vállára vette az ásóját, meggyújtotta a lámpását, és elindult a templom sírkertje felé, mert másnap reggelig be kellett fejeznie egy sírhelyet. Elég rossz hangulatban volt, de úgy okoskodott, hogy a munka talán meghozza jókedvét..
Komótosan lépkedett, aztán befordult egy sötét utcába, amely a templom mögött húzódó temetőbe vezetett – arra a szép, borongós és gyászos helyre, ahová az emberek csak nappali világosság mellett mertek belépni, tehát igencsak dühös lett, amikor meghallotta, hogy egy fiatal gyerek vidám karácsonyi dalokat énekelget a kapu mellett. Gabriel megvárta, amíg a fiú felbukkant, aztán a lámpásával vagy ötször-hatszor jól rákoppintott a kölyök fejére, hogy legközelebb vigyázzon, hol énekel. A kölyök a fejét fogva szaladt el, Gabriel Grubb pedig jót kuncogott magában, aztán belépett a sírkertbe, és bezárta maga mögött a kaput.
Levette a kabátját, letette a lámpást, majd nekilátott a félig megásott sírnak, és egy jó órán keresztül csak ásott és ásott. A föld azonban fagyott volt a hidegtől, egyáltalán nem volt könnyű feltörni, és kilapátolni. Máskor ez eléggé elvette volna Gabriel kedvét a munkától, most viszont annyira elégedett volt a szegény kölyök énekének elhallgattatásától, hogy egyáltalán nem zavarta a lassú haladás. Amikor befejezte az ásást, elégedetten tekintett le a sírhelyre, és halkan dünnyögve elkezdte összeszedni a holmiját.

Pompás hely lesz ez valakinek, pompás hely lesz ez valakinek,
Néhány lábnyi hideg föld, ha véget ért az élet.

– Haha – nevetett, és kényelembe helyezte magát az egyik lapos sírkövön, amelyik a kedvenc pihenőhelye volt. Elővette az üvegcséjét. – Egy koporsó karácsonykor. Egy karácsonyi ajándék. Hahaha!
– Hahaha – ismételte egy hang mellette.
– Csak a visszhang volt – nyugtatta magát, és újból az ajkaihoz emelte az üveget.
– Tévedés – mondta egy mély hang.
Gabriel felpattant, és amikor megfordult, a földbe gyökerezett a lába a félelemtől, mert valami olyat látott, amitől még a vér is megfagyott az ereiben. Az egyik közeli sírkő peremén egy különös, nem emberi alakot pillantott meg. Tökéletes nyugalomban ült, és olyan gonoszul vigyorgott Gabrielre, ahogyan csak egy kobold tud.
– Mit csinálsz te itt karácsony estéjén? – kérdezte a kobold szárazon.
– Azért jöttem, hogy sírt ássak, uram – hebegte Gabriel.
– Miféle ember az, aki egy ilyen estén a sírok között kószál? – kiáltotta a kobold.
– Gabriel Grubb! Gabriel Grubb! – visszhangozta megannyi kísérteties hang, amelyek mintha megtöltötték volna az egész sírkertet.
– Mi van abban az üvegben?
– Borókapálinka, uram – felelte a sekrestyés, és még jobban remegni kezdett, mert az italt a csempészektől vásárolta, és attól tartott, a koboldnak valami köze lehet az adószedőkhöz.
– Ki az, aki egy ilyen estén, mint a mai egyedül iszik borókapálinkát egy sírkertben?
– Gabriel Grubb! Gabriel Grubb! – kiáltozták újra a hangok.
– Ki hát akkor a mi jogos jutalmunk? – emelte fel a hangját a kobold.
– Gabriel Grubb! Gabriel Grubb! – válaszolta a láthatatlan kórus.
– Nos, Gabriel, mit szólsz ehhez? – kérdezte a kobold, és a vigyora még a korábbinál is szélesebbre húzódott.
A sekrestyés levegő után kapkodott.
– Ez… Ez nagyon érdekes, uram, nagyon érdekes – felelte a sírásó, remegve a félelemtől –, de azt hiszem, én most visszatérek a munkámhoz, uram, ha megbocsát.
– Munkához! – morogta a kobold. – Miféle munkához?
– A sírásáshoz, uram.
– A sírhoz, igen? Ki az, aki örömét leli a sírásásban, mikor mindenki más boldogan ünnepel?
– Gabriel Grubb! Gabriel Grubb! – felelték a hangok.
– Attól tartok, a cimboráim téged akarnak, Gabriel – közölte a kobold.
– Nagyon sajnálom, uram – motyogta a halálra rémült sírásó –, de nem hiszem, hogy ez lehetséges. Nem is ismernek engem, nem is láttak még sohasem.
– Ó, dehogynem! Tudjuk, ki volt az, aki szívének gonosz irigységében fejbe verte azt a szegény fiút, amiért az boldog volt.
A kobold hangosan és vérfagyasztóan felnevetett, amit társainak visszhangja követett.
– Én… Én attól tartok, nekem most mennem kell, uram – mondta a sekrestyés, és mozdulni próbált.
– Menni? Hahaha! – A kobold újból felnevetett, és Gabriel felé iramodott. Megragadta a gallérjánál fogva, és egyszerűen lesüllyedt vele a föld alá, egy hatalmas barlangba, amely telis-tele volt visszataszító, vészterhes tekintetű koboldokkal. – És most – kiáltotta a koboldok királya, akivel az imént találkozott a sírkertben. Egy trónuson ült a barlang közepén. – Most mutassuk meg ennek a szomorú és rosszkedvű embernek milyen képek rejtőznek a mi raktárainkban.
Ahogy ezt kimondta, egy parányi felleg jelent meg Gabriel előtt, és egy látomás bontakozott ki benne, amely szegényesen bútorozott, de takaros otthont mutatott. A tűzhely körül kisgyerekek gyűltek össze, némelyikük az anyjuk szoknyáján csüngött. Az asztalon egyszerű vacsorát tálaltak, s a tűzhely közelében egy hintaszék állt. Hamarosan belépett a gyermekek apja, és a kölykök mind odasiettek hozzá. A férfi leült az asztalhoz, hogy megvacsorázzon, a többiek odatelepedtek köré, és mind boldognak tűntek.
– Mit gondolsz erről? – kérdezte a kobold. Gabriel motyogott valamit, arról, hogy kedvesnek találja. – Mutassatok neki még többet!
Hosszú ideig újabb és újabb felhők bukkantak fel, és mind megtanította valamire Gabrielt. Látta, hogy a keményen dolgozó emberek, akik majd megszakadtak a munkában a szegényes ünnepi vacsorájukért, mégis milyen boldogok. Végül arra a következtetésre jutott, hogy van mit tisztelni ebben a világban. Alighogy ez a gondolat megfogant a fejében, a legutolsó felhő közelebb lebegett hozzá, rátelepedett, és elbágyasztotta. A koboldok egymás után tűntek el a szeme elől, s ahogy az utolsó is elenyészett, elnyomta az álom.
Már reggel volt, mikor felébredt. A kedvenc sírkövén feküdt, és kiürült üveg ott hevert mellette. Felállt – már amennyire fel tudott –, leporolta a dér nyomait a kabátjáról, és a város felé fordult. Azonban a tekintete már egy más emberé volt; a koboldok barlangjában átélt különös kaland megtanította őt a jóságra és a kedvességre.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.04.29. 06:47  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 634
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Made in Hungary

Kovács Jánost pontosan reggel 6 órakor ébresztette órája (made in China). Amíg a kávéfőzője (made in China) a reggeli kávét (product of Brasilia) csepegtette, lezuhanyozott, a hajszárítóval (made in Taiwan) megszárította a haját, a villanyborotvájával (made in China) megborotválkozott. Egy pólót (made in India) és farmert (made in Singapore) húzott. Lábait sportcipőbe (made in Korea) bujtatta. A kenyérpirítójából (made in Philippines) kinyert pirítóst reggelizett, majd menedzserkalkulátorán (made in Mexico) megnézte aznapi feladatait.
Az órán a pontos időt (made in Switzerland) beállította a rádió (made in China) alapján majd beült az autójába (made in Germany). Este bekapcsolta tévéjét (made in Japan). Amíg a brazil sorozatot nézte, elgondolkodott, miért nem talált ma sem egy jól fizető magyar munkahelyet.
"Made in China" olvashatjuk nap mint nap. Cipőnket, ruhánkat, elektronikai berendezésünket, sőt lassan már a gyerekünket is Kínában csinálják. Az a tény, hogy ezek a roppant ízlésesen és igényesen elkészített termékek általában az első használat után tönkremennek, végtelen örömmel tölthet el minket, hiszen az újabb termék megvásárlásával félmaréknyi rizs értékű pénzt juttatunk az éhezőknek. Azonban mielőtt még elérzékenyülnénk saját magunk önzetlen jóságától, nézzünk szét egy kicsit a környezetünkben.
Nézzük meg, miért lett munkanélküli Kati néni, a varrónő, miért lett 34 évesen rokkantnyugdíjas Feri, miért akasztotta fel magát a gazdálkodó Józsi bá', vagy miért turkál ott a kukában az a büdös hajléktalan? Nem a kínaiak miatt, hanem miattunk. Mert spórolunk. Mert azt hisszük, hogy spórolunk. Nem nézzük, kaviár vagy kutyaszar van-e az üvegben, azt vesszük meg, amelyik pár forinttal olcsóbb. Legszívesebben saját anyánkat is eladnánk és vennénk helyette egy akciós energiatakarékos takarítógépet. Mert az kevesebbet fogyaszt.
Kati néninek soha sem fájt a foga a munkanélküli segélyre. Nem is kapott belőle egyetlen fillért sem, míg működött a varroda. Azonban hiába varrtak szép és jó minőségű ruhákat, nem kellett az embereknek. A takarékoskodók számára túl drágák voltak a kínaiban és a turkálóban kaphatókhoz képest, a menők pedig csak nem vesznek olyat, amire nem azt írták, hogy London. Így aztán hamarosan érkezett egy udvarias német úriember, aki nagylelkűen megvásárolta a gyárat. Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy szép lassan csődbe ment a varroda, hiszen a német már régóta foglalkozott ruhákkal Németországban is. Érthető, nem akart konkurenciát saját magának.
Feri kőművesnek tanult. Olyan szép egyenes falat tudott rakni, hogy még az igazgató is csodájára járt. Dolgozott itt-ott feketén, de normális munkát sehol sem talált. Miért is lenne szükség kőművesre, ha építkezés is csak ritkán van? Így aztán egyik barátja tanácsára leszázalékoltatta magát. Félreértés ne essék, még mindig fél kézzel pakolja a negyven kilós betongerendákat, de valamiből meg kell élni.
Józsi bá' nem volt depressziós, nem volt szerelmi bánata, csak tíz millió forintos adóssága. Nem. Nem ivott, nem játékgépezett. Sokkal rosszabb: teheneket tartott, és gabonát termesztett. Azért kellett a pénz, hogy gazdasági épületeket építsen, gépeket vegyen. De nem kellett az embereknek a gyógynövényt legelő teheneiből fejt finom tej mert inkább a bevásárlóközpontban kapható reggeli italnak becézett hulladék anyagokból készült kotyvalékot itták. Istenem, olcsóbb volt. Meg egészségesebb is, hiszen Józsi bá' is a tej miatt halt meg.
Fúj, büdös hajléktalan, hogy lehet ide engedni az utcára, rontja városképet, elriasztja a turistákat, összehugyozza a padokat! Igen ám, de a büdös hajléktalan nem egy természeti jelenség. Nem valami varázslat következtében keletkezett, hanem rendes átlagos emberből vált büdös hajléktalanná. Hiába kergetjük el, zárjuk be, ha nem látjuk, akkor is büdös hajléktalan marad. És még mi sértődünk meg, ha az alamizsnánkat piára költi.
Ha egy tíz éve totálkáros autóba eszeveszettül öntjük a benzint, majd megpróbáljuk beindítani, van-e értelme megsértődnünk azon, hogy a járgány nem megy?
Oké, de mi közöm van nekem ezekhez? Jól fizető állásom van, új kocsim és szép lakásom. Ez igaz, viszont egy kicsike kis közöm mégis van. Méghozzá az, hogy ez az egész mind-mind miattam van. Ugyanis ha a Kati néni által varrt ruhát veszem meg, nem megy tönkre a varroda és neki is megmarad a munkahelye. És ha Kati néninek megmarad a munkahelye, össze tud gyűjteni annyi pénzt, hogy építtessen Ferivel még két szobát és egy fürdőszobát a szoba-konyhájához. Így Ferinek sem kellene a rendes fizetés helyett a kevéske rokkant nyugdíj. Ráadásul ha Józsi bá' által termelt tejet iszom, nem csak egy halottal lenne kevesebb, de még egy büdös hajléktalannal is, aki régen a mezőgazdaságban dolgozott, és akit most is alkalmazna Józsi bá'. Így a büdös hajléktalan már nem lenne se büdös, se hajléktalan. És hogy nekem ebből még hasznom is lenne. Nem meglepő, hiszen ezt a sok szerencsétlent mind az én adómból tartja el az állam, így ha dolgoznának, nemhogy nem kerülnének semmibe, de még ők is bevételt jelentenének az országnak. A több bevételből pedig több utat, iskolát, parkot, templomot, uszodát és kórházat lehetne építeni, ami számomra is egyértelműen hasznos lenne (ám többet is lehetne belőle lopni, ami persze koránt sem lenne hasznos).
Ezek után érdemes elgondolkodni azon, vajon az a termék olcsóbb-e, amelyiknek kisebb szám van az árcetlijén, vagy az, amelyiken ez olvasható:
"Made in Hungary".

Forrás: Bencés Diákszövetség Levelezőlista
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.04.28. 05:59  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 634
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A nadrág

Egy fiatal férj nadrágot vásárolt. A hosszával volt azonban némi differencia. Gondolta, hogy a családjában három asszony is van, majd felvarrják.
Elsőnek feleségét kérte. Az asszony rossz hangulatban volt és morgással felelt a kérésre.
Akkor anyósához fordult, ő éppen izgalmas könyvet olvasott, és nem mutatott hajlandóságot a varrásra.
Közben lányával találkozott. „Jaj, apu, most éppen színházba megyek.”
No, gondolta magában, az én családomban ugyan nem válik tettekre a szeretet.
Közben a felesége jobb belátásra tért, és felhajtotta a nadrágot. Hamarosan az anyós is befejezte az olvasást, a többiek tudta nélkül ő is felhajtott belőle. Végül az éjszakában hazatérő leány is teljesítette a kérést.
Ez a nagy buzgalom azonban úgy megrövidítette a nadrágot, hogy öröm helyett csak bánatot szerzett.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2018.04.27. 06:52  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 634
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Dudor

- Mester, mi a különbség a tanítványaid, és a hétköznapi emberek között?
- A majom nem látja a saját homlokán lévő dudort - felelte a zen-mester, majd válaszképpen fejbe csapta a kérdezőt a botjával. - Te most legalább érzed.


UI:

Müller Péter: Ezért nem kell a férfiaknak az a nő, aki harcol értük
http://zacc.cafeblog.hu/2018/03/13/muller-peter-ezert-nem-kell-a-ferfiaknak-az-a-no-aki-harcol-ertuk/
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Következő

Vissza: Karsay István fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: Ahrefs [Bot] valamint 1 vendég

cron