Ezoterika

Kép
Karsay   2019.02.12. 07:11  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1500
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A halál folyamata
Amikor fénnyé válunk

Annak az embernek, akihez fájdalmas, szenvedéssel teli hetek, hónapok alatt közelít a halál, nehezen lehet megmagyarázni, hogy maga a halál csak egy átjáró az anyagi lét és egy másik sík között. A haldokló fizikai gyötrelmeihez gyakran olyan érzések is párosulnak, mint a félelem, a harag, a düh, a magányérzet, mindennek a tagadása és a nagyfokú önsajnálat. Hiányérzést teremthet az érzés, hogy az életet, amelyben eddig élt, hamarosan elhagyja, és ha még azt is gondolja, hogy elintézetlen ügyeket hagy hátra, akkor még keserűbb érzések veszik hatalmába.
Sokan hiszik azt, hogy életük nem volt eléggé értékes, nem használtak ki minden lehetőséget. Emiatt bűntudatuk is van, és ilyen, és ehhez hasonló lelki terhek nagy mértékben zavarják a haldokló ember aura-rendszerét. Sokan azért érkeznek a túlvilági átjáróhoz boldogtalanul, elhagyatva és elcsigázva, mert negatív gondolataik annyira meggyengítették aurájukat, hogy az szinte már szétmorzsolódott. A halál ugyanis nem más, mint energiaváltozás. A fizikai testre jellemző mozgás és a fizikai részecskék által szállított információk fokozatosan fotonokká változnak, a haldoklás folyamatával az anyag lassan fénnyé változik.
A halál beállásának két fajtáját lehet megkülönböztetni. Az egyik esetben váratlanul érkezik, másik esetben az átlépést hosszabb előkészület előzi meg. A lélek további sorsa szempontjából döntő fontossága van annak, hogy az ember aurája milyen állapotban érkezik a halál pillanatához. Az elmúlás hosszas folyamata alatt elméletileg van rá elegendő idő, hogy az ember felkészüljön a halálra.. A váratlan halál esetében gyorsan pergő auratörténések zajlanak le. Az aura egysége hirtelen felbomlik, a fizikai, szilárd részei elnyelődnek a vákuumban, anélkül, hogy az ember aurájának érzelmi vagy mentális összetevői, vagy rétegei erről tudomást szereznének.
A halhatatlan testnek is nevezett aurarész ugyanis az emberi létezésnek az igazán örökérvényű eleme, amely hordozója a karmaléleknek is, az igazi énnek, az önvalónak, az isteni lélekrésznek, amelynek csak halvány tükröződése érzékelhető a földi világban, és ez a halállal lassan felszívódik az éteri világban. Ez a karmalélek nem azonos a személyiséggel, az ember gondolatvilágával. Ez azért van így, mert bár az emberek születésük előtt pontosan tudják milyen feladatokkal érkeznek a földi világba, a fizikai testbe való kényszerüléskor ennek a tudásnak a legnagyobb részét elvesztik, és igazából csak a karmalélek emlékével születnek meg.
A halál beálltakor a halhatatlan test tehát visszavonul a vákuumba és magával viszi a karmalélek lényegét is, mint egy kis információs csomagocskát, amely pihenhet is egy ideig, mint egy magocska a téridőben.
Kicsi azoknak a száma, akik a halálba tudatosan és felkészülten mennek át, és ugyancsak kevesen vannak azok, akik valamilyen módon folytatni akarják földi létüket. Ez az utóbbi akkor van, ha a halál nem tökéletes. A földihez még valamiért kétségbeesetten ragaszkodó ember aurája szétesik ugyan a halálban, de míg a fizikai teste és éteri teste lassan megsemmisül, megtörténhet, hogy az érzelmi, vagy a mentális teste részben, vagy a teljes egészében tovább működik. Mivel a halhatatlan test a karmalélekkel együtt már kivonult a folyamatokból, az érzelmi és a mentális test továbbra is hiányérzettel és sóvárgással funkcionál. A szokványos energetikai folyamatok szerint a hasonló rezgés hasonló rezgést keres és a leszakadt aurarészek megpróbálnak valamilyen gazdatesthez csapódni, ahol hasonló energiamintázatokra bukkannak. Ilyenkor tapasztalható, hogy egy bizonyos energiamintázatú ember megváltozik, szokatlan érzelmi kitörései lesznek, jellemezni fogják a korábbitól eltérő viselkedésmódok, vagy éppen rögeszméi lesznek, új gondolatok kerítik hatalmukba. Az aurarészek ilyenkor azért keresnek megfelelő fizikai embert, hogy félbe maradt feladatukat valahogyan befejezhessék, vagy kontrolálatlan vágyaikat kielégítsék. Kétségtelen, hogy csak olyanokhoz tudnak kapcsolódni ezek az aurarészek, akikben találnak megfelelő rezgéseket (hasonló a hasonlót vonzza), néha pedig az is előfordul, hogy egyes emberek óvatlanságból vagy tudatlanságból engedik be aurájukba ezeket a szennyezett aurahulladékokat. Ezért kell óvatosan kezelni bizonyos ezotérikus tevékenységeket, amelynek során a fizikai test tudatalattija megnyílik, és hajlamossá válik befogadni a tőle idegen entitásoknak az éterben bolyongó vágyálmait.
Egyes halálesetek alkalmával az is előfordulhat, hogy az éteri test, és az azt létesítő halhatatlan test egy része olyannyira megpróbálja fenntartani a fizikai test épségét, hogy gyakorlatilag egy kvázi testet hoz létre, egy fantomtestet, vagyis egy kísértetet. Ez külsőre olyan lesz, mint valami kékes derengés, sokban fog hasonlítani az éteri testhez, de annál levegősebb, lebegőbb, finomabb, de egyben hidegebb hatású is. Az ilyen ritka esetek gyakran helyszínekhez kötődnek és akkor történnek meg, amikor brutálisan kegyetlen történések játszódnak le, mert gyilkosságok alkalmával egy bizonyos helyen és időben olyan hatalmas mennyiségű kínból, félelemből, kétségbeesésből keletkezett energia szabadul fel, amely szinte beleégeti magát a téridő szerkezetbe, létrehoz egy állandósult energiamintázatot. Ezt úgy lehetne képszerűbben elképzelni, mint egy sűrű szövésű, rugalmas hálót, amelyre rányomódott egy adott tárgy körvonala. Ez persze nem egy kétdimenziós valami, hanem térben lejátszódó esemény.
A halál másik formája a lassú elmúlás hosszabb előkészületek után következik be. Még ekkor is megtörténhet, hogy a lélek még nem kész az útra kelésre, de a legtöbbször a betegség vagy az öregkor elegendő időt hagy az élet összegezésére, a belenyugvásra, a megbékélésre.
Ilyen esetekben a legszembetűnőbb jelenség az a fényhíd, vagy világító energiacsatorna, amely a fizikai testet összeköti az energiamezővel, amit a tisztánlátók jól képesek érzékelni. A haldokló esetében ez a fénynyaláb általában a koronacsakrából nyúlik ki, olykor hasonlít egy föntről kiinduló fényszóró fénynyalábjára. Maga a fényoszlop nem egy mozdulatlan valami, inkább olyan, mint egy felfelé gyenge szívó hatást mutató, lassan forgó örvény, rugalmas falakkal, amelyben ezüstös villanások, szikrák tűnnek fel. Tulajdonsága az is, hogy az éteri test alkotóelemeinek vivőanyagaként is szerepel. Nagyon fontos tudni, hogy egy bizonyos ideig a fénycsatorna lebontó természete még megfordítható. Olykor kémiai hatásra, fizikai szerek – gyógyszerek - hatására megváltozhat a folyamat iránya, az éteri test a kozmikus energiából erőt nyer, visszaépül és a beteg csodálatosan képes talpra állni.
Az energiahidat, amely folytonos összeköttetést teremt a haldokló és a másik oldal között sok tisztánlátó ezüstfonalnak is nevezi. Akkor mondják ki a halál beálltát, amikor ez a fonal elszakad. Az ezüstfonál nem tartalmaz érzelmi töltést vagy bármilyen utasítást, üzenetet. Néha tapasztalható, hogy ezen a fonalon keresztül küldöttek érkeznek a haldoklóhoz, aki a küldöttekben elhalt rokonaira ismer, de olykor ismeretlen, személyes jellegű formákat vagy fényeket is leír, hallja hangjukat, beszélget velük, vagy vallási beállítottsága szerint szentekként, védőangyalokként azonosítja őket. Nagyon is valószínű, hogy ezek a látogatók valóban segítőkként jönnek a haldokló mellé. Közvetítenek közte és a következő világ lényei között, megismertetik vele a túlvilág lényegét, megkísérlik megkönnyíteni számára a találkozást és az önvizsgálatot.
Gyakori látvány, hogy a távozni készülő ember aurája szinte szemmel láthatóan is csökken, elszakad a földtől. Az auratojás alsó része kisebbedik, és vékonyabb lesz. A csökkenő aura selyemgubószerűvé válik, jól látható lesz az a hálós szerkezet is, amely még összetartja a fizikai testet. A háló rácspontjaiban ott vannak még az életerő működését jelző apró energia-kisülések és ezek a csillagocskák felfelé emelkednek. Az apró csillagocskák olyanok, mint egy csendes éjszakai utcán az utcai lámpaoszlopok sugarában megvillanó lebegő hópelyhek, csak ezek a fizikai testből kiszabaduló csillagocskák nem lefelé hullnak, hanem felfelé emelkednek. Ilyenkor már nincs mit tenni, a halál megkezdődött.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.11. 08:24  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1500
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Camelot
Nem tudni hol volt
Buszunk a dél-angliai Winchester felé robogott a kitűnő autópályán. Az útvezető elmondta, hogy célvárosunk régi múltra tekint vissza, már a római időkben is a britek leghíresebb városa volt. Innen szállították Rómába a brit szövésű vásznakat és a császárnak - a kutyákat. A VI. században Anglia fővárosa lett és miután a dánok lerombolták, majd utána ismét építeni kezdték, egy hatalmas templomot is emeltek, amely a római Szent Péter bazilika után nagyságra nézve a második a világon. Ebben a hetedik században emelt katedrálisban 35 uralkodót koronáztak meg, húsz angol király pedig itt alussza örök álmát. A templom azért kapta a katedrális jelzőt, mert benne van egy katedra-szerű emelvény, itt trónol Winchester katolikus püspöke.
Mi nemcsak a híres katedrálist akartuk megnézni belülről, hanem végigsétálni a városon, megnézni Winchester várának romjait, amelyet még Hódító Vilmos épített, de Oliver Cromwell a polgárháború alatt lerombolta, mára csak a vár nagyterme maradt fenn, benne egy hatalmas tölgyfa-aszallal, amely a hagyomány szerint azonos a legendás Arthur király 24 lovagjának kerek asztalával. És ha már itt vagyunk, akkor feltehetőleg az egykori aranyvárosba, Camelotba érkezünk.
A legenda szerint ebben a soktornyú városban béke és egyetértés uralkodott. Arthur király mítikus birodalmának volt Camelot a székhelye, ahol a lovagi eszmények és az önfeláldozó szerelem szerint éltek a nemesek.
A Camelot név a 12. századi francia költő Chrétien de Troyes-tól származik, és ő szőtte Arthur legendáját is. Szerinte Camelot elbűvölő erdők és várak időtlen táján terült el, ahol mindennaposak voltak a csodák és a varázslatok. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen ebben a városban élt és működött Merlin is, a híres varázsló.
Camelot városának története Arthurral kezdődik és halálával végződik. Némi bizonyíték van róla, hogy a nagynevű király létezhetett a történelemben, az írások szerint a rómaiak távozása után, az 5. században a szigetországba benyomuló szászok fölött győzelmet is aratott. Az Arthur királyról szóló legendák és regék a kelta népköltészet részévé váltak, nemzedékről nemzedékre öröklődtek a kelták és a britek között. Sokáig Camelot erődjét a kelták földjén keresték.
Elsőként a 12. században foglalták össze Arthur király történetét. A történetírók Arthur udvarát a dél-walesi Caerleonba helyezték, ahová a királyok és királynék Arthur aranycsúcsos palotákkal teli városába utazhattak.
Újabb kutatások szerint a legendabeli Camelot a somerseti South Cadbury várában lehetett. Abban az időben, amikor a feltevések szerint Arthur élt, itt állt a legnagyobb ismert brit erőd, egy olyan király főhadiszállása, aki rövid idő alatt páratlan sereget volt képes csatasorba állítani. Elsőként egy régiségbúvár és utazó, VIII. Henrik udvari krónikása azonosította Cadburyt Camelottal 1532-ben. Állítását később némileg régészeti leletek is alátámasztották. 1960-ban végzett feltárások szerint South Cadbury vaskori erődítményét az 5. század végén, éppen Arthur király idejében vették birtokba a kelta britek. Ezt az erődöt a Krisztus előtti I. században építették, 83-ban a rómaiak bevették és 400 évig lakatlanul hagyták. Az 5. századból eredő faépítményeknek, többek között egy négyszög alakú 19 méter hosszú teremnek az erőd központjában csak a nyoma maradt meg. Lehetséges, hogy egykor itt állhatott a legendás hírű kerek asztal?
Winchesterben először a katedrálist néztük meg. Rögtön a bejáratnál egy szórólapot kaptunk, amelyben, mint látogatót üdvözölnek bennünket és közlik, hogy ezen a helyen az Isten ajándékaként megízlelhetjük az Élet Vizét, amely egy 900 méter mély kútból fakad. Az északi oldalhajó közepén áll egyébként az a márványkút, amelyből ezt a csodálatos vizet meg lehet ízlelni. A presbitérium körül látható hat szász és dán király koporsója.
Arthur király történetének máig is a legismertebb változata 1485-ből származik. Trónra úgy került, hogy mint ifjú, Merlin varázsló neveltjeként be kellett bizonyítania, hogy ő a trón igazi örököse. Kihúzta a szikfába szorult kardot, amire senki más sem volt addig képes. Birodalmának megszilárdítása után a Tó Hölgyétől megkapta az Exkaliburt, a varázskardot. Feleségül vette Lady Guennuerát és a hozomány részeként övé lett a Kerek Asztal.
Winchester ma körülbelül 40 ezer lakosú városka. A központban, egy restaurált palotában látható az a terem, ahol az egykori kerek asztal felújított mása van. Az asztal átmérője 5-6 méter lehet, 24 cikkre van osztva, minden cikk más színűre van festve. Itt ültek – illetve az asztal eredetije körül – az egykori lovagok, itt vállaltak hősies feladatokat, határozták el, hogy életük végéig keresik Szent Grál kelyhét. De erről a helyről indultak útjukra a lovagok, hogy bajba jutott hölgyeket mentsenek meg, valóságos és természetfeletti veszedelmekkel szálljanak szembe, és végül hazatérjenek Camelotba.
Camelot a rendíthetetlenség jelképe volt egy kiszámíthatatlan világban, a civilizációt jelképezte a barbársággal szemben, a zűrzavar közepette a rendet, a dicsőséges múltat és a ragyogó jövőt.
Camelot valóságos helyével kapcsolatos bizonytalanság fő oka az, hogy akárcsak Arthur király személyét a mesemondók színezték valótlanná, és elképzelhető, hogy a dicső király csak az ő képzeletükben létezett. Így lehet, hogy Winchester mellett Cadburyt is meglehetne tenni Camelot színhelyére.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.10. 08:56  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1500
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az eltérítettek
Akik már jártak az idegeneknél

Az elmúlt hetekben már többször is foglalkoztunk a világmindenségben létező lényekkel, akik szabályos időközökben látogatnak el bolygónkra, olykor embertársainkat is „elrabolják”, hogy kísérleteket végezzenek rajtuk. Megtörténik olykor, hogy a világűrből a lények úgy nevezett repülő csészealjakon érkeznek a Föld légkörébe, az utóbbi 50 év folyamán számos ilyen észlelés történt. Ezeket a repülő eszközöket az újságírói zsargon UFÓ-knak nevezte el, a bennük helyet foglaló lényeket pedig ufonutáknak.
A sajtóban történő leírások alapján a repülő csészealjakban érkező idegeneket több kategóriába lehet sorolni. Vannak közöttük kistermetű szürkék, de említést tettek már svéd típusú szőke, emberekhez hasonló lényekről is.
Az elragadtatásokról is rengeteg írás jelent meg a lapokban és a szaklapokban. Voltak olyan beszámolók, amelyek arról tudósítottak, hogy az űrhajókba vitt embereken kísérleteket végeztek az idegenek, tanulmányozták minden porcikájukat, egyiken-másikon maradandó jelzések maradtak vissza.
Vannak azonban olyan beszámolók is, hogy az idegenek igen barátságosan viselkedtek irányukban. Egy amerikai nő elmondta például, hogy a szőkékről már gyermekkora óta tudomása van, családtagoknak fogadja el őket és valódi, fizikai lényekként érzékeli őket. Szerinte teljesen hibás elképzelés azt hinni róluk, hogy isteni vagy angyali tulajdonságokkal rendelkeznek. Egy, az emberekhez hasonló, másik fajról van szó, amely felelősséget érez irántunk, emberekért. Testük a teljes egészében anyagi, lélegeznek, alszanak. Beismerte azonban, hogy még sohasem látta őket, miként végzik egyéb biológiai funkcióikat. Viszont égi járműveikön van mellékhelyiség. Szerinte a világűrből érkező lényekkel kapcsolatos események megítélésekor az érzékelést nagy mértékben befolyásolhatja a szemtanú rémülete. Ezenkívül a földi környezet is igencsak megváltoztathatja a különleges benyomásokat. A környezet igen gyakran rosszindulatú kritikákkal jellemzi az elragadtakat, megbélyegzés tárgyaivá válnak, azt mondják róluk, hogy beteges hallucinációk áldozatai ők, sok esetben pszichiátriai vizsgálatoknak is alávetik őket, zárt osztályba való elzárással fenyegetőznek.
Egy kanadai lelkipásztor elmondta, hogy már kisgyermekként ölelte őt keblére egy kozmikus pártfogó, akit ő csak Aranyszemként emleget, mert a szeméből áradó fénysugár az idegen hangulatától függően váltogatja a színét. A tiszteletes az elmúlt negyvenöt évben mintegy háromszáz eltérítés emlékét idézte fel egy újságírónak. Elmondta, hogy a nem földi teremtmények bizony lélegeznek, esznek, isznak, teljesen földi ember módján viselkednek. Viszont teljesen meghatározhatatlan neműeknek látszanak.
A tiszteletes több orvosi eszköz megfigyeléséről is beszámolt. Egy alkalommal például egy hengeres tárgy leereszkedését észlelte, amely a feje búbjától a talpáig végig vizsgálta. Majd valami, amit sebészkésnek azonosított, egy villanásnyi idő alatt áthasította a bőrét és mintát vett belső szerveiből. Fájdalmat nem érzett, de a beavatkozás nem volt kellemes. Egy más alkalommal egy hosszú tűt szúrtak az orrlyukába és egy apró, ezüstfehér golyócskát távolítottak el belőle, majd utána egy másikat ültettek vissza. Az egész művelet alatt csikorgó zajt hallott a háttérből.
Az emberek nem szívesen beszélnek idegenek, sőt még családtagjaik előtt sem az effajta kalandjaikról. Így derült ki, hogy e sorok írójának is van egy klubtársa, és neki is vannak hasonló tapasztalatai.
Teca, a Szellemi Búvárok Körében nemcsak klubtársként ismert, hanem előadásokat is szokott tartani. Egy közös kiránduláson rövid nadrágban vett részt és egy pihenő alkalmával feltűnt a lábán egy tetoválásnak látszó jelzés. Kérdésünkre elmondta, hogy őt már több ízben is elragadták a világmindenségből érkező lények és minden alkalommal egy-egy számot karcolnak a lábába, amely maradandó nyomot hagy maga után. Most például egy 177-es szám karcolata olvasható le, alatta pedig néhány másfajta számjelzés is van.
- Már gyerekkorom óta éreztem valamit, hogy bizonyos szempontból kiválasztott vagyok – mesélte. – Több ízben is kapcsolatba léptem ezekkel a lényekkel, hogy csak eggyel-e, vagy többel, azt nem tudom. Most legutoljára mutatta meg magát fizikai mivoltában egy valaki. Le is fényképeztem -. Elővette mobil telefonját és megmutatta. A lábán jól kivehető 177-es szám fölött látható egy fej, hófehér haja szőke, vagy ősz is lehet. Kinézése barátságos.
- Ezeket az elragadtatásokat nem úgy kell elképzelni, hogy jön valaki és elviszi az embert valamilyen égi járműbe. A világmindenség ugyanis rezgésszintekből áll, mi egy olyan szinten élünk, amely a harmadik dimenziónak felel meg. Felettünk még több szint van. Ha például felemelik az embert a harmadikról a negyedik dimenziós szintre, akkor ott már nem szükséges, hogy fizikai teste legyen, ott már lélekszinten létezik. Test nélkül a fizikai hangképzés is lehetetlen, így mentálisan értetheti meg magát a földi lény. A kérdéseket például gondolatként lehet érzékelni és gondolatban is kapható a válasz. Így történik a kommunikáció ezen a tudatszinten.
- Milyen célból történnek ezek az elragadtatások? – kérdeztük tőle.
- A szellemtanban tudott dolog, hogy a világmindenség nem üres térség, hanem lakott hely. Sok égitesten magasabb rezgésszintű lények léteznek, nekik nincs szükségük fizikai testre, lelki szinten léteznek. Viszont a teremtés igényli azt a tudást, hogy minél tökéletesebb fizikai testet hozzon létre, mert előfordulhat, hogy a szellemi lények között sok lesz, akik majd fizikai testben kívánnak létezni egy a Földhöz hasonló bolygón. A világmindenségben ugyanis a szabad akarat törvénye van érvényben és ebben nincs semmi kivetni való. Ezért folynak a kutatások lelki szinten, hogy genetikailag olyan fizikai testet hozzanak létre, vagy teremtsenek meg, amely valóban tökéletesebb lesz, mint amilyen a mi jelenlegi fizikai testünk. Ezért vannak az eltérítések, ezért folynak a kísérletek, ezért történik meg, hogy a földi ember szervezetébe biocsipet ültetnek be, amely testbarát, idővel a fizikai testben teljesen felszívódik, de előfordulhat olyan esemény is, hogy a beépített biocsip nem úgy működik, ahogyan kellene, vagy műszakilag elévültté válik, de lehet egészen más oka is annak, hogy a meglevőt ki kell cserélni egy másikra. Ezért vannak a műtéti beavatkozások.
- A lény megnevezte-e magát, vagy közölte-e, hogy a világmindenség melyik égitestéről érkezett – faggattuk tovább Tecát.
- Elmondása szerint azon a csillagon, ahol ő és fénytestvérei léteznek, nem lényeges a név, ezért neki nincs is. Viszont származási helye az Orion csillagkép Bellatrix csillaga, ez az éjszakai égboltnak 27. legfényesebb csillaga, és a csillagászok szerint 240 fényévnyire van a Földtől. Ha tudományos szempontból elemezzük ezt a csillagot, akkor el lehet mondani róla, hogy van neki még több neve is, egyik az Amazon Csillag, vagy a Harcosnő, de a csillagászok még Gamma Orionis néven is számon tartják.
- Milyen gyakran történik ez a kapcsolatfelvétel? – kérdeztük kíváncsian.
- Azt nem tudom, de előfordul, hogy valamilyen furcsa érzés kerít hatalmába, és ilyenkor megtörténik, hogy találkozunk, mondhatom már, hogy ezzel az ismerősömmel.
Teca a továbbiakban elmesélte, hogy egy alkalommal beszélgetést folytatott egy ismert ezotérikus magazin munkatársával, aki, miután végig hallgatta a történéseket, megnézte a lábán a belekarcolt számokat, csak rezignáltan azt mondta:
- Látom, de nem hiszem.
Mint már fentebb megírtuk, a világmindenségben a szabad akarat törvénye van érvényben. Mindenkinek joga van azt hinni, amit szabadon akar.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.09. 08:10  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1500
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az apró lények világa
Manók, tündérek, sellők

Az ezotérikusok egy része még napjainkban is úgy véli, hogy törpék nemcsak a régi mesékben vagy a mesemondók képzeletében éltek, hanem valóban létező lények még ma is. Véleményüket azzal a ténnyel támasztják alá, hogy a világ valamennyi népénél találkozhatunk olyan mesékkel vagy mítoszokkal, amelyek törpékről, manókról vagy koboldokról szólnak. A történetekből az világlik ki, hogy az apró lények még az emberek megjelenése előtt népesítették be a Földet és az emberek megjelenése után nem tűntek el, továbbra is itt élnek, mellettünk, vagy a mi közegünkben, csak éppen az emberi szem számára láthatatlanok.
Sok mítoszban az apró lények valahol a Föld mélyében élnek, ott dolgoznak, sok esetben bányászokként, vagy fémeket megmunkáló kovácsként illetve ötvösként jelennek meg. Egyes esetekben ők tanították meg az embereket foglalkozásukra, az emberek tőlük sajátították el a fémmegmunkálás tudományát.

A törpék és koruk
Egyes hagyományok szerint a törpék három éves korukra válnak érettekké, hét éves korukban már ősz lett a hajuk és hosszú szakáll lett az ismertető jelük. Általában ártatlan lények, akik olykor ijesztgetnek, de bajt nem okoznak, sőt segítenek az embereknek.
A szellemtudomány „asztalára” úgy kerültek, hogy a manók, tündérek vagy a sellők nem mások, mint elementális lények, léteznek a mi világunkban is, mert körülöttünk élnek. Sokan természetszellemeknek is hívják őket. Sok a fajtájuk van és feladataik is számosak, mert minden természeti folyamatban részt vesznek, ugyanis ők alkotják a körülöttünk létező érzékelhető világot. Mondhatni úgy is, hogy az elementálok, a természetszellemek, a Teremtő által létrehozott teremtési terv végrehajtói itt a Földön. Ők a kapocs a felsőbb világok és a mi fizikai síkunk között. Létezési síkjuk tehát a legközelebb van az emberhez. Akik éteri látással, tisztánlátással vannak megáldva, azok az emberek számára ezek az apró lények láthatóak.
A teremtésnek ezek a napszámosai csak két síkon léteznek: éteri és asztrális testük van, fizikai testtel és ÉN-tudattal nem rendelkeznek. Fejlődés szempontjából nézve ezek a lények valahol az ember és az állat között vannak. Az állatnak ugyanis fizikai, éteri és asztrális teste van, ÉN-tudata viszont nincs. Ezzel a tudattal csak az ember rendelkezik.
Tévedés lenne azt hinni, hogy, hogy az elementálok „butábbak” lennének, mint az ember. Sok képviselőjük – mint például a pánok -, az embert messze meghaladó intelligenciával, tudással és munkabírással rendelkezve végzik a rájuk bízott feladatokat.


A természetszellemek csoportjai
Az elementálok csoportokba rendezésénél a legfőbb szempont az, hogy melyik halmazállapotú elemmel kapcsolatos teendőkkel vannak megbízva. Így megkülönböztetünk föld-, levegő-, víz- és tűz típusú elementálokat.. Fontos megjelegyezni róluk, hogy, hogy az ember által érzékelt formájuk gyakran változik. Az esetek többségében valóban manó-, sellő-, faun-, vagy tündérformát ölthetnek, hogy ezzel is megkönnyítsék az ember dolgát. Ténylegesen azonban éteri és asztrális energiaformákból, spirálokból állnak és ez a közönséges ember számára egyáltalán nem érzékelhető. Az elementálok csak az ember kedvéért válnak olykor láthatóvá és ilyenkor a hozzánk közeli, emberi formákat vesznek fel.
Az elementálok, iletve a természetszellemek úgy születnek, hogy életciklusuk kezdetén mindig valamilyen magasabb hiearchiához kötődnek, leginkább különböző angyali rendből válnak ki, onnan fűződnek le. És ha feladatukat teljesítették, oda is térnek vissza.



A természetszellemek csoportjai és neveik
A földelementálokat más néven gnómoknak, törpéknek, manóknak, koboldoknak szokták nevezni. Feladatuk a Földön fellelhető szilárd halmazállapotú tárgyakhoz kötődni. Nekik köszönhetjük az anyagi megvalósulást. Amikor leszületnek, akkor a korszellemekről fűződnek le. Éteri testük élet-éterből áll, asztrális testük pedig a Föld asztrális testével esik egybe. Valamennyi elementál közül ők a legintelligensebb lények közé tartoznak. Szerepük a földi fizikai világban az, hogy eljuttassák a növényekbe a különböző tápanyagokat és hogy megszabják a növények növekedési irányát.
A vízelementálok a mondák és a mítoszok sellői, nimfái és udinéi. Megtalálhatók minden folyékony halmazállapotú közegben. Megszületésükkor az arkangyali rendből váltak le. Éteri testük hangéter, illetve kémiai éter. Tudatuk álomszerű állapotban van, kevésbé éberek és tudatosak, mint a földszellemek. Feladatuk részt venni minden kémiai folyamatban, reakcióban, és ők irányítják a folyadékok áramlását a növényekben. Segítségükkel játszódnak le a növények leveleiben a kémiai asszimilációs folyamatok és gondot viselnek a növények folyadékháztartásáról.
A levegőelementálok, illetve a levegőszellemek közé tartoznak a tündérek vagy szilfek. A légnemű és a gázjellegű dolgokban vannak jelen. Az angyali rendből fűződtek le. Éteri testük fényéterből áll. Általában nincsenek egyedül jelen, olykor hozzájuk kapcsolódik egy más jellegű szellemiség. Így például köd esetén a víz mellett a levegő is jelen szokott lenni. Feladatuk a növények esetében a növény ősképének beleszövése az egyedi növénybe. Ennek köszönhetjük, hogy az egy fajba tartozó növények mindig hasonlítanak egymásra. Ha ők nem lennének, akkor a növényeket nem lehetne fajok szerint csoportosítani, mert nem hasonlítanának egymásra. A levegő szellemei nagy rokonszenvvel viseltetnek a madarak iránt.
A tűzelementálok a mítoszokban szalamander néven szerepelnek. Ők nem a felsőbb hiearchiákból fűződtek le, ők inkább az állatok csoporlelkének szülöttei. Az állatok csoportlelkei viszont az erőkből – a mozgásszellemektől – származnak. Éteri testük hőéterből áll. Szerepük az, hogy a hőt eljuttassák a növényekbe és hogy biztosítsák a Földnek, mint bolygónak a belső hőjét. A tűz szellemei a rovarokhoz vonzódnak és gyakran kötődnek a különböző virágporokhoz, egyfajta hajóként használva őket. A tűzszellemekhez tartozik még az átváltozás minősége is. Ennek megfelelően működésük a komposztban tanulmányozható a legjobban. A tűzszellemek születésével kapcsolatban megfigyelhető még, hogy a háziasított állatok csoportlelkéből könnyebben válnak ki, mivel ezek közelebb állnak az emberhez.
A fizikai világban léteznek még különleges elementál-csoportok is. Így például vannak a faunok, ezek a fák szellemei. A fák növekedését segítik Az egészséges fánál a faun spirálszerűen áthatja a növényt a lombozatától a gyökérzetéig és meghatározott irányba tereli a gyökerek és az ágak növekedését. Amikor a faun elhagyja a fát, az elpusztul. A dévák fejlett levegőelementálok. A növény ősképét juttatják a föld szelleméhez, hogy azok az egy fajba tartozó növényeket hasonlóképpen építsék fel. Ők a tér tündérei. A múzsák magasan fejlett tűzelementálok. Ők hozzák a Földre a „szférák zenéjét”. Hangversenyeken valóságos táncot lejtenek a zenészek feje fölött. A zeneköltőket ők ihletik új zenei alkotások komponálására. A sellők a vízelementálok csoportjába tartoznak. Feladataik a kisebb vizek élővilágának és összhangjának fenntartása.
Az elementálok között vannak még elfek, feladatuk közé tartoznak a rétek és a mezők feletti gondoskodás. A koboldok viszont a földelementálok közé tartoznak. Ők gondoskodnak egy meghatározott térség, egy szoba vagy lakás spirituális védelméről.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.08. 08:07  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1500
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A Gólem
A sárból mintázott ember

Prágában gyalogolva, a Vencel-térről az óvároson keresztül a Károly hídig, szinte elkerülhetetlen élmény a cseh főváros zsidó negyedében az ódon hangulat megtapasztalása. Zsinagógák, tanácsházak, zsidó múzeumok és a temető mellett kell elsétálni. Az úgy nevezett Régi temetőben található a Klaus-zsinagóga, amely azon a helyen épült, ahol a bölcs Löw rabbi tanított egykor. Ma itt van a zsidó történelmi múzeum, könyvtár és levéltár. A Régi zsidótemetőt 1440. táján alapították, és 1787-ben temetkeztek benne utoljára. Mivel a többi megszüntetett temetőből is ide hordták a síremlékeket, több tízezer sírkő gyűlt itt egybe. A kövekre faragott ábrázolatok a jelképes kifejezésmód gazdag változatosságáról tanúskodnak.
Prága amúgy is misztikus város, itt még az időt is fordítva mérik, az 1388-ban épült tanácsháznak tornyára 1410-ben elhelyezett óra, az Orloj ugyanis napnyugtával kezdi mérni a naptári napot, és jósló képességgel is rendelkezik. Állítólag a veszedelmeket is képes jelezni. 2002-ben például a nagy árvíz előtti napon állt le a szerkezete. Lehet hogy emiatt fogtak hozzá az óra renoválásához is, mert amikor e sorok írója ott járt, éppen le volt takarva az óraszerkezet, hogy a munkálatokat zavartalanul végezzék az órásmesterek. A város különös hangulatát állítólag IV. Károly király alapozta meg, aki bizonyos kozmológiai elképzelések és asztrológiai jelképek felhasználásával építgette székhelyét, ami egyáltalán nem meglepő, mert a csehek legnagyobb uralkodója Franciaországban tanult és állítólag ott avatták be különféle misztikus tanokba.
A leglátogatottabb sír
A zsidóváros temetőjében az egyik leglátogatottabb sír Jehudy Löw ben Bezalel sírja, aki 1523 és 1609 élt és tanított Prágában és bölcs tanítómesterként és csodarabbiként tartják számon. A miszticizmust és a vele járó zsidó kabbalistákat Károly király honosította meg Csehországban és kétszáz évvel később, II. Rudolf alatt, akiről az a feljegyzés van, hogy alkímiával is foglalkozott, a mágia már teljesen behálózta a várost. A cseh átlagpolgár nagy félelemmel beszélt a kabbaláról, bár kevesen voltak tisztában vele, hogy mi is ez a tan egyáltalán. Összeesküvőknek tartották a kabbalistákat, ellenállóknak tartották őket, akik valójában azért tömörültek egy mozgalomba, hogy megvédjék magukat a keresztény országok erőszakos hittérítési mozgalmaival szemben.
A zsidó miszticizmus cseh változata szerint a kabbala tudományára az Úr tanította meg az ősszülőket, bár mások szerint a tanításban Mózes részesült először.. A lényege ennek a tanításnak az, hogy a titkos tannal a beavatott tanítványok képesesé váltak egy magasabb valóságsíkba, szférába emelni az embereket, és ennek a célnak eléréséhez a magasabb szférákból segítséget is kérhettek, ha erre szükség mutatkozott. Ilyen szükség mutatkozott akkor, amikor a gyarapodó zsidó lakossággal szemben felerősödött az antiszemitizmus. Mindenki az országban titkos zsidó összeesküvésekről és véres rituálékról beszélt. Az egyik leggyakoribb vád az volt a zsidók ellen, hogy az ünnepi ételük tésztájába keresztény gyerekek vérét keverik. 1579-ben a gettóban egy meggyilkolt csecsemő zsákba varrt holttestére bukkantak és a keresztények bosszút akartak állni. Löw rabbi, aki járatos volt a miszticizmusban, elhatározta, hogy kideríti az igazságot.


A Gólem megteremtése
A Moldva folyó partján agyagból egy hatalmas alakot formázott meg, amely Gólem néven vált ismertté. Maga a gólem szó héber eredetű, alaktalan anyagot jelent. A Tóra ezzel a szóval jelöli Ádámot is megalkotása közben. Löw rabbi gólemjének életre keltéséhez a magasabb szférákból egy még nyers, kiforratlan lelket kölcsönzött. Amikor azzal vádolták rabbi társai, hogy a teremtés előjoga Istené, ő úgy védekezett, hogy: „az isteni bölcsesség arra született, hogy teremtsen, ezzel indokolja létezését önmaga számára. Az embert az Isten saját képére teremtette, de most az embernek van szüksége a teremtésre, még ha szerényebb eszközöket használ is. Gólemünk néma lesz és ostoba - mondta -, emberi szó nélküli lesz. De érteni fog és engedelmeskedik”.
A monda szerint ekkor hétszer körbejárta az agyagtestet, miközben a héber ábécé betűit kántálta. A Gólem ekkor vörösen kezdett izzani, mintha tűz égne belsejében. Löw rabbi az emeth szót véste az agyagember homlokára, a szájába pedig egy papírdarabot tett, amelyre ráírta Isten titkos nevét. Ez a papír volt a shem, amelynek addig kellett a Gólem szájában maradnia, amíg el nem végzi a feladatát..
A prágaiak szerint a Gólem rövid idő alatt teljesítette megbízatását. Elfogta a holtan talált csecsemő gyilkosait, a zsidó vádlottakat felmentették. A rabbinak viszont nem akarózott elpusztítani teremtményét, akit felesége is munkára fogott. Vizet hozatott vele a kútról, kertet ásatott vele, és mindenféle házimunkát kellett végeznie a Gólemnek. Ráérő idejében Löw rabbi olvasni tanította, hogy jobban hasonlítson az emberekre. Egy idő múltán a Gólem kezdett elégedetlenkedni sorsával, játszani, szórakozni vágyott. Egy nap kiszökött a házból, az embereket ijesztgetni kezdte, mire ezek megrémültek tőle, erre a Gólem is feldühödött, törni-zúzni kezdett. Egy óvatlan pillanatban a rabbi letörölte a Gólem homlokára írt szó első betűjét és az emeth, az igaz szó helyett a meth maradt meg, ami halált jelent. A Gólem abban a pillanatban megdermedt és összeroskadt. Maradványa állítólag megvan a Régiúj zsinagóga padlásán.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.07. 02:55  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1500
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Titokzatos barlangrendszerek
Hiedelem vagy valóság

A föld alatti birodalmak létezésének történeteiben sokak hisznek. Annak ellenére, hogy az Égi Városok létezését sok szakember csak szimbólumnak tartja, és Agartha valóságos létezését sem hiszik egyesek, még Indiában sem, ahol állítólag sok nyoma fellelhető.
A föld alatti városok, vagy települések történeteit időnként felmelegítik a bulvárlapok, ezek közé sorolható egy Richard Shaver amerikai autógyári munkásnak is az elbeszélése. Állította, hogy hangokat hallott a föld mélyéből, sőt látta is az ott élő emberek kivetített képeit is. Tőlük tudta meg, hogy amikor még a Föld fiatal égitest volt, egy más naprendszerből egy különös, igen fejlett emberfaj érkezett bolygónkra. Számos felfedezésük volt, többek között tudták hogyan hosszabbíthatják meg életüket több száz évre. Emiatt a földön élő korai emberek isteneknek tekintették őket.
A föld alattiak olyan eszközöket szerkesztettek, amelyekkel képesek voltak messziről figyelni az embereket és az ilyen képeket nagy távolságokba voltak képesek eljuttatni. Látták az emberek gondolatait, sőt gondolatokat tudtak kivonni az emberek agyából vagy ötleteket tápláltak egyes emberek agyába. Képesek voltak a betegségek gyógyítására, élelmiszert tudtak előállítani, sőt még ölni is tudtak egyes találmányaikkal.
A Nap sugárzása megváltozott
Idővel a Nap sugárzásában változások történtek. A sugárzások kezdetben igen áldásosak voltak, de később már szennyezni kezdték a levegőt, különféle mérgező anyagok gyülemlettek fel a levegőben, a vizekben és az élelmiszerekben. Az emberek életritmusa felgyorsult, gyorsan kezdtek öregedni, és sokan megbetegedtek. Emiatt a később érkezett, úgy nevezett öreg faj leköltözött a föld alá. A mai lézerekhez hasonló gépekkel ásták a föld kérgében az üregeket, illetve bővítették a már meglevő barlangokat. Hatalmas városok keletkeztek, amelyeket alagutakkal kötöttek össze.
Később rájöttek arra, hogy a föld alatti élet nem praktikus egy napfényhez szokott emberi faj számára, ezért úgy határoztak, hogy keresnek egy másik bolygót hogy életüket ott folytassák. Találtak is egy megfelelőt egy távoli csillagrendszerben, de mivel csak korlátozott számú szállító eszközzel rendelkeztek, ezért mindenkit nem tudtak elvinni. Sőt a műszaki berendezéseik zömét is a Földön hagyták, ezek még ma is léteznek sok száz méternyire alattunk. Az öregek egy része a felszínen élők rendelkezésére akarta bocsátani a felfedezések zömét, de sokan nem tartották ezt jó ötletnek, mert a felszíni lények többsége képzetlen volt és nem tudták volna rendeltetésük szerint használni a gépeket. Így ezek a berendezések hatalmas földalatti barlangokban vannak elraktározva még most is.

A derokok keletkezése
A távoli bolygóra nem jutott el mindenki, a hátramaradottak a Nap sugárzása miatt kezdtek eltorzulni, öröklődő betegségek tizedelték meg számukat, sokan idegbetegek lettek. Ezeket derokoknak kezdték hívni – a degenerált robot szavak összevonása folytán. Nem volt bennük semmilyen emberi érzés, idióta törpék váltak belőlük, és a radioaktivitás miatt még pozitív gondolkodásra is képtelenek lettek. Rémálmokat váltottak ki a felszínlakók között, meg olyan hipnotikus látomásokat, amelyek miatt sokan ámokfutó gyilkosokká váltak. Még háborúkat is képesek voltak kirobbantani, katasztrófákat okoztak, bűntényeket követtek el.
Sok barlanglakó azonban nem degenerálódott, akik mélyebben éltek a föld alatt, azok agya nem sérült meg a Nap káros sugárzásától. Sokuk kinézése annyira hasonlóvá vált a föld felszíne fölött élő emberekével, hogy időnként fel-fel járnak. Gondolatátviteli szerkezeteikkel igen hasznos találmányokat adnak át a kiválasztottaknak, így születnek környezetünkben a korszakalkotó felfedezések. A derokok azonban minden képességükkel védik fajtájuk találmányait és elpusztítják azokat a felszínlakókat, akik agya azon dolgozik, hogy nagy felfedezéseket tegyenek közzé. Ezzel magyarázzák sokan a spontán égést, amikor egy-egy ember hamuvá ég az ágyában úgy, hogy az ágyneműje még meg sem perzselődik.
Nemcsak Észak Amerikában terjedtek el a föld felszíne alatt élő emberekkel kapcsolatos legendák. Indiánok szerint még az idők hajnalán egy óriási bogár hosszú alagutat-járatot fúrt az Andok hegység alatt, amely Ecuadortól Peruig húzódott. Később az inkák ide rejtették kincseik egy részét a spanyol hódítók elől. Napjainkban a barlangoknak csak egy részéről van tudomásunk. A téma 1973-ban vált ismertté, amikor Erich von Daniken egy könyvében leírta, hogy meglátogatott néhány barlangot Juan Moricz társaságában. A barlang 240 méter mélységben húzódik a Kordillerák alatt és benne még rengeteg felfedezés várat magára, hogy ámulatba ejtse az egész tudományos világot. A barlangban az író állítólag egy könyvtárat is talált, amelyben több ezer, leheletvékony aranylemezre nyomtattak szövegeket a titokzatos idegenek, és ezekben elolvasható a teremtés igaz története és az emberi értelem keletkezése és kifejlődése a Földön.
A szakemberek erősen kételkedtek Daniken azon állításában, hogy a barlangokat földönkívüli lények építették és a könyvtár anyagát is ők állították össze. Régészek szerint a mélyben készített fényképek ugyan valódiak, és Juan Moricz, illetve Móricz János készítette őket, de olyan tárgyakról, amelyek már láthatók Ecuador múzeumaiban. A titokzatos barlangok ugyan léteznek, de nem földönkívüliek vájták azokat, hanem egy ősi civilizáció, amelyeknek utódai a magyarok, akiknek egy elveszett törzse, a bélák őrzik a járatokat.

Dél-Amerikát barlangrendszer hálózza át
Ecuadortól Bolíviáig mindenki tudja Dél-Amerikában, hogy sok barlang létezik Rio Grande del Norte, a Rio Selado és a Rio Mancos kanyonjai mentén. Az inkák a barlangok egy részét saját szent helyeikké alakították át, majd amikor a spanyol hódítók megjelentek, ide rejtették el értékeiket. Ezeket kereste a magyarországi Körmendről származó Móricz János is, aki áttanulmányozta a dél-amerikai múzeumok könyvtárait, megtanult számos indián nyelvjárást, kapcsolatot teremtett több helyi törzzsel. Így tudott meg egy történetet egy óriási menedékhelyről, ahová az indiánok ősei a nagy víz elől menekültek el. A legendák késztették Móriczot arra, hogy először 1964-ben Argentinában és Paraguayban, 1965-ben Boliviában, 1966-ban Peruban majd 1967-től Ecuadorban végezzen kutatásokat. Járt a Titicaca tónál és Tiahuanaco romvárosban, ahol a közeli barlangokon keresztül állítólag át lehet jutni Cusco városába., ahová el is ment, ott kutatott a Naptemplom földalatti járataiban, majd rátalált arra a barlangra is, amely elvezetett volna egy barlangrendszerig, de a magyar kutatónak vissza kellett fordulnia, mert néhány száz méter után a járatot egy kőomlás elzárta. Ennek ellenére rátalált a bélák nevű törzs embereire. Móricz szerint a bélák egyáltalán nem hasonlítanak a környékbeli indiánokra, mert fehér bőrűek és kék a szemük színe. Azt állítják magukról, hogy ők az istenek kiválasztott szent törzse, a spanyolok megjelenése után rejtőzködtek el az őserdőben, tudomásuk van az inka birodalom ősi ereklyéinek hollétéről, a rejtekhelyet azonban titokban tartják, még a környék indián törzseivel sem tartanak fenn kapcsolatot. Móricz szerint a bélák, ha nehezen is, de értenek és beszélnek is magyarul, és ők is úgy tartják, hogy őseik magyarok voltak. A dél-amerikai kontinensre valamikor, az írott történelem előtti időkben, legalább tízezer évvel ezelőtt kerültek, akkor váltak ki az ősi népből és őrzik az istenektől kapott tudást.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.06. 00:50  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1500
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Élet a föld alatt
Léteznének felszínalatti városok?

A földalatti világ esetleges létezésével már foglalkoztunk két évvel ezelőtt, amikor Richard Byrd tengernagy egy Északi Sark fölötti tudományos expedíció során repülőgépéből lenézve a havon sárgás elszíneződéseket pillantott meg, majd amikor lejjebb ereszkedett, észre vette, hogy a havon a csíkok vörös, majd lila mintázatúak lettek, később az iránytűjük is „megbolondult”, forogni kezdett és emiatt a Nap állása szerint volt kénytelen repülni. Egy hegylánc fölött átrepülve egy zöldellő völgy fölé érkezett, lent mamutra hasonlító állatot észlelt, amely békésen legelészett. Majd egy város fölé jutva, mellette repülőgépet tányér alakú repülő alkalmatosságok kezdték kísérni, amelyek egy idő után leszállásra kényszeríttették. Egy városba érkezett és egy épületben egy lift lefelé vitte a mélybe. Ott egy férfi üdvözölte, elmondta, hogy birodalmát Ariannak hívják, mindent tud az emberiségről és fejlődéséről, de az emberiség fejlődési útjába nem fog beleszólni.

Az ősi mítoszok is emlegetik
Már a legősibb emberi mítoszok között is megtalálhatók a különféle föld alatti birodalmakról szóló történetek, amelyek az évezredek alatt alig vesztettek népszerűségükből. Az emberiséggel szinte egyidős az a vélekedés, miszerint bolygónk belülről üreges. Mindegyik földrész legendái tudósítanak olyan emberekről, akik valahogyan bejutottak a Föld belsejébe és ott különleges kalandok estek meg velük.
Érdekes megfigyelni, hogy a mitológiákban valamennyi helyen egy szent hegy is szerepel, ott van az istenek trónja vagy lakóhelye.. A Távol-Keleten Tibetben, az ősi Sumerben, de itt a közelünkben Krétán is volt olyan magaslat, ahol a kiválasztottak találkozhattak a maguk isteneivel. Mondhatni lehet, hogy az ember az isteneit vagy a természetfeletti lényeket általában maga fölött állónak képzelte el, birodalmukat is egy felső térben, többnyire az égben, de általában a felhők fölött gondolta. A magas hegyek hegycsúcsai között átjárók voltak, olyan területek, ahová néha emberek is eljutottak és ílymódon érkeztek az istenek birodalmába. Ezek a hegyek általában szorosan összekapcsolódnak a hatalmas kiterjedésű föld alatti építményekről szóló legendákkal is, és a legendákban szereplő titokzatos birodalmaknak általában nevet is adtak. A közép-Ázsiai buddhisták szerint a titokzatos Agarthába például labirintusok és föld alatti ösvények vezetnek. Erről a birodalomról úgy vélik, hogy ott van az intellektuális tudás és a megvilágosodás központja. Agartha királya egyébként a világ uralkodója is, aki ismeri bolygónk valamennyi titkát, olvasni tud az emberek lelkében és ismeri a Sors nagykönyvét, az Akasha-krónikát is.


Mi volt az eredendő bűn
Honnan eredhetnek ezek a gondolatok és hiedelmek egy föld alatti világ létezéséről? A Bibliában szó van arról, hogy az ember bűnbe esett és ezért ki lett űzve a paradicsomból. A szellemtan is foglalkozik a bukáselmélettel és megpróbálja megmagyarázni azt az állítást, hogy hogyan zajlott le a bibliai bűnbe esés és miképpen zajlott le a kiűzetés a paradicsomból és milyen módon történt a Föld benépesedése.
A szellemtan szerint a bibliai erdendő bűn nem volt más, mint a szellemeknek az isteni törvények ellen való lázadása. Ennek folytán a bűnbe esés nem más, mint a szellem szabad akaratának következménye. A tan kétféle bűnbe esést ismer: az elsődökét, és az ő bukásukat követően, a megmentésük érdekében keletkezett bűnbeesést. A két bűnbe esés között különbség van., mert az elsődök fölött csak Isten létezett és az elsődöket az istenné való válás akarásának gőgös gondolata sodorta bűnbe. A paradicsomi szellemek azonban, bár maguk fölött érezték Isten létezését, látták az isteni gondviselés ellen fellázadt elsődöket is, és tudatában voltak annak a tilalomnak, hogy ne engedjenek csábításaiknak („a tudás fájáról pedig ne egyetek”). Az ő esetükben tehát az elcsábítás és a kíváncsiság játszotta a bukás okát.
Az isteni akarattal szembehelyezkedő bukott szellemek ennek folytán egy „ellentétes világba” kerültek, a halál országába. Az engedetlenek az örök világosság és szeretet honából, a paradicsomból, a fájdalmas változások sötét országába kerültek, ahol az élet időleges, oda ahol a születés és a halál törvénye uralkodik. A tudás fájáról való evés tehát annyit jelent, hogy jobban tudni mindent, az engedelmeskedés helyett okoskodás, ilyenformán letérés az Isten által megvilágított útról a sötétség útjára.
Az örök világosság és a szeretet hona, a bibliai paradicsom az univerzumban létezett valahol és az onnan elűzött bukott szellemek számára az isteni gondviselés egy olyan bolygót választott ki, ahol a körülmények megfeleltek kárhoztatásuknak, ahol a bukottak bűneik bocsánatáért tevékenykedhettek. A világmindenség ura a Föld nevű bolygót választotta a kiűzetés helyévé, ide telepedtek le a bukott lények, akik testetöltéseik és számtalan újjászületés után dolgozhattak megbocsátásukért.
A bukott szellemek a Földre az univerzum minden bolygójáról és csillagáról érkeztek, ezek testetöltései népesítették be a bolygó felszínét. Ebből a szemszögből nézve a Földre többféle helyről érkeztek lények, akik természetüknél fogva nemcsak a bolygó felszínét népesítették be, hanem más közegben is létezhettek. Vízben esetleg a föld alatt is.
Sokak hiedelme szerint a mondabéli Agartha, amelyről tudtak a Föld népeinek őstörténelmében is, nem korlátozódott csupán az afrikai kontinens Egyiptom nevű birodalmának határai és az ősi Dél-Amerika hegyvonulatai alatt húzódó területre, mert ez a föld alatti birodalom még most is létezhet, és létezett Atlantisszal és a szintén elsüllyedt Lemúriával egyidőben.
A 19. század végén, amikor a mai Szudán területén Salamon legendás aranybányái után kutattak, egy mély tárnában különös hieroglifákkal díszített kőfalba ütköztek a bányászok. A bányatársaságokat mivel csak a nemesfémek érdekelték elhagyták a területet és maguk után berobbantották a járatokat. Ezeket azóta sem találták meg újra. A kutatók szerint a dél-amerikai Cuzco városát az inka uralkodók egy ősi, elhagyott város fölé építették. A járatok akkor lettek igen hasznosak, amikor a fosztogató konkvisztádorok elől az őslakosoknak el kellett rejteniük kincseiket. Az inka utódok szerint a kincsek ma is megvannak valamilyen föld alatti alagútrendszerben. Néhány kutató nyomára is bukkant ennek a városnak, de valakiknek a nyomására betemették a tárnák bejáratait. Később újra rábukkantak egy-két föld alatti maradványra, ezek ma is láthatók és a tudósok indián emlékekként kezelik őket.
A föld alatti városokat Isten városai néven tartják számon sokan. Valamennyi ősi nép hagyománya ismerte. Peruban Coricanchának hívták ezeket a helyeket, Indiában Brahma-Pura volt a város neve – Brahma városa, Kínában ezt a Ta T’sien-nek, égi városnak hívják. Egyiptomban a város neve Shmun volt, Alexandriában Ogdoadnak hívták. A palesztíniai hagyomány Égi Jeruzsálemnek nevezte Isten városát. Ezeknek mintájára építették később a felszínen az ősi városokat Mexikóban, Babilóniában, Egyiptomban, Kínában és Tibetben, mint ahogy az ázsiai sivatagokban fellelt romvárosokat is.
Ezek után nem csoda, hogy egyes emberek olykor hangokat hallanak a föld mélyéből. Ilyen volt Richard Shaver autógyári munkás is, aki azt állította, hogy bolygónk földfelszíne alatt élő emberek elmondták neki, hogy amikor a Föld még fiatal volt, egy másik naprendszerből egy másik faj is ideérkezett, akiket az emberek Öreg Isteneknek neveztek. Azért hívták őket így, mert tudományos kutatásaik során rendkívüli eredményeket értek el, többek között felfedezték hogyan hosszabbíthatják meg több száz évre életüket. Számos csodálatos felfedezésük miatt tartották őket isteneknek a Földön élő korai emberek.
Róluk azonban bővebben a következő héten.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.05. 05:37  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1500
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A samanizmus fejlődése
A magyarság őstörténete a sámánok örökségében

Régészeti kutatások már beigazolták, hogy a samanizmus már a bronzkorban is létezett. Így felvetődhet a kérdés, hogyan alakult ez az őshit, ha egyáltalán átalakult-e. Milyen lehetett az ősi samanizmus, hasonlít-e a maira?
A szakértők szerint ma is nyomon követhető a fejlődés bizonyos vonala, mert a samanizmus egyes fázisait csak egyes népcsoportok őrizték meg. A szibériai korjákok samanizmusában még fellelhetők az őshit legkezdetlegesebb formái méghozzá az, hogy a sámánkodást a nemzetség minden tagja műveli. A kutatások szerint ugyanis a régmúltban minden családnak volt külön sámándobja és a család bármelyik tagja sámánkodhatott. Ennek erős maradványai megmaradtak a korjakoknál és a csukcsoknál. Az őszi szarvasvágás ünnepén a család minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége is volt, hogy ének- és kiáltozás kíséretében doboljon. Mindenki igyekezett érintkezésbe lépni a szellemekkel.


Az első sámánok nők voltak
Az idő múlásával bebizonyosodott, hogy némely családtag fogékonyabb volt a megszállottság állapota iránt, mint a többiek, és ezekből lettek a család, majd később a nemzetség sámánjai. Továbbá az is valószínű, hogy a családi sámánkodás legkiemelkedőbb képviselői nők voltak, mert a nők gyengédebb idegzete ezt megkönnyítette. A csukcsoknak van egy mondásuk, mely szerint „az asszony született sámán”. Egy öreg eszkimó is a vadászat főszereplőinek az asszonyokat tartja, akik otthon, olajmécsesük mellett ülve varázslással csalogatják partra a zsákmányt, amelyet majd a férfi fog másnap elejteni.
A sámánok azonban idővel hatalommal is kezdtek rendelkezni. Mivel a törzs vagy a nemzetség minden tagja illő tisztelettel fordult a problémák megoldása céljából a sámánokhoz, ezért a sámán tisztség lassan átszállt a férfiakra.
Tény az is, hogy a révületbeesés gyakori megismétlése, hallucinogén szerek élvezete is nagyban kikezdte a sámánok idegzetét, ezért a modern kor orvosainak véleménye szerint valószínűnek vehető, hogy a sámánok idegbeteg emberek voltak, és lelki rendellenességeik családon belül mindinkább öröklődtek.


A sámánok mai tevékenysége
Mivel is foglalkoznak korunk sámánjai a szibériai népcsoportokban?. A tunguzoknál a sámán gyógyító ember, aki égi és alvilági utazásokat tesz a betegségekért felelős lelkek keresésekor. A tunguz térség sámánjai ezenkívül jövőbe- és távolbalátást is művelik és olykor képesek anélkül megfogni az izzó parazsat, hogy az megégetné a kezüket.
A burjátok különbséget tesznek az istenekkel érintkező fehér sámánok és a szellemeket összehívó fekete sámánok között, míg a jakutok szembeállítják a passzívnak és viszonylag erőtlennek tekintett fenti, és a földdel szorosabb kapcsolatban levő lenti isteneket. A jakutok úgy hiszik, hogy a tűz fölötti hatalmukat a Hatalmas Úrtól kapták, aki nyugaton lakik a harmadik égben. Ez az istenség teremtette a madarakat, az erdei állatokat és az erdőségeket is.
Az altáji sámán lovat szokott áldozni, szavakkal fordul a Tűz Urához, megfüstöli rituális dobját, szellemek sokaságát idézi meg, majd az Ég Madaraihoz kiált, közben hevesen verni kezdi dobját, jelezvén, hogy a halott ló lelkének kíséretében az ég felé tart. Miután látnoki tudatában számos eget jár be, szót vált a teremtő Jajutsival, fejet hajt a Hold és a Nap előtt, végezetül feljut a Magasságos Úr égi lakhelyére, ahol fontos részleteket tud meg az időjárás alakulásáról és az aratás kimeneteléről. A sámán ezután ájultan összerogy.
A csukcsok hiedelme szerint a szellemekkel a sámán álmában lép kapcsolatba, ekkor szerzi vissza a betegek elveszett lelkét, majd álmában megnyitja betegének koponyáját és visszateszi a lelket, amelyet egy légy vagy méh alakjában fogott el.
A goldi sámánok ezzel szemben temetési szertartásokra specializálták magukat és a halottakat az alvilág birodalmába kalauzolják. A goldi sámán segítő szelleméhez fordul útmutatásért, közben a halottat egy élelemmel megrakott szánkón kíséri alvilági útján. A goldi sámán itt felkeresi az elhunyt rokonait, hogy az elhunytat ismerős arcok fogadják majd új környezetében. Az evenki sámánok szintén halott kíséréssel foglalkoznak, szerintük az elhunytak lelkei hasonló életet élnek, mint ebben a világban, amit hátra hagytak, továbbra is halásznak és vadásznak, bár a halandók már nem láthatják őket.
A samanizmus történetének ismertetése során szót kell ejtenünk egy irodalmi alkotáson, amely nagy terjedelműen, összefüggően, térben és időben nagy távolságot fog át, és a magyarság évezredes regevilágán keresztül mutatja be a magyar nép régmúltját. Ez az irodalmi alkotás az Arvisura, amely nem más, mint a 24 Hun Törzsszövetség sámánjainak rendszeresen írt és őrzött hagyománya. Műfaja leginkább a rege világához áll a legközelebb. A magyarság történetéről szól a mű, a történelem előtti koroktól, tehát a mitologikus időktől kezdődően, egészen a napjainkig.


Hol kezdődik az Arvisura regevilága
Az Arvisura története az elsüllyedt őshaza földjén, Ataiszon kezdődik, és ez az ősföld kísértetien hasonlít a Platón által leírt Atlantiszra, de azzal mégsem ugyanaz. A rege szerint innen kerültek a hunok Mezopotámián keresztül Ordoszba, ahol Krisztus előtt 4040-ben megalapították a 24 törzsből álló szövetségüket. Az Arvisura a 24 Hun Törzsszövetségbe tömörült törzsek életét írja le nemzedékről nemzedékre. Ez a hatalmas mestermunka évezredeket fog át, logikus rendbe sorolva azokat az eseményeket, amelyek a minket körülvevő világot létrehozták, bár némiképpen más alapállásból, mint ahogyan a modern kor történelme azt ismerteti. Az Arvisura évezredek átfogó krónikáját adja azokról az időkből, amelyekből írásos emlékeink nincsenek, vagy ha vannak is, egészen más szemszögből mutatkoznak be nekünk.
A mű egy különös őstörténete a magyarságnak. Ez az őstörténet mitológiai korokban kezdődik, a világot jelenleg irányító intelligencia születésétől kezdve. Ismerteti az emberiség őstörténetét, amely az elsüllyedt földrészen kezdődött, követi az elmenekülők útját, azokét az emberekét, akik a világ különböző helyein partot érve birtokukba vették a mai kontinenseket. Az Arvisura előtérbe helyezi a magyarokat, illetve elődeiket, a magyarokkal rokon népeket, törzseket, így elsősorban a hun törzsszövetséget, de foglalkozik minden olyan néppel, amellyel az évezredek során a magyar törzs valamilyen módon kapcsolatba került.
Őseink sámánhite szerint kétezer évenként, azaz az egyes világhónapok váltása idején a rokon népeknek át kell adniuk egymásnak a szellemi és hitélet központját, valamint azt a feladatot, hogy gondoskodjanak a hitvilág fennmaradásáról és múlt szellemi örökségének megőrzéséről. A világhónapok folyama során nemrégen a Halak jegyből a Vízöntő jegyébe való lépés következett be, és a manysi nép képviselőinek, akik ezt a feladatot kétezer évig ellátták, át kellett hogy adják megbízatásukat az úzoknak.
Az Arvisura szó azt jelenti, hogy „igazat mondott szó”, azaz igazszólás. Ez a mű a magyar nép őstörténete, évezredes utazás, rege a kalandozásokról, sikerekről és kudarcokról. Ősapáink és ősanyáink tettei, döntései és ezeknek következményei, amelyek a jelenbe vezették a mai kor emberét. Egy rendszeresen feljegyzett és gondosan őrzött hagyomány.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.04. 08:53  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1500
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Samanisztika
A természeti népek kapcsolattartása a túlvilággal

A samanizmus olyan hitvilág, amely szerint léteznek olyan természetfeletti lények, akik a közönséges halandókat már születésük előtt arra választják ki, hogy emberfeletti képességű emberekké, sámánokká legyenek. Így a kiválasztott emberek, már úgy is születnek meg – több foggal, vagy egyáltalán foggal, fogsorral, hat újjal, stb. jönnek a világra. Ezek szerint nem az lehet sámán, aki kifejezi óhaját, hogy sámán akar lenni, hanem már egy kiválasztott egyén lehet az, akit a természetfeletti lények már születésük előtt kiválasztottak. A kiválasztott ember serdülő korában, a nemi érettség beálltának időszakában váratlanul különös betegségbe esik, hisztérikus rohamokat kap, elájul, látomásai lesznek. Váratlanul megjelenik álmában vagy éber állapotában, de valamilyen sokkos állapotban az őt kiválasztó szellemi lény, aki bejelenti neki, hogy mire lett ő kiválasztva.
Általános jelenség, hogy a kiválasztott egyén nem akarja elfogadni hivatását. A kiválasztó szellem azonban ígérgetésekkel elcsábítja, vagy tovább kínozza választottját. Az úgy nevezett sámán betegség olykor hónapokig tart, a szellemi lény néha évekig gyötri, kínozza a kiválasztottját. Előfordul olykor, hogy a jelölt nem fogadja el kényszerű hivatását, azonban a többség mégis elfogadja. Ezután több napig alszik – három hétig, háromszor három napig -, ezidő alatt a jelöltet a szellemek átvizsgálják, meggyőződnek arról, hogy a kiválasztott egyénnek az adottságai megfelelőek, és ekkor válik igazán sámánná. Némely népeknél – (például a mongoloknál, vagy a mandzsu tunguzoknál) fel is avatják az egyént sámánná. Ilyenkor a kiválasztott egyénnek fel kell másznia az „égig érő fára”, vagy azt jelképező kötélhágcsóra. A jelölt – aki lehet férfi vagy nő -- , ezután sámán lett.


Mi a sámán feladata
Feladatait ezután a természetfeletti lényekkel való kapcsolattartás során valósítja meg. A sámán gyógyíthat, kigyógyíthatja embertársait különböző nyavalyákból, elegendő, ha kapcsolatba lép a szellemvilág képviselőivel és problémát máris megoldhatja. Neki nem kell semmilyen médiumszerű közvetítő után kutatnia. A kapcsolattartás két féle módon jöhet létre, vagy a földöntúli lények költöznek belé és a problémát közvetlenül oldják meg, vagy a sámán megy a szellemi lények birodalmába. Ílymódon teljesíti a sámán a feladatait, kikutat távoli térben és időben történteket, vagy közvetlenül gyógyít.
A samanizmusba vetett hit különbözik a keleti és a nyugati kultúrákban. Az amerikai indián törzseknél a sámán csak gyógyít, ő csak törzsi varázsló. Náluk hiányzik a samanizmus kiválasztottsága előtt végbe menő próbatételek zöme, Kanadában például a sámán maga választja ki hivatását.



A világ sok területén fordulnak elő sámánok
A samanizmus rendkívül elterjedt jelenség és előfordul a világ sok területén. A samanizmus különféle formái előfordulnak Észak- és Dél-Amerikában, az ausztrál bennszülötteknél, Indonéziában, Délkelet-Ázsiában, Kínában, Tibetben, Japánban és nagyon sok afrikai törzsnél. A klasszikus írások azonban főleg a szibériai sámánokkal foglalkoznak és maga a sámán kifejezés is a tunguz saman szóból került az európai nyelvek legtöbbjébe.
A samanizmus ősi hit, amely a természetfölöttit tiszteli, él vele és ugyanakkor retteg is tőle. A természeti ember ugyanis úgy veszi tudomásul a természet erőit, hogy tehetetlennek érzi magát velük szemben és fél tőlük. Képzeletében ezek az erők természetfölöttiek, mert a tudatosan cselekvő ember tudatot ajándékoz ezeknek a félelmetes természetfölötti erőknek és tudatába ezek a félelmetes erők láthatatlan, szellemi lények. A természeti ember fél a halottjaitól is, a személyiség megszűnését nem tudja elképzelni, ezért úgy gondolja, hogy az ember halála után szellemalakban él tovább. Az ősök szelleme vele él együtt és vándorol vele együtt. Amerre a horda, a nemzetség, a törzs vándorol jobb legelőket és termékenyebb földet keresni, ezek a természetfeletti képzelt lények is velük tartanak. A természeti ember mivel tiszteli a természetfeletti lényeket, ezért igyekszik kerülni a haragot velük. A természetfeletti lények ugyanis olyanok, mint a természet maga: lehetnek olykor haragosak is, meg barátságtalanok is. Ezért jó velük jóban lenni.
A természettel való együttélés olyan képzeteket teremt a természeti emberben, hogy a természetfölöttiek bizonyos jelenségtől származnak, mint amilyenek bizonyos növények, hegyek, folyók, állatok. Így keletkeztek a totemek, amelyek a leggyakrabban állati külsővel rendelkeznek és egy nemzetségi totem akkora tiszteletnek örvend, hogy őt tilos levadászni, megölni. Ez lett már a tabu.
Az ember igyekszik valamilyen viszonyba kerülni a természetfölötti lénnyel, mert minden rosszat az ártó szellemek idéznek elő. Ők hozzák a betegségeket vagy egyéb balszerencsét a vadászatban. Ezért kell nekik áldozatot is hozni olykor. De a jó szellemmel jóban is kell lenni, mert ő elárulhatja a jövőt is.
A természetfölöttiekkel való kapcsolattartásra vannak a sámánok, akiket végeredményben maguk a szellemek választottak ki, még megszületésük előtt. Előfordul olykor, hogy a törzs minden tagja is kapcsolatba lép a szellemvilág képviselőivel. Madagaszkár szigetén például egyes asszonyokat szállnak meg a szellemek és így gyógyítják őket. Vannak esetek, amikor az ember titkos szövetségre lép a szellemvilág egyes képviselőivel, mint például Óceániában vagy az észak-amerikai indiánoknál.. Ezeken a helyeken varázslattal kényszerítik a szellemeket bizonyos szolgálatokra, gyógyításra vagy a jövő elárulására. Leggyakoribb azonban az a helyzet, amikor a törzsnek csak egy tagja lép kapcsolatba a szellemvilággal, neki van felhatalmazása a kapcsolattartásra, az emberek gyógyítására. Így keletkeztek a varázslók.




Mire képes a törzs varázslója
A varázslónak olyan tulajdonságai vannak, amelyek megkülönböztetik őt a nemzetség többi tagjától. Ez a tudomány abból áll, hogy képes önkívületi állapotba merülni, amit általában izgató, vagy bódító hatású növények élvezetével segít elő, vagy hanghatások váltják ki ezt az állapotot, mint ahogy egyes afrikai törzsek varázslóinál ez látható még napjainkban is.
Szibéria nomád és félnomád állattenyésztő népeinél a közvetítőket sámánoknak nevezzük. Ő a többi természeti népektől eltérően tetszése szerint érintkezik a szellemekkel, amikor csak akar és addig tartózkodik közöttük, ameddig csak kívánja.
A samanizmusról azonban nem beszélhetünk úgy, mint más vallásokról, mint például a buddhizmusról, a kereszténységről vagy a mohamedanizmusról. Ha egy tunguz embert, aki még ma is a sámánjához fordul ügyes-bajos dolgaiban, megkérdeznénk, hogy mi a vallása, akkor csak érthetetlenül nézne ránk, mert nem tud mit válaszolni a kérdésre. Olyasmit végképp nem mondana, hogy sámánhitű lenne.
A szibériai népeknek általában van egy világképük, amely szerint három világ van és még több ég, egyesek szerint tizenhét ég létezésében hisznek. Úgy képzelik, hogy a szellemek beleavatkoznak az emberek életébe és ez a beavatkozás a sámán révén történik, akit a szellemek megszállnak. A sámán utazásra indul a különböző világokban és ott szellemekkel érintkezik, mindenfélét kérdez tőlük, ezáltal sok mindent megtud. A szibériai sámán gyógyít, tanácsokat ad és jósol.
A sámánt a természeti népek nem tartják istennek, mert nekik az istenbe való hit nem fontos. A nomád pásztorok, állattenyésztők és vadászok a természet zord körülményei között napról napra küzdenek a természet erőivel, az ő társadalmuk nem ismer sem urat sem szolgát.
A samanizmus világtörténetének bővebb ismertetésével azért foglalkozunk, mert a magyar népnek is igen szoros kötődése van a samanizmushoz. Erről majd bővebben később foglalkozunk.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.03. 07:47  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1500
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Akik a túlvilágot megjárták

Halálközeli tapasztalások

Platón, mint már említettük a múlt héten, meghökkentően ma is elfogadható módon írta le a halálközi állapotból feléledt ember túlvilági élményeit. A halálközi állapotból visszatért emberek elmondása szerint, a meghalt ember megtapasztalja hogyan hagyja el a lelke a testét. Amikor eljut egy bizonyos helyre, akkor ott értékelik befejezett életét, tettei fölött ítélkeznek. Egy bizonyos időt tölt el abban a transzcendens világban, ott esetleg felkészítik földi életébe való újabb visszatérésre. A lélek ott egyfajta eligazítást, tervet is kap további életére vonatkozólag.
Az események leírása a világ valamennyi táján azonos, csak a kultúrák közötti különbségek az egyediek. Így például a sziú indiánok Fekete Jávorszarvas nevű tagjáért két férfi jött a felhőkből, magukkal vitték és odafönn az ősök tanácsa átadta neki a gyógyítás tudományát. Mohamed prófétáért is két férfi jött, két arkangyal, ezután ő kilépett a testéből és hét mennyországon át haladva érkezett Allah elé. Útközben mindegyik mennyben találkozott egy-egy prófétával, úgy mint Mózessal és Ábrahámmal és ők is felvértezték valamilyen tudással. Raymond Moody, aki az ötvenes-hatvanas években jelentette meg híres könyvét a halál utáni életről, szintén szakaszokra bontotta az élményfolyamot, miután több száz halálközeli állapotot dolgozott fel.
A tapasztalat első állomása
A tapasztalat első állomása általában a halál beállta szokott lenni. Gyakran fájdalom, küzdelem előzi meg, vagy a haldokló nem akar távozni a fizikai létből, vagy hozzátartozói szeretetük kinyilvánításával nem engedik a halál bekövetkeztét.. Majd hirtelen hihetetlenül mély megnyugvás és fájdalommentesség önti el a testet. Orvosi értelemben a halál egy folyamat. Úgy kezdődik, hogy az alapvető életműködések fokozatosan leállnak. Ez az első fázis, a klinikai halál állapota. Ilyenkor kezdődnek az újraélesztési technikák. Az illető még hallja, ahogy a feje fölött kimondják: „meghalt”. Ez számára gyakran meglepő és furcsa kijelentés, mert ő közben érzékeli a külvilágot. Próbál jelzéseket adni, csak ezt senki sem veszi észre. A beszámolókból kiderül, hogy a meghalás felemelő, békés, megtisztító élmény. Viszont ez az állapot homlokegyenest ellenkezik sokunk halálelképzelésével.
A megbékélést követi a testenkívüliség élménye, ez a legkülönösebb. Ez bizonyítja a lélek különállóságát, halhatatlanságát, a halál utáni létezést. Ilyenkor a testből, mint a filmekben, kiválik egy másik, súlytalan, mindenen áthatolni képes test és általában felfelé emelkedik. Carl Gustav Jung 1944-ben átélt egy infarktust és a klinikai halál állapotába került. Elmondása szerint ekkor a magasból látta a Földet, mint egy űrhajós, a kontinensek fölött röpködött. Sok olyan szavahihető beszámoló létezik, amelyben az újraélesztett személy szóról szóra visszamondja, ami halála és újraélesztése alatt történt, sőt olyan részleteket is közöl az újraélesztés mozzanatairól, ami a szobában-műtőben történt, amiket nem figyelhetett meg, egyrészt mert halott volt, másrészt mert fekvő helyzetéből még élve sem láthatott. Az újraélesztett vak emberek is elmondják olykor, hogy az orvos milyen színű ingben volt. Hollandiában az orvosi személyzetnek a halott ember ágyánál és az újraélesztés alatt tilos káromkodni vagy durva szavakkal beszélni.


Peter Sellers meséje
Peter Sellers, a Rózsaszínű párducból is jól ismert komikus Shirley MacLaine-nek elmesélte, hogy amikor első szívroham érte és meghalt, kilépett a testéből. Látta, ahogy a mentőkocsival kórházba szállítják. „Mentem velük és nem voltam megijedve, mivel remekül éreztem magam. A testem volt az, aki bajba került.”
Ezután következik a híres alagútélmény, amely látható Hieronymus Bosch 16. századbéli művésznek a mennybemenetelt bemutatott képén is. A túlvilági utasok szinte egybehangzóan írják le az alagutat, ami általában egy bejárat, egy hosszú sötét cső, amelyen a legtöbbször suhanva haladnak át, bár van olyan beszámoló is, akiknek lépcsőn, létrán kellett felküzdeniük magukat. Az alagút végén nagy fényesség van, amit mindenki úgy ír le, mint a szeretet és az elfogadottság élményét. Sellers így mesél róla:
„Ahogy körülnéztem, hihetetlenül gyönyörű, vakító, szeretetteljes fehér fényt láttam fölöttem. Mindennél jobban szerettem volna közelebb jutni hozzá. Soha semmit nem akartam ennél jobban. Tudtam, hogy szeretet, igazi szeretet van a fényen túl, és ez hihetetlenül vonzott. Kedvesség és szeretet volt, s emlékszem, akkor arra gondoltam, ez Isten.”



Elizabet Taylor meséje
A beszámolókban itt eltérések vannak. Van, aki elhunyt szeretteivel, barátaival találkozik, mások idegenekkel, megint mások fénylényekkel. Elizabeth Taylor az ötvenes évek végén egy műtét során öt percre a klinikai halál állapotába került. „Egyszer csak azt mondták az orvosok, hogy halott vagyok. Láttam a fényt körülöttem, előttem. Erről nehéz beszélnem, mert olyan elcsépeltnek hat. Találkoztam Mike-kal (Michael Todd, egykori férje és nagy szerelme, 1958-ban halt meg), és vele szerettem volna maradni. De Mike azt mondta, hogy vár rám a munkám és az életem, és ő visszaküldött az életbe”.
A meghaltak általában egy csodálatos tájra érkeznek, egzotikus madarakkal, sok-sok virággal, olyan ez, mint a Paradicsom. A különös ebben a világban az, hogy az emberek, vagy a lények általában nem szavakkal, hanem gondolatokkal, érzésekkel kommunikálnak. Azután felbukkan egy fénylény, aki valamilyen főnöknek tűnik, ő az, aki szavak nélkül kérdéseket tesz fel. Ezek a kérdések soha sem számonkérések, hanem valamiféle megvilágosodást váltanak ki. Ilyenkor szokott az úgy nevezett panoráma jelenség is lejátszódni., vagyis az elhunyt hirtelen az egész életét látja, újra megéli. A legkülönösebb az egészben az, hogy az életsűrítményben az érdekeltek nem a saját életüket látják viszont, hanem az életük és cselekedeteik másokra gyakorolt hatását élik át, hirtelen megértik, hogy az életben a legfontosabb a szeretet és a másokhoz való jóság, kisszerűnek és szánalmasnak látják sok tettüket, amellyel fájdalmat, keserűséget okoztak másoknak..
Végül a fénylény, akit sokan vallásuk istenével, mások egyszerűen a szeretettel azonosítanak, közli a látogatóval, hogy vissza kell mennie a földi létbe, mert neki ott még dolga maradt. Van aki tiltakozik, de a fénylény nem tágít és a halott lénynek mennie kell vissza. Egyes beszámolókban maguk a meghaltak kérik, hogy visszamehessenek, mert szeretnék felnevelni gyermeküket, van még elintézetlen ügyük.
Sellers a következőképpen élte ezt át: „Megláttam egy kezet, amint átnyúlik a fényen. Próbáltam megérinteni, belé kapaszkodni, hogy átemeljen engem a fénybe.”. Ám Sellersnél az orvosoknak ekkor sikerült újraindítani a szívét és „abban a pillanatban a kéz hangja mondta: még nem jött el a te időd. Menj vissza és fejezd be! Még nem jött el az időd!” Azután a kéz lassan elhalványult, Sellers visszalebegett a testébe és szívében keserű csalódottsággal ébredt fel.
A visszatekintés-jelenet az, ami a halálból visszatérőket gyökeresen megváltoztatja, mert úgy érzik, megértették az élet igazi értelmét. Sokszor a bűnözők megjavulnak a klinikai halálból visszatérve., a menedzserek sem hajtanak már többé olyan nagy tempóval, a pénz számukra elvesztette jelentőségét. E sorok írója ismer több embert is, akik a halálból tértek vissza, sokan közülük emberbaráti intézményekben dolgoznak, természetgyógyászok lettek vagy ezoterikus tanfolyamokat tartanak. A haláltól nem félnek már, mert már egyszer megismerték az elmúlás mibenlétét. Egyikük mesélte, hogy egyszer heves szorítást érzett a szíve táján. Eső gondolata volt, íme itt egy új szívroham, meg fog halni. De ekkor beléhasított egy emlék, hogy a halál nem fáj. Megnyugodott és a szorítás is elmúlt.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.02. 09:20  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1500
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Akik a szellemekkel beszélnek
A sámánok és nézeteik

Az ázsiai sámánok elképzelései a túlvilágról meglehetősen egyszerűek, akárcsak maguk a természeti népek. A sámánok szerint a fizikai valóság és a szellemvilág, tehát a túlvilág is velünk együtt létezik. Úgy kell elképzelni a szellemvilágot, mint egy marék nedves homokot. A homokszemeket a kezünkben tartjuk, ugyanakkor a nevesség is ott van a szemcsék között. A homokszemek jelképezik a fizikai világot, a víz, a nedvesség pedig a szellemvilágot.
A túlvilág képes beleavatkozni az evilágiak életébe. És természetesen a halál sem igazán halál, elmúlás, semmi sem marad abba, minden, amit elkezdtünk az életben, ott tovább folytatódik. A meghalt ember léte halála után is folytatódik, csak egy másik dimenzióban.. Megmaradnak benne régebbi szándékai, gondolatai, szimpátiái és indulatai. Befolyásolhatja utódai, családtagjainak életét.

A két világ mezsgyéjén
A sámánok és a törzsi varázslók tulajdonképpen azért léteznek, hogy a két világ határán egyengessék a nézeteltéréseket. Megengeszteljék a haragvó és nyugtalan szellemeket és útmutatást és segítséget kérjenek az evilágiak részére.
A sámánok és a törzsi varázslók az élők számára orvosi segítségnyújtásra is képesek, tudásukat a túlvilágiaktól kapják. Ha pedig valamilyen testi problémát képtelenek orvosolni, akkor tudatállapotukat megváltoztatják és révületükben újabb tudást kérnek, beavatkozásukkal mintegy bizonyítják, hogy ők képesek bármikor kapcsolatba kerülni a másik világgal, hogy onnan újabb tudásra, rendkívüli képességekre tegyenek szert.
A sámán látnok és jós is egy személyben. Választ ad azoknak, akik érdeklődést mutatnak valamilyen probléma megoldására vagy egyszerűen azután érdeklődnek, hogy valamilyen cselekedetük milyen eredményt fog szülni.
A megváltozott tudatállapot elérésére sok fajta módszer létezik. Néha hangos dobszó mellett körtáncot lejtenek, máskor ugrálnak a tűz körül, monoton dallamokat énekelnek-hajtogatnak, de előfordul az is, hogy hallucinogén szereket – füveket, teákat, ágakat – rágcsálnak, dohánykeveréket szívnak, növényi eredetű drogokat fogyasztanak. Azok a sámánok, akik magukról azt állítják, hogy látnokok, azok képesek arra, hogy kilépjenek fizikai testükből és lelkükkel asztrálutazásra menjenek, olykor nagy távolságra eredeti helyüktől. A modern szellemtan hívei is képesek asztrálutazásra, ennek megvalósítására különféle technikák léteznek.
Túlvilági utazásra manapság sok ember képes. Ezt bizonyítják a halálközeli megtapasztalások. A Gallup Intézet felmérése szerint az emberek 5-10 százalékának már voltak halálközeli élményeik. Ez a százalékarány Amerikában 8-20 millió embert jelent. A halálközeli állapotból visszatértek százalékaránya csak növekedhet, mert a kórházakban és egyéb egészségügyi intézményekben az újraélesztési technika napról napra tökéletesedik, ennek következtében a túlvilágot járt emberek száma is egyre több.


Kik a spiritiszták
Akik beszélni tudnak a szellemekkel, azok a mi világunkban a spiritiszták. Nevük a latin spriritusból, a lélek szóból ered. A spiritiszta mozgalomról rengeteg dolog terjedt el, gyakran téves hiedelem is. A mozgalom arra az ősi emberi vágyra épült, amely szerint lehetséges a kapcsolat a szellemvilággal, és valakik valahol megtalálták a módját a kapcsolatfelvételnek. Szükség van egy közvetítő lényre, akit médiumnak neveznek. És ő közvetíti felénk a túloldalról érkező információkat. Előfordul olykor, hogy a médium nem emberi hangon mondja el az üzenetet, hanem leír egy szöveget, a túlvilági üzenet szövegét. Olykor ez az írás elképzelhetetlenül gyors, maga a médium nincs is tudatában, hogy mit írt le, csak a végén, amikor a szöveget elolvassa. Előfordult már az is, hogy a médium rajzol vagy fest, mert egy olyan túlvilági személlyel állt kapcsolatban, aki fizikai világunkban festőművész volt.
Téves az elgondolás, hogy a szellemek csak a médiumok közelségére vonzódnak körünkbe, csak akkor jelzik jelenlétüket, ha jelen van egy alaposan felkészült személy is. A spiritiszták úgy vélik, hogy a szellemek folyamatosan jelen vannak, a két világ között nincs is határ. A szellemek jelen vannak a világunkban, mert láthatatlanul ők is részei a világmindenségnek. Csak egy másik dimenzióban léteznek. Az élők egy része vonzza őket, más része taszítja. A szellemvilág részei állandóan figyelik az élő világot, figyelik tetteinket, eljárnak ők is a mi összejöveteleinkre. Ha pedig mi is akarjuk, és ők is, akkor akár egyetlen pillanat alatt létre jöhet a két világ közötti kapcsolat és a kommunikáció.
A spiritiszta szeánszok részvevői gyakran mondják, hogy összejöveteleiken igen gyakran nem jön létre kapcsolat. Ez a helyzet főleg akkor történik, amikor a spiritiszta kör tagjai között egy olyan személy is jelen van, aki „taszítja” a szellemeket. Ahogy az élők sem érzik jól magukat mindenkivel, úgy a szellemvilág képviselőire is érvényes ugyanez. Ha pedig az élő emberekkel vagyunk egy társaságban, akkor sem biztos, hogy olyan is van a társaságban, akinek van valamilyen közlendője. Ugyanez vonatkozik a spiritiszta szeánszokra is. Ezért vannak sikertelen kapcsolatfelvételek, vagy olyasmit mondanak, amik nem lehetnek igazak, a szellemvilágból érkező információk hamisaknak bizonyulnak.
A huszadik század húszas éveiben terjedt el Európában a spiritiszta mozgalom. Az első világháborúban ugyanis sokan odavesztek vagy tűntek el, vagy maradtak hadifogságban, hadifogolyként ott maradtak, eltűntként tartották őket nyilván. Közben kitört az úgy nevezett spanyol nátha, amely szintén több millió áldozatot követelt. Egyes adatok szerint ez az influenza járvány több áldozatot követelt, mint a néhány évvel korábban befejezett világháború. Hirtelen nagy igény lett arra, hogy az életben maradottak megtudják, mi lett szeretteik sorsa, akik sem a háborúból, sem a kórházakból nem tértek haza.




Kik akarnak kapcsolatot létesíteni
Számos történet ismert, hogy az élők csak azért akartak kapcsolatot teremteni a szellemvilág képviselőivel, hogy hírt kapjanak eltűnt szeretteik sorsáról. Nagyon sok esetben kaptak is információkat. Hogy meghaltak, vagy hogy élnek, megjósolták az érdeklődőknek, hogy hozzátartozójuk hamarosan hazajön sebesülten, betegen vagy éppen makkegészségesen. Nagyon sokszor előfordult azonban, hogy a hírek pontatlanoknak bizonyultak. A szellemek nem mondtak jót, vagy nem mondtak semmit sem. A források szerint a szellemektől kapott információ gyakran hamis, a szellem ugyanis hazudott.
Hogyan lehetséges az, hogy a szellem nem mond igazat? Már bennük sem bízhat maradéktalanul a fizikai lét embere?
Úgy tűnik, hogy a szellemvilág sem mentes régi, emberi beidegződésektől. Ott is az antipátia irányítja a létet. A túlvilágon is érvényesülnek bizonyos, feltehetően az ebben a világban, az előző életben szerzett rokonszenvek és ellenszenvek. Ilyen szempontból nézve tulajdonképpen a szellemek is felhasználhatók jóslásra, bizonyos pozitív vagy negatív eseményalakulások közlésére.
Egyelőre azonban maradjunk a két világ közötti kapcsolatokon. Léteznek a mi világunkban is olyan emberek, akik megjárták a túlvilág egyes régióit és utána visszatértek a fizikai létbe? Első ilyen történetet Platóntól olvashatunk, aki az Állam című művében ismertet egy harcost, akit a pamphüliai csata után 10 nappal találtak meg. Teste nem indult oszlásnak, ezért rokonai haza vitték és máglyára tették, ekkor az egykori harcos hirtelen feltámadt és hihetetlen dolgokat mesélt arról, hogy elhagyta testét és több lélekkel együtt csodálatos utazást tett meg, azon a helyen értékelték életüket, a jók egy felfelé vezető hasadékon távoztak megmérettetésük helyéről, a rosszakat lefelé küldték. Amikor ő került bírái elé, akkor közölték vele, hogy neki kell hírül vinni az embereknek, hogy mik történnek velünk halálunk után.
Erről azonban bővebben majd a jövő héten.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.01. 09:23  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1500
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Üzengetések a túlvilágról
Túlvilági üzenetvivők is léteznek

A túlvilággal való kapcsolatok lehetséges megteremtése előtt szükség van egy nagyon fontos mozzanatra, mégpedig arra, hogy az érdeklődő hisz-e egyáltalán a túlvilág létezésében. A túlvilággal kapcsolatosan ugyanis vannak nagyon régi feljegyzések, a Szentírásban például szó van arról, hogy Enok „elragadtatott” a Földről, nem halt meg, hanem fizikai lényként került át a túlvilágra.
Sokan természetesen kételkednek a bibliai leírás hitelességében, de nemrégen James J. Hurtak nevű doktor-professzor is jelentkezett, hogy ő is még 1963-ban el lett ragadtatva, sok túlvilági helyen járt Énok-mesterrel, és azóta, a földi világon ő gondoskodik az Énok-kulcsok lefordításáról és közzé tételéről. Énok ugyanis 64 kulcsban ismerteti az emberiség feladatát, magyarázza a számunkra elkövetkező idő titkait, stb. A 64 kulcs közül 12 már tíz évvel ezelőtt megjelent magyar nyelven, de a könyv kifogyott. Hogyan is írja le Hurtak professzor élményeit és elragadtatásának történetét? Erről egyébként 2006. januárjában több napig tartó előadást tartott Budapesten, mert előkészületben van valamennyi Énok-kulcsnak a megjelentetése magyarul.


Egy túlvilági utazás története
Hurtak professzor elmondta, hogy annak idején imája közben szobáját fény árasztotta el és egy fenséges alak bontakozott ki ebből a világosságból. Közölte vele, hogy ő Ophanin Énok mester és megkérdezte a professzortól, hogy készen áll-e, hogy elmenjen vele az Atyához. Miután a professzor beleegyezését adta a túlvilági utazásba, egy fénymező vette körül és felragadtatott a Mennyek országába.
Először a Muscida és a Merak csillagok tartományába mentek, itt elmondták neki, hogy a földi hatalom jelenlegi birtokosai magasabb mennyekből buktak alá. Ők most a Nagy Medve csillagképként ismert határmezsgyén tartózkodnak, és innen ellenőrzik a bejáratot, amely a magasabb szintű Mennyből a helyi jellegű világegyetemükbe vezet. Látta, hogyan taszították le a korábbi korszakok mestereit ezekre a csillagokra, ahonnan most ők irányítják az alacsonyabb szinten létező bolygóvilágokat. Innen Hurtak professzor az Arcturus nevű csillagra került, ahol a Kilencek Tanácsa székel, és itt hozzák a mi bolygótartományainkra vonatkozó döntéseket.
A földi professzor fizikai teste ezután átkerült különböző fénysűrűségű rétegeken és így jutott el az Orionra. Az Orion ködben a Saip csillagra került, ott találkozott Metatronnal, aki az isteni Atya elé vezette. Itt közölték vele a feladatát, küldetésének a célját, utasították, hogy a Föld nevű bolygón mindenkit meg kell győznie arról, hogy az „idő elérkezett” és az üzeneteket a Kulcsok formájában a harmadik szemébe vésték. A kulcsok ugyanis feltárják a magasabb rendű fejlődés irányvonalát és az emberek fejlődésének az irányát.
Megmutatták neki az Atya házát, majd megismerkedett a Csillagrendszerek Tanácsának rendjével, uralkodásának hatásköreivel, majd közölték vele a Messiás eljövetelének idejét is.
A Kulcsok célja, hogy az emberek megismerjék a tudományok fejlődésének irányát. Mert az emberiségnek rá kell ébrednie arra, hogy nemcsak az embereknek kell együttműködniük egymással, hanem az értelem többi megnyilvánulási formáival is. A Kulcsoknak rendeltetése az, hogy megvalósítsák a Föld nevű bolygó népeinek egységét a Melkizedek Testvériség 144 000 mesterének megérkezéséig, felkészítse őket arra, hogy befogadhassák a mestereket. A Testvériség célja az, hogy megváltsa a szelídeket és az igazakat, hogy felvigye őket az értelem magasabb szintjeire, ahol majd egy új életet kezdhetnek.


A Kulcsok mindenkire érvényesek
Énok hangsúlyozta Hurtak professzornak, hogy a Kulcsok nem vonatkoznak csupán a Föld nevű bolygó lakóira. Célja a Kulcsoknak az, hogy felkészítse az embereket arra, hogy más bolygókon is munkálkodhassanak, és hogy munkájuk összhangban álljon a magasabb szintű tanításokkal és szellemi igazságokkal. Az emberek megismerhetik nemcsak a bukott lényeket, akik a Fölre látogatnak olykor űrhajóikkal, mert a világűrben léteznek soha el nem bukott élőlények is.
Az Énok-Kulcsok meglehetősen összetett tanulmány, fizikai világunk lakói számára talán zavarosaknak tűnnek helyenként. Viszont J.J. Hurtak professzor tevékenysége rámutat arra, hogy a szellemvilág olykor jelentkezik és üzeneteket is tartogat számunkra.. Már amennyire létezőnek fogadjuk el ezeket az üzenethordozókat.
A sámánok, varázslók, spiritiszták, halottlátók, szellemidézők, médiumok, sőt a próféták is azt állítják magukról, hogy kapcsolatot tudnak teremteni a túlvilággal. Vannak olyan emberek is, akik képesek arra, hogy egy rövid kirándulást tegyenek a túlvilágon és utána visszatérjenek fizikai testükbe. Tibetben ezeket az embereket delokoknak nevezik. Ők üzenetvivők és igen népszerűek hazájukban. Tibeti nyelven a de-lok annyit jelent, hogy a halálból visszatért. Olyan ember a delok, aki látszólag belehal valamilyen betegségbe és a bardóban, a túlvilág átmeneti régiójában találja magát. Meglátogatja túlvilági barangolása során a pokol régióit, ahol tanúja lesz a halottak feletti ítélkezéseknek és szenvedéseiknek. Néha a delok ellátogat a paradicsomba is, vagy a buddha-mezőkre, olykor egy istenség kíséretében, aki a delokot utazása során védelmezi és ugyanakkor magyarázza is a látottakat. Egy hét elmúltával a magasabb rangú szellemi lények a delokot visszaküldik fizikai testébe, hogy a Halottak Urától üzenetet vigyen az élő világba, hogy szellemi gyakorlatra és jótékony életre sarkallja őket.
A delokok létét a nyugati világ emberei nehezen hiszik el, ő viszont egész további életét azzal tölti, hogy újra és újra elmesélje élményeit, hogy másokat is elvezesse a bölcsesség ösvényére. A híres delokok életrajzát a szerzetesek leírják és Tibet-szerte énekesek adják elő.



Egy delok vallomása
Lingza Csökju híres delok, aki életrajzában elmondja mi, és hogyan történt vele. Egy napon, észre sem vette, és máris halott volt, Arra eszmélt, hogy testén kívül van és látta, saját ágyát, sőt a ruháit is felismerte a halotton. Hiába igyekezett minden erejével családjának üzenni, hogy ő él, azok semmit sem észleltek, csak végezték a halotti szertartást. Emiatt nagyon haragudott. Az is felbőszítette, hogy rokonai nem adtak neki semmit sem enni és inni. Csakhamar elhagyta házát és halotti ágyát, és mérhetetlen boldogság árasztotta el, amikor mestere elé érkezett. Annak meditációjára meg is nyugodott. Egy bizonyos idő elmúltával hallotta, hogy valaki szólítja, felismerte apja hangját, aki hívta őt, és ő örömmel követte. A bardoba, a túlvilág átmeneti régiójába érkeztek, amely éppen olyan volt, mint bármelyik földi, vidéki táj. A bardo a tibeti buddhizmusban egy olyan vidéknek a neve, amely a földi lét és a túlvilág között helyezkedik el. Onnan egy hídon át lehet eljutni a pokol régiójába, oda, ahol a Halál Ura a halottak jó és rossz cselekedeteit mérlegeli. Itt különféle emberekkel találkozott, akik elmesélték neki történetüket, sőt találkozott egy jógival is, aki azért látogatott el a pokolba, hogy megmentse a lelkeket. Végül Lingza Csökjit vissza küldték a földi világba, mert az égiek észre vették, hogy hiba csúszott a nyilvántartásukba, nevét és családját rosszul jegyezték be, és számára az idő még nem érkezett el, hogy meghaljon. Ezért visszakerült fizikai testébe, amelybe már felgyógyultan ért vissza. Magával vitte azonban a Halottak Urának az üzenetét és élete további részét azzal tölti, hogy az élőknek túlvilági tapasztalatait meséli.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.01.31. 08:11  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1500
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A csodaország-effektus
Az elme érdekes játéka


Alice, a Csodaországba úgy jutott el – a mesekönyv szerint - , hogy belépett egy tükörbe és hirtelen egy egészen más világban találta magát, ahol minden fordítva volt. Az asztrális projekció szerint, ha kivetítjük az asztrális testünket, és körbenézünk egy szobában, akkor minden normálisnak tűnhet, de hirtelen észre vesszük, hogy az ajtó rossz falon van. Hogyan? Nézelődés közben ezt az ajtót hátsó nézetben láttuk, felcserélve az agy természetes jobb- és baloldali perspektíváját. Az agy ezt nem tudja feldolgozni, az addig megszokott frontális látásmód miatt. A bútorok, ajtók, ablakok helye normális, de hátsó nézetben ez megváltozik. Ez készteti a tudatalattit, hogy létrehozzon egy ajtót ott, ahol - azt gondolja - annak lennie kell. Amikor ránézünk, igazinak tűnik, noha nem kellene ott lennie. És ha egyszer létre lett hozva, ott is marad, mivel az agy számára feldolgozhatatlan lenne, ha eltűnne.
Amikor az ajtó rendes helye felé fordulunk, az ott is van, ahogy rendesen. Ilyenkor két, három, vagy akár több ajtónk is lehet egy helyett. Ha a valódi ajtón megyünk át, a ház többi része, remélhetőleg, olyan lesz, amilyennek lennie kell. De ha az egyik "képzelt" ajtón lépünk át, akkor az elménk tudni fogja, hogy az nem igazi ajtó, és nem nyílhat a ház bármely valódi részébe, tudja hogy nem lenne szabad ott lennie. Ha kinyitjuk ezt az ajtót, valami mást fogunk ott találni. Általában egy nem létező folyosót vagy átjárót, ami a ház egyéb olyan részeibe vezet, amik szintén nem léteznek. Így történt az a tükörrel is, Alice esetében.
Innentől kezdve, ha ezen az ajtón átlépünk, a Csodaországban találjuk magunkat, ahol minden lehetséges, csak nem túl valószínű. Ilyenkor gyakorlatilag a valóságban nem létező de most létező ajtón keresztül az asztrális dimenzióba léptünk be. Ha a tudatalatti elkezdett létrehozni dolgokat, onnantól már nem is fogja abbahagyni. Erre azért van szükség, hogy a tudatos elme elfogadhassa azt az abnormális helyzetet, amibe került. Ennek a kreativitásnak egy bizonyos szintjénél a tudatalatti elveszíti azt (az állapotot), és az asztrális világ más részeibe kezd utazni. Az asztráliprojekciónak ennél a pontjánál a valóság teljesen elvész, és helyette az asztrális dimenzióba megy át az egész.
Az Alice-hatás többféle módon is bekövetkezhet az asztrális projekció során, a fenti leírás csak egy példa. Az asztrális projekciót végző személyek gyakran jelentették, hogy egyszerűen elvesztik fölötte az ellenőrzésüket, tárgyak tűnnek fel, majd el, és egyáltalán, minden nagyon furcsa lesz. Ezt alapvetően a tudatalatti hatalmas létrehozó ereje okozza, amely ilyenkor működésbe lép. Elkezd tárgyakat létrehozni és eltűntetni, majd az asztrális dimenzió más területére visz, és egyáltalán, mindent megnehezít a szegény személy számára.
A tudatalatti hatalmas létrehozó ereje, persze, kihasználható. Nagyon értékes eszköz, ha tudjuk, hogyan használjuk fel azt.
Olvadó kezek
Amikor az asztrális testet kivetítjük, közel a valós (fizikai) világhoz, testünk, mint olyan, nincs. De, mivel a tudatos elme ezt nem tudná feldolgozni, így létrehoz nekünk egyet, az éteri (fizikai) test gondolati formáját. Ha elkezdjük egy testrészünket, pl. a kezünket figyelni, észre vesszük hogy nagyon gyorsan "elolvad". Sápadtnak és különösnek tűnik, és néhány másodperc múlva az ujjak elkezdenek "olvadni", mint a hó egy tűzhely mellett. Sápadt kinövésekké fogynak, majd a karok is olvadásnak indulnak. Ez az olvadási hatás általában csak akkor mutatkozik, ha elszántan, szándékosan figyelünk egy testrészt, amit előzőleg létrehozunk.
A testrészek ily módon történő figyelmes vizsgálata a tudatos elmét használja, ami, mivel gyenge a létrehozó képessége, nem tudja túl sokáig egyben tartani az összetett formákat. Ez okozza az olvadási hatást. Ha az asztrális projekció során mégis, átmenetileg a testünkre terelődne a figyelmünk, ez az olvadási hatás nem jelentkezik.
Létrehozott gondolati objektumok
A fentebb leírt olvadási jelenség mutatkozik bármely, tudatosan létrehozott tárggyal kapcsolatban is. Például, ha létrehozunk egy kardot, amint elképzeljük, meg fog jelenni a kezünkben, egy rövid időre. Ezután éppúgy, ahogy a kézzel történt, el is olvad majd. Ha koncentrálunk rá, meg tudjuk tartani a saját alakjában, de amint gyengül a koncentrálás, úgy gyengül maga a kreáció is. Nehéz, és koncentrálni kell, ahhoz, hogy a lelki szemeink előtt valami megjelenjen. Amint a koncentrálás gyengül, úgy halványodik/változik el a képzelt látvány. Ez jól mutatja a tudatos és a tudatalatti elme vizualizációs képessége közötti hatalmas különbséget. Hogy tartós gondolati formát hozzunk létre, ahhoz be kell csapni a tudatalattit.
Hogyan történik a projekció ?
Alvás közben, az "éteri test" vagy más néven energiatest (a fizikai testünk maga) töltődik. Kitágul és megnyílik, hogy magába szívja és tárolja az energiát. Az energiatest normális körülmények között ezt csak alvás közben tudja megtenni. Amikor megnyíltak, a csakrák folyatják az energiatöltést az energia-testbe, éteri anyag formájában. A feltöltődés alatt az asztráltest különválik, és az asztrális világba "utazik", ahol álmokat hozhat létre és tapasztalhat meg. Ha ez az elkülönülés tudatosan történik, vagy utána öntudatunkhoz (magunkhoz) térünk, akkor bizonyos ellenőrzésünk lesz felette. Ekkor ez egy testen kívüli élmény, asztrális projekció lesz, vagy tiszta álom.
A testen kívüli élmény
A testen kívüli élmény egy valós idejű projekció, közel a valós világhoz. Gyakran jelentkezik a halálközeli élmény részeként is. Ez akkor következik be, ha egy személy egy bizonyos trauma (autóbaleset, sebesülés, szívroham, szülés) következtében a testén kívülre kerül. Az ezen az állapoton keresztülmenő (vagy azt végző) személy tudatában van állapotának és valós időben figyeli a fizikai testét körülvevő világot. Például beszélgetéseket hallgat, történéseket lát. A testbe való visszatérés után sokan ezek közül a személyek közül pontosan leírták a beszélgetéseket és eseményeket.
Ha az illető személy közel áll a halálhoz, vagy ezt hiszi, amelynek következtében nagy adag éteri anyag vezetődik át az asztráltestbe és így készül fel a halál folyamatára.
Ha a illető személynek aktívak a csakrái, ezek éteri anyagot vezetnek az asztrális testébe. A csakra-aktivitás lehet veleszületett vagy begyakorlott, tanult tulajdonság.
Egy halálközeli állapot során az érintett személy a valóságot igaziként fogja fel, (valósnak), az idő pedig ami alatt átéli a dolgokat "normális" (azaz valós idejű) lesz.
Gyakorlatilag, amikor a valós világba történő valós idejű projekciót végzünk, mint például a halálközeli állapot alkalmával, ez nem más, mint projekció, amely valójában a fizikai- és az asztrális dimenzió közötti határ-, átmeneti sávját célozza meg..
Az asztrális projekció
Ez akkor játszódik le, amikor az asztráltestet az asztrális dimenzióba vetítjük, ahol a dolgok eléggé különböznek a valós világban megszokottól. Az idő nagyban torzulhat. Például egy óra az asztrális dimenzióban lehet, hogy csak pár perc a fizikai valóságban, attól függően, hogy az asztrális világ mely részében vagyunk.
Mire szolgál egyáltalán az asztrális projekció és az asztrális dimenzióba való lépés elsajátításának a gyakorlása? Az asztrális projekció jó relaxációs gyakorlat tudatunk kiürítésére, csakráink felnyitására és energia szintjeinek emelésére A projekció tanulásának fő célja, hogy képesek legyünk külön választani asztrális testünket fizikai testünktől, miközben teljesen tudatunknál vagyunk. Ezt meditációval sajátíthatjuk el a legjobban.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.01.30. 06:52  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1500
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Asztrális dimenzió
Mi történik velünk halálunk után

Amikor végleg elhagyjuk fizikai testünket, a következő fog történni: Az első néhány napban egy valós idejű projekción esünk túl, közel a fizikai valóság dimenziójához, egészen addig, amíg az éteri erőforrásunk ki nem fogy. Utána a második halálon esünk túl, és belépünk az asztrális dimenzióba. Ott megszabadulunk minden vágyunktól, mivel képesek leszünk mindent megtenni, amit valaha is akartunk. Ezt a tudatalattink hatalmas létrehozó erejével tehetjük majd meg. Itt ezeket a vágyainkat teljesen kiélhetjük, amíg észre nem vesszük, hogy csak illúziók voltak.
Ezután levetjük az asztrális testünket és a mentális dimenzióba lépünk be. Itt pereg le előttünk az életünk, megvizsgálhatunk minden történést, érzést, gondolatot. Ezek az emlékek, érzések és gondolatok hozzáadódnak az Akashi Tekercsek anyagához, ami a teljes emberi lét összes, a fizikai világból származó tapasztalatának felvétele.
Levetve a mentális testünket, belépünk a buddhikus dimenzióba. Itt maradunk egy időtlennek tűnő pihenés erejéig, pihenünk, megbocsátunk, megbékélünk, és: megértjük az ÉN-t. Ebben a világban begyógyulnak a belső sebeink, és a lelkünket átjárja az isteni szeretet. A lelkünk még egyszer teljes egész és tökéletes lesz.
Ekkor levetjük a buddhikus testet, és belépünk az atmikus világba. Itt a szeretteink isteni jelenlététől körülvéve várunk. Azután, egy nap, a lét következő szintjére kerülünk, ahol az élet nagy rejtélye fog lelepleződni előttünk.
Az asztrális, a fizikaihoz legközelebb "eső" dimenzió. Úgy borítja be és hatja át az egész világot, mint egy hatalmas tudati háló, felfogva és magában tartva minden gondolatot. Ennek a tartalmát a világ elméinek közös tudata hozta létre. Az összes gondolatot, emléket, fantáziát és álmot tartalmazza, amit a világ élő teremtményei eddig létrehoztak. A gondolatoknak ez a tengere rétegekre, síkokra oszlik, amiket asztrális síkoknak, asztrális világoknak vagy asztrális valóságoknak nevezi az ezotéria.
Az asztrális dimenzió asztrális anyagból jön létre, és találóan írhatjuk le gondolati anyagként. Ez a gondolatokra nagyon érzékeny, és bármilyen formába vagy alakba önthető. Ezek a kreációk olyan tökéletesek lehetnek, hogy nem lehet őket megkülönböztetni a valóságtól.
Ez legkönnyebben egy, az asztrális anyag, és az előhívatlan, nagysebességű film közé vont párhuzammal magyarázható meg. Amikor a filmet fénynek tesszük ki, amely fényt a kamera lencséje fókuszálja, akkor a valóság tökéletes képmása azonnal beleég a filmbe, a fénynek a filmre gyakorolt kémiai hatása miatt. Amikor az asztrális anyagot kitesszük az elmének a gondolatok által fókuszált hatásának, az asztrális anyag azonnal megformálja a valóság pontos képét, az asztrális anyag és a gondolatok kölcsönhatása következtében
.
Álmok
A tudatalatti a következőképpen hozza létre az álmokat: alvás közben az asztrális dimenzióba érkezünk. A tudatalatti itt bármilyen "forgatókönyvet" létrehozhat. Ez a módja annak, ahogy a tudatalatti elme megoldja a problémákat, és ahogyan a tudatos elmével kommunikál. Komplex gondolati formák forgatókönyveinek egymásutánját hozza létre, és az asztrális anyagba vetíti őket, ahol azok "szilárddá" válnak. A tudatos elme ekkor az álom-állapotban "végigéli", megtapasztalja ezeket az ott létrehozott történéseket. Ily módon ez olyan, mint amikor egy filmvetítő gép (a tudatalatti elme) vetít képet a filmvászonra (azaz az asztrális dimenzióba).

Az elképzelt gondolati formák
Minden, a valós világban megjelenő új tárgy, objektum bizonyos idő után asszimilálódik az asztrális dimenzióba. Ilyenkor annak a gondolati formája először az asztrális világnak a legalacsonyabb szintű részében jön létre, abban, amelyik a legközelebb áll a valós világhoz, és az idő múlásával egyre inkább állandó lesz. A többi gondolati formával is így van, minél több figyelem fordul felé, annál gyorsabban növekszik.
Minél magasabbra kerülünk az asztrális dimenzióban (azaz minél messzebb a valós vagy fizikai világtól), annál kevesebb gondolati formát találunk úgy és olyannak, ahogyan azt itt a valós világban ismerjük. A fizikai dolgoknak nagyon sokáig kell hatással lenni rá, ahhoz hogy formát öltsenek, és megtalálhatók legyenek az asztrális világban.
Próbált már valaha az olvasó egy idegen házban sötétben közlekedni? Ha igen, valószínűleg mindenbe beleütközött. De amint otthonossá válunk abban a házban, a minket körülvevő formáknak egy képzeletbeli képe alakul ki bennünk, és így már könnyebben tájékozódunk sötétben is. Minél több időt töltünk ebben a házban, annál erősebb lesz ez a képzeletbeli kép. Ez hasonló ahhoz, amint a gondolati formák növekednek a többi dimenzióban.


Látás az asztráltérben
A fizikai testünk körülbelül 220 fokos szögben lát (a perifériás látással együtt). Tehát csak előrefelé látunk, de hátra, lefelé, fölfelé ugyanabban az időpillanatban nem. Az asztráltestünkben több mint 360 fokos a látókörünk, és egyszerre látunk minden irányban. Ez a szferikus látás, azaz a gömblátás. Az azstrálprojekció során a szokás hatalma alatt állva, csak egy irányba figyelünk, arra, amerre (szerintünk éppen) az "előre" van. Ettől még az összes többi irány látványa is ott van, ugyanabban az időben, csak éppen az agyunk nem tudja ezeket egyidejűleg feldolgozni. A gömblátás olyan, mintha egy több irányba látó szemünk lenne, amely egyidejűleg lát az összes irányba !
Az asztráltestben nincsenek fizikai szerveink, mint amilyen például a szem. Ilyenkor a tudatnak egy, a semmiben lebegő, kivetített, nem-fizikai pontja vagyunk. Ilyenkor a gravitáció sem hat ránk, sem más fizikai törvény. Ebben az állapotban nincs le és fel, jobbra és balra, elöl és hátul. Csak az életünk során belénk rögződött látásmód az, ami ezt a perspektívát ránk akarja erőltetni az asztrálprojekció során.
.Mivel az asztrális világban nincs fizikai test, nem szükséges megfordulni ha hátra akarunk nézni. Egyszerűen csak a nézőpontot változtatjuk „hátrafelére”. Ez, ha mozgás nélkül történik, akkor a tükörkép-effektust okozza. .
Hasonló hatást lehet elérni, ha lefekszünk és a fejünk fölé nézünk, vagy pedig fejen állunk, és megpróbáljuk a tárgyak jobb és bal oldalát megfogni. Ez egy kis zavart okozhat a jobb és a bal megítélésében, tehát tudatosan ki kell gondolni, hogy melyik a melyik oldal ebben a megfordított helyzetben. Ez az enyhe kis zavar elég a tudatalattinak ahhoz, hogy valami könnyebben elfogadhatót kreáljon inkább.
A gömblátás megérthető, de attól még zavarba ejthet az asztrálprojekció során, ha előáll az oldalak felcserélődése. Inkább számításba kell venni, mint küzdeni ellene. Ilyenkor el kell fogadni a tükörképet, és egyszerűen a tárgyak elhelyezkedése alapján tájékozódni, nem pedig a saját jobb- és bal oldalról való beidegződéseink alapján..
Vizualizációs erő
A tudatalatti elme sokkal nagyobb vizualizációs erővel rendelkezik, mint a tudatos elme. Ez körülbelül olyan, mint egy szuperszámítógép egy játék számológéphez képest. Az asztrális dimenzióban, tudatos projekció vagy "tiszta álom" során, amikor a tudatos elme figyel, ez a különbség nagy zavarodottságot okozhat. A tudatalatti végig ott bujkál a felszín alatt a projekció folyamán. Az egész kreatív erő próbál kitörni onnan, hogy létrehozhasson valamit, és amint tudja, meg is teszi ezt. A kreatív erőnek ez a képessége (a tudatos és a tudatalatti elme között), az egész élet alatt megszokott egyirányú nézéssel az oka az Alice Csodaországban - effektusnak. Erről bővebben majd a következő héten.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.01.29. 09:36  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1500
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Brazil Stonehenge
Csillagászati megfigyelő vagy kultikus hely

Az angliai Stonehenge-ről már könyvtárnyi anyag látott napvilágot. Nem lehet tudni, hogy mikor épült, ki építette és miért. A szakemberek, ha valamit nem tudnak egy múltbéli relikvia feltárása alkalmával, akkor közlik, hogy minden valószínűség szerint egy történelem előtti, ősi naptárt mutató csillagvizsgálóról van szó, amelynek segítségével a korabeli írástudók meghatározták mikor került a Föld Napkörüli keringése során olyan helyzetbe, hogy el lehetett kezdeni a vetést, vagy az aratást, vagy az őszi termény-betakarítást. De ez segített az évek múlásának jegyzésére is. Mivel abban az időben még nem a heliocentrikus világnézet volt az elfogadott csillagászati nézet, ezért ugyanezeket a munkálatokat a Nap állásával – de lehet, hogy a Hold égi helyzetével - magyarázták. A Stonehenge-i Sarokkő például olyan irányt mutat, amilyenen a Nap kél a tavaszi napéj-egyenlőség napján. De feltételezték már a régészek, hogy az ősi építmény tulajdonképpen egy szentély is lehetett, ahol emberáldozatokat is bemutattak az akkori isteneknek.
A közelmúltig azt feltételezték a szakemberek, hogy Stonehenge egyedülálló építmény-kolosszus, amely valamikor a megalit korban épült, legalábbis nem tudni mikor. Ezért hatalmas meglepetést keltett egy alig egy éves hír, hogy Dél Amerikában, pontosabban az Amazon egy elhagyatott részén, Amapa távoli északi tartományában felfedeztek egy hasonló sziklasort, amelyről nem tudni milyen célt szolgált, és hogy kik is építették egyáltalán, milyen célból. Az archeológusok viszont remélik, hogy ezek az ősi kőtömbök talán jobban meg fogják világítani ennek a területnek, vagy a világnak ezt a részét, hogy az őslakók milyen szerepet játszhattak Amerika őstörténelmében.
A szakemberek azonban máris közölték a szaklapokban, hogy ez a 127 darab kőtömb által bezárt terület minden valószínűség szerint egy ókori csillagászati megfigyelő-hely lehetett, amely biztosan az európai hódító kolonizációs időszak előtt keletkezett. Ez azért is kapott ilyen kiemelkedő megfogalmazást, mert eddig úgy hitték a régészek, hogy az Amazonnak ez a vidéke az európai gyarmatosítás előtt egyáltalán nem volt lakott
A kitűnő állapotban levő több tonnás kőtömbök egymástól egyenlő távolságban vannak felállítva. Építési idejüket még homály fedi, de a környéken fellelt agyagedény-törmelékekből azt lehetett megállapítani, hogy körülbelül 2000 évesek lehetnek. Több kőtömböt úgy helyeztek el építőik, hogy az őszi napforduló időpontját mutassák és ílymódon határozzák meg a Hold keringési idejét is. Az őszi napforduló ezen a vidéken akkor van, amikor a Nap az égbolton a legalacsonyabban látható. A feltételezések szerint ezekhez az időpontokhoz, tehát a Nap állásához és a holdfázisokhoz igazították az ősi népek a földműveléssel kapcsolatos teendőket.
Amapa tartomány Brazíliának északi részén található mintegy 390 kilométernyire Macapától, a tartomány fővárosától. A tartomány egyébként Francia Guyana határvidékén terül el. A felfedezésre tavaly májusban került sor. A kutatók 127 darab kőtömbre leltek egy füves dombtetőn, valamennyi kőtömb körülbelül 3 méter magas. Az építmény viszonylag hosszú ideig épült, mert megállapítást nyert, hogy egyes kőtömböket 1500 évnyi különbséggel emelték.
A téli napfordulón, december 21-én egyes kőtömbök árnyéka eltűnik, mert a Nap pontosan a tömb felett található. A tömbön egy lyukat is fúrtak az építők, a Nap sugara ezen hatol át és csak egyetlen kisebb szikladarabot világít meg. Akárcsak Stonehenge-ben a Sarokkövet. Éppen ezért gondolják a kutatók, hogy az ősi építmény csillagászati megfigyelő hely lehetett, amelyet építőik 3000-2500 évvel ezelőtt emeltek. A földbe ágyazott kőtömbök árnyéka határozta meg a mezőgazdasági tevékenységek kezdetét, de lehet, hogy ilyenkor mutattak be különféle áldozatokat is, és ebben az esetben nemcsak csillagvizsgáló szerepet töltött be az építmény, hanem ősi szentély is lehetett.
A kutatók már régóta állítják, hogy Dél Amerika ősi népe nagyon is figyelte az eget feje fölött és ezekhez a megfigyelésekhez igazította mindennapi tevékenységét. Ezért nagyon is meglepőnek számított, hogy eddig semmilyen földi jelét nem találták megfigyeléseiknek. Míg az inkák, a mayák és az aztékok hatalmas városokat és különleges épületeket építettek, addig az Amazon vidékén élő, úgy nevezett palikur indiánok faházakban, nádból és agyaggal bevont házacskákban élték életüket, amelyek nagyon rövid idő alatt megsemmisültek.. Ez talán érthető is, mert az őslakosság a kis tengernek is beillő Amazon partján élt, ahol ki volt téve a folyam gyakori szeszélyeinek.
Ennek ellenére a régészek összehangolt kutatásokba kezdtek az Amazon partvidékén. Helikopterekből kutatták a területet és gyalogosan járták be a környéket és ők voltak az elsők között, akik a magasból megfigyeltek egy építményt egy esőerdő közelében egy füves dombtetőn.. Hamarosan, ahogy az időjárási viszonyok megengedik, a kutatások folytatódnak még, a környéket vizsgálják majd át, a leletek korát pedig karbon-detektorral határozzák majd meg. A kormeghatározás annál is inkább fontos, mert egy legújabb hír szerint Peruban, Limától északra egy hegyoldalban megtalálták a nyugati félteke (talán) legrégibb csillagászati obszervatóriumát, amelynek korát 4200 évre becsülik. Itt is a kőtömbök úgy vannak felállítva, hogy december 21-én a napkeltét és a napnyugtát mutassák
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



ElőzőKövetkező

Vissza: Karsay István fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron