Ezoterika

Kép
Karsay   Tegnap, 09:39  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1356
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Telekinézis
Tárgyak elmozdítása érintés nélkül

Az ezotériában kevés olyan ágazat van, amely annyira ismeretlen lenne, hogy nincs rá elfogadható magyarázat. Ilyen – többek között – a telekinézis is. A telekinézis olyan jelenség, amikor egy személy – általában médium -, képes tárgyakat elmozdítani anélkül, hogy hozzájuk ért volna. A közelmúltban ezt az érdekességet egyszerűen csodának nevezték az emberek, illetve közönséges bűvészmutatványnak.
Pedig már az ókorban is feljegyeztek néhány olyan varázslót, akik kisebb-nagyobb tárgyakat voltak képesek elmozdítani, anélkül, hogy hozzájuk értek volna. Minden korban voltak különleges képességű emberek, akik ilyen képességgel rendelkeztek, sőt ma is élnek ilyen emberek. Csodás tevékenységük nagy része spritiszta szeánszokon játszódik le, amikor asztalokat táncoltatnak, anélkül, hogy hozzájuk érnének.
Az első megörökített eset még 1762-ből származik, amikor Oliver Goldsmith Kiderített titok című 34 oldalas kiadványában a Cock Lane-i szellem megjelenéséről írt. A közvéleményt akkoriban igen csak izgatta egy Fanny nevű kislány különleges képessége, aki szellemekkel társalgott, azok kopogtatással válaszoltak neki. Bármit is kérdezett tőlük, a szellemek válaszoltak neki. Sok érdeklődő kereste fel Fannyt, aki – minden valószínűség szerint -, tudatán kívül idézte elő a hallható kopogást, így a kérdezők a kislányon keresztül tették fel kérdéseiket, és azonnal hallhatták is a választ.
Sokáig a szellemek számlájára írták ezoket a jelenségeket, amit egyes emberek tettek, illetve azok képessége idézte elő. Érdekes az az utólagos megfigyelés, hogy a legtöbbször a különleges jelenségeket fiatal gyerekek idézték elő, nagy ritkán az idősebb generációhoz tartozó emberek. A másik érdekesség pedig az, hogy a képesség gyorsan el is múlott. Így például a már említett Fanny esetében a kopogtató szellemmel való kapcsolattartás kilenc napig tartott, utána megszűnt és többet soha sem történt meg. Később is a kiskorú gyerekek különleges képességei gyorsan megszűntek és éber állapotukban ők maguk sem voltak tudatában annak, miket végeztek transzban.
Fél évszázaddal ezelőtt, a hatvanas években az akkori Szovjetunióban nagy titokban tanulmányozni kezdték a paranormális képességű embereket. Valójában a kutatást egyetlen személy képessége indította el. Nina Szergejevna Kulagina az akkor harmincas éveiben levő leningrádi lakos már kislány korában látta mi van mások zsebében és melyik testrészük beteg. Laboratóriumi kutatások során a háta mögül is képes volt kiválasztani a kívánt színű cérnagurigát vagy ruhadarabot. Tudott kézzel gyógyítani, egyszerű érintéssel begyógyította a sebeket. Viszont míg ilyen paranormális tevékenységet folytatott az épületben, az emeleteken becsapódtak az ajtók, kinyílottak az ablakok, több tárgy is elmozdult a helyéről. Amikor pszichokinetikus képességeit vizsgálták, akkor vették észre, hogy az asszony akaraterejével képes apróbb tárgyakat elmozdítani, anélkül, hogy megérintené őket. Egy asztalra helyezett iránytű tűjét több méter távolságból is képes volt megforgatni, egy dobozból a halomra dobott gyufaszálakat egy üvegfal mögül szétdobált, méghozzá a gyufaszálakat egyenként mozgatta el. Egy béka szívét is puszta akaraterejével állította le.
Az ilyen tevékenység azonban nagyon megviselte az asszony szervezetét. Szívverése olykor 200-ra is felszökött, vérnyomása megemelkedett, látászavarai támadtak és nehezen lélegzett. Paranormális tevékenységéről filmek készültek. Ezek a felvételeknek köszönhetően derült ki, hogy egy másik asszonynak is vannak ilyen képességei. Alla Vinogradova egy tudományos intézetben dolgozó parapszichológus felesége volt, és amikor végig nézte a telekinetikus jelenségekről készített filmeket, közölte, hogy ő is tud ilyesmit véghez vinni. Neki csak koncentrálnia kellett és a tárgy megkezdte önálló mozgását. A nő leült a kísérleti tárgy közelébe – olyan távolságba, hogy kezeivel nem érte el -, majd rövid koncentráció után a kísérleti tárgyak mozogni kezdtek. Előfordult olykor, hogy a tárgyak mozgatása közben felállt, sétálni kezdett, több méternyire eltávolodott, de a tárgyak folytatták önálló mozgásukat. Kijelentette, hogy neki az ujjaiból, sőt tenyere széléről indul ki az energetikai hullám, ezzel készteti a tárgyakat önálló elmozdulásra.
Uri Geller korunk magyar származású parapszichológusa. Nemrégen egy magyarországi tévéadó kamerái előtt hajlította meg akaraterejével a kanalakat, közben azt mondta, hogy ráhangolódott a kanál molekuláris összetételére, azt változtatja az anyag meggörbítése közben.
Tibetben természetesnek veszik, hogy egyes embereknek különleges képességeik vannak. Sőt egyes kolostorokban közösen koncentrálnak és arra is képesek, hogy sziklákat mozdítsanak el. Azt is állítják a lámák, hogy ilyen képességre mindenki szert tehet, ha megfelelő gyakorlatokat végez.
Angliai, amerikai és ausztrál kutatóintézetekben olyan embereket vizsgálnak, akik önként jelentkeznek, mert azt tapasztalják, hogy rendelkeznek telekinetikus képességgel. A vizsgálatok során a kutatók egy minilabort készítettek, jól lezárt üvegfalú dobozokba 10-20 dekás tárgyakat helyeztek el. A tárgyakat úgy rendezték el, hogy ha megmozdulnak, egy villamos áramkört szakítanak meg, amely során bekapcsolódik egy kamera, és azon nyomban felveszi a mozgatás lefolyását. Így sikerült megörökíteni, hogy a tárgyak minden külső behatás nélkül mozognak a lepecsételt és zárt térségben. A megfigyelés során azt állapították meg, hogy a tárgyak nem véletlenszerűen mozognak, valamilyen tervszerűséggel történik minden, vagy szándékossággal. Sok kutató úgy véli, hogy minden valószínűség szerint a tárgyak elmozdulása a szellemvilággal áll kapcsolatban. A nem élő, de új életre készülő lelkek fizikai energiája megnövekszik és ők nyúlnak a zárt térségbe, így okoznak különféle fizikai hatást.
Más vélemény szerint sok evilági emberben rejlik tudatalatti képesség és ők akár álmukban is képesek hatást gyakorolni környezetükre, anélkül, hogy tudomásuk lenne róla.
A kutatások jelenlegi szintjén még nem tudható, hogy valójában miről is van szó. Ettől függetlenül azonban tény az, hogy telekinézis létezik és talán egyszer megfelelő magyarázat is lesz rá. A titkot már sokan szerették volna felfedni. Az Egyesült Államokban megpróbálták népszerűsíteni a kutatást oly módon, hogy sorozatban gyártottak üvegfalú dobozokat, amelyeket le lehetett zárni. Ezekbe a dobozokba az érdeklődők elhelyezhettek apróbb tárgyakat – kövecskéket, dobókockákat - az üvegedény aljába őrölt kávét szórtak, hogy ha a kísérleti személy alvás közben mozdítaná el az edénybe helyezett tárgyat, annak látható nyoma legyen. Természetesen a kísérletet végző személynek egy ideig mereven kell néznie a tárgyat, rákoncentrálnia, hogy az akár később is mozduljon el, és utána lefekhet. Reggel azután megnézheti kísérletének eredményét.
Van természetesen spontán telekinézis is. Előfordulhat, hogy a dobozban akkor is elmozdulnak a belehelyezett tárgyak, ha kifejezetten nem gondol elmozdításukra az illető. Vagy nem is tud arról, hogy rágondolt volna a tárgy elmozdítására. Ez azonban már gondolati energia, vagy az agyhullám fizikai hatása..
Sok még az ismeretlen ezen a téren, egyszer majd a kutatók meg is találják rá a megfelelő magyarázatot.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.22. 07:53  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1356
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A vízözön
Miről írnak az ősi krónikák

Az Arvisura egy különös őstörténete a magyarságnak. Mint minden őstörténet, ez is mitológiával kezdődik. Nagyon távoli múltba nyúlik vissza, mert tudósít az emberiség őstörténetéről is, amely Mú-n és Atlantiszon, az elsüllyedt földrészeken kezdődött. Követhetjük az elmenekülők útját, azokét az emberekét, akik a világ különböző helyein értek partot és birtokukba vették a kontinenseket.
Az Arvisura természetesen előtérbe helyezi a magyarokat, illetve a magyarok elődeit és a rokon népeket, azokat a törzseket, amelyek összeolvadtak a hun törzsszövetséggel Természetesen hit kérdése az egész, hogy lehet-e valamilyen alapja a leírtaknak, vagy csak mese az egész. Viszont nagyon sok olyan részlete is van a műnek, amely kapcsolatba hozható valós történelem-tudásunkkal. Nagyjából még az időpontok is egyeznek. Véletlen lenne? Véletlenek pedig nincsenek.
A napokban olvasás közben hallgatom unokám hangos történelem tanulását. Könyvéből olvassa, hogy mivel a hunok által lakott földterületek népessége nagyon megnövekedett, az állattartás feltételei nehezebbekké váltak, a magyar törzsek elindultak Nyugat felé. Hunor és Magor meséje évszázadokon át tanította őseinket a hunok és magyarok testvéri voltára, valamint arra, hogyan vándoroltak el őseink a közös ázsiai őshazából. Történészek feljegyzései, a mondák, a hagyományok és tudósok egész serege állította és állítja, hogy a magyar hun eredetű nép. Hazai írók szerint is a magyarok a hunoktól származnak és a régi krónikák is úgy írják le a magyarok érkezését a Kárpát-medencébe, mint második bejövetelüket. Még Anonymus is utalt rá, hogy Álmos Attila örökségét szándékozta átvenni az új hazában népének letelepedésével.
A középkori görög és gót-római történészek is részletesen írtak a hunokról. Szerintük is a hunok csak egy része hagyta el Szkítiát és költözött el Nyugatra, akiknek királya lett később Attila. A hunok korábbi hazájában maradtak az onugorok, és ha ők továbbra is hunoknak számítanak, akkor a magyar krónika hun történetének a magja történelmi valóság kell, hogy legyen.
A 18. században néhány tudós alantasnak tartotta a magyarok keleti származását és azóta is folyik a vita arról, hogy a magyarok a finnek rokonnépe-e, vagy a törököknek, illetve más népeknek.
Az óind, vagy az úgynevezett védikus civilizáció könyveiben több helyen is említve vannak az ephtaliták, vagy a fehér hunok, és egy águk, a magák, vagy a magyarok. Hogyan kerülhettek a hunok révén őseink az ó-indiai szent könyvek lapjaira? Több jel is arra mutat, hogy a magyarok őshazája a mai Nyugat-Kína, Dél-Oroszország illetve Kelet Afganisztán területén lehetett, hol kisebbedett, hol nagyobbodott, ezért lehetséges, hogy őseink több mint valószínű, a védikus vallás és kultúra hatása alá is kerültek.
Az Arvisura szerint miután időszámításunk előtt 4038 táján visszatértek a jégkorszak miatt elvándorolt néptörzsek, a túlélők 4040-ben megalakítják a 24 törzsből álló hun törzsszövetséget Agapa (Agg apa) vezetésével, amelynek központja Ordoszban volt, a mai Kína területén. Az Arvisura ezután arról tudósít, hogy mikor született Gilgames, hogy hogyan kezdték el építeni a piramisokat, hogy hogyan kötötték meg az őspalóc Bóta indítványára a Béke és a Rokonság című szerződést a hunok és a kínaiak, említést tesz a japán „honfoglalásról”, a tengeri kalandozásokról, amelyek során még rátaláltak Atlantisznak vízfelszín fölötti maradványaira. Meg hogy időszámításunk kezdete előtt 1500-ban Atlantisz végleg a víz alá süllyedt.
Hogyan zajlott le ennek a szigetországnak a megsemmisülése az ősi iratok szerint? Azt még csak elképzelni sem tudjuk, hogy milyen pusztítást okozhatott a globális vízözön a Földön, és hogyan keletkezhetett. A felhőkből alázúduló esőzések ugyanis két évig tartottak és miután a természet erői megnyugodtak a víz kezdett visszahúzódni a kontinensekről. Az özönvíz elpusztította az addig kialakult magas fejlettségi szintet elért társadalmakat, és a felismerhetetlenségig megváltoztatta a Föld arculatát. Az Antarktiszról – valószínűleg egy aszteroida becsapódása után - óriási jégterületek csúsztak az óceánba. A jég súlyától megszabaduló Déli-sark talaja rövid idő megemelkedett, ennek folytán újabb jéghegyek kerültek a ma Csendes-óceánnak elnevezett tengervízbe. A Föld egyensúly-állapotában változás történt, a földtengely szöge megváltozott és az egész bolygó területén példátlan erejű földrengés-sorozatok kezdődtek. Átrendeződött az Északi-sark is, a jégtakaró határa visszahúzódott a ma Hudson-öbölnek elnevezett földrész irányába és az európai jégkorszak határa is fokozatosan északra tolódott. A globális és fizikai hatások megmozdították a föld óceánjainak a vizét és ennek következményeképpen újabb vízözön-hullámok és áradatok követték egymást. A földrengés-sorozatok hatására elsüllyedt az Európa és Amerika közötti Atlantisz „kontinense” és a víz alá kerül a mai Csendes-óceánnak elnevezett víztenger térségében létező Mú kontinens is. A vízözön elmúltával a Föld arculata teljesen megváltozott és kialakult a mai ismert formája.
Az Arvisura majd tízezer oldalnyi feljegyzései – leszámítva a mitológiai korszakot, Krisztus előtt 4042-től részletesen számolnak be a világ eseményeiről. Habár a feljegyzések magyar nyelvezete kissé nehézkes, ennek ellenére érthető. Ha az újabb kor 2000 évét is hozzáadjuk a feljegyzések idejéhez, akkor a 6000 évnyi krónikát minden magyar képes elolvasni és megérteni.
A magyarok őstörténtéről szóló krónika több ízben is említést tesz világűri jövevényekről. Földönkívüli kapcsolatokról szóló beszámolót először körülbelül 15 ezer évvel ezelőtti beszámolókban olvashatunk, amikor az úgy nevezett Kaltes Asszony bolygójáról, a Szíriusz B-nek elnevezett bolygóról jöttek jövevények a Földre. Ezek technikát és tudományt jöttek tanítani az őslakossággal. Érdekes megjegyezni, hogy több helyen a Szíriusz B csillagot Sánta Katának is említi a krónika. Csak a modern csillagászok állapították meg, hogy a Szíriusz A és B 49,9 év alatt kerüli meg egymást, ezért amikor közel van egymáshoz a két égitest, akkor fényesebb a csillag, amikor pedig távol van egymástól a kettő, akkor halványabb. Az afrikai dogon mondák szerint a Szíriusz nem is kettős, hanem hármas csillag, csak a harmadik olyan halvány, hogy eddig még nem szúrt szemet a csillagászoknak. Sokáig a dogonok „nevetséges állítását"” néprajzi érdekességnek említették a kutatók.
Az Arvisura szerint a Szíriuszról tízévenként indítanak expedíciókat a Földre, hogy figyelemmel kísérjék a lakosság felemelkedését és fejlődését. Egy érdekes történetet is olvashatunk egy ilyen látogatásról. „Kaltes asszony szekerén” égiek érkeztek és Úr városának közelében ereszkedtek le a tengerbe. Az egyik jövevény kiúszott a partra, de az emberek féltek tőle, mert felső teste emberi volt, alul azonban haluszonyokban végződött. A jövevény fénylő ékszerekkel kedveskedett a lakosságnak, Úr város lakói pedig kenyérrel és hússal vendégelték meg, amelyet az idegen szívesen elfogadott. Később az idegennek társai is kijöttek a szárazföldre, szintén csillogó ékszereket osztogattak a lakosságnak. A felbátorodott nép minden jóval elhalmozta őket. A felnőtt lakosság kezdetben csak mosolygott a fiatalok és az égből jöttek barátkozásán, de az ötödik holdtöltének reggelén csodát láttak a lakosok. Az idegenek uszonyai eltűntek és alsó testük emberivé változott. Az uszonyok persze lábra szerelhető alkalmatosságok voltak.
Ezután arról olvashatunk, hogyan tanították meg a földieket a föld okosabb megművelésére és az állatok nemesítésére. Pulikkal juhokat őriztettek emberi segítség nélkül. A pulikat eleinte a nép égi szőrpamacsoknak nevezte, mert olyan okosak voltak, hogy nem is lehettek állatok.
Érdekes olvasmány az Arvisura. Mesekönyv, vagy valóság-krónika, nem tudni.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.21. 08:34  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1356
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A halálfélelem
A szellem érzelmei


A szellemtan sokat foglalkozik a földközeli szférákban rekedt szellemi lényekkel, amelyek minden áron megkísérlik a fizikai létben élő emberek közelébe férkőzni, olykor elfoglalni testüket, belépjenek gondolatvilágukba. Ezt a jelenséget megszállottságnak is nevezik a szakemberek. A szellemtan tudorai szerint a földközeli szférákban rekedt szellemi lények nagyon gyakran nincsenek is tudatában, hogy már meghaltak, már nem tartózkodnak a fizikai létben.
Az orvosi tudomány nem foglalkozik elég alaposan a halál lefolyásával, az ő feladata inkább az élet fenntartására irányul, az orvosok gyógyszerekkel próbálják elodázni a halál beálltát. Viszont tény az, hogy a legkisebb rendellenességnek a testben megvan a maga visszahatása a szellemre, akárcsak a szellem diszharmóniájának is létezik megfelelő visszahatása a fizikai testre. Ezek szerint kölcsönhatásban él a szellem és a test.
Általános megítélés szerint a szellemnek, a test lelkének nincs szüksége egészséges testre, hogy benne működhessen. Nagyon sokszor karmikus feladat az, hogy a szellem beteges testben működjön, így kell neki megtapasztalnia azt az állapotot, amelyet korábbi életei folyamán nem ismert meg. A test betegsége nem kényszerítő ok arra nézve, hogy a szellem eltávozzon a fizikai testből, ez csak akkor történhet meg, ha a fizikai testben az életszervek betegszenek meg, mondják fel a működést.
A szellemek légszerű képmásai az embereknek. A szellem a motor, amely halhatatlan, és az ideg-, illetve a fizikai testben működik. A szellem mindent háromféle módon érez: szellemileg, idegtestileg és fizikai testileg.
A testi élet hirtelen, mondhatni váratlan elvétele kivégzések vagy gyilkosságok alkalmával nem jár mind a három életforma azonnali megszűnésével. Az ember szellemtestében, illetve idegtestében az élet még tovább tart, mindaddig, míg az idegtest teljesen el nem válik az anyagi testtől. Ez egy jó ideig még eltarthat, mindaddig, míg az idegtest el nem válik a szellemtesttől.
Az emberölések mérhetetlen gyötrelmet váltanak ki az idegtestben és ezért a szellemnek hosszú, kínos agónián kell magát keresztülküzdenie, míg véglegesen eltávozhat a fizikai létből. A szellemtani közleményekből tudni, hogy a szellem igen nehezen válik el a testtől, sok esetben előfordul, hogy a szellemtest évszázadokon át ott van még a fizikai test közelében. Sok szellem látja fizikai testének lebomlását és szeretettel csüng még csontjain is. Az óegyiptomiak, akik királyaikat művészi módon balzsamozták haláluk után, tulajdonképpen a szellemet kötötték a fizikai testhez. Az egyiptomi papok titka volt, (hiszen a mágia tudományának tudorai voltak), hogy a szellemet képesek voltak visszahívni a múmiába, és pillanatokra feléleszteni. A fizikai testnek épségben való tartásával a szellem idegteste összeköttetésben maradt a fizikai testtel.
Az emberek zöme fél a haláltól. Nem tudják, vagy nem is hiszik, hogy a halál után van élet. De ha erre nem is gondolnak, akkor egyáltalán miért van bennük félelem az elmúlástól?
A halálfélelem mögött számos ok létezik. Például, ha tudata alatt érzi az ember, hogy a fizikai létben élete és életkörülményei jobbak voltak, mint szférabeli állapotában egykor. De akkor is retteghet, ha nincsenek megérzései arról, hogy fizikai élete előtt már létezett egy másik fizikai életben. Ha fizikai létének elmúlásán töpreng, előfordulhat, hogy érzi, eredménytelen életet élt a fizikai létben és emiatt tart a következményektől. De félelmet érezhet akkor is, ha a fizikai létében túlságosan jó körülményeket tudott teremteni a maga számára és ezért képtelen elszakadni ezektől.
A szeretetnek is van visszatartó ereje. Halálfélelme lehet az embernek akkor is, ha túlságosan kötődött hozzátartozóihoz, úgy érzi, hogy nem tudja közelségüket nélkülözni, vagy ha az a meggyőződése, hogy ő a nélkülözhetetlen valaki hozzátartozóinak életében.
A Szellemi Búvárok nevű Egyesületben (ahová e sorok írója is tartozik) gyakran hangzanak el – szalagról -, közlések, amikor a mediális körben a médium egy szenvedő szellem energiarezgését tolmácsolja a kör tagjaival. A hiedelmektől eltérően sok működő mediális kör van, a körökben elhangzott közleményeket általában hangszalagon rögzítik, ezekkel a tanításokkal ismerkednek meg az egyesületünk tagjai.
A szellemtestvérek megnyilvánulásai nem kötődnek nevekhez, a szellemtestvéreknek ugyanis már nincs személyazonosságuk, ami hangszalagra kerül, az csak egy tudati energiarezgés. Az elmondottakat nem a szellemvilágba távozott ember szelleme tolmácsolja, hanem azok az erőrezgések hallhatók, az úgy nevezett emléknyomok kapnak fizikális megnyilvánulást, ezeket a médium megérzései tolmácsolják. Az emléknyomok azonban a földi síkról már eltávozottnak a lelki-szellemi tulajdonságához és földi történéseihez tartoznak.
A fizikai létből való eltávozást nem szabad összecserélni a halálközeli élményekkel, amikor egy súlyos betegség vagy más trauma következményeképpen az ember létfontosságú szervei hirtelen leállnak, és halálközeli állapotában szelleme csak a túlvilág határáig távolodik el. Mivel azonban karmikusan elvállalt feladatainak még nem tett maradéktalanul eleget, szellemének lehetősége van a visszatérésre, és ismét visszakerül a földi létbe. A halálközeli állapot – mint ahogyan az elnevezése mondja -, még nem a tulajdonképpeni halál állapota, bár rövid ideig az „élményes” a szellemvilágban érzi magát. Az általuk elmondottak alapján van tudomásunk arról, hogy hogyan is megy végbe a fizikai létből való eltávozás. Mit érez az elhunyt szelleme, amikor válságos állapotában környezetében valaki kimondja elhalálozásáról szóló ítéletét, pedig ő még úgy érzi, hogy ott lebeg a kórházi ágyán, vagy fölötte, vagy a műtő asztala közelében, illetve a betegágya mellett. Mint ahogy az újszülött is egy érzelmi megkönnyebbülést érez, amikor világra jön, mert egyszerre jól érzi magát, mert több hónapon át szűk világban élt. Ez az érzelmi megkönnyebbülés születés után egészséges érzés, mert arra készteti a csecsemőt, hogy felsírjon, ami viszont stimulálni fogja a lélegzését az új viszonyokban, hiszen kiszabadult a szűk anyaméhből.
A szellemtest is egy hatalmas megkönnyebbülést érez, amikor kiszabadul a fizikai test béklyójából. Testi fájdalmai, amelyek betegségéből fakadtak, hirtelen megszűnnek. Egy teljesen új lényként éli meg azt a változást, amely végbement néhány másodperc, vagy annak töredéke alatt. Nem szokványos érzeteket tapasztal meg, hallása egyszerre kifinomult lesz, még akkor is, ha földi életében a siketek táborába tartozott. Hallani fogja földi környezetének minden suttogását. Hirtelen képes lesz megfigyelni környezetét is, még abban az esetben is, ha fizikai életében vak volt. A halálközeli élményekkel foglalkozó irodalomból ismeretes egy eset, amikor egy vak ember, aki látását egyébként még gyermekkorában veszítette el, hirtelen képes volt megfigyelni környezetét a halálközeli állapota alatt. Az ember azonban újból vak lett, amikor önkívületi állapotából magához tért. Ugyanígy a hiányzó végtagokkal szenvedő ember is klinikai halálállapotában már úgy látja önmagát, hogy fizikai testének hiányosságai egyszerre eltűntek. A féllábúnak egyszerre mind a két lába megvan, a félkarú mind a két kezét érezni fogja. Viszont amikor a korszerű újjáélesztő gépek segítségével visszakerül a fizikai létbe, testi hiányosságait újból tapasztalni fogja. Egyesületünkben egy kolléganőnk mesélte – ő már egyszer már volt halálközeli állapotban -, erős fájdalmakat érzett a szíve tájékán. Első gondolata az volt, hogy szívinfarktusa van, ismét ott áll a halál kapujában, és halálfélelem fogta el. De azon nyomban beléhasított a tudat, hogy korábbi tapasztalata szerint a halál beállta alkalmával az ember már nem érez fájdalmat. Halálfélelme azon nyomban megszűnt a szívszorítással együtt.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.20. 08:24  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1356
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Vízköpők
A középületek őrzői

A középkorban épült katedrálisok, székesegyházak tetejéről, vagy más középületek sarkairól kőből faragott szörnyeket pillanthat meg az angliai vagy franciaországi portyán tartózkodó turista. Az építő mérnökök vízköpőknek nevezték el őket. De miért is keletkeztek ezek a szörnyeket ábrázoló faragványok a vallási jellegű épületeken?
Az építészek magyarázata szerint a vízköpők arra szolgálnak, hogy elvezessék a tetőről lefolyó csapadékot, hogy az ne tehessen kárt az építmény falában. A vízköpők tehát a vakolatot védték az elmálladástól és főleg a középkori épületeken láthatók. A tetőről lefolyó vizet annak idején úgy vezették az épületek sarkaiba, hogy a vízköpőkön keresztül távozzon a földre. Ezt a vízelvezetési megoldást főleg az építészet gótikus korszakában alkalmazták, a 13. és a 14. században. Kezdetben az épületeknek azokban a sarkaiban, amelyek nem voltak közszemlén, ott nem alkalmazták a kerámiából vagy a fából faragott vízköpőket.
A szörnyábrázolás az építészetbe az ókori Egyiptomból és Görögországból terjedt el Nyugat-Európába. Az egyiptomiaknál sok szörnyalak volt látható a hieroglifák között. A szörnyek onnan kerültek át az ókori Görögországba. A görögök építészetükbe befogadták az egyiptomi és más keleti istenségeket, valamint más mitológiai alakokat és mesebeli szörnyeket. Megmintáztak hárpiákat, kentaurokat, griffmadarakat és más szörnyeket égetett agyagból, és helyezték el házaik tetejének négy sarkára. Később az ógörög szentélyek és kincsesházak tetején csak griffmadarak kaptak helyet, hogy azok védelmezzék a bennük felhalmozott kincseket a küklopszoktól, amelyek – a hiedelmek szerint - nagyon szerették volna az értékeket ellopni. Idővel a griffmadarak fejét felfelé fordulva mintázták meg és az így felfogott csapadékot a madarakból tátott szájú oroszlánfejekbe vezették. Az oroszlánok jelképezték a görögök erejét és legyőzhetetlenségét, így védték a ház lakóit az ellenségtől.
A nyugatra átkerült vízköpők formája az évtizedek múlásával fokozatosan változott. Főleg nagyságban nőttek. A 12. század elején a vízköpő szörnyek már több mint egy méteresek voltak. Minden valószínűség szerint azért, mert Nyugaton sokkal több csapadék hullott, mint Görögországban. Több vizet kellett elvezetniük a tetőkről és egyre távolabb juttatni az építményektől. A tizenharmadik század végén a vízköpőket már nem szörnyetegként ábrázolták, inkább emberi alakot öltöttek. A tizenötödik században pedig már az alakok is megszelídültek, nem is voltak ijesztőek. A tizenhatodik századtól kezdve az építészek már nem terveztek vízköpőket a szakrális épületek tetősarkaiba.
A vízköpő európai elnevezése a torokkal áll kapcsolatban és Franciaországból terjedt el. Egy legenda szerint a Szajnában egykor egy sárkány élt, amely képes volt elnyelni a halászcsónakokat, tüzes lehelete felégette a parton épített házakat és olykor nagymennyiségű vizet is köpött, ami áradásokat okozott. Rouen város lakóit nagyon izgatta ennek a sárkánynak átkos tevékenysége és megállapodtak vele, hogy inkább áldozati személyeket hoznak időnként, csakhogy megkímélje őket a kellemetlenségektől. A sárkány nagyon szerette a szüzeket, bár a város lakói főleg bűnözőket vittek a Szajna partjára, hogy elnyelje őket a sárkány. 600. körül egy Romanus nevű pap jött a városba, aki megígérte, hogy megkísérli kiengesztelni a sárkányt. A városlakók belegyeztek, és megígérték neki, hogy ha a pap Rouen városát megszabadítja a sárkánytól, hálából templomot fognak építtetni. A pap ördögűzési szertartásba kezdett, és amikor feszületet mutatott a sárkánynak, az rögtön elpusztult. Csak a tűztől megedződött feje és a nyaka maradt meg. Ezért a város lakói templomuk tetejének négy sarkába egy égetett agyagból készült nyakas sárkányfejet helyeztek – az égből hullott csapadék elvezetésére.
Egyes építészek viszont azt a nézetet vallják, hogy a szörnyként kifaragott vízköpőket egykor azért építették bele a templom falaiba, mert az építők követték a görög hagyományokat, velük akarták elijeszteni a démonokat és más gonosz szellemeket, nehogy azok megtámadják az egyház építményeit. Ezért olyan utálatos és ijesztő a vízköpők megformálása. Egy angol építész-történész szerint viszont a vízköpők egy jelkép megtestesítői, olyan bűnös lények, akiknek a templomba való belépés tilos.
Az angolszász területeken épített középkori egyházi létesítmények tetejéről a csapadékot egy emberi archoz hasonló figura vezette el. Ez az arc a Zöld Ember elnevezésű teremtmény volt, tulajdonképpen a diófa szelleme, gyakran úgy mintázták meg, hogy diófalevelekből emelkedik ki az arc, vagy orrából, szájából, füléből leveles ágacskák nőnek ki. A Zöld Ember a kelta uralom alatt, még a kereszténység előtti korszakban volt igen népszerű legenda Britanniában. A keltákkal vívott ütközetek után az elesettek fejét levágták, diófa-ágra erősítették és a rudakat települések határán a fölbe szúrták, így akarták a pogány lelkeket és a rossz szellemeket elűzni közelükből. Máshol a nyársra tűzött fejeket zöld levelekbe csomagolták, jelképezve azt, hogy a legyilkolt ember majd Zöld Emberként fog újjászületni.
A vízköpők tehát készültek égetett agyagból, de kőből is megmintázták őket. Ílymódon még az épületek építése folyamán, a földön faragták ki a fejeket, de később már az épületekbe beépített kőtömbökből vésték ki.
Ma is készülnek vízköpők, de már nem szolgálják az eredeti célt, inkább díszítőelemek egy-egy épület homlokfalán. Sajnos a savas esők, a gépkocsik kipufogó gázai nagymértékben rongálják őket, a felvert por leülepszik a tetejükön, benne növények magvai kelnek ki, a gyökérzet pedig szintén roncsolja, még a terméskőből kifaragott motívumokat is.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.19. 11:38  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1356
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A páratlan Szent Korona
Európában nincs hasonló

Az elmúlt héten a magyar Szent Koronáról írtunk, hányatott sorsáról, hogyan került Európába, hány magyar királyt koronáztak meg vele. A koronázási szertartásnak azonban kellékei is voltak, ezek a jelvények részben megmaradtak, de többje, az elmúlt századok során eltűnt. A koronázási zászló például a mohácsi csatában semmisült meg, a kard (talán) eredeti példányát pedig Prágában őrzik
István király korában a koronázáshoz hozzá tartozott a lándzsa. Ennek azonban nyoma veszett. Koronázási kellék volt még az ezüst kereszt, a gyűrű, a karperec, a kengyel, néhány lószerszám, ingek, saruk, kesztyűk, harisnyák és a koronázási trónus. Mindezek az idők folyamán elvesztek. A korona mellet azonban megmaradt az országalma, a jogar, a kard és a palást. Szent István egy kardját a prágai Szent Vid székesegyházban őrzik, lehet, hogy ez volt az eredeti koronázási kard. A palástot István és Gizella királyné 1031-ben a székesfehérvári koronázó templomnak ajándékozta. Ma átalakított formában látható, kisebb, mint egykor volt. Az országalma egy aranyozott ezüstgömb, rajta van az apostoli kettős kereszt, amely az Árpádházi királyok címerkeresztje lett. Az országalmán ma Károly Róbert magyar király címere van, amely utólagos rátétel. Az országalma az országot és a földet jelképezi. A jogar az ítélkezés, az igazságosság, a jogszolgáltatás jelképe, ősi, keleti állítólag egyiptomi eredetű jelvény. A jogar kristálygömbjébe vésett három oroszlán is az uralkodói hatalom ősi, keleti jelképe. A kristálygömb egyébként a világ harmadik legnagyobb átfúrt kristálya. A rajta levő oroszlánok csiszolási stílusa alapján feltehetőleg a IX. században készültek, valahol Keleten. A koronázási szertartások fontos része volt egykor az országzászló, amely azonban a mohácsi csatamezőn elveszett.
Érdekes az a megállapítás, hogy az európai népek közül csak a magyarok államiságának jelképe a korona. Habár Európában még több királyság is létezik, viszont sehol sem rendelkezik a korona a magyarhoz hasonló szimbolikus és energetikai tulajdonságokkal. Egyetlen nemzet jogrendjében sincs jogilag kodifikálva a korona, csak a magyaroknál van. Sehol sincs szó másoknál olyan koronáról, amely végig kísérte volna a nemzetet az államiság kialakulása folyamán. Egyetlen korona létezik a nyugati kulturvilágban, ami még mérhető a magyar Szent Koronához, és ez a német-római császári korona. Ez a korona azonban nem boltozatos, ami azt jelzi, hogy nem beavató jellegű korona. A másik különbség az, hogy a német koronán mindössze négy zománckép található, a magyaron pedig összesen tizenkilenc figurális kép. A képek tematikailag is különböznek. A császári koronán kizárólag ószövetségi témákat ábrázoló képek láthatók, a magyaron pedig kizárólag újszövetségből való ábrázolások vannak. A német császári koronán a képek Dávid királyt ábrázolják, Salamon királyt, a kerubok közötti trónt (ezáltal uralkodnak a királyok) és a negyedik képen Ézsaiás próféta látható.
A császári korona nem ovális alakú, hanem nyolcszögletű. Hangsúlyos része elől a kereszt, mögötte látható a boltív és a nyolcszögletű lapkás felépítés. A képek alapján az állapítható meg, hogy ez a korona tulajdonképpen Dávid király utódjainak a koronája. A német-római császárság dinasztiáit Dávid utódai alapozták meg. A zsidó származási rend szerint ugyanis elegendő volt mindig beházasodni a meglevő dinasztiába, és utána már csak az európai dinasztiák közötti házasodással lehetett biztosítani a vérvonal megtartását.
Az európai népek kultúrájába a tudás keletről jött. A Tigris és az Eufrátesz folyamok között létrejött kultúra illetve az esszénusi tudás, a szentföldi zsidó kultúra közvetítésével érkezett kontinensünkre, így teljesen logikus, hogy a német-római császári koronába is ezt a tudást építették be. De mi lehet ez a tudás?
Számmisztikailag értelmezve a korona felépítését, ami tulajdonképpen ennek a császári fejéknek is a jellegzetessége, hogy a királyi fejéken a nyolcas szám dominál. Az asztrológiában a nyolcas a Szaturnusz száma – és a Szaturnusz ugyancsak a zsidóság bolygója. A zsinagógákban is sok a nyolcszögletű szimbólum, elsősorban csillag formában. A nyolcszögű csillag éppen olyan domináns, mint a hatágú Dávid-csillag. Érdekes még megemlíteni, hogy a császári korona felépítésében a négyes szám is jelen van. A képek között látható lapkák négyesével vannak felerősítve. A négyességhez pedig az anyagi valóság társul. A legtöbb ipari közhasználati tárgy például négyszögletes. Ha asztrológiailag elemezzük a dolgokat, akkor a négyesség az emberi jellemet is meghatározza. Az ilyen emberek gyakorlatiasak, anyaghoz kötődőek. Végeredményben a német nép is ilyen. A személyiségben ugyanis a négyességnek túlzott jelenléte túlságos aktivitást jelez, ami igen gyakran átcsaphat a zsarnokoskodásba is. A négyesség olyan emberi jellemet takar, ahol túl sok a fej, a szív és az érzések pedig kevésbé fontosak .- mondaná egy asztrológus. A domináló négyes számú embereknél nem kell dús fantáziára számítani, vagy képzeletgazdagságra.
A nyolcas szám asztrológiai elemzésében is sok az érdekesség. A nyolcas szám jelent mindent, ami tudattalan a személyiségben. A 8 jelképezi magát az anyagot, és ebből fakad a nyolcas számnak az ereje és misztikus természete. A 8-as számú ember tisztában van vele, mi az anyagi valóság, és jelképezi még magát a sorsot. A pénz, a hatalom az a terület, ami hajtja a 8-as számú embereket, ők azok akik mindig tudják mit kell tenni. A 8-as szám olyan predesztinációt is tartalmaz, amely révén egyes emberek uralkodhatnak valamennyi más számmisztikájú ember fölött. Ezt egyébként alátámasztja a szaturnuszi minőség is, a négyesével felhozott lapkák és a négy kép a német koronán.
A négyes és a nyolcas rend is az anyagi minőséghez való kötődés dominanciáját mutatja. Míg a négyesség a konkrét anyagi világot jelképezi, addig a nyolcasság az anyag tudattalan tartalmát mutatja. A kihívást arról, hogy tud-e az ember élni az anyagi világban, hogy annak a magasabb spirituális tartalmát is fel tudja dolgozni.
Összehasonlítva a magyar Szent Koronát a német-római császár koronájával, megállapíthatjuk, hogy kifejezi ugyanannak a dolognak kétféle polaritását. Míg a Szent Korona a Fény koronája, a német korona az Anyag koronája. A két korona együtt kifejezi és jelképezi az emberi kettősséget. Az emberben jelenlevő Isten és az Anyag kettősségét. Míg a magyar Szent Korona az istenkirályok koronája volt, addig a német-római korona az anyagi világ hatalmára törekvő emberkirályok fejékét mutatja.
A királyi fejékek tanulmányozása minden bizonnyal nagyon érdekes és érdekfeszítő tudomány. Sok történelmi misztériumról lebbentheti fel a titokzatosság fátylát. A magyar Szent Koronát is nagyon érdekes lenne számmisztikai és asztrológiai szempontból vizsgálgatni. Erről azonban majd egy későbbi alkalommal többet.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.18. 08:16  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1356
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A Szent Korona
Ötvenöt királyunk fejéke volt

Sokáig nem értettem, hogy a magyar királyok koronáját miért nevezik Szent Koronának. Az Országházban járva tudtam meg, hogy a korona „szent” elnevezése abból az áhítatból ered, miszerint az államalapító István királyt szentté avatták. Így a magyar Szent Korona a magyar történelem legbecsesebb emléktárgya, a legrégebb időktől fogva használták és mind a mai napig épségben megmaradt királyi fejék egyike Európában. A magyar Szent Koronával az elmúlt ezer év alatt 55 királyt koronáztak meg – csak két király fejére nem tették a Szent Koronát: II. János Zsigmond fejére, aki csak névleg uralkodott és 1570-ben le is mondott, és II. József fejére, aki saját akaratából nem koronáztatta meg magát.
A királyi koronáknak három típusa van. Az egyik a házi korona, amelyre semmilyen megkötés nem vonatkozik, a másik az országló korona, amelyet az uralkodónak csak meghatározott alkalmakkor kellett viselnie és a harmadik típus a beavató korona, amelynek analógiái csak Belső-Ázsiában vannak, európai képviselője egyedül a magyar Szent Korona. Ezt a koronát az uralkodó csak koronázáskor viselhette és általában két koronaőrnek kell őriznie. Rajtuk kívül csak a nádorispán nyúlhatott hozzá, aki a koronázáskor párnán vitte a helyszínre, hogy az érsek a király fejére helyezze. A magyarok királyainak koronája az államiság jelképévé vált és ebből fakadóan alakult ki a világon egyedülálló tan, a Szentkorona Tan.
A magyar Szent Koronát II. Szilveszter pápa küldte Szent István királyunknak, az első magyar királynak. A pápa ezzel az adományával az egész Kárpát-medencét adományozta a magyar királynak és így alakult ki az a jogviszony, amelynek értelmében a Kárpát-medence a Magyar Szent Korona tulajdona. Ebből az is következik, hogy a Kárpát-medence minden polgára a magyar Szent Korona polgára is egyben. Ez a jogi helyzet azért áll fenn, mert 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján István király Székesfehérvárott a korona képében az országot a mennybe emelt Szűz Máriának ajánlotta fel. Ez az Ég és a Föld között kötött szerződés a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette és ezen a jogi helyzeten földi hatalmak nem változtathatnak.
A törzsi szervezetek felbomlása után szükségessé vált, hogy István király jogi biztosítékot adjon a kiváltságok megtartására és a király leválthatóságára. Ennek a legegyszerűbb módja az volt, hogy István a koronáját az ország fölé helyezte. István ezzel fejezte ki, hogy a korona jelképezi az országot, mint területet és az országot, mint egy uralom alá tartozó népességet. A korona alá tartozik a közigazgatási intézményrendszer, a keresztény hit, az uralkodó személye, az uralkodó tulajdonságai és képességei, az igazságos ítélkezés és a jogi intézményrendszer, a társadalmi türelem, az ország védelme és az országban lakó, együtt élő, vendégként befogadott idegen népesség.
Jogtudorok szerint a Szent Korona a mai magyar társadalom akaratától is függetlenül az, ami egykor volt, aminek hosszú évszázadokon át tekintették: a magyar államhatalom alanya. A Szent korona-tan pedig a történelmi magyar alkotmánynak éppen az a központi elmélete, amely hatálytalaníthatatlansága által a legfőbb biztosítéka a magyar közjog folytonosságának.
A magyar Szent Korona származása az elmúlt századok folyamán sok vitára adott okot. Régészek és művészettörténészek a korona származási idejét a IX. századtól a XIII. század közöttire tették. Megkérdőjelezték azt a legendát is egyesek, hogy II. Szilveszter pápa Anasztáz püspökkel áldását és egy koronát is küldött volna István királynak. Később olyan elképzelés alakult ki, hogy a Szent Korona két részből áll: egy alsó, úgy nevezett görög részből, és egy felső latin koronából. Ezért úgy gondolták egyes régészkutatók, hogy alsó része Bizáncban keletkezett, de nem zárták ki azt sem, hogy esetleg Rómában készült volna, esetleg Nyugat-Európában valahol. Egyes régészkutatók még azt is feltételezték, hogy a koronának részei könyvabroncsok voltak egykor, vagy ereklyetartók, esetleg kapudíszek, stb. Egy nézet szerint a korona felső része Szent Bertalan apostol ereklyetartójából készült. A Szent Korona eredetére vonatkozólag eddig körülbelül 40 elmélet született.
Új fordulatot vett a Szent Korona vizsgálata, miután az Egyesült Államokbeli Fort Knoxból 1978-ban visszakerült Magyarországra. Ekkor egy mérnökökből álló csoport végzett vizsgálatokat majd aranyművesek ötvös és aranyműves szemmel vizsgálták a szent ereklyét, és azt állapították meg, hogy a Szent Korona egységesen tervezett és kivitelezett ötvösmű. Nem lehet sem bizánci, sem dél-, sem nyugat, sem észak-európai készítmény. Ékszerkészlete belső-ázsiai, iráni és mezopotámiai eredetű, kaukázusi technikák felhasználásával kaukázusi ötvösműhelyben készített alkotás.
A magyar Szent Korona igen rejtélyes, vagy inkább titokzatos módon került Európába. Egyes nézetek szerint a Kaukázusban a koronát a IV. században hun formában készítették, hun és párthus, valamint hun és kaukázusi munkamódszerrel. Mivel a dunhuangi barlangban két vezető hun fején, valamint az ordoszi sírleletek között is a Szent Koronához hasonló kör- és keresztpántos korona látható, ezért minden valószínűség szerint egy ősi hun fejedelmi viselet túlélését jelenti a magyar korona. A magyar korona ott volt az avarok által a Kaukázusból elrabolt aranykincsek között, amelyet Nagy Károly zsákmányolt, illetve valamelyik avar kagán eladott neki. Vannak adatok arról, hogy amikor Nagy Tundum avar kagán Aachenban hódoló látogatást tett és 796-ban megkeresztelkedett, a csodálatos avar ékszerek között volt egy drágamívű korona is, és az avar kagán hódolata jeléül ajándékozta azt Nagy Károlynak. Így kerülhetett a magyar Szent Korona is az avar kincsekkel együtt Aachenba. III. Leó pápa 800-ban ezzel a koronával koronázta meg Nagy Károlyt. A király halála után 1000-ig az uralkodóval együtt a sírjában nyugodott. III. Ottó amikor megtalálta Nagy Károly sírját és a koronát, amit a sírban talált, magával vitte Rómába és II. Szilveszter pápának ajándékozta, aki neki barátja volt. Ezt a koronát küldte el a pápa István magyar királynak 1000. karácsonyán.
Más nézetek szerint a magyar Szent Korona 310. táján készült Grúzia keleti részében. István király pedig volt olyan hatalmas és gazdag, hogy vehetett, vagy készíthetett magának grúz műhelyben koronát, amivel Anasztáz apát őt 1000. karácsonyán megkoronázta.
A koronázási szertartás megmaradt kellékeiről majd a jövő héten. És arról is, hogy van-e a magyar koronának energetikai párja.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.17. 10:24  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1356
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Űrhajósok utódai lennénk?
A mondák égi istenei


A Földre ősidők óta érkeznek látogatók a világmindenségből. Minden valószínűség szerint nekik köszönhetjük létezésünket is. A látogatásokról nyomok vannak a Bibliában is, de láthatunk ősi falfestményeket és rajzokat elhagyatott barlangokban szárazföldön, sőt még a Szahara sivatagjában is. Valamennyi emlék a földi civilizáció megalapozásáról szól.
Lehet, hogy ezek a világűri látogatások csak a képzelet szüleményei, de ennek ellenére felmerülhet bennünk a kérdés, hogyan jött létre egyáltalán az emberi faj. Lehetséges, hogy egy biogenetikai kísérlet eredményei lennénk?
Sokan hiszik, hogy lények jöttek a csillagokról, akik mai szóhasználattal élve űrhajósok voltak, de annak idején isteneknek hitték őket a Földön élő lények. A világűri látogatók egykori látogatásáról vagy jelenlétéről azonban nincs semmilyen tárgyi bizonyíték, csak mesék maradtak fenn, mítoszokat olvashatunk róluk, hogy barátságosak voltak és sok mindenre megtanították az egykori embereket.
Nem tudjuk kik voltak a zep tepi emberek Dél-Amerikában, akiket a csillagok szülöttjeinek neveztek. Kínában mondák vannak a dropákról, akik érdekes lemezeket hagytak maguk után. A lemezeket ma titkos raktárban őrzik, állítólag a kínai nép űrbéli eredtéről szólnak. A mayák szent könyvében, a Popol Vuhban olvasható többek között egy olyan mondat is: „Mindent tudó emberek jöttek a csillagokról, tanulmányozták az ég négy sarkát és a föld kerek felületét”. A brazil őslakosok mondavilágában olyan leírás is található, hogy bizonyos kőfaragványok, szobrocskák, a fény erejével készültek. Az indián őslakosok mondáiban részletes említés van arról, hogy istenek érkeztek az égből, ők tanították az állati szinten létező embereket a földművelésre, az orvoslásra, a csillagok kémlelésére és más tudásra. Létezett egy égi harcos is, Bep-Kororoti, aki az egykori Xing folyó mentén élő törzsek embereit tanította. Akárcsak az indiai Mahabarata mítoszban, a dél-amerikaiban is Bep-Kororoti egy repülő alkalmatosság segítségével képes volt elpusztítani ellenségeit és mindent, ami útjában állott. Féltek tőle az emberek, bár amikor kiszállt égi járművéből, akkor sima bőrű embernek, és igen tetszetősnek látszott, és nagyon kedves volt. Megmutatta csodálatos eszközeit, és amikor megunta a bennszülöttek közötti tartózkodást, akkor felemelkedett az égbe és eltűnt. A Chilam Balaamnak nevezett ősi irományban a következő mondat olvasható: „A lények fentről ereszkedtek le gyűrű szerű alkalmatosságaikon, amelyekkel meg tudták érinteni az éget.”
Furcsa dolgok játszódhattak le a Földön többszázezer évvel ezelőtt, mielőtt még az emberiség kialakulhatott volna. A dél-amerikai Santa Maria kanyonban olyan faliképek-rajzok láthatók, amelyeken valamilyen lények állatokat tartanak, fegyvereket készítnek és temetési szertartásokat végeznek – egymillió évvel ezelőtt. A tudomány jelenlegi álláspontja szerint ezek a lények földi emberek nem lehettek. Ők lettek volna az első telepesek az űrből, akik azért érkeztek a Földre, hogy meghódítsák bolygónkat? Egy, a történelem előtti leletekkel foglalkozó nemzetközi értekezleten, amelyet Rómában tartottak még, bemutatásra került a legrégebbi, emberi kézzel készített falikép, amelyet az ősrégi művész kétszázezer évvel ezelőtt alkotott, amikor a földi ember éppen, hogy csak felfedezte a tüzet.
A múlt század húszas éveiben fedeztek fel a Szaharában, egy kiszáradt folyómederben több száz rajzot ember alakokról, Marslakó-szerű kerek fejjel, vagy talán valamilyen búra lehetett a fejükön. Később űrhajósaink hasonló öltözékben szálltak le a Holdra. A Szaharában felfedezett rajzokon némely alak fejrészéből antenna-szerű csáp emelkedik ki, némelyik csak lebeg a semmiben, de hatalmas csizmában látható, mint a modern kor űrhajósai, amikor űrsétájukat teszik. Egyes antropológusok megkísérelték megmagyarázni a faliképeket, hogy a kerek burában látható lények tulajdonképpen bennszülött törzsi varázslók, akik kivájt tököt húztak a fejükre és így lejtik rituális táncukat. A probléma ebben a megközelítésben csak az, hogy a Szaharában egykor élt népek földművelése abban a korban még nem ismerte a töktermesztés technológiáját, amikor a Tassiliban ezek a fali rajzok készültek. A tököt Észak Afrikában csak ezer évvel később kezdték el termeszteni.
A spanyolországi Ojo Guarea és Altamira, továbbá a franciaországi Lascaux és Font de Gaume barlangokban felfedezett faliképek a mindennapi élet eseményeit varázsolják elénk, amilyen a barlang bejárata tájékán lehetett.
Az ősi művészek az űrből érkezett lényeket leginkább kétlábú lényekként ábrázolták, olykor csőrszerű orral, vagy csúszó-mászókhoz hasonló pikkelyes bőrrel. Sokuktól rettegtek a földi emberek. A spanyolországi Ojo Guarea földalatti folyosói sok kilométeren át húzódnak, több kijáratuk is van, de oda az emberek nem mertek lemenni, mert sokáig az ördög lakóhelyének tartották. A közeli földeket a közelmúltig még művelni sem merték.
A Bibliában szó esik arról, hogy a Földön egykor óriások is léteztek. Ezeket az óriásokat nephilimeknek hívták, akik korábban fellázadtak Isten ellen és a mennyek országából lettek kitaszítva a Földre, vezérükkel, a Sátánnal együtt. A fentről érkező lényeket a keresztény tanok démonoknak, illetve nephilimeknek nevezik. Olyan képességgel rendelkeztek, hogy varázslatos eszközökkel csúszó-mászó kinézést is felvehettek, vagy szürke lényekként mutatkozhattak az emberek előtt. Itt látható némi hasonlóság a csúszó-mászó kinézésű furcsa lények és a tőlük rettegő ősemberek között..
Minden esetre az emberiség megjelenésével és történetével kapcsolatban sok még a talány és ez az írás is csak néhány érdekességet említ, ami fellelhető távoli népek ősi, írásos hagyatékában..
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.17. 10:13  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1356
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Részlet az 2000.01.25-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem

KV.: A következő kérdés újfent az írásos anyagból: „Akinek jobb élete van a földön, azt nem a régi jótettei miatt, mint jogosan kijáró jutalmat kapta meg!" Nekünk a Kegyelem ad mindent, az a felfogás valóban káros lenne, hogy jogosan, de a cseleke¬deteink mégiscsak formálják a jövőnket.
TSZ.: Természetesen! Akár a jó, akár a rossz. Sajnos nagyon sok félreértés és félremagyarázás van az ún. Karma-tanból, amely szükséges, hogy tudjatok róla, de akár a jót, akár a rosszat nem azért adja a vállalt sors, hogy azzal semmi se történjen! Mit kezd vele az ember?! Mert az ún. jó és békés élet, ami zavartalanul folyik, nagy hiányokkal, betegségekkel, nagy gon-dokkal nem jár, az is arra adatik, hogy az ember mit kezd vele, hogy használja fel? Nem be¬szélve arról, hogy a szenvedésekkel és bajokkal járó, ún. csúnya karmájú életből, amit annyira nem szeretnek az emberek, abból is lehet jót kihozni, és azért kapják!
Te¬hát akár a jó, akár a rossz létezik, annak a feldolgozása a lényeg, és nem az, hogy az ember azt higgye, hogy ő milyen jó lélek, már itt tart, hogy a Jó¬isten neki csupa jó és szép életet ad! Nem a jóság foka az, amely ezeket az életeket adja, hanem hogy mit dolgoz ki belőle! Mert a nagyon jó és za¬vartalan, békés életből is lehet óriási szellemi eredményeket kihozni, mint ahogyan a szenvedésteliből úgyszintén.
Nem biztos, hogy nem-e a szép és jó életből nehezebb kihozni valami jó lelki eredményt! Ezért nem szabad azt hinni, hogy az ember lelki jósága és emelkedettsége az, ami egy jó életet érdemelt ki, és ő most már nyugodtan csücsülhet a szép langyos helyén, nem kell tennie semmit! Így értelmezve már egészen más! A jó karma és a rossz kar¬ma sajnos az emberi lélek ferde felfogása, meg nem gondolása, hibái azok, melyek a kapott értékeket, melyeket egy békés, nyugodt, ún. jó karmájú életében vannak, egészen másként magyaráz, és egyáltalán nem arra használja, amire lehetne!

UI:

Masaru Emoto emléke - Jakab István Kardos Gyöngyvérrel beszélget
https://www.youtube.com/watch?v=npPkAwA5KCg&idU=1&utm_source=newsletter_861&
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.15. 07:01  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1356
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Vizeletterápia
Évezredek óta ismert gyógykezelés


Azt hiszem, ha az utcán a járókelőktől megkérdezné bárki, hogy mi a véleménye a vizeletterápiáról, hát igen elutasító választ kapna. Sokan elborzadnának még annak a gondolatától is, hogy saját vizeletüket lenyeljék. Mégis sok helyen a világon már évezredek óta alkalmazzák az ilyenfajta gyógymódot és esküsznek is rá, hogy a vizelet ivása majdnem minden betegségtől kigyógyítja az embert. A vizeletterápiát Indiában a mai napig is alkalmazzák a klinikákon. Mahatma Gandhiról jegyezték fel, hogy ő naponta ivott a saját vizeletéből és a jógik szerint, akik 12 éven át issza a saját vizeletét, az elfog jutni a bölcsesség legmagasabb fokára.
De mi is valójában a vizelet? A szervezet által fölöslegesnek tekintett, csak salakanyag lenne?
A vizeletet – mint ismeretes -, a vesék választják ki. Naponta a veséken körülbelül 2 ezer liter vér áramlik át, és a körülbelül hatmillió hajszálér-gombolyag – glomerulus – a szakemberek számítása szerint naponta 120-180 liter vérsavót szűr ki. A szüret a vérrel azonos összetételű anyagokat tartalmazza.
A vesék csatornái az elsődleges vizeletből kivonják a sókat és többi nagyon értékes fiziológiai anyagot, amely a szervezet számára még felhasználható. A megszűrt folyadékból azonban körülbelül 1-1,5 liternyi vizelet a húgyhólyagba kerül, amelyet a szervezet fokozatosan eltávolít a nap folyamán. A kiürített vizelet tehát nem tartalmaz mást, mint azokat az anyagokat, amelyek a vérben is jelen vannak, meg olyan hasznos anyagokat, amelyekre a szervezetnek az adott pillanatban nincs szüksége..
A régi kínaiak a veséket az életenergia legfontosabb raktárának tartották. Az indiai orvosok pedig a vizelet ivásával főleg a súlyos, más módszerekkel nem kezelhető betegségeket gyógyítják. Szerintük az idült, gyógyíthatatlan gombásodások kezelésekor is ez a kezelési módszer a legjobb. Egy 1530-ban íródott orvosi kézikönyv szerint a vizelet egyetlen cseppje hatékonyabban gyógyít, mint a szemek által kibocsátott összes könnymennyiség. Az Ajurvéda a vizeletet Shivambunak nevezi, Shiva vizének, amelynek semmilyen káros hatása nincs. A vizelet „isteni nektár”, amelynek fogyasztása elképzelhetetlen eredményeket ad, mivel a vérből keletkezik, és életerőt ad az embernek.
A vizeletnek baktériumölő, gomba- és vírusölő hatása van. Igen eredményesen gyógyítják már a rákot is vele, de jó még a fáradtság és a vérszegénység kezelésére, valamint többféle húgyúti betegség következményeinek elhárítására is, továbbá fogyókúrázáskor, a meghűlés-, és az influenza kezelésekor, kandidiázis gyógykezelése alkalmával, a cukorbetegség karbantartásánál, emésztési rendellenességek kezelésekor, stb. Az indiai orvosi könyvek 175 ismert betegséget gyógyítanak vizeletterápiával. Szerintük a vizelet egyáltalán nem olyan anyag, amit a szervezet fölöslegként vet ki magából. A vizeletet csak a vértisztítás melléktermékének tartják, illetve ultratisztított plazmának.
A táp- és egyéb anyagokban gazdag vér a májon keresztül halad át, amely ott a mérgező anyagoktól megtisztul. A méregtelenített vér ezután a vesékbe kerül, ahol további szűrésen megy át, és ott kiválasztódik belőle a víz, a só, a vitaminok, az ásványi anyagok, az enzimek, az antitestek, a húgysav és több más olyan anyag, amelyre a szervezetnek szüksége van, vagy abban a pillanatban szükségtelennek tart. A vesék feladata tehát a különféle anyagoknak az egyensúlyban tartása a vérben. A szervezet számára fontos anyagok már nem kerülnek vissza a vérbe, ha azok abban a pillanatban esetleg fölöslegesek lennének, vagy a szervezetnek nincs rá szüksége abban a koncentrációban. Az ember szervezete folyamatosan teremti az antitesteket, a hormonokat, az enzimeket és más természetes vegyi anyagokat, amelyeknek a szervezetben igen fontos a szerepük és mivel abban a pillanatban a szervezetnek nincs rá szüksége, a vizelettel távoznak..
A vizeletterápiával már évezredek óta gyógyítják a betegeket, csak az elmúlt száz évben került feledésbe. Most újból az érdeklődés középpontjában van és sok helyen forradalminak tartják ezt a kezelési módszert, bár nincs benne semmilyen újdonság. Érdekes megemlíteni, hogy egy görög orvos nemrégen felfedezte, hogy a vizeletnek rákellenes hatása van. Megfigyelései szerint a vizelet meggátolja a ráksejtek összekapcsolódását és anyagcseréjét. Görögországban vizelettel gyógyítanak igen eredményesen bőr-, tüdő-, emlő-, méhnyak- és májrákot.
Sokan teszik fel a kérdést, hogy hogyan lehet az, hogy egy káros anyagokkal telített folyadék, amelyet a szervezet melléktermékként kivetett magából, gyógyít különféle betegségeket. Ez a felfogás azonban teljesen téves. Tudományosan van bebizonyítva, hogy a vizelet 95 százalékban vizet tartalmaz, 2,5 százalékban különféle húgyanyagokat, és a maradék 2,5 százalékban ásványi anyagokat, sókat, hormonokat és enzimek keverékét. A mérgező anyagokat még a máj távolította el, amikor a vér a májon keresztül áramlott át, így a vizeletbe már nem kerülhettek. Ezenkívül a mérgek eltávoznak még a szervezetből a bőrön keresztül is az izzadsággal, valamint a kilélegzéssel is.
Bármennyire is undorítónak tartják az emberek saját vizeletük ivását, az orvostudomány mégis már évezredek óta ismeri ennek az anyagnak gyógyító képességét. Ezért mégis felmerül a kérdés, hogy lehet, hogy a vizeletterápiát olyan kevés helyen alkalmazzák a gyógyászatban. Lehet, hogy az ok az, hogy a vizelet nagyon olcsó szer, a szervezet önmaga állítja elő, és a betegnek nem kell drága pénzeket költenie gyógyszerek vásárlására? A gyógyszeripar számára az ilyenfajta egészségügyi kezelés nem kifizetődő.
A vizeletterápia már igen gyorsan megmutatja kedvező hatását a beteg életében. Háromhetes terápia után már tapasztalható eredmény, és a visszaesés szinte teljesen kizárt. Ha még a beteg böjtöl is a kezelés alatt, az eredmény igen látványos lehet, és a beteg számára is előnyösebb. Böjtöléskor a vizelet íze ugyanis szinte teljesen semleges. Ha ennek ellenére a beteg továbbra is viszolyog a vizelet fogyasztásától, akkor igen eredményes lehet, ha a vizeletbe kis ujját belemártja és az orrba dugva felszippant valamicskét az anyagból. Reggelenként háromszor-ötször kell megismételni ezt a terápiát.
Gyermekkoromban sokszor jártam apámmal a Muzsla közelében levő Magyari-tanyán. Egy néhány évvel idősebb fiú is volt ott, akivel gyakran mentünk ki a mezőre. Egy alkalommal olyan rosszul botlott el, hogy alaposan lehorzsolta a lábát. A vérző sebre rácsurgatott egy kevés vizeletet és azt mondta, neki az apja mondta, hogy a vizelet a legjobb fertőtlenítő szer a világon, és kitűnő sebgyógyító anyag.
Hogyan is ajánlják az indiai orvosok a vizeletterápia alkalmazását? Szerintük igen jó módszer a beidegződött esetleges hányinger leküzdésére, ha a beteg egy pohárba önt egy deci narancslevet, díszíti egy citromkarikával és belecsöppent egy csepp reggeli vizeletet. Azt issza meg. A vizeletcseppek mennyiségét meg lehet növelni legföljebb 5 cseppig és esetleg este is meg lehet inni egy ilyen keveréket.
Hogyan kell a vizeletet gyűjteni? A legajánlatosabb a kora reggeli, első vizelet középső áramlatából összegyűjteni valamennyit. Ebből csak néhány cseppnyi kell, amire szükség van a kezelésben.
Egy másik ajánlás szerint egy cseppnyi vizeletet bele kell önteni fél deci desztillált vízbe és ötvenszer összerázni. Ebből a folyadékkeverékből is egy cseppet kell kivenni és összekeverni fél deci vodkával – itt az alkoholos ital tartósítóként fog működni. Ezt is ötvenszer kell összerázni. Három cseppnyit ebből a keverékből tegyünk a nyelvünk alá minden nap, és hamarosan tapasztalni fogjuk a beteg egészségi állapotának a javulását.
A vizeletterápiát külsőleg is lehet alkalmazni. A reggeli vizeletből néhány cseppnyit kell felkenni a bőrre, hígítva vagy töményen, amely néhány kezelés után teljesen sima lesz. Egy orvos írja, hogy egy kőműves páciense minden munkanap után vizeletével dörzsöli át a kezét, ezzel teljesen kiküszöböli a mész okozta bőrroncsoló negatív hatást. A reggeli vizelettel ecsetelt szemölcsök három hét után teljesen eltűnnek.
Vizeletterápiával foglalkozó orvosok szerint néhány cseppnyi reggeli vizelet igen hatásos a gyulladt szemek kezelésében, alkalmazni lehet fülcseppként vagy lábvízbe keverve fáradt lábak frissítésére. Néhány cseppnyi vizelettel egy pohár vízben gargarizálni is lehet torokfájás esetén. Ha pedig orrlyukba szippantunk néhány cseppnyi vizeletet, az ki fogja tisztítani az eldugult orrot és a bedugult szinuszokat.
Hát…. Érdekes módszer, talán valaki nálunk is ki fogja próbálni.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.14. 09:08  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1356
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Archeoasztronómia
Épületmaradványok rejtélyeit tárják fel

Egy új tudomány-terület foglalkozik az ősi emberek hitvilágával, és megpróbál magyarázatot találni azokra a rejtélyes építményekre, amelyek nagyon régen keletkeztek és még ma sem tudni milyen célt szolgáltak. Ez az új tudomány-ág az archeoasztronómia.
Földünkön nagyon sok olyan építmény található, amelynek sem a korát, sem a célját nem tudjuk. Egyiptomban vannak a piramisok. Céljukat, illetve létesítésük feltételezett célját tudjuk: ott temettek el több fáraót. De miért nem mindegyiket? És csak temetkezési helynek számított a piramis? Nem tudni. Azt sem, hogy mikor építették őket, kiknek a felügyelete mellett. Mert az őslakosok még nem álltak az építkezéshez szükséges kultúra megfelelő szintjén.
Európában található Stonehenge. A szakemberek a megaliti kultúra hagyatékának tekintik. Kik építették, hogyan és pontosan milyen célból, nem tudni. Sok régész véleménye szerint ezek az ősi létesítmények arra szolgáltak, hogy az emberek onnan vizsgálják a Nap, a Hold és a bolygók valamint a csillagok ismétlődő mozgását. Őseink a kapott információkat a vallásukba, a mitológiájukba, a művészetükbe és a mindennapi életükbe integrálták.
Amikor ezek az építmények keletkeztek, a csillagászat nem volt a mai értelemben vett tudomány. Egyes ősi népek a Napot és a Holdat isteneknek tartották, akik az égen sétálnak. A csillagok és a fényes bolygók az égen szintén isteneket jelképeztek. Ezek az istenek rendszeresen körbejártak az égbolton, hogy másnap újra és újra megszülessenek. Az égbolt hatalmas fali szőnyeget képezett, amelynek a fonalai az emberek életében visszatükröződtek.
Az ősi csillagászok által végzett feljegyzések fontos formában jelentek meg az emberek mindennapi életében. Sok információt az épületek elhelyezésében és az épületek alaprajzainak megformálásában alkalmaztak. Az épületeket úgy alakították ki, hogy azok bizonyos égitestek felkelését és lenyugvását engedték láttatni a bentlakó megfigyelők számára.
Téves lenne azt hinni, hogy az ősi építmények maradványai csak a földgolyó innenső felén találhatók. Az Újvilágnak nevezett amerikai kontinensen is számos, eddig még megmagyarázatlan építmény található. Legismertebbek a dél-amerikaiak, sok tudós véleménye szerint ezek nemcsak tájékozódási pontok voltak az égből alászálló istenek, az ősi űrhajósok számára, hanem zarándokutak is lehettek.
A legfigyelemreméltóbb létesítmények azok a földre rajzolt ábrák, amelyeket a dél-amerikai Peru déli részén fedeztek fel egy száraz sivatagi területen. Mindenféle állat és növény rajzolata található itt, továbbá egyenes vonalak, spirálok, hatalmas cikk-cakk rajzok húzódnak hatalmas területen. A kétezer évvel ezelőtti, ezen a területen élt kultúra után az ábrákat Nazca-vonalaknak keresztelték el.
Számos elképzelés született a vonalakról. Az egyik szerint egyes vonalak egyes égitestek felkelését és lenyugvását jelölik. Mások szerint ezek a figurák csillagászati együttállásokat ábrázolnak. Újabb vélemények szerint a hosszú és egyenes vonalak és a hozzájuk kapcsolódó szent helyek egyfajta rituális ösvények voltak. Ezeket járták végig a zarándokok ünnepek alkalmával, hogy az ösvények végén áldozatokat mutassanak be. Az Andokban élő emberek mind a mai napig ajándékokat helyeznek el a vonalakra az istenek számára. Az ősi amerikaiak sokat foglalkoztak a csillagok és a bolygók megfigyelésével, hogy tisztázzák helyüket a világmindenségben.
Bármi is legyen a magyarázat ezekre a létesítményekre, az archeo-asztronómiának még van mit fejlődnie. Ugyanis a rajzolatok valamennyije bizonyos kapcsolatot jelképez a Föld és a világmindenség lakói között.
Semmi más nem fejezi ki jobban az ég és a föld kapcsolatát, mint Teotihuacan építményei egy völgyben, Mexikóváros közelében. Lépcsős építmények terpeszkednek a homokos, napégette talajon. Valóságos hegyek ezek az építmények, amelyeknek méretei az egyiptomi piramisok méretével vetekszenek. Amikor a 15. század elején az aztékok ideköltöztek, a város már 600 éve romokban hevert. A maradványok négy részre osztják a völgyet, amelyet az univerzum köldökének nevezték el, itt jöttek össze az istenek, hogy megteremtsék a világot az újjászületett Nap alatt. A piramisok egy négy üregű lávabarlang fölött épültek, ezeket úgy kell elképzelni, mint egy négylevelű lóherét, amelynek a szára a látóhatár egy fontos pontjára mutat. Ezen a ponton a ma a Fiastyúkként ismert csillaghalmaz bukkan fel, méghozzá az évnek csak a két első napjának estéjén.
Az írott hagyományok szerint a város lakói a négy barlangbejárat fölé templomot emeltek, a barlangokat feldíszítették, végül a barlangok bejárata fölé egy hatalmas piramist építettek. A piramis csúcsából a templomba vezető lépcsőknek ugyanolyan volt az elhelyezkedésük, mint a barlangok bevezető szakaszának, a négylevelű lóhere szárának. A templom is és a lépcsők is a Fiastyúk csillaghalmaz felkelési pontjára mutatnak. Ily módon olvadt egybe tökéletes harmóniában a föld, az ég, a piramis és a templom.
A teotihuacaniak utcákat, tereket, templomokat, lakóházakat építettek a városban, sőt még a San Juan folyót is szabályozták azért, hogy a völgy képe az akkor ismert kozmosz négyes, szabályos elrendezését utánozza. A város a 8. században pusztult el, miután egyelőre ismeretlen okból tűzvész tört ki. Fennállása idején azonban a nyugati félteke leghatalmasabb városa volt, népessége meghaladta a 200 000 lakóst is.
Az amerikai indiánok különböző szent területein fennmaradtak nemcsak ősi vonalak, hanem ösvények és utak is. Ezek is a földrész legtitokzatosabb építményei közé sorolhatók. A kaliforniai Sierra Nevadában körülbelül 60 kilométernyi egyenes útvonal található, amely az időközben kihalt mivó indiánok keze nyomát őrzi. Innen délkeletre egy egyenes, 9 méter széles út vezet az új-mexikói Chaco kanyon felé, amelyet 1000 évvel ezelőtt az ott lakó anasaziak építettek. Csak mellékesen kell megjegyezni, hogy a rég letűnt anasaziaknak nem volt sem keréken gördülő járművük, sem lovuk.
A NASA, az Amerikai Világűrkutató Hivatal részletes térkép-készítés céljából légi fölvételeket készített Észak-Amerika valamennyi területéről. Így fedezték fel, hogy egyes helyeken egymással párhuzamos szuper országutak futnak, amelyek néhol négy sávban, 9 méter széles szakaszokban húzódnak.. Ezek az utak mélyen behatolnak a Chaco-kanyon környékén elterülő sivatagba, helyenként átnyúlnak a szomszédos Arizona és Utah államokba is. A feltételezések szerint ezek az utak rituális építményeket, vagy kisebb áldozati helyeket kötöttek össze.
Jól megépített, nyílegyenes magas utak találhatók még a La Quemada régészeti lelőhely környékén is a mexikói Zacatecas közelében. Ezek az utak 800. körül épültek és nemcsak a La Quemada tereit kötötték össze, hanem más helyeket is, sziklafalak és barlangrendszerek felé is húzódtak.
Az ősi maják 1000 évvel ezelőtt ünnepi eseményekre szánt, vallási jelentőségű csapásokat, úgy nevezett fehér utakat építettek a mexikói Yucatan-félszigeten. Ezek közül a leghosszabb a Cobából Yaxumába vezető, 99 kilométer hosszú út.
Közép-Amerikában a NASA majdnem tökéletesen egyenes utakat derített fel, amelyek Costa Rica őserdők borította hegyvidéki tájain vezetnek át. Ezeket is 800. körül építették.
Bolívia sík felföldjén egyenes csapások húzódnak, egyikük 32 kilométer hosszan az ajmara indián őslakók áldozati helyein, hegyeken-völgyeken át. Ma már ezen útvonalak mentén templomok vannak, úgyhogy nem hívják őket pogány utaknak.
Az olykor a vad tájakat átszelő útvonalaknak különleges jelentőségük lehetett. Egyes régészek szerint az utak a kereskedelmet szolgálták, mások szerint katonai célok megvalósítására voltak jók. De lehetett az utaknak szakrális jelentőségük is. Sok még a talány, az asztroarcheológiának a legfontosabb feladatai közé tartoznak a talányokról a titokzatosság fátylának a fellebbentése is.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.13. 08:25  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1356
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Találkozás a túlvilággal

Sokak szerint a legnagyszerűbb élmény


Az elmúlt héten a halál folyamatával foglalkoztuk, a fénybe való átkeléssel, amit mindnyájan egyszer meg fogunk tapasztani. Ki előbb, ki később. De mi is a halál?
Képletesen írva a haldokló emberen fokozatosan szétesik az auraburok és a csakrákból fel-fel villanó csillagocskákhoz hasonlóan az energia felfelé igyekszik, egyesülni készül a távoli óceán vizével, a világmindenséggel. A kiáramló energia beleolvad egy új dimenzióba, hazatér a földi világból egy új közegbe.
Megemlítettük már, hogy az auralátók szerint az ember korona csakrájából induló ezüstös fénynyalábon keresztül nemcsak a felfelé áramló energiák távoznak, hanem ezen az átjárón keresztül a szellemvilág lényei is érkeznek. Segítő kezet nyújtanak a haldoklónak, szinte megkönnyítik számára az elmúlás utolsó pillanatait. Több beszámolóban is hallottuk már, hogy éppen ezek a segítő kezek vágják el az ezüstfonalat, amellyel megszűnik a haldoklóban az élet. A segítő létezők látogatása és az éteri test lassú átminősítése mellett ennek az energiacsatornának más szerepe is van. A haldokló éteri testének egyes elemei előre küldött hírvivőként is szerepelnek, mintha a haldokló lelke is tájékozódni szeretne arról, hogy hová is tart egyáltalán. Az éteri test kis alkotóinak finom ingajárata végül is jelezni fogja, mikor jön el az idő arra, hogy a haldokló éteri teste már ne kapjon több információt távozásának helyéről, ugyanis egyre több testecske marad fönn, és szinte mágnesként húzza magához a fizikai test lent maradó elemeit.
Egyes tisztánlátók ezt úgy írják le, hogy a föntebb leírt folyamat roppant gyors is lehet, a testből a szív-gyomor valamint a fejtető tájékáról lobbanásként egy nagy buborék száll fel, és ilyenkor a lélek szinte kicsúszik a testből.
A haldoklás folyamán a földi, fizikai energiákat feldolgozó csakrák, a gyökér-, a hasi- és a napfonat-csakrák lassan leállnak, már nem működnek. A halálra készülő ember ekkor már nem is érzi szükségét, hogy felkeljen, vagy hogy táplálékot vegyen magához. Átlépése megkönnyül, ha már a felső csakrái is rendben vannak, megértette és elfogadta a sorsát, elmondta hozzátartozóinak az üzenetét, megbocsátott önmagának és környezetének a tévedésekért és az elkövetett hibákért.
A félelem, a rettegés az ismeretlentől és más negatív érzelmek és gondolatok azonban nem egykönnyen adják át helyüket. Ha az elszámoltatás nem sikerül, a felső csakrák körül – a tisztánlátók által végzett megfigyelések szerint – zöldes, sárgás vagy kékesszürke gomolygás tör elő. Ez a fej környékén állandósul és eredménye az lesz, hogy a haldokló tudata mindentől elzárkózik, kóma szerű állapotba kerül. A beteg tudatához nem lehet hozzáférni, csak a fizikai testét lehet ápolni, a felhőszerű köd meggátolja a szellemi segítség nyújtását. A beteg olykor csak önmagával foglalkozik, nincs megértése környezete iránt, riasztó gyűlöletet táplál mindenkivel szemben. Egy előadáson hallottuk, hogy egy nagy tiszteletnek örvendő, a fizikai életében istenhívő beteg asszony haldoklásának ebben a szakaszában úgy káromkodott, úgy szidta környezetét, mint egy kocsis. Néha azonban az is előfordul, hogy teljesen kiég a vége felé közeledő ember, és érdektelenséggel, lassan sodródik a halálba.
A negatív gondolatok az egészséges aurát is pusztítják, a haldokló aurájának pedig valóságos gyilkosa lesz a fortyogó düh, vagy a határtalan bánat. Persze egy teljes, szép emberi élet után ritka, hogy az ilyen romboló érzelmek uralják el az ember energiarendszerét, de aki már korábban is sokat küzdött zavaros gondolataival és érzelmeivel, ez a személy az utolsó pillanatokban bizony fájdalmasan magára hagyottnak érezheti magát.
Kevés embert érint a léleknek teljes széthullása. Bizonyos szellemi iskolák szerint létezik olyan extrém helyzet is, amikor a gonoszság szinte felmorzsolja az aurát és az a halál pillanatában semmiféle egységet sem képes alkotni. Ezek a végleg elveszett lelkek olyan hatalmas feszültséget halmoztak fel életükben, hogy gyakorlatilag önmagukat pusztították el.
Ilyen végről már az egyiptomiaknak is tudomásuk volt, akik azt tartották, hogy a halál után, 42 isten, hat hétig minden nap más és más vallatja a lelket elkövetett tetteiről. Ha hazudik, és könnyűnek találtatik, a bírák átadják őt a Halottfalónak, aki egy nagyon furcsa keveréklény, kinézete elől krokodil, középen oroszlán, hátul víziló.
A lélek teljes megsemmisüléséről számolt be többek között egyik látomásában a 11. században élt Hildegard von Bingen apátnő. Az „Árnyak két útja” című képén az üdvözültek és az árnyak mellett látható egy harmadik lehetőség is: egy sötét, ördögszerű állatias lény felfalja azokat, akik képtelenek kiemelkedni a purgatóriumból. Ezek a lelkek felismerhetetlen részekként távoznak az ördögi emésztőrendszerből. Már nem is töredéklények vagy entitások, hanem egyszerűen csak értéknélküli univerzum-részecskék. A teozófiában az elveszett lélek olyan lényt jelöl, akinek nincs lehetősége a spirituális megváltásra, aki lesüllyedt már a Halálbolygó szintjére.
Kicsi az esély arra, hogy a lélek ilyen végzetesen semmisüljön meg, hogy ne élje át az eggyé olvadást az isteni fénnyel. Ehhez már olyan nagy bűnt kell elkövetnie élő ember korában a saját életútja ellen, amire példát nehezen lehet találni.
A legtöbb haldokló a halál pillanatában arra számíthat, hogy egy mélyen szerető, megbocsátás fogadja majd, amelynek nem a lélek gyötrése és megkínzása, hanem segítő támogatás és a szeretetre való tanítás a célja.
A csökkent aura és a gyenge éteri test hálózata, valamint az energiamező védőburkainak leválása miatt a lélek mégis kiszolgáltatottnak érzi magát, mert úgy érzi, hogy már alig óvja valami. A hétköznapi életben is gyakran előfordul ilyesmi, de az ember akkor elvonul a világtól, pihen egy kicsit, nagy sétákat tesz erdőkben, mert a lehulló, vagy a megtámadott illetve a megsérült aurahártya így hamar visszaépül, a megsebzett aurafelület önmagától helyreáll. A haldokló ember azonban védtelennek érzi magát, úgy is lehetne fogalmazni, hogy meztelenül érkezik az Isten elé.
Az eltorzult aurát az is okozhatja, ha még az életünkben mások bántanak meg minket, vagy ha nem tudjuk elfogadni magunkat. Ilyenformán a lélek az önmaga bűntudatától, fájdalmától, szomorúságától, haragjától önnön magát súrolja véresre, mert azt tapasztalja, hogy nem tud átférni a különféle szűrőkön. A lélek ugyanis a felsőbb rezgésekbe való átszivárgáskor meg kell, hogy szabaduljon a durva anyagi test „kinövéseitől”, egyre finomabb szűrökön kell, hogy áthaladjon, hogy újabb és újabb szintekre emelkedjen. Sok rossz gondolat és érzés, amelyet a léleknek nem sikerül a halál előtt megnyugtatóan feldolgozni, valóságos lerakódásként jelenik meg az aurában, blokkokat képez.
Ilyenkor a lélek megtapasztalja, hogy a fizikai létben tevékenykedő ember mennyi jócselekedetet lehetőségét mulasztott el. Ráébred arra, hogy milyen csodálatos lehetőségekkel született le a földre és mennyire kevéssé tudta mindezt felhasználni.
A fizikai létből való átlépéskor megjelenő segítő lényeket az auravizsgálók, a tisztánlátók is láthatják, vagy érzékelhetik. A hospice-szolgálatban tevékenykedők csodálatos történeteket mesélnek ezekről a segítő lényekről. A halál pillanatában néha a külső szemlélő hőmérsékleti változást is érzékel, de olyan kísérleteket is végeztek már, amikor a haldokló ember ágya alatt mérleget helyeztek el és az utolsó energetikai kioldás után a mérleg kevesebbet mutatott, mint előtte. Sok olyan ember van, akinek az egész élete során a halála a legnagyszerűbb élmény.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.12. 07:11  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1356
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A halál folyamata
Amikor fénnyé válunk

Annak az embernek, akihez fájdalmas, szenvedéssel teli hetek, hónapok alatt közelít a halál, nehezen lehet megmagyarázni, hogy maga a halál csak egy átjáró az anyagi lét és egy másik sík között. A haldokló fizikai gyötrelmeihez gyakran olyan érzések is párosulnak, mint a félelem, a harag, a düh, a magányérzet, mindennek a tagadása és a nagyfokú önsajnálat. Hiányérzést teremthet az érzés, hogy az életet, amelyben eddig élt, hamarosan elhagyja, és ha még azt is gondolja, hogy elintézetlen ügyeket hagy hátra, akkor még keserűbb érzések veszik hatalmába.
Sokan hiszik azt, hogy életük nem volt eléggé értékes, nem használtak ki minden lehetőséget. Emiatt bűntudatuk is van, és ilyen, és ehhez hasonló lelki terhek nagy mértékben zavarják a haldokló ember aura-rendszerét. Sokan azért érkeznek a túlvilági átjáróhoz boldogtalanul, elhagyatva és elcsigázva, mert negatív gondolataik annyira meggyengítették aurájukat, hogy az szinte már szétmorzsolódott. A halál ugyanis nem más, mint energiaváltozás. A fizikai testre jellemző mozgás és a fizikai részecskék által szállított információk fokozatosan fotonokká változnak, a haldoklás folyamatával az anyag lassan fénnyé változik.
A halál beállásának két fajtáját lehet megkülönböztetni. Az egyik esetben váratlanul érkezik, másik esetben az átlépést hosszabb előkészület előzi meg. A lélek további sorsa szempontjából döntő fontossága van annak, hogy az ember aurája milyen állapotban érkezik a halál pillanatához. Az elmúlás hosszas folyamata alatt elméletileg van rá elegendő idő, hogy az ember felkészüljön a halálra.. A váratlan halál esetében gyorsan pergő auratörténések zajlanak le. Az aura egysége hirtelen felbomlik, a fizikai, szilárd részei elnyelődnek a vákuumban, anélkül, hogy az ember aurájának érzelmi vagy mentális összetevői, vagy rétegei erről tudomást szereznének.
A halhatatlan testnek is nevezett aurarész ugyanis az emberi létezésnek az igazán örökérvényű eleme, amely hordozója a karmaléleknek is, az igazi énnek, az önvalónak, az isteni lélekrésznek, amelynek csak halvány tükröződése érzékelhető a földi világban, és ez a halállal lassan felszívódik az éteri világban. Ez a karmalélek nem azonos a személyiséggel, az ember gondolatvilágával. Ez azért van így, mert bár az emberek születésük előtt pontosan tudják milyen feladatokkal érkeznek a földi világba, a fizikai testbe való kényszerüléskor ennek a tudásnak a legnagyobb részét elvesztik, és igazából csak a karmalélek emlékével születnek meg.
A halál beálltakor a halhatatlan test tehát visszavonul a vákuumba és magával viszi a karmalélek lényegét is, mint egy kis információs csomagocskát, amely pihenhet is egy ideig, mint egy magocska a téridőben.
Kicsi azoknak a száma, akik a halálba tudatosan és felkészülten mennek át, és ugyancsak kevesen vannak azok, akik valamilyen módon folytatni akarják földi létüket. Ez az utóbbi akkor van, ha a halál nem tökéletes. A földihez még valamiért kétségbeesetten ragaszkodó ember aurája szétesik ugyan a halálban, de míg a fizikai teste és éteri teste lassan megsemmisül, megtörténhet, hogy az érzelmi, vagy a mentális teste részben, vagy a teljes egészében tovább működik. Mivel a halhatatlan test a karmalélekkel együtt már kivonult a folyamatokból, az érzelmi és a mentális test továbbra is hiányérzettel és sóvárgással funkcionál. A szokványos energetikai folyamatok szerint a hasonló rezgés hasonló rezgést keres és a leszakadt aurarészek megpróbálnak valamilyen gazdatesthez csapódni, ahol hasonló energiamintázatokra bukkannak. Ilyenkor tapasztalható, hogy egy bizonyos energiamintázatú ember megváltozik, szokatlan érzelmi kitörései lesznek, jellemezni fogják a korábbitól eltérő viselkedésmódok, vagy éppen rögeszméi lesznek, új gondolatok kerítik hatalmukba. Az aurarészek ilyenkor azért keresnek megfelelő fizikai embert, hogy félbe maradt feladatukat valahogyan befejezhessék, vagy kontrolálatlan vágyaikat kielégítsék. Kétségtelen, hogy csak olyanokhoz tudnak kapcsolódni ezek az aurarészek, akikben találnak megfelelő rezgéseket (hasonló a hasonlót vonzza), néha pedig az is előfordul, hogy egyes emberek óvatlanságból vagy tudatlanságból engedik be aurájukba ezeket a szennyezett aurahulladékokat. Ezért kell óvatosan kezelni bizonyos ezotérikus tevékenységeket, amelynek során a fizikai test tudatalattija megnyílik, és hajlamossá válik befogadni a tőle idegen entitásoknak az éterben bolyongó vágyálmait.
Egyes halálesetek alkalmával az is előfordulhat, hogy az éteri test, és az azt létesítő halhatatlan test egy része olyannyira megpróbálja fenntartani a fizikai test épségét, hogy gyakorlatilag egy kvázi testet hoz létre, egy fantomtestet, vagyis egy kísértetet. Ez külsőre olyan lesz, mint valami kékes derengés, sokban fog hasonlítani az éteri testhez, de annál levegősebb, lebegőbb, finomabb, de egyben hidegebb hatású is. Az ilyen ritka esetek gyakran helyszínekhez kötődnek és akkor történnek meg, amikor brutálisan kegyetlen történések játszódnak le, mert gyilkosságok alkalmával egy bizonyos helyen és időben olyan hatalmas mennyiségű kínból, félelemből, kétségbeesésből keletkezett energia szabadul fel, amely szinte beleégeti magát a téridő szerkezetbe, létrehoz egy állandósult energiamintázatot. Ezt úgy lehetne képszerűbben elképzelni, mint egy sűrű szövésű, rugalmas hálót, amelyre rányomódott egy adott tárgy körvonala. Ez persze nem egy kétdimenziós valami, hanem térben lejátszódó esemény.
A halál másik formája a lassú elmúlás hosszabb előkészületek után következik be. Még ekkor is megtörténhet, hogy a lélek még nem kész az útra kelésre, de a legtöbbször a betegség vagy az öregkor elegendő időt hagy az élet összegezésére, a belenyugvásra, a megbékélésre.
Ilyen esetekben a legszembetűnőbb jelenség az a fényhíd, vagy világító energiacsatorna, amely a fizikai testet összeköti az energiamezővel, amit a tisztánlátók jól képesek érzékelni. A haldokló esetében ez a fénynyaláb általában a koronacsakrából nyúlik ki, olykor hasonlít egy föntről kiinduló fényszóró fénynyalábjára. Maga a fényoszlop nem egy mozdulatlan valami, inkább olyan, mint egy felfelé gyenge szívó hatást mutató, lassan forgó örvény, rugalmas falakkal, amelyben ezüstös villanások, szikrák tűnnek fel. Tulajdonsága az is, hogy az éteri test alkotóelemeinek vivőanyagaként is szerepel. Nagyon fontos tudni, hogy egy bizonyos ideig a fénycsatorna lebontó természete még megfordítható. Olykor kémiai hatásra, fizikai szerek – gyógyszerek - hatására megváltozhat a folyamat iránya, az éteri test a kozmikus energiából erőt nyer, visszaépül és a beteg csodálatosan képes talpra állni.
Az energiahidat, amely folytonos összeköttetést teremt a haldokló és a másik oldal között sok tisztánlátó ezüstfonalnak is nevezi. Akkor mondják ki a halál beálltát, amikor ez a fonal elszakad. Az ezüstfonál nem tartalmaz érzelmi töltést vagy bármilyen utasítást, üzenetet. Néha tapasztalható, hogy ezen a fonalon keresztül küldöttek érkeznek a haldoklóhoz, aki a küldöttekben elhalt rokonaira ismer, de olykor ismeretlen, személyes jellegű formákat vagy fényeket is leír, hallja hangjukat, beszélget velük, vagy vallási beállítottsága szerint szentekként, védőangyalokként azonosítja őket. Nagyon is valószínű, hogy ezek a látogatók valóban segítőkként jönnek a haldokló mellé. Közvetítenek közte és a következő világ lényei között, megismertetik vele a túlvilág lényegét, megkísérlik megkönnyíteni számára a találkozást és az önvizsgálatot.
Gyakori látvány, hogy a távozni készülő ember aurája szinte szemmel láthatóan is csökken, elszakad a földtől. Az auratojás alsó része kisebbedik, és vékonyabb lesz. A csökkenő aura selyemgubószerűvé válik, jól látható lesz az a hálós szerkezet is, amely még összetartja a fizikai testet. A háló rácspontjaiban ott vannak még az életerő működését jelző apró energia-kisülések és ezek a csillagocskák felfelé emelkednek. Az apró csillagocskák olyanok, mint egy csendes éjszakai utcán az utcai lámpaoszlopok sugarában megvillanó lebegő hópelyhek, csak ezek a fizikai testből kiszabaduló csillagocskák nem lefelé hullnak, hanem felfelé emelkednek. Ilyenkor már nincs mit tenni, a halál megkezdődött.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.11. 08:24  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1356
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Camelot
Nem tudni hol volt
Buszunk a dél-angliai Winchester felé robogott a kitűnő autópályán. Az útvezető elmondta, hogy célvárosunk régi múltra tekint vissza, már a római időkben is a britek leghíresebb városa volt. Innen szállították Rómába a brit szövésű vásznakat és a császárnak - a kutyákat. A VI. században Anglia fővárosa lett és miután a dánok lerombolták, majd utána ismét építeni kezdték, egy hatalmas templomot is emeltek, amely a római Szent Péter bazilika után nagyságra nézve a második a világon. Ebben a hetedik században emelt katedrálisban 35 uralkodót koronáztak meg, húsz angol király pedig itt alussza örök álmát. A templom azért kapta a katedrális jelzőt, mert benne van egy katedra-szerű emelvény, itt trónol Winchester katolikus püspöke.
Mi nemcsak a híres katedrálist akartuk megnézni belülről, hanem végigsétálni a városon, megnézni Winchester várának romjait, amelyet még Hódító Vilmos épített, de Oliver Cromwell a polgárháború alatt lerombolta, mára csak a vár nagyterme maradt fenn, benne egy hatalmas tölgyfa-aszallal, amely a hagyomány szerint azonos a legendás Arthur király 24 lovagjának kerek asztalával. És ha már itt vagyunk, akkor feltehetőleg az egykori aranyvárosba, Camelotba érkezünk.
A legenda szerint ebben a soktornyú városban béke és egyetértés uralkodott. Arthur király mítikus birodalmának volt Camelot a székhelye, ahol a lovagi eszmények és az önfeláldozó szerelem szerint éltek a nemesek.
A Camelot név a 12. századi francia költő Chrétien de Troyes-tól származik, és ő szőtte Arthur legendáját is. Szerinte Camelot elbűvölő erdők és várak időtlen táján terült el, ahol mindennaposak voltak a csodák és a varázslatok. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen ebben a városban élt és működött Merlin is, a híres varázsló.
Camelot városának története Arthurral kezdődik és halálával végződik. Némi bizonyíték van róla, hogy a nagynevű király létezhetett a történelemben, az írások szerint a rómaiak távozása után, az 5. században a szigetországba benyomuló szászok fölött győzelmet is aratott. Az Arthur királyról szóló legendák és regék a kelta népköltészet részévé váltak, nemzedékről nemzedékre öröklődtek a kelták és a britek között. Sokáig Camelot erődjét a kelták földjén keresték.
Elsőként a 12. században foglalták össze Arthur király történetét. A történetírók Arthur udvarát a dél-walesi Caerleonba helyezték, ahová a királyok és királynék Arthur aranycsúcsos palotákkal teli városába utazhattak.
Újabb kutatások szerint a legendabeli Camelot a somerseti South Cadbury várában lehetett. Abban az időben, amikor a feltevések szerint Arthur élt, itt állt a legnagyobb ismert brit erőd, egy olyan király főhadiszállása, aki rövid idő alatt páratlan sereget volt képes csatasorba állítani. Elsőként egy régiségbúvár és utazó, VIII. Henrik udvari krónikása azonosította Cadburyt Camelottal 1532-ben. Állítását később némileg régészeti leletek is alátámasztották. 1960-ban végzett feltárások szerint South Cadbury vaskori erődítményét az 5. század végén, éppen Arthur király idejében vették birtokba a kelta britek. Ezt az erődöt a Krisztus előtti I. században építették, 83-ban a rómaiak bevették és 400 évig lakatlanul hagyták. Az 5. századból eredő faépítményeknek, többek között egy négyszög alakú 19 méter hosszú teremnek az erőd központjában csak a nyoma maradt meg. Lehetséges, hogy egykor itt állhatott a legendás hírű kerek asztal?
Winchesterben először a katedrálist néztük meg. Rögtön a bejáratnál egy szórólapot kaptunk, amelyben, mint látogatót üdvözölnek bennünket és közlik, hogy ezen a helyen az Isten ajándékaként megízlelhetjük az Élet Vizét, amely egy 900 méter mély kútból fakad. Az északi oldalhajó közepén áll egyébként az a márványkút, amelyből ezt a csodálatos vizet meg lehet ízlelni. A presbitérium körül látható hat szász és dán király koporsója.
Arthur király történetének máig is a legismertebb változata 1485-ből származik. Trónra úgy került, hogy mint ifjú, Merlin varázsló neveltjeként be kellett bizonyítania, hogy ő a trón igazi örököse. Kihúzta a szikfába szorult kardot, amire senki más sem volt addig képes. Birodalmának megszilárdítása után a Tó Hölgyétől megkapta az Exkaliburt, a varázskardot. Feleségül vette Lady Guennuerát és a hozomány részeként övé lett a Kerek Asztal.
Winchester ma körülbelül 40 ezer lakosú városka. A központban, egy restaurált palotában látható az a terem, ahol az egykori kerek asztal felújított mása van. Az asztal átmérője 5-6 méter lehet, 24 cikkre van osztva, minden cikk más színűre van festve. Itt ültek – illetve az asztal eredetije körül – az egykori lovagok, itt vállaltak hősies feladatokat, határozták el, hogy életük végéig keresik Szent Grál kelyhét. De erről a helyről indultak útjukra a lovagok, hogy bajba jutott hölgyeket mentsenek meg, valóságos és természetfeletti veszedelmekkel szálljanak szembe, és végül hazatérjenek Camelotba.
Camelot a rendíthetetlenség jelképe volt egy kiszámíthatatlan világban, a civilizációt jelképezte a barbársággal szemben, a zűrzavar közepette a rendet, a dicsőséges múltat és a ragyogó jövőt.
Camelot valóságos helyével kapcsolatos bizonytalanság fő oka az, hogy akárcsak Arthur király személyét a mesemondók színezték valótlanná, és elképzelhető, hogy a dicső király csak az ő képzeletükben létezett. Így lehet, hogy Winchester mellett Cadburyt is meglehetne tenni Camelot színhelyére.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.10. 08:56  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1356
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az eltérítettek
Akik már jártak az idegeneknél

Az elmúlt hetekben már többször is foglalkoztunk a világmindenségben létező lényekkel, akik szabályos időközökben látogatnak el bolygónkra, olykor embertársainkat is „elrabolják”, hogy kísérleteket végezzenek rajtuk. Megtörténik olykor, hogy a világűrből a lények úgy nevezett repülő csészealjakon érkeznek a Föld légkörébe, az utóbbi 50 év folyamán számos ilyen észlelés történt. Ezeket a repülő eszközöket az újságírói zsargon UFÓ-knak nevezte el, a bennük helyet foglaló lényeket pedig ufonutáknak.
A sajtóban történő leírások alapján a repülő csészealjakban érkező idegeneket több kategóriába lehet sorolni. Vannak közöttük kistermetű szürkék, de említést tettek már svéd típusú szőke, emberekhez hasonló lényekről is.
Az elragadtatásokról is rengeteg írás jelent meg a lapokban és a szaklapokban. Voltak olyan beszámolók, amelyek arról tudósítottak, hogy az űrhajókba vitt embereken kísérleteket végeztek az idegenek, tanulmányozták minden porcikájukat, egyiken-másikon maradandó jelzések maradtak vissza.
Vannak azonban olyan beszámolók is, hogy az idegenek igen barátságosan viselkedtek irányukban. Egy amerikai nő elmondta például, hogy a szőkékről már gyermekkora óta tudomása van, családtagoknak fogadja el őket és valódi, fizikai lényekként érzékeli őket. Szerinte teljesen hibás elképzelés azt hinni róluk, hogy isteni vagy angyali tulajdonságokkal rendelkeznek. Egy, az emberekhez hasonló, másik fajról van szó, amely felelősséget érez irántunk, emberekért. Testük a teljes egészében anyagi, lélegeznek, alszanak. Beismerte azonban, hogy még sohasem látta őket, miként végzik egyéb biológiai funkcióikat. Viszont égi járműveikön van mellékhelyiség. Szerinte a világűrből érkező lényekkel kapcsolatos események megítélésekor az érzékelést nagy mértékben befolyásolhatja a szemtanú rémülete. Ezenkívül a földi környezet is igencsak megváltoztathatja a különleges benyomásokat. A környezet igen gyakran rosszindulatú kritikákkal jellemzi az elragadtakat, megbélyegzés tárgyaivá válnak, azt mondják róluk, hogy beteges hallucinációk áldozatai ők, sok esetben pszichiátriai vizsgálatoknak is alávetik őket, zárt osztályba való elzárással fenyegetőznek.
Egy kanadai lelkipásztor elmondta, hogy már kisgyermekként ölelte őt keblére egy kozmikus pártfogó, akit ő csak Aranyszemként emleget, mert a szeméből áradó fénysugár az idegen hangulatától függően váltogatja a színét. A tiszteletes az elmúlt negyvenöt évben mintegy háromszáz eltérítés emlékét idézte fel egy újságírónak. Elmondta, hogy a nem földi teremtmények bizony lélegeznek, esznek, isznak, teljesen földi ember módján viselkednek. Viszont teljesen meghatározhatatlan neműeknek látszanak.
A tiszteletes több orvosi eszköz megfigyeléséről is beszámolt. Egy alkalommal például egy hengeres tárgy leereszkedését észlelte, amely a feje búbjától a talpáig végig vizsgálta. Majd valami, amit sebészkésnek azonosított, egy villanásnyi idő alatt áthasította a bőrét és mintát vett belső szerveiből. Fájdalmat nem érzett, de a beavatkozás nem volt kellemes. Egy más alkalommal egy hosszú tűt szúrtak az orrlyukába és egy apró, ezüstfehér golyócskát távolítottak el belőle, majd utána egy másikat ültettek vissza. Az egész művelet alatt csikorgó zajt hallott a háttérből.
Az emberek nem szívesen beszélnek idegenek, sőt még családtagjaik előtt sem az effajta kalandjaikról. Így derült ki, hogy e sorok írójának is van egy klubtársa, és neki is vannak hasonló tapasztalatai.
Teca, a Szellemi Búvárok Körében nemcsak klubtársként ismert, hanem előadásokat is szokott tartani. Egy közös kiránduláson rövid nadrágban vett részt és egy pihenő alkalmával feltűnt a lábán egy tetoválásnak látszó jelzés. Kérdésünkre elmondta, hogy őt már több ízben is elragadták a világmindenségből érkező lények és minden alkalommal egy-egy számot karcolnak a lábába, amely maradandó nyomot hagy maga után. Most például egy 177-es szám karcolata olvasható le, alatta pedig néhány másfajta számjelzés is van.
- Már gyerekkorom óta éreztem valamit, hogy bizonyos szempontból kiválasztott vagyok – mesélte. – Több ízben is kapcsolatba léptem ezekkel a lényekkel, hogy csak eggyel-e, vagy többel, azt nem tudom. Most legutoljára mutatta meg magát fizikai mivoltában egy valaki. Le is fényképeztem -. Elővette mobil telefonját és megmutatta. A lábán jól kivehető 177-es szám fölött látható egy fej, hófehér haja szőke, vagy ősz is lehet. Kinézése barátságos.
- Ezeket az elragadtatásokat nem úgy kell elképzelni, hogy jön valaki és elviszi az embert valamilyen égi járműbe. A világmindenség ugyanis rezgésszintekből áll, mi egy olyan szinten élünk, amely a harmadik dimenziónak felel meg. Felettünk még több szint van. Ha például felemelik az embert a harmadikról a negyedik dimenziós szintre, akkor ott már nem szükséges, hogy fizikai teste legyen, ott már lélekszinten létezik. Test nélkül a fizikai hangképzés is lehetetlen, így mentálisan értetheti meg magát a földi lény. A kérdéseket például gondolatként lehet érzékelni és gondolatban is kapható a válasz. Így történik a kommunikáció ezen a tudatszinten.
- Milyen célból történnek ezek az elragadtatások? – kérdeztük tőle.
- A szellemtanban tudott dolog, hogy a világmindenség nem üres térség, hanem lakott hely. Sok égitesten magasabb rezgésszintű lények léteznek, nekik nincs szükségük fizikai testre, lelki szinten léteznek. Viszont a teremtés igényli azt a tudást, hogy minél tökéletesebb fizikai testet hozzon létre, mert előfordulhat, hogy a szellemi lények között sok lesz, akik majd fizikai testben kívánnak létezni egy a Földhöz hasonló bolygón. A világmindenségben ugyanis a szabad akarat törvénye van érvényben és ebben nincs semmi kivetni való. Ezért folynak a kutatások lelki szinten, hogy genetikailag olyan fizikai testet hozzanak létre, vagy teremtsenek meg, amely valóban tökéletesebb lesz, mint amilyen a mi jelenlegi fizikai testünk. Ezért vannak az eltérítések, ezért folynak a kísérletek, ezért történik meg, hogy a földi ember szervezetébe biocsipet ültetnek be, amely testbarát, idővel a fizikai testben teljesen felszívódik, de előfordulhat olyan esemény is, hogy a beépített biocsip nem úgy működik, ahogyan kellene, vagy műszakilag elévültté válik, de lehet egészen más oka is annak, hogy a meglevőt ki kell cserélni egy másikra. Ezért vannak a műtéti beavatkozások.
- A lény megnevezte-e magát, vagy közölte-e, hogy a világmindenség melyik égitestéről érkezett – faggattuk tovább Tecát.
- Elmondása szerint azon a csillagon, ahol ő és fénytestvérei léteznek, nem lényeges a név, ezért neki nincs is. Viszont származási helye az Orion csillagkép Bellatrix csillaga, ez az éjszakai égboltnak 27. legfényesebb csillaga, és a csillagászok szerint 240 fényévnyire van a Földtől. Ha tudományos szempontból elemezzük ezt a csillagot, akkor el lehet mondani róla, hogy van neki még több neve is, egyik az Amazon Csillag, vagy a Harcosnő, de a csillagászok még Gamma Orionis néven is számon tartják.
- Milyen gyakran történik ez a kapcsolatfelvétel? – kérdeztük kíváncsian.
- Azt nem tudom, de előfordul, hogy valamilyen furcsa érzés kerít hatalmába, és ilyenkor megtörténik, hogy találkozunk, mondhatom már, hogy ezzel az ismerősömmel.
Teca a továbbiakban elmesélte, hogy egy alkalommal beszélgetést folytatott egy ismert ezotérikus magazin munkatársával, aki, miután végig hallgatta a történéseket, megnézte a lábán a belekarcolt számokat, csak rezignáltan azt mondta:
- Látom, de nem hiszem.
Mint már fentebb megírtuk, a világmindenségben a szabad akarat törvénye van érvényben. Mindenkinek joga van azt hinni, amit szabadon akar.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.09. 08:10  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1356
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az apró lények világa
Manók, tündérek, sellők

Az ezotérikusok egy része még napjainkban is úgy véli, hogy törpék nemcsak a régi mesékben vagy a mesemondók képzeletében éltek, hanem valóban létező lények még ma is. Véleményüket azzal a ténnyel támasztják alá, hogy a világ valamennyi népénél találkozhatunk olyan mesékkel vagy mítoszokkal, amelyek törpékről, manókról vagy koboldokról szólnak. A történetekből az világlik ki, hogy az apró lények még az emberek megjelenése előtt népesítették be a Földet és az emberek megjelenése után nem tűntek el, továbbra is itt élnek, mellettünk, vagy a mi közegünkben, csak éppen az emberi szem számára láthatatlanok.
Sok mítoszban az apró lények valahol a Föld mélyében élnek, ott dolgoznak, sok esetben bányászokként, vagy fémeket megmunkáló kovácsként illetve ötvösként jelennek meg. Egyes esetekben ők tanították meg az embereket foglalkozásukra, az emberek tőlük sajátították el a fémmegmunkálás tudományát.

A törpék és koruk
Egyes hagyományok szerint a törpék három éves korukra válnak érettekké, hét éves korukban már ősz lett a hajuk és hosszú szakáll lett az ismertető jelük. Általában ártatlan lények, akik olykor ijesztgetnek, de bajt nem okoznak, sőt segítenek az embereknek.
A szellemtudomány „asztalára” úgy kerültek, hogy a manók, tündérek vagy a sellők nem mások, mint elementális lények, léteznek a mi világunkban is, mert körülöttünk élnek. Sokan természetszellemeknek is hívják őket. Sok a fajtájuk van és feladataik is számosak, mert minden természeti folyamatban részt vesznek, ugyanis ők alkotják a körülöttünk létező érzékelhető világot. Mondhatni úgy is, hogy az elementálok, a természetszellemek, a Teremtő által létrehozott teremtési terv végrehajtói itt a Földön. Ők a kapocs a felsőbb világok és a mi fizikai síkunk között. Létezési síkjuk tehát a legközelebb van az emberhez. Akik éteri látással, tisztánlátással vannak megáldva, azok az emberek számára ezek az apró lények láthatóak.
A teremtésnek ezek a napszámosai csak két síkon léteznek: éteri és asztrális testük van, fizikai testtel és ÉN-tudattal nem rendelkeznek. Fejlődés szempontjából nézve ezek a lények valahol az ember és az állat között vannak. Az állatnak ugyanis fizikai, éteri és asztrális teste van, ÉN-tudata viszont nincs. Ezzel a tudattal csak az ember rendelkezik.
Tévedés lenne azt hinni, hogy, hogy az elementálok „butábbak” lennének, mint az ember. Sok képviselőjük – mint például a pánok -, az embert messze meghaladó intelligenciával, tudással és munkabírással rendelkezve végzik a rájuk bízott feladatokat.


A természetszellemek csoportjai
Az elementálok csoportokba rendezésénél a legfőbb szempont az, hogy melyik halmazállapotú elemmel kapcsolatos teendőkkel vannak megbízva. Így megkülönböztetünk föld-, levegő-, víz- és tűz típusú elementálokat.. Fontos megjelegyezni róluk, hogy, hogy az ember által érzékelt formájuk gyakran változik. Az esetek többségében valóban manó-, sellő-, faun-, vagy tündérformát ölthetnek, hogy ezzel is megkönnyítsék az ember dolgát. Ténylegesen azonban éteri és asztrális energiaformákból, spirálokból állnak és ez a közönséges ember számára egyáltalán nem érzékelhető. Az elementálok csak az ember kedvéért válnak olykor láthatóvá és ilyenkor a hozzánk közeli, emberi formákat vesznek fel.
Az elementálok, iletve a természetszellemek úgy születnek, hogy életciklusuk kezdetén mindig valamilyen magasabb hiearchiához kötődnek, leginkább különböző angyali rendből válnak ki, onnan fűződnek le. És ha feladatukat teljesítették, oda is térnek vissza.



A természetszellemek csoportjai és neveik
A földelementálokat más néven gnómoknak, törpéknek, manóknak, koboldoknak szokták nevezni. Feladatuk a Földön fellelhető szilárd halmazállapotú tárgyakhoz kötődni. Nekik köszönhetjük az anyagi megvalósulást. Amikor leszületnek, akkor a korszellemekről fűződnek le. Éteri testük élet-éterből áll, asztrális testük pedig a Föld asztrális testével esik egybe. Valamennyi elementál közül ők a legintelligensebb lények közé tartoznak. Szerepük a földi fizikai világban az, hogy eljuttassák a növényekbe a különböző tápanyagokat és hogy megszabják a növények növekedési irányát.
A vízelementálok a mondák és a mítoszok sellői, nimfái és udinéi. Megtalálhatók minden folyékony halmazállapotú közegben. Megszületésükkor az arkangyali rendből váltak le. Éteri testük hangéter, illetve kémiai éter. Tudatuk álomszerű állapotban van, kevésbé éberek és tudatosak, mint a földszellemek. Feladatuk részt venni minden kémiai folyamatban, reakcióban, és ők irányítják a folyadékok áramlását a növényekben. Segítségükkel játszódnak le a növények leveleiben a kémiai asszimilációs folyamatok és gondot viselnek a növények folyadékháztartásáról.
A levegőelementálok, illetve a levegőszellemek közé tartoznak a tündérek vagy szilfek. A légnemű és a gázjellegű dolgokban vannak jelen. Az angyali rendből fűződtek le. Éteri testük fényéterből áll. Általában nincsenek egyedül jelen, olykor hozzájuk kapcsolódik egy más jellegű szellemiség. Így például köd esetén a víz mellett a levegő is jelen szokott lenni. Feladatuk a növények esetében a növény ősképének beleszövése az egyedi növénybe. Ennek köszönhetjük, hogy az egy fajba tartozó növények mindig hasonlítanak egymásra. Ha ők nem lennének, akkor a növényeket nem lehetne fajok szerint csoportosítani, mert nem hasonlítanának egymásra. A levegő szellemei nagy rokonszenvvel viseltetnek a madarak iránt.
A tűzelementálok a mítoszokban szalamander néven szerepelnek. Ők nem a felsőbb hiearchiákból fűződtek le, ők inkább az állatok csoporlelkének szülöttei. Az állatok csoportlelkei viszont az erőkből – a mozgásszellemektől – származnak. Éteri testük hőéterből áll. Szerepük az, hogy a hőt eljuttassák a növényekbe és hogy biztosítsák a Földnek, mint bolygónak a belső hőjét. A tűz szellemei a rovarokhoz vonzódnak és gyakran kötődnek a különböző virágporokhoz, egyfajta hajóként használva őket. A tűzszellemekhez tartozik még az átváltozás minősége is. Ennek megfelelően működésük a komposztban tanulmányozható a legjobban. A tűzszellemek születésével kapcsolatban megfigyelhető még, hogy a háziasított állatok csoportlelkéből könnyebben válnak ki, mivel ezek közelebb állnak az emberhez.
A fizikai világban léteznek még különleges elementál-csoportok is. Így például vannak a faunok, ezek a fák szellemei. A fák növekedését segítik Az egészséges fánál a faun spirálszerűen áthatja a növényt a lombozatától a gyökérzetéig és meghatározott irányba tereli a gyökerek és az ágak növekedését. Amikor a faun elhagyja a fát, az elpusztul. A dévák fejlett levegőelementálok. A növény ősképét juttatják a föld szelleméhez, hogy azok az egy fajba tartozó növényeket hasonlóképpen építsék fel. Ők a tér tündérei. A múzsák magasan fejlett tűzelementálok. Ők hozzák a Földre a „szférák zenéjét”. Hangversenyeken valóságos táncot lejtenek a zenészek feje fölött. A zeneköltőket ők ihletik új zenei alkotások komponálására. A sellők a vízelementálok csoportjába tartoznak. Feladataik a kisebb vizek élővilágának és összhangjának fenntartása.
Az elementálok között vannak még elfek, feladatuk közé tartoznak a rétek és a mezők feletti gondoskodás. A koboldok viszont a földelementálok közé tartoznak. Ők gondoskodnak egy meghatározott térség, egy szoba vagy lakás spirituális védelméről.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Következő

Vissza: Karsay István fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron