Ezoterika

Kép
Karsay   2019.03.22. 07:01  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1607
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A készülék használata

Mint a használati utasításból is kiderül, az elektro¬stimulációs készülékek többnyire néhány Hz-es, a bonyolultabb típusok pedig 2 kHz-ig növelhető frekvenciájú négyszög vagy csúcsimpulzus jellegű jelet bocsátanak ki magukból. A négyszög feszültséget szolgáltató készülékek hátránya, hogy használatuk közben légpárna alakul ki az elektróda hegye és a kezelt bőrfelület között, így a kezelőáramot többször is utána kell állítani. Biztonsági okokból mindegyik készüléket telepről táplálják, ezért soha eszünkbe ne jusson, hogy közvetlen hálózatra kapcsolt adaptert csatlakoz¬tassunk hozzá. Egy esetleges transzfor¬mátorzárlat esetén ugyanis a hálózati feszültség bekerül a készülékbe, mely halálos áramütést okozhat. A tapasztalat szerint ezeknek a készülékeknek az áram¬felvétele olyan csekély, hogy egy kis rádióelemről hónapokig működnek. Ha ritkán használjuk készülékünket, akkor tegyünk bele alkáli elemet, ezzel megakadályozhatjuk az önkisülést, a telep félévenkénti kényszerű cseréjét. (Az alkáliföldfémből készült szárazelem nem perforálódik.)
A kezelés megkezdésekor a keresett pont helyzete az akupunktúrás térképek alapján jól behatárolható. Pontos megkeresésüket a készülék pontke¬reső állásában végezzük. Az elektróda bőrfelületen való mozgatása során nagyon ügyeljünk arra, hogy a szabályozó potenciométerrel csak akkora áramot állítsunk be, amekkora feltétlenül szükséges. A hamis pontok ellen úgy védekez¬he¬tünk, hogy a készülék sípolása, tehát a feltételezett pont megtalálása után a szabályozó potenciométert lej¬jebb csavarjuk egészen addig, amíg a sípolás éppen elhallgat. Ezután mozgassuk meg az elektródát a megtalált pont környezetében, a készüléknek sehol sem szabad megszólalnia. Kissé növelve az áramot a készülék csak ezen az egy ponton jelezhet. Habár az akupunktúrás pontok villamos ellenállása legalább egy nagyságrenddel kisebb, mint a környező bőrfelület ellenállása, mégis gyakran előfordul, hogy nem találjuk meg a keresett pontot, a készülék több helyen is sípol. Ez ellen a legegy¬szerűbben úgy védekezhetünk, hogy az illető meridiánt abban a két órában kezeljük, amikor az a “szerv-óra” szerint a legaktívabb. Ennek a módszernek az alkalmazása szinte elkerülhetetlen a test olyan felületeinek kezelése során, ahol az egyes meridiánok nagyon közel futnak egymás mellett, sőt sokszor keresztezik is egymást. Ezzel az eljárással még a kezdők is biztosan megtalálják a keresett pontokat. A leg¬kedvezőbb időintervallumok minden akupunktúrás könyvben fel vannak tüntetve.
A keresett pont megtalálása után kapcsoljuk át a készü¬léket kezelőáramra. Ezt megelőzően azonban feltétlenül állítsuk a kezelőáram-szabályozó potenciométert mini¬mumra. Erre azért van szükség, mert a test különböző felületein lévő akupunktúrás pontoknak nem csak a kereső-, de a kezelőáram-igénye is eltérő. Ha a lábunkon végzett kezelés után változatlan potenciométer-állással rákezelünk az arcbőrre, kissé kellemetlen áramütésben lesz részünk. A szem körüli pontok, illetve a homlok stimulálása során a készülék működési frekvenciájával megegyező ritmusú villogást fogunk észlelni a szemben. Ez nem káro¬sítja az idegeket, ha a beteget zavarja, javasoljuk neki, hogy hunyja be a szemét. Amennyiben nem magunkat kezeljük, akkor a pont megtalálása után állítsuk a kezelőáramot minimumra, és adjuk a készüléket a beteg kezébe azzal, hogy addig növelje az áramot, amíg enyhe csípést nem érez. Erre egyrészt azért van szükség, mert mi nem érezzük, hogy számára mikor megfelelő az áram intenzitása, másrészt pedig ha kezelés közben gyengül az áram, ezt időnként utána kell állítani. Túl nagy kezelőáramokat ne használjunk, mivel a nagyobb áram nem jelent gyorsabb gyógyulást, csak azt érjük el vele, hogy a bőr megég, és a stimulálás helyén kis heg keletkezik. A keze¬¬lést min. 3 percig végezzük. Többszöri rövid kezeléssel jobb eredményt érhetünk el, mint egy hosszúval.
Egyes esetekben a beavatkozás hatása már pár perc múlva érezhető, de a legtöbb esetben csak néhány óra múlva jelentkezik a hatás. Legnagyobb bizo¬nyossággal azonban akkor győződhetünk meg kezelésünk hatékonyságáról, ha kivárunk egy 24 órás áramlási ciklust, vagyis azt az időt, amely alatt az energia végighalad a meridiánláncon. Ha a kívánt hatás másnap sem jelentke¬zik, akkor már valószínűleg nem is fog. Ez esetben keressünk más, hatéko¬nyabb pontokat. Kivételt képez a speciális betegségek gyógyítása (pl. haj¬hullás, kopaszodás) amelyek megfigyeléséhez hosszabb időre van szükség. Egy-két kezeléstől soha ne várjunk tartós hatást, minimum nyolc-tíz alkalom kell a végleges gyógyuláshoz. Egy nap ne kezeljük ugyanazt a pontot többször. Ahhoz, hogy a kívánt hatás mind előnyeiben, mind hátrányaiban megmutatkozzon, az energiának legalább egyszer át kell mosnia az összes meridiánt, illetve a hozzájuk kapcsolódó szerveket. Ami a többi pontokat illeti, azokból se kezeljünk egyszerre sokat, mert energiatorlódás lép fel, a szervezet nem tudja feldolgozni azt a sokféle késztetést, amelyet az ingerpontokon keresztül kap. Az egy alkalommal stimu¬lálandó pontok kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy egy időben ne kezeljünk két olyan pontot, amelyek ugyanarra a betegségre vonatkoznak, mert ekkor kedvező vagy kedvezőt-len hatás esetén nem fogjuk tudni eldönteni, hogy melyik pont okozta a változást. Az egyes meridiánok pontjait sorban, a kezdőponttól a végpont felé haladva kezeljük.
Amennyiben több betegségünk is van, fontos szabály, hogy a beavatkozást a legbelső energiaszinten kezdjük, és onnan hajtsuk kifelé az energiát a középső, majd a külső szintre, hogy azután a káros energia a tüdőn, illetve az orron keresztül távozhasson. Ellenkező esetben az energia beszorulhat a belső energiarétegekbe, és ott káros hatást fejthet ki. Ezek szerint betegségeink felszámolását a vastagbél-, gyomor-, vérerek ura- és a máj meridiánok kezelésével kezdjük. Ezt követően stimuláljuk csak a középső energia¬mezőt, a szív-,¬¬ vese-, hármas-melegítő- és epehólyag meridiánjait. Végül a külső energiapáholy lép-, vékonybél-, húgyhólyag- és tüdő meridiánjainak sorra vételével zárjuk a kezelést. Az egyes betegségek gyógyítása során előfordulhat, hogy mintegy mellékhatásként más betegségek tüneteit érezzük kismértékben magunkon. Legtöbbször ez csupán a káros energia külső pályára szorulásának következménye, amely a kezelés előrehaladtával fokozatosan megszűnik.



folyt.köv..
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.21. 07:53  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1607
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Előtanulmányok

Az elektrostimulációs készülék megvásárlása után semmiképpen ne kezdjük el még saját magunk kezelését sem a mellékelt használati utasítás alapján. Még mielőtt készülékünket alkalmaznánk, szerezzünk be egy komoly akupunktúrás szakkönyvet, és gondosan olvassuk el. Egy átlagos intelligenciájú laikusnak ezt a könyvet legalább négyszer tanácsos áttanulmányoznia. Első olvasásra semmit sem fogunk érteni belőle. Másodszor már nagy vonalakban kezdjük felfogni, és harmadszorra annyira megértjük, hogy alkalmazni is tudjuk a benne foglaltakat. A negyedik olvasásra a kezelés befejezése után van szükség azért, hogy a megfelelő következtetéseket levonhassuk, és az alkal-mazott módszerek közötti összefüggéseket tökéletesen megértsük. Jobb, ha egyszerre több szak¬könyvet is beszerzünk, mert mindegyik szerző ad valami pluszt a másikhoz képest, a meridiánok kétdimenziós ábrázolása miatt pedig egy-egy ingerpont pontos helyzete csak több ábra összevetése útján állapítható meg. Szerencsések azok, akik a Távol-Keleten gyártott akupunktúrás bábukhoz hozzájuthatnak, mivel ezeken minden egyes pont helyzete három dimenzióban tanulmányozható.

A kezelés előkészítése

Mint minden gyógyító eljárás során, az akupunktúrás kezelés esetén is nagyon fontos a betegség pontos megállapítása, a terápia meghatározása és a kezelési folyamat nyomon követése. Az akupunktúrás szakkönyvek betegségfeltárás céljára több módszert is megemlítenek. Ezek közül legtökéletesebb a pulzusdiagnosztika, de alkalmazása nagy szakértelmet és gyakorlatot igényel. Laikusok számára csupán a nyelvdiagnosztika szolgálhat informá¬ciókkal. A nyelv színe, formája és a rajta lévő bevonat minősége ugyanis szoros összefüggésben áll a belső szervek álla¬potával. A pontos diagnózis megállapítása érdekében a beteget szakorvoshoz, legtöbbször belgyó¬gyászhoz kell kül¬denünk. A leleteket, illetve az orvosi konzílium végeredményét az akupunktúrás szakkönyvek ke¬zelési ajánlásaival összevetve megállapítható, hogy az illető betegség kezelhető-e az akupunktúra mód¬szerével, vagy sem. Erre legfőképpen azért van szükség, mert vannak betegségek, amelyek egy¬ál¬talán nem gyógyíthatók akupunktúrával, ilyen pl. a rák. Ebben az esetben az is előfordulhat, hogy a beteg meghal. Nem a téves kezelésbe hal bele, mivel egy helytelenül alkalmazott akupunktúrás kezelés még nem halálos, hanem abba, hogy az idő múlik, és mire kiderül hogy a terápia hatásta¬lan, addigra a betegség annyira elharapódzott, hogy már hagyományos gyógyszeres úton sem kezelhető.
Más gyógyító eljárásokhoz hasonlóan természetesen az akupunktúra is főleg a betegség kezdeti stádiumában a leghatékonyabb. Krónikus esetekben az akupunktúra már nem tudja a káros folyamatot visszafordítani, pl. gyomor¬fekélynél a már perforálódott beleket az akupunktúrás kezelés nem képes befoltozni. Ugyanígy nem tudja a degenerálódott izületeket helyrehozni abban az esetben, ha a csontok már összeérnek, és az egymáshoz dörzsölődés miatt felületük megsérült. Az akupunktúrás eljárás azonban alkalmas több olyan betegség eredményes kezelésére is, amelyeknek belgyógyászatilag még nem ismerik az okát (pl. migrénes fejfájás) vagy gyógyszerekkel csak tüneti kezelés lehetséges (pl. szénanátha, herpesz, reuma, nemi élettel kapcsolatos rendellenességek).
A terápia meghatározásának legcélszerűbb módja, hogy felírjuk az egyes betegségeket, és minden egyes meridián minden pontját átnézve melléírjuk, hogy mely pontok kezelése javallott a szakkönyvek szerint. Végül írjuk oda azokat a pontokat is, amelyek a különleges meridiánok zavaraira utalnak. Egyes esetekben pl. fejfájásnál ilyen módon akár több tucat pont is összejöhet, melyeknek egyenkénti kezelése igen nagy türelmet igényel. A helyes pont megtalálásának idejét nagymértékben lerövidítheti, ha megpróbálunk összefüggéseket találni egy-egy betegség között. Az egyes meridiánok kórképének felsorolásánál megfigyelhető, hogy a legtöbb pont nem csupán egy, hanem egy¬szerre több panasz gyógyítására is alkalmas. A betegek túlnyomó részének nem egy betegsége van. Ha találunk olyan pontokat, amelyeknél a javallatok egy¬szerre több betegséget is lefednek, akkor azokat kezeljük legelőbb, mert való¬színű, hogy ezek hozzák meg leginkább a várt javulást.
A kezelési folyamat nyomon követhetősége érdekében nagyon fontos, hogy az eljárás minden egyes fázisát dokumentáljuk. Ennek legegyszerűbb módja, hogy készítünk egy táblázatot. Az első rovatba röviden beírjuk a kezelendő pont azon betegségeit, amelyek a betegre vonatkoznak. Mellé írjuk a stimulálandó pont célszerűen angol rövidítéssel jelölt megnevezését. A következő, leghosszabb rovatba a kezelés eredményességét jegyezzük be (pl. “nincs számot¬tevő javulás” vagy “kismértékű javulás”, illetve “jelentős javulás”). Az utolsó rovatba írjuk a kezelés dátumát. Erre azért van szükség, mert amennyi¬ben több pontot is stimulálunk egyszerre, akkor néhány nap múlva, ha esetleg valami káros hatás lép fel, dátum hiányában nem fogjuk tudni megkeresni, hogy melyik meridiánnál követtük el a hibát, és emiatt nem tudjuk elvégezni a szükséges korrekciót sem. A könnyebb tájékozódás érdekében, ha valamelyik pont kezelése eredménnyel járt, akkor az egyes betegségek után feljegyzett pontsorozatban karikázzuk be a jó pontot, és átlósan húzzuk át azokat a pontokat, amelyek nem használtak. Ezzel a módszerrel biztosan elkerülhetjük, hogy egy-egy pont véletlenül kimaradjon a kezelésből.

A kezelés végrehajtása

A szóba jöhető pontok kigyűjtése után a kezelés megkezdésekor legna¬gyobb gondot az okozza, hogy nem tudjuk előre, hogy a kezelni kívánt meri¬dián energiával telített vagy energiahiányos. Mint az előzőekben már említésre került, elektrostimulációs készülékkel csak beadni lehet energiát, az egyes pontok energiaszintjének csökkentése nem lehetséges. A kezelés megkezdése előtt tehát alapvető fontosságú az egyes meridiánok energiaszintjének meg¬állapítása. Kuriózumként meg¬említhető, hogy van néhány száz ember a világon, akik képesek arra, hogy a testből kiáramló energia¬kisugár¬zásokat észleljék. Ezek az emberek szabad szemmel is érzékelik a testaurát, különböző színűnek látják a telített és az energiahiányos meridiánokat, észlelik az energiapályákon fellépő esetleges dugulásokat, sőt más-más színben látják az inakat, izmokat és a véredényrendszert is. Ez az adottság a sokak által ismert bőrlátásnak egy maga¬sabb rendű változata, amelynek fizikai alapjai még tisztázatlanok.
Nagy a valószínűsége azonban annak, hogy ezt a képességet a tobozmirigy aktiválódása okozza. Tudósaink sokáig az agy féregnyúlványának tekintették ezt a miri¬gyet. Nos ez a “haszontalan féreg-nyúlvány” a görög bölcselet szerint a lélek lakhelye. Ezen túlmenően betölti a “harmadik szem” szerepét is. A tobozmirigy ugyanis közvetlen összeköttetésben áll a szem recehártyájával. A recehár¬tya nem csak a látható fény tartományban érzékeli az elektromágneses suga¬rakat, hanem a magasabb frekvenciájú spektrumban is. Normál körülmények között azonban a látóidegek nem reagálnak erre a különleges fénysugárzásra, így az átlagember nem látja az élettelen tárgyak auráját, és az élő szervezet különböző színű energiakisugárzásait. A tobozmirigy azonban látja, de nem továbbítja az agy látóközpontjába. Látóképességének egyértelmű bizonyítéka az a tudományos megállapítás, mely szerint “a tobozmirigy felszínén a szemünkben található receptorokhoz hasonló képződmények vannak”.
Eónokkal korábbi őseinknél a harmadik szem még valóságos szerv volt, és a homlok közepén foglalt helyet. Később megjelentek a ma is használt fizikai szemek, de a harmadik szem még sokáig megmaradt felettük. Ez a mitikus szerv eredetileg szemformájú volt, üregét recehártyaszerű képződmény bélelte ki, elöl lencse zárta le, és vékony hám¬réteg takarta. A tibetiek szent könyve, a Dzyan-könyv szerint a “harmadik és negyedik faj még teljes mértékben birtokolta ezt a szervet, és nagy lett a gőgje.” Az emberfeletti képességek elbizakodottá tették őket, és ez okozta a vesztüket. Egy világkorszakkal később az “emberek belehullottak az anyagba”, szellemi látásuk elhomályosult, a harmadik szem fokozatosan elvesztette erejét. A feljegyzések szerint az elcsö¬kevényesedés oly módon ment végbe, hogy a toboz¬mirigy “fokozatosan behú¬zódott az agyba, és elkövesedett”. Ezt jelenlegi tudományos ismereteink is alátámasztják, mely szerint: “A tobozmirigy kúp alakú, világos¬barna agyrész¬let, elülső szélén ásványi konkrementumok (agyhomok-lerakó¬dások) találhatók.” Végül a harmadik szem külső szerve is eltűnt, az ürege bezáródott, és a helyét átvette szervezetünk hatodik csakrája, a homlokcsakra.
A teljesség érdekében meg kell még említeni, hogy fizikai alapjait tekintve az auralátásnak nemcsak a “harmadik szemhez” van köze. Ez az érzékszervünk ugyanis összeköt¬tetésben áll a hipofízissel (agyalapi miriggyel) is. Ez teszi lehetővé a clairvoyance (klervoájansz) -nak, vagyis a tisztánlátásnak nevezett jelenséget, amely gyakoriságát tekintve még az auralátásnál is ritkább. A tisztánlátó nem gyengén ionizált levegő által keltett láthatatlan fényt, hanem minden anyagon áthatoló szub¬atomi energiasugárzást érzékel. Ezért az ily módon diagnosztizálók gyakran behunyják a szemüket, hogy a túl sok információ, a külvilág zavaró fényeffektusai ne tereljék el a figyelmüket arról, amit a homlokcsakrájuk közvetítésével a belső szemükkel látni akarnak. Ezek a jelenségek nem különíthetők el élesen egymástól, mert a tobozmirigy és az agyalapi mirigy között szoros kapcsolat áll fenn. Ezt bizonyítja egy müncheni szemészorvos felfedezése, mely szerint sokkal több szemideg ágazik el a hipofízis, mint az agy látóközpontja felé. Valószínűleg ez az oka annak is, hogy a színek különböző érzelmeket váltanak ki bennünk. Ez teremti meg a színterápia fiziológiai alapját. Jellemző e két misztikus erőközpont máig felderítetlen kapcsolatára, hogy a Védák-könyve szerint a lélek lakhelye a hipofízis, és nem a tobozmirigy.
Az energiapályák szintjének megállapítására ismert még az ingás módszer is, de az ilyen képességekkel rendelkező emberek felkutatása szintén körül¬ményes. Marad tehát a próba, vagyis hogy mi magunk határozzuk meg kísérleti úton az illető meridián energiaszintjét. A kísérletezés során azonban nagyon ügyeljünk arra, hogy a próbakezelést sohase végezzük a meridián aktiváló vagy nyugtató pontján. Ha ugyanis egy erősen telített meridián tonizáló, vagy egy energiahiányos meridián szedáló pontjára rákezelünk, akkor a meridián energiaegyensúlya még jobban eltolódik, ami a beteg állapotának nagyfokú romlását eredményezi. A leghatékonyabb és leggyorsabb eredményt akkor érjük el, ha közvetlenül arra a pontra kezelünk rá, amely a meridián pontjai közül a leginkább javallott az illető betegségre. Amennyiben nem magunkat kezeljük, nagyon fontos a beteggel kialakított jó kontaktus. A beteget fel kell világosítani, hogy most egy próba folyik, és a kezelés után neki kell megmondani, hogy betegsége illetve közérzete javult-e vagy inkább romlott. Ha javult, akkor a meridián energiahiányos, így más pontokat is kezelhetünk rajta.
A kezelés végén célszerű stimulálni a tonizáló pontot is, hogy általá¬nosan is javítsuk a meridián energiaszintjét. Amennyiben a beteg állapota romlott, akkor nem tehetünk mást, mint rákezelünk a szedáló pontra. Ezzel kivonjuk az elő¬zőleg bevitt káros energiát, mely a beteg megkönnyebbülé¬sé¬hez vezet. A továbbiakban az erre a meridiánra vonatkozó betegségek gyógyításának egyetlen módja a szedáló pont többszöri kezelése. Ezenkívül amit még ezzel a készülékkel tehetünk, hogy az akupunktúrás szakkönyvünkben utána¬nézünk, hogy az illető meridián hosszanti “Lo” meridiánja üres-e vagy telített. Ez a mellettük felsorolt betegségtünetek alapján állapítható meg. Ha az illető segédmeridián energiahiányos, akkor rákezelhetünk még a fő meridián “Lo” pontjára is. Az akupunktúrás szakkönyvek a Yuan (juan), vagyis forrásponttal kapcsolatban azt írják, hogy önmagukban való kezelésük esetén az energiahiányos meridián ezen a ponton energiát vesz fel az “energia tengeréből”, telített¬ség esetén pedig energiát ad le oda. Ez valóban igaz, de csak tűs kezelésnél. Elektrostimulációs kezelésnél telített meridiánnál a Yuan pont stimulálása még tovább növeli a meridián energiaszintjét, ezért kezelését kerüljük.

folyt.köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.20. 01:55  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1607
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 

KUN ÁKOS

EZOTERIKUS KÖRKÉP



Mottó: “A csodák ott kezdődnek,
ahol az emberi érzékek falat állítanak
a természeti jelenségek megértése elé.”

Ursula Spielmann




KEZELÉSI TANÁCSADÓ AZ ELEKTROSTIMULÁCIÓS
KÉSZÜLÉKEKHEZ;
AKUPUNKTÚRÁS ELJÁRÁSOK

Mint az Előszóból is kiderült, ennek a műnek eredeti feladata a különféle természetgyógyászati módszerek ismertetése volt. Utólag szemlélve azonban ez a tanulmány¬kötet jelentős mértékben kibővült, és fokozatosan átalakult egy jelentős terjedelmű ezoterikus könyvvé. Ennek oka, hogy a természetgyógyászat különféle módszerei csak a határtudo¬mányok megismerésével válnak tökéle-tesen érthetővé, és komoly eredményeket csak átfogó ezoterikus ismeretek birtokában lehet elérni. A természetgyógyászat alapvetően fontos területe az akupunktúra. Ebből alakult ki az akupresszúra, az elektrostimuláció, és ennek köszönheti létrejöttét egy általam kifejlesztett új kezelési módszer, a magnetopresszúra. Egyelőre azonban maradjunk az elektrostimuláció alkal-mazási módjánál. Az akupunktúra szabályaival ellentétben ugyanis erről a szakterületről eddig még sehol sem jelent meg részletes ismertető. Az első két fejezet sokak számára kissé “száraznak”, túlságosan “szak¬mainak” tűnhet, de mindenképpen érdemes végigolvasni, mert ma már szinte nincs is olyan ember a világon, aki nem beteg, vagy előbb-utóbb ne betegedne meg, és ne lenne szüksége valamilyen öngyógyító módszerre. A fizikailag alkalmazandó “szelíd gyógymódok” közül leghatékonyabb a magneto¬presszúra, ezért saját érdekünkben ismerkedjünk meg ennek alapjaival: az akupunktúrával és az elektrostimulációval. (A leírásban szereplő szakkifejezések a nemzetközileg használt formában, angol nyelven lettek feltüntetve. Mellettük azonban megtalálhatók a magyar nyelvben meghonosodott változatok is. Ezek a zárójeles kifejezések egyben a kiejtés módjára is utalnak.)

Általános ismertetés

Napjainkban a nyugati világban is egyre jobban hódít az akupunktúra, és annak egy otthoni hasz¬nálatra is alkalmas változata, az elektrostimuláció. A keres¬kedelemben kapható elektro¬stimu-lációs ké¬szülékek előnye, hogy olcsón beszerez¬hetők, bárki által könnyen kezelhetők, használatuk nem igé¬nyel különösebb orvosi előtanulmányokat, és mentesek a fertőzésveszélytől. Hátrányuk viszont, hogy ezekkel a készülékekkel a meridiánokba csak be¬adni lehet energiát, elvonni nem. Elek¬trostimulációs készülékekkel a meridi¬ánok energiaszintjének csökkentése csak a szedáló pontokon keresztül lehetsé¬ges. Hagyományos akupunktúránál, bimetall felépítésű (pl. acél hegyű‚ és réz nyelű) tűk használata esetén, amennyiben a tű vége, azaz a környezeti hőmér¬séklet alacsonyabb, mint a test¬hőmérséklet, az egyes pontok megszúrásakor külső beavatkozás nélkül végbemegy az ener¬gia¬elvonás. Tűs kezelés esetén az elektrostimulációs készülékekkel szemben inkább az energia¬be¬adás a bonyolultabb, ebben az esetben ugyanis hagyományosan moxás égetést kell végezni. Egyébként a test akupunktúrás kezelése szempontjából legegyszerűbb mód¬szer az akupresszúra, mivel meg¬felelő ujj használata esetén, vagyis Yin-es ujjal Yang (jang) jellegű meridiánt, míg Yang-os uj¬jal Yin (jin) jellegű meridiánt kezelve a töltéskiegyenlítődés automatiku-san végbemegy. Yin-es ujjnak azok az ujjak minő¬sülnek, amelyeken Yin meridiánok végződnek, ilyen a hüvelyk- és a középső ujj. Yang-os ujjak a mutató- és a gyűrűsujj, ezek Yang meridiánok kiindulási helyei. A kisujjon egy¬aránt talál¬ható Yin és Yang meridián is, így ez az ujj akupresszúrás kezelés céljára nem használható.
Az akupresszúrás módszer hátránya, hogy átlagemberek által alkalmazva nem túl hatékony. Csak összehasonlítás¬képpen az elektrostimulációs készülékekkel (az akupunktúrás pontok bőrfelületen keresztül elektromos árammal való ingerlése által) legalább ötször annyi energia vihető be egyetlen keze¬lés során, mint akupresszúrával. Az elektro¬akupunktúrás kezelés, vagyis amikor a tű nem csak behatol a bőrbe, de áramot is kapcsolunk rá, minimum tízszer haté¬konyabb az akupresszúránál. Ennek hatása egyébként már felér egy hagyo¬mányos gyógyszeres terápiával. Érdekesség¬ként megemlíthető, hogy vannak emberek, akiknek a testmeridián¬jaiban, így az ujjak végén is tízszer, vagy akár százszor nagyobb energia van felhalmozódva, mint egy átlagemberben. Ezek a személyek azok, akik évszázadokon át kézrátevéssel gyógyítottak. Az ilyen ember azonban nagyon ritka, talán minden százezer között egy akad, akinek az energiaszintje magasabb az átlagosnál. Ezeknek a különleges képességű személyeknek a megkeresését és a gyógyítás szolgálatába állítását azonban még ma is erősen hátráltatja az a hivatalos szemlélet, amely ezt a gyógymódot kuruzs¬lásnak tekinti, és tűzzel-vassal harcol ellene.
A hivatalos szervek vaskalaposságának igen jellemző példája a szívbetegségek ellen jelenleg is sokak által használt mágneses karperecek esete. A kor¬szerűnek mondott, szinte¬tikus gyógyszerek al¬kal¬mazásán alapuló orvos¬tudomány ezt az eszközt is placebónak, szélhámosságnak nyilvánította. Ez a Távol-Keletről importált kis mágneses lapocskákból álló karperec pedig nem más, mint egy akupunktúrás eszköz, a magnetikus akupunktúrának a legegy¬szerűbb alkalmazása. Mivel mind a szív-, mind a vérerek ura-meridián szedáló pontja éppen a csuklóhajlaton található, ezek a csukló körül elhelyezkedő mágneses lapocskák állandó jelleggel nyugtatják mindkét meridiánt. A kis lapkákból kiáramló mágneses erővonalak stimuláló hatása kisebb ugyan még az akupresszúránál is, de lényegesen hosszabb a kezelési idő, így idővel joggal érezhetik sokan ezt a módszert hatásosnak. A mag¬netikus akupunktúrának általánosan is alkalmazható módja, ha szövetbarát ragasztóval kis mág¬neses korongokat ragasztunk pólushelyesen a kezelendő pont fölé. Amennyiben az előző példának megfelelő módon kívánjuk ezt a módszert alkalmazni, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy eljárásunk csak akkor lesz hatásos, ha a szívbetegség oka a vérerek ura és a szív meridiánok telítettsége. Ellenkező esetben az ezeken a pontokon végzett kezelés az alacsony térerő, valamint a laza illesztés következtében hatástalan marad. Újabban előszeretettel alkalmazzák ezt a módszert migrénes fejfájások ellen is.

Elővigyázatossági szabályok

Elektrostimulációs kezelés esetén a készülék egyoldalú alkalmazhatósága miatt nagyon gondosan be kell tartani a kezelési szabályokat, ellenkező esetben komoly állapot-rosszabbodás léphet fel a betegnél. Ilyen rosszabbodás állhat elő pl. ha a telített befogadó vezeték vész- vagy irányító pontjaira rákezelünk. Ennek tüdőgyulladás, szívszúrás, aranyér, krónikus hasmenés vagy más kellemetlen következményei is lehetnek. Ebben az esetben még korrekcióra sincs lehetőségünk, mivel a Yin jellegű befogadó- és a Yang jellegű kormányzó vezetékeknek nincs nyugtató pontjuk, így a bevitt káros energiát utólag nem tudjuk kivonni. A probléma csak lassan, a bevitt energia fokozatos csökkenésével szűnik meg.


folyt.köv..
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.19. 07:47  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1607
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Halottlátás, jóslás, rontáslevétel
A hiszékenység mágiájára évente öt-hatmilliárdot áldozunk

(Népszabadság • Borsos Roland • 2005. május 7. )


Beavatottság legfeljebb ahhoz kell, hogy a tudomány és a nyilvános népbutítás határán eligazodjunk. Az eredetileg titkos tanokat jelentő ezoterika fogalma ugyanis mára az akupunktúrától az ufó - kutatásig számos valós és áltudományt olvasztott magába. Beavatott az, aki ebből jól profitál.



- A spiritualizmus alapvető emberi igény - magyarázza Szász Ilma valláspszichológus. - Mindenki szeretné tudni, honnan hová tart, és ha nem kap erre megnyugtató választ, szorongás lesz úrrá rajta. Ezért inkább kapaszkodókat keres, és hinni akar valamiben.

Ingadozókból, támaszt vagy tanácsot keresőkből pedig a hagyományos vallásosság háttérbe szorulásával egyre több akad. Ahogy mágusokból, gurukból és tanfolyamon kiképzett, kártyavetésben, tenyérjóslásban és csillagzatelemzésben jártas boszorkányokból is. Ma ezoterikusnak nevezünk minden olyan "titkos" tudást és gyakorlatot, ami az ember testi-lelki harmóniáját, boldogulását, önmagáról és a világról alkotott ismereteit spirituális módon szolgálja. Ezoterikus tanok a keleti vallások, de általában a természetvallások és a sámánizmus is. Ide sorolható a jóga, a meditáció, a feng-sui, bár - akárcsak a természetgyógyászat egyes eredményei - ez utóbbiak tudományos mankóra és az ezoterika okkultabb formáit elutasító hívekre is számíthatnak. Persze aki jóslatokban, szellemvilágban, kalandos természetfölöttiben akar hinni, az nemigen vár racionális magyarázatokat.

A jóslás, a számmisztika, a kártyavetés, a mágiák, szertartások mindig is jelen voltak kultúránkban, mai formájukban azonban feltámasztott ismereteknek számítanak. A világ rejtélyes mozgatórugóiba vetett hit ugyanúgy összefonódik történelmünkkel, mint a harmóniakeresés és a hiszékenység. És miközben egyre kevesebben járnak templomba, többségünk továbbra is vevő a transzcendenciára.

Sarlatánok tehát mindig voltak és lesznek is. Az ember belső egyensúlyát pedig leginkább az szolgálja, ha elhiszi, hogy sorsát külső, megfoghatatlan erők kormányozzák, vagyis, ha baj van, a hibát nem önmagában, saját döntéseiben kell keresnie, hanem az említett külső erőktől kell várnia az eligazítást. Sokan várják ezt. Becslések alapján az ezoterika teljes hazai piaca (a könyvkiadástól a segédeszközökön át a szolgáltatásokig) évi öt-hatmilliárd forintos forgalmat bonyolít le. A Figyelő című hetilap felmérése szerint az ezoterikus könyveké a negyedik legnépszerűbb piaci kategória manapság, csak a piacvezető Édesvíz Kiadó 50-60 új kötetet ad ki évente.

(Saját megjegyzés: és a magánkiadásban lévők nagy része ellenőrizetlen!)




A misztikus "tudományok" legelterjedtebb válfaja azonban mégis a jóslás és a horoszkópkészítés. S hogy a beavatottak szerint ez utóbbiak mi mindenre alkalmasak, annak csak a fantázia szab határt. Baksai Julianna, a magát a világhálón hirdető jósnő például a szerelmi kötés, a halottlátás és a rontáslevétel mellett ingatlanok eladását is vállalja. Szerinte számos épület azért nem kel el, mert temetőre épült, rossz a kisugárzása, vagy a gazdája egyszerűen elátkozott. Ám ha kiragadja a rontásból az épületet, néhány hónapon belül biztosan vevőre lel.
Állítása szerint a húszezer forint befizetésével startoló szolgáltatásra havonta legalább egy jelentkező akad. A magas árat azzal magyarázza, hogy a rontáslevétel technikájának elsajátítása legalább öt évet vesz igénybe, márpedig a tudást meg kell fizetni.

Akárcsak a tudatlanságot. Ingyenes horoszkópot, rövid előrejelzést tucatjával találunk színes női magazinokban és az interneten, de a személyre szabott szolgáltatásnak ára van. A tíz-tizenkétezer forintra taksált, levélben elküldött terjedelmesebb sorselemzéstől a személyes (óradíjas) tanácsadáson át az emelt díjas telefonhívásig terjed a skála. A csillagjóslás ismerete már néhány hetes tanfolyamokon is elsajátítható 2500-3000 forintért leckénként, bár statisztikailag nem sikerült még bizonyítani, hogy az égi jelenségek bármilyen hatással lennének sorsunkra.

Szász Ilma szerint viszont az asztrológiának van objektív alapja, és reméli, hogy sorsunk és a csillagok összefüggéseire előbb-utóbb tudományos magyarázat is születik.

- Minden mindennel összefügg. A világmindenség jelenségeiben fizikailag is mérhető párhuzamok tapasztalhatók. Az égitestek mozgása és sorsunk között nincs közvetlen ok-okozati összefüggés, de bizonyos szinkronjelenségek, párhuzamok azért léteznek. Máskülönben az asztrológia nem is maradhatott volna fenn az évezredek során - vélekedik a valláspszichológus. Ken Wilbert, a terület legképzettebbnek tartott szakemberét idézve elmondja: a mai, ezoterikus tudományokkal foglalkozó vezetők és guruk kilencven százaléka tévúton jár, nem rendelkezik a megfelelő tudással. Az áldozat pedig rendszerint a bajba jutott ember, aki spirituális gyógyírt keres problémáira. Törvényszerű, hogy akkor sem veszíti el az okkultizmusba vetett hitét, ha nem találta meg a boldogságot valamelyik felkent guru irányítása alatt. Inkább másik vezetőt keres.

- Paraképességek, szuperracionális tudás létezik, én például hiszek Jézus csodatételeiben, csakhogy ezekkel a képességekkel, ezzel a szellemi szinttel nagyon kevesen rendelkeznek a világon - vélekedik.

Üzleti érzékkel viszont annál többen, hiszen a beavatottnak nem érdeke, hogy a tudást és a hókusz-pókuszt különválassza. Az eredmény elképesztő: feng-sui szempontú aurafotó, komplett sorselemzés bonusz kártyavetéssel, Callenetics jóga, vagy éppen szakszervezeti lobbi a mágia oktatási tantervekben való elfogadtatásáért.

Csak bírjuk spiritusszal.

Saját megjegyzés:

Olvastam egyszer egy reklámot (Elixír újság), ahol négyzetméterre vállalták a szelleműzést, szellemirtást!
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.18. 02:47  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1607
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Ego és alázat.




A megvilágosodásnak két fő akadályát említi a szellemtudomány: az egoizmust és a karmát.
Az alázat az egyetlen, ami képes kiirtani az egoizmust.
A hit és az alázatosság elválaszthatatlanok, melyek együtt képesek harcolni sikerrel az egoizmus ellen.

Az egoizmus állapotát jellemzi a „csak én vagyok” állapota, a szeretet pedig ennek a fényében a „csak te vagy” tudata. Az egoizmus legfőbb karmaképző, a szeretet a legfőbb karmaoldó erő. Az egoizmus a sötét erőhöz köthető, a szeretet pedig a jó, Krisztusi oldalhoz. Minden ember rendelkezik önzéssel, aki egy energiaminta, elementál. Egy olyan „program”, ami beleszól az ember életébe, az „én vagyok” tudatot segít felébreszteni. Egyfajta ”ajándék” amit a sötét erő adott az embernek, amiben benne van a saját sötét lényének tulajdonsága is, és így jött létre az egoizmus, a „csak én vagyok” érzete.

Maga az elementál egy pozitív energia, ami a sötét erő mesterkedésére az önzésmentes öntudat helyett az önzést szüli meg. Szinte minden emberi vétek az egoizmusból fakad.
Az egoizmus százszázalékosan tombol, ügyes álruhába bújik és sokszor ezért még szeretetnek is tűnhet. A szellemi úton az egoizmus leküzdése a legfontosabb. Maga az akarat hatalmas erővel bír, csak az egoizmus nem engedi, hogy a bölcsesség helyes irányt adjon neki.

Az érzelmi átélés terén fontos az alázat lelkületével és a saját egoizmusunkkal is találkoznunk. Ha megnyílunk, és áhítattal figyelünk valamit, akkor egy kicsit félreteszünk az egoizmusból, azonban ha például mi kerülünk a figyelem középpontjába akkor egy pillanat alatt maximumra mehet az egoizmus.
Csakis a valódi önismeret és az alázat segíthet.
Ha olyannal találkozunk, ami rávilágít önzésünkre, vagy negatív irányba akar kimozdítani minket, próbáljuk ki, hogy nem állunk ellen. Ha egy kritikát kapunk engedjük be a lelkünkbe. Szinte érezzük, ahogyan éget, valamit „lemar” a lelkünkben, valószínűleg egyik hiedelmünket kezdi feloldani. Utána pedig az alázatos lelkület marad meg bennünk.

A példa kedvéért olvassuk el az alábbi kritikákat az egoista emberről! A lényeg az, hogy lassan, átéléssel olvassuk, ne álljunk ellen, engedjük, hogy a lelkünkbe hatoljon……….. nyugodtam magunkra vehetjük.

„ Az egoista ember énkórságban szenved. Főként magával törődik. Társaságban, de ha egyedül van is, csak saját magáról beszél, magáról gondolkodik. Mondja, csak mondja a véleményét. Újra és ő újra csak a saját érzéseit éli át. Neki mindig igaza van, mások véleménye számára nem olyan fontos. Mások igaziból nem érdeklik. Vagy, ha egyáltalán el is hiszi, hogy másoknak is lehetnek problémáik, azokra nincs ideje. Aztán van, hogy belemerül másoknak a bajába. Majd Ő megoldja, segít, tanácsokat osztogat, persze a saját problémáit se tudja megoldani.

Úgy érzi több másoknál, különb. Olyan eredeti. El van foglalva magával, Ő a centrum. Ha valami hall mindig magára alkalmazza. Egy dologban azt nézi, azt hallgatja, mások beszédéből, könyvekből csak az érdekli, ami úgy érzi őrá vonatkozik.
Ami tetszik senki, az ezért tetszik, mert neki szimpatikus, ami rossz, az azért rossz, mert neki – szokásainak, kiskori hiedelmeinek és öntudatlan emlékei miatt – antipatikus. Mindent ez alapján ítél.

Kicsiny tudása van pedig a világról – hisz nézzük meg kiktől tanult. Szülei, iskolatársai, tanárai, ócska könyvei, gyermekkori tévéfilmsorozatok, rádióműsorok, egyszerű barátok. Ők az Ő nagy tanítói. Keveset ugyan, de Ő is hozzágondolt, azonban ez igen csekély. Kamaszkorában már kész volt idomítása, tanítói kiváló átlagembert faragtak belőle.
Ami ellen háromévesen tiltakozott, tizenhat évesen már harcosan védelmezte. Azt hitte, sokat tud. Ekkor dőlt be igazán a sötét oldalnak. Elkezdett véleményt alkotni. Felnővén már mindenről van véleménye. Másokkal kegyesen megosztja ami gondol, tanácsot ad, ítélkezik, lebecsmérel, elutasít, vagy esetleg dicsér…..valójában csak találgat csak.
A vélemény azt jelenti, hogy fogalma sincs az igazságról, de őt ez nem is érdekli. Az Ő véleménye nem a valóság, Isten őrizzen, hogy a világ olyan legyen, amiket Ő gondol róla.

Az egoista ember első látszatra ítél, könnyen lenéz másokat, de csak ritkán tisztel, akkor sem őszintén, viszont könnyen eljár a szája a kritikában. Gőgjében magán kívül mindenről megfeledkezik. Szüleiről, akik felnevelték, azokról akik tanították. A természetről amiben él, szinte semmit sem tud. Nincs ideje ásvány -, növény – és állatvilágon gondolkodni, pedig nekik köszönheti földi életét. És persze általában elfelejtkezik az angyalokról és Istenről, akik élete minden pillanatát fenntartják, teremtik, segítik.
Róluk is legfeljebb így szól: az Én védőangyalom, az Én Istenem.

Persze lehet, hogy rátalál a szellemi útra, máris tanítvány lesz. Még többnek érzi magát, vagy esetleg bűntudatban lesz a legnagyobb. Különleges vagyok, vagy bűnös vagyok, mindegy, a VAGYOK lényeg. Az úton az ember megváltozik. Na nem fejlődik, csak változik….eljátszza, hogy más lett. Játszik mások előtt, a benne élő szülő és önmaga előtt. Jó fejnek akar látszani, bölcsnek, érzékenynek, szépnek, ügyesnek, tehetségesnek, eredetinek, erősnek, különlegesnek – valakinek akar látszani – de épp ezzel lesz senkivé. Még tanítója és Isten előtt is játszik. Hazudik magának és az égnek is, talán ez a legfurcsább, hiszen Isten mindent lát, miért alakoskodik akkor? Miért nem őszinte? Mitől fél?

Persze van olyan is, hogy tényleg fejlődik…. a kegyelem miatt.
Mégis magáról beszél, dicsekszik, érzi, hogy valaki, hogy elért valamit, hogy teljesít.
És ekkor büszke lesz. Vagy éppen kudarcot él át, azt hiszi, Ő senki, neki nem megy, kétségbe esik. Még haragszik is, tán dühöng. A világ rossz. Ő pedig ott ül a baj kellős közepén….. megint a közepén. Nem érdekli akkor, hogy a világ Isten ajándéka – Istennek tán ez fáj a legjobban – nem érdekli a megváltás érte elszenvedett kínjai, hogy Isten akkor is, még a szenvedő arcú egoizmus vétkét is magára veszi. Nem érdekli, hogy ki teremtette Őt, hogy Isten bízik benne. Nincs kedve tenni, vigasztalni, vigasztalhatatlan…. mert még itt is Ő tudja jobban.

Aztán lehet, hogy úgy érzi, Ő nem is önző. Hiszen van, amikor jól van, semmi baja, erényes. Senkit sem utál, sőt mindenkit szeretet, mások is szeretik. Lehet, hogy minden jónak tűnik …. csak nehogy valaki azonnal rosszat mondjon róla.
Mert azonnal mentegetőzni kezd, még füllent is, torzít, bármit kimagyaráz. Hogy miért van neki igaza, miért jogos, miért tiszteletre méltó.
Csak magyaráz, csak magyaráz, aztán elnyugszik megint. Ja, dehogy erényes! Csak magában, maga által, csak önmagának él….az egoista ember”

Lélegezzünk egy mélyet, fújjuk ki magunkat. Borzalmasak ezek az egoisták, nehéz ilyet megemészteni. Minden jogos kritika megszüli az alázatot.
Fontos azonban, hogy a kritika ne érzelmi ömlengés legyen.
Ha megértjük és komolyan vesszük, hogy minden Isten által van, még az utálkozó, minket becsmérő ember szavai, sorfájdalmaink tanításai is, és valóban minden az Övé: a tárgyaink, a föld, de még a testünk, lelkünk is, akkor az érzés is megszülethetik ehhez.

(Felhasznált irodalom: Manifesztum 2004. október)
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.17. 01:28  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1607
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Médiumok
Sok fajta van belőlük

A mediális közlések fogadásakor, a szeánszokon, a szellemtani körökben, elengedhetetlenül szükséges, hogy a túlvilági szellemi tanító mellett jelen legyen egy evilági médium is, aki képes „fogni” a tanítást, és azt szóban elmondani vagy leírva bemutatni a spirituális kör tagjainak. De egyáltalán kik is azok a médiumok?
Médiumnak nevezzük azt a személyt, aki pszichikai érzékenységgel bír és ennek folytán képes a szellemekkel érintkezni, és akin keresztül szellemek megnyilatkoznak. Vannak közöttük többfélék, közülük sorolunk fel néhányat.
A médiumok nagyobb része beszélő. Ezek általában nem is hallják a szöveget, amit felmondanak, mert a szellem a beszélő szervekre hat – akárcsak az író médiumoknál a kézre. Előfordulhat azonban, hogy a médium nem tolmácsolja hűen az üzenetet vagy a tanítást, mert bár érti azt, amit hall, viszont képzettsége nem akkora, hogy a kapott üzenetet hűen és érthetően tolmácsolja.
Ennek ellenére, - ez általánosságban van így -, a médium szellemi szintje majdnem azonos a közlő entitás képzettségével, de még a legjobb médiumok is csak 70-80 százalékos tisztasággal képesek átadni az üzeneteket. Sokszor azonban a médiumok is csak 20-30 százalékos tisztasággal közlik a tanításokat.
A beszélő médiumok a sugallatokat belső gondolatokként érzékelik, Így érintkeznek a szellemmel. A szellem pedig nem a fizikai testre hat, hanem az élő ember lelke által az agyára. Az így megfogalmazott gondolatok kerülnek a médium hangképző szerveire, a kezére vagy más érzékszervére.
Vannak olyan érzékeny személyek, akik a szellemvilág képviselőnek megnyilatkozásait automatikusan írják. Ez a jelenség akkor jön létre, amikor a szellemek irányítják a médium kezét, és ő ceruzával, írógéppel vagy a számítógép billentyűzetével jegyzi le a tudat alatt hallottakat. A médium nincs tudatában annak, hogy tartalmilag mit ír, csak a szeánsz végén, amikor a jegyzeteket visszaolvassák, akkor válik tudatossá benne a leírt szöveg.
A médium az automatikus írást transz állapotban végzi. Ezt kétféle képen tudja rögzíteni. A létrejövő gondolatokat, vagy a gondolatokat kifejező hangokat leírja – mintha diktálnának neki. De az író médium keze azonban önállóan is mozoghat, a kéz szinte függetleníti önmagát és így írja le az üzeneteket. A leírt szöveget a szeánsz végén elemezni kell, ugyanis a tiszta forrásból érkező üzenetek bár folyamatosan érkeznek a médiumhoz, ezek a mondatok vagy gondolatok azonban nem mindig értelmesek, mert a „diktálás” túl gyors volt.
A médiumok olykor olyan dolgokat is leírnak, vagy olyan képeket rajzolnak le, amelyek nem állnak összhangban képességükkel. Gyakran más kifejezéseket mondanak ki hangosan, más szavakat vagy mondatszerkezeteket vetnek papírra, amit általában a megszokott, mindennapi életükben nem használnak. A zenei médiumok például képesek minden tudás nélkül hangszeren játszani, énekelni vagy kottát leírni. Előfordult már, hogy a zenei médium több ember hangján is énekelt, mert sorban átengedte hangképző szervét a nyilatkozó zenélő vagy éneklő szellemnek, szellemeknek. Néhány évvel ezelőtt Magyarországon is járt egy ilyen médium, aki régebben elhunyt híres énekesek hangján dalokat adott elő, de amikor transz állapotából kijött, képtelen volt egy közönséges dal eléneklésére is.
Az író médiumok csoportjába tartoznak a festő és a rajzoló médiumok is. Ilyenkor a médium kezét a szellemi erő irányítja, aki a médiumot használja művészetének átadására. Sok esetben a médium csukott szemmel fest, vagy rajzol, mivel kezét tulajdonképpen egy láthatatlan erő irányítja. Gyakran előfordul, hogy a médium által papírra rajzolt vagy festett kép fejjel lefelé készült el. Ennek az oka az, hogy a szellem, aki a médium kezével alkotott, a médiummal szemben helyezkedett el, ezért ezek az alkotások fejjel lefelé készültek.
A médiumnak transz állapota, amikor kapcsolatban áll a tanító szellemmel, hasonlít a félig alvó-félig tudatos állapothoz. A transz mélysége ugyanis lehet felszínes vagy mélytransz, de létrejöhet hipnotikus módon, vagy spontán módon.
A médiumok között vannak úgy nevezett transzmédiumok is. Ezek olyan pszichikailag érzékeny személyek, akik egy időre, átmenetileg, szándékosan elveszítik tudatukat, hogy megszállhassák őket a kommunikációra hajlandó, vagy gyógyítani vágyó szellemek. A médium átengedi testét egy szellemi erőnek és ekkor a „megszálló” szellem irányítja a médium fizikai testét. Az ilyenfajta médiumitás azonban nagyon veszélyes, mert ha a közlést végző szellemet fizikai létében valamilyen sérülés érte, azt átviheti a médiumra. Itt nemcsak a pszichikai sérülések jöhetnek számításba, hanem a fizikaiak is. Nemrégen, amikor a tragikus körülmények között elsüllyedt Kurszk orosz tengeralattjáró legénységével lépett kapcsolatba a médium, a közlés végén majdnem megfulladt, mert a kapcsolatot felvevő szellem, fizikai létében is a közlés végén megfulladt. Ezt mi is hallhattuk, és a körvezetőnek kellett a médiumot transzállapotából kivezetni.
A médiumok között vannak látók is. Ezek látják azt a szellemet, akinek üzenetét tolmácsolják. Sok médiumi képességgel rendelkező személy éber állapotban is képes látni a nem fizikai létben létező entitást, ekkor már a látomása tudatosul benne, emlékezni fog rá. Legtöbb esetben azonban még a látó médiumok is csak transz állapotukban érzékelik a szellemet, és ilyenkor csak azt mondják el, amit harmadik szemükkel érzékeltek.. A látó médiumok ugyanis a harmadik szemükkel érzékelik a szellemet, így becsukott szemmel is képesek előadni a látottakat.
A látó médium csak azt a szellemet látja, amely figyelmének középpontjába került. Ilyenkor a médium leírhatja a szellem fizikai jellemzőit, kinézését, hogy a rokonok, vagy az ismerősök felismerhessék. Ezeket a médiumokat halottlátóknak is nevezik.
A médiumok között sok a tökéletlen. Az ostromlott médium például csaló, vagy alantas szándékú szellemekkel van körülvéve, és tőlük képtelen megszabadulni. Az elámított médiummal a csaló szellemek visszaélnek, mivel ezek a médiumok képtelenek megítélni a szellemek megnyilvánulásait, ezért meg vannak tévesztve. A könnyelmű médiumok képességüket nem veszik komolyan, és csak szórakozásból rendeznek szeánszokat. A közönyös médiumok a szellemek által közreadott tanításokból semmit sem tanulnak, életmódjukon, gondolkodásukon semmit sem változtatnak. A büszke médiumok nem adják tovább a közléseket, a tanításokat maguknak tartják meg. Ilyenek az önző médiumok is, akik képességüket szintén maguknak tartják, a kapott tanítást nem osztják meg másokkal. Az ingerlékeny médiumok a velük kapcsolatos bírálatokat visszautasítják, az üzeneteket megdönthetetlen igazságként kezelik és másfajta tanítást nem fogadnak el.
A tökéletlen médiumokhoz tartoznak még a kapzsi médiumok is, akik képességük gyakorlását megfizettetik. Habár nem vehető rossznéven, ha szegény emberek magasztos képességüket létfenntartásra használják. Előfordult már, hogy maguk a szellemek utasították a médiumot, hogy szeánszukat fizettessék meg, sőt még az árat is meghatározták. De ha a médium visszaél a helyzetével, kapzsivá válik, több pénzt követel, mint amennyit a szellemek meghatároztak neki, a szellemek megvonhatják tőle a mediális közlekedést, bezárják előtte a mediális csatornát. Ilyenkor fordul elő, hogy a médium pénz vagy honorárium reményében saját kitalációját adja tovább. Ez azonban már csalás.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.16. 06:24  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1607
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Kopogó szellemek
Viszonylag ritkán jelentkeznek

Gyakran megtörténik, hogy az éjszaka kellős közepén recsegő bútorhangra riadunk fel, vagy csikorgásokat hallunk, amelyek eredetét nem tudjuk megfejteni. Első gondolatunk ilyenkor, hogy szellemek vannak a lakásban, vagy a házban. Hangokat, csikorgást, zúgást a bútorok recsegését azért hallunk, mert valaki segítségünket kéri. Először azonban tisztáznunk kell, hogy milyen szellemforma jelentkezett. Lehet, hogy egy „közönséges” kísértettel van dolgunk, vagy esetleg egy kopogó szellemmel.
Régi házaknál, épületekben gyakran előfordul, hogy szellemjárással találkozunk, bár az újabb épületek is magukhoz vonzanak éjszakai látogatókat. Leginkább akkor, ha az épületet régi, felszámolt temető területén építették fel. Sok nyugtalan halott zavarhatja meg éjszakai pihenőnket ilyenkor, sőt még gyakrabban előfordul az is, hogy ezek a nyugtalan lelkek energiát vonnak el tőlünk, reggelenként fáradtabban ébredünk, mint amikor az előző este lefeküdtünk pihenni.
Első dolgunk tehát az kell, hogy legyen, hogy meghatározzuk a szellemjelenség okát. Ha „csak” egy vagy esetleg néhány szimpla kísértet bukkant fel lakásunkban, azok mindig másképpen viselkednek, napokig nem jelentkeznek, azután ismét zaklatnak bennünket éjszakai pihenőnk alatt. Ha azonban szellemjárást vélünk megtapasztalni, akkor ezt úgy állapíthatjuk meg, hogy azok a bizonyos entitások mindig ugyanazt a hanghatást vagy jelenséget váltják ki.
A kísértetek megjelenésének kiváltó oka az, hogy a kérdéses szellemi entitás képtelen elszakadni attól a helytől, ahová házunkat vagy tömbházunkat építették. Nincs annak tudatában, hogy halott, és mivel a földi fizikai világtól való elszakadásakor nem indult el azon a bizonyos alagúton a fény felé, ezért még a további szellemi síkokra sem volt képes eljutni. Úgy érzi, hogy lakásunkban vagy házunkban ismerős helyen tartózkodik, olykor feldühödik, hogy az élők – akiket ő egyenrangú társbérlőknek tart -, nem vesznek róla tudomást, igényeit nem hajlandóak teljesíteni, vagy azért haragszik, mert az ő saját területére mások hatoltak be. A kísérteteknek nincs időérzékük – hiszen az idő csak az élők fizikai világában fontos tényező -, ezért észre sem veszik, hogy haláluk óta eltelt már több év, esetleg évtized vagy talán évszázad is. Az is közrejátszhatott, hogy nincs tudatán az idő múlásának, mert halála hirtelen következett be, szerencsétlenül járt, esetleg meggyilkolták vagy házunk területén egykor csatamező volt ahol sok katona esett el.
A kísértetjárásnak lehet olyan formája is, amit a szó szigorú értelmében véve csak egy entitás okoz. Ez általában ismétlődő jelenség, például azt halljuk, hogy egy láthatatlan lépcsőn valaki lefelé fut. És ez a jelenség minden éjszaka, akár többször is megtörténik.
Ilyen eseménynek érdekes példája lehet egy skóciai kastélyban lejátszódó folyamat. Egy szürke nő időnként végig szalad a földszinti teremben és megszállottan az ajkát csipkedi. Mást nem csinál.
Megtörténhet, hogy egy lakásban különös kopogásokat lehet hallani, recsegéseket, csattanásokat. Előtűnnek tárgyak, röpködni kezdenek és később az egész lakásban iszonyú felfordulás történik, röpködnek a tárgyak a levegőben.
Egyes parakutatók szerint az ilyen esemény nem más, mint poltergeist-jelenség. A szó német nyelvből ered, mert a „polter” szó zajt jelent, a „geist” pedig szellemet. Tehát olyan szellemi tevékenység, amely nagy zajjal jár. A parapszichológia egy betűkóddal is ellátta ezt a jelenséget: RSPK, amely ismétlődő, spontán pszichokinézist jelent. A jelenség magyar elnevezése: kopogó szellem.
Ezt a rejtélyes paranormális jelenséget már igen régóta ismerjük, a 12. században jegyezték le először, behatóbban 1599-ben vizsgálták. Jellegzetessége az, hogy a különös jelenség alatt titokzatos csattanások, hangos reccsenések hallhatók, kellemetlen szagok járják be a házat, közben bútorok mozdulnak meg, hideg áramlatok tapasztalhatók, megmagyarázhatatlan hangokat lehet hallani, tárgyak tűnnek el, majd megjelennek újra és az emberek, akik ott élnek, akaratukon kívül a levegőbe emelkednek.
A feljegyzések szerint igen látványos és aránylag hosszú kopogó-szellem jelenség zajlott le Angliában, London közelében 1977. augusztusa és 1978. szeptembere között. A házban egy asszony élt két gyermekével és egy év alatt közel 1500 spontán pszichokinetikus tevékenységet tapasztalt meg. A jelenséget pszichológusok, szociális gondozók, rendőrök, logopédusok és két parakutató is vizsgálta, de okát nem tudták felfedni. A furcsa dolgok azután, amilyen gyorsan jelentkeztek, olyan gyorsan el is múltak. Egyébként a kopogó-szellemekre jellemző, hogy csak rövid ideig, néhány napig vagy hétig tevékenykednek és utána megszűnnek.
A kopogó-szellem jelenség talány. Kapcsolatba lehet hozni a szellemvilággal, de a háziak esetleges pszichokinetikus képességével is. Mind a kettő mellett nagyon sok érv szól és ezért a kivizsgálásra nagy szükség van. Lehetséges, hogy az elhunyt emberek szellemei tárgyrepkedés és kopogó hangok keltésével akarják felhívni élő hozzátartozóik figyelmét arra, hogy a túlvilág létező tény és ők képesek átjárni egyik világból a másikba. De az is lehet, hogy élő családtagjaikat akarják figyelmeztetni valamire. Az is érdekes, hogy a kopogó szellemek leggyakrabban összezavarodott lelkivilágú kamaszok vagy mániákus felnőttek jelenlétében jelentkeznek. A holdkórosság és a nagy szorongás is fontos tény lehet az ilyen rejtélyes tevékenység áldozatainál. Feszült idegzetű, vagy traumákkal telített életmódú embereknél gyakran tapasztalható kopogó szellem-jelenség. Azt is megállapították már, hogy némely házban, illetve lakásban, ahol feltűnt ez a jelenség, régebben emberek által elkövetett erőszakos cselekmények játszódtak le, gyilkosságok voltak, kínoztak embereket.
A kutatások jelenlegi állása szerint ilyen paranormális esetek túlnyomó részében szexuális energiákra lehet gyanakodni. A 19. században végzett vizsgálatok szerint a jelenségek középpontjában majdnem mindig serdülőkorú lányok álltak. Így született meg az a gondolat, hogy esetleg bizonyos fiatal lányok olyan nagy mennyiségű energiát képesek összpontosítani, hogy képesek asztalokat elmozdítani, rémisztő hangokat produkálni, tárgyakat eltüntetni és elővarázsolni azokat a semmiből. Manapság is sok eset kötődik kamaszlányokhoz.
Egy kopogó szellem jelenléte nem téveszthető össze másfajta szellemjárással. A kopogó szellemek munkája mindig rendkívül zavaró, hangos és idegesítő. Mindig tárgyak mozgását lehet megfigyelni, tányérok vágódnak a falhoz vagy ablaktáblák rázkódnak maguktól, ablakok és ajtók nyílnak-csukódnak.
1970-ben két pszichológus számítógéppel elemezte Angliában a kopogó szellem-jelenséget. 1800-tól napjainkig tanulmányozták az eseteket és megállapították, hogy a jelenségeknek 63 általános jellemzője van. Százalékarányok szerint csoportosították a történeteket és megállapították, hogy a jelenségek 64 százalékában csak kisebb tárgyak mozdultak el, 58 százalékában a jelenség éjszaka zajlott le, 48 százalékban csak kopogás hallatszott, 36 százalékban nagyobb tárgyak mozdultak el, az esetek 24 százalékában a jelenség több mint egy évig tartott, 16 százalékuk kapcsolatban állt a házlakók viselkedésével, 12 százalékában a jelenség során nyitódtak-csukódtak az ajtók és az ablakok.
Egy másik pszichológus a jelenségek tanulmányozásával megállapította, hogy az élőkhöz kapcsolódó kopogó szellemek megjelenése általában ok nélküli, és igen gyakran durva kimenetelű, amikor azonban a jelenségeket a szellemvilág képviselői váltják ki, nem kísértetek, akkor azok bizonyos okkal történnek, nappal játszódnak le és nem durvák.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.15. 01:42  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1607
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Átjáró a túlvilágra
Ma már le van zárva
Az embert mindig érdekelte a túlvilág. Egyeseket azért, mert nem hittek benne, kételkedtek létezésében, másokat azért, hogy felkészülten várják sorsukat életük beteljesülése után. Némi reményben azok az emberek részesültek, akik halálközeli állapotba kerültek, majd az egyre tökéletesebbé vált orvosi műszerek segítségével újból visszatérhettek a fizikai létbe. Ők meséltek utazásukról, amelyeket egyesek kétkedéssel fogadtak, mások viszont tényként elismertek.
Tévedés lenne elhinni, hogy a túlvilági utazások csak mostanában, a modern korban történnek. Ilyen kalandok voltak már a középkorban, sőt régebben is. Ezekről azonban nem a halálközeli állapotból visszatértek meséltek, hanem azok, akik szándékosan tették meg az utat.
A mai Írország területén, a Donegal megyében a mai Lough Dergben létezik egy tó, ennek közepén van egy kicsiny sziget, ezen egy barlang, amelyről azt tartották, hogy ott van a holtak birodalmába vezető bejárat.
Az első írásos emlék 1153-ból ered, amikor egy Owen nevű lovag bűneinek vezeklése érdekében úgy döntött, hogy ellátogat a barlangba. Később leírta, hogy egy szűk bejáraton átvergődve egy hatalmas kolostorban találta magát. Ott 15 fehérbe öltözött ember figyelmeztette a rá leselkedő veszélyekre. Ekkor hirtelen megmozdult a föld alatta és hangos sikolyoktól visszhangzó helyen találta magát. Démonok ragadták meg és vonszolták tovább, miközben iszonyatos kínzások jeleneteit láthatta maga mellett. A démonok Owent a pokol kapujába hajították, ő azonban Jézus nevét kiáltotta, mire a pokol egy lángnyelvvel kiokádta őt.
Ezután egy tűzfolyam fölött átívelő hídon keresztül folytatta útját. Nagy veszélyek közepette Owen egy földi paradicsomba ért, virágos rétre, amelyet papok népesítettek be. Két érsek felvezette egy hegyoromra, ahonnan megpillantotta az aranyként fénylő mennyei paradicsomot. A paradicsomból lángok áradtak, ezek fürösztötték a lovagot. A lángnyelvek nyaldosása Owen számára leírhatatlanul kellemes érzés volt. Már-már kigyulladt benne a vágy, hogy örökre itt maradhasson, amikor visszaröpítették az élők világába.
Owen túlvilági történetét 1180. körül egy bizonyos Sawtrey Henrik nevű ciszterci szerzetes jegyezte le. A lovag túlvilági kalandjáról szóló legenda egyre szélesebb körben vált ismertté, és ezzel együtt rohamosan nőtt a hely népszerűsége, bár a legtöbb zarándok csak a barlangban aludt, a túlvilágot csak álmában láthatta meg.
1411-ben egy magyar lovagmonda is keletkezett a túlvilági átjáróról. Vitéz Tar Lőrinc is elhatározta, hogy meglátogatja a Szent Patrik barlangja néven vált ismertté purgatóriumi bejáratot. Elmondása szerint a barlangi kápolnából egy aknaszerű mélyedés nyílott a mélybe, amely hirtelen vízszintesen kitágult és labirintusba ment át. Az ide leereszkedőket kénköves gőzök és gázok bódították el, és az előzetesen beléjük táplált rémmeséket újraélve maguk is elhitték, hogy látomásaik valóságosak.
Tar Lőrinc pokoljárásának nemcsak történeti, hanem szépirodalmi jelentősége van, mert a vízió irodalmi műfajként jelentkezik, amely valamennyi középkori elbeszélő alkotásnál – még a legendánál is – szabadabb volt. A költői fantáziát a lovagmonda felszabadította a vallási dogmák nyűgétől, engedte tévedni hőseit, kénye-kedve szerint utaztatta embereit, szárazon és vízen. Lőrincet a monda levitte a poklok fenekére és felemelte a mennyekig.
A Tar Lőrinc kalandjait megörökítő mű leírja, hogy miközben a vitéz szokott imádságaiba merült, egy sudár termetű, egész testében zöld ruhába öltözött férfi jelent meg előtte. Vállát vörös lepel borította és Lőrincet zsidó nyelven köszöntötte. A vitéz megkérdezte tőle, hogy ki ő, álomkép, vagy valódi követe az Úrnak.
Az angyal – mert a megjelent férfi az volt -, közölte, hogy egy útra vezeti, ott lesznek dolgok, amiket megláthat és vannak, amelyeket nem. Egyébként Mihálynak nevezte magát, az Édenkert őrének.
Lőrinc ezután faggatni kezdte, hogy meggyőződjön, hogy a jelenés nem egy bukott angyal, vagy a gonosz követe.
A lovag kérlelni kezdte emberségének őrét, hogy mutassa meg neki valamennyi elhunyt jótevőjének a lelkét, akiket nagyon régtől fogva szeretne látni. Tudni akarja, hogy azok a pokolban, a purgatóriumban vagy a paradicsomban vannak-e.
Ekkor a vitéz követte az angyalt a barlang bejáratához, amelyet egy kocka alakú széles nagy kő zárt le. Azon átkelve egy csigalépcsőn haladtak egy mérföldnyit. A lépcső végére érve a vitéz előtt isteni fényesség tárult föl, felhős égbolt és egy zöldellő síkság, amelynek sem széltét, sem hosszát nem láthatta.
Ezután egy völgyhöz értek, amelyben hatalmas lángoszlopok emelkedtek és a tűzben megszámlálhatatlan lélek gyötrődött. Az élő emberekhez hasonló lelkeket a legocsmányabb fogdmegek kínozták – meséli Lőrinc. A szenvedő lelkek között a vitéz fölfedezte valamennyi halottját, férfiakat, nőket egyaránt, szüleit, rokonait, barátait, jótevőit és gyermekeit – egyetlen egynek a kivételével.
Az angyal elmondta neki, hogy ez a purgatórium, itt tisztulnak meg az üdvösségre váró lelkek. Azok a bizonyos fogdmegek pedig nem mások, mint démonok, akik ellen az angyal először háborúzott, és akiket Luciferrel, a fejedelmükkel együtt letaszított a mélybe.
Lőrinc ezután azt az óhaját fejezte ki, hogy látni szeretné annak a barátjának a lelkét is, akit eddig nem látott, továbbá a poklot és a paradicsomot is. Az angyal azonban korábbi szavainak megfelelően azt válaszolta, hogy barátjának a lelkét most nem láthatja, mert ezt a kiváltságot az Úr megtagadta tőle. A poklot és a paradicsomot sem szabad most látnia, mert nem látogatott ide a vitéz kellő alázattal, bár töredelmes gyónás után és hittel van fölvértezve, jelenleg még nem láthatja ezeket a helyeket és barátját sem, mert Lőrinc még nem akarta elhagyni a múlandó világot.
Lőrinc megkérdezte Mihály angyalt, hogy akiket látott purgatóriumban, azok örök büntetésre vannak-e kárhoztatva, amire az angyal azt válaszolta, hogy ezek a lelkek nem bűnhődnek, mert ezen a helyen nincs reménytelenség, mint a pokolban, ahol viszont a teljességgel kialudt a megváltás reménye. A purgatóriumba Mihály kétszer hetente látogat el: vasárnap, amikor az Isten fia, az Istenember megszületett, és pénteken, amikor az Úr a bűnösökért meghalni méltóztatott. Ekkor megerősíti a purgatóriumi lelkeket, hogy hamarosan megkönyörül rajtuk az Isten.
A vitéz ezután megkérdezte az angyalt, hogyan lehetséges, hogy olyan sok szentmise-áldozat, alamizsnálkodás és kegyes cselekedet dacára lelkek mégis szenvednek a tisztítótűzben.
Az angyal szelíden válaszolt neki, hogy mint ahogy János evangélista a Jelenések Könyvében is írta, a meghalt lelkeket cselekedeteik követik. Az angyal ezután kivezette Lőrincet a barlangból, majd eltűnt, az égbe emelkedett.
A Szent Patrik barlangot a 15. században bezárták, így a mai látogatóknak meg kell elégedniük azzal, hogy a mai nevén a Station Szigeten háromnapos virrasztást és böjtölést tarthatnak.
Közép-Amerikában, a guatemalai maja indiánok teremtés történetében, a Popol Vuhban, Hunahpu és Xbalanque, a két hős fivér is ellátogatott az alvilágba. A mű leírja, hogy a Halál Ura számos próbának vette alá őket, több labdajátékot kellett lejátszaniuk az életükért. Az apjuk ugyanis már elvesztett egy ilyen játszmát és vele a fejét is. A fivérek azonban sikerrel jártak, a hideg házban, a kések házában és a vámpírdenevérek házában is letették a próbát, így a Halál Ura kiengesztelődött, és mindketten égi teremtményekké váltak.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.14. 09:51  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1607
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az ezüstfonal
Szakadása a halál

Már foglalkoztunk az ezüstfonal jelenségével, aránylag kevés adat van erről, mert végeredményben csak az elhunytak tapasztalhatják meg, esetleg a halálközeli állapotból visszatértek, és az élőkre az marad, amiről a tisztánlátók, a segítők vagy a hospice szolgálat médiumi képességgel rendelkező tagjai mesélnek.
Az ezüstfonalat általában úgy írják le, mint egy sima, nagyon hosszú, nagyon fényes és rugalmas fénycsövet, átmérője körülbelül 2-3 centi, ragyog, mint az angyalhaj a karácsonyfán és több helyhez is csatlakozhat a fizikai testen. A haldoklás során, amikor a fizikai testből a lélek távozik egy másik dimenzióba, ez a fonál egyre jobban vékonyodik, és amikor a szellemtest végleg elhagyja a fizikai testet, az ezüstfonal elszakad. Amikor ez történik, a szellemtest már nincs kapcsolatban a fizikai testtel.
Sok tapasztaló érezte az ezüstfonál húzását, amikor élet-lehetőségeinek a határához közeledett. Az elszakadás előtt ugyanis a fizikai test még visszatérhet az életbe, ha esetleg olyan erősítő gyógyszerrel kezelik, hogy betegségének a folyamata nem válik visszafordíthatatlanná. Sokan ezt úgy írták le, hogy a fonál végén megpillantottak egy falat, vagy egy folyót, kerítést, esetleg szakadékot és már tudták, hogy ha a fonal tovább húzza őket egy ilyen akadályon át, akkor már elérkeztek a vissza-nem-térés pontjához, távozásuk végleges lesz. Viszont amikor elérkeztek az életlehetőség határához, és a mezsgyén megtorpantak, akkor azonnal visszajutottak a fizikai testbe, a visszatérés olyan volt, mint egy huppanás, mint amikor egy kihúzott gumiszalag végét elengedik, és a test visszapattan a fizikai létbe.
Az ezüstfonal nem más, mint szellemtestünk életfonala, ezzel kapcsolódik a fizikai testhez, éppen úgy, ahogy a köldökzsinór kapcsolja össze az éppen megszületett gyermeket az anya testéhez. Erőszakos halál esetén, például egy autóbalesetkor, az ezüstfonál még az ütközés előtt elszakad, hogy a szellemtest ne érezze a fizikai test fájdalmát.
Az ezüstfonal létezéséről már a Bibliában is találunk utalást. „Emlékezz rá – írja a Szentírás -, mi történik, amikor a fonál elszakad, és az aranytál eltörik. Mielőtt a veder eltörik a kútnál, mert a kerék széttört, ekkor a por visszatér a porhoz, és a szellem visszatér az Istenhez, aki adta”.
Az ezüstfonalra függesztett aranytál az élet szimbóluma, a fonal elszakadása és a tál széttörése a halált jelképezi. Az aranytálat valószínűleg olajmécsesként értelmezi a Biblia, amely fonalra volt függesztve. A meghalást a fonal elszakadásához, és a tálnak a földre való zuhanásához hasonlítja az Írás, ilyenkor a tál összetörik, és a láng kialszik. Vagy amikor eltörik a veder, mert a kerék is összetört, ekkor már nem lehet többet vizet meríteni a kútból, győzött a halál. A Szentírás a fényt és a vizet szimbólumként használja, az életet jelképezi. Az élet megszűnésével következik a lebomlás, amikor a por visszatér a porhoz, a szellem azonban visszatér az Istenhez „aki adta”.
Az élet nemcsak a fonalon keresztül távozik, hanem rajta keresztül segítőszellemek is érkeznek, akik segítenek a haldoklónak, hogy gyorsabban fejezze be az életét. A segítőszellemek olykor a haldokló közeli rokonai vagy hozzátartozói. Gyakran előfordul, hogy a haldokló a segítőkben szüleit véli felismerni, vagy testvéreit, esetleg gyermekeit. Joy Snell Az angyalok szolgálata című könyvében leírja találkozásait és megfigyeléseit a segítőszellemek munkálkodásáról.
A szerző egyébként ápolónőként kezdte pályafutását. Fokozatosan kialakult nála a tisztánlátás, és idővel különféle misztikus találkozások bátorították őt fel arra, hogy haldoklókkal foglalkozzon. Írja, hogy kórházi munkája során megszokta a halál jelenlétét. Látta, hogyan szabadulnak meg a betegek a szenvedéseiktől, nyomasztó gondolataiktól, mi történik, hogy ha kiszabadítják szellemüket és átengedik annak távozását a felsőbb szférákba, ahol a lelkük kiteljesül.
A meghalásnak sok fajtáját tapasztalta meg, látta a békésen elalvó ember távozását és másoknak a szörnyű haláltusáját. A legszörnyűbb azoknak a halála, akik félnek a végleges távozástól, imádkoznak és rimánkodnak, hogy ne kelljen még meghalniuk.
Egy alkalommal egy kómában fekvő asszony mellett volt, amikor az hirtelen magához tért, kinyitotta a szemeit és arcán boldog meglepetés tükröződött. Kinyújtotta a karjait, mintha valakinek a kezét akarta volna megfogni, majd mélyet sóhajtott és eltávozott. Máskor egy agóniában fetrengő férfi nyugodott meg hirtelen. Szemében a viszontlátás öröme csillant fel, valakit köszöntött és kilehelte a lelkét. Egy rákos beteg óriási fájdalmakkal küszködött. Egyik pillanatról a másikra megszűntek a fájdalmai, arca kisimult és öröm töltötte el. Boldogan nyújtotta ki a karját és felkiáltott: óh, anyám, eljöttél, hogy hazavigyél engem! Olyan boldog vagyok – és a következő pillanatban meghalt.
Nagy élményben részesült a szerző, amikor egy híres énekesnő várta a halált a betegágyán. Őhozzá fekete angyalok érkeztek az ezüstfonalon. Néhány nappal később már két angyal érkezett, hogy átkísérjék a túlvilágra. Amikor a haldokló díva megpillantotta őket, felült az ágyában, és mint régen, csodálatosan tiszta hangon elénekelt egy zsoltárt, majd visszazuhant a fekhelyére és meghalt. Egészen másképpen halt meg egy valamikori szépség, egy gazdag, de rettenetesen hiú és önző asszony. Életében nagyon vallásosnak mutatta magát, és csak akkor volt hajlandó alkalmazni valakit, ha az vasárnap templomba járt. Habár komoly betegségben szenvedett, de kiállhatatlan természete miatt minden ápoló otthagyta. A könyv szerzője, amikor már hozzá került a kórházban, a betegágyánál mesélt neki a halál utáni létről, amire a hiú asszony csak legyintett, hogy ezt nem lehet tudni, mert onnan még senki sem tért vissza. A halált nem volt hajlandó elfogadni, sokat szenvedett, míg kilehelte a lelkét.
Van másmilyen példa is a meghalásról, amikor az utolsó pillanatokban a haldokló állapota visszafordul. Egy beteg, önkívületi állapotában gyakran énekelte kedvenc zsoltárait. Kétoldali tüdőgyulladása volt és a szíve is napról napra gyengébben vert. Az orvosok már lemondtak róla, és a családtagokkal is közölték, hogy a beteg állapotában javulás nincs, készüljenek fel a legrosszabbra. A beteg nem félt a haláltól, csak az bántotta, hogy családjának nagy fájdalmat fog okozni. Az orvosok által megjósolt utolsó éjszakán újból révületbe esett és újból kedvenc zsoltárait énekelte. Hajnalban felébredt és megkérdezte a nővért, hogy az éjszaka mindig az ágyában feküdt, mert ő úgy tudja, hogy a betegszobáját elhagyta, látta az Üdvözítőt, aki őt visszaküldte azzal az indokkal, mert még sok elintézni való feladata van a Földön, ezért meg kell gyógyulnia. Másnap elmesélte ezt a családjának, akik kétkedve hallgatták meséjét, de örültek is ennek a váratlan fordulatnak. Az orvosok diagnózisa változatlanul rossz volt. Néhány héttel később azonban állapotában gyenge javulás volt tapasztalható, és ujabb néhány héttel később már el is hagyhatta a kórházat. Az orvosok nem tudták megmagyarázni teljes gyógyulást.
A görög mitológiában is találunk utalást a fonalra. Ariadné, Minosz krétai király lánya Thészeusznak egy gombolyag fonalat ajándékozott, azt húzta maga után a labirintusban, és miután Megölte Minótauruszt, a félig bika-félig ember alakú szörnyet, a fonal segítségével visszatért a valós világba. Itt a fonal nem szakadt el, hanem egész maradt, így a mitológiai hős nem lelte halálát a sötét barlangrendszerben, amely a halált is jelképezhette.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.13. 09:55  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1607
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Vélemények pro és kontra
Az idegenek létezéséről nincs egyértelmű álláspont

Sok kutató biztos benne, hogy a világűr mélységeiben csak úgy nyüzsögnek az értelmes lények. Az emberiség azonban erről még nem szerzett tudomást. Még 1950-ben történt, hogy a Los Alamos-i kutatóintézet ebédlőjében Enrico Fermi Teller Edével vitatkozott a fénysebességnél gyorsabb utazás lehetőségéről. Abban az időben az Egyesült Államok lakossága UFO-lázban égett. Gyakran láttak különleges repülő testeket az emberek, amelyek közelebb vagy távolabb tűntek fel a lakott települések fölött. Ilyenkor az élet pillanatokra leállt. A gépek nem működtek, az áramszolgáltatás megszakadt. Fermi váratlanul félbeszakította kollégáját és az a kérdést tette fel Tellernek: „Jó, de akkor honnan jönnek és hová tűnnek el ezek?”
Fermi a földön kívüli életformára értette a feltett kérdést. Gyors számolás után a Nobel-díjas fizikus arra a következtetésre jutott, hogy a Földre már azelőtt is több alkalommal jöhettek intelligens létformák, anélkül, hogy kézzelfogható nyomokat hagytak volna maguk után. Az asztal abroszán hamarosan matematikai egyenlet-levezetés történt és megszületett az úgy nevezett Fermi-paradoxon. Fermi az akkori számításait soha sem hozta nyilvánosságra, viszont a tudósokat azóta is foglalkoztatja a kérdés, hogy léteznek-e földönkívüli civilizációk, ha igen, akkor milyen számban lehetnek.
1961-ben Frank Drake amerikai csillagász mutatott be egy számítási képletet, amellyel a Tejút-rendszer kommunikációra képes civilizációinak számát próbálta felbecsülni. A képlet matematikai levezetése nem teszi lehetővé az intelligens civilizációk számának a meghatározását, tekintettel arra, hogy a képletben több tényező még nem ismert, de a kapott eredmény semmi esetre sem lehet 0, éppen a Föld létezése miatt. De a levezetése megerősíti azt a hitet, hogy a világmindenségben nyüzsögnie kell az idegen létformáknak. Sajnos, még az emberiség nem képes felismerni őket, és a hátrahagyott nyomokat.
Természetesen vannak másfajta vélemények is. Frank Taylor amerikai fizikus szerint mi vagyunk az egyetlen intelligens lényei nemcsak a mi galaktikánknak, hanem az egész világegyetemnek. Ha lennének értelmes lények, akkor a Tejút-rendszer kialakulása óta eltelt 10 milliárd év alatt létre kellett volna jönnie legalább egy, magas műszaki fejlettséget elérő népességnek, amely már régen felderítette volna a teljes galaktikát. Ebben az esetben már nem lennének üstökösök, sőt a Mars bolygó utáni aszteroida-öv sem létezne, mert ez a nyersanyagokra vadászó civilizáció már régen hasznosította volna.
Hasonló véleményen van az angol Simon Conway Morris régész is a Cambridge egyetemről. Szerinte mivel nincsenek itt a földönkívüliek, ezért nem is léteznek. Ha ennek ellenére léteznének, akkor az élet kialakulásának meglehetősen kötött szabályai miatt meglehetősen emberszerűeknek kellene lenniük, két lábbal, két szemmel és emberszerű vérkeringési rendszerrel.
A hozzáértő tudósok, de a közönséges emberek zömének is szilárd véleménye szerint idegenek már jártak a Földön, nyomaik megtalálhatók szerte a világon. Ide tartoznak a Húsvét-szigetek szobrai, a perui Nasca-fennsíkon látható több kilométeres leszállópályák és a hatalmas rajzolatok.
Robert Temple amerikai orientalista a hetvenes évek végén fogalmazta meg azt az elméletét, amely szerint a földönkívüliek biztosan jártak Afrikában. Ezt bizonyítják a Mali területén élő dogon törzs tagjai, akik 1930-ban, amikor felfedezték őket, azt közölték a régészekkel, hogy őseik a Szíriuszról jöttek a Földre, mondáik egy részét, például csillagjuk központjának összetett voltát a csillagászok csak sokkal később fedezték fel. Az amerikai orientalista ebből arra a következtetésre jutott, hogy minden bizonnyal földönkívüliek által átadott tudásról lehet szó.
Allan Tough kanadai pszichológus szerint viszont az is lehet, hogy az idegenek nem személyesen látogattak el hozzánk, hanem felderítő szondákat küldtek ki. A nálunk néhány tízezer évvel fejlettebb civilizációk számára ez nem lehetett egyáltalán probléma. Szerinte ezek a szondák mindegyike még az embernél is intelligensebb lehet, nagyságuk pedig nem haladja meg egy futball-labda méretét.
A földönkívüli intelligencia létezésére a kutatók már több évtizede vadásznak rádióteleszkópok segítségével. Egyetlen probléma van, a kutatók nem tudják milyen frekvenciát kellene figyelniük. A tudományos közösség a világmindenség leggyakoribb eleme, a hidrogénatom által kibocsátott rádióhullámok sávjára központosít. Ebben az a logika, hogy más létformák is felismerhetik a hidrogén ilyen különleges szerepét, és adóikat erre hangolhatják. Ehhez azonban az idegeneknek az emberi észjárást kellene követniük.
Jack Cohen biológus szerint az alapvető hiba a földönkívüli civilizációk kutatásában az, hogy a legtöbben a földihez hasonló életre számítanak a világűrben is. Véleménye szerint a DNS-en alapuló élet inkább a kozmikus kivételek közé tartozik, máshol nem lehet gyakori.
John Ball rádiócsillagász az állatkerti hipotézis ismertetésével rázta fel a szakmai közösséget. Szerinte elképzelhető, hogy a naprendszerünkre az idegenek úgy tekintenek, mint valamilyen rezervátumra, ahol az emberiség a saját szabályai szerint zavartalanul élhet, mint a szerencsés földi állatfajok az állatkertekben. Lehetséges, hogy számukra csak egy jelentéktelen bejegyzésnek számítunk a galaktikus testek jegyzékében. Martyn Fogg brit asztrofizikus ezt az elméletet tovább bővítette azzal, hogy az idegenek a Földet talán teljes kommunikációs zár alá vették, mert szerintük a megvizsgált bolygórendszereken élő civilizációkat nem szabad megzavarni, ki kell várni, míg önálló űrutazásra lesznek képesek. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Carl Sagan is. A magasan fejlett civilizációk között létezhet egy Galaktikus Kódex, amely megtiltja a földi emberiséghez hasonló fajok fejlődésébe való beavatkozást.
Más téren is keresik a tudósok az elfogadható válaszokat. Egyes szkeptikusok véleménye szerint több ország kormánya szisztematikusan távol tartja az emberiséget a földönkívüli kapcsolatok eredményeitől. Sok politikus rendkívüli óvatosságot hirdet a földön kívüli élet létezésének bejelentése esetére. Az ilyen információ felforgathatja a civilizációt. A politikusok szerint egyes nagyhatalmak már több tucat történelem előtt lezuhant űrhajót gyűjtöttek be a világ elhagyatott pontjain. Egyes becslések szerint az összeharácsolt műszaki megoldások lassú kiszivárogtatása sok évre előre ad feladatot a tudósoknak. A hatalomvágytól hajtott politikai vezetők a titkolózást és az értelmetlen háborúzást választották, ahelyett hogy az emberiség mára már a galaktikus közösség elismert tagjává váljon.
John Lear amerikai berepülő pilóta szerint az amerikai kormány már évtizedekkel ezelőtt üzletet kötött a földönkívüliek több csoportjával. A békés szándékkal érkezett küldöttségektől technológiát vásárolt, az idegenek genetikai állományuk feljavítására embereket „vizsgálnak”, földalatti támaszpontokat építettek, kihasználták részben a korábbi földi civilizációk alagútrendszereit.
Más vélemények szerint a Föld őslakói nem is mi vagyunk, hanem több furcsa külsejű, emberi arcvonásokkal rendelkező faj, amelyek korábbi háborúik során a föld alá húzódtak. Gyermeteg elgondolásnak vélik, hogy egy fejlett civilizáció a harmadik dimenzióban érkező űrhajókkal kutat egy elmaradott bolygót, kockáztatva azt, hogy annak lakói valamivel majd rájuk is lőhetnek. Lehet, hogy az idegenek számára a bolygó az érték, amelyet a bennszülött létforma – mármint az ember -, elmezavarában folyamatosan tönkre tesz.
Sok vélemény forog tudományos és politikai körökben, nagyon nehéz közöttük kiigazodni.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.12. 07:48  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1607
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A szürkék és a szőkék
A világűri lények köztünk vannak

Az eltérítettek, azok az emberek, akik a világűrből érkezett lények űrhajóin jártak, harmadik típusú találkozásról tudósítanak. Ezek többféleképpen jellemzik az úgy nevezett „szürkéket”, azokat az élőlényeket, akik az égi járműveken tartózkodnak. Különböző dokumentumok, beszámolók és vallomások alapján több elmélet is képviselve van a tudóstársadalomban. Egyes elméletek szerint a szürkék nem mások, mint az emberiség jövőbeli leszármazottjai, akik visszalátogattak az időben. Mások viszont azt állítják, hogy a szürkék teljesen idegen lények, nincs semmi közük a Földhöz és az itt élő emberiséghez.
Igen elterjedt az a nézet még, hogy a szürkék klónok. Az eltérítettek beszámolóiból ugyanis kiderült, hogy mind fizikai megjelenésük, mind viselkedésük arra utal, hogy ők mesterségesen szaporított lények. Maguk az áldozatok - a harmadik típusú találkozások részvevőire így is tekinthetünk -, azt állítják, hogy a rajtuk végzett vizsgálatokon génmintákat vettek tőlük, ezenkívül a titkos támaszpontokon és a Föld közelébe érkező űrhajókon tartályok vannak, amelyekben a szürkék testrészeket tárolnak vagy növesztenek.
A szürkék egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán és keveset mondanak arról, hogy miért folytatják az eltérítéseket és az embereken végzett vizsgálatokat. Egyes szakemberek szerint génfrissítést végeznek saját DNS-láncukban, amely az évszázadok, vagy talán az évezredek óta folytatott klónozás miatt mára már hibássá, talán elöregedetté vált. Köztudott, hogy minél többször másolunk át egy hang-, vagy videó kazettát, a kópia minősége állandóan gyengül. Ugyanez lehet a helyzet a klónozással is. A gének elegyítésében mutációk keletkeznek, amelyek károsan érintik az új egyedeket. Az emberek DNS-lánca viszont meglehetősen hosszú és változatos, ideális génbankot képeznek a szürkéknek. Ezért nem lehet találni valamilyen közös vonást az elragadott emberek között, az idegenek véletlenszerűen választanak ki egyedeket.
Más feltételezések szerint a szürkék genetikai tudása magasabb szinten áll, mint a miénk, de viszont még az ő tudásuk sem elegendő a géninformációk olyan manipulálásához, hogy saját állományukból új, pozitív mutációjú DNS-t hozzanak létre.
Ennek kapcsán felmerülhet egy kérdés, miért nem hoznak létre ők maguk az emberihez hasonló, vagy akár teljesen megegyező géneket, amelyekkel aztán nyugodtan keresztezhetik magukat. Közgazdasági szempontból nézve a válasz egyszerű: sokkal olcsóbb és gyorsabb begyűjteni a szükséges genetikai anyagokat, mintha saját maguk állítanák elő. Miért kellene nekik kutatni, időigényes kísérleteket végezni, laboratóriumokat építeni, amikor a Földön milliárd számra élnek élő génbankok, akik önmaguk állítják elő a megfelelő minőségű DNS-t?
Ilyen szempontból nézve lehet érthető, hogy a világűri berendezésekbe már évtizedek óta elragadnak földi embereket, mert ílymódon csak lassan, kismértékben változtatják a klónozáshoz használt géneket, sőt kizárhatják még a káros mutációk lehetőségét is. Talán ez lehet a magyarázata annak, hogy már hosszú ideje tartanak az emberek elragadásai. Eszerint az elmélet szerint az idegenek nem a két faj közvetlen genetikai keresztezését végzik, hanem nemzedékeken át tartó, apró módosításokat végeznek.
Az eltérítettek, vagy az elragadottak beszámolói szerint az átlagos szürke, ha doktor, vagyis az a személy, aki a vizsgálatokat végzi, 120-135 centi magas lény, ha pedig közönséges személy, akkor 90-105 centiméter a magassága. Bőrük színe a világosszürkétől a sötétszürkéig terjed, és az emberi bőrrel ellentétben nem porózus szerkezetű. Fejük a testük arányaihoz képest nagy, és az áll felé erősen keskenyedő. Ismeretes, hogy az emberi fej nagysága az emberi testhez mérten annak hét és félszerese. A koponya felső és tarkó része nagy és kerek, a kissé mandulavágású szemek szintén túlméretezettek. A kezek és a lábak túlságosan is vékonyak, ami a nyakra is jellemző, szinte lehetetlennek látszik, hogy a nyak képes megtartani a fej súlyát. Nemi szervet, vagy annak meglétére utaló nyomot egyetlen esetben sem láttak a szemtanúk. Ezért nem lehet megállapítani a nemüket, bár egyes beszámolókból kiderült, hogy vannak nőiesnek tűnő egyedek és vannak erőteljesebb felépítésű, férfias kinézésű szürkék. Mások szerint belső tulajdonságaik határozzák meg, hogy melyik nemhez tartoznak. Ez is azt erősíti meg, hogy mesterségesen szaporodnak és genetikailag átöröklött viselkedésminták határozzák meg nemi hovatartozásukat.
Szinte minden eltérített beszámol arról a szürkék képességéről, hogy amikor azok megjelennek és rájuk néznek, az ember szinte megbénul. A vallomások szerint ilyenkor az ember képtelen mozdulni és gondolatai szétfolynak. Ha pedig a földi lény egy kicsit is félre néz, a hatás rögtön enyhülni kezd. Ebből azt a következtetést is le lehet vonni, hogy a szürkék talán ultrahangot használnak az eltérített emberek paralizálására. A szürkék hangeffektusok segítségével kommunikálnak és tájékozódnak. Kommunikációra nem a szájukat használják, hanem magas frekvenciájú, rövid hangokat adnak.
A földönkívüliekkel kapcsolatba került földi emberek szerint a szürkék által végrehajtott eltérítések általában az éjszakai órákban történnek, vagy amikor az ember más, megváltozott tudatállapotban van. Bár előfordult már, hogy eltérítések fényes nappal is történtek.
Az eltérített emberek egyharmada nem a szürkéknek nevezett világűri lényekkel került kapcsolatba. Ők északi típusú, szőke lényekről tesznek említést. A beszámolók szerint a szőkék földi szemmel nézve tetszetős lények, selymesen lágy, világoskék egyenruhát viselnek. Ruházatukon egy sárkányszerű szárnyas kígyót ábrázoló szimbólum látható. A férfiak rendkívül jóképűek, szögletes arcukból átható tekintetű, mélykék szemeik vannak. Kedvesek és vidámak. A legtöbb lény fiatalnak tűnik, bár a beszámolók szerint vannak közöttük szakállas, leomló köntöst viselő érettebb férfiak is. Egymás között a szanszkrithoz hasonló hangzású nyelven kommunikáltak. Mellékesen szólva a szanszkrit volt a nyelve India egykori isteneinek is, akik repülő járműveken – vimanákon – közlekedtek.
Az alacsonyabb termetű északi típusok mellett léteznek óriás termetű szőkék is. Egy olaszországi beszámoló titán méretű lényekről tesz említést, akiket ők genitori néven illettek. Közép-Amerikában, Costa Ricán történt eltérítés során egy szemtanút az Andok-hegység belsejében fekvő, szőke óriások által benépesített támaszpontra szállítottak. A bázison szürkék és földi emberek is tevékenykedtek.
Szőkékről szóló beszámolók a világ minden tájáról érkeznek, olyan eltérő földrajzi területekről, mint Anglia, Spanyolország, Mexikó vagy Kanada.
Észak-Mexikóban, a csend zónájában, amelyet e sorok írójának újvidéki parapszichológus barátja is meglátogatott, egy különös találkozás történt. A lakók magas, szőke idegeneket észleltek, akik a közeli városba gyalogoltak, az üzletben frissítő italokat vettek, majd dolguk végeztével visszafordultak és eltűntek a megfigyelők szeme elől.
Egyes beszámolók szerint a kozmikus hiearchiában a kis szürkék a szőkék alárendeltjei lehetnek. Sokan cáfolják, hogy a szőkék isteni vagy angyali tulajdonságokkal rendelkeznek., ők csak egy hozzánk, emberekhez hasonló, de másik emberfaj képviselői.
Népes lehet a világmindenség, sok lehet benne a lakott bolygó. A titkokról talán egyszer majd lehull a lepel, és sok mindent megtudhatunk tőlük – rólunk.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.06. 01:18  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1607
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az idegenek köztünk vannak
Többféle fajt képviselnek

A Földet évezredek óta látogatják idegenek a világűrből. Ezekről a látogatásokról a múltban sokaknak volt tudomása. Az űrjárművek látogatásáról ma már könyvtárnyi anyag gyűlt össze. De ábrázolták őket művészek, kódex-írók, sőt pénzverdék is. Filippo Lippi (1406-146) Madonna a kis Jézussal című festményén is felfedezhetők azonosítatlan repülő tárgyak ábrázolásai. 1680-ból származó francia dukáton egy technikai részletekben gazdag repülő korong látható. Megállapítható, hogy a repülő tányérokat, illetve csészealjakat nem a huszadik században észlelték először, ezek ma már kozmikus mítoszainknak szerves részévé váltak.
A korszerű világ UFO-története 1947-ben kezdődött, bár már a II. Világháború idejéből is vannak olyan adatok, hogy a szembenálló felek repülőgépeit időnként ismeretlen eredetű szerkezetek kísérték, illetve figyelték. A németek, az amerikaiak, vagy a britek egyaránt szerették volna megtudni, mik azok a vadászgépek, amelyek 1944. végén megjelentek az európai hadszíntér fölött, megzavarták a hadban álló felek vadászgépeinek, bombázóinak és felderítő gépeinek elektromos műszereit, nem egy esetben motorjaik leállását is okozva. Abban az időben mindenki a másik fél titkos katonai felszerelésének tartotta őket. A háború utáni katonai fejlesztések hatalmas léptekkel fejlődtek, és még ma sincsenek megmagyarázva a rejtélyes, hónapokon át ismétlődő skandináviai rakétarepülések. Az amerikaiak és a britek szilárd meggyőződése az volt, hogy az oroszok által foglyul ejtett német rakétatudósok titkos kísérleteinek folytatása zajlik észak-Európa légterében.
A titkos kutatások sorozata 1947. nyarán vette kezdetét, amikor az addig németnek, majd orosznak feltételezett szerkezetek megjelentek az Egyesült Államok légterében. Ezután kezdődött a repülő csészealjak utáni lázas kutatás. A szervezett tevékenység akkor kezdődött, amikor Kenneth Arnold amatőr pilóta, egy tűzoltó készülékeket gyártó cég 32 éves elnöke 1947. június 24-én, 3000 méter magasságban a Washington állambeli Cascade-hegység térségében kötelékben repülő, ide-oda lebegő szerkezeteket figyelt meg a levegőben, amelyek – mint később kiderült -, nappal és éjszaka is hatalmas sebességgel haladtak. Az amatőrpilóta kilenc, egymás után libasorban száguldó tárgyat látott. A repülő tárgyak mozgását Arnold úgy jellemezte az újságíróknak: „…úgy repültek, mint amikor valaki tányérokkal kacsázik a vízen”. Az újságírók ezt a hasonlatot felhasználva dobták be a köztudatba a repülő tányér – repülő csészealj elnevezést.
Az elkövetkező néhány évben se szeri, se száma nem volt a megfigyelt repülő alkalmatosságoknak. Az újságok azt írták, hogy az égbolt egyszerre tele lett repülő tányérokkal. A repülő testek nemcsak az Egyesült Államok légterében tűntek fel, hanem még az úgy nevezett szocialista országok egén is. Itt azonban a vaskalapos tudomány a jelenségeket áltudományosnak minősítette, és a megfigyeléseket ideológiai alapon támadta, a megfigyelőket pedig ellenségként bélyegezték meg.
A hatvan évvel ezelőtt feltűnt repülő alkalmatosságok műszakilag nem tartoztak a tökéletesek közé. Ezt bizonyítja az úgy nevezett roswelli eset is. 1947. július 2-án az amerikai Új-Mexikó állambeli Roswell környékén viharban, villámcsapás miatt lezuhant egy vagy két UFO, és azokat a hadsereg közeli támaszpontjáról odaérkezett különleges egységek azonnal gondjaikba vették. Attól kezdve egymásnak ellentmondó hírek, jelentések és tagadások tömkelege látott napvilágot. Az emberek többsége csak abban értett egyet, hogy valami rejtélyes dolog történt, de hogy voltaképpen mi volt, még mindig rejtélyes. A későbbi történések sem magyaráztak meg semmit, ellenkezőleg még nagyobb lett a homály.
Az elmúlt fél évszázad során a hírközlő szervek több ezer titokzatos égi jármű megjelenéséről, olykor leszállásáról is tudósítottak. És ha már leszálltak, akkor már kapcsolatba is kerülhettek a Föld embereivel. George Adamski, a Palomar-hegyi csillagvizsgáló előtt szendvicseket árusító kiskereskedő volt az első, aki furcsa fényképekkel illusztrált könyvet adott ki Vénuszbeli kapcsolatairól, utazásáról az űrben és arról, hogy a repülő tányérokon közlekedő furcsa kinézésű idegenek felvették vele a kapcsolatot. Adamski állítólag 1952. novemberétől 1955. áprilisáig az általa Mars., Vénusz- és Szaturnusz-embereknek nevezett földönkívüliekkel állt kapcsolatban. Ilyen művek ettől kezdve szinte havonta születtek és minden szerző másféle társasággal találkozott. Mindegyik beszámoló szerint az idegenek más és más bolygóról jöttek, illetve más világokból érkeztek.
Az idegenekkel való találkozások gyakorisága és olykor a leírások hihetetlensége miatt szükséges volt kategorizálni ezeket a kapcsolat-felvételeket. Így megkülönböztetünk távoli megfigyeléseket és közeli találkozásokat. Ez utóbbit három csoportra lehet osztani: első, második és harmadik típusú találkozásokra.
A távoli megfigyelések kategóriájába azok az észlelések tartoznak, amelyek a szemtanútól több mint 150 méter távolságban felbukkanó világűri járművel kapcsolatban történtek. Az ilyen típusú észlelések csak az objektum mozgásának a megfigyelését teszik lehetővé, az apróbb részletek a nagy távolság miatt nem vehetők ki pontosan.
A közeli találkozások első típusa az, amikor a jelenség mintegy száz méteren belül látható, de a repülő csészealj utasai nem lépnek kapcsolatba sem a megfigyelővel, sem a környezettel. Ezek a találkozások a leggyakrabbak, ugyanakkor azonban a legellentmondásosabbak is, mert nem lehet leellenőrizni a beszámolók hitelességét, a szemtanúk szavahihetőségére nem lehet százszázalékosan támaszkodni.
A második típusú találkozások már igen közeliek, a harmadikok pedig azok, amikor a csészealj utasai elragadják a földi embert, az égi járműben tanulmányozzák őket, esetleg kísérleteket hajtanak végre rajta. Sok embert érdekel, hogy milyen az idegen lények kinézése, külalakjuk mennyire eltérő a földi ember külalakjától.
A jelenkori ufológia egyik központi témája és megválaszolatlan kérdése az úgy nevezett szürkékre vonatkozik. A leírások szerint ezek alacsony, szürkésbőrű lények szerepelnek a legtöbbször a világűri lényekkel való harmadik típusú találkozók leírásában. Ezekről tudósítanak azok az emberek, akik kapcsolatba kerültek az űrhajók fedélzetén ilyen lényekkel. A harmadik típusú találkozások részvevői részéről - más nevükön az eltérítettek meggyőződése, vagy nézete szerint -, a szürkék kapcsolatban állnak egyes nagyhatalmak kormányaival.
Ez alátámasztottnak látszik abból, hogy az amerikai kapcsolatok következményei lehetnek az olyan fejlett hadászati eszközök, mint például a Lopakodónak elnevezett repülőgép, amely a földi radarok zöme számára láthatatlan, vagy a B-2-es jelzésű bombázó, de ide sorolható még a kevésbé ismert fegyvertípus is, mint például a Joshua, az ultrahang-ágyú.
Egy elmélet szerint az amerikai vezetésen belül létezik egy titkos társaság, amely kapcsolatban áll a szürkéknek elnevezett világűri lényekkel. A földönkívüliek a technológiájukért cserébe az Egyesült Államok területén támaszpontokat építhettek, amelyeken sokkal nagyobb biztonsággal és hatásfokkal végezhetnek különböző kísérleteket. Ezt az elméletet elsősorban azok képviselik, akik megvannak győződve arról, hogy az amerikai kormány jóval többet tud annál, mint amit elmond, titokban tart információkat és folyamatosan félretájékoztatja a nyilvánosságot, és nem utolsó sorban lejáratja és nevetségessé teszi az UFO-kutatást.
Egy másik közkedvelt elmélet szerint a szürkék barátságos és segítőkész teremtmények, akik az ezredforduló táján azért jelentek meg a Földön, hogy az embereket magasabb spirituális szintre emeljék, ezzel megalkossák az emberek közötti egyetértést és a tökéletesebb társadalmat.
A Föld nevű bolygón azonban nemcsak szürkének nevezett világűrből érkezőm lények vannak, hanem másmilyenek is. Ezekről bővebben a jövő héten.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.05. 02:23  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1607
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Különös látogatások
Figyelnek bennünket

Az elmúlt hetekben többször is foglalkoztunk az emberi intelligencia megjelenésével a Földön. Erről több elmélet is létezik, a darwini evolúciós tan szerint, valahol az őskorban az emberszabású majmok rájöttek arra, hogy ha két lábra felegyenesednek, a fák alsó ágairól sokkal könnyebben jutnak táplálékhoz, mint ha négykézláb szedegetnék a földre hullott gyümölcsöt. Így egyenesedett ki egy emberszabású majom-törzs is és fokozatosan, folytonos tanulással fejlődött tovább, míg el nem érte tudata az ősemberi szintet
A tudósok az elmúlt századok során megkísérelték megcáfolni ezt az elméletet, de jobb ötletre nem jutottak. Ezzel szemben az ezotéria külső beavatkozást gyanít az ember fejlődésének útján, ősi eposzok írására hagyatkozik, hogy a Földet, időnként, a világmindenség emberlakta bolygóiról küldöttségek látogatták meg, szakértőik beavatkoztak az emberszabású lények egyes egyedeinek fejlődésébe, és génmanipuláció révén alkották meg először az ősembert, akit további beavatkozások után tovább fejlődött, okosodott, míg ki nem alakult a korszerű ember alaptípusa.
Sok helyen felvetették, hogy ha egykor idegen lények látogattak a Földre és beavatkoztak az emberi faj fejlődésébe, akkor miért nem látogattak el később is. Sokan úgy vélekednek, hogy az idegenek kezdetben úgy tekinthettek a Földön élő emberszabású primitív lényekre, mint ahogyan mi is figyeljük a hangyák vagy a méhek életét. Elismerjük, hogy igen fejlett társadalomban élnek, de mi sem avatkozunk sem a méhek, sem a hangyák mindennapi életébe, esetleges fejlődésük serkentésébe. Tehát a világmindenség fejlett civilizáció sem avatkoztak a földi ember fejlődésébe
A fentiek megcáfolására mondhatjuk, hogy a régészek és a történészek egyre gyakrabban fordulnak a régi korokból fennmaradt feljegyzésekhez. 1972-ben Ruth Reyna professzor, a mysorei nemzetközi Szanszkritológiai Akadémia tagja a NASA megbízásából tanulmányozni kezdte az ószankszkrít írásokat. Kimutatta, hogy az ötezer évvel ezelőtt létezett szövegekben olyan űreszközökről is szó esik, amelyekkel az „istenek” rendszeresen repültek. A Rámájána és a Mahabháráta ősindiai eposzok valóságos tárháza a vimánáknak nevezett repülő szerkezetek leírásának. Az ősi kéziratok még egy atomháborúhoz hasonló eseményt is megörökítettek – erről néhány héttel ezelőtt mi is beszámoltunk. De minden nép folklórjában megtalálhatók azok a legendák, amelyek istenek, a Nap Fiainak elnevezett népek eljöveteléről szólnak, akik az égből érkeznek különös járműveiken.
Mai szemszögből nézve az igazán a világűrből érkező jelenségként elkönyvelhető észlelés leírása az egyiptomi Újbirodalomból származik, amit III. Thotmesz fáraó írnoka papiruszra vetett. A papirusz rossz állapota miatt a fordítás kissé hiányosra sikerült, mégis rendkívül figyelemreméltó történelmi eseményről tudósít.
„A 22. esztendő telének harmadik hónapjában, a nap hatodik órájában az Élet Házának írnokai egy égből alászálló tűzkört pillantottak meg…. Feje nem volt, torkának kigőzölgése bűzt árasztott. Teste egy könyök hosszú és egy könyök vastag volt, mint valami bot, hangot pedig nem adott ki. Őfelsége megparancsolta, megvizsgálták…. És eltöprengett az eseményeken, amik történtek, és amit az Élet Házában feljegyeztek a papiruszokra. Néhány nap elmúltával ezek a dolgok még nagyobb számban jelentek meg az égen, és elszéledtek egészen az égbolt négy tartóoszlopáig. A fáraó tömjént hozatott, hogy ezután béke legyen a Földön…”
A Biblia is említ egy esetet, amelyről Josef F. Blumricht, a NASA egyik főmérnöke elhatározta, hogy alaposan tanulmányozni fogja, hogy mint egy ostobaságot leleplezzen. Ezékielről van szó, aki részletes, mindenre kiterjedő leírást adott egy szerkezetről, amely a szeme láttára ereszkedett le az égből, helyét változtatta, és amelyből egy utas is kiszállt, akit a próféta Úrnak nevezett. Sokan Ezékiel leírását, és mindazt, amit könyvében leírt, úgy értékelik, hogy a próféta amit harminc éves korában megfigyelt, és találkozott annak utasával, majd ezek a találkozások mintegy húsz éven át megismétlődtek, nem más, mint egy földönkívüli civilizáció képviselőjének a Földre látogatása. Mellékesen megjegyezve a NASA főmérnöke elkészítette az Ezékiel által leírt jármű pontos rekonstrukcióját, majd később elkészítette ennek modelljét is. A számítások alapján kapott űrhajótestet aerodinamikai szempontból rendkívül ideálisnak találta, és ugyanakkor megállapította, hogy a lehető legalacsonyabban elhelyezett súlypontjának köszönhetően a gépnek kitűnő repülési stabilitása lehetett, jól lehetett vele navigálni és leszállási tulajdonságai ideálisak voltak. Minden irányba való helyváltoztatását alkalmassá tevő különleges kerekeit, a Holdra leereszkedő járművek konstrukcióinál is felhasználták.
A világűrből érkező égi járművek látogatásairól készült írások száma rendkívül nagy. Így például az angliai Bristol városának lakóit 1270-ben halálra rémisztette egy, a város fölött elrepülő légi jármű, amelynek horgonya beakadt a város templomának tornyába. A hajó egyik utasa létrán lemászott, hogy kiszabadítsa az égi járművet, de az emberek démonnak nézték, ezért megdobálták, majd amikor az a földre esett, megölték, és testét elégették.
A mi tájainkon is vannak képzőművészeti alkotások, amelyeken nem evilági lények láthatók. A Visoki Decani kolostor egyik freskóján az 1327.-1335. között tevékenykedő művész Krisztus keresztre feszítését örökítette meg. Az angyalok burával a fejükön láthatók a képen, és Jézus feltámadása után, egy űreszközön távozik a Földről. A freskón egyébként több űrhajónak látszó eszköz is látható.
A régi korok emberei számtalan helyen megemlékeztek rejtélyes repülő szerkezetekről, élményeiket rögzítették is. A mai kor emberei ilyen és ezekhez hasonló világűrből érkező eszközöket UFÓ-nak nevezik, és a rajtuk utazó lényeket pedig ufonautáknak. Sokan kételkednek ezeknek létezésében, nem tartják hiteleseknek a megfigyeléseket. Bár a statisztikák szerint a szemtanúk között aránylag sok a pilóta, tengerész és radarkezelő. Az UFÓ-k, illetve a repülő tányérok-csészealjak fedélzetén igen gyakran emberekhez hasonló lények is utaznak, sokak szerint ezek között vannak olyanok is, akik már letelepedtek a Földön, részesei lettek mindennapi életünknek és igen gyakran bele is avatkoznak tevékenységünkbe.
Erről azonban a jövő héten többet.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.04. 06:46  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1607
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Babba Mária
Pártus néphagyomány Erdélyben?



A csíksomlyói búcsújárásokon való részvételek tömegessé válása az utóbbi évtizedekben érdekes hiedelemvilágra is fényt vetett. E sorok írójának internetes levelezőtársai sok érdekességről írtak Babba Máriáról, a Csíksomlyói Mária kegyszobráról. A téma felvetése ott kezdődött, hogy az egyik levelezőtárs Badiny Jós Ferencnek a Pártus Birodalomról írt munkájáról írt. A szerző szerint a Pártus Birodalom Krisztus előtt 300-tól, időszámításunk utáni 200-ig, majd félezer évig virágzott, területe az Eufrátesztől az Indus folyóig, és az Indiai-óceántól Ázsia belsejéig terjedt. A pártus nép a mágusok és a sámánok népe volt, arámi nyelven beszélt. Tudását ékírással agyagtáblákon rögzítette, vallásában az égi királynőt, az istenanyát tisztelte. Az arámi nyelvnek van némi hasonlatossága a magyar nyelvvel, és sok történész és néprajzkutató az ősmagyarokat a pártusok utódjának tartja.
Az érdekesség a csíksomlyói Szűz Máriával kapcsolatban onnan ered, hogy a kegyszobrot az erdélyiek Babba Máriának is hívják. A babba szó jót jelent, kegyeset, szépet, és nagyon régi időkben keletkezett. A levelezőtárs írta, hogy egy alkalommal kihallgatott egy beszélgetést egy csíkborzsovai asszony és fiacskája között. Az asszony így mutatta meg a Csíksomlyói Mária kegyszobrát a fiának:
- Né, látod, ott van a Babba Mária!
- Édesanyám, milyen szép a Babba Mária!
- Szép, biza! Légy jó mindig, mert aztán téged is szeretni fog a Babba Mária!
Amikor rákérdezett, hogy mit jelent a Babba Mária, azt a választ kapta, hogy szép Szűz Mária, mert a babba azt jelenti, hogy szép. Egyébként a falusi emberek, ha fohászkodnak, nem annyira az Istent emlegetik, hanem Babba Máriát. Különösen születésnél ő a fő segítség, mind az állatoknál, mind az embereknél. Ő szabadítja meg a vajúdót a terhétől. Ő a fő oltalmazója az állapotos asszonyoknak és a magatehetetlen magzatnak is. Ő adja az ételt, és őt kérik, hogy az ételt rendelje ki minden napra. De a gyermek, ha szép gúnyát kap, akkor imádkoznia kell Babba Máriához, és neki kell megköszönnie az ajándékot. Babba Mária nemcsak az égben lakozik, hanem mindenütt ott van. Ő mindent tud, mindent lát és a gyerekeknek is azt mondogatják, hogy legyenek jók, majd Babba Mária segíteni fog.
Egy alkalommal feltették a kérdést egy falusi öreg asszonynak, hogy ki az a Babba Mária, hogy őhozzá külön is kell imádkozni.
- A Babba Mária? Hát ő a Jóisten.
A Jóisten fölött mondják a székelyek a Babba Máriát. Egy asszony restelkedve vallotta be, hogy kislány korában, amikor a hegy mögül feljött a Hold, édesanyja kihívta az udvarra és úgy mutatta nagy örömmel:
- Né, felbújt a Babba Mária!
A kisgyermekek régen nem is tudják, hogy a holdat Holdnak hívják, hanem Babba Máriának.
Az ókori népek vallásában sok helyen a Hold mindig istenasszony volt, mégpedig fő istenasszony, mint amilyen Írisz volt az egyiptomiaknál, Szeléné a görögöknél, Luna a rómaiaknál. Babba pedig az ősmagyaroknál volt a Hold istenasszonya. Mitológiai szótárakat lapozva csak két olyan név lelhető fel, amely a babbával rokon hangzású. Ez a sumér Bawu vagy Bau. Ő volt a suméroknál a termékenység istennője, vagy a földanya, aki életet lehel az élőlényekbe.
A nyelvészek kétkedéssel fogadják a babba szóhasználatának az értelmezését. A nyelvészek elvadult ősmagyarságnak, tudománytalan lázálomnak tartják mindazt, ami szemben áll a magyarság finnugor elméletével és a magyarok keleti eredetével. Székelyföldön azonban erről nem vesznek tudomást. Egy másik levelezőtárs, amikor félre akart állni a gőzölgő csorda eldobogásától, véletlenül egy tövisbe nyúlt. A sajgó sebből kiserkenő véres úját a szájába vette, mire az egyik asszony segítő-vigasztaló hangon megszólította:
- Majd a Babba Mária meggyógyítja.
A vallástörténészek szerint az egykori Mezopotámiában minden élőlény legősibb anyja Bau illetve Bawu, vagy Babba istenasszony volt. Hogy kerülhetett ez az elnevezés a távoli Erdélybe? Vagy kapcsolatban áll-e ez a hiedelem, vagy hit, azzal a gondolattal, hogy Szent István király, a kereszténységre való áttérés után nem hosszú idő után Magyarországot felajánlotta Szűz Máriának. Miért éppen neki? Vagy a magyar nép lelkében erős kultusza volt az istenasszonynak? Az ősmagyarságnak, a kereszténység előtti korszakában Babba Mária volt az egyik legfontosabb isten és a kereszténység felvétele után a nép Babbát Szűz Máriában ismerte fel. Babbát keresztényesítette, tisztelete Szűz Mária alakjában élt tovább. És egy zárt közösségben, mint a magas hegyekkel körülvett Erdélyben a népi szóhasználat a mai napig is megőrizte a babba elnevezést.
Egyébként Csíksomlyót 1335-ben említi a történelem először Sumlov néven. Tizenhét évvel később a településnek már biztos, hogy volt temploma. Hunyadi János marosszentannai győzelmének emlékére, és a Sarlós Boldogasszony tiszteletére a ferencesek 1442. és 1448. között a korábbi templom helyén újat építettek, hozzá kápolnát 1530-ban emeltek. Az ellenséges hadak a templomot és kápolnáját 1601-ben, 1661-ben és 1705-ben feldúlták. A súlyosan megrongált templomot 1802-ben le kellett bontani, hogy hozzáfogjanak a ma is látható kegytemplom építéséhez. Az építési munkálatokat 1824-ben fejezték be. Belső berendezése 72 évig tartott. Madonna-szobra a 16. századbéli fafaragó művészet remekműve. Feltételezhetőleg 1515. és 1520. között készülhetett. A templom melletti kolostorban 1630-ban már volt középfokú oktatás. A ma is látogatható kolostorépületben számos ősnyomtatványt őriznek.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.03. 01:47  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1607
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Villanyvilágítás az ókorban
Mit tudtak az egyiptomi papok?

Az ősi írások szerint Krisztus előtt 11658-ban hatalmas kataklizma játszódott le a Föld nevű bolygón. A naprendszerben való keringése folyamán a Föld összeütközött egy másik világűri testtel, kérge megrepedezett, egyik-másik kontinense süllyedni kezdett, mások kiemelkedtek az óceánból. Ekkor kezdett süllyedni Atlantisz is, egy szigetország a mai Afrika és Dél-Amerika között. Bolygónk más területein a tengerek szintje felemelkedett, a felhőkből víz ömlött alá, több korabeli írás szerint ekkor volt a bibliai özönvíz is.
Atlantisz a Földön élő emberek tudásszintjéhez viszonyítva igen fejlett szigetország volt. Nem tudjuk még mi mindent használtak, amit a ma élő emberiség is ismer. Atlantisz tudós elméi, akik között említeni lehet Thot főpapot is, keletre menekült a közelgő veszély elől. Valószínűleg magával vitte azokat az irományokat, amelyek tartalmazták azokat a felfedezéseket, amelyeket Atlantiszon tökéletesítettek.
Thot, akit még az ezoterikus irodalom atlantiszi Thot néven emleget a Nílus völgyében telepedett le. Az egyiptomi ásatások egyre több érdekes leletet tárnak elénk, amik azt bizonyítják, hogy bár idővel sok minden elpusztult, ám néhány technikai vívmány ámulatba ejti még ma is a régésztársadalmat.
Sokáig a sumér elemek voltak az egyetlen jelei annak, hogy az ókori időkben elektromos áramot használtak. Negyed évszázaddal ezelőtt azonban szenzációs felfedezést tett egy régész egy egyiptomi Hathor templomban. Ez a templom Dendera városában található, a Nílus középső szakaszának vidékén, 50 kilométerre Luxortól északra.
A Hathor templom falain néhány helyen titokzatos dombormű látható, ezlen körte alakú tárgyak láthatók, amelyek stilizált kígyókhoz hasonló, kanyargó vonalakat is tartalmaznak. A domborművön csövek vagy kábelhez hasonló rajzok is vannak, csakúgy, mint átlátszó, körte formájú tárgyakat tartó oszlopok. Az egész egy bonyolult világítóberendezésre emlékeztet. Valószínűnek látszik, hogy a tekergő vonalakat tartalmazó, átlátszó, körte alakú tárgyak nem mások, mint villanykörték, a tartó rudak pedig nagyfeszültségű szigetelők.
Villanylámpákkal világítottak volna az ókori Egyiptomban?
A domborművön egy stilizált lótuszvirág látható, kelyhe kígyó formájú szálban folytatódik, amely feltehetőleg áram hatására világíthatott.
Szakértők szerint egyszerűen lehetetlen ilyen rajzot készíteni elektromérnöki ismeretek nélkül.
Ha feltételezzük, hogy az ókori egyiptomi papok villanylámpákat is használtak, minden bizonnyal rendelkezniük kellett valamilyen áramforrással is. Erre utalnak a lótuszvirágból kivezető csövek, vagy kábelek, amelyek egy tartállyal vannak összekötve. A tartály tartalma és célja ismeretlen, mert a képen látható hieroglifákat még nem fejtették meg, mégis nagyon valószínű, hogy a tartály nem más, mint egy áramfejlesztő. Mivel a lámpa, vagy a lámpák üzemeltetéséhez nagy feszültségű áramra van szükség, a szakemberek úgy vélik, hogy a papok hajtószíjas generátort alkalmazhattak. A töltést egy szigetelőanyagból készült szíj szállította egy gömbre. A gömböt így magasfeszültségű árammal lehetett feltölteni. Az elektromos töltést egy érintkező vette le a gömbről. Még egy ilyen egyszerű elektrosztatikus generátorral is több száz voltnyi feszültséget lehet előállítani.
A domborművön a valószínű generátoron a levegőisten ül. A vezetéken a magasfeszültség szimbóluma látható, ugyanúgy, mint a pozitív és a negatív pólusok jelzése, amelyek az elektromos áram tulajdonságait tükrözik. A kompozíción Thot főpap is látható, a tudományok védelmezője, mintha csak a jelenlétével felszentelné az egész gépezetet. Két kést tart a kezében, amelyek valószínűleg egy elektromos kapcsolót szimbolizáltak.
A régészek eddig csak az iraki sumer szárazelemekről tudtak, amelyek áramot voltak képesek termelni. Bagdadi ásatások során még 1938-ban dr. Wilhelm König régész több égetett agyagból készült korsót talált, amelyben több rézlap volt egymáshoz csavarva henger alakban, a lapok között bitumen réteg szolgált szigetelésül. A rézhenger ólom és cink ötvözetből készült lapokkal volt összekötve. A korsóban levő rézhengerhez, illetve ólom-cink lapokhoz két vasszál volt erősítve, amelyeket a rozsda az idő folyamán elmállasztott. A korsóban valamilyen savas anyag volt eredetileg. A feltételezések szerint az agyagkorsó valamikor szárazelem lehetett.
Az elektromérnökök a minta alapján hasonló szárazelemet szerkesztettek, és legnagyobb meglepetésükre az elem 1.5-2 voltnyi egyenáramot termelt.
Természetesen ilyen alacsony feszültségű egyenáram nem működhette az egyiptomi világító berendezést, ezért minden valószínűség szerint Thot mérnökei más módot választhattak a Hathor-templom megvilágítására.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



ElőzőKövetkező

Vissza: Karsay István fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron