Ezoterika

Kép
Karsay   2019.07.12. 02:07  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Egyébként ma már a kutatók sem hisznek egyöntetűen az evolúciós fejlődés darwini vonalában. Évtizedeken át tartotta magát az a teória, hogy az élet a Földön az úgynevezett őslevesben keletkezett. Nemrég azonban egy biológusokból és matematikusokból álló tudóscsoport alaposan megvizsgálta ezt az elméletet, és kiderítették, hogy ennek valószínűsége 1 : 10113. Ehhez csak annyit kell hozzáfűzni, hogy a matematikusok már az 1 : 1050 arányt is a soha meg nem valósuló események közé sorolják. Ugyancsak ellentmond a valószínűség-számítás törvényeinek, hogy bolygónkon az élő szöveteket alkotó fehérjék mind “balra forgatók”. Mint tudjuk több mint száz aminosav van, de az élő fehérje felépítéshez csupán háromra van szükség. Az általuk alkotott molekulák kétféle szerkezetben fordulhatnak elő: jobbra- és balra forgatók. A véletlen kialakulás, a statisztika törvényei szerint kb. fele-fele arányban kellene hogy előforduljanak az élővilágban. Ennek ellenére Földünk összes élőlényében balra forgató molekulák vannak. Még azt sem lehet mondani, hogy valamilyen univerzális rend alakítja így az élő szövetek fejlődését, mert a hozzánk érkező meteoritokban több jobbra forgató molekulát is találtak. Ez azt jelenti, hogy máshol, más bolygókon éppen ellenkező módon történt az élet formálása.


A kövületek is ellentmondanak a darwini evolúció által hirdetett fokozatos fejlődésnek, az élőlények egysejtűekből való kialakulásának. A paleontológusok értetlenül állnak az általuk megállapított tény előtt, hogy a Föld kialakulásának első hárommilliárd éve alatt semmi jele sincs az élet csírájának. Aztán a kabrium kor kezdetén hirtelen teljesen kifejlődött, tökéletes tengeri állatok jelentek meg, igen változatos formában. Nem egy közülük kemény külső vázzal is rendelkezett, ami az evolúció törvényei szerint egy későbbi fejlődési lépcsőnek felel meg. Az élőlények robbanásszerű kialakulásának eredményeként bolygónkon megjelent a gerinctelen állatok összes fő csoportja. A korábbi kőzetekben nyoma sincs azoknak az ősmaradványoknak, amelyekben felismerhető lenne a primitív teremtményektől magasabb rendű formákig vezető láncolat. Nemhogy könnyen felismerhető kövületek, de az őket alkotó komplex vegyületek is hiányoznak. Tehát azt sem lehet állítani, hogy az élet kezdetének bizonyítékai a kőzetek felgyűrődése, elsüllyedése következtében, vagy a nagy hő és nyomás hatásra megsemmisültek. Az összekötő láncszemek hiánya tehát nem az enyészetnek tudható be, hanem annak, hogy nem léteztek.

Harold Coffin zoológus megállapítása szerint pl. a bogarak hirtelen, sokrétűségük teljében jelentek meg a kőzetekben anélkül, hogy bármilyen evolúciós előfutárukat ismernénk. Ez annál is furcsább, mert utána meg szinte semmi fejlődés nem történt. A kardfogú tarisznyarák lényegében 200 millió éve változatlan formában él a Földön. A dinoszauruszok is hirtelen tűntek fel a kövületekben, majd több száz milliónyi éves pályafutásuk után ugyanolyan hirtelen eltűntek. A növény- és állatvilág tehát nem mutat túl nagy hajlandóságot a gyors fejlődésre. Akkor mitől táltosodtak meg hirtelen, minek tudható be a korábbi ugrásszerű fejlődésük? Az általunk elképzelt ütemű evolúciós fejlődés lehetetlenségét bizonyítja az a lelet is, amelyből egyértelműen meg-állapították, hogy a 40 millió évvel ezelőtti légy felépítése teljesen megegyezik a jelenlegivel. A ma élő növény- és állatvilág alkalmazkodóképessége sem jobb a több száz millió éves elődeiknél. A legnagyobb szakadék azonban az állatvilág fejlődési szintje, és az ember között van. Amíg az állat az ösztöneire hallgat, az ember logikusan gondolkodó lény. Beszédkészsége, intelligenciája kezdetektől fogva adva volt. Csupán a képességei csiszolódtak a társadalmi fejlődés során. Így biológiai fejlődésről aligha beszélhetünk.

Ez persze nem jelenti azt, hogy evolúciós fejlődés nem létezik. Ez a jelenleg is zajló folyamat kihat az élet fejlődésére, de nem olyan léptékben, mint gondolnánk. Ahhoz, hogy a Földünkön tapasztalható ütemű változás létrejöjjön, időnként be kellett avatkozni az evolúciós folyamatba. A darwini evolúciós elmélet megszületése után a tudósok azt várták, hogy az élőlények leszármazási vonalából a kezdetektől fokozatosan követhető teljes kövületi anyag fog összegyűlni. Ennek hiánya, a fejlődés ugrásszerű változása előtt azonban értetlenül állnak. A Biblia 6000 évre visszanyúló teremtéstörténetét sikerült megcáfolniuk, de nem tudnak mit kezdeni az ugrásszerű változásokkal. Ilyesmi csak külső beavatkozás hatására jöhet létre, ami viszont azt feltételezi, hogy rajtunk kívül is élnek értelmes lények az univerzumban. Ennek gondolatától ugyanúgy irtóznak, mint az ateista evolúciópártiak a teremtő Isten létének feltételezésétől.

Néhány kutató igyekszik ugyan felnyitni társai szemét, megpróbálja rávenni őket a realitások elfogadásra, de mindhiába. A hivatalos tudomány nem vesz tudomást az egyetlen lehetséges magyarázatról, a külső beavatkozásról. Hogy ennek mi az oka, kideríthetetlen. Talán a sötét erők késztetése váltja ki belőlük ezt a hozzáállást? Mindenesetre érdekes, hogy amikor a régészek egy dárdahegy alakú éles követ találnak, mindjárt arra gondolnak, hogy ez nem jöhetett létre magától. A természet nagyságrendekkel bonyolultabb megnyilvánulásait látva azonban ez eszükbe sem jut. A 600 oldalas könyvet kitevő utasítássorozatot tartalmazó DNS kettősspirál, vagy a 20 millió kötetnyi információ befogadásra képes emberi agy magától alakult ki. Nem volt szükség semmilyen tervező munkára, irányításra ahhoz, hogy agyunk 100 billió neuronja felfoghatatlan működésű és képességű egységgé álljon össze. Mindezt véletlen események sorozata alakította ki. A kör tehát ezen a téren is bezárult. A hit hiánya, a betokosodott szemléletmód ez esetben is megálljt parancsolt a tudomány fejlődésének. Ez persze a legcsekélyebb mértékben sem zavarja a bennünket létrehozó civilizációk tevékenységét. Továbbra is töretlenül végzik irányító, felügyelő tevékenységüket

folyt.köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.07.11. 05:32  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
.

Ez a kozmikus csapás az előző civilizáció elpusztításán kívül alapvetően megváltoztatta a Föld klimatikus viszonyait is. Ebben az esetben a nagyméretű égitest becsapódása következtében nem csak erős vulkáni tevékenység és szökőár keletkezett, de a földgolyó is kibillent eredeti tengelyéből, és becslések szerint 30°-kal elfordult a nappálya mentén. Ezt a jelenséget igen találóan így örökítették meg a hopi indiánok mítoszaikban: “A Föld gömbje letért tengelyéről.” Ezek a változások együttes hatásukban oly módon formálták át a világot, melynek következményei mind a mai napig meghatározzák időjárásunkat, és ezáltal az életterünket. Az Atlantiszként emlegetett hetedik konti¬nens totális elpusztulását eredményező becsapódás olyan irányban mozdította ki a Föld forgástengelyét, hogy Európa és Észak-Amerika területén hirtelen véget ért a jégkorszak. A földgolyó ellenkező oldalán viszont a korábban ¬virágzó, zöld Szibéria északabbra, a hideg égövbe tolódott át, és hasonló okok miatt vált a mérsékelt éghajlatú Antarktisz is az örök tél birodal¬mává. Az egyenlítő áthelyeződése következtében a passzát szelek kiszárították és elpusztították Szahara egykor dús növényvilágát, és a Kara-kum, Kizil-kum, Takla-Makán, valamint a Góbi sivatag után most ezt a vidéket változtatták homoktengerré. A klímaváltozás járulékos hatása volt még, hogy az Északi- és a Déli-sark eredeti helyén a jéghegyek megolvadtak, és emiatt kb. 150 méterrel megemelkedett az óceánok vízszintje, amely sok kis sziget, valamint a kontinensek eredeti partvidékének eltűnését eredményezte.

Az események láncolatának tanulmányozása arra enged következtetni, hogy az evolúció az emberi civilizáció megjelenése után is érvényre jut az univerzumban, a különbség csak annyi, hogy a kiválasztódás már nem spontán módon megy végbe, hanem egy magasabb rendű értelem céltudatosan irányítja a folyamatot, jelentősen gyorsítva ezzel a fejlődés menetét. A mi világunk tehát egy programozott világ. Ennek a teóriának a beigazolódása esetén sokakban felmerülhet a gyanú, lehet hogy kárt okoztak nekünk ezek az időszakos beavatkozások, mert megfosztottak bennünket fejlődésünk természetes mene¬tétől. Nagyon valószínű azonban, hogy az evolúciónak nem a klasszikus, darwini formája a fejlődés legcélravezetőbb útja. Egy irányított tevékenység az élet bármely területén mindig tökéletesebb formában megy végbe, mintha az spontán módon zajlana. Egyáltalán nem zárható ki, hogy a Mindenható az univerzum fejlődésébe már eleve belekalkulálta az interplanetáris segít¬ségnyújtást; így lehet, hogy a mi evolúciónknak ez a természetes menete.

Ha a mi fejlődésünk nem irányított evolúció formájában történne, akkor valószínű, hogy most mi is olyan úton haladnánk, mint azoknak a néha hozzánk is ellátogató civilizációknak a tagjai, akik hajlott háttal és a kezükre támaszkodva járnak, testüket mindenütt szőr borítja, kezükön ujjak helyett karmok vannak, magasságuk pedig az 1 métert sem éri el. Az evolúció törvénye szerint az értelem előbb-utóbb minden élő bolygón kifejlődik, és ha más testet nem talál, akkor állati testben érlelődik egészen a kozmikus intelligencia szintjéig. Ezek a lények túl korán kezdték a fejlődést, így a bennünket irányító emberi civilizáció még nem volt képes eljutni hozzájuk, nem tudtak idejében beavatkozni fejlődésük menetébe, és az irányítatlan evolúciónak ez lett az eredménye. Ugyancsak a gyorsított evolúció valószínűségét támasztja alá az a földönkívüliektől származó információ, mely szerint az intelligens ember kialakulásához 10 milliárd évre van szükség. Földünk élővilága viszont max. 3,5 milliárd éves, így a mi civilizációnk semmiképpen sem lehet egy klasszikus módon, háborítatlanul zajló evolúció eredménye.

Ennek az elméletnek a realitását bizonyítja, hogy 1967-ben Kanadában megtalálták egy két lábon járó krétakori őslény, a sztenonihoszaurusz csontvázát. Ez a dinoszauruszfaj mind fizikailag, mind szellemileg messze felülmúlta hüllő¬társait. Különösen fejlett kisaggyal és gerincvelővel rendel¬kezett. Később számítógépes szimulációval kimutatták, hogy ha a dinoszauruszok nem pusztultak volna ki 65 millió évvel ezelőtt, akkor az evolúciós fejlődés következtében ezek a hüllők emberszerűvé váltak volna, és igen fejlett civilizációt alkotva most ők uralnák a Földet. A számítógép képernyőjén megjelent alak megdöb¬bentően hasonlított azokra a ben¬nünket látogató földönkívüliekre, akiket mi “kis szürkék”-nek nevezünk.


folyt. köv..
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.07.10. 05:44  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A legutóbbi vízözön előidézője egy kb. 10 km átmérőjű kisbolygó lehetett, ami az Atlanti-óceán közepén ütközött a Földnek. A becsapódás pontos idejét nem tudjuk. Az évezredes múltra visszatekintő népek szent könyvei mind más adatot említenek. A kiváltó ok időpontjára vonatkozóan asztrológiai utalások is fennmaradtak. Egy régi felső-egyiptomi templom mennyezeti freskóján még most is látható az a rejtélyes csillagtérkép, amely az egymást követő főpapok állítása szerint a hozzánk legközelebb állócsillagok állását mutatja az atlantiszi civilizáció pusztulását eredményező erők hatalomra jutásának idején. Csillagászati számítások alapján a tudósok megállapították, hogy ez a bolygóállás i.e. 9792-nek felel meg. Az égitest atmoszférán való áthaladása során jelentős mértékben megnőtt a légnyomás, és ennek következtében viharos szelek keletkeztek. Közvetlenül a tengerbe való becsapódás után a kráter körül több ezer °C -ra emelkedett a levegő hőmérséklete, és egy pillanat alatt vízgőzzé vált az üstökös által kiszorított roppant vízmennyiség, amely a számítások szerint kb. kétszeresére emelte a levegő páratartalmát. Ez a jelenség rövid időn belül trópusi esőzésekre emlékeztető, szűnni nem akaró záporokat okozott az egész földtekén.

A tragédiát azonban nem ez okozta, hanem az a becslések szerint 200 köbkilométernyi por és kő-zetmennyiség, amely az ütközés következtében felforrósodott kráterből kilökődött, és a robbanás¬hőtől elpárologtatott tengervízből eredő vízgőz¬zel együtt a felső légrétegbe került. Ráadásul közvetlenül az ütkö¬zés után földrengések sokasága rázta meg a kontinen¬seket, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy rövid időn belül eget eltakaró por- és hamufelhő borította be az egész földgolyót. Mivel a napfény nem tudott áttörni ezen a vastag felhőrétegen, hónapokig tartó vaksötétség borult az egész világra. A jelek szerint ezzel egyidejűleg 5 km magas szökőár tört a szárazföldekre, és a több mint 100 km/h sebességgel rohanó áradat még azt is elpusztította, ami a sorozatos földrengések és a viharos szelek után megmaradt. Az özönvíz következtében a magas hegycsú¬csok kivételével minden víz alá került. Miután az összefüggő por és vízgőz¬felhők elzárták a napsugarak útját, ezért rohamosan csökkent a hőmérséklet, így az irtózatos pusztulást túlélő élőlényeket még a fagyhalál is fenyegette. A tragédia méreteire jellemző, hogy tudósaink szerint egy 10 km átmérőjű kisbolygó becsapódása esetén 200 km átmérőjű kráter keletkezne a Föld felszínén, ha pedig vízbe zuhanna, akkor 1,5 másodperc alatt leérne egy 5000 méter mély tenger fenekére. A robbanás¬hő következtében az égitest becsapódásának közvetlen környezetében a levegő 18 ezer °C -ra hevülne fel, ami háromszorosa a Nap felszínén mérhető hőmérsékletnek. A detonáció ereje becslések szerint többszörösen meghaladná az atomhatalmak teljes nukleáris arzenáljának (kb. 50 ezer atomtöltetnek) a robbanóerejét, és ez a XX. század embere szá¬mára is jól érzékelteti, hogy egy ilyen katakliz¬mának milyen következményei lehettek a valóságban.

A csekély számú, primitív életviszonyok közé süllyedt túlélő megpróbáltatásai azonban ezzel nem értek véget, mert a földgolyó elfordulása miatt hosszú időre megszűnt bolygónk mágneses védőköpenye. A magnetoszférával együtt valószínűleg az ózonpajzs is feloszlott. Ennek ered¬ményeként rendkívüli mértékben megnőtt az ultraibolya sugárzás. Erre utal az ausztrál bennszülöttek teremtésmítoszának egy részlete: “Ekkor a vizek elárasztották a szárazföldeket. Később visszatértek a medrükbe, majd hosszú ideig elviselhe¬tetlenül forróvá vált a föld lehelete.” Az elektromágneses védőernyő hiányának másik kihatása, hogy az ultraibolya sugárzás és a káros kozmikus sugarak különböző mutációkat idéztek elő a túlélők utódai között. Emiatt évszázadokon keresztül szeren¬csétlen torzszülöttek tömege jött a világra, és ezek a genetikai károsodások még ma is éreztetik hatásukat


folyt.köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.07.09. 00:41  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Régóta ismert tény, hogy az inga lengési síkja a Föld forgása miatt lassan elfordul. Maurice Allais francia professzor éveken át kutatta ezt a jelenséget egy óriási inga segítségével. 1954. június 30-án a párizsi teljes napfogyatko¬zás alkalmával azonban meglepő változást tapasztalt. Abban a pillanatban amint a Hold eltakarta a Napot, az inga lengési síkja hirtelen 5o-kal elfordult. A Nap-Hold-Föld együttállás alatt az elfordulási szög tovább nőtt, majd a fogyatkozás végén visszaállt a szokásos értékre. Az eredmény annyira meghökkentő volt, hogy később Erwin Saxl, a harvardi egyetem professzora és Mildred Allen, az 1970. március 7 -i bostoni napfogyatkozás alkalmával ellenőrizték a kísérletet. A Physical Review-ban közölt beszámolójuk alapján az eredmény ugyanaz volt.

Jelenlegi eszközeinkkel nem tudjuk megállapítani, hogy ennek az erőnek mi a kiváltó oka; a Nap gáztömegének háborgása, vagy a Nap-Hold együttállásból eredő gravitáció-növekedés. Ha az utóbbi, van okunk a félelemre, mert akkor a számítások szerint már teljes napfogyatkozáskor is százmilliószorosára felerősödik a gravitációs erő, ami arra vall, hogy a gravitációs kölcsönhatás nem lineáris természetű. Többszörös bolygóegyüttálláskor ez az erő tovább hatvá¬nyozódik, ami nem csak az inga szárát képes elmozdítani, hanem a Föld belső magját is. Ennek elkerülhetetlen következménye a sorozatos vulkáni tevé¬kenység, amely a Föld felszíni világára nézve nem sok jót ígér.

Nem zárható ki, hogy a Lemuriát elpusztító földrengéssorozat és tűzözön is egy többszörös bolygóegyüttállás következménye. A csendes-óceáni konti¬nens azonban nem csak romhalmazzá vált, de el is süllyedt, ami feltehetően annak tudható be, hogy Atlantiszhoz hasonlóan Mu szigetét is egy hatalmas gázbuborék nyomta a felszínre. Az intenzív földmozgások következtében azonban ez a gáz elillant, esetleg meg is gyulladt, így a továbbiakban nem volt ami a felszínen tartsa ezeket a földrészeket.

Ez a jelenség az ókori tudósok előtt sem volt ismeretlen. Az i. e. III. században élt kaldeus csillagász és látnok azt állította, hogy meg tudja jósolni a világ pusztulását. Baljós jövendőmondása így szól: “Én Berószosz, a Bellus értel¬mezője állítom, hogy a Föld a lángok martaléka lesz, amikor a Rákban összegyűlnek a bolygók, és egy sorban rendeződnek oly módon, hogy gömbjeiken keresztül egyenes vonal lesz húzható.” A legközelebbi jelentős bolygóegyütt¬állás 2012. december 22-én várható. A maják szent könyve, a Popol Vuh szerint az ötödik civilizáció, vagyis a mi világunk ekkor ér véget. Csillagá¬szaink utánajártak ennek a dátumnak, és kiszámították, hogy valóban rendkívüli bolygóállás lesz ebben az időpontban. Ez a naprendszerbeli planétaelrendeződés annyira ritka, hogy csak 45 200 évenként kerül rá sor. A maják szerint a sorozatos földrengések elsősorban a Csendes-óceán nyugati partvi¬dékét, a jelenlegi Kaliforniát fogja tragikusan érinteni. Hely¬zetünk azonban nem teljesen reménytelen. A földrengés¬veszélyes területeken a lemez¬tektonikai mozgások által keltett feszültségek szubatomi energiabesugárzással megszüntethetők. Erre ugyan technikailag mi még nem vagyunk képesek, de Földön túli erők igen. Egyes mé¬diumoktól származó információk szerint ezt a szívességet a múltban már többször is megtették nekünk. Nem egy esetben hárítottak el a Földön katasztrofális kimenettel fenyegető földrengéseket, illetve csökkentették a kitörések erejét. A hopi indiánok mondái alapján erre a segítségre a későbbiek során is számíthatunk, ha kiérdemeljük. Mítoszaik sze¬rint: “Ennek a világnak a sorsa attól függ, hogy lakói a Teremtő tervei szerint viselkednek-e”.

Platon: Timaiosz című művében Szuchisz, az egyiptomi Szaisz templomának papja így foglalta össze Szolón számára a világpusztulásokkal kapcsolatos ismereteket: “Sokszor és sokféle módon pusztultak már el emberek a Földön, leggyakrabban tűz és víz által. Ti csak egy vízözönről tudtok, holott oly sok előzte már meg. A ti (minoszi kultúrának nevezett) ősi civilizációtok a leg¬utolsó özönvízben pusztult el. Nálatok és a többi országban az írás és az állami élet csak most fog kifejlődni, amennyiben a szokásos idő letelte előtt az ég áradata rátok nem tör. Ez csak a primitív életviszonyok¬hoz alkalmazkodni tudó írástudatlanokat és műveletleneket hagyja életben. Akkor megint fiatalok lesztek, és nem fogtok tudni semmit a mi történelmünkről, de a tiétekről sem. Az egyes világkorszakok között gyakori volt a tűzözön is. Amikor az égitestek letérnek pályájukról, mindent tűz emészt el a Földön. Az emberek tűzhalált halnak az istentelenségük miatt. Ám még rosszabb idők is lesznek, az emberek megundorodnak majd az élettől, és nem tisztelik többé a világot. Így a világ elkorhad, és tűz által fog megsemmisülni.” Ez utóbbi jöven¬dölés sajnos a mi korunkra vonatkozik. Némi vigasz a túlélők számára: “A vízözönt mindig leszálló szakasz követi az egymást váltó civilizációk életében, míg a tűzözön után fel¬emel¬kedés következik.” A XX. század végére jósolt esetleges apokalipszis után tehát több ezer éven át tartó arany¬kor várható. Tudósaink tagadják ugyan a bennünket megelőző civilizációk létét, de a múltban történt világégések tényét nem vitatják. Őslénytani kutatóink megállapították, hogy eddig legalább ötször sújtotta a bolygónkat olyan kataklizma, melynek során az élővilág úgyszólván tejesen kihalt. Az első a földtörténeti ókorban, 440 millió évvel ezelőtt; a második pedig 360 millió éve történt. A harmadik és a negyedik a földtörténeti középkorban zajlott, 250 illetve 200 millió évvel korábban. Az ötödik, a dinoszauruszokat kiirtó csapás volt, 65 millió évvel ezelőtt.


folyt-köv....
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.07.08. 00:52  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
.

A földi élet fejlődésében beálló rendellenességek globális megoldására egyébként korábban is találunk példát a Föld történetében. Nem egy tudós állítja, hogy 65 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszok hirtelen történt kipusztulása is egy Földünknek ütközött kb. 20 km átmérőjű kisbolygó vagy üstökös becsapódásának a következménye. Ez az égitest azonban feltehetően nem óce¬ánba, hanem a szárazföldbe csapódott be, így a keletkező óriási robbanáshőtől az egész Földön összefüggő erdőtüzek keletkeztek. A dinoszauruszok tehát nem vízbefúlás folytán pusztultak el, hanem tűzhalált szenvedtek. A felperzse¬lődött erdők által keltett szén-monoxid felemésztette a levegő oxigéntartalmát, ezért a föld alatt élő állatok is elpusztultak. A különböző földtörténeti korokból származó kőzetlerakódások tanulmányozása során a tudósok azt is megállapították, hogy ennél a kataklizmánál olyan intenzív hő keletkezett, amely az erdőkön és a felső talajrétegekben levő olajpalán kívül a levegő nitrogéntar¬talmát is elégette. Az ily módon képződő nitrogén-vegyületek később savas esőket eredményeztek, amelyek a koromfelhők miatti huzamos fényhiánnyal együtt az akkori növényvilág teljes pusztulását okozták. Ennek következtében megszakadt a tápláléklánc, ami a katasztrófát túlélő állatfajok, így a föld alatt megmaradt sárkánygyíkok sorsát is megpecsételte. Hasonló sorsra jutottak az óceánokban élő őshüllők is, mivel a tartós fényhiány eredményeként kipusztult a tengerek planktonállománya, ami a vízben élő állatok láncreakciószerű éhenhalásához vezetett.

Ezt követően a Föld élővilágát szinte teljesen újra kellett teremteni, így ennek tudható be, hogy a jelenlegi növény- és állatvilág jóformán nem is hasonlít arra, amely évmil¬liár¬dok során jellemző volt a bolygónkra. Ez a totális pusztítás való¬színűleg a végső állomása volt a természet megteremtésének. Legalábbis ezt a következtetést lehet levonni a “Héber mítoszok” című szöveggyűjteményből: “Ezer világot teremtett az Úr kezdetben, majd megint csak újabb világokat hozott létre, és a szemében mindez semmi sem volt. Az Úr világokat formált, majd lerombolta őket; fákat ültetett, majd kitépte őket, mert még kuszán nőttek, és egyik a másik rovására növekedett. Újabb és újabb világokat teremtett, majd rombolt le, mígnem megalkotta a mi világunkat. Ekkor így szólt: Ebben a világban örömömet lelem, amazok nemtetszést keltettek bennem.”

A későbbi kataklizmák már nem jártak ilyen mértékű követ¬kezményekkel a Föld élővilágában, mert a “Neme¬zisként” érkező égitestek nem a szárazföldre, hanem az óceánba csapódtak be, de a globális méretű pusztulást ezekben az esetekben is radikális változások követték a természetben. Ez nem azt jelenti, hogy a nagy világégés óta eltelt 65 millió év alatt kizárólag özönvíz pusztított a Földön. A geológiai kutatások szerint az egyes özönvizek között periodikusan megfigyelhetők tűz általi pusztulások is. Ezeket a katakliz¬mákat azonban nagy valószínűséggel nem totális pusztulást eredményező kisbolygó-becsapódás, hanem aktív vulkáni tevékenység okozta, amit szintén égi¬t¬es-tek váltottak ki, de más formában. A fizikusok már régóta tudják, hogy több bolygó együttállásakor egyfajta gravitációs ágyú irányul a Napra, melynek felületén intenzív napfolttevékenység indul el. Ez a gravi¬tációs anomália mágneses viharokat kelt a Föld magneto-szférájában, ami kihat a nagy vastartalmú belső magra is. A Föld belsejének háborgása óriási erőket gerjeszt, amelyek vulkáni tevékenység formájában törnek a felszínre. Ne becsüljük le ezt a gerjesztő hatást, mert egyetlen napkitörés energiája 10 millió hidrogénbomba erejével ér fel. Azt még egyelőre nem tudjuk, hogy ennek a gravitációs ágyúnak a Földre gyakorolt hatását pontosan mi váltja ki, de az ily módon fellépő erőt már megmértük.


folyt. köv..
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.07.07. 01:29  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az emberi faj kialakulásának lépcsőzetes módját számos régészeti lelet is bizonyítja. Ezek közül legrészletesebb adatokkal az agyagtáblákon meg¬örökített sumér nyelvű feljegyzések szolgálnak. Az ékírásos szövegek hitelességét az ősi mezopotámiai templomok épen maradt domborművei támaszt¬ják alá, amelyek vizuális formában is megjelenítik az ember teremtésének egyes fázisait. E szerint az első ember a Földön talált majomember és az istenek “megkettőzésével” készült. Ez a kifejezés minden bizonnyal arra utal, hogy a művelet beindításánál sejtfúziót alkalmaztak. Ennél az eljárásnál két különböző fajtájú élőlényből vett sejteket egyetlen szupersejtté egyesítenek, amelyben két sejtmag és egy kettős, párba állított kromoszómakészlet van. Amikor ez a sejt osztódni kezd a sejtma¬gok és a kromoszómák egy új típust hoznak létre, amely különbözik a fúzió előtti sejtektől. Az eredmény két utódsejt, melyek olyan új genetikai kódot hordoznak, ami az őssejthez képest teljesen más. Ehhez az “istenektől vett vér” sejtjeit használták. Erre a meglehetősen bonyolult átalakításra feltehetően azért volt szükség, mivel a majomember 24 kromoszómapárból álló génkészletét nem lehetett közvetlenül “összeházasítani” az istenember 23 kromoszómapárt hordozó sejtjeivel.

Az ily módon létrejött előember még meglehetősen primitív volt, testét tetőtől talpig szőr borította, és szokásai, táplál¬kozási módja alapján inkább hasonlított az állathoz, mint az emberhez. Értelme azonban jóval meghaladta a majom¬em¬berét, és ami a legfontosabb, sejtjei 23 kromo¬szómapárt tartalmaztak. Ez lehetővé tette a további finomítás leegyszerűsítését. A hibridizációt most már a kromoszómák egyetlen sejtben történő kombinációjával végezték. A műve¬lethez előemberek hímivarsejtjeit, és az istenek hitveseinek petesejtjeit használták, és ettől kezdve az új egyedek nem lombikban, hanem mesterséges megtermékenyítés útján, isteni szülőanyák méhében fejlődtek ki. Ezt követően a fajtane¬mesítés már magától is folytatódott azáltal, hogy a lépcsőzetes beavatkozások eredményeként született egyedek közül csak a hímneműeket tartották meg, nevelték fel. Erre azért volt szükség, mert a nőstény utódok földi világba engedése esetén fennállt a veszélye annak, hogy a korábbi, primitív fajta egyedeivel is párzani fognak, ami a genetikai állomány fokozatos leromlását eredményezte volna. Az “Isten ábrázatára teremtett”, egyre tökéletesebb hímek ilyen irányú tevékenysége azonban minden esetben fajtanemesítéssel járt, ami tovább gyorsította az emberi evolúció menetét.

Ebben a fejlődésgyorsító folyamatban természetesen előfordulhatnak kudarcok is. Ilyenkor az élet irányítását végző, isteni szinten álló értelmes civi¬lizációk valószínűleg elpusztítják a fejlődés legutolsó fázisát, és újraindítják ezt a periódust. Az sem elképzelhetetlen, hogy az új periódus megindítása előtt módosítják az életfeltételeket, pl. a környező égitestek átrendezésével nagyobb lelki megterhelést okozó gravitációs sugárzásokat irányítanak az illető bolygóra annak érdekében, hogy minőségileg fejlettebb egyedeket kapjanak. A mi világunkban ennek egyértelmű bizonyítéka a Hold utólagos pályára állítása a Föld körül, melynek időpontja összefüg¬gésben állhat az előző, elfajzott, a teremtés rendjét végre¬hajtani nem akaró civilizáció megsemmisítése érdekében keltett özönvízzel
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.07.06. 06:16  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Einstein számításai szerint a világegyetem átmérője 216 milliárd fényév. Ez a hatalmas térség kb. 100 milliárd galaxist, és hozzávetőleg 1023 számú égites¬tet tartalmaz. Csupán a mi közvetlen világunk, a 0,1 millió fényév átmérőjű Tejútrendszer csillagjainak a száma is min. 100 milliárdra tehető. Feltehetően minden nap körül kering legalább 1, maximum 10 bolygó. Ezt átlagolva nagyjából 500 milliárd bolygóval számolha¬tunk. Ha csak minden százmilliomodik planétán alakul ki a kedvező körülmények hatására élet, már akkor is ezres nagyságrendű a körülöttünk lévő élő bolygók száma. Tegyük fel, hogy minden száz civilizáció közül kilencven életkép¬telenné válik, vagy elpusztítja önmagát. Még így is marad ötszáz életképes társadalom a környezetünkben. Ha ezeknek a 90%-a fejletlenebb mint mi, akkor nem lehet tudomásuk a létezésünkről, de még ebben az esetben is marad ötven olyan civilizáció, akik tudnak rólunk. A roppant nagy távolságok miatt valószínű, hogy csak egy kis részük képes eljutni hozzánk. A közvetlen környezetünkben lévő és bennünket időnként meglátogató civilizációk száma azonban elérheti a húszat is. Lehet, hogy ezek egy része valamilyen szempontból érdektelennek találja a mi fej¬lő¬désünket, és közöttük csupán tíz akad, akik rendszeresen érdeklődnek a sorsunk iránt. Ezek a civilizációk feltehetően a közvetlen szomszédaink, és könnyen megeshet, hogy nem puszta kíváncsiságból figyelik fejlődésünk menetét.


Múltunk érthetetlen hézagai, fejlődésünk menetének ugrásszerű változásai arra engednek következtetni, hogy mi egy galaktikus kísérlet alanyai vagyunk, egy bolygóközi hibridizációnak köszönhetjük a létünket. A beavatkozás több tízezer évvel ezelőtt történt, azután magunkra hagytak minket, hogy lássák, mire jutunk. Az elinduláshoz szükséges segítséget megadták nekünk, a többi már rajtunk múlik. Fejlődésünk menetébe nem avatkoznak be, mert minden civilizációnak be kell bizonyítania az életképességét. Ha ez a saját erőnkből sikerül, akkor befogad bennünket a galaktikus társadalom. Ha nem sikerül, akkor kiselejteződünk, és helyünket átveszi egy újonnan induló életképesebb civilizáció. Nem zárható ki tehát, hogy minket kozmikus rezervátumként tartanak nyilván. Ez a kísérlet ráadásul egyszerre több szálon fut. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy a Földön több, egymástól jól elkülöníthető rassz él, amelyek közvetlenül nem származ¬hattak egy közös őstől. Az egyes népcsoportok sokrétűsége, és az így felhalmozott génanyag gazdagsága is növeli galaktikus szomszédaink évezredek óta tartó érdeklődését.

A galaktikus civilizációk minden bizonnyal nem ok nélkül végzik ezt a tevékenységet. Az élet továbbadása, az értelem terjesztése valószínűleg a globális túlélés érdekében történik. Az univerzális élet feltehetően versenyfutásban áll az idővel. A világegyetem intelligens lényei minden igyekezetükkel megpróbálják kimenteni az értelmet az újabb ősrobbanás előtti teljes megsemmisülésből. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha minél rövidebb idő alatt minél több civilizáció alakul ki az univerzumban. A későbbi sikeres menekülés valószínűsége ugyanis annál nagyobb, minél nagyobb tömegű intelligencia segíti elő ennek az akciónak a lebonyolítását. Az élet megindulását követően az első civilizáció feltehetően igen keservesen, és nagyon hosszú idő után alakult ki, az evolúciós fejlődés klasszikus szabályai szerint. Évmilliárdok telhettek el addig, amíg ¬sok-sok sikertelen próbálkozás után végre létrejött az első életképes ¬társadalom. A technikai fejlődés egy adott szintjén azután az univerzum úttörői kijutottak a kozmoszba, és látván, hogy teljesen egyedül vannak, a küldetés vágyától ösztönözve elkezdték az arra alkalmas bolygókon terjeszteni az élet csíráit. Ez azt eredményezte, hogy a következő civilizációk kialakulásához már jóval kevesebb idő kellett, hiszen egy-egy fejlődési periódus megkezdéséhez szükséges feltételeket készen kapták. A galaktika első értelmes lényei hosszú időn át szerzett tapasztalataik alapján minden bizonnyal tisztában voltak azzal is, hogy életképes civilizációt nem lehet máshol kifejlődött élőlények áttelepítésé¬vel létrehozni.


Minden egyes bolygónak más a gravitációs kisugárzása. A szomszédos égi¬testek különböző elrendeződése miatt minden bolygót más jellegű gravitációs besugárzások érnek. Nem utolsósorban az egyes bolygók klimatikus viszo¬nyai, a fényerő, az átlaghőmérséklet, a légnyomás vagy a levegő oxigén¬tar¬talma is eltérőek lehetnek. Mindezek együttvéve azt eredményezik, hogy bármely élőlény csak a saját bolygóján kifejlődve lehet életképes. Az élet terjesztése és a fejlődés gyorsítása tehát csak szakaszosan lehetséges. A légkör, a víz és egyéb klimatikus feltételek kialakulása, vagy kialakítása után nem lehet azonnal fejlett élőlényeket telepíteni egy bolygóra. Az életet a legegyszerűbb élőlé¬nyekkel, az egysejtűekkel, vagy a rendkívül tűrőképes kék algák betelepítésével célszerű megkezdeni. A következő lépcsőfok, a fejlődés új irányának kijelölése csak akkor lehetséges, ha az előző fejlődési periódus életképes volt. Az újabb csírákat, illetve fejlettebb élőlények esetén a hibridizációhoz szükséges géneket, spermákat mindig az illető bolygón kifejlődött élőlényekbe kell bevinni, mert az ő génjeik az évmilliók során már alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz, így biztosítva van az életképes továbbfej¬lődés alapfeltétele. A “fajtanemesítés” után létrejött új egyedeket azután megint hosszú időre magukra hagyják, hogy ismét bizonyíthassák életképességüket.

folyt. köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.07.05. 07:09  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A fejlődésben jelenleg élen járó 300 millió fős Egyesült Államoknak nem érdeke, hogy másod- illetve harmadrendű hatalom legyen az 1,3 milliárd fős Kína, illetve az 1 milliárd lakosú India mögött. Nem is szólva a régi vetélytárs, Oroszország feléledéséről. A Szovjetunió szétesése nem csak politikai téren, hanem gazdaságilag is padlóra juttatta Oroszországot; a szubatomi energia széleskörű hasznosítása azonban potenciális esélyt adna az oroszok újbóli felkapaszkodására. Ráadásul az ingyen energia lehetővé tenné a nyomor és a bűnözés felszámolását, így a volt ellenfél ütőképességét belső nehézségek sem nehezítenék többé. Amerikának jelentős kára származik abból, hogy a titkos kutatások eredményeit nem dobja piacra; de elég gazdagok ahhoz, hogy ezt megtehessék. Ez a gondolkodásmód érthető, de egy dolgot figyelmen kívül hagy. Az új technológia elterjedésének akadályozásával, a régi technológia konzerválásával rohamosan pusztul a környezetünk, és a nagy titkolózások közepette egyszer csak megsemmisül a világunk. Ebben az esetben már nem lesz jelentősége annak, hogy ki járt az élen a fejlődésben, mert a természet tönkremenetelével az elsők ugyanúgy elpusztulnak, mint az utolsók.


A kiszivárogtatott hírek szerint az UFO-k különböző planétákról érkeznek, és a világ számos pontján, több ezer méteres mélységbe telepített hatalmas tenger alatti bázisokon állomásoznak. Ezeken a városszerű bázisokon közel 4000 űrhajó tartózkodik állandó jelleggel, a szakértőkből álló személyzeti állomány pedig meghatározott időközönként cserélődik. A földönkívülieknek azonban nem csak az óceánok mélyén vannak támaszpontjaik, hanem a szárazföldön is. Korábban titkosan kezelt katonai információk szerint az Egyesült Államok területén már több mint tíz földalatti bázis van az idegenek tulajdonában, ezek közül kettő hivatalosan is engedélyezett. A jelek szerint a Földön kívüli asztronauták nem inváziós céllal érkeztek a Földre, szerepük kizárólag a megfigyelésre korlátozódik. Sok ember számára természetes, hogy ezek az űrlények ellátogatnak hozzánk. Korábban a sci-fi írók azzal rémisztgettek bennünket, hogy a galaktikus jövevények elpusztítják a Földet, sugár¬fegyvereikkel lerombolják városainkat és kiirtják az emberiséget. Ezzel szemben a megfigyelések zöme azt bizonyítja, hogy a hozzánk látogató idegenek antik istenekre emlékeztető olimposzi közönnyel viseltetnek irántunk.

Sokan sérelmezik is, hogy miért nem veszik fel a közvetlen kapcsolatot az emberiséggel. Ennek több oka is lehet, ezek közül a legvalószínűbb, hogy a két civilizáció között óriási a fejlődésbeli különbség, így egyszerűen nem tudnak mit kezdeni velünk. Az ő viselkedésük hasonlatos ahhoz, ahogy mi viselkedünk a termeszhangyák társadalmával szemben. Ha valaki meglát az erdőben egy termeszhangyavárat, mit tesz vele, elpusztítja? Nem, legfeljebb érdeklődéssel figyeli. Ugyanezt teszik a hozzánk látogató idegenek is velünk. Pusztító szándékuktól azért sem kell tartanunk, mert az univerzum törvényei szigorúan tiltják, hogy egy intelligens erő fejletlenebb civilizációkat megtámadjon és megsemmisítsen. A másik ok, hogy bármely civilizáció csak élve jelent értéket, egy holt bolygó maximum nyersanyagbázisként jöhetne szóba, de az ő fejlettségi szintjükön már nem valószínű, hogy nyersanyag¬szükségle¬teiket bányászás útján elégítik ki. Ők úgy lehetnek velünk, mint mi a természettel, ha kipusztítanánk a föld növény- és állatvilágát, mire mennénk vele?

A földi élet, úgy ahogy az univerzum, csonkítatlanul, a természet törvényei által megteremtett harmonikus egységben képes csak kiteljesedni. Sokan feltehetnék azt a kérdést is, hogy jó-jó, de mi van akkor, ha egy paranoiás őrült beszabadul az erdőbe, és széttapossa a termeszhangyák várát? Ilyen őrültek természetesen bármely értelmes lények által lakott bolygón lehetnek, de ezekre a felelősségteljes kozmikus utazásokra olyan személyeket küldenek ki, akik magas intelligenciával és kifogástalan etikai érzékkel rendelkeznek, vagyis olyanokat, akik tisztában vannak cselekedetük következ¬ményeivel. Vannak, akik azért aggód¬nak, hogy az idegenek majd beleavatkoznak az életünkbe, megváltoztatják a politikánkat. Erre szintén azt lehet vála¬szolni, hogy ha mi látnánk, hogy a sötétebb színű hangyák háborút indí¬tanak a világosabb színűek ellen, akkor beavat¬koznánk ebbe a konfliktusba? Minden bizonnyal nem, mivel semmi érdekünk sem fűződne hozzá.


folyt.köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.07.04. 07:55  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Hivatalos körök gyakran hivatkoznak Orson Welles 1938-ban sugárzott rádiójátékára “Világok harca” címmel, amely az Egyesült Államokban országos pánikot keltett. Ez a balul sikerült rádióadás állítólag rámutatott arra, hogy az ismeretlentől való félelem kollektív hisztériát eredményez. Nagy a való¬színűsége azonban annak, hogy a kormányszervek titkolódzása nem a pánik¬keltéstől való félelemnek tudható be, hanem sokkal inkább annak, hogy az ily módon megszerzett információkat katonai titokként kezelik. Erősen gyanítható, hogy a nagyhatalmak szigorúan őrzött laborató¬riumaiban, óriási költséggel, és speciális szakemberek bevonásával intenzív kutatások folynak az UFO-k által hasz¬nált rejtélyes energia mibenlétének kiderítésére. A szeren¬csétlenül járt UFO-k darabjainak, valamint a különböző meghibásodások folytán viszonylag ép állapotban birtokukba jutott példányoknak az analizálása útján lázas sietséggel folyik a járművek hajtóművének rekonstruálása.

A titok hosszú távú megőrzésének elengedhetetlen feltétele volt a közvélemény manipulálása, az emberek félrevezetése is. Ezt a feladatot a Központi Hírszerző Hivatal látta el. Tevékenységük leghatékonyabb eredménye a “Project Blue Book”-on alapuló Condon jelentés volt, amely megpróbálta nevetségessé tenni a korábban feljegyzett UFO-megfigyeléseket. Edward U. Condon az UFO-jegyző¬könyveket kivizsgáló tudományos bizottság elnöke ezt úgy érte el, hogy a teljesen egyértelmű és megcáfolhatatlan eseteket egyszerűen figyelmen kívül hagyta, a többit pedig meteoro¬lógiai megfigyelő ballonnak, földi rakétakísérletnek vagy atmoszferikus optikai jelenségnek minősítette. A Colorado Egyetemen két éven át folytatott vizsgálat 1969-ben fejeződött be, és a tudományos körökben is erősen vitatott értékelés közzététele évtizedekre visszavetette az UFO-kutatást. Ettől kezdve egyetlen neves tudós sem volt hajlandó komolyan foglalkozni ezekkel az észlelésekkel, és az újságírók is lépten-nyomon nevet¬ségessé tették azokat, akiknek ilyen jellegű élményben volt részük. Némi változás csak az utóbbi években, Condon beismerő nyilatkozata után állt be. Közvetlenül halála előtt ugyanis bevallotta, hogy a “Blue Book”-ként hírhedtté vált dezinformációs jelentést a CIA utasítására állította össze.

Ami azt illeti, ez a beismerés a közvélemény számára nem okozott meg¬lepetést. Az emberek kezdettől fogva sejtették, hogy ez a tudományos köntösbe öltöztetett bohóckodás nem más, mint egy átfogó dezinformációs hadművelet. Az újságírók sem titkolták a véleményüket erről az ügyről olyannyira, hogy vicceket is gyártottak róla. Ezek közül legszellemesebb egy karikatúra volt. Ezen két apró termetű ufonauta magával vonszolja Edward Condont, hogy a háttérben látható repülő csészealjjal elrabolják. A Colorado Egyetem kapujában álló professzortársai utánaszólnak: “Nyugalom dr. Condon, mondja csak azt, hogy mi semmit sem hiszünk el az egészből.”

Mivel a világ eddig két egymással szembenálló nagyha¬talom érdekszférá¬jába tartozott, biztonsági szempontból érthető volt ez a nagyfokú titoktartás, indokolt volt a technikai fölény megszerzésére való törekvés. A legutóbbi évek politikai eseményei, a nagyhatalmak egymással való kibékülése azonban egyre kevésbé indokolják ezt a titkolódzást. Az enyhülés következtében a katonai tömbök lassan feloszlanak, és belátható időn belül megszűnik a világ megosztottsága. Ilyen körülmények között nem az elzárkózás, hanem a helyzet nyílt feltárása lenne a kívánatos politika. A rendelkezésre álló információk kicse¬rélésével, a kutatási lehetőségek egyesí¬tésével nagyobb eredményeket lehetne elérni, mint egymástól elszigetelt, sokszor párhuzamosan folyó kísérletez¬getésekkel.
Nem segíti elő az együttműködést, hogy a nemzetbiztonsági hivatalok által elrendelt kényszerű hallgatásnak politikai okai is vannak. Ez abból a felismerésből ered, hogy ha a szubatomi energia hasznosítási módja széles körben ismertté válna, akkor a fejlődő országok nagyon gyorsan felzárkóznának, és komoly geopolitikai tényezővé válnának a világban. Különösen nagy a valószínűsége Kína és India gyors felemelkedésének, mivel itt még a nyugati országok polgáraiban meglevő hitetlenkedést, kételkedést sem kell legyőzni. A kínaiak és az indiaiak a szabadenergia hasznosítási módjait teljesen természetesnek találnák, úgy kezelnék, mint őseik elfelejtett tudo¬má¬nyának újbóli birtokba vételét. Azért is nagy a valószínűsége a technikai lemaradás gyors behozásának, mert ezekhez a fejlesztésekhez nincs szükség horribilis összegekre, és csúcs¬techno¬lógiára sem. A sok pénz egyébként sem mindig előny a fejlesztések során. Amikor az amerikaiak fellőtték az első űrhajóikat, hamar rájöttek, hogy a kozmoszban a golyóstoll nem működik. Gravitáció hiányában nem jön ki a tinta belőle. Erre kifejlesztettek egy tollat, ami fejjel lefelé is ír, és víz alatt is működik. Emellett üvegre is lehet vele írni, és +300 oC -ig működőképes. Mindez egy évtizedbe, és 12 milliárd dollárba került. Ezzel szemben mit csináltak az állandó pénzszűkében levő oroszok? Ceruzát használtak. Semmibe sem került, és ezzel fagypont alatt is lehet írni.


folyt. köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.07.03. 06:23  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A koncentrált szubatomi energiasugárzást azonban nem csak közvetett úton lehet érzékelni, hanem minden esetben kimutatható a jelenléte varázsvessző¬vel is. Erős energiasu¬gárzás esetén a kör középpontjába helyezett iránytű körbe forog, az elektronikus hang- és képrögzítő készülékek időlegesen működés¬képtelenné válnak, a rádiók pedig elhallgatnak. Az iránytű vad forgásának az az oka, hogy a mágnesezett nyelv megpróbál függőleges helyzetet felvenni. Ez is azt bizonyítja, hogy a mágnesező hatás felülről érkezett, de már csak az alsó pólus, a besugárzott föld van jelen. A szub¬atomi energiasugárzás intenzitására jellemző még, hogy az ezeken a helyeken learatott gabonaszemeken a biológusok különböző génmutációkat fedeztek fel.

A legelgondolkoztatóbb azonban egy hatalmas ábrának az a négy egymás mellé rajzolt jele volt, melynek megfejtése arra enged következtetni, hogy ebben a figyelemfelkeltő tevékenységben Atlantisz vagy Lemuria elsüllyedt civilizá¬ciója is szerepet vállalt. Ez az óhéber nyelven közölt üzenet így szólt: “Hadd éljünk!” Ennek realitását támasztja alá az a sokak által nem eléggé hangsúlyozott megfigyelés, hogy a gabonatáblákban a nagyméretű körök mellett nem egy esetben láthatók voltak kisebb háromszögek is. Ezenkívül a körök túl¬nyomó része is egy óriási háromszög alakú területen található, amely arra utal, hogy ennek a körülménynek alapvető jelentősége van a titok megfejtésében. Nem zárható ki, hogy a két föld alá vonult civilizáció ezzel a képzettár¬sításra ösztönző szimbólummal kívánta felhívni a figyel¬münket arra, hogy ők a Bermuda-háromszög illetve a Sárkány-háromszög térségében élnek.

Mindezen fáradozások ellenére a hivatalos tudomány mind a mai napig nem hajlandó elismerni, hogy ezek az ábrák egy magasan fejlett civilizáció művei. Amíg csak köröket rajzoltak a gabonatáblákba azt mondták, hogy ez a forgószél műve. Erre földi állatokat ábrázoló alakzatokat, majd különféle feliratokat készítettek. Ekkor azzal álltak elő, hogy ezt a hamisítók művelték. Mindezek láttán új módszerekhez folyamodtak. Egyre bonyolultabb, kézi úton egy éjszaka alatt elkészíthetetlen ábrákat kezdtek el rajzolni. Köztük egy Mandelbrot-ábrát, amelyről még a cambridge-i egyetem matematikai tanszékének professzorai is azt nyilatkozták, hogy ilyen rövid idő alatt, és ilyen precizitással kivitelezve ők sem mernék vállalni az elkészítését. Ezt követően egy olyan piktogramot hoztak létre, amely 175 különböző nagyságú ábrából állt. Erről már senki sem hihette, hogy az éj leple alatt, megtévesztés céljából készült; hacsak nem szállta meg egy hadseregnyi hamisító a környéket, hogy reggelre készen legyenek vele. Mellesleg ezt az esetet több szemtanú is látta különböző irányból. Az egybehangzó élménybeszámolók alapján ezt a csodálatos formációt két szivar alakú UFO készítette 30 másodperc alatt. Miután nekik sem hittek a kutatók, az idegenek ember által megközelíthetetlen helyeken kezdtek el rajzolni. Sarki területek havában, majd elérhetetlen szakadékok mélyén hoztak létre elképesztő ábrákat. Ezek azonban mesze voltak, és a tudósok nem vették maguknak a fáradtságot, hogy megtekintsék őket.


A tudati felvilágosításunkat szorgalmazó idegenek még ekkor sem adták fel, hanem taktikát váltottak. Technikai fölényüket kihasználva nem csak megrajzolták az egyre komplikáltabbá váló ábráikat, hanem besugározták őket gyógyító energiával. Ez úgy derült ki, hogy egy légzési allergiában szenvedő angol asszony azt érezte, hogy összeszorul a torka, amikor belépett egy óriáskereket ábrázoló gabonakörbe. Miután hazament, néhány napi torokfájás után légzőszervei kitisztultak, és megszűnt az évek óta tartó betegsége. Cherry Needham gerincbántalomban szenvedett. Egy kora nyári napon valamilyen láthatatlan erő a lockeridge-i alakzat közepébe vonzotta. Amint távozni akart belőle, a titokzatos erő visszahúzta a gabonakörbe. Állj fel, és forogj - suttogta egy idegen hang. A beteg megszívlelte a tanácsot. A következő héten örömmel tapasztalta, hogy fájdalma teljesen megszűnt. 1997-ben a petersfieldi Diana M. szintén egy gabonakörben szabadult meg a csontritkulás által okozott fájdalmától. Ezekre az esetekre nem tudnak magyarázatot adni a tudósok. Ezért most az ilyenkor szokásos taktikát alkalmazzák, agyonhallgatják az ügyet. Sajnos még az ismeretlentől való félelem is a kezükre játszik. Nem régen két angol szemtanú a Wilt Shire-megyei Knapp dombon állva alacsonyan szálló helikoptereket figyelt meg a frissen készült gabonakörök fölött. Egyikük egy plazmaburokkal körülvett UFO-t üldözött, amikor megjelent egy másik fénygömbnek látszó jármű, és most az kezdte el üldözni a helikoptert. Ezt a bizarr eseményt a szemtanúk videó kamerával rögzítették, de eddig még nem mertek vele a nyilvánosság elé állni. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a brit légierő miért üldöz “nem létező UFO-kat” olyan gabonakörök felett, amelyeket “hamisítók” készítettek.


folyt.köv..
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.07.02. 00:29  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Úgy látszik, az idegen civilizációk tagjait is bosszantja, hogy a hivatalos szervek tagadják a létezésüket, ezért már nemegyszer megkísérelték felhívni az emberiség figyelmét a jelenlétükre. Korábban különböző állatok egyik helyről másikra való átdeportálásával próbálkoztak. 1861. február 16-án Szingapúrban egy földrengés és egy háromnapos özönvízszerű esőzés után mintegy 20 hektárnyi területen ezrével találtak élő törpeharcsákat. A közeli folyó áradása nem magyarázhatta ezt az eseményt, mert zártkertekben is találtak égből hul¬lott halakat, ahová az áradás nem ért el. Ennél is gyakoribb volt a békaeső. ¬1683-ban az angol Norfolk grófságban békák tömkelege árasztotta el Acle falut. Időnként más állatokra is sor került. 1578-ban a norvégiai Bergenben egerek, 1578-ban az USA-beli Utah államban gyíkok, 1977-ben Memphisben kígyók, 1978-ban az ausztráliai Új-Dél Walesban pedig garnélarákok hullottak az égből. Több alkalommal próbálkoztak növényi eredetű terményekkel is. 1867-ben Dublinra óriási diózáport zúdítottak, amely ellen még a sisakos rendőröknek is menedéket kellett keresniük. 1971-ben egy brazil tanyára afrikai eredetű bab hullott. 1979. február 12-én mustármag és zsázsaeső árasztott el Southamptonban egy angol kertet. Mindezek az események azonban nem gondolkodtatták el a tudósainkat. Amikor pl. több méteres jégtömbök zuhantak alá az égből, azzal magyarázták a jelenséget, hogy ezek a világűrből származnak. 1896-ban a németországi Essen városára hullott jégtömbben azonban egy belefagyott pontyot is találtak.

Korunk emberének technikai érdeklődését kihasználva, időközben áttértek a modern világunkhoz igazodó jelenségek előidézésére. Ennek leglátványo¬sabb módja az volt, amikor az UFO-jukból kiáramló koncentrált energiasu¬gárzással angliai gabonatáblákba szabályos mértani alakzatokat, sőt az alábbi szöveges üzenetet rajzolták: “We are not alone!” vagyis: Nem vagyunk egye¬dül! Ennek a 12 m magas betűkből szóközmentesen kirajzolt feliratnak a hossza 61 m volt. Bár időközben néhány tréfás kedvű szélhámos is megpróbált különböző mértani ábrákat készíteni, ez azonban mit sem változtatott annak a felmérésnek az eredményén, amely szerint csupán 1990-ben az angliai Stonehenge környékén, egy hatalmas háromszög alakú területen több mint 1200 ilyen ábrát számoltak össze. Ezek az ábrák többnyire éjszaka készültek, de vannak szemtanúk, akik nappal is látták, sőt egy ízben le is filmezték az égből alászálló UFO-kat, amelyek az óra járásával ellenkező irányban kb. 5 perc alatt készítettek el egy-egy nagyméretű ábrát. Ennek a mintázatnak a legfel¬tű¬nőbb tulajdonsága az, hogy körvonalai élesen elhatárolód¬nak a környező gabo¬natáblától, a koncentrált energiasugár¬zással felpuhított szalmaszálak pedig nem törnek, hanem szabályos ívben meghajlanak. Ennélfogva itt a kalászok tovább növekednek, nem úgy, mint a letaposott gabona¬száraknál. Ráadásul a meghajlott szalmaszálak sokszor bonyolult alakzatokat képeznek: köröket, spirál alakú mintákat, hajfonatszerű szerkezeteket.

Különös tulajdonságuk még ezeknek az ábráknak, hogy az egyes minták közepén misztikus hangokat lehet hallani. Magnószalagra véve a NASA tudósai kielemezték ezeket a hangokat, és arra a következtetésre jutottak, hogy ez feltehetően egy idegen civilizáció meglehetősen gyors ritmusú beszéde. Valószínűleg így akarnak közölni velünk valamit, de nem értjük, hogy mit. Időközben a kör alakú ábrák kiegészültek bonyolult piktogramokkal is, ame¬lyek Földünkön honos állatokat ábrázolnak. Ezek a művészi színvonalú rajzok feltehetően azt a néhány tudós által vallott nézetet akarták szétoszlatni, mely szerint ezeket az ábrákat ionizált légörvények hozzák létre.
Valamivel érthetőbb már az a jelenség, hogy az állatok messze elkerülik ezeket az ábrákat, a különös jelek környékén tartózkodó emberek pedig egy idő után fejfájásra majd hányingerre, szemgyulladásra panaszkodnak. Ennek minden bizonnyal az a magyarázata, hogy az UFO-ból kiáramló koncentrált szubatomi energiasugárzás elnyelődik az elhajlított gabonaszálakban, valamint a talajban, és az erős sugárzás energiát von el a szervezet Yang meridiánjaiból. Mint már szó volt róla, a meridiánrendszer energiaegyensúlyának felbomlása különböző betegségeket vált ki a szervezetben, és ennek legkorábban észlelhető megnyilvánulása a fejfájás. Akadnak azonban olyanok is, akikre éppen ellenkező hatást gyakorol ez a sugárzás, megszabadulnak fájdalmaiktól, és megerősödnek. Ez akkor fordul elő, ha az illető Yang energia-túltengésben szenved. Az ily módon elvont többletenergia helyreállítja a meridiánrendszer egyensúlyát, és megszünteti a betegséget. Ennél is különösebb jelenséget idéz elő a gabonakörökben felszedett magvak elfogyasztása. A bennük koncentrálódott energia megnöveli a szervezet bioenergia-szintjét, ami a felgyorsult anyagcserétől kezdve az álmatlanságon át különböző víziók átéléséig sok mindent okozhat. Gyakran megesik az is, hogy az illető testéből kiáramló fokozott energiasugárzás rövidzárlatot okoz a környezetében levő elektromos berendezésekben.


folyt.jöv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.07.01. 03:03  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Fejlődésünk buktatói

Bizonyos szempontok miatt szólni kell arról, hogy a világban szaporodnak a hírek a különböző UFO-megfi¬gyelésekről. Technikai fejlődésünk felgyorsulásával a hozzánk legközelebb álló galaktikus civilizációk egyre több felderítő járművet küldenek hozzánk. Egyes hírforrások szerint hivatalos körök évente több mint 2500 UFO-berepülést észlelnek és tartanak nyilván. Az elmúlt 30 év során 15 millió UFO-bejelentés érkezett, és ebből 80 000 bizonyult igaznak világviszonylatban. A bejelentett eseteket a lehető legrö¬videbb időn belül alaposan kivizsgálják, és a rendelkezésre álló tárgyi bizonyítékokat begyűjtik. A vizsgálatok eredményéről azonban eddig még nem adtak ki széleskörű tájékoztatót. Az egyes országok kormányai azzal az indokkal titkolják el értesüléseiket, nehogy a lakosság körében pánikot keltsenek. Nem akarják tudomásul venni, hogy az emberek túlnyomó részének ma már egyáltalán nem jelent problémát annak a ténynek az elfogadása, hogy léteznek rajtunk kívül is értelmes civilizációk a világűrben.

A titkolódzás másik oka, hogy a világ vezető politikusai félnek egy kozmikus inváziótól. Ezeknek az aggodalmaknak ugyan semmi komoly alapja sincs, de ha lenne, az agyonhall¬gatás akkor sem a legjobb védekezési forma. Egy világméretű katasztrófa valószínűsége esetén össz¬társadalmi összefogásra van szükség, de hogyan segítsenek az emberek akkor, ha a leglényegesebb dolgokat eltitkolják előlük, sőt különböző hazugságokkal és dezinformációval félrevezetik őket. Amíg a kormányok az állampolgárokat nem tekintik nagykorúnak, amíg a nép nem ébred rá, hogy mi zajlik körülötte, addig nem tudnak kiválni belőle azok a személyek, akik képesek len¬nének segíteni a problémák leküz¬désében. A problémameg-oldáshoz ugyanis információra van szükség; aki nincs tisztában azzal, hogy mi a baj, az nem talál rá ellenszert sem. Egy agyonmanipulált társadalom kép¬telen hatékony adat¬szolgáltatásra, a hatalommal való kooperálásra, már pedig ma már világosan látható, hogy a kormányszervek széleskörű segítség nélkül képtelenek megbirkózni a világunkat veszélyeztető problémákkal. Civilizációnk minden egyes tagjának összefogására van tehát szükség, de ez csak akkor lehetséges, ha a hatalom alapvetően változtat eddigi politikáján. A titkolódzás stratégiai szempontból is erősen kifogásolható, mert még ha komoly veszély leselkedne ránk, akkor is előnyösebb a széleskörű tájékoztatás, mint az agyonhallgatás, mivel jobb ma egy pánik, mint holnap egy összeomlás.

Mindenesetre nem ártana megkérdezni az illetékeseket, hogy ha nincsenek földönkívüliek, akkor a jelenleg hatályos amerikai törvények miért tiltják a velük való kapcsolat¬felvételt. Az 1969. július 16-án kelt Szövetségi Szabályok Gyűjteményében az 1211. szakasz 14-es bekezdése azt írja, hogy: “Az Egyesült Államok polgárainak tilos kapcsolatba lépni Földön kívüli egyénekkel vagy járműveikkel. Azok, akik ebben vétkesnek találtatnak, karanténba zárandók, és egyéves börtön-büntetésre, valamint ötezer dollár pénzbün¬tetésre ítélendők.” Ennél is szigorúbb törvények vonatkoznak a kor¬mánytisztviselőkre, valamint a fegyveres erők tagjaira. A költségvetési szervek hivatalnokai UFO-ügyekben a JANAP 146 rendelet szerint kötelesek eljárni. A rendelet végrehajtását az amerikai légi¬erőnél a 200-2. számú parancs szabályozza. Betartása oly drákói cenzúrát eredményez, ami gyakor¬latilag meggátolja az ilyen jellegű információk kiszivárgását. Ebből is látható, hogy itt nem az elis¬meréssel van probléma, hiszen már törvény is született a kapcsolat¬felvétel korlátozására, illetve ezeknek az eseteknek az eltitkolására. Politikusaink azért nem foglalkoznak az UFO-jelen¬séggel, mert megdöbbentő számukra, hogy vannak olyan értelmes lények, akik nem engedelmesked¬nek az akaratuknak, és a hadseregünk is tehetetlen velük szemben.


folyt.köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.06.30. 05:10  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Ezek után minden bizonnyal sokakban felmerül még egy kérdés: Vajon mióta tart ez a folyamat? Volt-e a teremtésnek kezdete, és lesz-e vége? Ennek a dilemmának az eldöntésére a földi tudomány egyelőre még találgatások formájában sem vállalkozik. A régi írások között azonban található egy rész-letes számadatokkal szolgáló forrásmű, a Mahábhárata. Ebből a több mint három és félezer évvel ezelőtt keletkezett ősi indiai eposzból megtudhatjuk, hogy a teremtést elindító isten nem él örökké. Élettartama 36 ezer Brahma-nap. (Ez a mi számításaink szerint 1016, azaz 10 trilliárd földi évet tesz ki.) Minden Brahma-nap egy világnapnak (szanszkrit nyelven kalpa-nak) felel meg. “A világnappal hajnalán Brahma kiárasztja magából a mindenséget, véghez viszi a teremtés művét. A világnappal végét Brahma éjszakája követi, amikor minden visszaolvad kútfejébe, a végtelen és megközelíthetetlen Brahmanba.” A világnap nem más, mint egy világkorszak, amely két szakaszra oszlik: a folya¬matos keletkezésre, majd az ugyanannyi ideig tartó pusztulásra. A hindu felfogás szerint mi az univerzum 18 001-ik kalpá¬jában, vagyis világkorszaká¬ban élünk, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi Brahma isten eddig hozzávetőleg 18 ezerszer teremtette újra a világegyetemet, és még majdnem ennyiszer fogja ezt megtenni. Ezt követően Brahma maga is megszűnik létezni, visszaolvad eredetébe, a személytelen Brahmanba. (Mint már szó volt róla, ez a misztikus állapot valószínűleg nem a megsemmisülést jelenti, hanem azt, hogy a fejlődé¬sének csúcsára ért Brahman léleksejtekre oszlik, és apró lélekkezdeményekként vesz részt a további fejlődésben.) A teremtés ismétlődő folyamata azonban nem ér véget, csupán a tevékeny isten személye változik. Egy új Brahma lép elő az Ősokból, hogy újabb 36 ezer cikluson át végezze a fejlődési spirál szakaszokra osztódó fenntartását. A mindenség ura csupán személyessé vált kisugárzása az igazi Ősoknak, a felfoghatatlan, a szóban és gondolatban kifejezhetetlen Brahmannak.

Sajnos ebből még mindig nem világlik ki, hogy mióta tart ez a folyamat, hány Brahma volt eddig, és még mennyi lesz. Erre a kérdésre a nálunk nagyság¬rendekkel fejlettebb civilizációk sem tudnak felelni. A földönkívüliektől származó információk szerint a személytelen, meg nem nyilvánuló isteni Őserő mindig volt, és örökké lesz, így nincs értelme kutatni a kezdetet és a véget. A hindu mi¬to¬lógia szerinti univerzumképhez szervesen hozzátartozik még, hogy Brahmá-nak csak a te¬rem¬tés elindításában van szerepe. Az ősenergiából megte¬remti az egyetemes élet magvait, kezdetét és alap¬jait, beleárasztva a természet törvényeit, melyekben a létezés további kibontakozásának lehetősége rejlik. A mér¬hetetlen időben folyamatosan ható törvényeken azonban már Visnu, a fenntartás istene uralkodik, ő az aki a világok szüntelen keletkezését felügyeli, a mindenséget fenntartja és élteti. A keletkezéshez szorosan hozzá tartozik az elmúlás is. Az örökös változás fenntartója Siva, a pusztító isten, aki a megszületett világok, végül az univerzum szétbomlását felügyeli, hogy helyet adhasson az újnak, a tökéletesebbnek.


folyt- köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.06.29. 05:51  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Nem zárható ki annak a feltételezésnek a valószínűsége sem, hogy az anyag¬halmaz sűrűsége egy bizonyos határon túl oly mértékűvé válik, amely leállítja a leszakadt elektronok és az atommagok saját forgását is. A tengely körüli forgásukban meggátolt atomi részecskék ekkor nagy változáson mennek keresztül, mivel a bennük levő szubatomi energiarészecskék vonzóerejüknek enge¬delmes¬kedve egymáshoz tapadnak, és mint anyag megszűnnek létezni. Ettől kezdve az egyre sűrűsödő anyaghalmaz egy még kisebb és tömörebb energiagömbbé (vagy ahogy a fizikusok mondják szingularitássá) válik, amelynek szintén van gravitációs erőtere, ez azonban már nem negatív, hanem pozitív. Ez a pozitív erőtér azután elkezdi magához vonzani a világmindenségben min¬denütt fellelhető szubatomi energia¬részecskéket is. Az éter megszűnése után az egész világegye¬tem egy roppant sűrűségű energiagömbbe koncentrálódik, amely a dogon mitológia szerint a semmi közepén pihen. Ezután következik be az úgynevezett ősrobbanás, amelynek ereje spirál alakban szétsugározza a hatalmas tömegben összesűrűsödött energiakvantumokat. A szabaddá vált energiarészecskék a tér minden irányába egyenletesen szétszóródnak, és egyre távo¬labb kerülnek az ősrobbanás helyétől. Az energiarészecskéknek ez a gigantikus mére¬tekben lezajló távolodása évmilliárdokon keresztül tart, és ez okozza a világegyetem tágulását. Az ősrobbanás után energiakoncentrálódás útján megindul az anyagképződés, és minden kezdődik elölről.

Ez utóbbi feltevésnek a realitását támasztja alá, hogy a fizikusok kiszámították az univerzum kezdeti hőmérsékletét. Mint tudjuk, a kozmikus háttérsu¬gárzás hőmérséklete fokozatosan csökken. Jelenlegi értéke 3 fokkal magasabb az abszolút nulla foknál, azaz -273 °C -nál. Ebből kiszámolható, hogy a világegyetem hőmérséklete 1 másodperccel a tágulás kezdete után mintegy 10 milliárd fok volt. Ilyen hőfokon viszont nem létezhet anyag, ami alátámasztja az univerzum kezdeti anyagtalan állapotát. Anyag hiányában nem létezett idő sem, sőt az éter megszűnésével tér sem. Azt nem tudjuk, hogy a szubatomi energiarészcskékből álló gömb mekkora volt. A szakirodalomban gyakran emlegetett szingularitás kifejezésből sokan arra következtettek, hogy akkora mint egy pont, vagyis végtelenül kicsi. Ez az elképzelés azonban fordítási hiba következménye. Az angol “singularity” szó köznapi értelemben furcsát, különlegeset, egyedit, különös dolgot jelent. Matematikai szakkifejezésként azt a pontot értik alatta, ahol az értelmezési tartomány véget ér, ahol a megoldás érvényessége megszűnik, ahol bármilyen meglepetésre számíthatunk. A szingularitás tehát ez esetben nem pontot jelent, hanem egy állapotot, ahol a józan ész megáll, ahol a legmeghökkentőbb következtetés is előfordulhat.

A világegyetem élettartama tehát véges. Ennek számszerű értékét nem ismerjük, de a jelenlegi tudásunk alapján hozzávetőleges becsléseket már végezhetünk. Hawking szerint, ha a világegyetem galaxisaiban fellelhető összes csillag tömegét összeadjuk, akkor a tágulás megállításához szükséges tömegnek alig 1%-át kapjuk. Ha figyelembe vesszük a galaxisokban a bolygók, s a láthatatlan por és gáz tömegét, valamint fekete lyukakként jelen levő anyag-mennyiséget is, akkor az össztömeg már kb. 10%-ra emelkedik. Ez azt jelenti, hogy hozzávetőleg tízszer annyi idő kell a tágulás lefékeződéséhez, mint amennyi eddig eltelt. A jelenlegi tudományos álláspont szerint az univerzum élettartama nem több 14 milliárd évnél. Ebből könnyen kiszámítható, hogy az univerzum tágulási periódusa kb. 140 milliárd évig fog tartani. Amennyiben feltételezzük, hogy az összehúzódás sem fog gyorsabban végbemenni mint a tágulás, akkor az univerzum élettartama, vagyis a teremtés egy-egy periódusa kb. 280 milliárd évig tart. Ez természetesen már nem fog bennünket érinteni; azért sem, mert addigra a Tejútrendszer csillagai kis fehér törpékké vagy neutron¬csillaggá válnak, amelyek a galaxisunk közepén korábban kialakult nagy fekete lyukba masíroznak.

A fentiek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a Mindenható még a világmindenség létrehozását sem saját kezűleg végzi, hanem olyan fizikai törvényeket állított fel, amelyek saját szabályaiknak megfelelően, minden külső beavatkozás nélkül alakítják ki újra és újra az univerzumot. Ezeknek a törvények¬nek a legfőbb őre és mozgatórugója a dualitás. A dualitás törvénye azonban nem csak a világ¬egyetem kialakulásának a kényszerítője, hanem az összehúzó¬dási folyamat, vagyis a megsemmisülés előidézője is. A fokozódó anyag¬képződés ugyanis az anyag-energia egyensúly megbomlásához vezet, és ez az egyen¬súlyvesztés, a dualizmus törvényének a meg¬sértése váltja ki az univerzum pusztulását

folyt.köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.06.28. 01:36  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A negatív energiasugárzás, azaz a gravitáció elválaszt¬hatatlan az anyagtól. Minden létező anyagnak, vagyis mindannak, ami tár¬gyia¬¬sult formát öltött, gravi¬tációs kisugárzása van. A III. fejezet végén a parapszichológiai jelenségek tárgyalása során láttuk, hogy a szubatomi energia világában az egynemű töltések vonzzák egymást. Ennek tudható be, hogy minden anyag kölcsönös vonzást gyakorol a körülötte lévő anyagokra. Erre a legszemléletesebb példa, hogy ha valaki felugrik a levegőbe, akkor nagyon hamar visszazuhan a földre, mert a Föld gravitációs kisugárzása vonzást gyakorol az emberre, mint anyagra, ¬illetve annak gravitációs erőterére. Ez azonban nem mindig van így. Továbbra is megmaradva az előbbi példánál, korábban azt is láttuk, hogy ha az ember théta szinten szabad állapotban levő ősenergiát gyűjt magába, akkor súlytalanná válik. Sőt azt is tudjuk, hogy ha valaki többletenergiát vesz fel, akkor repülni is képes. Ez a jelenség nem azáltal jön létre, hogy az illető kezével csapkod a levegőben, mintha szárnya lenne, de nem is oly módon, hogy ellöki magát a talajtól, és az így szerzett impulzust használja fel a felemelkedéshez. A súlytalanságnak és a talaj¬tól való elszakadásnak kizárólag az az oka, hogy a Föld negatív energiakisugárzása eltaszítja magá¬tól a pozitív energiarészecskékkel telített testet.



Hawking elmélete alapján az univerzum periodikus tágulási és összehúzódási folyamatának feltételezhető okára is magyarázatot találhatunk. A világegyetem ősrobbanás előtti állapota igen nagy hasonlatosságot mutat a fekete lyukak viselkedésével. Ősrobbanás után az energiarészecskék a tér minden irányába szétszóródnak, fokozatosan távolodva a robbanás helyétől. A részecs¬kék távolodása, vagyis az univerzum tágulása során elkezdődik az anyag kiala¬kulása. Ez a folyamat évmilliárdo¬kon keresztül megszakítás nélkül tart, és energiakoncentrálódás révén egyre több anyag keletkezik az univerzumban úgy, hogy előbb hidrogéngáz képződik, ebből por lesz, amely ezután szilárd anyaggá, majd égitestekké áll össze. (Ennek a folyamatnak már tudományos bizonyítékai is vannak. Pár évvel ezelőtt a Cornell egyetem csillagászai a galaxisok közötti térben egy hatalmas, ellipszis alakú hidrogénfelhőt fedeztek fel. A felté¬telezések szerint egy új csillagrendszer keletkezéséről van szó. Ennek a tőlünk 65 millió fényévnyire levő galaxiskezdeménynek az átmérője tízszer akkora, mint a mi Tejútrendszerünk, a tömege viszont csak a tizede.)

A világegyetemben szétterülő anyagmennyiség negatív energiasugárzást bocsát ki magából, és mivel folyamatosan növekvő mennyiségű anyag jön létre, a gravitációs erőterük is egyre nagyobb lesz. Egy idő után a világmindenség anyaghalmazainak gravitációs erőtere már oly mértékűvé válik, hogy megállítja az univerzum tágulását. Jelentős mértékben segíti a megállást, hogy az univerzum tágulása nem lineáris, hanem exponenciális görbe szerint zajlik. Ez azt jelenti, hogy a kezdeti óriási sebesség fokozatosan csökken. A nagy mennyiségben létrejött anyaghalmazok olyan erős vonzást gyakorolnak egymásra, hogy ettől kezdve a galaxisok már nem távolodnak egymástól, hanem engedelmeskedve a növekvő vonzóerőnek igyekeznek egyre közelebb kerülni egymáshoz. Az anyag fokozatos kon¬centrálódása végül egy hatalmas gömböt eredményez, amelyben annyira erős a gravitációs erőtér, hogy az anyaghalmaz összeroppan, és korábbi méretének töredékére zsugorodik. Ebben az állapotban megszűnik az anyag atomi szerkezete, az elektronok belezuhannak az atommagba, majd az atommag is alkotóelemeire bomlik.
Ennek a fekete lyuknak is nevezhető tartománynak olyan nagy a sűrűsége, hogy szinte elképzelhetetlen mértékű a gravitációs erőtere. Ez a végtelen gravi¬tációs erőtér mindent magához vonz, ezért semmiféle külső behatás nem képes a stabilitását megingatni. Ennek alapján azt hihetnénk, hogy ez az állapot akár az idők végezetéig is eltarthat, mivel az univerzum koncentrá¬lódása után már nem található olyan erő a világmindenségben, amely ezt a helyzetet meg tudná változtatni. Külső erő hiányában valóban semmi sincs, ami ezt a végtelen nagy erőkoncentrálódást szétrobbanthatná, ez csak úgy következhet be, ha ez az erő önmagát semmisíti meg. Erre viszont minden esélye megvan, mert a sűrűség növekedésével ennek a felmérhetetlen mértékű erőkon¬centrációnak a gravitációs erőtere is egyre nagyobb lesz. A gravitációs kisugárzás viszont energiaveszteséggel jár, ami azt jelenti, hogy csökken a részecskékre gyakorolt koncent¬ráló erő, melynek az lesz a következménye, hogy a fekete lyuk felrobban, és energia formájában szétsugárzódik a világűr minden irányába. Univerzális méretekben ez az esemény az ősrobbanás.


folyt.köv..
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



ElőzőKövetkező

Vissza: Karsay István fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron