Ezoterika

Kép
Karsay   2019.01.22. 10:02  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1961
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Médiumok
Sok fajta van belőlük

A mediális közlések fogadásakor, a szeánszokon, a szellemtani körökben, elengedhetetlenül szükséges, hogy a túlvilági szellemi tanító mellett jelen legyen egy evilági médium is, aki képes „fogni” a tanítást, és azt szóban elmondani vagy leírva bemutatni a spirituális kör tagjainak. De egyáltalán kik is azok a médiumok?
Médiumnak nevezzük azt a személyt, aki pszichikai érzékenységgel bír és ennek folytán képes a szellemekkel érintkezni, és akin keresztül szellemek megnyilatkoznak. Vannak közöttük többfélék, közülük sorolunk fel néhányat.
A médiumok nagyobb része beszélő. Ezek általában nem is hallják a szöveget, amit felmondanak, mert a szellem a beszélő szervekre hat – akárcsak az író médiumoknál a kézre. Előfordulhat azonban, hogy a médium nem tolmácsolja hűen az üzenetet vagy a tanítást, mert bár érti azt, amit hall, viszont képzettsége nem akkora, hogy a kapott üzenetet hűen és érthetően tolmácsolja.
Ennek ellenére, - ez általánosságban van így -, a médium szellemi szintje majdnem azonos a közlő entitás képzettségével, de még a legjobb médiumok is csak 70-80 százalékos tisztasággal képesek átadni az üzeneteket. Sokszor azonban a médiumok is csak 20-30 százalékos tisztasággal közlik a tanításokat.
A beszélő médiumok a sugallatokat belső gondolatokként érzékelik, Így érintkeznek a szellemmel. A szellem pedig nem a fizikai testre hat, hanem az élő ember lelke által az agyára. Az így megfogalmazott gondolatok kerülnek a médium hangképző szerveire, a kezére vagy más érzékszervére.
Vannak olyan érzékeny személyek, akik a szellemvilág képviselőnek megnyilatkozásait automatikusan írják. Ez a jelenség akkor jön létre, amikor a szellemek irányítják a médium kezét, és ő ceruzával, írógéppel vagy a számítógép billentyűzetével jegyzi le a tudat alatt hallottakat. A médium nincs tudatában annak, hogy tartalmilag mit ír, csak a szeánsz végén, amikor a jegyzeteket visszaolvassák, akkor válik tudatossá benne a leírt szöveg.
A médium az automatikus írást transz állapotban végzi. Ezt kétféle képen tudja rögzíteni. A létrejövő gondolatokat, vagy a gondolatokat kifejező hangokat leírja – mintha diktálnának neki. De az író médium keze azonban önállóan is mozoghat, a kéz szinte függetleníti önmagát és így írja le az üzeneteket. A leírt szöveget a szeánsz végén elemezni kell, ugyanis a tiszta forrásból érkező üzenetek bár folyamatosan érkeznek a médiumhoz, ezek a mondatok vagy gondolatok azonban nem mindig értelmesek, mert a „diktálás” túl gyors volt.
A médiumok olykor olyan dolgokat is leírnak, vagy olyan képeket rajzolnak le, amelyek nem állnak összhangban képességükkel. Gyakran más kifejezéseket mondanak ki hangosan, más szavakat vagy mondatszerkezeteket vetnek papírra, amit általában a megszokott, mindennapi életükben nem használnak. A zenei médiumok például képesek minden tudás nélkül hangszeren játszani, énekelni vagy kottát leírni. Előfordult már, hogy a zenei médium több ember hangján is énekelt, mert sorban átengedte hangképző szervét a nyilatkozó zenélő vagy éneklő szellemnek, szellemeknek. Néhány évvel ezelőtt Magyarországon is járt egy ilyen médium, aki régebben elhunyt híres énekesek hangján dalokat adott elő, de amikor transz állapotából kijött, képtelen volt egy közönséges dal eléneklésére is.
Az író médiumok csoportjába tartoznak a festő és a rajzoló médiumok is. Ilyenkor a médium kezét a szellemi erő irányítja, aki a médiumot használja művészetének átadására. Sok esetben a médium csukott szemmel fest, vagy rajzol, mivel kezét tulajdonképpen egy láthatatlan erő irányítja. Gyakran előfordul, hogy a médium által papírra rajzolt vagy festett kép fejjel lefelé készült el. Ennek az oka az, hogy a szellem, aki a médium kezével alkotott, a médiummal szemben helyezkedett el, ezért ezek az alkotások fejjel lefelé készültek.
A médiumnak transz állapota, amikor kapcsolatban áll a tanító szellemmel, hasonlít a félig alvó-félig tudatos állapothoz. A transz mélysége ugyanis lehet felszínes vagy mélytransz, de létrejöhet hipnotikus módon, vagy spontán módon.
A médiumok között vannak úgy nevezett transzmédiumok is. Ezek olyan pszichikailag érzékeny személyek, akik egy időre, átmenetileg, szándékosan elveszítik tudatukat, hogy megszállhassák őket a kommunikációra hajlandó, vagy gyógyítani vágyó szellemek. A médium átengedi testét egy szellemi erőnek és ekkor a „megszálló” szellem irányítja a médium fizikai testét. Az ilyenfajta médiumitás azonban nagyon veszélyes, mert ha a közlést végző szellemet fizikai létében valamilyen sérülés érte, azt átviheti a médiumra. Itt nemcsak a pszichikai sérülések jöhetnek számításba, hanem a fizikaiak is. Nemrégen, amikor a tragikus körülmények között elsüllyedt Kurszk orosz tengeralattjáró legénységével lépett kapcsolatba a médium, a közlés végén majdnem megfulladt, mert a kapcsolatot felvevő szellem, fizikai létében is a közlés végén megfulladt. Ezt mi is hallhattuk, és a körvezetőnek kellett a médiumot transzállapotából kivezetni.
A médiumok között vannak látók is. Ezek látják azt a szellemet, akinek üzenetét tolmácsolják. Sok médiumi képességgel rendelkező személy éber állapotban is képes látni a nem fizikai létben létező entitást, ekkor már a látomása tudatosul benne, emlékezni fog rá. Legtöbb esetben azonban még a látó médiumok is csak transz állapotukban érzékelik a szellemet, és ilyenkor csak azt mondják el, amit harmadik szemükkel érzékeltek.. A látó médiumok ugyanis a harmadik szemükkel érzékelik a szellemet, így becsukott szemmel is képesek előadni a látottakat.
A látó médium csak azt a szellemet látja, amely figyelmének középpontjába került. Ilyenkor a médium leírhatja a szellem fizikai jellemzőit, kinézését, hogy a rokonok, vagy az ismerősök felismerhessék. Ezeket a médiumokat halottlátóknak is nevezik.
A médiumok között sok a tökéletlen. Az ostromlott médium például csaló, vagy alantas szándékú szellemekkel van körülvéve, és tőlük képtelen megszabadulni. Az elámított médiummal a csaló szellemek visszaélnek, mivel ezek a médiumok képtelenek megítélni a szellemek megnyilvánulásait, ezért meg vannak tévesztve. A könnyelmű médiumok képességüket nem veszik komolyan, és csak szórakozásból rendeznek szeánszokat. A közönyös médiumok a szellemek által közreadott tanításokból semmit sem tanulnak, életmódjukon, gondolkodásukon semmit sem változtatnak. A büszke médiumok nem adják tovább a közléseket, a tanításokat maguknak tartják meg. Ilyenek az önző médiumok is, akik képességüket szintén maguknak tartják, a kapott tanítást nem osztják meg másokkal. Az ingerlékeny médiumok a velük kapcsolatos bírálatokat visszautasítják, az üzeneteket megdönthetetlen igazságként kezelik és másfajta tanítást nem fogadnak el.
A tökéletlen médiumokhoz tartoznak még a kapzsi médiumok is, akik képességük gyakorlását megfizettetik. Habár nem vehető rossznéven, ha szegény emberek magasztos képességüket létfenntartásra használják. Előfordult már, hogy maguk a szellemek utasították a médiumot, hogy szeánszukat fizettessék meg, sőt még az árat is meghatározták. De ha a médium visszaél a helyzetével, kapzsivá válik, több pénzt követel, mint amennyit a szellemek meghatároztak neki, a szellemek megvonhatják tőle a mediális közlekedést, bezárják előtte a mediális csatornát. Ilyenkor fordul elő, hogy a médium pénz vagy honorárium reményében saját kitalációját adja tovább. Ez azonban már csalás.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.01.21. 07:11  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1961
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Kopogó szellemek
Viszonylag ritkán jelentkeznek

Gyakran megtörténik, hogy az éjszaka kellős közepén recsegő bútorhangra riadunk fel, vagy csikorgásokat hallunk, amelyek eredetét nem tudjuk megfejteni. Első gondolatunk ilyenkor, hogy szellemek vannak a lakásban, vagy a házban. Hangokat, csikorgást, zúgást a bútorok recsegését azért hallunk, mert valaki segítségünket kéri. Először azonban tisztáznunk kell, hogy milyen szellemforma jelentkezett. Lehet, hogy egy „közönséges” kísértettel van dolgunk, vagy esetleg egy kopogó szellemmel.
Régi házaknál, épületekben gyakran előfordul, hogy szellemjárással találkozunk, bár az újabb épületek is magukhoz vonzanak éjszakai látogatókat. Leginkább akkor, ha az épületet régi, felszámolt temető területén építették fel. Sok nyugtalan halott zavarhatja meg éjszakai pihenőnket ilyenkor, sőt még gyakrabban előfordul az is, hogy ezek a nyugtalan lelkek energiát vonnak el tőlünk, reggelenként fáradtabban ébredünk, mint amikor az előző este lefeküdtünk pihenni.
Első dolgunk tehát az kell, hogy legyen, hogy meghatározzuk a szellemjelenség okát. Ha „csak” egy vagy esetleg néhány szimpla kísértet bukkant fel lakásunkban, azok mindig másképpen viselkednek, napokig nem jelentkeznek, azután ismét zaklatnak bennünket éjszakai pihenőnk alatt. Ha azonban szellemjárást vélünk megtapasztalni, akkor ezt úgy állapíthatjuk meg, hogy azok a bizonyos entitások mindig ugyanazt a hanghatást vagy jelenséget váltják ki.
A kísértetek megjelenésének kiváltó oka az, hogy a kérdéses szellemi entitás képtelen elszakadni attól a helytől, ahová házunkat vagy tömbházunkat építették. Nincs annak tudatában, hogy halott, és mivel a földi fizikai világtól való elszakadásakor nem indult el azon a bizonyos alagúton a fény felé, ezért még a további szellemi síkokra sem volt képes eljutni. Úgy érzi, hogy lakásunkban vagy házunkban ismerős helyen tartózkodik, olykor feldühödik, hogy az élők – akiket ő egyenrangú társbérlőknek tart -, nem vesznek róla tudomást, igényeit nem hajlandóak teljesíteni, vagy azért haragszik, mert az ő saját területére mások hatoltak be. A kísérteteknek nincs időérzékük – hiszen az idő csak az élők fizikai világában fontos tényező -, ezért észre sem veszik, hogy haláluk óta eltelt már több év, esetleg évtized vagy talán évszázad is. Az is közrejátszhatott, hogy nincs tudatán az idő múlásának, mert halála hirtelen következett be, szerencsétlenül járt, esetleg meggyilkolták vagy házunk területén egykor csatamező volt ahol sok katona esett el.
A kísértetjárásnak lehet olyan formája is, amit a szó szigorú értelmében véve csak egy entitás okoz. Ez általában ismétlődő jelenség, például azt halljuk, hogy egy láthatatlan lépcsőn valaki lefelé fut. És ez a jelenség minden éjszaka, akár többször is megtörténik.
Ilyen eseménynek érdekes példája lehet egy skóciai kastélyban lejátszódó folyamat. Egy szürke nő időnként végig szalad a földszinti teremben és megszállottan az ajkát csipkedi. Mást nem csinál.
Megtörténhet, hogy egy lakásban különös kopogásokat lehet hallani, recsegéseket, csattanásokat. Előtűnnek tárgyak, röpködni kezdenek és később az egész lakásban iszonyú felfordulás történik, röpködnek a tárgyak a levegőben.
Egyes parakutatók szerint az ilyen esemény nem más, mint poltergeist-jelenség. A szó német nyelvből ered, mert a „polter” szó zajt jelent, a „geist” pedig szellemet. Tehát olyan szellemi tevékenység, amely nagy zajjal jár. A parapszichológia egy betűkóddal is ellátta ezt a jelenséget: RSPK, amely ismétlődő, spontán pszichokinézist jelent. A jelenség magyar elnevezése: kopogó szellem.
Ezt a rejtélyes paranormális jelenséget már igen régóta ismerjük, a 12. században jegyezték le először, behatóbban 1599-ben vizsgálták. Jellegzetessége az, hogy a különös jelenség alatt titokzatos csattanások, hangos reccsenések hallhatók, kellemetlen szagok járják be a házat, közben bútorok mozdulnak meg, hideg áramlatok tapasztalhatók, megmagyarázhatatlan hangokat lehet hallani, tárgyak tűnnek el, majd megjelennek újra és az emberek, akik ott élnek, akaratukon kívül a levegőbe emelkednek.
A feljegyzések szerint igen látványos és aránylag hosszú kopogó-szellem jelenség zajlott le Angliában, London közelében 1977. augusztusa és 1978. szeptembere között. A házban egy asszony élt két gyermekével és egy év alatt közel 1500 spontán pszichokinetikus tevékenységet tapasztalt meg. A jelenséget pszichológusok, szociális gondozók, rendőrök, logopédusok és két parakutató is vizsgálta, de okát nem tudták felfedni. A furcsa dolgok azután, amilyen gyorsan jelentkeztek, olyan gyorsan el is múltak. Egyébként a kopogó-szellemekre jellemző, hogy csak rövid ideig, néhány napig vagy hétig tevékenykednek és utána megszűnnek.
A kopogó-szellem jelenség talány. Kapcsolatba lehet hozni a szellemvilággal, de a háziak esetleges pszichokinetikus képességével is. Mind a kettő mellett nagyon sok érv szól és ezért a kivizsgálásra nagy szükség van. Lehetséges, hogy az elhunyt emberek szellemei tárgyrepkedés és kopogó hangok keltésével akarják felhívni élő hozzátartozóik figyelmét arra, hogy a túlvilág létező tény és ők képesek átjárni egyik világból a másikba. De az is lehet, hogy élő családtagjaikat akarják figyelmeztetni valamire. Az is érdekes, hogy a kopogó szellemek leggyakrabban összezavarodott lelkivilágú kamaszok vagy mániákus felnőttek jelenlétében jelentkeznek. A holdkórosság és a nagy szorongás is fontos tény lehet az ilyen rejtélyes tevékenység áldozatainál. Feszült idegzetű, vagy traumákkal telített életmódú embereknél gyakran tapasztalható kopogó szellem-jelenség. Azt is megállapították már, hogy némely házban, illetve lakásban, ahol feltűnt ez a jelenség, régebben emberek által elkövetett erőszakos cselekmények játszódtak le, gyilkosságok voltak, kínoztak embereket.
A kutatások jelenlegi állása szerint ilyen paranormális esetek túlnyomó részében szexuális energiákra lehet gyanakodni. A 19. században végzett vizsgálatok szerint a jelenségek középpontjában majdnem mindig serdülőkorú lányok álltak. Így született meg az a gondolat, hogy esetleg bizonyos fiatal lányok olyan nagy mennyiségű energiát képesek összpontosítani, hogy képesek asztalokat elmozdítani, rémisztő hangokat produkálni, tárgyakat eltüntetni és elővarázsolni azokat a semmiből. Manapság is sok eset kötődik kamaszlányokhoz.
Egy kopogó szellem jelenléte nem téveszthető össze másfajta szellemjárással. A kopogó szellemek munkája mindig rendkívül zavaró, hangos és idegesítő. Mindig tárgyak mozgását lehet megfigyelni, tányérok vágódnak a falhoz vagy ablaktáblák rázkódnak maguktól, ablakok és ajtók nyílnak-csukódnak.
1970-ben két pszichológus számítógéppel elemezte Angliában a kopogó szellem-jelenséget. 1800-tól napjainkig tanulmányozták az eseteket és megállapították, hogy a jelenségeknek 63 általános jellemzője van. Százalékarányok szerint csoportosították a történeteket és megállapították, hogy a jelenségek 64 százalékában csak kisebb tárgyak mozdultak el, 58 százalékában a jelenség éjszaka zajlott le, 48 százalékban csak kopogás hallatszott, 36 százalékban nagyobb tárgyak mozdultak el, az esetek 24 százalékában a jelenség több mint egy évig tartott, 16 százalékuk kapcsolatban állt a házlakók viselkedésével, 12 százalékában a jelenség során nyitódtak-csukódtak az ajtók és az ablakok.
Egy másik pszichológus a jelenségek tanulmányozásával megállapította, hogy az élőkhöz kapcsolódó kopogó szellemek megjelenése általában ok nélküli, és igen gyakran durva kimenetelű, amikor azonban a jelenségeket a szellemvilág képviselői váltják ki, nem kísértetek, akkor azok bizonyos okkal történnek, nappal játszódnak le és nem durvák.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.01.20. 06:27  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1961
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Átjáró a túlvilágra
Ma már le van zárva
Az embert mindig érdekelte a túlvilág. Egyeseket azért, mert nem hittek benne, kételkedtek létezésében, másokat azért, hogy felkészülten várják sorsukat életük beteljesülése után. Némi reményben azok az emberek részesültek, akik halálközeli állapotba kerültek, majd az egyre tökéletesebbé vált orvosi műszerek segítségével újból visszatérhettek a fizikai létbe. Ők meséltek utazásukról, amelyeket egyesek kétkedéssel fogadtak, mások viszont tényként elismertek.
Tévedés lenne elhinni, hogy a túlvilági utazások csak mostanában, a modern korban történnek. Ilyen kalandok voltak már a középkorban, sőt régebben is. Ezekről azonban nem a halálközeli állapotból visszatértek meséltek, hanem azok, akik szándékosan tették meg az utat.
A mai Írország területén, a Donegal megyében a mai Lough Dergben létezik egy tó, ennek közepén van egy kicsiny sziget, ezen egy barlang, amelyről azt tartották, hogy ott van a holtak birodalmába vezető bejárat.
Az első írásos emlék 1153-ból ered, amikor egy Owen nevű lovag bűneinek vezeklése érdekében úgy döntött, hogy ellátogat a barlangba. Később leírta, hogy egy szűk bejáraton átvergődve egy hatalmas kolostorban találta magát. Ott 15 fehérbe öltözött ember figyelmeztette a rá leselkedő veszélyekre. Ekkor hirtelen megmozdult a föld alatta és hangos sikolyoktól visszhangzó helyen találta magát. Démonok ragadták meg és vonszolták tovább, miközben iszonyatos kínzások jeleneteit láthatta maga mellett. A démonok Owent a pokol kapujába hajították, ő azonban Jézus nevét kiáltotta, mire a pokol egy lángnyelvvel kiokádta őt.
Ezután egy tűzfolyam fölött átívelő hídon keresztül folytatta útját. Nagy veszélyek közepette Owen egy földi paradicsomba ért, virágos rétre, amelyet papok népesítettek be. Két érsek felvezette egy hegyoromra, ahonnan megpillantotta az aranyként fénylő mennyei paradicsomot. A paradicsomból lángok áradtak, ezek fürösztötték a lovagot. A lángnyelvek nyaldosása Owen számára leírhatatlanul kellemes érzés volt. Már-már kigyulladt benne a vágy, hogy örökre itt maradhasson, amikor visszaröpítették az élők világába.
Owen túlvilági történetét 1180. körül egy bizonyos Sawtrey Henrik nevű ciszterci szerzetes jegyezte le. A lovag túlvilági kalandjáról szóló legenda egyre szélesebb körben vált ismertté, és ezzel együtt rohamosan nőtt a hely népszerűsége, bár a legtöbb zarándok csak a barlangban aludt, a túlvilágot csak álmában láthatta meg.
1411-ben egy magyar lovagmonda is keletkezett a túlvilági átjáróról. Vitéz Tar Lőrinc is elhatározta, hogy meglátogatja a Szent Patrik barlangja néven vált ismertté purgatóriumi bejáratot. Elmondása szerint a barlangi kápolnából egy aknaszerű mélyedés nyílott a mélybe, amely hirtelen vízszintesen kitágult és labirintusba ment át. Az ide leereszkedőket kénköves gőzök és gázok bódították el, és az előzetesen beléjük táplált rémmeséket újraélve maguk is elhitték, hogy látomásaik valóságosak.
Tar Lőrinc pokoljárásának nemcsak történeti, hanem szépirodalmi jelentősége van, mert a vízió irodalmi műfajként jelentkezik, amely valamennyi középkori elbeszélő alkotásnál – még a legendánál is – szabadabb volt. A költői fantáziát a lovagmonda felszabadította a vallási dogmák nyűgétől, engedte tévedni hőseit, kénye-kedve szerint utaztatta embereit, szárazon és vízen. Lőrincet a monda levitte a poklok fenekére és felemelte a mennyekig.
A Tar Lőrinc kalandjait megörökítő mű leírja, hogy miközben a vitéz szokott imádságaiba merült, egy sudár termetű, egész testében zöld ruhába öltözött férfi jelent meg előtte. Vállát vörös lepel borította és Lőrincet zsidó nyelven köszöntötte. A vitéz megkérdezte tőle, hogy ki ő, álomkép, vagy valódi követe az Úrnak.
Az angyal – mert a megjelent férfi az volt -, közölte, hogy egy útra vezeti, ott lesznek dolgok, amiket megláthat és vannak, amelyeket nem. Egyébként Mihálynak nevezte magát, az Édenkert őrének.
Lőrinc ezután faggatni kezdte, hogy meggyőződjön, hogy a jelenés nem egy bukott angyal, vagy a gonosz követe.
A lovag kérlelni kezdte emberségének őrét, hogy mutassa meg neki valamennyi elhunyt jótevőjének a lelkét, akiket nagyon régtől fogva szeretne látni. Tudni akarja, hogy azok a pokolban, a purgatóriumban vagy a paradicsomban vannak-e.
Ekkor a vitéz követte az angyalt a barlang bejáratához, amelyet egy kocka alakú széles nagy kő zárt le. Azon átkelve egy csigalépcsőn haladtak egy mérföldnyit. A lépcső végére érve a vitéz előtt isteni fényesség tárult föl, felhős égbolt és egy zöldellő síkság, amelynek sem széltét, sem hosszát nem láthatta.
Ezután egy völgyhöz értek, amelyben hatalmas lángoszlopok emelkedtek és a tűzben megszámlálhatatlan lélek gyötrődött. Az élő emberekhez hasonló lelkeket a legocsmányabb fogdmegek kínozták – meséli Lőrinc. A szenvedő lelkek között a vitéz fölfedezte valamennyi halottját, férfiakat, nőket egyaránt, szüleit, rokonait, barátait, jótevőit és gyermekeit – egyetlen egynek a kivételével.
Az angyal elmondta neki, hogy ez a purgatórium, itt tisztulnak meg az üdvösségre váró lelkek. Azok a bizonyos fogdmegek pedig nem mások, mint démonok, akik ellen az angyal először háborúzott, és akiket Luciferrel, a fejedelmükkel együtt letaszított a mélybe.
Lőrinc ezután azt az óhaját fejezte ki, hogy látni szeretné annak a barátjának a lelkét is, akit eddig nem látott, továbbá a poklot és a paradicsomot is. Az angyal azonban korábbi szavainak megfelelően azt válaszolta, hogy barátjának a lelkét most nem láthatja, mert ezt a kiváltságot az Úr megtagadta tőle. A poklot és a paradicsomot sem szabad most látnia, mert nem látogatott ide a vitéz kellő alázattal, bár töredelmes gyónás után és hittel van fölvértezve, jelenleg még nem láthatja ezeket a helyeket és barátját sem, mert Lőrinc még nem akarta elhagyni a múlandó világot.
Lőrinc megkérdezte Mihály angyalt, hogy akiket látott purgatóriumban, azok örök büntetésre vannak-e kárhoztatva, amire az angyal azt válaszolta, hogy ezek a lelkek nem bűnhődnek, mert ezen a helyen nincs reménytelenség, mint a pokolban, ahol viszont a teljességgel kialudt a megváltás reménye. A purgatóriumba Mihály kétszer hetente látogat el: vasárnap, amikor az Isten fia, az Istenember megszületett, és pénteken, amikor az Úr a bűnösökért meghalni méltóztatott. Ekkor megerősíti a purgatóriumi lelkeket, hogy hamarosan megkönyörül rajtuk az Isten.
A vitéz ezután megkérdezte az angyalt, hogyan lehetséges, hogy olyan sok szentmise-áldozat, alamizsnálkodás és kegyes cselekedet dacára lelkek mégis szenvednek a tisztítótűzben.
Az angyal szelíden válaszolt neki, hogy mint ahogy János evangélista a Jelenések Könyvében is írta, a meghalt lelkeket cselekedeteik követik. Az angyal ezután kivezette Lőrincet a barlangból, majd eltűnt, az égbe emelkedett.
A Szent Patrik barlangot a 15. században bezárták, így a mai látogatóknak meg kell elégedniük azzal, hogy a mai nevén a Station Szigeten háromnapos virrasztást és böjtölést tarthatnak.
Közép-Amerikában, a guatemalai maja indiánok teremtés történetében, a Popol Vuhban, Hunahpu és Xbalanque, a két hős fivér is ellátogatott az alvilágba. A mű leírja, hogy a Halál Ura számos próbának vette alá őket, több labdajátékot kellett lejátszaniuk az életükért. Az apjuk ugyanis már elvesztett egy ilyen játszmát és vele a fejét is. A fivérek azonban sikerrel jártak, a hideg házban, a kések házában és a vámpírdenevérek házában is letették a próbát, így a Halál Ura kiengesztelődött, és mindketten égi teremtményekké váltak.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.01.19. 07:27  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1961
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az ezüstfonal
Szakadása a halál

Már foglalkoztunk az ezüstfonal jelenségével, aránylag kevés adat van erről, mert végeredményben csak az elhunytak tapasztalhatják meg, esetleg a halálközeli állapotból visszatértek, és az élőkre az marad, amiről a tisztánlátók, a segítők vagy a hospice szolgálat médiumi képességgel rendelkező tagjai mesélnek.
Az ezüstfonalat általában úgy írják le, mint egy sima, nagyon hosszú, nagyon fényes és rugalmas fénycsövet, átmérője körülbelül 2-3 centi, ragyog, mint az angyalhaj a karácsonyfán és több helyhez is csatlakozhat a fizikai testen. A haldoklás során, amikor a fizikai testből a lélek távozik egy másik dimenzióba, ez a fonál egyre jobban vékonyodik, és amikor a szellemtest végleg elhagyja a fizikai testet, az ezüstfonal elszakad. Amikor ez történik, a szellemtest már nincs kapcsolatban a fizikai testtel.
Sok tapasztaló érezte az ezüstfonál húzását, amikor élet-lehetőségeinek a határához közeledett. Az elszakadás előtt ugyanis a fizikai test még visszatérhet az életbe, ha esetleg olyan erősítő gyógyszerrel kezelik, hogy betegségének a folyamata nem válik visszafordíthatatlanná. Sokan ezt úgy írták le, hogy a fonál végén megpillantottak egy falat, vagy egy folyót, kerítést, esetleg szakadékot és már tudták, hogy ha a fonal tovább húzza őket egy ilyen akadályon át, akkor már elérkeztek a vissza-nem-térés pontjához, távozásuk végleges lesz. Viszont amikor elérkeztek az életlehetőség határához, és a mezsgyén megtorpantak, akkor azonnal visszajutottak a fizikai testbe, a visszatérés olyan volt, mint egy huppanás, mint amikor egy kihúzott gumiszalag végét elengedik, és a test visszapattan a fizikai létbe.
Az ezüstfonal nem más, mint szellemtestünk életfonala, ezzel kapcsolódik a fizikai testhez, éppen úgy, ahogy a köldökzsinór kapcsolja össze az éppen megszületett gyermeket az anya testéhez. Erőszakos halál esetén, például egy autóbalesetkor, az ezüstfonál még az ütközés előtt elszakad, hogy a szellemtest ne érezze a fizikai test fájdalmát.
Az ezüstfonal létezéséről már a Bibliában is találunk utalást. „Emlékezz rá – írja a Szentírás -, mi történik, amikor a fonál elszakad, és az aranytál eltörik. Mielőtt a veder eltörik a kútnál, mert a kerék széttört, ekkor a por visszatér a porhoz, és a szellem visszatér az Istenhez, aki adta”.
Az ezüstfonalra függesztett aranytál az élet szimbóluma, a fonal elszakadása és a tál széttörése a halált jelképezi. Az aranytálat valószínűleg olajmécsesként értelmezi a Biblia, amely fonalra volt függesztve. A meghalást a fonal elszakadásához, és a tálnak a földre való zuhanásához hasonlítja az Írás, ilyenkor a tál összetörik, és a láng kialszik. Vagy amikor eltörik a veder, mert a kerék is összetört, ekkor már nem lehet többet vizet meríteni a kútból, győzött a halál. A Szentírás a fényt és a vizet szimbólumként használja, az életet jelképezi. Az élet megszűnésével következik a lebomlás, amikor a por visszatér a porhoz, a szellem azonban visszatér az Istenhez „aki adta”.
Az élet nemcsak a fonalon keresztül távozik, hanem rajta keresztül segítőszellemek is érkeznek, akik segítenek a haldoklónak, hogy gyorsabban fejezze be az életét. A segítőszellemek olykor a haldokló közeli rokonai vagy hozzátartozói. Gyakran előfordul, hogy a haldokló a segítőkben szüleit véli felismerni, vagy testvéreit, esetleg gyermekeit. Joy Snell Az angyalok szolgálata című könyvében leírja találkozásait és megfigyeléseit a segítőszellemek munkálkodásáról.
A szerző egyébként ápolónőként kezdte pályafutását. Fokozatosan kialakult nála a tisztánlátás, és idővel különféle misztikus találkozások bátorították őt fel arra, hogy haldoklókkal foglalkozzon. Írja, hogy kórházi munkája során megszokta a halál jelenlétét. Látta, hogyan szabadulnak meg a betegek a szenvedéseiktől, nyomasztó gondolataiktól, mi történik, hogy ha kiszabadítják szellemüket és átengedik annak távozását a felsőbb szférákba, ahol a lelkük kiteljesül.
A meghalásnak sok fajtáját tapasztalta meg, látta a békésen elalvó ember távozását és másoknak a szörnyű haláltusáját. A legszörnyűbb azoknak a halála, akik félnek a végleges távozástól, imádkoznak és rimánkodnak, hogy ne kelljen még meghalniuk.
Egy alkalommal egy kómában fekvő asszony mellett volt, amikor az hirtelen magához tért, kinyitotta a szemeit és arcán boldog meglepetés tükröződött. Kinyújtotta a karjait, mintha valakinek a kezét akarta volna megfogni, majd mélyet sóhajtott és eltávozott. Máskor egy agóniában fetrengő férfi nyugodott meg hirtelen. Szemében a viszontlátás öröme csillant fel, valakit köszöntött és kilehelte a lelkét. Egy rákos beteg óriási fájdalmakkal küszködött. Egyik pillanatról a másikra megszűntek a fájdalmai, arca kisimult és öröm töltötte el. Boldogan nyújtotta ki a karját és felkiáltott: óh, anyám, eljöttél, hogy hazavigyél engem! Olyan boldog vagyok – és a következő pillanatban meghalt.
Nagy élményben részesült a szerző, amikor egy híres énekesnő várta a halált a betegágyán. Őhozzá fekete angyalok érkeztek az ezüstfonalon. Néhány nappal később már két angyal érkezett, hogy átkísérjék a túlvilágra. Amikor a haldokló díva megpillantotta őket, felült az ágyában, és mint régen, csodálatosan tiszta hangon elénekelt egy zsoltárt, majd visszazuhant a fekhelyére és meghalt. Egészen másképpen halt meg egy valamikori szépség, egy gazdag, de rettenetesen hiú és önző asszony. Életében nagyon vallásosnak mutatta magát, és csak akkor volt hajlandó alkalmazni valakit, ha az vasárnap templomba járt. Habár komoly betegségben szenvedett, de kiállhatatlan természete miatt minden ápoló otthagyta. A könyv szerzője, amikor már hozzá került a kórházban, a betegágyánál mesélt neki a halál utáni létről, amire a hiú asszony csak legyintett, hogy ezt nem lehet tudni, mert onnan még senki sem tért vissza. A halált nem volt hajlandó elfogadni, sokat szenvedett, míg kilehelte a lelkét.
Van másmilyen példa is a meghalásról, amikor az utolsó pillanatokban a haldokló állapota visszafordul. Egy beteg, önkívületi állapotában gyakran énekelte kedvenc zsoltárait. Kétoldali tüdőgyulladása volt és a szíve is napról napra gyengébben vert. Az orvosok már lemondtak róla, és a családtagokkal is közölték, hogy a beteg állapotában javulás nincs, készüljenek fel a legrosszabbra. A beteg nem félt a haláltól, csak az bántotta, hogy családjának nagy fájdalmat fog okozni. Az orvosok által megjósolt utolsó éjszakán újból révületbe esett és újból kedvenc zsoltárait énekelte. Hajnalban felébredt és megkérdezte a nővért, hogy az éjszaka mindig az ágyában feküdt, mert ő úgy tudja, hogy a betegszobáját elhagyta, látta az Üdvözítőt, aki őt visszaküldte azzal az indokkal, mert még sok elintézni való feladata van a Földön, ezért meg kell gyógyulnia. Másnap elmesélte ezt a családjának, akik kétkedve hallgatták meséjét, de örültek is ennek a váratlan fordulatnak. Az orvosok diagnózisa változatlanul rossz volt. Néhány héttel később azonban állapotában gyenge javulás volt tapasztalható, és ujabb néhány héttel később már el is hagyhatta a kórházat. Az orvosok nem tudták megmagyarázni teljes gyógyulást.
A görög mitológiában is találunk utalást a fonalra. Ariadné, Minosz krétai király lánya Thészeusznak egy gombolyag fonalat ajándékozott, azt húzta maga után a labirintusban, és miután Megölte Minótauruszt, a félig bika-félig ember alakú szörnyet, a fonal segítségével visszatért a valós világba. Itt a fonal nem szakadt el, hanem egész maradt, így a mitológiai hős nem lelte halálát a sötét barlangrendszerben, amely a halált is jelképezhette.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.01.18. 09:58  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1961
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Vélemények pro és kontra
Az idegenek létezéséről nincs egyértelmű álláspont

Sok kutató biztos benne, hogy a világűr mélységeiben csak úgy nyüzsögnek az értelmes lények. Az emberiség azonban erről még nem szerzett tudomást. Még 1950-ben történt, hogy a Los Alamos-i kutatóintézet ebédlőjében Enrico Fermi Teller Edével vitatkozott a fénysebességnél gyorsabb utazás lehetőségéről. Abban az időben az Egyesült Államok lakossága UFO-lázban égett. Gyakran láttak különleges repülő testeket az emberek, amelyek közelebb vagy távolabb tűntek fel a lakott települések fölött. Ilyenkor az élet pillanatokra leállt. A gépek nem működtek, az áramszolgáltatás megszakadt. Fermi váratlanul félbeszakította kollégáját és az a kérdést tette fel Tellernek: „Jó, de akkor honnan jönnek és hová tűnnek el ezek?”
Fermi a földön kívüli életformára értette a feltett kérdést. Gyors számolás után a Nobel-díjas fizikus arra a következtetésre jutott, hogy a Földre már azelőtt is több alkalommal jöhettek intelligens létformák, anélkül, hogy kézzelfogható nyomokat hagytak volna maguk után. Az asztal abroszán hamarosan matematikai egyenlet-levezetés történt és megszületett az úgy nevezett Fermi-paradoxon. Fermi az akkori számításait soha sem hozta nyilvánosságra, viszont a tudósokat azóta is foglalkoztatja a kérdés, hogy léteznek-e földönkívüli civilizációk, ha igen, akkor milyen számban lehetnek.
1961-ben Frank Drake amerikai csillagász mutatott be egy számítási képletet, amellyel a Tejút-rendszer kommunikációra képes civilizációinak számát próbálta felbecsülni. A képlet matematikai levezetése nem teszi lehetővé az intelligens civilizációk számának a meghatározását, tekintettel arra, hogy a képletben több tényező még nem ismert, de a kapott eredmény semmi esetre sem lehet 0, éppen a Föld létezése miatt. De a levezetése megerősíti azt a hitet, hogy a világmindenségben nyüzsögnie kell az idegen létformáknak. Sajnos, még az emberiség nem képes felismerni őket, és a hátrahagyott nyomokat.
Természetesen vannak másfajta vélemények is. Frank Taylor amerikai fizikus szerint mi vagyunk az egyetlen intelligens lényei nemcsak a mi galaktikánknak, hanem az egész világegyetemnek. Ha lennének értelmes lények, akkor a Tejút-rendszer kialakulása óta eltelt 10 milliárd év alatt létre kellett volna jönnie legalább egy, magas műszaki fejlettséget elérő népességnek, amely már régen felderítette volna a teljes galaktikát. Ebben az esetben már nem lennének üstökösök, sőt a Mars bolygó utáni aszteroida-öv sem létezne, mert ez a nyersanyagokra vadászó civilizáció már régen hasznosította volna.
Hasonló véleményen van az angol Simon Conway Morris régész is a Cambridge egyetemről. Szerinte mivel nincsenek itt a földönkívüliek, ezért nem is léteznek. Ha ennek ellenére léteznének, akkor az élet kialakulásának meglehetősen kötött szabályai miatt meglehetősen emberszerűeknek kellene lenniük, két lábbal, két szemmel és emberszerű vérkeringési rendszerrel.
A hozzáértő tudósok, de a közönséges emberek zömének is szilárd véleménye szerint idegenek már jártak a Földön, nyomaik megtalálhatók szerte a világon. Ide tartoznak a Húsvét-szigetek szobrai, a perui Nasca-fennsíkon látható több kilométeres leszállópályák és a hatalmas rajzolatok.
Robert Temple amerikai orientalista a hetvenes évek végén fogalmazta meg azt az elméletét, amely szerint a földönkívüliek biztosan jártak Afrikában. Ezt bizonyítják a Mali területén élő dogon törzs tagjai, akik 1930-ban, amikor felfedezték őket, azt közölték a régészekkel, hogy őseik a Szíriuszról jöttek a Földre, mondáik egy részét, például csillagjuk központjának összetett voltát a csillagászok csak sokkal később fedezték fel. Az amerikai orientalista ebből arra a következtetésre jutott, hogy minden bizonnyal földönkívüliek által átadott tudásról lehet szó.
Allan Tough kanadai pszichológus szerint viszont az is lehet, hogy az idegenek nem személyesen látogattak el hozzánk, hanem felderítő szondákat küldtek ki. A nálunk néhány tízezer évvel fejlettebb civilizációk számára ez nem lehetett egyáltalán probléma. Szerinte ezek a szondák mindegyike még az embernél is intelligensebb lehet, nagyságuk pedig nem haladja meg egy futball-labda méretét.
A földönkívüli intelligencia létezésére a kutatók már több évtizede vadásznak rádióteleszkópok segítségével. Egyetlen probléma van, a kutatók nem tudják milyen frekvenciát kellene figyelniük. A tudományos közösség a világmindenség leggyakoribb eleme, a hidrogénatom által kibocsátott rádióhullámok sávjára központosít. Ebben az a logika, hogy más létformák is felismerhetik a hidrogén ilyen különleges szerepét, és adóikat erre hangolhatják. Ehhez azonban az idegeneknek az emberi észjárást kellene követniük.
Jack Cohen biológus szerint az alapvető hiba a földönkívüli civilizációk kutatásában az, hogy a legtöbben a földihez hasonló életre számítanak a világűrben is. Véleménye szerint a DNS-en alapuló élet inkább a kozmikus kivételek közé tartozik, máshol nem lehet gyakori.
John Ball rádiócsillagász az állatkerti hipotézis ismertetésével rázta fel a szakmai közösséget. Szerinte elképzelhető, hogy a naprendszerünkre az idegenek úgy tekintenek, mint valamilyen rezervátumra, ahol az emberiség a saját szabályai szerint zavartalanul élhet, mint a szerencsés földi állatfajok az állatkertekben. Lehetséges, hogy számukra csak egy jelentéktelen bejegyzésnek számítunk a galaktikus testek jegyzékében. Martyn Fogg brit asztrofizikus ezt az elméletet tovább bővítette azzal, hogy az idegenek a Földet talán teljes kommunikációs zár alá vették, mert szerintük a megvizsgált bolygórendszereken élő civilizációkat nem szabad megzavarni, ki kell várni, míg önálló űrutazásra lesznek képesek. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Carl Sagan is. A magasan fejlett civilizációk között létezhet egy Galaktikus Kódex, amely megtiltja a földi emberiséghez hasonló fajok fejlődésébe való beavatkozást.
Más téren is keresik a tudósok az elfogadható válaszokat. Egyes szkeptikusok véleménye szerint több ország kormánya szisztematikusan távol tartja az emberiséget a földönkívüli kapcsolatok eredményeitől. Sok politikus rendkívüli óvatosságot hirdet a földön kívüli élet létezésének bejelentése esetére. Az ilyen információ felforgathatja a civilizációt. A politikusok szerint egyes nagyhatalmak már több tucat történelem előtt lezuhant űrhajót gyűjtöttek be a világ elhagyatott pontjain. Egyes becslések szerint az összeharácsolt műszaki megoldások lassú kiszivárogtatása sok évre előre ad feladatot a tudósoknak. A hatalomvágytól hajtott politikai vezetők a titkolózást és az értelmetlen háborúzást választották, ahelyett hogy az emberiség mára már a galaktikus közösség elismert tagjává váljon.
John Lear amerikai berepülő pilóta szerint az amerikai kormány már évtizedekkel ezelőtt üzletet kötött a földönkívüliek több csoportjával. A békés szándékkal érkezett küldöttségektől technológiát vásárolt, az idegenek genetikai állományuk feljavítására embereket „vizsgálnak”, földalatti támaszpontokat építettek, kihasználták részben a korábbi földi civilizációk alagútrendszereit.
Más vélemények szerint a Föld őslakói nem is mi vagyunk, hanem több furcsa külsejű, emberi arcvonásokkal rendelkező faj, amelyek korábbi háborúik során a föld alá húzódtak. Gyermeteg elgondolásnak vélik, hogy egy fejlett civilizáció a harmadik dimenzióban érkező űrhajókkal kutat egy elmaradott bolygót, kockáztatva azt, hogy annak lakói valamivel majd rájuk is lőhetnek. Lehet, hogy az idegenek számára a bolygó az érték, amelyet a bennszülött létforma – mármint az ember -, elmezavarában folyamatosan tönkre tesz.
Sok vélemény forog tudományos és politikai körökben, nagyon nehéz közöttük kiigazodni.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.01.17. 10:03  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1961
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A szürkék és a szőkék
A világűri lények köztünk vannak

Az eltérítettek, azok az emberek, akik a világűrből érkezett lények űrhajóin jártak, harmadik típusú találkozásról tudósítanak. Ezek többféleképpen jellemzik az úgy nevezett „szürkéket”, azokat az élőlényeket, akik az égi járműveken tartózkodnak. Különböző dokumentumok, beszámolók és vallomások alapján több elmélet is képviselve van a tudóstársadalomban. Egyes elméletek szerint a szürkék nem mások, mint az emberiség jövőbeli leszármazottjai, akik visszalátogattak az időben. Mások viszont azt állítják, hogy a szürkék teljesen idegen lények, nincs semmi közük a Földhöz és az itt élő emberiséghez.
Igen elterjedt az a nézet még, hogy a szürkék klónok. Az eltérítettek beszámolóiból ugyanis kiderült, hogy mind fizikai megjelenésük, mind viselkedésük arra utal, hogy ők mesterségesen szaporított lények. Maguk az áldozatok - a harmadik típusú találkozások részvevőire így is tekinthetünk -, azt állítják, hogy a rajtuk végzett vizsgálatokon génmintákat vettek tőlük, ezenkívül a titkos támaszpontokon és a Föld közelébe érkező űrhajókon tartályok vannak, amelyekben a szürkék testrészeket tárolnak vagy növesztenek.
A szürkék egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán és keveset mondanak arról, hogy miért folytatják az eltérítéseket és az embereken végzett vizsgálatokat. Egyes szakemberek szerint génfrissítést végeznek saját DNS-láncukban, amely az évszázadok, vagy talán az évezredek óta folytatott klónozás miatt mára már hibássá, talán elöregedetté vált. Köztudott, hogy minél többször másolunk át egy hang-, vagy videó kazettát, a kópia minősége állandóan gyengül. Ugyanez lehet a helyzet a klónozással is. A gének elegyítésében mutációk keletkeznek, amelyek károsan érintik az új egyedeket. Az emberek DNS-lánca viszont meglehetősen hosszú és változatos, ideális génbankot képeznek a szürkéknek. Ezért nem lehet találni valamilyen közös vonást az elragadott emberek között, az idegenek véletlenszerűen választanak ki egyedeket.
Más feltételezések szerint a szürkék genetikai tudása magasabb szinten áll, mint a miénk, de viszont még az ő tudásuk sem elegendő a géninformációk olyan manipulálásához, hogy saját állományukból új, pozitív mutációjú DNS-t hozzanak létre.
Ennek kapcsán felmerülhet egy kérdés, miért nem hoznak létre ők maguk az emberihez hasonló, vagy akár teljesen megegyező géneket, amelyekkel aztán nyugodtan keresztezhetik magukat. Közgazdasági szempontból nézve a válasz egyszerű: sokkal olcsóbb és gyorsabb begyűjteni a szükséges genetikai anyagokat, mintha saját maguk állítanák elő. Miért kellene nekik kutatni, időigényes kísérleteket végezni, laboratóriumokat építeni, amikor a Földön milliárd számra élnek élő génbankok, akik önmaguk állítják elő a megfelelő minőségű DNS-t?
Ilyen szempontból nézve lehet érthető, hogy a világűri berendezésekbe már évtizedek óta elragadnak földi embereket, mert ílymódon csak lassan, kismértékben változtatják a klónozáshoz használt géneket, sőt kizárhatják még a káros mutációk lehetőségét is. Talán ez lehet a magyarázata annak, hogy már hosszú ideje tartanak az emberek elragadásai. Eszerint az elmélet szerint az idegenek nem a két faj közvetlen genetikai keresztezését végzik, hanem nemzedékeken át tartó, apró módosításokat végeznek.
Az eltérítettek, vagy az elragadottak beszámolói szerint az átlagos szürke, ha doktor, vagyis az a személy, aki a vizsgálatokat végzi, 120-135 centi magas lény, ha pedig közönséges személy, akkor 90-105 centiméter a magassága. Bőrük színe a világosszürkétől a sötétszürkéig terjed, és az emberi bőrrel ellentétben nem porózus szerkezetű. Fejük a testük arányaihoz képest nagy, és az áll felé erősen keskenyedő. Ismeretes, hogy az emberi fej nagysága az emberi testhez mérten annak hét és félszerese. A koponya felső és tarkó része nagy és kerek, a kissé mandulavágású szemek szintén túlméretezettek. A kezek és a lábak túlságosan is vékonyak, ami a nyakra is jellemző, szinte lehetetlennek látszik, hogy a nyak képes megtartani a fej súlyát. Nemi szervet, vagy annak meglétére utaló nyomot egyetlen esetben sem láttak a szemtanúk. Ezért nem lehet megállapítani a nemüket, bár egyes beszámolókból kiderült, hogy vannak nőiesnek tűnő egyedek és vannak erőteljesebb felépítésű, férfias kinézésű szürkék. Mások szerint belső tulajdonságaik határozzák meg, hogy melyik nemhez tartoznak. Ez is azt erősíti meg, hogy mesterségesen szaporodnak és genetikailag átöröklött viselkedésminták határozzák meg nemi hovatartozásukat.
Szinte minden eltérített beszámol arról a szürkék képességéről, hogy amikor azok megjelennek és rájuk néznek, az ember szinte megbénul. A vallomások szerint ilyenkor az ember képtelen mozdulni és gondolatai szétfolynak. Ha pedig a földi lény egy kicsit is félre néz, a hatás rögtön enyhülni kezd. Ebből azt a következtetést is le lehet vonni, hogy a szürkék talán ultrahangot használnak az eltérített emberek paralizálására. A szürkék hangeffektusok segítségével kommunikálnak és tájékozódnak. Kommunikációra nem a szájukat használják, hanem magas frekvenciájú, rövid hangokat adnak.
A földönkívüliekkel kapcsolatba került földi emberek szerint a szürkék által végrehajtott eltérítések általában az éjszakai órákban történnek, vagy amikor az ember más, megváltozott tudatállapotban van. Bár előfordult már, hogy eltérítések fényes nappal is történtek.
Az eltérített emberek egyharmada nem a szürkéknek nevezett világűri lényekkel került kapcsolatba. Ők északi típusú, szőke lényekről tesznek említést. A beszámolók szerint a szőkék földi szemmel nézve tetszetős lények, selymesen lágy, világoskék egyenruhát viselnek. Ruházatukon egy sárkányszerű szárnyas kígyót ábrázoló szimbólum látható. A férfiak rendkívül jóképűek, szögletes arcukból átható tekintetű, mélykék szemeik vannak. Kedvesek és vidámak. A legtöbb lény fiatalnak tűnik, bár a beszámolók szerint vannak közöttük szakállas, leomló köntöst viselő érettebb férfiak is. Egymás között a szanszkrithoz hasonló hangzású nyelven kommunikáltak. Mellékesen szólva a szanszkrit volt a nyelve India egykori isteneinek is, akik repülő járműveken – vimanákon – közlekedtek.
Az alacsonyabb termetű északi típusok mellett léteznek óriás termetű szőkék is. Egy olaszországi beszámoló titán méretű lényekről tesz említést, akiket ők genitori néven illettek. Közép-Amerikában, Costa Ricán történt eltérítés során egy szemtanút az Andok-hegység belsejében fekvő, szőke óriások által benépesített támaszpontra szállítottak. A bázison szürkék és földi emberek is tevékenykedtek.
Szőkékről szóló beszámolók a világ minden tájáról érkeznek, olyan eltérő földrajzi területekről, mint Anglia, Spanyolország, Mexikó vagy Kanada.
Észak-Mexikóban, a csend zónájában, amelyet e sorok írójának újvidéki parapszichológus barátja is meglátogatott, egy különös találkozás történt. A lakók magas, szőke idegeneket észleltek, akik a közeli városba gyalogoltak, az üzletben frissítő italokat vettek, majd dolguk végeztével visszafordultak és eltűntek a megfigyelők szeme elől.
Egyes beszámolók szerint a kozmikus hiearchiában a kis szürkék a szőkék alárendeltjei lehetnek. Sokan cáfolják, hogy a szőkék isteni vagy angyali tulajdonságokkal rendelkeznek., ők csak egy hozzánk, emberekhez hasonló, de másik emberfaj képviselői.
Népes lehet a világmindenség, sok lehet benne a lakott bolygó. A titkokról talán egyszer majd lehull a lepel, és sok mindent megtudhatunk tőlük – rólunk.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.01.16. 08:59  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1961
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az idegenek köztünk vannak
Többféle fajt képviselnek

A Földet évezredek óta látogatják idegenek a világűrből. Ezekről a látogatásokról a múltban sokaknak volt tudomása. Az űrjárművek látogatásáról ma már könyvtárnyi anyag gyűlt össze. De ábrázolták őket művészek, kódex-írók, sőt pénzverdék is. Filippo Lippi (1406-146) Madonna a kis Jézussal című festményén is felfedezhetők azonosítatlan repülő tárgyak ábrázolásai. 1680-ból származó francia dukáton egy technikai részletekben gazdag repülő korong látható. Megállapítható, hogy a repülő tányérokat, illetve csészealjakat nem a huszadik században észlelték először, ezek ma már kozmikus mítoszainknak szerves részévé váltak.
A korszerű világ UFO-története 1947-ben kezdődött, bár már a II. Világháború idejéből is vannak olyan adatok, hogy a szembenálló felek repülőgépeit időnként ismeretlen eredetű szerkezetek kísérték, illetve figyelték. A németek, az amerikaiak, vagy a britek egyaránt szerették volna megtudni, mik azok a vadászgépek, amelyek 1944. végén megjelentek az európai hadszíntér fölött, megzavarták a hadban álló felek vadászgépeinek, bombázóinak és felderítő gépeinek elektromos műszereit, nem egy esetben motorjaik leállását is okozva. Abban az időben mindenki a másik fél titkos katonai felszerelésének tartotta őket. A háború utáni katonai fejlesztések hatalmas léptekkel fejlődtek, és még ma sincsenek megmagyarázva a rejtélyes, hónapokon át ismétlődő skandináviai rakétarepülések. Az amerikaiak és a britek szilárd meggyőződése az volt, hogy az oroszok által foglyul ejtett német rakétatudósok titkos kísérleteinek folytatása zajlik észak-Európa légterében.
A titkos kutatások sorozata 1947. nyarán vette kezdetét, amikor az addig németnek, majd orosznak feltételezett szerkezetek megjelentek az Egyesült Államok légterében. Ezután kezdődött a repülő csészealjak utáni lázas kutatás. A szervezett tevékenység akkor kezdődött, amikor Kenneth Arnold amatőr pilóta, egy tűzoltó készülékeket gyártó cég 32 éves elnöke 1947. június 24-én, 3000 méter magasságban a Washington állambeli Cascade-hegység térségében kötelékben repülő, ide-oda lebegő szerkezeteket figyelt meg a levegőben, amelyek – mint később kiderült -, nappal és éjszaka is hatalmas sebességgel haladtak. Az amatőrpilóta kilenc, egymás után libasorban száguldó tárgyat látott. A repülő tárgyak mozgását Arnold úgy jellemezte az újságíróknak: „…úgy repültek, mint amikor valaki tányérokkal kacsázik a vízen”. Az újságírók ezt a hasonlatot felhasználva dobták be a köztudatba a repülő tányér – repülő csészealj elnevezést.
Az elkövetkező néhány évben se szeri, se száma nem volt a megfigyelt repülő alkalmatosságoknak. Az újságok azt írták, hogy az égbolt egyszerre tele lett repülő tányérokkal. A repülő testek nemcsak az Egyesült Államok légterében tűntek fel, hanem még az úgy nevezett szocialista országok egén is. Itt azonban a vaskalapos tudomány a jelenségeket áltudományosnak minősítette, és a megfigyeléseket ideológiai alapon támadta, a megfigyelőket pedig ellenségként bélyegezték meg.
A hatvan évvel ezelőtt feltűnt repülő alkalmatosságok műszakilag nem tartoztak a tökéletesek közé. Ezt bizonyítja az úgy nevezett roswelli eset is. 1947. július 2-án az amerikai Új-Mexikó állambeli Roswell környékén viharban, villámcsapás miatt lezuhant egy vagy két UFO, és azokat a hadsereg közeli támaszpontjáról odaérkezett különleges egységek azonnal gondjaikba vették. Attól kezdve egymásnak ellentmondó hírek, jelentések és tagadások tömkelege látott napvilágot. Az emberek többsége csak abban értett egyet, hogy valami rejtélyes dolog történt, de hogy voltaképpen mi volt, még mindig rejtélyes. A későbbi történések sem magyaráztak meg semmit, ellenkezőleg még nagyobb lett a homály.
Az elmúlt fél évszázad során a hírközlő szervek több ezer titokzatos égi jármű megjelenéséről, olykor leszállásáról is tudósítottak. És ha már leszálltak, akkor már kapcsolatba is kerülhettek a Föld embereivel. George Adamski, a Palomar-hegyi csillagvizsgáló előtt szendvicseket árusító kiskereskedő volt az első, aki furcsa fényképekkel illusztrált könyvet adott ki Vénuszbeli kapcsolatairól, utazásáról az űrben és arról, hogy a repülő tányérokon közlekedő furcsa kinézésű idegenek felvették vele a kapcsolatot. Adamski állítólag 1952. novemberétől 1955. áprilisáig az általa Mars., Vénusz- és Szaturnusz-embereknek nevezett földönkívüliekkel állt kapcsolatban. Ilyen művek ettől kezdve szinte havonta születtek és minden szerző másféle társasággal találkozott. Mindegyik beszámoló szerint az idegenek más és más bolygóról jöttek, illetve más világokból érkeztek.
Az idegenekkel való találkozások gyakorisága és olykor a leírások hihetetlensége miatt szükséges volt kategorizálni ezeket a kapcsolat-felvételeket. Így megkülönböztetünk távoli megfigyeléseket és közeli találkozásokat. Ez utóbbit három csoportra lehet osztani: első, második és harmadik típusú találkozásokra.
A távoli megfigyelések kategóriájába azok az észlelések tartoznak, amelyek a szemtanútól több mint 150 méter távolságban felbukkanó világűri járművel kapcsolatban történtek. Az ilyen típusú észlelések csak az objektum mozgásának a megfigyelését teszik lehetővé, az apróbb részletek a nagy távolság miatt nem vehetők ki pontosan.
A közeli találkozások első típusa az, amikor a jelenség mintegy száz méteren belül látható, de a repülő csészealj utasai nem lépnek kapcsolatba sem a megfigyelővel, sem a környezettel. Ezek a találkozások a leggyakrabbak, ugyanakkor azonban a legellentmondásosabbak is, mert nem lehet leellenőrizni a beszámolók hitelességét, a szemtanúk szavahihetőségére nem lehet százszázalékosan támaszkodni.
A második típusú találkozások már igen közeliek, a harmadikok pedig azok, amikor a csészealj utasai elragadják a földi embert, az égi járműben tanulmányozzák őket, esetleg kísérleteket hajtanak végre rajta. Sok embert érdekel, hogy milyen az idegen lények kinézése, külalakjuk mennyire eltérő a földi ember külalakjától.
A jelenkori ufológia egyik központi témája és megválaszolatlan kérdése az úgy nevezett szürkékre vonatkozik. A leírások szerint ezek alacsony, szürkésbőrű lények szerepelnek a legtöbbször a világűri lényekkel való harmadik típusú találkozók leírásában. Ezekről tudósítanak azok az emberek, akik kapcsolatba kerültek az űrhajók fedélzetén ilyen lényekkel. A harmadik típusú találkozások részvevői részéről - más nevükön az eltérítettek meggyőződése, vagy nézete szerint -, a szürkék kapcsolatban állnak egyes nagyhatalmak kormányaival.
Ez alátámasztottnak látszik abból, hogy az amerikai kapcsolatok következményei lehetnek az olyan fejlett hadászati eszközök, mint például a Lopakodónak elnevezett repülőgép, amely a földi radarok zöme számára láthatatlan, vagy a B-2-es jelzésű bombázó, de ide sorolható még a kevésbé ismert fegyvertípus is, mint például a Joshua, az ultrahang-ágyú.
Egy elmélet szerint az amerikai vezetésen belül létezik egy titkos társaság, amely kapcsolatban áll a szürkéknek elnevezett világűri lényekkel. A földönkívüliek a technológiájukért cserébe az Egyesült Államok területén támaszpontokat építhettek, amelyeken sokkal nagyobb biztonsággal és hatásfokkal végezhetnek különböző kísérleteket. Ezt az elméletet elsősorban azok képviselik, akik megvannak győződve arról, hogy az amerikai kormány jóval többet tud annál, mint amit elmond, titokban tart információkat és folyamatosan félretájékoztatja a nyilvánosságot, és nem utolsó sorban lejáratja és nevetségessé teszi az UFO-kutatást.
Egy másik közkedvelt elmélet szerint a szürkék barátságos és segítőkész teremtmények, akik az ezredforduló táján azért jelentek meg a Földön, hogy az embereket magasabb spirituális szintre emeljék, ezzel megalkossák az emberek közötti egyetértést és a tökéletesebb társadalmat.
A Föld nevű bolygón azonban nemcsak szürkének nevezett világűrből érkezőm lények vannak, hanem másmilyenek is. Ezekről bővebben a jövő héten.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.01.15. 08:52  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1961
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Különös látogatások
Figyelnek bennünket

Az elmúlt hetekben többször is foglalkoztunk az emberi intelligencia megjelenésével a Földön. Erről több elmélet is létezik, a darwini evolúciós tan szerint, valahol az őskorban az emberszabású majmok rájöttek arra, hogy ha két lábra felegyenesednek, a fák alsó ágairól sokkal könnyebben jutnak táplálékhoz, mint ha négykézláb szedegetnék a földre hullott gyümölcsöt. Így egyenesedett ki egy emberszabású majom-törzs is és fokozatosan, folytonos tanulással fejlődött tovább, míg el nem érte tudata az ősemberi szintet
A tudósok az elmúlt századok során megkísérelték megcáfolni ezt az elméletet, de jobb ötletre nem jutottak. Ezzel szemben az ezotéria külső beavatkozást gyanít az ember fejlődésének útján, ősi eposzok írására hagyatkozik, hogy a Földet, időnként, a világmindenség emberlakta bolygóiról küldöttségek látogatták meg, szakértőik beavatkoztak az emberszabású lények egyes egyedeinek fejlődésébe, és génmanipuláció révén alkották meg először az ősembert, akit további beavatkozások után tovább fejlődött, okosodott, míg ki nem alakult a korszerű ember alaptípusa.
Sok helyen felvetették, hogy ha egykor idegen lények látogattak a Földre és beavatkoztak az emberi faj fejlődésébe, akkor miért nem látogattak el később is. Sokan úgy vélekednek, hogy az idegenek kezdetben úgy tekinthettek a Földön élő emberszabású primitív lényekre, mint ahogyan mi is figyeljük a hangyák vagy a méhek életét. Elismerjük, hogy igen fejlett társadalomban élnek, de mi sem avatkozunk sem a méhek, sem a hangyák mindennapi életébe, esetleges fejlődésük serkentésébe. Tehát a világmindenség fejlett civilizáció sem avatkoztak a földi ember fejlődésébe
A fentiek megcáfolására mondhatjuk, hogy a régészek és a történészek egyre gyakrabban fordulnak a régi korokból fennmaradt feljegyzésekhez. 1972-ben Ruth Reyna professzor, a mysorei nemzetközi Szanszkritológiai Akadémia tagja a NASA megbízásából tanulmányozni kezdte az ószankszkrít írásokat. Kimutatta, hogy az ötezer évvel ezelőtt létezett szövegekben olyan űreszközökről is szó esik, amelyekkel az „istenek” rendszeresen repültek. A Rámájána és a Mahabháráta ősindiai eposzok valóságos tárháza a vimánáknak nevezett repülő szerkezetek leírásának. Az ősi kéziratok még egy atomháborúhoz hasonló eseményt is megörökítettek – erről néhány héttel ezelőtt mi is beszámoltunk. De minden nép folklórjában megtalálhatók azok a legendák, amelyek istenek, a Nap Fiainak elnevezett népek eljöveteléről szólnak, akik az égből érkeznek különös járműveiken.
Mai szemszögből nézve az igazán a világűrből érkező jelenségként elkönyvelhető észlelés leírása az egyiptomi Újbirodalomból származik, amit III. Thotmesz fáraó írnoka papiruszra vetett. A papirusz rossz állapota miatt a fordítás kissé hiányosra sikerült, mégis rendkívül figyelemreméltó történelmi eseményről tudósít.
„A 22. esztendő telének harmadik hónapjában, a nap hatodik órájában az Élet Házának írnokai egy égből alászálló tűzkört pillantottak meg…. Feje nem volt, torkának kigőzölgése bűzt árasztott. Teste egy könyök hosszú és egy könyök vastag volt, mint valami bot, hangot pedig nem adott ki. Őfelsége megparancsolta, megvizsgálták…. És eltöprengett az eseményeken, amik történtek, és amit az Élet Házában feljegyeztek a papiruszokra. Néhány nap elmúltával ezek a dolgok még nagyobb számban jelentek meg az égen, és elszéledtek egészen az égbolt négy tartóoszlopáig. A fáraó tömjént hozatott, hogy ezután béke legyen a Földön…”
A Biblia is említ egy esetet, amelyről Josef F. Blumricht, a NASA egyik főmérnöke elhatározta, hogy alaposan tanulmányozni fogja, hogy mint egy ostobaságot leleplezzen. Ezékielről van szó, aki részletes, mindenre kiterjedő leírást adott egy szerkezetről, amely a szeme láttára ereszkedett le az égből, helyét változtatta, és amelyből egy utas is kiszállt, akit a próféta Úrnak nevezett. Sokan Ezékiel leírását, és mindazt, amit könyvében leírt, úgy értékelik, hogy a próféta amit harminc éves korában megfigyelt, és találkozott annak utasával, majd ezek a találkozások mintegy húsz éven át megismétlődtek, nem más, mint egy földönkívüli civilizáció képviselőjének a Földre látogatása. Mellékesen megjegyezve a NASA főmérnöke elkészítette az Ezékiel által leírt jármű pontos rekonstrukcióját, majd később elkészítette ennek modelljét is. A számítások alapján kapott űrhajótestet aerodinamikai szempontból rendkívül ideálisnak találta, és ugyanakkor megállapította, hogy a lehető legalacsonyabban elhelyezett súlypontjának köszönhetően a gépnek kitűnő repülési stabilitása lehetett, jól lehetett vele navigálni és leszállási tulajdonságai ideálisak voltak. Minden irányba való helyváltoztatását alkalmassá tevő különleges kerekeit, a Holdra leereszkedő járművek konstrukcióinál is felhasználták.
A világűrből érkező égi járművek látogatásairól készült írások száma rendkívül nagy. Így például az angliai Bristol városának lakóit 1270-ben halálra rémisztette egy, a város fölött elrepülő légi jármű, amelynek horgonya beakadt a város templomának tornyába. A hajó egyik utasa létrán lemászott, hogy kiszabadítsa az égi járművet, de az emberek démonnak nézték, ezért megdobálták, majd amikor az a földre esett, megölték, és testét elégették.
A mi tájainkon is vannak képzőművészeti alkotások, amelyeken nem evilági lények láthatók. A Visoki Decani kolostor egyik freskóján az 1327.-1335. között tevékenykedő művész Krisztus keresztre feszítését örökítette meg. Az angyalok burával a fejükön láthatók a képen, és Jézus feltámadása után, egy űreszközön távozik a Földről. A freskón egyébként több űrhajónak látszó eszköz is látható.
A régi korok emberei számtalan helyen megemlékeztek rejtélyes repülő szerkezetekről, élményeiket rögzítették is. A mai kor emberei ilyen és ezekhez hasonló világűrből érkező eszközöket UFÓ-nak nevezik, és a rajtuk utazó lényeket pedig ufonautáknak. Sokan kételkednek ezeknek létezésében, nem tartják hiteleseknek a megfigyeléseket. Bár a statisztikák szerint a szemtanúk között aránylag sok a pilóta, tengerész és radarkezelő. Az UFÓ-k, illetve a repülő tányérok-csészealjak fedélzetén igen gyakran emberekhez hasonló lények is utaznak, sokak szerint ezek között vannak olyanok is, akik már letelepedtek a Földön, részesei lettek mindennapi életünknek és igen gyakran bele is avatkoznak tevékenységünkbe.
Erről azonban a jövő héten többet.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.01.14. 08:30  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1961
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A páratlan Szent Korona
Európában nincs hasonló

Az elmúlt héten a magyar Szent Koronáról írtunk, hányatott sorsáról, hogyan került Európába, hány magyar királyt koronáztak meg vele. A koronázási szertartásnak azonban kellékei is voltak, ezek a jelvények részben megmaradtak, de többje, az elmúlt századok során eltűnt. A koronázási zászló például a mohácsi csatában semmisült meg, a kard (talán) eredeti példányát pedig Prágában őrzik
István király korában a koronázáshoz hozzá tartozott a lándzsa. Ennek azonban nyoma veszett. Koronázási kellék volt még az ezüst kereszt, a gyűrű, a karperec, a kengyel, néhány lószerszám, ingek, saruk, kesztyűk, harisnyák és a koronázási trónus. Mindezek az idők folyamán elvesztek. A korona mellet azonban megmaradt az országalma, a jogar, a kard és a palást. Szent István egy kardját a prágai Szent Vid székesegyházban őrzik, lehet, hogy ez volt az eredeti koronázási kard. A palástot István és Gizella királyné 1031-ben a székesfehérvári koronázó templomnak ajándékozta. Ma átalakított formában látható, kisebb, mint egykor volt. Az országalma egy aranyozott ezüstgömb, rajta van az apostoli kettős kereszt, amely az Árpádházi királyok címerkeresztje lett. Az országalmán ma Károly Róbert magyar király címere van, amely utólagos rátétel. Az országalma az országot és a földet jelképezi. A jogar az ítélkezés, az igazságosság, a jogszolgáltatás jelképe, ősi, keleti állítólag egyiptomi eredetű jelvény. A jogar kristálygömbjébe vésett három oroszlán is az uralkodói hatalom ősi, keleti jelképe. A kristálygömb egyébként a világ harmadik legnagyobb átfúrt kristálya. A rajta levő oroszlánok csiszolási stílusa alapján feltehetőleg a IX. században készültek, valahol Keleten. A koronázási szertartások fontos része volt egykor az országzászló, amely azonban a mohácsi csatamezőn elveszett.
Érdekes az a megállapítás, hogy az európai népek közül csak a magyarok államiságának jelképe a korona. Habár Európában még több királyság is létezik, viszont sehol sem rendelkezik a korona a magyarhoz hasonló szimbolikus és energetikai tulajdonságokkal. Egyetlen nemzet jogrendjében sincs jogilag kodifikálva a korona, csak a magyaroknál van. Sehol sincs szó másoknál olyan koronáról, amely végig kísérte volna a nemzetet az államiság kialakulása folyamán. Egyetlen korona létezik a nyugati kulturvilágban, ami még mérhető a magyar Szent Koronához, és ez a német-római császári korona. Ez a korona azonban nem boltozatos, ami azt jelzi, hogy nem beavató jellegű korona. A másik különbség az, hogy a német koronán mindössze négy zománckép található, a magyaron pedig összesen tizenkilenc figurális kép. A képek tematikailag is különböznek. A császári koronán kizárólag ószövetségi témákat ábrázoló képek láthatók, a magyaron pedig kizárólag újszövetségből való ábrázolások vannak. A német császári koronán a képek Dávid királyt ábrázolják, Salamon királyt, a kerubok közötti trónt (ezáltal uralkodnak a királyok) és a negyedik képen Ézsaiás próféta látható.
A császári korona nem ovális alakú, hanem nyolcszögletű. Hangsúlyos része elől a kereszt, mögötte látható a boltív és a nyolcszögletű lapkás felépítés. A képek alapján az állapítható meg, hogy ez a korona tulajdonképpen Dávid király utódjainak a koronája. A német-római császárság dinasztiáit Dávid utódai alapozták meg. A zsidó származási rend szerint ugyanis elegendő volt mindig beházasodni a meglevő dinasztiába, és utána már csak az európai dinasztiák közötti házasodással lehetett biztosítani a vérvonal megtartását.
Az európai népek kultúrájába a tudás keletről jött. A Tigris és az Eufrátesz folyamok között létrejött kultúra illetve az esszénusi tudás, a szentföldi zsidó kultúra közvetítésével érkezett kontinensünkre, így teljesen logikus, hogy a német-római császári koronába is ezt a tudást építették be. De mi lehet ez a tudás?
Számmisztikailag értelmezve a korona felépítését, ami tulajdonképpen ennek a császári fejéknek is a jellegzetessége, hogy a királyi fejéken a nyolcas szám dominál. Az asztrológiában a nyolcas a Szaturnusz száma – és a Szaturnusz ugyancsak a zsidóság bolygója. A zsinagógákban is sok a nyolcszögletű szimbólum, elsősorban csillag formában. A nyolcszögű csillag éppen olyan domináns, mint a hatágú Dávid-csillag. Érdekes még megemlíteni, hogy a császári korona felépítésében a négyes szám is jelen van. A képek között látható lapkák négyesével vannak felerősítve. A négyességhez pedig az anyagi valóság társul. A legtöbb ipari közhasználati tárgy például négyszögletes. Ha asztrológiailag elemezzük a dolgokat, akkor a négyesség az emberi jellemet is meghatározza. Az ilyen emberek gyakorlatiasak, anyaghoz kötődőek. Végeredményben a német nép is ilyen. A személyiségben ugyanis a négyességnek túlzott jelenléte túlságos aktivitást jelez, ami igen gyakran átcsaphat a zsarnokoskodásba is. A négyesség olyan emberi jellemet takar, ahol túl sok a fej, a szív és az érzések pedig kevésbé fontosak .- mondaná egy asztrológus. A domináló négyes számú embereknél nem kell dús fantáziára számítani, vagy képzeletgazdagságra.
A nyolcas szám asztrológiai elemzésében is sok az érdekesség. A nyolcas szám jelent mindent, ami tudattalan a személyiségben. A 8 jelképezi magát az anyagot, és ebből fakad a nyolcas számnak az ereje és misztikus természete. A 8-as számú ember tisztában van vele, mi az anyagi valóság, és jelképezi még magát a sorsot. A pénz, a hatalom az a terület, ami hajtja a 8-as számú embereket, ők azok akik mindig tudják mit kell tenni. A 8-as szám olyan predesztinációt is tartalmaz, amely révén egyes emberek uralkodhatnak valamennyi más számmisztikájú ember fölött. Ezt egyébként alátámasztja a szaturnuszi minőség is, a négyesével felhozott lapkák és a négy kép a német koronán.
A négyes és a nyolcas rend is az anyagi minőséghez való kötődés dominanciáját mutatja. Míg a négyesség a konkrét anyagi világot jelképezi, addig a nyolcasság az anyag tudattalan tartalmát mutatja. A kihívást arról, hogy tud-e az ember élni az anyagi világban, hogy annak a magasabb spirituális tartalmát is fel tudja dolgozni.
Összehasonlítva a magyar Szent Koronát a német-római császár koronájával, megállapíthatjuk, hogy kifejezi ugyanannak a dolognak kétféle polaritását. Míg a Szent Korona a Fény koronája, a német korona az Anyag koronája. A két korona együtt kifejezi és jelképezi az emberi kettősséget. Az emberben jelenlevő Isten és az Anyag kettősségét. Míg a magyar Szent Korona az istenkirályok koronája volt, addig a német-római korona az anyagi világ hatalmára törekvő emberkirályok fejékét mutatja.
A királyi fejékek tanulmányozása minden bizonnyal nagyon érdekes és érdekfeszítő tudomány. Sok történelmi misztériumról lebbentheti fel a titokzatosság fátylát. A magyar Szent Koronát is nagyon érdekes lenne számmisztikai és asztrológiai szempontból vizsgálgatni. Erről azonban majd egy későbbi alkalommal többet.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.01.13. 08:17  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1961
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A Szent Korona
Ötvenöt királyunk fejéke volt

Sokáig nem értettem, hogy a magyar királyok koronáját miért nevezik Szent Koronának. Az Országházban járva tudtam meg, hogy a korona „szent” elnevezése abból az áhítatból ered, miszerint az államalapító István királyt szentté avatták. Így a magyar Szent Korona a magyar történelem legbecsesebb emléktárgya, a legrégebb időktől fogva használták és mind a mai napig épségben megmaradt királyi fejék egyike Európában. A magyar Szent Koronával az elmúlt ezer év alatt 55 királyt koronáztak meg – csak két király fejére nem tették a Szent Koronát: II. János Zsigmond fejére, aki csak névleg uralkodott és 1570-ben le is mondott, és II. József fejére, aki saját akaratából nem koronáztatta meg magát.
A királyi koronáknak három típusa van. Az egyik a házi korona, amelyre semmilyen megkötés nem vonatkozik, a másik az országló korona, amelyet az uralkodónak csak meghatározott alkalmakkor kellett viselnie és a harmadik típus a beavató korona, amelynek analógiái csak Belső-Ázsiában vannak, európai képviselője egyedül a magyar Szent Korona. Ezt a koronát az uralkodó csak koronázáskor viselhette és általában két koronaőrnek kell őriznie. Rajtuk kívül csak a nádorispán nyúlhatott hozzá, aki a koronázáskor párnán vitte a helyszínre, hogy az érsek a király fejére helyezze. A magyarok királyainak koronája az államiság jelképévé vált és ebből fakadóan alakult ki a világon egyedülálló tan, a Szentkorona Tan.
A magyar Szent Koronát II. Szilveszter pápa küldte Szent István királyunknak, az első magyar királynak. A pápa ezzel az adományával az egész Kárpát-medencét adományozta a magyar királynak és így alakult ki az a jogviszony, amelynek értelmében a Kárpát-medence a Magyar Szent Korona tulajdona. Ebből az is következik, hogy a Kárpát-medence minden polgára a magyar Szent Korona polgára is egyben. Ez a jogi helyzet azért áll fenn, mert 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján István király Székesfehérvárott a korona képében az országot a mennybe emelt Szűz Máriának ajánlotta fel. Ez az Ég és a Föld között kötött szerződés a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette és ezen a jogi helyzeten földi hatalmak nem változtathatnak.
A törzsi szervezetek felbomlása után szükségessé vált, hogy István király jogi biztosítékot adjon a kiváltságok megtartására és a király leválthatóságára. Ennek a legegyszerűbb módja az volt, hogy István a koronáját az ország fölé helyezte. István ezzel fejezte ki, hogy a korona jelképezi az országot, mint területet és az országot, mint egy uralom alá tartozó népességet. A korona alá tartozik a közigazgatási intézményrendszer, a keresztény hit, az uralkodó személye, az uralkodó tulajdonságai és képességei, az igazságos ítélkezés és a jogi intézményrendszer, a társadalmi türelem, az ország védelme és az országban lakó, együtt élő, vendégként befogadott idegen népesség.
Jogtudorok szerint a Szent Korona a mai magyar társadalom akaratától is függetlenül az, ami egykor volt, aminek hosszú évszázadokon át tekintették: a magyar államhatalom alanya. A Szent korona-tan pedig a történelmi magyar alkotmánynak éppen az a központi elmélete, amely hatálytalaníthatatlansága által a legfőbb biztosítéka a magyar közjog folytonosságának.
A magyar Szent Korona származása az elmúlt századok folyamán sok vitára adott okot. Régészek és művészettörténészek a korona származási idejét a IX. századtól a XIII. század közöttire tették. Megkérdőjelezték azt a legendát is egyesek, hogy II. Szilveszter pápa Anasztáz püspökkel áldását és egy koronát is küldött volna István királynak. Később olyan elképzelés alakult ki, hogy a Szent Korona két részből áll: egy alsó, úgy nevezett görög részből, és egy felső latin koronából. Ezért úgy gondolták egyes régészkutatók, hogy alsó része Bizáncban keletkezett, de nem zárták ki azt sem, hogy esetleg Rómában készült volna, esetleg Nyugat-Európában valahol. Egyes régészkutatók még azt is feltételezték, hogy a koronának részei könyvabroncsok voltak egykor, vagy ereklyetartók, esetleg kapudíszek, stb. Egy nézet szerint a korona felső része Szent Bertalan apostol ereklyetartójából készült. A Szent Korona eredetére vonatkozólag eddig körülbelül 40 elmélet született.
Új fordulatot vett a Szent Korona vizsgálata, miután az Egyesült Államokbeli Fort Knoxból 1978-ban visszakerült Magyarországra. Ekkor egy mérnökökből álló csoport végzett vizsgálatokat majd aranyművesek ötvös és aranyműves szemmel vizsgálták a szent ereklyét, és azt állapították meg, hogy a Szent Korona egységesen tervezett és kivitelezett ötvösmű. Nem lehet sem bizánci, sem dél-, sem nyugat, sem észak-európai készítmény. Ékszerkészlete belső-ázsiai, iráni és mezopotámiai eredetű, kaukázusi technikák felhasználásával kaukázusi ötvösműhelyben készített alkotás.
A magyar Szent Korona igen rejtélyes, vagy inkább titokzatos módon került Európába. Egyes nézetek szerint a Kaukázusban a koronát a IV. században hun formában készítették, hun és párthus, valamint hun és kaukázusi munkamódszerrel. Mivel a dunhuangi barlangban két vezető hun fején, valamint az ordoszi sírleletek között is a Szent Koronához hasonló kör- és keresztpántos korona látható, ezért minden valószínűség szerint egy ősi hun fejedelmi viselet túlélését jelenti a magyar korona. A magyar korona ott volt az avarok által a Kaukázusból elrabolt aranykincsek között, amelyet Nagy Károly zsákmányolt, illetve valamelyik avar kagán eladott neki. Vannak adatok arról, hogy amikor Nagy Tundum avar kagán Aachenban hódoló látogatást tett és 796-ban megkeresztelkedett, a csodálatos avar ékszerek között volt egy drágamívű korona is, és az avar kagán hódolata jeléül ajándékozta azt Nagy Károlynak. Így kerülhetett a magyar Szent Korona is az avar kincsekkel együtt Aachenba. III. Leó pápa 800-ban ezzel a koronával koronázta meg Nagy Károlyt. A király halála után 1000-ig az uralkodóval együtt a sírjában nyugodott. III. Ottó amikor megtalálta Nagy Károly sírját és a koronát, amit a sírban talált, magával vitte Rómába és II. Szilveszter pápának ajándékozta, aki neki barátja volt. Ezt a koronát küldte el a pápa István magyar királynak 1000. karácsonyán.
Más nézetek szerint a magyar Szent Korona 310. táján készült Grúzia keleti részében. István király pedig volt olyan hatalmas és gazdag, hogy vehetett, vagy készíthetett magának grúz műhelyben koronát, amivel Anasztáz apát őt 1000. karácsonyán megkoronázta.
A koronázási szertartás megmaradt kellékeiről majd a jövő héten. És arról is, hogy van-e a magyar koronának energetikai párja.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.01.12. 07:27  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1961
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Űrhajósok utódai lennénk?
A mondák égi istenei


A Földre ősidők óta érkeznek látogatók a világmindenségből. Minden valószínűség szerint nekik köszönhetjük létezésünket is. A látogatásokról nyomok vannak a Bibliában is, de láthatunk ősi falfestményeket és rajzokat elhagyatott barlangokban szárazföldön, sőt még a Szahara sivatagjában is. Valamennyi emlék a földi civilizáció megalapozásáról szól.
Lehet, hogy ezek a világűri látogatások csak a képzelet szüleményei, de ennek ellenére felmerülhet bennünk a kérdés, hogyan jött létre egyáltalán az emberi faj. Lehetséges, hogy egy biogenetikai kísérlet eredményei lennénk?
Sokan hiszik, hogy lények jöttek a csillagokról, akik mai szóhasználattal élve űrhajósok voltak, de annak idején isteneknek hitték őket a Földön élő lények. A világűri látogatók egykori látogatásáról vagy jelenlétéről azonban nincs semmilyen tárgyi bizonyíték, csak mesék maradtak fenn, mítoszokat olvashatunk róluk, hogy barátságosak voltak és sok mindenre megtanították az egykori embereket.
Nem tudjuk kik voltak a zep tepi emberek Dél-Amerikában, akiket a csillagok szülöttjeinek neveztek. Kínában mondák vannak a dropákról, akik érdekes lemezeket hagytak maguk után. A lemezeket ma titkos raktárban őrzik, állítólag a kínai nép űrbéli eredtéről szólnak. A mayák szent könyvében, a Popol Vuhban olvasható többek között egy olyan mondat is: „Mindent tudó emberek jöttek a csillagokról, tanulmányozták az ég négy sarkát és a föld kerek felületét”. A brazil őslakosok mondavilágában olyan leírás is található, hogy bizonyos kőfaragványok, szobrocskák, a fény erejével készültek. Az indián őslakosok mondáiban részletes említés van arról, hogy istenek érkeztek az égből, ők tanították az állati szinten létező embereket a földművelésre, az orvoslásra, a csillagok kémlelésére és más tudásra. Létezett egy égi harcos is, Bep-Kororoti, aki az egykori Xing folyó mentén élő törzsek embereit tanította. Akárcsak az indiai Mahabarata mítoszban, a dél-amerikaiban is Bep-Kororoti egy repülő alkalmatosság segítségével képes volt elpusztítani ellenségeit és mindent, ami útjában állott. Féltek tőle az emberek, bár amikor kiszállt égi járművéből, akkor sima bőrű embernek, és igen tetszetősnek látszott, és nagyon kedves volt. Megmutatta csodálatos eszközeit, és amikor megunta a bennszülöttek közötti tartózkodást, akkor felemelkedett az égbe és eltűnt. A Chilam Balaamnak nevezett ősi irományban a következő mondat olvasható: „A lények fentről ereszkedtek le gyűrű szerű alkalmatosságaikon, amelyekkel meg tudták érinteni az éget.”
Furcsa dolgok játszódhattak le a Földön többszázezer évvel ezelőtt, mielőtt még az emberiség kialakulhatott volna. A dél-amerikai Santa Maria kanyonban olyan faliképek-rajzok láthatók, amelyeken valamilyen lények állatokat tartanak, fegyvereket készítnek és temetési szertartásokat végeznek – egymillió évvel ezelőtt. A tudomány jelenlegi álláspontja szerint ezek a lények földi emberek nem lehettek. Ők lettek volna az első telepesek az űrből, akik azért érkeztek a Földre, hogy meghódítsák bolygónkat? Egy, a történelem előtti leletekkel foglalkozó nemzetközi értekezleten, amelyet Rómában tartottak még, bemutatásra került a legrégebbi, emberi kézzel készített falikép, amelyet az ősrégi művész kétszázezer évvel ezelőtt alkotott, amikor a földi ember éppen, hogy csak felfedezte a tüzet.
A múlt század húszas éveiben fedeztek fel a Szaharában, egy kiszáradt folyómederben több száz rajzot ember alakokról, Marslakó-szerű kerek fejjel, vagy talán valamilyen búra lehetett a fejükön. Később űrhajósaink hasonló öltözékben szálltak le a Holdra. A Szaharában felfedezett rajzokon némely alak fejrészéből antenna-szerű csáp emelkedik ki, némelyik csak lebeg a semmiben, de hatalmas csizmában látható, mint a modern kor űrhajósai, amikor űrsétájukat teszik. Egyes antropológusok megkísérelték megmagyarázni a faliképeket, hogy a kerek burában látható lények tulajdonképpen bennszülött törzsi varázslók, akik kivájt tököt húztak a fejükre és így lejtik rituális táncukat. A probléma ebben a megközelítésben csak az, hogy a Szaharában egykor élt népek földművelése abban a korban még nem ismerte a töktermesztés technológiáját, amikor a Tassiliban ezek a fali rajzok készültek. A tököt Észak Afrikában csak ezer évvel később kezdték el termeszteni.
A spanyolországi Ojo Guarea és Altamira, továbbá a franciaországi Lascaux és Font de Gaume barlangokban felfedezett faliképek a mindennapi élet eseményeit varázsolják elénk, amilyen a barlang bejárata tájékán lehetett.
Az ősi művészek az űrből érkezett lényeket leginkább kétlábú lényekként ábrázolták, olykor csőrszerű orral, vagy csúszó-mászókhoz hasonló pikkelyes bőrrel. Sokuktól rettegtek a földi emberek. A spanyolországi Ojo Guarea földalatti folyosói sok kilométeren át húzódnak, több kijáratuk is van, de oda az emberek nem mertek lemenni, mert sokáig az ördög lakóhelyének tartották. A közeli földeket a közelmúltig még művelni sem merték.
A Bibliában szó esik arról, hogy a Földön egykor óriások is léteztek. Ezeket az óriásokat nephilimeknek hívták, akik korábban fellázadtak Isten ellen és a mennyek országából lettek kitaszítva a Földre, vezérükkel, a Sátánnal együtt. A fentről érkező lényeket a keresztény tanok démonoknak, illetve nephilimeknek nevezik. Olyan képességgel rendelkeztek, hogy varázslatos eszközökkel csúszó-mászó kinézést is felvehettek, vagy szürke lényekként mutatkozhattak az emberek előtt. Itt látható némi hasonlóság a csúszó-mászó kinézésű furcsa lények és a tőlük rettegő ősemberek között..
Minden esetre az emberiség megjelenésével és történetével kapcsolatban sok még a talány és ez az írás is csak néhány érdekességet említ, ami fellelhető távoli népek ősi, írásos hagyatékában..
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.01.11. 07:52  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1961
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Vizeletterápia
Évezredek óta ismert gyógykezelés


Azt hiszem, ha az utcán a járókelőktől megkérdezné bárki, hogy mi a véleménye a vizeletterápiáról, hát igen elutasító választ kapna. Sokan elborzadnának még annak a gondolatától is, hogy saját vizeletüket lenyeljék. Mégis sok helyen a világon már évezredek óta alkalmazzák az ilyenfajta gyógymódot és esküsznek is rá, hogy a vizelet ivása majdnem minden betegségtől kigyógyítja az embert. A vizeletterápiát Indiában a mai napig is alkalmazzák a klinikákon. Mahatma Gandhiról jegyezték fel, hogy ő naponta ivott a saját vizeletéből és a jógik szerint, akik 12 éven át issza a saját vizeletét, az elfog jutni a bölcsesség legmagasabb fokára.
De mi is valójában a vizelet? A szervezet által fölöslegesnek tekintett, csak salakanyag lenne?
A vizeletet – mint ismeretes -, a vesék választják ki. Naponta a veséken körülbelül 2 ezer liter vér áramlik át, és a körülbelül hatmillió hajszálér-gombolyag – glomerulus – a szakemberek számítása szerint naponta 120-180 liter vérsavót szűr ki. A szüret a vérrel azonos összetételű anyagokat tartalmazza.
A vesék csatornái az elsődleges vizeletből kivonják a sókat és többi nagyon értékes fiziológiai anyagot, amely a szervezet számára még felhasználható. A megszűrt folyadékból azonban körülbelül 1-1,5 liternyi vizelet a húgyhólyagba kerül, amelyet a szervezet fokozatosan eltávolít a nap folyamán. A kiürített vizelet tehát nem tartalmaz mást, mint azokat az anyagokat, amelyek a vérben is jelen vannak, meg olyan hasznos anyagokat, amelyekre a szervezetnek az adott pillanatban nincs szüksége..
A régi kínaiak a veséket az életenergia legfontosabb raktárának tartották. Az indiai orvosok pedig a vizelet ivásával főleg a súlyos, más módszerekkel nem kezelhető betegségeket gyógyítják. Szerintük az idült, gyógyíthatatlan gombásodások kezelésekor is ez a kezelési módszer a legjobb. Egy 1530-ban íródott orvosi kézikönyv szerint a vizelet egyetlen cseppje hatékonyabban gyógyít, mint a szemek által kibocsátott összes könnymennyiség. Az Ajurvéda a vizeletet Shivambunak nevezi, Shiva vizének, amelynek semmilyen káros hatása nincs. A vizelet „isteni nektár”, amelynek fogyasztása elképzelhetetlen eredményeket ad, mivel a vérből keletkezik, és életerőt ad az embernek.
A vizeletnek baktériumölő, gomba- és vírusölő hatása van. Igen eredményesen gyógyítják már a rákot is vele, de jó még a fáradtság és a vérszegénység kezelésére, valamint többféle húgyúti betegség következményeinek elhárítására is, továbbá fogyókúrázáskor, a meghűlés-, és az influenza kezelésekor, kandidiázis gyógykezelése alkalmával, a cukorbetegség karbantartásánál, emésztési rendellenességek kezelésekor, stb. Az indiai orvosi könyvek 175 ismert betegséget gyógyítanak vizeletterápiával. Szerintük a vizelet egyáltalán nem olyan anyag, amit a szervezet fölöslegként vet ki magából. A vizeletet csak a vértisztítás melléktermékének tartják, illetve ultratisztított plazmának.
A táp- és egyéb anyagokban gazdag vér a májon keresztül halad át, amely ott a mérgező anyagoktól megtisztul. A méregtelenített vér ezután a vesékbe kerül, ahol további szűrésen megy át, és ott kiválasztódik belőle a víz, a só, a vitaminok, az ásványi anyagok, az enzimek, az antitestek, a húgysav és több más olyan anyag, amelyre a szervezetnek szüksége van, vagy abban a pillanatban szükségtelennek tart. A vesék feladata tehát a különféle anyagoknak az egyensúlyban tartása a vérben. A szervezet számára fontos anyagok már nem kerülnek vissza a vérbe, ha azok abban a pillanatban esetleg fölöslegesek lennének, vagy a szervezetnek nincs rá szüksége abban a koncentrációban. Az ember szervezete folyamatosan teremti az antitesteket, a hormonokat, az enzimeket és más természetes vegyi anyagokat, amelyeknek a szervezetben igen fontos a szerepük és mivel abban a pillanatban a szervezetnek nincs rá szüksége, a vizelettel távoznak..
A vizeletterápiával már évezredek óta gyógyítják a betegeket, csak az elmúlt száz évben került feledésbe. Most újból az érdeklődés középpontjában van és sok helyen forradalminak tartják ezt a kezelési módszert, bár nincs benne semmilyen újdonság. Érdekes megemlíteni, hogy egy görög orvos nemrégen felfedezte, hogy a vizeletnek rákellenes hatása van. Megfigyelései szerint a vizelet meggátolja a ráksejtek összekapcsolódását és anyagcseréjét. Görögországban vizelettel gyógyítanak igen eredményesen bőr-, tüdő-, emlő-, méhnyak- és májrákot.
Sokan teszik fel a kérdést, hogy hogyan lehet az, hogy egy káros anyagokkal telített folyadék, amelyet a szervezet melléktermékként kivetett magából, gyógyít különféle betegségeket. Ez a felfogás azonban teljesen téves. Tudományosan van bebizonyítva, hogy a vizelet 95 százalékban vizet tartalmaz, 2,5 százalékban különféle húgyanyagokat, és a maradék 2,5 százalékban ásványi anyagokat, sókat, hormonokat és enzimek keverékét. A mérgező anyagokat még a máj távolította el, amikor a vér a májon keresztül áramlott át, így a vizeletbe már nem kerülhettek. Ezenkívül a mérgek eltávoznak még a szervezetből a bőrön keresztül is az izzadsággal, valamint a kilélegzéssel is.
Bármennyire is undorítónak tartják az emberek saját vizeletük ivását, az orvostudomány mégis már évezredek óta ismeri ennek az anyagnak gyógyító képességét. Ezért mégis felmerül a kérdés, hogy lehet, hogy a vizeletterápiát olyan kevés helyen alkalmazzák a gyógyászatban. Lehet, hogy az ok az, hogy a vizelet nagyon olcsó szer, a szervezet önmaga állítja elő, és a betegnek nem kell drága pénzeket költenie gyógyszerek vásárlására? A gyógyszeripar számára az ilyenfajta egészségügyi kezelés nem kifizetődő.
A vizeletterápia már igen gyorsan megmutatja kedvező hatását a beteg életében. Háromhetes terápia után már tapasztalható eredmény, és a visszaesés szinte teljesen kizárt. Ha még a beteg böjtöl is a kezelés alatt, az eredmény igen látványos lehet, és a beteg számára is előnyösebb. Böjtöléskor a vizelet íze ugyanis szinte teljesen semleges. Ha ennek ellenére a beteg továbbra is viszolyog a vizelet fogyasztásától, akkor igen eredményes lehet, ha a vizeletbe kis ujját belemártja és az orrba dugva felszippant valamicskét az anyagból. Reggelenként háromszor-ötször kell megismételni ezt a terápiát.
Gyermekkoromban sokszor jártam apámmal a Muzsla közelében levő Magyari-tanyán. Egy néhány évvel idősebb fiú is volt ott, akivel gyakran mentünk ki a mezőre. Egy alkalommal olyan rosszul botlott el, hogy alaposan lehorzsolta a lábát. A vérző sebre rácsurgatott egy kevés vizeletet és azt mondta, neki az apja mondta, hogy a vizelet a legjobb fertőtlenítő szer a világon, és kitűnő sebgyógyító anyag.
Hogyan is ajánlják az indiai orvosok a vizeletterápia alkalmazását? Szerintük igen jó módszer a beidegződött esetleges hányinger leküzdésére, ha a beteg egy pohárba önt egy deci narancslevet, díszíti egy citromkarikával és belecsöppent egy csepp reggeli vizeletet. Azt issza meg. A vizeletcseppek mennyiségét meg lehet növelni legföljebb 5 cseppig és esetleg este is meg lehet inni egy ilyen keveréket.
Hogyan kell a vizeletet gyűjteni? A legajánlatosabb a kora reggeli, első vizelet középső áramlatából összegyűjteni valamennyit. Ebből csak néhány cseppnyi kell, amire szükség van a kezelésben.
Egy másik ajánlás szerint egy cseppnyi vizeletet bele kell önteni fél deci desztillált vízbe és ötvenszer összerázni. Ebből a folyadékkeverékből is egy cseppet kell kivenni és összekeverni fél deci vodkával – itt az alkoholos ital tartósítóként fog működni. Ezt is ötvenszer kell összerázni. Három cseppnyit ebből a keverékből tegyünk a nyelvünk alá minden nap, és hamarosan tapasztalni fogjuk a beteg egészségi állapotának a javulását.
A vizeletterápiát külsőleg is lehet alkalmazni. A reggeli vizeletből néhány cseppnyit kell felkenni a bőrre, hígítva vagy töményen, amely néhány kezelés után teljesen sima lesz. Egy orvos írja, hogy egy kőműves páciense minden munkanap után vizeletével dörzsöli át a kezét, ezzel teljesen kiküszöböli a mész okozta bőrroncsoló negatív hatást. A reggeli vizelettel ecsetelt szemölcsök három hét után teljesen eltűnnek.
Vizeletterápiával foglalkozó orvosok szerint néhány cseppnyi reggeli vizelet igen hatásos a gyulladt szemek kezelésében, alkalmazni lehet fülcseppként vagy lábvízbe keverve fáradt lábak frissítésére. Néhány cseppnyi vizelettel egy pohár vízben gargarizálni is lehet torokfájás esetén. Ha pedig orrlyukba szippantunk néhány cseppnyi vizeletet, az ki fogja tisztítani az eldugult orrot és a bedugult szinuszokat.
Hát…. Érdekes módszer, talán valaki nálunk is ki fogja próbálni.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.01.10. 08:37  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1961
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Archeoasztronómia
Épületmaradványok rejtélyeit tárják fel

Egy új tudomány-terület foglalkozik az ősi emberek hitvilágával, és megpróbál magyarázatot találni azokra a rejtélyes építményekre, amelyek nagyon régen keletkeztek és még ma sem tudni milyen célt szolgáltak. Ez az új tudomány-ág az archeoasztronómia.
Földünkön nagyon sok olyan építmény található, amelynek sem a korát, sem a célját nem tudjuk. Egyiptomban vannak a piramisok. Céljukat, illetve létesítésük feltételezett célját tudjuk: ott temettek el több fáraót. De miért nem mindegyiket? És csak temetkezési helynek számított a piramis? Nem tudni. Azt sem, hogy mikor építették őket, kiknek a felügyelete mellett. Mert az őslakosok még nem álltak az építkezéshez szükséges kultúra megfelelő szintjén.
Európában található Stonehenge. A szakemberek a megaliti kultúra hagyatékának tekintik. Kik építették, hogyan és pontosan milyen célból, nem tudni. Sok régész véleménye szerint ezek az ősi létesítmények arra szolgáltak, hogy az emberek onnan vizsgálják a Nap, a Hold és a bolygók valamint a csillagok ismétlődő mozgását. Őseink a kapott információkat a vallásukba, a mitológiájukba, a művészetükbe és a mindennapi életükbe integrálták.
Amikor ezek az építmények keletkeztek, a csillagászat nem volt a mai értelemben vett tudomány. Egyes ősi népek a Napot és a Holdat isteneknek tartották, akik az égen sétálnak. A csillagok és a fényes bolygók az égen szintén isteneket jelképeztek. Ezek az istenek rendszeresen körbejártak az égbolton, hogy másnap újra és újra megszülessenek. Az égbolt hatalmas fali szőnyeget képezett, amelynek a fonalai az emberek életében visszatükröződtek.
Az ősi csillagászok által végzett feljegyzések fontos formában jelentek meg az emberek mindennapi életében. Sok információt az épületek elhelyezésében és az épületek alaprajzainak megformálásában alkalmaztak. Az épületeket úgy alakították ki, hogy azok bizonyos égitestek felkelését és lenyugvását engedték láttatni a bentlakó megfigyelők számára.
Téves lenne azt hinni, hogy az ősi építmények maradványai csak a földgolyó innenső felén találhatók. Az Újvilágnak nevezett amerikai kontinensen is számos, eddig még megmagyarázatlan építmény található. Legismertebbek a dél-amerikaiak, sok tudós véleménye szerint ezek nemcsak tájékozódási pontok voltak az égből alászálló istenek, az ősi űrhajósok számára, hanem zarándokutak is lehettek.
A legfigyelemreméltóbb létesítmények azok a földre rajzolt ábrák, amelyeket a dél-amerikai Peru déli részén fedeztek fel egy száraz sivatagi területen. Mindenféle állat és növény rajzolata található itt, továbbá egyenes vonalak, spirálok, hatalmas cikk-cakk rajzok húzódnak hatalmas területen. A kétezer évvel ezelőtti, ezen a területen élt kultúra után az ábrákat Nazca-vonalaknak keresztelték el.
Számos elképzelés született a vonalakról. Az egyik szerint egyes vonalak egyes égitestek felkelését és lenyugvását jelölik. Mások szerint ezek a figurák csillagászati együttállásokat ábrázolnak. Újabb vélemények szerint a hosszú és egyenes vonalak és a hozzájuk kapcsolódó szent helyek egyfajta rituális ösvények voltak. Ezeket járták végig a zarándokok ünnepek alkalmával, hogy az ösvények végén áldozatokat mutassanak be. Az Andokban élő emberek mind a mai napig ajándékokat helyeznek el a vonalakra az istenek számára. Az ősi amerikaiak sokat foglalkoztak a csillagok és a bolygók megfigyelésével, hogy tisztázzák helyüket a világmindenségben.
Bármi is legyen a magyarázat ezekre a létesítményekre, az archeo-asztronómiának még van mit fejlődnie. Ugyanis a rajzolatok valamennyije bizonyos kapcsolatot jelképez a Föld és a világmindenség lakói között.
Semmi más nem fejezi ki jobban az ég és a föld kapcsolatát, mint Teotihuacan építményei egy völgyben, Mexikóváros közelében. Lépcsős építmények terpeszkednek a homokos, napégette talajon. Valóságos hegyek ezek az építmények, amelyeknek méretei az egyiptomi piramisok méretével vetekszenek. Amikor a 15. század elején az aztékok ideköltöztek, a város már 600 éve romokban hevert. A maradványok négy részre osztják a völgyet, amelyet az univerzum köldökének nevezték el, itt jöttek össze az istenek, hogy megteremtsék a világot az újjászületett Nap alatt. A piramisok egy négy üregű lávabarlang fölött épültek, ezeket úgy kell elképzelni, mint egy négylevelű lóherét, amelynek a szára a látóhatár egy fontos pontjára mutat. Ezen a ponton a ma a Fiastyúkként ismert csillaghalmaz bukkan fel, méghozzá az évnek csak a két első napjának estéjén.
Az írott hagyományok szerint a város lakói a négy barlangbejárat fölé templomot emeltek, a barlangokat feldíszítették, végül a barlangok bejárata fölé egy hatalmas piramist építettek. A piramis csúcsából a templomba vezető lépcsőknek ugyanolyan volt az elhelyezkedésük, mint a barlangok bevezető szakaszának, a négylevelű lóhere szárának. A templom is és a lépcsők is a Fiastyúk csillaghalmaz felkelési pontjára mutatnak. Ily módon olvadt egybe tökéletes harmóniában a föld, az ég, a piramis és a templom.
A teotihuacaniak utcákat, tereket, templomokat, lakóházakat építettek a városban, sőt még a San Juan folyót is szabályozták azért, hogy a völgy képe az akkor ismert kozmosz négyes, szabályos elrendezését utánozza. A város a 8. században pusztult el, miután egyelőre ismeretlen okból tűzvész tört ki. Fennállása idején azonban a nyugati félteke leghatalmasabb városa volt, népessége meghaladta a 200 000 lakóst is.
Az amerikai indiánok különböző szent területein fennmaradtak nemcsak ősi vonalak, hanem ösvények és utak is. Ezek is a földrész legtitokzatosabb építményei közé sorolhatók. A kaliforniai Sierra Nevadában körülbelül 60 kilométernyi egyenes útvonal található, amely az időközben kihalt mivó indiánok keze nyomát őrzi. Innen délkeletre egy egyenes, 9 méter széles út vezet az új-mexikói Chaco kanyon felé, amelyet 1000 évvel ezelőtt az ott lakó anasaziak építettek. Csak mellékesen kell megjegyezni, hogy a rég letűnt anasaziaknak nem volt sem keréken gördülő járművük, sem lovuk.
A NASA, az Amerikai Világűrkutató Hivatal részletes térkép-készítés céljából légi fölvételeket készített Észak-Amerika valamennyi területéről. Így fedezték fel, hogy egyes helyeken egymással párhuzamos szuper országutak futnak, amelyek néhol négy sávban, 9 méter széles szakaszokban húzódnak.. Ezek az utak mélyen behatolnak a Chaco-kanyon környékén elterülő sivatagba, helyenként átnyúlnak a szomszédos Arizona és Utah államokba is. A feltételezések szerint ezek az utak rituális építményeket, vagy kisebb áldozati helyeket kötöttek össze.
Jól megépített, nyílegyenes magas utak találhatók még a La Quemada régészeti lelőhely környékén is a mexikói Zacatecas közelében. Ezek az utak 800. körül épültek és nemcsak a La Quemada tereit kötötték össze, hanem más helyeket is, sziklafalak és barlangrendszerek felé is húzódtak.
Az ősi maják 1000 évvel ezelőtt ünnepi eseményekre szánt, vallási jelentőségű csapásokat, úgy nevezett fehér utakat építettek a mexikói Yucatan-félszigeten. Ezek közül a leghosszabb a Cobából Yaxumába vezető, 99 kilométer hosszú út.
Közép-Amerikában a NASA majdnem tökéletesen egyenes utakat derített fel, amelyek Costa Rica őserdők borította hegyvidéki tájain vezetnek át. Ezeket is 800. körül építették.
Bolívia sík felföldjén egyenes csapások húzódnak, egyikük 32 kilométer hosszan az ajmara indián őslakók áldozati helyein, hegyeken-völgyeken át. Ma már ezen útvonalak mentén templomok vannak, úgyhogy nem hívják őket pogány utaknak.
Az olykor a vad tájakat átszelő útvonalaknak különleges jelentőségük lehetett. Egyes régészek szerint az utak a kereskedelmet szolgálták, mások szerint katonai célok megvalósítására voltak jók. De lehetett az utaknak szakrális jelentőségük is. Sok még a talány, az asztroarcheológiának a legfontosabb feladatai közé tartoznak a talányokról a titokzatosság fátylának a fellebbentése is.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.01.09. 06:14  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1961
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Találkozás a túlvilággal

Sokak szerint a legnagyszerűbb élmény


Az elmúlt héten a halál folyamatával foglalkoztuk, a fénybe való átkeléssel, amit mindnyájan egyszer meg fogunk tapasztani. Ki előbb, ki később. De mi is a halál?
Képletesen írva a haldokló emberen fokozatosan szétesik az auraburok és a csakrákból fel-fel villanó csillagocskákhoz hasonlóan az energia felfelé igyekszik, egyesülni készül a távoli óceán vizével, a világmindenséggel. A kiáramló energia beleolvad egy új dimenzióba, hazatér a földi világból egy új közegbe.
Megemlítettük már, hogy az auralátók szerint az ember korona csakrájából induló ezüstös fénynyalábon keresztül nemcsak a felfelé áramló energiák távoznak, hanem ezen az átjárón keresztül a szellemvilág lényei is érkeznek. Segítő kezet nyújtanak a haldoklónak, szinte megkönnyítik számára az elmúlás utolsó pillanatait. Több beszámolóban is hallottuk már, hogy éppen ezek a segítő kezek vágják el az ezüstfonalat, amellyel megszűnik a haldoklóban az élet. A segítő létezők látogatása és az éteri test lassú átminősítése mellett ennek az energiacsatornának más szerepe is van. A haldokló éteri testének egyes elemei előre küldött hírvivőként is szerepelnek, mintha a haldokló lelke is tájékozódni szeretne arról, hogy hová is tart egyáltalán. Az éteri test kis alkotóinak finom ingajárata végül is jelezni fogja, mikor jön el az idő arra, hogy a haldokló éteri teste már ne kapjon több információt távozásának helyéről, ugyanis egyre több testecske marad fönn, és szinte mágnesként húzza magához a fizikai test lent maradó elemeit.
Egyes tisztánlátók ezt úgy írják le, hogy a föntebb leírt folyamat roppant gyors is lehet, a testből a szív-gyomor valamint a fejtető tájékáról lobbanásként egy nagy buborék száll fel, és ilyenkor a lélek szinte kicsúszik a testből.
A haldoklás folyamán a földi, fizikai energiákat feldolgozó csakrák, a gyökér-, a hasi- és a napfonat-csakrák lassan leállnak, már nem működnek. A halálra készülő ember ekkor már nem is érzi szükségét, hogy felkeljen, vagy hogy táplálékot vegyen magához. Átlépése megkönnyül, ha már a felső csakrái is rendben vannak, megértette és elfogadta a sorsát, elmondta hozzátartozóinak az üzenetét, megbocsátott önmagának és környezetének a tévedésekért és az elkövetett hibákért.
A félelem, a rettegés az ismeretlentől és más negatív érzelmek és gondolatok azonban nem egykönnyen adják át helyüket. Ha az elszámoltatás nem sikerül, a felső csakrák körül – a tisztánlátók által végzett megfigyelések szerint – zöldes, sárgás vagy kékesszürke gomolygás tör elő. Ez a fej környékén állandósul és eredménye az lesz, hogy a haldokló tudata mindentől elzárkózik, kóma szerű állapotba kerül. A beteg tudatához nem lehet hozzáférni, csak a fizikai testét lehet ápolni, a felhőszerű köd meggátolja a szellemi segítség nyújtását. A beteg olykor csak önmagával foglalkozik, nincs megértése környezete iránt, riasztó gyűlöletet táplál mindenkivel szemben. Egy előadáson hallottuk, hogy egy nagy tiszteletnek örvendő, a fizikai életében istenhívő beteg asszony haldoklásának ebben a szakaszában úgy káromkodott, úgy szidta környezetét, mint egy kocsis. Néha azonban az is előfordul, hogy teljesen kiég a vége felé közeledő ember, és érdektelenséggel, lassan sodródik a halálba.
A negatív gondolatok az egészséges aurát is pusztítják, a haldokló aurájának pedig valóságos gyilkosa lesz a fortyogó düh, vagy a határtalan bánat. Persze egy teljes, szép emberi élet után ritka, hogy az ilyen romboló érzelmek uralják el az ember energiarendszerét, de aki már korábban is sokat küzdött zavaros gondolataival és érzelmeivel, ez a személy az utolsó pillanatokban bizony fájdalmasan magára hagyottnak érezheti magát.
Kevés embert érint a léleknek teljes széthullása. Bizonyos szellemi iskolák szerint létezik olyan extrém helyzet is, amikor a gonoszság szinte felmorzsolja az aurát és az a halál pillanatában semmiféle egységet sem képes alkotni. Ezek a végleg elveszett lelkek olyan hatalmas feszültséget halmoztak fel életükben, hogy gyakorlatilag önmagukat pusztították el.
Ilyen végről már az egyiptomiaknak is tudomásuk volt, akik azt tartották, hogy a halál után, 42 isten, hat hétig minden nap más és más vallatja a lelket elkövetett tetteiről. Ha hazudik, és könnyűnek találtatik, a bírák átadják őt a Halottfalónak, aki egy nagyon furcsa keveréklény, kinézete elől krokodil, középen oroszlán, hátul víziló.
A lélek teljes megsemmisüléséről számolt be többek között egyik látomásában a 11. században élt Hildegard von Bingen apátnő. Az „Árnyak két útja” című képén az üdvözültek és az árnyak mellett látható egy harmadik lehetőség is: egy sötét, ördögszerű állatias lény felfalja azokat, akik képtelenek kiemelkedni a purgatóriumból. Ezek a lelkek felismerhetetlen részekként távoznak az ördögi emésztőrendszerből. Már nem is töredéklények vagy entitások, hanem egyszerűen csak értéknélküli univerzum-részecskék. A teozófiában az elveszett lélek olyan lényt jelöl, akinek nincs lehetősége a spirituális megváltásra, aki lesüllyedt már a Halálbolygó szintjére.
Kicsi az esély arra, hogy a lélek ilyen végzetesen semmisüljön meg, hogy ne élje át az eggyé olvadást az isteni fénnyel. Ehhez már olyan nagy bűnt kell elkövetnie élő ember korában a saját életútja ellen, amire példát nehezen lehet találni.
A legtöbb haldokló a halál pillanatában arra számíthat, hogy egy mélyen szerető, megbocsátás fogadja majd, amelynek nem a lélek gyötrése és megkínzása, hanem segítő támogatás és a szeretetre való tanítás a célja.
A csökkent aura és a gyenge éteri test hálózata, valamint az energiamező védőburkainak leválása miatt a lélek mégis kiszolgáltatottnak érzi magát, mert úgy érzi, hogy már alig óvja valami. A hétköznapi életben is gyakran előfordul ilyesmi, de az ember akkor elvonul a világtól, pihen egy kicsit, nagy sétákat tesz erdőkben, mert a lehulló, vagy a megtámadott illetve a megsérült aurahártya így hamar visszaépül, a megsebzett aurafelület önmagától helyreáll. A haldokló ember azonban védtelennek érzi magát, úgy is lehetne fogalmazni, hogy meztelenül érkezik az Isten elé.
Az eltorzult aurát az is okozhatja, ha még az életünkben mások bántanak meg minket, vagy ha nem tudjuk elfogadni magunkat. Ilyenformán a lélek az önmaga bűntudatától, fájdalmától, szomorúságától, haragjától önnön magát súrolja véresre, mert azt tapasztalja, hogy nem tud átférni a különféle szűrőkön. A lélek ugyanis a felsőbb rezgésekbe való átszivárgáskor meg kell, hogy szabaduljon a durva anyagi test „kinövéseitől”, egyre finomabb szűrökön kell, hogy áthaladjon, hogy újabb és újabb szintekre emelkedjen. Sok rossz gondolat és érzés, amelyet a léleknek nem sikerül a halál előtt megnyugtatóan feldolgozni, valóságos lerakódásként jelenik meg az aurában, blokkokat képez.
Ilyenkor a lélek megtapasztalja, hogy a fizikai létben tevékenykedő ember mennyi jócselekedetet lehetőségét mulasztott el. Ráébred arra, hogy milyen csodálatos lehetőségekkel született le a földre és mennyire kevéssé tudta mindezt felhasználni.
A fizikai létből való átlépéskor megjelenő segítő lényeket az auravizsgálók, a tisztánlátók is láthatják, vagy érzékelhetik. A hospice-szolgálatban tevékenykedők csodálatos történeteket mesélnek ezekről a segítő lényekről. A halál pillanatában néha a külső szemlélő hőmérsékleti változást is érzékel, de olyan kísérleteket is végeztek már, amikor a haldokló ember ágya alatt mérleget helyeztek el és az utolsó energetikai kioldás után a mérleg kevesebbet mutatott, mint előtte. Sok olyan ember van, akinek az egész élete során a halála a legnagyszerűbb élmény.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.01.08. 07:31  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1961
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A halál folyamata
Amikor fénnyé válunk

Annak az embernek, akihez fájdalmas, szenvedéssel teli hetek, hónapok alatt közelít a halál, nehezen lehet megmagyarázni, hogy maga a halál csak egy átjáró az anyagi lét és egy másik sík között. A haldokló fizikai gyötrelmeihez gyakran olyan érzések is párosulnak, mint a félelem, a harag, a düh, a magányérzet, mindennek a tagadása és a nagyfokú önsajnálat. Hiányérzést teremthet az érzés, hogy az életet, amelyben eddig élt, hamarosan elhagyja, és ha még azt is gondolja, hogy elintézetlen ügyeket hagy hátra, akkor még keserűbb érzések veszik hatalmába.
Sokan hiszik azt, hogy életük nem volt eléggé értékes, nem használtak ki minden lehetőséget. Emiatt bűntudatuk is van, és ilyen, és ehhez hasonló lelki terhek nagy mértékben zavarják a haldokló ember aura-rendszerét. Sokan azért érkeznek a túlvilági átjáróhoz boldogtalanul, elhagyatva és elcsigázva, mert negatív gondolataik annyira meggyengítették aurájukat, hogy az szinte már szétmorzsolódott. A halál ugyanis nem más, mint energiaváltozás. A fizikai testre jellemző mozgás és a fizikai részecskék által szállított információk fokozatosan fotonokká változnak, a haldoklás folyamatával az anyag lassan fénnyé változik.
A halál beállásának két fajtáját lehet megkülönböztetni. Az egyik esetben váratlanul érkezik, másik esetben az átlépést hosszabb előkészület előzi meg. A lélek további sorsa szempontjából döntő fontossága van annak, hogy az ember aurája milyen állapotban érkezik a halál pillanatához. Az elmúlás hosszas folyamata alatt elméletileg van rá elegendő idő, hogy az ember felkészüljön a halálra.. A váratlan halál esetében gyorsan pergő auratörténések zajlanak le. Az aura egysége hirtelen felbomlik, a fizikai, szilárd részei elnyelődnek a vákuumban, anélkül, hogy az ember aurájának érzelmi vagy mentális összetevői, vagy rétegei erről tudomást szereznének.
A halhatatlan testnek is nevezett aurarész ugyanis az emberi létezésnek az igazán örökérvényű eleme, amely hordozója a karmaléleknek is, az igazi énnek, az önvalónak, az isteni lélekrésznek, amelynek csak halvány tükröződése érzékelhető a földi világban, és ez a halállal lassan felszívódik az éteri világban. Ez a karmalélek nem azonos a személyiséggel, az ember gondolatvilágával. Ez azért van így, mert bár az emberek születésük előtt pontosan tudják milyen feladatokkal érkeznek a földi világba, a fizikai testbe való kényszerüléskor ennek a tudásnak a legnagyobb részét elvesztik, és igazából csak a karmalélek emlékével születnek meg.
A halál beálltakor a halhatatlan test tehát visszavonul a vákuumba és magával viszi a karmalélek lényegét is, mint egy kis információs csomagocskát, amely pihenhet is egy ideig, mint egy magocska a téridőben.
Kicsi azoknak a száma, akik a halálba tudatosan és felkészülten mennek át, és ugyancsak kevesen vannak azok, akik valamilyen módon folytatni akarják földi létüket. Ez az utóbbi akkor van, ha a halál nem tökéletes. A földihez még valamiért kétségbeesetten ragaszkodó ember aurája szétesik ugyan a halálban, de míg a fizikai teste és éteri teste lassan megsemmisül, megtörténhet, hogy az érzelmi, vagy a mentális teste részben, vagy a teljes egészében tovább működik. Mivel a halhatatlan test a karmalélekkel együtt már kivonult a folyamatokból, az érzelmi és a mentális test továbbra is hiányérzettel és sóvárgással funkcionál. A szokványos energetikai folyamatok szerint a hasonló rezgés hasonló rezgést keres és a leszakadt aurarészek megpróbálnak valamilyen gazdatesthez csapódni, ahol hasonló energiamintázatokra bukkannak. Ilyenkor tapasztalható, hogy egy bizonyos energiamintázatú ember megváltozik, szokatlan érzelmi kitörései lesznek, jellemezni fogják a korábbitól eltérő viselkedésmódok, vagy éppen rögeszméi lesznek, új gondolatok kerítik hatalmukba. Az aurarészek ilyenkor azért keresnek megfelelő fizikai embert, hogy félbe maradt feladatukat valahogyan befejezhessék, vagy kontrolálatlan vágyaikat kielégítsék. Kétségtelen, hogy csak olyanokhoz tudnak kapcsolódni ezek az aurarészek, akikben találnak megfelelő rezgéseket (hasonló a hasonlót vonzza), néha pedig az is előfordul, hogy egyes emberek óvatlanságból vagy tudatlanságból engedik be aurájukba ezeket a szennyezett aurahulladékokat. Ezért kell óvatosan kezelni bizonyos ezotérikus tevékenységeket, amelynek során a fizikai test tudatalattija megnyílik, és hajlamossá válik befogadni a tőle idegen entitásoknak az éterben bolyongó vágyálmait.
Egyes halálesetek alkalmával az is előfordulhat, hogy az éteri test, és az azt létesítő halhatatlan test egy része olyannyira megpróbálja fenntartani a fizikai test épségét, hogy gyakorlatilag egy kvázi testet hoz létre, egy fantomtestet, vagyis egy kísértetet. Ez külsőre olyan lesz, mint valami kékes derengés, sokban fog hasonlítani az éteri testhez, de annál levegősebb, lebegőbb, finomabb, de egyben hidegebb hatású is. Az ilyen ritka esetek gyakran helyszínekhez kötődnek és akkor történnek meg, amikor brutálisan kegyetlen történések játszódnak le, mert gyilkosságok alkalmával egy bizonyos helyen és időben olyan hatalmas mennyiségű kínból, félelemből, kétségbeesésből keletkezett energia szabadul fel, amely szinte beleégeti magát a téridő szerkezetbe, létrehoz egy állandósult energiamintázatot. Ezt úgy lehetne képszerűbben elképzelni, mint egy sűrű szövésű, rugalmas hálót, amelyre rányomódott egy adott tárgy körvonala. Ez persze nem egy kétdimenziós valami, hanem térben lejátszódó esemény.
A halál másik formája a lassú elmúlás hosszabb előkészületek után következik be. Még ekkor is megtörténhet, hogy a lélek még nem kész az útra kelésre, de a legtöbbször a betegség vagy az öregkor elegendő időt hagy az élet összegezésére, a belenyugvásra, a megbékélésre.
Ilyen esetekben a legszembetűnőbb jelenség az a fényhíd, vagy világító energiacsatorna, amely a fizikai testet összeköti az energiamezővel, amit a tisztánlátók jól képesek érzékelni. A haldokló esetében ez a fénynyaláb általában a koronacsakrából nyúlik ki, olykor hasonlít egy föntről kiinduló fényszóró fénynyalábjára. Maga a fényoszlop nem egy mozdulatlan valami, inkább olyan, mint egy felfelé gyenge szívó hatást mutató, lassan forgó örvény, rugalmas falakkal, amelyben ezüstös villanások, szikrák tűnnek fel. Tulajdonsága az is, hogy az éteri test alkotóelemeinek vivőanyagaként is szerepel. Nagyon fontos tudni, hogy egy bizonyos ideig a fénycsatorna lebontó természete még megfordítható. Olykor kémiai hatásra, fizikai szerek – gyógyszerek - hatására megváltozhat a folyamat iránya, az éteri test a kozmikus energiából erőt nyer, visszaépül és a beteg csodálatosan képes talpra állni.
Az energiahidat, amely folytonos összeköttetést teremt a haldokló és a másik oldal között sok tisztánlátó ezüstfonalnak is nevezi. Akkor mondják ki a halál beálltát, amikor ez a fonal elszakad. Az ezüstfonál nem tartalmaz érzelmi töltést vagy bármilyen utasítást, üzenetet. Néha tapasztalható, hogy ezen a fonalon keresztül küldöttek érkeznek a haldoklóhoz, aki a küldöttekben elhalt rokonaira ismer, de olykor ismeretlen, személyes jellegű formákat vagy fényeket is leír, hallja hangjukat, beszélget velük, vagy vallási beállítottsága szerint szentekként, védőangyalokként azonosítja őket. Nagyon is valószínű, hogy ezek a látogatók valóban segítőkként jönnek a haldokló mellé. Közvetítenek közte és a következő világ lényei között, megismertetik vele a túlvilág lényegét, megkísérlik megkönnyíteni számára a találkozást és az önvizsgálatot.
Gyakori látvány, hogy a távozni készülő ember aurája szinte szemmel láthatóan is csökken, elszakad a földtől. Az auratojás alsó része kisebbedik, és vékonyabb lesz. A csökkenő aura selyemgubószerűvé válik, jól látható lesz az a hálós szerkezet is, amely még összetartja a fizikai testet. A háló rácspontjaiban ott vannak még az életerő működését jelző apró energia-kisülések és ezek a csillagocskák felfelé emelkednek. Az apró csillagocskák olyanok, mint egy csendes éjszakai utcán az utcai lámpaoszlopok sugarában megvillanó lebegő hópelyhek, csak ezek a fizikai testből kiszabaduló csillagocskák nem lefelé hullnak, hanem felfelé emelkednek. Ilyenkor már nincs mit tenni, a halál megkezdődött.
FÁY Gábor
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



ElőzőKövetkező

Vissza: Karsay István fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron