Szellemtan

Kép
Karsay   Ma, 09:12  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A BÖRTÖNFALAK

Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesnyjának intuitív médiumítása révén jött létre

Szegény, reszkető, gyáva, támolygó emberek! Ti illúzióitok, bűneitek, tévelygéseitek, vágyaitok falai között sínylődő rabmadarak! Milyen mohón kaptok egy kis időleges, aktuális megnyugvás, egy kis jólét, egy kis siker - a nektek kijáró rabkenyér-adag után, egy kis anyagi öröm, élvezet után. Mi ez a szomjazónak? Egy korty víz csupán, amely a szomjúságot még csak fokozza. Mennyi hajsza ezért az egy korty vízért, az elsuhanó örömökért, az élvezetekért, amelyek születésük pillanatában már meg is halnak.
Ilyen dőre kapkodásra, meddő ismétlésekre vállalkoztok szüntelen és szenvtelenül belenyugodtok a végeláthatatlan rabságba, amelyben a halál mindannyiszor csak egy-egy más cellába helyez át benneteket. Mit gondoltok? Nem volna-e érdemes azon fáradoznotok, hogy kiszabaduljatok börtönötökből? De hogyan, amikor fogalmatok sincsen arról, hogy rabságban vagytok, hogy mi történik körülöttetek és bennetek?
Az első dolog tehát az volna, hogy ezekről tudomást szerezzetek. - Nos hát, csak figyeljétek meg, mint ütköztök bele minduntalan börtönötök falaiba és jegyezzétek fel gondosan, amit tapasztaltok.
Csak figyeljétek meg magatokat tárgyilagosan és ne féljetek - nem kell azért messzire eltávoznotok kedvenc foglalkozástok színhelyétől, - a szórakozástól, vágyakozástól, tülekedéstől, - nem kell érte elhanyagolnotok becsvágyatokat sem, nem kell időt rabolnotok munkátoktól, küzdelmeitektől, kötelességeitektől... ellenkezőleg - ezekben benne - a lüktetésekben, az akarásokban, a tespedésben, szenvedésben, szóval életetek minden megnyilvánulásában tekintsetek magatokba!
Kell, hogy egyszer végre érdemlegesen foglalkozzatok magatokkal, hogy észleljétek mindazt, ami veletek történik, hogy való tudatára ébredjetek annak az állapotnak, amelyben vagytok; az állapoton keresztül pedig megítélhetitek a helyzetet is, amelyben éltek. Ismétlem az állapoton keresztül, mert sohasem a helyzetben van a hiba, hanem mindig az emberben, illetve a lélekben, amely a helyzetet megteremtette.
Legelsősorban a konvenciókban (társadalmi szokásokban) figyeljétek meg magatokat! Mennyi gyötrődést okoz nektek a társadalmi „illik, nem illik” kérdés! Mennyit áldoztok a „mit szólnak hozzá az emberek” - elvéért! Mindegy, hogy gazdagok vagytok, vagy szegények, hogy magas, vagy alantas pozíciót töltötök be. A konvenció, a gőg és hiúság éppúgy megvan az utcaseprűben, mint a társadalmi csúcson élőben. Mindenkinek van - több-kevesebb - olyan ismerőse, aki előtt másnak akar látszani, mint amilyen, akitől éppen ezért nem cselekedhet, - nem élhet úgy, ahogyan szíve szerint szeretne, vagy még inkább, ahogy saját magának jó volna.
Mi más ez, mint egy fal, amelybe minden pillanatban, lelketek legkisebb kiterjeszkedési indításában beleütköztök. Ezen az ismertetésen elindulva könnyen kitapogathatjátok a falat, hogy meggyőződjetek a létezéséről és azután ne álljatok meg előtte tehetetlenül, de ne is lármázzatok, ne vádoljátok a társadalmat azzal, hogy ő építette mindenféle törvényekből, megszokásokból, elzárva előletek a szabad akarások lehetőségeit.
Szó sincs róla, - ez a ti saját alkotásotok, nem járult hozzá senki semmivel és nem is vehet el belőle senki semmit. Ezt a falat az ember csak saját maga bonthatja le - zajtalanul - még a szomszédját, legközelebbi hozzátartozóját sem háborgatva, - annál is inkább…, mert ez a fal... - nincs. Ez a fal csak illúzió, amelyet az ébredő lélek egy szemrebbenése leomlaszt, a szabadságra vágyakozó egyetlen lehelettel elfújhat. Tehát csak addig állhat fenn, csak addig létező valóság, ameddig ő maga annak tartja. Persze az eltakarítás sorrendjében nem ez a fal az első..
Ennél sokkal szilárdabb az a fal, amelyet a bűneitekből róttatok össze. Konstrukciója rafinált szerkezetet rejteget, ebből nyúlnak ki a rabtartó láncok, a hurkok, bilincsek, mely fegyverek mind a felebarátok ellen irányulnak, de sohasem érhetnek el mást, csak magát a bűnözőt. Mert a bűn törvénye az, hogy magában foglalja a büntetést. Ezt mindenki tudja, csak a bűnöző nem, aki vagy azt hiszi, hogy amit tesz, jogosan teszi, vagy pedig egyáltalán tudatában sincs annak, hogy bűnt követ el.
A bűn fogalmát az emberek a vallások tanaiból és a társadalmi erkölcs követelményeiből szerezték meg. Nem akarok visszamenni korokra és régi szokásokra mert akkor nem a primitívekkel kellene kezdenem, akiknél ezt a kétféle elosztást szintén megtaláljuk a bálványok körül áldozó papok, varázslók, elöljárók és vezetők rendszabályaiban, hanem bele kellene nyúlnom a végtelenbe, meg-megújuló fejlődési turnusokba földön innen és azon túl, amivel azonban sokkal kevesebb bizonyítékot tudnék nyújtani a szűk fogalmak között élő embereknek, mintha legfőképpen a saját korukkal foglalkozom és benne megmutatom a saját - általuk is felismerhető, sőt letagadhatatlan betegségeiket.
A vallások tana, amely a lélekben gyökerezik, az újtestamentumban ad érett gyümölcsöt. Az ótestamentumban és a legtöbb ősvallásban a gyümölcs még éretlen és a különböző félremagyarázás folytán helyenként férges. Ebben az állapotban a tan még úgy tűnik fel, mintha csak a láthatóan elkövetett rossz cselekedetet minősítené bűnnek, - sőt a jó és rossz értelmezésében is ugyanezt a felületességet mutatja. Az újtestamentum már rámutat a lélek vétségeire, amelyek a kis botlásokban is nagy horderejűek. Szinte lebecsülni látszik a testben kifejezett bűnöket, a lelkiekkel szemben, - amikor azt mondja: „Ne azoktól féljetek, akik a testet ölik meg, hanem azoktól féljetek, akik a lelket ölik meg”.
A társadalmi erkölcs és ennek őre: a bíró, csak a tettenért bűnöst, azaz azt az embert ítéli el, akire a bűncselekmény rábizonyítható. Azonban ő is a tettestől, vagy még inkább a tettől távolabb keresi az okot - az értelmi úrnőt, a felbujtót és ha talál olyat, szigorúbban megbünteti, mint magát a tettest, akinél viszont enyhítő körülményül tudja be. Tehát öntudatlanul is érzi, hogy a bűnösre valamilyen némelytől, vagy körülménytől eredő uralkodó befolyás olyan erős hatást gyakorolt, hogy maga a végrehajtás talán nem több egy gépies cselekedetnél.
Krisztus az értelmi szerzőt, a felbujtót sohasem keresi másban, csak az ember saját lelkében. Kötelességévé teszi, hogy magára vigyázzon, hogy féljen azoktól, akik a lelkét megölhetik, - akik rossz befolyásukkal erkölcsi halálát okozhatják. Az akarata átengedéséért őt magát teszi felelőssé, mert rámutat azokra a nüanszokra, amelyek őt a bűnre diszponálják és arra, hogy bár a bűn mindig mások kárára történik, mégis ő szenvedi a legnagyobb kárt általa, mert kiszolgáltatja magát a lélekgyilkosok kezébe.
Az igazság, a bűn és az erény fészke a lélek, de ide nem juthat be a földi bíró, mert nehéz vasajtó állja az útját: a képmutatás. A képmutatást kitermeli a nevelés, a kultúra; tekintve, hogy az ember tele van rossz tulajdonságokkal, bűnökkel, - a bűn látása pedig undort gerjeszt, tehát ajánlatosnak tartja, hogy eltakarja.
A bűn kritériumát megtaláljuk az ótestamentumban lefektetve, a Tízparancsolatban. A Tízparancsolatban felsorakoznak mindazok a vétségek, amelyek egyáltalán előfordulhatnak az emberi életben, éppen azért a társadalmi törvénykönyvnek is alapja. A társadalomerkölcs magában foglalja a valláserkölcsöt is, azonban a társadalomnak vannak materiális világnézetű tagjai, akik a Tízparancsolatban előforduló, kizárólag az Istenre vonatkozó részeket behelyettesíteni kénytelenek, akár magával a felettük álló társadalmi erkölccsel, akár az ismeretlen mozgatóerővel, - mert ha ezt nem tennék, kibírhatatlan űrt éreznének maguk körül.


szemléte: Bíró László
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   Tegnap, 08:28  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az Isten kegyelme a mindennapjainkban

Részlet Imre Margit médium közléseiből - 2009.01.08.

A mindennapi életünket mi magunk emberek osszuk be és így csak rajtunk múlik az életünk alakulása is. Nem lehet az életünk alakulásáért másokat felelőssé tennünk, mert azok az események csak eszközök az életünkben, amik segítségünkre vannak abban az adott feladatainkban. Nekünk embereknek kell az életünkben felmerülő eseményeket úgy kezelnünk, hogy ezek azért vannak, mert a bennünk lévő rossz tulajdonságaink által még a másik emberben keressük a hibát, és nem a saját magunkét akarjuk kijavítani, hanem az embertársainkat akarjuk megjavítani.
Mindig csak olyan események történnek a földön, ami az adott embercsoport javát szolgálja a lelki fejlődése során. Ez nagyon sokszor nem egyezik meg a földi ember gondolkodásával, így ő azt már el is veti, mert az neki nem kedves. Pedig az ember csak olyan eseményekkel találkozik a földi élete során, amiben neki javítani kellene a magatartásában, ez mindenkinél más formában jelenik meg. Isten csak olyan feladatot ad a számunkra, amivel nekünk dolgunk van. Ha mi azt nem úgy látjuk, akkor a hiba bennünk van, mert nem ismertük fel, abban a helyzetben reánk vonatkozó feladatunkat.
Minden alkalom arra szolgál az életünkben, hogy legyünk éberek és figyeljünk arra, hogy milyen hatások érnek bennünket, mik azok az események az életünkben, amelyeket igyekezünk elkerülni. Minden olyan esemény amelyet elkerülünk valamilyen ok miatt, az a mi hibánk, mert ha nem kerüljük el, akkor abban a lelkünk tovább fejlődött volna.
A lélek számára minden lehetőség adott, hogy fejlődni tudjon, de az ember az, aki nem engedi a gyengeségei miatt, mert elhárítja magától azokat a lehetőségeket, amelyeket az Isten felkínált a számára. A mindennapi életben adódó nehézségek azért vannak az emberek életében, hogy azok mint eszközök szerepelnek, hogy ezzel a lehetőséggel a benne lévő tulajdonsággal az ember képes megszabadulni attól a belső tehertől amit cipel. De ez csak akkor lehetséges, ha az ember alázatos és elfogadja az Istentől azokat az eseményeket amelyeket az Isten mint nehézséget küld a számára, hogy ebben tudjon javítani.
Minden élethelyzet egy feladat része, amire nagyon oda kellene figyelni mindenkinek, mert a következő feladat erre épül. Ha kimarad, akkor a lélek addig vár, amíg egy újabb lehetőség adódik a számára. Ezzel az ember csak lassítja az életében ledolgozandó feladatokat, sokszor teljesen meg is semmisíti, mert nem hajlandó elfogadni az Istentől kapott kegyelmet.
Testvéreim arra kérlek benneteket, hogy ezeket az írásokat olvassátok el és többször gondolkodjatok el rajta, hogy van-e olyan esemény az életetekben, amiben tudtok még javítani. Szertetem jeléül fogadjátok tőlem ezt az írást úgy, hogy csak segíteni szerettem volna nektek ezzel az írással.



Szemlézte: Bíró László
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.15. 07:58  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Elsősorban azoknak küldöm segítségül, akik már elvesztettek szerettüket, vagy megérintette őket a halál szele...
A halál és a túlvilági élet - (Részletek Aivanhov Mester „Az életfa gyümölcsei” című könyvéből)
A beavatási tudomány az embert olyan lénynek tekinti, mely az Univerzum visszatükröződése, leképeződése, és ennek megfelelően az ember is, akár az Univerzum különféle régiókból és testekből áll. A hivatalos tudomány nem fogadta még el ezt az igazságot, és ebből fakad annyi tévedése, különösen az orvoslás és pszichológia terén.
A hindu hagyomány szerint 7 testtel rendelkezik minden ember. A legtöbb spirituális irányzat átveszi ezt a hetes felosztást. A legsűrűbb, és számunkra egyedül látható test a fizikai, azonban azon kívül van még 6 másik is. Mindegyikük egyre finomabb anyagból áll, testről testre haladva egészen az étertesttől elkezdve az asztrál és mentáltestig, majd a kauzál, buddha és atmantestig. Valójában az étertest még a fizikai test része, és négy különféle állapotban létezik: kémiai,- élet,- fény- és emlékezeti éterként.
Ezért lehet a fizikai testet 7 (halmaz)állapotra felosztani/besorolni: sűrű, folyékony, légnemű és ezen kívül 4 éteri minőségre. A többi testet is további 7 részre lehet felosztani. Így található például az asztráltestben 3 alacsonyabb és 4 magasabb régió. Éppen ebben a 4 magasabb régióban élnek az angyalok.
Mi is valójában egy angyal? Egy olyan tiszta, finomanyagból szőtt halhatatlan lény, akit semmiféle sötét vagy rossz dolog nem képes elérni. A fényben él tökéletes örömben és mindent ismer, kivéve a szenvedést. Ugyanis a szenvedés alapja az alacsonyabbrendű természet megnyilvánulása, mely nyugtalanságot és zavart teremt/gerjeszt. Az ilyen lelkiállapotok pedig teljesen ismeretlenek egy angyal számára, hiszen ő tökéletesen tiszta. A fizikai síkon nem találunk angyalokat, csupán az asztrál sík magasabb régióiban találkozhatunk velük.
Az asztrál síkon található alsóbb és magasabb régiók között található egy köztes zóna. Ott élnek azok a lények/emberek, akik a tökéletesedésükön munkálkodnak, és igyekeznek átvágni azokat a kötelékeket, melyek még az alacsonyabb régiókban tartják vissza őket. Ők még érzékenyen élik meg azokat a káros hatásokat, melyek az asztrál sík alacsonyabb régióiban és a fizikai síkon kínokat okoznak nekik. Az asztráltest egyszerre tud a szenvedés és az öröm birodalma is lenni számukra: örömteli világ, ha (földi életükben) sikerült megtisztítani és nemesíteni a kívánságaikat, és lehet akár egy szenvedéssel teli régió is, ha túlságosan mélyen, az alacsony régiókba süllyedve, sóvárgásoktól és szenvedélyektől fűtött életet élt valaki.
A halál pillanatában az ember elszakad a fizikai testétől. Azonban ez nem elég ahhoz, hogy meg is szabaduljon. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy sokkal inkább ki van téve ilyenkor a szenvedésnek, mint előtte a Földön. Ugyanis földi életünk során egyfajta pajzsként működik a fizikai testünk, egy páncélként, mely megóv bennünket az asztrál sík valóságától. Amikor azonban halálunk során elhagyja valaki a fizikai testét, védtelen marad az asztrál síkon, és fennáll a veszélye, hogy sokat szenvedjen és nagyon boldogtalan legyen.
A pokol valójában nem más, mint egy nagyon intenzíven átélt tudatállapot, melyet az asztrál síkon tapasztalunk meg, és amitől csak a szenvedés által szabadulhatunk meg. Mindazok, akik kicsapongó, becstelen, gonosz és kegyetlen életet éltek, és megmenekültek az emberi igazságszolgáltatás elől, hirtelen szembe kerülnek/szembesülnek haláluk óráján az asztrál síkon mindazzal a gonoszsággal, amit elkövettek. Sehol nem találnak már menedéket, hiszen nincs már fizikai testük, amely megóvná vagy érzéketlenné tenné őket. Éppen ugyanazt a szenvedést kell átélniük, amit ők okoztak másoknak, amikor még a Földön éltek.
Kétségkívül mindannyiukkal előfordult már, hogy rémálmuk volt, ami hirtelen megszakadt, mert felébredtek és örültek, hogy élvezhetik a fizikai test adta védelmet. ’Hála Istennek csak egy álom volt!’ gondolták. Vajon miért ébredtek fel egy csapásra? Ugyanis tudat alatt tudják, hogy ahhoz, hogy megszabaduljanak az asztrál sík ellenséges erőitől, vissza kell térniük a fizikai testükbe. Testük egyfajta erődítményhez hasonlítható, mely védelmet nyújt Önöknek. Ha azonban továbbra is az asztrál síkon maradnak, akkor továbbra is ki vannak szolgáltatva az ellenségeiknek. Ha viszont elhagyják ezt a síkot és visszamennek sűrű, tömör fizikai testükbe, akkor elmenekülnek előlük. Épp olyan ez, mint hogyha a nyílt utcán üldöznék Önöket és egy házban menedéket találnának; ott sem a kés, sem a golyók nem érhetik már el Önöket.
Ugyanez a törvény érvényes minden síkon. Az is megtörténhet, hogy valaki meditálás közben elhagyja a fizikai testét, és az asztrál sík veszélyes régiójába keveredik, ahol megfenyegetik és üldözni kezdik. Az első, amit ilyenkor tenni kell az, hogy visszatérnek a fizikai testükbe, hogy ismét biztonságban legyenek.
A fizikai test olyan, akár egy biztos vár, viszont amikor a halál pillanatában elhagyja valaki, aki vétett a szeretet, bölcsesség és igazság törvénye ellen, az kénytelen lesz az asztrál síkon minden törvényszegésért megfizetni.
Halála után tehát minden embernek át kell élnie mindazt a szenvedést, amit ő okozott másoknak, meg kell tapasztalnia minden gonoszságot, amit ő tett a többiekkel. Szenvednie kell minden egyes ’bűne’ miatt. A Kozmikus Intelligencia célja ezzel nem a bosszú vagy a büntetés, csupán azt kívánja elérni vele, hogy teljesen tudatára ébredjen mindenki, hogy mit tett a Földön. Ugyanis sokszor okozott szenvedést az embertársainak anélkül, hogy tisztában lett volna vele.
Ez a tudatlanság pedig nem elfogadható, hiszen gátolja az embert a tovább fejlődésben. Így hát megtapasztaltatja velünk a Kozmikus Intelligencia mindazt a szenvedést, amit másoknak okoztunk, hogy tisztán lássuk/ítéljük meg a tetteinket és hogy meg tudjunk javulni.
Az ehhez szükséges idő a hibáink súlyától/súlyosságától függnek. Az olyan emberek, akik nem követtek el nagyobb bűnöket/gaztetteket, gyorsan túljutnak ezen a lépcsőfokon/időszakon, míg másoknak évekig kell szenvedniük.
Amint kiegyenlíti valaki a bűneit/tartozásait, beléphet a magasabb asztrál sík első régiójába. Ott pedig átéli mindazt az örömöt és elragadtatást, amit ő okozott másoknak élete során. Mindazt a jót, amit másokért tett, akár segített nekik, akár bátorította őket, vagy reményt adott nekik, vagy felébresztette a bennük szunnyadó szeretetet vagy hitet; mindezt átélheti ő maga az asztrál síkon, mégpedig a végtelenségig felerősítve. Csak ekkor fogja teljesen megérteni, hogy mit tett valójában a Földön. Ugyanis az is előfordul időnként, hogy néhány magasan fejlett lény sok jót tesz anélkül, hogy tudatában lenne, hogy mennyi embert boldoggá tesz, hogy mennyit ajándékoz meg örömmel, boldogsággal és élettel. Ösztönösen cselekszik, anélkül, hogy különösebb átgondolná. Viszont a Kozmikus Intelligencia azt akarja, hogy mindent pontosan tudjunk. Így tehát ezeknek a nem tudatos jótevőknek át kell élniük, látniuk és fel kell fogniuk mindazt a jót, amit másokkal tettek. Úgy állnak majd ott, mintha elkápráztatta volna őket valami…
Ilyenkor szállnak feljebb a magasabb mentálsík régiójába, vagyis a kauzális síkra. Ott feltárják előttük a bölcsesség minden kincsét és gazdagságát, a világmindenség minden titkát, és megmutatják nekik az égi régiók minden szépségét. Ekkor emelkednek még feljebb a buddha-régióba, ahol összekapcsolódnak a világlélekkel (a magyar spirituális irodalomban inkább Istenanyaként vagy női princípiumként emlegetik), és leírhatatlan boldogságban élnek. Ami utána az atman síkon történik, szavakkal nem leírható, ott történik meg a tökéletes összeolvadás a Teremtővel.
Amikor újra inkarnálódik egy ember, ugyanezeken a régiókon halad ismét végig lefelé, az atman síktól a buddhán át, a kauzálison, stb., és minden egyes régióban magához veszi azokat az elemeket/anyagokat, melyekre az új ’ruhájához’ szüksége van, vagyis a teste megalkotásához, ami annál sűrűbb lesz, minél mélyebbre leszáll az anyagba. Amint aztán megérkezik kisbabaként a fizikai síkra, nem emlékezik többé semmire, sem a szenvedésre, sem az örömre, amit átélt, mint ahogy arra sem, amit megtanult. De mélyen a bensejében ott rejlik minden (mindez a tudás). Egy szép napon pedig ismét emlékezni fog mindenre, amennyiben készen áll rá, hogy egy Mester vezetése alatt bizonyos szabályokat betartson, és (ennek) megfelelő életmódot folytasson. Ha valakinek sikerül lénye mélyéről előhoznia az emlékeit és a túlvilágon megtapasztalt élményeit, sokkal gyorsabban halad előre a fejlődése útján.
Sajnos azonban a legtöbb ember olyan görcsösen kapaszkodik a földi élvezetekbe és vágyakba, hogy mindez a tudás, mindez a gazdagság, mely mélyen el van ásva lényükben, még sokáig érintetlenül tovább fog szunnyadni bennük, anélkül, hogy bármiféle hasznot húzhatnának belőle. Viszont áldottak azok, akik ismerik ezt a valóságot, és hisznek benne, hiszen ők nem hajlandóak tovább középszerű életet élni. Napról napra egyre jobban szükségét érzik, hogy fejlődjenek/előrébb haladjanak a fejlődésük útján, hogy gyarapodjon az intelligenciájuk és a szeretetük, hogy növekedjen az önuralmuk, hogy így az egész emberiség szolgálatára lehessenek.
Bizony, ezen törvény elől senki nem menekül: minden feljegyzésre kerül az életünk során. Az asztrálsíkon minden törvényszegésért/ kihágásért meg kell fizetni, és mindent sokkal intenzívebben élünk át, hiszen nem véd már meg bennünket a fizikai testünk. Nincs is annál borzasztóbb, mint amikor meztelenül és sérülékenyen ott áll valaki az asztrál síkon, mert az élők gondolatai és érzései közvetlenül égetik, ’szúrják’ és ’harapják’ őket. Nincs menekvés. Még a hozzátartozók bánata és szomorúsága is valóságos kín a halottak számára. Csak abban a pillanatban, amikor elérik a kauzális síkot, kerülnek a hatósugarukon kívül onnantól kezdve egy mágikus fénykör középpontjában állnak, melynek határát semmi nem lépheti át az engedélyük nélkül.
A lélek és a szellem világa semmihez sem fogható/hasonlítható. Mivel Önök egy ezoterikus iskolához tartoznak, sok mindent felfednek Önök előtt, amennyiben elegendő türelemről és kitartásról tesznek tanúbizonyságot. Ám figyelem, legyenek óvatosak; kénytelen vagyok figyelmeztetni Önöket: Ha hagyják, hogy lényegtelen, jelentéktelen semmiségek magukkal sodorják Önöket és a mindennapi taposómalom miatt lemondanak erről a gazdagságról, akkor siralmas tudatállapotokban lesz részük, amikor a túlvilágra távoznak, mert nem voltak képesek megbecsülni mindezt a tiszta, szent és isteni igazságot és tanítást.
Erre közbe vetik majd: ’Hiszen ez nem is olyan rossz, végül is nem öltem meg senkit.’ Pedig dehogynem, pusztán az a tény, hogy nem értékelik az isteni dolgokat, nem túl jó jel. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a múltban olyan siralmas életet éltek, hogy rettentően silány minőségű asztrál- és mentáltestet tudtak csak készíteni maguknak. Oly mértékben késleltették a fejlődésüket, hogy most hiányzik Önökből az az elem/részecske, mely fogékonnyá tenné Önöket az isteni világ iránt. És csak a szenvedés által tudják megszerezni azt.
(1975. szept. 26. Bonfinban tartott előadás)
A legtöbb ember, akik elhagyja a Földet, nem szabadul meg rögtön a földi kötelékeitől. Összeköttetésben maradnak a rokonaikkal, barátaikkal (vagy ellenségeikkel!), megszokott helyszínekkel és azzal, amit birtokoltak. Ha pedig fejlődésük alacsony szintjén állnak, és nem hordozzák szívükben és lelkükben azt a vágyat, hogy más szférákat is felfedezzenek és Istenhez eljussanak, akkor ezen emberek, házaik és vagyontárgyaik körül keringenek. Olyan tévelygő lelkek ők, akik szenvednek és nem tudnak elszabadulni, habár fénnyel teli entitások segítenek nekik benne. Ezzel szemben azok az emberek, akik már a Földön szeretettel, fénnyel telve munkálkodtak, erényeiket fejlesztve, nagyon gyorsan elhagyják a fizikai testüket és felemelkednek azokba az emelkedett régiókba, ahol belemerülnek a boldogságba és az örömbe. Onnan aztán képesek mindenkinek áldásos áramlatokat küldeni, akiket maguk mögött hagytak, hogy így segítsenek rajtuk és védjék őket. Viszont nem jönnek le újra többé, mint ahogy sokan képzelik. Haláluk pillanatától kezdve eltávolodnak a Földtől és nem jönnek vissza többé.
Hagyják tehát a halottaikat nyugodtan távozni, hagy menjenek oda, ahova menniük kell. Ne kapaszkodjanak (olyan görcsösen) a szüleikbe, rokonaikba és barátaikba, ne tartsák őket vissza a gyászukkal és bánatukkal, és legfőképp ne próbálják meg soha visszahívni őket. Zaklatásként hat rájuk és gátolja őket a szabadulásukban. Imádkozzanak értük, küldjék hozzájuk/feléjük szeretetüket, és képzeljék el, ahogy megszabadulnak és egyre magasabbra emelkednek a fényben. Ha valóban szeretik őket, akkor tudják, hogy egy nap újra együtt lesznek velük. Ez az igazság. Hányszor mondtam már Önöknek: ’Ahol a szeretetük, ott lesznek Önök is egy napon. (1966. márc. 6-i előadás részlete)


szemlézte: Völgyi Gergely

UI:

Tényleg létezhetnek más univerzumok?
https://24.hu/tudomany/2018/08/22/kozmikus-mikrohullamu-hattersugarzas-osrobbanas-univerzumok/
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.14. 06:22  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A sorsok okai – Szellemi tanítás – Felvezetés

A kulisszák mögött sok minden történik a földi világban, amiről a legtöbb embernek tudomása sincs. Emberek, népek sorsáról határoznak, - gazdasági érdekeket szem előtt tartva - és amikor az emberiség értesül ezekről a határozatokról, a megvalósulásban azok már egészen más színben mutatkoznak, mint ahogy azokat létrehozóik a valóságban szánták.
A legtöbb ember nem tudja, mik azok az okok, amelyek a történések világában a változásokat létrehozzák. A testi ember figyelme azon van, hogyan éljen, mit cselekedjék és hogy mit hoz számára a holnap. Minden gondolata és törekvése az, hogy a holnapi nap sikerét és megélhetését az önmaga számára biztosítsa. Sokan vannak, akik jól értesültnek hiszik magukat, akik úgy gondolják, hogyha a napilapokat végiglapozzák, a rádiók és a köztájékoztató eszközök híreit végighallgatják, akkor minden bizonnyal tudják, mit kell cselekedniük.
Ennek ellenére mégis eltévednek, mert a valóságban nem tudják, hogyan is kellene helyesen eljárniuk egy-egy adott helyzetben. Nem látják a célt és nem látják az irányt. Ők maguk is vakok, sötétben élnek és sötétben tapogatóznak. Bár a világ urainak képzelik magukat, bár hatalmi pozíciójuknál fogva emberek sorsáról határoznak: még a maguk életét és a maguk sorsát sem tudják helyes irányba terelni és óriási felelősséget vesznek magukra, amely előbb-utóbb maga alá temeti őket. De elmúlnak azok az idők is, amikor szerepet játszottak mások életében, amikor határozatokat hoztak, amikor az élet kedvezett nekik és aszerint cselekedtek, ahogyan az ő rossz természetük, önzésük és különböző vágyaik diktálták. Amíg itt élnek: a földi világban élnek csupán, a világ jelenségeit tartják csak szem előtt és annak alapján végeznek számításokat. Azonban a földi életben, a láthatatlan világ törekvései és az emberre gyakorolt hatása, sokkal fontosabb és sokkal jelentősebb, mint a Föld leghatalmasabbjainak mindenféle manipulációi.
A szellemi világ viszont belelát a jövőbe és ismerete van a múltról is; nem csak a testi embert szemléli, nem a testi ember akaratának, vágyainak enged, szolgáltat utat és kiélési lehetőséget, hanem minden törekvésével, minden tevékenységével azon van, hogy a szellemi fejlődést előmozdítsa, hogy a földi világban is megtalálja azokat az engedelmesebb emberlelkeket mint eszközöket, akiken keresztül az Isten akarata érvényesülhet. Isten akarata pedig, mindenkor teremtményeinek fejlődését célozza. Tehát szellemvilág van és létezik! Ez a szellemi világ belenyúl mind az egyén, mind a népek, nemzetek, és fajok sorsába és életébe. Így volt ez a múltban, és így van ez a jelenben és így lesz ez az elkövetkezendő, a még hátralévő rövid, szenvedésteljes jövőben is.


összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:
A sorsok okai
Nem az én gondolataim a ti gondolataitok
Látomány a gyűlekezet oktatóiról
HANG - Mit jelent az, hogy együtt élni a betegséggel?
A misztikus élet és a hétkoznapok
Lehel kürtje
Lopott levél
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhfdmjbxaESixn8DvCw?e=nTt8Sw
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint öt évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGg7hXbTIpRWsYegVAkw?e=bFeGIc
Gizi médium_Ezoteriák 3 - A szellemi tudás kötelez,

https://www.youtube.com/watch?v=no0_EMO1OI4&t=2434s
Hit, vallás, asztrológia – Beszélgetés Kaló Jenő és Laár Andrással

https://www.youtube.com/watch?v=TtDcEZigZkE
Erkölcs és érdek 2-rész – Beszélgetés Pap Gáborral

https://www.youtube..com/watch?v=ZhiCvVrly8g
Karácsonyi látogató – Misztikus családi film

https://www.youtube.com/watch?v=fHcwDyioEe0&t=135s
Hallgass a szívedre – Romantikus filmdráma
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.13. 07:53  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Tanítás az együttérzésről


Részlet az 2002.04.09-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV.: Lelkiismereti kérdés egy koldus, egy hajléktalan, vagy más szükséget látó megsegítése! A lehetőség véges, de nagyon rossz érzés segítség nélkül elmenni mellettük, vagy „csak” egy fohászt, egy imát mondani értük! Ez olyan, mintha álszenten sóhajtozunk, és a lelkiismeretet alig tudjuk megnyugtatni ezzel! Hogy miért kerültek ezek a szenvedők ebbe a helyzetbe, mi azt nem tudjuk sokszor felmérni, de mit tehetünk a cselekvés áthárításán kívül? Mert amikor azt mondjuk, hogy majd imádkozom, könyörgöm érte, akkor az a napi fizikális cselekvést egy kicsit áthárítja, és úgy néz ki, hogy a könnyebbet választjuk, bár mi nagyon komolyan vesszük azt, ha valakiért fohászkodunk!
TSZ.: Óh nem, nem erről van szó! Most nem imáról beszé¬lünk, hanem bármiféle jó szándékú, feléje sugárzott megértésről, talán nem is annyira sajnálatról, mert a sajnálkozás bizony semmit nem ér! A jó szándékú gondo¬latot, azt az együttérzést - mert itt csak az együttérzésről lehet szó! - apró¬pénznek vesszük, akkor, amit bármiféle kézzelfoghatóval is nyújthatnánk, hogyha az lenne a nagyobbik pénz, akkor bizony ez nem egy jó csere! Mert sokkal fontosabb az a megértés, az a jó kisugárzás. Mondom, nem imákról beszélek, mert nagyon sokszor még imában gondolkoztok, és igazatok van, de a legegyszerűbb szívből jö¬vő megértés és együttérzés azzal, aki ily módon van, az sokkal inkább megmozdít olyan erőket körülötte, mint ha egy papírpénzt nyújtotok a kezébe, mert az ha¬mar elfogy, de ez nem, amit ily módon adtok!
Tulajdonképp azt kell, hogy mondjam, a gyakorlati kérdés az, hogy rossz érzést okoz az, ha vala¬milyen okból nem adtok neki valami anyagi segélyt, hiszen azért áll ott szegény és nyújtja a kezét, mert neki anyagi segélyre van szüksége. Ez a látszat, mert ami bennetek rossz érzést kelt olyankor, ha nem tudtok valamiért pénzt adni, hanem tény¬leg csak egy jó szándékú, együtt érző gondolatot adtok neki, mintegy beburkolva egy kissé melegebb légkörbe, ami nem látszik, de itt egy olyan dologról van szó, ami nem illő se ilyen, se más alkalomra, és ez a bűntudat!
Miért az a bűntudat? Nem a ti bűnötök az, hogy olyan elosztási rend van az emberi társadalmakban, hogy az egyik dús¬kál, a másiknak pedig olyan kevés jut, hogy kénytelen a kezét nyújtani alamizsnáért! Nem azé az emberé, sem a felelősség, aki nem tud pénzt adni, de mégis érdekes, hogy a rossz érzést ő érzi, ahelyett, hogy az érezné, akinek igenis tevőleges része van abban, hogy az a másik sze¬gény koldulásra szorult.
Tehát itt egy hamis szerepcsere történik! Ha abból indultok ki, hogy ezzel az érzéssel nem tudtok segíteni rajta, de magatokat nyomjátok le valami módon, akkor ennek szem elé kellene villanni, amikor elő¬fordul. A bűntudatnak egy rendkívül érzékeny és érzékenyítő érzése már nem jelent segítséget, hanem éppen ellenkezőleg, mert ennek van egy tól-ig tartománya, ami a megértés. Nem is hogy az egyezség, hanem az, hogy beleérezzen valaki abba a helyzetbe, amiben az a társa van, hiszen éppen azért gondol rá jó szívvel! Hogy¬ha az túlmegy egy határon, és bűntudatba csap át, semmi körülmények között sem egyik¬nek, sem másiknak nem használ, mint kihangsúlyoztam! És amikor már nem egy koldul, ha¬nem kettő?! Hát ennek mi értelme van?
Nagyon jól gondoljátok meg ezeket az érzéseket, mert a józan megfontolás kell, hogy úrrá legyen ilyenkor. Ha az érzéseket szabadjára engedi¬tek, különösen az ennyire kiélezetteket, akkor ott az értelmes és az értelmi meggondo¬lás háttérbe szorul. Sem segíteni nem tud, sem elindítani azt a bizonyos érzést, azt a bizonyos már szabadabb gondolatot, amellyel azok a jó szándékú, nem is imák, hanem szeretetteljes odasugárzások mehetnének, mert lefoglalja a saját bűntudata, amelynek semmiféle indoka nincsen! Értitek ezeket az egész gubanc történeteket?!
KV.: Azt hiszem igen! Mert pontosan arról van szó, hogy az érzé¬seinket nem tudjuk akkor kezelni, ahogy ezt manapság mondani szokás.
TSZ.: A túlzásba lendült, vagy az eltérő és elágazó érzéseket, amelyek nem helytállóak pont ott, és pont arra, amire vonatkozik!
KV.: Ez sajnos nemcsak ebben, hanem sok minden másban is problémát okoz, hogy az érzéseinket, érzelmeinket, egészen a hangulatunkig bezárólag, vagy még annál is to¬vább a hangulatváltásokig, nem tudjuk kezel¬ni, nem tudjuk kézben tartani, irányítani, uralkodni felettük!
TSZ.: De miért? Nem mert nem tudtatok róla, de nem gondolkodtatok el raj¬ta, csak a kellemetlen rossz érzés volt, és annak a keltető okát nem gondol¬tátok végig! Ha ez így tudomásra kerül, ez oly egyszerű, mert tökéletesen olyan, mintha saját magatok gondolnátok el, és akkor ez már többé nem fog előállni! Azért, mert már a tudatban van az, hogy nem ez a megoldás, amire szükség van, sem nekik, sem nektek!
KV.: A másik nagy segítség, amit mondtál, a varázsszó: az együttérzés! Ezt azért volt nagyon jó hallani, mert mi tényleg együtt érzünk azzal a szükséget látóval, és pontosan azért voltak ezek a lelkiismereti problémáink, mert nem tudunk segíteni!
TSZ.: Az együttérzés indítja azt a szeretethullámot, amely ugyan nem látványos, de mégis van! Ez máshonnan látható!
KV.: Hát ez volt a varázsszó, mert azt mondtad, hogy az együttérzés is sugároz olyan jó rezgéseket, mint egy fohász, sőt az tartósan adja a segítőerőket!
TSZ.: Mert az együttérzés által indított érzésbeli szeretethullám az nem szóbeli! Az imái szóbeliek... vigyázzatok, lefognak nagyon sok erőt! Nagyon könnyedén szólássá tud válni egy legyengített és gyengébb érzelmi háttérrel! Itt viszont az egész érzelem szabadon árad, szavak nélkül!

UI:

Ellentmond a Bibliának a halálközeli élmények Mennyországa?
https://www.youtube.com/watch?v=CPNqYtyBC7E&fbclid=IwAR0f0AIFh-G7s0QMCya1U-0
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.12. 08:01  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Szülők beavatkozhatnak-e gyermekük párkapcsolatába?

Részlet az 2004.06.24-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV: A következő kérdés nemcsak őnála, hanem mindegyikünknél előjön. Szabad-e, lehet-e, vagy egyáltalán kell-e a szülőnek beavatkozni - a legjobb szándékkal is - a gyermeke párválasztásába, vagy házasságába, és annak fenntartásába? Ezzel a Sors szükségszerű menetét befolyásoljuk. Igaz, hogy van a kürtölő felelőssége is, de mégis csak a saját emberi elképzeléseink szerint kürtölünk. Célszerű-e egy olyan házasságot fenntartani, ahol elhidegülés, elfordulás adódik? Nem okozhat-e ez még több rossz következményt?
TSZ: Több összefüggő szakaszból áll a kérdés. A legélesebb, hogy szabad-e, lehet-e egy másik pár életébe az összetartozásuk vagy széthullásuk esetében beavatkozni, bármilyen rokoni kötelék, vagy baráti szeretet révén. Semmiképpen! A párkapcsolat mindig párkapcsolat, nem hármas, vagy négyes kapcsolat. Két ember olyan szoros kötelékébe, mint házasság, vagy házasságszerű párkapcsolat, minden körülmények között az ő ügyük azt elintézni!
Amit most mondok, szinte ellentmondás lesz: a szülő, aki a legjobbat kívánja gyermekének és annak társának is, - hisz a gyermeke jóléte, életminősége függ attól, hogyan él választott társával - nem szólhat bele! Óvatosan lehet észrevételt tenni, hogy én másképp látom, figyeld meg jobban, de semmi többet. Akarnokoskodni, lebeszélni, rábeszélni nem egészséges dolog, ez természetes.
Itt egy háromrészes, ún. mennyiségi beavatkozási változásra szeretnék rávilágítani. Abban a házasságban, és abban a konfliktusban, amelyről most szó van, - de ez vonatkozik bármelyikre nagy vonalakban - a szülők beavatkozása kimondatlanul, egy-egy szemvillanással, arckifejezéssel jelezve, bármilyen módon, benne van hangok nélkül is. Az a szülő, aki nevelte egy társkapcsolat egyik tagját, annak a felfogása, nevelése, példamutatása, ráhatása akkor is benne van az egyik házastárs-félben, amikor egy szót sem szól bele a dolgokba, mert az már beleépíttetett, benne van, és olyanná változott át abban a házasfélben, amilyenné élethelyzetéből adódóan a szülői nevelés, példamutatás az ő egyéni életében módosult és kikristályosodott. Tehát a szülő akkor is rejtve jelen van, ha esetleg a földgömb másik felén tartózkodna, és nem lenne kapcsolat vele. Ez egy sokkal erősebb dolog, mint amilyennek látszik.
Amikor esetleg a legnagyobb jó szándékkal egy felvilágosítást mond gyermekének: "Jobban figyeld meg ezt, ne úgy viszonyulj, próbáld megoldani így vagy amúgy," ez a következő fokozat. Ezt nevezitek a kürtölő mondásának, amikor hangos szóval fejezi ki azt, amilyennek ő, mint majdnem kívülálló, lát olyan helyzetet és dolgokat, melyeket a házastárs egyik fele, akiről szó van, nem egészen úgy, vagy másképp, vagy csak a saját szűrőjén keresztül. De semmi több nem történik. Megtette a magáét, most már az következik, hogy szót fogadnak-e neki.
Ennél erőteljesebb és fölöslegesebb, amikor nagy erővel beavatkoznak kritikával, helyreigazítással, bármilyen jó szándékkal egy másik párnak az életébe. Ez a hármas fokozat figyelhető meg: létezik nagyon alaposan a szülő jelenléte a nevelés folytán, létezik szeretetteljes felvilágosítás és figyelmeztetés, de már túllőne a célon, ha többet tenne.
A legjobb szándékkal sem szabad, nem lehet a kettős viszonyba beavatkozni. Mind a kettőnek egyedi, egyéni, belső önalakítási, belátási, tudatosulási problémája, hogy helyrehozza-e a kapcsolatot és saját magát, vagy nem tudja megtenni. Mert nem biztos, hogy képes rá. Ha túl nagy a különbség, az ütközési pont túl sok, hatalmas és veszélyes az ellentét a párkapcsolatban, akkor legfeljebb megegyezéssel egy próbaidőt célszerű mindkettejüknek adni.
Nem arra, hogy egyiknek vagy másiknak a szempontja legyen elfogadva, hanem, hogy közelítés történik-e az egyik vagy másik lélekben, a kettő találkozni tud-e, vagy sem. Ha nem, akkor elérkezik egy olyan pont, amikor már nincs érelme fenntartani egy olyan társaskapcsolatot, mely azontúl csak több rosszat teremt, megalkuvást és lelki sérelmek halmazát, bénulást, szinte visszalépést a lelki fejlődésben. Kizárólag a két fél tudja, hogy mikor érkezik el ez a pont, harmadik személy nem avatkozhat bele! Nem vigasztaló a feltárás, mindössze csak egy rövid kis magyarázat volt, hogy mennyire, mikor, hogyan lehet bármit is tenni egy jó barátnak, egy testvérnek, egy szülőnek, ha valahol bajokat lát.

UI:

Napindító videó
https://www.youtube.com/watch?v=xa4SrZSARSI
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.10. 08:45  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A test a lélek börtöne 1

Valameddig a lélek meg nem érzi, hogy a test a börtöne, nem érett a szabadságra

Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesnyjának intuitív médiumítása révén jött létre.

Ki vagyok?
Miért vagyok itt?
És miért vagyok így itt?
E hármas kérdés az eszmélet első megnyilatkozása. A kérdés szomjúság, mely kielégülésre, válaszra vár. Boldog gyötrődés, mely csak a természetfelettiből meríthet enyhülést. Emberek! Nézzetek bele merész szemmel a világba! Mit láttok? Mit tudtok róla? Semmit, - mert rövidlátó szemetekkel még önmagatokba sem láttok bele, még önmagatokról sem tudtok semmit. Csak tapogatóztok a homályban és laposan, torzan érzékelitek, tévesen értelmezitek mindazt, amit találtok. A belső világosságot gondosan elzárjátok, körültakarjátok igényekkel, indulatokkal, hibákkal, bűnökkel és kívülről figyelitek magatokat egy kis résen át, az értelem zsilipjén keresztül.
Néztetek-e már be világos helyről sötét szobába? Nos, hát mit láttatok? Sokáig semmit és csak hosszas figyelés, makacs erőlködés után - ha ugyan erre türelmetek volt - láthattátok meg a bentlevő tárgyak kontúrjait, persze bizonytalanul, laposan, minden plasztika nélkül. Hogyan szerezhetnétek így való fogalmat arról, ami ott bent van? Hogyan vehetnétek tudomást arról a kincsről, amelyet a szoba a sötétben hét lakat alatt rejteget? Néztek és nem láttok. Nem látjátok a világ lelkét sem. Hogyan is láthatnátok? Hiszen a világ lelke a fény és ti a sötétséghez szokott szemeitekkel - miként a vakondok - a földbe vájjátok magatokat homályt keresve. Onnan ítélitek meg a világot, a létet úgy, ahogy azt pislogó szemeitekkel meglátjátok. Természet - mondjátok - és önnön szavatokat sem értitek. Erő - kiáltjátok - és ezzel kimerül találékonyságotok.
Bölcsességeteket elrajzolt ábrákban örökíti meg a tudomány. Csupa tüneti megállapítás mindenütt, mert nem tudtok továbbjutni a funkciók felismerésénél. Mindent a testről olvastok le, pedig a test maga is csak tünet. A Föld és minden megnyilatkozása a természetben és erőkben csak tünet. De mi az, ami a tüneteket létrehozza? - Van-e fogalmatok róla? Nincs. Mert ha volna, másképpen fognátok fel az életet is, másképpen rendezkednétek be reá, sokkal nagyobb értéket tulajdonítanátok neki.
Olyanok vagytok, mint a könnyelmű és rest gazda, aki vagyonát, értékeit cselédeire bízza, de ezek meglopják, kiforgatják mindenéből és uralomra jutva arra kényszerítik, hogy ő dolgozzon nekik, hogy ő szolgálja őket. Ezek a hűtlen, rabló cselédek: a szenvedélyek, a vágyak, az igények. Talán kétségbe vonjátok e megállapításomat, talán nevettek is rajta, de bármikor meggyőződhettek róla, ha komolyan akarjátok. Csak próbáljatok időközönként magatokra maradni gondolataitokkal és érzéseitekkel. Majd meglátjátok, hogy megrohannak benneteket ezek az üldözők. Sok esetben csak egy lomha cseléd jelentkezik: az unalom. - Ez a legveszedelmesebbek egyike, mert elterpeszkedik a lélekben és enyészetet hagy maga után. Kiszikkasztja az életkedvet, csírájában elrothasztja a cselekvésre buzdító jobb érzéseket.
A lélek petyhüdt lesz tőle, és ha kellő eréllyel ki nem ostorozza ezt az élősdit, akkor előbb-utóbb meg is bénul. Az unalommal éppen ellenkező természetű: a türelmetlenség. - Ez egy zöldfülű siheder, éretlen tacskó, nem éppen rosszindulatú, de tudatlan, erőszakos és élelmes. Ahová befészkeli magát, az élére kerül mindennek. Ő viszi a szót, rendelkezik, végrehajt. Egyetlen gondolatnak sem hagy érési időt, útját csörömpölés, rombolás jelzi. - Valóságos zsarnok, nem teszi le kezéből a korbácsot és percnyi pihenőt sem ad a léleknek.
Ezt a két cselédet azért említettük meg elsősorban, mert az ember magára maradva leginkább ezek egyikével szokott először találkozni. Azonban a cselédek között a legnagyobb pozíciót az önzés tölti be. - Ez a zsugori vezeti a lélek háztartását. Kicsinyes az osztásban, de határt nem ismer a harácsolásban. Minden gondolatot, minden érzést megvámol, vagy éppen kiviteli tilalom alá helyez. Sikkaszt, lop, mindent lakat alá helyez feneketlen ládájába, melynek kulcsát élettársára, a gőgre bízza.
A gőg tékozló, elfecséreli az értékeket, lábbal tiporja az alázatot, a megértést, az elnézést, a gyöngédséget. Ő a főszertartásmester. Ő reprezentál (képvisel) és ez nagyon sokba kerül a léleknek. Ezzel szemben elapasztja jövedelmi forrásait, mert az engedékenység, a megbocsátás elől ridegen elzárkózik. Merev és kimért. Fagyosságával eloltja a lélek tűzhelyét.
A tékozlásban társa: - a hiúság. Ez a haszontalan, céda cseléd valódi gyémántokat színes üveggyöngyökre cserél be. Jócselekedetekért jutalmat követel, felékesíti magát vele, fitogtatja és ha az elismerés mint a letépett virág - elhervad, az enyészet bűze tölti be a lelket. Ez a bűz megbánást hoz, - de nem az elárult jó miatt bánkódik a hiúságtól mételyezett lélek, hanem éppen azért, mert jócselekedetéért rövid ideig tartott az elismerés.
A hiúság kéjelgő, parázna, ott sétál kendőzött arcával a lélek kapujában, hivalkodva kelleti magát minden arra járónak, és ha kielégülést nem talál, dühében marcangolja a lelket. Ilyenkor kibújik az érzékenység, - ez a fekélyes testű, vak cseléd mélyen befúrja magát a lélek kertjébe: a szívbe, ahol gennyes testével eltorlaszolja a tiszta érzések forrását, miáltal megakadályozza a virágzást.
A szív ilyenformán csak dudvát termel: elégületlenséget, önteltséget, önámítást, öntömjénezést. Ugyancsak a szívben tanyázik az irigység is. - Ez az alattomos cseléd sok szenvedést okoz a léleknek, ő tölti be a titkári állást. Ravaszul elhiteti gazdájával, hogy őt jogaiban megsértik, megrövidítik, hamis ambíciókat szít benne. Tanácsaival olyan állapotba hozza a lelket, mint a rosszul választó vese a testet, - valósággal megmérgezi.
Karakteréhez híven rendszerint a háttérben marad, csak amikor felölti ünneplő ruháját: a féltékenységet, akkor lép ki nyíltan. Ilyenkor tombol, dühöng, tépi, szaggatja a lelket. Az indulatosság a garázda cseléd. - Hangos, féktelen, vad, veszedelmes. A lélek fél tőle, meghunyászkodva tűri a dühöngését és tehetetlenül nézi, hogyan dönti romba mindazt, amit épített, legyen az valamely erény, vagy kívülről feléje irányuló szeretet, mert hiszen nyilvánvaló, hogy az indulatos embert vagy csak kevéssé szeretik még a legközelebbi hozzátartozói is, akikért dolgozik, áldoz, - vagy egyáltalán nem. Az indulatosság legtöbbször rohamszerűen, félreismerhetetlenül jelentkezik, de van rá eset, hogy nem tör ki, hanem mint valami katlanban, elzárkózva dohog, dübörög, haragot nevel, bosszút forral.
A harag és a bosszú a lélek testőrei. Ezek állig fegyverben, állandó készenlétben vannak.. Legfőbb gondjuk arra irányul, hogy a béke távol maradjon a lélektől, ezért ha a bosszú munkában van, a harag virraszt. Támadásukkal sok adósságot csinálnak, ellentéteket támasztanak, retorziót szülnek, a léleknek tehát fizetnie kell, az „akció-reakció” törvényénél fogva.
A hazugság a bohóc, az udvari bolond. - Kotnyeles, talpraesett fickó. Ügyes bakugrásokkal mulattatja, magával ragadja gazdáját, aki nagyon szereti, becézi, mint elmaradhatatlan kísérőjét mindenüvé magával viszi. A hazugság gyakran meg is tréfálja gazdáját, pl. amikor az valami - talán magára, vagy másra nézve fontos - életkérdésben az igazságnak, az ügy komolyságának megfelelően akar nyilatkozni, akkor fürgén előugrik, bukfencet vet, miáltal megfosztja a lelket tekintélyétől, vagy oknélküli terhet ró rá a helytállással, jóvátétellel. Sokszor éppen nevetségessé teszi ígérgetéseivel, és ha végrehajtásra kerül a sor, újra elvonja figyelmét valamilyen bohósággal. Így azután a lélek sok időt pazarol üres szalmacsépléssel, mely idő alatt nem szerez semmit, de annál többet költekezik.
Egy másik időfecsérlő cselédje: a makacsság. - Ez egy süketnéma, izmos óriás. Minden józan érv hajótörést szenved vele szemben, mert nem hall meg semmit. Befolyásolhatatlan, de nem is nyilvánítja akaratát, mert nem beszél, néma. Működési ideje alatt a lélek valóságos sztrájktanya. Minden akarást, indítást gúzsba köt, tehetetlenné tesz.
A kapzsiság mohó, falánk cseléd; veszedelme az éléstárnak, a legrejtettebb jót is felfalja. A legcsúnyább természetű és kinézésű cseléd azonban: a fukarság. - Szárazbetegségben senyved. Krákogásával, nyögésével undort kelt mindenkiben. Ezt ő tudja, és ezért előszeretettel betakargatja arcát a „takarékosság” fátylával. De ezt a fátylat ő maga szövi, hogyan is juthatna a valódi takarékossághoz, hiszen az egy nagy erény. A fukarság meg bűnös templomrabló, aki ellopja az alamizsnafilléreket, és aki ajtót mutat a szeretetnek, ha az a lélekbe bekérezkedik.



szemlézte: Bíró László
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.09. 06:53  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Békesség az emberek erénye

Részlet Imre Margit médium közléseiből - 2008.12.10.

Minden alkalommal amikor el akarod kezdeni a gépelésedet előtte a lelkedben végezz önvizsgálatot, hogy mennyire vagy olyan lelki állapotban, hogy a feladatodat eltudjad végezni. Mindezt csak azért kérjük tőled, mert már elég régen írtál ebben a formában. A figyelmedet és a feladatodat más irányban kellett terelned, mert neked nem csak a médiumi írásokra kell a hangsúlyt helyezned, hanem a honlapod működésével kapcsolatos teendőket is napra készen kell, hogy végezzed. Mert el sem tudod képzelni, hogy így mennyi embernek tudsz segíteni ezekkel az írásokkal, amiket tőlünk égi segítőidtől átveszel és azokkal az írásokkal és egyéb anyagokkal, amelyeket gyűjtögetsz és saját magad készítesz embertársaid megsegítésére.
Megjegyzés: A médiumnőt szellemei vezetői arra ösztönözték és gyakoroltatták, hogy írómédiumként közléseit ne a szokásos módon kézírással, hanem gépírással végezze a számítógépén, így a megosztásokat és a közlések kötetekbe illesztését nagyon megkönnyítették.
Az emberi lelkek nagyon nagy szükségét lelik minden ilyen és ehhez hasonló írásoknak, amelyek felkínálásra kerülnek, hogy mint lehetőségként felismerjék az emberek az Isten tanításait. Ugyanúgy, mint a régi időkben, amikor Jézus születését várták, akkor is voltak előhirnökök az emberek részére olyan földi tanítók személyében, akik tisztán és világosan előterjesztették Jézus születését és tanításait.
A mai időtök sem más, mint akkor, mert most is nagyon sokan kapnak olyan feladatot földi emberek, hogy segítsenek abban, hogy minél több helyre eljusson Jézus tanítása, még akkor is, ha ez bizonyos nehézségekbe ütközik. A jelen helyzet sem más mint akkor, mert itt is elszabadult az ellentét ereje és ezáltal már nem az Istenhit mutat az emberek számára utat, hanem az ellentét csalja csapdába a megtévedt embereket.
Mindig küld az Isten segítséget azok számára, akik igazán hisznek az Isten megváltó szerepében, mert neki kell ismét “megváltani” az emberiséget ebből a földi pokolnak nevezett helyről. Az Isten kegyelme folyamatosan árad az emberek felé, de nem tudják felismerni, mert nincs bennük annyi jóakarat sem, hogy képesek legyenek felülkerekedni a jelenlegi helyzetükön.
A te szereped is ebben úgy mutatkozik meg, hogy folyamatosan a nap minden percében az írásaid által az embereket hívod az Isten ajtaja elé, hogy kopogtassanak be rajta, mert a lehetőség az készen áll, csak az embereknek kellene felismeri jelenlegi szomorú helyzetüket ahhoz, hogy a kegyelem leszálljon közéjük.
Te minden esetben csak azt tudod tenni az emberekért, hogy azt amit eddig is csináltál, azt tovább folytatod és a szorgalmad az ne csökkenjen, mert csak így képes az emberi lélek arra, hogy felismerje, hogy van más kiút is ebből a világból nem csak a szomorúság és elkeseredettség, hanem a remény, hogy lehet másként is élni. Minden esetben amikor a lelkedben egy kicsit elgyengülsz, mint mindenki másnál előfordul, akkor te csak arra gondolj, hogy a folyamatos munkád, amit állandóan végzel az nem hiábavaló, mert annak a gyümölcse be fog érni. Lehet, hogy nem azonnal, de nem lesz hiábavaló a munkád, mert a te számodra csak az legyen a cél, hogy haladj előre a megkezdett utadon, hogy az, amit küldünk a számodra, azt továbbítsad az emberek felé.
A békesség az nagyon fontos az emberek számára, mert azáltal lesz a lelkük nyugalomban, ha képesek lesznek felülkerekedni, a külső hatások okozta sérüléseken. Mindig csak az ember képes arra, hogy a lelkét a békesség sugarai hassák át, azáltal ha figyelmét az Istenre fordítja. Nagyon sokszor csak azon múlik a segítség elmaradása, hogy nem képes az ember kilépni abból a kátyúból amibe éppen beleesett. Ebben az esetben pedig az Isten sem képes a kegyelem kiáradása által az emberi szívet elérni, ha az emberek elfordulnak Tőle.
Legyen békesség az emberi szívekben, hogy mindazok az írások amiket küldünk, hogy azok megtudják érinteni az emberi lelkeket, és azáltal eltudjanak indulni az úton és a folyamatos tanulás által meg is tudjanak maradni azon.
Békesség nektek kedves földi testvéreink, akik a föld nehéz súlyát viselitek, legyetek kitartóak és ne gyengüljön meg a lelketekben az a hit, amit eddig összegyűjtöttetek az életetek során.


Megjegyzés: Amint látjátok a közlés alanya maga a médium, egy fénymunkás, akinek a szellemi segítői csak azt tanácsolják, hogy folytassa és abba ne hagyja ezt a munkát, mert a sötétség legyőzéséhez minél több fényre van szükség. A sötétség a szellemi tudás hiánya, ami Jézus szerint egyenlő a szellemi halállal, a világosság pedig a szellemi tudás, amely a szolidarítás törvénye szerint minden fényben járót kötelez. Úgy képzeljétek ezt el mint az úgynevezett MLM rendszert, ahol a szellemek kötelesek a szellemi tudásukat gyarapítani és azt kötelezően átadni, amilyen módon és mértékben ez lehetséges. A tudás forrása kiapadhatatlan és végtelen, hiszen Istenből fakad és amit fontos tudni, hogy itt nincsenek titkok, minden tudás szabadon elsajátítható a szellem befogadóképességének függvényében. Ez a befogadási képesség a hit és önmunkálkodásnak eredménye. Ha ehhez a tudáshoz a szeretetgyakorlás is párosul, akkor a fénymunkás körül nem csak világosság, hanem fényesség, a szellemvilágban messze kiható és látható fényesség jelenik meg, amely nagyon vonzó jelenség főleg azon szellemek számára, akik a vonzás törvénye alapján ösztönösen közelednek a fénymunkáshoz. Ne legyünk kishitűek a mi saját szellemi vonzerőnket illetően, mert ha itt a földi világban alig is vehető észre a lankadatlan szellemi fejlődés eredménye, de annál nagyobb tábor kerekedik körülöttünk és óriási hála követi önzetlen szellemi munkánkat. Ez számomra nem hit, hanem meggyőződés kérdése, életfeladatként élem meg és tudom, hogy a “ruhacsere”után ott folytatom, ahol szükség lesz rám.


szemlézte: Bíró László
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.08. 08:26  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Mediális közlések elmondták több int 100 éve, hogy lesz egy időszak – ez a korszakváltás vége, kb. 2035-50 között – amikor a légköri elektromosságot fogjuk tudni használni, amit már más bolygókon mint például a Mars más sikerrel alkalmaznak.
Nagy eséllyel onnan kapjuk a technológiai ötletet.
Ez a következő cikkről jutott eszembe:

https://ujvilagtudat.blogspot.com/2018/11/egy-furcsa-kinezetu-tesla-torony-jelent.html?fbclid=IwAR0l06lbRcWKrku18VATc4oQ1uYRj2uIhtS_7dv6VRksR5SxFyNValmRZDU


Másik érdekesség, hogy ezek a mediális közlések azt is megemlítik, hogy lesz majd egy olyan szerkezet is, ahol a számunkra meghalt – de amúgy élő – szeretteinkkel majd kapcsolatot tudunk teremteni akik az asztrálsíkon élnek. Ezek ugyanúgy az utolsó idők jelei lesznek, sokan ekkor akarnak számításból megtérni, de addigra a megtérés kapuinak a lehetőségei bezárulnak.
Ez a következő cikkről jutott eszembe!
Amúgy múltkor találkoztam egy hasonló cikkel ahol tudósok szintén ezen kísérleteznek és egyszer sikerülni is fog nekik a fent jelzett időpontig!

https://dszilvia.blogspot.com/2016/01/halott-lanyaval-tarsalgott-feltalalo.html?fbclid=IwAR2yz4zKvp5suOVK0Ik7TuKf7z9pO6zXZbwCdWEdHmvYqzOlsD2t9jgLuk
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.07. 07:21  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A Szentlélekről – Szellemi tanítás - Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből
Az Isten Szentlelkének kiáradása, megvilágosítása az emberek világa felé, a mennyek országának nagy és hatalmas közeledése minden megtérő, minden jobb után vágyódó embercsoportok, lélekcsoportok felé. Mert a lélekcsoportok is, elfáradva, mintegy önmagukról elfeledkezve, az élettől eltávolodva, keresik a megpihenést, a megnyugvást.
Ha az Isten fel nem virrasztja a világosság napját az emberi lelkekre, akkor hiába keresnek, hiába okoskodnak, hiába erőszakoskodnak, nem képesek azt megtalálni, mert az ő lelkükben nem tudott felcsillanni az isteni természet, amit az az isteni szikra magával hordoz.. Ameddig a bűn sötétségébe alá nem hullott, addig boldog volt, mert addig tudta, érezte, hogy mit kell neki cselekednie, hogy a kívánt boldogság utáni vágyát kielégítse és elérhesse. De miután elvesztette az Istennel való kapcsolatot, mert elfordult az Istentől és nem érezte az isteni akaratot, hogy azt neki be kell töltenie, azóta a lélek - ez az isteni szikra - mind jobban és jobban elvesztette fényét, világosságát, életlehetőségét, erőit, és idáig jutva a földi testben az anyaghoz kötve, mintegy megkötözve kell neki vonszolnia magát, hogy a legszükségesebbet, a nyomorult életét fenntarthassa.
Ez az élni akarás, ez az ösztöni érzés tartja fenn az embert, hogy újra és újra felizzék benne az az érzés, vágy, hogy visszajuthasson oda, ahonnan lehullott, megszerezze mindazt, amit elvesztett, hogy ismét boldog lehessen. Látjátok a világot, hogyan harcol, küzd, bűnt bűnre halmoz, mert nem felfelé tekint, hanem lefelé az anyagba. Ez az alsóbb állapot, ez a testhez kötöttség: a testhez és az időhöz kötöttség állapota. Azért az embernek sietnie, keresnie kell azt a lehetőséget, hogy visszaszerezhesse magának azt, amit olyan régen elveszített. De hogyan, miképpen? - Erre csak a mindenen áthatoló Szentlélek erejével képes.
Ki az a Szentlélek? Mi az a Szentlélek? - kérdezi az egyszerű földi ember és önmagában, az ő tulajdon lelkivilágában tétova tekintettel keres, kutat, hol, merre találhatja meg, hogy azt is az ő akarásának igájába hajthassa, azt is az ő szolgálatába helyezhesse. - Nem! - Az ember, mivel nem tudja, hogy mi az, ki az, honnan való, hová megy, hol merre érezteti hatását, mikor jelentkezik és hová megy? - ilyeneket kérdez, amikor elvesztette az emberi lélek a Szentlélekkel való kapcsolatát. Hová tűnik el előle? - hiába akar, hiába keres, nem találja meg.
Egyedüli segítség: visszatérni Istenhez. Visszatérni a gőgből, a nagy akarásból vissza az engedelmesség állapotába, mert hiszen nem tud egy fűszálat sem teremteni. Nem tud. - Hiszen akkor, amikor az ő életében a tüdő, vagy a szív felmondja a szolgálatot, nem erőszakolhatja ki azt, hogy az életéhez akárcsak egyetlen pillanatot is hozzátegyen, hozzáerőszakoljon.
Akkor tehát kicsoda az ember? - Senki! És semmi! - Csak Istenben, Isten által, az Isten kegyelme által van, él, létezik, cselekedhet és juthat előre. Lehet boldog, vagy boldogtalan, de ameddig boldogtalan, még az ő boldogtalanságában is a kegyelem tartja őt lágy ringatással az ölében, mert a kegyelem adja meg még azt is, hogy érezheti a hiányt.


összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:
A Szentlélekről – Szellemi tanítás
Látomány a földről
A megváltóról
HANG - Nagy hiányérzetem van
Karácsonyi történet
Krisztus Urunk muzsikája
Lenyügöző tények a testedről

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhfdO7kJmtZjHp6QGNw?e=wXEJkB
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint öt évre visszamenőleg.

https://data.hu/get/12128758/SBK_Hirlevel_177.doc
Karsay István - 2019 november havi szellemtani hírlevél

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhd4OEuAPCx3UdsymPA?e=tj93hF
Zita médium közlése - A mai istentelen világunk helyzete - 18.feb.25.b
Letöltés a tárolóból

https://www.youtube.com/watch?v=Nw9hrSHSgWY
Grenczer Attila – Attilától Álmosig - Előadás

https://www.youtube.com/watch?v=_iIwCNuSJIA
Wass Albert – A magyarságtudat gyakorlata – Idézet

https://www.youtube..com/watch?v=D1N9o9wt8sE
Modern Pigmalion – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=9860tRFqGrg&t=29s
Elveszve Afrikában – Családi kalandfilm
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.06. 07:55  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Sok kicsi feltámadás az emberi élet


Részlet az 2002.03.26-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV.: Engedd meg, hogy mielőtt kérdeznénk, ennek a hétnek, a Nagyhétnek az ember számára igazán soha fel nem fogható misztériuma és csodája okán nagy örömmel kérnénk és várnánk egy kis tanítást, egy kis közlést arról, hogy ebben a nagyon eltorzult világunkban hogyan élhetjük meg mi, akik szeretnénk nem részt venni a világ zajlásában, - már amennyire lehet elvonatkoztatni magunkat -, mit mond nekünk a Húsvét, a Feltámadás, a Golgota, a Megváltás csodája, és mindaz, ami ehhez tartozik, hogy minél jobban, lelkünk mélyén tudjuk megélni és továbbvinni. És ahogy Te mondtad, amikor eljutunk olyan hely¬zetbe, továbbadni azt, amit úgy érzünk, hogy feladatunk is, vállalásunk is, kötelessé¬günk is!
TSZ.: Nagyon sok kis Golgotát kell megpillantani! Ez az akkori és egyetlen, mindmáig óriási erőkkel és jelentőséggel bíró esemény, amelynek megemlékezését, mint ünnepet tartjátok számon, ez egy előzménye, bemuta¬tása volt annak, ami nap mint nap mindenhol, és minden emberi életben megtörténik! Ha csak egyetlen oldalról nézzük meg ezt az eseményt, ez a következő!
Az emberélet egy ponton eljut a mélypontjáig, amelyen túl tovább nincs! Ezt nevez¬hetjük emberi, testi életbe véve halál-pontnak. Csakhogy ez nem záródik le itt! Mégpedig azért, mert az ún. testi halál-pont csak egy mutatvány, a való igaz történés az után történik, mégpedig egy felfelé futó ágban. Ha ezt lefelé jutásnak ne¬vezik, akkor az utána következő egy felfelé futó ág. A kettő tökéletesen összetartozik! A mélypontra jutás, és az onnan felfelé hatolás és szárnyalás tökéletes egységet képez.
Urunk többek között pontosan ezt mutatta be, mert Ő is az összes jelen lévő ember számára a mélypontig jutott el, a testi halálig! Hogy azon túl mi történt vele, azt már nagyon jól ismeritek és tudjátok elméletileg. Mindannyian minden alkalommal ezt ti is megte¬szitek! Mert a testi halála után bárki egy felfelé szárnyaló ágba kerül, amikor is azzá lesz, aki ő. Addig nem volt az, addig csak megmutatta azt, hogy abban az egészen más típusú életben mi az, amit bizonyít, amit megtesz! Innentől kezdve kerül a saját elért személyébe, és mutatkozik meg az, hogy valóban Ki Ő igazán. Mit tudott kihozni abból az ún. lefelé hajló életszakaszból, ami a számára, mint mondom, nem igazi, de na¬gyon sok mindenben munkálkodik vele és általa.
Ez egy óriási tanulság a mindenna¬pi ember számára. Ember, mi történik veled, mit mutatsz meg, mi az, amit végzel, mi az, amivé válsz akkor, amikor nem vagy teljesen és igazán önmagad? Hogy akkor, amikor is¬mét azzá válsz és felszárnyalsz, mi az az érték, mi az a javadalom, amit ebből a kis rövidke részből ki tudtál termelni, megmutatni magadnak, másoknak, a világnak. Ez óriási jelentőségű dolog! Mert az ún. feltámadás, vagyis ez a felfelé futó ágazat bizony nem a testesülésben, és az újra testesülésben mutatkozik meg. A fizikai testbe való feltámadás annakidején egy óriási bizonyság, egy jelképekben bemutatott, de egészen más szellemi dolgot bemutató esemény volt! Mindnyájan megteszitek ezt, hogy a földi életetekben nem is egészen azt élitek, amik vagytok, és feltámadtok olyan való életetekre, amely ezáltal gazdagodhat, módo-sulhat, változhat, mindig újra és újra fényesebbek-fényesebbek, egy kicsivel nagyobbak-nagyobbak vagytok ezáltal, mindig egy új feltámadás!
Említettétek, hogy minden nap egy új halálnak és egy új feltámadásnak a lehetősége! A tényszerűsége a nagy vonulatban mutatkozik meg. Minden napotokban, min¬den eseményetekben, minden gondolatban és érzelemben megmutatkozik, hogy mi az, a¬mik nem teljesen ti vagytok, de minél többet kihozhattok belőle! A mindennapi kis feltámadásban, amikor áttekintitek, akár egy kicsi, rövid, egy villanás¬nyi időre is azt: mi is történt velem ma? Mit gondoltam, mit tettem, mire jutottam ve¬le? Megmutatkozik egy finom kis felvillanó árnyalatban, a mindennapi kis feltáma-dásban, hogy kik voltatok igazán, és kik nem? Mi sikerült, mi az, amivel gazdagodtatok, mi az amivel a következő nap újra előáll majd egy újabb hasonló megmutatkozás.
Ez egy mindennapi, emberi, egy egyszerű megfogása a dolgoknak! Ti meg vagytok szokva az óriási jelentőségű, díszes és hatalmas, nagyon jelentős dolgok¬nak a taglalásához, pedig, mint mondom, ti magatok is megteszitek ezt minden nap, és egyszer majd igazán és nagyon, még erőteljesebben! Ha ebből indultok ki, akkor a min¬dennapjaitoknak a kis feltámadásai és eredmé-nyei szemmel láthatóan sokkal na¬gyobb gazdagságot, sokkal nagyobb jelentőséget fognak majd hozni számotokra a felfelé ágon futó feltámadási szakaszban, amikor is az igazi valótokba he-lyezkedtek majd megint bele, mint hogyha ezt nem tennétek!
Ez a kis mese, ez a kis történetke, amit elmondtam nem más, talán ahhoz segít benneteket hozzá, hogy ezentúl a mindennapi kis változásokat sikeresebben és sokkal jobban végre tudjátok hajtani, egy sokkal komolyabb feltámadás kedvéért!
KV.: Nagyon szépen köszönöm! Hirtelenjében meg sem tudom fogalmazni, hogy az, amit most elmondtál, az eddig megszokott, és általában kapott húsvéti tanításokkal össze¬vetve most menynyire a gyakorlati, a mindennapok megélése, a továbblépésünknek az iránymutatása volt! Nem is tudom megfogalmazni, hogy mi minden volt abban, amit most elmondtál! Nekünk, embereknek ez egy biztató öröm és melegség, mert ez mindegyikünknek külön-külön személyre szólóan hangzott el! Így hallhattunk egyszer Hús¬vétról, és arról, hogy mi emberek, testetöltött szellemlények hogyan élhetjük meg a Húsvétot, mit mond számunkra most és a jövőnkre. Nagyon kö¬szönöm!
TSZ.: Ha megengeditek, egy nem éppen helytálló hasonlattal szeretném egy kicsit jobban kiemelni! Eddig Húsvéttal, és az akkori eseményekkel kapcsolatban mindig óriási, csillogó pa-lotákat, csodálatos művészi remekeket tudtatok magatok elé képzelni, azt kaptátok! Amit viszont most, ez egy szerény és tiszta kis kunyhó; egyáltalán nem palota, amit ha egy kis távolságról jobban megnéztek, kiderül, hogy a tetőzete csillogó, ragyogó, fel¬felé mutat, és egy óriási csillag van a tetején! Tehát nem az, aminek látszik, egy kis kuny¬hónak, egyszerű mindennapi, mondhatni hétköznapi tennivalónak, hanem az óriá¬si betetőzése ott ragyog máris felette! Lehet, palotává válik minden egyes ilyen kicsi kunyhó!

UI:

Halott lányával társalgott a feltaláló - itt a túlvilággal kommunikáló eszköz?
https://dszilvia.blogspot.com/2016/01/halott-lanyaval-tarsalgott-feltalalo.html?fbclid=IwAR2yz4zKvp5suOVK0Ik7TuKf7z9pO6zXZbwCdWEdHmvYqzOlsD2t9jgLukA
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.05. 07:43  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Mit kell tudnunk a Kryon könyvekről?

Részlet az 2004.01.20-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV: A befejező rész-kérdés: mit kell tudnunk a Kryon könyvekről?
TSZ: Számos értesítés érkezett országotoknak, országunknak, mert nem csak rólatok van szó, mindannyiunké az egész Föld, nincsenek elválasztások. Tehát a Kryon könyvek, mint minden más, ami médiumi úton a nagy információ-mező tartalmaiból keletkezett, és ami végeláthatatlan sokaságú és tarkaságú, melynek egyes részeiben fel lehet fedezni, hogy egymáshoz viszonyítva mindig van egy-két pont, ami kapcsol.
Úgy lehet venni, hogy az időről-időre megjelenő médiumi-szellemi nyilatkozatok is közlések, melyeknek van egy folyamata, egy vezérfonala, melyre, mint nagy gyöngyszemek vannak az egységesnek látszó szellemi tanítások és magyarázatok felfűzve. Ezek elkülönülnek egymástól, látszólag mást mondanak, de csak annak látszik, különösen ha csak a másságokat nézzük.
Éppen a bőséges változatosságuk hívja fel a figyelmet, és az ember egyszer csak rájön arra, hogy ő maga az, aki nyilatkozik, meghatároz, alkot. Akkor már nincs szüksége, hogy más médiumok nyilatkozataiból vegyen ki elhinnivalókat, hanem az egészre azt mondja: "Ez mind az enyém! Ez a tarka információ-özön mind én vagyok, csak nem fértem hozzá, talán még most sem az egészhez, de micsoda boldogság egy kicsit is megalkotni, ami az enyém."
Ez az embert rávezeti arra, hogy ő nem olyan kicsi, nem olyan tudatlan. Információi vannak, és abból válogathat, mit vesz kézbe, mivel szeret éppen foglalkozni, ami illik hozzá, és akkor tud olyan eredményt, belső változást elérni, aminek utólag nagyon örül, és hálát ad Istennek a felismerésért, hogy az mind ő. Az övé, nem eldarabolt, nem különálló, hanem megköszöni, hogy hasznos volt. A lényeges, hogy örömmel végezze, ami illik hozzá, mert az hoz olyan változó eredményt, amit kiterjeszthet. Egy újabb örömkereséshez már más illik, újabb eredménnyel. Ő maga válik azzá a belső folyamattá, felfűzve rá a saját gondolatait, megállapításait, változásait, mint egy gyöngysort.
KV: Sokszor elmondtátok már, írásban is, hogy az ember nem kicsi, minden megvan benne. Az is döbbenetes, ha csak a Szentírás igéjét vesszük: "Istenek vagytok!"
TSZ: Merésznek tűnik, és nem meri sok ember elhinni. Ha csak egyszer szembenézne azzal, hogy ki ő valójában: egy álruhás isteni Lény, melynek a legparányibb kis isteni szikrája is akkora boldogság a számára, hogy többé semmi mással nem foglalkozik.

UI:

ÖNPROGRAMOZÁS kozmikus gyógyító szimbólumokkal * a testi-lelki-szellemi EGÉSZ-ségért
https://www.youtube.com/watch?v=X8dcrtrG4s0
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.04. 07:34  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A falak lerombolása – A felszabadulás 2

Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesnyjának intuitív médiumítása révén jött létre

Az ember nem szabadulhat fel addig, míg mindazt, amit bűneivel elkövetett, jóvá nem teszi. Az embernek ugyanannyi jót kell tennie, mint amennyi rosszat elkövetett - és ha nem teheti mindazokkal szemben, akiket megkárosított, kivétel nélkül meg kell tennie mindenkivel, aki útjába kerül. Ez az az aktív ellenmozgás, amellyel a bűnök falát le kell rombolni. Miből áll a jóvátétel? Talán anyagi segítségből? Nemcsak abból. Hiszen akkor hogyan gyakorolhatná a jóvátételt az, aki anyagiak hiányában sínylődik? Vagy őreá talán nem vonatkoznék a jóvátétel? Az anyagi segélyezés, adakozás csak egy morzsája a tennivalónak. Természetes, hogy az embernek minden anyagi lehetőségével rendelkezésére kell állnia mindazoknak, akik rászorulnak.
Ha szívesen teszi, ez azt jelenti, hogy végleges számlákat egyenlít ki, ha nehezen teszi, bizonyos, hogy csak betéteket helyez el, amelyeket később, talán egy következő életében vissza fog kapni, amikor fejlődése szempontjából ő fog másokra rászorulni; de persze csak annyit fog visszakapni, amennyit elhelyezett. „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek.”
Ha valaki egy hozzáforduló szerencsétlen küszködőnek egy kis hulladékot juttat fölöslegéből, amikor megtehetné, hogy őt exisztenciájában felsegélyezze, természetes, hogy ő sem fog többet kapni annak idején. Azaz, hogy mégis többet kap, megkapja a kamatokat, - de ezek már lelkiekben fejeződnek ki. Ha ő annakidején a maga módja szerint valami jót tett, azt ő vissza fogja kapni kamatostól. Pl. Ha kellemetlen helyzetében megsegítik, hálát fog érezni, bizalmat a jóban; ezek már lelki javak, melyek előbb-utóbb gyümölcsöt hajtanak; belátásra tesz szert általuk, melyet akkor fog észlelni, amikor hasonló kellemetlen körülmények között élővel fog összekerülni. Most már a saját helyzetén keresztül fogja megérteni a másét és azt, hogy milyen jólesik az aktív részvét. Ugyanilyen okból hasznára van a csalódás is, mert ha olyan valakihez fordul segítségért, akinek ez módjában áll és akitől el is várja és az valamilyen kényszeredett alamizsnálkodással gyors segélyt juttat neki ahelyett, amit tőle kér (legyen az állás, munkájának vagy hozzátartozójának felkarolása, valamilyen kellemetlenségnek elhárítása) bizonyára csalódást fog érezni.
Persze nincs joga fellázadni, mert csak azt kapta vissza, amit ő annak idején adott valakinek, - de akár fellázad, akár nem, az a csalódás fáj a lelkének és ez a fájdalom másokkal szemben való megértésre tanítja. Minden erényt csak szenvedések árán tudunk megszerezni, a szenvedésre tehát szükségünk van.
A bűnök leépítése, a jóvátétel nem más, mint az, hogy tudatosan átadjuk magunkat a szenvedésnek. De ennek meg kell történnie, mert kéretlenül is eléri az embert, sőt állandóan benne van anélkül, hogy hasznára fordítaná úgy, hogy megrövidítse a kínjait. Aki nem akar fizetni, azt végrehajtják; aki nem akar felébredni, azt felrázzák.
Hogyan adjuk át magunkat tudatosan a szenvedésnek? Talán erőszakos vezeklést, önsanyargató böjtölést rójunk magunkra? Fogadalmakkal, hosszú imákkal merítsük ki magunkat, hívjuk, keressük a fájdalmat, a szenvedést? Nem! Mindez nem segíti elő a munkánkat, ellenkezőleg visszatartja, mert kötelességmulasztást követünk el akkor, amikor időnket és erőnket elvonjuk mindattól, aminek elvégzésére jöttünk.
Ott kell szorgalmasan elvégeznünk mindent, ahová állíttattunk, ha ez még olyan küzdelmek, nehézségek és megaláztatások között válik is lehetségessé. Az emberekhez legyünk jók, ha bármilyen hálátlansággal viszonozzák is. Legyünk elnézőek akkor is, ha kirívó hibáikkal megsértenek bennünket, megbocsátók, ha megkárosítanak bennünket, türelmesek, ha megpróbáltatások között élünk, szorgalmasak, ha másokért kell dolgoznunk!
Legyünk bátrak a meggyőződésünkben, ha az tiszta és nem egyéni érdekű, hanem emberbaráti vonatkozású. Szerények a sikereinkben, a tudásunkban, a hitünkben, kitartóak a bizalmunkban. Ha örömünk van, osszuk meg mással, de úgy, hogy annak is szerezzünk örömet valamivel, - ha szomorúságunk van, lehetőleg kíméljünk meg tőle másokat! Mindez nehéz, de tudnunk kell, hogy semmi sem ér bennünket ártatlanul, semmi sem hárul reánk oktalanul, hogy ilyen módon és csakis ilyen módon tehetjük jóvá azt a sok rosszat, amit életeken át elkövettünk.
A börtönünket másképpen nem rombolhatjuk le, tehát csakis ezen az áron szerezhetjük meg a szabadságunkat. Ámde így minden időnkre és erőnkre szükségünk van anélkül, hogy a kellő határig egy pillanatot is elvonnánk hivatásunktól és ebbeli igyekezetünktől. Mi értelme van hát a kilengéseknek, az akaratbravúroknak, a tévúton való érdemkeresésnek? Nyilvánvaló, hogy ezekkel feltartóztatjuk magunkat.
Aki tartozik, annak fizetnie kell és ha fizet, az nem érdem, hanem kötelesség. Minden kilengés pedig nem más, mint érdemhajhászás. Ebből látható, hogy nehezebb az egyszerű kötelességteljesítés. Sőt olyan nehéz, hogy emberi szempontból lehetetlennek látszik, - és valóban az is, amíg minden akadályozótól meg nem szabadulunk.

Szemlézte: Bíró László
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.03. 07:23  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A falak lerombolása – A felszabadulás 1

Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesnyjának intuitív médiumítása révén jött létre

A kérdések ilyetén tisztázása után már hozzá is foghat a lebontáshoz. Mindenekelőtt az építkezést kell beszüntetnie. Nem kell több bűnt elkövetnie. Ebből kétféle eredmény származik. Először: nem szaporítja a meddő munkát, másodszor: ha tévelygéseiből, vágyaiból, konvencióiból kihagyja a bűnt, amely a mozgatójuk, ezáltal a falak hálózata meglazul. Mert ne felejtsük el, hogy ezek a falak relatív valóságok és létfeltételük csakúgy, mint minden életnek: a mozgás és sugárzás - illetve táplálkozás. (Ne feledjük, hogy a bűn mindazon gondolatok, érzések, szándékok és cselekedetetek rossz eredménye, amelyek önös érdekből mások ellen, azaz kárára történnek.)
Ha a mozgást és táplálékot megvonja tőlük, az enyészet sóvár ujjai belemarkolnak, miáltal labilissá válnak. Egyedül a bűn fala az, amely stagnáló állapotában is olyan szilárd, hogy csak hathatós, aktív ellenmozgással lehet megsemmisíteni. Kikerülhetetlen, hogy a falak omladozása a testben érezhető ne legyen, hiszen a lélekben vannak és az anyagias salak nem kerülhet ki belőle, csak a testen, az anyagon keresztül.
Ha az ember tévelygéseiben, anyagi igényeiben nem használja az erőszakot, ha az előretörésében, érvényesülésében nem akar valamilyen formában mást megkárosítani, ha boldogulása céljából nem alkuszik meg erkölcseiben, sok mindenben megrövidíti a testét. Éreznie kell, mint érik ütések tekintélyében, megszorítások anyagi javakban, kényelemben.
Ha kerüli a bűnös vágyakat, éreznie kell a test böjtjét, az elvont, alantas örömök hiányát, a kielégületlenséget; persze tudnivaló, hogy a vágynak éppen a kielégületlenség a természete, a kielégülés már nem vágy többé, - nem is szólva arról, hogy az anyagi kielégülés csak narkotikum, amely káros utókövetkezményekkel jár. Ha kivonja a bűnt a konvencióiból, éreznie kell a megítélések, megbotránkozások éles nyilait.
Hogy csak egy kis példát mondjak: Ha valakinek hízelgő hazudozás, képmutatás helyett - amely bűn, mert törvénytelen - megmondja őszintén az igazat, micsoda beláthatatlan kárt okozhat ezzel magának. A megtorlásokkal járó felháborodásoknak micsoda lavináját zúdíthatja a fejére. Ez azonban nem szempont, mert a hazugsággal minden körülmények között árt, - míg az igazsággal, az átmeneti kellemetlenségek dacára is, csak használhat magának és másoknak. Persze az ilyen esetet nem szabad provokálni, de kerülni sem és nem szabad meggondolatlanul cselekedni, nem szabad az indulatosság szeretetlen hangját használni, mert ez nem is győzhet meg senkit.
A legnagyobb erély a szelídségben van, mintahogy a léleknek több erőre is van szüksége a szelídséghez, mint az indulatossághoz. A mindenkinek nyersen odamondó kellemetlenkedők, akik keresett őszinteségükben tetszelegnek maguknak, több kárt okoznak, mint hasznot. Ezek is konvenciók, melyek éppen úgy hiúságok alapján épülnek fel, mint a többiek és éppen olyan anyagiasak is. Az ilyen emberek azok sorából kerülnek ki, akiknek menthetetlenül rossz a helyzetük, vagy talán szűkös, de biztos állásban ülnek, továbbá, akik olyan jó pozíciót töltenek be, vagy olyan vagyonnal rendelkeznek, amely függetlenné teszi őket, tehát nincs mit veszíteniük. A lelki nemesség, melynek megnyilatkozási módja csak az igazság lehet, nem ilyen kicsinyes szempontokból merít kiviteli erőt.
Ha a divatot, - melynek veszedelmes elágazásait benne látja mindenben, a tudományban (materializmus), irodalomban, művészetben (erotikum, hazug, felszínes, romantika), a társadalmi érintkezésben, felfogásban és viselkedésben belenyúlva a család szívéig: az anyáig - nem fogadja el és ezt a visszautasítást felfogásában, magaviseletében, mindennemű megnyilatkozásában feltünteti, - természetes, hogy azok, akiknek a divat mindenekfelett álló szentség, tehát hódolni neki, - amint ők mondják - nemcsak „sarm és sikk”, hanem kulturális kötelesség! - kiközösítik maguk közül.
A társaságban nem szívesen fogadják és ha nem kerülhetik ki, úgy tekintik, mint valami érdekes csodabogarat, melyen gúnyolódni kell. Ez persze nem változtathat a meggyőződésén, ha azt minden túlzástól és hóborttól mentesen, keresetlen egyszerűséggel nyilvánítja ki. Érthető azonban, hogy ezeket az inzultusokat megérzi a testben élő ember, de ha nem törődik velük és csendesen szemlélődik, úgy azt fogja tapasztalni, hogy a körülötte lévő káosz nemcsak az öntudatlanok artikulálatlan hangjától ered, - mert a csúfolkodás legtöbbnyire a lelki süketnémák kifejezéstelen rekedt hápogása, - hanem igen sok esetben mesterséges hűhó, mellyel túl akarják kiáltani az ő kívánatos csendjét, mert nem akarják, hogy a figyelem felhívódjék rájuk rajta keresztül, aki megtudja csinálni azt, amire ők nem képesek.
Lelki szemléletből úgy hat ez a handabandázás, mint riadt gyermekek sírása, vagy éneklése, amivel el akarják űzni a félelmüket.. A lelki tisztánlátásból származik a megértés, mert az erények, a javak karöltve járnak egymással. „Akinek van, annak adatik.”
A bűntől való tartózkodás tehát megingatja a falakat, a velejáró anyagiasságok sem halmozódnak rájuk, de még mindig sok anyagiasság marad az emberben, amelyről mind azt hiszi, hogy elsőrangú szükséglete. Ebből látszik, hogy ezeket a falakat is le kell rombolni és nincs értelme a kellemetlen, lassú omladozást passzívan kivárni. A lerombolást megint csak a bűn falánál kell elkezdeni, - mert hiába rombolja le a többi falat, - ha a bűn még fennáll, hozzá van láncolva.
Az ember világosan érezheti mindennek a hiábavalóságát, múlandóságát; ez az érzés a tévelygések, oktalan vágyak és konvenciók megsemmisülését tünteti fel és mégis kénytelen a földet túrni, a földiség jármát hordozni, pedig lelke minden rezdülésével a szabadságra áhítozik. Hány emelkedett lélek érzi ezt a kötöttséget. Eszmei szárnyalásával úgy jár, mint aki azt álmodja, hogy repül és felébredve konstatálja, hogy nincsenek szárnyai, hogy teste egy mozdulatlan tömeg, mely a földre húzza.



szemlézte: Bíró László
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.02. 06:44  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
HALOTTAK NAPJA
Mint minden lelki-szellemi ünnepeinknél, emlékezéseinknél, úgy a halottak napjával kapcsolatosan is sok tévhit, világi szokások és elvárások szürkítik, ferdítik el az emlékezés ünnepének lényegét. Ugyanakkor a szellemvilág megnyilvánulásainál, hatásainál is sok a téves felfogás. Az alábbiakban egy 1998 november elején, a halottak napja alkalmából – a Névtelen Szellem Tanítói Körben - kapott szellemi tanítást adunk közre.
KV: mediális körvezető
TSZ: Tanító Szellem a szellemvilágból

KV: Mi most az eltávozottainkra emlékezünk, talán egy kicsit jobban, mint
máskor. Mi a helyes magatartás a mai világ¬ban és a mi szellemi szintünkön a
temetőkultusszal. Sok vélemény mondja azt, hogy nem jó a temetőbe járni, mert ránk akaszkodhatnak a lelkek. Olyanok¬tól is hallottunk ilyen kijelentést, akik a szellemi isme¬retekben már kicsit jártasabbak. Ugyanakkor lelki kötelezettségnek érezzük, hogy legalább ilyenkor vala-miféle módon kimutassuk a szeretetünket, emlékezetünket, formát adjunk an¬nak külsőleg is a temetőkultusszal, a halottaknapi temetőlátogatással, a
síroknak a kidíszítésével.
A szellemtani irodalom első időiben megjelenő médiumi közlésekben olvashatjuk, hogy ilyenkor szabadabban vannak a lelkek, és olyasmi is elhangzott, hogy vajon mennyire látnak ők minket, mennyire érzékelik az átlagnál jobban, hogy felkeressük őket érzéseinkkel. Az is elhangzott, hogy a földközelben lévők, az úgynevezett szürkezónás
"szenvedők" ilyenkor még jobban várnak minket a temetőben a sír körül, a már
magasabb szférákban lévő volt hozzátartozóink pedig hozzánk jönnek el, akár
az otthonunkba is.
TSZ: Nagyon helyes és időszerű a kérdés. Kezdjük azzal, hogy vannak olyan
hiedelmek, amelyek szerint a temetőkbe egyáltalán nem tanácsos járni, mert ott az élő, eleven emberhez különféle lelkek hozzácsapódhatnak mint megszállók. Az az emberszellem, aki "megszállót" kap, az minden körülmények között a maga szellemi minőségével vonzza oda! Nem kifejezetten a temető a lényeges szempont ebből a szempontból, mert bárhonnan előjöhet egy ilyen entitás, földközeli "bolyongó" lélek.
Ezek nem a temetőben vannak, nem csak onnan szedhetők fel. Szellemi alaptörvény a hasonlóság vonzása, tehát senki ne tartson attól, hogy tehetetlenül kiszolgáltatott egy ilyen "megszállásnak," ha felfogásával, érzéseivel, ráhangolódásával nem nyitja
meg magát arra. Tehát a temetőbe járástól nem kell félni ebből a
szempontból. Az való igaz, hogy a temetőkben, a sírjaik körül sokszor találhatók olyan, valóban alacsony zónasíkon létező, volt emberszellemek, akik gyakorlatilag szinte még nem is tudják, hogy ők meghaltak. Valami homályos vonzalmuk van még ahhoz a helyhez, ahová őket utoljára vitték. A mediális képességű emberek ezekre ráérezhetnek, de semmi körülmények között nem akaszkodnak rájuk, nem válnak megszállottá tőlük, mindössze megérzik, megérezhetik őket. Az átlag, hétköznapi emberek nem érzékelik ezt.
A következő kérdés az, hogyan viszonyuljatok a temetőbe járáshoz, a sírok
rendezéséhez. A legegyszerűbb megközelítés talán az, hogy miután ott, abban
a sírban egy test van elhelyezve, a testek látogatják meg azt a helyet, a hajdan testi formájában ismert és szere¬tett lényt, de a szellemi lényére gondolnak, azért imádkoznak. Csaknem úgy lehet mondani, hogy test találkozik a testtel, de egy magasabb síkra emeli fel érzéseit és találkozásait. Ezért előfordulhat, hogy a sír körül készített fényképen - meglepődéssel – néha egy-egy alak látható. Lehetséges, hogy ezek az alakok nagyon hasonlatosak azokhoz, akiknek a sírban nyugvó testét látogatták, de nagy valószínűséggel ez egy olyan elmosódott forma, hogy csak azt hiszik, hogy az. Közben odavonzódott
másvalaki, aki az eleven, jó szándékkal és szeretettel telt fénylő emberi lelkeket észreveszik, és valahogy a közelükbe surrannak. Tehát nem feltétlenül az a szeretett lény, aki azon hant alatt nyugszik. Kivételt képez, ha annyira éles lenne az a kép, hogy az arcvonások felismerhetőek, de ez nagyon ritka. Inkább csak beleképzeli az ember, mert valamely jelenség, furcsa folt az, amely ezeken a fotókon észlelhető.
Az is igaz, különösen ilyen alkalmakkor, - és itt nem naptári napról van szó! - hogy a temetőkben ilyenkor nagyobb a szellemi nyüzsgés, az alsó szintek szellemi
forgal¬ma, éppen azért, mert nagyon sok olyan, szeretettel és gondoskodással
telt embe¬ri lény keresi fel ezeket a helyeket. A messzi szféraszintekről és
oldalsó sávokról is, szinte összegyülekeznek ilyenkor a nem állandóan ott
tartózkodó szellemi jelenlévők, akik egy picit alacsonyabb szinten vannak
még, az úgynevezett zónások. Hiszen ti sem egyetlenegy napot használtok fel
arra, hogy a temetőkbe menjetek, mert több napra elosztódik ez, a temetők
ilyen¬kor akár egy egész héten át igen forgalmasak, részben testesült
emberekkel, részben pedig testesületlenekkel, akik odavonzódnak ilyenkor.
Vezetőnk annakidején, sok-sok évvel ezelőtt kifejtette, hogy a nagy
temetőkultusz, a különlegesen hivalkodó, aranyozott síremlékek a méregdrága virágokkal, meg egyebekkel borított hantok felesle¬gesek, ezek földies kifejezések. Az igazi megemlékezés és drága kincs az a szívetekből kisugárzó érzés, ami nemcsak napokhoz van köt¬ve, hanem hogy állandóan foglalkoztok kedves és szeretett elhunytjaitokkal. Ez a lényeg: utánuk küldeni a szellemi síkra, bármelyiken is lennének, a magatok szerető szívű gondolatait!
Azt hiszem, erről a kérdésről elég ennyi, de valamit még csatolnom kell ehhez. A legalsó zónákból feljebb került emberszellem már vissza-visszatérhet, nagyon sokszor vissza is tér az ő szerettei közé, akár úgy, hogy érzékelhető, akár úgy, hogy álomsíkon találkoznak egymással. Az utóbbi időkben egyre többször fordul elő, hogy csaknem fizikai valójukban jelennek meg.
Ezeknek a megjelenéseknek mindig engedélyezett oka van, mert a hozzátartozók számára ez tulajdonképpen egy tanítás. Az akár pillanatokra megjelenő, akár esetleg még hangosan meg is szó¬laló, a szellemi síkról odakerült látogató bizony¬ságot szolgáltat: látjátok, élek, való igaz, hogy halál tulajdonképpen nincs, az élet örök, a szerete¬tünk és összekapcsoltságunk örök, vegyétek már tudomásul!
Ezek a szinte fizikális megjelenések mindig ilyen bizonyítékok. Hogy azután az ember maga ezt hogy fogadja: megijed, eltakarja szemeit, vagy ünnepel és boldog, hogy látta az ő szerettét, vagy már egy haladóbb szellem, aki ebben tanítást lát, és szíve
vágyának megfelelően bizonyítékot kap arra, hogy ez valóban így van, nem
vagyunk elválasztva egymástól, és az élet örök, a találkozás igenis lehető,
ez már az ő egyéniségétől függ.
A már alsóbb sávoktól eltávozott és bizonyos fokig felfejlődött emberszellem mindig Tanítójával, kísérőjével, felkészítések után érkezik, és nem a temetőben. Általában mindig ott van a szerette körül, nemcsak a temetői látogatás alkalmával.. Bár hozzá kell tennem azt is, hogyha ott a sírnál valaki nagyon erősen imádkozik, nagyon rávágyódik az ő szerette jelenlétére, előfordulhat ritkán, hogy valóban ott van az, akit annyira szeretne a közelébe érezni. Nem feltétlenül biztos, hogy megérzi hogy ott van, de van ilyen.
KV: Van-e olyan lélek, aki tudva a helyzetét, nem is akar elmenni, a Földön
akar marad¬ni, akár segítségből, vagy talán nem mindig jó szándékból. Most
nem a megszállókra gondolunk...
TSZ: Tudom és látom, hogy mire gondoltok, nem erről van szó. Van ilyen is,
és azt kell mondanom, hogy nem a Földön marad, hanem a Föld-körüli al¬sóbb
zónákban. Találkozásotok volt már velük, nem is eggyel. Ők azok, akik
tulajdon¬képpen már úgy érkeztek le földi inkarnációjukba, hogy eltávozásuk
után, amikor szel¬lemi szemeik felnyílnak, és tudatukba kerül az, hogy ők
már a helyükre eltávozhatná¬nak, egy előzetes, születésüket megelőző köztesléti vállalásuk folytán, éppen a¬zért, mert ők már tapasztaltabbak, - talán nem is annyira csak tapasztaltabbak, mint nagyobb szívűek – zónában maradást vállalnak, mégpedig az úgynevezett szellemi segély-szolgálatosok melletti kiegészítőül.
Őket ugyanúgy foghatjátok fel, mint a szellemi segítőket. Másabbak ugyan, még egy kicsit sűrűbbek az erőik, mert ők még nem távoztak el a maguk helyére, nem tökéletesen tisztultak és intézték el dolgaikat, és kerültek vissza szolgálatba, hanem még ki sem emelkedtek onnan, de már természetesen magasabb szintűek. Vannak ilyenek, nem olyan szép számmal, mint az igazi segélyszolgálatosok, de igen sok és szerteágazó a tevékenységük, és nagyon sokat jelent a szolgála¬tuk. Ők nem töltenek túl hosszú időt - évszázadokat - ebben a szolgálatban, de nagyon sokat tudnak támogatni, sok körülöttük lévő sorstársuknak tudnak az erőikkel segítséget adni.

Összeállította: Langer Imre
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Következő

Vissza: Karsay István fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron