Szellemtan

Kép
Karsay   2019.08.08. 09:38  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Misztikus magyarság – Felvezetés

Honszeretet - Gondolatok Gizi médium útján kapott tanításokból
Szellemi úton kiválasztott és megfelelő fejlettségi fokra érkezett kicsiny pásztornép voltatok hajdanán a széles belső ázsiai térségeken. Oda testvérnépekkel együtt jutottatok.
…E rokon csoportok között volt egy, amelynek a fejlődőképessége magas foka mellett a belső tulajdonságai alkalmasak voltak a beolvasztásra, tanulásra, átadásra, és rugalmas volt az alkalmazkodó képesség szempontjaiból is. Ez volt az a kis mag, a magor nép kis csoportja, amelyik számára a korábbi hely adottságai és szellemi kisugárzása már nem volt alkalmas a további fejlődésre. El kellett jutnia egy neki megfelelő helyre, hogy ott letelepedvén évszázadok alatt átalakuljon és elkezdhesse végrehajtani a valódi feladatát.
Amíg belső forrongások, szokások, környezeti küzdelmek kötik meg az erejét és jellemző belső tulajdonságait, addig szó sem lehet valódi feladat teljesítésről… Ezért volt viharos a történelmetek: voltak ragyogó korszakai, harci eredményei, hol meg mérhetetlen veszteségei és letörései. Ezekben égett ki sok olyan törekvés, mely a későbbi feladat teljesítéshez nem volt szükséges, mindössze tapasztalataival gazdagította a népszellemet.
A népszellem lényege a kirajzolódó és lassan kitisztuló, megszilárduló arculat, amit a hosszú vándorút után a népet megillető, a szellemi kibontakozáshoz egyedül szükséges helyen kell kialakítani. Ez elüt a környező népekétől. Idegennek is tekintik mindaddig, míg magába nem olvasztja azok tulajdonság-jegyei közül mindazt, ami kizárólagosan jó és helyes. Hozzáteszi a maga saját, hasonlíthatatlan és gazdagabb vonásait és ezek után olyan „arccal” fordulhat a többiek felé, amely már nem idegen azoknak sem. Sőt, olyan ez az arc, amelyre már ők kívánnak hasonlítani…
Lábatokat megvetettétek itt, hogy megkapaszkodva az igazi otthonná váló Kárpátmedencében, hogy senki semmi módon ne tudjon kivetni onnan… Területeket elragadni lehetett. Emberi fájdalom ez számotokra, mérhetetlen igazságtalanságnak érzitek. Az is – rövid távon. Hosszú távon felmérhetetlen előny. A Gondviselés csodája az, ami ebben a században veletek történt. Területeket vágott le rólatok, melyekre nincsen szükségetek a szellemi feladatokhoz. Viszont: maradtak és mindvégig maradnak is ott nem csak vérségi, hanem az össznépi szellemiség képviseletét tovább hordozó testvéreitek. A testvériség ápolt tudata mellett kapocs és közvetítőként segítenek a következő évszázadok egyre emelkedő szellemi mozgásaiban. Mint rejtett erek, idegek hálózzák be azokat a területeket is, és viszik át a haza nagy vérkeringését más „testekhez.”
…A nép lelkét felfoghatjuk egy lelki testnek is. Amint az egyes léleknek sajátos kisugárzása van, és jellemző auraként ragyog körülötte, ugyanez érvényes nagy vonalakban is. Ez az össznépi aura lüktet, fénye nem állandó. Mindezek felett ott ragyog a Népi Szellem – Nemzeti Géniusznak is nevezik – és annak erői, gondolati kisugárzásai. Segítő impulzusai a népi aurán át tevékenykednek… Ez igen fontos az előrehaladásban, mert a kapcsolat a Géniusz és népe között csakis ezen át tud érvényesülni…
A honszeretet a tudatos nemzeti jólétre irányul. Ebben az egyes ember kisugárzása megemelkedik, kitágul, felragyog, és ezen a szikrán át a nemzeti Géniusz erőiből egy parányi le tud sugározni az ország életére. A hazaszeretet-parányok azok, amelyek… lehetőséget teremtenek a Géniusz erőinek fogadására.
…Évszázadok múlnak el és ez a jelenleg még alacsony létszámúnak vehető népesség, a tietek, a szellemi haladása folytán hatékonyabb lesz, mint azt a számszerinti nagysága mutatná…

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:
Misztikus magyarság
Népünknek mindig is ANYJA, Istenanyja volt
A Magyar Szent Korona kérdése
HANG - Gyermekem sátánista
Visszaemlékezés egy elmult életre
Óvári Anna_Önzetlen szeretet
Gender ideologia
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhexIXMtzZeSLkcnnlQ?e=eg7cTj
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint öt évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGg7hVmh7HdeJx6a_hAQ?e=DQpsd8
Gizi médium_Ezoteriák 15 - A természettörvény működésének rejtélyei
Letöltés a tárolóból

https://www.youtube.com/watch?v=Fj7kl8CqxmA
Kiáltó szó a pusztában – Kétféle tudatlanság létezik

https://www.youtube.com/watch?v=PlywP2Kli4g
Wass Albert – Hagyaték – Idézet

https://www.youtube.com/watch?v=GmnzcPTP8iQ
VNTV – Hová tünt a World Trade Center?

https://www.youtube.com/watch?v=GmGafH_eHQw&t=31s
Tévutakon – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=WB77rBljUt4&t=26s
Az élet iskolája - Filmdráma
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.07. 07:16  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A kegyelem kozmikus erejével élni

Részlet az 2005.09.06-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV: Azt tudjuk, hogy a kegyelem kozmikus ereje szüntelenül körülöttünk van, árad mindenkire, az ő valós szüksége szerint. Mert hiszen mindenkinek más és más a „színe," más erőrezgésekre van éppen akkor, az adott helyzetben szüksége. Ugyanakkor az ember sokszor mond imát, ezen felül is van valami lelki-szellemi kérése, nem is magáért, hanem társáért, családjáért, környezetéért, szeretteiért, ami látszólag nem, vagy nem úgy és akkor teljesül, ahogy a kérelmező elképzelte és szeretné. Mi ennek az oka? Nem jót, vagy nem jól kérünk, esetleg még nem időszerű a kérés?
TSZ: Nagyon rövidnek és kellemetlennek tűnhet a válasz. Az emberek közül sokan nem gondolják át, hogy ha ő maga akarja irányítani és megszabni a történéseket, akkor esetleg sikerül valamit elérnie, de az esetek többségében vagy elégtelen, vagy egyáltalán nem következik be az, amit ő szab meg. Ennek az alapja az „én akarom," egy személyből kiinduló olyan rendelkezési vágy, amely az esetek többségében nem áll arányban azzal a belső embernek a kifejlesztésével, amelyből kellene kiindulnia mindennek.
Általában az ún. hétköznapi átlagember el van foglalva a maga hétköznapi gondjával, bajával, életvitelével, szükségleteivel. Ezen kívül szerencsére sokan még a belső világuknak a szemrevételezésével is. Az észrevétel sok helyen alakul azzá, hogy magamban, magammal kívánok valamit tenni, meg akarom ismerni azt, aki valójában vagyok. De ehhez a hétköznapi részéből ki kell lépnie, és befelé irányulnia. Ezzel kezdtük a beszélgetést: a belső úttal, a kaminóval.
Tehát az az ember, aki már befelé halad, ismeri meg, hogy sokkal többre képes, el tud szakadni olyan hétköznapi eseményektől, érzésektől, gondolatoktól, amelyek őt eddig determinálták azzal, amit eddig kialakított és rátapadt. O1yan, mint egy haszontalan köntös, melynek szárnyait, ha meg tudja lebbenteni, kicsit rá tud nézni a szabadabb önmagára, és arrébb lépni belőle. Egyrészt meglátja, hogy miből lép ki, és miből tud még jobban kilépni, de ugyanakkor ezzel az igazi önmagával belátja, hogy nem a jelenlegi, akármilyen szép és szent akaratával is tud hatni. Mind-addig, amíg ebből a megszokottságából nem tud kilépni az igazi önmaga felé, addig az imája, a ráhatása nem hatékony.
Hatékonnyá az az ima válik, ami már nem is nevezhető olyan imának, amit az emberek hál' Istennek megszoktak. Mert azért hatása van, csak nem az és nem annyi, akkora és úgy, mert hozzátesz olyan döntéseket, meghatározásokat, erőket, ami a megszokott hétköznapiságából ered, a legjobb, legszebb imaszándék mellett is. Nem olyan hatékonyak ezek a megvalósulások, amíg nem válik igazibb önmagává.
Ahogy halad azon a belső úton, egyre jobban rendeződnek körülötte a dolgok, amelyekről eddig csak gondolta, hogy jó lenne, ha így menne. De miért ne sikerülne? Sokkal nagyobb az ún. hívójel értéke, mint a rászánt akarat és meghatározás. Ilyenkor nem köti semmiféle elképzeléshez, meghatározott személyhez, bármihez, hogy mi történjen, hanem olyan erőket mozdít meg, amelyek már az ő állapotához hasonlatosak, és eredményt hozók.
Most térjünk a kegyelem témájára. A kegyelem csökkenetlenül és állandóan jelen van a világban. Természetesen az a szó, hogy kegyelem, régebben alakult ki, mégpedig vallási meggyőződések és meghatározások szerint. Sok minden más tapad hozzá, kiszínező gondolat, ami nem árt a kegyelemnek, mert a kegyelem attól még van és működik.
Próbáljuk egy másik oldalról megközelíteni, talán így egy kissé jobban felfoghatóbb és világosabbá válik. Egy idő óta szóhasználatban van az a kifejezés, hogy lehetőség. Kapcsoljuk össze a kettőt. A lehetőség állandóan jelen van, arctalan, személyhez, istenséghez, elképzelésekhez nem kötött, létező, állandóan és mindig ugyan olyan erőkkel működő valami. Van egy nagyon szigorú szabálya: az kapcsolódik hozzá és olyan mértékben, hatékonysággal, aki hasonlatos hozzá!
KV: Tanultuk, hogy a hasonló a hasonlót vonzza.
TSZ: Nem erről van szó! A régebbi felfogás szerint - ami azért van és működik a kegyelemnél is, - Isten kegyelméhez kötötték az emberek azt, hogy az a kegyelem működjék az életében, ha imádkozik érte, ha kéri, ha szüksége van rá. Istent pedig magán kívül helyezte, tehát a kegyelmet is kívülről várta, el volt vágva tőle, csak könyörgött érte, holott a kegyelem, a lehetőség benne van, benne él.
Az ember a maga lelki életével, az egész szellemi mozgásaival tagja, része, benne él a kegyelemben, csak nem észleli. Minél jobban elválik az ember a régi felfogásától, finoman, csendesen megismerve a saját belső kialakult lényét, és átalakul a belső lénye felé, annál jobban van egy vonzhatalma a lehetőségekre, a kegyelemre. Egyszer csak elérkezik oda, hogy ráébred: ténylegesen, menthetetlenül a kegyelemben él, de nincs szüksége a kegyelemre, mert rokon vele!
Ez egy olyan fokozat, olyan megtett út, amely sokak előtt lehetetlennek tűnik, de jó néhánynak nem az, és vannak, akik haladnak feléje. Ezek azok, akik az állandóan jelenlévő kegyelmi tényeket önmagukban, önmaguk erejétől indíttatva olyan dolgokat vonzanak magukhoz, melyeket szinte nem is kértek. Esetleg csak rágondoltak, és úgy rendeződik az életük, hogy kérniük sem kellett, valahogy minden működik és stimmel nekik.
De a legnagyobb, a legtöbb, a felmérhetetlen az, amivé ők váltak, megtéve azt az utat; és körülöttük most olyan fényruházat van, - lehet, hogy nem érzékelik pontosan - amit kegyelemnek és lehetőségnek lehet nevezni. Annak az isteni jelen létnek a kétségtelen, érezhető jelenléte ez, amely mellett már feleslegessé válnak a kívánságok, a célkitűzések, mert minden megy a maga útján gördülékenyen. Csak figyelni kell rá, és minden megy, minden úgy sikerül, úgy alakul. De ez még erősen a jövendő, mint általános és sokszor tapasztalható előállás.
Tudom, hogy meglepő és felháborító ahhoz képest, amilyen fogalmak kapcsolódtak eddig az isteni kegyelemhez, annak megadásához, az imákhoz, a kívánságokhoz, magához az emberhez. Ez kissé megzavarja ezt a felfogást, de az elkerülhetetlen jövő zenéje a minél inkább és több ember számára megteendő belső út, minden velejárójával együtt.
KV: Én ezek után úgy fogalmaznám, mivel azt mondtad, hogy minden megy a maga útján, ¬hogy talán az a legjobb, amikor úgy imádkozunk: Uram, legyen meg a Te akaratod, csak segíts felismerni és megélni.
TSZ: Hozzá kell tenni: Uram, legyen meg a Te akaratod, úgy akkor, amikor az optimális, de ehhez én is hozzájárulok. Nem vagyok külön, nem vagyok elválasztva, nem vagyok talp alá szorítva teljes gyengeségben és kiszolgáltatottságban. Igenis hozzájárulok, Uram, legyen meg a Te akaratod, mert az enyém is hasonlít ahhoz! Nem megadom magam kényre-kedvre, mert a régi felfogás bizony ezt így fejezte ki, hanem simulok Hozzád, és megvárom, amíg azok a bizonyos rendelkezések jönnek, de nyitott vagyok!
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.06. 02:22  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A Karma egy eszköz, egy szerszám

Részlet az 2003.02.26-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV: A mai tanulásunkat a múltkor abbahagyottal folytatnánk. A még meg nem tárgyalt rész elsősorban a Karmára vonatkozik. Hogyan értelmezzük, mit kell róla tudnunk?
TSZ: A Karmáról, annak lefolyásáról, okáról, működéséről sokféle értesítés van, melyek egyikéről sem mondható, hogy nem jó, nem igaz. Nem is a felismerés a fontosabb, hanem megérteni a Karmának egyik alapvető tételét: hogy bár mindig sokszor igen szigorú törvényszerűség van vele kapcsolatban említve, mégis a lényeg az, hogy egyénenként, külön-külön kell elbírálni azt, hogy a karmát minek fogja fel, és hogyan kezelje.
Segítségül adom azt, ami talán a jelen időben minden nyitóknak egy kissé más-más színezettel árnyalva, - hisz egyéniségek vagytok – hogy a Karmát, akárhonnan nézve is, de tanácsos az önmunkálkodás eszközének felfogni. Ha az ember a Karmát, bármely tanítást is véve, eszköznek fogja fel, és hogy mit lehet vele elérni a saját belső törvények és az éppeni haladottsági fok szerint, akkor nagyot nem tévedhet. Amikor mint szerszámot tartja a kezében, hogy a segítségével valamit kihozzon magából, akkor a Karma törvénye a legtöbb jót tudja végrehajtani. Nem egy kívülről kapott, elfogadott valami, amivel nem sokat tud kezdeni és fél tőle, hogy mi következik. A Karma nem a bosszúállás eszköze, nem megtorlás, hanem szerszám, a lehető legjobban kialakítható segítség annak, aki így kezeli.
Most egy különös dolgot állítottam róla, mely beilleszthető a többi sorába. Lehet választani az ember egyéni ízlése szerint: félni akar, vagy valamely megtorlástól tart, és inkább azért nem tesz valamit, mert hátha saját magával fordít szembe olyan erőket, melyek fölött nem úr. A Karma törvényét tartja szem előtt, mint valami titokzatos, érthetetlen dolgot, amit nem ért, szeretne megismerni, de inkább távol tartja magától, és ezernyi más változata is lehet. Az, amit ajánlottam: amikor a hatás-ellenhatás törvényét az ember maga akarja irányítani, felhasználva az önfejlődésében és alakulásában, akkor nincs félelem, bosszú lehetőség, vagy bármi más, és azt látja benne, ami a számára segítségül adatott.
Igaz: azzal dolgozni kell, a szerszámot előbb magához kell igazítania, de amit utána elér vele a maga belvilágában, az a szerszámot kinccsé avatja. Tudom, hogy megszoktátok a félelem teli dolgokat, de az, ami igazán szellemi tevékenységet indít, megismeréseket és felismeréseket kelt, soha nem lehet félelmetes, leuraló, hanem mindig a javatokra szolgálhat. Ha alapvetően ezt próbáljátok átvinni más lehetőségekre és kérdésekre, akkor kissé megváltozik az a szemlélet, amely bennetek a félelmet, az elutasításokat, nem értéséket adják. Érthető?
KV: Igen, mert megint elhangzott egy "varázsszó," hogy eszköz, szerszám a Karma.
TSZ: Minden szerszám a kezetekben, önmagatok is azok vagytok, tetőtől talpig. A munkálkodás nő ki ebből, mint egy fényes virágszál.
KV: Ezzel a "varázsszóval" teljesen helyére került a Karma fogalma. Egy eszköz, szerszám, nem pedig kényszer, büntetés, hiszen "kell" nincs is, hanem célszerű szükségszerűség. Az is tény, ha pl. a fizikai síkon munkálkodni akarok, ahhoz szerszám kell.
TSZ: Az eredmény mutatja meg, hogy arra szükség volt. Újfent hozzáteszem, hogy a legkülönbözőbb megfogalmazású Karma leírás egyikére sem lehet azt mondani, hogy nem igaz, mert nem minden leírás való mindenkinek, érvényesen. Ezt jelenti az eszköz-használati megfogalmazás, mert akiket még a félelem igazgat és tart vissza olyasmiktől, amire még nem érett, annak a félelmetes és bosszúálló Karmára van szüksége, és később az elhagyására, amikor mindazt kidolgozta magából, amit ezzel az eszközzel tudott végrehajtani. De inkább mindig szerszám legyen, akár durva, fájdalmas fogású, akár kézhez illő és ragyogó, ezt mindig maga az illető ember alakítja ki a felfogásával.
KV: Az ember a Karmát mindig rossznak, félelmetesnek veszi, mert ilyen az emberi gondolkodás. De ha mint ok-okozati törvényt nézzük: ha valaki jól végzi a dolgát, akkor annak a következménye is jó. Mindig is tudtuk, hogy az ember a Karmáját az ok-okozat összefüggésében maga alakítja ki, mégis kényszernek, büntető eszköznek vettük, amitől szenvedni kell. Ma megtanultuk, hogy egy eszköz, én alakítom ki, hogy ezt a szerszámot mire és hogyan használom.
TSZ: Épülésre szolgál. De vissza kell térni egy megjegyzésre, amit egyáltalán nem lehetetlen továbbadni azoknak, akik mindig újra és újra a Karma rettenetes büntetését hozzák fel. Az csak félelem, de nem a Karmától, hanem önmaguktól! Az, aki a szellemi munkálkodástól fél, annak óvatosan meg lehet mondani: te saját magadtól félsz. A lelki munkálkodáskor keletkezett félelmek hajszálpontosan jelzik, hogy az illető nincs tisztában saját belső törvényeivel, világával. Attól fél, hogy a lelki munkálkodásában ütközik valamely titokzatos törvényszerűséggel, és ott őt baj érheti.
A klasszikus önismereti munkálkodás során legfontosabb mindenkinek, hogy ne féljen saját magától, mert minden más félelem-érzetet másra ruház át, és az ott és úgy jelenik meg előtte kívül, holott az eredet belül van, mint ismeretlentől való félelem. Ezt bárkinek el lehet mondani anélkül, hogy megbotránkozna rajta, legfeljebb nem hiszi el, mert kényelmetlen utánajárnia.
A belsővel ismerkedés, a határozott rálátás, a felismerések és önmagával való tisztábajövés megakasztja és elállítja azt a folyamatot, melyet a kívülről jövő megállapítások, módszerek és technikák terén keres. Az soha nem lehet olyan eredményes, mint ami igazán és mélyen belülről fejlődik ki. Ezért annyira jelentős a belmunkálkodás, nem lehet elégszer hangsúlyozni.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.05. 06:48  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az idegszféra

Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 45

Az idegszférát a testtel való szoros kapcsolata révén inkább testnek lehet tekinteni és azért ez mégis a léleknek bizonyos járulékát képezi. Az idegszférába folynak be azok a lelki erők, amelyeket asztrálerőknek nevezünk, vagyis az asztrálsíkon kifejtett lelki tevékenységnek az eredményei. (Az éteri test anyagának magasabb rezgésű finomabb része periszpiritként a lélekhez, az alacsonyabb és durvább a fizikai tasthez tartozik. Ezt az utóbbit nevezzük idegszférának, mert ez hatja át és működteti az egész idegrendszert, és általa kapcsolódik a fizikai test a magasabb rendű testekhez.)
Minden léleknek más és más a lefelé-esése és a felfelé-haladása; minden lélek más és más természetet fejleszt ki magából a saját lényegtörvényének megfelelően. Ez azért van így, hogy ne legyen egyformaság, egyhangúság (akár a sorozatgyártásban), hanem a szép, a jó és az igaz kimeríthetetlen változatosságban ragyogtassa elő a maga termékeit, amelyek az egyéni lelkeken keresztül a megjelenésben mutatkoznak. Éppen a lélek természetének ez a különbözősége adja meg azt a lehetőséget, hogy a világmindenségnek minden egyes teremtett szelleme összekapcsalódhat, kiegészítheti és kiegyenlítheti egymást.
Az élethullámzás óriási mennyiségben vibrál a szellem körül, minden egyes hullám, minden egyes rezdülés arra várva, hogy eleven formával telítse valaki, vagy valami. Ez az eleven formával való telítés a szellemek munkája; mert csak a szellem ura az élethullámoknak azáltal, hogy ő teremthet maga körül olyat, ami még nem volt, s amit, hogyha nincsen vele megelégedve, ismét meg is semmisíthet.
Isten után csupán a szellem képes erre. Mikor a szellem az őt körülvevő élethullámba mintegy az ő lelki arcát belenyomta, minden ezt tükrözi vissza körülötte. Így akarva, nem akarva egy világ alakul körülötte, amely világ szintén materializálódni kíván, hogy visszahatásokat váltson ki a szellemben, hogy ez által a viszonthatás által a szellem az eredményeket, mint tapasztalatokat magába zárva, tudását gyarapítsa, ismereteit bővítse s ezáltal a fejlődésben előrehaladjon.
Az első: az érzés- és gondolatvilág rögzítődése.. Ez a mentális sík, tehát a szellem az ő lelkén keresztül ténykedik a mentális világban és ebben a mentális világban formák, alakok képződnek, amelyek az ő kis világát alkotják.
Ez a mentális világ, amelyet maga körül megtermékenyített, ismét egy nála sűrűbb és alacsonyabb rendű élethullámzást teremt maga körül, amely sűrűbb, villamosabb, hatásaiban nagyobb erejű: ez az asztrálvilág, amely már mint kész dolgokat reprodukálja a mentális világban elhintett gondolat- és érzésformáknak az életben való megjelenését.
Ameddig a szellem a mentális síkon mozog, és magából kivetíti ezeket a hatásokat (gondolatokat) addig, ha velük nincs megelégedve, akaratának egyetlen kivetítésével még megsemmisítheti. Azonban amikor az asztrál síkon megvalósul, formát ölt a gondolata ez már nehezebb. Ebben a két világban tevékenykedik a lélek. (Ezért tanácsolta Jézus, hogy a rossz gondolatot már megjelenésekor meg kell ölni, nehogy asztrális érzelmi tartalmak kapcsolódjanak hozzá, mert azokkal sokkal nehezebb elbánni.)
A természeti világban a lélek az ő asztrálerőivel közvetlen érintkezést talál a természet lelkével, és a természeti világban egy még vastagabb, még anyagiasabb, nehézkesebb, lassúbb forgású élet-körzetet teremt maga körül. Tulajdonképpen ennek a körzetnek életre hívása által álli elő a fizikai világ.
A fizikai világban is vannak különböző erők, amelyek a felfejlődés során kibontakoznak, és a maguk fokozata szerint megjelenési alakkal ruháztatnak fel. A szellemnek ezekbe a felfejlett erőkbe kell belehelyezkednie, bennük dolgoznia, hogy ezeket is átvilágítsa az ő egyéniségével, a kifelé sugárzó magasabb rendű élettel. Ebbe a világba emelkednek fel a felébresztett szellemek. Itt megtapasztalják a fejlett szellemek által nyújtott jót és a saját fejletlenségükből származó rosszat is. Tehát a szenvedés nem közvetlenül az Isten nevelő eszköze, csak a meglévő rossz megismerésére szolgáló eszköz.
Az idegszféra itt a földön, a ti világotokban már kifejlődött, de egyúttal el is van használva a sok szenvedés és tapasztalás folytán, ezért ez a léleknek még mindig csak járuléka, nem pedig az ő egyéniségéhez tartozó erő, mert a szellem még nem világította át ennek a korszaknak az embereit. Azért ennek a kornak az emberei idegbetegek, mert már el van fáradva, meg van fertőzve az egész korszellem, amelyben ez az embercsoport mozog, holott már készen kellene lennie az ő fejlődésével, mire a föld átalakulása bekövetkezik. Mert ezek a szellemek már az elkövetkezendő nap előestéjét élik, amely reájuk virrad; egyik részük a felfelé haladásra, másik részük pedig a lefelé hullásra előkészítve.
Azért ez a forma, ez a megjelenési alak, amely eddig kifejlődött, ez a civilizáció, amelynek e korszak befejeződéséig a fejlődés tetőfokára kellene eljutnia, már nem sokat érhet el; már nem sokat hozhat fel az emberi elme, már nem sokat sajátíthat el az asztrálvilágból hozottakból, mert az idegei a legmagasabb érzékenységig vannak feszítve, de az ő lelki fejlődése, az ő szellemi világossága nincsen meg abban a mértékben, hogy ennek a korszaknak az itt megjelenő embereit átsegítse a szellemi felébredésre, azaz a szellemi életbe. A fejlődés el fogja vezetni ennek a korszaknak gyermekeit egészen a mennyek kapuja elé, de mégsem fog tudni oda benyitni, mert a lelkében nem birtokolja az alázatosságot. Ezzel azután ismét oda jut, ahova a bukott angyalok jutottak: hull lefelé a mélybe minden ismeretévél és világosságával együtt. (Ha tudnák a nagytudású gőgös és büszke emberek, hogy a szeretet és alázat erényei nélkül esélyük sincs a kritikus szint fölé emelkedésre, térdre hullva kérnék a bocsánatot és igyekeznének megváltozni, amíg a kapuk nem záródnek be előttük. Képzeljétek ezeket a szellemeket a minősítési törvény előtti megmérettetésnél, ahol teljesen tudatosak, amikor rádöbbennek, hogy csak egy pici hiányzott és azt könnyedén megszerezhették volna ebben az életükben, ha nem annyira gőgösek.)
Az idegszférában van a helye minden földi boldogságérzésnek, az érzéki örömöknek, a testen keresztül érezhető élvezeteknek, amilyenek az evés, ivás és általában a testi ösztönök, a testi vágyak kielégítése, amelyekből életcélt alkotnak maguknak az emberek. Az ember a maga idegvilágával önmagába van bezárva és a közös terhet, hordozni nem akarja, hanem kivonja magát a közösség munkájából. Túlzásba viszi a neki járó jónak a feldolgozását, a testnek kedvezőt s azokat másoktól elveszi, és a maga számára halmozza fel. Pedig a másik embernek a nélkülözése és szenvedése végeredményben az ő idegszférájához kapcsolódik. (Ez ösztönös, mégha érzéketlenül el is nyomja magában valaki. Magasabb lelki szinten együttérzés, átélés.)

Szemlézte: Bíró László
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.04. 06:13  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A szellem testeinek felöltése és levetése

Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 44

A negyedik szféra határáig (rezgéstartományáig) kötött, testszerű állapotban élnek a lelkek, s az asztráltestnek hibái, bűnei, vétkei, a lélek hibás és törvénytelen állapotai a periszpriten ütköznek ki. (Itt az árnyék nélküli szellemi világban a lélektest olyannak is látszik, amilyen a maga valóságában. A jók valóban jónak, kellemesnek és vonzónak, a rosszak pedig utálatosnak, büdösnek és visszataszítónak látszanak. Ez is az egyik oka a szférákbeli elkülönítésnek. Csak itt a földi világban tününk egyformának és sokszor megtévesztően másnak, mint az igazi önvalónk.) Amikor azonban már meggyógyult az asztráltest beszabályozódik a törvényekbe, és a törvényellenes vágyai visszafejlődnek, akkor felbomlik és megszűnik a periszprit, és a szellem az asztráltest finomabb burkában jelenik meg, amely későbben egészen könnyedén alakítható fluiddá lesz. Ekkor már a saját asztráltestében jelenik meg a szellem és az ő benső állapota kisugárzik a külsőre. Ekkor megszűnik az éteri test, a periszprit (az anyagias forma), és megmarad az asztrál-test. Az asztráltest szintén elmúlik, és fluiddá válik, ami már egy tulajdonképpen átminősített anyag.
Most tegyük föl, hogy a szellem ebből az ő megtisztult állapotából testet ölt. Legelsősorban le kell mondania szellemi szabadságáról, és fel kell vennie annak a légkörnek a megjelenési formáját, amelyben ő mint szellem él, mégpedig annak a célnak megfelelő alakot, amely célból testet fog ölteni. Ettől az alaktól aztán már szabadakaratával sem szabadulhat. Akkor le kell nyomulnia az alacsonyabb rétegbe s annak az anyagát is magára kell vennie; azután a következő legközelebbi alsó réteg anyagát, stb.
Vegyünk egy konkrét példát. Pld. egy negyedik szféra szellemnek fel kell vennie annak a munkának megfelelő külső formát, amely munkát ő a földön vállalni akar. Ehhez szükséges a saját szférájának a fluidja és annak a célnak megfelelő anyag, amilyen munkát vállal. Sorsa ekkor már meg van határozva abban a munkában, amire készül. Azután, mint legközelebbi szférából, a 3. szférából is felveszi, amire szüksége van.
Továbbá, mivel a 3. szférának a villamossága is, meg a delejessége is kevés, tehát a földhöz közeledve szüksége van a 2. szféra életanyagára, vagyis arra, hogy a föld természetének elevenségét felszedje, és felszedjen magára bizonyos szenvedélyeket, vagyis azt a természetet, amely ebbe a szférába beletartozik. Szükséges továbbá, hogy az első szférán keresztülmenve felvegye az éteri-testet, az éteri-test segítségével pedig hozzákapcsolódjék az élők légkörének természetéhez, s ezekkel összeköttetést nyerve összekapcsolhassa magát a sejtvilággal. Ezzel tehát négyszeres burok van rajta, amely az ő lényegét, az ő igazi szellemi természetét mindenesetre megváltoztatja.
Nem kell azonban azt gondolni, hogy amikor meghal, négyféle burkot kell magáról levetnie. Nem, csupán egyet, az éteritestet, amely a három alsó szféra együttes anyagából létesült. Az éteri-test a földi életben arra szolgál ennek a szellemnek, hogy az az álom ideje alatt élet-szalaggá alakuljon át és átsegítse őt a szenvedélyek világán (2. szféra) és a törvények világán (3. szféra) a saját hazájába. Egy ilyen áldozati testetöltés feladata szent a szellem számára, kötelezően el kell végezze, kölönben újra kell szülessen és addig nem juthat vissza a szférájába míg sikeresen meg nem oldotta feladatát, ezért is vállalják kevesen a testetöltést.
Amikor a bölcsesség-testben (kauzál-test, 4. szféra) felébred a szellem, sok mindent másképpen ítél meg, mint ahogyan azt földi életében megítélte. És sokaknak, akik a 4. szférából szállottak alá és valamit elvégeztek abból, amit maguk elé tűztek, ezzel máris növekedett a bölcsességük, s azzal magasabb eszmei világba hatolnak, amelynek fényénél igen kicsinyesnek látszik előttük az a munka, amit elértek.
A hit teszi az emberi lelket minden más élő lélekkel szemben gazdagabbá, istenivé. Hit által ismeri meg az ember Istent; hit által fogadja él Isten törvényét, hit által valósíthatja meg azt, mert hit által nyer reményt, erőt és kitartást. Hit által érzi magát a lélek sarkaltatva, hogy keressen, kutasson a rövidebb út után, a bizonyosabb világosság után. Hit által szűnik meg az anyag nehéz hatalma, a tudatra ránehezedő súly, mely reménytelenné teszi az emberi életet. Hit által hozzákapcsolódhattok az Isten Szelleméhez, aki új, eddig nem ismert gondolatokat sugároz be a lelki világotokba, eddig fel nem fedezett vágyak ébrednek a lelketekben.


Szemlézte: Bíró László
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.03. 06:18  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Kaptam egy érdekes kérdést:

Kedves István ! Tegnap az euthanáziával kapcsolatban feltettem egy kérdést ..miszerint mi van azokkal akinek a szervei tovább élnek egy másik emberben? senki nem válaszolt rá

Válaszom:

Szia!
Én sajnos nem láttam a kérdésed, de most válaszolok.

Akiknek a szervei továbbélnek másokban az teljesen normális, az elhunyt ebből semmit nem érzékel, számára közömbös, szellemtanilag se okoz gondot.

Annyi az egész, hogy a szervet körbevevő asztrál burok is átkerül részben, így az átíródik a másik testére..

Ha egy jó rezgésű ember szerve kerül át, még képes jótékony hatással lenni az új testre, de ha például van egy rákos csira abban a szervben amit átültetnek, de nem vették észre, az képes kifejlődni!

Még annyit, hogy én rendszeres véradó vagyok, egy évben kétszer adok vért, és ráadásul 0 RG+ a vérem, és ezt hiszem nagyon jó hatással van arra aki megkapja, vagy megkapják


Eutanázia szellemi magyarázata példákkal.
Mi a különbség a gyilkosság, aktív és passzív eutanázia között?
Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=6FGXzeaOTU0&feature=youtu.be
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.03. 04:14  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A periszpirit

Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 43

A szellem különböző testei a szellem fejlődése során nem semmisülnek meg, csupán átalakíthatja. Amint a szellem örökéletű, úgy az ő teremtése is elpusztíthatatlan. A földben, a porszemekben, kőben, stb. mind olyan erők szunnyadnak, amelyek még nem jutottak kifejezésre. Azonban az életnek magasabb szintjére jutott növény magva már egy szervezett valami; a növénymag már egy gondolatot, egy érzést reprezentál.
A növény ismét elporlad, és az anyagai ismét földdé válnak, de minden egyes újabb testöltéssel, minden egyes újabb megjelenéssel magasabb rendűvé válik, magasabb rendű erővé minősíttetik át, míg ennek a megjelenési formának legmagasabb állapotába jutva, a szervező életerő csoportosításában állati testeket éltet. Végül az állati testeket éltető erő magasabb rendű kifejezési formája (még pedig nemcsak mint legmagasabb rendű, de legmagasabb minősítésű erő is) a szellem körül rakódik le. Ez az emberi test.
Arról, amit ti léleknek neveztek, úgy gondolkoztok, hogy az mindenkinek egyéni sajátja, azaz, hogy mindenkinek saját külön lelke van. Ez azonban csak részben igaz. Mert az egyéni lélek is a mindenségnek a lelke, a világlélek része. A fejlődéssel párhuzamosan képződnek finomodnak, csiszolódnak az éterikus erők, azok a bizonyos éteri-testek, az ú. n. fantomok. Ezek a fantomok a léleknek szintén bizonyos megjelenési formái, a szellem mozdulatának, a szellem fejlődési fokozatának mindmegannyi kifejezői. Amelyek majdnem mindig mintegy önmagukba zártan, gépiesen megőrzik a szellemnek azokat az elért eredményeit, amelyeket különben a tudat könnyen elveszíthetne. (Ezek az éteri testek, azaz finomanyagi testek a fizikai testetöltés zálogai. Nélkülük az asztrál test képtelen lenne kötődni a fizikai világhoz, azaz megnyilvánulni benne. A fizikai halál pillanatában az életszalag elvágásakor az éteri test kettéválik, a durvább része a fizikai testtel marad és idővel szétoszlik, a finomabb tartalmai pedig követik a lélektestet és alkotják annak perispiritjét.)
Mikor az egyes embercsoportok a fejlődés során elérték azt a célt, azt a fejlődési állomást, amelyet a végzet, vagy az isteni Gondviselés eléjük tűzött, akkor ezek a fantomok és a fantomok világa, t.i. a szférák, és az azokat éltető asztrál-erők, amelyek most már feleslegessé váltak, behúzódnak. Összevonatnak, és a forma szétesik, mert nincsen reá többé szükség. Ilyenkor a minősítési törvény, amely a takarékosság elvével dolgozik, mint egy szűrő kirostálja a turnus összes termését, mint gondolatok, érzések és cselekedetek és ami érték azt megtartja az idők végezetéig, a többit pedig megsemmisíti.
Mindazok az erők, amelyeket a szellem a jóval átsugárzott, az ő tulajdonait képezik; de amit a rosszal fertőzött meg, annak a megtisztítása is az ő feladatát képezi. Ezt nem a szellem a maga akaratával és megismerésével, vagy tudásával cselekszi ezt, hanem az őt körülvevő törvény sugároztatja ezt vissza a szellemre.
Az éterikus testek, ha egyszer meg vannak alkotva, ameddig használhatók, fölhasználtatnak. Minden egyes szellem minden egyes élettel nemcsak egy ilyen éteri-testet, hanem többet is tud magának alkotni; elronthatja, tönkreteheti, vagy megint újra megjavíthatja azokat, mert hiszen egy következő testöltésben nem okvetlenül szükséges, hogy ugyanaz legyen az ő éteri-teste. (Kaphatja egy nála fejlettebb szellemét, készíthetnek neki egy sajátságos újat több test összeszabásából, esetleg ő maga alakíthat magának egyet saját tetszése szerint.)
A periszprit a szférában való megjelenési forma a lélek számára, s mint ilyen, annak a szférának az anyagát reprezentálja, amelyhez a szellem tartozik. Így minden szférának megvan a maga anyaga, felruházó rétege. Amikor a szellem megérett arra, hogy emelkedjen a perispritje egy halálhoz hasonló állapotba jut, és úgyszólván leválik róla az a külső kifejezésforma, a lelki-test, illetőleg annak egy rétege, s ugyanakkor átveszi lassú átalakulással a levált réteg erőit a magasabb rendű test, a magasabb rendű megjelenési forma. Ez a kötött állapot a föld határáig, tehát a harmadik szféráig bezárólag tart. (Ez alatt az értendő, hogy a harmadik szféráig megmaradnak a lélektest emberi formái, mintha a földön lennének, főleg az első két szférában. Följebb emelkedve a testek mind finomabbá, légiesebbé, sugárzóbbakká válnak, míg elérik a fénytest állapotot.)


szemlézte: Bíró László
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.02. 02:12  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Találtam egy ide illő kiegészító írást:



Euthanasia

Az Élettel, s az élethez való jog tiszteletben-tartásával kapcsolatban még egy nagyon fontos dologra hadd térjek rá. És ez nem más, mint a halálhoz, vagyis ember, állat, és a magasabb rendű (tehát a nem kifejezetten táplálkozási célokra termesztett) növény-világ egyedeinek; fáknak, virágoknak a természetes Halálhoz való joga. A ti jelenetek emberiségének tagjai nem csak a nem kívánt magzatok, s nem csak a kanibál módjára felfalni kívánt állatok, de a köröttük élő, s a számukra valamilyen oknál fogva terhessé lett Lélek-lények, vagy akár a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, vagy éppen csak magatehetetlenné vénült Ember-társaik léte fölött is úgy ítélkeznek, mint ha csak egy pár elrongyolódott cipő, tönkre ment használati tárgy kidobásáról volna szó…
A ti korotok egyes, magát „humanistának” valló és hirdető tagja ugyanis nagyon helytelenül úgy véli: ha egy élőlény már nem alkalmas a számára írott szerep tökéletes betöltésére, léte értékét veszti, tehát lét-jogosultsága sincs. A megunt, elöregedett állatokat épp úgy ítélik az általuk szinte már költői módon „kegyes halál”-nak nevezett — kivégzési forma elszenvedésére, ahogy az (általa-tok még) gyógyíthatatlan betegségben szenvedőket, a magatehetetlenné lett öregeket, vagy a már eleve betegen született, s életképtelennek nyilvánított gyermekeket.
Az euthanasia alkalmazásának igen csak bevett gyakorlatára gondolok, amelyet az állatok esetében gondolkodás nélkül alkalmaz bármely állatorvos, s amelynek az embereken törvényes kereteken belül való alkalmazhatásáért, annak hivatalos engedélyeztetéséért egész kis hadsereg vív elkeseredett harcot a természetes halál jogának védelmezőivel szemben. Készek és képesek volnának megszüntetni a szerintük értelmetlenné lett Emberi létet, mit sem törődve azzal: van-e, vagy lehet-e lelki-szellemi szintű értelme és célja az általuk megsemmisíteni szánt Életnek…
És sajnos ezek a nem mindennapi gyilkossági formáért, annak engedélyeztetéséért kilincselők már nem is egy országban győzedelmeskedtek! Igaz: még „csak” annyit értek el, hogy az eutha-nasiát olyan emberek esetében alkalmazhassák, akik maguk kérik ezt. Sőt: még arra is volt gondjuk, hogy a halnivágyó maga hajthassa végre önmagán az euthanasiát, hogy mindenképp bizonyított lehessen a halál „szabad akaratból történt” felvállalása.
Tehát lényegében elérték azt, hogy a halnivágyó már törvényes keretek közt, államilag engedélyezett eszközzel követhessen el öngyilkosságot, míg ők mossák kezeiket!
Csak hogy az utolsó lét-villanás pillanatának meghatározásához való jog mindig és minden körülmények közt az Isten Joga volt, és az is lesz!!
Ha nem volna fontos a Szellem számára az az utolsó pillanat, Isten maga gondoskodott volna arról, hogy ki-ki úgy vonja ki magát az alól a Pillanat alól, ahogy neki a leginkább megfelel. De az a Pillanat az egyetlen, amikor a földi Tudat és a szellemi Én-rész tökéletesen egymásba olvadhat, hogy a fölöttes ÉN az utolsó pillanbatban megkísérelhesse ráébreszteni a Valóságra a földi tudatot, s megpróbálhassa azt az ÉG URÁNAK meglátásához és elfogadásához hozzásegíteni. Ez az egyetlen Pillanat áll rendelkezésére: sem előtte, sem utána nincs erre módja. Nem véletlen, hogy a hosszú ideig kómában lévő betegek nagyrésze magához tér, öntudatára ébred az utolsó Lét-villanás, tehát a Halál beállta előtt. Ahogy a világra jövetel, tehát a legelső Lét-villanás elidegeníthetetlen joga minden Élni teremtett, s fizikai testbe öltözött szellemi Én-résznek, úgy az utolsó Lét-villanás is az. Az utolsó Lét-másodperc adhatja meg, és adja is meg nem egy szellemi Én-nek a Kegyelem állapotának elérését és megélését: ezt senkinek sincs joga sem elvenni, sem elvitatni Ember-társától.
Azt talán már meg sem kellene említenem: micsoda mérhetetlen szenvedést kell elviseljen a szellemi Én-rész, amikor a tudatától megfosztott testből durva erőszakkal kitaszítva ráébred: nélküle döntöttek sorsáról. A befejezetlenség, a megcsonkítás minden izzó kínját át kell élje, érezve még fizikai test fájdalmát, de már a szellemi ÉN egészének fájdalmát is, amelynek egy élő részéről úgy szakították le róla a vele szoros egységet alkotó testet, ahogy egy kart, vagy egy lábat szakít le a vonat, meghagyva a pokoli kín teljes érzetét az agyi idegrendszer számára. A kis Én-rész anélkül kell kiszakadjon és távozzon a fizikai testből, hogy felkészülhetett volna az utolsó Lét-másodpercre, és a természetes körülmények közt való távozásra…
Épp így joga van az állat és növény-világ egyedeinek is Léte minden egyes szekundumához. Ugyanis ők is tanulni érkeznek a Föld színére, s számukra sem mindegy: hogyan, s mivel fejeződik be számukra az Élet nevű Út. Ha öntudatlan állapotból kell átlépjenek a megváltozott Lét-állapotba, a lélek nem tud felkészülni az útra: a test fölött kereng, maga is erősen letompított - lefokozott állapotban, anélkül, hogy érzékelhetné: már semmi köze a testhez. Iszonyatos fájdalmat kell átéljen, hisz lényegében sehová sem köti semmi, s e fájdalom enegriája még akkor is a Föld színén marad, amikor egy-egy Lélek-mentő Szellem elindul érte, hogy vissza vezesse abba a dimenzióba, ahol az állati és növényi Lélek-csoportok tartózkodnak, már útjuk végén, vagy egy új Út kezdete előtt.
Egyetlen esetben kap az ember „mentelmi jogot” a Teremtőtől az állati Lét megszüntetésére, éspedig akkor, abban az esetben, amikor az állat olyan, már semmiképp sem gyógyítható betegségben szenved, amelynek során már még a fizikai test kínjának csillapítására sem kínálkozik mód. Ekkor, de csak is ekkor megszüntethető az állat léte, hogy megszüntethessétek számára a mérhetetlen szenvedést is. Az állat ugyanis semmilyen szinten nem érti: miért szenved, hisz nem bír sem összetett gondolkodásra alkalmas tudattal, sem pedig szellemmel. Épp ezért az állat útja nem is hordozhat magában karmikus megkötést, tehát nem valamely előző útja értelmében kell, vagy kellene elviselnie a szenvedést, de nem is megtapasztalást kell szerezzen általa, hisz a szenvedés emlékét, s annak velejáróit, vagy ha úgy tetszik: tanulságait már nem viszi magával távozása után. Tisztán, minden negatív emléktől megszabadulva, csak az út pozitívumait magába szívva tér meg útjáról: egy sikeres, szeretettel teli út után gazdagon, és fényesen ragyogva, egy sikertelen, gyötrelmekkel, szeretetlenséggel és ellököttséggel leélt út után fakón és szegényen. Az Ember-szellem ezzel szemben minden Lét-másodperc megtapasztalásait meg kell tudja szerezni akár egy előző Út értelmében, akár egy ezt követő út érdekében, s ezeket a megtapasztalásokat senkinek sincs joga elvenni tőle, vagyis a Szellemi ÉN-től…


A hirtelen halál és az Én-részt érő sokkhatás

Nem ritka, hogy az Én-rész valamely nem várt (ti. általa nem várt!) helyzetben, hirtelen kell kiszakadjon a Tudat mellől: az egyes balesetek áldozatainak Én-része, vagy a mind gyakoribbá váló háborús események áldozatainak Én-része, vagy a szomorú, sőt, inkább tragikus módon szintén mind gyakoribbá váló öngyilkosságok és gyilkosságok végett elhaltak Én-része (s ez utóbbiak közé sorolandóak a meggyilkolt magzatok, de az általatok Tehát a „modern és felvilágosult (?) kor emberei és „tudósai” által oly képmutató módon „kegyes halál”(?!) névvel illetett gyilkosság: az euthanasia áldozatai is, s talán még inkább, mert az előbbi az Út teljességét tépi ki az Én-rész kezéből, míg az utóbbi azt a kimondhatatlan fontosságú utolsó Lét-villanást, amelyen az Én-rész egy egész sor, döntő fontosságú Felismerés birtokosává lehet, éspedig éppen a Visszatérés céljából mozgósított, tehát aktivizált Energia segítségével, amely nem csak a Vissza vezető Utat, de a fizikai síkon megtett Út teljességét is megvilágítja előtte, felfedvén már akkor és ott egy sor olyan Igaz-ságot, amelyek mellett vakon ment el az Élet-út teljes időszaka alatt!)
A különböző módon, hirtelen halállal elhaltak Én-részei az asztrális Világok egy újabb elkülönített síkjára emeltetnek fel Őrszellemeik által. Ők ugyanis a hirtelen sokk-hatás végett nem lehetnek képesek használni azt az energia-tartalékot, amelyet mindahány testbe öltözött Én-rész a magáénak mondhat, s amely éppenhogy a Kiemelkedés és a Visszatérés céljából, elkülönített Erőként adatik néki, amelyet másra nem is lehet képes használni, de amelyet ekként a Visszatérésre sem használhat fel, mert a sokk ereje az utolsó csepp energiát is egyszerűen kiégeti belőle akként, hogy a sokk-hatás bekövetkezte előtti pillanatban a tartalék-energiát mozgósítja az Őr-szellem, hogy lefedje általa az Én-részt, amely már ekként, tehát lefedett, bódult állapotban fog kiszakadni, vagy nem ritka esetben szinte kirobbanni a Tudat mellől: s akkor már az Őrszellem és a segítő Szellem-testvérek sokasága nyúl az alélt Én-rész után, arra törekedve, hogy mielőbb eltávolítsák azt még az adott dimenzionális körből is, s azon, hogy azt a lehető leggyorsabban felvigyék a pihentető szféra megadott síkjára, ahol egy meglehetősen hosszú ideig az akként fog lebegni, mint valami öntudatlan kis bárányfelhő: kellemes biztonságban, és gyenge, de az ő pillanatnyi energia-szintjével mindenkor harmonizáló, s csak lassan, fokozatosan növekvő rezgésmagasságú energia-áramlatban lebegve, míg Energia-teste el nem éri a korábbi, már optimális rezgés-szintet. Addig a Gyógyító Energia: az Áldott Szent Lélek, tehát Mária energiája, s a FIÚ ISTEN Megerősítő Szeretet-energiája öleli körül, függetlenül attól: ténylegesen is baleset, vagy háborús történés, avagy önnön gyengesége volt a fizikai test hirtelen halálát kiváltó ok. Akkor és ott csak egy kábult, és magatehetetlen kis Én-rész, aki segítségre: oltalomra és megerősítésre szorul, s ekként azt meg is kell, és mindenkor meg is fogja kapni. Amikor az Én-rész energia-teste eléri a korábbi rezgésszintet, az Oktató szellem kiemeli őt bódult állapotából, s egy másik Asztrális síkra kíséri, ahol az Én-résznek módja nyílik tudatosítani önmagában a történteket. Először csak azt a tényt kell tudnia elfogadni, hogy már nem a fizikai testben van. S ez még talán a könnyebbik része a dolognak, legalább is azok esetében, akiknek fizikai Útja öngyilkossággal végződött. A balesetek áldozatai, vagy a háborús történések során hirtelen távozók tovább ragaszkodnak a fizikai síkhoz, mint gondolnátok: őket a Tudatból átáramlott felelősség, és az övéikért való aggodalom tartja hosszabb ideig megkötve, ekként nehezebben fogadják el azt, hogy szeretteiket, esetleg gyermekeiket nem oltalmazhatják tovább. Ők még hosszan keresik övéiket: s az Oktató szellem a korábbi, tehát az Út során az Én-rész mellett álló Őrszellem, s az egyes Gyógyító szellemek segítségével kell a Felismerés, az Út megszakadt voltának elfogadása felé vezesse.
Az Én-rész aztán természetesen képessé is válik a Felismerésre, tehát elfogadja a megmásíthatatlan tényt, de (amiként az munkatársam esetében is megfigyelhető) az Én-részben még a következő testetöltés során is fel-fel bukkannak (a spirituális áthúzás következtében) az előzőleg járt Út egyes emlékei: a félelem bizonyos dolgoktól, a repülők hangjától, hirtelen és váratlan csattanásoktól és dörrenésektől, vagy a riadót jelző szirénára emlékeztető váratlan csengetéstől való iszonyodás, vagy gyakran szinte páni félelem. Ezek az emlékképek oly mélyen égnek bele az Én-rész energia-testébe, hogy benne maradnak az ÉN-be való visszatéréskor is, amiként benne maradnak, mert benne kell, hogy maradjanak a következő testetöltés során is, s éppen azért, hogy az újabb Út (vagy inkább Utak) során lassan, fokról - fokra kikophassanak belőle, mert a Félelem energiája nem maradhat állandó elem az ÉN-ben: az viszont másképp nem lehet képes azok teljes és végleges feloldására, csak akként, ha az Én-rész visszatérvén „kikoptatja” magából annak a fájdalom és félelem-energiának nagy részét: a többit viszont már a Kegyelem fogja abban felülírni – Önmagával: vagyis Krisztus fogja azt teljességgel közömbösíteni akként, hogy kiemeli a Visszatérő Én-részből a megmaradt félelem és fájdalom-energiákat, s azokat a maga Szeretet-energiájával pótolja.

Azok esetében, akik öngyilkosság végett vesztik életüket (tehát a szellemi Én-rész esetében Út-jogát), már könnyebb elfogadtatni a tényt: az Élet-út ténylegesen is megszakadt, annál is inkább, mert a Tudat ezirányú késztetése többnyire az Én-részbe is beleíródik, ekként az csak egy tudott késztetés megvalósulását kell elfogadja. Erre is más és más módon reagálnak azonban az ekként visszatért Én-részek. Van, amelyik képes belátni: önnön gyengesége végett nem tudta megadni a Tudatnak az öngyilkossági gondolat elvetésének késztetését, de van, amelyik még akkor is azt mondja: az egyetlen helyén való cselekedet éppenhogy az öngyilkosság volt, mert…
És éppen e „mert” kibontása érdekében helyeztetik az Én-rész egy olyan Asztrális Világképbe, amelyen, amiként azt az imént megmutatott síkon is láttátok, a korábbi történésbe helyeztetik vissza, s azt az Életfilm-kockát kell elismételnie újra és újra, míg meg nem érik benne a Felismerés. Az, hogy nincs olyan kilátástalannak ítélt helyzet, és nem lehet akkora testi, Lelki, Tudati vagy Szellemi szenvedés, amely megindokolttá, és jogossá tehetné az öngyilkosságot, mert minden Élethelyzetben rá kell tudni hagyatkozni az Irgalom és Szeretet Istenére, s ki kell tudni mondani: Legyen meg a TE AKARATOD!
Aki önnön életét veti el magától, épp úgy Lélek elleni bűnt követ el, mint az, aki más személyt foszt meg életétől, mert ez is és az is egy-egy Én-rész kezéből tépi ki az előrébb, és feljebb: Isten felé vezető Kegyelmi Utat, megakadályozva ezzel az Én-részt a továbbhaladásban, s megkötve ekként abban az ÉN-t, s így a Szellemet is, vagyis lényegében Isten és a Szellem közé állt, amiként tette azt Satana is, a maga legelső kísértő gondolatát állítva Isten és a gyengének bizonyult Szellem közé.


Az eutanázia a „kegyetlen halál”
Miként történik az Én-rész kiemelkedése a súlyos, nagy szenvedést adó betegségek esetén alkalmazott morfin (vagy morfin-származékból készült) szerek hatása alatt álló Tudatból.

Ez ismét a Kegyelem Törvényének keretein belül történik. Amely szellemi Én-rész az ekként leárnyékolt Tudattal fejezi be földi Útját, vagyis nem a Tudat, s ekként az Én-rész gyengesége végett áll e szerek hatása alatt, azt az Őrszellem már a kezdeti pillanatban kiemeli: de még csak kiemeli a Tudat mellől. Ekként az Én-rész nem érzi a fizikai test kínjait, de érzi a morfin hatásából egy-egy pillanatra kiemelkedő Tudat mindahány kínját. Ha azonban a test tényleges fizikai halála bekövetkezik, az Én-rész már nem tér vissza, csak a Tudat utolsó, mindenkor tiszta, s minden fizikai fájdalomtól mentes Pillanatára, amely utolsó Lét-pillanatban amiként mondtam: az Én-rész számára szóló Jel is bennfoglaltatik. A Tudat ugyanis az utolsó pillanatban akkor is teljességgel ki kell, hogy tisztuljék, ha ennek tényét ma még képtelenek volnátok bárha a legfejlettebb műszerekkel is érzékelni, mert ezt nem érzékeli, csak az Én-rész, és az Őrszellem, valamint azon Segítő Szellemtestvérek, akik az Én-részt visszatértekor várják. A Tudat tehát már nem a ti Tér-Idő síkotok, de egy magasabb Tudatosodási szint értelmében válik tisztává: ama szinten, amelyre fellépve az a bizonyos „halál közeli élmény” is beíródik a Tudat végső képei: és az Én-rész első, tehát a Visszatérés, a kiemelkedés folyamatának első képei közé. Erről a szintről tekinti végig a haldoklás folyamatának végére ért test Tudata a végig járt Élet-utat, hogy még az utolsó Pillanat is a rendelkezésére álljon: egyes Felismerések megszerzésére, s egyes negatív energiák (harag, gyűlölet) feloldására, amely Felismerések és az egyes negatív Tudati-érzelmi elemek megtisztított energiáját az Én-rész (már szinte csak „búcsúzóul”) magába zárja. Nem véletlenül mondom tehát, hogy amiként az első Lét-pillanathoz, akként a legutolsóhoz is JOGA VAN mindahány testbe öltözött Én-résznek: vagyis az euthanasia épp oly „kegyetlen halál” az Én-rész számára, mint az abortusz.

Az eutanázia is a lélek elleni bűn

Az Ember, mint áldozati ajándék ki kellett törlődjék a Tudatból. Ehelyett az állat-áldozatok, majd ezt is felül írva a tömjén, s más füstölők, valamint az ételáldozatok íródtak be a Tudatba, mint “Istennek kedves” ajándékok, s ezek képét már Mózes kellett elültesse a Tudatban, ismételten megfogalmazva azt a Globális Tudattár elemeiből a Föld színén.
A Tudat ekként, vagyis ennek elfogadásával mindinkább közelített a Fent Törvényeihez, ahhoz a szinthez, amelyen már ténylegesen is megismerkedhetett a Fent Világának: Istennek Törvényeivel.
A Mózesi Törvények, s a Fent Világából leközvetített Tízparancsolat már ezt a célt szolgálta, s ezt szolgálja mind a mai napig. Ezen Parancsolatokat a Mester is megerősítette, de már magasabbra emelve a mércét a Szeretet Törvénye által, amely Törvény révén az egyes Parancsolatok betöltötté váltak az Ember számára.

A Mózes korában élt ember még azt kellett elsődleges jelleggel tudatosítsa magában hogy az Élet, megismételhetetlen Ajándék, és azt, hogy csak a Teremtő Isten jogosult rendelkezni Élet és Halál fölött. Ehhez természetesen már a Szeretet Törvényét is meg kellett ismerje egy bizonyos fokig.
És éppen ez az a Törvény, amelyet nem csak ama kor: még a ti korotok embere sem képes megtartani, pedig az Utak Törvényei közül az első éppen hogy ez, hisz aki ez ellen vét, az Isten Kegyelmi ajándékát tépi ki Ember-testvére kezéből, hogy visszahajítsa Istennek!
A ti korotok Embere már azzal is tisztában kell legyen: az Élet nem csakis és kizárólag a test élete! Sőt: elsődleges fontossággal a Szellemé, amelytől nem ragadható el az Út végigjárásának Istentől adatott Kegyelmi Lehetősége anélkül, hogy ezzel ne a Lélek elleni bűnt venné magára az, aki a gyilkolás révén tulajdonképpen Isten és a Szellem közé áll, mert hisz a Szellemet köti meg Útjában, amelyen az Isten felé igyekezne, hogy visszatérjen az EGY-ségbe.

Az Élet tiszteletének Törvényét ma már úgyszólván minden egyes Ember ismeri, aki csak a Föld színén él, és mégis: a fentebbiekben említett háborúkon kívül, s az Isteni Kegyelem révén néktek juttatott földi javak igazságtalan elosztása végett éhínségben, vagy a nyomorból fakadó járványokban elpusztultakon kívül is hány, de hány Szellem-testvéretek kezéből tépitek ki nap mint nap, sőt: a napok mindahány percében és pillanatában a ti modern barbarizmusotok sátáni “találmányai” révén: az abortusz és az euthanasia révén azt a Kegyelmi Ajándékot, amely fölött pedig a ti korotokban is Istennek van, vagy legalább is volnaJoga rendelkezni!
Pedig ezen már rég túl kellett volna hogy jusson az Ember nevű lény, hogy már ténylegesen is a magasabb szintek ismeretei felé fordulhasson, s már azokat igyekezhessék megvalósítani.
A “Ne ölj” parancsolata ugyanis már nem csak a gátlás nélkül való gyilkosságot: mindahány gyilkosságot tiltja, míg a Mózesi törvények még megszabták: ki az, akit lehet, vagy akár kell is halállal súlytani, ha bizonyos rendelkezéseket vagy Törvényeket megszeg. A Mester már a “ne ítélj” Tanításával kivette ez ősi “jogot” is az Ember kezéből, megszabván számára: az Ítélet joga egyedül Istené: az Ember joga a megbocsájtás, amiként az Isten bocsájtotta meg az Embernek az ellene esett, s minden egyéb vétségnél nagyobb vétket: az elfordulás, s a Szeretet megtagadásának bűnét, amelyet egyként követett el mindahány, a Tökéletes EGY-ségtől eltávolodó Szellem, s halmozta e bűn súlyát mindahány ÉN, ÉN-fél és azok mindegyikének Én-része, amint egyre mélyebbre és mélyebbre ágyazták be magukat a tagadás, az eltávolodás, az Isten iránti engedetlenség és szeretetlenség sötétlő mélységeibe. Vagyis minden egyes Ember, és mindahány Szellemmel bíró lény részes e bűnben, a Kozmikus Terek és az Asztrális Világ-képek bármelyikén van is.

Tandari Éva

Egy orvos kegyetlen vallomása : Soha ne élesszenek újra, hagyjanak meghalni !
https://egyenesben.com/hu/erdekessegek/egy-orvos-kegyetlen-vallomasa-soha-ne-elesszenek-ujra-hagyjanak-meghalni
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.02. 02:05  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Eutanázia

Eszembe jutott, amikor pár éve az RTL -től megkerestek egy műsor kapcsán az eutanáziáról, hogy , mint szellemtanos, mit tudnék esetleg erről egy műsorban mondani.
Én elmondtam a véleményem, a riporternő ezt megértette, nagyon tetszett neki, de rájött, hogy ezt egy "szórakoztató" műsorban elmondani lehetetlen!
Na miről is volt szó akkor?
Ahhoz nincs joga senkinek, hogy egy beteg embert megöljön a betegsége matt. Ugye ismert, hogy Spártában megölték a beteg, és tehetetlen idős embereket, vagy a betegen született csecsemőket. Később is voltak ebből problémák, de most nézzük a mai korunkat.
Valaki megbetegszik, gépekre teszik, és vitatkoznak rajta, hogy le lehet-e kapcsolni vagy se, akár bírósági perig is elmennek, és dönt a bíróság - ha mer dönteni!
Nézzük a szellemi valóságot!

Sajnos a szenvedés is része életünknek, haldoklás, fájdalom, ezt lehet enyhíteni, de sajnos ezt az utat karmikusan - vagy feladatként, de végig kell járni.
A fejlett orvostudomány ma már életben tudja tartania testet nagyon sokáig, ezt lehet látni a kómás betegeknél. Az Isteni Tervben - Rendszerben ez nincsen benne, azaz ha valakinek betegeskednie kell és meghalni, akkor annak kellene történnie. De ahelyett, hogy mondjuk a haldokló (előtte még csak beteg ember) végigjárná a tervezett szellemi utat és meghalna, rákerül egy orvosi gépre, ami életben tartja!
Itt már beavatkozunk az Isteni Rendbe, ugyanis a Természet Törvénye által a beteg "rendesen", átélve a haldoklás vagy szenvedés karmikus hatásait már meghalt volna, de az orvosok géppel életben tartják, mondhatnánk "erőszakosan".

Itt jönnek a mai korban a viták! Ugyanis ha ezt a gépet lekapcsolnák, akkor ez nem lenne eutanázia, ugyanis az Isteni gondviselés szerint annak az embernek már halottnak kellene lennie! Persze, most nem arról az esetekről beszélek, ahol a gyógyulás miatt átmeneti állapotként van gépre kötve. Ebben az esetben belenyúlunk a Természet Törvénybe, és meghosszabbítjuk akaratán kívül az Életet.

Az eutanázia igazi fogalma az lenne a mai korban, ha megfelelő orvosi eszközökkel (a balta nem számít annak) a haldoklás befejezte előtt elvennék az életet! Segítésként, vagy csak azért, mert macerás ápolni a beteget, sajnos erről elég sokat beszélnek a bűnügyi krónikák. Az is gyilkosságnak (eutanáziának) számít, ha lehetőségünk van ápolni egy magatehetetlen beteget, és mi magára hagyjuk, és meghal az ágyban segítség nélkül! Általában ebben az esetben nekünk lett volna karmikus munkánk a beteggel!

Azért azt is megjegyzem, hogy pár eutanáziás befejezés nem számít valóban gyilkosságnak, mert sok esetben szellemi oka van, amikor megtörténik egy ilyen eset! De ezzel nem bátorítok senkit se akinek beteg egy rokona!

Gyilkosság szellemi magyarázata egy történettel:

Ez a történet a Szellemi Búvárok Egyesületének egyik mediális közlésén hangzott el a 2000. évben, egy bemutató és tanító köri ülés volt a Tagok jelenlétében.

Péter az 1700 évek tájékán élt a mai Németország területén. Kézműves családból származott, ebből a sorból is választott magának feleséget. Nehéz életük volt, gyermeket szerettek volna, de nem sikerült, minden próbálkozásuk kudarcba fulladt. Nagyon szerették egymást, házasságuk szerelem házasság volt. Sokat gondolkoztak, hogy mit lehetne tenni, végül arra a következtetésre jutottak, hogy Péter lehet a beteg, már akkor is jó lenne a kisgyermek, ha a felesége szülné meg és nem Péter lenne az apa, de a sajátjaként nevelné fel. A faluba rendszeresen járt egy házaló, akit egy este pár üveg bor után elhívtak magukhoz és elmondták a problémájukat. A házaló két hónapig járt esetenként a házukba Péter feleségéhez, ilyenkor szemlesütve, megalázva néztek szinte egymás szemébe, de a cél volt a fontos a számukra.
Két hónap megalázottság után kiderült, hogy az asszony terhes. Elfeledtetett velük az öröm minden fájdalmat, összekovácsolta őket még jobban egy kisgyermek születésének tudata.

Sajnos a gyermek röviddel megszületése után megbetegedett. Két éves korát úgy érte meg, hogy a rövid életét végigbetegeskedte, egyik orvostól a másikig rohangáltak vele, próbálták az egészségét visszaállítani, de nem sikerült. Alig töltötte be második születésnapját, annyira elhatalmasodott rajta a betegsége és a vele járó fájdalom, hogy már látszott a gyermeken, hogy csak napjai vannak hátra az életéből. Pétert felesége könnyek között arra kérte, hogy szabadítsa meg gyermeküket a fájdalomtól. Nem bírta tovább nézni szenvedését.
Péter az asszony könyörgésére véghezvitte azt a tettet, ami ellenkezet minden emberi törvénnyel – megölte gyermekét! Utána leült a karosszékbe, felesége ölébe hajtotta könnyes szemét. Péter szúrást érzett a mellkasában és nagy lelki fájdalmat. És egyre csak a tettén gondolkodott, egyre csak gondolkodott….

Közben eltelt 300 év, úgy, hogy Péter nem is vette észre. Megállt a szíve a fájdalomtól és megakadt a köztes létben a szelleme. Annyit tudni kell, hogy idő csak a földi emberek számára létezik, „odaát” állapot van. A vezető szellem a médiumhoz irányította, ahol a jelenlévő tagok ráébresztették arra, hogy ő közben meghalt és a cselekedete alól felmentették, majd elküldték a fénybe.

Péter után újra jelentkezett a vezető szellem. Elmesélte, hogy Péter és a felesége valaha egy szellem voltak, majd duál - párként különváltak. Az akkori földi együttlétük, közös szenvedésük szolgálta azt a célt, hogy újra lehetőségük legyen az egyesülésre, de ehhez szükség volt erre a hatalmas megpróbáltatásra.
A meghalt kisgyermek leszületése előtt vállalta ezt a szerepet, ezért nem volt jelentősége rövid kis életének - szellemi szempontból tekintve.
Itt kell megemlíteni, hogy nagyon sok kisgyermek azzal a céllal születik le, hogy kevés ideig tartó életével és tragikus halálával valamire felhívja a figyelmét a földön lévő, emberi testben munkálkodó szellemeknek.

Sokan a köztes létben (asztrál síkon, purgatórium alsó szintjén) a saját tudatlanságuk miatt akadnak meg. Nem veszik észre, hogy meghaltak. Volt olyan tengerész, aki nem vette észre, hogy hajója már régen elsüllyedt és évszázadok óta merte a vizet a képzeletében, mire a kör munkásai felvilágosították, hogy már régen meghalt és menjen tovább, de volt olyan leány is, akit édesanyja erőszakkal férjhez akart adni, kiugrott az ablakon még az 1900 évek elején, de a tudatában még csak az volt, hogy az ablakpárkányon van és retteg anyjának döntésének következményétől. Itt tudta meg, hogy már 70 éve halott. A közvetítő szellem segítségével lehetőséget kapott a továbbhaladásra.

Írta. Karsay István

Budapest, 2014.február. 28.


Eutanázia szellemi magyarázata példákkal.
Mi a különbség a gyilkosság, aktív és passzív eutanázia között?
Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=6FGXzeaOTU0&feature=youtu.be
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.01. 03:53  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Krisztus igéinek fontossága – Szellemi tanítás – Felvezetés

Zita medium közlése

…Az embernek tudnia kellene, hogy hol van a határ, ahonnan már nincs visszaút, és az ember mégis feszegeti a korlátokat, és kidönti a figyelmeztető táblákat, amelyek megálljt parancsolnának a számára, hogy eddig és ne tovább! Azt keresi, az után törtet, ami pillanatnyilag ugyan valami téves elgondolás szerint azt hiteti el vele, hogy még olyan lehetőségei vannak, ami valójában nincs.
Lehet, hogy a földi élet kirablására, tönkretételére lehetőségek kínálkoznak, de ezzel elsősorban az önmaga szellemi jövőjét teszi tönkre, és ezzel nemcsak a szegénységben leszakadtak száma növekszik, ami szintén nagyon szomorú, hanem azok száma is, akik elvesztették a kapaszkodójukat, aminek segítségével még egy bizonyos szellemi szintet elérhettek volna. Ezekre mondja a mi Urunk Jézus Krisztus, hogy bár látszanak élni, de valójában lelki, szellemi értelemben holtak.
Van azonban az emberiségnek még egy kis hányada, akinek a sorsa még nem dőlt el, még bizonytalan a helyzete, hogy ebben a káoszban, ebben a felfordulásban, ebben a nagy információrengetegben mit fogadnak el, mit tesznek magukévá, mihez igazítják az életüket, mivel töltik meg hátralévő napjaikat. Ez nagyon lényeges! A helyes megismeréshez ugyanis nem tudnak eljutni másként csakis úgy, ha a magas szellemvilágokból csörgedező igazságot, amely a Szentlélek révén jut el és van a világban, megismerik, elfogadják, helyesen értelmezik, magukévá teszik és élik.
Így még lehet reményük arra, hogy ezalatt a rövid idő alatt beérkezzenek a megmentettek táborába. Rövidségénél fogva az idő most rendkívüli jelentőséggel bír a földi életben minden ember számára, hogy az ember időben elvégezze „futását”, és célba érkezhessen. A jelenleg élő emberiség legnagyobb része a letűnt időkben, még a XIX. század szellemi lehetőségei között is mindezt elmulasztotta. Ennek a kisebbségnek még lehet szellemi jövője, ha maga is akar és mindent megtesz megmenekvése érdekébe, azaz szakít a világgal, ami talán a legnehezebb a számukra.
Szakítani a világgal nem azt jelenti, hogy az ember reggeltől estig otthon üljön, hanem azt jelenti, hogy gondolataiban, érzéseiben, vágyvilágában nem vágyakozik már semmi olyan után, amit a világ kínál, vagy nyújthatna a testi ember részére. Tehát akkor mi után vágyakozzék az ember? Azután, amit a teremtő Isten Krisztuson keresztül az ő megváltására, szabadulására, mint lehetőséget adott, hogy az igazságot megismerje, a valóságot érezze valóságnak, és ne rózsaszínű szemüvegen át lássa önmagát és a világot, hanem mindent annak lásson, ami.
A színek skáláján is minden pontosan a helyére illeszkedjen: a fekete feketeként, a fehér fehérként, a szürke szürkeként, és a színek kavalkádjában a színeknek megfelelő érzések, vágyak és törekvések alakuljanak ki az ő lelkivilágában. A rózsaszínű szemüvegen keresztül az ember rózsaszínben látja önmagát és a világot is, de az nem azt jelenti, hogy látása helyes..
Az embernek a valóságra, a tényekre, az igazságra kell építkeznie. Elsősorban ahol áll, ahol megveti a lábát, ott az igazság szegletkövére kell tennie a lábát, hogy a kiindulási pontja helyes legyen. Mindent az isteni igazságon keresztül kellene néznie, megítélnie, és ennél kellene tájékozódnia, ugyanis, ha ennél tájékozódna, akkor tudná, hogy mikor mit tegyen, és ha igaz hite volna, akkor lenne iránytűje, ami a pontos irányt mutatná számára. De a baj az, hogy nem hagyatkozik ezen segédeszközökre, mert azt hiszi, hogy ő mindent jobban tud, mindent helyesen lát, és így a dolgok kiindulási pontja is téves nézetekből jön létre…..


Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Krisztus igéinek fontossága – Szellemi tanítás
Ünnepek táján felszaporodnak a balesetek, tragédiák
HANG - Gyermekem rossz társaságba keveredett
Uralkodjatok minden állat fölött
Az örök törvényt, amit Isten rád rótt, vállalnod kell önként
Origenesz a keresztény filozófia megalapozója
Magyar Diána_Rejtélyes múlt
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhew4D8SnFBR5Jf59CA?e=EcxbhW
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint öt évre visszamenőleg.

https://data.hu/get/11952640/SBK_Hirlevel_174.doc
Karsay István - 2019. augusztus havi szellemtani hírlevél

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGg7hWiOAUKVy0Nkylbw?e=USWbDf
Gizi médium_Ezoteriák 2 - Nem a szellemi ismeret, hanem a megélés a fontos
Letöltés a tárolóból

https://www.youtube.com/watch?v=SCoRFKgx5gA&feature=share
Trianon valódi oka – Darvas-Kozma József beszéde

https://www.youtube.com/watch?v=ePgcdSoFnV4
Kiáltó szó a pusztában – Az ember nem tud nem ártani

https://www.youtube.com/watch?v=8yTE6RpxmgI&t=4128s
Hamis vőlegény – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=0Vy2C-447dw
A szerelem csendje – Romantikus film
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.07.31. 04:07  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Levelezés Reiner Ágostonnal

Kedves István,
• Köszönöm a hírleveleket. A Tóvölgyi Titusz könyve jó kis csemegének ígérkezik. Kíváncsi vagyok a gondolkodására. A "Szellem Erő Anyag"-gal vért izzadtam, de megértettem az ábráit is. Amikor a pdf anyagát készítettem, akkor először szkenneltem az eredetit, majd OCR programmal (Abby fine reader) word dokumentummá alakítottam. Persze azért sok betűhiba keletkezett, amit igyekeztem kijavítani, de biztos még most is maradt néhány. Az ábrákat - mese nem volt - meg kellett szerkesztenem, mert nagyon silány lett volna a másolat. Annyira megértettem, hogy találtam az eredeti anyagban egy ábra hibát, - már nem emlékszem melyik volt az. Ettől függetlenül arra jutottam, hogy a könyv megértéséhez nem szükséges a számtörvények logikai ábráit végig bogarászni, mert az már nem ad többet a lényeghez.
• Csak egy gondolat a levél elején lévő "Igazhívők és a képmutatók" c. gondolatébresztőhöz. Az istentiszteletre gépfegyverrel berontó sztori teljes változatát korábban más forrásból megkaptam. Ott volt a kimondatlan kérdés a végén: Te mit tennél? Látod most már, hogy mekkora patkány vagy? Egyszerűen dühös vagyok az ilyen "tanításokra". Életszerűtlen és hazug álbölcselkedés. Én nem tartom magam rossz hívőnek, de egy ilyen szituációban biztosan húznék a p---ba... többet tehetek golyó nélkül Jézusért és magamért, mint golyóval. Mindenkiben benne van az igazhitűség és a képmutatás is, ami nem mindegy az, hogy milyen arányt képvisel a kettő. Nem üdülőben élünk, hanem javító intézetben, ami gyönyörűen kivitelezett, biztos óriási munkába tellett Isten munkatársainak, de hát kérem az emberanyag....
• Krisztusi kereszténység helyett a Páli kereszténységet választottuk és gyakoroljuk. A lusta dög ember szereti a varázslatot, a jézusi önmegtagadással szemben sokkal vonzóbb volt a páli gnosztikus mágiát elfogadni (ingyen kegyelem, Jézus vére eltörölte a bűneinket, csak hinni kell, és -hipp-hopp - már meg is vagyunk igazulva. És ez nem Pál felelőssége, hanem az utókoré, aki nem a jézusi - Isten Országa - evangélium mellé tette le a voksát, hanem a vérközpontú megváltás téveszméje mellé, miszerint Isten egyik személyében leszáll közénk, hogy egy minősítetten gonosz bűncselekmény keretében meggyilkoltatja magát, és a másik (ezek szerint vérszomjas) személyének ez tetszik, és a bűnelkövetőknek nem hogy ezt a gaztettet, hanem az összes bűnét megbocsájtja, csak hinni kell. Erre még Laár András Besenyő Pistája is azt mondaná: Noooormális? Ez tetszett a császárnak, uralkodóknak, mindenkinek, még a protestánsoknak is
Üdv:
Ágoston

Kedves Ágoston!

Nagyon köszönöm a leveled és válaszolnák is rá, most van rá végre időm..
Barátaim segítenek a többi rész elkészítésében, egy barátom Münchenben van és beszkennelte az első részt, ha hazajön Magyarországra, akkor következik a többi rész.
Másik barátom Nagyváradon lakik, és fáradságos munkával begépeli ezt a kincset, és megmentjük az útókor számára.
Kivételesen most csak szervező és közvetítő vagyok!:)

Igazhívők és képmutatók írásomhoz magyarázat.
Te mit tennél?
Ez főleg gondolatébresztő a kevésbé hívők számára, mi ketten tudjuk az igazságot.
Feláldozni magunkat igazi jelentése, hogy az életünket alárendeljük a Jézusi tanításoknak és igazságnak, megéljük gyakorlatban az igét.
Feleslegesen én se áldoznám fel az életem „Jézusért”, mert ezzel nem tudnám végrehajtani a vállalásomat amiért leszülettem a fizikai síkra, mint ahogyan Jézus is azért hagyta abba az éhezést a sivatagban amivel tisztította az asztrális testét az itteni negatív energiáktól, mert addigra annyira legyengült a teste, hogy a fizikai test elpusztult volna, és nem lett volna lehetséges a küldetését teljesíteni. Erről a Titkos Tanítások nagyon szépen beszámol, elmondja az idevonatkozó tanítást.
Így teljesen egyetértek az alábbi mondatoddal: „többet tehetek golyó nélkül Jézusért és magamért, mint golyóval”
és itt a történet azoknak akik nem olvasták a hírlevelem:
Az igazhívők és a képmutatók
******
Képzeld el, hogy az alábbi történet veled esik meg.
Egyik vasárnapi istentiszteleten a 2000-es gyülekezet megdöbbenve látja, amint belép két talpig feketébe öltözött ember gépfegyverrel a kezében. Az egyik ezt kiáltja:”Aki Krisztusért hajlandó vállalni egy golyót, az maradjon a helyén."
A gyülekezet nagy része elrohan. A kétezerből mindössze kb. 20 ember marad a helyén. A férfi, aki az előbb beszélt, leveszi a csuklyáját, ránéz a lelkészre, és ezt mondja:
- Rendben, lelkész úr, megszabadultunk az összes képmutatótól. Most már elkezdheti a szolgálatot. Szép napot! - Ezzel a két ember megfordul, és kisétál. Vicces, hogy milyen könnyű; levegőnek nézni Istent, és csodálkozni, hogy a világ pokollá válik.
Vicces, hogy el hisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Vicces, hogy mindenki úgy akar a menybe jutni, hogy nem kell semmit sem
hinnie, gondolnia, vagy cselekednie a Biblia szerint. Vicces? Vagy ijesztő? Elgondolkodtató, ahogy sokan azt mondják, "én hiszek Istenben", és mégis Sátánt követik.
Elgondolkodtató, ahogy ezernyi viccet küldünk át egymásnak e-mailen, és futótűzként terjednek szét, de amikor az Úrról küldünk üzenetet, az emberek kétszer is meggondolják, hogy megosszák-e másokkal.
Elgondolkodtató, ahogy a vulgaritás, a durva, sikamlós és obszcén szövegek szabadon terjednek a kibertérben, de a Jézusról szóló nyilvános beszélgetéseket elnyomják az iskolában és a munkahelyeken.
Elgondolkodtató, hogy valaki mennyire szent tűzzel ég vasárnap, és mennyire láthatatlan keresztény a hét többi napján. No, nevetsz már?
Elgondolkodtató, hogy amikor továbbítod ezt az üzenetet, nem sok embernek küldöd el a címlistádból, mert nem vagy biztos abban, hogy ők mit hisznek, vagy mit gondolnak rólad, hogy ilyet küldesz nekik.
Elgondolkodtató, hogy mennyivel jobban tud aggasztani az, hogy mások mit gondolnak rólam, annál hogy Isten mit gondol rólam. Elgondolkodtató?


Teljesen egyetértek a Páli kereszténység gondolataiddal sajnos félresiklott sok minden a kereszténység erőszakos és félresikerült „tanításaiban”, és örülök, hogy ezt Te mint pap felismerted, szerencsére két pap barátomat is oktattam a szellemtudományokra, sajnos azóta mindkettőt eltemettük, egyik barátom volt aki a templomban összeadott minket a feleségemmel 9 éve..

Én azt hiszem, aki tiszta szívből beengedi Jézust a szívébe azt nem lehet félre vinni.

Sajnos a Páli vonal nagyon sokat ártott a Jézusi ügynek, lásd az erőszakos térítések Dl- Amerikában, keresztes hadjáratok, inkvizíció!
Kiderült 2014-ben (!) Spanyolországban egy kolostorban egy pszichés betegséggel szenvedő apácát megerőszakoltak, megkínoztak majd keresztre feszítetek.
Mai napig (mindféle vallásban!) a papok megáldják a harcba induló fegyvereket, ahelyett, hogy azt mondanák: Ne ölj!

Nekünk ott a szerepünk, hogy ezeket a dolgokat megpróbáljuk a környezetünkben elmondani, tanításként átadni, és ha egész életünkben csak egy ember lelkét megmentettük, már nem éltünk hiába!
Íme a legfontosabb törvény a világ összes vallásával egyezően.
Szász Ilma könyvében gyönyörű párhuzamot találtam ezekhez az írásokhoz,
( A nagy vallások végső üzenete ):

Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23) Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se.
Hillel (Sabbath 31a) Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.
Jézus (Mt.7 12., Lk 6 31.) Amit tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.
Iszlám ( an-Nawawri 40 Hadit 13) Senki sem igaz hívő közületek, amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván.
Dzsainizmus ( Sutrakritanga 1.11.33) Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak.
Buddhizmus (Samyuta Nikaja V. 353.35-354.2) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak.
Hinduizmus (Mahabharata XIII. 114.8) Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege.
A szellemtudomány, szellemtan ezeknek a közléseknek felismerése, a tiszta forrásból történő táplálkozás, mely mindegy, hogy milyen nép – vagy vallási csoportnál van jelen, a forrás ugyanaz. A szellemtan megismerésével közelebb jutunk saját magunk és a körülvevő világok megismeréséhez, felismeréséhez. Lehetőségünk van kapcsolatteremtésre, ráláthatunk a szépségére és a veszélyességére is. Miután ami „lenn az fenn és fordítva”, így a szellemvilágban is megtalálhatók a gonosz erők, melyek gátolni akarják fejlődésünket. Ezért is fontos ezeknek az erőknek a felismerése és elkerülése.
Szeretettel:
István

Ma válaszolt Ágoston, idézek a leveléből:
"Kedves István,
Köszönöm az alapos és lelkiismeretes válaszodat. És értem a "golyóval Jézusért" példázatot is. A szellemileg bódult és képmutató ember szembesítésére, ill képmutatásának érzékeltetésére nagyon is megfelelnek az ilyen szélsőséges példák. Akinek nem inge, ne vegye magára...

Pálról még csak annyit, hogy a jó szándéka, vitathatatlan - csak nem volt apostol, legfeljebb tanú, aki meg volt fertőzve a farizeusi tudományokkal. Különben Jézus fuser munkát végzett, hogy három évig bajlódott egyszerű bunkókkal, miközben ez a nagyszerű értelmiségi leesett a lováról, és néhány nap múlva már vette a bátorságot, hogy tanítson, miközben fogalma sem volt Jézus tanításairól. Ő az ószövetségből ókumulálta ki a megváltás evangéliumát.
Ahogy a leveled végén összefoglaltad (köszönet érte) a világvallások lényegét, elmondhatjuk (Emánuel is szépen kifejtette): Az örök igazság legfőbb akkordjai minden vallásban megtalálhatóak.

Szeretettel:
Ágoston


Reiner Ágoston Keresztény hittan útkeresőknek
http://www.hittitok.hu/index_htm_files/Hittanuj.pdf
http://hittitok.hu/
2019. augusztus havi szellemtani hírlevél
https://data.hu/get/11952640/SBK_Hirlevel_174.doc
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.07.30. 05:22  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Gyertyás védekezési módszer


Meggyújtunk egy gyertyát, és letesszük magunk elé.
Kényelmesen elhelyezkedünk, majd elkezdjük nézni a lángot. Nagyon fontos dolog, hogy amit elképzelünk, az a gondolati úton megvalósul az asztrálvilágban, így nagyon komolyan kell mozgatni a fantáziánkat, és erősen kell koncentrálni.
Amikor ég a gyertya, akkor a gyertya lángját képzeletben a szívünkbe kell hívni, el kell képzelni, hogy a láng odamegy. Utána a lángot felvisszük a harmadik szemhez, ami a homlok közepén az orrnyereg felett van a két szemünk között. Utána a lángot végigterjesszük a testünkön, hagyjuk, hogy lángoljon, szinte füstölögjön a bőrünk is.
A gyakorlatot lehet nyitott szemmel, és lehet csukott szemmel is végezni.
Ha kellő képen „füstölgünk”, akkor az egész szobát ki lehet égetni, csapjanak fel a lángok mindenhol, füstöljön a szoba. Ha az egész lakást ki akarjuk tisztítani, akkor képzeletben az egész lakást égessük ki, a lángok csapjanak ki az ablakon. Ha van olyan személy, akit meg akarunk tisztítani, akkor őt is égessük kis, füstöljön a bőre is, amikor átjárja a láng.
Amikor kiégettük az egész lakást és a családtagokat, akkor szép lassan hívjuk vissza a lángot a fejünkbe (harmadik szem), majd küldjük vissza a lángot a szívünkbe, majd a gyertyába.

A gyertyás tisztítás után védelmet kell kialakítani. Elképzelünk magunk köré egy fénytojást, és azzal vonjuk be magunkat. Ezt a fénytojást minden reggel érdemes alkalmazni, sőt akár napközben is. Ha megfelelően gyakorolunk, akkor egy pillanat alatt képesek leszünk ezt kialakítani.

Egy nagyon jó védekezési technika még a fénypajzs. Ezt akkor szoktam alkalmazni, amikor olyan emberrel beszélek, akiből árad az indulat, vagy valamilyen rossz energia. Ilyenkor még a kezemet is magam elé teszem, és egy láthatatlan nagy fénypajzsot tartok kettőnk közé.
Nagyon jól bevált, és ilyen esetekben az indulattal küldött szavak energiák visszacsapódnak, és teljesen védett vagyok az ilyen emberekkel szemben.

Gyertyás védekezési és tisztítási módszer a gyakorlatban.
Gyakorlati bemutató az előadásban.
Hogy védekezzünk az energiavámpírok, megszállók ellen?
Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=VdE_QoW3ib4&feature=youtu.be
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.07.29. 05:05  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A tér és az idő illúziója

Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 42

Itt a földi világban azért vannak merev és rideg formák, és azért van idő, mert mindennek el kell végeznie a maga körforgását, a maga lemorzsolódó és tisztító munkáját. Mikor azután ezeket az állapotokat végig küzdötte a szellem, akkor felszabadult az idő, a tér és a formák alól, és benne él egy örökkévalóságban, ahol ő az ura a térnek és az időnek. Innen van, hogy a tér és idő a lélek kötöttségéből származó fogalmak, amik valóságban nem léteznek. Azt mondhatnám, hogy a tér és idő fogalma a lélek kötött állapotából mintegy kivetítés a tudatra.
Mikor egy-egy turnus lejáródásával egy-egy szellemcsoport elvégezte a maga fejlődési útját a földön, akkor egy korszak lejárt annak a világtestnek életében és következik egy másik korszak más szellemekkel, akik megint a maguk fluidjait, a maguk eredményeit hozzák a felszínre, a föld felső rétegére. És amikor ezek részére is lejárt az ő fejlődési turnusuk, akkor megint más szellemcsoport jön, — és így tovább.
Ha minél több szellem van a föld felső légkörében és az azt körülvevő szférákban elhelyezkedve, annál magasabb rendűvé válik a mag, vagyis az anyagvilág és annál gyorsabbá válik a fejlődés a földön testesült szellemek részére. Természetesen, mert ezekben a szférákban élő szellemek megtelítik a légkört a maguk gondolataival és érzéseivel, és hogyha a földön testet öltött lelkek eléggé befogadó képesek, akkor nagyon gyors ütemben haladhatnak élőre fejlődésük útján.
A szellemeknek sokfélesége, vagy az, hogy melyik csoport milyen időkben élt a földön és milyen eredményeket ért el, melyiknek milyen volt a vallása, milyenek voltak a szokásai: mindez nem határoz semmit; ez a sokszerűség csak gazdagítja a földi szférákat. Csak az a fő, hogy minél jobb kvalitású szellemek legyenek.

Megjegyzés: Itt burkoltan elhangzik az a tanítás, hogy a Földön egymást követik a szellemlégiók, hogy elvégezzék a számukra kiszabott fejlődési feladatot egy-egy civilizáció keretein belül. Az, hogy milyen magas a földi élet lelki szinvonala, szabja meg a fejlődés gyorsaságát, illetve az átlag életek nehézségét és szenvedés állapotait.
Nagyon hasznos számunkra a térnek és időnek az illúziója, mert első sorban ez mutatja meg az embernek az anyagi élet múlandóságát, végső soron segít megérteni, hogy az anyaghoz való kötődés és ragaszkodás értelmetlen, hiú ábránd. Az anyagi ember még képtelen felfogni, de a szellemi ember kezdi kapisgálni és végül meggyőződéssel hinni, hogy a múlandó anyagi világgal szemben, ott áll számunkra egy valóságos világ, az öröklét világa, ahol minden örök, állandóan létező, így a boldogság is.
Láthatjuk az anyagi síkon, hogy minden alkotásunk múlandó. Bármit építünk előbb-utóbb lepusztul, állandóan javítani, újítani kell, ha ragaszkodunk hozzá. Az is lehet, hogy egy későbbi időben elveszíti vonzását, elavul maga az elképzelés és sokszor szinte bánjuk, hogy ennyi erőt fektettünk bele. Ez is egy módja a kiábrándulásnak, a szabadulásnak az anyag bilincseiből.


Szemlézte: Bíró László
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.07.28. 01:23  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A szellem testeinek rövid ismertetése

Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 41

A bukásból való kibontakozás kezdetén nincsen más, mint csak összesűrűsödött fluidok, amelyek megdermedve zárják körül az életet. Ezek tulajdonképpen a szellem kivetítései, az élet produktumai, azé a megfertőzött életé, amelyet a nincsen hatalma fertőzött meg, amikor a szellem a nincsent, a lehetetlent akarta lehetővé tenni. Ez a ténykedés ment is mindaddig, ameddig csak a szellem erői el nem fogytak, ekkor szükségképpen be kellett következnie a megdermedésnek. A szellemmag nem hal meg, csak beburkolja őt az a megdermedt életprincípium, amely mint fluid az ő lelkéből áradt ki.
Most az Isten kegyelme veszi munkába az így halálba merült szellemet. Az Istenből jövő áram természetesen nem a szellemet érinti először, aki az ő megdermedt fluidjaiba be van zárva, hanem az őt körülvevő kemény héjat míg végül azt fokozatosan felbontja, és életre ébreszti a szellemet. Így van az, hogy egy világon, amely a bukásba alámerült, legelőször nem a szellemek ébrednek fel, hanem a vegetáció. E mögött a folyamat mögött is szellemi irányítás van, de nem azé a szellemé, aki még az ő fluidburkába, mint egy börtönbe, megdermedten el van rejtve, hanem tudatos szellemek végzik és irányítják ezt a kibontakozást, olyan szellemek, akik munkát vállalnak az ilyen mélyre bukott világok újraébresztésében.
A szervező életerő mindennek alakot és formát ad és ezzel megteremtődik a fantom, az éterikus test. Mikor pedig ez már eléggé kibontakozott úgy, hogy mindennek megvan a legcélszerűbb elvek szerint kialakított formája, akkor ezeknek az erőknek kombinációiból, variációiból és permutációiból szűrődik le a legmagasabb és legtisztább produktum: az emberi test. Ez még mindig a szervező életprincípium munkájának az eredménye. Így alakul ki az ember megjelenési formája: a fantom, és az ennek alapján felépülő fizikai test. Azután a szervező életerő a lélekkel, s amikor a lélek öntudatra ébred, akkor a szellemmag is felébred.
Mikor az ember a fizikai síkon elvégezte a maga munkáját, és a test meghal, mivel az önálló egyén, a lélek a testen keresztül vesz tudomást mindarról, ami őt környezi: a testnek ez a képzete a lélekben továbbra is megmarad. Ennek a testi tudatnak külső formájaként megmarad az egészen durva lelkitest = periszprit, amely a szellemnek a légkörben való mozgását és ténykedésének lehetőségét biztosítja. Tehát van az embernek egy érzéki teste, meg egy lelki teste. És mivelhogy a lelki test, meg az érzéki test két külön világban él, ezeknek összekapcsolására szolgál az ú.n. idegszféra. Ez tehát az összekötő kapocs a lélek és a test között. Ez lesz éterikus testté. Mint éterikus testnek azután különböző fokozatokat kell elérnie. Az éteri test a föld fokozatának egyik terméke, eredménye; a periszprit azonban egyéni tulajdon. A periszpritnek is fel kell szívódnia fluiddá, de az éteri test a szférákon meg a földön is megjelenés alakja, azaz mintegy ruházata az egyéni szellemnek.
Mikor már a szellem magasabbra tör és mint világosság jelenik meg az énben, a lélek felritkul és lágyabbá válik és felnyílik a lélekben a vágyvilág (asztráltest). Az asztráltest tulajdonképpen a periszpritnek a vágyakat tartalmazó benső, finomabb rétege. Ekkor az asztráltest meg a periszprit egymásra hatást gyakorolnak úgy, hogy a periszprit átveszi az asztráltestnek minden hibáját, minden vetítését, és akkor kezdődik a szenvedő állapot.
A még magasabbra való emelkedésnél a lélek mindinkább érzi az ő egyéniesülését, és kiemelkedik az asztráltestből a gondolkodó én: a mentális test. De még mindig annyira hatalmában van a két alsóbb rendű testnek, vagyis a két alsóbb rendű réteg: a periszprit meg az éteri test még annyira befolyásolja az ösztönökön és a vágyvilágon keresztül, hogy nem bír magasabbra emelkedni, mint amennyi emelkedést neki ez a három: az éteri test, a periszprit és az asztráltest megenged.
Amikor az érzéseknek folytonos tisztulásával és a gondolkozásnak mind erőteljesebb kivetítésével lassanként átvilágítja ezt az ő asztrál-állapotát, és az ő periszpritjére és éteri testére az akaratával és belátásával már hatásokat tud reávetíteni és ezeket a hatásokat már oly erősen tudja magából kibocsátani, hogy el tudja hallgattatni az egyéniségének ezeket az alsóbb rendű járulékait, akkor felemelkedik az okozati világ körébe (kauzáltest), vagyis a törvények megértésébe. Ekkor már át tudja tekinteni elmúlt életeit, alsóbb rendű énjének hibáit és fogyatkozásait és meg tudja állapítani a tévedéseket. Ekkor megszűnik rá nézve előbb az éteri test, majd a periszprit, azután az asztráltest hatása is. Ezzel feljebb emelkedett a kauzális síkra és itt a kauzális síkon, vagyis az ő kauzális testében az érzésvilágát átvilágítva, áttisztítva ismét egy ragyogó asztráltest-megjelenési formát alkot magának. Ez azonban már nem az a réteg, amely őrajta uralkodik, hanem ő uralkodik ezen s ebbe az ő alsóbb rendű erői mind felszívódnak, és fluiddá válnak. Ekkor lett valójában öntudatos szellemmé (4. szféra), aki az ő lelkének alsóbb rendű erői fölött uralmat nyert.
Itt már az asztráltest fénylő, fehér szellemi-test. Ezt is általában asztráltestnek nevezzük, de az ilyen asztráltestek már az egyszerű fluidoktól egészen a legfinomabb fényburkokig mind a benne lévő szellem tudatos akaratának engedelmes eszközei.
Tehát a 4. szférától kezdve megszűnik az éteri formák hatása. Itt már nincs kötött formához rögzítve a szellem, hiszen ő már a kauzál, azaz okozati síkon tartózkodik a forma nélküli világban.


Megjegyzés: A könnyebb megértés kedvéért látnunk kell, hogy a fizikai testhez sem az asztrális érzemi, sem a mentális gondolati test nem tud kapcsolódni, mert mondjuk egy “oktávnyi” hézag van közöttük, ezért a blöcs isteni akarat létrehozott egy köztes finomságú anyagot, amely mint minden, hetes folyamatosan növekvő finomsági rétegezettségű; olymódon, hogy a legdurvább része kapcsolódni tud a legfinomabb fizikaival és a legfinomabb része a legdurvább asztrálissal, tehát létezik egy analógikus kapcsolódási lehetőség a szintek között a fizikaitól az éteri által az asztrális és mentális síkokig.
Most vegyük az éteri anyagot, amely a fizikai test minden atomját az asztrálishoz köti, a fizikai halál pillanatában, amikor a halál angyala, vagy a szellemi vezetőnk elszakítja az ezüstszálnak nevezett életfonalat. Ekkor az éteri testünk durvább része, amely erősen kötődik a fizikai testhez, vele marad és idővel szétoszolva visszakerül a föld éteri anyagtartalmaiba. A finomabb rész viszont az asztálba fonódva hagyja el a fizikai testet. Ebből a részből születik a fantom, azaz periszpirit. Ez képezi a fizikai médiumítás alapját és eszközét..


Szemlézte: Bíró László..
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.07.27. 03:04  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Márkus Ágnes emlékére

Ma temették el drága tanító barátom hamvait a férje mellé aki kb. 20 éve halt meg.
Ági 73 éves volt.

Ágnes nagyon képzett ember volt, parapszichológus, tanatológiát és elvégezte (haláltan) és foglalkozott hospice segítéssel is, és persze nagyon sok karitatív tevékenységben vett részt, és művész ember is volt.
70 éves korában fejezte be Vácon az Apor Vilmos Katolikus Főiskolát, és lelkészi végzettséget szerzett, de ezt csak a saját önfejlesztése miatt végezte el, ezt Ő mesélte.

Kb. 12 éve mesélte el a következő történetet.

Férje halála után pár évvel születek meg az iker unokái, egy kisfiú és egy kislány.
Nagyon jó érzékeléssel rendelkezett, és valahogy érezte, hogy a fiú unokájában a férje inkarnálódott vissza. Ez egy csodálatos megérzés volt, nem volt rá semmilyen kézzel fogható bizonyítéka, csak a fentről kapott sugallat.
Olyan három hónapos volt a fiú baba, amikor altatta a karjaiban, és amikor a csecsemő elaludt halkan azt súgta:
"drága férjem, ha valóban jók a megérzéseim, hogy te születtél vissza, kérlek, hogy egyszer majd valahogy jelezd nekem"
Erre az alvó csecsemő kinyitotta a szemeit, ránézett Ágira, majd az egyik szemével kacsintott egyet és szépen visszaaludt!
Ági tudatát nem zavarta meg az ami történt, és amit sejtett, és továbbra is úgy nevelte az unokáit, mintha nem tudna semmiről, és nem volt megkülönböztetés, másfajta nevelés, mert az egyik a meghalt és szeretet férje volt. Megjegyzem nekem ugyanez az információ jött le amikor elmesélte...

Na most jön a másik érdekesség a történetben, most, hogy meghalt a hamvait a férje sírjába temették el. Az unokái végigkísérték utolsó útján, így a meghalt és inkarnálódott férj is a fiú unokájának a testében, persze már más személyiségjegyekkel, de ez már egy külön történet...
Mert soha nem ugyanaz a személy születik le, csak a lélek a mostani feladatnak megfelelően, és sok esetben ugyanabba családba, folytatva az áldásos munkáját, ami sajnos sok embernek komoly karma, ha szembesülni kell a régebbi családdal szemben elkövetett bűnös cselekedettel. A mi esetünkben nem erről van szó, csak megemlítettem a történet mesélése közben, eszembe jutott tanításként.
Így a fiú unokája elkísérte a "saját sírjához" és közösen odatemették Ági hamvait.
Együtt temették el.

Amúgy Ági nem volt ott az elején a saját temetésén, előtte 20 perccel mi már ott voltunk a ravatalozóban.
De nem én lennék ha nem kérdeztem volna rá, hogy merre jár és hol van, és sikerült-e elmennie?

Annyit tudni kell, hogy Ő bolt a két lábon járó szeretet példaképe, példamutató volt nemcsak a szavaival, hanem a tetteivel is egész életében, de annyire tudta ezt mindenki, hogy még a pap is ezt külön kiemelte beszédében, hogy mások is követhetnék itt a mostani életükben az ő példáját.

Így elköszöntünk egymástól, feleségemnek üzent pár mondatot, majd ahogy jött el is ment, mire kezdődött a búcsúztatás.

Hát erre mondanám azt, ha megkérdeznék, hogy milyen volt a temetés?
Felemelő, csodálatos, és szeretetenergiával teli!

Amúgy érdekes az élet, ma egy régi munkatársam feltette a közösségi oldalra, hogy meghalt az édesapja. Rá pár órára feltette, hogy megszületett az első unokája!
Ezt csak érdekesség kedvéért írtam le minden találgatás és rálátás nélkül.

Írta: Karsay István
Budapest, 2019.július. 26.

Kiegészítő anyagok:
Lélekcsere Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=KrlpbDEt_cw&t=12s

Iriszke - Lucia lélekcsere
Farczády Gerő vegyészmérnök Írisz nevű, tizenhat éves gimnazista lánya egyik reggel felébredve, a szüleit, testvéreit nem ismerte meg és a család számára ismeretlen nyelven kezdett el beszélni. Az édesanya szerint a lány mély álomból ébredt, kiugrott az ágyból és elakart szaladni. Idegen nyelven Madridról beszélt, bizonyos Pedrót emlegetett, az anyját szenyórának, (úrnőnek) nevezte, magáról pedig azt állította, hogy Luciának hívják és szolgáló. (újsághír) Egy kezdő riporter, Ráthonyi János bukkant 1935-ben Budapesten e máig megmagyarázhatatlan történetre. Rátonyi másodszor is felkereste a családot. Magával vitte a spanyol követség titkárnőjét és a Budapesten szereplő Busch Cirkusz egyik spanyol artistáját. A spanyol vendégek szerint Írisz-Lucia olyan tökéletes kiejtéssel beszélt spanyolul, hogy ezt itt, Budapesten nem tanulhatta volna meg. Az is kiderült, hogy a lány úgy ismerte Madrid utcáit, tereit, piacait, mintha ott élt volna. A lány átlényegülése alaposan megváltoztatta Farczády Gerő mérnök családjának életét. Szolgálóként dolgozott a szülei házában, spanyol ételeket főzött, spanyol dalokat, tácokat adott elő. A család közben az egyik szerzetes rokon segítségével, - aki sok latin eredetű nyelvet ismert - egyre több érdekességet tudott meg a lány "madridi életéről". Ezek szerint Lucia Altarez de Salvio a neve, negyvenéves korában, 1933 augusztusában tüdőbajban halt meg Madridban és most "ébredt fel" Budapesten. A férje napszámosként kereste a kenyerét, ő pedig tizennégy gyermeket hozott a világra. Írisz-Lucia nehézkes, gyakorlatlan, szálkás betűkkel írta le a nevét. A lány korábbi írásával törvényszéki írásszakértő hasonlította össze, elemezte a spanyol szöveget és megállapította, hogy a kézírás teljesen elütő, más jellemű, megfáradt, iskolázatlan nő produktuma. A lány "elfelejtette" a magyar nyelvet. Ha magyarul szóltak hozzá, értetlenül bámult, gesztusokkal jelezte, hogy nem érti, amit mondanak neki. A riporter az első találkozáskor megpróbálta leleplezni a lányt. Amikor az anya kiment a szobából és kettesben maradt a lánnyal, olyan ocsmány és durva kifejezéseket vágott Írisz fejéhez, hogy azok hallatán, az apácáknál nevelkedett lány rögtön elpirul és felháborodik. Írisz azonban ártatlan, csodálkozó szemmel nézett a riporterre. A különböző hatóságok szakemberei, - törvényszéki elmeszakértők, pszichiáterek - igyekeztek választ kapni Írisz-Lucia hihetetlen átváltozására, azonban vizsgálódásaik eredménytelenek maradtak. Akadtak, akik a skizofrénia rejtélyes esetének tartották a lány történetét. A spanyol ügyvivő felkérte a budapesti főkapitányságot, derítsen fényt a bonyodalmas ügyre, mert ha a lány valóban spanyol állampolgár, tartózkodási engedélyt kell kérni a számára. A vizsgálat nem járt eredménnyel. Az Est madridi tudósítója jelentette, hogy számos Alvarez és Altarez család van spanyol fővárosban, de mivel nincs bejelentkezési kötelezettség, lehetetlen megtalálni Lucia madridi családját. Egyébként Írisz-Lucia Magyarországon élte le életét, sokáig tervezőintézetben műszaki rajzolóként dolgozott, családtagjai, köztük unokái, nagy-nagy szeretettel vették körül. Közeli rokonai szerint még idős korában is idegen kiejtéssel beszélt magyarul, törte "egykori anyanyelvét".
https://www.youtube.com/watch?v=4P18uylGFSc&feature=share
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



ElőzőKövetkező

Vissza: Karsay István fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron