Mesék, szép történetek

Kép
Karsay   2019.11.12. 08:04  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Kovács András

Bernát dicsősége

**
Távol a falutól, lent a folyóparton állt egy összetákolt, gallyakkal megtámogatott, düledező kunyhó. Lakóját a falubéliek csak bolond Bernátnak nevezték, noha erre a névre okot igazából sohasem adott. Különcnek tartották, mert egyedül élt.
Magányában csak egy valaki osztozott: hűséges kutyája. Hajdanában kóbor eb volt, akit a faluból elüldöztek. Étlen, szomjan kószált a mezőn, amikor Bernát ráakadt. A szerencsétlen állat egyik lábát csak húzta maga után. Bottal törhették el gonosz emberek. Talán. Ettől kedvelte meg annyira Bernát, ugyanis gyermekkorától kezdve ő is bicegve járt. Azóta jóban-rosszban összetartottak már több esztendeje.
Ha Bernát nagy ritkán bement a faluba, kutyája ott poroszkált mellette. Egy pillanatra sem hagyta el, gazdáját. Mikor alakja feltűnt az úton már messziről felismerték, hatalmas csődület támadt körülötte és elkezdődött a gúnyolódás:
- Nézzétek a félkegyelműt!
- Micsoda pompás kísérőd akadt!
- Nézzétek, úgy jár mint egy király... - hahotáztak az emberek.
Ilyenkor Bernát csendesen megszaporázta lépteit és ahogy csak tudott, sietett ki a faluból. Az úton még sokáig követték, a gyerekek nyelvüket kiöltve csúfolták, gyakran kövekkel is dobálták.
A suhancok bandavezére, Márió, már régóta mesterkedett azon, hogy alaposan megtréfálja a "Félkegyelműt". Mikor észrevette, hogy mennyire ragaszkodik kutyájához, rögtön megfogalmazódott fejében a terv:
- Láttátok Bernát korcs kutyáját? Ugye milyen csúnya állat? Pusztítsuk el! - adta ki a jelszót. A gyerekek, jó tréfát remélve csatlakoztak hozzá. Ettől kezdve keresték a kedvező alkalmat. Kitalálták, hogy a folyó legmélyebb, legörvénylőbb szakaszának partjáról fogják Bernát kutyáját a vízbe lökni. Minden készen állott, csak azt nem tudták, hogyan csalogassák vízközelbe az állatot.
Aztán elérkezett a nagy pillanat. Kílopakodtak a kunyhó közelébe. Márió előhúzott a zsebéből egy jókora füstölt kolbász darabot, madzagra kötötte és a kutya előtt a part irányába húzta. A gyanútlan eb elindult a csali után. A folyó parton a vad örvénylő víz láttán a többiek megtorpantak.
- Márió, itt mégsem kellene a kutyát vízbe lökni. Itt túl veszélyes, könnyen belefúlhat.
- Mi az fiúk, féltek ? Akkor menjetek haza! - hangzott a válasz. Azzal egy hirtelen mozdulattal vízbe lökte a békésen falatozó állatot. A szerencsétlen kutya nyüszítve próbált menekülni, de hiába. A fiúk ijedt arccal nézték. Csak Márió bámulta arcán önelégült mosollyal az állat küzdelmét.
Közelebb lépett a parthoz, hogy jobban lássa a kutya erőlködését. De ekkor hirtelen megcsúszott a nedves talajon. Hiába próbált megkapaszkodni, a partí fűcsomók kicsúsztak ujjai közül, belezuhant a vízbe. Társai rémülten futottak a falu felé. A szerencsétlenül járt fiú pedig eszeveszettül kiabált a hullámok közül.
A nagy kíáltozásra előjött kunyhójából Bernát is. Kutyáját nem látva, rosszat sejtve a hang irányába indult. Iszonyú látvány fogadta, amikor megpillantotta hűséges társát a habok között vergődni, kutyájától nem messze pedig egyik leggonoszabb csúfolóját, Máriót fedezte fel, aki szintén életveszélyben volt. "Menteni!" - volt az első gondolata.
Másodpercek tört része alatt fogalmazódott meg benne: "Menteni. De kit?
Én csak egyiket tudom megmenteni." Hűséges kis kutyájára nézett, legigazibb társára, aztán a fiúra, aki otromba tréfák sorozatával próbálta még nevetségesebbé tenni. Iszonyúan nehéz helyzetben volt, de döntenie kellett. Fogát összeszorítva, határozott, gyors mozdulattal a hullámok közé ugrott. Keserves küzdelem kezdődött...
Mire a falubeliek kiértek, a fiú már a parton volt, mellette pedig kimerülten Bernát. Fájdalmasan egyedül érezte magát, üresen nézett az örvénylő vízre. Az emberek döbbenten nézték. Egy könnycsepp gördült végig az arcán. Ebből megértették: kutyáját már nem tudta megmenteni.
Ettől a naptól kezdve megszűnt a gúnyolódások és rosszalló tekintetek sorozata.
A faluban mindenki tisztelettel nézett Bernátra, s ha feltűnt bicegő alakja, már messziről, előre köszöntek neki.


UI:

A JELEN PILLANAT EREJE l Erről ne feledkezz meg!
https://www.youtube.com/watch?v=W24HCZoyrN0
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.10. 08:48  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Igyál teát

Kashuar Mester tanmeséi

Kashuar mester csendben üldögélt a kolostor parkjában, amikor váratlanul Mitalona lépett oda hozzá.
- Mester, be kell vallanom valamit – mondta kissé szégyenkezve a Mitalona.
- Mi lenne az, tanítványom? – kérdezte békés mosollyal a mester.
- Én bizony rendszeresen lerészegedtem mielőtt a tanítványod lettem..
Kashuar kicsit hallgatott, majd megszólalt.
- Te bizony még most is részeg vagy, s tántorogsz – válaszolta a tanítvány legnagyobb megrökönyödésére.
- Ezt, hogy érted, Mester? – kérdezte elkerekedett szemmel.
- Részeg vagy a múlt borától, hiszen ha nem innád, akkor most nem jöttél volna ide, hogy ezt elmond. Ne feledd, a múlt olyan, mint a bor. Megrészegít, és tántorogni fogsz tőle, ezáltal nem vagy képes a jelenben cselekedni.
- Mester, és miként józanodjak ki ebből?
- Igyál teát – mondta nemes egyszerűséggel Kashuar.
- Nehéz feladatot adsz, Mester.
- Ezért vagyok én a mester, s te a tanítvány – válaszolta mosolyogva Kashuar, majd elindult a kolostor irányába.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.09. 06:56  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Moldova György

Lefelé a lejtőn

Egy még fiatalos, a gondokban megszőkült ötvenhét éves asszony meséli:
- Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem, kinyílt előttem a világ. Se kutyám, se macskám, csak magammal kellett foglalkoznom, megvalósítottam életem két nagy vágyát: vettem egy piros kalapot, és megtanultam síelni. A piros kalapot aztán elraktam a szekrény mélyére, mert a barátnőim "hamiskártyásnak" kezdtek becézni, tudniillik hogy tökre pirosat teszek, de a síelés fokozatosan a szenvedélyemmé vált.
A Normafa laposabb lejtőin kezdtem, a trénerem eleinte nem sokat várt tőlem, azt ajánlotta, hogy vegyek néhány erős edzést, és hagyjam abba, de én kitartottam, egyre meredekebb lejtőkre is kimerészkedtem, végül tavaly úgy döntöttem, hogy kimegyek Ausztriába, és megpróbálkozom a nagy alpesi pályákkal.
Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy csodálatos egybeszabott kék síoverált, csupa zseb, csupa cipzár, térdben párnázva, bokában raffolva, mit mondjak, gyönyörű darab volt. És este - mert azért nem akartam túl sok szemtanút, ott álltam a tubenthali pályán. Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából, hátsó udvar, csigalépcső, vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam.
Az első szakasz simán ment, a nagy meredek előtt egy kis pihenőrészen megálltam egyet lihegni. De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is, úgy látszik, felfázhattam, mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már nem tudtam volna visszamenni a szállásunkra, körülnéztem, és nem láttam senkit, lekuporodtam. Egy baj volt, a szuper overálomat nem lehetett szétkapcsolni, csak egyben húzhattam le, a pulóvert a nyakamba, így válltól bokáig teljes natúr szépségemben mutatkoztam.
Egyszóval lekuporodtam, és a költővel szólva a munka éppen dandárjában volt, mikor legnagyobb megdöbbenésemre a síléc megindult alattam - úgy látszik, rosszul vágtam le a hóekehelyzetet. Először csak szép lassan csúsztam, aztán felgyorsultam, és kísérteties sebességgel vágtattam lefelé a meredek lejtőn. Ha nem akartam kitörni a nyakam, fel kellett állnom és felvennem a szabályszerű testtartást, a pulóverem a nyakamban, a bugyi, az overál a bokámon. Mit mondjak, voltam már boldogabb is, végig azt hajtogattam magamban: - Istenem, ha túlélem, adok ezer forintot az új Nemzeti Színházra.
Végül megcéloztam egy bokrot, a bokor már nem tudott kitérni, kificamítottam a csuklóm, de az ép kezemmel végre fel tudtam húzni a bugyimat. A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre.
A bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán, síléce roncsaival akkor gyújtottak be a kályhába. Míg az orvosra vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk.
- Ön szintén kezdő, uram?
- Én, nagyságos asszonyom? Negyven éve síelek. Alsó-Ausztria többszörös lesiklóbajnoka vagyok, és most először sérültem meg.
- Mi történt?
- Ez maga volt a pokol, asszonyom. Siklok lefelé a pályán a magam nyugodt ritmusában, mikor mögülem felbukkan egy boszorkány, a pulóverje a nyakában, az overálja a bokáján, egyébként teljesen meztelen, még a vakbél-operációjának a helye is látszott - egyébről nem is beszélve. Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem, annyira megdöbbentem, hogy nekimentem egy fának. De csak kerüljön a kezembe ez a boszorkány. Ön is az ő áldozata volt, asszonyom?
- Én is - mondom, és eltöprengtem, hogy mennyi levonással adnák vissza a nyolcnapi üdülési díjat.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.04. 07:36  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A pincérlány

Abigail Sailors, egy 18 éves pincérlány a nebraskai Lincolnban. Ez a nap is úgy indult mint a többi. Mosolygósan, kedvesen leültette a vendégeket, felvette a rendeléseiket, majd kiszolgálta őket. De ezen a napon két öltönyös angyal is érkezett az étterembe. Leültette a két férfit a 222-es asztalhoz, majd felvette a rendelésüket. Pulykát, salátát, kolbászt és tojást kértek.
Amikor a lány felszolgálta az ételt, egyikük megkérdezte, mindig ilyen mosolygós-e, majd az igenlő válasz után tudni akarta mi az oka rá. Innentől egy hosszabb beszélgetés vette kezdetét, mert kérdést kérdés követett.
A lány elmesélte – kesergés nélkül -, hogy négy testvére van, de sokáig nem élhettek együtt, mert amikor a legkisebb testvére csupán 7 hónapos volt, szülei autóbalesetet szenvedtek el, amiben édesanyja agysérült lett, édesapja nem tudta nevelni őket egyedül. Nevelőszülőkhöz kerültek, szám szerint háromhoz.
Ő és nővére együtt maradhattak, de horrorisztikus volt a helyzetük ott. Az élet úgy hozta, hogy 9 évnek kellett eltelni ahhoz, amig Sailorsék mind az öt gyereket magukhoz vehették, és szeretettel, gondoskodással árasztották el Őket. Abigail nagy tisztelettel beszélt róluk, és elmondta, hogy nagyon hálás Istennek és nevelőszüleinek, ezért is vette fel a vezetéknevüket önszántából. Úgy fogalmazott: “Ők formáltak olyanná, amilyen vagyok.” Édesapja ez alatt börtönbe került.
Érettségi után elkezdte a főiskolát, de pénz szűke miatt nem tudta befejezni, ezért is helyezkedett el ebben az étteremben, hogy fizetni tudja majd a költségeket.
A férfiak csodálattal hallgatták ennek az optimista, vidám lánynak a történetét, akinek hangjában, tekintetében, semmiféle csalódottság vagy keserűség nem volt, az elszenvedett dolgok ellenére sem. Megkérdezték tőle, valóban túltette magát a történteken? Mire a lány azt válaszolta:
“Jól vagyok! Hálás vagyok azért, amin keresztülmentünk. Úgy állok hozzá, hogy Isten megáldott egy csomó dologgal. Csak ez számít!”
Az egyik férfi elővette csekkfüzetét és három csekket töltött ki. Az egyiket 5000 dollárról, hogy a lány fedezni tudja a tanulmányait, a másikat 1000 dollárról az egyéb költségeire, a harmadikat pedig 100 dollárról, további borravalóként.
„Megpróbáltam megköszönni nekik, de ők azt mondták: köszönd istennek!” – mesélte a lány.
Ezzel teljesen megváltoztatták Abigail életét az Ő angyalai, mert napokon belül visszatérhet a főiskolára és folytathatja tanulmányait.
„Ez örökre megváltoztatta az életemet és az érzéseimet. Határozottan másképp látom az életet. Mindig adhatsz többet” – mondta a lány.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.03. 07:26  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Richard Bach:
A Messiás Kézikönyve – Részlet
Emlékeztető a Fejlett Lélek számára

Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz.
Cselekedni: bizonyságot tenni arról, hogy tudod.
Tanítani: emlékeztetni másokat, hogy tudják ők is, ugyanolyan jól.
Valamennyien tanulók, cselekvők, tanítók vagytok.
Kötelességed minden életben egy van csupán: Légy hű magadhoz. Hűnek lenni bármi vagy bárki máshoz: nemcsak lehetetlen, hanem ismertető jegye a hamis messiásnak.
A legegyszerűbb kérdések a legfontosabbak. Hol születtél? Hol van otthonod? Mit teszel? Gondolkodj el e kérdéseken néha, és figyeld, miként változik, amit felelsz.
Azt tanítod legjobban, amit magadnak kell leginkább megtanulnod.
Élj úgy, hogy soha ne szégyelld, ha a világ megtudja, mit teszel, mit mondasz, még akkor is, ha nem igaz, amit a világ megtudott.
Barátaid jobban ismernek téged találkozástok első percében, mint ahogy ismerőseid megismerhetnek ezer év alatt.
A legkönnyebb elkerülni a felelősséget, ha kijelented: "Enyém a felelősség."
Életutadon a benned élő, tanuló lény vezet, a játékos szellem, aki igazi önmagad.
Ne fordulj el a lehetséges jövőktől, mielőtt meg nem bizonyosodtál, hogy nincs mit tanulnod belőlük. Szabadságodban áll meggondolnod magad. Választhatsz másik jövőt, vagy másik múltat.
Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.
A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm. Ritka, hogy egy család tagjai egyazon fedél alatt nevelkedjenek.
Bizonygasd saját korlátaidat, s bizony, szert teszel rájuk.
Képzelj el egy világot, mely szép és igaz és tökéletes, aztán pedig lásd be ezt: a Létező ezt sokkal jobban elképzelte már, mint te most.
A felhő nem tudja, miért épp erre száll, s miért épp ily sebesen. Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron.
Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erő is benned valóra váltani. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte.
A világ leckekönyv, amelyben az összeadást gyakorolhatod. Ez nem valóság, de kifejezheted benne a valóságot is, ha úgy kívánod. Úgyszintén szabad ostobaságot írnod belé, vagy hazugságokat, de lapjait ki is szakíthatod.
Az eredendő bűn: korlátozni a Létezőt. Ne tedd!
Ha gyakorolod az elképzelt létet, megérted majd, hogy a képzelt személy sokszor valódibb, mint az az ember, kinek teste van, és szíve dobog.
Lelki- ismereted méri önzésed őszinteségét. Hallgasd figyelmesen!
Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.
Az igazságnak, melyet kimondasz, múltja s jövője sincs. Létezik, s nincs is több dolga ennél.
Íme próbája annak, hogy földi küldetésed véget ért-e már: Ha élsz: még nem.
Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyű ez az áldozat.
Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz. S az új találkozás, bár percek vagy életek múlnak el közben, barátok számára bizonyosság.
Megmérheted tudatlanságodat azon, hogy mennyire hiszel igazságtalanságban és sorscsapásban.
Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi..
Minden mi e könyvben áll, lehet tévedés is.


szemlézte: Bíró László
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.02. 06:46  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
HANG - Minden félelem gyökere a halálfélelem

Félelmeidről a következőt kell tudod: Minden félelem gyökere a halálfélelem. Az anyagba zárt élet önfenntartó ösztöne hallatlanul erős. Az ember akkor tudja ezt az ösztönt kézben tartani, ha nagyon komolyan kitisztázza magában a halál valóságát. Vagyis, hogy nincs halál! (János 11;25) Amit ti halálnak neveztek, az valójában egy nagy felébredés. És amint az álomból felébredve folytatni kell életetek útját, éppen így, a nagy felébredés után is ez fog történni. Majd akkor látni fogod, hogy nincs is abban semmi különös. Jelenleg a fantáziátok hatása alatt vagytok, és a fantáziátokra tud hatni a Gonosz. Ezt Nekem is meg kellett szenvednem, s ezt szenvedted meg te is akkor, amikor abban a bizonyos álmodban olyan iszonyatos félelem járt át.
A halálfélelemnek tehát három csodás orvossága van. Az egyik, mint mondtam, az, hogy nincs halál, a másik pedig hogy a végtelen Szeretet hív téged randevúra, amikor eljön érted a (halál), az Isten angyala. Olyan végtelen szeretet fog akkor eltölteni téged, amelynek parányi részét is alig bírjátok elviselni a test börtönében.

Szemlézte: Bíró László
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.01. 06:47  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Sok szeretettel mára.



Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.

Talán nem én mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.

Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.

A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, hogy az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyermeknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor az újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.

Mindig mond azt amit érzel, és tedd azt amire gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked: „szeretlek”, és nem tenném hozzá ostobán, hogy „hiszen tudod”. Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyünk dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van hátra nekünk, szeretném elmondani neked, hogy mennyire szeretlek, és hogy soha nem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha soha ne jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mond a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket, és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mond nekik, „sajnálom”, „bocsáss meg”, „kérlek”, „köszönöm”, és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki se fog rád emlékezni a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt, bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szereteteidnek, mennyire fontosak neked

UI:

FÉLNI A HALÁLTÓL VAGY ELKERÜLNI ? l Elhagyni a fizikai testet
https://www.youtube.com/watch?v=MG7lhhEBAow
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.10.30. 07:45  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az Élet Vonata.

Olvastam egy könyvet, ahol az életet egy vonatutazáshoz hasonlították.

Nagyon érdekes olvasmány
Az Élet olyan, mint egy vonatutazás:
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.
Sajnos a valóság más.
Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra.
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket.
Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során.
Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után…
Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket…
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak.
Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.
Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba.
De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással… és visszafordulni soha sem lehet.
Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait…
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet.
Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból… Azt hiszem, igen.
Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik…
Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.
Barátaim, tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.
Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok jó utazást!

Karsay István


https://www.facebook.com/eldazeleted.theta/videos/680565092097754/
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.10.28. 06:52  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A kis könyv
Chilében egy tízéves kislány, Mária, mosott és főzött az édesapjára, miután az édesanyja meghalt. Az édesapa bányász volt. Mária szabad idejében eljárt egy kis evangéliumi gyülekezetbe, amiért minden alkalmat megragadott. A gyülekezet egy hegy lábánál volt Közép-Chilében, ott a kislány barátokat és vigasztalást talált.
Amellett, hogy nehéz élete volt, az igazi terhet Mária számára az édesapja jelentette. Az édesanyja halála után az apa mogorva és közömbös lett. Mária fáradozásait, hogy menjen vele a gyülekezetbe, visszautasította, és amikor próbált adni az apjának egy keresztyén könyvet, amit a misszionáriustól kapott, apja elutasította, mondván, hogy neki nincs ideje ilyen badarságokra. De egy este, amikor készítette az ételt a papájának másnapra, a táskába belecsúsztatta a kis könyvet, ami Jézus szeretetéről és a megváltásról szólt. És aznap este imádkozott: ,,Ó Jézus, kérlek, segíts édesapámnak elolvasnia könyvet, hogy megtérhessen."
Aznap éjjel 1 óra 10 perckor robbanás rázta meg a kis hegyi falut, és szirénák kezdtek el sivítani az éjszakai csendben. A falusiak, beleértve Máriát is, futottak a bányához, ahol a dolgozók kétségbeesetten rohantak fel-alá: nagy bányaomlás történt. Mária apja is bentrekedt a bányában, több más munkással együtt.
A munkások ástak a beomlott törmelékben egész éjjel és másnap egész nap, próbálták megtalálni az életben maradottakat. Végül rátaláltak egy belső kamrára, ahol Mária édesapja és még hét bányász volt. Mindannyian halottak voltak: megfulladtak. De a mentőknek különös látványban volt részük. Az embereket körben ülve találták, mind a nyolcukat. Mária apjának ölében egy kis könyv volt. Az utolsó oldalon volt kinyitva.
Mária apja egy kis üzenetet írt oda a lányának: ,,Drága Máriám, amikor ezt olvasod, én már édesanyáddal leszek a mennyben. Elolvastam a kis könyvet, aztán néhányszor elolvastam az embereknek, miközben a mentésre vártunk. Az erre az életre való reményünk elveszett, de nem a következőre. Azt tettük, amit a könyv mondott nekünk, imádkoztunk, és behívtuk Jézust a szívünkbe. Nagyon szeretlek Mária, és egy napon hamarosan mindannyian újra együtt leszünk a mennyben."
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.10.27. 00:48  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Akinek méltósága van, nem lehet nincstelen

Körülbelül 2 évvel ezelőtt egy késő őszi napon sétáltam épp hazafelé, mikor egy enyhén lecsúszott pasas, nagy pakkal a hátán megszólított, egy utcát keresett. Volt valami furcsa keserűség a hangjában, mint kiderült néhány hónapja elvesztette a munkáját, utcára került és feljött Pestre szerencsét próbálni, hátha csurran-cseppen neki valami.
Beszélgettünk még néhány sort, útba igazítottam, majd elköszöntünk.
Egy hét múlva a megszokott útvonalamon észrevettem őt egy padon ülve, magába roskadva, kiderült nem kapott munkát, és kezdi feladni. Megsajnáltam, adtam neki 500 forintot és tovább álltam. Innentől kezdve az a pad lett az otthona, ha esett, ha fújt, ha tél volt, ha nyár, ott volt a padnál és csak nagyon ritkán ment el onnét. A nagy hidegeket úgy húzta ki, hogy pár méterre a helyétől volt egy irodaház, melynek oldalában egy nagy teljesítményű ventilátor kellemes meleget fújt ki 0-24-be az utcára.
Azért nem ment hajléktalan szállóba, mert egyszer aludt ilyen helyen, és mire felébredt ellopták mindenét, ezért inkább maradt az utca. Kemény dolog az utcán élni, néha láttam nagy fekete foltokat az arcán, és mikor kérdeztem, hogy mit történt vele, csak annyit válaszolt, hogy szóra sem érdemes.
Jól rendezett, rendszerető ember volt, reggel mindig beágyazott, lefedte a padját egy bordó takaróval és sosem hagyott kuplerájt maga után. Az esetek 90%-ban olvasni láttam, akár nappal volt akár éjjel, az utcalámpa gyenge fényénél bújta a talált könyveket, jó hatással volt rá, érződött a fogalmazásán és a szókincsén, szeméből pedig értelem sugárzott.
Az idők során az utcakép meghatározó részévé vált, az emberek megszokták és elfogadták őt, gyakran láttam, hogy letesznek mellé friss pékárut, kisebb csomagokat, egy-egy üveg bort, ételhordóban különféle kajákat, vagy némi aprót. De, hogy továbbmenjek, tavaly karácsonykor kapott valakitől egy télikabátot, és még ugyanazon a télen mástól pedig egy egész jó kis bakancsot, és egy téli sapkát. Gyakran láttam, hogy az emberek megállnak és beszélgetnek vele, néha egész csinos 20-as – 30-as nőkkel diskurált önfeledten.
Volt egy seprűje, és ha épp nem olvasott, ráérősen sepregette a környék járdáit, el tudom képzelni, hogy ezért kapott némi aprót az irodaházból vagy a környékbeli boltok tulajdonosaitól.
Néhány hete arra lettem figyelmes, hogy egyre többet fekszik a padján, nem nagyon megy sehova, ült és feküdt, már olvasni sem olvasott, levert volt és rosszkedvű. Láttam már párszor betegen a 2 év során, de mindig felépült, gondoltam is, hogy majd dobok neki valami C-vitamint ha arra járok. Előző héten eltűnt. Már vagy 5 napja nem láttam. El sem tudtam képzelni mi lehet vele. Pont mikor már kezdtem aggódni, egy cetlire lettem figyelmes, melyet a padjának a háttámlájára ragasztott fel valaki: „Ábrahám Sándor elhunyt 2014 November 21.-én a Szt. János Korház Belgyógyászati Osztályán. Isten nyugosztalja!”
Ami ez után történt hihetetlen számomra. Elkezdtek szaporodni a mécsesek a padon ahol élt, nappal és éjszaka, mindig égett néhány. 6 nap telt el, és több mint 40 mécsest, és néhány szál virágot helyeztek már el. A padhoz érve a járókelők megállnak, elhallgatnak majd egy kis idő elteltével némán tovább állnak. Tegnap láttam egy nénit, aki ott állt, és a könnyeivel küszködött.
Fura és szokatlan ez az egész nekem. Ebben a rohanó világban elmegyünk egymás mellett, átlépünk a másikon, nem segítünk, inkább eltakarjuk a szemünket, mint ha mi sem történt volna, önzőek vagyunk és közönyösségbe burkolózunk. Erre itt van ez az Ábrahám Sándor nevű fickó, és a története, ami megérintette az embereket, és segítették őt mindenki a maga módján, és még halála után sem felejtik el, hanem csenddel és tisztelettel adóznak az emlékére. Pedig „csak” egy koldusról beszélünk a Rózsadomb aljában. Meg vagyok hatva, és jó látni ezt az egészet.
Ezt a történetet ennek a jó embernek a tiszteletére írom, és hogy maradjon Róla valami kis emlék az utókor számára.
Jó utat Sándor!

UI:

Beszélgetések Popper Péterrel
https://www.youtube.com/watch?v=7t6xVWyY1yw
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.10.26. 02:11  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az aszkéta és a kisegér

Egy aszkéta meditál barlangjában. Egyszerre csak besurran egy egér, és rágcsálni kezdi az aszkéta szandálját. Az aszkéta dühösen felnyitja a szemét:
– Miért zavarsz meg ájtatosságomban?
– Éhes vagyok – cincogja az egér.
– Távozz, ostoba egér – prédikál az aszkéta –, mit oktalankodsz itt, mikor éppen az Istennel való egységet keresem!?
– Hogyan akarsz Istennel egyesülni – kérdezi ekkor az egér –, ha még velem sem vagy erre képes?
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.10.23. 01:13  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A zöld csapda

A Földön, amint az Égen, minden a teremtő tudat kivetülése. Elménk az, ami feldarabolja az EGYsÉGet ezernyi darabra, létrehozza a kívül s belül fogalmát, így született meg a környezet, mint minket körülvevő fogalma. Egy újabb feldarabolása az EGYnek, mellyel valamitől elhatároljuk magunkat, és különválásunkat elmészkedésben szentesítjük. Holott nincs kívül és nincs belül, csak a teljesség állapotának a hiánya mindaz, ami e képzetet elménkben elülteti, s a valóság dzsungelévé burjánoztatja. Ez az a dzsungel, melyben elvesztjük önmagunkat, és az ezernyi darabra tördelt EGY szilánkjait hiányosan próbáljuk összerakni (vagy próbálják nekünk összerakni mások, ha hagyjuk.)
A huszonegyedik század embere saját önteltségében és gőgjében fetrengve úgy érzékeli, hogy létezik Ő, az individuum és az őt körülvevő világ. Ez utóbbin feladatának érzi az uralkodást. Nem veszi észre, hogy amikor az általa környezetnek nevezett Természetet pusztítja, EGYben önmagát teszi tönkre.
A múlt század derekán már fizikai síkon is láthatóvá váltak a jelek, hogy önMAGunk pusztítása hová vezet. Ekkoriban azok az emberek, akikben megszólalt a lelkiismeret, úgy gondolták, hogy valamit tenniük kell a környezet, a Föld megóvásának érdekében. Mozgalmak szerveződtek, ám ezeket hamarosan „lenyúlták” azok a háttérhatalmi struktúrák, melyek kihasználva az emberi lelkiismeretet és a jószándékú emberek aggodalmait a maguk képére formálták mindazt, amit ma világ szinten „Zöld Mozgalomnak” nevezünk. Aztán megjelentek ezen irányzatok a politika berkeiben is, tovább bonyolítva a megvezetés és a porhintés mátrixát.
A mai kor torz, teremtő isteni tudattól elszakadt emberének legutolsó vergődései közé tartozik az, amit „környezetvédelemnek” nevez. Valójában ez a legarrogánsabb, hazug hozzáállások egyike. Ez csak porhintés, és az emberi lelkiismeret elaltatása, mert a környezetet nem védeni és óvni kell, hanem HARMÓNIÁBAN ÉLNI VELE. A Földanyánk, a mi valódi fizikai szülőnk, jóval idősebb és bölcsebb nálunk, és mindazt amit tőle kapunk, a legnagyobb és legőszintébb hálával kell fogadnunk. Ha jót, ha rosszat, de ne merüljünk most bele a jó és rossz etikai-filozófiai értelmezésébe. (a környezetvédelem egy görbe tükörrel számomra olyan, mint amikor kiírtjuk az őslakosokat egy földrészen „a civilizáció” nevében, majd ha már elég kevesen maradtak, rezervátumot létesítünk nekik. Na ez a Földdel nem fog menni!)
Fel kell tehát ébredjünk: itt nem mi uralkodunk, hanem JELENLEG pusztán kegyelemből megtűrt lények vagyunk. Miért? Mert arrogáns, leigázó, kizsákmányoló emberi tudatunkkal jelenleg csak ezt érdemeljük a Természettől. Ha ismét vissza tudunk térni ahhoz az isteni, kozmikus teremtő etikán alapuló Föld-Ember viszonyhoz, mely nem az ószövetség hamisan értelmezett „vonjátok uralmatok alá” elvén alapul, hanem valódi *szakrális királyokként, IGAZi, VALÓdi, féltő, óvó, gyarapító GAZDÁI leszünk e bolygónak, akkor majd be fogjuk látni, mennyire hamisak ezek a szlogenek, melyek „környezetvédelem” címén tévesztenek meg, sokszor nagyon jószándékú, ám a dolgok valódi énjét felismerni képtelen embereket is. (*szakrális királyságban az uralkodó számára az uralkodás nem zsarnokoskodást és kizsákmányolást, önkényeskedést és arroganciát, hanem isteni hivatást, önfeláldozást és szeretetteljes törődést jelent)
Földünket ezért nem féltenünk kell, hanem SZERETENI. A SZERetet soha nem aggódik önmaga miatt, mint a „környezetvédelem”. Ameddig csak önmagunkért aggódva érezzük fontosnak a Földet, addig még messze állunk attól, hogy igazi, jó TÁRSAIKÉNT, TÁRSTEREMTŐI lehessünk Földanyánknak, Istennek.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.10.21. 00:09  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A belső béke jelei és tünetei


Keresd te is magadon a belső béke jeleit! Már sokak lettek kitéve ennek a "fertőzésnek". Lehet, hogy te is közöttük vagy? A belső béke állapota komoly fenyegetést jelent a világban és a körülötted zajló konfliktusokra nézve! Eltűnhetnek, vagy átalakulhatnak valami sokkal kellemesebb élménnyé! A főbb tüneteket itt felsoroltuk, továbbiakért vagy egyéb mellékhatásokért kérdezd azokat, akiken félreérthetetlenül látszanak a jelek.
A belső béke jelei és tünetei:
* Spontán gondolkodásra és cselekvésre való hajlam; ahelyett, hogy a múlt félelmeiből és tapasztalataiból keresnél válaszokat
* Félreérthetetlen képesség arra, hogy élvezz minden pillanatot
* Elveszíted az érdeklődésed az irányban, hogy mások cselekedeteit megfejtsd, megmagyarázd
* Elveszíted az érdeklődésed a konfliktusok iránt
* Elveszíted az aggódásra való képességed (ez egy igen erős jel)
* Gyakori hála érzet és az életed minden pillanatának értékelése
* Gyakori elégedettség-érzés csak azért, mert létezel
* Örömérzet a másokkal és a természettel való kapcsolódáskor
* Gyakori mosolygás (általában különösebb ok nélkül)
* Növekvő tendencia arra, hogy hagyod a dolgokat megtörténni, ahelyett, hogy te akarnád őket megtenni, kézben tartani mindenáron
* Megnövekedett fogékonyság a többiek felől áradó szeretetre, éppúgy, mint a kontrollálhatatlan vágy erősödése, hogy viszont szeresd őket.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.10.20. 05:48  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
"Sokszor van úgy, hogy egy pár mindkét tagja tiszta szívvel állítja, hogy szereti a másikat, a házastárs azonban nem érzi ezt a szeretetet, hozzá az nem érkezik meg.
Gary Chapman amerikai családterapeuta rájött, hogy azért nem, mert a szeretet különböző utakon tud az egyik embertől a másikhoz eljutni, és bizonyos szeretetnyelvek ránk jellemzőbbek, mások pedig kevésbé.
Az első szeretetnyelv: a beszéd, az elismerő szavak.
A második szeretetnyelv: a minőségi idő. Ez azt jelenti, hogy az ember azt éli meg, a társa minden figyelmével, teljes valójával felé fordul, most egyedül ő a fontos neki.
A harmadik szeretetnyelv: a szívességek. Például a társam befizeti helyettem a csekkeket, vagyis lehet rá számítani mindennapi ügyekben is, azokon túl is. Kérhetek tőle, és tud igent mondani.
A negyedik szeretetnyelv: ajándékok. Ajándékozni persze nemcsak tárgyakat lehet, hanem gesztusokat is. Ha valaki például az ajándékozás nyelvén ért a legjobban, és nem kap a házassági évfordulóra virágot a férjétől, akkor úgy érezheti, őt nem is szeretik igazán. Egy másik nő azonban a virágnak esetleg nem is örül, és magában azt gondolja: mit jön nekem ezekkel a gazokkal, inkább mennénk el egyszer együtt kirándulni!
Az ötödik szeretetnyelv pedig a testi érintés, a gyöngédség. Egyszer egy feleség azt mondta nekem: 'Annyira szeretem a férjemet, olyan gyöngéd, jó ember, amikor például mosogatok, és elmegy mellettem, minden alkalommal megsimogatja a hátamat.' Neki tehát a testi érintés, a gyöngédség a szeretetnyelve. Most képzeljünk el ugyanebben a szituációban egy olyan nőt, akinek a szívesség a szeretetnyelve! Ő lehet, hogy azt mondja a hátsimogatásra: 'Ne macerálj már engem, inkább állnál ide, és mosogatnál el egyszer te!'
Érdemes tehát kiderítenünk és megtanulnunk egymás szeretetnyelvét."


Pál Feri: Vágyaink: Szárnyak vagy börtönfalak?
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.10.19. 06:04  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Mennyei Prófécia magyarázata. Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=jJGG1oJxXp8&feature=youtu.be
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Következő

Vissza: Karsay István fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron