Mesék, szép történetek

Kép
Karsay   2019.09.27. 06:56  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
2019.09.26.
Fekete Jànos
Az èn imàm.....
Mièrt van az ,hogy nem làtlak,
a hangod sem hallhatom, - csak
ha az ègre nèzek,- azt mondod
itt vagyok....
,, szàz kèrdèsem volt màr, de
de vàlaszt nem kaptam,- mi van
odaàt, ès most hol tartasz?
Mond van- e mèg Isten,- szabad-e
hinni,- vagy semmi sincsem - kinek
mondjam,- miatyànk ott fent a
mennyekben,- van aki meghallgat ?
- vagy csak magamat ismètlem.
,,, pedig hinnem kell,- hogy Ő ott van
èn èrtem, - ha kèrem fogja meg kezem,
megfogja, èrzem,
Ha elmondom imàmat Ő meghallgat,
ès nem vagyok egymagam.
Nem vagyok egymagam.
Mert a magam ùtjàt jàrom, az èn
szìvem ès lelkem az oltàrom.
Nem tartozom màshoz, csak az
Úr kegyelmèhez, ìgy kapom meg
bèkèm, - az Ő szeretetèvel.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.09.24. 08:04  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Karsay István és Kassai Csilla beszélgetése a szellemtanról és halálközeli élményeiről
https://www.youtube.com/watch?v=7gXpMcZyhcs&feature=youtu.be
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.09.23. 11:35  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A feltétlen hit és a tévhit

Részlet az "Ezoteriák" című kötetből


Kétféle hit lehetséges. Az egyik az a tévhit, amelyet az Istentől való elfordulásával erősített meg a szellem magában. A maga erejében, a maga okoskodásában való hit, amely az Istentől elfordult eshetőségekre épít, s ezektől az eshetőségektől várja vágyainak és törekvéseinek megvalósulását, s a szenvedésekből való szabadulást. Ez a beteg hit, ez az elferdült hit, ez az elkorcsosult hit.
Aki ennek a hitnek rabja, annak csalódásokon, fájdalmakon, szenvedéseken és gyötrődéseken keresztül kell megtanulnia, hogy nem jó az út, amelyet választott. Amikor az ilyen lélek megfárad, elgyengül, kétségbeesik, akkor a kegyelem Istene lehajol hozzája, és olyan helyzeteket, olyan állapotokat ajándékoz neki, amelyeken keresztül megismerheti azt a másik utat, azt a másik irányt, amelyet Isten ad neki ingyen való kegyelméből és szeretetéből.
Az ilyen lélek számára nem szükséges, hogy ő maga okoskodja ki az életét, a maga szabadulását, mert van, aki helyette gondolkozik, aki helyette igazgatja a sorsát, az érdekeit. Ez a feltétlen hit, az Isten iránti engedelmességre tanító hit, az alázatosságra vezérlő hit szükséges itt ebben a mulandó földi életben.. Egyáltalában szükséges, hogy minden egyes ember úgy fogja fel ezt a földi életet, hogy ő azért van itt, hogy az Isten rávezethesse őt a helyes útra, és ezen az úton munkába szólítsa őt, hogy ebből a munkából a lelke meggazdagodhassék.
Mindenkinek föl kell vennie a maga keresztjét, mindenkinek hordoznia kell a terhet, mindenkinek munkálkodnia kell a jó és igaz érvényesüléséért, mindenkinek tűrnie kell nemcsak az igazságos büntetést, nemcsak az igazságos vezeklést, hanem az igazságtalan bántalmakat is, mert mindenkinek hordoznia kell azt a terhet, amely az egész világra nehezedik. Ha mindenki kihúzná magát a teherviselés alól, akkor ez a világ összeroppanna a bűn súlya alatt. Hordozzátok tehát jó szívvel azt a terhet, amelyet a végzet rátok mért, mert minél igazabb odaadással hordozzátok, annál hamarabb elfogy a teher, amely a ti részetek, s annál hamarább elmúlik a megpróbáltatások ideje.
Megpróbáltatásul vagytok a földre küldve! Tűrjetek tehát jó szívvel, Istenbe vetett hittel, mert a megpróbáltatások célja nem az, hogy Isten gyönyörködjék a ti szenvedésetekben, hanem Isten gyönyörködni akar a ti hűségetekben, a ti állhatatosságotokban, a ti engedelmességetekben.


Szemlézte: Bíró László
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.09.18. 07:40  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Megtehetek Bármit teljes film.
https://www.youtube.com/watch?v=fZUH9n8-dJk

A nagy erő teljes felelőtlenséggel jár. Neil (Simon Pegg) egy középiskolai tanár, akit tudta nélkül arra választott ki egy csapat földönkívüli, hogy egy hét erejéig a Galaktikus Energia birtokában bármit megtehessen, amit csak el tud képzelni. Hősünk nem is sejti, hogy rajta áll vagy bukik a Föld jövője.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.09.17. 08:13  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Egy beszélgetés szerelemről, házasságról
Két fiatal lány véletlenül kihallgatja, amint két férfi beszél a feleségéről.
A diáklányok a parkban a fűben ülve készültek a másnapi órákra. Nem messze tőlük két férfi ült le a padra, kezükben egy sakk készlettel, de játék helyett beszélgetni kezdtek az életről, a feleségeikről. Percekkel később mindkét lány könnyekben tört ki, és nagy leckét tanult a szerelemről.
A két éltes férfi régóta nem látta már egymást, ezért sakkozás előtt elmesélték egymásnak az elmúlt éveket. Mindketten beszéltek a feleségükről is, de amikor a második kezdett a történetébe…
„21 voltam, amikor találkoztam vele. Megláttam a helyiség másik végében a testérével, és nem tudtam, ki ő. De a barátaimnak már akkor azt mondtam: ott megy a feleségem… A többi már történelem.
Ez a lány annyira más volt, mint a többi. Minden egyes nap, amikor hazaértem a 12 órás munkából finom vacsorával várt. Miután a gyerekek elaludtak, és mindketten olyan fáradtak voltunk, hogy csak annyi erőnk volt, hogy beessünk az ágyba, mindig átöleltem, és boldog voltam, hogy a karomban tarthatom. Minden este elmondtam neki, hogy ő az én királynőm. És az én királynőm minden egyes nap biztatott, hogy kövessem őt, és szeressem tiszta szívvel. Segített, hogy jó apa legyek, hogy szorgos munkával az egyről a kettőre juthassunk. Csodálatos volt minden egyes nap.
Aztán egy nap megbetegedett. Nem aggódtuk túl a dolgot, mert mindenki megbetegszik néha. De az orvosoknak úgy tűnt, valami komolyabb dolog van a háttérben, ami miatt aggódnunk kell. Nos, testvérem, igazuk volt.
Megkérdezte, elvennék-e mást, ha ő majd meghal. Annyira aggódtam miatta, el sem tudtam képzelni magam másik nővel. Mondtam is neki, hogy soha ne lehet egy második királynő.
De tudod mit? Nem hitt nekem. A szemembe nézett, és azt mondta: tudom, hogy találsz jobbat, mint én. És minden embernek szüksége van egy nőre az oldalán. Te sem lehetsz boldog egyedül!
Néztem őt… belenéztem a nagy barna szemébe és ezt mondtam: drágám, nekem nem kell más nő az életembe, te vagy az egyetlen, akire szükségem van. Te vagy számomra az egyetlen.
Nos, egy évig komolyan meg kellett harcolnunk a betegségével. Nem várt több vacsora az asztalon, amikor hazaértem, még többet dolgoztam, majd kihoztam a feleségemet az ágyból, az asztalhoz, amire olyan ételek kerültek, amiket én főztem. Ott ültünk, vacsoráztunk, és figyelt rám. Úgy beszélt, és úgy szerettük egymást, mintha semmi nem változott volna.
A rosszabb napjain etetnem kellett, és ő sírt emiatt és bocsánatot kért, de mondtam neki, hogy nincs ebben semmi rossz. Annyira beteg volt… Alig tudott valamit csinálni, négy óránként be kellett vennie a gyógyszert…
Amikor megvacsoráztunk, visszavittem az ágyba, és tartottam csendesen, mint régen. És minden rendben volt. Csakúgy, mint régen, mondtam neki, hogy semmi nem számít, csak hogy a karjaimban tarthatom.”
Aztán itt egy kis csend következett be, a férfi mélyeket sóhajtozott. Majd folytatta.
„De a teste hiába küzdött. Amikor megint betegebb lett, mindketten tudtuk, hogy nem jön vissza belőle.
Egy nap még ott volt a karomban, másnap pedig elment…
Nem kellett több gyógyszer, nem kellett többé etetnem, nem kellett elviselnie a szörnyű főztömet…
Nem tudom, mit tegyek a cuccaival. Úgy értem… nem tudok megszabadulni tőle. Minden ruhája még a szekrényben van, képek az ő oldalán az ágy mellett, ahol hagyta.
Szeretném hinni, hogy még mindig itt van. A lányaim azt mondják, hogy egy részüktől meg kellene válnom, vagy legalább levinni a garázsba, de… ez még mindig a mi otthonunk, és érzem, hogy ő is itt van velem.”
Ismét csend lett, csak egy madár dalolt messze az egyik fán. Egyikünk sem hallott még férfit ilyen abszolút tisztelettel és csodálattal beszélni a feleségéről. Nyilvánvaló volt, hogy ő valóban nagyon szerette, imádta ezt a nőt, és ez mindig így lesz.
Ekkor a másik idős férfi törte meg a csendet és ezt mondta:
„Barátom, ez annyira nehéz lehetett neked. Úgy értem… vigyázni rá, és mindent megtenni érte”
Egy mosoly kúszott át barátja arcán, majd elmosolyodott és ezt mondta:
„Barátom, ez egy kiváltság volt számomra. Kiváltság, hogy addig szolgálhattam a királynőt, ameddig élt.”
Hát csoda, ha a két lány ezután teljesen átírta magában a férfiakról és a házasságról addig alkotott véleményét?!

UI:

Nem vagy elég jó? Nem kellesz eléggé?
https://www.youtube.com/watch?v=D5Y5jqYjPLc
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.09.15. 10:29  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Aranyosi Ervin

Apának lenni

Hogyan is kellene apának lenni,
néhány kis "porontyot" felnevelni?
Megtanítani szépre és jóra,
becsületre és szép, igaz szóra.

Fiúnak mutatni a példaképet
és erőt adni, mit elvár az élet.
S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
milyen legyen majd az Ő választása,
hogy később a méltó párjára leljen
s benne milyen értékekre figyeljen.

Hogyan is kellene apának lenni?
Anyát szépen és hűen szeretni.
Tenyéren hordani a kis családot,
megadva nekik az egész világot.

Biztatni azt, aki már belefáradt,
-együtt építeni a homokvárat.
Szépséges terveket, álmokat szőni
s látni a gyermeket lassan felnőni.
S bármi is történik mellette állni
s ha eljön a napja nagypapává válni.

Hogyan is kellene apának lenni?
Igazi receptet még nem írt senki.
Egyetlen módon igazol az élet:
az, kiknek apja vagy, mind szeret téged...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.09.14. 08:12  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Hétvégi filmajánló

Csodák a Mennyből
Megindító történet egy súlyosan beteg kislány csodás gyógyulásáról.
Megtörtént események alapján.
https://gloria.tv/video/1DJ1AjYDN67n3NW4nkFdxDjbn?fbclid=IwAR3LUny9VwjAoDOFU
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.09.13. 08:23  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A Csodafa, és a Szegény Ember – pozitív tanmese
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az életünk egy film forgatókönyvét követi. Egyszer fenn-egyszer lenn. Mikor már “túl jó” szinte megrendeljük a kijózanító hidegzuhanyt.
Pedig a varázslat addig tart, ameddig Te megengeded!
Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén.
Amikor elfáradt, leült pihenni, és hátát egy fának támasztotta.
Ekkor még nem tudta milyen fát választott.
Különös mágikus fa volt ez. Olyan fa, amely minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér.
A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz.
Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében.
Megletten nézte vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes és megitta.
Aztán megéhezett és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyan olyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.
„úgy látszik teljesülnek a kívánságaim”!- gondolta meglepetten.
Most már hangosan mondta ki: ”Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!”
Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Az arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viselik. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.
Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz: ”várj csak egy kicsit! Mi történik itt?
Nekem nem lehet ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!”
Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta minden eltűnt.
„ Tudtam”- mondta, és gondterhelten tovább bandukolt!


UI:

EGÉSZSÉG MEGERŐSÍTÉSEK l Tudatalatti programozás A tudatalattid a kulcs ahhoz, hogy mi valósul meg a valóságodban. A világ folyamatosan hatást gyakorol az elmédre, te se maradj ki ebből hiszen te tudod úgy alakítani ami neked a legjobb! Így könnyen elérheted a céljaid!
https://www.youtube.com/watch?v=azsQZ9-C3aI
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.09.11. 07:58  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Spirituális Baráti Kör klubnapján készült felvételek.
Meghallgatjuk a régebben mediális körben felvett magnó felvételt, és beszélgetünk róla, kiértékeljük. Ízelítőt kapunk az SBK klubnapjából!
A kör spirituális vezetője irányítja a beszélgetést: Kotányi Ottó.
A felvételt szerkesztette: Karsay István


Isteni akarat. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=S7Ef5VpdMOs&feature=youtu.be
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.09.10. 01:13  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Tokodi Klára
A szobor
**
A Római Birodalom egy eldugott városának tágas főterén állt egy csodaszép fehér márvány Justitia-szobor. Gyönyörű volt az istennő, Vénusz sem lehetett volna nála szebb: finom metszésű arca, nemes homloka, sudár, szűzi alakja az Igazság legyőzhetetlenségét hirdette. Bűnözők rá sem merték emelni tekintetüket, mert már a szeme is sugározta a kérlelhetetlenséget. Egyik kezében mérleg, a másikkal a tér déli felén magasló bírósági épületre mutatott.
A tér homályos északi sarkában egy másik szobor állt. Fából volt csupán, s nem is volt olyan gyönyörű, mint Justitiáé. Egy fiatal nőt ábrázolt, ki lepleibe gyermekét takarta. Egyszerű mester faraghatta, mert az alak elnagyolt volt, s karjában oly együgyűnek tűnt a gyermek.
Justitia büszkén nézett le a fiatal anyára, s némán mutatott a lábai előtt álló oltárra, hol ajándékok, virágok százai hirdették dicsőségét, az Igazság diadalát. Bizony a másik szobor előtt csupán egyszerű mezei csokor hevert, mit egy öreg koldusasszony rakott mindennap oda. De az édesanya szelíden mosolygott Justitiára, s csak még szorosabban ölelte gyermekét. Justitia gőgösen elfordította tekintetét, s ránézett a bíróság épületére.
Onnan épp akkor lépett ki a város nagy hírű, köztiszteletben álló főbírája. Igazságos volt a főbíró, bár ítéleteit sokszor túlzottnak érezték, s emiatt rettegték nevét. De a városban béke honolt, a bűnözők messzire kerülték el a környéket, alig akadt komolyabb bűneset. A főbíró előtt ezért földig hajolt a város népe, még a leggazdagabbak is meghajtották fejüket, ha találkoztak vele az utcán, amit ő néma biccentéssel viszonzott. Hanem Justitia szobra előtt ő is mélyen meghajolt, sosem mulasztotta el megköszönni az istennőnek, hogy megmutatta neki az igazságot.
A főbírónak egyetlen gyermeke volt csak, de nem sok öröme telt benne. A fiú hiú volt, de nem tehetségére vagy tudományára, hanem apja hírnevére és gazdagságára. Ha ismeretlen helyen nevét kérdezték, sosem mulasztotta el apja nevét is megemlíteni, és elégedettséggel töltötte el, hogy a szemek kikerekedtek, a fejek tisztelettel meghajoltak. A néppel kegyetlenül bánt, a koldusokba belerúgott, az idősebb asszonyokat mintegy véletlenül meglökte az utcán, s élvezte, hogy senki sem mer felszólalni ellene, senki sem mer visszaütni.
Apja figyelmét nem kerülte ez el, sokszor megfeddte fiát:
- Vigyázz, fiam, mert Justitia igazságos, és meg fogja ezt még torolni rajtad!
De a fiú csak nevetett csúfondárosan:
- Justitia csak egy szép szobor, apám, hogy tudna engem bántani?
- A szobor csak szobor, fiam, de az Igazság létezik! - mondta ekkor édesanyja, de a fiú már oda sem hallgatott.
Nagy ünnepségre készült a város: a helytartó jött el, s hozta magával a császár üdvözletét. Napokig díszítették az utcákat, tisztára seperték, virággal borították a tereket, mindenki sürgött-forgott, lázban égett.
A nagy napon szikrázóan sütött a nap, Justitia fehérebb, sugárzóbb, fenségesebb volt, mint valaha. Az egész város kint volt az utcákon, a nép elözönlötte a főteret is, az ünnepre emelt tribünön a város előkelősége pompázott legdrágább ruháiban. Ott volt a főbíró fia is, büszkén, délcegen, gőgösen. Hamarosan megharsantak a trombiták, bevonult a helytartó a főtérre, s kezdetét vette az ünnepség. Szónoklatok, táncosok, színészek mulattatták a vendéget s az egész város népét napestig. Akkor a helytartó a tiszteletére rendezett lakoma helyszínére indult, hová a gazdag meghívottak követték.
Miközben az előkelők lassan a helytartó után haladtak, egy öregember tolakodott oda a főbíróhoz:
- Főbíró uram, kegyelem egyetlen fiamnak! Tudom, hogy bűnös, de ő az én egyetlen fiam, mi lesz velem, ha végrehajtják ítéletedet? Irgalmazz nekem!
A főbíró ránézett. Látta az öreg, roskatag embert, az ősz hajat, a mély ráncokat az arcán, az esdeklő tekintetet, s azt a könnycseppet, ami végiggördült a barázdákban. Fiára gondolt, arra, hogy mennyire szereti ő is, pedig méltatlan a szeretetére, s megsajnálta az öreget. De aztán feltekintett Justitiára, aki büszkén, rezzenéstelenül nézett el fölötte. Szomorúan szólt:
- Sajnállak, jó öreg, de nem segíthetek. Justitia, az Igazság fiad ellen szól.
- Irgalmazz szegény fejemnek! Főbíró úr! Segíts rajtam, mert.
- Menj innét, vénség - rivallt rá a főbíró fia -, nem hallod apám döntését?
- Főbíró úr! Könyörgök.
Ekkor a fiú durván meglökte az öreget. Az nekiesett Justitia szobrának, s az éles márványtalapzat erős ütésétől holtan rogyott össze. Az elszörnyedés moraja futott végig a népen. A menet megállt. Mindenki ismerte a főbíró fiát, mindenki gyűlölte őt kegyetlenségéért. S ekkor elrepült az első kő. A fiú karját találta csak el. De a többit már jobban célozták. Édesanyja fia teste elé vetette magát, de már késő volt: a fiú halott volt. A tömeg megrémült, s menekülni kezdett, a katonák pedig üldözőbe vették őket.
A tér kiürült. Nem maradt más, mint a zokogó anya, maga is több sebből vérezve, fia testét ölelgetve, csókolgatva. S ott állt az apa is, szemét Justitiára szegezve:
- Miért tetted ezt velem? Miért vetted el egyetlen fiamat? Tudom, hogy ő igazságosan bűnhődött, de nem tekintesz az én ősz fejemre? Egyetlen fiam volt! Justitia.
Ekkor egy vénséges vén koldusasszony érintette meg a karját:
- Ne Justitiához fordulj, mert ő kérlelhetetlen, hanem Máriához!
- Máriához? - kérdezte zavartan a főbíró.
A koldusasszony a fiatal anya szobrára mutatott a tér sarkában. A főbíró és felesége ránézett a szoborra, s látták a szelíd mosolyt az egyszerű arcon. Ekkor a szobor megmozdult: kitárta karjait, s féltve őrzött gyermekét a földre tette. A Gyermek odaszaladt a halott fiúhoz, rálehelt, majd ezt tette az öregemberrel is, visszament anyjához, s mindketten megmerevedtek megint. A fiú és az öregember megmozdult.
Az édesanya most már az örömtől zokogott. A főbíró letérdelt a szobor elé:
- Ki vagy Te, Gyermek, ki nagyobb vagy az Igazságnál? Ki vagy Te, ki legyőzöd a halált?
A vénasszony felelt:
- Ez a Gyermek maga a Szeretet. A Szeretet pedig hatalmasabb az Igazságnál, mert ismeri a kegyelmet. Ez a Gyermek maga az Élet. Az élet pedig hatalmasabb a Halálnál, mert legyőzte azt.
Évek, évtizedek, évszázadok múltak el. A Római Birodalom összeomlott, Justitia szobra megcsorbult, karja letörött, s aztán el is vitték valahová. A tér közepére Mária és a Gyermek faszobra került, melyet arannyal vont be a bíró hálája, aki asszonyával s fiával együtt a Gyermek követője lett. De még jobban ragyogott a szobor attól a csodálatos, múlhatatlan fénytől, mellyel a nép szeretete vonta be.


UI:

Hospice ház
http://hospicehaz.hu/batorsag-belatni-az-elet-vegen-jarunk/?fbclid=IwAR3dwuumOCWHtNR5bL7Hpody5lUpwosio1gNR-Y41IBcEs7e_SGNk_DEu6w

Oktató filmek
http://hospicehaz.hu/oktato-kisfilmek/
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.09.09. 07:14  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Spirituális Baráti Kör klubnapján készült felvételek.
Meghallgatjuk a régebben mediális körben felvett magnó felvételt, és beszélgetünk róla, kiértékeljük. Ízelítőt kapunk az SBK klubnapjából!
A kör spirituális vezetője irányítja a beszélgetést: Kotányi Ottó.
A felvételt szerkesztette: Karsay István


Bizonytalanság, félelem, halálközeli élmény. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=VeDMazxRpdY&feature=youtu.be
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.09.08. 07:34  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Weöres Sándor

A vágyak idomítása


Ne mondj le semmiről: mert ki lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél. Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.
Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak.
Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak.
Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelídül és derék háziállat lesz belőle. Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók, becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.
*****
Az a mondás járja: az élet kikényszeríti, hogy az ember játszmákat játsszon. A kérdés csak az, hogy amit az élet kikényszerít, abba mindig bele kell-e egyezni? Az élet a háborúkat is kikényszeríti. Az élet a népek és a vallások közötti ellentétet is kikényszeríti. Most még sorolhatnám, hogy mi mindent kényszerít ki az élet: negatív indulatokat, gonosz cselekedeteket. Mindenre igent kell mondani? Attól, hogy a világ gonosz és züllött, nekünk is gonosznak és züllöttnek kell-e lennünk? Vagy inkább vállalni kell az ellenállás kockázatát, ami néha az ember egzisztenciájába, sőt az életébe kerülhet? Tudom, hogy ezt senkitől sem lehet megkövetelni, legfeljebb az ember követelheti meg önmagától. De azért nem kell a gyávaságot dicsőséggé emelni!
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.09.07. 08:02  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Hétvégi filmajánló

Légy jó mindhalálig (Teljes Film)
https://videa.hu/videok/film-animacio/legy-jo-mindhalalig-teljes-film-online-7bI0JXJAy7znrruX?fbclid=IwAR1BBrfnYaqMmwWYfyFAarTxsQsR07sPW5q8mbI7L3Euz__qJuXgb8EZ1AI
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.09.04. 07:35  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az ember, a ló és a kutya története


Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám. Mindhárman meghaltak, de az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket. . .
Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak. Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt. A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött. A vándor odament hozzá, és megszólította:
- Jó napot.
- Jó napot - felelte az őr.
- Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?
- Ez itt a mennyország.
- Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk.
- Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar.
Az őr a kútra mutatott
- A lovam és a kiskutyám is szomjasak.
- Nagyon sajnálom - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide.
Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek, és továbbment. Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.
- Jó napot - köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját, és biccentett.
- Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
- Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi, és megmutatta nekik a
helyet.
- Igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
- Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor - felelte a férfi.
- Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
- Mennyország.
- Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a
mennyország!
- Az nem a mennyország. Az a pokol.
A vándor megdöbbent.
- Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves
információ óriási zűrzavart okozhat!
- Bizonyos szempontból, viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat. . . "

UI:

https://www.youtube.com/watch?v=jPig4i8NXmw
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.09.03. 05:56  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Beszélő fák
Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:
- Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.
A második fa is elmondta vágyát:
- Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát. Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam!
A harmadik fa is beszélni kezdett:
- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem az istenhez és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni.
Elmúlott néhány év, jöttek a favágók. Megnézték az első fát és az egyik ember azt mondta:
- Ez a fa nagyon erős, ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos –, és nekifogott, hogy a fát kivágja. A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle kincsesládát fog készíteni.
A második fánál is megszólalt egy favágó:
- Ez egy nagyon magas fa, a hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte. - A második fa is boldog volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle.
Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott. Úgy érezte reményei szertefoszlottak. Egy favágó megszólalt:
- Ezzel a fával nincsenek terveim. Kivágom, és anyagát elteszem.
Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istállóba és megtöltötték szénával.
A második fából egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak.
A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták.
Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról. Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istállóba ahol az asszony egy gyermeket hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt jászolba, amely az első fa anyagából készült. A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb kincsét őrzi.
Ismét elmúlott sok sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és elaludt. Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó társukat, aki felállt, a szél felé fordult és elkiáltotta magát: „Béke veled!”. A vihar egy csapásra elmúlt. A fa, amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a királyok királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart is lecsendesíteni.
Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból készített keresztet. Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és gúnyolták őt. Amikor megálltak, az embert felszögezték a keresztre, amit azután felállítottak a dombon. A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak, erős maradt, magasan áll egy domb tetején, és nagyon közel került Istenhez, mert Jézus testét hordja magán.
Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad, jusson eszedbe, hogy az istennek tervei vannak veled. Ha hiszel benne, meg fog ajándékozni terved megvalósításával.
Mind a három fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy, ahogyan azt egykor elképzelték. Mi sem tudhatjuk, hogy az istennek milyen tervei vannak velünk. Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert az ő útjai kifürkészhetetlenek.

UI:
A világhírű brazil médium, aki feltárta nekünk a túlvilágot - Chico Xavier
http://arkadia.hu/a-vilaghiru-brazil-medium-aki-feltarta-nekunk-a-tulvilagot-chico-xavier/
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



ElőzőKövetkező

Vissza: Karsay István fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron