Mesék, szép történetek

Kép
Karsay   2019.09.02. 06:43  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Spirituális Baráti Kör klubnapján készült felvételek.
Meghallgatjuk a régebben mediális körben felvett magnó felvételt, és beszélgetünk róla, kiértékeljük. Ízelítőt kapunk az SBK klubnapjából!
A kör spirituális vezetője irányítja a beszélgetést: Kotányi Ottó.
A felvételt szerkesztette: Karsay István


Isten megismerése. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=hsT4w_9lrlE&feature=youtu.be
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.09.01. 01:34  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Hétvégi filmajánló

Jupiter Ascending (2015) - (Hun)

https://videa.hu/videok/film-animacio/jupiter-felemelkedese-2015-magyar-akcio-fantazia-kaland-K5saVYVM4WqMpMPb?fbclid=IwAR1gP5OOMNl5GG0ev9ENe_VUrWLV7D3b5Mp2StSk2eWFeMArjVd_J_G4Hgg
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.31. 04:26  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Doktor Mark ismert szaktekintély volt az onkológia területén. Egyszer egy másik városban egy nagyon fontos konferencián kellett részt vennie, ahol ki akarták tüntetni a szakterületén végzett kutatásai eredményei elismeréseként. Nagy izgalomban volt, mert ezen a konferencián szerették volna elismerni évtizedes szakmai munkáját. De két órával a felszállás után a repülőgép műszaki okok miatt egy közeli reptéren kényszerleszállást hajtott végre.
A doktor attól félt, hogy nem fog időben megérkezni a konferenciára, ezért autót bérelt és egyedül indult el. Ám az időjárás romlani kezdett és egy heves viharba került. A sűrű esőben alig látott, és nem ott fordult le, ahol kellett volna. Eltévedt. Két órás céltalan vezetés után rádöbbent, hogy rossz az útirány. Ráadásul a telefonja is lemerült. Nagyon éhes és fáradt volt, ezért úgy döntött, hogy keres egy szálláshelyet.
Egy kis idő múlva egy szegényes házikót talált. Nem pont ilyenre gondolt, de végül kiszállt az autóból és bekopogott.
Az ajtót egy szép fiatal nő nyitotta ki. Végigmérte a csuromvizes idegent. A férfi gyorsan elmondta, hogy mi történt vele, és csak annyit kért, hogy használhassa a telefont.
Ekkor a nő azt mondta, hogy neki sajnos nincs telefonja, de bejöhet és megvárhatja, amíg az időjárás jobbra fordul. Az éhes, elázott és fáradt doktor elfogadta a kedves invitálást, és belépett a házba. A hölgy étellel és meleg teával kínálta.
Az asztalnál a hölgy azt mondta, ha akar, együtt imádkozhatnak. Erre doktor Mark mosolyogva azt felelte, hogy ő csak a szorgalomban hisz, és soha nem fohászkodik.
Az asszony mosolygott, majd odament a gyerekágy mellé, és a gyertyafény mellett hozzákezdett az imájához.
Az orvos ekkor értette meg, hogy a nő bajban lehet. Az ima végeztével megkérdezte: miért imádkozik, mit kér a Jóistentől.
A hölgy elmondta, hogy beteg a kisfia. Egy nagyon ritka rákbetegségben szenved, és az orvosok tehetetlenek. Csak egyvalaki tudna segíteni, egy híres orvos, Mark doktor. De neki nincs annyi pénze, hogy ezt megengedhesse magának, ez az orvos ugyanis nagyon messze lakik.
Könnyes szemmel mondta, hogy minden nap azért imádkozik, hogy a kisfia gyógyuljon meg. Biztos abban, hogy Isten majd megsegíti. Dr. Mark szóhoz sem jutott a döbbenettől, egyszerűen elsírta magát.
Odahajolt a nőhöz, átkarolta és azt suttogta a fülébe: Az Úr meghallgatta az imáját.
Végiggondolta mindazt, ami vele történt a mai napon, ami ide vezette a reménytelen helyzetben lévő anyához és gyerekéhez - a repülőgép meghibásodást, az özönvízszerű esőt és a eltévedést.
Ebben a szegényes kis házban új értelmet nyert a hivatása, és tudta, hogy az a hivatása, hogy segítsen olyan szegény embereken, akiknek az imán kívül nincs már semmijük.

UI:

A képhez megjegyzés:

tavaly amikor a különleges erdőtüzek voltak, a tűzoltók csináltak olyan képeket, ahol csak három ház gyulladt ki, és nagy eséllyel az amerikaiak új fegyvere lehet tesztelés alatt amivel egy energia fegyverrel erre képesek (vagy orosz?) Az amazóniai erdőtüzeknél és felmerült ennek a gyanúja, főleg, hogy az amcsiknak vitájuk van Braziliával. és a sötét erő ereje a káosz, ahol ő az ÚR.. és bárkit tud befolyásolni!


Mesterségesen vágják az űrből a jégtáblákat?
http://www.fenyorveny.hu/2017/01/mestersegesen-vagjak-az-urbol-a-jegtablakat.html?fbclid=IwAR3sUa9zyY2UTD9IITVhHFO55X3q_Hpl6D5zW15LRfqZ51RmPrCF8Gd3Jyw&m=1
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.30. 05:12  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Gondolatok tisztasága


Ha elérjük a megfelelő lelki tisztaságot, akkor visszakapjuk régi fényünket, teremtő erőnket.
Hogyan is kezdődik a Teremtés történet? Isten gondolatával életre hívta a szellemi lényeket egyéni névvel, és feladattal! Ezek a szellemi lények képesek a gondolatikkal ugyanúgy teremteni akár kisebb világokat, és még sok olyan dolgot, amire az emberi agy a tudása korlátozottsága alapján képtelen felfogni, megérteni.
Miért is mondom most ezt? Gondolataink karmaoldóak, és karma teremtők.
Nézzük csak a tanítást a Hegyibeszéd csodálatos soraiból:
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében”
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre.”
„Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.”

Aki gondolataiban vétkez, gyilkosságot követ el, az szellemi nézetből valóban elkövette a gyilkosságot, és ilyen a paráznaság, és az összes gondolatban elkövetet bűn.
Ezek számunkra láthatatlan dolgok, de a másik világ előtt nyitott könyv.
Fontos dolog! Megvilágosodni, elérni az újjászületés állapotát (nem összetévesz-tendő az újraszületéssel, reinkarnáció fogalmával!) csak úgy lehet, ha a gondolataink tisztasága egyenes arányban áll tetteinkkel.
Képzeljük csak el, hogy milyen sok gondolat cikázz át az agyunkon naponta, és sokszor másodpercek alatt lejátszódnak szép dolgok, vagy éppen tragédiák a gondolatinkban.
Valami rossz dolog ér minket, és eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne ha…..?
Na most akkor képzeljük el magunkat, amikor olyan világban élünk, ahol a gondolat megteremtésnek a pillanatában létrejön az, amire gondolunk, amit megteremtettünk!
Azt hiszem, ha szennyezett gondolataink lennének, akkor komoly problémák történnének, de szerencsére ez nem történhet meg. De kijelenhető, hogy addig, amíg nincsenek teljesen tiszta gondolataink, nem mehetünk magasabb, tisztább világokba.
ITT és MOST kell teljesen elérni a gondolataink tisztaságát, és akkor nyitott lesz az út előttünk, addig csak a szamszarában élünk, az örökös létkerékben, a visszaszületések körforgásában.

"MINDENNAPI ELSO GONDOLATUNK-
Ha minden napot jól akarunk megkezdeni, akkor ébredéskor gondoljunk arra, hogy aznap legalább egy embernek tudunk-e örömet szerezni. Ha ez pótolhatná az imádság vallási szokását, akkor e változásból embertársainknak csak előnye származna."
Nietzsche
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.27. 07:14  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Nem messze élt egy idős hölgy. A férje meghalt 5 éve, 2 éve pedig lánya férjével és 2 gyerekével, autóbalesetben.
Mikor jöttem az iskolából hazafelé, az ajtaján láttam egy hirdetést, amire az volt írva: ''Elvesztettem 2000 Ft-ot, aki megtalálja, hozza vissza, legyen szíves, a 76-os lakásba, mert kevés a nyugdíj és nem tudok miből ételt venni!.''
Kivettem a tárcámból 2000 forintot és felmentem az 5. emeletre.
Mikor odaadtam az idős hölgynek a pénzt, elsírta magát és így szólt:
''Te vagy a tizenkettedik ember, aki felhozta nekem a pénzt. Köszönöm.''
Elmosolyogtam magam és odamentem a lifthez, mikor a nénike így szólt:
''Lányom, vedd le azt a hirdetést, mert azt sem én írtam!''
Az öreg hölgy állt és könnyek hulltak a szeméből.

https://www.youtube.com/watch?v=cvToe9ClOKs&feature=push-u-sub&attr_tag=K4l9yDzUonr6lGYx%3A6
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.23. 01:57  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Kaptam egy kérdést, hogy a szívcsakra valóban Dobogókőn van-e, ezt válaszoltam rá:

A lényeg az, hogy ahogyan Müller Péter is mondta annak a magyarok és az új díszmagyarok, és ez utóbbiak találnak olyan dolgokat, hogy a magyarok mennyire kiválasztottak stb...

A díszmagyarok még azt is megkérdőjelezik másoktól, hogy ők igai magyarok -e, mert magukat Árpád előtti magyarok csoportjában lévőknek tartják magukat, és lenézik a többieket...ezzel már többször szembesültem...
Csak kicsit visszamegyek az előzményekbe, hogy ezt megértsed...

Büszke vagyok a magyarságomba, de visszanézve több száz életet voltam minden, német, japán, olasz, egyiptomi és hosszú a sor, mint mindnyájan, mert meg kell tapasztalni más kultúrák, népek életét.

A kiválasztottság az felelősség és nem kiváltság, ezt sokan nem tudják, és ők a büszke magyarok..
És ők rohangálnak zászlókkal, lépkednek indulókra, vagy lenézik gyengébb spirituális társaikat, és jó pénzért tartanak előadásokat, tanfolyamokat hirdetve a felsőrendűségüket.

A Magyar nép különleges, sok közöttük a kiválasztott, de nem az egész népcsoport, mint ahogyan a zsidók között is így volt..de ők nem tudták befejezni azt a feladatot amire ki voltak jelölve..

Mi nem vagyunk kijelölve semmire, lejöttünk mint népcsoport segíteni a földre, és itt ragadtunk mi is... egyértelműen komoly spirituális tudással rendelkezett az eredeti népcsoport, de hogy ennek ki a tagja pontosan az örök TITOK marad, ezt senki nem tudja, aki tudja az hazudik.. kemény vagyok, de felesleges lenne mást mondani..

Visszatérve az eredeti kérdésedre.: nincs semmi szellemi, spirituális közlés erről a szívcsakráról, ezt bárki kisajátíthatja magának, akár a Tibetiek is. Annyit elmondanak a spirituális közlések, hogy például Tibetben a nagy magasságok miatt különleges spirituális rezgések vannak, de csak ennyi.

Amikor itt járt pár éve a Dalai Láma egyből nekiszegezték a díszmagyarok vagy a megtévesztettek a nagy kérdést, hogy itt van a szívcsakra, de a Dalai Láma ezt udvariasan elhárította mosolyogva,erről van videó is.. és ezt mondta amit most én mondok: bárhol lehet...

Ragaszkodunk mindenhez, sokan szeretik Jézust de utálják a zsidókat, és ezért Jézusból valamilyen kreált ürüggyel magyart faragnak! Ez nem vicc, komoly..és veszekednek Jézus személyén, miközben veszekedés közben elfelejtkeznek Jézus lényéről, tanításáról,a SZERETETRŐL:

Most azt csak megemlítem halkan, hogy Jézus a Mennyi Atya szellemi síkre levetített szellemi mása, aki arról a magas síkról lejött minket megmenteni, lehozta a tanításokat, rezgéseket, magára vette a terhes fizikai sík bűnös rezgését, miután megtisztította magát átadta a tanításokat, majd feláldozva magát elment innen és itt hagyta nekünk örökül a Szent Szellem (Szentlélek) segítségét.

És akkor sokan vitatkoznak, hogy a Mennyei Atya levetített mása magyar volt vagy zsidó? Nem mindegy?..Egyik se!

Hol vannak a föld csakrái?

Nem mindegy? Akinek Dobogókő kell, annak legyen ott, akinek Tibet vagy a Fülöp - szigetek érezze ott jól magát...

Nagyon jó energiák vannak Dobogókőn, szeretek odajárni feltöltekezni, sőt a szakrális eljegyzésem is a "szívcsakra" kőnél tartottam ami különleges volt az eljegyzéskor történt szellemi síkról érkező események miatt, de ez nem a szívcsakra miatt volt, hanem miattuk!
De fantasztikus energiák vannak a Börzsönyben is és Magyarország nagyon sok helyén, beleértve Erdélyt is!

Nagyon messze nézünk, és nem vesszük észre követ a lábunk alatt és elesünk benne,miközben pont ezt a spirituális utat kel bejárnunk, mert ezért születtünk le, ez van tele rögökkel és kavicsokkal...

Remélem sikerült válaszolt adni a kérdésedre, igaz kicsit összetetten!

szeretettel.

István

UI: ez a videó volt a kérdés alapja:

http://www.vntv.hu/2019/04/isteni-igazsag-a-fenyrol/?fbclid=IwAR1ikkqEtQux8KykU8nErDnGt74IvyEHDdI9mKZaV-DkIejNSJCFdafUuFc
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.20. 03:20  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Ima a halál küszöbén


Hát, ennyi volt, Uram.
Ennyi volt.

Ekkorára szabtad életem fonalát,
most már sejtem, hogy nincs tovább.

Emlékszem a szép napokra,
mikor gyermek voltam,
s te felügyelted minden léptemet.

Emlékszem a hideg sarkokra,
ahová elbújtam,
mikor a sötét szobában rettegtem.

Emlékszem a gyermekkori szellemekre,
a kamaszkori sötétségre,
felnőtt korom árnyaira.

Emlékszem a beszűrődő napsütésre,
a sok-sok kacagásra,
a váratlan reménységre.

Mindenre emlékszem.

Hol a többi csodád?
Mást nem tartogattál nekem
ezen a szép reggelen túl?

Ennyi lenne?
Hol marad a teljesség?
Hol marad, amit már nem láthatok meg?

És mégis, mindenre emlékszem.
A hullámok homokon sodródó neszére,
szüleim féltésére,
hitvesem tekintetére,
gyermekeim ölelésére,
a téli hidegre,
a tavaszi melegedésre,
a nyár forróságára,
az ősz elmúlására,
a fák lombjai közt haladó lépteidre.

Igen, minden bennem van,
mindez az enyém, -
és most visszaadjam?

Nem tudom, miért nem félek.
Ennyi volt, most már nemcsak érzem,
tudom is.
Köszönöm neked, Uram,
hogy ennyit is kaphattam.
Örömmel engedem át magam,
ölelő karjaidnak.

Brenda Kirk
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.20. 03:20  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Michel Quoist: Uram, van időm

Uram, elindultam,
Kint mentek az emberek.

Mentek,
Jöttek,
Siettek,
Futottak.

Futottak a kerékpárok,
Futottak a szekerek,
Futottak a teherautók,
Futott az utca,
Futott a város,
Futott minden.

Futottak, hogy időt ne veszítsenek.
Futottak az idő nyomában, hogy utolérjék az időt, hogy időt nyerjenek

Viszontlátásra barátom, bocsáss meg nincs időm.
Ismét erre fogok jönni, nem várhatok, nincs időm.
Befejezem a levelet, mert nincs időm.
Szívesen segítettem volna magának, de nincs időm.
Nem vállalhatom, nincs időm.
Imádkozni szeretnék, de nincs időm.

Uram, Te megérted, hogy nincsen idejük:
A gyermek játszik, e pillanatban nincs ideje, majd...
A tanulónak leckéjét kell elvégezni, ideje nincs, majd ...
A diáknak ott vannak könyvei, oly sok munkája, nincsen ideje ... majd ...
A fiatal ember sportol, nincsen ideje – majd ...
Az ifjú házasnak megvan az otthona, be kell rendeznie, nincsen ideje – majd ...
Az édesapa körül gyermekei, nincsen ideje, ... majd ...
A nagyszülőknek ott vannak az unokák, nincsen idejük ... majd ...
A betegnek megvan a gondja, nincsen ideje... majd ...
Kihűlő ágyukon sincsen idejük ...
Késő, nincsen már idejük!

Így futnak az emberek az idő nyomában, én Uram.
Futva mennek e földi tereken,
Sietve,
Tülekedve,
Túlterhelten,
Mogorván,
Megrakottan,
S nem érnek a célhoz, kevés az idő.
Nekifeszülnek, bár kevés az idő.
Sőt, igen kevés az idő.

Uram, tévedned kellett számításaidban valahol,
Alapvető hibának kell itt lennie,
Az órák túlságosan rövidek,
A napok túlságosan rövidek,
Az életkor túlságosan rövid.
Te mosolyogsz, Uram, az időn kívül állva küszködésünk láttán,
és tudod, hogy mit teszel.
Nem tévedsz abban, amikor az ember idejét kiméred.
Adsz mindennek időt tenni akaratod,
De nem szabad időt veszíteni, időt elverni, időt agyonütni.
Ajándék az idő, amit te készítesz.
Elmúló ajándék.
Nem, nem tárolható.

Uram, van időm!
Minden idő az enyém, amit Te nekem adtál.
Életemnek évei, éveimnek napjai, napjaimnak órái mind az enyémek.
.
Rajtam áll velük okosan élni, higgadt, odaadóan, hogy akként
használjam fel a végső másodpercig,
hogy eléd vigyem, s időmnek ízetlen vízéből
Te készíts nemes boritalt, ahogy tetted Kánaánban
a fiatal pár lakodalmán.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.20. 03:20  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Idős néni üldögél a padon, várja a buszt bevásárlás után.
Mellé ülök, ugyanazt a buszt várom, de még legalább fél óra ,mire jönnie kell, ha nem késik.
-Csókolom. -gondoltam beszélgetek, a buszig, jobban telik az idő is.
- Jó napot kedvesem. Vásárlásból ?
-Igen, ilyenkor veszem meg az egész heti húst és zöldséget. Csak kell a főtt étel az asztalra.
- Olyan szép ,hogy ezt mondja kedvesem. Tudja kedvesem ,már kezdtem azt hinni, hogy kimegy a divatból a házi koszt. Pedig annak hatalma van.
Valahogy nem tudok már lépést tartani ezzel a világgal aranyos. Nem nagy baj az, ha az öregek szépen elmennek ,tudja ?
A papa már elment négy éve, de csak nem tudok még utána menni. Ötvenhárom évet éltünk együtt. Szerencsések voltunk nem mondom, mi úgy esküdtünk, hogy akartunk . Gyerekünk is úgy lett, hogy akartuk. Bár ötöt szültem, csak négy van meg. Az elsőt, Drága Piroskámat elvitte a tifusz - vászon zsebkendőt húz elő a ruhája zsebéből, makulátlan ,vasalt példányt. Megtörli a szemét, kicsit elmereng. - tudja aranyos az nem rendjén való. Gyereket temetni. Az nem. Pedig szép életünk volt. Sokat dolgoztunk. Az asszonyok főztek minden nap.
Mondjuk hús csak kétszer volt egy héten, csütörtökön és vasárnap. Az ember is megette bizony a derelyét, meg a rántott levest is. Nem nagyon volt válogatás. A gyerekek azért nem mindig ettek meg mindent, de akkor kaptak egy karaj zsíros kenyeret és csend volt. Tudja aranyos, sose erőltettem őket olyat enni, amit nem akartak. Nagyon nem válogattak azért.
Esténként kiültünk a gangra, a papa mesélt a régi időkről. Háborúról, vásárokról, lakodalmakról.
Jaj , nehogy azt higgye ,hogy mindig igazat mondott! Olyan huncut vót, a szeme se állt jól....de szerettem a szemét szép Istenem.-itt megint törölt egyet bepárásodott szemein, de az arca mosolygott. Látom kedveském, maga azért még főz. Mi lesz ma az ebéd?
-Egy kis gulyáslevest főzök meg fánkot sütök, felénk úgy hívják puffancs.
Van még édesanyámtól házi szilvalekvárom. Azzal szeretjük nagyon.- reméltem, hogy a néni folytatja a mesélést, egészen bele feledkeztem. Nagy szerencsémre így történt.
-Tudja aranyos nézem a gyerekeket, meg az unokákat ,sőt már dédunokám is van kettő. Mindig szaladnak. Az asszonyok is. Mindegyik. Ezek annyit járnak iskolába kedvesem,mint a csuda. Én nem mondom régen is vót olyan asszony, aki nem akart otthon lenni. Meg nem akart négyet-ötöt szülni,de azok is megfőztek minden nap, meg a kiskertjök is rendbe vót. A tanító asszony, meg a doktornő is tudott fejni, meg kapálni.
A legkisebb fiamnak a felesége valami vezető egy cégnél, én nem értek ehhez.
Az olyan fáradt mindig, pedig olyan kedves, okos asszony. Gyerek is van kettő. Mondom neki tenap, Csillukám gyertek ki egy kicsit, elkapálgassunk a kertbe, kibeszélgessük magunkat. Úgy is vót, kijöttek. Estefelé azt mondja a
menyem: -tudja mama , nem is akartam jönni. Biztos voltam benne,hogy az egyetlen szabadnapomon nem akarok kapálni de így, hogy mindenki itt volt olyan volt mintha nyaralnék mama. Tudom én. Régen vasárnap csak a muszájt csináltuk, hacsak nem aratás vót.
Elmentünk reggel templomba, otthon megebédeltünk, a gyerekek meg mindig velünk vótak. Kint a fődön, az istállóban ,mindenhol. Vasárnap este mindenki tetőtül - talpig fürdött,nem csak a kezit - lábát mosta meg.
Tudja aranyos nem gondoltuk azt , hogy másnak kell felnevelni a gyerekünket.
Magácskának van gyereke aranyos?
-Igen, de nekem csak egy gyerekem van.
- Tegyen meg valamit kedvesem. Soha ne mondja a gyerekére, hogy "csak" egy.
Minden gyerek egyetlen. Nekem az fáj aki elment ,amíg élek. Magának csak egy lehetősége van jól megmutatni annak a gyereknek, hogy mi a jó és mi a rossz.
Tudja kedveském semmi ,de semmi más dolgunk nincs a világban csak ennyi. Ott lenni a gyerekünkkel, és megtanítani szépen élni és különbséget tenni a jó és rossz között. Az teljesen mindegy,hogy hány gyerekünk van,vagy van-e egyáltalán. Ennyi a dolog itt a földön ,tudja aranyoskám. Az érkező busz zaja szakította félbe a nénit. Hetekig kerestem a buszmegállóban ,hátha látom még egyszer.
Két hónap múlva hallottam a piacon, hogy elment a szép szemű papához , és drága Piroskájához egy csöndes reggelen.
(Forrás: Hétköznapi történetek )
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.20. 03:19  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Sok szeretettel mára.
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem én mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, hogy az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyermeknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor az újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
Mindig mond azt amit érzel, és tedd azt amire gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked: „szeretlek”, és nem tenném hozzá ostobán, hogy „hiszen tudod”. Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyünk dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van hátra nekünk, szeretném elmondani neked, hogy mennyire szeretlek, és hogy soha nem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha soha ne jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mond a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket, és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mond nekik, „sajnálom”, „bocsáss meg”, „kérlek”, „köszönöm”, és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki se fog rád emlékezni a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt, bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szereteteidnek, mennyire fontosak neked!
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.20. 03:18  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Milyen érzés öregedni?
**
Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni. Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.
Végül is úgy döntöttem, hogy az öregedés egy ajándék. Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.
Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki.
Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek. Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren? Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén.....és meg is teszem.
Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Ők is lesznek öregek.
Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek,hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.
Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.
Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.
Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!
Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat kor- és kórtársaimnak. És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert.
Ismeretlen szerző
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.19. 05:29  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
https://www.youtube.com/watch?v=Z6bwoKcO0ks
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.18. 00:41  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Spirituális Baráti Kör klubnapján készült felvételek.
Meghallgatjuk a régebben mediális körben felvett magnó felvételt, és beszélgetünk róla, kiértékeljük. Ízelítőt kapunk az SBK klubnapjából!
A kör spirituális vezetője irányítja a beszélgetést: Kotányi Ottó.
A felvételt szerkesztette: Karsay István



Ima. Szellemtani magyarázat.
https://www.youtube.com/watch?v=veSsliICIII&feature=youtu.be
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.17. 01:41  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Hétvégi filmajánló

HOME (HU)
https://www.youtube.com/watch?v=fHFae_NWXvY&feature=share
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.08.15. 07:33  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Karácsony előtti történet

Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy etetőszékbe és megjegyeztem magamnak milyen csendben eszik minden vendég. Néhányan halkan beszélgettek.
Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott.
„Szia!” – mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte. Szemei az izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádnivaló fogatlan mosollyal, hevesen integetett.
Próbáltam megtalálni hirtelen örömének forrását. Sikerült. Egy koszos, szakadt kabátot viselő öregember volt. Nadrágja gyűrötten lógott rajta, cipzárja félig lecsúszva, egyik cipőjéből kikandikáltak a lábujjai, erekkel telerajzolt orra, olyan volt, mint egy térkép.
Túl messze voltunk ahhoz, hogy szagokat érezzünk, de biztos voltam benne, hogy büdös. Ő is integetett.
„Szia, kicsi baba! Szia, nagyfiú! Kukucs!” – mondta Eriknek. Összenéztünk a férjemmel. „Most mit csináljunk?”
Meghozták az ebédünket. A férfi szakadatlanul kiabált a túloldalról.
„Ismered ezt a játékot? Kukucs! Nézd csak! Ismeri!”
Senki sem gondolta, hogy a férfi aranyos és egyértelmű volt, hogy részeg. A férjemmel majd elsüllyedtünk szégyenünkben. Csendben ettünk, de nem úgy Erik, aki egész repertoárján végigment, az öreg pedig mindent utánacsinált.
Végre befejeztük az evést és a kijárat felé vettük az irányt. A férjem elment fizetni azzal, hogy a kocsinál találkozunk. Az öregember pont köztem és a kijárat között ült. „Uram, segíts, hogy kijussak innen anélkül, hogy megszólítana minket!” – imádkoztam magamban.
Ahogy közeledtünk, próbáltam úgy fordulni, hogy ne érezzük a leheletét, de miközben elfordultam Erik kitekerte magát és az ismert „vegyél fel” babapozícióba helyezkedett.
Mielőtt bármit tehettem volna Erik az öregember karjaiba vetette magát.
Hirtelen ott álltam és néztem, ahogy egy nagyon büdös öregember a karjaiban tart egy boldog kisgyereket. Erik teljes bizalommal és szeretettel a férfi kopott vállára hajtotta a fejét. Az öregember becsukta a szemét és láttam, ahogy megindulnak a könnyek. Öreg, koszos, fájdalomtól és a kemény munkától kicserzett kezei igazi gyengédséggel tartották a fiamat, miközben szeretettel a hátát simogatta.
Nem láttam még ilyen mély és ugyanakkor ennyire röpke szeretetet két emberi lény között.
Döbbenten álltam. Az öreg néhány másodpercig ölelte Eriket majd rám nézett. „Nagyon vigyázzon erre a fiúra!” – mondta szilárd meggyőződéssel.
Nagy nehezen kinyögtem, hogy „megteszem”.
A férfi nem túl nagy hajlandósággal, szomorúan fejtette le magáról Eriket, mintha valóban fájdalmat okozott volna neki a mozdulat. Megfogtam a fiamat és az öregember ennyit mondott: „Isten áldja asszonyom! Ez volt a karácsonyi ajándékom.”
Egy elmakogott köszönet után futva tettem meg az utat az autóig. A férjem nem értette miért sírok és miért szorítom úgy a fiamat, miközben azt mondogatom, hogy „Uram, Uram, kérlek, bocsáss meg!”
Tanúja voltam Krisztus szeretetének egy gyermek ártatlanságán keresztül, aki nem látott bűnt és nem ítélkezett. Egy kisgyereken keresztül, aki a másik lelkét látta és egy anyán keresztül, aki nem látott tovább az öltözéken. Keresztényként vak voltam, miközben karjaimban tartottam egy gyermeket, aki látott. Úgy éreztem Isten azt kérdezi tőlem, „Hajlandó vagy megosztani a fiadat egy pillanatra?” amikor Ő nekünk adta az Övét, örökre.
A rongyos öregember eszembe juttatta, hogy „olyanokká kell lennünk, mint a kisgyermekek, hogy bemehessünk a mennyek országába

UI:

Kis is irányítja az életünket - valójában?
https://tudatostudat.blog.hu/2016/11/05/kis_is_iranyit_bennunket_valojaban?fbclid=IwAR0Ys-suKzRwWjohX9GZlzlG7ZiTOlNBujW0lJ4en-vzlzo0iFzW3cWdhks
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



ElőzőKövetkező

Vissza: Karsay István fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron