Mesék, szép történetek

Kép
Karsay   2019.03.12. 07:46  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1667
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Meggazdagodott a hajléktalan

A hajléktalan nem vett Lottót, sem Totót, és más szerencsejátékot sem űzött. Meggazdagodott. Más eldobta, ő felvette, és lám.
Egy 63 éves férfi rengeteg pénzt gyűjtött össze. Más eldobta, ő összeszedte, és visszavitte az utcán talált üres üvegeket. Az üvegekért kapott pénzből rendezte életét, és most az utca helyett a tőzsdén keresi a boldogulást.
Leonyid Konovalov naponta mintegy kétezer üveget szedett össze az utóbbi egy évben, amióta a gazdasági válság orosz országot is elérte.
"Az oroszok egy kicsit többet isznak a válság miatt, engem viszont épp ez mentett meg a szemétdombtól" - idézte az immár öltönyt viselő egykori hajléktalant az egyik orosz bulvárlap.
A férfi valamikor mérnökként dolgozott, de az utóbbi 20 évben az utcán élt.
Konovalov túlélési stratégiája ötletes, - 1 év munka, és ím, kinn van a gödörből.
Ilyen egyszerű!
Ilyen egyszerű?

https://www.youtube.com/watch?v=6KbfWgY9OEY
Kiáltó szó a pusztában - Van-e, aki megértsen téged?
__._,_.___
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.04. 06:41  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1667
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Jorge Louis Borges
Idő múltán

Idővel az ember megérti, mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet vagy leláncolsz egy lelket.
- És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel;
- és hogy ha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy;
- és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret;
- és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel;
- és megtanulod az utakat a mára és a most-ra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet, mert a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat téged félúton;
- és idővel megtanulod, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet.
Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet, és díszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod, hogy virágot hozzon.
- és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy.
- És az ember csak tanul és tanul...
- És idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb utóbb visszatérsz a múltba.
- Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal, és nem akar megváltoztatni, de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni.
- Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés, és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak.
- Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit megsérteni akartál.
- Idővel megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak.
- Idővel megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínű, soha nem lesz úgy, mint régen.
- Idővel megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal is, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd az a régi.
- Idővel megtanulod, hogy semmi sem ismételhető.
- Idővel megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb visszakapod sokszorosan.
- Idővel megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a remélté,
- és megtanulod, hogy a Ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap;
- és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek.
- Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, hogy szükséged van rá, hogy barát szeretnél lenni, egy sír fölött haszontalan.
Megtanulod ezt mind, de csak idővel…….

https://www.youtube.com/watch?v=tnddL2ZLyiw
Kiáltó szó a pusztában – Második figyelmeztetés:
Az interneten lehetetlen megtalálni az igazságot!
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.03. 01:39  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1667
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Wass Albert: Tavasz-várás
Érzed? jön a tavasz
a fák alá már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.
Ugye testvér
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna dal.
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér…
Ha jönne már…
ugye testvér megálmodod mi lenne?…
S egy kis meleg
belopódzik halkan a szívedbe…



Adjátok vissza a hegyeimet Teljes film
https://www.youtube.com/watch?v=i1F7QtRuvnk
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.02. 02:37  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1667
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Móra Ferenc
Falu és város

Ha valaki éntőlem azt kérdezné, a falut becsülöm-e többre vagy a várost, azt felelném:
- Először te mondd meg nekem, hogy a jobb szemedet becsülöd-e többre, vagy a bal szemedet?
Erre a kérdésre természetesen csak azt lehet felelni, hogy az ember az egyik szemét csakúgy megbecsüli, mint a másikat. Egyforma hasznát veszi mindkettőnek, és csak a kettővel együtt lát tökéletesen.
Így áll a dolog a faluval és a várossal is. Kiegészítik egymást, rá vannak szorulva egymásra, és nagyon szerencsétlen ország volna az, amelyik csak faluból vagy csak városból állna.
Képzeljétek el, mi lenne abból a városból, amelyik egy reggel arra ébredne fel, hogy falu nélkül maradt. Mondjuk olyanformán, hogy a falusi emberek egy nagy falat húznának a falujuk körül, amin nem hagytak se ajtót, se ablakot. Semmi közük többet a városhoz, éljen, ahogy tud!
Hát bizony nagyon szomorú ébredés lenne. Először nem volna mit reggelizni, azután nem volna mit ebédelni, és végre nem volna mit vacsorázni. Mindennapi kenyerünk a szántóvető falusi ember tenyerén van. A tejet, a vajat, a húst, a főzeléket mind a falu adja a városnak. Falu nélkül nincs piac, és piac nélkül üres marad a konyha.
De nemcsak éhen veszne a város falu nélkül, hanem le is rongyolódnék, s a rongyos ruhát nem lehetne újjal pótolni. A bőrt, amelyből cipőnk készül, a falu adja. A lent és a kendert, amelyből a fehér neműnkhöz való vásznat szövik, a falu termeli. De bizony a birka sem a kövezeten legelészik, amelyről a posztónak való gyapjút nyírják.
Szerencsére a falunak sohase jutott még eszébe, hogy fölmondja a barátságot a városnak, és kőfallal rekessze el a búzamezőket, a legelőket, a bogárhátú, kertes kis házakat a palotás várostól. És nem is juthat eszébe soha, mert azzal a falu nemcsak a várost veszítené el, hanem magát is. A falu éppen úgy rá van szorulva a városra, mint a város a falura. Egy hajszállal se kevésbé, egy hajszállal se jobban, hanem egy hajszálig annyira.
Hol venné a falu a föld megmíveléséhez való ekét, ásót, kapát, kaszát, ha a város gyárai egyszerre felhagynának a szerszámkészítéssel, és a város boltjai felhagynának az árusításokkal? Mit tudna csinálni a sok bárányával, krumplijával, kukoricájával, a tejjel, tojással, a hússal, ha el nem adná a városnak? S mi hasznát venné a bőrnek, amit termel, meg a lennek, kendernek, gyapjúnak, ha a város nem csinálna belőle csizmát, vásznat, posztót?
De ezeken kívül is ezer szál köti egymáshoz a várost meg a falut. A művelődés lámpája a városban ég, és onnan sugárzik ki a fény a faluba. A városokban születnek az új találmányok, amelyek megkönnyítik és megszépítik a falusi ember életét is. A városokban készülnek a könyvek, az újságok, a városból indul ki a vasút, a telefon, a városi mérnökök gondoskodnak a jó utakról, amelyeken a falusi és a tanyai emberek bejönnek a városba.

Az az igazság, hogy édestestvérek a falu meg a város, s az ő egyetértésük teszi virágzóvá és boldoggá a közös édesanyát, az országot.



https://www.youtube.com/watch?v=KJWcHXi0HKM
Kiáltó szó a pusztában – A megtévesztés pszichológiája
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.03.01. 05:01  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1667
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
"Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy
bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Tudva, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos, kértem, hogy foglaljon helyet. Miközben a rendelőben tettem-vettem, figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára.
Idő közben arra gondoltam, megtehetném, hogy leveszem a
kötését, és megnézném, miről van szó.
... A seb nem tűnt olyan súlyosnak. Eldöntöttem hát, hogy fertőtlenítem, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem az öregúrral. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésével. Ő azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.
Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem, mire kedvesen elmesélte, hogy Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem: "És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?" Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: "Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő".
UI:
edgarcayce.lap.hu
https://edgarcayce.lap.hu/
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.26. 08:57  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1667
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Két súlyos beteg férfi osztozott egy kórtermen. Egyikük felülhetett ágyában minden nap egy kis időre, ezzel is könnyítve a tüdején levő folyadék ürülését. Az ő ágya a kórterem egyetlen ablaka mellett volt. A másik férfi ágyhoz kötött volt, így órákat beszélgettek egymással. Meséltek egymásnak családjukról, feleségeikről, addigi életükről, munkájukról, a helyekről, ahol vakációzni szoktak.

Az ablak melletti férfi minden délután felült, és mesélni kezdte betegtársának, amit éppen az ablakon keresztül látott. A másik ágyon mozdulni képtelen beteg ezekért az órányi pillanatokért élt, amelyek egyszerre a kaput jelentették számára a külvilág felé.

Az ablak egy csodaszép tóra nézett, tele játékos récékkel és fehér hattyúkkal, melynek sima tükrén gyerekek eregették bárkáikat. Szerelmespárok sétáltak kéz a kézben, a világ minden színében játszó virágok között. Kicsit arrébb már látni lehetett az alattuk elterülő város lenyűgöző látványát.

A fekvő beteg minden egyes alkalommal lehunyta szemét és maga elé képzelte a precíz részletességgel leírt világot. Egy langyos délután, az ablakmelletti férfi egy éppen arra elhaladó parádét vélt felfedezni. A másik nem láthatta, de lelki szemei elé képzelte a színes ruhákat, a fúvószenekart, a táncoló, színes tömeget.

Napok, hetek és hónapok teltek így. Egy nap az ápoló az ablak melletti ágyon egy élettelen testet kapott. A férfi békésen, csendben távozott.

A magára maradt beteg egy idő után, mikor elérkezettnek tartotta a pillanatot, megkérte ápolóját, segítsen neki átköltözni az ablak melletti ágyra. Az pedig örömmel segített rajta, kényelembe helyezte majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmai ellenére fél könyökére támaszkodva óvatosan felemelkedett, hogy végre megláthassa az igazi világot odakint. De egy falba ütközött tekintete. Az ápolót kérdezte, hogyan lehetséges, hogy elhunyt betegtársa mégis csodálatos dolgokat mesélt neki a kinti világról.

Azt felelte, a férfi vak volt. Még a falat sem láthatta. Talán csak önt akarta bátorítani.

Saját fájdalmaink ellenére másoknak örömet szerezni páratlan boldogság.

UI:

Viszlát koporsós temetés: az organikus zsák segítségével fa lesz az elhunyt testéből
https://filantropikum.com/viszlat-koporsos-temetes-az-organikus-zsak-segitsegevel-fa-lesz-az-elhunyt-testebol/
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.25. 11:17  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1667
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
„Apám

Apám nagy léptekkel jön haza. Az ajtóban sokáig törli a lábát. Csönget, vagyis saját kulcsa van. Azt forgatja sokáig a zárban, hogy tudjuk, ő jött meg. Mi a testvéreimmel tudjuk rögtön, hogy ő jött meg. „Na, megjöttem.” - Ezt szokta mondani. Mi a testvéreimmel az előszobában állunk és várunk. Hogy megcsókoljon minket. Vagyis mi csókoljuk meg őt. Ő nem csókol meg soha minket, csak tartja az arcát. Még Mónit, a kicsit néha fölemeli és megcsókolja. (Ezt nem tudom biztosan, még megkérdezem majd a Mónitól. De ő nem biztos, hogy emlékszik rá.)
„Na, mit hoztam?” – kérdezi, legtöbbször még kabátban. Mindennap hoz valamit, ha jön. Vagyis ha megérkezik, rögtön van nála valami. Minden jót kitalál. Sípot hozott már, rengeteg cukrot, nekem piros karórát vett, Móninak nagy oroszlánt, olyan érdekes dolgokat hoz mindig, ha jön. Dórinak egy karkötőt hozott, amin egy korongocska volt. Vonalakkal. Azt pörgetni kellett, és akkor a betűk összeugrottak. Ide írom, mi pörgött ki a betűkből: Ich liebe dich. Vagy nicht, nem tudom. Ez érdekes volt. Hozott már léggömböt, diót, még szalonnát is. Nekem hozott egy macskát a falra, agyagból. De szép. Szóval így jön.
Aztán bemegy, üdvözli anyánkat. Leül az íróasztalhoz, sok dolga van. Ott ül. Még itthon is dolgozik. Mi akkor csendben vagyunk. Inkább csak a konyhában kuncogunk. Akkor kijön néha, ránk néz, elcsöndesedünk. Visszaül a helyére, feje kirajzolódik a lámpafényben a falra.
Aztán mindig játszik velünk. Mindig mesél. Egérről, farkasokról. Vicceseket, néha szomorúakat. Mi az ágyban fekve hallgatjuk. Ő sokszor az én kezemet fogja, úgy mesél. Akkor érzem magam a legjobban. Nem is értem már, mit mesél, csak hallom a hangját. „Na, most elég” - mondja a végén. Akkor behunyjuk a szemünket, hogy jöjjön a sötét. Az álom. És én mindig róla álmodom. Hogy jön, nagykabátban, hazafelé.
Ő meg visszaül a helyére, és dolgozik az íróasztalnál. Árnyéka kirajzolódik a falra.”

Hát ezt írtam. Nem tudom, tetszik-e majd Margó néninek? Hogy életszerű-e? Holnapig még meggondolom, ha nem jó, írok egy másikat. Talán kicsit túlságosan kiszíneztem. És nem egészen igaz. Margó néni mondta, hogy úgy írjuk le, ahogy van. Nem akaródzott. Ez is élethű. Apa ugyanis nem mindig jön haza, az nem igaz ebben az egész dologban. Vagyis ritkán jön. Az viszont nagyon igaz, hogy mindig hoz magával valamit, valami remek dolgot, arra esküdni mernék. Még le se tudtam írni elég élethűen, mennyi mindent hoz. Titkos, érdekes dolgokat. Azt sem egészen írtam igazán, hogy zörög a kulcsával, mert nincs is kulcsa. Csönget. Mi engedjük be. Sokszor kiabáljuk, rabló, rabló, ő meg csak áll ott. De nem rá értjük. És persze nem üdvözli anyánkat. És nem ül le az íróasztalhoz már régen. Ezt írjam meg? Ez aztán élethű lesz? De volt amikor leült! Az az igazság. És hogy sohasem mesél, mert este már sosincs ott? Ezt a mindennapos vacakságot írjam le? Vagy ez az igazság? Ilyen az igazság? De sétáltunk egyszer, és akkor gyönyörűt mesélt, az igaz. Meg hogy nem rajzolódik ki a feje a lámpafényben este? Na és? Van, aki sose látja az apukáját. És az is színigaz és élethű, hogy vele álmodom, hogy jön haza nagykabátban.
Még nem tudom, beadom-e a dolgozatot így, ahogy van. Holnap reggel még meglátom. Én annyira élethűnek találom.

https://www.youtube.com/watch?v=SFLDdvLmQ8o
VNTV - Hogyan működik a globális fasizmus – beszélgetés Facsar Imrével
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.24. 09:06  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1667
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Hétvégi filmajánló

Hachiko A Leghűségesebb Barát (Teljes film Magyarul)
https://www.youtube.com/watch?v=m6LTNvBJ46o&feature=share&fbclid=IwAR3TbVTyc
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.23. 09:36  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1667
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Hans Cristian Andersen
A teáskanna

Volt egyszer valahol egy rátarti teáskanna. Majd felvetette a büszkeség, mert finom porcelánból égették, mert hosszú csöre és széles füle volt, méghozza egy csöre elöl és hátul a füle. Ez egész ritka dolog, emlegette is a teáskanna, ha csak tehette. Hanem a födeléről nem beszélt soha. Tudta, mért nem: a födele törött volt, s ha megragasztották is, csorba maradt. Minek beszéljen hát az ember a hibáiról, mikor azt úgyis megteszik helyette mások?
A csészék, a tejszínes Kancsó meg a cukortartó - a teáskészlet többi tagja - úgyis többet gondolnak csorba födelére, többet is beszélnek róla, mint szépen ívelő füléről és pompás csőréről. Ezt a teáskanna nagyon jól tudta.
- Ismerem őket! - Sóhajtotta. - Ismerem a hibáimat is kell látnom, s éppen ezért vagyok szerény és alázatos. De hát nemcsak hibái - erényei is vannak az embernek. A csészéknek fülük van, a cukortartónak födele, de nekem ez is, az is, s ráadásul még valami, ami nekik nincs: csőröm. Ezért vagyok én a teás asztal királynője. A cukortartó és a tejszínes kancsó inkább csak a jó ízlést szolgálja, de az adakozó, az uralkodó én vagyok. Áldás lehetek a szomjazó emberiségre! Az ízetlen forró víz bennem dolgozza fel zamatos itallá a tealeveleket.
Gondtalan, vidám ifjúságában így elmélkedett magában a teáskanna. Ott díszelgett a terített asztalon, s a legszebb kéz emelgette, de a legszebb kéz ügyetlen volt, s elejtette a rátarti kannát.
Ott hevert a teáskanna ájultan a földön, a forró víz szétfolyt belőle, letörött a Csöre, letörött a füle - a födeléről ne is beszéljünk, arról már elég szó esett. Rettenetes csapás volt ez neki, s ami a legszörnyűbb: mindenki rajta nevetett, s nem az ügyetlen kézen
- Sohasem felejtem el azt a pillanatot! - Sóhajtotta egy teáskanna, Amikor később elbeszélte élete történetét. - Azt mondták rólam, hogy rokkant vagyok, félreállítottak egy sarokba, másnap aztán odaajándékoztak egy szegény asszonynak, aki zsírt kunyerált a konyhán. Koldusbotra jutottam, nem volt tartalma az életemnek, nagyon elkeseredtem. És mégis - akkor kezdődött az én igazi életem. Mert a világon mindenki máshova ér el, mint ahova elindult.
Belém földet tömtek, s ez egy teáskannának annyi, mintha eltemetnék. De a földbe aztán virághagymát dugtak, hogy kicsoda, nem tudom, ajándékba kaptam, a tealevelekért meg a forró vízért kárpótlásul, meg hogy elfelejtsem letört csőrömet, letört fülemet.
A földem befogadta a hagymát, s az az enyém lett, a szívemmé vált, tizenegy szívemmé - addig, tudjátok, nem volt szívem. De akkor élet támadt bennem, élet és erő. Nedvek keringtek a bensőmben: a hagyma csírába szökkent, aztán virágot bontott, s én hordoztam, én voltam a bölcsője.
Néztem, s nem tudtam betelni a szépségével - boldog voltam, mert boldog, aki másnak tudja áldozni az életét! A virág nem mondott köszönetet nekem, nem is gondolt velem. Mindenki megcsodálta, mindenki megdicsérte. Én meg örültem - bizony. Megérdemli a dicséretet a Szépséges virág!
Egy nap aztán azt mondta valaki: "Jobb cserepet érdemelne!"

Akkor kettétörtek, ami nagyon fájt, de a virág sokkal szebb cserépbe került, s ez megvigasztalt.
Itt heverek a szemétdombon, törött cserép vagyok. De az emlékeimet nem veheti el tőlem senki.



https://www.youtube.com/watch?v=szVvZQ1PDc0
Kiáltó szó a pusztában - A vándor és a céltévesztett
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.22. 07:58  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1667
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Minden nap különleges
**
A barátom kinyitotta a felesége komódjának a fiókját és egy csomagot húzott ki belőle ami selyempapírba volt betekerve. Ez, mondta, nem egy egyszerű csomag, ez egy fehérnemű.
Eldobta a papírt, amibe volt téve és figyelmesen nézett a finom selyemre és csipkékre.
"Akkor vette, amikor először mentünk New Yorkba, 8 vagy 9 éve, nem használta soha." Egy "különleges alkalomra" tartogatta.
Rendben. Azt hiszem ez lesz a legmegfelelőbb alkalom. Odament az ágyhoz, és odatette a fehérneműt a többi holmihoz, amit a temetésre akart vinni. A felesége éppen akkor halt meg. Felém fordult és azt mondta:
"Semmit ne takargass egy különleges alkalomra, minden nap amit élsz egy különleges alkalom."
Még most is ezekre a szavakra gondolok, és arra, hogy mennyire megváltoztatták az életemet. Ma már többet olvasok és kevesebbet takarítok. Leülök a teraszon és csodálom a tájat, anélkül hogy észrevenném a kertben a gazt. Több időt töltök a családommal és a barátaimmal és kevesebb időt dolgozva.
Megértettem, hogy az élet együttes történések élvezése kell hogy legyen és nem a túlélés. Már nem teszek el semmit. Minden kristálypoharamat használom mindennap.
Felveszem az új ruhámat, ha az ABC-be megyek, ha így döntök és úgy van kedvem.
Már nem rakom el a legjobb parfümömet különleges alkalmakra, használom mindig amikor csak akarom.
A szavak, mint az "egy napon..." és a "majd legközelebb" kezdenek eltűnni a szótáramból. Tudom, hogy érdemes megnézni, meghallgatni, vagy csinálni most. Nem tudom mit csinált volna a barátom felesége, ha tudta volna hogy nem lesz itt "holnap", amit mindannyian olyan könnyen veszünk. Gondolom hívta volna a családját, vagy a közeli barátait,... talán felhívta volna néhány régi barátját bocsánatot kérni, hogy elsimítsa az elmúlt dolgokat. Lehet, hogy elment volna enni valami kínai ételt, ami a kedvence.
Ezek azok a kicsi meg nem történt dolgok amiket sajnálnék, ha tudnám, hogy az óráim meg vannak számlálva.
Bántana, mert elszalasztottam a lehetőségét annak, hogy lássam a jóbarátaimat akiket majd meg akartam keresni "egy napon". Bántana, mert nem írtam meg bizonyos leveleket, amiket "majd egyik nap" meg akartam írni. Bántana, és szomorú lennék, mert nem mondtam a testvéreimnek, a gyerekeimnek elég gyakran, mennyire szeretem őket.
Most próbálok nem késleltetni, továbbküldeni vagy elrakni semmit, ami nevetést, vagy jókedvet adhat az életünknek. Mindennap azt mondom magamnak, hogy ez egy különleges nap.
Minden nap, minden óra, minden perc... különleges.


forrás ismeretlen

UI:

Müller Péter - A Belenk Égett Múlt Elengedés,Megbocsátás,Újrakezdés
https://www.youtube.com/watch?v=skDu63riVb8&fbclid=IwAR0-Yy7Aw9ZXfO2R14PgPiy
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.18. 08:08  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1667
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A szamárrá változott barát

Egyszer egy ember két szamarával szántogatott az erdő szélén. Gallyakért bement az erdőbe, addig a két szamár ott maradt az ekébe fogva.
Arra ment két barátpap, akiknek a szekerét csak egy szamár húzta. Vagy mit mondok! Csak húzta volna, de már az éhségtől alig bírta. Meglátják az erdő szélén a két szamarat. Összebeszéltek, hogy az egyik jó lesz nekik. Azzal odamentek az ekéhez. Az egyik barát a bal oldali szamarat kifogta és elvezette. A másik barát magára vette annak a szamárnak a szerszámját amelyet társa elvezetett. Úgy állt ott az eke előtt, míg a gazda meg nem jött. Az csak nagyot nézett.
- Hát maga mit keres itt? Aztán hová tette a másik szamarat? - kérdi a baráttól.
Az meg azt mondja:
- Gazduram, én eddig el voltam átkozva. Most az időm lejárt, emberré váltam.
A szántóvető ember csodálkozva nézett rá, azt mondta:
- Ejnye, de sokat is megvertem én magát, de hát úgy látom, nem ártott meg. Hanem, ha már így van, menjen el, amerre lát!
Leszedte róla a szerszámot, és elengedte. A másik barát az erdő szélén várta. Még egy-két napig vándoroltak, aztán az egyik faluban a lopott szamárral kiálltak a vásárba. Mikor a szamarat eladták, hazamentek.
A vásárra a gazda is elment, hogy párját keressen az elveszett szamárnak. Ahogy ott bolyong, a sok eladó szamár közt meglátja a magáét. Nem tudta elgondolni, hogy a barátból hogyan lehetett ismét szamár. Odament hozzá, és a fülébe súgta:
- Tisztelendő úr, hiába áll itt, én már úgyse veszem meg magát még egyszer!
Azzal elfordult, és egy másik szamarat vett.


https://www.youtube.com/watch?v=6kMhupMDv-Q
Honnét származik a homoszexualitás?
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.16. 09:42  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1667
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Három kívánság
Népmese

Hol volt, hol nem volt, elég az, hogy volt egyszer egy szegény ember meg annak a felesége. Fiatalok voltak, gyerekük se volt még, szerették egymást, megértették egymást, de a nagy szegénység miatt egyszer-egyszer azért összezördültek.
Na elég, egyszer az asszony előbb került haza a mezőről, mint a férje, és azon főtt nagyon a feje, mit készítsen vacsorára. Megcsinálta a tüzet, mást nem tudott, egy kis leveshez tett föl vizet. Arra gondolt közben, hogy miért is olyan szegények, hogy miért nem tudja egyszer meglepni az urát egy jó vacsorával. Amint ezt gondolta, hallott valami suhanást maga mellett, hát egy tündér száll eléje. Meg volt bizony illetődve a szegény kis asszony, most látott először tündért. Az pedig meg is szólalt, azt mondta:
- Na, nem bánom, te szegény asszony, legyen három kívánságod, majd meglátom, mennyi eszed lesz magadhoz. - Azzal el is tűnt, ahogyan jött, a tündér.
Hát az asszony hitt is meg nem is a szemének és a fülének, de azért az első kívánság már megszületett a fejében. Egy szál kolbászt kívánt azzal, hogy úgyse lesz belőle semmi. De abban a pillanatban már szállt is le a kéményből egy lábas, benne a szép szál kolbász. Oda kellett csak tenni a tűz fölé a lábast, volt abban zsír is bőven.
Mikor beállított az ember, volt szájtátás, mert már tele volt a konyha jó szagokkal. Amikor az asszony elmondta, mi történt, hát mindjárt elkezdtek tanakodni, mi legyen még a két kívánság. Az ember lovat, tinót, malacot akart, az asszony meg mást, nem tudtak megegyezni. Csak vitáztak, mintha éhesek se lettek volna. Az ember képes lett volna éhgyomorra rá is gyújtani; tömködte a pipáját, nyúlt a parázsért, de olyan ügyetlenül csinálta, hogy feldöntötte a lábast kolbászostul. Persze hogy megijedt az asszony, kapkodott mind járt, hogy kirántsa a kolbászt a tűz közül, és szidta az urát:
- Nőtt volna inkább az orrodra, mint a tűzbe fordítod ezt a kolbászt!
Na hiszen, ez kellett csak! A kolbász már ott lógott az ember orrán, le egészen a térdéig. Először meg se ijedt az asszony, próbálta, hogy leszakítja a kolbászt a férje orráról, de az úgy odanőtt hogy azt onnan le nem lehetett szakítani. Most már megijedt a szegény kis asszony, el is sírta magát. Tudták már mind a ketten, ha valami vagyont kívánnak harmadikra, az meglesz, de hát mi lesz akkor a kolbásszal?
- Majd levágjuk - mondta az asszony.
- De én nem engedem - feleselt az ember -, most már, ha így van, kívánjuk vissza a lábasba, aztán kész.
- De hát a tinó, a ló, meg a malac! - így az asszony.
Az ember erre azt felelte:
- De hát ilyen bajusszal csak nem járhatok, te hogy csókolsz meg, ha kolbász lóg le az orromról!
Na, végül csakugyan az lett, az volt a harmadik kívánság, hogy a kolbász menjen vissza a lábasba. Most láthattak csak vacsorához, de nem nagyon ízlett szegényeknek a jó falat, még mindig azon zsörtölődtek, ki volt az oka, hogy ezután is már csak olyan szegények lesznek, mint voltak.



https://www.youtube.com/watch?v=f5ELBBSoWN8
Wass Albert – Erdélyi hitvallás
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.15. 07:08  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1667
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Saját szemüvegünkön keresztül nézünk mindent

Egy faluban mindenki vak volt. Egy napon a falu lakói közül hatan találkoztak egy emberrel, aki elefántháton jött feléjük. A hat ember megkérte az utazót, engedje meg, hogy megérintsék a nagy állatot, nem tudták ugyanis, hogyan néz ki egy elefánt, és úgy akartak visszamenni a faluba, hogy el tudják ezt mesélni a többieknek. Az utazó beleegyezett, és a hat embert az elefánt különböző testrészeihez vezette. A vakok alig várták, hogy visszaérjenek, és elmeséljék a faluban, hogy mit tapasztaltak.
Az első, aki az állat oldalánál állt, ezt mondta: - Az elefánt olyan, mint egy nagy fal.
- Nem úgy van, - vágott közbe a második, aki az elefánt agyarát fogta - az elefánt kicsi, kerek, sima és hegyes.
A harmadik, aki az elefánt fülét fogta, tiltakozott: - Az elefánt egyáltalán nem ilyen! Olyan, mint egy hatalmas levél.
- Nem értek egyet veletek, - mondta a negyedik, aki az ormányát fogta - az elefánt olyan, mint egy cső.
Az ötödik nem értette, hogy miért mondják ezt. Ő az állat egyik lábát fogta.
- Az elefánt kerek és vastag, mint egy fatörzs.
A hatodiknak megengedte az utazó, hogy felüljön az elefánt hátára. Ő így
szólt: - Egyik megállapítás sem jó! Az elefánt olyan, mint egy nagy mozgó hegy.
Mindannyian másképp látjuk a dolgokat, és sokszor nem lehet azt mondani, hogy nekem van igazam, vagy neked. Több részből áll össze az egész.
Mindnyájan a saját "szemüvegünkön" keresztül nézzük egymást, a helyzeteket, és Istent is!

Wayne Rice Fején a szöget c. könyvéből

UI:

Pszichoszomatika: mondd el, hol fáj, és én megmondom, mi a gond az életeddel
https://twice.hu/eletmod/pszichoszomatika-mondd-el-hol-faj-es-en-megmondom-mi-a-gond-az-eleteddel
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.12. 07:10  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1667
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
AZ EGYETEMISTA GAZDAG GYEREK KINÉZETT AZ ABLAKON, ÉS EZT LÁTTA. DE EKKOR ÉLETRESZÓLÓ LECKÉT KAPOTT AZ ÉLETTŐL


Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magána k ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.

A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját.
Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját. Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:
- Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet.

Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot - és erre egy szép díszdobozt vett elő.

A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve.

Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte:

- Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni !? - végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.

Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent! Amikor elkezdte intézni
a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.

Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja
kézírásával: "Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?" És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés:
"FIZETVE".

Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza az élet ajándékait, csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint amiben elképzeltük!

UI:

http://sbk.gportal.hu/
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.02.11. 08:22  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1667
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A TANÍTÓ
– Nógrádi népmonda nyomán –

Mikor Mátyás király uralkodott, tudjuk, hogy járta az országot. Egyik este bekerült egy faluba. Bemegy a kocsmába, s ott érdeklődik, hogy hol kaphatna ő szállást egy kicsit olyan jobb helyen. Azt mondja a kocsmáros:
– Hát itt csak egyedül a tanító van, nagy családdal, szegény ember, de nagyon jószívű. Próbálja meg, hátha adna szállást.
Elmegy Mátyás király a tanítóhoz, szívesen is fogadja, és megígéri neki a szállást is. Kérdi a tanító, hogy nem éhes-e. Mire Mátyás azt mondja:
– Hát bizony nem vagyok jóllakva!
Akkor a tanító engedelmet kér, hogy egy kis időre kimehessen. Elszalad a kocsmába, vesz keserű túrót, kolbászt, paprikás szalonnát és egy kis puha kenyeret. Azzal megy vissza, tányérra rakja, egy kis savanyúságot is tesz mellé, viszi be a vendégnek. Ők ketten hozzáfognak a vacsorához, jól befalatoznak. Vacsora után elbeszélgetnek egy kicsit a község sorsáról, a gyenge tanítói fizetésről, aztán pihenőre mentek.
Mátyás király korán szokott kelni. A legelső útja a kocsmába vezetett. Ahogy ott szétnéz, látja, a söntés oldalán a tanító kabátját felakasztva, ami este rajta volt, mikor ő odaérkezett. Kérdezi Mátyás a kocsmárost, hogy nem eladó-e a kabát.
– Nem eladó. Este a tanító zálogba hagyta itt, ennivalót vitt érte, mert valami vendége volt.
Mikor Mátyás megérkezett Budára, írt a tanítónak, hogy ekkor és ekkor Mátyás király előtt megjelenjen Budavárban. A tanító megijedt, hogy mit akar őtőle a király, honnan ismeri őt a király. Bizony szívszorongva készült a nagy útra. Közben Mátyás király intézkedett, s arra a napra egy sereg nagyurat beidézett a várba.
Meghagyta az uraknak, hogy mindegyik a kabátja belső zsebébe nagyobb csomó pénzt tegyen, kinek milyen a tehetsége. Meg fog jelenni egy ember az ebédnél. Ebéd után ő kezdi az idegen emberrel a táncot, és utána mindenki azt tegye, amit ő. A tanító pont ebédre érkezett meg. Reszketett, félt, hogy mi lesz ővele. Akkor ijedt csak meg nagyon, mikor a király közölte vele, hogy együtt ebédelnek. Bizony szegény tanító féltében alig mert az ételhez hozzáfogni. Mátyás király újból és újból ösztökélte, hogy csak fogyassza az ételeket, és igya rá a jó tokajit.
Mikor az ebédnek végére jártak, a cigánybanda rákezdett egy magyar csárdásra. A király feláll, leveti a kabátját, a tanítónak a nyaka közé teszi, s elkezdi a táncot. A király példáját követve a nagyurak is vetik le a kabátjukat, sorba mennek táncolni a tanítóval. De a pénzzel megtömött kabátokat mindegyik a tanító nyaka közé dobja. Már annyi volt a kabát, hogy majd összeroskadt alatta. Mikor a táncnak vége van, azt kérdezi tőle a király:
– Emlékszik-e arra az estére, amikor egy vándorlónak szállást adott, és a kabátját bezálogosította a kocsmába ennivalóért? Tudja meg, kedves tanító úr, hogy én voltam a vándorló, akinek szállást adott. Azért a nagy szívességért, amit nekem tett, ez a kabát mind a magáé a zsebben levő pénzekkel. Amíg maga él, nem lesz rá szüksége, hogy még egyszer a kabátját elzálogosítsa. Most isten nevében menjen haza, és ne feledkezzen meg Mátyás királyról.

https://www.youtube.com/watch?v=SMkCaJwwYxA
Wass Albert – Üzenet a Magyar Nemzetnek
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



ElőzőKövetkező

Vissza: Karsay István fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron