Mesék, szép történetek

Kép
Karsay   2019.04.28. 06:19  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1861
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Hétvégi filmajánló:

Álmok otthona /Dream House/ 2011
https://videa.hu/videok/film-animacio/almok-otthona-dream-house-2011.-horror-misztikus-thiller-tW0gwKCTzKbgoX9l?fbclid=IwAR0SkEOY-3ho5NO6dED0wc9ckZVBpq7bPEzaJpbCMl0-0KQu1eczPv31fkc
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.04.24. 04:47  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1861
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Egy indiai lány története
- Apám, misszionárus szeretnék lenni népem lányai és asszonyai között - jelentette ki Liliy Singh, a vékony, sötéthajú indiai kislány.
A büszke hindu szempillája megrebbent. Arcvonásai csodálkozást, haragot és megvetést fejeztek ki.
- Nagy hibát követtem el - válaszolta elfúló hangon. - A missziói iskolába küldtelek, mert azt hittem, hogy jellemed elég erős, hogy ellen tudj állni a keresztyén tanításnak. Sohasem gondoltam volna, hogy az én lányom ennyire könnyen befolyásolható.
- Apám, megtanultam Jézus Krisztusban hinni - mondta Lily szerényen és alázatosan, de szilárdan - ezért egészen őszinte akarok lenni hozzád és nyíltan az Úr Jézus mellé akarok állni.
- Milyen szégyent hozol rám és az egész családra! Mit teszel velem! Anyád halála óta csak te maradtál nekem. Hogyan vagy képes ezt az új, idegen Istent jobban szeretni apádnál? - A férfi uralkodott haragján, de hangján csalódottságának egész keserűsége érződött. - Apám, azért szeretlek úgy, ahogy eddig még sohasem szerettelek, mert annyira szeretem a megváltót - válaszolta Lily. Szemébe könnyek szöktek.
Hangja remegett, úgy folytatta: - Itt nagy gazdagságban élek. Mindenem megvan, amit csak kívánok. Indiában azonban rengeteg asszony él irtózatos szegénységben, félelemben és reménytelenségben, mert nem hallották az evangélium gyógyító üzenetét, amit pedig én el tudnék vinni közéjük.
- Ebből elég! - kiáltott az apa mérgesen a lányára. Aztán meggondolta magát. Sokkal barátságosabban szólt Lilyhez: - Mutatok neked valamit.
Lily elcsodálkozott. Mit tervez apja? Lement utána a pincébe. Ott apja egy titkos ajtót nyitott ki. Sötét folyosón mentek végig, amelyet apja lámpája is alig világított meg. Egy terembe értek, amelyben néhány láda volt gondosan elrendezve. Az apa letérdelt, fogta az egyik ládát és kulccsal kinyitotta. Mi volt benne? A lámpa halvány fényénél egy halom gyémánt csillogott és ragyogott előttük. Az apa kimarkolt egy csomót és hagyta, hogy ujjai között visszahulljanak a ládába. Lily csodálkozott. Micsoda gazdagság! Csodálkozása azonban még nagyobb lett, amikor az apa egyik ládát a másik után nyitotta ki, és látta, hogy mindegyik drágakövekkel és arannyal van tele.
Az apa örült: - Ez családunk gazdagsága, amely nemzedékről nemzedékre gyült össze és öröklődött. Mindez a tiéd. Nincs más örökösöm. De csak azzal a feltétellel kapod meg az örökséget, ha megtagadod új hitedet.
Ezeknél a szavaknál a hindu lány ijedten hátrált. Szívében azonban nem volt kérdés. Világosan állt előtte ebben a pillanatban az Úr Jézus szava: "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, a lelkében azonban kárt vall". Halkan, szeretettel, de belső örömmel mondta: - Apám, ha egyszer meghalok, nem vihetem magammal ezt a sok drágakövet és csodálatos díszeket. Ha a dicsőségben leszek mennyei Atyámnál, nem is tudok mihez kezdeni mindezzel. De tudod, most és itt van valamim, ami sokkal értékesebb ennél. Békességem és örömem van Megváltómban. Kell ennél több a földön?
Ali Singh jó ideig megkövülve állt ott. Érezte, hogy el akarja fogni a kétségbeesés. Egész gazdagsága sem képes egyetlen lányát eltéríteni ettől az úttól?
Csendesen mentek vissza és leültek a verandán álló kis asztalhoz. Alkonyodni kezdett. Ali Singh megparancsolta a szolgának, hogy hozza a teát.

Egy ideig egyikük sem szólalt meg. Végül az apa szakította meg a csendet: - Nem tudom elképzelni, misszionárius legyél, de ismerem Indiát, és ezért tudom, hogy ez az élet kemény és nehéz, de mindenekelőtt nagyon magányos élet. Itthon mindened megvan, amit csak akarsz.

- Apám, nagyon jó vagy hozzám. De a földi vagyon soha nem tett boldoggá. Isten szeretete tölti be a szívemet, és nagyon boldoggá tesz. Legnagyobb vágyam az, hogy ezt a szeretetet elvigyem indiai testvéreimnek is.
- A mi népünk tud gyűlölni. Sokan kasztunk árulójának fognak tekinteni. Az életedre törnek és megpróbálnak megölni. Mi lesz, ha majd a halállal kell szembenézned?
- Jézus Krisztus nem hagy el a veszély, sőt a halál órájában sem. A menny dicsőségében vár rám.
- Hagyd már abba! Nem tudod, hiszen még nem is érted, mit beszélsz. Nincs benned ilyen bátorság. A halál félelmetes: remegni és reszketni fogsz. Add fel új hitedet és terveidet!
- Megnyugszol és elengedsz, ha meggyőződsz róla, hogy kész vagyok odaadni az életemet is Jézus Krisztusért?
- Ezt először be kellene bizonyítani.
Lily ajka ebben a pillanatban egészen elfehéredett. Fél percre mintha ijedtség suhant volna át arcán, de utána megint megjelent rajta az a békés, boldog kifejezés, ami annyira jellemző volt rá. - Apám, te ezt most nem érted, talán később. Kész vagyok meghalni, ha Isten akarja.
Az apa letette teáscsészéjét és megkérte a szolgát, hogy hozzon egy tálkában tejet. Amikor megérkezett a tej, székén mozdulatlanná merevedett, de megparancsolta a szolgának, hogy a tálkát az asztal közelében tegye le a földre.

Nem tartott sokáig, hosszú, sárgásbarna, fekete-fehér mintás kígyó bújt elő az asztal alól. India egyik legveszélyesebb kígyója kúszott a tejestál felé.
A szolga rémülten nézte. - Öld meg a kígyót! - kiáltott az apa. - Lily érezte, ahogy a lábán kúszott át. Ekkor hirtelen eszébe jutott: Tényleg kész vagy meghalni? Ugyanakkor imádkozni is tudott: Úr Jézus, ha most magadhoz akarsz venni, kész vágyik rá. Apám, nem látod, hogy Isten bátorságot adott a halál közeledtekor? Nem kell félnem a haláltól, mert az Úr Jézus megnyitotta előttem az utat az örök élethez. Halálom órájában hozzá megyek.

Al Singh hangja remegett: Igen most már tudom. Inkább megmérgeztettelek volna, csakhogy ne legyél misszionárus. De most látom, hogy a te Istened az igaz, élő Isten. Nem tudok neki többé ellenállni. Legyél misszionárus, Istened küldötte, ha az akarsz lenni. De ne felejts el engem, apádat sem. Nekem is beszélj Jézus Krisztusról.


UI:

Ha igaz volna...
https://videa.hu/videok/film-animacio/ha-igaz-volna...-romantikus-vigjatek-c2Q72X1nMIByCLhA
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.04.23. 04:35  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1861
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Beszélő fák

Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:
- Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.
A második fa is elmondta vágyát:
- Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát. Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam!
A harmadik fa is beszélni kezdett:
- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem az istenhez és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni.

Elmúlott néhány év, jöttek a favágók. Megnézték az első fát és az egyik ember azt mondta:
- Ez a fa nagyon erős, ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos –, és nekifogott, hogy a fát kivágja. A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle kincsesládát fog készíteni.
A második fánál is megszólalt egy favágó:
- Ez egy nagyon magas fa, a hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte. - A második fa is boldog volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle.
Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott. Úgy érezte reményei szertefoszlottak. Egy favágó megszólalt:
- Ezzel a fával nincsenek terveim. Kivágom, és anyagát elteszem.

Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istállóba és megtöltötték szénával.
A második fából egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak.
A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták.
Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról. Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istállóba ahol az asszony egy gyermeket hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt jászolba, amely az első fa anyagából készült. A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb kincsét őrzi.

Ismét elmúlott sok sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és elaludt. Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó társukat, aki felállt, a szél felé fordult és elkiáltotta magát: „Béke veled!”. A vihar egy csapásra elmúlt. A fa, amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a királyok királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart is lecsendesíteni.

Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból készített keresztet. Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és gúnyolták őt. Amikor megálltak, az embert felszögezték a keresztre, amit azután felállítottak a dombon. A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak, erős maradt, magasan áll egy domb tetején, és nagyon közel került Istenhez, mert Jézus testét hordja magán.
Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad, jusson eszedbe, hogy az istennek tervei vannak veled. Ha hiszel benne, meg fog ajándékozni terved megvalósításával.

Mind a három fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy, ahogyan azt egykor elképzelték. Mi sem tudhatjuk, hogy az istennek milyen tervei vannak velünk. Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert az ő útjai kifürkészhetetlenek.


UI:

Az ember felépítése
https://napfenyes.hu/eletmod-gyogyitas/test-lelek-szellem/az-ember-felepitese
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.04.22. 04:51  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1861
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A felszabadult

A felszabadult soha senkit nem kényszerít semmire, és nem akadályoz meg semmiben. Még önmagát sem.
A felszabadult érzi és érti - mert tudatával átfogja - a jelen pillanat tökéletességét. Ezért mindent befogad önmagába és tapasztalatába, és bármit elenged lényéből és életéből.
A felszabadultnak ugyanazt a valóságot jelenti, amikor beszívja a levegőt, és amikor kiengedi a levegőt. Így születik és hal meg újra és újra végtelenszer, így teremt és semmisít meg képzeletében újabb és újabb univerzumokat a tudat örökkévalóságában.
A felszabadult soha sem kérdezi meg magától mielőtt cselekedne, hogy MOST EZT KELL-E TENNEM? Egyrészt azért, mert a számára nincsen olyan, hogy mielőtt cselekedne, mivel az örök jelen időtlenségében él. Másrészt, mert tudatában van annak, hogy bármit megtehet és semmit sem muszáj megtennie. Mert szabad.
A felszabadult ok és cél nélkül él. Ugyanis az okok a múlthoz tartoznak, a célok pedig a jövőhöz. A felszabadult viszont a JELENBEN VAN és él.
A felszabadult nem gondolja, hogy ő szabad. Ő éli, hogy szabad.
A felszabadult minden helyzetben képes szeretni és nevetni. Szívében a mosoly örök.
A felszabadult végtelenül szelíd, türelmes és megértő. Önmagával is. Derűjét semmi sem képes megzavarni.
A felszabadult maga az egyszerűség és a természetesség. Ő az EGY és az egész teremtés az ő természete.
A felszabadult felismeri mindenben ugyanazt a megmásíthatatlan tökéletességet. Ebben rejlik önátadásának titka. Mivel csupán a tökéletesség létezik, ezért szükségtelen bármit is megjavítani, megváltoztatni és lehetetlen a kudarc. A felszabadult eme felismerés által valóban megéli korláttalan szabadságát és így együtt játszik a jelen pillanattal.
A felszabadult egyszerre él benne az anyag korlátoltságában, a lélek spontán teremtő játékában, valamint a tudat transzcendens és abszolút magányában. És ezek egyszerre élnek benne, a Teremtőben. A felszabadult ugyanis tudja, hogy mindezt ő teremti. Ezért nem rabja az elme vágyainak és félelmeinek, hiszen ismeri őket, sem a lélek álmainak és játékosságának, hiszen ő találja ki ezeket, sem pedig a tiszta lét békéjének, hiszen ő maga a tiszta lét, aki akarja a teremtés játékát.
A felszabadult maga a minden, és ezért szabadon viszonyul önmagához, a mindenséghez.
A felszabadult maga a semmi. Tudatában van a végső valóságnak, hogy a létezés kényszere nem köti őt. Ő maga a nemlét, az üresség. Minden ember felszabadultként él és létezik, amikor elhiszi önnön szabadságát.
Írta: Ambrozius


https://www.youtube.com/watch?v=OezcKYRygfI&feature=share
Az én miatyánkom – Táncos Katalin hajléktalan költő verse
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.04.21. 04:32  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1861
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány
héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor
a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral többet adott vissza.

Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott,
hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik
gondolat fogant meg fejében: "Oh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed
dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl
sokat kér az utazásért; nem fog nekik hiányozni ez a kicsi összeg. Fogadd el
mint Isten ajándékát és maradj csöndben."

Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy
pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé
nyújtotta, és azt mondta: "tessék, egy kicsit többet adott vissza." A sofőr
rámosolygott és azt mondta: "Maga nem a városi új lelkész?
Mostanában gondolkodtam azon, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe,
és meg akartam nézni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza."

Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához
botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: "O, Istenem,
majdnem eladtam a Fiadat egy negyed dollárosért."

- Ismeretlen Szerző

https://www.youtube.com/watch?v=F3i_HtBx6U8&t=85s
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.04.20. 03:12  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1861
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Jézus, a király

Részlet Andrássy Tamás "Idézetgyűjtemény" című kötetéből
Uram, tégy engem a te békéd eszközévé, hogy
ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,
ahol sérelem van, oda megbocsájtást,
ahol széthúzás, oda egyetértést,
ahol tévedés, oda igazságot,
ahol kétség, oda hitet,
ahol kétségbeesés, oda reményt,
ahol sötétség, oda világosságot,
ahol szomorúság, oda örömet.
Hogy ne vigaszt keressenek, hanem vigasztaljak,
hogy ne megértést keressenek, hanem másokat értsek meg,
hogy ne engem szeressenek, hanem szeretetet nyújtsak.
Mert amikor adunk, akkor kapunk,
mikor megbocsájtunk, nyerünk bocsánatot,
mikor meghalunk, születünk meg az örök életre.
Ámen.

Assisi Szent Ferenc: A Nap Fivérének imája
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.04.19. 05:46  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1861
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
"Egyszer valaki azt álmodta, hogy az Úrral menetelt az úton,
miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton.
Közben két sor lábnyomot látott a homokban egymás mellet
haladva sajátját és az Úrét.

Amikor az utolsó jelenethez érkezett visszatekintett a lábnyomokra..

És akkor észrevette, hogy az út folyamán sokszor
csak egy sor lábnyom volt látható.

Arra is felfigyelt, hogy az életének legkeservesebb szakaszainál fordult elő.
Bántotta a dolog, és az Úrtól megkérdezte: Uram! Te megígérted,
hogyha egyszer elhatározom, hogy követlek Téged, te mindig velem jársz
életem útjain. De íme, a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor
lábnyom látható.

Nem értem, hogy éppen akkor hagytál volna el, amikor leginkább
szükségem volt Rád.

Az Úr így felelt: Drága gyermekem! Én szeretlek téged, és
sohasem hagytalak el. A megpróbáltatás idején, amikor úgy szenvedtél,
amikor csak egy sor lábnyomot látsz, karjaimba vettelek, és úgy
hordoztalak.."

UI:

10 KÜLÖNÖS DOLOG ami ALVÁS KÖZBEN történik VELED!
https://www.youtube.com/watch?v=0FYRo_6XGYE
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.04.16. 04:24  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1861
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Egy megdöbbentő történet

George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt:

,,Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:
- Na, mit viszel magaddal?
- Csak ezt a három vacak madarat - felelte.
- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem.
- Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.
- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?
- Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.
Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
- Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.
- Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét.
A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt.
Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.''

Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett:
,,Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:
- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!
- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.

- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak, és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni - mondta a Sátán.
- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból?
- Megölőm őket! - felelte a Sátán.
- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.
- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!
- Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:
- A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!
Jézus így szólt:
- Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat...''
Ezzel George Thomas plébános fogta a madárkalitkát és lement a szószékről.

Forrás: Marana Tha 2004. március
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.04.15. 05:34  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1861
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Ottlik Géza
Az utolsó mese
Volt egyszer egy elvarázsolt királyfi, aki egy tündérszép királykisasszony kezére pályázott. De csak úgy kaphatta meg, ha előbb legyőzi a hétfejű sárkányt, felépíti a kacsalábon forgó kastélyt, s felébreszti és megnevetteti a befalazott, alvó királykisasszonyt. Sok-sok vesződség, kaland, hőstett, utazás és munka árán legyőzte hát a hétfejű sárkányt, felépítette a kacsalábon forgó kastélyt, és felébresztette az alvó királykisasszonyt. No, az mindjárt elmosolyodott, s megtartották a lakodalmat.
Aztán, hogy ez is véget ért, leültek egymással szemben, és mosolyogtak.
De eltelt egy nap, s még egy, még egy. Már az első is igen hosszú volt, mert sok órából állt, az órák meg sok percből, a percek sok másodpercből.
– Hát most mihez fogjunk? – kérdezte a királyfi.
– Most boldogok vagyunk – mondta a felesége.
– Igaz is.
De három nap múlva a királykisasszony szólalt meg.
– Mit is csinálunk most? – azt kérdi.
– Hát boldogok vagyunk – mondta az ura.
– Vagy úgy, persze.
Megint mosolyogtak egymásra egy napig, de akkor egyszerre felállt mind a kettő.
– No csak.
– Van egy ötletem – mondta a királyfi. – Befalazlak és elaltatlak megint.
– Jó!
– Lerombolom a kacsalábon forgó kastélyt, és föltámasztom a hétfejű sárkányt. Hogy újra legyen mit építenem, és legyen kit legyőznöm.
Neki is fogott mindjárt. Csakhogy ez nem volt már olyan egyszerű. Sem a sok vesződség, még több hőstett, sem kaland, jövés-menés árán sem bírta lerombolni a kastélyt – mert az mindig elfordult előle a kacsalábakon -, még kevésbé bírta helyére tenni a sárkány levágott hét fejét, s nem lehetett a királykisasszonyt sem befalazni, elaltatni többé. Teltek a napok, amikből hónapok lettek és rövid esztendők, s így küszködtek.
Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
https://www.youtube.com/watch?v=EcWvnhBytUw
Obrusánszky Borbála - Magyar – Hun kapcsolat
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.04.14. 03:30  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1861
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Hétvégi filmajánló

A szerzetes(2011).
https://videa.hu/videok/film-animacio/a-szerzetes2011.-KFbfX9KYoLYdnj2i?fbclid=IwAR2jKE9xZJbcdu5kz5_KYn7PNC6GQ4IRB7alBFjhyDt8fL7ZL11asOKGk70
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.04.13. 04:49  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1861
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A JÓ TANÁCSOK
Magyar népmese

Volt egyszer egy szegény legény. Ez a szegény legény gazdag leányt kapott feleségül, de nem sok öröme volt a gazdagságban, mert az asszony mindig felhányta, hogy övé minden az utolsó szegig, az urának nincs semmije, s ha ő hozzá nem ment volna, egész életére szegénynek marad.
Megunta ezt a szegény ember, mit gondolt, mit nem, tarisznyát vetett a nyakába, s otthagyta a feleségit, ott a kicsi fiát is, s elment világgá szerencsét próbálni. Azt határozta magában, hogy addig vissza nem tér, míg sok-sok pénzt nem szerez.
Ment, mendegélt a szegény ember, hegyeken-völgyeken át, erdőkön-mezőkön keresztül, s találkozott egyszer az úton egy öregemberrel. Köszönti az öregembert, ez fogadja, s kérdi:
- Hová, merre, öcsém?
Mondja a szegény ember:
- Én bizony elindultam szolgálatot keresni, ha valahol felfogadnának.
- No, akkor gyere hozzám - mondotta az öreg -, nálam jó dolgod lesz.. Pénzt ugyan nem sokat adok, hanem ha becsületesen szolgálsz, ellátlak jó tanácsokkal. Annak a pénznél is több hasznát veszed.
Beáll a szegény ember az öreghez szolgálatba. Esztendő telik esztendő után. Az öregember erősen meg volt elégedve vele, ő is az öregemberrel. Már tíz esztendő is eltelt, még mindig ott szolgált az öregembernél. Mikor letelt a tíz esztendő, kérdi az öregember:
- No, fiam, maradsz-e még?
- Maradok, gazduram, miért ne maradnék, jó dolgom van itten.
Ott maradott még tíz esztendeig. Mikor a második tíz esztendő is eltelt, kérdi az öregember:
- No, fiam, maradsz-e még?
Mondja a szegény ember:
- Többet nem maradok, gazduram, most már hazamegyek, megnézem, mit csinál a feleségem.
- Hát az Isten vezéreljen, fiam! Nesze, adok neked egy kenyeret, de míg haza nem érsz, föl ne vágd. Adok neked három jó tanácsot, jegyezd meg jól. Az első tanácsom az, hogy ahol veszekedést látsz, menj onnét. A második tanácsom az, hogy a járt utat a járatlanért el ne hagyd. A harmadik tanácsom az, hogy a mai haragot mindig halaszd holnapra.
Megköszöni a szegény ember a kenyeret s a tanácsot, s azzal elindul hazafelé. Ment, mendegélt, s útközben egy faluban setétedett el, ott betért egy házba, s szállást kért éjszakára. Adtak is szállást, de alig telepedett le, a gazda s a felesége elkezdett egymással veszekedni. Szóból szó kerekedett, még hajba is kaptak. A szegény embernek eszébe jutott a tanács, nyugodalmas jó éjszakát kívánt a veszekedő emberpárnak, átment a szomszédba, s ott is hált.
Hát reggel nagy lárma van a faluban. Vajon mitől lehetett ez a nagy lárma? Kimegy a szegény ember az utcára, s ott egyszerre csak megragadja egy ember, s kiáltja torkaszakadtából:
- Ez az ember ölte meg, ez!
A szegény ember csak ámult-bámult, nem tudta, mi történhetett. Hát bizony az történt, hogy azt az embert, akinél először kért szállást, reggel megölve találták. Az az ember, aki megfogta őt, látta, amikor bement, de nem látta, hogy mindjárt el is jött onnét, s azt hitte, hogy ő a gyilkos.
Szerencséjére, a házigazdája bebizonyította, hogy nála hált, s szabadon eresztették.
„Lám, lám - mondotta magában -, jó volt mégis megfogadni az öregember tanácsát!”
Továbbmegy, mendegél, beér egy nagy erdőbe, ottan utolér három embert, hozzájok szegődik, megismerkednek, együtt mennek tovább. De egyszerre csak megáll az a három ember, s azt mondják, hogy ők bizony nem mennek ezen az úton, tudnak ennél egy rövidebb ösvényt. Hívják a szegény embert, hogy tartson velük, de a szegény embernek eszébe jutott az öregember tanácsa, elbúcsúzott tőlük, s továbbment a rendes úton.
Hiszen jól tette, hogy megfogadta az öregember tanácsát, mert később meghallotta, hogy azt a három embert megtámadták az útonállók, s elvették, ami pénzük volt, mind.
Na, hazaér a szegény ember a falujába, éppen este volt, mikor az udvarba ért. Látja, hogy még nem feküdtek le, mert égett a gyertya az asztalon. Gondolja magában, előbb benéz az ablakon, hadd lám, mit csinál a felesége.
Hát az asszony ott ült az asztal mellett, éppen vacsorázott, vele szemben egy derék szál ember. Szörnyű haragra gerjedt a szegény ember. Azt hitte, hogy felesége férjhez ment. Elindult nagy haragjában, hogy puskát szerezzen, hogy meglője a feleségét s azt az embert is. De amikor kint volt az utcán, eszébe jutott az öregember tanácsa, hogy a mai haragot holnapra kell tartani.
Visszafordult, bement a házba, köszönt illendőképpen, a felesége fogadta. Szót váltnak szó után, megismeri a felesége, nyakába borul nagy örömmel, öleli s csókolja, s utána az a derék szál ember is, aki nem volt más, mint a szegény ember fia.
Ó, édes Istenem, fohászkodott a szegény ember, de jó, hogy megfogadtam az öregembernek ezt a tanácsát is. Akkor elévette a kenyeret, fölvágta, s hát uramteremtőm, hullott ki a kenyérből a szép sárga arany, mint a záporeső.. Bezzeg most nem lehetett panasza az asszonynak.
Volt pénz elég, amennyi csak kellett. A szegény emberből a legnagyobb gazda lett a faluban. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Benedek Elek



https://www.youtube.com/watch?v=IaRY2c3KOpg
Pap Gábor – Ábel útján - Előadásrészlet
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.04.12. 01:03  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1861
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Egy idős hölgy megható és egyben elgondolkodtató tanítása

A megírt levél valóban elgondolkodtat mindenkit az életről...

Az alábbi sorok arra hívják fel a figyelmünket, hogy mit éreznek idős, magányos szüleink, ha nem beszélünk velük, időnként nem látogatjuk meg őket.
Tegyük meg, amíg nem túl késő, mert különben megszűnünk embernek lenni.

Mikor megöregszünk, rájövünk, hogy életünk véges, elmúlóban van, olyan, mintha beköszöntene az ősz. Ezért arra kérlek, hogy legyél türelmes velem, ne szidj meg, ha eltörök egy tányért, vagy kiöntöm a levest az asztalra, mert reszket a kezem. Egy idős embert könnyen meg lehet bántani. Mikor megromlik a hallásom, és nem fogom érteni, amit mondasz, kérlek ne nevez süketnek. Kérlek! Inkább ismételd meg a mondandódat, vagy írd le egy darab lapra. Ez van, mikor megöregszik az ember. Ez egy ilyen állapot.

Mikor már annyira fájnak a térdeim, kérlek légy türelmes és inkább segíts, hogy fel tudjak állni, ahogy én is tettem, mikor te még kicsi volták, és járni tanultál. Hallgass végig, türelmesen, és ne kacagj ki, ha valami fontosat szeretnék közölni veled. Emlékszel, mikor kicsi voltál és mindenáron szerettél volna egy lufit kapni?

Egész nap csak azt hajtogattad, hogy lufi, lufi, lufi. Így hát elsétáltunk a boltba, és vettem neked egy szép pirosat. Türelmes voltam veled, és megadtam amire vágytál.

Kényelmetlen tudom, de sajnálom, hogy ha már nem vagyok illatos, és úgymond idős szagom van. Ne szidj össze, hogy miért nem tisztálkodom rendszeresen, inkább segíts, mert már nem tudok olyan könnyen lépni, mozogni, félek is, hogy elesek, vagy megfázok, mikor vizesen kiszállok a kádból.

Mikor kicsi voltál, türelmes voltam veled, kibírtam a hisztijeidet, az üvöltözésedet, mikor fürdeni indultunk. Légy türelmes kérlek, mert te is egyszer meg fogsz öregedni.


És kérlek, ha van egy kis szabadidőd, ugorj át hozzám, hogy beszélgessünk.
Egész nap egyedül vagyok, és senkihez sem tudok szólni. Tudom, hogy sok a dolgod, lefoglal a munkád, de ha pár percre is, hívj fel telefonon, és ha nem is érdekelnek a történeteim, legalább tégy úgy, mintha figyelnél. Én mindig figyeltem rád, mikor a mackós történetedet mesélted, nem untam, pedig vagy százszor elmondtad.

Mikor annyira legyengülök, hogy már nem tudok felkelni az ágyból, remélem mellettem leszel. Kérlek légy velem az utolsó óráimban. És ne aggódj, ha meghalok, mert jó kezekben leszek. Visszamegyek a Teremtőmhöz.

Szeretlek.

Forrás: Tudnodkell.info
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.04.10. 08:19  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1861
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Szolgálat
**
A természetben, mindenben a szolgálat vágya él.
A szél szolgál, a víz szolgál.
Ha fát találsz, ültesd el magad!
Ha hibát találsz, javítsd ki magad!
Ha olyan feladatot, amit mindenki kikerül, vállald föl magad!
Öröm jónak és egészségesnek lenni,
ám még nagyobb öröm szolgálni tudni.
Ne hidd, hogy csak a nagy szolgálat érdem,
az apró szolgálat öröme is létezik;
például amikor meglocsolod a kertet,
rendet raksz a könyvek közt,
vagy megfésülöd egy kislány kócos haját.
Ne hidd tévesen, hogy szolgálni kisemberek dolga!
Az életet és fényt adó Isten is szolgál,
s joggal hívhatnánk akár így: Ő, aki szolgál.
Naponta néz kezünkre s kérdezi: szolgáltál-e ma?
Kit? Egy fát? Barátot? Szerettedet? Idegent?
Köszönöm, hogy megengeded, hogy szolgáljalak.
(dr. Domján László fordítása)


UI:

Te tudod megcsinálni!
https://www.youtube.com/watch?v=-UXSZK_CYsM&feature=share&fbclid=IwAR2VKm1o8
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.04.08. 07:24  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1861
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
AZ EGYENLŐ ÖRÖKSÉG
Lev Tolsztoj meséje

Egy kereskedőnek volt két fia. Az apának a nagyobbik fiú volt kedvesebb s az egész vagyonát rá akarta hagyni. Az anyjuk sajnálta a kisebbik fiút, s kérte férjét, hogy ne szóljon a fiúnak addig, míg az ideje el nem érkezik: azt akarta, hogy egyenlő rész jusson a két fiának. A kereskedő szót fogadott neki, s nem közölte fiaival az elhatározását.
Egyszer az ablaknál ült az anya és sírt; egy vándor jött az ablakhoz, s megkérdezte, hogy miért sír.
Ezt felelte: - Hogyne sírnék, mind a két fiam egyforma és az apjuk az egyiknek mindent oda akar adni, a másiknak semmit. Megkértem férjemet, ne közölje addig a fiúkkal az elhatározását, míg valamit kieszelek, hogy a kisebbiken segíteni tudjak. De hát pénzem nincsen, s nem tudom, hogy tudjak a bajon segíteni.
Felelte a vándor: - Könnyű a te bajodon segíteni: menj, mondd meg a két fiúnak, hogy a nagyobbiknak jut majd az egész örökség, az öccsének semmi; majd egyenlők lesznek.
Mikor a kisebbik fiú megtudta, hogy nem kap semmit, elment idegen országba, mesterséget s tudományt is tanult; a nagyobbik pedig az apja mellett élt és nem tanult semmit, mert tudta, hogy gazdag lesz egy napon.
Amikor meghalt az apa, a nagyobbik fiú semmihez sem értett, felélte az örökséget; a kisebbik megtanulta, hogy kell pénzt szerezni idegen országban s vagyonos ember lett.

https://www.youtube.com/watch?v=AFjJqkXA-2E
Pál Feri atya – A hit, az ima és a gondolat ereje
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.04.06. 08:23  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1861
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
AZ ÉLET

Az élet olyan, mint egy séta az erdőben.
Ösvényen jársz, fákat hagysz magad mögött. Ez az út, melyen végighaladtál: a Te múltad.
Erre néha visszanézel és elgondolkodsz vajon a jó ösvényt választottad-e. Az elhagyott fák és bokrok azokat az embereket jelképezik, akikkel eddigi utad során megismerkedtél. Néha letépsz pár szál virágot, magaddal viszed őket, végigkísérik utad: ők a Te szeretteid.
Haladsz előre, látod az út végét, célod beteljesedését, de mi lesz veled, ha az elkanyarodik és már csak egy pár métert ismersz belőle? Ne aggódj! Az út folytatódik, ott van, csak várnod kell, míg meglátod. Ehhez viszont le kell győznöd félelmed, amit az ismeretlenség, idegen környezet miatt érzel és haladnod, lépned kell tovább! És addig is: képzeld el, találgass milyen lehet a folytatás és így nem érhetnek meglepetések.
Utad során beesteledik. Sötétség borul az erdőre. Mi lesz veled most? Az orrodig se látsz el, az előtted álló utat -a célt -nem ismered, félő hogy elbuksz és megütöd magad. De ne torpanj meg! Miként szemed megszokja a sötétséget, már tudni fogod, merre haladj!
Ha pedig útkereszteződéshez érnél: ne habozz! Válassz egyet bátran, hisz egyedül neked kell döntened! Ez a Te utad! És ha már egyszer döntöttél, ne nézz vissza, ne bánj meg semmit, hanem próbáld meg ezt az utat szeretni, szebbé tenni, amit TE MAGAD választottál!


https://www.youtube.com/watch?v=GlP840dfWJA&t=74s
Pap Gábor – Már nincs sok hátra - Előadásrészlet
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



ElőzőKövetkező

Vissza: Karsay István fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron