Ezoterika

Kép
Karsay   2019.05.27. 06:24  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az élet célja

Az Agykontroll abban különbözik a többi természetes gyógymódtól, hogy nem csupán a test egészségét állítja helyre, hanem a lélek épségét is. Minden ember legfőbb vágya, hogy boldog legyen. Ahhoz azonban, hogy valaki mara¬déktalanul boldog lehessen, elengedhetetlenül szükséges, hogy egész¬séges legyen. A testi gyógyulás, az egészség megszerzése azonban önmagában nem bizto¬sítja a tökéletes boldogságot. Az alapvető testi és szellemi szükségleteinket kielégítő anyagi javak birtoklásán túlmenően tökéletes boldogság csak ép lélekkel érhető el. Az Agykontroll nagyszerűsége abban rejlik, hogy egy¬szerre képes gyógyítani a testet és a lelket, megteremtve az “ép testben ép lélek” ideális állapotát. Ezzel a módszerrel útmutatást kaphatunk arra a problé¬mánkra is, hogyan érhetjük el az igazi boldogságot.

Az abszolút világ megismerése után rá fogunk jönni, hogy az élvezetek mértéktelen hajszolása, az anyagi javak esztelen gyarapítása nem vezet mara¬déktalan boldogsághoz. Ha öncélúan hajszoljuk az élvezeteket, abból sohasem származik igazi, hosszú távú megelégedettség. Az élvezetcentrikus ember hamar ráun az ismétlődő örömforrásokra, a gyönyör különböző szintjeire, és egyre többet akar. A következő élvezetnek mindig intenzívebbnek, izgatóbbnak kell lennie, és ennek a folyamatnak nincs vége. Az ilyen ember már csak azt fogja keresni az életben, ami számára azonnali örömforrást jelent. A túl sok vagy túl hosszúra nyúlt szórakozás, a rengeteg eltékozolt szabadidő lassan, de biztosan elvesztegeti egész életünket. Elapasztja a tetterőnket, elsorvasztja a képes¬sé¬geinket, letargiába taszítja életünket, örök kielégületlenségre kárhoztatja szívünket. A múló pillanat nyújtotta gyönyör tehetetlen áldozataivá válunk. A fizikai lét által kínált örömök mértéktelen élvezete testi, majd szellemi tespedtséget okoz. A legnagyobb baj azonban az, hogy miközben a hívság az élet felszínes örömeit kínálja érzékeinknek, távol tartja tőlünk a lelki örömöket. A pénz imádatát, a hiúság vásárát sokszor a telhetetlenség, a sznob kivagyiság, vagy a hatalomvágy is ösztönzi. Azonban ezek a vágyak szintén tévútra visznek bennünket, és csak ideig-óráig nyújtanak boldogságot. Életünk célja és értelme tehát nem az anyagi javak gyarapításában, és nem is az alantas vágyaink kielégítésében keresendő.

Példabeszédeiben már Jézus is óvta az embert a talmi érté¬kek tiszteletétől. A pénz, az arany gyakorlatilag nem más, mint az ősenergia tárgyiasult formája. Energia viszont végtelen mennyi-ségben található a világmindenségben. Az anyag, mint tudjuk bármikor dematerializálható, és materializálás útján elő is állítható. Az anyagi érték tehát nem jelent valódi értéket, az igazi érték a lélek. Földi életünk során maradandó értéket csak a lelkünkben tudunk gyűj¬teni. Miután a lélek mi magunk vagyunk, így lelki fejlődésünk az egyetlen érték, amit soha senki nem tud elvenni tőlünk, ez az érték fennmarad az idők végezetéig. Tartós és tökéletes boldogságot, igazi örömöt csak lelki gazdagságunk gyara¬pításával érhetünk el. A mulandó értékek megszerzése, az élvezetek hajszolása helyett életünk céljának az önmegvaló¬sítást tekintsük. Az önmeg¬valósítás nem más, mint az emberiség szolgálata, képességeink felajánlása a köznek, ami által egész életünket az univerzum érdekeinek rendeljük alá. A lélek ilyenkor eggyé válik a Mindenható akaratával, és maradéktalanul betölti földi küldetésének célját és értelmét. Ez az a cél, amiért az ember megszületik, és aki ennek szellemében él, az elmondhatja magáról, hogy megtalálta élete értelmét és egyben az igazi boldogságot.


folyt.köv..
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.25. 09:59  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Isten olyan eszközöket adott a kezünkbe, amelyekkel haté¬kony társává lehetünk a teremtésben. Szellemünk jelenlegi fejlettségi szintjén nincs már többé szükség bibliai csodákra ahhoz, hogy elhiggyük Isten mindenhatóságát, és az univerzum által kínált lehetőségek végtelenségét. A csoda bennünk van, a tudatunkban rejlik, csak élnünk kell vele. Jézus a következőképpen szólt erről a Biblia szerint: “Isten országa nem úgy jön el, hogy íme itt van, mert az Isten országa már közöttetek van!” Isten az egyszülött fiát áldozta fel azért, hogy az emberiséget megváltsa, megszabadítsa korábbi bűneitől, és hogy megtarthassuk magunknak ezt a világot. Most már csak rajtunk múlik, hogy az általa kínált lehetőséget elfogadva fennmaradunk-e, vagy elfordulva tőle elpusztítjuk önmagunkat. A fizikai lét ugyanis a minden irányú kiterjedés szabadságát kínálja nekünk, így nem csak az előre-, hanem a visszafejlődésre is lehetőségünk van. Isten nem gátolja meg a tapasztalást sem egyéni, sem közösségi értelemben, akár jó, akár rossz cselekedeteket viszünk véghez. A Mindenható csak figyelmeztet bennünket cselekedeteink helytelen irányára, de a számunkra biztosított 50%-os cselekvési szabadság arra is feljogosít bennünket, hogy helytelen irányba fejlődjünk.

Az utóbbi kétezer évben túlságosan elmerültünk a bal agyfélteke anyagias és túl racionális világában. Emiatt egyre lazábbá váltak kapcsolataink Istennel és az ő határtalan világával. Hamarosan rá fogunk azonban jönni, hogy fej¬lődésünk jelenlegi stádiumában az ő irányítása nélkül nem tudunk hatékonyan továbbhaladni. A földi világunkból való kilépéshez, az univerzum által kínált lehetőségek kihaszná¬lásához elengedhetetlenül szükségünk lesz az ő útmutatásaira. Ennek a korszakalkotó lépésnek a megtétele előtt azonban elkerülhetetlen jelenlegi világunk megtisztítása, az erőinket szétforgácsoló problémák felszámolása. Jobb agyféltekénk képességét kihasználva ki kell szabadítanunk magunkat önző érdekeink rabságából, és fel kell számolnunk az egyes ember¬csoportokat egy¬mástól elválasztó konfliktusokat. Ehhez segítséget nyújtanak Jézus példabeszédei, amelyekben megbocsátásra, szeretetre és egymás iránti bizalomra tanított bennünket. Ezen a téren nincs értelme a fukarkodásnak, hiszen a szeretet olyan érték, amely sohasem fogy el, hanem megsokszorozódik. Minél többet adunk belőle másoknak, annál több marad nekünk.


folyt. köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.23. 07:08  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Modern világunk válságban van. A Mindenhatótól való eltávolodásunk arányában nő a lelki bizonytalanságunk. A technikai fejlődés egyre hatéko¬nyabbá tette a fegyverkezést, és ma már ott tartunk, hogy az emberiség által felhalmozott nukleáris fegyverkészlet százszor akkora, mint amennyi a földi élet elpusztításához elegendő lenne. De földi világunkat nem csak a tömegpusztító eszközök fenyegetik, hanem a lassan már katasztrofális méreteket öltő környezetszennyezés is. A fogyasztói társadalom mind nagyobb súllyal telepedik rá a természetre. Anyagcseréje már oly mértéket ért el, hogy káosszá alakítja azoknak a természeti erőknek a rendjét, amelyektől a léte függ. Önző, kíméletet nem ismerő életvitelünkkel már nem használjuk, hanem kihasználjuk a környezetünket, egyre gyorsuló ütemben lelakjuk a világot. Ráadásul napjainkra soha nem tapasztalt mértékűvé vált a bűnözés, az élet minden területén megnyilvánuló erőszak. Mindezek összegzéseként megállapítható, hogy ¬önpusz¬tító indulatoktól, gazdasági gondoktól terhes Földet hagyunk örökül gyermekeinknek. Már ma is félelmetes dolgok történnek velünk, de még nehezebb problémákkal kell megbirkózniuk utódainknak az apokaliptikus viszontagságokkal terhelt korunkban. A hiteles statisztikai adatok bizonyos¬sága alapján ijesztő jövő vár a civilizációnkra.

Sokan más, idegen civilizációktól várják a segítséget, sürgetik a velük való kapcsolatfelvételt, tőlük remélvén gondjaink megoldását. Az ilyen jellegű kap¬csolatfelvételben való reménykedés azon¬ban hiábavaló, mert a be nem avatko¬zás kozmikus törvénye tiltja a közvetlen segítségnyújtást; problémáinkat tehát nekünk kell megoldanunk. Egy kívülről érkező jelentős technikai segít¬ség hosszú távon egyébként sem válna javunkra. Napi gondjaink megoldódnának ugyan, de ez a látszathaladás a tudati fejlődésünket nem segítené elő. A Mindenható a maga végtelen bölcsességével tudja, hogy csak azok válhatnak tökéletes lénnyé, akik az evolúciós fejlődésük során nem hagytak ki egyetlen lépcsőfokot sem. A kozmikus világ hozzánk látogató, és technikai felkészült¬ségük¬ből ítélve jóval intelligensebb küldöttei tökéletesen tisztában vannak a harmonikus fejlődés által diktált törvény érvényesülésének szükségszerűségével, így ne várjunk tőlük közvetlen manuális segítséget, készen átnyújtott eredmé-nyeket.

Az is elképzelhető, hogy létezik egy interplanetáris alkotmány, amely a kozmikus értelem parancsára tételesen is tiltja az ilyen jellegű beavatkozást az univerzumban. Feltehetően erre az okra vezethető vissza, hogy a föld alá szorult civilizációk, valamint a közénk beépült képviselőik nem fedik fel a kilétüket. A magasan fejlett civilizációk küldöttei nem azért vannak itt, hogy végrehajtsák a paradigmaváltást, hanem hogy előkészítsék, segítsék. Nem előráncigálni akarják a változást, hanem világra segíteni. Az ember sokkal jobban ragaszkodik ahhoz, amit önmaga teremtett, mint ahhoz, amit másoktól készen kapott. Azért sem nyújtanak közvetlen segítséget, mert ezzel magukhoz “kötöznének” bennünket. Elvesztenénk az önállóságunkat, és ezt követően minden téren tőlük függnénk. Nem az a cél, hogy civilizációk másolatai jöjjenek létre. Az univerzumnak önálló lényekre van szüksége. Csak önmagunk kiteljesítésével válhatunk tökéletessé. A felügyeletünket ellátók utánzásával gyorsabban fejlődhetnénk ugyan, de nem lennénk mások, mint magasan fejlett másolatok.

Nem kevés azoknak a száma sem, akik gondjaink megoldását egy új Megváltó eljövetelétől várják. Sokan hisznek abban is, hogy egy világméretű katasztrófa esetén Isten nem hagyja elpusztulni a világot, hanem ismét ki fogja vezetni az emberiséget a válságból. Fejlődésünk jelenlegi szintjén azonban ez már közvetlen formában nem fog megtörténni. Nekünk már nem fog Isten személyesen megjelenni, mint annak idején Mózesnek. A hit nem külsőség többé, hanem bennünk él, az évszázadok alatt belénk ivódott. Istent tehát abban kell keresnünk, amit teremtett. Ne várjunk új Megváltóra, ne Krisztus újbóli eljö¬vetelétől reméljük gondjaink megoldását, a modern kor megváltói mi vagyunk. Az ezoterikus tanítások szerint az ember lelke mélyén kell megszületnie Isten fiának, és akkor bekövetkezik a beígért találkozás a megváltó és megváltott között.


folyt.köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.22. 07:59  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Nagy valószínűséggel igazuk van azoknak a fizikusoknak, akik az univerzum fejlődését egy folytonos spirálként képzelik el. Eszerint már számtalan ősrobbanás és evolúció történt előttünk is, és fog történni utánunk is. Ha nem létezne szabad akarat, ha csak a külső behatásoknak engedelmeskednénk, akkor az előző fejlődési spirált ismételnénk meg. Az akarat kötetlen megnyilvánulása, az önmegvalósítás vágya azonban lehetővé teszi, hogy mindig tökéletesebb világot hozzunk létre magunknak, egyre feljebb emelkedve ezáltal a fejlődési spirálon. Úgy tűnik, hogy a szabad akarat megnyilvánu¬lásának a mértéke az, amely megszabja a spirál emelkedésének meredekségét, ezért olyan fontos a Mindenhatónak, hogy az önmegvalósítás jogával minden ember szabadon élhessen. Miután a rész kihat az egészre, a Mindenható szigorúan bünteti, ha valaki nem él veleszületett képességeivel, hanem csak sodortatja magát az árral, kivonva ezzel egy láncszemet a fejlődés menetéből. Mivel a fejlődési spirált az egész univerzum együtt alkotja, mindnyájan fontos láncszemei vagyunk ennek a folyamatnak. Ha bárhol a világon valaki kárt okoz a másiknak, vagy ha egy galaktikus civilizáció megtámad egy értelmes lények által lakott másik bolygót, akkor ezzel önmagának is kárt okoz. A Mindenhatónak az az érdeke, hogy ne pusztítsuk, hanem építsük a világunkat, hogy ezáltal az egész univerzum tökéletesebbé váljon. Ennek érdeké¬ben mindent meg is tesz, bün¬teti a rosszat és a jó érdekében megpróbálja az embert rávezetni a helyes útra.

Mivel a ma embere még nem képes arra, hogy belássa cselekedeteinek ¬helyes vagy helytelen voltát, Isten intel¬mekkel látja el mind az egyént, mind a társa¬dalmakat. Az intelligens irányításnak ez a legmagasabb megnyilvánulási formája azonban többnyire hiábavalónak bizonyul. Az egyén sokszor álmok formájában kapja meg az instrukciókat, amelyeket azután vagy megfogad, vagy nem. A társadalmakat gyakran természeti katasztrófák (pl. földrengés, hurrikán) figyelmezteti haladásuk helytelen irányára. Korunk öntelt társadalmai azonban egyre kevesebb jelentőséget tulajdoní¬tanak ezeknek az eseményeknek, és megpróbálják a jelenséget tudományos alapon megmagyarázni. Ily módon a modern kor tudósai már kiderítették, hogy a tornádókat mikrováltozások hozzák létre. Ha valahol egy kis porszem körül légnyomás¬különbség alakul ki, akkor ez az effektus lavinaszerűen növekedve hatalmas forgószéllé válhat, amely mozgásában teljesen rapszodikusan viselkedik. Arra azonban még nem sikerült a tudósoknak rájönniük, hogy ezeket a mikroválto¬zásokat mi indítja el, és a légörvények haladásának útvonalát mi határozza meg. Érdekes, hogy a primi¬tív társadalmak sokkal komolyabban vették ezeket a figyelmeztetéseket. Hajlamo¬sabbak voltak arra, hogy tetteiket az “égi” jelekből levont következtetéseknek megfelelően korrigálják, és vissza¬találjanak a helyes útra.

A XX. század felvilágosult szellemben nevelt tudósai viszont fáradhatatlanul törekszenek arra, hogy a természeti jelenségek ok-oko¬zati összefüggéseit materialista alapon tárják fel. A tornádók azonban gyakran megleckéztetik őket, mert több alkalommal is előfordul¬tak olyan tréfás esetek, amelyeknek a fizika és a józan ész törvényei szerint nem lett volna szabad előfordulniuk. A sokszor 300 km/h sebességet is elérő pusztító szélviharok egyike pl. 1974-ben Ohio állam Xenia városában miszlikbe aprított egy parasztházat a teljes berendezésével együtt. Csupán három törékeny tárgy élte túl a katasztrófát: egy falitükör, egy doboz tojás, és a karácsonyfa üvegdíszei. Még ennél is viccesebb eset volt, amikor 1958-ban Kansas állam El Dorado városában egy nőt a szélvihar az ablakon át az utcára repített, és a háztól kb. 20 méterre tett le. Pontosan mellette landolt elpusztult lemeztárából a “Viharos idő” című hanglemez, teljes épségben.

Intelligens irányításra utal az a múlt század végi eset is, amely annak idején nagy izgalmat keltett a babonás emberek körében. Egy híres amerikai színész, Charles Caughlen 1899-ben hunyt el a galvestoni vendégszereplése során. Ott is temették el egy hermetikusan lezárt ónkoporsóban. Egy év múlva Galveston fölött hatalmas hurrikán tombolt, amely a kriptákat is kimosta, és a színész tetemét a tengerbe sodorta. A hullámokon hányódó koporsó bekerült a Golf-áramlatba, ami elvitte a Szent Lőrinc öbölbe. Ott lelték meg az Edward herceg szigetéről való halászok, akik a rárakódott kagylók és moszatok eltávolítása után megdöbbenve olvasták az oldalán, hogy egykori földijük tetemét fogták ki. A halott közel 9 hóna¬pig tartó kb. 3000 kilométernyi viszontagságos út után a szülőháza közelében ért partot. Sokak szerint valamilyen rejtélyes erő segí¬tette őt, hogy visszatérhessen ősei földjére. A tenger ennél hihetetlenebb történetet is produkált már. 1664. december 5-én elsüllyedt egy személyszállító hajó Wales partjainál, a Menai szorosban. Csak egyetlen utas, Hugh Williams maradt életben. 1785. december 5-én ugyanott egy újabb hajó süllyedt el. Csupán egy utas élte túl a katasztrófát, neve: Hugh Williams. Aki azt mondaná erre a háromszoros (dátum, tenger, személynév) egyezésre, hogy a véletlen műve, vajon mit szól hozzá, hogy 1860. december 5-én a Menai szorosban ismét elsüllyedt egy hajó. Az egyetlen túlélő neve: Hugh Williams.
Egy hasonlóan meghökkentő, több tucat tanú által igazolt esetet nálunk is feljegyeztek. 1958-ban meghalt egy idős, joviális méhész, aki mindig nagy szeretettel beszélt a méheiről. Amikor a lelkész a temetőben elkezdte a szertartást, hirtelen elsötétült az égbolt, majd egy hatalmas méhraj leereszkedett a koporsóra, és teljesen beborította azt. Mozdulatlanul pihentek rajta, amíg a pap befejezte a halott búcsúztatását. Ekkor felszálltak, tettek egy tiszteletkört a sír felett, és elrepültek. Mint később kiderült, az elhunyt méhész több tucat méhcsa¬ládjának összes méhe egyszerre repült ki, és egy hatalmas rajban egyesülve 15 kilométert repültek a temetőig, majd vissza mindegyik a saját kaptárába. Ez azért is különös, mert szakmai körökben köztudott, hogy a méhek soha nem repülnek ki egyszerre a kaptárból, nem hagyják felügyelet nélkül a királynőt. Ismert jelenség az is, hogy az egyes méhcsaládok nem nagyon szívelik más családok tagjait. Nem harcolnak ugyan egymással, de egy-egy eltévedt méhnek hamar értésére adják, hogy más családból való, itt nincs számára hely. Biológiailag tehát lehetetlen, hogy normál körülmények között több mint 40 méhcsalád összes egyede egy rajban egyesüljön.

folyt.köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.21. 06:45  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Egyébként a fatalista életfelfogás azért sem indokolt, mert szellemünk jelen¬legi fejlettségi szintjén már nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a sors vak akaratának. A ma emberének már nem kell feltétlenül szentnek lennie ahhoz, hogy kivédhesse a káros kozmikus behatásokat. Korunkban az átlagembernek is lehetősége van arra, hogy elkerülje a sorscsapásokat. Agykontroll tanulmá¬nya¬inkra támaszkodva tudatunk alsó tartományában előre mehetünk az időben, és megfigyelhetjük, hogy milyen események várnak ránk. Ha valaki alfába merülve vagy kreatív álomban látja, hogy másnap balesetet fog okozni vagy szenvedni, akkor a legjobb, ha otthon marad, nem ül kocsiba, így a kedvezőtlen kozmikus behatások következmények nélkül fognak elmúlni. Még az asztrológusok szerint is csak néhány százalék az olyan esetek száma, amelyeknek elke¬rülhetetlenül be kell következniük ahhoz, hogy az élet ne billenjen ki a normális kerékvágásból. Ilyen elkerülhetetlen esemény a természetes halál is. Ennek bekövetkezése azonban a kezünkben lévő pszicho¬orientációs módszerekkel ma már az emberi élet legvégső határáig kitolható.


Az ellenőrzésen kívül a Magasabb Intelligencia legfőbb feladata, hogy a világot igazgassa. Ne felejtsük el, hogy sorsunkat feltehetően csak 50%-ban határozzák meg kívülről érkező homogén besugárzások, életünk alakulása 50%-ban rajtunk múlik. Nagy átlagban tehát az egyénnek ugyanannyi bele¬szólási lehetősége van élete irányításába, mint a sorsnak. Ezt a lehetőséget hívják szabad akaratnak, és ez az, ami¬vel még a Mindenhatónak is nap mint nap számolnia kell. A Maga¬sabb Intelligencia a rutinszerű mechanizmusok fel¬ügye¬letén kívül állandó megfigyelés alatt tartja az élőlények szabad akaratából származó eseményeket is, és ezt folyama¬tosan belekalkulálja a teremtés alakulá¬sába. Az embert is megilleti a teremtés joga; Ennek eszköze a választás, a szabad akaraton múló döntés. A szabad akarat megnyilvánulása a teremtés szempontjából nem káros, hanem nagyon is hasznos. A világegyetem csak a szabad akarat jobbító szán¬déka által válhat tökéletesebbé. Az ember tehát nem csupán eredménye, hanem tevékeny résztvevője is a teremtésnek. Istenhez hasonlóan mi is teremtünk, mivel közvetlen környezetünknek tevékeny formálói vagyunk. Ezen keresztül nem csak részei, hanem alakítói is vagyunk az univerzumnak, mert Isten társává tett bennünket a teremtésben.

Érdekes, hogy az abszolút világban, vagyis a testetlen szellemek világában ismeretlen fogalom a szabad akarat. A túlvilági lelkek szerint: “Csak azt tehet¬jük, amit az Úr elrendel nekünk, és mi mindenkor engedelmeskedünk az akara¬tának.” Ennélfogva ebben a világban nem tudunk igazán fejlődni. Ahhoz, hogy hatékonyan fejlődjünk, el kell felejtenünk azt, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk. Csak az emlékezetvesztéssel járó fizikai lét ad lehetőséget arra, hogy a választásunk alapján azzá legyünk, akik vagyunk, és ezáltal megismerjük önmagunkat. A hatékony fejlődés másik akadálya, hogy a mennyországban a szeretet uralkodik, a gonosz érzelmek itt nem képesek érvényesülni. Így a Jó és a Rossz, valamint a különféle indulatok ütközésén alapuló teljes értékű fejlődés itt lehe¬tetlen. A mennyországban nincs ütközés, csak feltétel nélküli elfogadás, szeretet; így a fejletlen lélek nem tudja a feszültségeit “kisütni”. Ezért aki nem vállalja a további inkarnációkat, az nem lesz teljes értékű lélek; földhözragadt vágyait, indulatait illetően megmarad fejlődésének azon a szintjén, ahol a legutóbbi testet öltése után állt. Az alantas indulatok valamint az ösztönök átélésére csak fizikai testben van mód. A testet öltés harmadik indítéka: fizikai mivoltunk az egyetlen lehetőség, hogy tapasztalati úton megismerjük, amivel fogalmilag már tisztában vagyunk.

A földi világban való tapasztalatszerzésnél arra is tekintettel kell lenni, hogy bizonyos benyomásokra csak meghatározott korokban tehetünk szert. Aki késlekedik, és elszalasztja az optimális időpontot, annak többé nem lesz rá lehetősége, hogy átélje a tapasztalattárából hiányzó élmé¬nyeket. Végtelen lehetőség nyílik azonban a mennyországban a spirituális fejlődésre, miután ebben a világban a magasabb rendű ismeretek megszerzésének semmi akadálya sincs. Amennyiben szükségét érezzük igényelhetünk magunknak egy mestert is, aki gazdag tapasztalatai révén segít kiértékelni a földi életünket, rávilágít a hibáinkra, és megmutatja a kijavítási módjukat. Reinkarnálódásaink haté¬konyságának megállapítása érdekében rendelkezésünkre áll egy szimulá¬ciós program is, ami lehetővé teszi, hogy a volt partnerünkkel helyzetgyakorlatokat végezzünk. Ebben a: Mi lett volna, ha? programban újra átélhetjük a földi életünket megváltoztatott kezdeti feltételekkel, illetve a sorsfordulóinkban hozott dön¬téseink módosítása révén előálló helyzetekben. Így kikísér¬letezhetjük, hogy feladatainkat hogyan oldhattuk volna meg optimálisan, és leszűrhetjük belőle a szükséges tanulságokat a következő életünkre vonatkozóan.


folyt.köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.20. 01:08  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
.
Ősidők óta sarkalatos kérdés, hogy hány százalékban befolyásolják sorsunkat a külső erők, és hány százalékban múlik ez a szabad akaratunkon. Az asztrológusok legtöbbje erre a kérdésre válaszolva a kissé pesszimista 60/40% arányt tartja reálisnak. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a Mindenható volt annyira lovagias, hogy fele-fele arányt állapított meg ennek a rendszernek a megalkotásánál, ugyanannyi esélyt adva az embernek, mint önmagának. Ez az emberiség szempontjából átlagnak tekintendő arány azonban nem mindenkinél érvényesül azonos mértékben. Aki felismeri a fejlődés magasztos törvényét, az egyre kevésbé van kitéve a csillagok kényszerítő erejének. Aquinói Szent Tamás szerint: “Az a lélek, amely nem rabja többé szen¬vedélyeinek, fölébe emelkedik ezeknek a hatásoknak. A bölcs uralkodik a csillagjain!” A legtöbb ember azonban ma még képtelen kiszabadulni önző érdekei szűk köréből, így a lelkük legmélyén munkálkodó elemek önkéntelenül kapcsolatba lépnek a nekik megfelelő planétákkal, döntő hatást fejtve ki sorsukra egész életük folyamán. Néha, főleg primitív embereknél megfigyelhetünk olyan eseteket is, amikor az egyéni akaratnak szinte alig van meghatározó szerepe; az illető teljesen rábízza magát a sorsára, szabad teret engedve a negatív külső behatásoknak. Ilyenkor teljes mértékben az állati ösztönök uralják az egyént, melyek végül a pusztulását okozzák. Jézus tanítása alapján a keresztény hit a következőképpen önti szavakba a karma mindenhatóságát: “Ha a test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.”

Ennek a rendszernek a működési mechanizmusát látva arra a következtetésre juthatunk, hogy Isten nem foglalkozik a világ működtetésével, mert működik az magától is. Ő csak akkor avatkozik be a rutinszerű folyamatokba, ha azokban valami hiba keletkezik. A Mindenható szolgálatában álló Magasabb Intelligencia kihelyezett számítógépeivel állandó megfigyelés alatt tartja az egész univerzumot, és ha abban hibát, rendellenességet tapasztal, azonnal korrigálja azt. Az előre meghatározott sorsszerű események előidézése a min¬den irányból felénk áradó eltérő intenzitású, és frekvenciájú kozmikus sugarak feladata. Kedvező konstel¬láció esetén a bonyolult összetételű energiasugarak többnyire környezetünket alakítják úgy, hogy azok optimális körül¬ményeket teremtenek törekvéseink számára. Ha élünk a lehetőséggel, akkor magunk hasznára tudjuk fordítani a körülményeket. Kedvezőtlen konstelláció esetén nem¬egyszer közvetlenül ránk irányul a hatás. Súlyos balesetek előidézőitől sokszor megkérdezték már, hogy miért cselekedtek az adott szituációban teljesen irracionálisan. Erre a legtöbbször az volt a válasz, hogy ők maguk sem tudják, úgy érezték, mintha egy pillanatra kikapcsolt, leblokkolt volna az agyuk. Nagyon rossz konstellációk esetén olyan káros energiabehatások érhetik agyunkat, amelyek átmenetileg meg tudják bénítani az érzékszerveink inge¬rületeit feldolgozó agysejteket. Az előzőekben említett körülmények között képesek arra, hogy az agy aurogrammjában olyan elváltozásokat hozzanak létre, amelyek megzavarják gondolatainkat és ezáltal tetteinket.

Ami történik velünk, az nem a véletlen műve; véletlenek ugyanis nin¬csenek. Az életben minden történésnek oka van, és nem¬egyszer előfordul, hogy egy-egy esemény oka nagyon mélyen, valamelyik korábbi életünkben gyökere¬zik. A véletlen nem más, mint a sors által előre elrendelt eseményeknek egy láncszeme. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jövőben többé ne használjuk ezt a kifejezést, hogy “véletlen”, mert akkor fatalistákká válnánk. A fatalizmus, a bigottság pedig többet árt mind az egyénnek, mind a társadalomnak, mint az ateizmus.


foylt.köv..
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.19. 05:50  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az asztrológusok szerint az ember csak akkor születhet új életre, amikor a kozmikus hatások összessége megfelel annak a lelki alkatnak, amelyet az egyén az előző életében alakított ki. A lélek csírájában magával hozza mindazokat a jó és rossz behatásokat, amelyekben majd az új élete során részesedik. Születésünk pillanatában tehát az égitestek konstellációja pontosan megfelel lelki összetételünknek, illetve a lélek rezgésszintjének. Így hangolódik össze a makro- és a mikro-kozmosz, és ettől kezdve e két világ halálunk pillanatáig szoros kapcsolatban áll egymással. Az ősi mondás szerint: “Ahogy odafenn, úgy idelenn!” Úgy viszonyulunk a ben¬nünket körülvevő univerzumhoz, mint a tárgy a tükörképéhez. A bennünket körülvevő égitestek által kibocsátott kozmikus sugárzások közül minden ember azokra a frekvenciákra reagál a legintenzívebben, amelyeknek érzékelésére lelkük össze¬tétele a leginkább affinitást mutat. A túlvilági lények egyébként nem a kozmikus és a természeti erők együttműködéséről beszélnek, hanem azt mondják, hogy akkor kell leszületnünk, amikor az “elemek” megfelelőek számunkra.

Érdekességként megem¬líthető még, hogy a hindu mitológia szerint az emberi lélek mérete egy gombostű fejének a tizede. Isten egy óriási lélek, az ember lelke viszont parányi. Ezért Isten mindenható, a nála alacsonyabb rendű lényeknek pedig korlátaik vannak. Ez a korlát annál nagyobb, minél fejletlenebb egy lélek. A fejlődés módján kívül évezredek óta foglalkoztatja az embe¬riséget az a rejtély is, hogy honnan származik a lélek, ki teremtette és hogyan? Sajnos erre a kérdésre nem találunk választ az ezoterikus irodalomban. A legracionálisabbnak az az elképzelés látszik, hogy a teremtés kezdetén Isten hatalmas lelkéből sejtnyi részeket választ le, és ezek az apró lélekkezdemények az évmilliárdok során átélt szenvedések által egyre gyarapodnak, míg végül fény¬lénnyé fejlődve visszatérnek hozzá. A legvalószínűbb magyarázat azonban az, hogy a teremtés előző ciklusait irányító Mindenható nem pusztul el, hanem feloszlatja önmagát, és a következő periódusban apró kis lélekkezdeményeiben él tovább. Ez a helyzet a szülő-gyermek viszonyhoz hasonlítható leginkább. Mi sem pusztulunk el nyomtalanul, mivel génjeinket továbbadjuk az utóda¬inknak, így bennük élünk és fejlődünk tovább.

A kozmikus erőhatások nem dróton rángatnak bennünket, mint egy bábut, hanem csak késztetést jelentenek számunkra. A planéták harmonikus szögállása elősegíti, hogy sorsunk kedvező fordulatait kihasználhassuk, de nehezebbé is tehetik életünket egy-egy kedvezőtlen konstelláció esetén. A koz¬mikus sugárzá¬sok nem pusztán a sorsunkat irányítják, hanem a testmeridiánjainkkal kölcsönhatásba lépve különböző betegségeket is előidézhetnek. Sőt a születésünk ¬pillana¬tában fennálló konstelláció nagymértékben megszabja azt is, hogy mely betegségekre leszünk a leginkább hajlamosak életünk folyamán. Az univerzumból érkező rezgést egyébként elektro¬nikus eszkö¬zökkel érzékelni is lehet. A félvezetőtechnikában pl. az energiasugárzások keverékét fehérzajnak nevezik


folyt.köv....
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.18. 00:40  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Ez a rejtélyes erő azonban nem csupán a tudatunkra, hanem a tudatalattinkra is képes hatni. A bétában működő elme a kreatív gondolatokat valószínűleg a tudatalatti tartomány közvetítésével kapja. A kívülről érkező “sugallatok” a tudat alsó tartományaiba épülnek be, és az ily módon rögzült információk szinte észrevétlenül fejtik ki inspiráló hatásukat a tudatra. Gyakran előfordul azonban az is, hogy az új gondolatfoszlány benyomások formájában beíródik a tudat¬alattiba, és mindaddig ott lappang, amíg meg nem érlelődik, és akkor hirtelen, szinte megállíthatatlanul elárasztja a tudatot. A tudatalatti befolyás kollektív formában is megnyilvánul, ami leglátványosabban a művészvilágban figyelhető meg. Évszázadokra visszamenően ellenőrizhetjük, hogy a világ leg¬tá¬volabbi sarkán élő képzőművészek és zenészek koron¬ként azonos stílusú műveket alkottak. Erre nem lehet magya¬rázat az, hogy egymás stílusát lemásolták, mert a művészek többsége éppen a nagy távolság miatt sohasem találkozott egymással. A magyarázat az energiabesugárzásban keresendő, amit ők úgy fejeznek ki, hogy ez a stílus benne van a “leve¬gőben”, és ők csupán engedelmeskednek a külső késztetésnek. Ez a speciális energiabehatás azonban nem csak kollektív megnyilvánulási formában, hanem egyéni esetekben is nagyon hasonló módon megy végbe. Emiatt erősen gyanít¬ható, hogy a sors¬szerű folyamatok rutinszerű lezajlása sem igényel a Mindenható részéről egyénekre lebontott irányítást.

Igen nagy a valószínűsége annak, hogy sorsunk tendenciózus irányítását előre meghatározott lefolyású külső energiabehatások végzik. Mivel ez az ener¬gia nem egy-egy emberre hat csupán, hanem az egész emberiségre, az energia¬forrásnak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy az egész Földet besugározza. Sőt, miután minden ember sorsa más, ezért nem csak egy, hanem egyszerre több energiafor¬rásnak is kell lennie, a variációk számának növelése érde¬kében pedig ezeknek az energiaforrásoknak mind a Földhöz, mind egymáshoz képest állandó mozgásban kell lenniük. Az utóbbi időben tudományos mérések soro-zata bizonyítja, hogy az élő szervezetek auráját az élettelen tárgyakból kisu¬gárzódó energia is képes befolyásolni. Mint már szó volt róla testünk közvetlen közelében egészen apró tárgyak is érzékelhető hatást gyakorolnak az aurára; valószínűleg ebből ered az ékszer- és az amulettkultusz. Természetesen ahhoz, hogy egy energia¬kisugárzás a Föld összes élőlényére hatással legyen, akkora objektumra van szükség, amely a földgolyó méreteivel összevethető.

A fentiek alapos átgondolása után nem zárható ki, hogy a Mindenható sorsunk rutinszerű irányítását is rábízta egy mechanizmusra, amely a saját törvényei szerint végzi a dolgát. Miután a Földünkön nincsenek olyan méretű tárgyak, amelyek kisugárzásukkal képesek lennének az egész világot befolyá¬solni, ezért másra nem gondolhatunk, mint hogy ezt a feladatot külső égitestek látják el. A naprendszer bolygói elég nagyok ahhoz, hogy folyamatos és elég intenzív energiasugárzással árasszák el a Földet, bonyolult mozgásuk következtében pedig az egyes sugárzások jellege, eredője minden pillanatban más és más. A variációk számát szinte a végtelenségig növeli az állócsillagok hatása, mivel távolabbról ugyan, de ezek az égitestek is sugároznak energiát a Földre. Noel Tyl német asztrológus kiszámította, hogy a különböző asztrológiai paraméterek kombinációs lehetőségeinek legkisebb értéke: 5,4×1067. Ennek a 67 nullát tartalmazó számnak a láttán könnyen beláthatjuk, hogy a variációk száma gyakorlatilag végtelennek tekinthető.

Lehet, hogy mégis igazuk van az asztrológusoknak, akik évezredek óta állítják, hogy az emberek sorsát a kozmikus sugárzások irányítják? Lehet, hogy nem csak testünk sejtjeinek, de a léleknek is van génje, egy sajátos összetételű energiakód, amely a születésünk pillanatában belénk íródik, és a továbbiakban ez a születési horoszkópnak nevezett energiaképletünk - korrelációba kerülve a pillanatnyi égitestállásokkal - életünk végéig befolyásolja sorsunkat? Az is lehet azonban, hogy maga a lélek energiaösszetétele (a benne található energiakvantumok rezgési frekvenciája, illetve a kisugárzás intenzitása) a kód, és a Mindenható, illetve közvetlen segítői kiválasztják nekünk azt a pillanatot, amikor megszületve pontosan ott folytathatjuk lelki fejlődésünket, ahol az az előző életünkben abbamaradt. Egyébként nem egy szakember állítja, hogy lelki összetételünknek, valamint kozmikus lehetőségeinknek a lenyomata szemmel látható formában megtalálható a kezünkön is, tenyérvonalak for¬májában.


folyt.köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.17. 06:06  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az élet mozgatórugói

Az élet értelmén túl másik nagy dilemmánk, hogy miként működik a világunk, milyen rugók mozgatják a világminden¬séget. Erre a tudomány ma még nem tud minden tekintetben kielégítő választ adni. Egyelőre ezen a téren is csak megér¬zéseinkre és az Agykontroll tanulmányainkból származó isme-reteinkre támaszkodhatunk. Eszerint a Magasabb Intelligencia nem irányítja minden lépésünket, nem ügyel arra, hogy lábainkat helyesen rakjuk egymás után. Ezek a képességek gene¬tikailag belénk vannak táplálva, ösztönösen végezzük őket, vagy gyermekkorunkban bétaprogra¬mozás útján tanuljuk meg. A rutinszerű feladatok helyes végzése tehát rajtunk múlik, a Mindenható sze¬repe csak addig terjedt, hogy génjeinkbe ültette ezeknek az ösztönöknek a kifejlődési képességét. A Magasabb Intelligencia, illetve az életünket befolyásoló rendkívül fejlett kozmikus lények csak sorsszerű eseményekbe avatkoznak be, nem foglalkoznak azzal, hogy egy levél mikor hulljon le a fáról, vagy hogy egy málladozó szikla az esővíz hatására évente hány millimétert kopjon. Ezek a dolgok a természet törvényei szerint zajlanak. Amikor Isten megteremtette a periodikusan újjászülető univerzumot, megalkotta annak törvényeit is. Magától semmilyen folyamat nem zajlik le, még a legkisebb esemény lefolyása is irányításra szorul, mert irányítás nélkül nincs élet, csak zűrzavar és pusztulás. Az egyszerűbb események végbemene¬teléhez azonban nincs szükség intelligens irányításra.


A stabil rendet, a rutinszerű eseményeket belső és külső mechanizmusok irányítják. Élettelen anyagoknál a stabilitást atomfizikai törvények, az atommag elektronokra gyakorolt vonzóereje, molekuláknál az atomok közötti kohéziós erő, szilárd anyagoknál pedig a kristályszerkezetbe rendeződés tartja fenn. Egysejtűeknél a belső rend a protoplazma szabályozó hatásának követ-kezménye, míg bonyolultabb élőlények esetén a sejtek fizikai irányítását belső elválasztású mirigyek végzik, az általuk termelt enzimek segítségével. Az élőlé¬nyeket irányító és az élettelen anyagokat formáló külső mechanizmusok együttese igen sokféle lehet. Földi viszony¬latban ilyen külső kormányzó mechanizmus pl. az időjárás, a nappalok és éjszakák, illetve az évszakok folyama¬tos válta¬kozása. Természetesen ezeket a helyi hatásokat is irányítani kell egy nagyobb erőnek, de itt sincs szükség intelligens beavatkozásra. Mint tudjuk, a nappalok-éjszakák és az évsza¬kok váltakozása a Föld naprendszerben történő mozgásának a következménye. Mikrovilágunkat tehát egy nagyságren¬dekkel nagyobb méretű makrovilág irányítja. Ennek a kozmikus világnak is szigorúan meghatározott fizikai törvényei vannak, amelyeket szintén csak egyszer kellett megalkotni. A rendszer megteremtése után a bonyolult mozgásáttételek már maguktól végbemennek, nincs szükség külső vezérlésre.

Testünket agyunk és különböző szerveink energiakisu¬gár¬zása következtében egy rendkívül bonyolult aura veszi körül, melynek intenzitása, színe, frekvenciája állandóan változik. Minden ember energiamezeje egyedi, nincs két egyforma aurájú ember. A test azonban nem csak kisugároz magából ener¬giát, hanem ez a rendkívül finom és részlet¬gazdag energiamező nagyon érzékenyen reagál a külső energiabesugárzásokra is. Ezt támasztja alá két amerikai tudós legutóbbi felfedezése, akik méréseikkel igazolták, hogy testünk auro¬gramját a külvilágot alkotó tárgyak formája, állaga és helyzete jelentősen befolyásolja. Az előző fejezetek alapján már tudjuk, hogy egészségi állapotunk is auránk rendezettségétől, meridiánjaink energiaegyensúlyától függ. A kívülről érkező energiahullámok azonban egészségünk befolyásolásán kívül az agyi energiamező modulálása révén a gondolkodásunkat, a tetteinket is képesek alakítani. Mindenki tapasztalt már önmagánál érzékcsalódást, amikor a tuda¬tába más információ jutott el, mint amit pl. a szemével látott, vagy amikor nem talál magyarázatot valamely tettére. Ha ilyenkor ránk kérdez valaki, hogy ezt miért tettük, akkor nem tudunk mást mondani, mint hogy nem tudjuk. Csupán sejtjük, hogy valamilyen külső erő megzavart bennünket, és a megtévesztett agy önkéntelenül késztetett bennünket arra, hogy cselekedetünket véghezvigyük. Érzékcsalódásunkra, tettünk értelmetlenségére csak később derül fény, amikor töprengéseink során segítségül hívjuk a tudatalattinkat is. Tudatunk alsó tartománya ugyanis mindent rögzít ami velünk történik, rengeteg olyan információt is elraktároz, amely normális körülmények között soha nem jut el a tudatunkba. A történtek alapos átgondolása után előbb-utóbb rájövünk arra, hogy a hiba nem a környezetünkben, hanem bennünk volt, valamilyen rejté¬lyes külső erő egy pillanatra felborította érzékszerveink és agyunk normális együttműködését, hamis információt juttatva a tudatunkba.


folyt.köv....
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.16. 06:32  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A hindu bölcselet szerint minden tett, minden tevékenység hatások egész áramlatát indítja el, melynek elkerülhetetlen velejárója az ellenhatás. A hatás és az ellenhatás egy nagy kör, amely mindig visszatér önmagába. Minden akció - a legkisebb gondolatrezdülés is - következményekkel jár, és az akciót törvényszerűen követi a reakció. A reakció minden következménye a hatás kiváltójára hull vissza. Ez a karmának nevezett ok-okozati törvény minden fejlődésnek az alaptétele. Mindenkinek meg kell ennie a maga által ültetett fa gyümöl¬csét, legyen az akár édes, akár keserű. Másképpen fogalmazva: A tett életre kel, befutja a maga pályáját, és úgy tér vissza hozzánk, mint az elhajított bumeráng. A léleknek vállalnia kell minden cselekedetének a következményét, vagy a jelenlegi, vagy a következő életében. A sors ritkán büntet azonnal, a számlát jóval később szokta benyújtani, akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá. A karmikus törvény¬szerűségek általános érvényűek, az ember individuális fejlődésének megszabásán kívül irányítás alatt tartják az egész fizikai és szellemi világrendet.

A keresztény hit előtt sem idegen a karma, vagyis a kozmikus igazságtétel törvénye. A Bibliából vett idézet szerint: “Nincs szabadulás, amíg az akció-reakció számláján tételek állnak terhünkre írva.” Ebből a körforgásból csak egy út vezet ki, a lelki megtisztulás útja, az egyetemes tör¬vény tiszteletben tartása. Amíg földhözragadt vágyaink szűk köréből nem vagyunk képesek kilépni, amíg lelkünk a testiségen nem képes felülemelkedni, addig a karma törvénye könyörtelenül kíséri minden léptünket. Ahhoz, hogy a magunk által épített úton eredményesen haladhassunk, szükségünk van segítségre is, de hathatós segítséget csak a Mindenható adhat nekünk. A földi halandó által nyújtott, kellően át nem gondolt segítség csak látszólag könnyíti sorsunkat, valójában visszavet minket a fejlődésben, gátolja, lassítja a törvény beteljesülését. A Mindenható bölcsességén ugyanis nem lehet kifogni, amit a fejlődés törvénye megkövetel, annak elkerülhetetlenül meg kell történnie.
folyt. köv..
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.15. 07:27  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az Agykontroll szerint a hit, a vágy és az elvárás az élet katalizátorai. Amennyiben valaki olyan körülmények közé kerül, hogy mindent megkap az élettől, az nem fogja megismerni a vágyat, az elvárást, és ezáltal megfosztjuk őt a hit lehetőségétől is. Hit nélkül pedig céltalanná, üressé válik életünk. Ha nincs miért küzdenünk, ha nem hiszünk semmiben, akkor egy idő után hiábavalónak érezzük evilági létünket, bármilyen kényelmesen is élünk benne. Akik a környezetük által túlságosan simára egyengetett úton járnak, azok személyi¬ségüket illetően erőtlenné és jelentéktelenné válnak. Mivel nincsenek megélhetési gondjaik, életük céljának az élvezetek hajszolását tekintik. Ez az életmód azonban előbb-utóbb kiégéshez, lelki meghasonláshoz, életundorhoz vezet, és nemegyszer öngyilkosság a vége. Az élettől megcsömörlött emberek nagyon könnyen válnak rabjaivá az alkoholnak és narkotikumoknak is, hogy idő előtt kimenekülhessenek a saját életükből.

A hit életünkben betöltött szerepét mindenki ismeri, fontosságát senki sem vitatja. Sokak számára kevésbé egyértelmű azonban a vágy és az elvárás fontossága. Pedig Joseph Murphy szerint a vágy nem más, mint egy magunkban hordozott ima, amely magában foglalja az elvárást is. Ha valaki nagyon vágyik valamire, az ezáltal imádkozik. Vágyaink beteljesülése iránti sóvárgásunk olyan erős hatást gyakorol agyunk tudatalattijára, mint egy elmélyült ima. Az előzőekben már szó volt róla, hogy az életben való boldogulás titka a tudatalattinkban rejlik. Amennyiben a tudatunkkal mentálisan sikerül elfogadtatni vágyaink létjogosultságát, akkor kívánságaink megvaló¬sulásának lehetősége hitté válik. A hit pedig csodatevő hatalommal rendelkezik életünk felett. Nem hiába mondja a Biblia: “Amilyen a hitetek, akképpen adatik nektek.” A mély, rendíthetetlen hit önmagában is elegendő vágyaink beteljesítéséhez. A hit ugyanis annyit jelent, mint valamit igaznak elfogadni. Ha pedig a tudatunk valamit igaznak tart, azt a tudatalatti is elfogadja, és haladéktalanul nekilát a megvalósításnak, vagyis olyan körülményeket teremt, hogy a hitünk valósággá váljon. A feltétlen hit a vágy és az elvárás segítsége nélkül is meghozza a gyümölcsét, mert ezek csak azt a célt szolgálják, hogy meggyőzzék a tudatalattit hitünk komolyságáról.

A hit bűverejének tudhatók be a különböző kegyhelyeken tapasztalható csodálatos gyógyulások is. Ezeken a búcsújáró helyeken nem a “csodavíz” vagy a különböző szenteket megformázó ikonok gyógyítanak, hanem a beléjük táplált erős hit. A hit, az eltökéltség által sarkallt képzelet aktivizálja a tudat¬alattit, amely bármilyen változást képes az életünkben előidézni. Agyunk jobb agy¬féltekéjének a bekapcsolásához, az abszolút világ lehetőségeinek a kiak¬názásához ugyanis a legegyszerűbb út a hiten keresztül vezet. Persze néha elő¬fordul, hogy olyanok is meggyógyulnak a zarándokhelyeken, akik nem hisznek ennek lehetőségében, sőt még az oda¬szállításukba is kényszeredetten egyeznek bele. Ebben az esetben nem a beteg, hanem az őt kísérő hozzátartozó erős hite váltja ki a gyógyulást. Ennek mechanizmusa annyira bonyolult, hogy akár csodának is nevezhetnénk, de valójában nem az. Itt az egyén és a túlvilági erők olyan sajátos együtt¬működéséről van szó, amelyet Jézus így fogalmazott meg: “Kérjetek és adatik! Zörgessetek és megnyittatik!”

A hit csodával határos erejét nem csak a vallásos, hanem az átlagemberek is gyakran tapasztalhatják magukon. Ezek közül az egyik legismertebb a ¬placebo-hatás. Ha a beteg hisz az orvosa által felírt tabletta hatékonyságában, akkor a gyógyszeres dobozba csomagolt cukortablettától is meggyógyul. A hit által kiváltott gyógyulás tehát nem csoda, hanem egy önmagunkban rejlő képesség kihasználása. Egyértelmű bizonyítékát adja ennek a Biblia is. Jézus minden esetben elhárította azt a feltételezést, hogy ő csodát tett. A gyógyulás okát ekképpen magyarázta: “A te hited megtartott, meggyógyított téged.”

A hit, akárcsak az élet, örökkévaló; sokkal régebbi, mint a vallás. Nem függ egyetlen felekezettől sem, és nem függvénye a vallási rituáléknak. A hit és az önbizalom szárnyakat ad. A hit nélküli embert viszont félelmek és kételyek gyötrik. Megretten a lehetőségeitől, nem mer előrehaladni, ezért lemarad, és semmire sem viszi az életben. Aki nem hisz semmiben, az nem képes kihasználni tudatalatti képességeit. Nem szabad tehát senkit sem megfosztani a hitétől, mivel hit nélkül olyanná válik az ember, mint az állat; csak vegetál és sodortatja magát az árral, nem képes sorsa irányítását a kezébe venni. Minden ember¬nek meg kell adni a hit megismerésének lehetőségét, hogy kihasználhassa a tudat¬alatti gyógyító hatalmát, az életet szebbé, boldogabbá és legfőképpen teljessé tevő képességét.


folyt.köv..
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.14. 08:17  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Sajnos a mindennapi környezetünkben ma még lépten-nyomon találkoz¬hatunk a káros segítség kirívó példáival, és ennek következményeivel. Pl. tucat¬jával ismerünk olyan eseteket, amikor tehetős szülők csupa jóindulatból min¬den terhet levesznek gyermekeik válláról. Az ilyen gyermek azután törvény¬szerűen elzüllik, mert semmiért sem kellett megküzdenie. Nem voltak olyan nehézségek az életében, amelyek a jellemét megedzhették volna, így képtelen a saját sorsa buktatóin átjutni. Ezen a kényelmes helyzeten a gyermek legtöbbször nem tud, és nem is akar változtatni. Lelke mélyén azonban érzi, hogy ez az állapot nem szolgálja a javát, ezért előbb-utóbb fellázad ellene, és a saját “jótevői” ellen fordul. Ekkor szoktak kifakadni a szülők, hogy milyen hálátlan gyermeket hoztak ők a világra, holott semmi más nem történt, mint beteljesült a törvény; a rossz tett meghozta gyümölcsét. Mivel meggátolták, hogy gyermekük kidolgozza önmaga karmáját, törvényszerűen bekövetkezett a sors büntetése, ami többnyire agyondédelgetett utódaink által teljesedik be. Néha azért akadnak olyan esetek is, amikor a gyermek még idejekorán felis¬meri a gazdag szülői házban reá leselkedő veszélyt, és önállósítja magát. Ösztönösen megtagad minden szülői segítséget, és saját erejére támaszkodva, sokszor a társadalom pereméről próbálja magát felküzdeni a képességeinek megfelelő szintre. Ezeket a ritkaságszámba menő eseteket a legtöbb ember ma még meglehetősen értetlenül fogadja és gyakran hóbortnak, különcködésnek tekinti.
A felelősségérzettel rendelkező szülők sohasem nevelnek a gyermekükből elkényeztetett csemetét. Nincs szükség arra, hogy spártai szellemben neveljük ifjainkat, de már kicsi koruktól kezdve állítsunk eléjük követelményeket, és ezek betartását, a rájuk kiszabott feladatok elvégzését következe¬tesen kérjük számon. Ne kényeztessük őket, mert ha a fejünkre nőnek, akkor már nem bírunk velük. Nem szabad a gyereket túlterhelni, de amire képes, azt ki kell belőle hozni. Ha néha panaszkodik, hogy kissé nehéz a teher, akkor megemlíthetjük neki, hogy “súly alatt nő a pálma!” Érdekes, hogy a gyerekek ösztönszerűen megérzik, hogy mikor nevelik őket jól. Az a gyerek, akit példamutatóan nevelnek, néha ugyan lázadozik, de a legtöbbször szót fogad, és idővel egyre kezelhetőbbé válik. A rosszul nevelt gyermek viszont egyre elviselhetetlenebb lesz. Tudat alatt érzi, hogy a szülei által alkalmazott nevelési elv nem szolgálja a javát, ezért komiszkodásaival bünteti őket. A következetes nevelés tehát a mi érdekünket is szolgálja. A legfontosabb feladatunk azonban az, hogy gyerme¬keinket már kezdettől fogva szoktassuk önfegyelemre, és tanítsuk meg nekik az önbecsülést. Az előbbire azért van szükség, hogy felnőtté válva képesek legyenek eltűrni a szenvedéseket, az önbecsülés pedig abban segíti őket, hogy a problémák ne tudják megtörni a szellemüket.
Sokan azt hiszik, hogy a gyermeket meg kell kímélni a szülők problémáitól. Azt gondolják, hogy a jó szülő állandóan szerepet játszik, mindig türelmes, gyengéd, bölcs és erős. A gyerekek azonban nem színjátékot és babusgatást, hanem őszinte¬séget igényelnek. Valós emberi modellre, visel¬kedésmintára van szükségük, amelyet látva megtanulhatják hogyan lehet feldolgozni a különböző prob¬lé¬mákat, miként kell viselkedni a váratlan helyzetekben. Ezért ahogy nőnek, folyamatosan von¬juk be őket a családi döntésekbe, osszuk meg velük a mindnyájunkra nehezedő felelősséget. Hagyni kell, hogy érezzék a döntés fele¬lősségét, és megtapasztalják annak következményeit is. Értessük meg velük, hogy ők önálló lények, akik a saját felelősségükre élnek. A felelősségérzet azonban csak akkor alakítható ki utódainkban, ha megbízunk bennük, és amennyire csak lehet a saját dolgaikban rájuk bízzuk a döntést.
Nevelési módszereink kialakításánál ügyeljünk arra, hogy annak saját életünkre is kiható következményei lesznek, mert a gyermekeinkkel való kap¬csolat csak akkor válik szilárddá és tartóssá, ha nem rideg, távolságtartó szellemben, hanem szeretettel neveljük őket. Ez nem jelenti azt, hogy lépten-nyomon majomszeretettel csüngjünk rajtuk (mivel ezzel többet ártanánk, mint használnánk), de ha önállósulási törekvéseik során fiainkat, lányainkat olyan átmeneti kudarcok érik, amikor szeretetre, megértésre és segítségre van szükségük, akkor ezt ne tagadjuk meg tőlük. Azok a gyerekek, akiket következetes szeretettel neveltek, mindig kellő önbizalommal és biztonságérzettel felvértezve lépnek ki az életbe.
Az ifjúságot természetesen nem csak értelmileg kell nevelni, hanem erkölcsileg is. Ne felejtsük el, hogy ezen a téren mi magunk vagyunk számukra a példakép. Bármit mondunk, bármit teszünk, bárhogyan viselkedünk, azt gyermekünk megjegyzi, mélyen a tudatalattijába vési, és ha felnőtté válik, hasonlóképpen fog cselekedni. A gyer¬mek számára a másik nemhez tartozó szülő is szolgáltathat viselkedési mintát. Amikor egy kislány azt tapasztalja, hogy anyja szeretetet kap az apjától, automatikusan ő is értékesnek érzi magát. Az anyját figyelve, érzéseit átélve elsajátítja a női viselkedés normáit. Közvetlenül ugyan az anyjával azonosul, de a mintát az apja szolgáltatja azzal, ahogyan bánik a feleségével. A fiú az apját figyelve tanulja meg, hogy miként kell egy felnőtt férfinak viselkedni, de ennek a mintának az alakulása, minősége jelentős mértékben az anya magatar¬tásától függ.


folyt.köv..
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.13. 07:19  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Ennek az univerzális törvénynek a megnyilvánulása fejlődésünk elősegítésén túlmenően védelmet is nyújt számunkra. Az éveken, sőt sokszor évtizedeken át tartó küzdelem azt a célt szolgálja, hogy megedződjünk, lelkileg kellően erőssé váljunk. A sikert ugyanis csak az erős, fejlett lelkek képesek kezelni. Aki nem küzdött meg a sikerért, hanem a szerencséje révén jutott fel a csúcsra, az nem képes úrrá lenni a túl korán jött győzelem buktatóin. Nem tudja elviselni a minden oldalról feléje áradó elismerést, a nagy népszerűséget. Zavarja őt a személye iránt tanúsított fokozott figyelem, mivel a lelke mélyén érzi, hogy még nem érdemelte ki az ovációt. Tisztában van vele, hogy lelki fejlődése nem éri el azt a szintet, ahová rajongói helyezték őt, és megrémül attól a gondolattól, hogy nem tud megfelelni a követelményeknek. Minél fiatalabb valaki, annál intenzívebben lép fel ez a jelenség, hiszen a felnőtt kor küszöbén még megfelelő élettapasztalatokra sem támaszkodhat. Főleg a művészvilágban a véletlen, a közízlés kiszámíthatatlansága is okozhat ilyen váratlan fordulatot. A tinédzser-korból éppen hogy csak kinőttek mentségére legyen mondva, a legtöbbjük nem is akart azonnal világhírűvé válni. Hirtelen szakad a nyakukba a hírnév, és teljesen felkészületlenül éri őket. Csupán egy kis sikert akartak elérni, és nem számítottak arra, hogy pályájuk üstökösként fog felfelé ívelni.

Mire feleszmélnek, már fenn vannak a csúcson, és elkezdenek szédülni. Ilyenkor a pánik hatására szándékos önsorsrontásba kezdenek. Szinte mind¬egyikük ugyanazt a “forgatókönyvet” követi. A sokak által irigyelt áldozat olyan helyzetet teremt magának, amelyben szenvedhet, mert tudat alatt érzi, hogy csak a szenvedések által fejlődhet, erősödhet. Az önsorsrontáshoz szükséges ideális állapot kialakítását megkönnyíti a sikerei révén hirtelen ölébe hullott vagyon. Kezdetben alkoholra, alkalmi szexpartnerekre, féktelen tivornyázásokra költi a pénzét, sokszor számolatlanul. Nem ritka, hogy agyon¬zabálja magát, ami nőknél gyakran bulimiában csúcsosodik ki. Ezeket az eleinte kellemesnek tűnő kilengéseket olykor meg is ideologizálja azzal, hogy most behozza a “lemaradást”, bepótolja, megszerzi mindazon élvezeteket, ame¬lyeket az élet korábban megtagadott tőle. A züllött életmód, az agyonhajszoltság következtében azonban egy idő után az idegösszeomlás szélére jut. Ekkor a bizonyí¬tási kényszer, a szakmai lecsúszástól való félelem hatására kábítószerekhez nyúl. A drogok még egy darabig biztosítják a megfeszített munkához és az egészségromboló életmódhoz szükséges energiát, de ez az állapot már a szer¬vezet vésztartalékait emészti fel. A folyamat végén törvényszerűen bekövetkezik a teljes fizikai, és szellemi összeomlás.
Szerencsés esetben a végállomás nem az öngyilkosság, hanem egy ¬alko¬hol-, illetve drogelvonó szanatórium lesz. Az újbóli talpra állás iszonyú szen¬vedések árán lehetséges csak, ami végső soron hozzájárul az egyén fejlődéséhez. Ennek tudható be, hogy a legtöbben nem csak testileg, hanem lelkileg is megerősödve kerülnek ki ezekből az intézményekből. Ennek következtében már képesek lesznek megállni a helyüket, ami hírnevük újbóli feltámadását eredményezi. Az élet tehát vagy így, vagy úgy, de behajtja a számlát. Aki nem fizeti meg előre a siker árát, azzal később fizetteti meg.

Akadnak viszont olyanok is, akik túlteljesítik a rájuk kirótt feladatokat. Ez a cselekedet az emberiség szempontjából igen üdvösnek tűnik, de sajnos nem jár következmények nél¬kül. Mint már szó volt róla, az életben mindenért ¬fizetni kell, ezért ha valaki többet juttat a környezetének, mint ami megilletné, akkor büntetés vár rá. Erre szokták mondani a szkeptikusok, hogy az életben a jó mindig elnyeri méltó büntetését. Persze nem csak a jó, hanem a rossz is büntetésben részesül, de ez nem olyan feltűnő, mert ez az élet normális működési mechanizmusába illeszthető. Úgy látszik, hogy Isten a túlbuzgó tettet a terem¬tésbe való beavatkozásnak tekinti, és ezért bünteti. Mélyebben belegondolva a dolgokba lehet, hogy ebben van is valami igazság, mivel az életünket irányító, nálunk sokkal értelmesebb intelligenciák tudják, hogy az, amit ingyen kapunk, amiért nem szenvedünk meg, nem válik javunkra.

Helytelen lenne azonban, ha ezentúl minden segítséget megtagadnánk a környezetünktől attól tartva, hogy ez hátrányosan fog ránk visszahatni. A gyen¬géket, az elesetteket, a kiszolgáltatott és sok szenvedést átélt embereket, az önhibájukon kívül segít¬ségre szoruló közösségeket továbbra is támogatnunk kell. Az ilyen tettet nemes gesztusként értékeli a Mindenható, és a méltó jutalom nem is marad el. Ez a jutalom megnyilvánulhat anyagiakban, vagy egy annál sokkal értékesebb ajándékban, a lelki békében, amely a teremtés elősegítésének tudatából eredő boldogságérzettel tölt el bennünket. Ezt a Biblia a következőképpen fejezi ki: “Adjatok és adatik nektek!” Persze nehéz eldönteni, hogy mikor támogassunk egy ügyet, és mikor ne. Istentől származó képességeinkkel azonban ezt a dilemmát könnyen feloldhatjuk. Agykontroll tanulmányaink előrehaladtával lehe¬tőségünk van arra, hogy túlvilági tanácsadók segítségét kérjük, akik bármikor megbízható útmutatással szolgálnak nekünk bármilyen ügyünkben.

folyt. köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.12. 06:15  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Világunk kozmikus törvényei

Az Agykontroll tanfolyam elvégzése után sokan fel fogják tenni maguknak a kérdést, hogy tulajdonképpen mi végre vagyunk mi ezen a Földön. Alfa szin¬ten erre választ is fogunk kapni. Silva szerint ezek a válaszok nagy vonalakban sejtetni engedik feladatainkat, és ha kellőképpen magunkba mélyedve végiggondoljuk létünk értelmét, akkor rá fogunk jönni, hogy nem azért vagyunk itt, hogy vakációzzunk. A lélek csak materializálódott testbe költözve képes inten¬zíven fejlődni. A fejlődés előfeltétele a próbatétel, a nehéz¬ségek legyőzése. Földi életünk alapvető értelme tehát a ránk nehezedő terhek minél eredményesebb leküzdése. Ebben segít bennünket a túlélés ösztöne, és egy belső kényszer, amely nem más, mint küldetésünk teljesítésének tudatalatti vágya, melynek mozga¬tórugója a lélek tökéletesedésének túlvilágról magunkkal hozott feszítő ereje. A lélek csak a jó cselekedetek által fejlődhet, ezért végig kell élnünk magunkban a Jó és a Rossz párharcát is. Mivel a Jó előre-, a Rossz pedig hát¬ramozdítja a fejlődésünket, ezért a Jó elérése nehézségekkel terhelt. A Rossz mindig akadálytalanul érvényesül életünkben, a Jóért viszont meg kell küzdenünk, és ez a küzdelem az, amely elősegíti a lélek fejlődését. Ennek tudható be az is, hogy tehertétel nélkül nem születnek új dolgok az életben.

Az ellenerő leglátványosabb megnyilvánulási formája az, hogy az új, szokatlan elgondolások vagy tettek mindig ellenállást váltanak ki környezetünkből. Az ellenállás mértéke és a gondolat újdonsága között “e”-ad alapú exponenciális összefüggés van. Ha valaki pl. kétszer jobb dolgot talál ki, mint a már meglévő, akkor a “logaritmus naturalis”-nak nevezett természetes szám második hatvá¬nya szerint a megvalósítás során hétszeres ellenállásba fog ütközni. Ha az ötlete négyszeresen jobb, mint a korábbi eljárás, akkor a vele szemben tanúsított ellenállás minimum ötvenszeres lesz. Az a feltaláló, akinek találmánya tízszer jobb a már ismert megoldásoknál, reménytelen helyzetben van, mert több mint húszezerszeres ellenállást már nem lehet legyőzni. Ebbe vagy a feltaláló roppan bele, vagy az ötlet önmagától olyan lassan dolgozza ki magát, hogy azt a feltalálója már nem éri meg, nem lesz belőle haszna. Úgy látszik, a sors ily módon akadályozza, hogy újjászületéseink során túl gyorsan haladjunk a fej¬lődés lépcsőfokain. A lélek fejlődése szempontjából ugyanis nem elég az ese¬ményeket véghezvinni, azokat fel is kell magunkban dolgozni, lelkileg át kell élni. Ha a Mindenható engedné, hogy valaki rövid idő alatt túl nagy eredményt érjen el, akkor az illető személyiségének adott fejlettségi szintjén fel sem tudná fogni, hogy mit alkotott, így nem tudna belőle megfelelő tanulságokat levonni. Egyébként sem előnyös, ha valaki túl könnyen jut vala¬mihez, mivel a könnyen elérhető eredményeket sohasem értékeljük kellőképpen, a meg nem szenvedett siker nem szolgálja lelki épülésünket. Ennek a hatványozó ellenerőnek a kíméletlen megnyilvánulása fékezi nagyravágyó hajlamainkat is, figyelmezteti az elbizakodott embert erőinek végességére, és nem engedi kizökkenteni a fejlődés menetét az ésszerű tempóból. Ebből sokan ösztönösen arra következtetnek, hogy legjobb az arany középút. Az ilyen hozzáállásból születnek azután a tucatművek, amelyek csak mennyiségi fej¬lődést mutatnak, a minőségi ugrás nem jellemző rájuk.

Vannak azonban szép számban olyan emberek is, akik földi életük során még a minimális követelményeket sem teljesítik. Ez a magatartás viszont ellenkezik a világegyetem fejlődésének törvényeivel, és a Mindenható ezt sohasem hagyja megtorlatlanul. A ránk kiszabott feladatokat maradéktalanul el kell végeznünk, aki ezt nem teszi, az változatlan szinten megismételt újraszüle-tésre kárhoztatja magát. Ebben az újraszületésben azonban már sokkal nehezebb feltételek mellett kell a korábbi feladatainkat ellátni, mert a fejlődési láncból nem lehet kimaradni. Az elvárásokat nem teljesítő lélek további büntetése, hogy nem választhatja meg reinkarnációja feltételeit. Oda és olyan körülmények közé kell születnie, amit szellemi vezetői jónak látnak. Aki ezt a törvény-szerűséget felismeri, az könnyebben teljesíti feladatait. Aki viszont nem tudja, vagy nem akarja földi küldetésének célját belátni, azzal a sors kegyetlen meg¬hurcoltatások útján fogja megértetni az örök törvény mindenhatóságát. Az aszt¬rológusok véleménye szerint: “Aki hisz benne, azt vezérli, aki nem hisz benne, azt vonszolja a csillaga.”
Nem szabad tehát megrettennünk az élet akadályaitól. Aki szándékosan elkerüli az élet nehézségeit, az sohasem fog érvényesülni. Az erő forrása ugyanis az akadály, amely azáltal fejti ki hatását, hogy le akarjuk győzni. Aki szán¬dékosan kerül minden akadályt, az gyenge és életképtelen marad. Legyünk hálásak tehát a gátló tényezőkért. Ezek felhívást jelentenek a küzde-lemre, növelik a sikerhez, az érvényesüléshez és a maradéktalan önmeg¬valósításhoz szükséges erőt. Az akadályokban lehetőség rejlik, és minél nagyobb az akadály, annál nagyobb a várható siker is. Az amerikai pszicho¬lógusok már tisztában vannak ezzel, ezért a “nehéz” helyett ezt a szót használják: kihívás, azaz esély a sikerre. Az élet nehézségeit, a céljaink megvalósítását akadályozó ellenerőt tehát ne úgy tekintsük, mint egy sorscsapást, hanem olyan kihívásként fogjuk fel, amely azért van, hogy legyőzzük. A gondoktól nem rettegni kell, hanem örömmel kell fogadni, mivel elősegítik lelki és szellemi fejlődésünket, és eközben bátorrá és bölccsé tesznek bennünket.


folyt.köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.11. 06:22  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2134
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Bár az érintettek szemérmesen hallgatnak róla, de sajnos még a legjobb oktatók csoportjában is előfordul, hogy néhányan az Agykontroll tanfolyam elvégzése után sem tudják az agy¬frek¬venciájukat olyan szintre lecsökkenteni, hogy képesek legyenek komolyabb feladatokat megoldani. Ebben az esetben csak egy dolgot lehet tenni, szorgalmasan gyakorolni. Nem vagyunk egyformák, van akinek könnyeb¬ben megy valamely tevékenység elsajátítása, van akinek nehezebben. Gyakorlással azonban előbb-utóbb minden megtanulható. Egyébként a tapasztalatok szerint éppen azokból lesznek a legjobb eredményeket elérő agykont¬rollosok, akiknek a legnehezebben ment a szabályok elsajátítása. Jelentősen segíthetjük azonban a tanulási folyamatot biológiai visszajelző (biofeedback) készülék használatával. Ezeknek a készülékeknek a lényege, hogy folyamatosan mérik, és mélyülő hang formájában kijelzik az agyfrekvencia csökkenését, majd az alfa agyhullámok meg¬jelenésének arányában frekvenciamodulált hangimpul¬zusokat bocsátanak ki magukból. A bio¬feedback (biofíd¬bekk) készülékek legmodernebb változatai már mikro¬processzorokkal működnek, ami lehetővé teszi, hogy nem kell többé érzékelő tűket szúrni a fejbőrbe, hanem egy keskeny fejpántot helyeznek fel a homlokra, és az alfa agyhullámok detektálását a bőrfelülettel lágyan érintkező elektródák végzik. Ráadásul ezek a miniatürizált készülékek komplex elven működnek, tehát az EEG jeleken kívül mérik a bőr ellenállását, vagyis a GSR jeleket is, így megfelelő biztonsággal képesek ellenőrzésük alatt tartani a relaxáció teljes folyamatát. A hazugságvizsgáló berendezésekhez hasonló elven történő bőr¬ellenállás-mérés itt egy külön elektródával történik, amelyet valamelyik ujjunkra kell felerősíteni.

A biofeedback készülékekkel nem lehet mesterségesen lecsökkenteni az agyfrekvenciát, ez a készülék kizárólag arra szolgál, hogy hallható módon jelezze agyunk frekvencia¬kisugárzásának változását. A nehezen relaxáló személyek számára azonban már ez is nagy segítséget jelent, mivel a gyakorlatok végzése közben ellenőrizni tudják, hogy agyfrekvenciájuk csökkenése milyen mértékű. Ennek a készüléknek a segítségével kiválaszthatják a számukra legideálisabb körülményeket (pl. a testhelyzet, a szemgolyó felfelé fordításának mértéke, a relaxálást irányító szöveg tartalma), vagyis olyan technikai feltételeket teremthetnek maguknak, amelyek a leghatékonyabban képesek ellazu¬lásukat elősegíteni. A megfelelő technika kialakítása során a kísérletet terjesszük ki az Agykontroll tanfolyamon tanult kézlevitációs gyakorlatra is, mert ez a módszer nagymértékben képes hozzájárulni a relaxáció elmélyítéséhez. Az agyhullám-érzékelő fejpánt felhelyezése előtt az egyenletes és megbíz¬ható működés érdekében ne feledkezzünk meg a gyártó által mellékelt elektródazselé használatáról. Ezeknek a készülé-keknek az ára az egyre csökkenő méret ellenére még most is meglehetősen magas. Nem szükséges azonban megvásárolni, elég ha csak kibéreljük 1 hétre. Ennyi idő elegendő arra, hogy megfelelő tapasztalatokat szerezzünk agyfrekvenciánk lecsökkentésének ideális módjáról. Ha ez sikerült, utána már úgy sem tudunk mit kezdeni ezzel a segédeszközzel.

folyt.köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



ElőzőKövetkező

Vissza: Karsay István fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: Ahrefs [Bot] valamint 1 vendég

cron