Az állat és az ember között akkor is fennáll a telepatikus kapcsolat, ha az illető nem képes az agyfrekvenciáját lecsökkenteni. Ennek a féloldalas szubjektív kapcsolatnak legismertebb meg-nyilvánulása, hogy a háziállatok nagy távolságból is rátalálnak gazdájukra. A Guiness rekordok könyve szerint a csú¬csot egy Bobby nevű kutya tartja. Tulajdonosa oregoni otthonától 2000 kilométerre nyitott éttermet. Az otthon hagyott eb nem sokáig tűrte ezt a helyzetet. Egyszer csak útnak eredt a Sziklás-hegység irányába. Befagyott tavakon, folyókon sok-sok kerülővel 5000 kilométert kutyagolt, míg 6 hónap után végre rálelt a gazdájára. Útvonalát tökéletesen sikerült rekonstruálni, mivel hosszú vándorlása alatt gyakran befogadták. 1952-ben egy Sugar nevű macska állított fel hasonló rekordot. Előző évben gazdái Kaliforniából Oklahomába költöztek. A cicát otthagyták a szomszédnál, mert félt a motorzúgástól. Elutazásuk után az állat különösen viselkedett, nem találta a helyét, majd váratlanul eltűnt. A több mint 2400 kilométeres távolságot 14 hónap alatt tette meg, de végül épségben megérkezett a számára annyira hiányzó családhoz.
Ez a ragaszkodás oly mérvű is lehet, hogy az állat a növényekhez hasonlóan meg¬érzi, ha gazdája bajban van. A legkülönösebb eset egy mate¬rialista gondolkodású amatőr régészhez, lord Carnar¬vonhoz fűződik. Ő lépte át először Tuten¬kámen sírjának a küszöbét a bejárat fölé vésett figyelmeztetés ellenére. Nem sokkal utána beteljesedett a fáraó átka, és a lordot utolérte a végzete. Halálának pillanatában, tőle 5000 kilométerre az angliai otthonában hagyott kutyája hirtelen felvonított, majd az ablakon kiugorva halálra zúzta magát. Nem csak a kutyák, macskák, hanem a lovak és más háziállatok is képesek a számukra fontos személy halá¬la miatt érzett bánatba belepusztulni. Jól ismert jelenség az is, hogy sok kutya megérzi, ha a ¬gaz¬dája hazaindul, és a kapuba leheveredve vár rá. Ez nem a szokás hatalma, mert ha váratlan időpontban érkezik, akkor is már percekkel előtte elindul a fogadására. Olyan háziasszony is van, aki ekkor kezd el teríteni, és mire a férj hazaér, tálalva van vacsora. Az állatok telepatikus képességére már szemmel látható, illetve füllel hallható bizonyíték is létezik. Egy afrikai szürke papagáj megtanult a gazdájától beszélni. Három és fél év alatt 600 szót sajátított el. Ezeket tudatosan használta, sőt a szavak kombinációiból rövid mondatokat alkotott. Ekkor váratlan dolog történt. A nőstény papagáj olyan szavakat is elkezdett szajkózni, amelyeket a gazdája még ki sem mondott, csak gondolt rájuk. A tulajdonos videokamerával dokumentálta, amint a papagáj megérezte a gondolatait, és artikulálta a ki nem ejtett szavakat.
Az abszolút világgal való közvetlen kapcsolattartás lehe¬tősége korábban az ember számára is adva volt, de a civilizá¬ciós fejlődés során ez a képességünk a legtöbb érzékszer¬vünkkel együtt eltompult. A balagyfélteke-dominánssá vált ember, telepatikus üzeneteket már csak akkor képes észlelni, ha ezek a kisu¬gárzások rendkívül intenzíven hatnak rá. Ilyen intenzív hatás érhet bennünket pl. akkor, ha egy közvetlen hoz¬zátartozónk életveszélybe kerül. Az “éteri segélykiál¬tás”-on túl¬menőleg azonban minden ember képes rá, hogy kozmikus információkat felfogjon, vagy bárkivel telepatikus úton kapcsolatba lépjen. Ez az akadálymentes kapcsolat¬felvétel viszont csak a tudat alsó tartományában hozható létre. A telepátia érdekessége még, hogy nincsenek nyelvi korlátai. Ha pl. a vízre gondolunk, ez minden emberből, sőt az univerzum minden értelmes lényéből ugyanazt az energiaimpulzust váltja ki, mint belőlünk, függetlenül attól, hogy gondolatainkat milyen nyelven öntjük szavakba. Ennek tudható be, hogy az idegen civilizációk küldöttei, az úgy¬nevezett harmadik típusú találkozások során minden nehézség nélkül képesek telepatikus módszerekkel kommunikálni velünk.
Az állatok alacsony agyfrekvenciájuk következtében nem csak érzékelni tudják a környezetükből kiáramló szubatomi energiasugárzásokat, vagyis a természet által szolgáltatott információkat, hanem ők maguk is képesek ilyen jellegű jelzések kibocsátására. A mindennapi kapcsolattartás során az állatok is a szokásos érzékszervek (szem, fül, orr) segítségével kommunikálnak egymással, de vészhelyzetekben áttérnek a telepatikus kapcsolatfelvételre, és ezzel a rendkívül gyors és hatékony módszerrel figyelmeztetik a környeze¬tükben tartózkodókat a várható veszedelemre. Nagyon érdekes, hogy ily módon a vészjeleken kívül információkat is eljuttatnak az azonos fajhoz tartozó társaikhoz. Ennek bizonyítéka, hogy Angliában a kékcinegék egy csoportja megtanulta hogyan nyissa fel az ajtók elé kitett tejesüvegek fóliakupakját, hogy leihassa a fölét. A módszer igen rövid idő alatt elterjedt az egész nyugati kontinensen, és ez kizárja, hogy a más országokban élő madarak is próba-szerencse útján jutottak volna el erre a felismerésre. Persze sokakban felmerülhet a gyanú, hogy nagy távolságokra repülő madarak eltanulták egymástól ezt a módszert. Ezt a feltételezést viszont megcáfolja az egyik japán szigeten élő majmok esete, akik rájöttek arra, hogy a földből kikapart édesburgonyát célszerű levinni a tengerhez megmosni. Nem sokkal ezután a szomszédos szigeteken élő majomkolóniák szintén nekiálltak leöblíteni a táplálékukat.
Az információátadás valószínűleg nem beszéd, hanem gondolati képek továbbítása útján történik, és ennek a mód¬szernek minden bizonnyal nagy szerepe van az evolúcióban. Mindezek alapján az a következtetés vonható le, hogy a Jung által feltételezett kollektív tudatalatti nem más, mint az egyes élőlények közötti intenzív kapcsolattartás, telepatikus úton. Ahogy a faj vala¬mely egyede rátalál egy hasznos felismerésre, vagy a környezethez való alkalmazkodás szerencsésebb módjára, telepatikus úton azonnal továbbítja azt társainak, és ezáltal az egész közösség az evolúciós fejlődésnek egy nagyobb fokára jut. Egy idő után ezek a tapasztalatok genetikailag rögzülnek, és ezt követően már ösztönszerűen irányítják a faj egyedeinek cselekvését. Ahhoz, hogy ez a rendszer működjön okvetlenül szükség van a gyors, és minden egyedhez megbízhatóan eljutó telepatikus információáram¬lásra, mivel az utánzás, a tanulás vagy a láncreakciószerű kapcsolatteremtés ezen a szinten még nem elég hatékony.
foly.köv...