Ezoterika

Az állat és az ember között akkor is fennáll a telepatikus kapcsolat, ha az illető nem képes az agyfrekvenciáját lecsökkenteni. Ennek a féloldalas szubjektív kapcsolatnak legismertebb meg-nyilvánulása, hogy a háziállatok nagy távolságból is rátalálnak gazdájukra. A Guiness rekordok könyve szerint a csú¬csot egy Bobby nevű kutya tartja. Tulajdonosa oregoni otthonától 2000 kilométerre nyitott éttermet. Az otthon hagyott eb nem sokáig tűrte ezt a helyzetet. Egyszer csak útnak eredt a Sziklás-hegység irányába. Befagyott tavakon, folyókon sok-sok kerülővel 5000 kilométert kutyagolt, míg 6 hónap után végre rálelt a gazdájára. Útvonalát tökéletesen sikerült rekonstruálni, mivel hosszú vándorlása alatt gyakran befogadták. 1952-ben egy Sugar nevű macska állított fel hasonló rekordot. Előző évben gazdái Kaliforniából Oklahomába költöztek. A cicát otthagyták a szomszédnál, mert félt a motorzúgástól. Elutazásuk után az állat különösen viselkedett, nem találta a helyét, majd váratlanul eltűnt. A több mint 2400 kilométeres távolságot 14 hónap alatt tette meg, de végül épségben megérkezett a számára annyira hiányzó családhoz.

Ez a ragaszkodás oly mérvű is lehet, hogy az állat a növényekhez hasonlóan meg¬érzi, ha gazdája bajban van. A legkülönösebb eset egy mate¬rialista gondolkodású amatőr régészhez, lord Carnar¬vonhoz fűződik. Ő lépte át először Tuten¬kámen sírjának a küszöbét a bejárat fölé vésett figyelmeztetés ellenére. Nem sokkal utána beteljesedett a fáraó átka, és a lordot utolérte a végzete. Halálának pillanatában, tőle 5000 kilométerre az angliai otthonában hagyott kutyája hirtelen felvonított, majd az ablakon kiugorva halálra zúzta magát. Nem csak a kutyák, macskák, hanem a lovak és más háziállatok is képesek a számukra fontos személy halá¬la miatt érzett bánatba belepusztulni. Jól ismert jelenség az is, hogy sok kutya megérzi, ha a ¬gaz¬dája hazaindul, és a kapuba leheveredve vár rá. Ez nem a szokás hatalma, mert ha váratlan időpontban érkezik, akkor is már percekkel előtte elindul a fogadására. Olyan háziasszony is van, aki ekkor kezd el teríteni, és mire a férj hazaér, tálalva van vacsora. Az állatok telepatikus képességére már szemmel látható, illetve füllel hallható bizonyíték is létezik. Egy afrikai szürke papagáj megtanult a gazdájától beszélni. Három és fél év alatt 600 szót sajátított el. Ezeket tudatosan használta, sőt a szavak kombinációiból rövid mondatokat alkotott. Ekkor váratlan dolog történt. A nőstény papagáj olyan szavakat is elkezdett szajkózni, amelyeket a gazdája még ki sem mondott, csak gondolt rájuk. A tulajdonos videokamerával dokumentálta, amint a papagáj megérezte a gondolatait, és artikulálta a ki nem ejtett szavakat.

Az abszolút világgal való közvetlen kapcsolattartás lehe¬tősége korábban az ember számára is adva volt, de a civilizá¬ciós fejlődés során ez a képességünk a legtöbb érzékszer¬vünkkel együtt eltompult. A balagyfélteke-dominánssá vált ember, telepatikus üzeneteket már csak akkor képes észlelni, ha ezek a kisu¬gárzások rendkívül intenzíven hatnak rá. Ilyen intenzív hatás érhet bennünket pl. akkor, ha egy közvetlen hoz¬zátartozónk életveszélybe kerül. Az “éteri segélykiál¬tás”-on túl¬menőleg azonban minden ember képes rá, hogy kozmikus információkat felfogjon, vagy bárkivel telepatikus úton kapcsolatba lépjen. Ez az akadálymentes kapcsolat¬felvétel viszont csak a tudat alsó tartományában hozható létre. A telepátia érdekessége még, hogy nincsenek nyelvi korlátai. Ha pl. a vízre gondolunk, ez minden emberből, sőt az univerzum minden értelmes lényéből ugyanazt az energiaimpulzust váltja ki, mint belőlünk, függetlenül attól, hogy gondolatainkat milyen nyelven öntjük szavakba. Ennek tudható be, hogy az idegen civilizációk küldöttei, az úgy¬nevezett harmadik típusú találkozások során minden nehézség nélkül képesek telepatikus módszerekkel kommunikálni velünk.

Az állatok alacsony agyfrekvenciájuk következtében nem csak érzékelni tudják a környezetükből kiáramló szubatomi energiasugárzásokat, vagyis a természet által szolgáltatott információkat, hanem ők maguk is képesek ilyen jellegű jelzések kibocsátására. A mindennapi kapcsolattartás során az állatok is a szokásos érzékszervek (szem, fül, orr) segítségével kommunikálnak egymással, de vészhelyzetekben áttérnek a telepatikus kapcsolatfelvételre, és ezzel a rendkívül gyors és hatékony módszerrel figyelmeztetik a környeze¬tükben tartózkodókat a várható veszedelemre. Nagyon érdekes, hogy ily módon a vészjeleken kívül információkat is eljuttatnak az azonos fajhoz tartozó társaikhoz. Ennek bizonyítéka, hogy Angliában a kékcinegék egy csoportja megtanulta hogyan nyissa fel az ajtók elé kitett tejesüvegek fóliakupakját, hogy leihassa a fölét. A módszer igen rövid idő alatt elterjedt az egész nyugati kontinensen, és ez kizárja, hogy a más országokban élő madarak is próba-szerencse útján jutottak volna el erre a felismerésre. Persze sokakban felmerülhet a gyanú, hogy nagy távolságokra repülő madarak eltanulták egymástól ezt a módszert. Ezt a feltételezést viszont megcáfolja az egyik japán szigeten élő majmok esete, akik rájöttek arra, hogy a földből kikapart édesburgonyát célszerű levinni a tengerhez megmosni. Nem sokkal ezután a szomszédos szigeteken élő majomkolóniák szintén nekiálltak leöblíteni a táplálékukat.

Az információátadás valószínűleg nem beszéd, hanem gondolati képek továbbítása útján történik, és ennek a mód¬szernek minden bizonnyal nagy szerepe van az evolúcióban. Mindezek alapján az a következtetés vonható le, hogy a Jung által feltételezett kollektív tudatalatti nem más, mint az egyes élőlények közötti intenzív kapcsolattartás, telepatikus úton. Ahogy a faj vala¬mely egyede rátalál egy hasznos felismerésre, vagy a környezethez való alkalmazkodás szerencsésebb módjára, telepatikus úton azonnal továbbítja azt társainak, és ezáltal az egész közösség az evolúciós fejlődésnek egy nagyobb fokára jut. Egy idő után ezek a tapasztalatok genetikailag rögzülnek, és ezt követően már ösztönszerűen irányítják a faj egyedeinek cselekvését. Ahhoz, hogy ez a rendszer működjön okvetlenül szükség van a gyors, és minden egyedhez megbízhatóan eljutó telepatikus információáram¬lásra, mivel az utánzás, a tanulás vagy a láncreakciószerű kapcsolatteremtés ezen a szinten még nem elég hatékony.


foly.köv...

Bonyolultabb, többsejtű élőlények esetén a sejtek által termelt elektromos impulzusok összeadódnak és villamos feszültséget hoznak létre. Ez az elektromos feszültségkülönb¬ség már a jelenlegi eszközeinkkel is könnyen mérhető, és ez tette lehetővé a növényekkel való intenzív kísérletezést. Az ener¬giaki-sugárzásokat egyébként a növényeken kívül az állatok is képesek felfogni. A primitív állatok közül nem egy ennek alapján tájékozódik a környezetében, de a fejlettebb állatok is reagálnak ezekre a kisugárzásokra. Igen nagy a valószínűsége annak, hogy a postagalambok a föld dombor¬zati viszonyai által kisugárzott aurogram alapján tájékozód¬nak. Ezt a feltételezést támasztja alá az a tudo¬mányos megfi-gye¬lés, hogy ha a vándormadarak szárnya alá mágnest kötnek, akkor nem találják meg a költési helyüket. Hasonló zavaró hatást fejt ki a madarakra az elektromágneses kisugárzás. Spanyol, francia és német kutatók kísérletei alapján kiderült, hogy a postagalambok a rádióállomások adóantennái fölött teljesen elveszítik tájékozódási képes¬ségüket.

A rovarvilágban arra is van példa, hogy egyes fajok apró mágneseket használnak a tájékozódás, a hazatalálás megkönnyítésre. Az izraeli Tel-Aviv Egyetem tudósai a lódarazsak tanulmányozása során azt tapasztalták, hogy fészkeik építésekor egy apró mágneses kristályt ragasztanak fel a lépet alkotó hatszögletű sejtek tetejére. Ez a kristály titánt, vasat és oxigént tartalmaz, és a hossza 0,1 mm. A lódarazsak fészke vízszintesen elhelyezkedő lépek sorából épül fel, amelyeket függőleges oszlopok támasztanak meg. Ezek a kristályok arról is tájékoztatják a darazsakat, hogy a fészkük ve¬szélyes mértékben megdőlt, a gravitációs erő leszakítással fenyegeti. Ezt valószínűleg abból állapítják meg, hogy a földből kiáramló gravitációs sugarak és a mágneskristályok Yin jellegű szubato¬mi energiakisugárzása mekkora szöget zár be egymással.

Az angolnák is a mindenen áthatoló szubatomi energia¬sugárzás segít¬ségével találnak vissza minden évben a Sargasso-tengerbe, több évezredes ívó¬helyükre. Azt is megfigyelték, hogy az Atlanti-óceán felett átrepülő néhány madárfaj hosszú ideig repül körbe-körbe egyes területek felett, mintha rég elveszett fészküket keresnék. Az energiakisugárzás alapján itt kellene lennie a költőhelyüknek, de nem találják. A raj csak akkor indul tovább, amikor látják, hogy néhány elerőtlenedett társuk beleesett a tengerbe. Ez a keresési ösztön az évmilliók során beépült a génjeikbe, és nemzedékről nemzedékre átöröklődik. Hiába süllyedt el időközben Atlantisz, a gének erről nem vesznek tudomást, így minden nemzedék évről évre megpróbálja megtalálni volt ívó-, illetve költőhelyét.

Sokan tapasztalták már azt is, hogy a kutya megérzi, ha egy jó, vagy egy gonosz ember közeledik feléje. Mivel lelki beállítottságunk harmóniája kisu¬gárzódik belőlünk, az állatok számára ez információforrásként szolgál. Mindezen képességek arra az okra vezethetők vissza, hogy az állatok agyfrekvenciája jóval alacsonyabb, mint a miénk, ezért az anyagi testen kívül a belőle kisugárzódó étertestet is jól látják. Ebből kifolyólag észreveszik az asztráltestben megjelenő szellemeket is. Ugyancsak ennek a képességnek tudható be, hogy rendkívül érzékenyen reagálnak mindenféle szubatomi energiasugár¬zásra. Pl. már messziről megérzik az UFO-k hajtóművéből kiáramló energiasugárzást, és a Földön kívüli civilizációk minden olyan megnyilvánulását, amely szubatomi energia¬kisugárzással jár.

Ezek a képességek azonban csak a mi szemünkben tűnnek rendkívülinek, az állatvilágban ez teljesen természetes jelenség, mert az állatok agyfrekvenciája a törzsfejlődés alacsony szintje következtében megrekedt alfa frekvencián, ennek következtében állandó kapcsolatban állnak az abszolút világgal. Ez teszi lehetővé azt is, hogy telepatikus úton faji és fejlődésbeli korlátok nélkül az egysejtűektől kezdve az elefántig bármely állattal kapcsolatba léphetünk. Ennek eszköze az Agykontrollból ismert szubjektív kommunikáció, amelynek eredményes alkalmazására számtalan esetet lehetne felsorolni. Pl. egy jó humorú agykontrollos egyszer alfába merülve az alábbi szöveggel tartott távol magától egy egész szúnyograjt: “Én is Isten teremtménye vagyok. Összhangban állok a természettel. Létezik nálam jobb eledel is”. A legtöbb¬ször azonban ennél egyszerűbb mondat is megfelel. A harapós kutyákat alfa agyfrekvencián már ezzel a rövid kis üzenettel is jobb belátásra lehet téríteni: “Én nem bántalak titeket, ha ti sem bántotok engem.”


folyt.köv...

A pavlovi reflex is megnyilvánul a növényeknél. Kazahsztánban a kutatók egy ércdarabot helyeztek a filodendron mellé, és erre gyenge áramütéssel hívták fel a figyelmét. Egy idő után elmaradt az áramütés, de a növény akkor is jelzett, ha csak az ércdarabot tették mellé. Ha más ásványt raktak a közelébe, semmilyen reakciót nem mutatott. A “növénypusztítók” általános pánikot váltanak ki ebben a világban. Egy londoni kutatóintézet kijelölt munkatársa naponta letörte valamelyik muskátli levelét. Azután galvanométert helyeztek a leveleikre, és sorra elmentek előttük a kutatók. A növények teljes közömbösséget mutattak. A levéltépő kollega közeledtére azonban a kiszemelt áldozat reszketni kezdett, és a többi muskátli is vele remegett. Ezt követően az egyik munkatárs azt a feladatot kapta, hogy az intézettől távol tépjen ki növényeket a földből, és égesse el őket. Amikor ez a kutató megjelent a laboratóriumban a növények valósággal sokkot kaptak.


Ugyancsak különös reakció, hogy amikor állati kártevők megtámadnak egy fát, a környező fák kb. 100 méteres körzetben lelohasztják leveleiket, életfunkcióik abbamaradnak, halottnak mutatják magukat. Ezzel az állatvilágból jól ismert módszerrel védekeznek a kártevők ellen. Ezt a megfigyelést kísérletekkel is igazolták. Bizonyos növényi kártevőket olyan környezetbe telepítettek át, ahol azok korábban nem fordultak elő. Egy fát hermetikusan elzártak a külvilágtól úgy, hogy onnan se levegő, se hang-, se vegyi-, vagy egyéb jelzések nem juthattak ki. Ezután az elszigetelt térbe behelyezték az állati kártevőket. Ekkor - a tökéletes elszigeteltség ellenére - a környéken az azonos fajtájú fák mind élettelennek mutatták magukat. Mivel elektromágneses és radioaktív kisugárzást sem érzékeltek a zárt térben, így a vészjelzés csak egy módon, szubatomi energia¬hullámok formájában történhetett. Ez a fajta információközlés mind több tudós figyelmét kelti fel. Egy német és japán kutatókból álló csoport szerint a növények “beszélgetnek” egymással. Megfigyelésük szerint a bab atkaveszély esetén riadóztatja a társait, hogy termeljenek a rovarok számára kellemetlen szagú ellenanyagot.

A növényi sejteknek ez a rendkívüli adottsága nem természetfeletti erők megnyilatkozásának a következménye. Bonyolult szerves anyagokból felépített érzékelő egységek után kár is lenne kutatni a sejten belül, mert az energia¬kisugárzásokat feltehetően nem a sejt, hanem a sejtek körül kialakuló aura érzékeli, és az észlelt információ a növényen belül elektromos impulzus formájában kerül továbbításra. Az élőlények aurája döntően abban különbözik az élettelen anyag aurájától, hogy nem csupán kisugároz magából energiát, de érzékelni is képes a környezetében fellépő energiasugárzásokat. Az élőlényeket tehát alapvetően az különbözteti meg az élettelen tárgyaktól, hogy a környe¬zetükkel való kapcsolattartás kétoldalú, informatikai szempontból nem kizárólag adóként, hanem vevőként is képesek tevékenykedni. Az élettelen és az élővilág között az aura informatikai képessége a határkő. Mint tudjuk, az élet különböző szerves és szervetlen anyagok egymásra hatása során alakul ki. Az élettelen anyag szerveződésének egy fokán az anyaghalmaz aurája pola¬rizálódik és ettől kezdve már nem csak kibocsát, hanem érzékel is energiasu¬gárzásokat. Az evo¬lúciós fejlődésben az aura fizikai tulajdonságának ez a fajta megváltoztatása az élet csírája, ez az a határmezsgye, amely elválasztja egymástól az élő és az élettelen világot. Az élő sejtek aurája azonban az információn kívül statikus energiát is felvesz a környezetéből. Az aura közvetítésével Yang és Yin energia kerül be a sejtbe, és ez az “életerő” készteti a sejtet, vagy sejtszerveződéseket anyagcserére, szaporodásra, ez az erő tartja fenn az életet.


folyt.köv...

Az univerzum minden egyes ősrobbanás után nagy valószínűséggel az előző fejlődési ciklust ismétli meg, egy magasabb fejlettségi fokon. A tudósok egy része szerint a lélek valamilyen módon megőrzi az előző ciklus eseményeit. Erre enged következtetni az úgynevezett “déjà vu” érzés is, amikor valaki halvá¬nyan emlékszik rá, hogy egy bizonyos esemény már valaha, valamikor meg¬történt vele. A Magasabb Intelligencia jövőnk valószínűség-számításon alapuló meghatározása során feltételezhetően az előző fejlődési ciklus adathalmazok formájában megőrzött történéseiből indul ki. Ebbe kombinálja bele a jelenlegi fejlődési ciklus eredményeit, és ily módon képes egy hihetetlenül pontos jövőkép kialakítására. A számítások során figyelembe veszi mindazo¬kat a környezeti hatásokat, amelyek a jövőben érnek majd bennünket, de nem tudja belekalkulálni a szabad akaratunkból származó későbbi döntéseinket. Emiatt a prekogníció által szimulált jövő csak feltételezett jövő, ami tőlünk függően kisebb-nagyobb mértékben még változhat.
Egyébként sok bölcselő szerint éppen az a legcsodá¬latosabb az emberi fej¬lődésben, hogy teljesen kiszámít¬hatatlan. Azt, hogy milyen jövő vár ránk, még maga a Mindenható sem tudja, mert ez legalább olyan mértékben múlik rajtunk, mint rajta. Jézus is megemlítette egyszer, hogy “az emberi akarat olyan mint a szél által felkavart porszem; nem lehet tudni, hogy honnan jön, és hová megy.” Éppen ezért nem szabad vakon hinni az emberiség jövőjére vonatkozó jóslatokban, még akkor sem, ha azok a Magasabb Intelligenciával való kapcsolatteremtés alapján születtek. Ezek a jóslatok ugyanis csak tendenciák, ame¬lyek az akaratunktól, későbbi cselekedeteinktől függően jelentős mértékben változhatnak, sőt akár az ellenkezőjére is fordulhatnak.

Ez a sajátos energetikai kommunikáció a világegyetem élőlényei és élettelen tárgyai, valamint az egész információs rendszert felügyelő Magasabb Intelligencia között csak akkor lehet kellően hatékony, ha késedelem nélkül megy végbe. Első hallásra döbbenetesnek tűnik, de minden jel arra vall, hogy ennek az információs rendszernek a működését nem, vagy csak alig befolyásolja az idő. Bármennyire ellenkezik jelenlegi fizikai ismereteinkkel, ma már több tudós is állítja, hogy ezeknek az energiakisugárzásoknak a terjedési sebessége több nagyságrenddel meghaladja a fény sebességét. A különb¬séget egyelőre csak találgatni tudjuk. A váltószám meghatá¬rozására jelenleg egyet¬len forrás áll rendelkezésünkre. A hindu mitológia szerint Brahma, a mindenható isten 1 napja 4 320 000 000 földi évnek felel meg. Ugyanennyi ideig tart Brahma isten éjszakája. Ha ennek a két értéknek az összegét átkonvertáljuk napokra, egy meglehetősen nagy szorzószámot kapunk. A számítások szerint az éteri energia világában minden mozgás 3,15576 ×1012 -szer gyorsabban megy végbe, mint a mi fizi¬kai életterünkben. Mivel az abszolút világban a leggyor¬sabb mozgás az étert alkotó energiarészecskék áramlása, nálunk pedig a fotonsu¬gárzás, így a helyzetbeli különb¬ség¬¬ből adódóan a szub¬atomi energiaáramlás sebessége: 9,46 ×1017 km/s. Ez az érték olyan óriási, hogy sokak számá¬ra már felfogha¬tatlan, ezért érdemesebb a különbséget azzal érzékeltetni, hogy a szubatomi energiarészecskék kereken 10-5 s alatt jutnak el 1 fény¬évnyi távolságra, vagyis 1 másodperc alatt 100 000 fényév hosszúságú utat tesznek meg. Ebből következik, hogy ha nem is olyan jelentős mértékben, de az abszolút világban is van idő. A Tejútrendszer egyik szélétől a másikig pl. 1 másodperc alatt juthatunk el asztráltestben. Ez az idő még elhanyagolhatóan kicsi, de ha helytállóak Einstein számításai, és a világegyetem átmérője valóban 216 milliárd fényév, akkor a szubatomi energia¬részecskéknek már 25 nap kell ahhoz, hogy eljussanak az egyik végéből a másikba. Az istenek világa sem mentes tehát az időtől, de ez csak irdatlan nagy távolságok esetén nyil¬vá¬nul meg.
A kozmikus térben tehát létezik egy olyan tökéletes és mindent átfogó információs rendszer, amelyhez képest a mi rádiós hírközlésünk csak római őrtüzek egymás közötti üzenete lehet. Ezek az energiaimpulzusok valószínűleg úgy terjednek a térben, mint az elektro¬nok a fémes anyagban. Ismeretes, hogy ha egy fémhuzal két végére feszültséget kapcsolunk, akkor az elektromos áram nem úgy alakul ki, hogy minden egyes elektron egyenként végighalad a vezetéken, hanem a dominóelv alapján az egyik elektron meglöki a másikat, és tulajdonképpen a hatás vonul végig a vezetőn. Lehet hogy a szubatomi energiarészecskékkel történő információközlés is a dominóelv szerint zajlik? Ha igen, akkor ebben az esetben érthető lenne ez a szédületes terjedési sebesség. Az elektronáramlás sebessége relatíve nem nagy, még ideális vezető esetén is csak megközelíti a fény-sebességet. Az elektronok és a szubatomi energiakvantumok tömege között azonban feltételezhetően több nagyságrendnyi különbség van. A kisebb tömegből eredő nagyobb mozgékonyság pedig már hihetővé teszi a fénysebesség többszörös túlhaladásának lehetőségét. A világűr tele van ősenergiával, és ha egy információforrás modulálja a körülötte lévő energiarészecskéket, akkor az így keletkezett impulzus vagy impulzuscsomag gömbhéjszerűen rezgésbe hozza az egész “energiaóceánt”, ily módon ez a hatás a világűr bármely pontjára szinte pillanatok alatt eljuthat. A moduláció, vagyis az információközlés módja hasonló lehet a rádiós hírközléshez. Ebben az esetben a vivőhullám szerepét a kozmikus teret betöltő ősenergia látja el, és a moduláló jelekhez hasonlóan az információforrás mintegy ráül erre a közvetítő közegre.

Feltételezhetően ez a korlátlan, minden irányú szétsu¬gárzás az oka annak, hogy a növények igen intenzíven reagálnak minden információra, amely a kozmoszból felénk árad. Amerikában Cleve Backsternek, a hazugságvizsgáló berendezés szaktekintélyének vezetésével évtizedek óta folynak olyan kísérletek, hogy különböző növények leveleire galvanométert kapcsolnak, és mérik az elektromos potenciálváltozásként megnyilvánuló reakcióikat. Ezeket a kísérleteket annak idején azért kezdték el, hogy meg¬vizsgálják, hogy van-e a növé¬nyeknek lelkük. Nos hát, valami lélekcsíra kell hogy legyen bennük, mivel rendkívül érzékenyen reagálnak a környezeti energia-kisugárzásokra. Nem csak az egyszerű energiasugárzásokat képesek felfogni, hanem érzékelik az emberi aurát is. A kísérletek során kiderült, hogy felismerik a gondozóikat, és különbözőképpen reagálnak a jó és a rossz szándékú emberekre. Amennyiben valaki szeretettel bánik velük, akkor telepatikus úton akár több ezer kilométeres távolságból is megérzik, ha az illetővel valami baj történt. Viszonylag könnyen meg lehet tanítani őket arra, hogy a mellettük elhaladó emberekben felismerjenek különböző betegségeket. Rendkívül érzékenyen reagálnak a kozmikus behatásokra is akkor, ha az a saját, vagy a környezetük létét kedvezőtlenül befolyásolja.
Backster kutatásai felkeltették más szakemberek érdeklődését is. Számos laboratóriumban végeztek hasonló kísérleteket. Ezek egyike, hogy ha depressziós munkatárs locsolta a növényeket, a leveleik fokozatosan elsárgultak, míg a jókedvű, optimista kollega gondozása új hajtásokat, gyors növekedést eredményezett. Különösen jó eredményt lehet elérni a növények szeretetével, babusgatásával. Az országos versenyeket nyert nemesítőkről rendre kiderül, hogy naponta becézgetik növényeiket, simogatják a leveleiket. Különösen érzékenyek a növények a zenére. A fülsiketítő heavy metal zene hatására elhajoltak. Amelyiknek erre nem volt lehetősége, az elpusztult. (A növények mozgását, fizikai reakcióit egy speciális tükörrendszerrel mérték, amely a legkisebb elmozdulást is ezerszeresére nagyította fel.) A rockzenére hasonló módon reagáltak. Haydn muzsikája és az indiai szitárzene azonban kedvező hatást gyakorolt rájuk. Intenzív növekedésnek indultak, szép, egészséges leveleket növesztettek. A country- és a népzene iránt viszont közömbösek maradtak, ez a zenei műfaj nem érdekelte őket.


folyt. köv..

Az univerzum minden egyes ősrobbanás után nagy valószínűséggel az előző fejlődési ciklust ismétli meg, egy magasabb fejlettségi fokon. A tudósok egy része szerint a lélek valamilyen módon megőrzi az előző ciklus eseményeit. Erre enged következtetni az úgynevezett “déjà vu” érzés is, amikor valaki halvá¬nyan emlékszik rá, hogy egy bizonyos esemény már valaha, valamikor meg¬történt vele. A Magasabb Intelligencia jövőnk valószínűség-számításon alapuló meghatározása során feltételezhetően az előző fejlődési ciklus adathalmazok formájában megőrzött történéseiből indul ki. Ebbe kombinálja bele a jelenlegi fejlődési ciklus eredményeit, és ily módon képes egy hihetetlenül pontos jövőkép kialakítására. A számítások során figyelembe veszi mindazo¬kat a környezeti hatásokat, amelyek a jövőben érnek majd bennünket, de nem tudja belekalkulálni a szabad akaratunkból származó későbbi döntéseinket. Emiatt a prekogníció által szimulált jövő csak feltételezett jövő, ami tőlünk függően kisebb-nagyobb mértékben még változhat.

Egyébként sok bölcselő szerint éppen az a legcsodá¬latosabb az emberi fej¬lődésben, hogy teljesen kiszámít¬hatatlan. Azt, hogy milyen jövő vár ránk, még maga a Mindenható sem tudja, mert ez legalább olyan mértékben múlik rajtunk, mint rajta. Jézus is megemlítette egyszer, hogy “az emberi akarat olyan mint a szél által felkavart porszem; nem lehet tudni, hogy honnan jön, és hová megy.” Éppen ezért nem szabad vakon hinni az emberiség jövőjére vonatkozó jóslatokban, még akkor sem, ha azok a Magasabb Intelligenciával való kapcsolatteremtés alapján születtek. Ezek a jóslatok ugyanis csak tendenciák, ame¬lyek az akaratunktól, későbbi cselekedeteinktől függően jelentős mértékben változhatnak, sőt akár az ellenkezőjére is fordulhatnak.

Ez a sajátos energetikai kommunikáció a világegyetem élőlényei és élettelen tárgyai, valamint az egész információs rendszert felügyelő Magasabb Intelligencia között csak akkor lehet kellően hatékony, ha késedelem nélkül megy végbe. Első hallásra döbbenetesnek tűnik, de minden jel arra vall, hogy ennek az információs rendszernek a működését nem, vagy csak alig befolyásolja az idő. Bármennyire ellenkezik jelenlegi fizikai ismereteinkkel, ma már több tudós is állítja, hogy ezeknek az energiakisugárzásoknak a terjedési sebessége több nagyságrenddel meghaladja a fény sebességét. A különb¬séget egyelőre csak találgatni tudjuk. A váltószám meghatá¬rozására jelenleg egyet¬len forrás áll rendelkezésünkre. A hindu mitológia szerint Brahma, a mindenható isten 1 napja 4 320 000 000 földi évnek felel meg. Ugyanennyi ideig tart Brahma isten éjszakája. Ha ennek a két értéknek az összegét átkonvertáljuk napokra, egy meglehetősen nagy szorzószámot kapunk. A számítások szerint az éteri energia világában minden mozgás 3,15576 ×1012 -szer gyorsabban megy végbe, mint a mi fizi¬kai életterünkben. Mivel az abszolút világban a leggyor¬sabb mozgás az étert alkotó energiarészecskék áramlása, nálunk pedig a fotonsu¬gárzás, így a helyzetbeli különb¬ség¬¬ből adódóan a szub¬atomi energiaáramlás sebessége: 9,46 ×1017 km/s. Ez az érték olyan óriási, hogy sokak számá¬ra már felfogha¬tatlan, ezért érdemesebb a különbséget azzal érzékeltetni, hogy a szubatomi energiarészecskék kereken 10-5 s alatt jutnak el 1 fény¬évnyi távolságra, vagyis 1 másodperc alatt 100 000 fényév hosszúságú utat tesznek meg. Ebből következik, hogy ha nem is olyan jelentős mértékben, de az abszolút világban is van idő. A Tejútrendszer egyik szélétől a másikig pl. 1 másodperc alatt juthatunk el asztráltestben. Ez az idő még elhanyagolhatóan kicsi, de ha helytállóak Einstein számításai, és a világegyetem átmérője valóban 216 milliárd fényév, akkor a szubatomi energia¬részecskéknek már 25 nap kell ahhoz, hogy eljussanak az egyik végéből a másikba. Az istenek világa sem mentes tehát az időtől, de ez csak irdatlan nagy távolságok esetén nyil¬vá¬nul meg.

A kozmikus térben tehát létezik egy olyan tökéletes és mindent átfogó információs rendszer, amelyhez képest a mi rádiós hírközlésünk csak római őrtüzek egymás közötti üzenete lehet. Ezek az energiaimpulzusok valószínűleg úgy terjednek a térben, mint az elektro¬nok a fémes anyagban. Ismeretes, hogy ha egy fémhuzal két végére feszültséget kapcsolunk, akkor az elektromos áram nem úgy alakul ki, hogy minden egyes elektron egyenként végighalad a vezetéken, hanem a dominóelv alapján az egyik elektron meglöki a másikat, és tulajdonképpen a hatás vonul végig a vezetőn. Lehet hogy a szubatomi energiarészecskékkel történő információközlés is a dominóelv szerint zajlik? Ha igen, akkor ebben az esetben érthető lenne ez a szédületes terjedési sebesség. Az elektronáramlás sebessége relatíve nem nagy, még ideális vezető esetén is csak megközelíti a fény-sebességet. Az elektronok és a szubatomi energiakvantumok tömege között azonban feltételezhetően több nagyságrendnyi különbség van. A kisebb tömegből eredő nagyobb mozgékonyság pedig már hihetővé teszi a fénysebesség többszörös túlhaladásának lehetőségét. A világűr tele van ősenergiával, és ha egy információforrás modulálja a körülötte lévő energiarészecskéket, akkor az így keletkezett impulzus vagy impulzuscsomag gömbhéjszerűen rezgésbe hozza az egész “energiaóceánt”, ily módon ez a hatás a világűr bármely pontjára szinte pillanatok alatt eljuthat. A moduláció, vagyis az információközlés módja hasonló lehet a rádiós hírközléshez. Ebben az esetben a vivőhullám szerepét a kozmikus teret betöltő ősenergia látja el, és a moduláló jelekhez hasonlóan az információforrás mintegy ráül erre a közvetítő közegre.


folyt.köv...

Kiegészítés

Befejezésül az előzőek alapján próbáljuk meg ismét néhány parajelenség, köztük a telepátia hatásmechanizmusát megfejteni. Az agy minden egyes megnyilvánulása energia¬kisugárzással jár. Akár jót teszünk, akár rosszat, tettünket már a szándék pillanatában akaratlanul és vissza-vonhatatlanul közöljük az egész világegyetemmel. Ez ellen fizikailag semmit sem tehetünk, mert a szubatomi energia¬hullámokat semmilyen anyag nem képes leárnyékolni, semmilyen erő nem képes a terjedésüket megakadályozni. Még a legapróbb gondolatok is, amelyek valaha megfordultak a fejünkben, energiakisugárzás formájában fennmaradnak, megőrződnek az idők végezetéig. A világegyetemben semmi sem tűnhet el nyomtalanul. Mivel a tudatalatti tartományban az idő elveszti dimenzió jellegét, az abszolút világban a feledés, az elévülés nem létező fogalmak. Alfa tartományban bárki bármilyen energiakisugárzással járó folyamatot megvizsgálhat, bármikor történt is az. Azonban nem csupán a gondolatok által kiváltott energiahullámok hagynak nyomot maguk után, hanem minden materializálódott anyag is. Ez teszi lehetővé a pszichometriának nevezett jelenséget, amikor egy tárgy megérintésével információkat szerezhetünk keletkezésének történetéről, napjainkig betöltött szerepéről, és rejtett tulajdonságairól.

Az időben visszafelé haladva a materializálódott anyag által kibocsátott energiahullámok bárhol megtalálhatók, és élőlények esetén az energianyomok alapján egész életfolyamatuk végigkövethető a keletkezéstől az elhalá¬sukig. Ezek az energianyomok a halál beállta után sem szűnnek meg, hanem a csontokban fixálódnak. Legalábbis erre következtethetünk abból a tényből, hogy olyan személyek, akik az elhunyt sírja mellett állva a földi marad¬ványokból kisugárzódó energia alapján képesek megálla¬pítani a halál okát. Ezt a hihetet¬lennek tűnő jelenséget az teszi lehetővé, hogy a szervezetben semmilyen változás nem múlik el nyomtalanul. Testünk rendkívül finom aurája megőrzi korábbi betegségünk energiaképletét, és szerveinkbe impregnálódva mindaddig fennmaradnak, amíg egyetlen molekula marad belőlünk, így utólag is kide¬ríthető a halál közvetlen oka.

Az abszolút világgal történt kapcsolatfelvétel esetén viszont nem csak azt tudjuk megvizsgálni, hogy mi történt, hanem azt is, hogy a jelenlegi tendenciák szerint valószínűleg mi fog történni. Ez a prekogníciónak nevezett jelenség minden képzeletet felülmúló fantasztikus lehetőséget ad az emberek kezébe, sorsuk irányítását illetően. Ennek a szinte felfoghatatlan jelenségnek az előidézhetőségét az teszi lehetővé, hogy a Magasabb Intelligencia a világegye¬tem minden egyes energiakisugár¬zását képes érzékelni, és a maga végtelen kapacitású memóriájába betárolni. A legkisebb részletre is kiterjedő infor-mációáradat alapján azután olyan pontos valószínűség számítást képes ¬végezni, ame¬lyet szinte biztos jövőként könyvelhetünk el, hogyha érintkezésbe lépünk ezzel a szuper képességű aggyal, és segítségével előre megyünk az időben. Ennek a műveletnek az elvégzését az teszi lehetővé, hogy minden cselekedet, minden változás újabb lehetőségeket teremt önmaga számára.


folyt.köv...

Az élet célja

Az Agykontroll abban különbözik a többi természetes gyógymódtól, hogy nem csupán a test egészségét állítja helyre, hanem a lélek épségét is. Minden ember legfőbb vágya, hogy boldog legyen. Ahhoz azonban, hogy valaki mara¬déktalanul boldog lehessen, elengedhetetlenül szükséges, hogy egész¬séges legyen. A testi gyógyulás, az egészség megszerzése azonban önmagában nem bizto¬sítja a tökéletes boldogságot. Az alapvető testi és szellemi szükségleteinket kielégítő anyagi javak birtoklásán túlmenően tökéletes boldogság csak ép lélekkel érhető el. Az Agykontroll nagyszerűsége abban rejlik, hogy egy¬szerre képes gyógyítani a testet és a lelket, megteremtve az “ép testben ép lélek” ideális állapotát. Ezzel a módszerrel útmutatást kaphatunk arra a problé¬mánkra is, hogyan érhetjük el az igazi boldogságot.

Az abszolút világ megismerése után rá fogunk jönni, hogy az élvezetek mértéktelen hajszolása, az anyagi javak esztelen gyarapítása nem vezet mara¬déktalan boldogsághoz. Ha öncélúan hajszoljuk az élvezeteket, abból sohasem származik igazi, hosszú távú megelégedettség. Az élvezetcentrikus ember hamar ráun az ismétlődő örömforrásokra, a gyönyör különböző szintjeire, és egyre többet akar. A következő élvezetnek mindig intenzívebbnek, izgatóbbnak kell lennie, és ennek a folyamatnak nincs vége. Az ilyen ember már csak azt fogja keresni az életben, ami számára azonnali örömforrást jelent. A túl sok vagy túl hosszúra nyúlt szórakozás, a rengeteg eltékozolt szabadidő lassan, de biztosan elvesztegeti egész életünket. Elapasztja a tetterőnket, elsorvasztja a képes¬sé¬geinket, letargiába taszítja életünket, örök kielégületlenségre kárhoztatja szívünket. A múló pillanat nyújtotta gyönyör tehetetlen áldozataivá válunk. A fizikai lét által kínált örömök mértéktelen élvezete testi, majd szellemi tespedtséget okoz. A legnagyobb baj azonban az, hogy miközben a hívság az élet felszínes örömeit kínálja érzékeinknek, távol tartja tőlünk a lelki örömöket. A pénz imádatát, a hiúság vásárát sokszor a telhetetlenség, a sznob kivagyiság, vagy a hatalomvágy is ösztönzi. Azonban ezek a vágyak szintén tévútra visznek bennünket, és csak ideig-óráig nyújtanak boldogságot. Életünk célja és értelme tehát nem az anyagi javak gyarapításában, és nem is az alantas vágyaink kielégítésében keresendő.

Példabeszédeiben már Jézus is óvta az embert a talmi érté¬kek tiszteletétől. A pénz, az arany gyakorlatilag nem más, mint az ősenergia tárgyiasult formája. Energia viszont végtelen mennyi-ségben található a világmindenségben. Az anyag, mint tudjuk bármikor dematerializálható, és materializálás útján elő is állítható. Az anyagi érték tehát nem jelent valódi értéket, az igazi érték a lélek. Földi életünk során maradandó értéket csak a lelkünkben tudunk gyűj¬teni. Miután a lélek mi magunk vagyunk, így lelki fejlődésünk az egyetlen érték, amit soha senki nem tud elvenni tőlünk, ez az érték fennmarad az idők végezetéig. Tartós és tökéletes boldogságot, igazi örömöt csak lelki gazdagságunk gyara¬pításával érhetünk el. A mulandó értékek megszerzése, az élvezetek hajszolása helyett életünk céljának az önmegvaló¬sítást tekintsük. Az önmeg¬valósítás nem más, mint az emberiség szolgálata, képességeink felajánlása a köznek, ami által egész életünket az univerzum érdekeinek rendeljük alá. A lélek ilyenkor eggyé válik a Mindenható akaratával, és maradéktalanul betölti földi küldetésének célját és értelmét. Ez az a cél, amiért az ember megszületik, és aki ennek szellemében él, az elmondhatja magáról, hogy megtalálta élete értelmét és egyben az igazi boldogságot.


folyt.köv..

Isten olyan eszközöket adott a kezünkbe, amelyekkel haté¬kony társává lehetünk a teremtésben. Szellemünk jelenlegi fejlettségi szintjén nincs már többé szükség bibliai csodákra ahhoz, hogy elhiggyük Isten mindenhatóságát, és az univerzum által kínált lehetőségek végtelenségét. A csoda bennünk van, a tudatunkban rejlik, csak élnünk kell vele. Jézus a következőképpen szólt erről a Biblia szerint: “Isten országa nem úgy jön el, hogy íme itt van, mert az Isten országa már közöttetek van!” Isten az egyszülött fiát áldozta fel azért, hogy az emberiséget megváltsa, megszabadítsa korábbi bűneitől, és hogy megtarthassuk magunknak ezt a világot. Most már csak rajtunk múlik, hogy az általa kínált lehetőséget elfogadva fennmaradunk-e, vagy elfordulva tőle elpusztítjuk önmagunkat. A fizikai lét ugyanis a minden irányú kiterjedés szabadságát kínálja nekünk, így nem csak az előre-, hanem a visszafejlődésre is lehetőségünk van. Isten nem gátolja meg a tapasztalást sem egyéni, sem közösségi értelemben, akár jó, akár rossz cselekedeteket viszünk véghez. A Mindenható csak figyelmeztet bennünket cselekedeteink helytelen irányára, de a számunkra biztosított 50%-os cselekvési szabadság arra is feljogosít bennünket, hogy helytelen irányba fejlődjünk.

Az utóbbi kétezer évben túlságosan elmerültünk a bal agyfélteke anyagias és túl racionális világában. Emiatt egyre lazábbá váltak kapcsolataink Istennel és az ő határtalan világával. Hamarosan rá fogunk azonban jönni, hogy fej¬lődésünk jelenlegi stádiumában az ő irányítása nélkül nem tudunk hatékonyan továbbhaladni. A földi világunkból való kilépéshez, az univerzum által kínált lehetőségek kihaszná¬lásához elengedhetetlenül szükségünk lesz az ő útmutatásaira. Ennek a korszakalkotó lépésnek a megtétele előtt azonban elkerülhetetlen jelenlegi világunk megtisztítása, az erőinket szétforgácsoló problémák felszámolása. Jobb agyféltekénk képességét kihasználva ki kell szabadítanunk magunkat önző érdekeink rabságából, és fel kell számolnunk az egyes ember¬csoportokat egy¬mástól elválasztó konfliktusokat. Ehhez segítséget nyújtanak Jézus példabeszédei, amelyekben megbocsátásra, szeretetre és egymás iránti bizalomra tanított bennünket. Ezen a téren nincs értelme a fukarkodásnak, hiszen a szeretet olyan érték, amely sohasem fogy el, hanem megsokszorozódik. Minél többet adunk belőle másoknak, annál több marad nekünk.


folyt. köv...

Modern világunk válságban van. A Mindenhatótól való eltávolodásunk arányában nő a lelki bizonytalanságunk. A technikai fejlődés egyre hatéko¬nyabbá tette a fegyverkezést, és ma már ott tartunk, hogy az emberiség által felhalmozott nukleáris fegyverkészlet százszor akkora, mint amennyi a földi élet elpusztításához elegendő lenne. De földi világunkat nem csak a tömegpusztító eszközök fenyegetik, hanem a lassan már katasztrofális méreteket öltő környezetszennyezés is. A fogyasztói társadalom mind nagyobb súllyal telepedik rá a természetre. Anyagcseréje már oly mértéket ért el, hogy káosszá alakítja azoknak a természeti erőknek a rendjét, amelyektől a léte függ. Önző, kíméletet nem ismerő életvitelünkkel már nem használjuk, hanem kihasználjuk a környezetünket, egyre gyorsuló ütemben lelakjuk a világot. Ráadásul napjainkra soha nem tapasztalt mértékűvé vált a bűnözés, az élet minden területén megnyilvánuló erőszak. Mindezek összegzéseként megállapítható, hogy ¬önpusz¬tító indulatoktól, gazdasági gondoktól terhes Földet hagyunk örökül gyermekeinknek. Már ma is félelmetes dolgok történnek velünk, de még nehezebb problémákkal kell megbirkózniuk utódainknak az apokaliptikus viszontagságokkal terhelt korunkban. A hiteles statisztikai adatok bizonyos¬sága alapján ijesztő jövő vár a civilizációnkra.

Sokan más, idegen civilizációktól várják a segítséget, sürgetik a velük való kapcsolatfelvételt, tőlük remélvén gondjaink megoldását. Az ilyen jellegű kap¬csolatfelvételben való reménykedés azon¬ban hiábavaló, mert a be nem avatko¬zás kozmikus törvénye tiltja a közvetlen segítségnyújtást; problémáinkat tehát nekünk kell megoldanunk. Egy kívülről érkező jelentős technikai segít¬ség hosszú távon egyébként sem válna javunkra. Napi gondjaink megoldódnának ugyan, de ez a látszathaladás a tudati fejlődésünket nem segítené elő. A Mindenható a maga végtelen bölcsességével tudja, hogy csak azok válhatnak tökéletes lénnyé, akik az evolúciós fejlődésük során nem hagytak ki egyetlen lépcsőfokot sem. A kozmikus világ hozzánk látogató, és technikai felkészült¬ségük¬ből ítélve jóval intelligensebb küldöttei tökéletesen tisztában vannak a harmonikus fejlődés által diktált törvény érvényesülésének szükségszerűségével, így ne várjunk tőlük közvetlen manuális segítséget, készen átnyújtott eredmé-nyeket.

Az is elképzelhető, hogy létezik egy interplanetáris alkotmány, amely a kozmikus értelem parancsára tételesen is tiltja az ilyen jellegű beavatkozást az univerzumban. Feltehetően erre az okra vezethető vissza, hogy a föld alá szorult civilizációk, valamint a közénk beépült képviselőik nem fedik fel a kilétüket. A magasan fejlett civilizációk küldöttei nem azért vannak itt, hogy végrehajtsák a paradigmaváltást, hanem hogy előkészítsék, segítsék. Nem előráncigálni akarják a változást, hanem világra segíteni. Az ember sokkal jobban ragaszkodik ahhoz, amit önmaga teremtett, mint ahhoz, amit másoktól készen kapott. Azért sem nyújtanak közvetlen segítséget, mert ezzel magukhoz “kötöznének” bennünket. Elvesztenénk az önállóságunkat, és ezt követően minden téren tőlük függnénk. Nem az a cél, hogy civilizációk másolatai jöjjenek létre. Az univerzumnak önálló lényekre van szüksége. Csak önmagunk kiteljesítésével válhatunk tökéletessé. A felügyeletünket ellátók utánzásával gyorsabban fejlődhetnénk ugyan, de nem lennénk mások, mint magasan fejlett másolatok.

Nem kevés azoknak a száma sem, akik gondjaink megoldását egy új Megváltó eljövetelétől várják. Sokan hisznek abban is, hogy egy világméretű katasztrófa esetén Isten nem hagyja elpusztulni a világot, hanem ismét ki fogja vezetni az emberiséget a válságból. Fejlődésünk jelenlegi szintjén azonban ez már közvetlen formában nem fog megtörténni. Nekünk már nem fog Isten személyesen megjelenni, mint annak idején Mózesnek. A hit nem külsőség többé, hanem bennünk él, az évszázadok alatt belénk ivódott. Istent tehát abban kell keresnünk, amit teremtett. Ne várjunk új Megváltóra, ne Krisztus újbóli eljö¬vetelétől reméljük gondjaink megoldását, a modern kor megváltói mi vagyunk. Az ezoterikus tanítások szerint az ember lelke mélyén kell megszületnie Isten fiának, és akkor bekövetkezik a beígért találkozás a megváltó és megváltott között.


folyt.köv...

Nagy valószínűséggel igazuk van azoknak a fizikusoknak, akik az univerzum fejlődését egy folytonos spirálként képzelik el. Eszerint már számtalan ősrobbanás és evolúció történt előttünk is, és fog történni utánunk is. Ha nem létezne szabad akarat, ha csak a külső behatásoknak engedelmeskednénk, akkor az előző fejlődési spirált ismételnénk meg. Az akarat kötetlen megnyilvánulása, az önmegvalósítás vágya azonban lehetővé teszi, hogy mindig tökéletesebb világot hozzunk létre magunknak, egyre feljebb emelkedve ezáltal a fejlődési spirálon. Úgy tűnik, hogy a szabad akarat megnyilvánu¬lásának a mértéke az, amely megszabja a spirál emelkedésének meredekségét, ezért olyan fontos a Mindenhatónak, hogy az önmegvalósítás jogával minden ember szabadon élhessen. Miután a rész kihat az egészre, a Mindenható szigorúan bünteti, ha valaki nem él veleszületett képességeivel, hanem csak sodortatja magát az árral, kivonva ezzel egy láncszemet a fejlődés menetéből. Mivel a fejlődési spirált az egész univerzum együtt alkotja, mindnyájan fontos láncszemei vagyunk ennek a folyamatnak. Ha bárhol a világon valaki kárt okoz a másiknak, vagy ha egy galaktikus civilizáció megtámad egy értelmes lények által lakott másik bolygót, akkor ezzel önmagának is kárt okoz. A Mindenhatónak az az érdeke, hogy ne pusztítsuk, hanem építsük a világunkat, hogy ezáltal az egész univerzum tökéletesebbé váljon. Ennek érdeké¬ben mindent meg is tesz, bün¬teti a rosszat és a jó érdekében megpróbálja az embert rávezetni a helyes útra.

Mivel a ma embere még nem képes arra, hogy belássa cselekedeteinek ¬helyes vagy helytelen voltát, Isten intel¬mekkel látja el mind az egyént, mind a társa¬dalmakat. Az intelligens irányításnak ez a legmagasabb megnyilvánulási formája azonban többnyire hiábavalónak bizonyul. Az egyén sokszor álmok formájában kapja meg az instrukciókat, amelyeket azután vagy megfogad, vagy nem. A társadalmakat gyakran természeti katasztrófák (pl. földrengés, hurrikán) figyelmezteti haladásuk helytelen irányára. Korunk öntelt társadalmai azonban egyre kevesebb jelentőséget tulajdoní¬tanak ezeknek az eseményeknek, és megpróbálják a jelenséget tudományos alapon megmagyarázni. Ily módon a modern kor tudósai már kiderítették, hogy a tornádókat mikrováltozások hozzák létre. Ha valahol egy kis porszem körül légnyomás¬különbség alakul ki, akkor ez az effektus lavinaszerűen növekedve hatalmas forgószéllé válhat, amely mozgásában teljesen rapszodikusan viselkedik. Arra azonban még nem sikerült a tudósoknak rájönniük, hogy ezeket a mikroválto¬zásokat mi indítja el, és a légörvények haladásának útvonalát mi határozza meg. Érdekes, hogy a primi¬tív társadalmak sokkal komolyabban vették ezeket a figyelmeztetéseket. Hajlamo¬sabbak voltak arra, hogy tetteiket az “égi” jelekből levont következtetéseknek megfelelően korrigálják, és vissza¬találjanak a helyes útra.

A XX. század felvilágosult szellemben nevelt tudósai viszont fáradhatatlanul törekszenek arra, hogy a természeti jelenségek ok-oko¬zati összefüggéseit materialista alapon tárják fel. A tornádók azonban gyakran megleckéztetik őket, mert több alkalommal is előfordul¬tak olyan tréfás esetek, amelyeknek a fizika és a józan ész törvényei szerint nem lett volna szabad előfordulniuk. A sokszor 300 km/h sebességet is elérő pusztító szélviharok egyike pl. 1974-ben Ohio állam Xenia városában miszlikbe aprított egy parasztházat a teljes berendezésével együtt. Csupán három törékeny tárgy élte túl a katasztrófát: egy falitükör, egy doboz tojás, és a karácsonyfa üvegdíszei. Még ennél is viccesebb eset volt, amikor 1958-ban Kansas állam El Dorado városában egy nőt a szélvihar az ablakon át az utcára repített, és a háztól kb. 20 méterre tett le. Pontosan mellette landolt elpusztult lemeztárából a “Viharos idő” című hanglemez, teljes épségben.

Intelligens irányításra utal az a múlt század végi eset is, amely annak idején nagy izgalmat keltett a babonás emberek körében. Egy híres amerikai színész, Charles Caughlen 1899-ben hunyt el a galvestoni vendégszereplése során. Ott is temették el egy hermetikusan lezárt ónkoporsóban. Egy év múlva Galveston fölött hatalmas hurrikán tombolt, amely a kriptákat is kimosta, és a színész tetemét a tengerbe sodorta. A hullámokon hányódó koporsó bekerült a Golf-áramlatba, ami elvitte a Szent Lőrinc öbölbe. Ott lelték meg az Edward herceg szigetéről való halászok, akik a rárakódott kagylók és moszatok eltávolítása után megdöbbenve olvasták az oldalán, hogy egykori földijük tetemét fogták ki. A halott közel 9 hóna¬pig tartó kb. 3000 kilométernyi viszontagságos út után a szülőháza közelében ért partot. Sokak szerint valamilyen rejtélyes erő segí¬tette őt, hogy visszatérhessen ősei földjére. A tenger ennél hihetetlenebb történetet is produkált már. 1664. december 5-én elsüllyedt egy személyszállító hajó Wales partjainál, a Menai szorosban. Csak egyetlen utas, Hugh Williams maradt életben. 1785. december 5-én ugyanott egy újabb hajó süllyedt el. Csupán egy utas élte túl a katasztrófát, neve: Hugh Williams. Aki azt mondaná erre a háromszoros (dátum, tenger, személynév) egyezésre, hogy a véletlen műve, vajon mit szól hozzá, hogy 1860. december 5-én a Menai szorosban ismét elsüllyedt egy hajó. Az egyetlen túlélő neve: Hugh Williams.
Egy hasonlóan meghökkentő, több tucat tanú által igazolt esetet nálunk is feljegyeztek. 1958-ban meghalt egy idős, joviális méhész, aki mindig nagy szeretettel beszélt a méheiről. Amikor a lelkész a temetőben elkezdte a szertartást, hirtelen elsötétült az égbolt, majd egy hatalmas méhraj leereszkedett a koporsóra, és teljesen beborította azt. Mozdulatlanul pihentek rajta, amíg a pap befejezte a halott búcsúztatását. Ekkor felszálltak, tettek egy tiszteletkört a sír felett, és elrepültek. Mint később kiderült, az elhunyt méhész több tucat méhcsa¬ládjának összes méhe egyszerre repült ki, és egy hatalmas rajban egyesülve 15 kilométert repültek a temetőig, majd vissza mindegyik a saját kaptárába. Ez azért is különös, mert szakmai körökben köztudott, hogy a méhek soha nem repülnek ki egyszerre a kaptárból, nem hagyják felügyelet nélkül a királynőt. Ismert jelenség az is, hogy az egyes méhcsaládok nem nagyon szívelik más családok tagjait. Nem harcolnak ugyan egymással, de egy-egy eltévedt méhnek hamar értésére adják, hogy más családból való, itt nincs számára hely. Biológiailag tehát lehetetlen, hogy normál körülmények között több mint 40 méhcsalád összes egyede egy rajban egyesüljön.

folyt.köv...

Egyébként a fatalista életfelfogás azért sem indokolt, mert szellemünk jelen¬legi fejlettségi szintjén már nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a sors vak akaratának. A ma emberének már nem kell feltétlenül szentnek lennie ahhoz, hogy kivédhesse a káros kozmikus behatásokat. Korunkban az átlagembernek is lehetősége van arra, hogy elkerülje a sorscsapásokat. Agykontroll tanulmá¬nya¬inkra támaszkodva tudatunk alsó tartományában előre mehetünk az időben, és megfigyelhetjük, hogy milyen események várnak ránk. Ha valaki alfába merülve vagy kreatív álomban látja, hogy másnap balesetet fog okozni vagy szenvedni, akkor a legjobb, ha otthon marad, nem ül kocsiba, így a kedvezőtlen kozmikus behatások következmények nélkül fognak elmúlni. Még az asztrológusok szerint is csak néhány százalék az olyan esetek száma, amelyeknek elke¬rülhetetlenül be kell következniük ahhoz, hogy az élet ne billenjen ki a normális kerékvágásból. Ilyen elkerülhetetlen esemény a természetes halál is. Ennek bekövetkezése azonban a kezünkben lévő pszicho¬orientációs módszerekkel ma már az emberi élet legvégső határáig kitolható.


Az ellenőrzésen kívül a Magasabb Intelligencia legfőbb feladata, hogy a világot igazgassa. Ne felejtsük el, hogy sorsunkat feltehetően csak 50%-ban határozzák meg kívülről érkező homogén besugárzások, életünk alakulása 50%-ban rajtunk múlik. Nagy átlagban tehát az egyénnek ugyanannyi bele¬szólási lehetősége van élete irányításába, mint a sorsnak. Ezt a lehetőséget hívják szabad akaratnak, és ez az, ami¬vel még a Mindenhatónak is nap mint nap számolnia kell. A Maga¬sabb Intelligencia a rutinszerű mechanizmusok fel¬ügye¬letén kívül állandó megfigyelés alatt tartja az élőlények szabad akaratából származó eseményeket is, és ezt folyama¬tosan belekalkulálja a teremtés alakulá¬sába. Az embert is megilleti a teremtés joga; Ennek eszköze a választás, a szabad akaraton múló döntés. A szabad akarat megnyilvánulása a teremtés szempontjából nem káros, hanem nagyon is hasznos. A világegyetem csak a szabad akarat jobbító szán¬déka által válhat tökéletesebbé. Az ember tehát nem csupán eredménye, hanem tevékeny résztvevője is a teremtésnek. Istenhez hasonlóan mi is teremtünk, mivel közvetlen környezetünknek tevékeny formálói vagyunk. Ezen keresztül nem csak részei, hanem alakítói is vagyunk az univerzumnak, mert Isten társává tett bennünket a teremtésben.

Érdekes, hogy az abszolút világban, vagyis a testetlen szellemek világában ismeretlen fogalom a szabad akarat. A túlvilági lelkek szerint: “Csak azt tehet¬jük, amit az Úr elrendel nekünk, és mi mindenkor engedelmeskedünk az akara¬tának.” Ennélfogva ebben a világban nem tudunk igazán fejlődni. Ahhoz, hogy hatékonyan fejlődjünk, el kell felejtenünk azt, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk. Csak az emlékezetvesztéssel járó fizikai lét ad lehetőséget arra, hogy a választásunk alapján azzá legyünk, akik vagyunk, és ezáltal megismerjük önmagunkat. A hatékony fejlődés másik akadálya, hogy a mennyországban a szeretet uralkodik, a gonosz érzelmek itt nem képesek érvényesülni. Így a Jó és a Rossz, valamint a különféle indulatok ütközésén alapuló teljes értékű fejlődés itt lehe¬tetlen. A mennyországban nincs ütközés, csak feltétel nélküli elfogadás, szeretet; így a fejletlen lélek nem tudja a feszültségeit “kisütni”. Ezért aki nem vállalja a további inkarnációkat, az nem lesz teljes értékű lélek; földhözragadt vágyait, indulatait illetően megmarad fejlődésének azon a szintjén, ahol a legutóbbi testet öltése után állt. Az alantas indulatok valamint az ösztönök átélésére csak fizikai testben van mód. A testet öltés harmadik indítéka: fizikai mivoltunk az egyetlen lehetőség, hogy tapasztalati úton megismerjük, amivel fogalmilag már tisztában vagyunk.

A földi világban való tapasztalatszerzésnél arra is tekintettel kell lenni, hogy bizonyos benyomásokra csak meghatározott korokban tehetünk szert. Aki késlekedik, és elszalasztja az optimális időpontot, annak többé nem lesz rá lehetősége, hogy átélje a tapasztalattárából hiányzó élmé¬nyeket. Végtelen lehetőség nyílik azonban a mennyországban a spirituális fejlődésre, miután ebben a világban a magasabb rendű ismeretek megszerzésének semmi akadálya sincs. Amennyiben szükségét érezzük igényelhetünk magunknak egy mestert is, aki gazdag tapasztalatai révén segít kiértékelni a földi életünket, rávilágít a hibáinkra, és megmutatja a kijavítási módjukat. Reinkarnálódásaink haté¬konyságának megállapítása érdekében rendelkezésünkre áll egy szimulá¬ciós program is, ami lehetővé teszi, hogy a volt partnerünkkel helyzetgyakorlatokat végezzünk. Ebben a: Mi lett volna, ha? programban újra átélhetjük a földi életünket megváltoztatott kezdeti feltételekkel, illetve a sorsfordulóinkban hozott dön¬téseink módosítása révén előálló helyzetekben. Így kikísér¬letezhetjük, hogy feladatainkat hogyan oldhattuk volna meg optimálisan, és leszűrhetjük belőle a szükséges tanulságokat a következő életünkre vonatkozóan.


folyt.köv...

.
Ősidők óta sarkalatos kérdés, hogy hány százalékban befolyásolják sorsunkat a külső erők, és hány százalékban múlik ez a szabad akaratunkon. Az asztrológusok legtöbbje erre a kérdésre válaszolva a kissé pesszimista 60/40% arányt tartja reálisnak. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a Mindenható volt annyira lovagias, hogy fele-fele arányt állapított meg ennek a rendszernek a megalkotásánál, ugyanannyi esélyt adva az embernek, mint önmagának. Ez az emberiség szempontjából átlagnak tekintendő arány azonban nem mindenkinél érvényesül azonos mértékben. Aki felismeri a fejlődés magasztos törvényét, az egyre kevésbé van kitéve a csillagok kényszerítő erejének. Aquinói Szent Tamás szerint: “Az a lélek, amely nem rabja többé szen¬vedélyeinek, fölébe emelkedik ezeknek a hatásoknak. A bölcs uralkodik a csillagjain!” A legtöbb ember azonban ma még képtelen kiszabadulni önző érdekei szűk köréből, így a lelkük legmélyén munkálkodó elemek önkéntelenül kapcsolatba lépnek a nekik megfelelő planétákkal, döntő hatást fejtve ki sorsukra egész életük folyamán. Néha, főleg primitív embereknél megfigyelhetünk olyan eseteket is, amikor az egyéni akaratnak szinte alig van meghatározó szerepe; az illető teljesen rábízza magát a sorsára, szabad teret engedve a negatív külső behatásoknak. Ilyenkor teljes mértékben az állati ösztönök uralják az egyént, melyek végül a pusztulását okozzák. Jézus tanítása alapján a keresztény hit a következőképpen önti szavakba a karma mindenhatóságát: “Ha a test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.”

Ennek a rendszernek a működési mechanizmusát látva arra a következtetésre juthatunk, hogy Isten nem foglalkozik a világ működtetésével, mert működik az magától is. Ő csak akkor avatkozik be a rutinszerű folyamatokba, ha azokban valami hiba keletkezik. A Mindenható szolgálatában álló Magasabb Intelligencia kihelyezett számítógépeivel állandó megfigyelés alatt tartja az egész univerzumot, és ha abban hibát, rendellenességet tapasztal, azonnal korrigálja azt. Az előre meghatározott sorsszerű események előidézése a min¬den irányból felénk áradó eltérő intenzitású, és frekvenciájú kozmikus sugarak feladata. Kedvező konstel¬láció esetén a bonyolult összetételű energiasugarak többnyire környezetünket alakítják úgy, hogy azok optimális körül¬ményeket teremtenek törekvéseink számára. Ha élünk a lehetőséggel, akkor magunk hasznára tudjuk fordítani a körülményeket. Kedvezőtlen konstelláció esetén nem¬egyszer közvetlenül ránk irányul a hatás. Súlyos balesetek előidézőitől sokszor megkérdezték már, hogy miért cselekedtek az adott szituációban teljesen irracionálisan. Erre a legtöbbször az volt a válasz, hogy ők maguk sem tudják, úgy érezték, mintha egy pillanatra kikapcsolt, leblokkolt volna az agyuk. Nagyon rossz konstellációk esetén olyan káros energiabehatások érhetik agyunkat, amelyek átmenetileg meg tudják bénítani az érzékszerveink inge¬rületeit feldolgozó agysejteket. Az előzőekben említett körülmények között képesek arra, hogy az agy aurogrammjában olyan elváltozásokat hozzanak létre, amelyek megzavarják gondolatainkat és ezáltal tetteinket.

Ami történik velünk, az nem a véletlen műve; véletlenek ugyanis nin¬csenek. Az életben minden történésnek oka van, és nem¬egyszer előfordul, hogy egy-egy esemény oka nagyon mélyen, valamelyik korábbi életünkben gyökere¬zik. A véletlen nem más, mint a sors által előre elrendelt eseményeknek egy láncszeme. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jövőben többé ne használjuk ezt a kifejezést, hogy “véletlen”, mert akkor fatalistákká válnánk. A fatalizmus, a bigottság pedig többet árt mind az egyénnek, mind a társadalomnak, mint az ateizmus.


foylt.köv..

Az asztrológusok szerint az ember csak akkor születhet új életre, amikor a kozmikus hatások összessége megfelel annak a lelki alkatnak, amelyet az egyén az előző életében alakított ki. A lélek csírájában magával hozza mindazokat a jó és rossz behatásokat, amelyekben majd az új élete során részesedik. Születésünk pillanatában tehát az égitestek konstellációja pontosan megfelel lelki összetételünknek, illetve a lélek rezgésszintjének. Így hangolódik össze a makro- és a mikro-kozmosz, és ettől kezdve e két világ halálunk pillanatáig szoros kapcsolatban áll egymással. Az ősi mondás szerint: “Ahogy odafenn, úgy idelenn!” Úgy viszonyulunk a ben¬nünket körülvevő univerzumhoz, mint a tárgy a tükörképéhez. A bennünket körülvevő égitestek által kibocsátott kozmikus sugárzások közül minden ember azokra a frekvenciákra reagál a legintenzívebben, amelyeknek érzékelésére lelkük össze¬tétele a leginkább affinitást mutat. A túlvilági lények egyébként nem a kozmikus és a természeti erők együttműködéséről beszélnek, hanem azt mondják, hogy akkor kell leszületnünk, amikor az “elemek” megfelelőek számunkra.

Érdekességként megem¬líthető még, hogy a hindu mitológia szerint az emberi lélek mérete egy gombostű fejének a tizede. Isten egy óriási lélek, az ember lelke viszont parányi. Ezért Isten mindenható, a nála alacsonyabb rendű lényeknek pedig korlátaik vannak. Ez a korlát annál nagyobb, minél fejletlenebb egy lélek. A fejlődés módján kívül évezredek óta foglalkoztatja az embe¬riséget az a rejtély is, hogy honnan származik a lélek, ki teremtette és hogyan? Sajnos erre a kérdésre nem találunk választ az ezoterikus irodalomban. A legracionálisabbnak az az elképzelés látszik, hogy a teremtés kezdetén Isten hatalmas lelkéből sejtnyi részeket választ le, és ezek az apró lélekkezdemények az évmilliárdok során átélt szenvedések által egyre gyarapodnak, míg végül fény¬lénnyé fejlődve visszatérnek hozzá. A legvalószínűbb magyarázat azonban az, hogy a teremtés előző ciklusait irányító Mindenható nem pusztul el, hanem feloszlatja önmagát, és a következő periódusban apró kis lélekkezdeményeiben él tovább. Ez a helyzet a szülő-gyermek viszonyhoz hasonlítható leginkább. Mi sem pusztulunk el nyomtalanul, mivel génjeinket továbbadjuk az utóda¬inknak, így bennük élünk és fejlődünk tovább.

A kozmikus erőhatások nem dróton rángatnak bennünket, mint egy bábut, hanem csak késztetést jelentenek számunkra. A planéták harmonikus szögállása elősegíti, hogy sorsunk kedvező fordulatait kihasználhassuk, de nehezebbé is tehetik életünket egy-egy kedvezőtlen konstelláció esetén. A koz¬mikus sugárzá¬sok nem pusztán a sorsunkat irányítják, hanem a testmeridiánjainkkal kölcsönhatásba lépve különböző betegségeket is előidézhetnek. Sőt a születésünk ¬pillana¬tában fennálló konstelláció nagymértékben megszabja azt is, hogy mely betegségekre leszünk a leginkább hajlamosak életünk folyamán. Az univerzumból érkező rezgést egyébként elektro¬nikus eszkö¬zökkel érzékelni is lehet. A félvezetőtechnikában pl. az energiasugárzások keverékét fehérzajnak nevezik


folyt.köv....

Ez a rejtélyes erő azonban nem csupán a tudatunkra, hanem a tudatalattinkra is képes hatni. A bétában működő elme a kreatív gondolatokat valószínűleg a tudatalatti tartomány közvetítésével kapja. A kívülről érkező “sugallatok” a tudat alsó tartományaiba épülnek be, és az ily módon rögzült információk szinte észrevétlenül fejtik ki inspiráló hatásukat a tudatra. Gyakran előfordul azonban az is, hogy az új gondolatfoszlány benyomások formájában beíródik a tudat¬alattiba, és mindaddig ott lappang, amíg meg nem érlelődik, és akkor hirtelen, szinte megállíthatatlanul elárasztja a tudatot. A tudatalatti befolyás kollektív formában is megnyilvánul, ami leglátványosabban a művészvilágban figyelhető meg. Évszázadokra visszamenően ellenőrizhetjük, hogy a világ leg¬tá¬volabbi sarkán élő képzőművészek és zenészek koron¬ként azonos stílusú műveket alkottak. Erre nem lehet magya¬rázat az, hogy egymás stílusát lemásolták, mert a művészek többsége éppen a nagy távolság miatt sohasem találkozott egymással. A magyarázat az energiabesugárzásban keresendő, amit ők úgy fejeznek ki, hogy ez a stílus benne van a “leve¬gőben”, és ők csupán engedelmeskednek a külső késztetésnek. Ez a speciális energiabehatás azonban nem csak kollektív megnyilvánulási formában, hanem egyéni esetekben is nagyon hasonló módon megy végbe. Emiatt erősen gyanít¬ható, hogy a sors¬szerű folyamatok rutinszerű lezajlása sem igényel a Mindenható részéről egyénekre lebontott irányítást.

Igen nagy a valószínűsége annak, hogy sorsunk tendenciózus irányítását előre meghatározott lefolyású külső energiabehatások végzik. Mivel ez az ener¬gia nem egy-egy emberre hat csupán, hanem az egész emberiségre, az energia¬forrásnak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy az egész Földet besugározza. Sőt, miután minden ember sorsa más, ezért nem csak egy, hanem egyszerre több energiafor¬rásnak is kell lennie, a variációk számának növelése érde¬kében pedig ezeknek az energiaforrásoknak mind a Földhöz, mind egymáshoz képest állandó mozgásban kell lenniük. Az utóbbi időben tudományos mérések soro-zata bizonyítja, hogy az élő szervezetek auráját az élettelen tárgyakból kisu¬gárzódó energia is képes befolyásolni. Mint már szó volt róla testünk közvetlen közelében egészen apró tárgyak is érzékelhető hatást gyakorolnak az aurára; valószínűleg ebből ered az ékszer- és az amulettkultusz. Természetesen ahhoz, hogy egy energia¬kisugárzás a Föld összes élőlényére hatással legyen, akkora objektumra van szükség, amely a földgolyó méreteivel összevethető.

A fentiek alapos átgondolása után nem zárható ki, hogy a Mindenható sorsunk rutinszerű irányítását is rábízta egy mechanizmusra, amely a saját törvényei szerint végzi a dolgát. Miután a Földünkön nincsenek olyan méretű tárgyak, amelyek kisugárzásukkal képesek lennének az egész világot befolyá¬solni, ezért másra nem gondolhatunk, mint hogy ezt a feladatot külső égitestek látják el. A naprendszer bolygói elég nagyok ahhoz, hogy folyamatos és elég intenzív energiasugárzással árasszák el a Földet, bonyolult mozgásuk következtében pedig az egyes sugárzások jellege, eredője minden pillanatban más és más. A variációk számát szinte a végtelenségig növeli az állócsillagok hatása, mivel távolabbról ugyan, de ezek az égitestek is sugároznak energiát a Földre. Noel Tyl német asztrológus kiszámította, hogy a különböző asztrológiai paraméterek kombinációs lehetőségeinek legkisebb értéke: 5,4×1067. Ennek a 67 nullát tartalmazó számnak a láttán könnyen beláthatjuk, hogy a variációk száma gyakorlatilag végtelennek tekinthető.

Lehet, hogy mégis igazuk van az asztrológusoknak, akik évezredek óta állítják, hogy az emberek sorsát a kozmikus sugárzások irányítják? Lehet, hogy nem csak testünk sejtjeinek, de a léleknek is van génje, egy sajátos összetételű energiakód, amely a születésünk pillanatában belénk íródik, és a továbbiakban ez a születési horoszkópnak nevezett energiaképletünk - korrelációba kerülve a pillanatnyi égitestállásokkal - életünk végéig befolyásolja sorsunkat? Az is lehet azonban, hogy maga a lélek energiaösszetétele (a benne található energiakvantumok rezgési frekvenciája, illetve a kisugárzás intenzitása) a kód, és a Mindenható, illetve közvetlen segítői kiválasztják nekünk azt a pillanatot, amikor megszületve pontosan ott folytathatjuk lelki fejlődésünket, ahol az az előző életünkben abbamaradt. Egyébként nem egy szakember állítja, hogy lelki összetételünknek, valamint kozmikus lehetőségeinknek a lenyomata szemmel látható formában megtalálható a kezünkön is, tenyérvonalak for¬májában.


folyt.köv...

Az élet mozgatórugói

Az élet értelmén túl másik nagy dilemmánk, hogy miként működik a világunk, milyen rugók mozgatják a világminden¬séget. Erre a tudomány ma még nem tud minden tekintetben kielégítő választ adni. Egyelőre ezen a téren is csak megér¬zéseinkre és az Agykontroll tanulmányainkból származó isme-reteinkre támaszkodhatunk. Eszerint a Magasabb Intelligencia nem irányítja minden lépésünket, nem ügyel arra, hogy lábainkat helyesen rakjuk egymás után. Ezek a képességek gene¬tikailag belénk vannak táplálva, ösztönösen végezzük őket, vagy gyermekkorunkban bétaprogra¬mozás útján tanuljuk meg. A rutinszerű feladatok helyes végzése tehát rajtunk múlik, a Mindenható sze¬repe csak addig terjedt, hogy génjeinkbe ültette ezeknek az ösztönöknek a kifejlődési képességét. A Magasabb Intelligencia, illetve az életünket befolyásoló rendkívül fejlett kozmikus lények csak sorsszerű eseményekbe avatkoznak be, nem foglalkoznak azzal, hogy egy levél mikor hulljon le a fáról, vagy hogy egy málladozó szikla az esővíz hatására évente hány millimétert kopjon. Ezek a dolgok a természet törvényei szerint zajlanak. Amikor Isten megteremtette a periodikusan újjászülető univerzumot, megalkotta annak törvényeit is. Magától semmilyen folyamat nem zajlik le, még a legkisebb esemény lefolyása is irányításra szorul, mert irányítás nélkül nincs élet, csak zűrzavar és pusztulás. Az egyszerűbb események végbemene¬teléhez azonban nincs szükség intelligens irányításra.


A stabil rendet, a rutinszerű eseményeket belső és külső mechanizmusok irányítják. Élettelen anyagoknál a stabilitást atomfizikai törvények, az atommag elektronokra gyakorolt vonzóereje, molekuláknál az atomok közötti kohéziós erő, szilárd anyagoknál pedig a kristályszerkezetbe rendeződés tartja fenn. Egysejtűeknél a belső rend a protoplazma szabályozó hatásának követ-kezménye, míg bonyolultabb élőlények esetén a sejtek fizikai irányítását belső elválasztású mirigyek végzik, az általuk termelt enzimek segítségével. Az élőlé¬nyeket irányító és az élettelen anyagokat formáló külső mechanizmusok együttese igen sokféle lehet. Földi viszony¬latban ilyen külső kormányzó mechanizmus pl. az időjárás, a nappalok és éjszakák, illetve az évszakok folyama¬tos válta¬kozása. Természetesen ezeket a helyi hatásokat is irányítani kell egy nagyobb erőnek, de itt sincs szükség intelligens beavatkozásra. Mint tudjuk, a nappalok-éjszakák és az évsza¬kok váltakozása a Föld naprendszerben történő mozgásának a következménye. Mikrovilágunkat tehát egy nagyságren¬dekkel nagyobb méretű makrovilág irányítja. Ennek a kozmikus világnak is szigorúan meghatározott fizikai törvényei vannak, amelyeket szintén csak egyszer kellett megalkotni. A rendszer megteremtése után a bonyolult mozgásáttételek már maguktól végbemennek, nincs szükség külső vezérlésre.

Testünket agyunk és különböző szerveink energiakisu¬gár¬zása következtében egy rendkívül bonyolult aura veszi körül, melynek intenzitása, színe, frekvenciája állandóan változik. Minden ember energiamezeje egyedi, nincs két egyforma aurájú ember. A test azonban nem csak kisugároz magából ener¬giát, hanem ez a rendkívül finom és részlet¬gazdag energiamező nagyon érzékenyen reagál a külső energiabesugárzásokra is. Ezt támasztja alá két amerikai tudós legutóbbi felfedezése, akik méréseikkel igazolták, hogy testünk auro¬gramját a külvilágot alkotó tárgyak formája, állaga és helyzete jelentősen befolyásolja. Az előző fejezetek alapján már tudjuk, hogy egészségi állapotunk is auránk rendezettségétől, meridiánjaink energiaegyensúlyától függ. A kívülről érkező energiahullámok azonban egészségünk befolyásolásán kívül az agyi energiamező modulálása révén a gondolkodásunkat, a tetteinket is képesek alakítani. Mindenki tapasztalt már önmagánál érzékcsalódást, amikor a tuda¬tába más információ jutott el, mint amit pl. a szemével látott, vagy amikor nem talál magyarázatot valamely tettére. Ha ilyenkor ránk kérdez valaki, hogy ezt miért tettük, akkor nem tudunk mást mondani, mint hogy nem tudjuk. Csupán sejtjük, hogy valamilyen külső erő megzavart bennünket, és a megtévesztett agy önkéntelenül késztetett bennünket arra, hogy cselekedetünket véghezvigyük. Érzékcsalódásunkra, tettünk értelmetlenségére csak később derül fény, amikor töprengéseink során segítségül hívjuk a tudatalattinkat is. Tudatunk alsó tartománya ugyanis mindent rögzít ami velünk történik, rengeteg olyan információt is elraktároz, amely normális körülmények között soha nem jut el a tudatunkba. A történtek alapos átgondolása után előbb-utóbb rájövünk arra, hogy a hiba nem a környezetünkben, hanem bennünk volt, valamilyen rejté¬lyes külső erő egy pillanatra felborította érzékszerveink és agyunk normális együttműködését, hamis információt juttatva a tudatunkba.


folyt.köv....