Ezoterika

Kép
Karsay   2019.05.18. 00:40  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Ez a rejtélyes erő azonban nem csupán a tudatunkra, hanem a tudatalattinkra is képes hatni. A bétában működő elme a kreatív gondolatokat valószínűleg a tudatalatti tartomány közvetítésével kapja. A kívülről érkező “sugallatok” a tudat alsó tartományaiba épülnek be, és az ily módon rögzült információk szinte észrevétlenül fejtik ki inspiráló hatásukat a tudatra. Gyakran előfordul azonban az is, hogy az új gondolatfoszlány benyomások formájában beíródik a tudat¬alattiba, és mindaddig ott lappang, amíg meg nem érlelődik, és akkor hirtelen, szinte megállíthatatlanul elárasztja a tudatot. A tudatalatti befolyás kollektív formában is megnyilvánul, ami leglátványosabban a művészvilágban figyelhető meg. Évszázadokra visszamenően ellenőrizhetjük, hogy a világ leg¬tá¬volabbi sarkán élő képzőművészek és zenészek koron¬ként azonos stílusú műveket alkottak. Erre nem lehet magya¬rázat az, hogy egymás stílusát lemásolták, mert a művészek többsége éppen a nagy távolság miatt sohasem találkozott egymással. A magyarázat az energiabesugárzásban keresendő, amit ők úgy fejeznek ki, hogy ez a stílus benne van a “leve¬gőben”, és ők csupán engedelmeskednek a külső késztetésnek. Ez a speciális energiabehatás azonban nem csak kollektív megnyilvánulási formában, hanem egyéni esetekben is nagyon hasonló módon megy végbe. Emiatt erősen gyanít¬ható, hogy a sors¬szerű folyamatok rutinszerű lezajlása sem igényel a Mindenható részéről egyénekre lebontott irányítást.

Igen nagy a valószínűsége annak, hogy sorsunk tendenciózus irányítását előre meghatározott lefolyású külső energiabehatások végzik. Mivel ez az ener¬gia nem egy-egy emberre hat csupán, hanem az egész emberiségre, az energia¬forrásnak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy az egész Földet besugározza. Sőt, miután minden ember sorsa más, ezért nem csak egy, hanem egyszerre több energiafor¬rásnak is kell lennie, a variációk számának növelése érde¬kében pedig ezeknek az energiaforrásoknak mind a Földhöz, mind egymáshoz képest állandó mozgásban kell lenniük. Az utóbbi időben tudományos mérések soro-zata bizonyítja, hogy az élő szervezetek auráját az élettelen tárgyakból kisu¬gárzódó energia is képes befolyásolni. Mint már szó volt róla testünk közvetlen közelében egészen apró tárgyak is érzékelhető hatást gyakorolnak az aurára; valószínűleg ebből ered az ékszer- és az amulettkultusz. Természetesen ahhoz, hogy egy energia¬kisugárzás a Föld összes élőlényére hatással legyen, akkora objektumra van szükség, amely a földgolyó méreteivel összevethető.

A fentiek alapos átgondolása után nem zárható ki, hogy a Mindenható sorsunk rutinszerű irányítását is rábízta egy mechanizmusra, amely a saját törvényei szerint végzi a dolgát. Miután a Földünkön nincsenek olyan méretű tárgyak, amelyek kisugárzásukkal képesek lennének az egész világot befolyá¬solni, ezért másra nem gondolhatunk, mint hogy ezt a feladatot külső égitestek látják el. A naprendszer bolygói elég nagyok ahhoz, hogy folyamatos és elég intenzív energiasugárzással árasszák el a Földet, bonyolult mozgásuk következtében pedig az egyes sugárzások jellege, eredője minden pillanatban más és más. A variációk számát szinte a végtelenségig növeli az állócsillagok hatása, mivel távolabbról ugyan, de ezek az égitestek is sugároznak energiát a Földre. Noel Tyl német asztrológus kiszámította, hogy a különböző asztrológiai paraméterek kombinációs lehetőségeinek legkisebb értéke: 5,4×1067. Ennek a 67 nullát tartalmazó számnak a láttán könnyen beláthatjuk, hogy a variációk száma gyakorlatilag végtelennek tekinthető.

Lehet, hogy mégis igazuk van az asztrológusoknak, akik évezredek óta állítják, hogy az emberek sorsát a kozmikus sugárzások irányítják? Lehet, hogy nem csak testünk sejtjeinek, de a léleknek is van génje, egy sajátos összetételű energiakód, amely a születésünk pillanatában belénk íródik, és a továbbiakban ez a születési horoszkópnak nevezett energiaképletünk - korrelációba kerülve a pillanatnyi égitestállásokkal - életünk végéig befolyásolja sorsunkat? Az is lehet azonban, hogy maga a lélek energiaösszetétele (a benne található energiakvantumok rezgési frekvenciája, illetve a kisugárzás intenzitása) a kód, és a Mindenható, illetve közvetlen segítői kiválasztják nekünk azt a pillanatot, amikor megszületve pontosan ott folytathatjuk lelki fejlődésünket, ahol az az előző életünkben abbamaradt. Egyébként nem egy szakember állítja, hogy lelki összetételünknek, valamint kozmikus lehetőségeinknek a lenyomata szemmel látható formában megtalálható a kezünkön is, tenyérvonalak for¬májában.


folyt.köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.17. 06:06  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az élet mozgatórugói

Az élet értelmén túl másik nagy dilemmánk, hogy miként működik a világunk, milyen rugók mozgatják a világminden¬séget. Erre a tudomány ma még nem tud minden tekintetben kielégítő választ adni. Egyelőre ezen a téren is csak megér¬zéseinkre és az Agykontroll tanulmányainkból származó isme-reteinkre támaszkodhatunk. Eszerint a Magasabb Intelligencia nem irányítja minden lépésünket, nem ügyel arra, hogy lábainkat helyesen rakjuk egymás után. Ezek a képességek gene¬tikailag belénk vannak táplálva, ösztönösen végezzük őket, vagy gyermekkorunkban bétaprogra¬mozás útján tanuljuk meg. A rutinszerű feladatok helyes végzése tehát rajtunk múlik, a Mindenható sze¬repe csak addig terjedt, hogy génjeinkbe ültette ezeknek az ösztönöknek a kifejlődési képességét. A Magasabb Intelligencia, illetve az életünket befolyásoló rendkívül fejlett kozmikus lények csak sorsszerű eseményekbe avatkoznak be, nem foglalkoznak azzal, hogy egy levél mikor hulljon le a fáról, vagy hogy egy málladozó szikla az esővíz hatására évente hány millimétert kopjon. Ezek a dolgok a természet törvényei szerint zajlanak. Amikor Isten megteremtette a periodikusan újjászülető univerzumot, megalkotta annak törvényeit is. Magától semmilyen folyamat nem zajlik le, még a legkisebb esemény lefolyása is irányításra szorul, mert irányítás nélkül nincs élet, csak zűrzavar és pusztulás. Az egyszerűbb események végbemene¬teléhez azonban nincs szükség intelligens irányításra.


A stabil rendet, a rutinszerű eseményeket belső és külső mechanizmusok irányítják. Élettelen anyagoknál a stabilitást atomfizikai törvények, az atommag elektronokra gyakorolt vonzóereje, molekuláknál az atomok közötti kohéziós erő, szilárd anyagoknál pedig a kristályszerkezetbe rendeződés tartja fenn. Egysejtűeknél a belső rend a protoplazma szabályozó hatásának követ-kezménye, míg bonyolultabb élőlények esetén a sejtek fizikai irányítását belső elválasztású mirigyek végzik, az általuk termelt enzimek segítségével. Az élőlé¬nyeket irányító és az élettelen anyagokat formáló külső mechanizmusok együttese igen sokféle lehet. Földi viszony¬latban ilyen külső kormányzó mechanizmus pl. az időjárás, a nappalok és éjszakák, illetve az évszakok folyama¬tos válta¬kozása. Természetesen ezeket a helyi hatásokat is irányítani kell egy nagyobb erőnek, de itt sincs szükség intelligens beavatkozásra. Mint tudjuk, a nappalok-éjszakák és az évsza¬kok váltakozása a Föld naprendszerben történő mozgásának a következménye. Mikrovilágunkat tehát egy nagyságren¬dekkel nagyobb méretű makrovilág irányítja. Ennek a kozmikus világnak is szigorúan meghatározott fizikai törvényei vannak, amelyeket szintén csak egyszer kellett megalkotni. A rendszer megteremtése után a bonyolult mozgásáttételek már maguktól végbemennek, nincs szükség külső vezérlésre.

Testünket agyunk és különböző szerveink energiakisu¬gár¬zása következtében egy rendkívül bonyolult aura veszi körül, melynek intenzitása, színe, frekvenciája állandóan változik. Minden ember energiamezeje egyedi, nincs két egyforma aurájú ember. A test azonban nem csak kisugároz magából ener¬giát, hanem ez a rendkívül finom és részlet¬gazdag energiamező nagyon érzékenyen reagál a külső energiabesugárzásokra is. Ezt támasztja alá két amerikai tudós legutóbbi felfedezése, akik méréseikkel igazolták, hogy testünk auro¬gramját a külvilágot alkotó tárgyak formája, állaga és helyzete jelentősen befolyásolja. Az előző fejezetek alapján már tudjuk, hogy egészségi állapotunk is auránk rendezettségétől, meridiánjaink energiaegyensúlyától függ. A kívülről érkező energiahullámok azonban egészségünk befolyásolásán kívül az agyi energiamező modulálása révén a gondolkodásunkat, a tetteinket is képesek alakítani. Mindenki tapasztalt már önmagánál érzékcsalódást, amikor a tuda¬tába más információ jutott el, mint amit pl. a szemével látott, vagy amikor nem talál magyarázatot valamely tettére. Ha ilyenkor ránk kérdez valaki, hogy ezt miért tettük, akkor nem tudunk mást mondani, mint hogy nem tudjuk. Csupán sejtjük, hogy valamilyen külső erő megzavart bennünket, és a megtévesztett agy önkéntelenül késztetett bennünket arra, hogy cselekedetünket véghezvigyük. Érzékcsalódásunkra, tettünk értelmetlenségére csak később derül fény, amikor töprengéseink során segítségül hívjuk a tudatalattinkat is. Tudatunk alsó tartománya ugyanis mindent rögzít ami velünk történik, rengeteg olyan információt is elraktároz, amely normális körülmények között soha nem jut el a tudatunkba. A történtek alapos átgondolása után előbb-utóbb rájövünk arra, hogy a hiba nem a környezetünkben, hanem bennünk volt, valamilyen rejté¬lyes külső erő egy pillanatra felborította érzékszerveink és agyunk normális együttműködését, hamis információt juttatva a tudatunkba.


folyt.köv....
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.16. 06:32  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A hindu bölcselet szerint minden tett, minden tevékenység hatások egész áramlatát indítja el, melynek elkerülhetetlen velejárója az ellenhatás. A hatás és az ellenhatás egy nagy kör, amely mindig visszatér önmagába. Minden akció - a legkisebb gondolatrezdülés is - következményekkel jár, és az akciót törvényszerűen követi a reakció. A reakció minden következménye a hatás kiváltójára hull vissza. Ez a karmának nevezett ok-okozati törvény minden fejlődésnek az alaptétele. Mindenkinek meg kell ennie a maga által ültetett fa gyümöl¬csét, legyen az akár édes, akár keserű. Másképpen fogalmazva: A tett életre kel, befutja a maga pályáját, és úgy tér vissza hozzánk, mint az elhajított bumeráng. A léleknek vállalnia kell minden cselekedetének a következményét, vagy a jelenlegi, vagy a következő életében. A sors ritkán büntet azonnal, a számlát jóval később szokta benyújtani, akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá. A karmikus törvény¬szerűségek általános érvényűek, az ember individuális fejlődésének megszabásán kívül irányítás alatt tartják az egész fizikai és szellemi világrendet.

A keresztény hit előtt sem idegen a karma, vagyis a kozmikus igazságtétel törvénye. A Bibliából vett idézet szerint: “Nincs szabadulás, amíg az akció-reakció számláján tételek állnak terhünkre írva.” Ebből a körforgásból csak egy út vezet ki, a lelki megtisztulás útja, az egyetemes tör¬vény tiszteletben tartása. Amíg földhözragadt vágyaink szűk köréből nem vagyunk képesek kilépni, amíg lelkünk a testiségen nem képes felülemelkedni, addig a karma törvénye könyörtelenül kíséri minden léptünket. Ahhoz, hogy a magunk által épített úton eredményesen haladhassunk, szükségünk van segítségre is, de hathatós segítséget csak a Mindenható adhat nekünk. A földi halandó által nyújtott, kellően át nem gondolt segítség csak látszólag könnyíti sorsunkat, valójában visszavet minket a fejlődésben, gátolja, lassítja a törvény beteljesülését. A Mindenható bölcsességén ugyanis nem lehet kifogni, amit a fejlődés törvénye megkövetel, annak elkerülhetetlenül meg kell történnie.
folyt. köv..
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.15. 07:27  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az Agykontroll szerint a hit, a vágy és az elvárás az élet katalizátorai. Amennyiben valaki olyan körülmények közé kerül, hogy mindent megkap az élettől, az nem fogja megismerni a vágyat, az elvárást, és ezáltal megfosztjuk őt a hit lehetőségétől is. Hit nélkül pedig céltalanná, üressé válik életünk. Ha nincs miért küzdenünk, ha nem hiszünk semmiben, akkor egy idő után hiábavalónak érezzük evilági létünket, bármilyen kényelmesen is élünk benne. Akik a környezetük által túlságosan simára egyengetett úton járnak, azok személyi¬ségüket illetően erőtlenné és jelentéktelenné válnak. Mivel nincsenek megélhetési gondjaik, életük céljának az élvezetek hajszolását tekintik. Ez az életmód azonban előbb-utóbb kiégéshez, lelki meghasonláshoz, életundorhoz vezet, és nemegyszer öngyilkosság a vége. Az élettől megcsömörlött emberek nagyon könnyen válnak rabjaivá az alkoholnak és narkotikumoknak is, hogy idő előtt kimenekülhessenek a saját életükből.

A hit életünkben betöltött szerepét mindenki ismeri, fontosságát senki sem vitatja. Sokak számára kevésbé egyértelmű azonban a vágy és az elvárás fontossága. Pedig Joseph Murphy szerint a vágy nem más, mint egy magunkban hordozott ima, amely magában foglalja az elvárást is. Ha valaki nagyon vágyik valamire, az ezáltal imádkozik. Vágyaink beteljesülése iránti sóvárgásunk olyan erős hatást gyakorol agyunk tudatalattijára, mint egy elmélyült ima. Az előzőekben már szó volt róla, hogy az életben való boldogulás titka a tudatalattinkban rejlik. Amennyiben a tudatunkkal mentálisan sikerül elfogadtatni vágyaink létjogosultságát, akkor kívánságaink megvaló¬sulásának lehetősége hitté válik. A hit pedig csodatevő hatalommal rendelkezik életünk felett. Nem hiába mondja a Biblia: “Amilyen a hitetek, akképpen adatik nektek.” A mély, rendíthetetlen hit önmagában is elegendő vágyaink beteljesítéséhez. A hit ugyanis annyit jelent, mint valamit igaznak elfogadni. Ha pedig a tudatunk valamit igaznak tart, azt a tudatalatti is elfogadja, és haladéktalanul nekilát a megvalósításnak, vagyis olyan körülményeket teremt, hogy a hitünk valósággá váljon. A feltétlen hit a vágy és az elvárás segítsége nélkül is meghozza a gyümölcsét, mert ezek csak azt a célt szolgálják, hogy meggyőzzék a tudatalattit hitünk komolyságáról.

A hit bűverejének tudhatók be a különböző kegyhelyeken tapasztalható csodálatos gyógyulások is. Ezeken a búcsújáró helyeken nem a “csodavíz” vagy a különböző szenteket megformázó ikonok gyógyítanak, hanem a beléjük táplált erős hit. A hit, az eltökéltség által sarkallt képzelet aktivizálja a tudat¬alattit, amely bármilyen változást képes az életünkben előidézni. Agyunk jobb agy¬féltekéjének a bekapcsolásához, az abszolút világ lehetőségeinek a kiak¬názásához ugyanis a legegyszerűbb út a hiten keresztül vezet. Persze néha elő¬fordul, hogy olyanok is meggyógyulnak a zarándokhelyeken, akik nem hisznek ennek lehetőségében, sőt még az oda¬szállításukba is kényszeredetten egyeznek bele. Ebben az esetben nem a beteg, hanem az őt kísérő hozzátartozó erős hite váltja ki a gyógyulást. Ennek mechanizmusa annyira bonyolult, hogy akár csodának is nevezhetnénk, de valójában nem az. Itt az egyén és a túlvilági erők olyan sajátos együtt¬működéséről van szó, amelyet Jézus így fogalmazott meg: “Kérjetek és adatik! Zörgessetek és megnyittatik!”

A hit csodával határos erejét nem csak a vallásos, hanem az átlagemberek is gyakran tapasztalhatják magukon. Ezek közül az egyik legismertebb a ¬placebo-hatás. Ha a beteg hisz az orvosa által felírt tabletta hatékonyságában, akkor a gyógyszeres dobozba csomagolt cukortablettától is meggyógyul. A hit által kiváltott gyógyulás tehát nem csoda, hanem egy önmagunkban rejlő képesség kihasználása. Egyértelmű bizonyítékát adja ennek a Biblia is. Jézus minden esetben elhárította azt a feltételezést, hogy ő csodát tett. A gyógyulás okát ekképpen magyarázta: “A te hited megtartott, meggyógyított téged.”

A hit, akárcsak az élet, örökkévaló; sokkal régebbi, mint a vallás. Nem függ egyetlen felekezettől sem, és nem függvénye a vallási rituáléknak. A hit és az önbizalom szárnyakat ad. A hit nélküli embert viszont félelmek és kételyek gyötrik. Megretten a lehetőségeitől, nem mer előrehaladni, ezért lemarad, és semmire sem viszi az életben. Aki nem hisz semmiben, az nem képes kihasználni tudatalatti képességeit. Nem szabad tehát senkit sem megfosztani a hitétől, mivel hit nélkül olyanná válik az ember, mint az állat; csak vegetál és sodortatja magát az árral, nem képes sorsa irányítását a kezébe venni. Minden ember¬nek meg kell adni a hit megismerésének lehetőségét, hogy kihasználhassa a tudat¬alatti gyógyító hatalmát, az életet szebbé, boldogabbá és legfőképpen teljessé tevő képességét.


folyt.köv..
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.14. 08:17  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Sajnos a mindennapi környezetünkben ma még lépten-nyomon találkoz¬hatunk a káros segítség kirívó példáival, és ennek következményeivel. Pl. tucat¬jával ismerünk olyan eseteket, amikor tehetős szülők csupa jóindulatból min¬den terhet levesznek gyermekeik válláról. Az ilyen gyermek azután törvény¬szerűen elzüllik, mert semmiért sem kellett megküzdenie. Nem voltak olyan nehézségek az életében, amelyek a jellemét megedzhették volna, így képtelen a saját sorsa buktatóin átjutni. Ezen a kényelmes helyzeten a gyermek legtöbbször nem tud, és nem is akar változtatni. Lelke mélyén azonban érzi, hogy ez az állapot nem szolgálja a javát, ezért előbb-utóbb fellázad ellene, és a saját “jótevői” ellen fordul. Ekkor szoktak kifakadni a szülők, hogy milyen hálátlan gyermeket hoztak ők a világra, holott semmi más nem történt, mint beteljesült a törvény; a rossz tett meghozta gyümölcsét. Mivel meggátolták, hogy gyermekük kidolgozza önmaga karmáját, törvényszerűen bekövetkezett a sors büntetése, ami többnyire agyondédelgetett utódaink által teljesedik be. Néha azért akadnak olyan esetek is, amikor a gyermek még idejekorán felis¬meri a gazdag szülői házban reá leselkedő veszélyt, és önállósítja magát. Ösztönösen megtagad minden szülői segítséget, és saját erejére támaszkodva, sokszor a társadalom pereméről próbálja magát felküzdeni a képességeinek megfelelő szintre. Ezeket a ritkaságszámba menő eseteket a legtöbb ember ma még meglehetősen értetlenül fogadja és gyakran hóbortnak, különcködésnek tekinti.
A felelősségérzettel rendelkező szülők sohasem nevelnek a gyermekükből elkényeztetett csemetét. Nincs szükség arra, hogy spártai szellemben neveljük ifjainkat, de már kicsi koruktól kezdve állítsunk eléjük követelményeket, és ezek betartását, a rájuk kiszabott feladatok elvégzését következe¬tesen kérjük számon. Ne kényeztessük őket, mert ha a fejünkre nőnek, akkor már nem bírunk velük. Nem szabad a gyereket túlterhelni, de amire képes, azt ki kell belőle hozni. Ha néha panaszkodik, hogy kissé nehéz a teher, akkor megemlíthetjük neki, hogy “súly alatt nő a pálma!” Érdekes, hogy a gyerekek ösztönszerűen megérzik, hogy mikor nevelik őket jól. Az a gyerek, akit példamutatóan nevelnek, néha ugyan lázadozik, de a legtöbbször szót fogad, és idővel egyre kezelhetőbbé válik. A rosszul nevelt gyermek viszont egyre elviselhetetlenebb lesz. Tudat alatt érzi, hogy a szülei által alkalmazott nevelési elv nem szolgálja a javát, ezért komiszkodásaival bünteti őket. A következetes nevelés tehát a mi érdekünket is szolgálja. A legfontosabb feladatunk azonban az, hogy gyerme¬keinket már kezdettől fogva szoktassuk önfegyelemre, és tanítsuk meg nekik az önbecsülést. Az előbbire azért van szükség, hogy felnőtté válva képesek legyenek eltűrni a szenvedéseket, az önbecsülés pedig abban segíti őket, hogy a problémák ne tudják megtörni a szellemüket.
Sokan azt hiszik, hogy a gyermeket meg kell kímélni a szülők problémáitól. Azt gondolják, hogy a jó szülő állandóan szerepet játszik, mindig türelmes, gyengéd, bölcs és erős. A gyerekek azonban nem színjátékot és babusgatást, hanem őszinte¬séget igényelnek. Valós emberi modellre, visel¬kedésmintára van szükségük, amelyet látva megtanulhatják hogyan lehet feldolgozni a különböző prob¬lé¬mákat, miként kell viselkedni a váratlan helyzetekben. Ezért ahogy nőnek, folyamatosan von¬juk be őket a családi döntésekbe, osszuk meg velük a mindnyájunkra nehezedő felelősséget. Hagyni kell, hogy érezzék a döntés fele¬lősségét, és megtapasztalják annak következményeit is. Értessük meg velük, hogy ők önálló lények, akik a saját felelősségükre élnek. A felelősségérzet azonban csak akkor alakítható ki utódainkban, ha megbízunk bennük, és amennyire csak lehet a saját dolgaikban rájuk bízzuk a döntést.
Nevelési módszereink kialakításánál ügyeljünk arra, hogy annak saját életünkre is kiható következményei lesznek, mert a gyermekeinkkel való kap¬csolat csak akkor válik szilárddá és tartóssá, ha nem rideg, távolságtartó szellemben, hanem szeretettel neveljük őket. Ez nem jelenti azt, hogy lépten-nyomon majomszeretettel csüngjünk rajtuk (mivel ezzel többet ártanánk, mint használnánk), de ha önállósulási törekvéseik során fiainkat, lányainkat olyan átmeneti kudarcok érik, amikor szeretetre, megértésre és segítségre van szükségük, akkor ezt ne tagadjuk meg tőlük. Azok a gyerekek, akiket következetes szeretettel neveltek, mindig kellő önbizalommal és biztonságérzettel felvértezve lépnek ki az életbe.
Az ifjúságot természetesen nem csak értelmileg kell nevelni, hanem erkölcsileg is. Ne felejtsük el, hogy ezen a téren mi magunk vagyunk számukra a példakép. Bármit mondunk, bármit teszünk, bárhogyan viselkedünk, azt gyermekünk megjegyzi, mélyen a tudatalattijába vési, és ha felnőtté válik, hasonlóképpen fog cselekedni. A gyer¬mek számára a másik nemhez tartozó szülő is szolgáltathat viselkedési mintát. Amikor egy kislány azt tapasztalja, hogy anyja szeretetet kap az apjától, automatikusan ő is értékesnek érzi magát. Az anyját figyelve, érzéseit átélve elsajátítja a női viselkedés normáit. Közvetlenül ugyan az anyjával azonosul, de a mintát az apja szolgáltatja azzal, ahogyan bánik a feleségével. A fiú az apját figyelve tanulja meg, hogy miként kell egy felnőtt férfinak viselkedni, de ennek a mintának az alakulása, minősége jelentős mértékben az anya magatar¬tásától függ.


folyt.köv..
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.13. 07:19  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Ennek az univerzális törvénynek a megnyilvánulása fejlődésünk elősegítésén túlmenően védelmet is nyújt számunkra. Az éveken, sőt sokszor évtizedeken át tartó küzdelem azt a célt szolgálja, hogy megedződjünk, lelkileg kellően erőssé váljunk. A sikert ugyanis csak az erős, fejlett lelkek képesek kezelni. Aki nem küzdött meg a sikerért, hanem a szerencséje révén jutott fel a csúcsra, az nem képes úrrá lenni a túl korán jött győzelem buktatóin. Nem tudja elviselni a minden oldalról feléje áradó elismerést, a nagy népszerűséget. Zavarja őt a személye iránt tanúsított fokozott figyelem, mivel a lelke mélyén érzi, hogy még nem érdemelte ki az ovációt. Tisztában van vele, hogy lelki fejlődése nem éri el azt a szintet, ahová rajongói helyezték őt, és megrémül attól a gondolattól, hogy nem tud megfelelni a követelményeknek. Minél fiatalabb valaki, annál intenzívebben lép fel ez a jelenség, hiszen a felnőtt kor küszöbén még megfelelő élettapasztalatokra sem támaszkodhat. Főleg a művészvilágban a véletlen, a közízlés kiszámíthatatlansága is okozhat ilyen váratlan fordulatot. A tinédzser-korból éppen hogy csak kinőttek mentségére legyen mondva, a legtöbbjük nem is akart azonnal világhírűvé válni. Hirtelen szakad a nyakukba a hírnév, és teljesen felkészületlenül éri őket. Csupán egy kis sikert akartak elérni, és nem számítottak arra, hogy pályájuk üstökösként fog felfelé ívelni.

Mire feleszmélnek, már fenn vannak a csúcson, és elkezdenek szédülni. Ilyenkor a pánik hatására szándékos önsorsrontásba kezdenek. Szinte mind¬egyikük ugyanazt a “forgatókönyvet” követi. A sokak által irigyelt áldozat olyan helyzetet teremt magának, amelyben szenvedhet, mert tudat alatt érzi, hogy csak a szenvedések által fejlődhet, erősödhet. Az önsorsrontáshoz szükséges ideális állapot kialakítását megkönnyíti a sikerei révén hirtelen ölébe hullott vagyon. Kezdetben alkoholra, alkalmi szexpartnerekre, féktelen tivornyázásokra költi a pénzét, sokszor számolatlanul. Nem ritka, hogy agyon¬zabálja magát, ami nőknél gyakran bulimiában csúcsosodik ki. Ezeket az eleinte kellemesnek tűnő kilengéseket olykor meg is ideologizálja azzal, hogy most behozza a “lemaradást”, bepótolja, megszerzi mindazon élvezeteket, ame¬lyeket az élet korábban megtagadott tőle. A züllött életmód, az agyonhajszoltság következtében azonban egy idő után az idegösszeomlás szélére jut. Ekkor a bizonyí¬tási kényszer, a szakmai lecsúszástól való félelem hatására kábítószerekhez nyúl. A drogok még egy darabig biztosítják a megfeszített munkához és az egészségromboló életmódhoz szükséges energiát, de ez az állapot már a szer¬vezet vésztartalékait emészti fel. A folyamat végén törvényszerűen bekövetkezik a teljes fizikai, és szellemi összeomlás.
Szerencsés esetben a végállomás nem az öngyilkosság, hanem egy ¬alko¬hol-, illetve drogelvonó szanatórium lesz. Az újbóli talpra állás iszonyú szen¬vedések árán lehetséges csak, ami végső soron hozzájárul az egyén fejlődéséhez. Ennek tudható be, hogy a legtöbben nem csak testileg, hanem lelkileg is megerősödve kerülnek ki ezekből az intézményekből. Ennek következtében már képesek lesznek megállni a helyüket, ami hírnevük újbóli feltámadását eredményezi. Az élet tehát vagy így, vagy úgy, de behajtja a számlát. Aki nem fizeti meg előre a siker árát, azzal később fizetteti meg.

Akadnak viszont olyanok is, akik túlteljesítik a rájuk kirótt feladatokat. Ez a cselekedet az emberiség szempontjából igen üdvösnek tűnik, de sajnos nem jár következmények nél¬kül. Mint már szó volt róla, az életben mindenért ¬fizetni kell, ezért ha valaki többet juttat a környezetének, mint ami megilletné, akkor büntetés vár rá. Erre szokták mondani a szkeptikusok, hogy az életben a jó mindig elnyeri méltó büntetését. Persze nem csak a jó, hanem a rossz is büntetésben részesül, de ez nem olyan feltűnő, mert ez az élet normális működési mechanizmusába illeszthető. Úgy látszik, hogy Isten a túlbuzgó tettet a terem¬tésbe való beavatkozásnak tekinti, és ezért bünteti. Mélyebben belegondolva a dolgokba lehet, hogy ebben van is valami igazság, mivel az életünket irányító, nálunk sokkal értelmesebb intelligenciák tudják, hogy az, amit ingyen kapunk, amiért nem szenvedünk meg, nem válik javunkra.

Helytelen lenne azonban, ha ezentúl minden segítséget megtagadnánk a környezetünktől attól tartva, hogy ez hátrányosan fog ránk visszahatni. A gyen¬géket, az elesetteket, a kiszolgáltatott és sok szenvedést átélt embereket, az önhibájukon kívül segít¬ségre szoruló közösségeket továbbra is támogatnunk kell. Az ilyen tettet nemes gesztusként értékeli a Mindenható, és a méltó jutalom nem is marad el. Ez a jutalom megnyilvánulhat anyagiakban, vagy egy annál sokkal értékesebb ajándékban, a lelki békében, amely a teremtés elősegítésének tudatából eredő boldogságérzettel tölt el bennünket. Ezt a Biblia a következőképpen fejezi ki: “Adjatok és adatik nektek!” Persze nehéz eldönteni, hogy mikor támogassunk egy ügyet, és mikor ne. Istentől származó képességeinkkel azonban ezt a dilemmát könnyen feloldhatjuk. Agykontroll tanulmányaink előrehaladtával lehe¬tőségünk van arra, hogy túlvilági tanácsadók segítségét kérjük, akik bármikor megbízható útmutatással szolgálnak nekünk bármilyen ügyünkben.

folyt. köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.12. 06:15  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Világunk kozmikus törvényei

Az Agykontroll tanfolyam elvégzése után sokan fel fogják tenni maguknak a kérdést, hogy tulajdonképpen mi végre vagyunk mi ezen a Földön. Alfa szin¬ten erre választ is fogunk kapni. Silva szerint ezek a válaszok nagy vonalakban sejtetni engedik feladatainkat, és ha kellőképpen magunkba mélyedve végiggondoljuk létünk értelmét, akkor rá fogunk jönni, hogy nem azért vagyunk itt, hogy vakációzzunk. A lélek csak materializálódott testbe költözve képes inten¬zíven fejlődni. A fejlődés előfeltétele a próbatétel, a nehéz¬ségek legyőzése. Földi életünk alapvető értelme tehát a ránk nehezedő terhek minél eredményesebb leküzdése. Ebben segít bennünket a túlélés ösztöne, és egy belső kényszer, amely nem más, mint küldetésünk teljesítésének tudatalatti vágya, melynek mozga¬tórugója a lélek tökéletesedésének túlvilágról magunkkal hozott feszítő ereje. A lélek csak a jó cselekedetek által fejlődhet, ezért végig kell élnünk magunkban a Jó és a Rossz párharcát is. Mivel a Jó előre-, a Rossz pedig hát¬ramozdítja a fejlődésünket, ezért a Jó elérése nehézségekkel terhelt. A Rossz mindig akadálytalanul érvényesül életünkben, a Jóért viszont meg kell küzdenünk, és ez a küzdelem az, amely elősegíti a lélek fejlődését. Ennek tudható be az is, hogy tehertétel nélkül nem születnek új dolgok az életben.

Az ellenerő leglátványosabb megnyilvánulási formája az, hogy az új, szokatlan elgondolások vagy tettek mindig ellenállást váltanak ki környezetünkből. Az ellenállás mértéke és a gondolat újdonsága között “e”-ad alapú exponenciális összefüggés van. Ha valaki pl. kétszer jobb dolgot talál ki, mint a már meglévő, akkor a “logaritmus naturalis”-nak nevezett természetes szám második hatvá¬nya szerint a megvalósítás során hétszeres ellenállásba fog ütközni. Ha az ötlete négyszeresen jobb, mint a korábbi eljárás, akkor a vele szemben tanúsított ellenállás minimum ötvenszeres lesz. Az a feltaláló, akinek találmánya tízszer jobb a már ismert megoldásoknál, reménytelen helyzetben van, mert több mint húszezerszeres ellenállást már nem lehet legyőzni. Ebbe vagy a feltaláló roppan bele, vagy az ötlet önmagától olyan lassan dolgozza ki magát, hogy azt a feltalálója már nem éri meg, nem lesz belőle haszna. Úgy látszik, a sors ily módon akadályozza, hogy újjászületéseink során túl gyorsan haladjunk a fej¬lődés lépcsőfokain. A lélek fejlődése szempontjából ugyanis nem elég az ese¬ményeket véghezvinni, azokat fel is kell magunkban dolgozni, lelkileg át kell élni. Ha a Mindenható engedné, hogy valaki rövid idő alatt túl nagy eredményt érjen el, akkor az illető személyiségének adott fejlettségi szintjén fel sem tudná fogni, hogy mit alkotott, így nem tudna belőle megfelelő tanulságokat levonni. Egyébként sem előnyös, ha valaki túl könnyen jut vala¬mihez, mivel a könnyen elérhető eredményeket sohasem értékeljük kellőképpen, a meg nem szenvedett siker nem szolgálja lelki épülésünket. Ennek a hatványozó ellenerőnek a kíméletlen megnyilvánulása fékezi nagyravágyó hajlamainkat is, figyelmezteti az elbizakodott embert erőinek végességére, és nem engedi kizökkenteni a fejlődés menetét az ésszerű tempóból. Ebből sokan ösztönösen arra következtetnek, hogy legjobb az arany középút. Az ilyen hozzáállásból születnek azután a tucatművek, amelyek csak mennyiségi fej¬lődést mutatnak, a minőségi ugrás nem jellemző rájuk.

Vannak azonban szép számban olyan emberek is, akik földi életük során még a minimális követelményeket sem teljesítik. Ez a magatartás viszont ellenkezik a világegyetem fejlődésének törvényeivel, és a Mindenható ezt sohasem hagyja megtorlatlanul. A ránk kiszabott feladatokat maradéktalanul el kell végeznünk, aki ezt nem teszi, az változatlan szinten megismételt újraszüle-tésre kárhoztatja magát. Ebben az újraszületésben azonban már sokkal nehezebb feltételek mellett kell a korábbi feladatainkat ellátni, mert a fejlődési láncból nem lehet kimaradni. Az elvárásokat nem teljesítő lélek további büntetése, hogy nem választhatja meg reinkarnációja feltételeit. Oda és olyan körülmények közé kell születnie, amit szellemi vezetői jónak látnak. Aki ezt a törvény-szerűséget felismeri, az könnyebben teljesíti feladatait. Aki viszont nem tudja, vagy nem akarja földi küldetésének célját belátni, azzal a sors kegyetlen meg¬hurcoltatások útján fogja megértetni az örök törvény mindenhatóságát. Az aszt¬rológusok véleménye szerint: “Aki hisz benne, azt vezérli, aki nem hisz benne, azt vonszolja a csillaga.”
Nem szabad tehát megrettennünk az élet akadályaitól. Aki szándékosan elkerüli az élet nehézségeit, az sohasem fog érvényesülni. Az erő forrása ugyanis az akadály, amely azáltal fejti ki hatását, hogy le akarjuk győzni. Aki szán¬dékosan kerül minden akadályt, az gyenge és életképtelen marad. Legyünk hálásak tehát a gátló tényezőkért. Ezek felhívást jelentenek a küzde-lemre, növelik a sikerhez, az érvényesüléshez és a maradéktalan önmeg¬valósításhoz szükséges erőt. Az akadályokban lehetőség rejlik, és minél nagyobb az akadály, annál nagyobb a várható siker is. Az amerikai pszicho¬lógusok már tisztában vannak ezzel, ezért a “nehéz” helyett ezt a szót használják: kihívás, azaz esély a sikerre. Az élet nehézségeit, a céljaink megvalósítását akadályozó ellenerőt tehát ne úgy tekintsük, mint egy sorscsapást, hanem olyan kihívásként fogjuk fel, amely azért van, hogy legyőzzük. A gondoktól nem rettegni kell, hanem örömmel kell fogadni, mivel elősegítik lelki és szellemi fejlődésünket, és eközben bátorrá és bölccsé tesznek bennünket.


folyt.köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.11. 06:22  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Bár az érintettek szemérmesen hallgatnak róla, de sajnos még a legjobb oktatók csoportjában is előfordul, hogy néhányan az Agykontroll tanfolyam elvégzése után sem tudják az agy¬frek¬venciájukat olyan szintre lecsökkenteni, hogy képesek legyenek komolyabb feladatokat megoldani. Ebben az esetben csak egy dolgot lehet tenni, szorgalmasan gyakorolni. Nem vagyunk egyformák, van akinek könnyeb¬ben megy valamely tevékenység elsajátítása, van akinek nehezebben. Gyakorlással azonban előbb-utóbb minden megtanulható. Egyébként a tapasztalatok szerint éppen azokból lesznek a legjobb eredményeket elérő agykont¬rollosok, akiknek a legnehezebben ment a szabályok elsajátítása. Jelentősen segíthetjük azonban a tanulási folyamatot biológiai visszajelző (biofeedback) készülék használatával. Ezeknek a készülékeknek a lényege, hogy folyamatosan mérik, és mélyülő hang formájában kijelzik az agyfrekvencia csökkenését, majd az alfa agyhullámok meg¬jelenésének arányában frekvenciamodulált hangimpul¬zusokat bocsátanak ki magukból. A bio¬feedback (biofíd¬bekk) készülékek legmodernebb változatai már mikro¬processzorokkal működnek, ami lehetővé teszi, hogy nem kell többé érzékelő tűket szúrni a fejbőrbe, hanem egy keskeny fejpántot helyeznek fel a homlokra, és az alfa agyhullámok detektálását a bőrfelülettel lágyan érintkező elektródák végzik. Ráadásul ezek a miniatürizált készülékek komplex elven működnek, tehát az EEG jeleken kívül mérik a bőr ellenállását, vagyis a GSR jeleket is, így megfelelő biztonsággal képesek ellenőrzésük alatt tartani a relaxáció teljes folyamatát. A hazugságvizsgáló berendezésekhez hasonló elven történő bőr¬ellenállás-mérés itt egy külön elektródával történik, amelyet valamelyik ujjunkra kell felerősíteni.

A biofeedback készülékekkel nem lehet mesterségesen lecsökkenteni az agyfrekvenciát, ez a készülék kizárólag arra szolgál, hogy hallható módon jelezze agyunk frekvencia¬kisugárzásának változását. A nehezen relaxáló személyek számára azonban már ez is nagy segítséget jelent, mivel a gyakorlatok végzése közben ellenőrizni tudják, hogy agyfrekvenciájuk csökkenése milyen mértékű. Ennek a készüléknek a segítségével kiválaszthatják a számukra legideálisabb körülményeket (pl. a testhelyzet, a szemgolyó felfelé fordításának mértéke, a relaxálást irányító szöveg tartalma), vagyis olyan technikai feltételeket teremthetnek maguknak, amelyek a leghatékonyabban képesek ellazu¬lásukat elősegíteni. A megfelelő technika kialakítása során a kísérletet terjesszük ki az Agykontroll tanfolyamon tanult kézlevitációs gyakorlatra is, mert ez a módszer nagymértékben képes hozzájárulni a relaxáció elmélyítéséhez. Az agyhullám-érzékelő fejpánt felhelyezése előtt az egyenletes és megbíz¬ható működés érdekében ne feledkezzünk meg a gyártó által mellékelt elektródazselé használatáról. Ezeknek a készülé-keknek az ára az egyre csökkenő méret ellenére még most is meglehetősen magas. Nem szükséges azonban megvásárolni, elég ha csak kibéreljük 1 hétre. Ennyi idő elegendő arra, hogy megfelelő tapasztalatokat szerezzünk agyfrekvenciánk lecsökkentésének ideális módjáról. Ha ez sikerült, utána már úgy sem tudunk mit kezdeni ezzel a segédeszközzel.

folyt.köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.10. 05:50  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Ugyancsak az energia megsokszorozódását eredményezi a japán Shiatsu (siatszu), ami nem más, mint egy sajátos masszázs¬technika. Ennek a nehezen elsajátítható módszernek a végzése során a terapeuta képes megérezni az ujjaival, hogy a beteg meridiánjai üresek vagy telítettek, és ennek megfelelően meg¬határozott nyomástechnikával stimulálja az eldugult meri¬diánt, megnyitja a “zsilipeket”. Önmagunk által is használható változata ennek az eljárásnak az Indiából és Kínából származó “do-in” (du-in) önmasszázs. Ez a meditációval és légzéstechnikával összekötött egészségmegőrző módszer a testi-lelki megújulás mellett részletes állapotfelmérést is biztosít. A Shiatsu klasszikus változata a thai masszázs. Ezt a technikát ruhán keresztül alkalmazzák, és az energiapályák közül csupán tizet dolgoznak meg. A legkomplikáltabb az ajurvéda-masszázs, ahol a csupasz testbe gyógy¬hatású illatos olajokat masszíroznak bele, hogy megszabadítsák a levegőből és a táplálékból származó mérgező anyagoktól.

A jógával megegyező hatásfokú energiaregeneráló gyakorlatokat alkalmaznak a tibeti lámakolostorokban. Ezekkel a naponta végzendő tornagyakor¬latokkal a gerinc¬oszlop körüli csakrákat lehet feltölteni, amely egyrészt megnöveli az auránkat, másrészt fiatalító hatást gyakorol a szekréciós mirigyekre, és ezáltal az egész testünkre. A csakrák megtisztítására, valamint a forgási sebességük és aktivitásuk megnövelésére hat rendkívül egyszerű gyakorlat szolgál. Ezek közül a legkönnyebben elvégezhető és talán a leghatékonyabb az a gyakorlat, amelyet a táncoló dervisek szoktak úton-útfélen produkálni. Ennek szabályos kiviteli módja, hogy álljunk egyenes testtartásba, és karjainkat oldalirányban emeljük vízszintes helyzetbe. Ezután kezdjünk el balról jobbra forogni, amíg el nem szédülünk. Ha mindennap szorgalmasan gyakorlunk, akkor hamar elérjük az előírt 21 fordulatot anélkül, hogy elszédülnénk. Forgás közben szemmagasságban keressünk ki egy pontot, és amikor odaérünk, kissé pihentessük meg rajta a szemünket. Ez a gyakorlat a hetedik csakrát nyitja meg, amely közvetlen kapcsolatban áll a hipofízissel. Ismeretes, hogy a hipofízis az egész endokrin mirigyrendszer karmestere, ezáltal minden egyes belső elválasztású mirigyünk aktivizálódik. A fel¬élénkülő hormontermelés fiatalító, fiatalságot konzerváló hatást gyakorol a szervezetünkre, a meg¬növekedett energia¬mennyiség pedig fokozza az életerőnket.

Az alfa tartomány megközelítésének a légzésszabályo¬záshoz hasonló hatásmechanizmusú, de jóval hatékonyabb eljárása az önhipnózis. Erre a célra pszichológusok által összeállított és külön-böző folyóiratokban megjelent speciális szövegek állnak rendelkezésre, amelyet vagy felolvasnak nekünk, vagy magnókazettára felvéve hallgathatjuk vissza. Ma már kész hipnorelaxációs kazetták is számos változatban beszerezhetők, így már semmi mást nem kell tennünk, mint egy távkapcsolót csatlakoztatni a magnónkhoz, hogy a készülék kezelő gombjainak keresése ne zökkentsen ki bennün¬ket a meditatív állapotból. (Amennyiben a készülé¬künkön nincs ilyen csatlakozó, akkor a problémát leg¬egyszerűbben úgy oldhatjuk meg, hogy beépítünk egy Jack-aljzatot, amellyel a tápáramforrás egyik ágát megszakítjuk. A Jack-dugós távvezérlő kábel másik végére könnyen kezelhető billenőkapcsolót szereljünk.) Ha valaki a hipnorelaxáció módszerével sem tudna belátható idő alatt alfába jutni, az legjobb, ha felkeres egy gyógymasszőrt, aki deep tissue technikával kihozza belőle azokat a gátlásokat, amelyek lehetetlenné teszik a testi és szellemi ellazulást. Természetesen az alfába jutás rövid időn belüli elérésének leghatékonyabb módja az, ha beiratkozunk egy Agykontroll tanfolyamra, mert ezeket a kurzusokat olyan szakképzett oktatók vezetik, akik irányított relaxációval fél óra alatt szinte mindenkit képesek alfa szintre vezetni. Végső soron tehát várjuk ki, amíg alkalmunk nyílik egy Agykontroll tanfolyam elvégzésére. Ennek a tanulási formának a hatékonyságát az is elősegíti, hogy a tanulók sikereikkel egymást is inspirálják. Tapasztalatok szerint a kollektív relaxáció mindig jobb hatásfokú, mintha azt egyénileg végezzük.


folyt.köv.....
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.08. 06:31  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Akadnak azonban olyanok is a világunkban, akik eleve megnövekedett energiaszinttel születnek. A Fülöp-szigeteki Luzon törzs tagjai között apáról fiúra öröklődik ez a tulajdonság. Nem véletlen, hogy ebben az országban oly sok gyógyító van, akik puszta kézzel operálnak. A XX. század elején a franciaországi San Urban községben egy olyan gyerek született, aki nem csak az ujjaiból, hanem az egész testéből igen erős mágneses sugárzást bocsátott ki. A közelében az emberek intenzív vonzó és taszító hatást érzékeltek, és a szer¬vezetéből gyakran fénylő sugarak áradtak szét. Ezek ereje a gyermek növekedésével egyre fokozódott. 1 éves korában ideges érzékenység vett erőt rajta, és komolyan megbete¬gedett. Nemsokára meg is halt. Halála pillanatában olyan erős sugárzást bocsátott ki a teste, melynek fénye az egész szobát betöltötte.

A tudománynak eddig még nem sikerült kideríteni, hogy ilyenkor pontosan mi megy végbe a szervezetben, a tobozmirigy aktiválódik-e, vagy talán a cse¬csemőmirigy. Egyelőre fogalmunk sincs arról, hogy milyen úton-módon megy végbe ez az energianövekedés. Annyi azonban biztos, hogy a pranayama gyakorlatok során visszatartott lélegzetnek meghatározó szerepe van ebben a folyamatban. Miután a levegővel teli tüdő nyomást gyakorol az előtte levő csecse¬mőmirigyre, így lehet, hogy a thymus-csomó mechanikus ingerlése okozza a testbe áramló szubatomi energia koncentrálódását. Az energia tehát nagy valószínűséggel nem a prána belégzése során kerül a testbe - mint ahogy azt a jógik hirdetik - hanem az intenzív légzőgyakorlatok során ennek a rejtélyes belső szervnek a mechanikus ingerlése váltja ki ezt a hatást.

Egy közelmúltban napvilágra került információ szerint azonban ez a keresett szerv nem a mellkasban, hanem a gyomor mögötti zsigeri idegközpontban van. Földönkívüliek egy rendkívül segítőkész csoportja ugyanis elárulta nekünk, hogy az emberi szervezet energiaszintjét ebben a vegetatív idegközpontban található szerv szabályozza. Mint tudjuk, az autonóm idegrendszernek is nevezett zsigeri idegközpont a tudattól függetlenül szabályozza az emésztést, a szívverést, a vérkeringést, a beleket mozgató sima izmok összehúzódását és elernyedését, a belső és külső elválasztású mirigyek működését, a húgyivar¬szervek életfolyamatát, az egész anyagcserét, valamint a szervezet hőszabályo¬zását. Ezenkívül szabályozza az egyes szervek közötti együttműködést, és más - ma még fel nem fedezett - feladatokat is ellát. Ilyen feladat lehet a szervezet szubatomi energiával történő ellátása is. Mivel a pranayama gyakorlatok során a levegővel telt tüdő illetve az alatta levő rekeszizom nyomást gyakorol a gyomorra is, nem zárható ki, hogy közvetlen úton valóban ennek a különös szervnek a ritmikus ingerlése váltja ki a szervezet energiaszint-növe¬kedését, ami először a gyökércsakrához tartozó szerveken érezteti hatását.

A földi tudósok szerint azonban sokkal valószínűbb, hogy ezt a reakciót a légzési funkció leállítása okozza a szervezetben. Ez a klinikai halálhoz ¬hasonló állapot olyan hatást gyakorol a tobozmirigyre, mint amikor a lélek elhagyni készül az életképtelenné vált testet. A tobozmirigy, illetve a lélek ily módon való aktivizálhatóságát támasztja alá José Silvának az a beszámolója is, hogy az Agykontroll módszereinek kidolgozása előtt ő csak úgy tudta radikálisan lecsökkenteni az agyfrekvenciáját, hogy szinte fulladásig visszatartotta a lélegzetét. Hasonló hatásról beszélt Reinhold Messner, aki oxigénpalack nélkül mászta meg a Mount Everestet: “A csúcs felé közeledve, az oxigénhiányos levegőben úgy éreztem magam, mintha az értelmemet kikapcsolták volna. Lelkem azonban áteresztőbb, érzéke¬nyebb lett, nagyobbá és megfoghatóbbá vált. Öntudatom tiszta és világos volt, bár nem igazán tudtam, hol is vagyok. A szórt fényben állva, háttal a szélnek hirtelen valamilyen mindenségérzés töltött el. Ez nem a siker érzése volt, hogy én erősebb lennék mindenkinél, aki csak előttünk itt járt. A min¬denhatóság érzése leheletnyi boldogságérzetként nyilvánult meg a fejemben és a keblem mélyén.”

folyt.köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.07. 04:44  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A behatóan végzett jógagyakorlatoknak van még egy rejtélyes mellékhatása is. Ez nem más, mint a kundalini, vagyis az “emberi evolúciós energia” feléledése, fokozott érvényre jutása. Ilyenkor többlet Yin és Yang energia áramlik a testünkbe, amely sokszor látható kisugárzással jár. Az ujjakból kiáramló többletenergia hatását már ismerjük. Az arcból kiáramló kékes fény érdekessége viszont, hogy ezt a jelenséget a nyugati féltekén is többször megemlítették már olyan emberekkel kapcsolatban, akikbe az intenzív vallásgyakorlatok során beleszállt a “Szentlélek”. Erről a misztikus jelenségről, a Szentlélek lángnyelv¬szerű energia¬gömbként való megjelenéséről, és az emberi testbe való belépéséről, valamint az ezzel járó több nyelven beszélésről (telepatikus kommunikációs képességről) egyébként a Biblia is beszámol, amikor a tanítványok Jézustól prófétálásra szóló megbízást kaptak. Ez a csoda később megismétlődött. A XIII. század elején élt Padovai Szent Antalról feljegyezték, hogy prédikációit mindenki “anyanyelvén hallotta”, holott ő a valóságban egy nyelven beszélt. A telepatikus közlés tényét támasztja alá az a korabeli tudósítás is, hogy “az állatok szintén értették szavait”.

A hindu bölcsek szerint a kundalininek nevezett energia a gerincoszlop aljáról mozdul el, és fokozatosan végighalad minden egyes csakrán, amíg el nem jut az agyba. Ennek az energiának a fokozódása a legtöbbször szinte elviselhetetlen fájdalommal jár. Ezt a fájó, lüktető érzést a szervezetünkben levő energiadugók okozzák, melyek a lelki tökéletlenségünk következményei. A rein¬karnációs láncban előre haladva ezek a dugók fokozatosan megszűnnek, és ekkor az életenergia automatikusan megnövekedik. Jelenlegi fejlettségi szin¬tünkön azonban csak erőszakkal tudjuk eltávolítani az ener¬gia¬dugókat, ami iszonyatos fájdalommal jár, sőt primitív lelkek esetén ennek a folyamatnak a siettetése akár halállal is végződhet. A fájdalom csak a végső stádiumban, a maximális energiaszint elérése után szűnik meg. Ekkor viszont “mennyei béke” költözik a testbe, és a jógi olyan könnyűnek és szabad¬nak érzi magát, mintha nem is lenne teste. Akinek a szerve¬zetében nincsenek akadályok, akinek tiszta az elméje, és a szíve nyitott, az kivételes gyönyört érez ettől az energiától. Ez a fajta mámor még a szexnél is nagyobb élvezetet nyújt, leginkább a mennyei boldogsághoz hasonlítható. Az akadálymentes energianövelésre azonban ma még kevés ember képes. Nem véletlen, hogy az indiai jógik és a tibeti papnövendékek szinte mindegyikének pokoli szenvedéseket okoz ez a gyakorlat.


folyt.köv..
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.06. 06:44  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Az alfába jutás további módszerei

Ha valaki az előző fejezetben vázolt előgyakorlatokkal sem tud lejutni alfába, az megpróbál¬kozhat a légzéssza¬bályozás módszerével. A szakemberek előtt már régóta ismeretes, hogy a percenkénti légzésszám alvás közben jelen¬tősen lelassul. Ennek alapján ha lassítjuk a percenkénti levegővételeink számát, akkor könnyen az alváshoz hasonló állapotba juthatunk. A lassabb lélegzetvételekkel tehát ráhangoljuk magunkat az elalvásra, így óhatatlanul közelebb jutunk az alfa tartományhoz. Eközben előfordulhat, hogy átsiklunk az alfán, és thétába kerülve elalszunk, de emiatt ne bosszankodjunk. Legközelebb némi koncentrálással el tudjuk kerülni az elalvást. A hatás fokozható jógi légzéssel, vagyis mély és egyenletes légzésvétellel. A pranayamanak nevezett légzőgyakorlatok kerülő úton ugyan, de mindig meghozzák a kívánt eredményt.
Mellékesen megemlíthető, hogy az indiai jógik szerint a szellemi koncent¬rációval összekötött légzésgyakorlatoknak mágikus hatásuk van a szervezetre. A hatha jóga alapelve, hogy a test és a szellem együttműködése elengedhe¬tetlenül szükséges a tökéletes egészség kialakításához. A meditációval egybekötött jógalégzés során nem csupán kellő mennyiségű levegőt szívunk a tüdőnkbe, hanem magunkba szívjuk a pránát, vagyis az életenergiát is. A modern felfogás szerint a “prána” nem más, mint szubatomi energia. Az akupunktúra nyelvére lefordítva, a jógi légzés során belénk áramló Yang-nak nevezett pozitív szubatomi energia, valamint a Yin-nek nevezett negatív szub¬atomi energia (amely fizikailag gravitációs sugárzásnak tekinthető) hely¬reállítják a szervezet energiaegyensúlyát, hatékonyan gyógyítva ezzel a test egyéb vegetatív rendellenességeit is. A jóga nem kizárólag testi gyakorlatból áll, hanem van egy szellemi irányzata is. A jógának ez a válfaja lényegében nem más, mint Agykontroll gyakorlat. A szellemi jóga annyiban különbözik az Agykontrolltól, hogy azokat az eredményeket, amelyeket egy jógi évekig tartó önmegtartóztatással ér el, az Agykontroll tanfolyamon egy hét alatt meg lehet tanulni. A nyolc gyakorlat közül a hatodik felel meg az alfa, illetve a théta állapot elérésének, míg a hetedik gyakorlat során a Képzeletbeli Képernyő technikának, és a Hatékony Érzékelés Kivetítés technikájának elsajátítására kerül sor.

Van azonban a jógának egy befejező szakasza is, amely többet nyújt, mint amit az Agykontroll tanfolyamon el lehet érni, és ez a nyolcadik gyakorlat. A nyolcadik gyakorlat során ugyanis a jógik eljutnak a “szellemi megvilágoso¬dás” állapotába. Ebben az állapotban a jógi közvetlen kapcsolatba kerül egy túlvilági fénylénnyel, és ezáltal az abszolút tudás birtokába jut. A világegyetemet létrehozó és fenntartó erők megismerésére a halálunk után mindnyájan képesek leszünk, de a megvilágosodás stádiumába került jógik, valamint a klinikai halálból visszatértek már a földi életükben szert tesznek erre a tudásra. Egyikük így fogalmazta meg ezt az élményt: “Hirtelen letépik rólunk a szemellenzőt, és teljes dicsőségében látjuk meg a kozmikus világot, helyünket a dolgok egyetemes rendjében”. Egy másik szemtanú szerint: “Teljesen tisztában voltam azzal, hogy ki vagyok én valójában. Tökéletesen értettem, hogy miért vagyok, mi a helyem a világegyetemben. Egyszerre minden értelmet nyer. Rájöttem, hogy semmi sem történik ok nélkül, minden abszolút igazságos.”

Sajnos a lélek testbe való visszaléptetése, vagyis az újraélesztés során ez a tudásanyag erősen korlátozott formában marad csak meg, mert a klinikai halálból visszatértek azokat az ismereteket, amelyek a világ jelenlegi fejlettségi szintjét meghaladják, elfelejtik. A jógik is csak globálisan, benyomások formájában kapnak tájékoztatást az univerzális rendről, a technikai részletek rejtve maradnak előttük.

folyt.köv...
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.05. 07:08  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Segítő módszerek

Egyeseknél zavart okoz, hogy a jobb és a bal, vagyis a múlt és a jövő helyzetének a megítélésénél milyen alapál¬lásból induljon ki. Önmagából kiindulva, valós testhely¬zetének a jobb, illetve a bal oldala az irányadó, vagy képze¬lete képernyőjének jobb és bal oldalát kell figyelembe venni. A kettő ugyanis egymás tükörképe, és ezért a két oldal felcserélődhet. Ez a dilemma a Silva-féle hasonlattal élve rendkívül egyszerűen feloldható, ha elképzeljük, hogy egy nagyméretű iránytű közepén ülünk arccal dél felé. Hol kel fel a nap? Mindenki tudja, hogy keleten, tehát arra, vagyis a bal kezünk felé van a jövő. Hol nyug¬szik le a nap? Nyugaton, tehát a jobb kezünk felé van az elmúlás, a múlt. Kép¬zeletünk képernyőjén is ennek megfelelően kell mozgatni a képeket. A képernyő a dél. Ha a jövőre vagyunk kíváncsiak, vagy ha egy gyógyító eljá¬rást vizualizálunk, amely a későbbiek során fog érvényesülni, akkor keletre, tehát balra kell elmozdítani a képet. Ha a múlt érdekel bennünket, vagyis ha azt akarjuk, hogy egy vizualizált probléma elmúljon, akkor nyugat felé, tehát jobbra mozgassuk a képet.
Ezzel az egyszerű képzettársítási módszerrel egyébként más hétköznapi dilemmánkat is egyszer s mindenkorra a helyére tehetjük. (Sokaknak problémát jelent pl. tavasszal és ősszel a nyári időszámításra való át- és visszaállás. Ez a bizonytalanság is feloldható az alábbi rendkívül egyszerű képzettársítással. A tavaszhoz képest hol helyezkedik el a nyár a naptárban? Előtte, tehát az órát egy órával előbbre kell állítani. Az őszi óraállításnál hol van a nyár az őszhöz képest? Mögötte, tehát óránkat egy órával vissza kell állítani.) Ennek a mód¬szernek a céltudatos alkalmazását segíti elő az Agykontroll tanfolyamon oktatott “memóriafogasok” rendszere. A betűnként változó vizuális képek megtanulása rendkívüli mértékben képes memóriánkat feljavítani. Ezzel a rend¬szerrel mindennapi elintéznivalóink sorát tudjuk betárolni a fejünkbe, men¬tesítve magunkat a cédulázással járó kellemetlenségektől.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.03. 23:41  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Bétaprogramozás váratlan szituációkban

Az önszuggesztió a mindennapi életünkön kívül váratlan helyzetek, kellemetlen balesetek esetén is eredményesen alkalmazható. Az alábbi mód¬szer követése sok felesleges idegességtől kímélhet meg bennünket. Amikor megtörtént a baj, a legelső és legfontosabb reakció: Nem szabad megijedni! Az ijedtség lebénítja az agyunkat, és befagyasztja, vagy helytelen irányba tereli energiatartalékainkat. Ha megőrizzük lélekjelenlétünket és ráadásul még gyors reflexekkel is rendelkezünk, sokszor a legnagyobb bajból is ép bőrrel juthatunk ki. Amennyiben erre már nincs mód, a szerencsétlenség visszavonhatatlanul megtörtént, akkor sincs értelme a kétségbeesésnek.

Ne feledjük: Minden baj akkora, amekkorát csinálunk belőle! A baj megtörténte után Agykontroll tanulmányainkra támaszkodva első dolgunk az legyen, hogy a negatív érzés helyébe ültessünk egy pozitívat, pl.: Örülök, hogy nem esett komolyabb bajom! Vagy: Örülök, hogy életben maradtam! Utána a megőrzött lélekjelenlétünkre támaszkodva gondoljuk át, hogy mik a legfontosabb teendőink, a szerencsétlenség következményeit milyen sorrendben és hogyan tudjuk a leghaté¬konyabban enyhíteni. A szükséges intézkedések megtétele, a probléma lerendezése után se keseregjünk, hanem inkább gondoljuk végig az eseményeket abból a szempontból, hogy milyen tanulságokat vonhatunk le belőlük. Önmagunk sajnálata helyett gondoljunk inkább arra, hogy ennyivel is tapasztaltabbak lettünk, és ezt a tapasztalatot arra fogjuk használni, hogy még jobbá váljunk, mint amilyenek voltunk. Ez a legokosabb, amit tehetünk, mert megtörtént eseményeket nem lehet semmissé tenni, a sopánkodással csak növeljük a bajt.


Fogadjuk meg Silva tanácsát: “Bármilyen baj ér bennünket, tegyük szokásunkká, hogy eloszlatjuk a stresszt, és lelki békével helyet¬tesítjük azt.” Egyébként a hirtelen jött stressz feloldásának van még egy igen hatékony módja, a relaxáció. Ha egy hír vagy esemény sokkszerű hatást gyakorol ránk, akkor feküdjünk le, és percenként legfeljebb nyolcszori gyakorisággal végezzünk hasi légzést. Ez a lassú, mély légzés szinte varázslatos erővel nyugtatja az idegeket, és szükség esetén ülő vagy álló hely¬zetben is alkalmazható.


Sajnos ma még a legtöbb ember ennek az ellenkezőjét teszi. Sokan nem hajlandóak elfogadni a tényeket, és dühöngve áltatják magukat, hogy velük ilyen baj nem eshet meg. Ahelyett, hogy mentenék a még menthetőt, és az újrakezdési lehetőségeiken elmélkednének, vad harcba kezde¬nek a megváltoztathatatlan ellen. Végül miután belefáradtak az értelmetlen szélmalomharcba, a búskomorság és a melankólia lesz úrrá rajtuk. A nemtörődöm lelkiállapotnak azután törvényszerű következménye az egzisztenciális leépülés, a társadalmi ranglétrán való fokozatos lecsúszás, ami gyakran öngyilkossággal végződik. Dale Carnegie szerint mindezen bajok legfőbb oka, hogy nem tudunk szembenézni a tényekkel, nem vagyunk képesek tudomásul venni a megváltoztathatatlant.
A szerencsétlenség következményeinek felszámolása során tehát az első lépésünk az legyen, hogy fogadjuk el ami történt. Ha ezt megtesszük, akkor mentesítjük magunkat attól a roppant pszichikai nyomástól, amely a félelmeink következtében telepedett ránk. A nyugodt állapot energiát szabadít fel bennünk, amelyet bajaink enyhítésére fordíthatunk. A második lépés, hogy lelkileg készüljünk fel a legrosszabbra, tudatosítsuk magunkban, hogy a legkedvezőtlenebb esetben mi vár ránk, és álljunk készen ennek elviselésére. Ez azért fontos, mert ha tudatában vagyunk annak, hogy nincs mit vesztenünk, helyzetünk az elképzelhető legrosszabb esetnél rosszabb már nem lehet, akkor egy olyan belső béke lesz úrrá rajtunk, amelytől kitisztul az agyunk, és józan ésszel már képesek leszünk problémáink fokozatos leküzdésére.

Erre a két lépésre azért van szükség, mivel az idegeskedés lehetetlenné teszi gondolataink koncentrálását, és ennek következtében nem tudjuk a szükséges döntéseket meghozni. Ha viszont kényszerítjük magunkat, hogy szembenézzünk a legrosszabbal, ami történhet velünk, és hajlandóak vagyunk azt tudomásul venni, akkor véget vetünk képzeletünk őrjítő csapongásának, így minden energiánkat gondjaink megoldására tudjuk koncentrálni. A megoldás kulcsa tehát az, hogy el kell fogadni a megváltoztathatatlant, és fel kell készülni a legrosszabbra. Ha ez megtörtént, akkor harmadik lépésként a megnyugvásból nyert energiát fordítsuk arra, hogy higgadtan, meg-fontoltan próbáljunk javítani a helyzetünkön, próbáljuk jobbá tenni annál, amelynek elfogadására lelkileg készen álltunk. Sok esetben ez a magatartás nem csupán enyhíteni képes a helyzetünket, hanem gyakran előnyösebb helyzetbe juttat minket, mint amilyenben a baj megtörténte előtt voltunk.

A későbbiek során, amint gyarapodnak Agykontroll ismereteink, áttérhetünk komolyabb gyakorlatok végzésére is. A kezdeti tréningezés után ahogy sikerül lejutnunk alfába, mindjárt kezdjük el a vizualizálás gyakorlását, mert az Agy¬kontrollban minden azon múlik, hogy milyen intenzíven tudjuk a vágya¬inkat a képzeletünkben megjeleníteni. Minél erősebb a vizualizáló képességünk, annál erősebb a gyógyító hatás. Vizualizálás nélkül csak passzív meditációs állapotban leszünk, ami az egészség szempontjából szintén hasznos, de nem elég hatékony. Hatékonyabb gyógyítás csak dinamikus meditáció, vagyis vizualizáció útján érhető el. Ez olyan, mint amikor valaki sötétben tapogatózva próbál kijutni egy számára ismeretlen épületből. Ha szerencséje van, előbb-utóbb sikerül neki, de mennyivel hatékonyabbá válik a keresés, ha közben bekapcsolja a világítást. A vizualizálás tulajdonképpen egy ilyen villanykapcsoló, ami összehason¬líthatatlanul megnöveli tevékenységünk hatásfokát.


A vizualizálást nem lehet elég korán kezdeni, szabályai¬nak gyakorlásával már akkor próbálkozhatunk, amikor még csak az alfa közelében járunk. Később minél mélyebbre jutunk az alfa tartományban, képünk annál színesebbé, annál részlet¬gazdagabbá válik. A kezdeti sikertelenséggel ne törődjünk, végezzük a naponként előírt gyakorlatokat szorgalmasan, a türelem, a kitartás és a hit egy idő után meghozza gyümölcsét. A gyógyító tevékenységgel se várjunk addig, amíg tökéletes nem lesz a vizualizáló képességünk. Ha kellőképpen vágyunk rá és hiszünk benne, akkor alacsonyabb hatásfokkal ugyan, de életlen képpel is tudunk gyógyítani. Tehát az öngyógyítást is kezdjük el minél előbb, ezzel is javulni fog az állapotunk, ennyivel is közelebb kerülünk a végső gyógyuláshoz. Amennyiben sikerül mélyebb alfába jutnunk, ne habozzunk egy percig sem, hanem haladéktalanul kezdjük el mások gyógyítását. Embertársaink gyógyítása ugyanis kihat ránk is. Silva szintén hangsúlyozza, hogy ha meggyógyítunk másokat, azzal önmagunkat is gyógyítjuk. Ha valamilyen oknál fogva nem vagyunk képesek magunkat teljes mértékben meggyógyítani, próbálkozzunk a körülöttünk élők gyógyításával. Könnyen előfordulhat, hogy a visszahatás mintegy a Mindenható jutalmaként megszünteti maradék egészségügyi problémánkat is.
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.05.03. 01:05  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 1876
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A Hatékony Érzékelés Kivetítés különleges kiviteli módja az SRV (Scientific Remote Viewing), amelyet az amerikai hadsereg fejlesztett ki az 1980-as évek elején a CIA-val együtt-működve. Előnye ennek a módszernek, hogy elsajátításához nincs szükség parapszichológiai képességekre, és megismé¬telhető, tehát tudományos szempontból is elfogadható eredményt ad. Eleinte kémkedésre, politikai célokból alkalmazták, újabban azonban a Földön kívüli civilizációkkal való kapcsolatfelvételre használják. Az SRV alkalmazásánál fontos szabály, hogy a megfigyelő ne használja a tudatát az “ülés” alatt. Amennyiben a tudat belép a hírszerzés folyamatába, azonnal hozzálát az információ értelmezéséhez, ami aktivizálja a képzeletet. Az eredmény a tények nagyfokú eltorzulása. Ezért az SRV legfontosabb alapszabálya, hogy az adatok mindaddig nem kerülnek elemzésre, amíg áramlanak, mert a nélkül az eljárás nem más, mint egyszerű fantáziálás. Médiumok esetén ez a veszély kevésbé áll fenn, mivel ők a telepátia gyakorlása során “megváltozott tudatállapotba” kerülnek. Az agyfrekvencia lecsökkenésekor a tudat kikapcsolt állapotban van, így nem zavarja a kommunikációt. A természetes módszer hátránya azonban, hogy meg¬lehetősen megbízhatatlan. Ezen túlmenően ki van téve a sátáni erők mani¬pulációjának, akik ily módon dezinformációk tömkelegét juttatták már el hozzánk. Ez a veszély az SRV-nél is fennáll, de ezt a módszert többnyire maga¬san képzett tudományos szakemberek alkalmazzák, akik képesek különbséget tenni a maszlag és a valós értesülések között.

Azért is szükség van erre a nagyfokú különbségtevő képességre, mert a magasan fejlett civilizációk nem mindegyike engedi meg, hogy körülnézzünk a járműveikben, vagy a világukban. Ilyenkor vagy blokkolják a “távolbalátó” szemét, lelki látószervét, vagy ami rosszabb, hamis képet sugároznak neki. Erre főleg eleinte került sor; manapság viszont kezdenek megnyílni a “zsilipek”, mind több UFO-jelenségbe nyerhetünk bepillantást. A telepatikus úton végzett kémkedés tehát szintén felfedezhető, még ha a lebukás nem is jár olyan drasztikus következményekkel, mint a hagyományos módszer. Az SRV-t gyakorlók tapasztalatai alapján a Földön kívüli civilizációk újabban nem gördítenek akadályokat a “kukkolásaink” elé. Tilalmakkal csak akkor élnek, ha az ily módon szerzett értesülések alapján beleavatkozhatnánk a tevékenységükbe, vagy ha meg akarnak védeni bennünket olyasmitől, aminek a tudomásulvételére még nem vagyunk elég felkészültek. Az univerzumban ugyanis sok olyan dolog történik, amely sokkolóan hatna ránk. Nincs rá szükség, hogy emiatt izgassuk magunkat, mivel a bennünket felügyelő fejlettebb lények minden veszélytől megóvnak minket, ami ellen nem tudunk védekezni.


folyt.köv..
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



ElőzőKövetkező

Vissza: Karsay István fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron