Lakadalmazna az ördög 9.

Kép
nzyang   2019.04.17. 19:11  Hozzászólás
AvatarAdminisztrátor

Hozzászólások: 1275
Csatlakozott: 2017.06.29. 07:20
Tartózkodási hely: Bácskossuthfalva
 
Kep
Pétër László festőművész írása

BÖJTMÁS HAVI NAPLÓJEGYZETEK
Lakadalmazna az ördög 9.

AZ ÖRDÖG ADÓSSÁGA

A hamisságnak olyan természete van, hogy soha egy nyomban s állapotban meg nem marad; hanem hol ide csorog, hol amoda kap. Az ördög természete pedig olyan volt: örökösen a zabolátlanság, a kontárkodás, a kapzsiság s a túlméretezett szenvedélyek között ingázott. Olykor még tréfára is váltott…

Ím, elérkezett 1883-ban a kikelet, s a túlszaporodott ötfalu, beleértve az eladósodott andrásfalvi reformátusokat is, túlélte a nehéz telet. Koplalva és lerongyolódva a népnek most már végképp el kellett döntenie: ki mer közülük elmenni, s ki mer maradni. Mert hamarosan Thomka Károly lelkész a szószékéről beszámolt a kitelepedés ügyét rendezgető levelezéseiről s az előző esztendő december hónapjában megtett útjáról Magyarországra. S egyben
kihirdette a telepesnek jelentkezők mozgósításának várható eredményét. Hogy az érvényben maradó népes feliratkozások hatását tudassa mindenkivel. Merthogy hosszú távra szólt volna az egyezség, az AlDunára telepedni nem volt gyermekjáték. Ha valaki most visszakozott volna közülük, akkor mehetett volna vissza az igavonó állatoknak is nehéz munkakörülmények között: móduvázni!

lakadalmazna9.PNG
A szerző illusztrációja
Megtekintve 4 alkalommal.


Ekkor ágazott első ízben kétfelé a bukovinai székelyek útja. Na és kinek a szavára? Sokan úgy tudják, hogy a telepítő lelkészére, aki az előző esztendőben megindította a hazatelepedést szorgalmazó levelezéseket, s a küldönc és a tárgyalópartner szerepét is elvállalta. Mások állítják, hogy a tervekben az ördög is nyakig beleette magát. De hogy ő kikkel állt kapcsolatban, hogy s mint intézkedett, azt már nem tudhatjuk. Ám azt igen, hogy a kitelepedés ürügyén Thomka lelkész nem akárkikkel levelezett s tárgyalt! Nem holmi alsó körökkel, hanem Magyarország kormányzóival! A márciusi istentiszteleten már ünnepélyes beszélyben számolt be a magyarországi útjáról meg a kitelepítési tervekről. S bár nem volt szokása, a lelkesítő szózata hallatán még az ördög is ellágyult. Aztán megrázta a zsíros sörényét: észbe kapott, és kapzsin, vérszemre…

Thomka lelkész tehát a szószékére fellépett, de mielőtt belekezdett volna a mondókájába, szelíden végigjáratta a szemét a hívein. Elérzékenyülve látta, hogy apraja-nagyja fegyelmezetten, alázattal, reménykedve s áhítattal várja a megszólalását: az igét és talán a felokosító megváltásukat is. Nemcsak elaggottak voltak jelen a dugig telt templomukban, de még a csecsszopó kisgyermekek is.

– Először az eddigi levelezésëmről! – nyelt nagyot. – Az egész nyáj nevében këllëtt kezdenëm. A rëformátusok s a katolikusok nevében ëgyaránt, mert ëgyenlőek vagyunk: hogy kinek és mit írjak? S kigondoltam, hogy ha a Tisza a legbiztosabban vezet a Dunához, én a tiszai vizek nagy Tiszáját, a kormányelnököt këll mëgkeressem a kérvényëmvel! Ti az ősszel háromszázan írtátok alá a kérelmet, de aláírtátok volna akár háromezëren ës, ha këll. Mert még két hónap múlva ës jelëntkëztek a fëliratkozni szándékozók, egész Bukovinából! Tudjátok mëg, hogy ezërféle nyelvek këllenének ahhoz, hogy el tudjam mondani, hogyan fogadtak… Hogy hogyan fogadott Nagy György kormánybiztos úr a hivatalos osztályával s az egész szëmélyzetével ama vacsorán, melyet a tisztëletünkre rendëzëtt Szëgedën… Hát még Budapestën, szerelmes atyámfiai! Magunknak se hittünk. Írók, művészëk, tudósok… a szëmeimhëz kapkodtam, hogy nyitva van-ë, vagy csak magnëtizált álomkór nyugtalanít. Mert itthon még a leghitványabb kutya ës mëgugat, néha meg ës harap! De ott bárók, grófok és hërcëgëk szorítottak velünk kezet. S végül maga elé fogadott Magyarország minisztërelnöke ës, és bizony mondom: ajtót nyitott előttünk a haza dicső atyjához, a magyar királyhoz! Hogy a koronás fő mily atyai szívvel nyújtotta ki këgyelme aranypálcáját a legárvább népëk legszërényebb küldöttségen elé! Ha láttátok vóna a mëgilletődést, midőn a legmagasabb tudomásául vette, hogy Bukovinának öt magyar községe határának szűk volta és más szomorú körülményëk és viszonyok miatt jobbára mind kiköltözni kíván!…

Az ördög a templom ablakrésén át hallgatódzott, és a fülei sisteregtek az irigységtől, amint a meghatottság szavait és a nép elismerő moraját visszahallotta. Aztán valaki kezdte énekelni a Hymnust, amelyet egyre több bukovinai székely tanult meg kívülről. Csak úgy harsogott:

„Balsors akit régën tép…”

De erre elfutotta a méreg, s aszongya:

– Na, ha csak ez këll, akkor majd mëgcsinálom nektëk a szërëncsétëkët, hogy mennél többen iratkozzatok fël: a „balsorsotokra”!

S onnantól kezdve kódorogni kezdett a faluban, s minden kocsmatölteléknek a lelkére kötötte, hogy iratkozzon csak fel bátran a meghosszított névlistákra, mert úgy hallotta, hogy az új hazában könnyű meggazdagodni: ott királyi dolga lesz mindenkinek! Ezzel megint sok bajt okozott a bukovinai székelységnek. Mert utána a Csángó Bizottság tagjai s a küldöncök, elöljárók, a beavatott politikusok is mind hiába mondogatták, hogy: emberek, ez sok lesz! Március 30-án, az első hullámmal ezer derék székely indult vonattal az Al-Dunára. Ám utána özönlöttek még majd háromezren, és szekéren is nekiindultak kevesebben, a bátrabbak és a tehetősebbek, akik több holmit vittek magukkal. Ők voltak a „tëngëlyësëk”: velük tartott az új hazába Thomka Károly telepítő lelkész is.

Az ezer főről szóló szerződés helyett tehát több mint négyezer lélek hagyta ott Bukovinát! Az ördög meg csak dörzsölgette a tenyerét! Sok megüresedő andrásfalvi portát vásárolt fel potom áron. Vagyis aprópénzekért már a fél falu az övé volt! Csak akkor kezdte el düllesztgetni a szemét, amikor az elvándorlás befejeződött, s kiderült, hogy a már magának tulajdonított mindenféle ingatlanokat alig-hëába őrizgeti. Mert hamarosan jöttek a radóci bank megbízásából az adóbehajtók, s ragasztották ki a portákra, egyenkint: „Lefoglalva a radóci bank által!” Az ördög hiába lobogtatta előttük kétségbeesetten a volt tulajdonosokkal kötött szerződéseket. A vigécek nagyobb kupecek voltak nála! Az általa lepecsételt vagyonátírásokra csak hunyorogtak s legyintgettek:

– Nem érvényes! Ez se! Mëg ez se! Ezëk a székëlyëk lóvá tëttek tégëd! Jóember, hát nem vëtted észre, itt mán sëmmi se vót az övék, csak a tartozás? Mindet viszi el a bank! Jó napot, s alászógája!

ördög9a.PNG
***
Megtekintve 2 alkalommal.


    móduvázni: Moldvába járni idénymunkára
    beszély: szónoklat
    tëngëlyësëk: szekeresek
Kép
ezofestő



Vissza: Péter László fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég

cron