Szellemtan

Kép
Karsay   Tegnap, 07:53  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Tanítás az együttérzésről


Részlet az 2002.04.09-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV.: Lelkiismereti kérdés egy koldus, egy hajléktalan, vagy más szükséget látó megsegítése! A lehetőség véges, de nagyon rossz érzés segítség nélkül elmenni mellettük, vagy „csak” egy fohászt, egy imát mondani értük! Ez olyan, mintha álszenten sóhajtozunk, és a lelkiismeretet alig tudjuk megnyugtatni ezzel! Hogy miért kerültek ezek a szenvedők ebbe a helyzetbe, mi azt nem tudjuk sokszor felmérni, de mit tehetünk a cselekvés áthárításán kívül? Mert amikor azt mondjuk, hogy majd imádkozom, könyörgöm érte, akkor az a napi fizikális cselekvést egy kicsit áthárítja, és úgy néz ki, hogy a könnyebbet választjuk, bár mi nagyon komolyan vesszük azt, ha valakiért fohászkodunk!
TSZ.: Óh nem, nem erről van szó! Most nem imáról beszé¬lünk, hanem bármiféle jó szándékú, feléje sugárzott megértésről, talán nem is annyira sajnálatról, mert a sajnálkozás bizony semmit nem ér! A jó szándékú gondo¬latot, azt az együttérzést - mert itt csak az együttérzésről lehet szó! - apró¬pénznek vesszük, akkor, amit bármiféle kézzelfoghatóval is nyújthatnánk, hogyha az lenne a nagyobbik pénz, akkor bizony ez nem egy jó csere! Mert sokkal fontosabb az a megértés, az a jó kisugárzás. Mondom, nem imákról beszélek, mert nagyon sokszor még imában gondolkoztok, és igazatok van, de a legegyszerűbb szívből jö¬vő megértés és együttérzés azzal, aki ily módon van, az sokkal inkább megmozdít olyan erőket körülötte, mint ha egy papírpénzt nyújtotok a kezébe, mert az ha¬mar elfogy, de ez nem, amit ily módon adtok!
Tulajdonképp azt kell, hogy mondjam, a gyakorlati kérdés az, hogy rossz érzést okoz az, ha vala¬milyen okból nem adtok neki valami anyagi segélyt, hiszen azért áll ott szegény és nyújtja a kezét, mert neki anyagi segélyre van szüksége. Ez a látszat, mert ami bennetek rossz érzést kelt olyankor, ha nem tudtok valamiért pénzt adni, hanem tény¬leg csak egy jó szándékú, együtt érző gondolatot adtok neki, mintegy beburkolva egy kissé melegebb légkörbe, ami nem látszik, de itt egy olyan dologról van szó, ami nem illő se ilyen, se más alkalomra, és ez a bűntudat!
Miért az a bűntudat? Nem a ti bűnötök az, hogy olyan elosztási rend van az emberi társadalmakban, hogy az egyik dús¬kál, a másiknak pedig olyan kevés jut, hogy kénytelen a kezét nyújtani alamizsnáért! Nem azé az emberé, sem a felelősség, aki nem tud pénzt adni, de mégis érdekes, hogy a rossz érzést ő érzi, ahelyett, hogy az érezné, akinek igenis tevőleges része van abban, hogy az a másik sze¬gény koldulásra szorult.
Tehát itt egy hamis szerepcsere történik! Ha abból indultok ki, hogy ezzel az érzéssel nem tudtok segíteni rajta, de magatokat nyomjátok le valami módon, akkor ennek szem elé kellene villanni, amikor elő¬fordul. A bűntudatnak egy rendkívül érzékeny és érzékenyítő érzése már nem jelent segítséget, hanem éppen ellenkezőleg, mert ennek van egy tól-ig tartománya, ami a megértés. Nem is hogy az egyezség, hanem az, hogy beleérezzen valaki abba a helyzetbe, amiben az a társa van, hiszen éppen azért gondol rá jó szívvel! Hogy¬ha az túlmegy egy határon, és bűntudatba csap át, semmi körülmények között sem egyik¬nek, sem másiknak nem használ, mint kihangsúlyoztam! És amikor már nem egy koldul, ha¬nem kettő?! Hát ennek mi értelme van?
Nagyon jól gondoljátok meg ezeket az érzéseket, mert a józan megfontolás kell, hogy úrrá legyen ilyenkor. Ha az érzéseket szabadjára engedi¬tek, különösen az ennyire kiélezetteket, akkor ott az értelmes és az értelmi meggondo¬lás háttérbe szorul. Sem segíteni nem tud, sem elindítani azt a bizonyos érzést, azt a bizonyos már szabadabb gondolatot, amellyel azok a jó szándékú, nem is imák, hanem szeretetteljes odasugárzások mehetnének, mert lefoglalja a saját bűntudata, amelynek semmiféle indoka nincsen! Értitek ezeket az egész gubanc történeteket?!
KV.: Azt hiszem igen! Mert pontosan arról van szó, hogy az érzé¬seinket nem tudjuk akkor kezelni, ahogy ezt manapság mondani szokás.
TSZ.: A túlzásba lendült, vagy az eltérő és elágazó érzéseket, amelyek nem helytállóak pont ott, és pont arra, amire vonatkozik!
KV.: Ez sajnos nemcsak ebben, hanem sok minden másban is problémát okoz, hogy az érzéseinket, érzelmeinket, egészen a hangulatunkig bezárólag, vagy még annál is to¬vább a hangulatváltásokig, nem tudjuk kezel¬ni, nem tudjuk kézben tartani, irányítani, uralkodni felettük!
TSZ.: De miért? Nem mert nem tudtatok róla, de nem gondolkodtatok el raj¬ta, csak a kellemetlen rossz érzés volt, és annak a keltető okát nem gondol¬tátok végig! Ha ez így tudomásra kerül, ez oly egyszerű, mert tökéletesen olyan, mintha saját magatok gondolnátok el, és akkor ez már többé nem fog előállni! Azért, mert már a tudatban van az, hogy nem ez a megoldás, amire szükség van, sem nekik, sem nektek!
KV.: A másik nagy segítség, amit mondtál, a varázsszó: az együttérzés! Ezt azért volt nagyon jó hallani, mert mi tényleg együtt érzünk azzal a szükséget látóval, és pontosan azért voltak ezek a lelkiismereti problémáink, mert nem tudunk segíteni!
TSZ.: Az együttérzés indítja azt a szeretethullámot, amely ugyan nem látványos, de mégis van! Ez máshonnan látható!
KV.: Hát ez volt a varázsszó, mert azt mondtad, hogy az együttérzés is sugároz olyan jó rezgéseket, mint egy fohász, sőt az tartósan adja a segítőerőket!
TSZ.: Mert az együttérzés által indított érzésbeli szeretethullám az nem szóbeli! Az imái szóbeliek... vigyázzatok, lefognak nagyon sok erőt! Nagyon könnyedén szólássá tud válni egy legyengített és gyengébb érzelmi háttérrel! Itt viszont az egész érzelem szabadon árad, szavak nélkül!

UI:

Ellentmond a Bibliának a halálközeli élmények Mennyországa?
https://www.youtube.com/watch?v=CPNqYtyBC7E&fbclid=IwAR0f0AIFh-G7s0QMCya1U-0
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.12. 08:01  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Szülők beavatkozhatnak-e gyermekük párkapcsolatába?

Részlet az 2004.06.24-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV: A következő kérdés nemcsak őnála, hanem mindegyikünknél előjön. Szabad-e, lehet-e, vagy egyáltalán kell-e a szülőnek beavatkozni - a legjobb szándékkal is - a gyermeke párválasztásába, vagy házasságába, és annak fenntartásába? Ezzel a Sors szükségszerű menetét befolyásoljuk. Igaz, hogy van a kürtölő felelőssége is, de mégis csak a saját emberi elképzeléseink szerint kürtölünk. Célszerű-e egy olyan házasságot fenntartani, ahol elhidegülés, elfordulás adódik? Nem okozhat-e ez még több rossz következményt?
TSZ: Több összefüggő szakaszból áll a kérdés. A legélesebb, hogy szabad-e, lehet-e egy másik pár életébe az összetartozásuk vagy széthullásuk esetében beavatkozni, bármilyen rokoni kötelék, vagy baráti szeretet révén. Semmiképpen! A párkapcsolat mindig párkapcsolat, nem hármas, vagy négyes kapcsolat. Két ember olyan szoros kötelékébe, mint házasság, vagy házasságszerű párkapcsolat, minden körülmények között az ő ügyük azt elintézni!
Amit most mondok, szinte ellentmondás lesz: a szülő, aki a legjobbat kívánja gyermekének és annak társának is, - hisz a gyermeke jóléte, életminősége függ attól, hogyan él választott társával - nem szólhat bele! Óvatosan lehet észrevételt tenni, hogy én másképp látom, figyeld meg jobban, de semmi többet. Akarnokoskodni, lebeszélni, rábeszélni nem egészséges dolog, ez természetes.
Itt egy háromrészes, ún. mennyiségi beavatkozási változásra szeretnék rávilágítani. Abban a házasságban, és abban a konfliktusban, amelyről most szó van, - de ez vonatkozik bármelyikre nagy vonalakban - a szülők beavatkozása kimondatlanul, egy-egy szemvillanással, arckifejezéssel jelezve, bármilyen módon, benne van hangok nélkül is. Az a szülő, aki nevelte egy társkapcsolat egyik tagját, annak a felfogása, nevelése, példamutatása, ráhatása akkor is benne van az egyik házastárs-félben, amikor egy szót sem szól bele a dolgokba, mert az már beleépíttetett, benne van, és olyanná változott át abban a házasfélben, amilyenné élethelyzetéből adódóan a szülői nevelés, példamutatás az ő egyéni életében módosult és kikristályosodott. Tehát a szülő akkor is rejtve jelen van, ha esetleg a földgömb másik felén tartózkodna, és nem lenne kapcsolat vele. Ez egy sokkal erősebb dolog, mint amilyennek látszik.
Amikor esetleg a legnagyobb jó szándékkal egy felvilágosítást mond gyermekének: "Jobban figyeld meg ezt, ne úgy viszonyulj, próbáld megoldani így vagy amúgy," ez a következő fokozat. Ezt nevezitek a kürtölő mondásának, amikor hangos szóval fejezi ki azt, amilyennek ő, mint majdnem kívülálló, lát olyan helyzetet és dolgokat, melyeket a házastárs egyik fele, akiről szó van, nem egészen úgy, vagy másképp, vagy csak a saját szűrőjén keresztül. De semmi több nem történik. Megtette a magáét, most már az következik, hogy szót fogadnak-e neki.
Ennél erőteljesebb és fölöslegesebb, amikor nagy erővel beavatkoznak kritikával, helyreigazítással, bármilyen jó szándékkal egy másik párnak az életébe. Ez a hármas fokozat figyelhető meg: létezik nagyon alaposan a szülő jelenléte a nevelés folytán, létezik szeretetteljes felvilágosítás és figyelmeztetés, de már túllőne a célon, ha többet tenne.
A legjobb szándékkal sem szabad, nem lehet a kettős viszonyba beavatkozni. Mind a kettőnek egyedi, egyéni, belső önalakítási, belátási, tudatosulási problémája, hogy helyrehozza-e a kapcsolatot és saját magát, vagy nem tudja megtenni. Mert nem biztos, hogy képes rá. Ha túl nagy a különbség, az ütközési pont túl sok, hatalmas és veszélyes az ellentét a párkapcsolatban, akkor legfeljebb megegyezéssel egy próbaidőt célszerű mindkettejüknek adni.
Nem arra, hogy egyiknek vagy másiknak a szempontja legyen elfogadva, hanem, hogy közelítés történik-e az egyik vagy másik lélekben, a kettő találkozni tud-e, vagy sem. Ha nem, akkor elérkezik egy olyan pont, amikor már nincs érelme fenntartani egy olyan társaskapcsolatot, mely azontúl csak több rosszat teremt, megalkuvást és lelki sérelmek halmazát, bénulást, szinte visszalépést a lelki fejlődésben. Kizárólag a két fél tudja, hogy mikor érkezik el ez a pont, harmadik személy nem avatkozhat bele! Nem vigasztaló a feltárás, mindössze csak egy rövid kis magyarázat volt, hogy mennyire, mikor, hogyan lehet bármit is tenni egy jó barátnak, egy testvérnek, egy szülőnek, ha valahol bajokat lát.

UI:

Napindító videó
https://www.youtube.com/watch?v=xa4SrZSARSI
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.10. 08:45  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A test a lélek börtöne 1

Valameddig a lélek meg nem érzi, hogy a test a börtöne, nem érett a szabadságra

Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesnyjának intuitív médiumítása révén jött létre.

Ki vagyok?
Miért vagyok itt?
És miért vagyok így itt?
E hármas kérdés az eszmélet első megnyilatkozása. A kérdés szomjúság, mely kielégülésre, válaszra vár. Boldog gyötrődés, mely csak a természetfelettiből meríthet enyhülést. Emberek! Nézzetek bele merész szemmel a világba! Mit láttok? Mit tudtok róla? Semmit, - mert rövidlátó szemetekkel még önmagatokba sem láttok bele, még önmagatokról sem tudtok semmit. Csak tapogatóztok a homályban és laposan, torzan érzékelitek, tévesen értelmezitek mindazt, amit találtok. A belső világosságot gondosan elzárjátok, körültakarjátok igényekkel, indulatokkal, hibákkal, bűnökkel és kívülről figyelitek magatokat egy kis résen át, az értelem zsilipjén keresztül.
Néztetek-e már be világos helyről sötét szobába? Nos, hát mit láttatok? Sokáig semmit és csak hosszas figyelés, makacs erőlködés után - ha ugyan erre türelmetek volt - láthattátok meg a bentlevő tárgyak kontúrjait, persze bizonytalanul, laposan, minden plasztika nélkül. Hogyan szerezhetnétek így való fogalmat arról, ami ott bent van? Hogyan vehetnétek tudomást arról a kincsről, amelyet a szoba a sötétben hét lakat alatt rejteget? Néztek és nem láttok. Nem látjátok a világ lelkét sem. Hogyan is láthatnátok? Hiszen a világ lelke a fény és ti a sötétséghez szokott szemeitekkel - miként a vakondok - a földbe vájjátok magatokat homályt keresve. Onnan ítélitek meg a világot, a létet úgy, ahogy azt pislogó szemeitekkel meglátjátok. Természet - mondjátok - és önnön szavatokat sem értitek. Erő - kiáltjátok - és ezzel kimerül találékonyságotok.
Bölcsességeteket elrajzolt ábrákban örökíti meg a tudomány. Csupa tüneti megállapítás mindenütt, mert nem tudtok továbbjutni a funkciók felismerésénél. Mindent a testről olvastok le, pedig a test maga is csak tünet. A Föld és minden megnyilatkozása a természetben és erőkben csak tünet. De mi az, ami a tüneteket létrehozza? - Van-e fogalmatok róla? Nincs. Mert ha volna, másképpen fognátok fel az életet is, másképpen rendezkednétek be reá, sokkal nagyobb értéket tulajdonítanátok neki.
Olyanok vagytok, mint a könnyelmű és rest gazda, aki vagyonát, értékeit cselédeire bízza, de ezek meglopják, kiforgatják mindenéből és uralomra jutva arra kényszerítik, hogy ő dolgozzon nekik, hogy ő szolgálja őket. Ezek a hűtlen, rabló cselédek: a szenvedélyek, a vágyak, az igények. Talán kétségbe vonjátok e megállapításomat, talán nevettek is rajta, de bármikor meggyőződhettek róla, ha komolyan akarjátok. Csak próbáljatok időközönként magatokra maradni gondolataitokkal és érzéseitekkel. Majd meglátjátok, hogy megrohannak benneteket ezek az üldözők. Sok esetben csak egy lomha cseléd jelentkezik: az unalom. - Ez a legveszedelmesebbek egyike, mert elterpeszkedik a lélekben és enyészetet hagy maga után. Kiszikkasztja az életkedvet, csírájában elrothasztja a cselekvésre buzdító jobb érzéseket.
A lélek petyhüdt lesz tőle, és ha kellő eréllyel ki nem ostorozza ezt az élősdit, akkor előbb-utóbb meg is bénul. Az unalommal éppen ellenkező természetű: a türelmetlenség. - Ez egy zöldfülű siheder, éretlen tacskó, nem éppen rosszindulatú, de tudatlan, erőszakos és élelmes. Ahová befészkeli magát, az élére kerül mindennek. Ő viszi a szót, rendelkezik, végrehajt. Egyetlen gondolatnak sem hagy érési időt, útját csörömpölés, rombolás jelzi. - Valóságos zsarnok, nem teszi le kezéből a korbácsot és percnyi pihenőt sem ad a léleknek.
Ezt a két cselédet azért említettük meg elsősorban, mert az ember magára maradva leginkább ezek egyikével szokott először találkozni. Azonban a cselédek között a legnagyobb pozíciót az önzés tölti be. - Ez a zsugori vezeti a lélek háztartását. Kicsinyes az osztásban, de határt nem ismer a harácsolásban. Minden gondolatot, minden érzést megvámol, vagy éppen kiviteli tilalom alá helyez. Sikkaszt, lop, mindent lakat alá helyez feneketlen ládájába, melynek kulcsát élettársára, a gőgre bízza.
A gőg tékozló, elfecséreli az értékeket, lábbal tiporja az alázatot, a megértést, az elnézést, a gyöngédséget. Ő a főszertartásmester. Ő reprezentál (képvisel) és ez nagyon sokba kerül a léleknek. Ezzel szemben elapasztja jövedelmi forrásait, mert az engedékenység, a megbocsátás elől ridegen elzárkózik. Merev és kimért. Fagyosságával eloltja a lélek tűzhelyét.
A tékozlásban társa: - a hiúság. Ez a haszontalan, céda cseléd valódi gyémántokat színes üveggyöngyökre cserél be. Jócselekedetekért jutalmat követel, felékesíti magát vele, fitogtatja és ha az elismerés mint a letépett virág - elhervad, az enyészet bűze tölti be a lelket. Ez a bűz megbánást hoz, - de nem az elárult jó miatt bánkódik a hiúságtól mételyezett lélek, hanem éppen azért, mert jócselekedetéért rövid ideig tartott az elismerés.
A hiúság kéjelgő, parázna, ott sétál kendőzött arcával a lélek kapujában, hivalkodva kelleti magát minden arra járónak, és ha kielégülést nem talál, dühében marcangolja a lelket. Ilyenkor kibújik az érzékenység, - ez a fekélyes testű, vak cseléd mélyen befúrja magát a lélek kertjébe: a szívbe, ahol gennyes testével eltorlaszolja a tiszta érzések forrását, miáltal megakadályozza a virágzást.
A szív ilyenformán csak dudvát termel: elégületlenséget, önteltséget, önámítást, öntömjénezést. Ugyancsak a szívben tanyázik az irigység is. - Ez az alattomos cseléd sok szenvedést okoz a léleknek, ő tölti be a titkári állást. Ravaszul elhiteti gazdájával, hogy őt jogaiban megsértik, megrövidítik, hamis ambíciókat szít benne. Tanácsaival olyan állapotba hozza a lelket, mint a rosszul választó vese a testet, - valósággal megmérgezi.
Karakteréhez híven rendszerint a háttérben marad, csak amikor felölti ünneplő ruháját: a féltékenységet, akkor lép ki nyíltan. Ilyenkor tombol, dühöng, tépi, szaggatja a lelket. Az indulatosság a garázda cseléd. - Hangos, féktelen, vad, veszedelmes. A lélek fél tőle, meghunyászkodva tűri a dühöngését és tehetetlenül nézi, hogyan dönti romba mindazt, amit épített, legyen az valamely erény, vagy kívülről feléje irányuló szeretet, mert hiszen nyilvánvaló, hogy az indulatos embert vagy csak kevéssé szeretik még a legközelebbi hozzátartozói is, akikért dolgozik, áldoz, - vagy egyáltalán nem. Az indulatosság legtöbbször rohamszerűen, félreismerhetetlenül jelentkezik, de van rá eset, hogy nem tör ki, hanem mint valami katlanban, elzárkózva dohog, dübörög, haragot nevel, bosszút forral.
A harag és a bosszú a lélek testőrei. Ezek állig fegyverben, állandó készenlétben vannak.. Legfőbb gondjuk arra irányul, hogy a béke távol maradjon a lélektől, ezért ha a bosszú munkában van, a harag virraszt. Támadásukkal sok adósságot csinálnak, ellentéteket támasztanak, retorziót szülnek, a léleknek tehát fizetnie kell, az „akció-reakció” törvényénél fogva.
A hazugság a bohóc, az udvari bolond. - Kotnyeles, talpraesett fickó. Ügyes bakugrásokkal mulattatja, magával ragadja gazdáját, aki nagyon szereti, becézi, mint elmaradhatatlan kísérőjét mindenüvé magával viszi. A hazugság gyakran meg is tréfálja gazdáját, pl. amikor az valami - talán magára, vagy másra nézve fontos - életkérdésben az igazságnak, az ügy komolyságának megfelelően akar nyilatkozni, akkor fürgén előugrik, bukfencet vet, miáltal megfosztja a lelket tekintélyétől, vagy oknélküli terhet ró rá a helytállással, jóvátétellel. Sokszor éppen nevetségessé teszi ígérgetéseivel, és ha végrehajtásra kerül a sor, újra elvonja figyelmét valamilyen bohósággal. Így azután a lélek sok időt pazarol üres szalmacsépléssel, mely idő alatt nem szerez semmit, de annál többet költekezik.
Egy másik időfecsérlő cselédje: a makacsság. - Ez egy süketnéma, izmos óriás. Minden józan érv hajótörést szenved vele szemben, mert nem hall meg semmit. Befolyásolhatatlan, de nem is nyilvánítja akaratát, mert nem beszél, néma. Működési ideje alatt a lélek valóságos sztrájktanya. Minden akarást, indítást gúzsba köt, tehetetlenné tesz.
A kapzsiság mohó, falánk cseléd; veszedelme az éléstárnak, a legrejtettebb jót is felfalja. A legcsúnyább természetű és kinézésű cseléd azonban: a fukarság. - Szárazbetegségben senyved. Krákogásával, nyögésével undort kelt mindenkiben. Ezt ő tudja, és ezért előszeretettel betakargatja arcát a „takarékosság” fátylával. De ezt a fátylat ő maga szövi, hogyan is juthatna a valódi takarékossághoz, hiszen az egy nagy erény. A fukarság meg bűnös templomrabló, aki ellopja az alamizsnafilléreket, és aki ajtót mutat a szeretetnek, ha az a lélekbe bekérezkedik.



szemlézte: Bíró László
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.09. 06:53  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Békesség az emberek erénye

Részlet Imre Margit médium közléseiből - 2008.12.10.

Minden alkalommal amikor el akarod kezdeni a gépelésedet előtte a lelkedben végezz önvizsgálatot, hogy mennyire vagy olyan lelki állapotban, hogy a feladatodat eltudjad végezni. Mindezt csak azért kérjük tőled, mert már elég régen írtál ebben a formában. A figyelmedet és a feladatodat más irányban kellett terelned, mert neked nem csak a médiumi írásokra kell a hangsúlyt helyezned, hanem a honlapod működésével kapcsolatos teendőket is napra készen kell, hogy végezzed. Mert el sem tudod képzelni, hogy így mennyi embernek tudsz segíteni ezekkel az írásokkal, amiket tőlünk égi segítőidtől átveszel és azokkal az írásokkal és egyéb anyagokkal, amelyeket gyűjtögetsz és saját magad készítesz embertársaid megsegítésére.
Megjegyzés: A médiumnőt szellemei vezetői arra ösztönözték és gyakoroltatták, hogy írómédiumként közléseit ne a szokásos módon kézírással, hanem gépírással végezze a számítógépén, így a megosztásokat és a közlések kötetekbe illesztését nagyon megkönnyítették.
Az emberi lelkek nagyon nagy szükségét lelik minden ilyen és ehhez hasonló írásoknak, amelyek felkínálásra kerülnek, hogy mint lehetőségként felismerjék az emberek az Isten tanításait. Ugyanúgy, mint a régi időkben, amikor Jézus születését várták, akkor is voltak előhirnökök az emberek részére olyan földi tanítók személyében, akik tisztán és világosan előterjesztették Jézus születését és tanításait.
A mai időtök sem más, mint akkor, mert most is nagyon sokan kapnak olyan feladatot földi emberek, hogy segítsenek abban, hogy minél több helyre eljusson Jézus tanítása, még akkor is, ha ez bizonyos nehézségekbe ütközik. A jelen helyzet sem más mint akkor, mert itt is elszabadult az ellentét ereje és ezáltal már nem az Istenhit mutat az emberek számára utat, hanem az ellentét csalja csapdába a megtévedt embereket.
Mindig küld az Isten segítséget azok számára, akik igazán hisznek az Isten megváltó szerepében, mert neki kell ismét “megváltani” az emberiséget ebből a földi pokolnak nevezett helyről. Az Isten kegyelme folyamatosan árad az emberek felé, de nem tudják felismerni, mert nincs bennük annyi jóakarat sem, hogy képesek legyenek felülkerekedni a jelenlegi helyzetükön.
A te szereped is ebben úgy mutatkozik meg, hogy folyamatosan a nap minden percében az írásaid által az embereket hívod az Isten ajtaja elé, hogy kopogtassanak be rajta, mert a lehetőség az készen áll, csak az embereknek kellene felismeri jelenlegi szomorú helyzetüket ahhoz, hogy a kegyelem leszálljon közéjük.
Te minden esetben csak azt tudod tenni az emberekért, hogy azt amit eddig is csináltál, azt tovább folytatod és a szorgalmad az ne csökkenjen, mert csak így képes az emberi lélek arra, hogy felismerje, hogy van más kiút is ebből a világból nem csak a szomorúság és elkeseredettség, hanem a remény, hogy lehet másként is élni. Minden esetben amikor a lelkedben egy kicsit elgyengülsz, mint mindenki másnál előfordul, akkor te csak arra gondolj, hogy a folyamatos munkád, amit állandóan végzel az nem hiábavaló, mert annak a gyümölcse be fog érni. Lehet, hogy nem azonnal, de nem lesz hiábavaló a munkád, mert a te számodra csak az legyen a cél, hogy haladj előre a megkezdett utadon, hogy az, amit küldünk a számodra, azt továbbítsad az emberek felé.
A békesség az nagyon fontos az emberek számára, mert azáltal lesz a lelkük nyugalomban, ha képesek lesznek felülkerekedni, a külső hatások okozta sérüléseken. Mindig csak az ember képes arra, hogy a lelkét a békesség sugarai hassák át, azáltal ha figyelmét az Istenre fordítja. Nagyon sokszor csak azon múlik a segítség elmaradása, hogy nem képes az ember kilépni abból a kátyúból amibe éppen beleesett. Ebben az esetben pedig az Isten sem képes a kegyelem kiáradása által az emberi szívet elérni, ha az emberek elfordulnak Tőle.
Legyen békesség az emberi szívekben, hogy mindazok az írások amiket küldünk, hogy azok megtudják érinteni az emberi lelkeket, és azáltal eltudjanak indulni az úton és a folyamatos tanulás által meg is tudjanak maradni azon.
Békesség nektek kedves földi testvéreink, akik a föld nehéz súlyát viselitek, legyetek kitartóak és ne gyengüljön meg a lelketekben az a hit, amit eddig összegyűjtöttetek az életetek során.


Megjegyzés: Amint látjátok a közlés alanya maga a médium, egy fénymunkás, akinek a szellemi segítői csak azt tanácsolják, hogy folytassa és abba ne hagyja ezt a munkát, mert a sötétség legyőzéséhez minél több fényre van szükség. A sötétség a szellemi tudás hiánya, ami Jézus szerint egyenlő a szellemi halállal, a világosság pedig a szellemi tudás, amely a szolidarítás törvénye szerint minden fényben járót kötelez. Úgy képzeljétek ezt el mint az úgynevezett MLM rendszert, ahol a szellemek kötelesek a szellemi tudásukat gyarapítani és azt kötelezően átadni, amilyen módon és mértékben ez lehetséges. A tudás forrása kiapadhatatlan és végtelen, hiszen Istenből fakad és amit fontos tudni, hogy itt nincsenek titkok, minden tudás szabadon elsajátítható a szellem befogadóképességének függvényében. Ez a befogadási képesség a hit és önmunkálkodásnak eredménye. Ha ehhez a tudáshoz a szeretetgyakorlás is párosul, akkor a fénymunkás körül nem csak világosság, hanem fényesség, a szellemvilágban messze kiható és látható fényesség jelenik meg, amely nagyon vonzó jelenség főleg azon szellemek számára, akik a vonzás törvénye alapján ösztönösen közelednek a fénymunkáshoz. Ne legyünk kishitűek a mi saját szellemi vonzerőnket illetően, mert ha itt a földi világban alig is vehető észre a lankadatlan szellemi fejlődés eredménye, de annál nagyobb tábor kerekedik körülöttünk és óriási hála követi önzetlen szellemi munkánkat. Ez számomra nem hit, hanem meggyőződés kérdése, életfeladatként élem meg és tudom, hogy a “ruhacsere”után ott folytatom, ahol szükség lesz rám.


szemlézte: Bíró László
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.08. 08:26  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Mediális közlések elmondták több int 100 éve, hogy lesz egy időszak – ez a korszakváltás vége, kb. 2035-50 között – amikor a légköri elektromosságot fogjuk tudni használni, amit már más bolygókon mint például a Mars más sikerrel alkalmaznak.
Nagy eséllyel onnan kapjuk a technológiai ötletet.
Ez a következő cikkről jutott eszembe:

https://ujvilagtudat.blogspot.com/2018/11/egy-furcsa-kinezetu-tesla-torony-jelent.html?fbclid=IwAR0l06lbRcWKrku18VATc4oQ1uYRj2uIhtS_7dv6VRksR5SxFyNValmRZDU


Másik érdekesség, hogy ezek a mediális közlések azt is megemlítik, hogy lesz majd egy olyan szerkezet is, ahol a számunkra meghalt – de amúgy élő – szeretteinkkel majd kapcsolatot tudunk teremteni akik az asztrálsíkon élnek. Ezek ugyanúgy az utolsó idők jelei lesznek, sokan ekkor akarnak számításból megtérni, de addigra a megtérés kapuinak a lehetőségei bezárulnak.
Ez a következő cikkről jutott eszembe!
Amúgy múltkor találkoztam egy hasonló cikkel ahol tudósok szintén ezen kísérleteznek és egyszer sikerülni is fog nekik a fent jelzett időpontig!

https://dszilvia.blogspot.com/2016/01/halott-lanyaval-tarsalgott-feltalalo.html?fbclid=IwAR2yz4zKvp5suOVK0Ik7TuKf7z9pO6zXZbwCdWEdHmvYqzOlsD2t9jgLuk
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.07. 07:21  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A Szentlélekről – Szellemi tanítás - Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből
Az Isten Szentlelkének kiáradása, megvilágosítása az emberek világa felé, a mennyek országának nagy és hatalmas közeledése minden megtérő, minden jobb után vágyódó embercsoportok, lélekcsoportok felé. Mert a lélekcsoportok is, elfáradva, mintegy önmagukról elfeledkezve, az élettől eltávolodva, keresik a megpihenést, a megnyugvást.
Ha az Isten fel nem virrasztja a világosság napját az emberi lelkekre, akkor hiába keresnek, hiába okoskodnak, hiába erőszakoskodnak, nem képesek azt megtalálni, mert az ő lelkükben nem tudott felcsillanni az isteni természet, amit az az isteni szikra magával hordoz.. Ameddig a bűn sötétségébe alá nem hullott, addig boldog volt, mert addig tudta, érezte, hogy mit kell neki cselekednie, hogy a kívánt boldogság utáni vágyát kielégítse és elérhesse. De miután elvesztette az Istennel való kapcsolatot, mert elfordult az Istentől és nem érezte az isteni akaratot, hogy azt neki be kell töltenie, azóta a lélek - ez az isteni szikra - mind jobban és jobban elvesztette fényét, világosságát, életlehetőségét, erőit, és idáig jutva a földi testben az anyaghoz kötve, mintegy megkötözve kell neki vonszolnia magát, hogy a legszükségesebbet, a nyomorult életét fenntarthassa.
Ez az élni akarás, ez az ösztöni érzés tartja fenn az embert, hogy újra és újra felizzék benne az az érzés, vágy, hogy visszajuthasson oda, ahonnan lehullott, megszerezze mindazt, amit elvesztett, hogy ismét boldog lehessen. Látjátok a világot, hogyan harcol, küzd, bűnt bűnre halmoz, mert nem felfelé tekint, hanem lefelé az anyagba. Ez az alsóbb állapot, ez a testhez kötöttség: a testhez és az időhöz kötöttség állapota. Azért az embernek sietnie, keresnie kell azt a lehetőséget, hogy visszaszerezhesse magának azt, amit olyan régen elveszített. De hogyan, miképpen? - Erre csak a mindenen áthatoló Szentlélek erejével képes.
Ki az a Szentlélek? Mi az a Szentlélek? - kérdezi az egyszerű földi ember és önmagában, az ő tulajdon lelkivilágában tétova tekintettel keres, kutat, hol, merre találhatja meg, hogy azt is az ő akarásának igájába hajthassa, azt is az ő szolgálatába helyezhesse. - Nem! - Az ember, mivel nem tudja, hogy mi az, ki az, honnan való, hová megy, hol merre érezteti hatását, mikor jelentkezik és hová megy? - ilyeneket kérdez, amikor elvesztette az emberi lélek a Szentlélekkel való kapcsolatát. Hová tűnik el előle? - hiába akar, hiába keres, nem találja meg.
Egyedüli segítség: visszatérni Istenhez. Visszatérni a gőgből, a nagy akarásból vissza az engedelmesség állapotába, mert hiszen nem tud egy fűszálat sem teremteni. Nem tud. - Hiszen akkor, amikor az ő életében a tüdő, vagy a szív felmondja a szolgálatot, nem erőszakolhatja ki azt, hogy az életéhez akárcsak egyetlen pillanatot is hozzátegyen, hozzáerőszakoljon.
Akkor tehát kicsoda az ember? - Senki! És semmi! - Csak Istenben, Isten által, az Isten kegyelme által van, él, létezik, cselekedhet és juthat előre. Lehet boldog, vagy boldogtalan, de ameddig boldogtalan, még az ő boldogtalanságában is a kegyelem tartja őt lágy ringatással az ölében, mert a kegyelem adja meg még azt is, hogy érezheti a hiányt.


összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:
A Szentlélekről – Szellemi tanítás
Látomány a földről
A megváltóról
HANG - Nagy hiányérzetem van
Karácsonyi történet
Krisztus Urunk muzsikája
Lenyügöző tények a testedről

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhfdO7kJmtZjHp6QGNw?e=wXEJkB
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint öt évre visszamenőleg.

https://data.hu/get/12128758/SBK_Hirlevel_177.doc
Karsay István - 2019 november havi szellemtani hírlevél

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhd4OEuAPCx3UdsymPA?e=tj93hF
Zita médium közlése - A mai istentelen világunk helyzete - 18.feb.25.b
Letöltés a tárolóból

https://www.youtube.com/watch?v=Nw9hrSHSgWY
Grenczer Attila – Attilától Álmosig - Előadás

https://www.youtube.com/watch?v=_iIwCNuSJIA
Wass Albert – A magyarságtudat gyakorlata – Idézet

https://www.youtube..com/watch?v=D1N9o9wt8sE
Modern Pigmalion – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=9860tRFqGrg&t=29s
Elveszve Afrikában – Családi kalandfilm
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.06. 07:55  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Sok kicsi feltámadás az emberi élet


Részlet az 2002.03.26-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV.: Engedd meg, hogy mielőtt kérdeznénk, ennek a hétnek, a Nagyhétnek az ember számára igazán soha fel nem fogható misztériuma és csodája okán nagy örömmel kérnénk és várnánk egy kis tanítást, egy kis közlést arról, hogy ebben a nagyon eltorzult világunkban hogyan élhetjük meg mi, akik szeretnénk nem részt venni a világ zajlásában, - már amennyire lehet elvonatkoztatni magunkat -, mit mond nekünk a Húsvét, a Feltámadás, a Golgota, a Megváltás csodája, és mindaz, ami ehhez tartozik, hogy minél jobban, lelkünk mélyén tudjuk megélni és továbbvinni. És ahogy Te mondtad, amikor eljutunk olyan hely¬zetbe, továbbadni azt, amit úgy érzünk, hogy feladatunk is, vállalásunk is, kötelessé¬günk is!
TSZ.: Nagyon sok kis Golgotát kell megpillantani! Ez az akkori és egyetlen, mindmáig óriási erőkkel és jelentőséggel bíró esemény, amelynek megemlékezését, mint ünnepet tartjátok számon, ez egy előzménye, bemuta¬tása volt annak, ami nap mint nap mindenhol, és minden emberi életben megtörténik! Ha csak egyetlen oldalról nézzük meg ezt az eseményt, ez a következő!
Az emberélet egy ponton eljut a mélypontjáig, amelyen túl tovább nincs! Ezt nevez¬hetjük emberi, testi életbe véve halál-pontnak. Csakhogy ez nem záródik le itt! Mégpedig azért, mert az ún. testi halál-pont csak egy mutatvány, a való igaz történés az után történik, mégpedig egy felfelé futó ágban. Ha ezt lefelé jutásnak ne¬vezik, akkor az utána következő egy felfelé futó ág. A kettő tökéletesen összetartozik! A mélypontra jutás, és az onnan felfelé hatolás és szárnyalás tökéletes egységet képez.
Urunk többek között pontosan ezt mutatta be, mert Ő is az összes jelen lévő ember számára a mélypontig jutott el, a testi halálig! Hogy azon túl mi történt vele, azt már nagyon jól ismeritek és tudjátok elméletileg. Mindannyian minden alkalommal ezt ti is megte¬szitek! Mert a testi halála után bárki egy felfelé szárnyaló ágba kerül, amikor is azzá lesz, aki ő. Addig nem volt az, addig csak megmutatta azt, hogy abban az egészen más típusú életben mi az, amit bizonyít, amit megtesz! Innentől kezdve kerül a saját elért személyébe, és mutatkozik meg az, hogy valóban Ki Ő igazán. Mit tudott kihozni abból az ún. lefelé hajló életszakaszból, ami a számára, mint mondom, nem igazi, de na¬gyon sok mindenben munkálkodik vele és általa.
Ez egy óriási tanulság a mindenna¬pi ember számára. Ember, mi történik veled, mit mutatsz meg, mi az, amit végzel, mi az, amivé válsz akkor, amikor nem vagy teljesen és igazán önmagad? Hogy akkor, amikor is¬mét azzá válsz és felszárnyalsz, mi az az érték, mi az a javadalom, amit ebből a kis rövidke részből ki tudtál termelni, megmutatni magadnak, másoknak, a világnak. Ez óriási jelentőségű dolog! Mert az ún. feltámadás, vagyis ez a felfelé futó ágazat bizony nem a testesülésben, és az újra testesülésben mutatkozik meg. A fizikai testbe való feltámadás annakidején egy óriási bizonyság, egy jelképekben bemutatott, de egészen más szellemi dolgot bemutató esemény volt! Mindnyájan megteszitek ezt, hogy a földi életetekben nem is egészen azt élitek, amik vagytok, és feltámadtok olyan való életetekre, amely ezáltal gazdagodhat, módo-sulhat, változhat, mindig újra és újra fényesebbek-fényesebbek, egy kicsivel nagyobbak-nagyobbak vagytok ezáltal, mindig egy új feltámadás!
Említettétek, hogy minden nap egy új halálnak és egy új feltámadásnak a lehetősége! A tényszerűsége a nagy vonulatban mutatkozik meg. Minden napotokban, min¬den eseményetekben, minden gondolatban és érzelemben megmutatkozik, hogy mi az, a¬mik nem teljesen ti vagytok, de minél többet kihozhattok belőle! A mindennapi kis feltámadásban, amikor áttekintitek, akár egy kicsi, rövid, egy villanás¬nyi időre is azt: mi is történt velem ma? Mit gondoltam, mit tettem, mire jutottam ve¬le? Megmutatkozik egy finom kis felvillanó árnyalatban, a mindennapi kis feltáma-dásban, hogy kik voltatok igazán, és kik nem? Mi sikerült, mi az, amivel gazdagodtatok, mi az amivel a következő nap újra előáll majd egy újabb hasonló megmutatkozás.
Ez egy mindennapi, emberi, egy egyszerű megfogása a dolgoknak! Ti meg vagytok szokva az óriási jelentőségű, díszes és hatalmas, nagyon jelentős dolgok¬nak a taglalásához, pedig, mint mondom, ti magatok is megteszitek ezt minden nap, és egyszer majd igazán és nagyon, még erőteljesebben! Ha ebből indultok ki, akkor a min¬dennapjaitoknak a kis feltámadásai és eredmé-nyei szemmel láthatóan sokkal na¬gyobb gazdagságot, sokkal nagyobb jelentőséget fognak majd hozni számotokra a felfelé ágon futó feltámadási szakaszban, amikor is az igazi valótokba he-lyezkedtek majd megint bele, mint hogyha ezt nem tennétek!
Ez a kis mese, ez a kis történetke, amit elmondtam nem más, talán ahhoz segít benneteket hozzá, hogy ezentúl a mindennapi kis változásokat sikeresebben és sokkal jobban végre tudjátok hajtani, egy sokkal komolyabb feltámadás kedvéért!
KV.: Nagyon szépen köszönöm! Hirtelenjében meg sem tudom fogalmazni, hogy az, amit most elmondtál, az eddig megszokott, és általában kapott húsvéti tanításokkal össze¬vetve most menynyire a gyakorlati, a mindennapok megélése, a továbblépésünknek az iránymutatása volt! Nem is tudom megfogalmazni, hogy mi minden volt abban, amit most elmondtál! Nekünk, embereknek ez egy biztató öröm és melegség, mert ez mindegyikünknek külön-külön személyre szólóan hangzott el! Így hallhattunk egyszer Hús¬vétról, és arról, hogy mi emberek, testetöltött szellemlények hogyan élhetjük meg a Húsvétot, mit mond számunkra most és a jövőnkre. Nagyon kö¬szönöm!
TSZ.: Ha megengeditek, egy nem éppen helytálló hasonlattal szeretném egy kicsit jobban kiemelni! Eddig Húsvéttal, és az akkori eseményekkel kapcsolatban mindig óriási, csillogó pa-lotákat, csodálatos művészi remekeket tudtatok magatok elé képzelni, azt kaptátok! Amit viszont most, ez egy szerény és tiszta kis kunyhó; egyáltalán nem palota, amit ha egy kis távolságról jobban megnéztek, kiderül, hogy a tetőzete csillogó, ragyogó, fel¬felé mutat, és egy óriási csillag van a tetején! Tehát nem az, aminek látszik, egy kis kuny¬hónak, egyszerű mindennapi, mondhatni hétköznapi tennivalónak, hanem az óriá¬si betetőzése ott ragyog máris felette! Lehet, palotává válik minden egyes ilyen kicsi kunyhó!

UI:

Halott lányával társalgott a feltaláló - itt a túlvilággal kommunikáló eszköz?
https://dszilvia.blogspot.com/2016/01/halott-lanyaval-tarsalgott-feltalalo.html?fbclid=IwAR2yz4zKvp5suOVK0Ik7TuKf7z9pO6zXZbwCdWEdHmvYqzOlsD2t9jgLukA
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.05. 07:43  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Mit kell tudnunk a Kryon könyvekről?

Részlet az 2004.01.20-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV: A befejező rész-kérdés: mit kell tudnunk a Kryon könyvekről?
TSZ: Számos értesítés érkezett országotoknak, országunknak, mert nem csak rólatok van szó, mindannyiunké az egész Föld, nincsenek elválasztások. Tehát a Kryon könyvek, mint minden más, ami médiumi úton a nagy információ-mező tartalmaiból keletkezett, és ami végeláthatatlan sokaságú és tarkaságú, melynek egyes részeiben fel lehet fedezni, hogy egymáshoz viszonyítva mindig van egy-két pont, ami kapcsol.
Úgy lehet venni, hogy az időről-időre megjelenő médiumi-szellemi nyilatkozatok is közlések, melyeknek van egy folyamata, egy vezérfonala, melyre, mint nagy gyöngyszemek vannak az egységesnek látszó szellemi tanítások és magyarázatok felfűzve. Ezek elkülönülnek egymástól, látszólag mást mondanak, de csak annak látszik, különösen ha csak a másságokat nézzük.
Éppen a bőséges változatosságuk hívja fel a figyelmet, és az ember egyszer csak rájön arra, hogy ő maga az, aki nyilatkozik, meghatároz, alkot. Akkor már nincs szüksége, hogy más médiumok nyilatkozataiból vegyen ki elhinnivalókat, hanem az egészre azt mondja: "Ez mind az enyém! Ez a tarka információ-özön mind én vagyok, csak nem fértem hozzá, talán még most sem az egészhez, de micsoda boldogság egy kicsit is megalkotni, ami az enyém."
Ez az embert rávezeti arra, hogy ő nem olyan kicsi, nem olyan tudatlan. Információi vannak, és abból válogathat, mit vesz kézbe, mivel szeret éppen foglalkozni, ami illik hozzá, és akkor tud olyan eredményt, belső változást elérni, aminek utólag nagyon örül, és hálát ad Istennek a felismerésért, hogy az mind ő. Az övé, nem eldarabolt, nem különálló, hanem megköszöni, hogy hasznos volt. A lényeges, hogy örömmel végezze, ami illik hozzá, mert az hoz olyan változó eredményt, amit kiterjeszthet. Egy újabb örömkereséshez már más illik, újabb eredménnyel. Ő maga válik azzá a belső folyamattá, felfűzve rá a saját gondolatait, megállapításait, változásait, mint egy gyöngysort.
KV: Sokszor elmondtátok már, írásban is, hogy az ember nem kicsi, minden megvan benne. Az is döbbenetes, ha csak a Szentírás igéjét vesszük: "Istenek vagytok!"
TSZ: Merésznek tűnik, és nem meri sok ember elhinni. Ha csak egyszer szembenézne azzal, hogy ki ő valójában: egy álruhás isteni Lény, melynek a legparányibb kis isteni szikrája is akkora boldogság a számára, hogy többé semmi mással nem foglalkozik.

UI:

ÖNPROGRAMOZÁS kozmikus gyógyító szimbólumokkal * a testi-lelki-szellemi EGÉSZ-ségért
https://www.youtube.com/watch?v=X8dcrtrG4s0
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.04. 07:34  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A falak lerombolása – A felszabadulás 2

Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesnyjának intuitív médiumítása révén jött létre

Az ember nem szabadulhat fel addig, míg mindazt, amit bűneivel elkövetett, jóvá nem teszi. Az embernek ugyanannyi jót kell tennie, mint amennyi rosszat elkövetett - és ha nem teheti mindazokkal szemben, akiket megkárosított, kivétel nélkül meg kell tennie mindenkivel, aki útjába kerül. Ez az az aktív ellenmozgás, amellyel a bűnök falát le kell rombolni. Miből áll a jóvátétel? Talán anyagi segítségből? Nemcsak abból. Hiszen akkor hogyan gyakorolhatná a jóvátételt az, aki anyagiak hiányában sínylődik? Vagy őreá talán nem vonatkoznék a jóvátétel? Az anyagi segélyezés, adakozás csak egy morzsája a tennivalónak. Természetes, hogy az embernek minden anyagi lehetőségével rendelkezésére kell állnia mindazoknak, akik rászorulnak.
Ha szívesen teszi, ez azt jelenti, hogy végleges számlákat egyenlít ki, ha nehezen teszi, bizonyos, hogy csak betéteket helyez el, amelyeket később, talán egy következő életében vissza fog kapni, amikor fejlődése szempontjából ő fog másokra rászorulni; de persze csak annyit fog visszakapni, amennyit elhelyezett. „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek.”
Ha valaki egy hozzáforduló szerencsétlen küszködőnek egy kis hulladékot juttat fölöslegéből, amikor megtehetné, hogy őt exisztenciájában felsegélyezze, természetes, hogy ő sem fog többet kapni annak idején. Azaz, hogy mégis többet kap, megkapja a kamatokat, - de ezek már lelkiekben fejeződnek ki. Ha ő annakidején a maga módja szerint valami jót tett, azt ő vissza fogja kapni kamatostól. Pl. Ha kellemetlen helyzetében megsegítik, hálát fog érezni, bizalmat a jóban; ezek már lelki javak, melyek előbb-utóbb gyümölcsöt hajtanak; belátásra tesz szert általuk, melyet akkor fog észlelni, amikor hasonló kellemetlen körülmények között élővel fog összekerülni. Most már a saját helyzetén keresztül fogja megérteni a másét és azt, hogy milyen jólesik az aktív részvét. Ugyanilyen okból hasznára van a csalódás is, mert ha olyan valakihez fordul segítségért, akinek ez módjában áll és akitől el is várja és az valamilyen kényszeredett alamizsnálkodással gyors segélyt juttat neki ahelyett, amit tőle kér (legyen az állás, munkájának vagy hozzátartozójának felkarolása, valamilyen kellemetlenségnek elhárítása) bizonyára csalódást fog érezni.
Persze nincs joga fellázadni, mert csak azt kapta vissza, amit ő annak idején adott valakinek, - de akár fellázad, akár nem, az a csalódás fáj a lelkének és ez a fájdalom másokkal szemben való megértésre tanítja. Minden erényt csak szenvedések árán tudunk megszerezni, a szenvedésre tehát szükségünk van.
A bűnök leépítése, a jóvátétel nem más, mint az, hogy tudatosan átadjuk magunkat a szenvedésnek. De ennek meg kell történnie, mert kéretlenül is eléri az embert, sőt állandóan benne van anélkül, hogy hasznára fordítaná úgy, hogy megrövidítse a kínjait. Aki nem akar fizetni, azt végrehajtják; aki nem akar felébredni, azt felrázzák.
Hogyan adjuk át magunkat tudatosan a szenvedésnek? Talán erőszakos vezeklést, önsanyargató böjtölést rójunk magunkra? Fogadalmakkal, hosszú imákkal merítsük ki magunkat, hívjuk, keressük a fájdalmat, a szenvedést? Nem! Mindez nem segíti elő a munkánkat, ellenkezőleg visszatartja, mert kötelességmulasztást követünk el akkor, amikor időnket és erőnket elvonjuk mindattól, aminek elvégzésére jöttünk.
Ott kell szorgalmasan elvégeznünk mindent, ahová állíttattunk, ha ez még olyan küzdelmek, nehézségek és megaláztatások között válik is lehetségessé. Az emberekhez legyünk jók, ha bármilyen hálátlansággal viszonozzák is. Legyünk elnézőek akkor is, ha kirívó hibáikkal megsértenek bennünket, megbocsátók, ha megkárosítanak bennünket, türelmesek, ha megpróbáltatások között élünk, szorgalmasak, ha másokért kell dolgoznunk!
Legyünk bátrak a meggyőződésünkben, ha az tiszta és nem egyéni érdekű, hanem emberbaráti vonatkozású. Szerények a sikereinkben, a tudásunkban, a hitünkben, kitartóak a bizalmunkban. Ha örömünk van, osszuk meg mással, de úgy, hogy annak is szerezzünk örömet valamivel, - ha szomorúságunk van, lehetőleg kíméljünk meg tőle másokat! Mindez nehéz, de tudnunk kell, hogy semmi sem ér bennünket ártatlanul, semmi sem hárul reánk oktalanul, hogy ilyen módon és csakis ilyen módon tehetjük jóvá azt a sok rosszat, amit életeken át elkövettünk.
A börtönünket másképpen nem rombolhatjuk le, tehát csakis ezen az áron szerezhetjük meg a szabadságunkat. Ámde így minden időnkre és erőnkre szükségünk van anélkül, hogy a kellő határig egy pillanatot is elvonnánk hivatásunktól és ebbeli igyekezetünktől. Mi értelme van hát a kilengéseknek, az akaratbravúroknak, a tévúton való érdemkeresésnek? Nyilvánvaló, hogy ezekkel feltartóztatjuk magunkat.
Aki tartozik, annak fizetnie kell és ha fizet, az nem érdem, hanem kötelesség. Minden kilengés pedig nem más, mint érdemhajhászás. Ebből látható, hogy nehezebb az egyszerű kötelességteljesítés. Sőt olyan nehéz, hogy emberi szempontból lehetetlennek látszik, - és valóban az is, amíg minden akadályozótól meg nem szabadulunk.

Szemlézte: Bíró László
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.03. 07:23  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A falak lerombolása – A felszabadulás 1

Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesnyjának intuitív médiumítása révén jött létre

A kérdések ilyetén tisztázása után már hozzá is foghat a lebontáshoz. Mindenekelőtt az építkezést kell beszüntetnie. Nem kell több bűnt elkövetnie. Ebből kétféle eredmény származik. Először: nem szaporítja a meddő munkát, másodszor: ha tévelygéseiből, vágyaiból, konvencióiból kihagyja a bűnt, amely a mozgatójuk, ezáltal a falak hálózata meglazul. Mert ne felejtsük el, hogy ezek a falak relatív valóságok és létfeltételük csakúgy, mint minden életnek: a mozgás és sugárzás - illetve táplálkozás. (Ne feledjük, hogy a bűn mindazon gondolatok, érzések, szándékok és cselekedetetek rossz eredménye, amelyek önös érdekből mások ellen, azaz kárára történnek.)
Ha a mozgást és táplálékot megvonja tőlük, az enyészet sóvár ujjai belemarkolnak, miáltal labilissá válnak. Egyedül a bűn fala az, amely stagnáló állapotában is olyan szilárd, hogy csak hathatós, aktív ellenmozgással lehet megsemmisíteni. Kikerülhetetlen, hogy a falak omladozása a testben érezhető ne legyen, hiszen a lélekben vannak és az anyagias salak nem kerülhet ki belőle, csak a testen, az anyagon keresztül.
Ha az ember tévelygéseiben, anyagi igényeiben nem használja az erőszakot, ha az előretörésében, érvényesülésében nem akar valamilyen formában mást megkárosítani, ha boldogulása céljából nem alkuszik meg erkölcseiben, sok mindenben megrövidíti a testét. Éreznie kell, mint érik ütések tekintélyében, megszorítások anyagi javakban, kényelemben.
Ha kerüli a bűnös vágyakat, éreznie kell a test böjtjét, az elvont, alantas örömök hiányát, a kielégületlenséget; persze tudnivaló, hogy a vágynak éppen a kielégületlenség a természete, a kielégülés már nem vágy többé, - nem is szólva arról, hogy az anyagi kielégülés csak narkotikum, amely káros utókövetkezményekkel jár. Ha kivonja a bűnt a konvencióiból, éreznie kell a megítélések, megbotránkozások éles nyilait.
Hogy csak egy kis példát mondjak: Ha valakinek hízelgő hazudozás, képmutatás helyett - amely bűn, mert törvénytelen - megmondja őszintén az igazat, micsoda beláthatatlan kárt okozhat ezzel magának. A megtorlásokkal járó felháborodásoknak micsoda lavináját zúdíthatja a fejére. Ez azonban nem szempont, mert a hazugsággal minden körülmények között árt, - míg az igazsággal, az átmeneti kellemetlenségek dacára is, csak használhat magának és másoknak. Persze az ilyen esetet nem szabad provokálni, de kerülni sem és nem szabad meggondolatlanul cselekedni, nem szabad az indulatosság szeretetlen hangját használni, mert ez nem is győzhet meg senkit.
A legnagyobb erély a szelídségben van, mintahogy a léleknek több erőre is van szüksége a szelídséghez, mint az indulatossághoz. A mindenkinek nyersen odamondó kellemetlenkedők, akik keresett őszinteségükben tetszelegnek maguknak, több kárt okoznak, mint hasznot. Ezek is konvenciók, melyek éppen úgy hiúságok alapján épülnek fel, mint a többiek és éppen olyan anyagiasak is. Az ilyen emberek azok sorából kerülnek ki, akiknek menthetetlenül rossz a helyzetük, vagy talán szűkös, de biztos állásban ülnek, továbbá, akik olyan jó pozíciót töltenek be, vagy olyan vagyonnal rendelkeznek, amely függetlenné teszi őket, tehát nincs mit veszíteniük. A lelki nemesség, melynek megnyilatkozási módja csak az igazság lehet, nem ilyen kicsinyes szempontokból merít kiviteli erőt.
Ha a divatot, - melynek veszedelmes elágazásait benne látja mindenben, a tudományban (materializmus), irodalomban, művészetben (erotikum, hazug, felszínes, romantika), a társadalmi érintkezésben, felfogásban és viselkedésben belenyúlva a család szívéig: az anyáig - nem fogadja el és ezt a visszautasítást felfogásában, magaviseletében, mindennemű megnyilatkozásában feltünteti, - természetes, hogy azok, akiknek a divat mindenekfelett álló szentség, tehát hódolni neki, - amint ők mondják - nemcsak „sarm és sikk”, hanem kulturális kötelesség! - kiközösítik maguk közül.
A társaságban nem szívesen fogadják és ha nem kerülhetik ki, úgy tekintik, mint valami érdekes csodabogarat, melyen gúnyolódni kell. Ez persze nem változtathat a meggyőződésén, ha azt minden túlzástól és hóborttól mentesen, keresetlen egyszerűséggel nyilvánítja ki. Érthető azonban, hogy ezeket az inzultusokat megérzi a testben élő ember, de ha nem törődik velük és csendesen szemlélődik, úgy azt fogja tapasztalni, hogy a körülötte lévő káosz nemcsak az öntudatlanok artikulálatlan hangjától ered, - mert a csúfolkodás legtöbbnyire a lelki süketnémák kifejezéstelen rekedt hápogása, - hanem igen sok esetben mesterséges hűhó, mellyel túl akarják kiáltani az ő kívánatos csendjét, mert nem akarják, hogy a figyelem felhívódjék rájuk rajta keresztül, aki megtudja csinálni azt, amire ők nem képesek.
Lelki szemléletből úgy hat ez a handabandázás, mint riadt gyermekek sírása, vagy éneklése, amivel el akarják űzni a félelmüket.. A lelki tisztánlátásból származik a megértés, mert az erények, a javak karöltve járnak egymással. „Akinek van, annak adatik.”
A bűntől való tartózkodás tehát megingatja a falakat, a velejáró anyagiasságok sem halmozódnak rájuk, de még mindig sok anyagiasság marad az emberben, amelyről mind azt hiszi, hogy elsőrangú szükséglete. Ebből látszik, hogy ezeket a falakat is le kell rombolni és nincs értelme a kellemetlen, lassú omladozást passzívan kivárni. A lerombolást megint csak a bűn falánál kell elkezdeni, - mert hiába rombolja le a többi falat, - ha a bűn még fennáll, hozzá van láncolva.
Az ember világosan érezheti mindennek a hiábavalóságát, múlandóságát; ez az érzés a tévelygések, oktalan vágyak és konvenciók megsemmisülését tünteti fel és mégis kénytelen a földet túrni, a földiség jármát hordozni, pedig lelke minden rezdülésével a szabadságra áhítozik. Hány emelkedett lélek érzi ezt a kötöttséget. Eszmei szárnyalásával úgy jár, mint aki azt álmodja, hogy repül és felébredve konstatálja, hogy nincsenek szárnyai, hogy teste egy mozdulatlan tömeg, mely a földre húzza.



szemlézte: Bíró László
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.02. 06:44  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
HALOTTAK NAPJA
Mint minden lelki-szellemi ünnepeinknél, emlékezéseinknél, úgy a halottak napjával kapcsolatosan is sok tévhit, világi szokások és elvárások szürkítik, ferdítik el az emlékezés ünnepének lényegét. Ugyanakkor a szellemvilág megnyilvánulásainál, hatásainál is sok a téves felfogás. Az alábbiakban egy 1998 november elején, a halottak napja alkalmából – a Névtelen Szellem Tanítói Körben - kapott szellemi tanítást adunk közre.
KV: mediális körvezető
TSZ: Tanító Szellem a szellemvilágból

KV: Mi most az eltávozottainkra emlékezünk, talán egy kicsit jobban, mint
máskor. Mi a helyes magatartás a mai világ¬ban és a mi szellemi szintünkön a
temetőkultusszal. Sok vélemény mondja azt, hogy nem jó a temetőbe járni, mert ránk akaszkodhatnak a lelkek. Olyanok¬tól is hallottunk ilyen kijelentést, akik a szellemi isme¬retekben már kicsit jártasabbak. Ugyanakkor lelki kötelezettségnek érezzük, hogy legalább ilyenkor vala-miféle módon kimutassuk a szeretetünket, emlékezetünket, formát adjunk an¬nak külsőleg is a temetőkultusszal, a halottaknapi temetőlátogatással, a
síroknak a kidíszítésével.
A szellemtani irodalom első időiben megjelenő médiumi közlésekben olvashatjuk, hogy ilyenkor szabadabban vannak a lelkek, és olyasmi is elhangzott, hogy vajon mennyire látnak ők minket, mennyire érzékelik az átlagnál jobban, hogy felkeressük őket érzéseinkkel. Az is elhangzott, hogy a földközelben lévők, az úgynevezett szürkezónás
"szenvedők" ilyenkor még jobban várnak minket a temetőben a sír körül, a már
magasabb szférákban lévő volt hozzátartozóink pedig hozzánk jönnek el, akár
az otthonunkba is.
TSZ: Nagyon helyes és időszerű a kérdés. Kezdjük azzal, hogy vannak olyan
hiedelmek, amelyek szerint a temetőkbe egyáltalán nem tanácsos járni, mert ott az élő, eleven emberhez különféle lelkek hozzácsapódhatnak mint megszállók. Az az emberszellem, aki "megszállót" kap, az minden körülmények között a maga szellemi minőségével vonzza oda! Nem kifejezetten a temető a lényeges szempont ebből a szempontból, mert bárhonnan előjöhet egy ilyen entitás, földközeli "bolyongó" lélek.
Ezek nem a temetőben vannak, nem csak onnan szedhetők fel. Szellemi alaptörvény a hasonlóság vonzása, tehát senki ne tartson attól, hogy tehetetlenül kiszolgáltatott egy ilyen "megszállásnak," ha felfogásával, érzéseivel, ráhangolódásával nem nyitja
meg magát arra. Tehát a temetőbe járástól nem kell félni ebből a
szempontból. Az való igaz, hogy a temetőkben, a sírjaik körül sokszor találhatók olyan, valóban alacsony zónasíkon létező, volt emberszellemek, akik gyakorlatilag szinte még nem is tudják, hogy ők meghaltak. Valami homályos vonzalmuk van még ahhoz a helyhez, ahová őket utoljára vitték. A mediális képességű emberek ezekre ráérezhetnek, de semmi körülmények között nem akaszkodnak rájuk, nem válnak megszállottá tőlük, mindössze megérzik, megérezhetik őket. Az átlag, hétköznapi emberek nem érzékelik ezt.
A következő kérdés az, hogyan viszonyuljatok a temetőbe járáshoz, a sírok
rendezéséhez. A legegyszerűbb megközelítés talán az, hogy miután ott, abban
a sírban egy test van elhelyezve, a testek látogatják meg azt a helyet, a hajdan testi formájában ismert és szere¬tett lényt, de a szellemi lényére gondolnak, azért imádkoznak. Csaknem úgy lehet mondani, hogy test találkozik a testtel, de egy magasabb síkra emeli fel érzéseit és találkozásait. Ezért előfordulhat, hogy a sír körül készített fényképen - meglepődéssel – néha egy-egy alak látható. Lehetséges, hogy ezek az alakok nagyon hasonlatosak azokhoz, akiknek a sírban nyugvó testét látogatták, de nagy valószínűséggel ez egy olyan elmosódott forma, hogy csak azt hiszik, hogy az. Közben odavonzódott
másvalaki, aki az eleven, jó szándékkal és szeretettel telt fénylő emberi lelkeket észreveszik, és valahogy a közelükbe surrannak. Tehát nem feltétlenül az a szeretett lény, aki azon hant alatt nyugszik. Kivételt képez, ha annyira éles lenne az a kép, hogy az arcvonások felismerhetőek, de ez nagyon ritka. Inkább csak beleképzeli az ember, mert valamely jelenség, furcsa folt az, amely ezeken a fotókon észlelhető.
Az is igaz, különösen ilyen alkalmakkor, - és itt nem naptári napról van szó! - hogy a temetőkben ilyenkor nagyobb a szellemi nyüzsgés, az alsó szintek szellemi
forgal¬ma, éppen azért, mert nagyon sok olyan, szeretettel és gondoskodással
telt embe¬ri lény keresi fel ezeket a helyeket. A messzi szféraszintekről és
oldalsó sávokról is, szinte összegyülekeznek ilyenkor a nem állandóan ott
tartózkodó szellemi jelenlévők, akik egy picit alacsonyabb szinten vannak
még, az úgynevezett zónások. Hiszen ti sem egyetlenegy napot használtok fel
arra, hogy a temetőkbe menjetek, mert több napra elosztódik ez, a temetők
ilyen¬kor akár egy egész héten át igen forgalmasak, részben testesült
emberekkel, részben pedig testesületlenekkel, akik odavonzódnak ilyenkor.
Vezetőnk annakidején, sok-sok évvel ezelőtt kifejtette, hogy a nagy
temetőkultusz, a különlegesen hivalkodó, aranyozott síremlékek a méregdrága virágokkal, meg egyebekkel borított hantok felesle¬gesek, ezek földies kifejezések. Az igazi megemlékezés és drága kincs az a szívetekből kisugárzó érzés, ami nemcsak napokhoz van köt¬ve, hanem hogy állandóan foglalkoztok kedves és szeretett elhunytjaitokkal. Ez a lényeg: utánuk küldeni a szellemi síkra, bármelyiken is lennének, a magatok szerető szívű gondolatait!
Azt hiszem, erről a kérdésről elég ennyi, de valamit még csatolnom kell ehhez. A legalsó zónákból feljebb került emberszellem már vissza-visszatérhet, nagyon sokszor vissza is tér az ő szerettei közé, akár úgy, hogy érzékelhető, akár úgy, hogy álomsíkon találkoznak egymással. Az utóbbi időkben egyre többször fordul elő, hogy csaknem fizikai valójukban jelennek meg.
Ezeknek a megjelenéseknek mindig engedélyezett oka van, mert a hozzátartozók számára ez tulajdonképpen egy tanítás. Az akár pillanatokra megjelenő, akár esetleg még hangosan meg is szó¬laló, a szellemi síkról odakerült látogató bizony¬ságot szolgáltat: látjátok, élek, való igaz, hogy halál tulajdonképpen nincs, az élet örök, a szerete¬tünk és összekapcsoltságunk örök, vegyétek már tudomásul!
Ezek a szinte fizikális megjelenések mindig ilyen bizonyítékok. Hogy azután az ember maga ezt hogy fogadja: megijed, eltakarja szemeit, vagy ünnepel és boldog, hogy látta az ő szerettét, vagy már egy haladóbb szellem, aki ebben tanítást lát, és szíve
vágyának megfelelően bizonyítékot kap arra, hogy ez valóban így van, nem
vagyunk elválasztva egymástól, és az élet örök, a találkozás igenis lehető,
ez már az ő egyéniségétől függ.
A már alsóbb sávoktól eltávozott és bizonyos fokig felfejlődött emberszellem mindig Tanítójával, kísérőjével, felkészítések után érkezik, és nem a temetőben. Általában mindig ott van a szerette körül, nemcsak a temetői látogatás alkalmával.. Bár hozzá kell tennem azt is, hogyha ott a sírnál valaki nagyon erősen imádkozik, nagyon rávágyódik az ő szerette jelenlétére, előfordulhat ritkán, hogy valóban ott van az, akit annyira szeretne a közelébe érezni. Nem feltétlenül biztos, hogy megérzi hogy ott van, de van ilyen.
KV: Van-e olyan lélek, aki tudva a helyzetét, nem is akar elmenni, a Földön
akar marad¬ni, akár segítségből, vagy talán nem mindig jó szándékból. Most
nem a megszállókra gondolunk...
TSZ: Tudom és látom, hogy mire gondoltok, nem erről van szó. Van ilyen is,
és azt kell mondanom, hogy nem a Földön marad, hanem a Föld-körüli al¬sóbb
zónákban. Találkozásotok volt már velük, nem is eggyel. Ők azok, akik
tulajdon¬képpen már úgy érkeztek le földi inkarnációjukba, hogy eltávozásuk
után, amikor szel¬lemi szemeik felnyílnak, és tudatukba kerül az, hogy ők
már a helyükre eltávozhatná¬nak, egy előzetes, születésüket megelőző köztesléti vállalásuk folytán, éppen a¬zért, mert ők már tapasztaltabbak, - talán nem is annyira csak tapasztaltabbak, mint nagyobb szívűek – zónában maradást vállalnak, mégpedig az úgynevezett szellemi segély-szolgálatosok melletti kiegészítőül.
Őket ugyanúgy foghatjátok fel, mint a szellemi segítőket. Másabbak ugyan, még egy kicsit sűrűbbek az erőik, mert ők még nem távoztak el a maguk helyére, nem tökéletesen tisztultak és intézték el dolgaikat, és kerültek vissza szolgálatba, hanem még ki sem emelkedtek onnan, de már természetesen magasabb szintűek. Vannak ilyenek, nem olyan szép számmal, mint az igazi segélyszolgálatosok, de igen sok és szerteágazó a tevékenységük, és nagyon sokat jelent a szolgála¬tuk. Ők nem töltenek túl hosszú időt - évszázadokat - ebben a szolgálatban, de nagyon sokat tudnak támogatni, sok körülöttük lévő sorstársuknak tudnak az erőikkel segítséget adni.

Összeállította: Langer Imre
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.11.01. 06:43  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Emanuel Swedenborg: A szellemvilágról
és az ember halál utáni állapotáról 3. rész

• Az ember halálból való feltámadása és az örök életbe való átvezetése
Ha az ember a természeti világban való foglalatosságait, amelyek szellemének és a hajlamainak megfelelnek, már nem tudja tovább ellátni, azt mondjuk, az ember meghal. Légzése és szívverése leáll. Bár mégsem hal meg, csak a testétől elválik, csupán egyik világból a másikba megy át. Az ember a szellem által él, a szellem az, ami az emberben gondolkodik. Ezért van az, hogy az Igében, és ennek benső értelmében a halál a feltámadást és a további életet jelenti. Hogy én megerősödjem abban, hogy az ember miután meghal, tovább él, megadatott nekem, hogy mindenkivel beszélhessek, akiket testi életükben ismertem, némelyekkel hetekig, hónapokig. ...
Az emberszellem az elhaláskor után még egy kis ideig a testben marad, a szív teljes megnyugvásáig. Mihelyt a szív mozgása megszűnik, az ember felébresztetik. Ez az emberszellem testből való kivezetése és a szellemvilágba való bevezetése. ... Hogy a felébresztés hogyan történik, azt nekem nemcsak megmondták, hanem élő példa által megmutatták. A tapasztalat magamon történt. A testi érzékek tekintetében az érzéstelenség állapotában voltam, s így csaknem a halál állapotában. [7] A benső élet a gondolkozással együtt mégis változatlan maradt. Azt vettem észre, hogy a test lélegzése teljesen megszűnt, holott a benső légzés, mely a szellem lélegzése összekapcsolódott a test gyenge lélegzésével. A szívverés tekintetében a mennyei birodalommal közösség következett be, mert az ember szívének ez a birodalom felel meg. Angyalok is megjelentek, néhányan a távolban, kettő a fejhez közel. Ebben az állapotban néhány óráig voltam. Balzsamos illatot is éreztem. Ha mennyei angyalok vannak jelen, akkor más szellemek nem tudnak közeledni. Így tartják vissza a gonosz szellemeket is. Az angyalok a fejnél ülnek és csendesen várnak. Gondolatokat közvetítettek felém, amelyeket megértettem, ebből az angyalok tudják, hogy az ember szelleme olyan állapotban van, amikor már a testből kivezethető Gondolataikat úgy közölték velem, hogy az arcomba tekintettek, mert a mennyben a gondolatok közlése így történik. Azt mondták nekem, hogy az ember szellemét a testtől való elváláskor gondolataiban olyan sokáig tartják meg, amíg azokhoz a gondolatokhoz vissza nem tér, amelyek azokból a hajlamokból erednek, amelyek nála a világban az általános és uralkodó hajlamok voltak.
Megengedtetett nekem, hogy érezzem, hogy a „bensőmnek” - amely a lelkemnek és a szellememnek is a lakhelye egyben - a testtől való elvonása és kiszakítása milyen, és azt mondták nekem, hogy ez az Úrtól eredett és a feltámadás is ebből származik. Ha a szellem olyan, hogy tovább a mennyei angyalokkal érintkezni nem képes, akkor elkívánkozik tőlük. Ekkor az Úr szellemi birodalmából jönnek angyalok, akik megadják neki a világosság élvezetét.
Amikor az ember odaát felébred, világosságot vagy homályosságot lát, ez különböző módon történik a viszonyok szerint. Ezután azt éreztem, mintha az „arcból valamit kifejtenének”, majd szellemi gondolkodás adatott nekem. Az arcból kifejtés jelképezi, hogy a természeti gondolkodásból a szellemibe kerültem. Az angyalok ekkor arra törekednek, hogy a felébresztettből csak szeretetre való vágy áradjon, [8] és mondják neki, hogy ő szellem. Mindenféle szolgálatot teljesítenek neki, és megtanítják azokra a dolgokra, amik a másik világon vannak. Ha nem olyan szellem, aki tanulni akar, akkor elvágyik ettől a társaságtól. Nem az angyalok hagyják el, hanem ő az angyalokat, hisz az angyalok semmit nem kívánnak annyira, minthogy a mennybe emelhessék. Ez számukra a legnagyobb élvezet. Ha azonban a szellem földi élete olyan volt, hogy a jók társaságába lenni nem tudott, akkor ezektől is elkívánkozik és ez addig ismétlődik, míg olyanokkal nem társul, akik a világban folytatott életével teljesen megegyeznek. [9] Ezeknél találja meg és folytatja életét. ...
Némelyekkel elköltözésük után 3 nappal beszéltem, és néhány olyannal is, akiket a világban ismertem. Igen csodálkoztak azon, hogy míg testben éltek nem hittek ebben a világban, de leginkább azon csodálkoztak, hogy az egyházon belül majdnem mindenki ilyen hitetlenségben van. ...
•Az embernek a halál után tökéletes emberi alakja van.
Három állapot van, amelyet halála után az ember, mielőtt a mennybe vagy a pokolba jut, átél. Az első saját külsőjének az állapota, a második a bensője állapota, a harmadik az előkészítés. Vannak, akik azonnal a mennybe emeltetnek, akik már evilági életükben újjászülettek, a mennyre már e világban elkészültek. Láttam néhány olyant, akik a bensőjükben gonoszok, és a külsőjükben látszat szerint jók voltak. A szellemvilágtól elkülöníttettek, és tüstént a „pokolra” kerültek. Mindezek azonban kevesek azokhoz képest, akik a szellemvilágban tartatnak . ...

Következő számunkban részletesen bemutatjuk, mi történik ebben a három szakaszban, ismertetjük, Swedenborg látomását az életfilmről, s azokat a dolgokat melyeket az üdvösség elnyerésének feltételeiről kapott az angyalokkal való beszélgetései során.
Forrás: Emanuel Swedenborg: Menny és pokol, Kállai Könyvkiadó 1993.

UI:
Edgar Cayce - A szabad akarat erősebb a sorsnál
https://rejtelyekszigete.com/edgar-cayce-a-szabad-akarat-erosebb-a-sorsnal/
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.10.31. 06:55  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
A magyar sors – Szellemi tanítás – Felvezetés

Zita médium közlése 2009. január 8.
Itt a szellemvilágban vannak olyan emberlelkek, akiket már emberkorukban is foglalkoztatott, hogy miért van az, hogy Magyarországot oly sok és hosszantartó szenvedés érte és éri. Ezeknek a dolgoknak sok titkos oldala van, aminek lényege az, hogy Magyarország előképe mindannak, ami az utolsó időkben a világban végbemegy, de többnyire az is, ami a múltban történt.
Szellemi tanítások szerint tisztában kell lenni azzal, hogy Magyarország kálváriájának kezdete azokra az időkre tehető, amit a szent iratok az utolsó idők kezdeteként jelölnek meg. Azért mondom így, hogy az utolsó idők, mert ezeket az időket Jézus Krisztus is utolsó időknek nevezte. Két részre kell a dolgokat választani. Az egyik része az, ami az emberi mulasztásokból, hibákból, tévedésekből vagy bűnös tendenciákból jön létre - általánosságban mondom - a nemzet életében. A másik oldal pedig az, ami nem kármaszerűen ugyan, de létrejött azért, mert más népeknek, nemzeteknek erőszakos megnyilvánulásai voltak, aminek a következtében a magyar nemzet életében súlyos helyzetek álltak elő.
A régi időkben ezek a dolgok főképp a földterületek megszerzése érdekében történtek meg, később, a jelen napjaitokban azonban, az energia hihetetlen nagy fontossága miatt történik, és a jövőben még inkább történni fognak. Tehát, hogy az energiakészleteken kik tarthatják majd rajta a kezüket. Nemcsak népet vagy nemzetet jelölhetnék meg ezen dologban, hanem egy szám szerint jelentéktelen, de a hatalom szempontjából jelentős csoportról is beszélhetnék, akiknek határozott célja, erőszakos követelése és minden irányú megnyilvánulása azt a célt szolgálja, hogy ezeket az energialelőhelyeket a maguk tulajdonába vegyék.
Ezeket csak példaként soroltam fel ahhoz, hogy tulajdonképpen, ha Magyarország feldarabolását nézitek, - ezt most szellemi szempontból mondom, és ezt szellemileg kell, hogy értsétek - ott is jelentős sötét erők működtek közre, aminek a magyar nemzet kármájához végeredményben nem sok köze volt. Ugyanakkor az akkor élt politikusaitok, vagy a vezető réteg egy hányada is nagyban hozzájárult ehhez, nemcsak az ország feldarabolásának idején, hanem már azt jóval megelőzőleg is azzal az erkölcsileg nem megfelelő magatartással, amelyet tanúsítottak.
Ebben a viselkedésmódban szintén kétféle ember lelhető fel. Az egyik embertípus, akit jó szándéka ellenére, kiutat nem találva kényszerítettek olyan helyzetekbe, amely aztán különböző időben és időszakban a magyar nemzet tragédiájához vezetett. A másik, nagyobb csoport, olyan emberekből állt, akiknek a lelkiismeretük nem mozdult meg, tehát nem volt lelkiismeretfurdalásuk azért, hogy árulói legyenek a nemzetnek.
Egyébként az árulás minden vonatkozásban csúnya és nagy erőket görgető aktus, mert az árulásnak a következményei mindig hosszú időre, azaz a későbbi időszakokra is átnyúlnak, és nem csak egy embernek, hanem elvek, eszmék, elgondolások, a jövőnek elrendezései is sok esetben másképp történnek meg, mint annak meg kellene, vagy meg szabadna történni. Mert ha fennáll, márpedig ez fennáll, hogy a Földön sok minden megtörténik, aminek nem szabadna megtörténnie, aminek pedig feltétlenül meg kellene történnie, az nem történik meg, ezért nemcsak az egyén életében, hanem elvek, eszmék életében is így van ez. És természetesen így van ez népek és nemzetek életében is.


Összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:
A magyar sors – Szellemi tanítás
A halál folyamata – Szellemi tanítás
A szellemi családok összerendeződnek
HANG – Sok bennem a bizonytalanság
Kapcsolat az angyalokkal négy lépésben
Magyarként újjászületni
Az Úristen és Éva anyánk
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhfc9tYHxph4WKHkDJQ?e=2KDULz
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint öt évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhfcvEwHImx5vNY31dQ?e=1KhROG
Zita médium közlése – Az isteni igazság – 19 okt 27 – Letöltés a tárolóból

https://www.youtube.com/watch?v=O8DXMM_g3Q4&t=810s
Szemléletváltás - Erkölcs és érdek – Beszélgetés Pap Gáborral

https://www.youtube.com/watch?v=qBWwCOFdeRA
Papp Lajos beszéde 1919 okt 23

https://www.youtube.com/watch?v=lwiCaF4-FGw
A gyémántlány – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=0KplXRaV9P0
Az ünnepek után – Misztikus romantikus film
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.10.30. 07:42  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Emanuel Swedenborg: A szellemvilágról
és az ember halál utáni állapotáról 2. rész

• A menny és a pokol az emberben van
Az embernek értelme és akarata van. ... Az, hogy az embernél az értelem és az akarat külön van választva, azért van, hogy átalakítható lehessen. Az ember az igazságok által alakul. ... Akaratára nézve „minden gonoszban” születik, ezért senkinek jót nem akar, csak csupán önmagának. Aki csupán a maga javát akarja, a gonoszságnak örül, mert minden javát, méltóságát gazdagságát magának akarja. Ettől függ boldogsága. [2] Hogy ez az akarás megjavuljon, átalakuljon, azért adatott meg az embernek az, hogy értelmével az igazságokat átgondolhatja, habár azokat nem addig akarja, amíg olyanná nem lesz, hogy azokat önmagából, vagyis szíve szerint akarja és cselekedje. Ha ez megtörténik, akkor az ember, hitének tárgya lesz, és amit akar, az szeretetének tárgya lesz, azaz a hit és a szeretet ugyanúgy összekötődik benne, mint az értelem és az akarat. Ekkor az ember az értelmével felfogott igazságokat saját szívéből, akaratából cselekszi és amilyen mértékű ez, annyiban bírja a mennyet önmagában. Mert a jó és az igaz összeköttetése a menny, a gonosznak a hamissal való összeköttetése pedig a pokol állapota. [3] Ha a szellemembernél a jó az igazzal összekötve van, akkor a mennybe „jut”, ha a gonosz a hamissal, akkor a pokolba „jut”, mert maga az összeköttetés a menny illetve a pokol. [4]
Manapság az emberek legtöbbje tud igazságokat, és értelemmel gondolkozik felettük, de azokból semmit se cselekszik, illetve amit cselekszik, azt csupán a gonosz iránti szeretetből és hamis hitből cselekszi.
• Mi a szellemvilág?
A szellemvilágban nem lehet „szétosztott lelkűnek lenni”. Aki, amit akar, az tisztán látszik, hiába mutat mást. A szellemvilágban a jótól a hamisat eltávolítják, és szellemek a jóságuknak megfelelő fokú igazságokat kapnak. A gonosztól az igazságokat elveszik és helyettük gonoszságuknak megfelelő hamisságokat adnak. [5]
A szellemvilágban rendkívül nagy számban vannak, mert ez a testtől való elválása után mindenkinek az első gyülekezési helye, itt mindenkit megvizsgálnak és előkészítenek. Tartózkodásuk itteni idejének szigorúan meghatározott időtartama nincs. Az időtartam különbözősége a szerint van, hogy az ember belsője mennyire felel meg a külsőjének.
Az emberek ahogy átjutnak a másik világba, az Úr által valóban elválasztatnak. A gonosz hajlamúak ahhoz a pokoli társasághoz kapcsolódnak, amelybe a bennük uralkodó szeretet fokozat szerint már e világban tartoztak, a jók pedig azonnal a mennyei társasághoz kapcsolódnak. Bár a szellemek elválasztattak is, azért ebben az első szakaszban mégis összejönnek, s ha akarják, beszélgethetnek azokkal, akikkel a testi életben barátok vagy ismerősök voltak. Láttam, amint egy apa hat fiával beszélt, és azt is, hogy mások rokonaikkal és barátaikkal beszéltek. De mivel a világi életükből kifolyólag különböző érzelműek voltak, egymástól egy rövid idő után elválasztatnak, egymást többé meg nem ismerik. Azért, mert akik a szellemvilágban vannak, hasonló állapotúak a testi állapotukhoz, míg akik tovább lépnek, azaz a mennybe vagy a pokolba kerülnek, azok felveszik „maradandó” állapotukat, amely „uralkodó helyzetük állapotával egyenlő” és amely állapotban egyik szellem a másikat csak a szeretet egyenlőségénél fogva ismeri. A hasonlóság összeköt, a különbözőség elválaszt.
A szellemvilág tehát nem a menny és nem is a pokol, hanem a kettő közötti középhely vagy középállapot.
Bármely mennyei társasághoz a belépés csak keskeny ösvényen át vezet, a „pokoli” szférákból a kijáratok őrizve vannak, olyanok mint valamiféle lyukak, hasadékok, amelyeken kijutni csak különleges esetekben lehet.
Olyan a szellemvilág, mint egy sziklák közötti völgy. A mennyei társaságokhoz vezető kapuk csak azok előtt válnak láthatóvá, akiket a mennyre elkészítettek. A szellemvilágból valamennyi társasághoz vezet egy bejárat. A pokolhoz vezető kapuk szintén csak azoknak tűnnek fel, akiknek oda bemenniük kell. Olyanok, mint sötét barlangok. [6]
Minden egyes ember két ajtó közt választhat, ugyanis két út van, amely az ember értelmes eszéhez vezet. Egy felső vagy benső út, , amelyen az Úrtól való jó és igaz behatol, és egy alsó vagy külső út, amelyen a gonosz és hamis hatol be. Maga az értelmes ész, amelyhez e két út vezet, középen fekszik.
folyt.köv..
UI:
Rudolf Steiner szerint vannak olyan ellenséges szellemi lények, melyek az emberi szorongásból és félelemből táplálkoznak
https://ujvilagtudat.blogspot.com/2011/01/rudolf-steiner-szerint-vannak-olyan.html?fbclid=IwAR0rHT9TCZabcOQGPm2zjfofPMW4ysZuoweLTCDydBBgwk78XLk0Gu_qi4I
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Karsay   2019.10.29. 04:10  Hozzászólás
AvatarSpirituális tanító

Hozzászólások: 2121
Csatlakozott: 2017.07.16. 08:01
Tartózkodási hely: Budapest IV.
 
Emanuel Swedenborg: A szellemvilágról
és az ember halál utáni állapotáról 1. rész

Emanuel Swedenborg Menny és pokol c. könyvéből részlet, melynek mondanivalója véleménye szerint tükrözi a mai szellemtan szellemvilágról alkotott megállapításait. Swedenborg korának elismert polihisztora, XII. Károly hadmérnöke és királyi szenátor volt. 55 éves koráig 25 kötetet publikált az ásványtan, matematika, csillagászat, anatómia és filozófia témakörében. 1745-ben Londonban történt élete döntő eseménye, megjelent előtte Isten küldötte és feladatként rótta rá az egyház megújítását.
Az alábbiakban Swedenborg tapasztalatait adjuk közre, melyeket a szellemvilágról és a halál utáni állapotokról tudatállapot változásai, misztikus élményei során szerzett. A 250 éves szöveget a könnyebb érthetőség kedvéért kicsit modernizáltuk, reméljük, hogy olvasóink is kedvet kapnak az eredeti szöveg elmélyültebb munkát és hosszabb időt igénylő feldolgozásához....

•Bensője szerint minden ember szellem

Azt, hogy az ember lényegében szellem, magam tapasztaltam, mert velem is megesett, hogy testtől elragadtattam és más helyre vitettem. Az ember ekkor olyan állapotba kerül, mely az alvás és az ébrenlét közötti állapot. Ebben az állapotban minden érzék olyan éber, mint az ébrenlétkor. Mind a látás, mind a hallás és csodálatosképpen az érzés is, finomabbá válik, mint a testi ébrenlétkor. Négyszer voltam ebben az állapotban, amikor a testtől elragadtatunk és nem tudjuk testben vagyunk-e vagy azonkívül. Az angyalokat és a szellemeket testük szerint láttam és hallottam és csodálatosképpen meg is érintettem.
Kétszer, háromszor az is megmutattatott nekem, amikor a lélek egy másik helyre ragadtatik el. Egyszer mikor egy város utcáján sétáltam, közben szellemekkel beszélgettem, így haladtam anélkül, hogy eltévedtem volna, és ezalatt lélekben voltam és ligeteket, folyókat palotákat, házakat és más egyebeket láttam. Mikor már órák hosszat így voltam és amikor ismét a testi látás érzékében voltam, észrevettem, hogy más helyen vagyok. Nagyon csodálkoztam, olyan állapotban voltam, mint azok, akikről azt mondjuk: „őket a lélek más helyre ragadta”. Mert amíg ez az állapot tart, nem gondolunk az útra, csak megyünk és semmiféle fáradságot nem érzünk, és olyan útra is vezettethetünk, amit addig nem is ismertünk, anélkül, hogy eltévednénk.
Hallottam a mennyben, hogy haláluk ideje alatt némelyek, akik a ravatalon fekszenek és még fel nem költettek, kihűlt testükben tovább gondolkoznak, és azt tapasztalják, hogy még élnek, azzal a különbséggel, hogy testükhöz tartozó egyetlen részecskét sem tudnak megmozdítani.

Az ember nem tud gondolkozni és akarni, hacsak lényegi alapja (subjectum quod substantia) erre nincs. Lényegi alap nélkül semmi nem létezik. Tehát a hallás és látás az érzékszerv nélkül nem létezik. Így nem létezik belső látás és belső hallás a neki megfelelő érzékszervek nélkül. Ebből az következik, hogy az ember szellemének, ha az a testtől elvált, éppen úgy van alakja, és az az alak emberi alak, érzékszervei vannak, és ezek nem a testéhez, hanem a szelleméhez tartoznak.
Mindezt azért mondtam, hogy az értelmes embert rávezessem, hogy lényegében az ember szellem. Az embernek van az, ami az állatoknál hiányzik, legbensője, amelybe az Isteni belefolyik, azt magához emeli, önmagával összeköti.1[1] Mindaz, ami Istennel összeköthető, szét nem esik, és mindaz, ami nem összeköthető szétesik. „Az angyaloknak és az embereknek a legbensője nevezhető az Úr bejáratának, ajtónak. (Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok...akinek van füle, hallja mit mond a lélek a gyülekezeteknek... Jel, 3/20-22.)

Hogy az ember bensője szerint szellem, azt sok tapasztalás által tudtam meg. A szellemekkel mint szellem beszéltem, és úgy is, mint testben lévő ember, s amíg szellemként beszéltem velük, csak azt tudták, szellem vagyok, nem tudták, hogy testem is van.
Még hozzáteszem, hogy minden ember, aki a Földön él, szelleme szerint, habár abból semmit nem tud, szellemek társaságában van. A jók valamely angyalok társaságában, a gonoszok valamely pokoli társaságban, és a halál után ebbe a társaságba jutnak. Bár az ember, amíg a világban él, ebben a társaságban nem mint szellem jelenik meg, mert természeti módon gondolkozik, de ha a testtől elvontan megtanul gondolkozni, akkor a szellemek ezt észreveszik.

folyt.köv…

UI:
Százezrek otthonát fogja elönteni az árvíz Magyarországon
https://24.hu/belfold/2019/07/25/magyarorszag-arvizveszely-nagy-balazs-klimavaltozas/
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! - Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! - Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! - (Albert Camus)



Következő

Vissza: Karsay István fóruma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron